A testnevelő tanárok ötödik országos tanácskozásán, Marosvásárhelyen bemutatkozott a sportoldal.ro című internetes sportújság. A magyar nyelvű internetes sportújságot sokan olvassák és használják, főszerkesztője Zátyi Tibor. A virtuális sportújság híreket, cikkeket, tudósításokat közöl a hazai és külföldi sporteseményekről, esetenként élőben közvetíti a fontosabb rendezvényeket. /Antal Erika: Sportoldal mindenkinek. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 20./

A Testnevelés és Sporttársulás, illetve az RMDSZ Programiroda szervezésében nemrég Marosvásárhelyen, a Bernády-házban ötödik alkalommal került sor a Testnevelő Tanárok Országos Tanácskozására (TTOT). Az erdélyi megyékből érkező közel 30 pedagógus a már hagyományossá vált évi tanácskozáson a testnevelés-oktatás és sport terén felmerülő problémákról, valamint az idei év versenynaptáráról tanácskozott. Matekovits Mihály, az Oktatási Minisztérium Kisebbségi Főosztályának vezérigazgató-helyettese az oktatásban zajló decentralizáció helyzetéről beszélt, majd a www.sportoldal.ro erdélyi online sportportál szerkesztőjének, Zátyi Tibornak a bemutatója következett. A tanácskozók eldöntötték, hol, mikor rendezik az országos bajnokságokat. A labdarúgó-bajnokságot október első felében Székelyudvarhelyen, a kosárlabda-bajnokságot Nagybányán november végén vagy december elején rendezik meg. /Szabó Attila: V. TTOT-tanácskozás Marosvásárhelyen. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 26./

Székely mez a pápának – A Vatikánban nyert a Jakab-csapat
Székelyföld labdarúgó-válogatottja a héten a Vatikánban vett részt egy minifocitornán, ahol a csapat minden mérkőzését megnyerve első helyen végzett. A székelyföldi küldöttség Ferenc pápával is találkozott, Jakab Zoltán szövetségi kapitány egy mezt adományozott a katolikus egyházfőnek. Székelyföld labdarúgó-válogatottja a héten a Vatikánban vett részt egy minifocitornán, ahol a csapat minden mérkőzését megnyerve első helyen végzett. A székelyföldi küldöttség Ferenc pápával is találkozott, Jakab Zoltán szövetségi kapitány egy mezt adományozott a katolikus egyházfőnek.
A minifocitornán a Székelyföld mellett a Magyar Cigányválogatott, a Magyar Koronaőrség és a pápa testőreinek együttese, a Svájci Gárda szerepelt. Tavaly nyáron Velencében is összemérte erejét a négy csapat, akkor a főleg Nyárád menti játékosokból álló székely válogatott első helyen végzett. Az idei vatikáni tornára a Székelyföld a Magyar Cigányválogatott menedzserén, Mezei Istvánon keresztül kapott meghívást.
Az egynapos torna mérkőzéseit műfüves pályán, 7+1-es felállásban rendezték. Az udvarhelyszéki és Nyárád menti játékosokból álló Székelyföld mindhárom találkozóját magabiztosan nyerte meg, tizenhat gólt szerzett, és csupán egyet kapott.
Szerdán reggel pápai meghallgatáson is részt vettek. „Nagyon szép és megható esemény volt. A téren több ezer ember várta a pápát. Mi nagyon közel kerültünk hozzá, pár lépcsőfokra voltunk tőle. A végén lejött közénk, pár emberrel kezet fogott, így alkalmam adódott rá, hogy átadjak neki egy Székelyföld mezt” – közölte Jakab Zoltán, a válogatott szakmai irányítója. Hozzátette, hogy mindezek megvalósulásában óriási szerepe volt Németh László pápai prelátusnak, a római Szent István Ház vezetőjének, aki egyben házigazdájuk és idegenvezetőjük is volt. A küldöttségnek egyebek közt lehetősége volt megtekinteni a Svájci Gárda laktanyáját és a pápai rezidenciát is.
Jövőre a Székelyföldön szeretnék megrendezni a tornát, az időpont egyelőre nem ismert. A csapat vatikáni szereplésében nagy szerepet vállalt Karácsony Károly (Nyárádgálfalva polgármestere), Tóth Sándor ( Nyárádszereda polgármestere), Csíki Sándor (a Csíki Tours képviselője), illetve Wenczel Kristóf, a Székelyföldi Labdarúgó-egyesület elnöke.
Zátyi Tibor
Krónika (Kolozsvár)

Az elnyomás és autonómia között
Kedd és szerda szabadnap volt, így a székely labdarúgó-válogatottnak volt ideje beletekinteni az abház mindennapokba, a fiatal és rendkívül türelmes önkénteseknek köszönhetően először a háborúkkal és elnyomással teletűzdelt történelmüket ismerhettük meg. Helyszíni riport Abháziából. bházia nem Grúzia. Erre minden egyes alkalommal felhívják a figyelmünket, tovább arra is, hogy az általunk használt szavak a grúz nyelvből lettek magyarosítva, így jelenleg Szuhumban (abházul Akua) tartózkodunk és nem Szuhumiban.
Folyamatos harc a függetlenségért
Abházia történelme során főleg grúz fennhatóság alatt volt, de autonóm fejedelemségként is működött (786-ig). A 16. században a területet törökök foglalták el, őket a grúzok szorították ki és létrehozták az újabb autonóm abház fejedelemséget. Az 1800-as években Oroszország meghódította a Kaukázus északi és nyugati részét, így ezúttal orosz fennhatóság alá került a terület, hosszabb-rövidebb ideig autonómiával is rendelkezett. Az 1917-es októberi orosz forradalom után létrejött a független Grúzia, az ország része volt az ismét autonóm Abházia. A bolsevik Vörös Hadsereg 1921-ben megszállta Grúziát, és hamar véget vetett a rövid életű függetlenségnek. Abháziát 1931-ben Sztálin autonóm köztársasággá alakította Grúzián belül, az autonómia azonban csak névleges volt, a szovjetek szigorúan központosított uralma alatt voltak. Az abházok elnyomása Sztálin halálával ért véget, ám a korábban betelepült örmények miatt lassan kisebbségbe szorultak, így a fiatal köztársaságban nőni kezdtek az etnikai feszültségek.
A helyzet fokozódott, a függetlenségre törekvő grúzok ki akarták szorítani az abházokat. Szovejtúnió 1991-es szétesését követően az abházok és grúzok közti konfliktus tovább nőtt, az abházok attól féltek, hogy ha függetlenné válik Grúzia, az veszélyezteti autonómiájukat.
Grúzia végül 1991. április 9-én kikiáltotta függetlenségét, az erről szóló népszavazást a nem grúzok bojkottálták. A politikai helyzet nagyon ingatag volt, 1992 januárjában a grúz nacionalisták államcsínnyel kerültek hatalomra. Az abházok sem voltak tétlenek, júliusban kikiáltották Grúziától való függetlenségüket. Helyi információk szerint csiholt vádak miatt (féltették a vasúthálózatukat) 3000 grúz katonát vezényeltek a rend visszaállítása érdekében, Szuhum és környékén pedig komoly harcok bontakoztak ki. Az egyhetes harc során a grúz kormány erői nyertek, így ellenőrzésük alá vonták Abháziát. Ekkor történt Abházia egyik legsötétebb eseménye is. Augusztusban a harcok során Tkuarchal városából helikopterrel próbálták kimenteni a gyerekeket, nőket és az idősebb embereket. A grúzok pedig annak ellenére, hogy tudták, kiket szállítanak, lelőtték a helikoptert. A tragédiában 87-en veszítették életüket, köztük 35 gyerek és 8 terhes nő. Mindannyian élve égtek meg. A Hat-tragédiáról nagyon nehezen beszélnek a helyiek, akik a mai napig folyamatosan negatív sztereotípiák ellen kell küzdjenek.
Az abházok nem adták fel, csecsenek, kozákok, oroszok csatlakoztak hozzuk, szeptemberben pedig megtámadták Gagrát, és Abházia jelentős részéből elűzték a grúz erőket, ellenőrzésük alá vonták Abházia Szuhumtól északnyugatra fekvő részét. A harc folytatódott, az abház lázadók 1993 júliusában megtámadták és elfoglalták a grúz irányítás alatt lévő Szuhumot. A harcokban ezerszámra haltak meg emberek. Szuhum megszerzését követően az abház erők hamar elfoglalták Abházia többi részét, szinte minden grúz (kb. 250 ezer ember) elhagyta lakhelyét. A különböző becslések szerint 10 ezer–30 ezer grúz és 3 ezer abház esett áldozatul.
A háború utáni években folyamatos volt a szórványos erőszak. Bár az oroszok békefenntartóként voltak jelen, fegyverrel látták el és pénzügyileg támogatták az abház lázadókat. Az orosz támogatás nyomán az orosz rubel lett Abházia tényleges pénze, majd megkezdte Abházia lakosságának útlevéllel való ellátását (jelenleg két útlevéllel rendelkeznek).
A függetlenség kikiáltása
2008. augusztus 9-én az abház erők tüzet nyitottak a Kodori-szorosban (Szuhumtól keletre) a grúz csapatokra, miután grúzok rakétát küldtek rájuk. Ez összefüggésben állt az akkor zajló dél-oszétiai háborúval. Akkoriban döntött úgy Oroszország, hogy fegyverrel támogatja az oszét szakadárokat, akiket Grúzia támadott. Kitört az orosz-grúz háború, augusztus elején közel tízezer orosz katona érkezett Abháziába. Mintegy ezer abház katona indult az Abházián belüli, a grúz kormány ellenőrzése alatt álló terület elfoglalására a Kodori-szoros felső részén. Abházia függetlenségét 2008. augusztus 26-án ismerte el Oroszország (jelenleg Nicaragua, Venezuela, Tuvalu, Vanuatu és Nauru, valamint a szintén vitatott Dnyeszter Menti Köztársaság, Dél-Oszétia és Hegyi-Karabah ismeri még el).
Csökkent, de még nem szűnt meg a feszültség
A helyiek elmondása szerint a jelenlegi helyzetük nem a legjobb, vannak problémák, de tudják, merre kell fejlődjenek, a helyzet stabilizálódott. Az abház, az orosz, az örmény és a grúz egy családként funkcionál, összetartásuk példaértékű. Jelenleg közel 800 ezer abház él a világon, legnagyobb részük Törökországban és Afrika északi részében. A 255 ezer fős Abháziában 1989-ben a lakosság 48 százaléka grúz volt, 17 százaléka pedig abház. Az elmúlt közel három évtized alatt ez az arány megfordult, hiszen többségében már az abházok vannak, míg jelenleg a legnépesebb kisebbséget az oroszok alkotják.
A színes, a miénkétől nagyon eltérő kultúrájukkal, szokásaikkal következő beszámolónkban foglalkozunk.
Zátyi Tibor |
Székelyhon.ro

Ösvényverők
Bikfalván minden törekvés, minden pályázat és összefogás eredményeként létrejött siker egy célt követ: olyanná tenni, varázsolni ezt a természeti értékekben és épített örökségekben felette gazdag települést, hogy ráléphessen arra az ösvényre, amely az UNESCO központja felé irányul, ráverekedni arra, hogy az elkövetkezőkben a világörökség része lehessen a Kövesponk és a Zákány-gerinc árnyékában meghúzódó sepsiszéki település. A községvezetés pénzalap hiányában a jövő évre halasztotta a világörökségi rang elnyeréséhez szükséges előtanulmány elkészítését.
Adottságok özöne
Nem vitás, hogy festői és majdnem érintetlen Bikfalva természeti környezete. A Bodzai-hegyek mindent nyújtanak, amit egy lombhullató erdőtakaró kínálhat a pihenni, lazítani akaró ember számára. Legelőterülete és a lanka televénye megterem kemizálás nélkül is annyi bioeledelt, amennyi egy vendéglátóegység konyhájához szükséges. Az altalaj még gazdag ivóvíztartalékokban, és felbecsülhetetlen a település épített öröksége: itt láthat több ősi kúriát az idelátogató, amelyek a késő reneszánsz, a barokk, a klasszicista és népi rokokó ízlésvilágát megőrizték. Zömét sikerült felújítani a lepergett negyedszázad alatt, s a megyei műemlékvédőknek gondjuk van arra, hogy ne pusztulhasson el semmi, ami értéket őriz.
A Horváth család, akár sok más família, szépen felújíttatta az 1801-ben épült, a neoklasszicizmus jegyeit őrző Zátyi-kúriát, amely örökség révén jutott Zita asszony tulajdonába. Egyhektárnyi gyümölcsöskertje felnyúlik a domblábi övezetbe. Ide építtették pályázati pénzből ifj. Török Áron Sepsiszentgyörgyi tervező álomszép elképzelése alapján hatszobás, összkomfortos vendégházukat. A tágas és üveges nyílászárók, a minden irányba szabad kilátás, a szellős és levegős tornác vonzóvá teszi az új épületet. A kert szolgáltatja a konyhához szükséges biotermékeket, s a család tervében szerepel, hogy hamarosan természetgyógyász szolgáltatásokat is beindítanak, ugyanis erre képzett és gyakorlott tagja is van a famíliának – tudtuk meg Horváth Zitától és férjétől. Szomszédságukban, a Gát utcában még áll a mindenképpen mentésre szoruló, csodaszép híres-nevezetes Simonyi Óbester-kúria. Bizonyára ez ihlette meg a székely történelmi témákat regényekbe foglaló Zathureczky Bertát, az Erdélyi Irodalmi Társaság tagját, amikor megírta a Simonyi Óbesterné című regényét.
Sokadik panziója a Zöld Diófa Bikfalvának, de a legfiatalabb, csupán fél esztendeje kezdte meg működését. Hozzá hasonló, de típusában, szolgáltatásában különböző Bikfalva többi vendégháza, a Huszár-féle, a Mókus Panzió és táborok szervezésének is helyet adó Téglás Vendégház. A Bikfalván kiépült vendégházhálózat jelen pillanatban mintegy százötven személy elszállásolását tudja megoldani. Egy ősi kuriális épület és tágas kertjében vadonatúj szálláshely lesz a település jövőbeni vendégháztípusa. De nem csak ennyiből áll itt az épített örökség, látogatásunk idején folyamatban volt a dombtetőn álló műemlék, az egykori református vártemplom együttesének felújítása is. Tornyában az egész térség első harangja, amelyen a latin mellett édes anyanyelvünkön is megjelenik a felirat. A helyi adottságok sorához tartozik az a gazdag kiállítási anyag, amelynek létrejötte az évekkel ezelőtt itt letelepedő Kerezsi János nyugalmazott tanárnak és családjának köszönhető, nemkülönben azok a komolyzenei koncertsorozatok, amelyeket – mert jelenleg szünetelnek az előadások – csodák-csodája, igényel és hiányol az itt lakó egyszerű gazdaember, a munkás és a fiatalság is. – Tatarozás és bővítés előtt áll a kultúrotthon jelenlegi épülete – mondta Kerezsi tanár úr –, a kiállítások anyagát saját lakásomban tárolom abban a reményben, hogy több mint egy év eltelte után megkezdik a munkálatokat.
Nem előzmény nélküli Bikfalván a népnevelő és szellemi értéket is teremtő tevékenység. A tatarozás előtt álló épületen emléktábla adja tudtára az utóbbi időben egyre több, Bikfalvát felkereső turistának is, hogy ennek a falunak szülötte bikfalvi Kóréh Zsigmond (1761–1793) festő-rézmetsző és tehetséges tanítványa, a bikfalvi előnevet mindig használó Falka Sámuel (1766–1825) híres nyomdász. A Kerezsi család tevékenysége rég túlnőtte Bikfalva határát. Nyáron turistajelzéssel látták el azt az ösvényt, amelyen a mondákba burkolódzó Csigavár helyéhez lehet eljutni. A bikfalviak szerint búvóhelye lehetett a falubelieknek a török-tatár időkben, avagy éppen őrtorony. Mondanunk sem kell, eddig régész még nem kutatta ezt a kérdéses eredetű létesítményt. Az érem másik oldala
– Van itt még éppen elég tennivaló – sorolták a helyi gondokat a faluközpontban alkalmira váró bikfalviak. Veszélyezteti a főút menti kúriákat és lakóházakat, de a gyalogjárókat is a nemrég szabaddá tett, igen gyors teherforgalom, amely felette zajszennyező. Nincs keresnivalója az ilyen közlekedésnek ebben a faluban, kérték az uzoni önkormányzatot, hogy orvosolja panaszukat, lépjen közbe a nehéz teherforgalom zárolása érdekében, létesítsenek egy rövid elterelő utat a szomszédos Dobolló irányába. Sajnos, sikertelenül pályáztak a községvezetők a falu mellékutcáinak aszfaltozására, ahol nyári időben nagy a por. Érdemes-e egyáltalán világörökségi címre áhítozni, ha nincs a faluban ivóvízhálózat, s félbeszakadt a kanálisrendszer kiépítése is? A bajok részletezése és megoldási lehetőségei felől Ráduly Istvánt, Uzon község polgármesterét kérdeztük, aki elmondta, hogy ezen a héten két jelentős beruházás indul: megkezdik a kultúrotthon teljes felújítását, bővítését, korszerűsítését, tetőterének beépítését. Az egymillió lejes beruházás része az épület belső bútorzata is. Ennek a hírnek Kerezsi tanár úr örvendett a legjobban, és elsorolta, hogy mennyi hasznos, jó dolgot szeretne majd beindítani a felújított épületben. Az is jó hír a bikfalviaknak, hogy megkezdik családi telkek bekötését a megépített szennyvízelvezető rendszerbe, amelyre szintén egymillió lejt nyertek a Világbanktól a környezetvédelmi minisztériumon keresztül. A rendszer tervezője elmondta, mivel a szennyvízhálózat szabadeséssel fog működni, kivitelezhető, hogy használatba vegyék az egész rendszert még mielőtt megépülne a falu ivóvízhálózata, ugyanis már elkészült a szennyvíz derítőállomása is. Sajnos, a mellékutcák aszfaltozására elkészített pályázatot még nem tudták érvényesíteni – mondta a polgármester –, de saját erőből térkőből kirakják a templom felé vezető két szorost – a gyalogos közlekedést szolgáló keskeny allékat –, és személyesen kérte a megyei tanács elnökét, Tamás Sándort, hogy tereljék el a falun áthaladó teherforgalmat. Zátyi Tibor falufelelős és községi tanácsos jelentős lépésnek nevezte az említett két bikfalvi beruházást, és elmondta: a helyiek bármiben készek segíteni, ami a település javát szolgálja.
Ahhoz, hogy a faluközösség meg is tudjon birkózni az előtte álló elvárásokkal, és abban cselekvően részt is vállaljon, egyfajta lelkierőre-töltetre is szüksége van és lesz – hangsúlyozta Sánta Imre, a bikfalviak református lelkipásztora. Mint mondta, gyülekezetének régi nemes hagyományai vannak, s arányosan odafigyelnek a legkülönbözőbb korú egyháztagok helyzetére. Holland testvéreik segítségével szociális programot működtetnek, jelenleg a faluban élő és ott vakációzó gyerekek számára vallásos és nevelő jellegű programok futnak.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)