Önrendelkezés, egyetem, nyelvi jogok, népesedés, Wass Albert, történelmünk, kultúránk, nemzeti önvédelem: az Erdélyi Magyar Ifjak /EMI/ által folyamatosan felszínen tartott témák, rangos szakértők előadásában, hatalmas érdeklődés mellett – a második legnagyobb magyar ifjúsági rendezvénnyé lépett elő a vasárnap véget ért IV. EMI-tábor. Több előadó a nemzeti gondolat erdélyi zászlóvivőjeként értékelte az eseményt és a mögötte álló fiatalokat az Erdélyi Magyar Ifjak és az Egyesült Magyar Ifjúság táborában, Gyergyószentmiklóson. Az autonómiáért vívott küzdelméről számolt be Garda Dezső képviselő. Elmesélte, hogyan ellenezte és próbálta megakadályozni az RMDSZ kezdettől fogva a Székely Nemzeti Tanács autonómia-statútumának benyújtását. Tóth Károly Antal irodalmár, az Ellenpontok című nagyváradi szamizdat folyóirat egyik szerkesztője megállapította, az akkori tájba simuló magyar politikusokhoz hasonló utat jár „a Markó-féle társaság” is, akik a hatalom és a pénz érdekében kiszolgálják a román politikát. Csép Sándor, az Áldás, népesség mozgalom elindítója „népesedési riadót” fújt. A délvidéki helyzetről tartott előadást Matuska Márton temerini újságíró. Előadást tartott többek között Jókai Anna, Wittner Mária, Csath Magdolna, Raffay Ernő, Czakó Gábor, Buzánszky Jenő, Wass Endre és Bartha József. Jókai Anna rámutatott: lyukas Magyarországon élünk, s a lyukakon folyik el belőlünk az érték. Már nem a közép, hanem a szélek tartják egyben ezt a nemzetet, de ha a belső kör nem tudja bestoppolni a lyukakat, nem tud új életet teremteni, akkor ez az állapot sem marad fenn tovább – szögezte le az írónő. Levetítették a Wittner Máriáról készült filmet, jelen volt maga a szabadságharcos is. A Hóhér, vigyázz! végén a népes nézőközönség álló vastapssal köszöntötte Wittner Máriát és a film egyik készítőjét, Siklósi Beatrixot. Eva Maria Barki az autonómiáról beszélt. Szilágyi Zsolt rámutatott, hogy a délszláv válság minden rendezési terve az autonómiára alapult, mely a térség stabilitását volt hivatott biztosítani. Borbély Imre, a Magyarok Világszövetsége Stratégiai Bizottságának elnöke tartott előadást Szélárnyékban erősödve címmel. Böjte Csaba atya arra szólította fel hallgatóságát, hogy „fejezzük be a Trianon utáni nyavalygást”, teremtsünk élhető életet magunknak, és oldjuk meg bátran, amit Isten kér tőlünk. A magyar nyelvhasználati lehetőségek Erdélyben című előadáson Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke, Soós Sándor EMI-elnök, Bagoly Zsolt alelnök és Barta Béla, a szervezet partiumi régiójának elnöke ismertette a helyzetet. A táborban összesen 15 ezren voltak jelen. /Bagoly Zsolt: Közel tizenötezer látogatóról számoltak be. Erdélyt ébresztgették az EMI-táborban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 21./

Hóhér, vigyázz! címmel készített Siklósi Beatrix portréfilmet a szabadságharcos Wittner Máriáról. A filmet több éves előkészület után, 2007 augusztusában kezdték el forgatni az alkotók, hogy megmentsék a történelmi emlékezet számára egy nem mindennapi életút legfontosabb pillanatait, személyes vallomásokban és időnként szívszorító dallamokban elbeszélve. Siklósi Beatrix és Matúz Gábor rendező-forgatókönyvírók nem szokványos módon örökítették meg az egykori ’56-os forradalmár, a siralomházban annak idején hónapokat eltöltött halálraítélt életét és gondolatait. A filmet az Erdélyi Magyar Ifjak szervezete december 11-én vetíti a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban. /Portréfilm egy forradalmárról. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 11./

Augusztus 5-e és 9-e között rendezik meg ötödik alkalommal az EMI-tábort, Gyergyószentmiklós mellett. Esténként a nemzeti rockzene legjobbjai lépnek fel. Meghívottak a következő témakörökben tartanak előadást: a magyarság eredete, autonómia a gyakorlatban, a magyar tánc évszázadai, székely történelem, pártépítés Jobbik-módra, a református egyház helyzete 1945 előtt, a Bolyai Egyetem ügye, az (elmaradt) erdélyi-romániai és magyarországi rendszerváltozás, megmaradás a szórványban, egyház és nemzet, erdélyi politikai helyzet, nemzetstratégia, kultúrtörténet. Az előadók között lesz többek között Bakay Kornél, Bartha József, Bodó Barna, Borbély Imre, Borbély Zsolt Attila, Böjte Csaba, Csép Sándor, Duray Miklós, Egyed Ákos, Gaudi-Nagy Tamás, Gazda Árpád, Kallós Zoltán, Lovas István, Makkay József, Raffay Ernő, Somai József, Tőkés László, Vincze Gábor, Vona Gábor és Wittner Mária. (Részletek: www.emitabor.hu/erdely) /Ötödik EMI-tábor. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 22./

Hevesen támadja a román és a magyar sajtó egy része az Erdélyi Magyar Ifjak augusztusban Gyergyószentmiklóson esedékes táborát, valamint Borboly Csabát, a Hargita Megyei Tanács elnökét, mivel az önkormányzat támogatja a rendezvényt. A támadások sorát az Új Magyar Szó napilap indította el Közpénzek a szélsőjobbnak című július 15-i anyagában, kifogásolva, hogy a Hargita Megyei Tanács támogatja az EMI-tábor megszervezését, amelynek előadói között a magyarországi Jobbik vezetői is helyet kapnak. Kifogásának adott hangot Eckstein-Kovács Péter államfői tanácsadó, az RMDSZ Szabadelvű kör platformjának vezetője is, erre nyílt levélben válaszolt a szervezet, tiltakozásukat fejezve ki a szélsőséges megbélyegzés ellen. A hét elején a bukaresti Evenimentul Zilei napilapban jelent meg a Magyar szélsőségegesség a román állam pénzén című írás, melyben ugyancsak azt kifogásolták, hogy a Hargita Megyei Tanács 5000 lejjel járult hozzá a tábor finanszírozásához. Borboly Csaba blogján reagált az ellene és az EMI-tábor ellen felhozott vádakra.,,Nem hiszem, hogy székely ifjúságunk, azok a fiatalok, akik ellátogatnak az Erdélyi Magyar Ifjak táborába, szélsőséges gondolkozásúak lennének” –hangsúlyozta: többségük barátkozni, ismerkedni és szórakozni megy, nem kevesen közülük végigjárják a székelyföldi nyári táborokat.,,Azoknak a fiataloknak, akik politikai véleményüket most formálják ki, egyáltalán nem baj, ha sokféle embert, politikust megismernek, ha véleményüket nyílt vitában alakítják ki, ha megtanulnak érvelni, mérlegelni” – vélte a Hargita megyei önkormányzat elnöke. A vitába a Magyar Ifjúsági Értekezlet /Miért/ is beszállt.,,Nem találunk semmi kivetnivalót abban, hogy a megyei tanács egy hagyományőrző tábort támogat” – idézte álláspontjukat az Új Magyar Szó. Hasonló támadások az előző években is voltak, igaz, jórészt csak román oldalról – emlékeztetett Nemes Előd, az EMI háromszéki szervezetének vezetője.,,Néhány, magát liberálisnak nevező hangoskodó képezi a támadók táborát, ők eltörpülnek a sok ezer résztvevő mellett. A tábor programja színvonalas, és minden magyart szívesen látunk, még a kritizáló liberálisokat is” – szögezte le Nemes Előd. Mint mondta, évről évre egyre többen vesznek részt a rendezvényen, tavaly 15 000-en látogattak el Gyergyószentmiklósra, az idei, ötödik táborban mintegy húszezer résztvevőre számítanak. A szórakozás mellett a résztvevők számára lehetőség adódik megismerni múltunkat, kultúránkat. Az előadások témái között szerepel egyebek mellett a magyarság eredete, autonómia a gyakorlatban, a magyar tánc évszázadai, a székely történelem, pártépítés Jobbik-módra, a református egyház helyzete 1945 előtt, a Bolyai Egyetem ügye, megmaradás a szórványban, az erdélyi politikai helyzet, nemzetstratégia. Az előadók között lesz többek között Bartha József, Bodó Barna, Böjte Csaba, Csép Sándor, Egyed Ákos, Erőss Zsolt, Izsák Balázs, Jankovics Marcell, Kallós Zoltán, Kovács Lehel, Nyisztor Tinka, Tőkés László, Tulit Zsombor, Vincze Gábor, Vona Gábor és Wittner Mária. /Farcádi Botond: Kiknek nem tetszik az EMI-tábor? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 29./

Wittner Máriát 1957-ben halálra ítélte az akkori magyarországi kommunista hatalom. A rendszerváltás óta, ígéretéhez híven, minden alkalmat megragad, hogy megmondja az igazat a szabadságharcról. Hazudtak több mint harminc éven keresztül a kommunisták – mondta Wittner Mária a Kézdivásárhelyen tartott előadásában. – Wittner Mária, gyakran párhuzamot vont az akkori és a mostani rendszer között: Sokan átvedlettek, akad, aki a pufajkát zakóra, nyakkendőre cserélte, de attól még nem lett úriember. /Kocsis Cecília: A hősökről beszélni kell. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 9./

Filmek a kommunizmusról
Nagyvárad – A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja alkalmából szervezett Filmmaratont csütörtökön az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete (PKED).
A KRE székházának dísztermében reggel tíz órai kezdettel olyan filmeket vetítettek, amelyek a kommunizmus visszásságait, bűneit és borzalmait dolgozzák fel. A programban szerepelt: Wittner Mária – Parlamenti beszéd; Háború ’56; Magyarország levegőjét szívtam; Felkelés Magyarországon (filmhíradó); Emlékezzünk a hősökre! 1956; Hitvallók és ügynökök; Amintiri din epoca de aur – Tovarăşi, frumoasă e viaţa!; Szőczi Árpád: Drakula árnyékában. Sajnálatos módon délelőtti látogatásunkkor azt kellett tapasztalnunk, hogy az esemény iránt méltatlanul gyér az érdeklődés: tizenegy óra körül e sorok íróján kívül csak egy idős pár volt jelen, az ifjúságot pedig csupán a szervezők képviselték ekkor.
Tököli Magdolna. Forrás: erdon.ro

A hamis próféták köztünk járnak
Nagyvárad – Csütörtökön, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján a Királyhágómelléki Református Egyházkerület dísztermében könyvbemutatóval egybekötött megemlékezésre került sor.
Csütörtök délután áhítattal vette kezdetét a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által február 25-én hagyományosan megszervezett, a kommunizmusáldozatainak emléket állító rendezvény. Forró László előadó-tanácsos igehirdetésében Illés történetét elevenítette fel, aki eljut élete mélypontjára, embertársai elfordulnak tőle, és egyedül az Istenbe való bizodalom marad számára. Az áldozattá válás első foka a magány. Akommunizmus áldozatainak is ez a magány jutott osztályrészül, pedig ők nem akartak hősök lenni, csak nem tudták elfogadni a hamis prófétákat, magyarázta az igehirdető. Hozzátette: mi még mindig csak részben tudjuk, hogy kik voltak a hamis próféták, ugyanis csak napjainkban derül fény azok nevére, akik pénzért, karrierért, vagy csak hitványságból a rendszer kiszolgálói voltak.
Módszerváltás
Az igehirdetést követően a szervezők Wittner Mária politikus, országgyűlési képviselő, az 56-os szabadságharc egyik meghatározó alakjának 2001-ben elhangzott parlamenti beszédét vetítették le, melyben a politikus erkölcsi hullává kiáltja ki mindazokat, akik a kommunizmus idején hozzájárultak az ország tönkretételéhez, és még mindig az általuk megalázott nemzet parlamentjében ülnek és törvényeket alkotnak.
Nagy József Barna, az est moderátora felolvasta Tőkés László Prágából keltezett üzenetét, majd bemutatta az este meghívottjait: Petrusz Tibort, az 1945–1956 közötti magyar Politikai Elítéltek Közösségének társelnökét, Zombori István történészt, valamint Sümegi György művészettörténészt.
Személyes tapasztalat
Petrusz Tibor mintegy egyórás előadásában történelemkönyvekbe illő személyes tapasztalatait osztotta meg a jelenlévőkkel a trianon, majd pedig az 1945-ös megszállás utáni időkből, valamint a vörösterror legsötétebb korszakából. Kitért a demoralizált ország tönkretételének folyamatára, az értelmiség elnyomókkal szembeni ellenállására, az 1956-os forradalom eseményeire (melyet a váci fegyházban élt át), végül pedig szólt a jelenlegi politikai helyzetről is. Szerinte 1989 nem rendszerváltás, hanem csak módszerváltás volt. Az igazi gyilkosok még mindig jelen vannak a politikai életben, és napjainkban is a nemzeti érdekekre káros tevékenységet fejtenek ki, zárta előadását a 86 éves előadó.
Hiánypótló kötet `56 áldozatairól
Az 1956-os forradalom hatása a környező országok egyházaira című, hiánypótló tanulmánykötetet Forró László előadó-tanácsos méltatta a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja alkalmából szervezett rendezvényen. Az elmúlt esztendőben megjelent kötet az 56-os forradalom kommunista elnyomás alatt álló országok egyházaira gyakorolt hatását írja le. Tartalmaz tárgyszerű leírásokat, szubjektívebb beszámolókat egyaránt. Több erdélyi vanatkozású tanulmányt olvashatunk benne, többek között az érmihályfalvi csoport, illetve Sas Kálmán kivégzéséről is. Forró László szerint a kötet hozzájárul annak megértéséhez is, ami napjainkban történik. Zombori István történész, a kötet szerkesztője kifejtette: az 1956-os forradalom az anyaország határain túl is számos áldozatot követelt, és ez a tény kevésbé ismert még Magyarországon.
Véres megtorlások
A könyv rávilágít arra, hogy a vád legtöbbször kommunizmusellenes, az állam elleni szervezkedésben való részvétel volt, a megtorlás pedig ennek megfelelően keménynek bizonyult. A legradikálisabb eszközökhöz Romániában nyúlt az államhatalom, gondoljunk csak a Szoboszlai-perre, vagy az érmihályfalvi csoportra. Zombori István kifejtette: a megtorlások sok esetben véresebbek voltak, mint az anyaországban. „Folytatni kell a kutatásokat, fel kell keresni, erkölcsi, sőt, anyagi támogatásban kell részesíteni az egykori áldozatok hozzátartozóit. Nemcsak az áldozatok, vagy a hozzátartozók, hanem azok is élnek még, akik elkövetők voltak. Ők is el kell nyerjék méltó büntetésüket” – fogalmazott a történész. Sümegi György művészettörténész arról szólt, hogy az ellenálló művészeket milyen atrocitások érték 56 után. A kötet bemutatója után a résztvevők az egyházkerületi székház belső udvarán található emléktáblához vonultak, ahol gyertyagyújtással és koszorúk elhelyezésével emlékeztek meg az áldozatokról. A Szózat eléneklésével zárult a rendezvény.
Mészáros Tímea. Forrás: erdon.ro

Emlékművet avattak Pécskán
Hit és erkölcs nélkül nincs felemelkedés
Arad – 1958-ban súlyos ítéletet mondtak ki Temesváron: az ún. Szoboszlai-per 57 vádlottja közül tízet halálra ítéltek, 47 vádlottra hatalmas, többek számára életfogytiglanig tartó börtönbüntetést szabtak ki.
A tíz elítéltet nemsokára ki is végezték – máig sem lehetett kideríteni, hol, és természetesen azt se tudni, hol vannak földi maradványaik. Gyermekeik, hozzátartozóik, rokonaik még egy szál virágot sem vihettek sírjukra, hiszen nem tudják, merre van...
Tegnap Pécskán olyan emlékművet avattak, amely a kommunista diktatúra 1956-os romániai áldozatainak állít emléket. Azért éppen Pécskán, mert a per néhány vádlottja e helységhez köthető: Szoboszlai Aladár katolikus pap a szervezkedés idején itt is szolgált, egy másik kivégzett, Lukács István kereskedő pécskai volt. Az 1950-es évek egyik legnagyobb politikai perébe fogottak azonban nemcsak Arad megyéből kerültek ki, a mai Temes, Maros, Hargita, Kovászna, sőt Bukarest területén is voltak tagjai, és nem csak magyarok.
A tegnapi ünnepségre – a kedvezőtlen időjárás ellenére – sokan eljöttek az egykori elítéltek hozzátartozói közül – a Lukács család tagjai például Németországból és Magyarországról –, de a ma még élő három perbefogott közül is itt voltak ketten – Ferencz Béla ferences szerzetes, Ervin atya (aki az 1964-es, nyugati nyomásra létrejött általános amnesztiát követő években Tornyán is szolgált) és Orbán Péter.
Az ünnepség a római katolikus templomban emlékező szentmisével kezdődött, amelyet négy pap – Czeglédi Ferenc helyi, Sándor Tivadar arad-gáji plébános, Ervin atya és Blénesi Róbert aradi minorita szerzetes – celebrált. Tekintettel a rossz időjárásra, az eredetileg a templom melletti Szentháromság téren emelt emlékműnél tervezett beszédeket is a templomban tartják – jelentette be Nagy István tanár, a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke, aki egyébként rendkívül értékes segítséget nyújtott az ünnepség szervezésében, az emléklap elkészítésében stb. Jámbor Ilona, az In memoriam 1956 Egyesület elnöke, az emlékműállítás kezdeményezője arról beszélt, hogy Szoboszlai nevét sehol sem ismerik jobban, mint Pécskán. Köszöntötte az ünnepségen megjelenteket, az egykori elítélteket és hozzátartozókat, a Magyarországot képviselő Bitay Levente kolozsvári vezető konzult (a Magyar Külügyminisztérium biztosította, pályázat útján, az emlékműállításhoz szükséges összeg oroszlánrészét), az RMDSZ megyei vezetőségét képviselő Bognár Levente elnököt és Cziszter Kálmánt, és természetesen a pécskaiakat. Antal Péter, Pécska polgármestere, az ünnepség fővédnöke, akinek kiemelkedő szerepe van abban, hogy az emlékművet a városban felállíthatták, örömét fejezte ki afölött, hogy Pécska ilyen szép emlékművel gazdagodott, amely a város egyik jelképe lesz, és bekerül a helység történetébe. Bitay Levente, a kolozsvári főkonzulátus vezető konzulja nemzeti napunk alkalmából köszöntötte a megjelenteket és kiemelte: ez az emlékmű a szabadságot szimbolizálja, az 1848-as és 1956-os eszmét, olyan emlékhely, amely méltó az egykori elítéltek nevéhez és szándékaihoz.
Tófalvi Zoltán, az 1956-os romániai események egyik legalaposabb ismerője az 1956 utáni romániai koncepciós perekről beszélt, mindenekelőtt a legnagyobbról, a Szoboszlai-perről, megjegyezve: egységes frontot igyekeztek kialakítani a kommunista rendszerrel szemben, felvetették a román–magyar–osztrák, a megbékélés eszméjét előtérbe állító konföderáció (ennek a fővárosa Arad lett volna!) tervét. Beszélt a magyar 1956-ról, ami egy ideig a romániai lakosság teljes szimpátiáját élvezte és elmondott egy kevésbé ismert tényt: azt, hogy a forradalom leverését követően kivégzett 54 személy közül 42 román volt! Beszédét így fejezte be: magyarként és európaiként hisz a békés együttélésben, de ehhez meg kell ismernünk egymás történelmét.
Az utolsó szónok, az egykor életfogytiglani börtönre ítélt Ferencz Béla a perhez és elítéltekhez kapcsolódó személyes élményeket is felelevenített, amelyek azt példázzák többek között, milyen rendkívüli megaláztatásoknak voltak kitéve a politikai perekbe fogottak. Az emlékmű, zárta beszédét, azt jelenti: azonosulni tudunk vagy akarunk azzal az értékrenddel, eszmével, amelyet az képvisel. Ez az emlékmű, hangsúlyozta, a kishitűségnek, a félelemnek a cáfolata is.
Az emlékművet Ervin atya áldotta meg, leleplezésekor Wittner Mária, a magyarországi 1956-os forradalom halálra ítélt (de végül kegyelmet kapott) áldozata rövid beszédet mondott, amelyben azt emelte ki: hit és erkölcs nélkül nincs felemelkedés. 
Az emlékmű alkotója Dinyés László
Jámbor Gyula. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Trianoni Emlékév
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács 2010-et Trianoni Emlékévnek nyilvánította.
Célként azt tűzték ki, hogy nemzetünk szétszakításának 90. évfordulóján – végre – vessünk véget az önmagában meddő önsajnálatnak, és az elkövetkezendőkben – Trianongyógyításaképpen – a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesülésének programadó eszménye hassa át cselekedeteinket.
A Nemzeti Összetartozás Napja
Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a fenti gondolat jegyében 2010 június 4-én részt vett a Magyar Országgyűlés emlékülésén. A Trianon-emlékülés délután fél ötkor, a szerződés kilencven évvel ezelőtti aláírásának pontos időpontjában, a nemzeti zászló és a történelmi zászlók bevonulásával, harangzúgással, majd a Himnusszal vette kezdetét. Az ünnepségen részt vettek a diplomáciai testületek, a határon túli magyarok és a történelmi egyházak képviselői, Mádl Ferenc korábbi államfő és felesége, Antall József néhai miniszterelnök özvegye, Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Boross Péter és Medgyessy Péter korábbi kormányfők. Szili Katalin a szocialista frakció részéről egymagában vett részt az emlékülésén.
Sólyom László köztársasági elnök az emlékülésen úgy fogalmazott: ha Magyarország empátiával viseltet partnerei iránt, nyugodtan nézhetünk szemükbe, ragaszkodhatunk jogainkhoz, de a szomszéd népek magyarokkal kapcsolatos értékrendjének megváltozása nélkül nincs végleges megoldás. Az államfő szerint nélkülözhetetlen az anyaország segítsége a kisebbségi nemzetrészek számára, Magyarországnak is használnia kell a nemzetközi jog minden eszközét kisebbségeink védelmében. Az államfő hangsúlyozta: a nemzetpolitika csak akkor lehet hatékony, ha szakpolitikává válik. A köztársasági elnök kitért arra, hogy az emléknap akkor tölti be feladatát, ha valóban új korszakot nyit a nemzet egészéről való gondolkodásnak és cselekvésnek, és pozitív fordulatnak tartja, hogy a nemzeti összetartozásról szóló törvény nem a történelmi magyar államról szól, hanem a nemzet egységére helyezi a hangsúlyt.
Méltóképpen kell emlékezni a kilencven évvel ezelőtt történtekre és erőt kell meríteni a nemzet példamutató akaraterejéből – mondta Schmitt Pál, az Országgyűlés elnöke a Trianon-emlékülésen a parlamentben. Schmitt ünnepi beszédében kiemelte: nem revíziót, hanem békét és gyümölcsöt hozó együttműködést kínálunk szomszédainknak és Európának.
Az ünnepségen felolvasták a június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánító a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényt, amelyet a parlament hétfőn fogadott el.
Tőkés László EP-képviselő az emlékülés után a fővárosi Március 15. téren mondott ünnepi beszédet. Itt több száz ember részvételével tartott megemlékezést a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) és a Civil Összefogás Fórum (CÖF) a trianoni szerződés aláírása 90. évfordulójának napján. Osztie Zoltán, a KÉSZ elnöke külön köszöntve a 90 évvel ezelőtt elcsatolt részekről érkezett több tucatnyi, népviseletbe öltözött magyart, beszédében úgy fogalmazott: Trianonra emlékezni nemzeti ügy, mert ez a történelmi tény mindenki szívébe markol, de amíg Európa nem dolgozza fel ezt a gyalázatos eseményt, addig nem teremtődhet meg a kontinensi béke sem.
Erdélyi képviselőnk üdvözölte, hogy a kommunizmus évtizedei után végre nyíltan lehet megemlékezni az akkori eseményekről. A református püspök ugyanakkor nehezményezte, hogy míg a holokauszt tagadását lehet büntetni hazánkban, addig Trianon, valamint a békediktátum következményeinek tagadását nem. Tőkés László szerint erre szükség van, a nemzettagadás miatti eljárást pedig azokkal a parlamenti képviselőkkel, akik nemmel szavaztak a kettős állampolgárság megadásáról szóló törvényre. Véget ért a Kun Béla-, Rákosi-, Kádár- és Gyurcsány-korszak, az elhallgatás, a hazaárulás korszaka – jelentette ki az EMNT elnöke. „Szembe kell néznünk a 20. század két csapásával, Trianonnal és a kommunizmussal, de ez nem elég, szakítani kell ezek átkos örökségével is. Be kell fejezni a 20. századot, új történelmet kell írnunk, ez a mai nap üzenete.” Tőkés szerint már nem lehetünk revizionisták, de a területért kollektív és egyéni jogokat, ezzel együtt pedig autonómiát követelünk. A református püspök figyelmeztetett: a felszín alatt tovább folyik a határon túli magyarság pusztulása.
A Nemzeti Összetartozás Napján Budakalászon felavatták a Kárpátok őre trianoni emlékművet. Az esemény díszvendégei Wittner Mária fideszes országgyűlési képviselő, Tőkés László EP-képviselő, valamint Lezsák Sándor országgyűlési képviselő, a Nemzeti Fórum elnöke voltak. A Kárpátok őrét Budakalász város önkormányzata állította, a polgárok adakozásából a békediktátum 90. évfordulóján. A szobor a magyar népfelkelőt formázza, aki ezer éven át védte Magyarországot. Az eredeti alkotást Kolozsváron állították 1915-ben, ezt a bevonuló románok 1918-ban elpusztították. A most felavatott emlékművet Szcuka Attila tervei alapján Horváth-Béres János faszobrász készítette, a követ a budakalászi mészkőbánya ajándékozta.
Az estet a Theatrum Hungaricum művészei és a Kamp János Kapelle fúvószenekar lélekemelő műsorszámai színesítették. Tőkés László a budakalásziaknak Erdély és Partium üdvözletét tolmácsolta. A püspök kolozsvári születésűként megidézte az elszakított nemzetrészek szenvedéseit, ugyanakkor hangsúlyozta: véget kell végre vetni a „fájdalom és önsajnálat-retorikának”, a Nemzeti Összetartozás Napja Trianon gyógyítását jelenti. Ezzel együtt az elszakított területeken élő magyarságra fokozottan oda kell figyelni, hiszen – a látszat ellenére – a huszonnegyedik órában vagyunk, az elszórványosodás és az asszimiláció reális veszélyek – fogalmazott. Az elszakított nemzetrészek is szeretnének tevőleges módon hozzájárulni az Orbán Viktor miniszterelnök által meghirdetett nemzeti együttműködés rendszerének éltetéséhez, mondotta az EMNT elnöke. Az erős Anyaország és az elszakított nemzetrészek különböző formájú autonómiáinak rendszere az egyesülő Európában a 20. század trianoni és kommunista örökségének lezárását, és a 21. századi egységes magyar nemzet újjászületését eredményezi – zárta beszédét az erdélyi képviselő.
Nemzeti Zarándoklat
Június 5-én, szombaton Tőkés László a hagyományos Trianoni zarándoklaton vett részt Zebegényben. A trianoni gyász 90. évfordulójára a Trianon Társaság által szervezett nemzeti zarándoklaton tiszteletüket tették: Dr. Beer Miklós római katolikus püspök, Csuka Tamás református püspök, Lakner Pál evangélikus püspök, Balázsi László unitárius püspökhelyettes, Kapás László és Forgách Alajos római katolikus kanonokok, Szeverényi János és Smidelius Zoltán evangélikus lelkészek, a Templomos Lovagok, a Szent György Lovagrend, a Szent Korona Társaság, a Horthy Miklós Társaság, a Vitézi Rendek, a Történelmi Családok, a Magyar Tengerészek Egyesülete, a Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány, a Nemzeti Érzelmű Motorosok Egyesület, a 832. Havas Boldogasszony Cserkészcsapat, az elszakított országrészek képviselői, valamint az emigráció képviselői.
A zarándoklat résztvevőit Pálmai Béla, a Nemzeti Emlékezés Harangja Alapítvány elnöke köszöntötte, az egyházi köszöntőt Kapás László, Zebegény plébánosa mondotta, a házigazdák részéről Sinkó Vilmosné, Zebegény polgármestere üdvözölte a résztvevőket, majd az elszakított nemzetrészek képviselői tolmácsolták az összetartozás üzenetét. Erdély és Partium életérzését és élni akarását Pálffy József lelkipásztor, a Partiumi Keresztény Egyetem oktatója fejtette ki – Kós Károly Kiáltó szó című röpiratát megidézve – a szépen kimunkált beszédében.
Tőkés László az ökumenikus istentisztelet után elmondott rövid beszédének elején az árvízkárosultak, illetve a most is gátakon lévők iránti szolidaritásra és együttérzésre kérte a jelenlévőket. A püspök kijelentette: az önsajnálat, a hibakeresés és az önviktimizálás ideje lejárt. „Fogjuk meg az eke szarvát”, fogalmazott képletesen a képviselő, a beszédek ideje lejárt. Trianon gyógyítása az igazság kimondásából is ered. Ezért vigyáznunk kell arra is, jelezte Tőkés László, hogy az „Erdély-romantika” ne fedje el valós problémáinkat. Nézzünk szembe őszintén múltunkkal, ugyanakkor vessünk véget a sérelmi politizálásnak.
Itt az ideje a gyógyulásnak
Trianon gyógyítása címmel szervezett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megemlékezést Gyimesbükkön vasárnap, június 6-án. Jobb helyszínt keresve sem találhattak volna a szervezők, hiszen a többségében ma is magyarok lakta Gyimesbükk mindkét világégés alatt heves honvédő harcok tanúja volt, s mai napig kettősen szenvedi meg Trianon átkát: nemcsak az anyaországtól csatolták el, de az 1968-as megyésítéskor a zömében románok lakta Bákó megyéhez kapcsolták az addig Csík vármegyéhez tartozó települést.
Az EMNT központi rendezvénye szentmisével kezdődött, melyet Salamon József helyi plébános celebrált. A szentmise után a résztvevők az Ezeréves Határhoz, a kontumáci kápolnához vonultak. Itt, ahol a XVIII. századi kápolna mellett egy, Bethlen Gábor által a 17. században építtetett erődítmény romjai állnak, emlékparkot alakítottak ki, s az itt emelt színpadon Szilágyi Zsolt sepsiszentgyörgyi énekes hangja köszöntötte a résztvevőket, akiket a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület huszárai vezettek fel a helyszínre.
A huszárok sorfala előtt Deáky András, az „ezeréves határ őre” szólalt fel, aki több mint harminc esztendeje végez közösségépítő munkát Gyimesbükkön, és jórészt neki köszönhető, hogy az ezeréves határ tárgyi emlékei megmaradtak, és Gyimesbükk a turisták egyik kedvenc úticélja lett. Rövid köszöntő beszédében Deáky hangsúlyozta: „Jöhet ide bárki, ez mindig a mi földünk marad…” A zágoni Mikes Kelemen Vegyeskar „Magyar igazság” című összeállításának meghallgatása után Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete lépett a mikrofonhoz s az anyaország nevében arra kérte az itt lakókat, hogy „tartsanak ki sokáig, mindörökké.”
Tőkés László európai parlamenti képviselő új megközelítésben beszélt a trianoni traumáról. Itt az ideje a gyógyulásnak, véget kell vetni annak, hogy másokban keressük a szenvedés, a kudarcok okát – mondta az EMNT elnöke. „Fordulat állott be a trianoni szemléletünkben, a poszt-trianoni szindróma véget ért. Érjen véget a 20. századdal egyetemben Trianon és minden következménye, és kezdődjön egy új korszak. Ez a megbékélés korszaka, ahol nem a határok revíziója a járható út, hanem a nemzeti összefogás” – fogalmazott Tőkés László, aki az anyaországi politikai változásokról, annak erdélyi kihatásairól is szólt, hangsúlyozva: „A rendszerváltozás új fejezete kezdődött el, beérett ’89 decemberének gyümölcse”. Tőkés László figyelmeztette a jelenlevőket: „csak akkor vagyunk kisebbségben, ha kicsinynek érezzük magunkat”, és intő példaként említette Makfalva esetét, ahol a színmagyar falu magyar polgármestere levetette a székely zászlót a szintén magyar alpolgármesterrel…
Az EMNT elnöke kitért Gyimesbükk helyzetére is, nagy tapsot aratott kijelentése: a kormányon levő RMDSZ-nek „ezzel kell kezdenie, Gyimesbükköt visszahozni oda, ahova tartozik.”
Beszéde végén Tőkés László a magyarországi árvízkárosultak megsegítésére is kérte az embereket. A rendezvény a régi székely himnusz eléneklésével zárult.
erdon.ro

Autonómia-konferencia Budapesten
Autonómia-konferenciát szervez szeptember 18-án a németországi Hunnia Baráti Kör a budapesti Polgárok Házában. A konferencia célja az elszakított országrészek autonómia-törekvéseinek ismertetése és ezek jövőbeli megvalósíthatósága.
Az előzetes program szerint a konferenciát a Hír Televízió szerkesztő-riportere, Császár Attila vezeti. Bevezetőként Kiss Dénes költő és Trianon Társaság elnöke szól majd a jelenlevőkhöz. Az Autonómia-Konferenciát Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke nyitja meg 10 órakor.
Az anyaországból a konferencián részt vesz és felszólal majd dr. Semjén Zsolt, miniszterelnök-helyettes, Wittner Mária országgyűlési képviselő,1956-os szabadságharcos, dr. Balsai István a FIDESZ frakcióvezető-helyettese és dr. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató, egyetemi tanár. Erdélyből és Székelyföldről meghívást kapott Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Kárpátaljáról dr. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke.
Délután folytatódnak az előadások. Felvidékről dr. Duray Miklós politikus és közíró osztja meg gondolatait a hallgatósággal, míg Délvidékről Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke ad elő.
Az előadásokat követően interaktív beszélgetésre kerül sor a Benes-dekrétumokról, amely kapcsolódik a 2008. április 22-én, az Európa Parlamentben benyújtott Benes-dekrétumok elleni petícióhoz. Felszólal a szudétanémetek képviselőjén kívül Olajos Péter, országgyűlési képviselő és helyettes államtitkár, dr. Juhász Imre, európai jogi szakjogász, egyetemi oktató, Krivánszky Miklós, a kassai székhelyű DÁLESZ (Deportálás Áldozatainak és Leszármazottainak Szervezete) elnöke és Fehér Csaba, felvidéki történész.
A Hunnia Baráti Kör Németországban alakult. Olyan magyarok alakították, akik szívükön viselik a haza és nemzet sorsát. Honlapjukon található meghatározásuk szerint nem tagjai pártoknak, szervezeteknek. „Sokan közülünk nem születtek, nem születhettek Magyarországon, de szívünk és lelkünk Magyar! Szüleinktől mindig a HAZA iránti szeretetet és tiszteletet tanultuk, ezt szeretnénk tovább adni gyermekeinknek! Az elmúlt négy évben célul tűztük ki, olyan rendezvények szervezését, amelyeken Hazánk történelméről, politikai, erkölcsi, gazdasági és egészségügyi válságáról adtunk rövid előadásokban felvilágosítást. Rendezvényeinken elismert, nagy tudású személyiségek támogatását élvezhettük, akik megosztották tudásukat a hallgatósággal.” – olvasható a Hunnia Baráti Kör honlapján.
Kitekintő/felvidék.ma. Erdély.ma

„Jogos harc sosincs hiába”
Nagyvárad – Az 1956-os forradalom és annak hősei előtt tisztelegtek a nagyváradi Kiss Stúdióban szerda délután, Fazakas Márton Erzsébet, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos közreműködésével.
„Jogos harc sosincs hiába” hangzott el mindjárt az emlékműsor elején, hiszen „csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek”. A közreműködő színészek összekötő szöveg nélkül, találó versekkel és prózai alkotásokkal idézték meg ’56 szellemiségét, a zenei részek és a korabeli rádiófelvétel bejátszása pedig még meghittebbé tette az előadást. „Tiltott szavak mondatnak ki erős hangon”, a „békésen indult népmozgalom vérbe fordult, vérrel szentelődött meg” – idézték fel a megtorlás szörnyűségeit, a koncepciós perek igazságtalanságait, édesanyák fájdalmát többek között Albert Camus, Dutka Ákos, Wittner Mária, Wass Albert írásai alapján, hogy aztán Vörösmarty Mihály megrendítő Szózatának elszavalásával záruljon a megemlékezés.
Szomorú emlékek
A rendezvény második felében kötetlen beszélgetés keretében az ’56-os forradalommal kapcsolatos emlékeiket, gondolataikat osztották meg az egybegyűltek. Nagy Emilia megrendítő visszaemlékezésében azt a napot idézte fel, amikor két testvérét, Sótányi Erzsébetet és Józsefet 1960-ban letartóztatták. Nővére közel egy évet volt a Securitate börtönében, a megpróbáltatások testileg és lelkileg is összetörték. Bátyja koncepciós perben „csak” hat évet kapott, végül 1963-ban szabadulhatott. A rendszer embertelenségei tárultak fel a visszaemlékezésből, amelyet Nagy Emília papírra is vetett. Saját bevallása szerint a család történetéből ezt a pár oldalt sírva írta le… Kupán Árpád kolozsvári egytemistaként élte meg az ’56-os eseményeket, részese volt az ottani diákmozgalomnak. Visszaemlékezése szerint egészen november 4-ig tele voltak bizalommal és reménnyel, de aztán jött a kiábrándulás, ezzel együtt pedig a letartóztatások és a megtorlás. Bartos-Elekes Ildikó két fiútestvére esett a rendszer áldozatául, megpróbálták és összetörték őket a letartóztatások és folyamatos üldözések.
Az összejövetelen felvetődött, hogy ezeket az emlékeket meg kellene írni, és egy kötetben, oral history-szerűen kiadni. Elhangzott az is: kormányrendelet értelmében kártérítés jár a politikai elítélteknek és egyenes ági leszármazottaiknak, érdemes ez ügyben érdeklődni.
erdon.ro

’56 harca még nem ért véget
Szatmárnémeti – Wittner Mária, az 1956-os forradalom és szabadságharc hőse Szatmárnémetiben tartott előadást átélt tapasztalatairól, állhatatosan küzdve azért, hogy a forradalom hősi halottai méltó elismerést kapjanak.
Az elmúlt hétvégén Szatmárnémetibe kapott meghívást Wittner Mária magyar országgyűlési képviselő, az 1956-os forradalom és szabadságharc hőse, aki a „Történelmünkről, magyarul” rendezvény keretében tartott előadást a Szatmárnémeti Református Gimnázium dísztermében. Wittner Mária az 1956-os forradalom eseményeiben az első naptól részt vett. 1957. július 16-án letartóztatták és „fegyveres szervezkedésben való részvétel, illetve az államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés, többrendbeli meg nem állapítható gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás” miatt 1958. július 23-án, 21 éves korában első fokon halálra ítélték.
Kétszáz napot töltött börtönben halálraítéltként, a másodfokú bíróság azonban 1959. február 24-én életfogytiglanra változtatta az ítéletet. 1970. március 25-én szabadult nemzetközi nyomásra.
Tény azonban, hogy a börtönből az utolsók között szabadult, ez pedig azt bizonyítja, komoly oka volt a Kádár-rendszernek, hogy őt fogva tartsa. A börtönben töltött időszakról szóló emlékeit többek között a Szabadság vihara és a Hóhér, vigyázz! című filmben mondta el.
„Ki kell mondanom a dolgokat”
Szombaton a szatmári közönség is meghallgathatta Wittner Máriát, átélt tapasztalatait. Kétéves korában a karmelita rend vette gondjába. Tizenegy évesen került vissza anyjához, aki hamarosan állami gondozásba adta. Fiatalkori éveiről mesélte, „Mások szenvedését látva értettem meg a saját szenvedésemet.” Tizenegy évet töltött a kalocsai börtönben, ahol a munka után sokat olvasott, hiszen a börtönnek gazdag könyvtára volt. A november 4-ei szovjet támadás során repeszektől megsebesült, melyek darabjai a hátgerincében maradtak, erős fájdalmakat okozva. Bevallása szerint a börtönben és a szabadulás utáni években következett az igazi forradalom. A Kádár-rendszer bukása óta számos 1956-os szervezet munkájában vett részt, következetes és határozott antikommunizmusáról vált híressé. „Nem szabad magamban tartani, ki kell mondanom a dolgokat, …az igazságokat a forradalom áldozatairól, akiket 50 év után is gyaláznak”. Megemlékezett Tóth Ilona orvostanhallgatóról, akit az 1956-os forradalom utáni megtorlás során kivégeztek. Wittner szerint 56 harca még nem ért véget, hiszen a kommunizmus öröksége ma is jelen van. Megemlékezett az erdélyi forradalomról, ahol még a szándékot is megtorolták, a Szoboszlay-perben 57 személyt állítottak bíróság elé, akik közül tíz embert végeztek ki. De Wittner beszélt azokról is, akik részt vettek az 1956-os forradalom elfojtásában, és az utána következő megtorlásban, és akik ennek ellenére a rendszerváltás után is magas pozíciókban maradtak.
Pándi Annamária
erdon.ro

Az ‘56-os hősökre emlékeztek
Az 1956-os szabadságharc eseményeire emlékeztek tegnap a Nagyvárad-Réti Református Templomban, majd a templomkertben felállított emlékkőnél helyezték el az emlékezés virágait.
Több éves hagyománynak megfelelően október 23-ához közeledve Nagyvárad-Rétenmegemlékeztek az 1956-os forradalom eseményeiről, hőseiről és mártírjairól. Az istentisztelet alkalmával igét hirdetett Tőkés László EP-képviselő Ézsaiás próféta könyvéből választott ige alapján: „Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem…” (Ézsaiás 49, 15). Tőkés László prédikációjában elmondta, hogy az 56-os események már gyermekkora óta nagy érzéseket váltottak ki belőle, amelyeket részben édesanyjával folytatott beszélgetésekből tudott meg. „A jelenben sem nyugodhatunk meg, mert még mindig mentességet élveznek azok, akik kezéhez vér tapad, de a kegyelem igéje vigasztal bennünket”-mondta el, majd hozzáfűzte, hogy Trianon után a magyar embert elhagyta az életkedve, de a mai embernek sorsa fölé kell emelkedjen és levetnie a visszahúzó örökség terhét, mely ellen 56-ban is fellázadtak. „Töretlenül kell tovább haladnunk az úton melyet a múlt eseményei is mutatnak, és nemzetünk, gyülekezeteink nagy családjában emlékezzünk és cselekedjünk.”
Megemlékezés
Az igehirdetést követően a Csillagocska zenekar és néptáncegyüttes ifjainak rövid megemlékező zenés-énekes előadására került sor, valamint a Nagyváradi Asszonykórus is énekelt. Pálfi József lelkipásztor köszönetet mondott mindazoknak, akik valamilyen formán hozzájárultak az alkalomhoz. Az ünnepi rendezvény keretében Wittner Mária 56-os halálraítélt osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel. A forradalom és szabadságharc kapcsán elmondta, hogy „az igazság előbb utóbb felszínre kerül, hiszen előkerülnek azon tizenéves krónikások akik gyermeki őszinteséggel írták meg a forradalom történetét. Nekünk túlélőknek akiket életre ítéltek a halálos ítélet után kötelességünk lemosni a mártírokról azt a gyalázatot, amit a társadalomba sulykoltak hosszú éveken át”. Elmondta, hogy a magyar zászlón a lyuk lehet Krisztus sebe és mindazok sebei, akik golyó által haltak meg a forradalomban. „Nem szabad félni, mert a félelem egy borzasztó dolog, ami bármire rá tudja venni az embert”. Végezetül beszédét Gérecz Attila Karácsonyi ének a börtönben című versével zárta.
Az emlékezés virágai
Az ünnepi, megemlékező istentiszteletet követően a templomkertben felállított 56-os emlékkőnél folytatódott a megemlékezés. A hat éve az 56-os események mementójaként felállított sztélének idén méltó környezetet biztosított a réti gyülekezet, emlékparkká alakítva azt. A vasárnapi hálaadó istentiszteletet követően az emlékezők ezen emlékparkban hajtottak fejet. Bába Iván Magyarország Külügyminisztériumának államtitkára beszédében elmondta, hogy „a szabadság egy villanására emlékezünk, amely az elnyomás sötétségében tört fel. Az 1956-os forradalom egy nagy pillanata egy hatalmas villanással ismét megvilágította az egész magyarságot a világ minden pontján, és láthatóvá vált a nemzet egysége, együttes öröme és aggodalma, reménykedése és félelme. A partiumi és erdélyi magyarság is megmozdult, nem tervezetten, nem hosszas előkészületek után”. A boldogság tíz napig tartott, de ez is elegendő volt, hogy megmutassuk, hogy élünk és meghalni is képesek vagyunk a szabadságért -tette hozzá az államtitkár.
Bába Iván végezetül elmondta, hogy „nem akartak hősök lenni, csak szabadok akartak lenni, csak emberhez méltó életet akartak maguknak és mindenkinek, de hősök lettek, az eltiport szabadság hősei. Mi, mai emlékezők egyet tehetünk: őrizzük az eszme tisztaságát és nem engedjük feledésbe hullani azok nevét, akik életüket, sorsukat áldozták érte, ez a mi munkánk!” A beszédet követően a Váradi Dalnokok énekeltek, majd akik elvitték az emlékezés virágait, csendben elhelyezték azokat az emlékkőnél.
Nagy Noémi
erdon.ro

Erdély és Partium több településén is megemlékeztek 1956-ról
A hétvégén Erdély és Partium több településén istentiszteletek keretében, emlékmű- és emlékpark-avatással emlékeztek az 1956-os forradalomra. “A magyarság megmaradása csak akkor lehetséges, ha Magyarország a közjog kötelékével, az állampolgársággal egyesíti a világ magyarságát” – jelentette ki Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes Sepsiszentgyörgyön, az 1956-os emlékpark szombati avatóünnepségén.
Nem csak emlék. Sepsiszentgyörgyön parkot avattak az '56-os magyar szabadságharc tiszteletére
“Ez a teljes állampolgárságot jelenti, útlevéllel és szavazati joggal. 2014-től a Magyar Országgyűlés az egyetemes magyarság Országgyűlése lesz, minden magyar politikai akaratát kifejezve” – szögezte le a magyarországi politikus. Semjén Zsolt szerint a történelemből hitet, erőt és büszkeséget kell meríteni, és le kell vonni a tanulságokat. “Van-e nagyobb büszkeség, mint 1956 örökösének lenni, annak az ’56-nak, amely halálos döfést mért a bolsevizmusra, a kommunizmusra és a Szovjetunióra. 1956-ban vált nyilvánvalóvá, hogy az a rendszer embertelen és istentelen – fogalmazott beszédében Semjén. – A Nyugat hálás lehet a kis Magyarország szabadságharcának, mert Mindszenty bíboros kálváriája és az ötvenhatos menekültek felnyitották annak a nyugatnak a szemét, amely Franciaországban és Olaszországban is hajlamos lett volna beleszédülni az eurokommunizmusba.”
„Jogunk van az önrendelkezéshez”
Semjén Zsolt szerint a magyar megmaradás kettős parancsa a nemzeti függetlenség és szabadság biztosítása és a szükséges társadalmi átalakulás végrehajtása. “Ma is ez a kettős feladat: a nemzeti megmaradás és a megmaradáshoz szükséges jogaink biztosítása. Mi sem vagyunk alábbvalók egyetlen népnél sem Európában: ami más népeknél természetes, nekünk is természetes kell hogy legyen, ha más népeknek lehet autonómiája, önrendelkezése és nyelvi jogai, akkor nekünk magyaroknak is jogunk van ehhez” – mondta Semjén Zsolt.
Az ünnepségen Antal Árpád Sepsiszentgyörgy polgármestere hangsúlyozta, még mindig él egyesekben a kommunista diktatúra eszméje, hogy csírájában kell elfojtani minden a magyar közösség számára fontos kezdeményezést. “A Székely Mikó Kollégium ügye egyértelmű példája annak, hogy a régi beidegződések ma is élnek csak más módszerekkel. A Mikó-ügy precedens lehet arra, hogyan lehet még jobban kifosztani a magyar közösséget. A Székelyföldön állandóan a közösségünk szabadságáért és túléléséért küzdünk, nem mások ellen, hanem magunkért. Ez a park legyen emlékeztető mindenki számára, hogy semmi sem lehet elég drága, ha a szabadságról, a jogainkról van” – fogalmazta meg Antal Árpád.
Az ünnepségen az 1956-os forradalom szellemét a romániai és a magyarországi volt politikai foglyok szervezeteinek képviselői idézték fel. Leleplezték az erdélyi ötvenhatosok emlékművét, amelyre a forradalom valamennyi romániai áldozatának a nevét felvésték, majd a fáklyás körmenet átvonult az Erzsébet parkba, ahol megkoszorúzták a kommunizmus áldozatai tiszteletére emelt kopjafát. Este a Székely Nemzeti Múzeumban bemutatták Veress Sándor Hét esztendő kálváriája című könyvét.
Várad: megemlékezés az “ötvenhatos” istenházában
A nagyvárad-réti református istenházát “ötvenhatos” templomként tartja számon lelkipásztora és gyülekezete, ahol az 1956-os magyar szabadságharc évfordulójáról minden esztendőben hagyományosan megemlékeznek. Tegnap az ünnepi istentiszteleten Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke hirdette az igét. Tőkés visszaemlékezett a Reformátusok Világszövetségének 2002-es, váradi nagygyűlésére.
“A találkozó zárónyilatkozatának egy mondata a résztvevők egy részének ellenállásába ütközött, mivel az a kommunizmus áldozatainak állított volna emléket, és sokan úgy vélték, nincs rá bizonyíték, hogy áldozatok valójában voltak” – mutatott rá. Az EP-képviselő szerint ez a képtelen állítás még mindig él sokak tudatában, ezért lehetséges, hogy ma is mentességet élveznek a társadalomban azok, akiknek vér tapad a kezéhez. Tőkés úgy fogalmazott, jelenleg páratlan erőfeszítés részesei vagyunk, határon innen és túl, és ez az erőfeszítés arra irányul, hogy a múlt terheit végre levethessük.
Wittner Mária: ne féljetek!
Az évtizedeken át tartó hallgatás, a történelem meghamisítása ellen emelte fel szavát az istentiszteleten felszólaló Wittner Mária a forradalom egyik túlélő halálraítéltje, aki idén 75. életévét tölti be. Beszéde a hallgatóságot könnyekig meghatotta. Kijelentette: az 1956-ot követő véres megtorlások túlélőinek, illetve az utókornak kötelessége “lemosni a gyalázatot, a hazugságokat, amiket a világ legtisztább forradalmára rákentek, és amiket évtizedekig sulykoltak az emberekbe”.
Az egykori halálraítélt szerint valójában Krisztus ajándéka, a szeretet volt az, ami 1956-ban egybekovácsolta a magyar nemzetet, ám ezt a szeretetet ma sokan inkább felbontanák. Ezt pedig csak úgy tudjuk megakadályozni, ha száműzzük a félelmet az életünkből. “A félelem szörnyű. Azzal bármire rá lehet venni azt, aki fél” – mondta Wittner Mária, majd a bibliai és pápai üzenetet továbbította a gyülekezetnek: “Ne féljetek!” Az istentisztelet után Bába Iván magyar külügyminisztériumi államtitkár emlékeztetett arra, hogy az 1956-os forradalomnak erdélyi és partiumi vonzatai is voltak.
A templomkertben álló 56-os emlékkő körül idén a tárca támogatásával alakítottak ki emlékparkot, illetve egy olyan emléktáblát is elhelyeztek, amely a II. világháború végén lebombázott, majd 56-ban újjáépített templom történetére emlékezteti az erre járókat. A réti templom hagyományai szerint az államtitkár és Pálfi József lelkipásztor beszéde, illetve a Váradi Dalnokok szolgálata után a gyülekezet tagjai csendben helyezték el virágaikat az emlékmű mellé.
Főhajtás Zilahon
Zilahon tegnap kopjafaállítással emlékeztek meg az 1956-os forradalomra, az ünnepi eseményen Magdó János, Kolozsvár magyarországi főkonzulja is részt vett. Püsök Sándor Csaba zilahi református lelkipásztor a Krónikának elmondta, a Szilágyságban a zilahi az egyetlen kopjafa, amely az ’56-os forradalomnak állít emléket. Az emlékmű a város három református egyházközségének együttműködése nyomán valósult meg, több évvel az alapkőletétel után.
“Az alapkövet még 2006-ban raktuk le, a gyönyörű, emlékhelynek méltó kopjafa tulajdonképpen ebből nőtt ki. Azért tartottuk fontosnak a zilahi ’56-os emlékmű felállítását, hogy a mai nemzedék is összenőhessen ezzel az ünneppel, közösen emlékezhessen az akkor még egyetemi hallgató, ma már idősebb forradalmi résztvevőkkel, akiknek bőven részük volt a hatalmi megtorlásokban” – hangsúlyozta a lelkipásztor, aki azt is elmondta, a fiatalabb és az idősebb korosztály képviselői is szép számmal megjelentek az ünnepi eseményen.
Hozzátette, a kopjafaavatás az “Ötvenhatodik ’56” jelmondat alatt zajlott, hiszen éppen ennyi év telt el a forradalom óta. Magdó János főkonzul beszédében a szabadság és a forradalom eszmeiségének ápolására hívta fel a figyelmet. Mint mondta, korábban a forradalomra való megemlékezés eltért Erdélyben és Magyarországon, a diplomata azonban örvendetesnek találta, hogy most már a határ mindkét oldalán szabadon felidézhetők a fél évszázados események.
A főkonzul személyes kötődését is megemlítette a résztvevőknek, kiderült ugyanis, hogy édesapja a forradalmi események idején a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem harmadéves hallgatója, így a történtek résztvevője volt. A zilahi megemlékezésbe a gyermekek is bekapcsolódtak, a kopjafa koszorúzását megelőzően ugyanis nemzeti lobogókat készítettek. A vasárnap felavatott emlékműnél egyébként kedden délután gyertyagyújtásra várják a lakosságot.
Bíró Blanka, Kőrössy Andrea, Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Emlékművet avattak Pécskán
Hit és erkölcs nélkül nincs felemelkedés
Arad – 1958-ban súlyos ítéletet mondtak ki Temesváron: az ún. Szoboszlai-per 57 vádlottja közül tízet halálra ítéltek, 47 vádlottra hatalmas, többek számára életfogytiglanig tartó börtönbüntetést szabtak ki.
A tíz elítéltet nemsokára ki is végezték – máig sem lehetett kideríteni, hol, és természetesen azt se tudni, hol vannak földi maradványaik. Gyermekeik, hozzátartozóik, rokonaik még egy szál virágot sem vihettek sírjukra, hiszen nem tudják, merre van...
Tegnap Pécskán olyan emlékművet avattak, amely a kommunista diktatúra 1956-os romániai áldozatainak állít emléket. Azért éppen Pécskán, mert a per néhány vádlottja e helységhez köthető: Szoboszlai Aladár katolikus pap a szervezkedés idején itt is szolgált, egy másik kivégzett, Lukács István kereskedő pécskai volt. Az 1950-es évek egyik legnagyobb politikai perébe fogottak azonban nemcsak Arad megyéből kerültek ki, a mai Temes, Maros, Hargita, Kovászna, sőt Bukarest területén is voltak tagjai, és nem csak magyarok.
A tegnapi ünnepségre – a kedvezőtlen időjárás ellenére – sokan eljöttek az egykori elítéltek hozzátartozói közül – a Lukács család tagjai például Németországból és Magyarországról –, de a ma még élő három perbefogott közül is itt voltak ketten – Ferencz Béla ferences szerzetes, Ervin atya (aki az 1964-es, nyugati nyomásra létrejött általános amnesztiát követő években Tornyán is szolgált) és Orbán Péter.
Az ünnepség a római katolikus templomban emlékező szentmisével kezdődött, amelyet négy pap – Czeglédi Ferenc helyi, Sándor Tivadar arad-gáji plébános, Ervin atya és Blénesi Róbert aradi minorita szerzetes – celebrált. Tekintettel a rossz időjárásra, az eredetileg a templom melletti Szentháromság téren emelt emlékműnél tervezett beszédeket is a templomban tartják – jelentette be Nagy István tanár, a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke, aki egyébként rendkívül értékes segítséget nyújtott az ünnepség szervezésében, az emléklap elkészítésében stb. Jámbor Ilona, az In memoriam 1956 Egyesület elnöke, az emlékműállítás kezdeményezője arról beszélt, hogy Szoboszlai nevét sehol sem ismerik jobban, mint Pécskán. Köszöntötte az ünnepségen megjelenteket, az egykori elítélteket és hozzátartozókat, a Magyarországot képviselő Bitay Levente kolozsvári vezető konzult (a Magyar Külügyminisztérium biztosította, pályázat útján, az emlékműállításhoz szükséges összeg oroszlánrészét), az RMDSZ megyei vezetőségét képviselő Bognár Levente elnököt és Cziszter Kálmánt, és természetesen a pécskaiakat. Antal Péter, Pécska polgármestere, az ünnepség fővédnöke, akinek kiemelkedő szerepe van abban, hogy az emlékművet a városban felállíthatták, örömét fejezte ki afölött, hogy Pécska ilyen szép emlékművel gazdagodott, amely a város egyik jelképe lesz, és bekerül a helység történetébe. Bitay Levente, a kolozsvári főkonzulátus vezető konzulja nemzeti napunk alkalmából köszöntötte a megjelenteket és kiemelte: ez az emlékmű a szabadságot szimbolizálja, az 1848-as és 1956-os eszmét, olyan emlékhely, amely méltó az egykori elítéltek nevéhez és szándékaihoz.
Tófalvi Zoltán, az 1956-os romániai események egyik legalaposabb ismerője az 1956 utáni romániai koncepciós perekről beszélt, mindenekelőtt a legnagyobbról, a Szoboszlai-perről, megjegyezve: egységes frontot igyekeztek kialakítani a kommunista rendszerrel szemben, felvetették a román–magyar–osztrák, a megbékélés eszméjét előtérbe állító konföderáció (ennek a fővárosa Arad lett volna!) tervét. Beszélt a magyar 1956-ról, ami egy ideig a romániai lakosság teljes szimpátiáját élvezte és elmondott egy kevésbé ismert tényt: azt, hogy a forradalom leverését követően kivégzett 54 személy közül 42 román volt! Beszédét így fejezte be: magyarként és európaiként hisz a békés együttélésben, de ehhez meg kell ismernünk egymás történelmét.
Az utolsó szónok, az egykor életfogytiglani börtönre ítélt Ferencz Béla a perhez és elítéltekhez kapcsolódó személyes élményeket is felelevenített, amelyek azt példázzák többek között, milyen rendkívüli megaláztatásoknak voltak kitéve a politikai perekbe fogottak. Az emlékmű, zárta beszédét, azt jelenti: azonosulni tudunk vagy akarunk azzal az értékrenddel, eszmével, amelyet az képvisel. Ez az emlékmű, hangsúlyozta, a kishitűségnek, a félelemnek a cáfolata is.
Az emlékművet Ervin atya áldotta meg, leleplezésekor Wittner Mária, a magyarországi 1956-os forradalom halálra ítélt (de végül kegyelmet kapott) áldozata rövid beszédet mondott, amelyben azt emelte ki: hit és erkölcs nélkül nincs felemelkedés.
Nyugati Jelen (Arad),

Kenderesen helyezték örök nyugalomra Horthy Istvánnét
A szerdán Budapesten tartott gyászünnepség után május 2-án, csütörtökön Kenderesen örök nyugalomra helyezték az Angliában elhunyt özvegy Horthy Istvánné gróf Edelsheim Gyulai Ilonát. A kenderesi Horthy-ligetben tartott gyászünnepségen Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke úgy fogalmazott, hogy Horthy Istvánné még a trianoni "országszabdalás" előtt született, és április 18-án, életének 96. évében rendkívül békésen hagyta el a földi világot.
Hangsúlyozta: Horthy Istvánné életét végigkísérte a hűség hazája és a Horthy család iránt. Miután 24 esztendősen megözvegyült, érett, megbízható személyiségként vállalt cselekvő részt Horthy Miklós kormányzó mellett a második világháborús zsidómentésből és kiugrási kísérletből - mondta.
Becsület és kötelesség című, 2001-ben bemutatott könyve a koronatanú objektív emlékirata - fogalmazott Lezsák Sándor a szertartáson. Kiemelte: tisztelet, nagyrabecsülés és köszönet illeti mindazokat, akik dokumentálták gróf Edelsheim Gyulai Ilona életét és visszaemlékezéseit és azokat is, akik az elmúlt évtizedek fenyegetettsége és hazugságai ellenére megőrizték és őrzik ma is a Horthy család emlékét.
Az Országgyűlés alelnöke bejelentette: Horthy Istvánnénak is köszönhető, hogy - remélhetőleg a közeli jövőben - emlékművet állítanak Oroszországban, Alekszejevka településen, azon a helyen, ahol Horthy István kormányzóhelyettes 1942-ben repülőgépével lezuhant és hősi halált halt.
Kocsis Sándor, a Horthy Társaság alelnöke a búcsúztatón hangsúlyozta: Horthy Istvánné nem élt hiába. Szerény arisztokrata volt, aki nyolc nyelven beszélt és rajongott a repülésért - idézte fel. Halálával zárult le végleg a Horthy korszak, amely "a történelemhamisítók" megállapításai ellenére sikeres volt - mondta. Kocsis Sándor szólt arról is, hogy a koporsót takaró díszes nemzeti színű leplet Wittner Mária készítette és ajánlotta fel.
Pádár Lászlóné, Kenderes független polgármestere beszédében kiemelte: Horthy Istvánné személyében az utolsó hiteles történelmi személyiség távozott, akit magával ragadó stílus és rendíthetetlen hit jellemzett. Felidézte: "Ilona asszony" a kormányzó újratemetése után évente ellátogatott a városba, amelynek 2009-ben díszpolgára lett.
Ifjabb Horthy István megemlékezésében arról beszélt: örökké hálás lesz édesapjának azért, hogy édesanyját választotta. Elmondta: édesanyja mindig erős volt, és élete utolsó pillanatáig megőrizte méltóságát, hiszen mindössze két napi gyengélkedés után, három generáció jelenlétében tért meg teremtőjéhez. Úgy fogalmazott: egy csepp szomorúságot sem érez, mert tudja: édesanyja itt van velük, talán még közelebb, mint eddig.
Horthy Istvánné gróf Edelsheim Gyulai Ilona április 18-án hunyt el életének 96. évében Angliában. Özvegy Horthy Istvánnét 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki a második világháború idején kifejtett ellenállási tevékenységéért, a kiugrási politika támogatásáért, valamint a portugáliai magyarság körében végzett munkássága elismeréseként. 2001-ben mutatták be Becsület és kötelesség című könyvét, 2011-ben Budapesten az I. kerület díszpolgárává avatták.
Horthy Miklós egykori kormányzó menyét százak kísérték utolsó útjára Kenderesen, ahol a család mauzóleumában, hozzátartozók és barátok szűk körében helyezték örök nyugalomra. A gyászszertartáson részt vett Mádl Ferenc korábbi köztársasági elnök özvegye, Mádl Dalma, valamint Antall Józsefné, a korábbi kormányfő özvegye, Boross Péter egykori miniszterelnök és Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter is.
Özvegy Horthy Istvánnétól szerdán a budapesti Belvárosi Nagyboldogaszony-főplébánia-templomban vettek végső búcsút tisztelői. A budapesti gyászünnepségen Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke azt mondta: Horthy Istvánné élete és magatartása példázata annak a szerény, de annál állhatatosabban képviselt asszonyi áldozat- és feladatvállalásnak, amely nélkül üresebb lenne az élet és a történelem.
Maszol.ro

Januárban az MTV-n Az igazság soha nem késő című dokumentumfilm
Az MTV egy új időpontban, mégis csak műsorra tűzi Jelenczki István AZ IGAZSÁG SOHA NEM KÉSŐ I-III. című dokumentum- filmjét. A film az 1991 őszén Zétényi Zsolt által benyújtott, és az országgyűlés által elfogadott igazságtételi törvény sorsát mutatja be.
A film egymást követő két napon kerül sugárzásra az alábbi időpontokban:– 2014.01.02. csütörtök 22.50. első és második rész,– 2014.01.03. péntek 23.15. harmadik rész.
Gondolatok Jelenczki István filmjéhez:
„…Meg kell nevezni minden bűnt, és meg kell nevezni minden bűnöst.
A bűnelkövetőknek és utódaiknak is létérdekük minden titok feltárása, számukra is csak ez az egy járható út van. Ez az egyedüli járható út, mert csak ebből születik megbékélés, és ha van, megbocsájtás. De ennek a stációi nem megkerülhetőek! Föl kell állni, és azt kell mondani, én tettem. Megnevezni az áldozatot, megnevezni a bűnt, és elvállalni a felelősséget. Elvállalni a felelősséget, és kérni az ezzel járó büntetést.
Aki nem vállalja föl a felelősséget a múltért, nem vállalja fel a stációk kötelező bejárását, az önmagát fosztja meg a nemzethez tartozás jogától, és önmagát rekeszti ki. De nemcsak önmagát, saját utódait is kirekeszti a nemzet életéből és a nemzet jövőjéből. Örökre. „ ( Zseni Annamária pszichiáter)
A filmben közreműködtek:
Bagdy Emőke egyetemi tanár, pszichológus Bencze Izabella jogász Bogár László Fekete Pál tanár Gellért Ádám nemzetközi jogász Gulyás Gergely parlamenti képviselő Kahler Frigyes egyetemi docens Kónya Imre ügyvéd Tóth Zoltán József, jogtörténész Szakály Sándor történész Zétényi Zsolt ügyvéd Zinner Tibor jogtörténész Zlinszky János egyetemi tanár Wittner Mária 56-os szabadságharcos
[Előzmény: A dokumentumfilmet műsorra tűzték: 2013. november 12. 23.30. első rész, 2013. november 14. 23.30. második rész, 2013. november 19. 23.30. harmadik rész. Azonban a filmet mégsem mutatták be.]
Erdély.ma

Törökországtól Clevelandig tüntettek a székely autonómiáért
Isztambulban kisebb tüntetést tartottak a román főkonzulátus előtt Székelyföld autonómiájáért vasárnap délután. Clevelandben és Los Angelesben is rendezvényt tartottak az ott élő magyarok az ügy támogatására.
Isztambulban nagyjából 60-70-en gyűltek össze a román főkonzulátus előtt azt követelve, hogy Románia adjon autonómiát a székelységnek, miként azt már a múltban is tette. A demonstrálók a székely magyarság isztambuli barátainak vallják magukat, szinte mindannyian törökök, török és székely zászlókkal vonultak fel. Az általuk vitt táblákon a következő feliratok voltak: „Autonómiát Székelyföldnek!", „Üzenet Európának: voltunk, vagyunk és leszünk!", „Székelyföld legyen egységes!", „Attila unokái vagyunk", „Sekelistan-Székelyföld", illetve „Székely-törökök - Sekel türkleri".
Vasárnap az Egyesült Államok és Kanada több nagyvárosában volt hasonló megmozdulás. A clevelandi Szent Imre magyar katolikus templom előtt megtartott megmozduláson mintegy hetvenen gyűltek össze - tájékoztatta telefonon azt MTI-t a Csíkszeredából származó Csibi Lóránt, az esemény szervezője, a városban működő Bocskai Rádió főszerkesztője. A rendezvényen egyebek között a székely zászló színeit jelképező mécseseket gyújtottak, felolvasták Izsák Balázsnak, a Székely Nemzeti Tanács elnökének a levelét, valamint elénekelték a székely és a magyar himnuszt.
Los Angelesben mintegy harmincan kerekasztal-beszélgetésen vitatták meg a székely autonómia kérdését a Magtár - Magyar Kulturális Egyesület szervezésében. Jánossy Mária, a népi hagyományőrző csoport vezetője, aki három évtizede vándorolt ki Erdélyből Amerikába, az MTI-nek elmondta: a részvevők Kaliforniában is fontosnak érzik kifejezni, hogy támogatják a székelyek ügyét.
A kanadai Torontóban hétfő délután tartanak megemlékezést. A rendezvényen, amelynek programját zenekarok fellépése, néptánc és szavalatok gazdagítják, beszédet mond majd Wittner Mária országgyűlési képviselő is. A tervek szerint a részvevők 9600 mécsesből kiraknak majd egy nyolcszor tizenkét méteres székely zászlót, az ellen tiltakozva, hogy a román hatóságok továbbra is üldözik a székely jelképeket.
Március 10-én, hétfőn, a székely szabadság napján egy sor európai városban várhatók további tüntetések Székelyföld autonómiájáért.
maszol/MTI,

Temesvár 25.
Emlékhét a temesvári forradalom kitörésének 25. évfordulóján – 2014. december 15–21.
Hétfõ, 2014. december 15. 
BUDAPEST
Helyszín: Magyar Tudományos Akadémia Díszterme (Széchenyi István tér 9.).
08.00 Emlékülés. Rövidfilm: Rendszerváltó advent – Temesvár 1989. Készítette: Maksay Ágnes, Filep Farkas (MTVA). Köszöntõ: Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Nyitóbeszéd: Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke. Megemlékezés: Tõkés László európai parlamenti képviselõ, az EMNT elnöke.
Ünnepi beszédet tartanak:
Sali Berisha, volt albán államfõ és miniszterelnök,
Marek Kuchcinski, a lengyel képviselõház alelnöke,
Erdélyi Géza, nyugalmazott felvidéki református püspök,
Frank Spengler, a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi képviseletének vezetõje, Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke,
          Wittner Mária, szabadságharcos, korábbi országgyűlési képviselõ,
Florian Mihalcea, a Temesvár Társaság elnöke,
          Szűrös Mátyás, volt ideiglenes köztársasági elnök,
Pawel Ukielski, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézet igazgatóhelyettese, az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platform elnökségi tagja és más jeles vendégek.
Zárszó: Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke. 
Vers: Döbrentei Kornél: Elvégeztetett. Énekszámok: Szvorák Katalin: Hajnalvárás (rabénekek), Én felültem a világ vad lovára (keservesek). 
Kiállítás: Temesvárról Európába.
Megnyitják: Tõkés László lelkipásztor, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Molnár János történész.        
Alkalmi fogadás – helyszín: MTA Kodály- és Vörösmarty-terme (Széchenyi tér 9.). 
15.30 Könyvbemutató
Helyszín: A Magyar Újságírók Országos Szövetsége székháza (1064 Budapest, Vörösmarty u. 47/A).
Szőczi Árpád: Temesvár – A romániai forradalom kitörésének valódi története.
Bemutatják: Szőczi Árpád kanadai magyar újságíró,Michel Clair kanadai francia újságíró,Rejean Roy kanadai francia újságíró,Deák Péter filmproducer.
A bemutató nyelve angol és magyar. Szinkrontolmácsolást biztosítunk.
Nyugati Jelen (Arad)

Totális háború vagy érdekorientált béke?
Mintha bomba robbant volna az elmúlt hétvégén a magyarországi politikában, amikor Simicska Lajos sorra adta interjúit a kormány legmegveszekedettebb sajtóbeli ellenfeleinek, útszéli stílusban gyalázva a kormányfőt és követőit. Azt már sejteni lehetett, hogy lazulófélben van a magyar miniszterelnök és a párt gazdasági háttérbázisát felépítő üzletember közötti harmonikus, személyes barátságra épülő viszony. A reklámadó ellen a Simicska-portfólió tagjai együtt tiltakoztak a ballib tévékkel és újságokkal, majd következett a veszprémi választáson való indulás – végül valóra nem váltott – kilátásba helyezése Simicska részéről. Az sem ígért túl sok jót, amikor Orbán Viktor bejelentette: elengedi a kormánypárti sajtó kezét, s a továbbiakban a közmédiára kíván támaszkodni üzeneteinek célba juttatásában. Értsd: ezeknek a médiaorgánumoknak gazdasági szempontból meg kell állniuk a saját lábukon.
Simicska célkeresztje
A múlt hétvégi vihar közvetlen kiváltója az volt, hogy lelkiismereti okokra hivatkozva lemondtak a Magyar Nemzet, a Hír Tv és a Lánchíd Rádió legfelsőbb vezetői, s ezt a tulajdonos a sajtóból tudta meg. Az első hírek szerint a lemondás oka az volt, hogy Simicska kiadta az utasítást: a továbbiakban a kormányt és személyesen Orbán Viktort kell támadni, a Magyar Hírlap publicistája, Bayer Zsolt információi szerint pedig a célpontok között az Orbán család is meg volt jelölve. A tulajdonos a leghatározottabban tagadta mindezt a Magyar Nemzet internetes felületén, mint ahogy azt is, hogy a továbbiakban változna a lap politikai orientáltsága és értékrendje.
Tény viszont, hogy Simicska Lajos néhány nappal előtte a Népszavában totális médiaháborúval fenyegette meg a kormányt, az egysávos, 5 százalékos reklámadó tervezett bevezetése miatt. Abban a Népszavában, amely az egyik legvehemensebb balliberális napilap, s amely Simicskától kapott mentőövet 2012-ben, amikor a csőd szélén állt. Akkor a baloldalon belső feszültséget okozott, hogy Németh Péterék „nem ugrottak el a pénz elől”, s közölték a Közgép hirdetéseit, a jobboldalon pedig értetlenséget. A történtekből G. Fodor Gábor a Századvég stratégiai igazgatója azt a következtetést vonta le, hogy Simicska Lajos áll az utóbbi hónapok kormánypárti politikusok elleni támadássorozat mögött, ami meredek, de nem kizárható feltételezésnek tűnik.
Interjúiban Simicska eszmei okokat is említett az Orbánnal való szakítás kapcsán, többek között azt, hogy ők Orbánnal a kommunista diktatúra és a posztkommunista rendszer lebontására szövetkeztek, s nem arra, hogy felépítsenek egy másik diktatúrát. Íme, a balliberális média kedvenc vesszőparipája a Fidesz korábbi korszakának legjelentősebb háttéremberének előadásában. A vád persze az ő szájából is abszurd, és aligha vehető komolyan.
A bizalom hordozója
A pártelvű versenydemokrácia oligarchiák versenyén alapul. Orbán semmivel nem „diktátorabb”, mint balos vetélytársai, a különbség hozzájuk képest abban áll, hogy jobb szónok, jobb stratéga, van jövőképe, nemzetben gondolkodik és a politikai taktika területén is otthon van. Simicska mindaddig, míg haszonélvezője volt a fideszes hatalmi rendszernek, nem emlegetett diktatúrát. Ugyanez vonatkozik a másik eszmei-ideológiai kifogásra, a keleti nyitás és az orosz kapcsolat intenzívebbé válásának elítélésére. Ráadásul ez az érv még gyengébb lábakon áll. Akár van különbség az oroszok és a szovjetek között, akár nincs, mint ahogy Simicska állítja, jelenleg nem Putyin és nem az oroszok sértik rendszeresen a magyar szuverenitást. Nem ők fenyegetik Magyarország függetlenségét, nem ők dolgoznak Orbán Viktor eltávolításának tervén, nem ők indítanak ismételt médiaoffenzívát a kormány, az ország és a magyar nemzet ellen, hanem a globalista háttérhatalom, s annak nyílt színi megjelenítői, az Egyesült Államok és az Európai Unió. Putyin Oroszországa egyfajta ellensúly velük szemben. Ha Orbán megtalálja a librációs pontokat a komplex nemzetközi erőtérben, ő lehet korunk Bethlen Gábora.
Nagy kérdés, hogy változik-e bármi is a nemzeti oldalon Simicska Lajos ámokfutása után. Vélhetően nem sok, amit az MNO már idézett visszafogott írása is igazol. A modern politikai sajtó eszmei-ideológiai tömbökre épül. Különösen igaz ez Magyarországra, s azon belül a magyar jobboldalra, amely nemcsak eszmeileg köti a támogatókat, hanem a karizmatikus vezérelv mentén is. Nem véletlenül nyilatkozta több meghatározó magyar közéleti személyiség a 2010-es választást megelőzően Wittner Máriától Dörner Györgyön keresztül Makovecz Imréig, hogy bizalmuk nem a Fideszben, hanem annak vezetőjében, Orbán Viktorban van. Az utóbbi idők belső torzsalkodásai ellenére a Fideszt voltaképpen az tartja össze, hogy mindenki tudja: Orbán egymaga sokkal több szavazót mozgat meg, mint az alvezérek együtt.
Új modus vivendi
Egy Orbán- és kormányellenes Magyar Nemzet vagy Hír Tv egyszerűen életképtelen lenne olvasók és nézők híján. Különösen akkor, ha nem támaszkodhat állami hirdetésekre. Simicska kirohanása pedig feledésbe merül, még idézgetik egy ideig, élcelődnek rajta – megjegyzem: a témába vágó Simicskás mémek az internetes humor gyöngyszemei –, de a Fidesz és Simicska Lajos közös érdeke fátylat borítani a történtekre. S ha nem találják meg a modus vivendit, a mindkét félnek előnyös egymás mellett élés szabályait, az adok-kapok visszahúzódik a színfalak mögé, ahol viszont, ha elmarad a tartós béke, számítani lehet kemény dolgokra. Persze nem arról van szó, amit Simicska vizionált, hogy elüti egy autó vagy lelövik, hanem arról, hogy mindkét félnek elég muníció és fegyver van a kezében a másik életének megnehezítésére. Talán épp ez akadályozza meg a Simicska által kilátásba helyezett totális háborút. Hogy is mondta Orbán Viktor a román–magyar viszonyról Traian Băsescu elnökségének idején? Barátságuk őszinte, mert érdekeken alapszik.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Hidat verni magyar és magyar között versekből, barátságból
Tűzből tüzet mottóval, valamint az 1956-os eseményekre emlékezve zajlik a hatodik Székelyföldi Verstábor Csíkcsomortánban. A falubeliek szervesen jelen vannak a tábor életében, ugyanakkor fontos találkozási pontja ez a verset, irodalmat kedvelő fiataloknak.
Színészmesterség, előadóművészeti és beszédtechnikai tréning, irodalmi művek elemzése, előadása, tánc- és énektanulás, kirándulások, beszélgetések – mindebben részük van azoknak a fiataloknak, akik részt vesznek a csomortáni Szellő Szállóban július 31-ig zajló verstáborban. A tábor egyik fontos célja a tehetséggondozás, de a szervezők fontosnak tartják azt is, hogy a Kárpát-medenceében élő magyar fiatalok egymással találkozhatnak itt.
„A táborban anyaországi, felvidéki, kárpátaljai, Székelyföldi és vajdasági szavalóversenyek döntősei vesznek részt. Délelőtt tréning van két színésztanárral – Kubik Anna Kossuth-díjas színművésszel és Rubold Ödön Jászai Mari-díjas színésszel –, de foglalkozik a táborozókkal Fülöp Zoltán Jászai Mari-díjas színész, a Csíki Játékszín társulatának tagja. Minden nap kirándulunk, hogy minél többet lássanak a gyerekek Székelyföldből. Az egyik fontos célja a tábornak, hogy a Kárpát-medencei magyarságot erősítse, azt, hogy a magyar a magyarral találkozhasson. Édesapám szavaival élve – aki kitalálója és alapítója volt a tábornak –, célunk hidat verni magyar és magyar között a Kárpát-medenceében versekből és barátságból építve” – hangsúlyozta Varga Anna, a tábor vezetője.
Az idei tábor tematikája 1956, ez tükröződik abban is, hogy milyen verseket dolgoznak fel a tréningeken, de hallgathattak előadást Vittner Máriától, aki a megélt élményeiről mesélt a táborozóknak. A programot filmvetítések és néptánctanulás, táncház is színesíti. A tábort gálaműsorral zárják, szombaton este 9 órától várnak minden érdeklődőt a Szellő Szálló szabadtéri színpadához.
Amint azt a szervezők mesélték, a falubeliek is részt vesznek a táborban, együtt főznek, eljárnak a nyitott előadásokra, a helyi fiatalok szoktak zenélni a táncházban. „Néptáncolnak velünk, zenélnek, a kisgyerekek jönnek a kirándulásainkra, pulzál velünk a falu” – mondta el a táborvezető.
A verstábort Varga Sándor találta ki és vezényelte egész a tavalyig. Idén már sajnos nem lehet a táborban. A tábort családja, felesége és két gyermeke „viszi tovább”, valamint egy barátokból álló nagy csapat. A jelenlevők mégis úgy vélik, az egykori jó barát velük van, sírja és kopjafája a szálló kertjében található.
„Édesapám gyakran mondta, hogy idős korában szeretne ide költözni, itt ki tudja teljesíteni magát, és éppen ezért nem Pesten, hanem itt temettük el. Édesapám a halála előtti utolsó napon rám hagyta a tábor vezetését, ez az örökség. Így hárman szervezzük ezt tovább. Minden tábornak van egy mottója, az ideinek, hogy Tűzből tüzet. Ez vonatkozik arra is, hogy '56-ból hogyan merítsünk példát, és arra is, hogy nélküle is vigyük tovább ezt a tábort, és ne aludjon ki a tűz. És ehhez mellettünk van sok barátunk” – osztotta meg velünk Varga Anna.
„Kapcsolatok alakultak ki a helyi táncosok és verstáborosok között, ezek már jó barátságok. A helyi emberek részt szoktak venni, jönnek, tevékenykednek itt. Igazából Sanyi belopta mindenki lelkébe magát” – fűzte hozzá Ferencz Csaba, Csíkpálfalva község polgármestere.
A rendezvény védnöke Kövér László, az Országgyűlés elnöke, társszervező a Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Írószövetség, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet, Székesfehérvár Önkormányzata, a Fehérvár Médiacentrum, a Csomortányért Egyesület, az Aracs Közbirtokosság, a csíkcsomortáni Szellő Szálló és Csíkpálfalva község.
Ez a verstábor egy nagyon komoly kapaszkodó és lehetőség azoknak a fiataloknak, akik szeretik az irodalmat, és akik egyre többen vannak – véli Fülöp Zoltán. „Ezt ott mértem le a Versünnepkor, amelyet minden tavasszal megszervezünk, és amelyen idén 93 jelentkező volt. Ezek a gyerekek a saját akaratukból jönnek, és éppen ezért azt a szeretetet vesszük figyelembe zsűrizéskor, amivel ezekhez a versekhez hozzányúlnak. Annak idején Varga Sanyi barátom – Isten nyugosztalja – elindította ezt a követ a hegy tetejéről, és ez jön, mint a lavina, és egyre több mindent hoz magával. Ennek a hozadéka nem úgy mutatkozik meg, hogy eljött a táborba és mától kezdve jobb ember. A gyermeke lesz jobb ember. Mert itt tapasztalatmennyiséget, szépségdózist kap, ami munkálkodik benne szépen, csendesen, és észrevétlenül változik az élete. Valamit annak idején sikerült elültetnünk, és ez a mag most kezd csírázni, egy-két levélke már van rajta. Ezért érdemes, ezért szép, és ez a küldetése ennek a verstábornak.”
Évek óta visszatérő vendége a tábornak a Misztrál együttes. A tagjai az énekelt verset képviselik, a vers és a zene kapcsolatáról beszélnek a fiataloknak. „A legjobb dolog a táborban, hogy első kézből kapnak a gyermekek információt színészektől, előadóktól, hogy fel tudjanak készülni arra, amire vágynak.
Ugyanakkor számtalan barátság születik itt. Mi megtanultuk az öregektől, amit tudunk, és ezt megpróbáljuk átadni annak a generációnak, amelyik komolyan gondolja a versmegzenésítést. És jó ez a találkozás. Lehet, hogy egy új Tolnay Klári, lehet az új Kaláka van itt a táborban. Ha nem lennének ezek a találkozók, lehet, hogy nem is lenne abból a tojásból csibe” – fogalmazott Heinczinger Mika, az együttes tagja.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Zene és politika Gyergyóban: indul az EMI-tábor
Megérkeztek az első táborozók, zajlott a színpadok, előadósátrak építése Gyergyószentmiklós határában, a hármas kilométernél. Ez volt a kép kedden délután. A nyitányra, szerdán délre mindennek készen kell állnia. Indul a 12. EMI-tábor, ahol vasárnapig fajsúlyos közéleti, politikai kérdések kerülnek napirendre, és esténként koncertektől lesz hangos a völgy.
Számos sátor már állt kedden a rendezvény helyszínén, a Hétvirág panzió közelében, megérkeztek az első táborozók is az Erdélyi Magyar Ifjak fesztiváljára. Szerdán elkezdődik az előadás- és koncertsorozat. Biztosat jósolni még nem lehet, de az előjelek szerint ezúttal is több ezren fordulnak majd meg itt az öt nap alatt. Hetijegyből előzetesen már többet eladtak, mint egy évvel korábban, és a Facebook-visszajelzések száma is jóval nagyobb, mint 2015 nyarán – mondja az EMI vezetője, Sorbán Attila Örs.
A programsorozat szerdán 13 órakor hivatalos tábornyitóval kezdődik, a délután folyamán pedig sorban indulnak az előadások, beszélgetések a különböző sátorhelyszíneken. A Jogaink sátorban a nevéből is adódóan állampolgári és kisebbségi jogokkal kapcsolatos témák lesznek terítéken, de tartalmas programok várják az érdeklődőket a Szénásban, a Keskeny út vagy a Művészsátorban is. A gyermekek számára is érdekes lesz a kínálat, de lesznek például hagyományőrző harci bemutatók is.
Az EMI-tábor fő helyszíne napközben az Előadósátor, ahol idén is számos közéleti, valamint történelmi témáról hallhatnak értekezéseket a táborozók. Szerdán Berecz András mesél, csütörtökön Mandics György, a magyar őstörténetet új megvilágításba helyező Karacsay-kódex kutatója ismerteti kutatásai eredményeit. A hatvanadik évfordulóra való tekintettel az 1956-os forradalom lesz az idei tábor egyik központi témája. Így csütörtökön Popély Gyula történész Az ’56-os forradalom és kihatása Felvidékre címmel tart előadást, majd Wittner Mária és Murányi Levente egykori forradalmárok csatlakozásával kerekasztal-beszélgetés veszi kezdetét Fiatalként ’56-ban címmel.
Az autonómia témája köré épül a pénteki nap, kerekasztal-beszélgetésre kaptak meghívást az RMDSZ, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt vezetői. Az EMNP-elnök, Szilágyi Zsolt jelezte, biztosan jelen lesz Gyergyószentmiklóson, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök ellenben zsúfolt programjára hivatkozva nem vesz részt a beszélgetésen. A tábor szervezői kérték, ebben az esetben küldjön valakit maga helyett. Biró Zsolt még nem adott végleges választ, de a szervezők valószínűnek tartják, az MPP-elnök elfogadja a meghívást. Pénteken tart előadást Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke is.
Az erdélyi magyarságot érintő jogsértéseket járja körbe a szombati nap programja: Tőkés László, Gergely István és Szabó Gyula részvételével zajlik beszélgetés Az erdélyi magyarság és a titkosszolgálat: A Szekuritátétól a SRI-ig címmel. Nem meglepő módon, a Kézdivásárhelyi Beke-ügy is téma lesz, erről Szőcs Csongor és Tóth Bálint, valamint Tőke Ervin beszélnek. Ugyancsak szombaton tart előadást Vona Gábor, a Jobbik elnöke Magyarok Európában. De lesz-e még Európa? címmel.
Vasárnap Raffay Ernő történész A magyarországi kommunizmus és az ’56-os forradalom című értekezésére kerül sor az Előadósátorban.
Zenei programok Összesen tíz nagyszínpadi koncertet tartanak a 12. EMI-táborban: a Dorothy és a Road szerdán, a Kowalsky meg a Vega és a Zorall csütörtökön, a Beatrice és a Kalapács pénteken, a Hungarica és a Romantikus Erőszak szombaton, míg az Ismerős Arcok és a Moby Dick vasárnap lép fel. Emellett a Kisszínpad is szórakozási lehetőséget biztosít esténként, itt Gyergyószentmiklósról a The Blast, a No Sugar és az Alteregó, a Sepsiszentgyörgyi Domination, a magyarországi Hatás Alatt, valamint a Székelyudvarhelyi Shadows ad koncertet. Záróeseményként a tábortűz mellett gitáresten a Miklós Fiúk Band idézi meg a magyar rock és blues nagyjait.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

EMI-tábor: nagy dolog a szabadság
„Ilyen nagy dolog a szabadság?” – ez a Márai Sándor-idézet a 12. EMI-tábor mottója. Nagy dolog, és ez csak mostanság válik egyre érezhetőbbé – hangzott el a Gyergyószentmiklós közelében vasárnapig tartó fesztivál szerdai megnyitóján.
„Elkényelmesedtünk, nem értékeljük megfelelően a szabadságunkat” – hangzottak Nagy Zoltán gyergyószentmiklósi polgármester szavai a tábornyitón. Kifejtette, az elmúlt másfél évben kellett rájönnie, a Mezei János ellen zajló eljárás alatt, hogy mit jelent, ha az ember azt tesz, amit akar, és úgy él, ahogyan akar. Mivel egy ideig nem voltak jellemzők a tiltások, jogkorlátozások, meghurcoltatások, elfelejtették az emberek, hogy mi is a szabadság értéke. „Azt is elfelejtettük, milyen a megtartó erővel bíró, összeforrott közösség. Elbizonytalanodtunk, sokszor féltünk határozottan kiállni jogainkért, embertársainkért, barátainkért” – állapította meg Nagy Zoltán. A mai fiatalok szerencsére nem a harcmezőkön kell megtapasztalják, milyen harcolni a szabadság kivívását. Jó lehetőség az EMI-tábor arra, hogy erről beszéljenek a részvevők, megértsék, hogy semmi nincs elveszve még, de ki kell állni a szabadságért, érdemes érte a küzdelmet vállalni – mondta a polgármester.
Sorbán Attila Örs, az Erdélyi Magyar Ifjak vezetője, a tábor fő szervezője szerint az EMI-tábor az erdélyi fiatalok lázadása az ellen, ami ellen hatvan éve a Budapesti ifjak fellázadtak, az ellen, ami nyirbálja, elveszi a szabadságjogokat, ami – ma már erőszak nélkül, de – elüldöz a szülőföldről. Vészjósló folyamat indult el, amelynek részeként minden alapos indok nélkül letartóztatnak embereket, kitiltanak az országból magyarországi személyeket. Meg kell állítani ezt – jelentette ki Sorbán, hozzátéve, hogy az EMI-tábor célja az ittlévőkből olyan közösségmagot formálni, amely az említett folyamatnak ellen tud állni.
Sorbán Attila Örs külön megemlítette a Kárpátia zenekart, amely nem csak rendszeres fellépője volt eddig minden évben a fesztiválnak, de támogatója, segítője is, nélkülük lehet, hogy nem is létezne az EMI-tábor. Most nincs a Kárpátia a fellépők között, nem lehet, mert az énekes Petrás János és a zenekar ellen eljárást indított a romániai ügyészség, mivel egy tavalyi koncerten „a románok elleni intoleranciára és fizikai erőszakra uszított”. A Kárpátia, ha nem is lehet jelen, most is szerepet vállalt abban, hogy a tábort idén is meg lehessen szervezni – emelte ki Sorbán.
Szerdán délután elindult a különböző tematikus sátrak programja, csütörtök délelőtt 10 órakor a nagysátorban Mandics György mutatja be a Karacsay-kódexszel kapcsolatos kutatásait. Ezt követően az 1956-os forradalom témakörében hangzanak el előadások Popély Gyula történész, valamint Wittner Mária és Murányi Levente szabadságharcosok részvételével. Délután A gyermek áldás, a család jövő címmel Dánél Sándor, az Erdélyi Családszervezetek Szövetségének elnöke beszél.
A Jogaink sátorban 14 órakor nagyon is közérdekű téma lesz napirenden: Találkozás a rendőrrel – hogyan kezeljük az ilyen helyzeteket? A Keskeny út sátorban 12 órakor kezdődik Bartha Éva klinikai szakpszichológus előadása a Felépülés a szenvedélybetegségekből címmel. A művésztáborban agyagozásra nyílik lehetőség, a gyermeksátorban a kicsiket szórakoztató programok zajlanak. A szénásban 14 órától Rovásírás a számítógépen címmel tart előadást Tisza András rovásírás-szakértő. A Hagyományőrző téren 12 órától Honfoglaláskori viselet- és fegyverbemutatót tart Tölgyesi Béla. Lesz még túra, borkóstoló és lovaglási lehetőség is. Este a nagyszínpadon 20 órától a Kowalsky meg a Vega, majd 22-től a Zorall koncertezik. A kisszínpadon 18 órától táncoktatás lesz a Bekecs néptáncegyüttes tagjaival. Éjféltől pedig a The Blast zenekar csap a húrok közé.
A táborba autóbuszok viszik a városból az érdeklődőket.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

EMI-tábor: „Együtt kell megtartó erejű közösséget építenünk”
Megnyitotta kapuit a 12. EMI-tábor szerdán, Gyergyószentmiklóstól 3 kilométerre a Békási-szoros irányába. Az esemény fő témája az 1956-os forradalom és annak jelentősége napjainkra nézve, az idei kiadás mottója Márai Sándortól származik: „Ilyen nagy dolog a Szabadság?...” Alábbaz EMI közleménye olvasható:
„Mint vándormadár mikor hazatér, úgy érkezett haza második otthonába az Erdélyi Magyar Ifjak minden tagja az EMI-táborba” – fogalmazott Szűcs Péter, az EMI országos szervezetének alelnöke a tábor megnyitóján. „Remélem, mindenki számára akkora öröm, hogy itt lehetünk és találkozhatunk, mint nekem és a szervezőknek” – tette hozzá.
Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós polgármestere úgy vélte, a tábor olyan kérdést fogalmaz meg, amelyre minden idelátogatónak válaszolnia kell, így ő is fontosnak tartja, hogy feleljen rá. „Válaszom városvezetőként természetesen igen: nagy dolog a szabadság.” Mint kifejtette, tapasztalata szerint napjainkban az erdélyi magyarság nem értékeli kellőképpen a szabadságot. „Az elmúlt másfél év történései, a Székelyföldiek meghurcoltatásának sorozata megváltoztatta hozzáállásom a szabadság kérdéséhez” – jegyezte meg Nagy Zoltán, hozzátéve: „elkényelmesedtünk az elmúlt években, elfelejtettük, milyen a szabadság, elfelejtettük, hogy milyen egy megtartó erővel bíró erős, összeforrott közösség. Rá kellett döbbennem arra is, hogy sokszor elbizonytalanodtunk, vagy féltünk határozottan kiállni embertársainkért” – fogalmazott a polgármester. Továbbá kifejtette: nagy a veszélye annak, amikor a félelem irányít egy közösséget, mert ebben a hangulatban nem formálódhatnak önmagukban bízó társadalmak, megtartó erejű közösségek.
Az elöljáró hangsúlyozta: „a mai fiatalok már nem az csatamezőkön kell megtapasztalják a szabadságot, hanem akár a 12.-EMI táborban is lehetőségük van erre. Szükség van ráeszmélni arra, hogy még nincs semmi elveszve, szabad pedig csak az lehet, aki mélyrehatóan ismeri és éli hagyományait, kultúráját, illetve az, aki anyanyelvén gondolkodhat és imádkozhat.”
Sorbán Attila Örs főszervező elmondása szerint ismét nagy szó, hogy meg tudták szervezni a rendezvényt, hiszen az EMI-tábor az Erdélyi Magyar Ifjak összes tagjának lázadása az ellen a folyamat ellen, amely ellen hatvan évvel ezelőtt Budapesten és egész Magyarországon fellázadtak. „Ez a folyamat nyirbálja nemzeti öntudatunkat, leszorít minket folyamatosan, és bár erőszak nélkül, de elüldöz szülőföldünkről” – figyelmeztetett az ifjúsági vezető, és hozzátette: a zaklatások, meghurcoltatások, bohózatba illő vádak ellen közösségként kell fellépnünk.
A megnyitót a Varga Eszter népdalénekes által előadott gyergyói népdalok színesítették, majd kezdetét vette a tábor ötnapos programsorozata. „Idejében kiejtett pontos szó történelmet csinál – még nehéz időben is” – emlékeztetett Berecz András ének- és mesemondó. Az előadóművész ízes, élettel teli történeteivel varázsolta el közönségét.
Beindult a tábori élet is, a tematikus sátrak ezentúl egész napos programmal várják az érdeklődőket.
Az EMI-tábor második napján, csütörtökön az 1956-os forradalomra irányul a figyelem, 11:30-tól Wittner Mária és Murányi Levente ’56-osok, illetve Popély Gyula történész részvételével zajlik kerekasztal-beszélgetés. Este a Kowalsky meg a Vega és a Zorall együttesek koncerteznek. A teljes program és egyéb tudnivalók a www.emitabor.hu oldalán érhetők el.
itthon.ma

EMI-tábor: a mai fiatalok is kiállnának a barikádra
Fiatalként ’56-ban – ez volt annak a kerekasztal-beszélgetésnek a címe, amelynek vendégei Wittner Mária és Murányi Levente 1956-os szabadságharcosok, valamint Popély Gyula történész voltak az EMI-táborban. Noha ma a politikai környezet és a fiatalok mentalitása is más, ha a sors úgy hozná, ők is kiállnának a barikádokra – vélik.
Az 1956-os forradalom 60. évfordulója előtt tisztelegve került sor a csütörtöki kerekasztalra, ahol saját forradalomélményeikről, majd az azt követő meghurcoltatásaikról mesélt a két forradalmár. A felvidéki történész pedig, aki gyermekfejjel a rádión át követte az eseményeket, a forradalom csehszlovákiai következményeiről beszélt a hallgatóknak.
„Nem írhatjuk le ezt a generációt, akik még nem voltak olyan helyzetben, hogy a barikádokra kellene állniuk, nem jósolható meg, hogy mi történne. De úgy gondolom, hogy ők, akik már a szabadságban nőttek fel, nem adnák könnyen a szabadságukat, ha arra kerülne a sor” – fogalmazott Wittner Mária. Elmondta, az 50-es évek „jampeceknek” nevezett fiataljaiból senki nem nézte ki, hogy a barikádokon fognak kikötni és harcolni a szabadságért. Mégis ott voltak, harcoltak, és életüket adták érte. Úgy gondolja, a mai fiatalok is megtennék ezt.
Mirányi László elmondta, sok fiatallal találkozik történelemórákon, akik nagyon is érdeklődnek, hogy miként lehetett helytállni benzines üvegekkel a tankokkal szemben, érdeklik őket az ’56-os események. Vannak ma, akiket „elhülyített” az őket érő sok negatív hatás, de a többségük mai is a hazáját szerető fiatal. Ha szükség lenne rá, ma sem ketten-hárman, hanem nagyon sokan lennének a barikádokon – vélte.
Wittner Mária leszögezte, a harcuk nem ért véget, ma is folytatják, csak nem fegyverrel, hanem azzal, hogy továbbviszik a forradalom szellemiségét, és igyekeznek átadni a fiataloknak, a jó útra irányítani őket. A jó út pedig a magyar út – jelentette ki.
Az EMI-tábor közéleti-politikai előadásai, kerekasztal-beszélgetései péntektől indulnak be igazán. Délelőtt tíz órára a három erdélyi magyar párt vezetőit várják, hogy megosszák gondolataikat. Eddig Szilágyi Zsolt EMNP-elnök jelezte biztosra részvételét, az RMDSZ és az MPP részéről még várják a visszajelzést. A téma: merre tovább, erdélyi magyarság? Délután egytől Izsák Balázs, az SZNT elnöke válaszol a hallgatók kérdéseire Milyen is lesz az autonómia? témában.
Szombaton délelőtt tíztől egy mindig aktuális téma kerül napirendre. Az erdélyi magyarság és a titkosszolgálat: a Szekuritátétól a SRI-ig címmel rendeznek kerekasztal-beszélgetést Gergely István (Tiszti), a Csibész Alapítvány elnöke, Szabó Gyula egyháztörténeti kutató és Tőkés László európai parlamenti képviselő részvételével. Délután egy órától az elmúlt év legnagyobb megdöbbenést kiváltó ügye, a „Beke-ügy” lesz terítéken. Terrorizmus vagy megfélemlítés? a címe egy újabb kerekasztal-beszélgetésnek, ahol Szőcs Csongor, a HVIM Kézdivásárhelyi elnöke, Tóth Bálint, a HVIM erdélyi szóvivője, Tőke Ervin Csíkszeredai városi tanácsos, a Minta elnöke lesznek a vendégek.
A két erdélyi téma között kerül sor 11.30-tól Vona Gábor Jobbik-elnök előadására, aki rendszeres részvevője az EMI-tábornak. Témája ezúttal: Magyarok Európában. De lesz-e még Európa?
Vasárnap Raffay Ernő történész várja a hallgatókat, előadásának témája a magyarországi kommunizmus és az ’56-os forradalom. Mindemellett még számos érdekes előadás és egyéb rendezvény helyszíne lesz az EMI-tábor.
A legtöbb részvevőt az esti koncertek vonzzák. Pénteken a Beatrice és a Kalapács, szombaton a Hungarica és a Romantikus Erőszak, vasárnap pedig az Ismerős Arcok és a Moby Dick együttesek lépnek fel 20, illetve 22 órától. A kisszínpadon péntek éjfélkor a No Sugar, szombaton 18 órától a Shadows, 24 órától pedig az Alteregó koncertezik. Vasárnap éjfélkor tábortűz zárja a 12. Emi-tábort, ahol a Miklós Fiúk Band zenél. A tábor részletes programja az emitabor.hu címen található meg. A helyszínre autóbuszok szállítják a táborozókat Gyergyószentmiklósról, ezek menetrendje a buszmegállókban van kifüggesztve.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Kallós Zoltán kapta a Szent István-díjat
Mind a magyarországi, mind az erdélyi sajtó érdektelenséggel viszonyult az eseményhez: az Esztergomi Vármúzeum Lovagtermében szeptember 17-én 14. alkalommal tartották meg a Szent István-díjátadó ünnepséget.
Idén Kallós Zoltán, a 90. életévét tavasszal betöltött jele erdélyi néprajzkutató és népzenegyűjtő kapta a rangos kitüntetést. Ugyanakkor Lábik János 83 éves, Pro Urbe-díjas párkányi (ma Štúrovo Szlovákiában) festőművész munkásságát Szent István-emlékéremmel ismerték el.
A díjat az esztergomi körzeti televízió vezetője, Bihari Antal alapította 2001-ben. A díjjal az elmúlt években olyan személyiségeket ismert el a Szent István Alapítvány, akik munkásságukkal példaértékű tevékenységet fejtenek ki a magyarság összetartozása és megmAradása érdekében. A rendezvényen jelen volt a korábbi díjazottak néhánya, egyházi és közéleti személyiségek, a környékbeli polgármesterek, több magyar politikai szervezet képviselője. Tiszteletét tette Schmidt Pál volt köztársasági elnök és Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Kozma Imre római katolikus pap, irgalmasrendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító vezetője és számos korábbi kitüntetett. Lábik János tiszteletére Párkányból is sokan érkeztek.
A Válaszúton élő Kallós Zoltán, a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas néprajztudós, népzenegyűjtő egészségi állapota miatt nem tudott jelen lenni a rangos rendezvényen, az ő nevében a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány elnöke, Balázs Bécsi Gyöngyi vette át a díjat. A kitüntetett méltatását Rétvári Bence parlamenti államtitkár és Jankovics Marcell, a Szent István-díj Alapítvány elnöke mondta el. Mindketten értékelték azt a hatalmas életművet, melyet Kallós Zoltán nemcsak Erdélyben, de az összmagyarság érdekében megalkotott. „A népi kultúra, a népzene egyik legnagyobb mecénása, ma élő Bartók Béla-értékű egyénisége ő a nemzetnek” – hangzott el az államtitkár méltatása során.
A rangos díjat a kuratórium döntése alapján már sok ismert közéleti személy megkapta az elmúlt 15 évben, sorrendben: Orbán Viktor, Tőkés László, Duray Miklós, Nemeskürty István, Püski Sándor és felesége, Wittner Márias és Dosztál Béla, Buzánszky Jenő és Grosics Gyula, Béres József és családja, Egerszegi Krisztina, Makovecz Imre, Halzl József, Tamás Ilonka és Burián László, Lech Wałęsa, Pozsgay Imre. (2008 nem adták ki a díjat, ugyanis a kuratórium Sólyom László akkori köztársasági elnöknek ajánlotta fel a kitüntetést, aki hivatali ideje alatt nem fogadott el külön díjakat.)
A díjat képező Szent István emlékszobor 30 centiméter magas, bronzból készült és márványtalapzaton áll, Melocco Miklós szobrászművész alkotása. Szent Istvánt ábrázolja, amint két kezével magasba emeli a keresztet nemzete előtt, és hirdeti: „Így minden ország támasza, talpköve / A tiszta erkölcs, mely, ha elvész: / Róma ledűl, és rabigába görbed.” (Berzsenyi Dániel: A Magyarokhoz)
Az idei esztergomi díjátadó színvonalas kultúrműsorában nagy szerepet kaptak a magyar népdalok és a néptánc.
itthon.ma

Ötvenhatos rendezvénysorozat Kolozsváron
Az 1956-os magyar forradalmat és annak erdélyi, romániai vonatkozásait felidéző, 36 programot felölelő rendezvénysorozatot tartanak október 12. és november 21. között Kolozsváron – közölte a Kincses Kolozsvár Egyesület.
Az egyesület 22 szervezettel karöltve szervezi meg a rendezvénysorozatot, amely az 1956-os emlékév eseményei közé illeszkedik. Hangversenyeket, kiállításokat, történelmi előadásokat, könyvbemutatókat, középiskolai vetélkedőt, felolvasóestet, rendhagyó történelemórát, történettudományi konferenciát, színházi előadást és filmklubot is szerveznek a rendezvénysorozat részeként.
Szombaton az MTVA/MTI archívumában őrzött fotókból nyílik kiállítás, amely 56 felvételen idézi fel a forradalmat kiváltó szovjetesítést, a forradalmi eseményeket, az azokat követő retorziókat és Nagy Imre újratemetését.
Október 23-án a kolozsvári unitárius templomban tartanak ökumenikus istentiszteletet a forradalom évfordulója alkalmából, este a Kolozsvári Magyar Opera termében gálaelőadást tartanak, amelynek műsorán Beethoven Egmont nyitánya és Mozart Requiemje szerepel. Október 30-án Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoraművész ad koncertet, amelyen először szólal meg Kolozsváron a Bogányi-zongora.
November 15-re várják kolozsvári pódiumbeszélgetésre Wittner Mária 1956-os halálraítéltet. Az '56-os rendezvénysorozat minden eseményére ingyenes a belépés, a helyszíneken az Ethnika Alapítvány által működtetett magyarlapádi szórványkollégium számára adományokat gyűjtenek. Krónika (Kolozsvár)

Erdélyben tart előadásokat Wittner Mária
A Magyar Szabadság Éve keretében zajló kolozsvári rendezvénysorozat végéhez közeledve a Kincses Kolozsvár Egyesület meghívására Erdélybe érkezik Wittner Mária, az 1956-os Emlékbizottság védnöke, az 1956-os forradalom és szabadságharc emblematikus alakja, akivel november 15–19. között Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és Nagyváradon találkozhatnak az érdeklődők.
Wittner Mária élete nem volt egy leányálom: alig múlt 19 éves, és már a Corvin közben és a Vajdahunyad utcában harcolt Magyarország szovjet uralom alóli felszabadításáért. A sebesültek ellátásában, de fegyveres összetűzésekben is részt vett. November 4-én, a szovjet katonai invázió első napján az Üllői úton megsebesült. 1958. július 23-án, 21 éves korában ítélték halálra. Mintegy kétszáz napot töltött az akasztófa árnyékéban, majd miután a bíróság életfogytiglanra változtatta az ítéletet, tizenegy évet a Kádár-rendszer szigorított börtöneiben tartották fogva. Az utolsó forradalmárok között szabadult, és a rendszerváltozásig folyamatos megfigyelés alatt élt.
Mindezekről beszél erdélyi előadókörútján, az alábbi program szerint:
2016. november 15., 18 órakor – Kolozsvár, Sapientia EMTE Kolozsvári Kar, Aula Magna (Tordai út/Calea Turzii 4. sz.);
2016. november 16., 18 óra 30 perckor – Marosvásárhely, Deus Providebit Tanulmányi Ház, Szent Mihály terem (Rózsák tere/Piața Trandafirilor 61. sz.);
2016. november 17., 18 órakor – Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, Nyirő József terem (Baróti Szabó Dávid utca 32. sz.);
2016. november 18., 18 órakor – Csíkszereda, Sapientia EMTE Csíkszeredai Kar nagy aulája (Szabadság tér, 1. sz.);
2016. november 19., 18 órakor – Nagyvárad, Partiumi Keresztény Egyetem díszterme (Városháza/Primăriei 27. sz.)
A beszélgetéssorozat főszervezője a Kincses Kolozsvár Egyesület, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem, partnerségben Magyarország Kolozsvári és Csíkszeredai Főkonzulátusával, a Vásárhelyi Forgataggal, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, a Magyar Polgári Egyesülettel és a Civil Kurázsi Egyesülettel. A programot az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatja – írja a Kincses Kolozsvár Egyesület sajtószolgálata.
itthon.ma//kult

Megszólaltatott történelem: Wittner Mária mesélt ’56-ról Kolozsváron
Amikor a félelem eluralta az országot, minden, ami embertelen, előjött a társadalomból, az embereknek elegük lett, ekkor önkéntelenül úgy érezte, hogy ott a helye – vallotta 1956-os szerepvállalásáról kolozsvári előadásán Wittner Mária, az 1956-os Emlékbizottság védnöke.
Az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc emblematikus alakja elsősorban a Corvin-közben és a Vajdahunyad utcában harcolt az ország szovjet uralom alóli felszabadításáért.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE) tartott kedd délutáni előadásán Wittner Mária elmesélte: a karmelita rend nevelte fel, és 13 éves koráig úgy tudta, az édesanyja meghalt, ekkor értesült róla, hogy valójában életben van, csak ő nem kellett neki. Felidézte: a szerzetesrendnek kifinomult nevelési eszközei voltak, a jó cselekedetek jutalmazásával igyekezett jobb emberekké tenni a gyerekeket. Mivel közösségben nőtt fel, természetes volt számára, hogy nem árulkodik, így a kommunista rezsim titkosrendőrsége sem tudta beszervezni, hiába próbálkozott, mutatott rá az összefüggésekre. Nem volt helye racionális mérlegelésnek
Wittner Mária szerint a forradalom kitörésekor nem volt helye racionális mérlegelésnek, hiszen mindenki tudta, hogy az orosz hadsereg túlerejével szemben nincs esély, a népnek egyszerűen elege lett a hódoltságból, a félelemből, és szabad akart lenni. Az 1956-os forradalmár ugyanakkor sokkoló részleteket is elmesélt fogva tartásának abból az időszakából, amelyet halálraítéltként töltött hasonló sorsú társaival, akiket vele ellentétben kivétel nélkül kivégeztek. „Jobban jártam volna, ha felakasztanak, mert akkor csak tíz percig kellett volna kitartani, de életre ítéltek” – jelentette ki, hozzátéve, hogy sosem látta a szocializmus emberi arcát, még a Kádár-rendszerben sem.
Igazságot is szolgáltatott
A meghívott bajtársai emlékét is felidézte kolozsvári előadásán. Köztük Bakos Gyuláné Salabert Erzsébetét, akit kivégeztek a forradalomban vállalt szerepéért. Wittner Mária szerint hamisan vádolták köztörvényes bűncselekményekkel, hiszen – akárcsak őt – Salabert Erzsébetet is a karmelita rend nevelte fel, az ott tanult értékrend szerint élt. Elmondta, akkor nem tudta, hogy ki fogja helyreállítani az ártatlanul meghurcoltak és kivégzettek becsületét, később rájött, hogy ez az ő feladata. Ezért követett el mindent azért, hogy helyreállítsák a hamisan gyilkossággal vádolt, koncepciós perben elítélt Tóth Ilona orvosnő becsületét. Így készült film az életéről, és ma szobra is van Budapesten, a Nagyvárad téren. Wittner Mária a Kincses Kolozsvár Egyesület által szervezett, A magyar szabadság éve Kolozsváron rendezvénysorozat keretében tartott előadásán A halálra ítélt lány című versét is felolvasta, amelyben az arra kéri a hóhért, vigyázzon a hajára: „csak most fésülködtem, nem akarok kócosan menni az Úr elébe”
Kiss Előd-Gergely
kronika.ro
Erdély.ma

Wittner Mária 1956-ról – Kolozsváron
Wittner Mária, egykori halálraítélt, az 1956-os forradalom egyik legismertebb alakja tartott előadást forradalmi élményeiről, politikáról és a keresztény értékrend válságáról. A rendezvényre a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Kincses Kolozsvár Társaság szervezésében került sor kedden Kolozsváron. Az előadást Gergely Balázs, a Kincses Kolozsvár Társaság elnöke vezette fel. Elmondta: az idén a forradalom emlékévének szentelt, mintegy 40 kolozsvári esemény közül Wittner Mária előadása az utolsó rendezvények egyike. A meghívottal H. Szabó Gyula, a Kriterion Kiadó igazgatója beszélgetett.
A közel másfél órás beszélgetés – amely elsősorban Wittner Mária személyes visszaemlékezéseiről szólt – első részében a 21 évesen halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt forradalmár a Karmeliták Rendházában töltött éveiről és az ott tanult erkölcsről, értékrendről, csapatszellemről beszélt. Elmondta: a Karmelitáknál megtanulta, hogy a szabadság az emberi lét legszentebb, ösztönös vágya, a fogadalmak, eskük szent és sérthetetlen dolgok. Az ott uralkodó szellemiség, valamint az 1956-ra már a köztudatban is megérett szabadságvágy vezérelte őt és a többi pesti fiatalt is. H. Szabó Gyula azon kérdésére, hogy miért érezte fontosnak, hogy utcára menjen és részt vegyen az eseményeken, Wittner hangsúlyozta: ez ösztönös érzés, hívás volt, amely a kor fiataljaiban elevenen élt már évek óta.
Előadásának második felében halálraítélt társairól beszélt, akikkel 200 napon át raboskodott együtt a halál biztos árnyékában. A siralomház érzékletes bemutatását a rabőrök csendjével és mamuszban lépkedő viselkedésével mintázta. H. Szabó Gyula kérdésére válaszolva kitért a kivégzett Bakos Gyuláné Salabert Erzsébet leányának rejtélyes sorsára, akinek dossziéját csak 1989-ben kezdték el újra kutatni és az ügy mai napig lezáratlan. Wittner Mária hosszasan beszélt Tóth Ilona (1932–1957) rehabilitációjának történetéről is. A szigorló orvosként és a SOTE kiváló hallgatójaként ismert fiatal nő pere az 1956-os forradalom azon kevés nyilvános ítélethirdetése volt, amelyen bárki részt vehetett. Wittner szerint ennek szimbolikus jelentősége is volt: így alázták meg a forradalomban részt vevő orvostársadalmat, nőket és fiatalokat egyaránt. Tóth Ilonáról – nagyrészt Wittner és társai közbenjárására – azóta történelmi dokumentumfilm is készült. Szobra a SOTE főépülete előtt áll 2001 óta, míg szülőházát 2016-ban múzeummá alakították. Sorsáról színjáték és rockopera is készült. A hányattatott sorsú fiatal medikáról már 1989-ben kötet készült Svédországban, amelyet azóta sem fordítottak le magyar nyelvre. Wittner Mária elmondta: számára Tóth Ilona rehabilitációja az 1956-os zászlón tátongó üres lyuk szimbolizálta „nemzeti seb” begyógyulásának kezdetét jelenti. Beszélt arról is: számára már a siralomházban is egy- értelmű volt, hogy nem hallgathat és kivégzett társainak emlékét, a velük megélt pillanatokat és az igazságtételükért folytatott harcot „életre-ítéltként” kell majd továbbvigye.
Előadása végén a forradalmár kissé eltért a dialógus-partner kérdéseitől és a keresztény értékrend válságáról, az 1956-os forradalom 50. évfordulójának botrányairól valamint a kortárs magyarországi társadalom problémáiról és új mitológiáiról is beszélt.
T. Szabó Csaba
Szabadság (Kolozsvár)