Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Zakar Péter
31 tétel
2003. május 23.
"Két aradi kiadó is remek könyvvel rukkolt ki egyazon esten. Máj. 22-én a Jelen Házban igen nagy érdeklődés kísérte Ujj János tanár és történész jelentkezését egy hézagpótló helytörténeti munkával. Az Emlékhelyek és emlékművek Arad megyében /Alma Mater Alapítvány és a Wieser Tibor Alap, Arad/című munkát Zakar Péter szegedi egyetemi tanár méltatta. A jeles történész a könyvről szólva megjegyezte, hogy Ujj János nem konjunktúra könyvet tett le az olvasó asztalára, hanem egy olyan alapos munkát, amely nem fog elévülni. Ezután az erdélyi irodalom egyik "fenegyereke", Orbán János Dénes Teakönyvének bemutatója következett. A z Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent kötetét Sántha Attila méltatta. /Puskel Péter: A szép és hasznos könyv. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 23./"
2003. augusztus 12.
"Maderspach Livius alig hetvenoldalas könyve Zólyomban, a Nádosy Ferenc Könyvnyomdavállalatban 1909-ben látott nyomdafestéket. 2002-ben a szegedi Bába Kiadó újra kiadta. Zakar Péter a könyv előszavában ezzel indít: "Ezt a kis könyvet nem történész írta. Maderspach Livius magyar királyi bányatanácsos, számos bányászati szakcikk szerzője, szülei: édesapja, Maderspach Károly és édesanyja, Buchwald Franciska emlékét akarta ezzel a munkával megörökíteni. A megjelenés időpontja (1909) nem véletlen. Ruszkabányán ekkor avatták föl azokat az emlékhelyeket, amelyek a tragikus sorsú család e két tagjára emlékeztettek". Maderspach Károlynét, egy aradi születésű ötgyermekes asszonyt vesszőztetett meg a mindenre képes Haynau a szabadságharc támogatása miatt, aminek hírére a férj, a kor ívelt vashídjainak atyja, aki a Clarc-féle Lánchíd-terv mellett szintén elküldte pályatervét, öngyilkos lett. A könyv a családtörténet mellett bemutatja azt a Ruszkabányát és Ruszkicát, amelyek a vasgyártás helyei voltak két évszázada, s amelyek ma már világhírű márványáról ismertek. /Makay Botond: Adatok Ruszkabánya történetéhez. Maderspach Károlyné tragédiája. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 12./"
2003. november 20.
"Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete szervezésében nov. 19-én Deák Ferencre emlékeztek. A "haza bölcséről" dr. Zakar Péter szegedi történész tartott előadást, az est házigazdája Ujj János történelemtanár volt. /Emlékezés Deák Ferencre. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 20./"
2003. november 22
"Dr. Zakar Péter szegedi történész emlékezett a "haza bölcsére" a temesvári Kós Károly Közösségi Központban. A rendezvényt szervező Ormós Zsigmond Közművelődési Társaság elnöke, dr. Matekovits György egyetemi tanár is beszélt Deák Ferencről. /(S.): Deák Ferenc a köztudatban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 22/"
2004. július 9.
Idén nyáron aradiakat is meghívtak a Lakiteleki Népfőiskola előadásaira. A nyári szabadegyetem első részében az 1956-os magyar forradalommal foglalkozó kutatások legújabb eredményeit, az arról szóló kiadványokat dr. Zakar Péter, a szegedi tanárképző főiskola tanára ismertette. A hét második felében a Klebelsberg Szabadegyetem rendezésében került sor a Kistelepülésen tanítók IX. Országos Találkozójára, amelyre szintén hivatalosak voltak a határon túlról érkezettek is. Csodálatos kultúrcentrumot alakított ki az Alföld kellős közepén a Lezsák Sándor elnök vezette Lakiteleki Alapítvány vendégházzal, előadótermekkel, Mindszenty-emlékszobával, emigrációs gyűjteménnyel, kiadóval és nyomdával, ahol a tetszetős Népfőiskolai füzetek-sorozat is készül. És ahol minden a magyarságtudat ápolását szolgálja. A parkban felépített Szent István kápolna előtti szoborparkban kapott helyet a 20. század hat magyar vértanú egyházfőjének bronzba öntött képmása: Józan Miklós unitárius, Márton Áron római katolikus, Romzsa Teodor görög katolikus, Ordass Lajos evangélikus, Ravasz László református püspöké, valamint Mindszenty József bíborosé. Az épületegyüttes központi terén Sinkovits Imre, a nemzet színészének, Illyés Gyula és Németh László, a múlt század két kimagasló magyar írójának szobra fogadja a látogatókat. A tér egyik sarkán kopjafa emlékeztet Antall József miniszterelnökre, a másikon Tollas Tiborra, a nyugati magyar emigráció kimagasló költő-szerkesztőjére. A Kölcsey Központ előadótermébe olyan személyiségek osztották meg a gondolataikat a hallgatókkal, mint Andrásfalvy Bertalan egyetemi tanár, volt oktatásügyi miniszter, Dobos Krisztina oktatáspolitikus, Balla Gábor Tamás egyetemi tanár vagy Bódi Ferenc szociológus. – A tanítók országos tanácskozásának résztvevői közül a legtöbbet Lezsák Sándor országgyűlési képviselő keresztnevén szólított. /Ujj János: Egy hét Lakiteleken. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 9./
2005. április 6.
Április 5-én az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete szervezésében Zakar Péter szegedi egyetemi tanár A magyar hadsereg tábori lelkészei 1848–49-ben címen tartott előadást. Baracsi Levente lelkipásztor és Ujj János házigazda köszöntötte az előadót. /(NI): Tábori lelkészek a hadseregben. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 6./
2005. június 28.
Megjelent a Szövétnek /Arad/ folyóirat, a kulturális szemle híven tükrözi azokat az eseményeket, amelyek Aradon történtek egy hónap alatt. A lap vezércikkét, amely a magyar–magyar összefogásról szól, Ujj János jegyzi, Puskel Péter helytörténeti rovatában arról írt, hogy a tanács elfogadta az óváros rehabilitációjáról szóló programot. A Szövétnek beszámolt az Aradon rendezett könyvbemutatókról – Pávai Gyula, Magyary Ágnes, Ficzay Dénes könyveiről –, közönségtalálkozóról (Faludy György stb.), történelmi jellegű előadásokról (Zakar Péter stb.), fotókiállításról (Sóvári Gábor), koncertről (Hobó), különböző versenyekről, a Mikes Kelemen tantárgyversenyről és a Szakmai Napokról. /(ni): Színes és olvasmányos Szövétnek. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 28./
2005. október 5.
Október 4-én Aradon Jelen Házban előadás hangzott el az 1848–49-es magyar szabadságharcról, illetve annak történelmi utózengéiről, az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete rendezésében. A téma a minorita összeesküvés volt, s a meghívott előadó, az Aradon már jól ismert dr. Zakar Péter szegedi történész egy olyan történelmi epizódra világított rá, amelynek részletei többnyire ismeretlenek a nyilvánosság előtt. Az előadó frissen előkerült dokumentumok fényében ismertetett egy tragikus kísérletet, ami egy újabb, akár az egész Európára kiterjedő forradalom csírája lehetett volna. /(Kiss): Aradi Magyar Napok. Minorita összeesküvés. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 5./
2005. december 14.
Az Aradi Alma Mater Alapítvány december 12-én Aradon belvárosi református imateremben tudományos ülést tartott Barabás Béla, az aradi magyarság országgyűlési képviselője születésének 150. évfordulója tiszteletére. Dr. Marjanucz László tanszékvezető egyetemi docens Magyarország helye a dualizmus rendszerében címmel tartott előadást, dr. Zakar Péter főiskolai tanár Barabás Béla politikai pályáját vázolta fel érzékletesen, Pelyach István tudományos munkatárs Az aradi Szabadság-szobor és kultusza címmel értekezett. Az Alma Mater Alapítvány a Communitas Alapítvány támogatásával megjelentette Barabás Béla Emlékirataim című munkájának második, javított kiadását. /(Kiss): Barabás Bélára emlékeztünk. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 14./
2006. július 20.
Július 10–13-a között Kisiratoson megrendezték a Honismereti műhelytábort, melynek főszervezője a temesvári Szórvány Alapítvány, támogatója a szegedi Esély a Stabilitásért Közalapítvány volt. A program keretében dr. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnökének köszöntőjét követően földrajzi, irodalmi és történelmi viszonylatban mutatták be a Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégiót. A helytörténetírás kezdeteiről dr. Zakar Péter szegedi történész, egyetemi tanár tartott előadást, míg a monográfiák módszertanát Vincze Károly (Temesvár) vázolta fel. Honismeret az iskolában címszó alatt minden resztvevő bemutatta, hogyan járul hozzá saját településén, iskoláján belül a hovatartozás, az otthontudat kifejlesztéséhez, gazdagításához. A táborban programokat vázoltak fel, ezek között szerepelt a közös építészeti értékek bemutatása; valódi testvériskolai kapcsolatok; Régi (j)óvilág – bánsági honismereti szemle indítása; regionális honismereti műhely kialakítása; helytörténészképzés (tanártovábbképzés). /Honismereti műhelytábor 2006. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 20./
2006. szeptember 23.
Az Aradi Alma Mater Alapítvány által 2004-ben beindított Márki Sándor hagyományőrző verseny témája idén: 1848/49 Aradon, s ennek szellemében hangzottak el előadások neves magyarországi előadók részvételével. Szeptember 22-én Aradon a verseny idei főszervezője, dr. Zakar Péter történész (Szegedi Tudományegyetem) tartott előadást. Javasolta, hogy az elhangzó előadásokat ne csak szűk körben – versenyzői és felkészítő történelemtanári részvétellel – hallgathassák meg, hanem azon ott lehessenek minél többen, akiket a téma érdekel. /(Kiss): Arad és 1848/49. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 23./
2007. szeptember 25.
Aradon szeptember 28-án mutatják be Ujj János: Arad megye híres szülöttei című könyvét. A szerző az Arad megyében született nevezetes személyek lexikonát nyújtja át, mely rövid életrajzokat, a főbb művek felsorolását tartalmazza. A kötetet dr. Zakar Péter szegedi történész mutatja be, aki az előszót is jegyezte. /Alma Mater Napok. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 25./
2007. szeptember 29.
Nemrég volt Aradon Réhon József legújabb kötetének bemutatója, és máris Lőrincz Béla, a legendás Állami Székely Népi Együttes egykori szólótáncosának könyvét vehették kézbe a megjelentek a Jelen Házba: a Dicsértessék újhold, új király című könyve meggyőzően tanúsítja, hogy gyerekkori álmai valóra váltak, olyannyira, hogy eljutott a kínai ujgurokhoz is, az ősmagyarok rokonaihoz. A könyv eladásából származó bevételt a szerző jótékony célra, a dévai Szent Ferenc Alapítvány által gondozott gyermekek megsegítésére szánja. Az idei Alma Mater Napok nyitó eseménye Ujj János nyugalmazott történelemtanár, helytörténész könyvének – Arad megye neves szülöttei – a bemutatója volt. Dr. Zakar Péter szegedi történész, egyetemi tanár, a kötet bevezetőjének szerzője méltatta a kötet összeállítójának érdemeit, aki Arad megye magyar kultúrtörténetének lexikonát tette le az érdeklődő olvasó asztalára. /(Kiss): Könyvbemutatók. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 29./
2007. november 1.
Október 31-én Aradon, az arad-belvárosi református gyülekezet termében tartották a dr. Zakar Péter szegedi történész, egyetemi tanár által sajtó alá rendezett könyvritkaság, Sujánszky György Euszták Az aradi rendház naplója (1847–1851) /METEM, Budapest, 2007/ című kötetének bemutatóját. A minorita szerzetes kézirata teljes terjedelmében most jelent meg először. Zakar Péter magyarázó lábjegyzetei kiegészítik az írást. A kéziratot az aradi Megyei Könyvtár őrzi. Zombori István elmondta, a Historia Ecclesiastica Hungarica (magyar egyháztörténeti) Alapítvány – a kötet kiadója a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösséggel /METEM/ közösen 17 év alatt több mint 120 kötetet jelentetett meg. Sujánszky naplójának gerincét az 1848–49-es aradi események teszik ki, ezen belül is a vértanúk utolsó órái. Ujj János aradi történész-tanár néhány részletet felolvasott Sujánszky naplójából. A kötetből kiderül, milyen eredményes volt Aradon a város vezetősége és a minoriták összefogása a Bach-korszak elején a minorita gimnázium megmentéséért, ahol magyar nyelven is folyhatott a tanítás. /Kiss Károly: Az aradi rendház naplója (1847–1851) = Nyugati Jelen (Arad), nov. 1./
2008. március 5.
Március 4-én ünnepelte az arad-belvárosi református parókia imatermében 10. születésnapját a Szövétnek aradi kulturális szemle szerkesztősége és olvasótábora. Ujj János főszerkesztő köszönetet mondott a jelen volt alapító főszerkesztőnek, Réhon József ny. tanárnak. Ugyancsak elismerés jár Ilona János tanárnak, aki 5 évig vitte, szerkesztette a lapot becsülettel. A Szövétnek aradi sajtótörténetet írt: a kulturális folyóiratok közül a Vasárnap mellett egyedül a Szövétnek jelent meg folyamatosan egy évtizedig, a többi hasonló kiadvány alig 1-2 évig élt. Köszöntötte a főszerkesztő a legfrissebb szám, a Csongrád–Arad lapszám három, az eseményen megjelent szegedi szerkesztőjét is. A Szövétnek a legutóbbi lapszámban szegediek által feldolgozott, aradi vonatkozású anyagokat közöltek, dr. Zakar Péter az utóbbi években sokat tett a közeledésért. Ujj Ágnes a Wieser Tibor Alap kuratóriuma nevében az Aradon végzett folyamatos közösségépítő munkájának elismeréseként Wieser Tibor Emlékplakettet adott át Zakar Péter egyetemi tanárnak. A Szövétnek kiadója nevében a szerkesztőket köszöntötte dr. Pálfi Sándor, az Aradi Alma Mater Alapítvány kuratóriumának elnöke. /Balta János: Tízéves a Szövétnek. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 5./
2009. január 30.
Dr. Zakar Péter egyetemi tanár, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke gyakran jár Aradra, a magyar történelem különböző kérdései iránt érdeklődők örömére: kitűnően dokumentált előadásait élvezettel hallgatja a közönség. Január 27-én az Egyháziak 1848–49-ben című videovetítéses előadása a nagyközönség által kevéssé ismert témára összpontosított: arra, hogy az 1848–49-es forradalomban az egyházak és egyházi emberek, azaz a különböző vallásfelekezetek vezetői és lelkészei milyen mértékben vettek részt. Vázolta a magyarországi vallásfelekezetek arányait, az 1847–48-as országgyűlés által elfogadott 20. törvénycikket, amelyek egyenlőséget biztosítottak a felekezeteknek. Mind a katolikusok, mind a protestánsok többsége, sőt a bánsági ortodoxok is jórészt támogatták a forradalmat, a neológ zsidóság is, de minden felekezetben voltak vehemens ellenzői is. Az előadást az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete és a pécskai Kálmány Lajos Egyesület szervezte a Tiszteld múltadat, s a jelent vele kösd a jövőhöz közösségépítő program keretében. /Jámbor Gyula: Egyháziak 1848–49-ben. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 30./
2009. február 25.
Először Budapesten, aztán Magyarország több városában, majd Szlovákiában szerepelt, most pedig az Arad megyei Kisiratoson látható – Romániában elsőként – a gr. Batthyány Lajos 1848-as miniszterelnök hadseregszervező munkáját bemutató értékes kiállítás a kultúrotthonban. Dr. Kedves Gyula alezredes, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum aligazgatója, a kiállítás rendezője elmondta: a politikus-miniszterelnök munkásságának ez az oldala kevésbé ismert. Az aradiak körében jól ismert dr. Zakar Péter szegedi történész közvetítésével jutott el a kiállítás Kisiratosra. /Jámbor Gyula: Romániában csak Kisiratoson. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 25./
2009. április 6.
Halász Ferenc Temes megyei helyettes főtanfelügyelő és Virginás Tar Judit iskolaigazgató jelenlétében dr. Zakar Péter történész, a Csongrád megyei önkormányzat alelnöke nyitotta meg az elmúlt hét végén a temesvári Bartók Béla Líceumban a Lengyel-magyar történelmi párhuzamok című kiállítást. 15 lengyel és magyar nyelvű tablóból áll a kiállítási anyag. Dr. Zakar Péter történész, az 1848/49-es időszaknak és az újkori egyháztörténetnek neves szakértője rendhagyó történelemórát tartott a két nép évezredes múltra visszatekintő kapcsolatának alakulásáról. /Pataki Zoltán: Lengyel–magyar történelmi párhuzamok. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 6./
2009. május 6.
Az eddig kéthavonként rendszeresen megjelenő aradi kulturális szemle, a Szövétnek februári számának nyomdába kerülése alaposan megkésett. A szerkesztők ezért úgy határoztak, hogy azt az áprilisi számmal összevonva adják ki. /Szövétnek, február-április/. Többek között a szegedi dr. Zakar Péter a 48–49-es szabadságharc lelkészeiről írt, a budapesti Dinyés László folytatta a szabadságharc eseménynaptárát. Csanádi János az elhunyt Adorjáni Nagy Arankát búcsúztatta. /Megjelent a Szövétnek új száma. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 6./
2009. május 25.
Tizenkettedik alkalommal nyílt meg május 23-án a román-magyar-szerb hármashatár Óbéb-Kübekháza-Magyarmajdány térségében, a Duna-Maros-Körös-Tisza Eurorégió Napja alkalmából. A hagyományos határnyitó ünnepségen részt vett a DKMT Eurorégió elnöksége, ott voltak a Csongrád, Temes megyei, illetve vajdasági hivatalosságok, a három országból érkezett környékbeli lakosok. Az iskolás gyerek jelképesen körbefutották a Triplex Confiniumnak nevezett hármashatárkövet, amely immár nem elválasztja, hanem összeköti egymással a román, a magyar és a szerb nemzetet. Zakar Péter, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az 1920 júniusában felállított hármas-határkő a politikusok hibájából hosszú évtizedekig nem összekötötte, hanem elválasztotta egymástól a régió lakóit. /Pataki Zoltán: A határkő, amely három nemzetet összeköt. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 25./
2009. június 16.
Megjelent a Szövétnek, az Aradi Alma Mater Alapítvány kulturális szemléje. A júniusi szám átfogó képet nyújt az utóbbi hetek jelentős, magyar vonatkozású aradi eseményeiről. Baracsiné Dávid Zsuzsanna arad-belvárosi református lelkész a Magyar Református Egyház alkotmányozó zsinatáról számolt be. Zakar Péter szegedi történész folytatja az Egyháziak az 1848/49-es szabadságharcban című sorozatát, Dinyés László budapesti költő-szobrászművész centenáriumi Eseménynaptára az 1849. július–augusztusi végnapok történéseit foglalta össze. /Kiss Károly: Megjelent a Szövétnek júniusi száma! = Nyugati Jelen (Arad), jún. 16./
2010. május 31.
DKMT közgyűlés Nagyszentmiklóson – Hunyad megye és Békéscsaba is kilépett
A rossz idő nyomta rá a bélyegét a Duna-Maros-Körös-Tisza Eurorégió napja alkalmából szombaton a Triplex Confinium hármashatár-kőnél szervezett rendezvényekre.
Constantin Ostaficiuc Temes megyei elnök, valamint Zakar Péter Csongrád megye és Boris Barjaktarovic Vajdaság Autonóm tartomány alelnökei a határkő mellett felállított sátorban mondták el üdvözlő beszédeiket, majd ugyanott díjazták a DKMT mezei futóverseny győzteseit. A határ ünnepélyes megnyitása után – szombaton és vasárnap 10-től 18 óráig átjárható a román-magyar-szerb hármashatár Óbéb-Kübekháza-Magyarmajdány térségében – a nagyszentmiklósi Nákó kastélyban tartották meg a DKMT Eurorégiós együttműködés közgyűlését. A tagmegyék vezetői egyetértettek abban, hogy szükség van az eurorégió turisztikai marketing-stratégiájának kidolgozására, a turisztikai útvonalak (A bor útja, a Szecessziós épületek útja, stb.) hangsúlyosabb népszerűsítésére. Szó esett a DKMT Közhasznú Társaság nyertes európai pályázatainak megvalósításáról, amelyek a katasztrófavédelem és az eurorégión belüli vasúti közlekedés fejlesztését célozzák. A résztvevők megszavazták Békéscsaba város tagságának felfüggesztését, illetve Hunyad megye kilépését a DKMT Eurorégióból. A DKMT soros elnöki tisztsége a következő évre Csongrád megye elnökét illeti meg, a közgyűlés keretében Constantin Ostaficiuc Temes megyei elnök átadta a szimbolikus „stafétabotot” Zakar Péter Csongrád megyei alelnöknek. A DKMT Eurorégió Napjai alkalmából szombaton autós rally-t is tartottak Nagyszentmiklóson.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
2010. október 2.
Dombormű a vértanúk gyóntatópapjának
Tegnap a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum udvarán több száz tanuló és pedagógus jelenlétében avatták fel az iskola egykori tanára, az aradi vértanúk gyóntatópapja, Sujánszky Euszták emlékplakettjét, Vetró András alkotását. A domborművet a Nagy Mózes Közművelődési Egyesület állíttatta nagylelkű támogatók segítségével. Lázár Imre székelyudvarhelyi harangöntő műhelyében öntötték, feliratát Bakk Dávid László készítette.
Sujánszky Euszták (Gyöngyös, 1811. április 18. – Imreg, 1875. december 7.) minorita paptanár Nagybányán, Lugoson, Kézdivásárhelyen, Nagyenyeden, Nyírbátorban és Aradon tevékenykedett. A kantai 330 éves iskolának 1839 és 1841 között volt a tanára. 1849. október 5-én és 6-án vigasztalója és utolsó útra kísérője az aradi tizenhárom vértanú közül a tíz római katolikus vallásúnak és az október 6-ra virradó éjszaka katolizált Damjanich Jánosnak.
Az iskola egyik melléképületének belső udvarra néző falát díszítő domborműnél Bejan András iskolaigazgató, történelemtanár mondott ünnepi beszédet, méltatta Sujánszky életét és munkásságát. A domborművet Bejan András és dr. Zakar Péter történész, a Csongrád megyei közgyűlés alelnöke, az aradi Historia Domus kiadója leplezte le, majd ft. Vargha Béla kézdi-obaiszéki római katolikus főesperes megáldotta azt. Az iskola tanulói zenés-irodalmi összeállítással köszöntötték a nem mindennapi eseményt. A közművelődési egyesület koszorúzását követően az iskola dísztermében dr. Zakar Péter Sujánszky Eusztákról, Hajagos József gyöngyösi középiskolai tanár, történész pedig Aulich Lajos és Poeltenberg Ernő honvédtábornokokról tartott előadást.
Iochom István
Komment
Nagy István, Pécska írta (2010-10-03 18:53:12)
Tudtommal az aradi Historia Domus NEM jelent meg. Zakar Péter - 2007-ben - Sujánszky György Euszták: Az aradi rendház naplója (1847 - 1851) címmel írt könyvet, amelyben sajtó alá rendezte a Sujánszky által - az elején latinul, majd magyarul - vezetett rendházi naplót. Budapesten jelent meg 2007-ben a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség és a Historia Ecclesistica Hungarica Alapítvány kiadásában. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. március 15.
Arad és a Délvidék 1848–49-ben
A szabadságharc értelme
Rendhagyó módon kezdődött ma délután az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a társszervező, az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete által rendezett megemlékezés: dr. habil Zakar Péter történész, a Szegedi József Attila Tudományegyetem tanárának előadását egy néhány perces diasorozat előzte meg Murvai Miklós összeállításában. A délvidéki, őrvidéki, aradi képek ráhangolták a telt háznyi hallgatóságot az előadás témájára.
A jelenlévőket Nagy István, az est házigazdája köszöntötte, külön kiemelve a nagyszámú ifjúságot, amelynek részvétele, sajnos, nem éppen megszokott a hasonló rendezvényeken.
Az Aradra már-már hazajáró Zakar Péter a tőle megszokott alapossággal és adatbőséggel beszélt a témáról, számos kevésbé ismert vagy ismeretlen adalékot vonultatva fel. Kevéssé ismert, például, hogy 1848. április elején egy Alexander Kostic vezette szerb csoport felajánlotta a forradalommal való együttműködést a nemzetiségük elismerése, szabad nyelvhasználat, egyházi autonómia, a határőrvidék megszüntetése fejében. Kossuth az ország megcsonkításától félve elutasította az ajánlatot. („Akkor döntsön köztünk a kard”), és a szerbek valóban a szabadságharc ellen fordultak.
Aradra, amint ez ismert, a postakocsival érkezett a hír a pesti forradalomról március 17-én, és mint más városokban, itt is kis forradalmat váltott ki: este megváltoztatták a színház műsorát, a cigánybandával elhúzatták a Rákóczi-indulót, elszavalták a Nemzeti dalt, ismertették a 12 pontot, március 22-én pedig nagygyűlést tartottak. Az aradi események részletes ismertetését Sujánszki Euszták minorita szerzetesnek köszönhetjük. Az előadó nagyjából időrendi sorrendben ismertette a délvidéki és aradi forradalmi eseményeket – természetesen az országos eseményekkel való összefüggésben. Beszélt a szerb mozgalom radikalizálódásáról (a Bánságra, a Szerémségre és Bácskára is igényt tartottak), Török Gábor aradi polgármesterré választásáról, a szerb népfelkelők ténykedéséről, az osztrák kormánnyal való kenyértörésről és ezzel összefüggésben Arad bombázásáról a várból (a várat végül, kiéheztetéssel, 1849. július elsején foglalta el a magyar forradalmi sereg), az 1849. február 8-i aradi dúlásról (a szerb császári haderőt Asztalos Sándor százados és Bockó Dániel kormánybiztos vezetésével szorították ki), az 1849. júniusi, kudarcba fulladt magyar–szerb tárgyalásokról, a nemzetiségek forradalom iránti viszonyulásáról (az alföldi és bánsági románok, például, az erdélyiekkel ellentétben a magyarok és a forradalom mellé álltak), 1849. október hatodikáról és az aradi vár foglyairól (szintén kevéssé ismert, hogy a magyar tisztek – becsületszóra – a városba is kijárhattak) stb. Végül Zakar Péter feltette a megkerülhetetlen kérdést: mi értelme volt 1848–49-nek? Görgeit idézte: a jobbágyság felszabadulása már önmagában megérte. De sokkal többről van szó: 1867-ben – a nemzetőrségi törvény kivételével – az 1848-as törvényeket léptették életbe, ami 1848 nélkül lehetetlen lett volna.
Jámbor Gyula. Nyugati Jelen (Arad)
2011. március 30.
Szerdán rajtol az aradi és szegedi múzeumok újabb közös projektje
Szerdán a megyei önkormányzat székházában kerül sor az aradi múzeum és a Szegedi Móra Ferenc Múzeum újabb közös projektjének elindítására, amelynek célja az 1848–49-es emléktárgyakat őrző Aradi Ereklyemúzeum kincseinek kiállítása a nagyközönség számára. Az eseményen részt vesz többek között dr. Zakar Péter, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke, Adrian Ţolea megyei alelnök, Peter Hügel múzeumigazgató.
A projektet az Európai Regionális Fejlesztési Alap finanszírozza és folytatása a most decemberben zárult pályázatnak, amelynek keretében a két múzeum szakemberei feldolgozták, digitalizálták az anyagot.
Irházi János. Nyugati Jelen (Arad)
2011. október 6.
Az Aradi Ereklyemúzeum története
Arad nemcsak az aradi, hanem a világon bárhol élő magyarok számára az 1848–49-es vértanúk városa. 
A vár mellett golyó által vagy akasztással 1849. október 6-án kivégzett, a forradalomban és szabadságharcban részt vett, a hazáért a legnagyobb áldozatot is vállaló főtisztek kultuszának kialakulása már nem sokkal haláluk után megkezdődött. Az 1867-es kiegyezést megelőző kemény elnyomás éveiben a vértanúkra emlékezés különleges formákat is ölthetett, mint például a hölgyek kilenc betűvel (P.V.D.T.N.A.K.L.S.) díszített karperece. A felirat németül így hangzott:
Pannonia Vergiss Deine Toten Nie Als Kläger Leben Sie!, magyarul:
Pannónia, ne feledd halottaidat, mint vádlók élnek ők!
A karpereceket viselők a 13 vértanú – Pöltenberg, Vécsey, Damjanich és Dessewffy, Török, Nagysándor, Aulich, Kiss és Knezich; Lahner, Lázár és Leiningen, Schweidel – nevének kezdőbetűit viselték.
Aztán elérkezett az ideje annak is, hogy az aradi vesztőhelyen előbb csak egy követ helyezzenek el, majd obeliszket emeljenek a vértanúk emlékére (1881), 1890-ben a Szabadság-szobrot is felállították.
Addigra már érlelődött a forradalomnak és a vértanúknak szentelt ereklyemúzeum gondolata is. Ennek történetéről kedden délután tartott előadást az aradi múzeum raktárában lévő ereklyék felleltározását, tudományos feldolgozását, digitalizálását végző magyar–román történészcsapat tagjaként résztvevő dr. habil. Zakar Péter egyetemi tanár. A rendezvényt a Bethlen Gábor Alap támogatta.
Alábbi cikkünk az (időben 1920-ig terjedő) előadás alapján készült.
Az aradi ereklyemúzeum létrehozásában kiemelkedő szerepet játszott a helyi Kölcsey Egyesület, amely 1881 áprilisában alakult, fő céljául a nemzeti közműveltség és a magyar nyelv terjesztését tűzve ki. A Tabajdi Károly főispán vezette ülésen 167 rendes és harminc-egynéhány pártoló tag vett részt. 1882 januárjában az első előadáson elhangzott beszámoló Aradon olyan kulturális tevékenységekről számolt be, mint köztéri szobrok felállítása, zenei szakosztály működtetése, néprajzi és régészeti gyűjtemény létrehozása, városi könyvtár megalapítása, ásatás, történelmi emlékhelyek gondozásba vétele.
Kutatások arra engednek következtetni, hogy az ereklyemúzeum létrehozásának gondolatát Márki Sándor, a neves történész 1886. dec. 30-án elhangzott előadásában vetette fel. A következő évben már számba is vettek néhány tárgyat: egy zászlót, két szuronyt, Kiss Ernő fehér mellényét, Kossuth bankókat. 1890. november 20-án Dömötör László, a Kölcsey Egyesület titkára már konkrét javaslatot tett az ereklyemúzeum alapítására. A kor híres festőművésze, Zichy Mihály két, az aradi vértanúkkal kapcsolatos festményéről lenyomatok készültek (ezek sokfelé ma is láthatók), amelyek pénzforrást jelentettek az egyesület számára. Megalakult a Szabadságharci múzeum bizottsága, elnöke Varjassy Árpád lett, tagjai közt voltak Bohus László, Barabás Béla, Boros Vida, Dömötör László, Lukácsy Miklós és más, köztiszteletben álló személyiségek.
A gyűjtőmunka jól haladt, és 1892. október hatodikán ideiglenesen, majd a következő évben, március 15-én hivatalosan is megnyitották a színházi bérház második emeletén, négy szobában elhelyezett ereklyék kiállítását. A tárgyak közt Vécsey, Kiss Ernő tábornokok és Lázár Vilmos ezredes néhány személyes tárgya, fegyverek, a rabságuk idején a honvédtisztek által készített emléktárgyak, külön szobában proklamációk és kéziratok stb. A gyűjtés folytatódott; mint Zakar Péter elmondta, megszólalt a külföldön élő Kossuth Lajos is, aki kiállt amellett, hogy egy ilyen emlékmúzeum csak Budapesten lehet, ám akkorra már a verseny eldőlt Arad javára. A múzeum számára mindenhonnan, Budapestről, Kassáról és Kolozsvárról, a Partiumból, Bánságból, Bácskából stb. érkeztek a forradalommal, a vértanúkkal kapcsolatos emlékek.
A millenniumi ünnepségek évében húszezer (!) látogatója volt az addigra már szűkössé vált emlékmúzeumnak. A város 1898-ban határozatot hozott az ereklyemúzeumnak is helyet adó palota felépítésére a líceum szomszédságában, a korcsolyatérül használt helyen. Az ügy azonban 1909-ig elhúzódott, s akkor is csak Barabás Béla közbenjárására született meg a felső jóváhagyás. Holott már 1901-ben a kiírt tervpályázatra 27 pályamunka futott be. Minthogy egyik se nyerte el maradéktalanul a bírálók tetszését, az aradi Szántay Lajost bízték meg, hogy az öt legjobb pályamunka legérdekesebb és legcélszerűbb elemeinek felhasználásával készítsen új tervet.
A Kultúrpalota ünnepélyes felavatására 1913. október 25–26-án került sor, az első napon nagyszabású hangversennyel. Másnap beszédet mondott Varjassy Lajos polgármester, Jankovich Béla kultuszminiszter, Rákosi Jenő, Herczeg Ferenc.
Problémaként merült fel az összegyűlt anyag tulajdonjogának kérdése. A Kölcsey Egyesület végül átadta a városnak a gyűjteményt, de az megmaradt továbbra is az egyesület gondozásában. A történelmi és a város múltját is bemutató kiállítást, képtárat és iskolai múzeumot is befogadó új intézmény első igazgatója Varjassy Árpád tanfelügyelő lett.
Az ereklyemúzeumot hétfői, szerdai, pénteki napokon látogathatta a nagyközönség 40 krajcárért, vasárnap ingyenesen is.
1915-ben felmérték, hogy addig rendezett 3804 tárgy értéke 461 950 korona, a 237, szépművészeti részlegen található tárgyaké pedig 265 ezer korona volt. Az akkor létező ereklyék a Militaria kategóriában fegyverek, egyenruhák, zászlók, katonai felszerelés, továbbá fotó-, irat- és nyomtatványanyagok (11 ezer lapnyi nyomtatvány, mintegy 1500 fotó, több, 1848–49-ben készült daguerrotípia). A valamikori, ma már idős látogatók még emlékeznek arra, hogy láthatták a tábornokok több személyes tárgyát, Damjanich mankóját (törött lábbal, szekérrel vitték kivégzésre is), Kiss Ernő Újszövetségét, Vécsey katonai és polgári kitüntetését, Kossuth két levelét, az Arad megmentőjének nevezett Asztalos Sándor őrnagy portréját stb.
Zakar Péter beszámolt arról, hogy az ereklyemúzeummal foglalkozó közös román–magyar történész bizottság a közelebbi jövőben három, kétnyelvű kötetet jelentet meg munkájának eredményeiről. Az első egy múzeumtörténeti kiadvány az ereklyegyűjtemény létrejöttéről, a második, jóval vaskosabb kötet katalógus a gyűjteményről, végül a harmadik válogatás az iratokból. A munkákat jövő esztendő őszére le kell zárni.
Megtudhattuk az előadásból azt is, hogy a tárgyak egy része feltétlenül sürgős restaurálást igényel.
Az ereklyemúzeum újabb kori történetéről nem beszélt az előadó. A mai fiatalok aligha tudhatják, hogy 1974-ben gyakorlatilag felszámolták az múzeumnak a magyar szabadságharccal kapcsolatos, már addig is fokozatosan „karcsúsított” kiállítását, amelynek bizonyos fokú visszaállítására az 1990-es évek elején került sor. A nemsokára megjelenő könyvek fognak némi betekintést nyújtani a múzeum által őrzött gazdag állományba.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)
2011. október 7.
Eddig elzárt ereklyék a nagyközönség előtt
Ahogyan mi, a mai ötvenesek-nyolcvanasok annak idején hál’ istennek még láthattuk, a mai fiatalok is egyre inkább megtekinthetik az egykori Aradi Ereklyemúzeum kincseit. 
Erre több évtizedet kellet várni, egy úgynevezett rendszerváltást is meg kellett élni, de ezen túl egy szemléletváltozást is. Azt ugyanis, hogy valós helyére tegyék a két ország kapcsolatrendszerében az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharcot, és az áldozatokat – lett légyen az bármely oldalon is! – egyenlőként kezeljék. Persze, ez a szemlélet még nem általános, ám a közös európai uniós együttlét mintha ebbe az irányba mutatna.
Ennek a méltó tanúsága volt október 5-én, a nemzeti gyásznap előestéjén a megyei múzeum Klió termében annak a kiállításnak a megnyitója is, amely a magyar–román hátáron átnyúló 2007–2013-as Együttműködési EU-program keretében A nyilvánosságtól elzárt 1848–49-es kultúrkincsek bemutatása a nagyközönségnek címmel nyert el támogatást az Európai Regionális Fejlesztési Alaptól (ERFA). A projekt 170 ezer ERFA-támogatással, valamint a magyar és a román kormány hozzájárulásával 200 ezer eurós összköltégvetésssel valósul meg. Egy korábbi projekt révén sikerült a gyűjtemény anyagát leltározni, digitálisan nyilvántartásba venni, a mostani már az anyag restaurálását, nagyközönség előtti bemutatását, kiadványok megjelentetését tűzte ki célul.
Az igazság az, hogy a megyei múzeum vezetőségének pozitív hozzáállása már az 1990-es évek elején is lehetővé tette az ereklyék egy töredékének hazai és magyarországi bemutatását, a mostani kiállítás azonban már sokkal messzebb mutat. A tárlatnyitót megtisztelte jelenlétével Magyar Anna, a Csongrád Megyei Önkormányzat elnöke, országgyűlési képviselő, Adrian Ţolea Arad megyei tanácsi alelnök, Bognár Levente alpolgármester, Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul. Dr. Peter Hügel, a megyei múzeum igazgatója az elvégzett munkát értékelte, és vázolta a még hátralévő tennivalót, külön megköszönve egyrészt a magyarországi partnerekkel való eredményes együttműködést, másrészt saját munkatársainak kemény munkáját.
Dr. Zakar Péter történész, a Csongrád Megyei Önkormányzat alelnöke, Arad és ezen belül az 1848–49-es események történelmének lelkes kutatója is a további tennivalókról szólt, főként a kiadványokról, nem feledkezve meg arról sem, hogy az ereklyék – különféle csoportosításban – amolyan vándorkiállításként járják majd a közeljövőben Magyarországot. Tegnap, például, Pécsett nyílt meg a testvérvárosi kapcsolatok keretében egy tárlat, ahol Aradról, a Budapesti Hadtörténeti Múzeumból és magángyűjteményekből származó, kizárólag a 13 vértanúval kapcsolatos ereklyék, ereklyék kerülnek a közönség elé. Mindehhez egy urna is járul, amelyet a tegnapi megemlékezés után a pécsi küldöttség vitt magával a tárlatnyitóra, és amely a vesztőhelyi obeliszk alatti földből vett pár rögöt tartalmazza. Ezután Szeged, majd Budapest következik.
A december 2-ig naponta, hétfő kivételével naponta 9–17 óra között látogatható kiállítás az aradi vár foglyainak, elsősorban a tizenhármakhoz kapcsolódó személyes tárgyakat, az eseményeket megörökítő festményeket, portrékat, korabeli fegyvereket, öltözékeket mutat be. Miközben azonban az eseményt méltató személyiségek az együttműködés, a többnyelvűség fontosságát méltatták, kisebb visszatetszést szült, hogy a feliratok kizárólag román nyelvűek voltak. Kiderült, ezt csak a sietség okozta, hamarosan orvosolják. Csakhogy addig az épp október 6-ra Aradra érkezők már rég hazamentek...
Kiss Károly
Nyugati Jelen (Arad)
2012. november 16.
Történelmi városkalauz cetlikből
Arad – Rendhagyó könyvbemutatónak volt helyszíne tegnap délelőtt a Csiky Gergely Főgiumnázium Tóth Árpád-terme.
2001-ben jelent meg Ujj János történelemtanár, helytörténész Arad – Történelmi városkalauz című könyve az aradi Alma Mater Alapítvány kiadásában. Eltelt 11 év, a városkép sok helyütt előnyére változott, számos emlékmű és szobor került vissza régi-új helyére, számos épületet újítottak fel. Elérkezett az idő a kötet – tartalmában és külsejében is átdolgozott, felújított, gazdag fényképanyaggal illusztrált és DVD-melléklettel ellátott –második kiadásához.
Rövid és tömör vetítéssel kezdődött a diákok számára tartott könyvbemutató, melyen életre kelt az aradi épületek, emlékművek stb. múltja, közelmúltja és jelene.
Ilona János informatika tanár tulajdonképpen interjút készített a szerzővel, mely során megtudtuk, hogy Ujj János mozdonyvezetőnek készült, majd később, egykori történelemtanárának, Kovács Gézának a hatására döntött a történelem mellett.
A főgimnázium tanára könnyed, a diákok számára is érdekes, hasznos kérdésekkel faggatta Ujj Jánost, többek közt arról, hogy hogyan készül egy könyv? A szerző saját magát cetlisnek nevezi, ami annyit jelent, hogy nyitott szemmel jár-kel a városban, mikor valami fontos dolgot lát, hall, mindig van nála cetli, amire fel tudja jegyezni az adatokat. Számtalan ilyen cetli tartalmából áll össze a könyv, legalábbis Ujj János esetében.
Arra a kérdésre, hogy milyen volt a háborús időkben, a forradalomkor Aradon élni, a szerző beszélt egy következő – társszerzővel készülő – könyvről, mely az aradi háborús emlékekről, a forradalom aradi eseményeiről fog szólni.
Természetesen a most kiadott városkalauz tartalmáról – aradi épületek, terek, emlékművek – is szó esett, valamint a DVD-mellékletről, melynek alkotói Pálfi Kinga (szerkesztő) és László Ferenc (operatőr). A jelen lévő Pálfi Kinga beszámolt a DVD-melléklet születésének körülményeiről, majd a könyvbemutató végén a diákok betekintést nyertek annak tartalmába is.
Délután 17 órakor szintén a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád termében a kötetet a felnőtt olvasóközönségnek is bemutatták, dr. habil Zakar Péter szegedi történész méltatásával.
Demény Ágnes
Nyugati Jelen (Arad)
2013. július 2.
Tudományos konferencia a bánsági vallások együttéléséről
Az épülő Új Ezredév Református Központ gyülekezeti termében június 29-én, szombaton került sor a Vallások együttélése a Bánságban című tudományos konferenciára, jeles hazai és anyaországi előadók részvételével.
A Vallási útvonalak a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégióban című európai uniós pályázat keretén belül megszervezett konferenciát rövid áhítattal nyitotta meg Gazda István református lelkipásztor.
Szekernyés János helytörténész A bánsági reformáció és keresztyénség a hódoltságban tartott előadásában egy olyan történelmi korszak eseményeit idézte fel, amelyről rendkívül kevés információ van birtokunkban. A reformáció tanításai már Temesvár eleste előtt eljutottak a Bánság fővárosába, de a török hódoltság idején a keresztyének nagy része elvándorolt a Bánság keleti részébe vagy Erdélybe. A török uralom alól való felszabadulás után is hosszú ideig a „kuruczok és a reformátusok” nem kívánatos személyek maradtak a Bánság területén.
Dr. Zakar Péter szegedi történész Egyházi és nemzetiségi viszonyok az 1848/1849-es forradalom időszakában című előadásában arról beszélt, hogy a csanádi egyházmegye katolikus papjai az egyházi életbe is átemelték a magyar forradalom 12 pontját és többek között a nemzeti nyelv bevezetését és a papi cölibátus eltörlését követelték. A szabadságharcban részt vett számos bánsági román ortodox pap is, akik a szerb csapatok elől menekülve álltak be a honvédségbe.
Dr. Bodó Barna egyetemi tanár Interkulturalitás és multikulturalitás a Bánságban című előadásában arra a kérdésre kereste a választ, hogy létezik-e regionális identitástudat a Bánságban. A Szórvány Alapítvány elnöke kielemezte a sokat emlegetett bánsági tolerancia, multikulturalitás és interkulturalitás fogalmakat, amelyek szerinte valójában mást jelentenek, mint amilyen értelemben rendszeresen használják őket. Dr. Bodó szerint a bánsági nemzetiségek és vallások együttélési modellje addig működhetett jól, ameddig nem volt domináns nemzet a Bánságban.
Dr. Kovács Kálmán veszprémi történész A bécsi udvar vallási politikája a Temesi Bánságban című előadásában bécsi levéltárakban elvégzett kutatásai eredményéről számolt be, amelyek XVIII. századi bánsági egyházpolitikai döntések hátterére és következményeire világítanak rá.
A konferencia befejező részében Gazdáné Mátyus Melinda újmosnicai lelkipásztor mutatta be A Temesvári Református Egyházközség forradalma 1989-ben című könyvét, amely arra a „csodára” keres magyarázatot, hogyan indulhatott el a diktatúrát megdöntő, a romániai rendszerváltást elindító forradalom egy többszörös elnyomás alatt élő piciny református gyülekezetből.
A hozzászólások során dr. Higyed István ny. ref. lelkipásztor arra hívta fel a figyelmet, hogy a temesvári Piarista Líceum, amelynek diákjai valamennyi bánsági felekezethez tartoztak a két világháború közötti időszakban, kiváló példát mutatott a vallások együttélésének gyakorlatából.
A rendezvény befejező részében Gazda István református lelkipásztor elmondta: az épülő Új Ezredév Református Központ a bánsági magyarság lelki-szellemi központja szerepét tölti majd be a következő évtizedekben. „A vallási útvonalak uniós pályázat keretén belül egy ökumenikus épületet fogunk felépíteni és arra gondoltam, hogy az építkezés mellett helyet kellene teremteni a szellemi építkezésnek is” – nyilatkozta lapunknak Gazda István. „A vallások bánsági együttélésének a múltját és jelenét bemutató előadásokat hallgattunk meg ennek kapcsán a mai konferenciánkon. Szeretnénk a továbbiakban is hasonló témájú, a felekezetek egymáshoz való közeledését célzó, ökumenikus jellegű előadásokat szervezni, már most a pályázat lebonyolítása idején, ami jövő év június 30-áig fog tartani, de azt követően is, hiszen ebből a célból építjük fel ezt a létesítményt!”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
2014. október 20.
A hitnek az emberei voltak
Nagyvárad
Szombaton a Püspöki Palotában Kultúra és műpártoló főpapok Magyarországon a 19. században címmel új egyháztörténeti konferencia-sorozatot indított a váradi Római Katolikus Püspökség.
A tizennégy éven keresztül zajlott, a Sapientia Varadiensis Alapítvány által 1999-ben kezdeményezett Nagyvárad tudós püspökei, jeles személyiségei rendezvény hagyományaira építve az elmúlt szombaton Kultúra és műpártoló főpapok Magyarországon a 19. században címmel új egyháztörténeti konferencia-sorozatot indított útjára a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség azzal a céllal, hogy a helyi, országos és az egyetemes egyháztörténet megismerésének fontosságára hívja fel ismét a figyelmet. Az elmúlt közel másfél évtized szimpóziumaihoz képest ugyanakkor újdonságnak számít, hogy ezentúl az adott korszak szélesebb körű kontextusába helyezik egy-egy személyiség pályafutásának a bemutatását, így az érdeklődők arról is tudomást szerezhetnek, hogy miközben Váradon az adott időszakban a korabeli római katolikus főpásztor vezette az egyházmegyét, mi történt eközben Magyarországnak egy távolabb eső részében, vagy éppen Európa valamelyik, a történelem alakulásának szempontjából fontos szerepet játszó szegletében. Köszöntőjében Exc. Böcskei László megyés püspök úgy fogalmazott: az illető személyiségek közös jellemzője, hogy valamennyien a hit emberei voltak, a szépet és a jót szolgálták, művelték a tudományokat és védelmezték, őrizték azokat az igazi értékeket, melyekre mi is alapozhatjuk a jövőnket. Születésének 200. évfordulójára való tekintettel idén Lipovnoki Lipovniczky István megyés püspök élete és munkássága volt a téma. A rendezvény bevezetőjeként az érdeklődők a Székesegyház kriptájában imádkoztak az egyházmegye elhunyt főpapjaiért, majd átvonultak a Püspöki Palota dísztermébe, ahol Exc. Böcskei László megyés püspök köszöntött mindenkit. Arra hívta fel a figyelmet: azok a személyiségek, akikre emlékeznek fognak az elkövetkezendő években, vitathatatlan szerepet vállaltak egy keresztényebb, kulturáltabb és emberibb társadalom kialakításában, életükkel és munkásságukkal hozzájárultak nem csupán Magyarország, hanem Európa fejlődéséhez, dinamizálásához is. Dr. Fleisz János BINCISZ-elnök felidézte, hogy 1999-ben kezdeményezte a Sapientia Varadiensis Alapítvány a Nagyvárad tudós püspökei, jeles személyiségei rendezvényt, melynek hagyományaira épül a most indított eseményfüzér. Tizenöt év alatt 35 rangos meghívottjuk volt, 20 püspök életét és pályáját mutatták be, és két tanulmánykötetet is kiadtak. A rövid visszatekintés után az eddigi szervezőmunkát egy emlékéremmel köszönte meg Böcskei László. Felvezetőjében Lakatos- Balla Attila történész, a mostani esemény szervezője arra hívta fel a figyelmet: Lipovniczky István olyan püspök volt, akinek alkotásairól, szellemi és tárgyi hagyatékairól sokat beszélünk anélkül, hogy tisztában lennénk talán azzal, hogy ezek a nevéhez köthetőek. Kevesen tudják például azt, hogy a Püspöki Palota nagytermének díszíttetése a jelenlegi formában az ő megbízásából készült. Ezt Mons. Fodor József általános helynök is megerősítette, kiegészítve azzal, hogy a kupolát kivéve a Bazilika addig fehér falainak a kifestése is Lipovniczkynek köszönhető, akárcsak a tetőzet és a tornyok rézborítása. Úgy fogalmazott: a megyés püspöknek különös affinitása volt ahhoz, hogy kikkel vegye körül magát, ő hívta például Váradra a későbbi kanonokokat, Rómer Flórist, a „magyar régészet atyját”, Bunyitay Vincét, a nagyváradi egyházmegye monográfusát, valamint Fraknói Vilmos történetírót.
Kiállítás
A 200 éve született főpap életét, illetve tevékenységét nem csupán expozékban méltatták, hanem kiállítást is szerveztek a témában, illetve egy brosúrát jelentettek meg. Lakatos- Balla Attila azt emelte ki, hogy a tárlat két gerincre épül: egyrészt látható a püspökség festészeti gyűjteményének néhány kiemelkedő alkotása, másfelől pedig megtekinthető miseruha készletének egy része, többek közt a 19. századi európai textilművészet kiemelkedő alkotásai közé sorolható arany- és selyemszál hímzéses ornátusa. „Lipovniczky István tudatosan törekedett egy minél gazdagabb egyházmegyei portrétár elkészítésére, saját, valamint püspökelődei, a főegyházmegyék érsekei és két pápa portréin kívül kanonokjai és az egyházmegye jelesebb papjainak arcképeit is megfestette. E munkára olyan jelentős festőket is felkért, mint Jakobey Károly, a Munkácsy Mihályt felfedező és ifjúkorában tanító Szamossy Elek, és a világhírű késő viktoriánus portréfestő, László Fülöp Elek”, nyomatékosította. A püspökről szóló hiánypótló kiadványt ismertető Csorba Sándor elmondta, hogy három nagy fejezetre tagolható: életrajzi adatok; az egyházmegye gazdasági helyzete és tevékenysége, valamint a káptalan és a püspöki udvar papsága, és ennek kulturális és művészeti mecenatúrája, ugyanis Lipovniczky több mint másfél évtizedes főpásztori működésének kulturális és művészeti téren elért eredményei páratlanok voltak Patachich Ádám egy évszázaddal korábbi mecénási tevékenysége óta.
Eközben máshol
Bárány Zsófia, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának munkatársa a magyar politikai vitakultúra egyházi gyökereiről értekezett, dr. Zakar Péter, a szegedi Gál Ferenc Főiskola professzora Lipovniczky István komáromi apát-plébánosi tevékenységére tért ki az 1848-as forradalomban és szabadságharcban, Kontsek Ildikó, az esztergomi Keresztény Múzeum igazgatónője Simor János érsek, hercegprímás életéről tartott előadást, Lakatos Andor, a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár főlevéltárosa pedig Haynald Lajos főpap életéről beszélt.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro