A Sepsiszentgyörgyön született, Budapesten élő Zágoni Zsolt idén védi meg az ELTE olasz szakán szakdolgozatát, amely a Székelyek Itáliában, olaszok Székelyföldön címet viseli. Az olasz nemzeti egységért küzdő Garibaldi hadseregében kétezernél több magyar, köztük székely katona harcolt többek mellett Gál Sándor vezetésével. Egy olasz hadmérnök, Luigi Ferdinando Marsigli /1658-1730/ másolta és mentette meg az utókornak a harmadik legrégebbi rovásírás-emléket. Marsigli Gyergyószárhegyen, a ferences kolostorban akadt a kezébe egy másfél méteres juharfa bot, amelyen rovásírással készült naptár volt szentek neveivel és az egyházi ünnepekkel. Az eredeti írás 1450 körül keletkezhetett, ami azóta elveszett, csak Marsigli feljegyzése maradt fenn róla. /Kácser Anikó: Gyergyszárhegytől Velencéig. Székelyek Itáliában, olaszok Székelyföldön. = Új Ember (Budapest), jan. 16./

A szülőföldet önként, kényszerűségből vagy gyermekként elhagyók későbbi kötődése az irodalom, a művészetek és a tudományok örökzöld témája. A szülőföldi visszakapcsolás egyik izgalmas tényéről-történetéről számolt be az Új Ember /Budapest/ katolikus hetilapban Kácser Anikó, aki Székelyek Itáliában, olaszok Székelyföldön alcímmel Zágoni Zsolt, az ELTE olasz szakán megvédendő doktori dolgozata kapcsán a témáról írt. Zágoni Zsolt Sepsiszentgyörgyön született 1973-ban, szüleivel együtt telepedett át Budapestre. A doktori disszertáció az olaszok és székelyföldiek történelmi kapcsolatainak szálait fejtette fel. Zágoni Zsolt szakdolgozata Gál Sándornak, a székelyek Kossuthjának az olasz szabadságharcosokhoz csatlakozását is kiemelte. Az esztelneki alapítású kézdivásárhelyi Kantai Gimnázium és az iskolai színjátszás kapcsolatai az olasz szerzetesekkel már kutatott terület. Zágoni Zsolt az olasz–erdélyi lakossági kapcsolatok tárgyában is végzett feltáró munkát. A XIX. század második felében az észak-olaszországi Predazzo lakosságának nagy része áttelepedett Székelyföldre. Az áttelepedők közül többen kőbányászattal is foglalkoztak. Zágoni Zsolt szakdolgozata számos más érdekfeszítő olasz–magyar históriai kapcsolatot is feltárt. Jó lenne a szakdolgozatot sepsiszentgyörgyi, erdővidéki és kézdivásárhelyi vagy a kovásznai iskolai és közkönyvtárakba eljuttatni. Zágoni Zsolt életpályájának alakulása is bizonyság rá, hogy a szülőföldtől való fizikai eltávolodás szellemi vonatkozásban a szülőhely vonzáskörében tarthatja a tudományos és a más természetű érdeklődést. /Sylvester Lajos: A székely és szicíliai siculus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 21./

A március 15-i ünnepségek tiszteletére megjelent Gál Sándor életrajza, avagy a székely ezredes, ki nem engedett a 48-ból (Fordította: Zágoni Zsolt) /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Bibliotheca Transsylvanica, 49./ Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc irodalma újabb magyar nyelvű kötettel gazdagodott. Olyan könyvvel, amely Gál Sándor ezredesről szól, akinek meghatározó szerepe volt a székelyföldi események alakításában egészen a szabadságharc eltiprásáig. Zágoni Zsolt fiatal, kezdő kutatóként felismerte az emlékirat értékét, s olasz eredetiből magyarra fordította. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 6./

Különös könyvet mutattak be a csíkszeredai Mikóvár kápolnatermében – fordítója, a háromszéki származású, ma Magyarországon élő, olasz szakon végzett Zágoni Zsolt bukkant rá a Széchenyi Könyvtárban. A Gál Sándor életrajza, avagy a székely ezredes, ki nem engedett a 48-ból című könyv a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadónál jelent meg. Benne az 1848-49-es szabadságharc székelyföldi eseményeiről maga Gál Sándor mesél. A csíki ezredes olasz nyelven megírt visszaemlékezéseiből 1861-ben Nápolyban állítottak össze könyvet, „de épp azok olvashatták a legkevésbé, akiknek szánták” – mondta Szőcs János történész. Zágoni Zsolt szakdolgozata készítésekor döntött a könyv lefordítása mellett. Amikor a Széchenyi Könyvtárban végignézte a Gál-katalógus 50-60-as jegyzékét, már tudta, hogy le fogja fordítani a művet – vallotta. Zágoni a könyv kilencven százalékát Gál Sándor saját írásának tartja. /Daczó Dénes: Székely ezredes – taljánul. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./

Egy száznegyvenöt esztendővel ezelőtt olasz nyelven írt életrajz első magyar fordításának bemutatóját tartották április 7-én Sepsiszentgyörgyön. Az Olaszországban elhunyt Gál Sándor ezredes meghatározó alakja volt a háromszéki, később a csíki önvédelem megszervezésének az 1848–49-es szabadságharcban. Megjelent a Pallas-Akadémia Könyvkiadónál „Gál Sándor életrajza, avagy a székely ezredes, ki nem engedett a 48-ból” című, Zágoni Zsolt által magyarra fordított kötet. /(fekete): A székely ezredes, ki nem engedett a 48-ból. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 8./

Május 18-án Kolozsváron a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó volt az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) vendége, amikor a Bibliotheca Transsylvanica sorozatában megjelent négy kötetet mutattak be: Fazakas István: Tanügyi rendszerek Erdélyben a XVIII. század végéig; Gaal György: Kolozsvár vonzásában; Töttössy Magdolna: A Magyar Népi Szövetség története 1944–1953; Gál Sándor életrajza, avagy a székely ezredes, ki nem engedett a 48-ból (fordította Zágoni Zsolt), az előbbi három szerző, valamint a kiadó képviselőinek jelenlétében. Egyed Ákos akadémikus, az EME elnöke elmondta: a Pallas-Akadémia kiadványai itthon és Magyarországon egyaránt ismertek. A Bibliotheca Transsylvanica sorozat történelmi, irodalomtudományi, eszmetörténeti, művelődéstörténeti munkákat egyaránt megjelentet. /-f- : Történelmi szakmunkák a Pallas-Akadémia Könyvkiadótól. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./

Gál Sándor honvédezredes (1817-1866) neve ma is ismerősen cseng Háromszéken, döntő szerepe volt a vidék önvédelmi harcának irányításában, lángoló szabadságharcos elkötelezettsége miatt került Bem tábornok bizalmasai közé. A bukás után Angliában, Konstantinápolyban bujdosott, majd Olaszországba került. Gál komolyan gondolkodott egy erdélyi betörésen, noha a függetlenségi harc feltételei ez időben, 1861-ben messzemenően hiányoztak. Gál Sándor megírta (vagy íratta-) olaszul megjelenő emlékiratát, amely Gál Sándor életrajza, avagy a székely ezredes, ki nem engedett a 48-ból /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2006. Bibliotheca Transsylvanica, 49./ címmel végre száznegyvenhat év után magyarul is olvasható Egyed Ákos előszavával s Csikány Tamás tanulmányával és kronológiájával. Az eddig ismeretlen emlékirat fordításáért dicséret illeti Zágoni Zsoltot. /Bogdán László: Aki nem engedett a 48-ból. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./