A szept. 23-i zárórendezvényen több oldalról közelítették meg a vidékfejlesztés témakörét a Vidékfejlesztés a Székelyföldön konferencia előadói Csíkszeredán. Pete István és Kelemen Hunor, a mezőgazdasági, illetve a művelődési tárca államtitkárai, Süli Zakar István, a debreceni KLTE tanára, valamint Zsombori Vilmos, a Hargita megyei önkormányzat elnöke a hazai vidékfejlesztési programokról, a kulturális intézmények és a vidékfejlesztés közti összefüggésről, a magyar-román határtérségben zajló területfejlesztés esélyeiről, illetve a Hargita megyei kistérségi szerveződésekről tartottak előadásokat. /Vidékfejlesztésről, több oldalról. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 25./

Eurorégiós együttműködés
Nagyvárad – Szombat délelőtt a VI. Ablak Európára rendezvény keretében A Bihar-Hajdú-Bihar Eurorégió fejlesztési lehetőségei címmel szerveztek román-magyar konferenciát a nagyváradi városháza kistermében.
A Nagyváradi Önkormányzat és a Bihar Megyei Tanács által VI. alkalommal lebonyolítottAblak Európára rendezvénysorozat keretében A Bihar-Hajdú-Bihar Eurorégió fejlesztési lehetőségei címmel rendeztek augusztus 21-én román-magyar konferenciát a városháza kistermében, váradi és debreceni egyetemi oktatók, világi és egyházi közéleti személyiségeknek a részvételével. Házigazdai minőségében Biró Rozália alpolgármester köszöntött mindenkit, név szerint megemlítve Szilágyi Mátyást, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulját, Exc. Tempfli József római katolikus ny. megyés püspököt, valamint Süli-Zakar István, Ioan Horga, Biró András, Szilágyi Ferenc és Szakáll Erzsébet debreceni, illetve nagyváradi egyetemi oktatókat. Azon meggyőződésének adott hangot: a tíz ezelőtt elkezdett régiós együttműködés kezdeti üteme lassulni látszik, ezért új lendületre van szükség, olyan szakembereknek a találkozása és tapasztalatcseréje által, akik a kooperáció tartóoszlopainak számítanak.
Szilágyi Mátyás úgy vélte: a nehézkésen működő államigazgatási egységekkel ellentétben a helyi és megyei önkormányzati és tudományos műhelyek az innovatív, gyakorlati megvalósításokra helyezik a hangsúlyt. Hozzátette: sok a tenni való az idén, például egy olyan kormányközi megállapodás kidolgozásán munkálkodnak, mely a határ menti települések kisebb útjainak összekötésére vonatkozik, hogy a kisközösségek tagjainak ne kelljen hatalmas kerülőutakat tenniük. Tempfli József meglátásában azért fontosak a szombatihoz hasonló rendezvények, mert mindig szükség van az embernek tökéletesedésre, s ez az olvasás mellett találkozások, véleménycserék révén érhető el.
Határmenti kapcsolatok
Dr. Süli-Zakar István, a Debreceni Egyetem katedrafőnöke A határ menti kapcsolatok múltja, jelene és jövője címmel értekezett. Egyebek mellett felvázolta az első eurórégiók kialakulásának történetét (Regio Baseliensis, Goodstadt és Maas-Rajna eurorégiók), és örömmel állapította meg, hogy a nyolcvanas évekhez képest, amikor egyszer 11 és fél órát kellett várakoznia Borsnál, ma már két perc alatt át tudta lépni a határt. Arra figyelmeztetett: bár az Európai Unió finanszírozza a határok légiesítését, ügyelni kell arra, nehogy helyben toporogjunk, mint ahogyan történik a Kárpátok Eurórégió esetében. A távlatokról szólva a Debrecen-Nagyvárad Eurometropolisz álomról beszélt, kritizálva a cívis város vezetését, amiért inkább nyugat felé orintálódik, s nem kezeli méltóan a két megyeközpont közti kapcsolatokat. Dr. Ioan Horga professzor, a Jean Monnet Európai Kiválóssági Intézet irányítója szerint lényeges hosszú távú stratégiákban gondolkodni, példaként a 2020-as céldátumú Debrecen-Nagyvárad urbanisztikai aglomerációt említette. Egyébként valamennyi felszólaló egyetértett abban, hogy hatékonyabb az együttműködés, mint a különutas-politika, az elhangzottakról kiadványt fognak megjelentetni a szervezők.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Kordokumentumok a PKE-konferencián
Bihar megye – Pénteken Nagyváradon kezdődött, majd szombaton Érmihályfalván folytatódott, illetve fejeződött be a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE)-szervezte konferencia a protestáns egyházak XX. századi változásáról.
Az érmihályfalvi eseménysorozat kezdeteként dr.Hermán M. János, a Teológiai Intézet igazgatója, a konferencia főszervezője könyvadományt adott át a helyi Bernáth József Református Iskolának. A továbbiakban ifj.dr.Szilágyi Ferenc, a PKE tanára köszöntötte a Padlás Galériában megjelenteket, ahol elsőként a debreceni dr.Süli-Zakar István professzor tartott előadást A magyarok nyelvi-, kultúr- és genetikai rokonsága címmel. Ázsiából „indultunk”, virtuálisan végig kísértük honfoglaló eleinket, közben a professzor leszögezett néhány fontos tudnivalót: a magyarok sosem voltak nomádok, továbbá gazdálkodással foglalkoztak, ami nagyban megkönnyítette megtelepedésüket. A Kárpát-medencét a IX. században volt „hatalmi vákuum” miatt könnyen és gyorsan elfoglalhatták. A professzor szerint a honfoglalást, majd az államalapítást – melynek köszönhetően a magyarság független államként beépült a nyugati keresztény civilizációba – követő 150 évnyi béke ideje alatti megerősödésnek köszönhető, hogy „a magyar életfa máig sem száradt ki”. A magyarok genetikailag közép-európaiak (legközelebbi rokonainknak a szlovákokat nevezte meg), nyelvileg finnugorok, kultúrában keresztény európaiak – fejtette ki Süli-Zakar István.
A KREK megalakulása
A továbbiakban Balázsné Kiss Csilla helyi lelkipásztor, a Debreceni Hittudományi Egyetem 2. éves doktorandusa A tisztelet etimológiai érteleméséről tartott előadást. A bibliai vonalvezetésű etimológiai kalandozás talán legfontosabb megállapítása volt, hogy mindenkit rangjához méltóan kell tisztelni, de istenként csak Istent. Ezután dr.Buzogány Dezső és dr. Ősz Sándor Előd távollétében, nevezettek A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) megalakulásának dokumentumai című dolgozatát a PKE lelkésze, Ráksi Lajos ismertette. Ebből kiderült, hogy a trianoni döntés nyomán több, mint 200 gyülekezetet szakítottak el a Tiszántúli Református Egyházkerülettől, melyek így az új határ és az Erdélyi Egyházkerület (EREK) közé kerültek. „Beleolvastunk” Sulyok István rangidős esperesnek, később a KREK első püspökének Nagy Károly korabeli EREK-püspökkel, illetve Octavian Goga kultuszminiszterrel folytatott levelezésébe, míg eljutottunk a KREK megalakulásáig.
Kiadványba szerkesztik
Negyedik napirendként vetített képes előadást tekinthettünk meg azokból az érdekes/értékes dokumentumokból, melyeket az Érmelléki Demokrácia Központ ügyintézőinek, Czeglédi Júliának és Molnár Zsoltnak mutattak be a magyar állampolgárságért folyamodók a régió településeiről. A születési- és házassági anyakönyvi kivonatok, konfirmációs emléklapok, iskolai értesítők, levente igazolványok, vitézségi- és zsoldkönyvek, katonai levelezőlapok szövegét fiatalok olvasták fel a hallgatóságnak, melynek soraiban sok érintett család tagjai is ott ültek. Ifj.dr.Szilágyi Ferenctől megtudtuk, mintegy 500 honosítást kérelmező dossziét állítottak össze eddig, és az első Demokrácia Központ az érmelléki, mely az érdekes dokumentumokból készült összeállítást a nyílvánosság elé tárja. Tervezik, hogy a későbbiekben – együtt az egész megyében előkerülő hasonlóakkal – egy kiadványba szerkesztik össze a kordokumentumokat.
erdon.ma

Tudományos keret a régiós törekvésekhez
A Partium Társadalom- és térszerkezet című kötetet mutatták be kedden kora este a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) Bartók termében.
A dr. Szilágyi Ferenc és Zakota Zoltán (mindketten a PKE adjunktusai) által szerkesztett könyv bemutatóján elsőként Horváth István, az eseményt szervező Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) elnöke beszélt a céh tudományos szakosztályának célkitűzéseiről. Megemlítette, hogy a szakosztály olyan tudományos eredményeket kíván bemutatni, pódiumbeszélgetések, konferenciák, könyvbemutatók, stb. formájában, amelyek a Partiumhoz kötődnek. A kötetről, amit eredetileg dr. Süli-Zakar István a Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszékének vezetője mutatott volna be, végül Balogh Brigitta a PKE tudományos titkára mondott bevezetőt.
Balogh Brigitta kifejtette, hogy a XX. század első felében jöttek rá a filozófusok arra, hogy a tér nem homogén, hanem az egzisztenciális terek jelentéssel bírnak számunkra, és az hogy, mi egy-egy teret történelmi, társadalmi térnek nevezünk, az ennek a szemléletváltásnak az eredménye. E szemléletváltás nyomán vannak a térnek olyan pontjai, amelyekhez az összes többit viszonyítjuk. A térről történő gondolkodás egyik meggyökeresedett fogalompárja a centrum – periféria, de ez a szemlélet ma már nem tükrözi a valóságot, és például az EU-s fejlesztési programok alkalmasak arra, hogy a gyakorlatban lebontható legyen ez a mentalitást. Társadalmi, kulturális kiegyenlítődésre van szükség” – fogalmazott Balogh Brigitta, aki hozzátette, hogy a most megjelenő kötet egyik erény e az, hogy gyakorlati segédkönyvként szolgál ennek a célkitűzésnek az elérésében.
Regionalizálás
A kötet egyik szerkesztője, dr. Szilágyi Ferenc felidézte a könyv megszületésének előtörténetét és körülményeit. Mint mondta, 2007-ben egy magyarországi kutatótól származó ötletet frissítettek fel és valósítottak meg 2011-től kezdődően Zakota Zoltánnal együtt. Szándékuk az volt, hogy térszekezeti szempontból vizsgálják a partiumi régiót. E munkát három egyetem öt kutatója kezdte el, de a kutatás során újabb és újabb kérdések merültek fel, mint például közlekedésföldrajzi, demográfiai, turisztikai, oktatási, stb. kérdések, a schengeni csatlakozással kapcsolatban felmerülő problémák, melyekre szintén választ kívántak keresni. Ez oda vezetett, hogy a most kiadásra került kötetben végül tizenhét szerző tizenhat tanulmánya kapott helyet, sőt, mint Szilágyi Ferenc elárulta, már készül a második kötet, amelyben a fő hangsúly a román-magyar határsáv romániai felére fog esni, és nem pusztán a partiumi régiót, de a teljes román-magyar határszakaszt vizsgálni fogja. Végezetül Szilágyi Ferenc elmondta, hogy Románia jelenleg régiócsináló lázban ég, holott, mint fogalmazott, a régiókat nem csinálni kell, hanem el kell ismerni a már létező régiókat. Hangsúlyozta, hogy a központból az emberekre ráerőltetett régiók nem működnek, ezért a kormányzat régiókialakító akarata összhangban kell legyen a helyi közösségek reálisan létező regionalizmusával. A most bemutatott kötetnek is az az egyik fő célja, hogy tudományos keretet adjon a regionalizálási folyamatnak – szögezte le. A kötetbemutató utolsó részében a megjelent érdeklődők tették felkérdéseiket a kötet szerkesztőinek.
Pap István
erdon.ro,

Onogurok vagyunk, mi hoztuk a villát
Tudta Ön, hogy mi hoztuk Európába a gombot? És azt, hogy az egyik elmélet szerint csak részben van közünk a honfoglalókhoz, és a tíz nép keverékéből származó onogurok gyermekei lehetünk?
„Ne várják tőlem, hogy olyasmiket fejtegessek itt, hogy Szűz Mária magyar volt, hogy a magyar a kiválasztott nép, vagy hasonlók, én ugyanis csak szigorúan a tudományosság talaján állok, kijelentéseket teszek” – indított tegnap dr. Süli-Zakar István professzor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, aki Váradon a PKE-n tartott teltházas előadást a magyar nép kulturális, nyelvi és vérrokonságáról. Ezzel együtt figyelemreméltó megállapításokat is tett, amire hallgatósága is felkapta a fejét.
Honnan jövünk?
Azt tudhatjuk, hiszen látjuk, hogy az indoeurópai népek tengerében él a magyarság, távol a rokonaitól. De kik is ezek a rokonok? A professzor szerint a korai magyarokra onogur (bolgár-török) lakosság is hatással volt, sőt. Azt fejtegette, hogy a Hungária és Ungária, valamint az ungur megnevezések különféle eredetekre utalnak. Nevezetesen arra, hogy a hunoknak semmi kapcsolata a későbbi „Hungária” elnevezéssel, az „ungur” és sok más nyelvbeli változata viszont sokkal inkább utal eredetünkre. Ugyanis a magyar őshaza földrajzi környékén léteztek az onogurok, amelyeknek elnevezése azt jelenti: „tíz nyíl”, és tíz népcsoport szövetségéből alakult ki. A professzor szerint őseink is tagjai voltak e tíz népnek. Azaz tulajdonképpen mi vagyunk az onogurok. A népcsoportok persze az évezredek során sodródtak, így kerültek a Kárpát-medencébe. Ugyanakkor nem mutatható ki a honfoglalók és a mai magyarok között folyamatos kapcsolat – inkább a keveredés alkotta meg a mai magyart.
Őseinkről elmondta azt is: nem voltak nomádok soha, mezőgazdasági jelentésű szavaink is arra utalnak, hogy csak téli és nyári szálláshelyeik között vándorolnak. Szerinte közel álltunk az onogurokba való beolvadáshoz, de végül fordítva történt. Később, már István korában még inkább tudtunk más népeket asszimilálni, mert nem voltunk kevesen ahhoz, hogy mi olvadjunk be. Kifejtette azt is, hogy mi hoztuk Európába többek között a villát, a gombot, a fehérneműt, a rugós felfüggesztésű kocsit. Őseinknek két társadalmi rétege volt, a vezető és gazdag bők (innen jön a bőség), valamint a szegény ínek (ínség). A később finomuló magyar nyelvet „az ínek tartották meg, vagyis az ínség, azaz a szegény paraszt”. Kultúrrokonaink i. e. 2000-től i. sz. 500-ig a halász-vadász gyűjtögető népek voltak, a 10. század végétől máig viszont már a nyugati keresztény kultúrához tartozunk. Ami a vérrokonságot illeti, genetikai kutatások szerint a szlovákokhoz állunk közel (akikkel azért nem jó mégsem a viszony, mert nem vagyunk nyelvrokonok, így dolgozik a nyelvi alapú nacionalizmus), valamint a svábokhoz, bajorokhoz. Az előadó egyetértett azzal, hogy Nagy-Magyarország ott veszett el, amikor a történelmi viharok során az 1700-as években néhány évtized alatt térségünkben 80 százalékról hirtelen 30 százalékra esett vissza a magyarok aránya, és más ide érkezett csoportok kezdték átvenni a területeket.
Szeghalmi Örs
Erdélyi Riport (Nagyvárad)
erdon.ro

125 éves az Erdélyi Kárpát Egyesület
125 évvel ezelőtt, 1891. május 11-én alakult meg az Erdélyi Kárpát Egyesület, melynek taglétszáma már az alakuló közgyűléskor 300 körül volt. Az egyesület az EMKE keretéből nőtt ki, mint a természetjárás közművelődési vonatkozásait ápoló szakosztály. 1892-ben indul az egyesület folyóirata Erdély címen. Az EKE és a folyóirat célkitűzései megegyeztek: „Ismertetni akarjuk Erdély vadregényes, kies és bájos vidékeit, természetadta drága kincseivel… emberi kéz alkotta művelődéstörténeti és történelmi emlékeivel…”
Az egyesület már az első perctől megmutatta, sőt bebizonyította, hogy tevékenysége nem merül ki egy szűk körű turistaklub működésében, hanem egy olyan mozgalomról van szó, amely egész Erdély, de főleg a Székelyföld gazdasági fellendülését célozta meg, s a mai értelemben vett honismeretet szolgálta. E nemes célkitűzését fennállásának egész ideje alatt követte, még akkor is, ha bizonyos időszakokban egyesek csak egyszerű turizmust láttak, vagy szerettek volna látni tevékenységében. Merza Gyula, az egyesület egykori múzeumigazgatója, majd tiszteletbeli elnöke, ezt így jellemezte: „Címére és fő feladatára nézve az EKE turista egyesület volt kezdettől fogva, de fenntarthatása és végcéljai tekintetében egyúttal elsőrangú kulturális és közgazdasági érdekeket szolgált.” Mozgó kultúregyesületnek is nevezték az EKÉ-t.
1897-ben múzeumi tárgygyűjtés céljából megszervezik a néprajzi szakosztályt, sőt kezdeményezik egy néprajzi tanszék felállítását a kolozsvári egyetemen. E tevékenység a Mátyás király szülőházában berendezett táj- és néprajzi múzeum megalapításában csúcsosodott ki, amelyet 1902. október 2-án avattak fel, egyidőben a Mátyás király lovas szobrának leleplezésével.
Ugyanakkor meg kell említenünk, hogy az Erdély hasábjain nagyon sok tudományos munka, útleírás jelent meg, olyan nagy tekintélyű kutatók tollából, mint Szádeczki-Kardos Lajos, dr. Hankó Vilmos, Czárán Gyula, dr. Hermann Antal, Merza Gyula, dr. Ruzitska Béla, Téglás Gábor, dr. Czirbusz Géza, dr. Szádeczki-Kardos Gyula, dr. Roska Márton. Megalakulásától az első világháborúig az EKE folyóiratán kívül mintegy 70 kiadványt jelentetett meg, többségükben térképes útikalauzokat, barlang útmutatókat, fürdőismertetőket magyar, német, angol és román nyelven, turista naptárakat kirándulási tervekkel és térképvázlatokkal.
Az első világháború alatt az EKE tevékenysége megszűnt, de 1930-ban újraalakult, több mint 1200 taggal, turista, kerékpár, sí, fürdőügy és propaganda szakosztályokkal. 1935-ben épületéből kilakoltatták, vagyonának nagy, része elveszett. A néprajzi tárgyak az állam tulajdonába mentek át, és a mai Erdélyi Néprajzi Múzeum alapanyagát képezi.
A két világháború között az EKE az erdélyi magyarság összetartását szolgálta és nagy személyiségein keresztül ezt sikeresen el is végezte. De ugyanakkor, a hatalommal ellentétesen, a szeretetre, az egymás iránti megbecsülésre nevelt. A második világháború után 1945-ig működött, majd beolvasztották az Országos Turisztikai Hivatalba. Ezután a kommunista hatalom több mint negyven esztendőre süllyesztette el még az emlékét is.
1991. május 11-12-én Gyergyószárhegyen tartottuk meg a nagy múltú Erdélyi Kárpát Egyesület centenáriumát és egyben újjáalakulási ünnepségét. Az újraalakulás ünnepét a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban szervezték meg, több mint háromszáz résztvevővel. Ma azonban Erdély-szerte, az újjászületett EKE 15 tagszervezete – osztálya – több mint 1500 taggal tevékenykedik és méltó folytatója annak a munkának, amelyet az elődök 125 évvel ezelőtt elkezdtek.
25 év alatt több kimagasló eredmény született. Ezek közül kiemelnék néhányat: Az 1990-es évek második felétől EKE-házat működtetett Szinden. 2011-ben méltóan ünnepelték meg Sztánán az egyesület 120 éves évfordulóját, több mint kétszáz résztvevővel és kiadtak egy díszes évkönyvet. 2013-ban házat és a hozzátartozó területet vásároltak meg a Várfalvához tartozó Aranyosrákoson, ahol önkéntes munkával egy EKE-központot, az EKE-Várat alakították ki, fogadóközponttal, szállással, tetőbeépítéssel. Ennek bővítése ma is folyik tovább.
2013. szeptember 21-én, nagy büszkeséggel vettük át, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, a Magyar Örökség-díjat.
2015-ben megalakult az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság, amelynek tagja Veres Ágnes, az EKE országos titkárnője, amely bizonyítja az EKE társadalmi jelentőségét.
2016. május 6–8 között ünnepeltük az EKE 125 éves évfordulóját a várfalvi EKE-Várban. Szombaton, Lukács József vezetésével egy egész napos emléktúrát szerveztek a Szolcsvai-búvópatak és a Remetei-szoros között, amelyen több mint 150-en vettek részt. Vasárnap 9–12 között Családos nap, gyermekprogramok. 12-kor kezdődött a jubileumi ünnepség a várfalvi Pataki András Kultúrotthonban. Részt vett 350 személy. Köszöntők hangzottak el. Beszédet tartott Kovács Lehel István, az országos EKE elnöke, Dezső László, az EKE tiszteletbeli elnöke, Mărginean János, Várfalva polgármestere, Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere, Zákár István, a Kolozs Megyei Tanácsának alelnöke, Telegdi Andrea, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának külgazdasági diplomatája, Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs Megyei elnöke. Ezután következett a díszoklevelek kiosztása. Először az alapító tagok kapták meg, közöttük Dukrét Géza alapító tag részére: „125 esztendeje elődeink akarata hozta létre az Erdélyi Kárpát Egyesületet. Az a tény, hogy ma nem mint letűnt történelmi eseményről, hanem élő szervezetről beszélhetünk, Önnek is köszönhető. Köszönjük, hogy jó szívvel hozzájárult az EKE 25 évvel ezelőtti újraalakulásához, hogy a jövőben is számíthat Önre az erdélyi magyar turistaság”. Ezt követően díszoklevelet kaptak ezen időszak országos elnökei, az elsőt Dukrét Géza – mivel az előzőek már elhunytak – „az országos EKE 1994–1998 közötti elnöke részére (…) Köszönjük, hogy tevékenységével folytatja elődeink munkáját, hogy ma is, a jövőben is számíthat Önre az erdélyi magyar turistaság”.
Következett a turistafogadalom megerősítése, amelyet mindenki egyszerre hangosan ismételt meg, az elnök felolvasása alapján. A fogadalomtevőket Dimény József szentmihályi unitárius esperes áldotta meg. Az EKE-közösségért vándorserleget az udvarhelyi osztály vette át. Ezután az EKE-bakancs füzeteket mutatták be, melynek keretében két színes füzet jelent meg: Barangolások a Remetei-sziklaszoros és a Bedellő környékén, a Torockói-hegység; Barangolások Brassó környékén, a Keresztény-havas. Közreműködött a Csíkszéki EKE- és a várfalvi Aranyosszék néptánccsoportja. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével végződött
Reggeli Újság (Nagyvárad)