A szórvány érdeke a valós önrendelkezést és tartalmas kisebbségi jogokat szavatoló törvény
Szórványpolitikánk megvalósításának közjogi kerete a kisebbségi törvény parlamenti elfogadásából származhat – fogalmazott szombaton a Zilahon megtartott SZKT-én Winkler Gyula EP-képviselő, a Szórvány frakció elnöke.
Egy módosított kisebbségi törvény elfogadásának lehetőségéről beszélve, az európai parlamenti képviselő hangsúlyozta: a nemzeti kisebbségi szervezetek intézményes hátterét biztosító törvényt nem szabad összetéveszteni a valós kulturális autonómiát szavatoló kisebbségi törvénnyel. „Az RMDSZ nem támogathat egy tartalmától kiürített üres vázat, hanem az új törvényhozási ciklusban folytatni fogja a küzdelmet egy valós önrendelkezést és tartalmas kisebbségi jogokat szavatoló jogszabály érdekében" – vélte felszólalásában Winkler Gyula.
Az RMDSZ által kidolgozott és az elmúlt időszakban bemutatott új szórványprogramokkal kapcsolatban a Szórvány frakció elnöke üdvözölte a Főtitkárság által újtára indított Összetartozunk szórványmenedzser-szolgálat programot, hiszen az pragmatikusan és konkrétan járul hozzá a közösségépítő kezdeményezések megvalósításához. "Az RMDSZ szórvány cselekvési tervének legfontosabb célkitűzése, hogy ne legyenek fehér foltok Erdély térképén. Egyértelműen a legnagyobb mértékben veszélyeztetett vidékeken, településeken szükséges a leghatározottabb fellépés. A fehér foltok felszámolása magyar intézmények létrehozásával és azoknak kiszámítható működési körülményeinek biztosításával érhető el" – mondta Winkler Gyula, kiemelve, hogy a szórványmenedzser-szolgálat is bizonyítja, hogy az RMDSZ szórványpolitikája nem defenzív, önfeladó jellegű, hanem merész, közösségeinket megerősítő, újabb és újabb kihívásoknak választ adó aktív politika.
Az SZKT-n mondott beszédében Winkler Gyula emlékeztetett arra, hogy Erdélyben idén másodszor ünneplik a magyar szórvány napját november 15-én, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének napján. A képviselő meggyőződését fejezte ki, hogy nagyon sok szórvány közösségben büszkén fogják ünnepelni ezt a hagyományteremtés szándékával kijelölt napot.
RMDSZ-sajtóiroda
Nyugati Jelen (Arad)

A kisebbségi jogok uniós szinre emelését sürgeti Tabajdi Csaba - Az uniós jog részévé tenné a kisebbségi jogokat Tabajdi Csaba szocialista európai parlamenti (EP) képviselő - tudatta szerdán a szocialisták EP-delegációja.
Tabajdi Csaba a "Kisebbségi jogi ABC" című, a dél-tiroli tartomány gondozásában megjelent kötet bemutatóján szólalt fel. Tabajdi úgy fogalmazott, hogy Dél-Tirol példaértékű az európai kisebbségvédelemben.
"Dél-Tirolban nemcsak kiharcolták a regionális autonómiát, de azt sikerült tartalommal is megtölteniük a helyieknek. A régió az autonóm státus elnyerése óta gyorsabban fejlődött, mint az olasz országos átlag, a munkanélküliség pedig még a válság idején is alacsony maradt. Pezsgő szellemi élet alakult ki, amely a kisebbségi jogvédelem terén Európa élvonalába emelte a dél-tiroli egyetemeket és kutatóhelyeket. A régióban széles körben biztosított az egyéni és kollektív kisebbségi jogok gyakorlása, aminek köszönhetően a térségben megszűnt az etnikumközi feszültség" - vélekedett a szocialista politikus, aki kifejtette, hogy Dél-Tirol minta az európai kisebbségek, így a külhoni magyar közösségek számára is.
Tabajdi Csaba ismertette, hogy az EP kisebbségügyi frakcióközi munkacsoportja három eszközzel kíván új lendületet adni az európai kisebbségvédelmi törekvéseknek.
Kezdeményezni fogják, hogy az Európai Parlament fogadjon el állásfoglalást az európai hagyományos nemzeti kisebbségek helyzetéről és a számukra biztosítandó jogokról. A munkacsoport ezen felül támogatja Winkler Gyula RMDSZ-es képviselő és az Európai Népcsoportok Föderális Uniója nevű kisebbségi ernyőszervezet javaslatát, amely Európai Polgári Kezdeményezést indítana a kisebbségi jogok Európai Uniós szabályozása érdekében. A kisebbségi jogok előmozdítását szolgáló harmadik eszköz a Roma Stratégia mintájára elfogadott, a hagyományos nemzeti kisebbségek jogait rögzítő európai keretstratégia lehetne - vélekedett a munkacsoportot vezető Tabajdi Csaba.
Tabajdi arra is kitért, hogy az Európai Bizottság a közelmúltban, épp a magyar kormány intézkedéseinek elemzésekor fordult első ízben jogi szakvéleményért az Európa Tanács keretében működő Velencei Bizottsághoz." A Velencei Bizottság véleményei az európai kisebbségi jogvédelem pótolhatatlan forrásainak számítanak. Fontos lenne, hogy az Európai Bizottság egy leendő uniós kisebbségvédelmi rendszer felállításakor minél nagyobb mértékben támaszkodjon a Velencei Bizottság és az Európa Tanács keretében kialakult gyakorlatra" - fejtette ki a szocialista politikus.
(MTI)

EMNP: közös lobbi eredménye az Európai Néppárt kisebbségvédelmi fejezete
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) úgy véli, az erdélyi magyar európai parlamenti képviselők közös erőfeszítésének az eredménye, hogy az Európai Néppárt (EPP) várhatóan programjába iktatja az őshonos kisebbségek védelmének szükségességét szerdán kezdődő bukaresti kongresszusán – közölte a párt keddi, bukaresti sajtóértekezletén Szilágyi Zsolt, az EMNP alelnöke.
A politikus kiemelte: a három erdélyi magyar EP-képviselő, Tőkés László, Sógor Csaba és Winkler Gyula mandátumuk megkezdése óta közösen lobbiznak, hogy hivatalos dokumentumokba is bekerüljön az intézményesített kisebbségvédelem. Úgy vélekedett: ennek a törekvésnek az eredménye az, hogy mind a régiók, mind az őshonos nemzeti kisebbségek számára külön fejezet kerül az EPP-programba. Szilágyi Zsolt hozzátette, ez egy első lépés azon az úton, amely a kisebbségvédelem európai szintű jogi kodifikációja felé vezet. Rámutatott, az őshonos közösségek védelmét szolgáló Európai Uniós szabályozást más utakon is sürgetik: e cél szolgálatába akarják állítani az úgynevezett európai polgári kezdeményezést is. Ha ugyanis egy jogalkotási tervezetet hét tagállam több mint egymillió állampolgára aláírásával támogat, akkor arról uniós szabályozást kell elfogadnia az Európai Bizottságnak – tette hozzá.
„Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) autonómiaformákat támogató európai polgári kezdeményezéséhez a kárpát-medencei magyar szervezetek és az aláírásgyűjtést segítő európai partnerek támogatását akarjuk megnyerni ahhoz, hogy az Európai Bizottság uniós szabályozást fogadjon el az őshonos kisebbségek jogairól" – mondta Szilágyi Zsolt.
A sajtóértekezleten elhangzott: az egy éve alakult EMNP májusban kérte EPP-be való felvételét, a folyamat azonban évekbe telhet.
Az EPP 21. kongresszusának a romániai tagpártok, a PDL és az RMDSZ a házigazdái. Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke korábban úgy nyilatkozott: az RMDSZ részt vett a kongresszus előkészítésében és sikerült elérnie, az EPP programja külön alfejezetet szenteljen az őshonos kisebbségek kérdésének.
MTI
Erdély.ma

EMNP: közös lobbi eredménye a kisebbségvédelmi fejezet
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) úgy véli, az erdélyi magyar európai parlamenti képviselők közös erőfeszítésének az eredménye, hogy az Európai Néppárt (EPP) várhatóan programjába iktatja az őshonos kisebbségek védelmének szükségességét szerdán kezdődő bukaresti kongresszusán – közölte a párt keddi, bukaresti sajtóértekezletén Szilágyi Zsolt, az EMNP alelnöke.
A politikus kiemelte: a három erdélyi magyar EP-képviselő, Tőkés László, Sógor Csaba és Winkler Gyula mandátumuk megkezdése óta közösen lobbiznak, hogy hivatalos dokumentumokba is bekerüljön az intézményesített kisebbségvédelem. Úgy vélekedett: ennek a törekvésnek az eredménye az, hogy mind a régiók, mind az őshonos nemzeti kisebbségek számára külön fejezet kerül az EPP-programba. Szilágyi Zsolt hozzátette, ez egy első lépés azon az úton, amely a kisebbségvédelem európai szintű jogi kodifikációja felé vezet. Rámutatott, az őshonos közösségek védelmét szolgáló Európai Uniós szabályozást más utakon is sürgetik: e cél szolgálatába akarják állítani az úgynevezett európai polgári kezdeményezést is. Ha ugyanis egy jogalkotási tervezetet hét tagállam több mint egymillió állampolgára aláírásával támogat, akkor arról uniós szabályozást kell elfogadnia az Európai Bizottságnak – tette hozzá.
„Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) autonómiaformákat támogató európai polgári kezdeményezéséhez a Kárpát-medencei magyar szervezetek és az aláírásgyűjtést segítő európai partnerek támogatását akarjuk megnyerni ahhoz, hogy az Európai Bizottság uniós szabályozást fogadjon el az őshonos kisebbségek jogairól” – mondta Szilágyi Zsolt.
A sajtóértekezleten elhangzott: az egy éve alakult EMNP májusban kérte az EPP-be való felvételét, a folyamat azonban évekbe telhet.
Szabadság (Kolozsvár)

Magyar ügyekről tájékoztatták Wilfried Martenst
Abban a kiváltságban részesült kedden este az RMDSZ az Európai Néppárt (EPP) másnap kezdődő bukaresti kongresszusának társházigazdájaként, hogy a páneurópai pártszövetség régi-új elnöke, Wilfried Martens külön ellátogatott a szövetség képviselőházi frakciójához. A zárt ajtók mögött zajló találkozón Kelemen Hunor szövetségi elnök, Borbély László politikai alelnök és Vincze Loránt, az RMDSZ nemzetközi kapcsolatokért felelős titkára tájékoztatta az EPP-elnökét a romániai magyar közösség aktuális kérdéseiről.
„A romániai magyarok érdekérvényesítésének képviselője, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség sikeres kisebbségvédelmi politikát folytat, bízom ennek a képviseletnek a folytonosságában” – jelentette ki Wilfried Martens.
Kelemen Hunor szövetségi elnök a közelgő romániai parlamenti választásokról tájékoztatta a Néppárt elnökét, kiemelve, hogy az RMDSZ az ország minden választókerületében indít jelöltet, hiszen az arányos választási rendszer értelmében egyetlen szavazat sem veszik el, minden voks mandátummá alakul.
A szövetségi elnök ugyanakkor a magyar széthúzás veszélyeire is felhívta a figyelmet, ennek következtében valószínűsíthető, hogy egy-két mandátumot elveszít az RMDSZ, ugyanakkor Tőkés László és Szász Jenő pártjai nem jutnak be a parlamentbe. „Az RMDSZ továbbra is a jogállamiság tiszteletben tartását szorgalmazza, és a kisebbségi jogok körének bővítését tartja fő feladatának” – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök.
A találkozó következtetéseit csütörtökön vonják le, amikor Wilfried Martens és Kelemen Hunor közös sajtótájékoztatót tart.
Az RMDSZ mutatós angol nyelvű kiadvánnyal készült az EPP-kongresszusra, amit egy Kolozsvárról érkező mikrobusz szállított a fővárosba.
Az Alliance Alive (Élő szövetség) című folyóiratot minden küldöttnek eljuttatják. Kelemen Hunor, Borbély László, Markó Béla volt szövetségi elnök és Kovács Péter főtitkár köszönti a Romániába látogató néppárti küldötteket, de az olvasó keresztmetszetet kap a romániai magyarság aktuális helyzetéről is. A kiadványban részletesen foglalkoznak többek között a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyével is.
Mint korábban írtuk, az Európai Néppárt bukaresti tisztújító kongresszusán húsz év után fogadnak el új politikai programot, amelybe az RMDSZ javaslatára cikkelyek kerültek be az őshonos kisebbségekről. „Az eredeti programtervezetben nem volt szó kisebbségekről, mi javasoltuk, hogy foglaljuk bele: nem mondom, hogy csak azért fogadták el, mert házigazdák vagyunk, de az biztos, hogy így javaslataink nagyobb súllyal estek latba" - mondta el Vincze Loránt, az RMDSZ nemzetközi kapcsolatokért felelős titkára.
A dokumentum több mint négyszáz cikkelye közül kettő foglalkozik a kisebbségvédelemmel és egy a hagyományos régiók szerepével. Az EPP megszavazásra váró programtervezete kimondja, hogy az őshonos kisebbségeket - amelyek nemzedékek óta ugyanazon a területen laknak, miközben az államhatárok megváltoztak térségükben - segíteni kell identitásuk, anyanyelvük védelmében. A tervezet ugyanakkor szorgalmazza, hogy az Európai Unió építse be a kötelező érvényű közösségi jogba a kisebbségek védelmét.
Az EMNP szeletet kér magának az érdemből. Az Európai Néppárt (EPP) bukaresti kongresszusán elfogadásra kerülő kisebbségvédelmi rendelkezések az erdélyi magyar európai parlamenti képviselők közös erőfeszítésének eredményei – mutatott rá Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke a párt keddi, bukaresti sajtótájékoztatóján. Kiemelte: a három erdélyi magyar EP-képviselő, Tőkés László, Sógor Csaba és Winkler Gyula közösen, mandátumuk megkezdése óta lobbiznak, hogy hivatalos dokumentumokba is bekerüljön az intézményesített kisebbségvédelem. Ennek a törekvésnek az eredménye a mostani áttörés. „Örülünk, hogy mind a régiók mind az őshonos nemzeti kisebbségek számára külön fejezet kerül az EPP-programba” – mutatott rá Szilágyi.
Maszol.ro

Az Európai Néppárt kongresszusa Bukarestben
"Újabb nyelvi, kisebbségi jogokat kívánunk a következő esztendőkben törvénybe iktatni"
Az Európai Néppárt (EPP) tegnap reggel 9 órakor kezdődött kongresszusán Vasile Blaga, Wilfried Martens, Joseph Daul, Kelemen Hunor, Theodor Stolojan és az EPP főtitkára, Antonio Lopez-Istuuz mondott üdvözlőbeszédet a küldöttek előtt.
Kelemen Hunor a hazai belpolitikai helyzetről beszélt és azokról a kihívásokról, amelyek előtt a romániai társadalom áll.
– Amikor kormányon voltunk, felelősen nehéz intézkedéseket hoztunk meg, és ezeknek megvannak már az eredményei, amelyeket nem szabad kockára tenni később, mert az embereknek a lemondása, áldozata árán jöttek létre ezek. Ezt az áldozatot nem szabad eljátszani. A választások után Romániában alapvetően három-négy területen komoly reformokra van szükség: az első az alkotmány, hisz 23 év után, főleg 2007 után nagyon pontosan látszanak azok a repedések, ahol az alkotmány már nem működik, ahol az alkotmányos berendezkedésen javítani kell, ahol konfliktusok vannak az intézmények között, és általában a rendszer hibái kiütköznek. Egy olyan reformra van szükség, amely a fejlesztési régiókat újragondolná, mert a fejlesztési régiók ebben a formában nem képesek ellátni azokat a feladatokat, amelyekért megszülettek és az Európai Uniós források lehívása a 2014-2020 közötti ciklusban nem lesz javítható ebben a struktúrában. A kisebbségi jogok területén 23 év alatt történtek előrelépések, bár a ritmus lassúbb, mint amire mi számítottunk, ezen kell javítani, és újabb nyelvi, kisebbségi jogokat kívánunk a következő esztendőkben törvénybe iktatni és gyakorlatba ültetni – mondta az RMDSZ elnöke, aki a Népújságnak kijelentette, az EPP alapdokumentumába bekerül a kisebbségi fejezet, az őshonos kisebbségeknek a védelméről egy általános megfogalmazás, "ami minden bizonnyal hatással lesz a román politikumra – nem holnaptól, nem holnaputántól, de a következő esztendőkben igen".
(antalfi)
Kelemen Hunor az állam- és kormányfők találkozóján
Az EPP-kongresszus plenáris ülése előtt Kelemen Hunor szövetségi elnök, Borbély László politikai alelnök és Winkler Gyula európai parlamenti képviselő találkozott a magyar sajtó képviselőivel. A szövetségi elnök politikai szempontból is jelentősnek nevezte az eseményt, mert 20 év után először módosítja az alapprogramot a Néppárt, és ebben az alapprogramban megtalálhatók az RMDSZ javaslatai is. Ezek a javaslatok a kisebbségvédelemre és az őshonos kisebbségekre vonatkoznak, mondta az elnök, hozzátéve, hogy ez egy hosszú, másfél éves munka eredménye: az RMDSZ ezt rendkívüli áttörésnek tekinti.
Kelemen szerint azért is rendkívül fontos ez a bukaresti kongresszus, mert az RMDSZ a Néppárt teljes támogatását élvezi, ami nem elhanyagolható körülmény a közelgő választások tekintetében. Elmondta, hogy kedden hosszabb beszélgetést folytattak Wilfried Martensszel, akit tájékoztattak a romániai belpolitikai helyzetről, az RMDSZ helyzetéről, kilátásairól és azokról a kihívásokról, amelyekkel Románia szembesül 2013-tól, a választásokat követően. – Azt gondolom, az RMDSZ számára sem érdektelen, hogy a Néppárt milyen üzenetet fogalmaz meg. Csütörtökön lesz egy közös sajtótájékoztatónk Wilfried Martens elnök úrral, ahol elmondja a Néppárt üzenetét, és amely a parlamenti képviselet fontosságáról, folytonosságáról fog szólni és arról, hogy a kisebbségek védelmében az RMDSZ milyen szerepet játszott az elmúlt esztendőkben. A felvidéki magyarok helyzetéről beszélgettek a Magyar Közösség Pártja elnökével, illetve délután Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel találkoztak, más kétoldalú találkozókra is sor került, este pedig az állam- és kormányfők találkozóján vett részt házigazdaként Vasile Blagával együtt.
Oda kell figyelni a romániai magyarságra!
Borbély László az RMDSZ számára is történelmi pillanatnak nevezte a kongresszust, egyrészt mert társszervezőként lehet itt, és a legmagasabb szinten lehet ott olyan találkozókon, ahol 16 államelnök és miniszterelnök lesz jelen, másrészt pedig lehetősége adódik elmondani a romániai magyarságot érintő problémákat. – Nagyon érdekel mindenkit, hogy mi lesz a választásokon, hogy mi az RMDSZ álláspontja azzal kapcsolatban, ami az utóbbi hónapokban történt Romániában, és ezért kihasználjuk ezt az alkalmat, hiszen több testvérpárt elnökével, alelnökével fogunk találkozni – mondta.
Leglényegesebb üzenetnek nevezte, hogy oda kell figyelni a romániai magyarságra, oda kell figyelni arra, hogy a romániai magyarságnak egységes és erős parlamenti csoportja legyen a választások után.
– Nagyon lényegesnek tartom, hogy az RMDSZ-t nemcsak elfogadják és támogatják, hanem azt is elismerik, hogy az RMDSZ 93 óta a legrégebbi romániai politikai alakulata a Néppártnak a Parasztpárt mellett. Mi ott vagyunk, és nem váltottunk színt, ahogy más pártok tették körülöttünk, és ez nemcsak stabilitást jelent, hanem azt, hogy az EPP és Martens elnök is támogatásáról biztosított. Ez azt is jelenti, hogy az RMDSZ-t figyelembe veszi nemcsak Románia politikai élete, hanem az Európai Parlament is, ahol eldöntik, hogy mi lesz Európában a következő néhány évben.
Keretszabályozás az őshonos kisebbségek ügyében
Winkler Gyula az RMDSZ által megfogalmazott és az EPP alapprogramjába belefoglalt javaslatokat ismertette. – Az új alapprogramját fogadja el az Európai Néppárt, 20 év után először módosul ez a program, tehát jelentős eseményről van szó. A régi programot 1992-ben fogadták el, amikor az Európai Unió, Kelet-Európa és a Balkán is másként nézett ki, mint ma. A mi szempontunkból az elmúlt három év munkája most érik be, mert olyan kisebbségi kitételek kerültek be a Néppárt programjába, amelyek egyrészt meghatározzák az őshonos, államalkotó kisebbség fogalmát és azt, hogy mit jelentenek az új, migráns kisebbségek, például a kínai közösségek. Meghatározza tehát az őshonos kisebbség fogalmát és azt, hogy Európai Uniós szintű keretszabályozás szülessen meg az etnikai őshonos kisebbségek ügyében, amely kötelező érvényű legyen a tagállamok számára. Ez nem más, mint amit az EP-képviselők és maga az RMDSZ az európai parlamenti választási programjában vállalt. Ez természetesen csak egy köztes lépés, hiszen akkor mondhatjuk, hogy elértük ezt a célkitűzést, amikor az Európai Unió fog egy ilyen keretrendelkezést megvitatni és elfogadni. Viszont nyilván, tudva azt, hogy az Európai Néppárt a legnagyobb, legbefolyásosabb mind az Európai Parlamentben, mind az Európai Bizottság szintjén, úgy gondoljuk, jelentős lépés, ami a kongresszuson történik, és közelebb hoz céljaink megvalósításához, jelentette ki Winkler Gyula.
Mózes Edith
Erősebb gazdasági és politikai integrációt sürget az Európai Néppárt
Az Európai Néppártot (EPP) összetartó európai értékek, a gazdasági válság negatív hatásait enyhítő intézkedések meghozatala, a régiók közötti különbségek áthidalása, az innovatív vállalkozások támogatása, munkahelyteremtés, Európa versenyképességének növelése, a fiatalok körében a munkanélküliség csökkentése – ezek voltak azok a témák, amelyekről az EPP kongresszusának tegnap délutáni, első plenáris ülésén a felszólalók szinte kivétel nélkül fontosnak tartottak hangsúlyozni.
A plenáris ülést a házigazda szerepet vállaló Demokrata-Liberális Párt elnöke, Vasile Blaga és Kelemen Hunor RMDSZ-elnök nyitotta meg. Vasile Blaga megtiszteltetésnek nevezte, hogy Bukarestben szervezhették meg e fontos politikai rendezvényt. Hangsúlyozta, Európa gazdasági fellendülésére szükség van, ebben pedig fontos szerepet játszhat az Európai Néppárt politikai programja, cselekvési tervei. Beszélt a pártot egységben tartó értékekről – a család, szolidaritás, felelősség, az emberi méltóság tisztelete, a szubszidiaritás elve – és utalt a régiók, államok közötti egyenlőtlenségek, egyensúlyhiány áthidalásáról, a populista pártok térnyerésének veszélyeiről.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke az RMDSZ és az általa képviselt romániai magyarság nevében köszöntötte a küldötteket. Hangsúlyozta, a kommunizmus bukását követően az RMDSZ az első pillanattól az európai, az euroatlanti integráció és a demokratikus jogállam értékeinek elkötelezett híveként van jelen a romániai politikai életben. Az elmúlt évek gazdasági válsága kapcsán kijelentette, a PDL–RMDSZ- kormány két és fél év kormányzás alatt úgy hajtotta végre a legszükségesebb reformokat, hogy az ország polgárai a gazdasági válság hatására sem fordítottak hátat Európának. "Mi itt Romániában nem kívánunk elszigetelődni, és bízunk abban, hogy európai jövőnk jóban és rosszban is közös. Tudjuk, hogy az Európai Uniónak és azon belül az Európai Néppárt vezetőinek azonos gazdasági és politikai-társadalmi kihívással kell szembenézniük. Tudjuk azt is, hogy országaink külön-külön nem boldogulnak. Nem lehetnek egyesek nyertesek, míg a többség vesztes, leszakadó, elmaradó. Ezért bátran és meggyőződéssel mondom: nem kevesebb, hanem több Európára van szükségünk, több együttműködés hozhatja meg társadalmaink számára a sikert, a szoros és felelős integráció vezethet ki a válságból!" – tette hozzá. Az RMDSZ elnöke szerint "hosszú távon erős, hatékony föderális Európára van szükség, olyan Európára, amelyben a sokszínűség, a többnyelvűség, a kultúrák közötti párbeszéd és tolerancia lesz a meghatározó, amely a szabadságra, az emberi méltóságra és a közös felelősségre épít. Egy erős, föderális Európai Unióban vagyunk érdekeltek, mert csak egy ilyen szövetség tud megvédeni bennünket a gazdasági válság súlyos következményeitől" – mondta Kelemen Hunor, aki szerint az erős, föderális Európa erős Romániát és benne egy erős magyarságot jelent, amely azt szeretné, hogy nemzeti identitáshoz kötődő kérdésekben saját maga dönthessen.
Az EPP elnöke, Wilfried Martens Románia erőfeszítéseit méltatta, amelynek köszönhetően az ország elfoglalta az őt megillető helyet az EU-ban, hangsúlyozva, hogy a történelmi eredményeket nem szabad veszélybe sodornia egyetlen politikai szereplőnek sem. "Az EPP nem tűri el az európai értékek, a jogállamiság elleni támadásokat senki részéről" – jelentette ki Martens. A gazdasági válság hatásainak leküzdését nevezte a legnagyobb kihívásnak, megoldásnak pedig "az erősen gazdasági és politikai integrációt", ami a jólét és biztonság alapját képezi Európában.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Kolozsvári Nyilatkozat: a húszéves autonómiaadósság
Miután az RMDSZ Küldöttek Országos Tanácsának ülésén 1992. október 25-én elfogadták a Nyilatkozat a nemzeti kérdésről című dokumentumot, a szövetség képviselői és szenátorai ünnepélyes keretek között a Szent Mihály-templomban esküdtek fel a Kolozsvári Nyilatkozatra. Az erdélyi magyar autonómiatörekvések motorjaként elfogadott dokumentumra napjainkban ki-ki a maga módján emlékezik. A nyilatkozat megalkotói már nincsenek az RMDSZ soraiban, a szövetség politikusai szerint ugyanakkor minden a tervek szerint alakult.
Borbély Imre, a nyilatkozat kezdeményezője
A Kolozsvári Nyilatkozat elfogadása, valamint az azt követő eskü a Szent Mihály-templomban az eszmék, elvek, politikai értékek és célkitűzések síkján zajló másfél éves belső küzdelem eredménye volt, eredettörténete a Marosvásárhelyen tartott második RMDSZ-kongresszusig nyúlik vissza. E kongresszuson kiosztott tanulmányomban és felszólalásomban politikai célként az autonómia legmagasabb szintjét, a belga modellnek megfelelő társnemzeti státuszt neveztem meg, s ennek meghatározása – az erdélyi magyarság „politikai alanyként államalkotó tényező, s mint ilyen, a román nemzet egyenjogú társa” – bekerült a programba, majd a Kolozsvári Nyilatkozatba is. A társnemzeti gondolat sikere minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a kongresszus politikai-ideológiai kérdésekkel megbízott elnökségi tagnak választott. Az a körülmény, hogy az akkor létrejött testület, az Országos Elnökség valamennyi tagját a kongresszus választotta közvetlenül, és ennek megfelelően a következő kongresszusig eltávolíthatatlan volt, kulcsfontosságúnak bizonyult a továbbiakban. Az elnökség egyfajta mikroparlamentként működött, melyben az autonómiaellenes elnök, Domokos Géza csak primus inter pares volt, így válhatott a testület az autonómia gondolatát kihordó politikai műhellyé.
Az elnökségi testület soraiban két jövőkép ütközött: a többségi hatalomtól alkalmi kegyeket várók, kisebbségpolitikai eredményeként a másodrangúság állandósulását szorgalmazók szemlélete állt szemben az emberi jogok, valamint a népek önrendelkezési jogának elvi alapján álló nemzeti emancipáció jövőképével. A szembenállás már az első elnökségi gyűlésen megmutatkozott, amikor az autonómia tervének megtárgyalását indítványoztam. Domokos Géza felszisszent: „Arról szó sem lehet soha, éppen ezzel vádolnak minket a románok!” Szőcs Géza, Kolumbán Gábor, Patrubány Miklós és Toró T. Tibor mellém álltak, az ellentábort Domokos Géza, Tokay György és Béres András képviselte. A többi elnökségi tag – Tőkés László, Csapó József, Beder Tibor, Takács Csaba – hozzáállása akkor még nem volt egyértelmű. Többórás ügyrendi vita után elfogadtuk az elvi polémia jogosultságát, de azt elnapoltuk. Barátaimmal, szövetségeseimmel sikerült minden elnökségi gyűlésen – majd a két parlamenti frakcióval bővített vezetőtestületi tanácskozásokon is – napirenden tartanunk az ügyet. Több interjúban és újságcikkben, valamint a Küldöttek Országos Tanácsának (KOT) ülésén kiosztott és bemutatott Keresztény és Nemzeti-Liberális Egységkeret című tanulmánnyal igyekeztem közös, minden érintett számára elfogadható elvi alapot létrehozni az autonómiaelvű önépítkezés megvalósítására. Az autonómiát pártoló tábor egyre nőtt. A harc a kolozsvári KOT-gyűlésen dőlt el, ahol meghatározó szerepe volt Tőkés Lászlónak. Az 1992-es jelöltállítás során a Verestóy Attila, Domokos Géza, illetve Takács Csaba nevével fémjelezhető klikk által levezényelt Hargita megyei listahamisítás kapcsán megbizonyosodhatott a kollaboránsok gátlástalanságáról, s így a két tábor közötti kiegyensúlyozó szerepének tarthatatlanságáról. Ezt felismerve Tőkés László teljes mellszélességgel állt ki az autonómia célkitűzését első ízben megfogalmazó nyilatkozat elfogadása mellett.
A vita során – amikor a „mérsékeltek” tábora Nagy Benedektől Domokos Gézán át Tokay Györgyig igyekezett hisztérikus hangulatot kelteni, az autonomisták pedig módszeresen zúzták szét az ellenérveket – sikerült eljutni oda, hogy a nyilatkozat valamennyi ellenzője nemzetárulónak érezze magát. A KOT bővített ülése egyetlen tartózkodástól eltekintve egyöntetűen elfogadta a nyilatkozatot. Két hónappal később, a brassói kongresszuson a szövetség az – erdélyi magyarság katasztere alapján általános, titkos és közvetlen választások útján létrehozott – erdélyi magyar parlament megteremtését foglalta programjába, az RMDSZ belső felépítését pedig a nemzeti önkormányzat elve mentén szabták át. Az autonómia tervének belső fejlődését Markó Béla másodszori elnökké választása gátolta meg: a kongresszus úgy adott Markónak újabb mandátumot 1995-ben Kolozsváron, hogy a pártvezér nem teljesítette az autonomista önépítkezés azon feladatait, amelyek nem ütköznek a román jogi szabályozásba, s amelyeknek a kongresszus által megszabott határideje a választás pillanatában már több hónapja lejárt.
Bodó Barna, a nyilatkozat megszövegezője
Az alakuló romániai magyar politikai szféra számára 1992 a nagy megrázkódtatások éve volt. Az aradi KOT-gyűlésen világossá vált, hogy a Domokos Géza fémjelezte régi vezetőség ellenében az autonómia nyílt követelői teret nyertek, s ez a folyamat az akkori Brassai Sámuel Gimnázium dísztermében tartott kolozsvári küldöttgyűlésig vezetett. Ez utóbbi esemény a Kolozsvári Nyilatkozat elfogadásával vált történelmi jelentőségűvé.
A kolozsvári küldöttgyűlésen két RMDSZ-tömörülés feszült egymásnak. A Domokos Géza mögött felsorakozók álláspontját legegyértelműbben talán Tokay György képviselő fogalmazta meg, amikor a román alkotmány füzetecskéjét a pulpitushoz csapkodva azt hangoztatta: ha – akár egy nyilatkozatban is – nyíltan autonómiát követelünk, az olyan reakciókat válthat ki a többségi nemzetből, melyeknek következtében akár vér is folyhat. A Szőcs Géza mellé tömörülő autonomisták álláspontja egyértelmű volt: világosan meg kell fogalmazni, mi az, amit a magyarság érdekében nem csak elvárunk, de követelünk. Ez az autonómia. Létezett egy harmadik pólus is: az RMDSZ kezdeti éveiben Tőkés László volt az a személyiség, aki fel tudta oldani a feszültségeket, gyakran egymást tagadó álláspontokat békített össze. Ő is az autonómia pártján állt, ám a két tábor tusakodásába közvetlen módon nem avatkozott be.
Amikor a KOT késő este úgy határozott, hogy lesz nyilatkozat, a három meghatározó személyiség egy-egy személyt jelölt a nyilatkozatot megszövegezendő bizottságba. Domokos Géza jelöltje Tokay György volt, Szőcs Gézáé Borbély Imre, Tőkés László pedig engem kért fel. Másnap reggelre szöveget kellett előterjeszteni, ezért abban állapodtunk meg, hogy a gyűlés végeztével találkozunk, és azonnal nekifogunk a munkának. Borbély Imrével kettesben vonultunk félre egy osztályterembe, Tokay György nem jött el nyilatkozatot írni. Imrével átbeszéltük az elvi kérdéseket – melyek a lényeges elemek, milyen hivatkozásokra van szükség, milyen hosszú legyen, miként fogalmazzunk –, s mivel Tokay még mindig nem érkezett meg, nélküle kezdtük el a szövegezést. Az első két vagy három bekezdést közösen írtuk meg, utána Borbély megkérdezte, tudom-e folytatni, mert nincs értelme ketten szövegezni azt, amiben lényegében egyetértünk. A szövegezést egyedül fejeztem be valamikor éjfél után.
Kora reggel juttattuk el a szövegjavaslatot Tőkés Lászlónak, Domokos Gézának és Szőcs Gézának. Emlékezetem szerint szinte javítás nélkül fogadták el a szöveget. Tokay György egy élesebb félmondat kihúzását kérte, amit Tőkés Lászlóval való egyeztetés nyomán elfogadtunk. Ekkor jött számomra a meglepetés. Még a nyilatkozat elfogadása előtt valaki a sajtó elé állt a tervezettel: nem más, mint Tokay György, aki a szövegező bizottság tagjaként nyilatkozott. Ugyan vitathatatlanul tagja volt a bizottságnak, de a mai napig nem tudom elfogadni, hogy a szöveget épp ő terjesztette a sajtó elé, aki semmivel sem járult hozzá a megírásához. Két évtized elteltével talán már nem illő a nyilatkozat jelentőségéről értekeznem. A tízéves évfordulón értékelő-helyzetfelmérő tanácskozás keretében már kifejtettem véleményemet a helyzetről és a nyilatkozatról, mint politikai tettről. Most elérkezettnek láttam az időt, hogy arról is szóljak, ami kimaradt a nyilatkozat megszületését tárgyaló krónikákból, hiszen ez is fontos része annak, amit erdélyi magyar politikának nevezünk.
Tokay György, a nyilatkozat ellenzője
Téves a feltételezés, hogy húsz évvel ezelőtt nem értettem egyet a Kolozsvári Nyilatkozat mondandójával, üzenetével. Aki ismer, jól tudja: hűséges pártkatona voltam, az RMDSZ-testületek közös döntéseit mindig támogattam. Nem a nyilatkozat üzenetével volt gondom, azt a tényt kifogásoltam, hogy szinte minden elnökségi ülés után nyilatkozatokat fogadtunk el, miközben az aktív politizálás híveként én a cselekvés útját szerettem volna járni. Az autonómiatörekvések megítélésében véleményem egyezik az RMDSZ álláspontjával. Az RMDSZ rendszerváltást követő megalakulása óta a szövetség képviselői, szenátorai és egyéb tisztségviselői mindig az autonómia elkötelezettjei voltak. Azért dolgoztak, hogy mindennapjainkban megélhessük az autonómiatörekvések tucatnyi részeredményét. Az autonómia építése hosszú folyamat, amely apró eredményekből áll össze. Székelyföld területi autonómiáját leszámítva minden területen jelentős előrelépéseket értünk el – elsősorban az oktatás és az anyanyelvhasználat terén.
Hogy miért nem sikerült előrelépni Székelyföld autonómiájának ügyében? Egyszerű: csak akkor lesz áttörés, amikor a román politikusok, illetve a többségi román társadalom elfogadja ennek fontosságát és szükségszerűségét. Az RMDSZ a parlamentáris demokrácia eszközeivel harcol az erdélyi magyarság jogainak érvényesítéséért. Amit a román parlamentben és szenátusban elérhettünk az utóbbi két évtizedben, el is értük. Az eredményeket nem tartom csekélynek, sok területen látványos az áttörés. Nem az RMDSZ-politika vereségét érdemes keresni abban, hogy a rendelkezésre álló igen rövid idő alatt Székelyföld területi autonómiájának ügyében nem jártunk sikerrel. Ez hosszú út, sok munkát és kitartást igényel. Meggyőződésem, hogy az RMDSZ-politikusokban megvan a kellő elszántság és tisztánlátás ahhoz, hogy kitűzött céljaikat sikerre vigyék. Kelemen Hunor: a Kolozsvári Nyilatkozat szellemében
Kelemen Hunor szerint az RMDSZ-t ma is kötelezi a húsz évvel ezelőtt elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat szelleme. A szövetségi elnök úgy véli, hogy a nyilatkozatba foglalt célok jó része megvalósult, a szövetség áttörést ért el a kisebbségi érdekek alkotmányos és jogi kereteinek megteremtésében, és sikerült jelentősen visszaszorítania az elvándorlás mértékét. Az RMDSZ a romániai magyar közösségekkel karöltve „sikerekben gazdag és nehézségekkel teli” utat tett meg, melyet folytatni kell. Az önálló erdélyi politizálás kialakítása, a legnagyobb európai jobboldali pártszövetséghez való tartozás, az önkormányzati, parlamenti és kormányzati szintű felelősségvállalás egyetlen céllal történik: a Kolozsvári Nyilatkozatban megfogalmazott belső önrendelkezés, az autonómia elérése céljával – fogalmaz Kelemen, aki szerint a szövetség parlamenti képviselői és szenátorai számára mindenkor kötelező érvényű a Kolozsvári Nyilatkozat szellemiségének és betűjének képviselete.
Toró T. Tibor: a megalkotókat kilökte magából az RMDSZ
Akkori egyetlen politikai érdekvédelmi ernyőszervezetünk, az RMDSZ belső fórumain húsz esztendővel ezelőtt hihetetlen intenzitással folyt a vita az útkeresésről. Sokszor személyeskedésbe torkolló, alapjában véve azonban termékeny elvi vita zajlott a szövetség stratégiai céljairól, saját szervezeti megújulásáról, a belső demokráciáról, a román politikumhoz való viszonyáról, illetve minden aktuálpolitikai kérdésről.
1992 őszén már elillant a gyors román–magyar megbékélés illúziója, az erdélyi magyarság pedig a békés eszközökkel vívott, ám tartós nemzeti szabadságharcra készült berendezkedni. Ehhez kereste az akkori politikai-közéleti elit a legalkalmasabb stratégiát és szervezeti keretet. A belső törésvonalak már világosan kirajzolódtak, bár még mindenki egységes szervezetben tervezte a jövőt. Az egyik oldalon a kisebbségi-nyelvi jogokban gondolkodó, román politikumba beépülni készülő „mérsékelt” tábor állt, a másik oldalon pedig az önrendelkezési jog, a társnemzeti státus, a párhuzamos erdélyi magyar társadalom fogalmaiban gondolkodó „radikálisok” sorakoztak fel. A „mérsékelt” és „radikális” címkéket a korabeli román politikai sajtó nyilvánvalóan nyelvpolitikai megfontolásokból használta, ám e kifejezések – sajnálatos módon – átkerültek a magyar közbeszédbe is. A tisztújítás előtt álló szövetségben 1992 októberében a „Gézák háborúja” dúlt. A visszavonulni készülő Domokos Géza hívei a trónkövetelő politikai alelnök, Szőcs Géza lejáratásával voltak elfoglalva, akinek személye körül a „radikális” oldal képviselői sorakoztak fel. Közben nem figyeltek eléggé a Tőkés László tiszteletbeli elnök körül gyűrűző csapatra, akik stratégiai áttörést készítettek elő. Elképzelésük az volt, hogy bárki is legyen később a szövetség elnöke, olyan programdokumentumra van szükség, amely meghatározza az erdélyi magyar politika irányelveit. Így született meg a Kolozsvári Nyilatkozat a nemzeti kérdésről, benne a mindmáig egyetlen működőképesnek tartott politikai jövőkép, cél és eszköz: a belső önrendelkezés elvén alapuló közösségi autonómiák közjogi rendszere.
A Küldöttek Országos Tanácsa, a KOT, a mai SZKT jogelődje 1992. október 25-i ülésén a Tőkés-tábor – soraikban a MISZSZ fiatal politikuscsapatával – kiütéses győzelmet aratott, hiszen ellenszavazat nélkül tudta elfogadtatni a mindmáig referenciaként számon tartott manifesztumot. A folytatás azonban nem alakult ilyen jól. Az 1993 januárjában tartott vízválasztó brassói kongresszuson a két tábor még ki tudott egyezni: a Domokos Géza által kiszemelt utód, Markó Béla támogatása fejében az autonomisták elérték, hogy a Kolozsvári Nyilatkozat szelleme és betűje határozza meg a háromszintű autonómiát is magába foglaló programot, illetve a közösségi önkormányzati modell alapján végrehajtott szervezeti reformot. Cserébe viszont lemondtak Tőkés László jelöléséről – ő maga jelentette be, hogy csupán tiszteletbeli elnök kíván maradni –, így a szerkezetében, illetve hosszú távú céljait tekintve egyaránt megújult szövetség vezetése a „mérsékeltek” kezébe került.
E kompromisszum végzetes tévedésnek bizonyult. Azóta ugyanis bebizonyosodott, hogy bármely demokratikus szerkezet önmaga karikatúrájába fordítható – ez történt az egykor erdélyi magyar miniparlamentként működő Szövetségi Képviselők Tanácsával –, és bármely nemes program (például autonómiaprogramunk) üres demagógiává fajulhat, ha nem a közösség ügyét hivatott szolgálni, hanem obskúrus pártérdekeket. A Kolozsvári Nyilatkozat megalkotóit rég kilökte soraiból a parlamenti képviselet monopóliumát máig birtokló szövetség: húsz évvel a dokumentum megjelenése után az autonómiastatútumok törvénytervezeteinek kimunkálói közül senki sincs a román parlamentben. Nem csoda hát, hogy amikor az napirendre kerül, az ott ülők a magyarság nevében gyáván hallgatnak, vagy taktikusan távoznak. Frunda György: megkérdőjelezhetetlen területi autonómia
A Kolozsvári Nyilatkozat szellemében 1992-ben tett eskü számomra ma is aktuális, akár az orvosnak a hippokratészi eskü vagy jogászesküm, miszerint mindig segítek a rászorultakon. A nyilatkozat nem csak az én pályámat kísérte végig, hanem számos kollégámét is. Húsz év alatt az RMDSZ sok autonómiaépítő törvényt fogadtatott el a román parlamentben, kezdve az anyanyelvhasználatra vonatkozóktól a tanügyi jogszabályokig, de az egyházi és közbirtokossági javak visszaszolgáltatásának ügyét is jelentősen előremozdította. Az autonómia olyan folyamat, amelyet csak kitartó munkával lehet szolgálni. Naivitás azt feltételezni, hogy az autonómiát ki lehet kiáltani, vagy rövid időn belül el lehet fogadtatni. Ahhoz, hogy az autonómiát építeni tudjuk, ott kell lennünk a bukaresti parlamentben.
Vitába szállnék azzal a nézettel, miszerint nem sikerült kiharcolnunk a területi autonómiát. A területi autonómia tudniillik arról szól, hogy az önkormányzatok dönthetnek a saját hatáskörükbe tartozó kérdésekben, amelyek mindennapi életünket befolyásolják. Azokban a térségekben, ahol a magyarok többségben vannak, önkormányzataink révén megkérdőjelezhetetlen területi autonómiát élvezünk. Nem értünk el eredményeket e jogkörök törvénybe foglalása terén, ám a kisebbségi törvényben tételesen szerepel a kulturális és a területi autonómia. Ezt Románia parlamentje még nem fogadta el, de ne feledjük, a román törvényhozásban csak hét százalékos arányban vagyunk jelen! Ennek ellenére a gyakorlatban már élhetünk a területi autonómia előnyeivel, az önkormányzati testületek ülésein magyarul beszélhetünk. De a területi autonómia vetületeként tekintendő az is, hogy visszakaptuk tulajdonjogainkat: erdők, házak, iskolák, kórházak kerültek vissza jogos tulajdonosaikhoz.
Ahhoz, hogy a területi autonómia jogi kereteit is szabályozó kisebbségi törvény megszülessen, az RMDSZ-nek mindenekelőtt a parlamentbe, és ha lehetséges, kormánypozícióba kell kerülnie. Kisebbségi jogokat akkor sikerült elfogadtatnunk, amikor kormánykoalícióban voltunk, vagy a parlamentből támogattunk egy kormányt. Az RMDSZ számára a hatalom nem cél, hanem eszköz. Fontos a külföldi lobbi is. Az általam javasolt európai emberjogi mellékletben – amelyet az Európa Tanács közgyűlése elfogadott – a kontinens hagyományaira, illetve modellértékű megvalósításaira alapozva tételesen szerepel a kulturális és a területi autonómia. Ha ezt az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága is elfogadja, kötelező jogi eszközzé válik. Fontos tehát, hogy kollégáink, Winkler Gyula és Sógor Csaba továbbra is ott legyenek az unió intézményeiben, hiszen ők sokat tettek közös ügyeink érdekében.
Nyilatkozat a nemzeti kérdésről
„Igényeljük a romániai magyarság önkormányzatát, amelyhez való jogunkat az erdélyi románságnak saját elhatározásában született Gyulafehérvári Határozataira alapítjuk.” Tamási Áron: Hitvallás, Vásárhelyi Találkozó, 1937. október
„...Az új román állam megalakításának alapelveiként, a Nemzetgyűlés kinyilvánítja a következőket: 1. A teljes nemzeti szabadság az összes együttélő népek számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által, saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában.
2. Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekezeteinek.” (III. 1-2)
Gyulafehérvár, 1918. december 1.
Románia politikai életének egyik legsúlyosabb megoldásra váró politikai-társadalmi problémája a nemzeti kérdés. Keserves tapasztalataink, a tragikus események arról győztek meg bennünket, a romániai magyarságot és annak legitim képviselőjét, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget, hogy mind a mai napig sem a politikai akarat, sem a politikai gyakorlat nem kínál elfogadható megoldást számunkra. Vállalva nemzeti entitásunkat nem akarunk sem elszakadni, sem elvándorolni, szülőföldünket otthonunknak valljuk. De a román nemzetbe beolvadni sem akarunk. A romániai magyarság politikai alanyként államalkotó tényező, s mint ilyen, a román nemzet egyenjogú társa. Épp olyan felelősséggel tartozunk jövőjéért, mint bármely más állampolgár, s mikor látnunk kell a magyarság körében eluralkodó kiábrándultságot, az ennek okán jelentkező elvándorlást, kötelességünk cselekedni.
Kötelességünk felmutatni azt a megoldást, amely számunkra és az ország számára is kiút ebből a válságból. Az etnikai, vallási közösségek autonómiája Erdély múltjának szerves része, idéznénk a szász közösségek közel nyolcszáz éves önkormányzati gyakorlatát, és ugyanez fogalmazódott meg az 1918-as Gyulafehérvári Kiáltványban.
Állítjuk, hogy ez az út a belső önrendelkezés útja. A belső önrendelkezési elv ugyanakkor egyetemlegesen is előre mutat, hiszen számos, már létrejött vagy most alakuló közösségi önkormányzat utal arra: Európa működő demokráciáiban ez a gyakorlat sikeres. A romániai magyarság közösségként való betagolódása a hazai társadalomba része az ország európai közösségekbe való integrációjának.
Tudatában vagyunk annak, hogy a nemzetiségi kérdés az emberjogi vonatkozásokon túlmenően új dimenziókat nyert, és ma már az európai biztonság és stabilitás fontos tényezője. Meggyőződésünk, hogy a közösségek önkormányzata hozzájárul a jogállam és a civil társadalmi struktúrák megerősödéséhez és ugyanakkor szerves része a demokratizálódás folyamatának. A nemzeti kérdés megoldása általános érdek, számítunk az ország demokratikus erőinek a közreműködésére abban a fáradságos munkában, amely megteremti e megoldás alkotmányos és jogi kereteit. Kolozsvár, 1992. október 25.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

RMDSZ- EMNP levélváltás a szórványmagyarság parlamenti képviseletéről - Nyílt levélben hárította el csütörtökön Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke Winkler Gyula európai parlamenti képviselőnek, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szórvány frakciója elnökének kérését, hogy az EMNP ne indítson jelölteket a "szórványmegyékben" a romániai parlamenti választásokon.
Az RMDSZ politikusa szerdán ugyancsak nyílt levélben szorgalmazta az EMNP visszalépését azokban a megyékben, amelyekben a magyarság aránya tíz százalék alatt van, mert szerinte magyar ellenjelölt indulása tovább csökkentené a magyar mandátumszerzés amúgy is csekély esélyét.
"Véleményem szerint az EMNP jelöltindítása Erdély-szerte a román politikai pártok választási érdekeit szolgálja. Ez hatványozottan igaz a szórvány megyék esetében, ahol a jelenleg érvényben lévő választási törvény amúgy is csekély lehetőséget ad magyar mandátum szerzésére, ellenjelölt indulásával pedig a meglévő esélyek tovább csökkennek" - írta Toró T. Tibornak címzett levelében Winkler Gyula.
Az EMNP elnöke szerint a szórványmagyarság iránti aggodalom akkor lett volna hiteles, ha az RMDSZ nem utasítja el a magyar pártok együttműködését.
"Aggodalma hitelesebb lett volna, ha nyílt levelét e tárgyban néhány hónappal ezelőtt írja és nem csak nekem címezi, hanem saját pártja elnökének is, megegyezést sürgetve a magyar politikai szervezetek között, a Minden magyar számít választási jelmondat jegyében" - írta válaszában Toró T. Tibor.
Az EMNP elnöke kifejezte meggyőződését, hogy az EMNP indulása nem a román pártoknak kedvez, hanem ellenkezőleg, alternatívát jelent az RMDSZ teljesítményével elégedetlen magyar polgároknak és összegyűjti azokat a szavazatokat, amelyek magyar alternatíva hiányában román pártok jelöltjei felé irányulhatnak.
(MTI)

Külhoni magyar képviselők szólaltak fel az Európai Parlamentben - A Szlovákiából származó Mészáros Alajos a diszkriminatív Benes-dekrétumok ügyére igyekezett felhívni az uniós illetékesek figyelmét, az RMDSZ-es Sógor Csaba pedig a romániai uniós támogatások kifizetésének elmaradása miatti nehézségeket hangsúlyozta csütörtökön késő este az Európai Parlament plenáris ülésének a képviselők számára egy perc felszólalási lehetőséget biztosító szakaszában.
Mészáros Alajos az Európai Néppárt, a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának képviselője a "diszkriminatív" Benes-dekrétumok ügyében szólalt fel Strasbourgban. A képviselő kifejtette, hogy a második világháború utáni csehszlovák elnöki rendeletek alapot adtak a kollektív bűnösség elvének alkalmazására, ráadásul a képviselő szerint nem lehet kijelenteni, hogy napjainkban nincsen joghatásuk. A képviselő felszólította az uniós illetékeseket, hogy "vizsgálják meg azokat a jog ellentmondásokat, amelyek beárnyékolják egy igazságos Európa kiteljesedését".
Sógor Csaba, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség EP-képviselője arra igyekezett felhívni a figyelmet, hogy milyen gondokat okoz az, hogy visszaélések miatt Romániában befagyasztották a humán erőforrás fejlesztést támogatni hivatott operatív programok támogatását, a román hatóságok pedig jó ideje nem utalják a megítélt támogatásokat. Sógor méltatlannak nevezte, hogy néhány rosszhiszemű kedvezményezett, néhány visszaélő miatt civil szervezetek ezrei lehetetlenülnek el.
"Nem engedhetjük, hogy néhány csaló a teljes humán erőforrás fejlesztési operatív programot veszélybe sodorja" - hangoztatta Sógor Csaba.
Winkler Gyula, aki szintén az RMDSZ színeiben jutott be az EP-be, arról beszélt, hogy az Európai Unió fordulóponthoz érkezett, az európai projekt pedig veszélyben van, mert a válság hatására felerősödött a populizmus, a szélsőségesség és az idegengyűlölet. Winkler kifejtette, nem helyes, hogy az, ha a tagállamok kormányai az Európai Uniót hibáztatják az életszínvonal csökkentéséért. A romániai magyar képviselő szerint az uniós intézmények feladata az uniós identitás érzésének erősítése.
A fideszes Járóka Lívia szintén a válság hatásairól beszélt a strasbourgi plenáris ülésen. Mint fogalmazott, az adósságválság felgyorsította azokat a folyamatokat, amelyek miatt egyre kevesebben tudják fenntartani életszínvonalukat, és egyre több állampolgár számára a mindennapi megélhetés is óriási kihívást jelent - tette hozzá Járóka, aki reményét fejezte ki, hogy az Európai Unió következő hétéves pénzügyi kerete segít változtatni a legszegényebb európaiak kilátástalan helyzetén.
(MTI)

Belföldi hírek
Egynyelvűség Marosvásárhelyen
Nem szavazta meg a marosvásárhelyi tanács a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezéséről szóló határozattervezetet. Habár az RMDSZ–SZLSZ koalíciónak többsége van a testületben, csak egyetlen román tanácstag szavazott igennel, három nemmel, a többiek tartózkodtak. Ionela Ciotlăuş alpolgármester szerint nem két, hanem többnyelvű táblákra van szükség, turisztikai célokból.
Toró nem hátrál
Tévedés az a feltételezés, hogy az EMNP indulása a parlamenti választásokon a szórványvidékeken a román pártoknak kedvez – állítja az ENMP elnöke nyílt levélben, amelyben Winkler Gyula EP-képviselőnek, az RMDSZ szórványfrakció-elnökének válaszolt. Winkler Gyula nyílt levélben kérte fel Toró T. Tibort, hogy az EMNP ne indítson saját jelölteket azokban a megyékben, ahol a magyarság aránya tíz százaléknál alacsonyabb.
Magyar alprefektus
Koss Gabriellát, a szászrégeni polgármesteri hivatal volt jegyzőjét nevezték ki Maros megye új alprefektusának, miután Manuel Butiulcă lemondott, mert képviselői mandátumért indul a parlamenti választásokon.
Vasúti bűnbanda
Kommandósokkal állíttatta elő az ügyészség tegnap az állami vasúttársaság több mint nyolcvan ellenőrét és igazgatóját, akiket azzal gyanúsítanak, hogy szervezett bűnözői csoportot alkotva osztoztak a menetjegy nélkül utazóktól elfogadott csúszópénzeken. A gyanúsítottakat kisbuszokkal szállították kihallgatásra Kolozsvárról, Craiováról és a bukaresti közlekedési minisztériumból a brassói ügyészségre. Az intézmény szóvivője szerint csaknem egy éve nyomoznak az ügyben, a társaság több mint kétszáz alkalmazottja ellen folyik vizsgálat, hivatalos becslések szerint ugyanis az utasok 30 százaléka utazik menetjegy nélkül, s ez évente 100–150 millió lejes veszteséget okoz.
Hazazsuppolták, de nem maradnak
Százhetvenkilenc Franciaországból hazatelepített roma nemzetiségű román állampolgár érkezett tegnap a temesvári repülőtérre. A romák elmondták: vissza fognak menni, csak az ünnepekre jöttek. A charterjáratot, amellyel utaztak, a francia hatóságok bocsátották rendelkezésre. A kitoloncolt felnőttek egyenként 300 eurót kaptak a hazatérésért, a gyerekek pedig 100–100 eurót. A repülőtérről a csoportot a temesvári közszállítási vállalat által rendelkezésre bocsátott buszokkal az északi pályaudvarra szállították rendőri és csendőri kísérettel. Onnan a romák visszatérnek lakhelyeikre, többségük Kolozs és Bihar megyei.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

RMDSZ-EMNP-levélváltás a szórványmagyarság parlamenti képviseletéről
 Nyílt levélben hárította el csütörtökön Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke Winkler Gyula európai parlamenti képviselőnek, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szórvány frakciója elnökének kérését, hogy az EMNP ne indítson jelölteket a “szórványmegyékben” a romániai parlamenti választásokon.
Az RMDSZ politikusa szerdán ugyancsak nyílt levélben szorgalmazta az EMNP visszalépését azokban a megyékben, amelyekben a magyarság aránya tíz százalék alatt van, mert szerinte magyar ellenjelölt indulása tovább csökkentené a magyar mandátumszerzés amúgy is csekély esélyét.
“Véleményem szerint az EMNP jelöltindítása Erdély-szerte a román politikai pártok választási érdekeit szolgálja. Ez hatványozottan igaz a szórvány megyék esetében, ahol a jelenleg érvényben lévő választási törvény amúgy is csekély lehetőséget ad magyar mandátum szerzésére, ellenjelölt indulásával pedig a meglévő esélyek tovább csökkennek” – írta Toró T. Tibornak címzett levelében Winkler Gyula.
Az EMNP elnöke szerint a szórványmagyarság iránti aggodalom akkor lett volna hiteles, ha az RMDSZ nem utasítja el a magyar pártok együttműködését.
“Aggodalma hitelesebb lett volna, ha nyílt levelét e tárgyban néhány hónappal ezelőtt írja és nem csak nekem címezi, hanem saját pártja elnökének is, megegyezést sürgetve a magyar politikai szervezetek között, a Minden magyar számít választási jelmondat jegyében” – írta válaszában Toró T. Tibor.
Az EMNP elnöke kifejezte meggyőződését, hogy az EMNP indulása nem a román pártoknak kedvez, hanem ellenkezőleg, alternatívát jelent az RMDSZ teljesítményével elégedetlen magyar polgároknak és összegyűjti azokat a szavazatokat, amelyek magyar alternatíva hiányában román pártok jelöltjei felé irányulhatnak.
erdon.ro

Szórványban vitatott az ellenjelölt – Az EMNP visszavonulását kérik
Kilenc megye RMDSZ-szervezeteinek elnökei kérik a szórványban indított EMNP-jelöltek visszahívását egy Toró T. Tiborhoz intézett nyílt levélben. Az EMNP elnöke Winkler Gyulának küldött válaszlevelében elzárkózott ettől, és a Szeben, Krassó-Szörény, Máramaros, Arad, Beszterce-Naszód, Temes, Brassó, Fehér megyei, illetve Nagybánya körzeti RMDSZ-vezetők úgy vélik, Toró „sajnálatos módon a pártérdeket a szórványban élő magyar közösségek érdeke fölé helyezte”, mert „minden józanul gondolkodó és számolni tudó személy számára egyértelmű: a 6:3-as alternatív küszöb elérése az EMNP által csak akkor volna lehetséges, ha az RMDSZ nem indítana jelölteket. „Az óriásplakátokon reklámozott alternatív küszöb igazából a román pártoknak jelent mandátumot. A tét nem az, hogy az EMNP bejut vagy sem a parlamentbe, hanem hogy az RMDSZ vagy valamelyik román párt jelöltje szerez mandátumot” – áll a nyílt levélben. Az aláírók kijelentik: a jelöltlisták iktatásának törvényes határideje október 30., addig még meggondolhatják magukat az EMNP vezetői.
Ugyanezt szorgalmazza az RMDSZ politikai alelnöke is. Borbély László tegnap kijelentette: fennáll annak a lehetősége, hogy az MPP ne induljon „az RMDSZ ellen” a parlamenti választásokon, és az EMNP képviselőinek is „meg kellene gondolniuk kétszer-háromszor ezt a dolgot”, „nem beszélve egyesekről, akik most arra ébredtek, hogy függetlenként akarnak indulni, ellenünkben”. Borbély szerint semmi esélyük sincs a magyar pártoknak, amelyek indulnának a parlamenti választásokon, és ezt ők is tudják, de az indulásuk rossz szolgálatot tesz a magyar közösség érdekeinek. „Az önkormányzati választások bebizonyították, hogy mi vagyunk a romániai magyarság legitim képviselői, és ez továbbra is így lesz. Mi felhívjuk azoknak a figyelmét, akik ellenünk szándékoznak indulni, hogy semmi esélyük sincs. Ők is tudják ezt. Sajnálatos módon azonban elveszíthetünk néhány szavazatot, mely nagyon sokat jelent akkor, amikor el kell jutnod az 50 százalékig vagy az újrafelosztásig, hogy bejuss a parlamentbe.”
Demeter J. Ildikó
Háromszék
Erdély.ma

Miért maradt el a magyar pártok közötti szövetség?
Az erdélyi magyar pártok közötti szövetség egyelőre nem fog összejönni, mert nincs hogyan; azzal egyetértek, hogy beszélő viszonyban kell lenni mindenkivel, de itt elsősorban nem az RMDSZ-nek, hanem a szövetségen kívüli csoportosulásoknak kell keresni az együttműködés lehetőségét velünk, és ennek a végcélja az kell legyen, hogy az RMDSZ-en kívüli pártok fogadják el az egységes politikai képviselet gondolatát, más szóval azt, hogy közös ernyő alatt dolgozzunk – jelentette ki Markó Béla szenátor pénteken, az Erdélyi Magyar Televízió Többszemközt című műsorában. Az RMDSZ volt elnöke úgy értékelte, a magyar szervezeteknek Bukarestben, de Budapesten és Brüsszelben is egységes véleményt kell képviselniük, és ehhez egységes ernyő szükséges.
– Ezen belül lehet veszekedni, vitatkozni, kialakítani a közös véleményt, erről szólt és szól ma is az RMDSZ – szögezte le.
Markó Béla úgy fogalmazott, egyes magyarországi politikai pártok is le akarják gyúrni a torkunkon a többpártrendszert, ami nagyon szép, mert a demokrácia többpártrendszer alapján működik, de épp azok mondják nekünk ezt, akik már-már az egypártrendszer felé nyomják a dolgokat, hiszen az a sok dicsekvés a kétharmaddal nem biztos, hogy a többpártrendszerről szól, hanem lehet, hogy valami másról. Markó Béla nagy butaságnak nevezte azt az érvelést, miszerint esély lenne arra, hogy két magyar szervezet is bejusson a román parlamentbe. – Az rendben van, hogy beszélő viszony, párbeszéd van, de ha valaki azt hiszi, hogy kitör a többpártrendszeri boldogság, az nagyon téved, vagy lehet, hogy kitör, de akkor ez azt jelenti, hogy a magyarság nem jut be a parlamentbe. Most is hallom azokat a spekulációkat, hogy két magyar szervezet is bejuthat. Én ennél nagyobb butaságot rég nem hallottam. Egy szervezet is csak akkor jut be, ha megszerzi a romániai magyar szavazatok elsöprő többségét, arról szó sincs, hogy két szervezet is bejusson. Toró T. Tibor annyi mindent állított az elmúlt huszonvalahány évben, hogy ez is elfér az állításai között, de erről nincsen szó – tette hozzá Markó Béla. A volt szövetségi elnök ugyanakkor arra figyelmeztetett, nemcsak a szórványmegyékben, hanem a tömbmagyar vidékeken való párhuzamos jelöltállítás is veszélyes a magyar képviseletre nézve. „Azzal is probléma van, ha a tömbmegyékben, a Székelyföldön az RMDSZ-szel szemben ezek a pártok indítanak jelölteket, hiszen lehet, hogy Maros, Kovászna vagy Hargita megyében nem tudnak annyi szavazatot elvinni, hogy az RMDSZ-t ott megfosszák mandátumoktól, de összességében így kevesebb szavazata lesz az RMDSZ-nek, és a szórványban nem jut a visszaosztásból. Winkler Gyuláéknak abban nincs igazuk, hogy ők csak arra hívták fel a figyelmet: a szórványban való párhuzamos jelöltállítás veszélyes. Nem. Minden ellenjelölt-indítás veszélyes, és különösen a szórványra nézve. A tömbmagyar vidékeken az ellenjelöltek elvihetnek néhány száz vagy ezer szavazatot, és ezzel pontosan egyik szórványmegyében, Hunyad vagy akár Kolozs megyében ütik ki a magyar jelöltet. A dolgok összefüggenek – mondta.
A politikus egyértelművé tette: a pártok közötti együttműködés tekintetében az RMDSZ-ben megvolt a szándék, az akarat és a cselekvés is. – Annak idején az európai parlamenti választásokon összefogtunk, és így lett Tőkés László RMDSZ-es európai parlamenti képviselő. És utána mit csinált? Utána az volt a legfőbb dolga, hogy ott ütötte-verte az RMDSZ-t, ahol csak tudta, és többniyre csak ezzel foglalkozott. Teljes tisztelettel mondom, nem tudom, hogy egyebet kivívott volna nekünk, mint azt, hogy most úgy néznek ránk Brüsszelben: ezek csak hárman vannak, és ők sem tudnak egyetérteni. Jöjjenek tehát az RMDSZ-be, egyénileg vagy csoportosan, platformként, áramlatként ajánlják fel a hozzájárulásukat. Ilyen összefogásra van szükség! – hangsúlyozta Markó Béla az ETV-ben. e-nepujsag.ro;
Erdély.ma

„Együttműködés csak az RMDSZ ernyője alatt!”
Az erdélyi magyar pártok közötti szövetség egyelőre nem fog összejönni, mert nincsen hogyan.
„Azzal egyetértek, hogy beszélő viszonyban kell lenni mindenkivel, de itt elsősorban nem az RMDSZ-nek, hanem a Szövetségen kívüli csoportosulásoknak kell keresniük az együttműködés lehetőségét velünk, és ennek a végcélja az kell hogy legyen: az RMDSZ-en kívüli pártok fogadják el az egységes politikai képviselet gondolatát, más szóval azt, hogy közös ernyő alatt dolgozzunk – jelentette ki Markó Béla szenátor az Erdélyi Magyar Televízió Többszemközt című műsorában.
Az RMDSZ volt szövetségi elnöke úgy értékelte, a magyar szervezeteknek nemcsak Bukarestben, hanem Budapesten és Brüsszelben is egységes véleményt kell képviselniük, és ehhez egységes ernyő szükséges. Ezen belül lehet veszekedni, vitatkozni, kialakítani a közös véleményt, erről szólt és szól ma is az RMDSZ – szögezte le.
Markó Béla úgy fogalmazott, egyes magyarországi politikai pártok is le akarják gyúrni a torkunkon a többpártrendszert, ami nagyon szép, mert a demokrácia többpártrendszer alapján működik, de épp azok mondják nekünk ezt, akik már-már az egypártrendszer felé nyomják a dolgokat, hiszen az a sok dicsekvés a kétharmaddal nem biztos, hogy a többpártrendszerről szól, hanem lehet, hogy valami másról – mondta.
Markó Béla nagy butaságnak nevezte azt az érvelést, miszerint esély lenne arra, hogy két magyar szervezet is bejusson a román parlamentbe. Az rendben van, hogy beszélő viszony, párbeszéd van, de ha valaki azt hiszi, hogy kitör a többpártrendszeri boldogság, az nagyon téved, vagy lehet, hogy kitör, de akkor ez azt jelenti, hogy a magyarság nem jut be a parlamentbe. Most is hallom azokat a spekulációkat, hogy két magyar szervezet is bejuthat. Én ennél nagyobb butaságot rég nem hallottam. Egy szervezet is csak akkor jut be, ha megszerzi a romániai magyar szavazatok elsöprő többségét, arról szó sincs, hogy két szervezet is bejusson. Toró T. Tibor annyi mindent állított az elmúlt huszonvalahány évben, hogy ez is elfér az állításai között, de erről nincsen szó – tette hozzá Markó Béla.
Markó Béla ugyanakkor arra figyelmeztetett, nemcsak a szórványmegyékben, hanem a tömbmagyar vidékeken való párhuzamos jelöltállítás is veszélyes a magyar parlamenti képviseletre nézve.
„Azzal is probléma van, ha a tömbmegyékben, a Székelyföldön az RMDSZ-szel szemben ezek a pártok indítanak jelölteket, hiszen lehet, hogy Maros, Kovászna vagy Hargita megyében nem tudnak annyi szavazatot elvinni, hogy az RMDSZ-t ott megfosszák mandátumoktól, de összességében így kevesebb szavazata lesz az RMDSZ-nek, és a szórványban nem jut a visszaosztásból. Winkler Gyuláéknak abban nincsen igazuk, hogy ők csak arra hívták fel a figyelmet, a szórványban való párhuzamos jelöltállítás veszélyes. Nem! Minden ellenjelölt-indítás veszélyes, és különösen a szórványra nézve. A tömbmagyar vidékeken az ellenjelöltek elvihetnek néhány száz vagy ezer szavazatot, ezzel pontosan egyik szórványmegyében, Hunyad vagy akár Kolozs megyében ütik ki a magyar jelöltet. A dolgok összefüggenek – mondta.
Markó Béla egyértelművé tette: a pártok közötti együttműködés tekintetében az RMDSZ-ben megvolt a szándék, az akarat és a cselekvés is. „Annak idején az európai parlamenti választásokon összefogtunk, és így lett Tőkés László RMDSZ-es európai parlamenti képviselő. És utána mit csinált? Utána az volt a legfőbb dolga, hogy ott ütötte-verte az RMDSZ-t, ahol csak tudta, és többnyire csak ezzel foglalkozott. Teljes tisztelettel mondom, nem tudom, hogy egyebet kivívott volna nekünk, mint azt, hogy most úgy néznek ránk Brüsszelben: ezek csak hárman vannak, és ők sem tudnak egyetérteni. Jöjjenek tehát az RMDSZ-be, egyénileg vagy csoportosan, platformként, áramlatként ajánlják fel a hozzájárulásukat. Ilyen összefogásra van szükség!” – hangsúlyozta Markó Béla az ETV-ben.
(Transindex)
Nyugati Jelen (Arad)

Választómagyar
A hazai politikai közhangulat lassan egy éve fortyog, és nagy a román nyüzsgés, de a magyar mozgolódás is tavasz óta tart.
Egy hónap múlva túl leszünk a romániai parlamenti választáson.
Az induló pártok nevesítették a jelöltjeiket, és egyesek már kampányindítóikat is megtartották.
Arad megyében az RMDSZ elnökét két helyszínen is bevetették: Pécskán, és Aradon, a megyei kampányindítón.
Magyar szempontból a tét a szokottnál is nagyobb.
Ha hinni lehet a pártoknak, akkor a következő négy évben át fogják írni vagy akár ki is cserélik Románia alkotmányát. Az egyik tét a nemzetállamtól való megszabadulás.
Évek óta minden párt át szeretné rajzolni Románia közigazgatási felosztását. Nagyobb megyéket, új régiókat emlegetnek. Kérdés, hogy Székelyföld önálló régió lesz-e, egy nagyobb régióban marad, vagy több régióba szabják.
Az oktatási törvény nem oldotta, mert nem is oldhatta meg a romániai oktatás és társadalom válságát. Tőle nem változott, nem is változhatott a tudás elismert értékké való emelése. De a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszeréti Egyetem magyar karai beindításának lehetetlensége is rávilágít felemás voltára.
Szerintem az sem mellékes, 2012-ben még mindig megvannak a királyság által 1926. után kiosztott oktatási intézmények számai, és azok nem jeles elődök neveit viselik. Említhetem a Háromszéken éppen dúló intézményelnevezési és székelyzászló cirkuszt, vagy a marosvásárhelyi Bernády iskola, és a sepsiszentgyörgyi Petőfi utca esetét. De az Arad megyei RMDSZ-es szenátorjelölt polgármester falujának, Kisiratosnak a Nagyiratos felőli bejáratánál is csak azt írja a táblán, hogy Dorobanţi.
Az RMDSZ 22 éves politizálásának magyar gyümölcse 2004-ben kezdett el érni. Akkorra gömbölyödött ki az első, fenyőfa alakúra szabott MPP-termés. Az MPP fája törzsének csenevészsége cserére ítéltetett és a kiegyenesdni képtelen új éppen az RMDSZ felé hajlong.
Látva a szavazók elbizonytalanodását 2009-ben az RMDSZ kezet nyújtott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, és létrehoztak egy választási szövetséget, amely azonban rövid életű lett, mert miután Tőkés László mögött Sógor Csaba és Winkler Gyula is bejutott az Európai Parlamentbe az egyezség részét képező Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot annak RMDSZ-es társelnöke, Kelemen Hunor nem táplálta tovább, így pólyájába halt.
Nos az RMDSZ megy a maga útján. Minél inkább fogynak a megülhető székek, annál konokabbak a székvadászaik.
Tudták, hogy a parlamenti választásokon a legveszélyeztetettebb mandátumaik éppen a szórványvidékiek: Arad, Brassó, Máramaros, mégis elzárkóztak mindenféle megegyezéstől, amely szavazatmaximalizáló és mandátumszámnövelő hatású lehetett volna.
Így az RMDSZ önállóan indul, és a hegyen túli megyék románjaitól reméli azt a több tízezer tulipánra nyomott pecsétet, amelyet a Kárpátokon inneni megyékben nem kap meg a magyaroktól, mert ők a szervezet politizálása miatt létrejött Erdélyi Magyar Néppártot hitelesebbnek tartják.
Az Erdélyi Magyar Néppárt a párttörvény szigora miatt kénytelen indulni a választáson, mert az előírja, hogy ha országos megmérettetésen nem kap legalább 50 000 szavazatot, akkor a bíróság föloszlathatja. Ezért indított a párt Erdélyben, a Részeken és Bánságban szinte minden választási körzetben szenátorjelölteket, hogy összegyűjtse az elvárt szavazatszámot.
Ha már indul az EMNP, akkor természetesen megcélozza az RMDSZ által önmaga számára törvénybe iktatott 3+6-os küszöb elérését is, vagyis megpróbál megnyerni hat képviselői és három szenátori körzetet, és ha az sikerül, akkor bejuttat a bukaresti parlamentbe 1-2 szenátort és 3-4 képvislőt.
Megítélésem szerint az RMDSZ-nek csak akkor lesz Arad megyei parlamenti képviselője, ha az Erdélyi Magyar Néppárt bejut a bukaresti parlamentbe!
Érveim.
Az EMNP-re adott szavazatok miatt az RMDSZ-re adott szavazatok száma csökkenni fog.
December 13-án látni fogjuk, hogy olyan megyékben, ahol az EMNP nem indított képviselőjelölteket, de vannak szenátorjelöltjei, ott az RMDSZ-es és EMNP-s szenátorjelöltekre adott szavazatok száma közel azonos lesz az RMDSZ képviselőjelöltjeire adottakkal.
Ha az EMNP nem jut be, akkor az RMDSZ-nek a mostani 22 helyett jutó tizenvalahány mandátum a „magyarosabb” választási körzetekben lesz kiosztva, és így Arad, Temes, Máramaros, Brassó elesik a képviselőtől.
Amennyiben az EMNP bejut, akkor a mandátumait a tömbmegyékben fogja megkapni, aminek következtében az RMDSZ kevesebb tömbös mandátumot kap majd, és több szórványvidékit, így akár aradit, brassóit, máramarosit, temesit is.
Kelemen Hunor meg van győződve arról, hogy az EMNP nem jut be a parlamentbe. Ne legyen igaza, de ez valószínűsíthető.
Márpedig, ha Kelemen Hunornak lesz igaza, akkor a fentebb felsorolt megyékben, így Aradon is, az RMDSZ parlamenti képviselők nélkül marad.
Adott tehát a lecke. Ha már nem volt képes a jelöltállítási időszakban megállapodni az RMDSZ, akkor úgy kell(ene) kampányoljon, hogy azzal az EMNP-t is a parlamentbe segítse, mert azzal, és csak azzal lehet nyertese december 9-nek!
Összegezve azt írhatom, hogy december 9-én minden magyar menjen el szavazni, szavazzon magyarul, magyarokra. Ki-ki meggyőződése szerint választhat RMDSZ-est és EMNP-st, mert csak akkor fog mandátumot érni minden magyarnak adott szavazat, ha mindkét szervezet bejut a parlamentbe.
Ha az Erdélyi Magyar Néppárt nem jutna be, akkor annak az RMDSZ-szervezet lesz a legnagyobb vesztese.
Nagy István, Pécska
Nyugati Jelen (Arad)

Szolidaritási adó bevezetését javasolja az RMDSZ
Szolidaritási adó ideiglenes bevezetését javasolja pénzügyi és adóügyi programjában a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) – jelentette ki szerdai kolozsvári sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor, a szövetség elnöke.
Kelemen Hunor úgy vélte, a szolidaritási adót a magas jövedelműekre kellene kiróni három év időtartamra. Az RMDSZ a parlamentre bízná az adó mértékének, illetve annak a jövedelemhatárnak a megállapítását, amely fölött alkalmaznák az új adónemet.
Az RMDSZ úgy véli, Romániának meg kell őriznie a 16 százalékos egységes adókulcsot, hisz ez biztosíthatja versenyképességét a befektetéseknél. Az RMDSZ emellett 24-ről 19 százalékra csökkentené az általános forgalmi adó (áfa) kulcsát, a társadalombiztosítási járulékokat pedig a jelenlegi 44,5 százalékról első lépésben hat százalékkal, majd egy második ütemben további négy százalékkal csökkentené.
Az adó- és járulékcsökkentések fedezetét az RMDSZ az adók begyűjtési arányának javításával, a gazdaság kifehérítésével, az adófizetők számának növelésével teremtené meg.
Kelemen Hunor elmondta, az RMDSZ gazdaságpolitikájának a középpontjában a munkahelyteremtés és a szociális rendszer működtetése áll. Hozzátette: Romániának 2013-ban mintegy hétmilliárd euró hitelt kell visszafizetnie, ennek a költségvetésre nehezedő nyomását csakis munkahelyteremtéssel lehet kivédeni.
Winkler Gyula európai parlamenti képviselő, az RMDSZ gazdasági tanácsának koordinátora reálisnak tartotta a gazdaság kifehérítéséből származó adó- és járulékbevételek növelését. Hozzátette, Romániában jelenleg csak a társadalombiztosítási járulék mintegy húsz százalékát, illetve az áfa 56 százalékát sikerül begyűjteni.
MTI
Erdély.ma

Winkler Gyula: szülőföldünkön felzárkózni Európához
Erdély 2020-as fejlesztési tervéről és az Európai Unió (EU) 2014–2020-as költségvetésének irányvonalairól tartott előadást kedden este Kolozsváron, a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely szervezésében Winkler Gyula EP-képviselő. A Reményik Sándor Galériában zajló rendezvény házigazdája Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök, moderátora Kinizsi Zoltán RMDSZ-es képviselőjelölt volt. Winkler Gyula délelőtt a bonchidai kastélyban tartott hasonló előadást a környékbeli önkormányzatok képviselői számára.
Winkler Gyula előbb az EU költségvetési kereteiről szólt. Az Erdély 2020-as fejlesztési stratégia az intelligens, a fenntartható és az impulzív növekedést tűzte ki céljául. A tapasztalat szerint vissza kell telepíteni földrészünkre az ipart, ami nélkül az itteni társadalmakból eltűnik az újítókészség, illetve a manufaktúrát – utóbbit húsz éve Európa Kínára, Indiára és általában a harmadik világra bízta. Mentalitásváltásra van szükség: a cél a fejlesztés, az eszköz pedig az uniós alapok felhasználása.
Erdély 2020-as kilátásaival kapcsolatban az előadó elfogadhatatlannak nevezte, hogy a jelenlegi uniós költségvetésben, egy évvel annak lejárta előtt, Románia a lehívható alapok alig 10 százalékát hasznosította. Ezen a téren sokkal jobb szervezés kell! – vélekedett az előadó. Fejlesztési szükségleteink 70 százalékát fedezzük adókból, 30 százalékát pedig uniós forrásokból. Erdélyi jövőképünk nem lehet más, mint a szülőföldünkön való megmaradás. Ennek érdekében elsődleges célok: vidékfejlesztés, üzemek és mezőgazdasági eszközök beruházása, kohéziós alap révén a felzárkózás. Bár az EU tiltja, több tagállam (Németország, Franciaország, Olaszország) diszkréten és sikeresen alkalmazza a helyi gazdasági összefogást, „mellékvágányra futtatva” a külföldi gazdasági szereplőket. Lengyelország pedig nagyon pozitív példa az EU-alapok lehívásában: eddigi teljesítménye kb. 90 százalék, és már arra is felkészült, hogy résen legyen, ha az unió újraosztja majd a le nem hívott pénzeket.
Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)

Cselekvést, ne csak beszédet! Brassóban ünnepelték a Magyar Szórvány Napját második alkalommal
November 15-én, Bethlen Gábor fejedelem születésének napján a Brassó megyei RMDSZ, valamint az RMDSZ Főtitkárságának szervezésében második alkalommal került megrendezésre a Magyar Szórvány Napja. A Brassóban sorra került ünnepség az Áprily Lajos szülőházán, a költő és műfordító születésének 125. évfordulója alkalmából elhelyezett emléktábla-avatással vette kezdetét. Áprily Lajos szülőháza előtt Kelemen Hunor szövetségi elnök méltatta erdélyi költőnket.
„Költőként, irodalomszervezőként, közéleti személyiségként Áprily Lajos a legjobb transzilván hagyományokat vitte tovább, elérve azt, hogy az erdélyi magyar irodalom felfedje európai arcát. Európai értékeket képviselt ő akkor, amikor a két világháború között sokan elvesztették az irányt. Ezzel az emléktáblával kötelességünknek teszünk eleget. Mi, a huszonegyedik század erdélyi magyarjai nem hagyjuk, hogy Áprily szellemisége és emléke kivesszen a köztudatból” – mondta az RMDSZ elnöke. 
„Cselekedni kell” – kezdte Kelemen Hunor szövetségi elnök megnyitóbeszédét a Magyar Szórvány Napja alkalmából szervezett konferencián. Az RMDSZ elnöke elmondta, a 90-es évek elején elindított szórványprogramokat gondolja újra, aktualizálja a Szövetség.
„Az elmúlt 23 évben az RMDSZ-nek voltak sikerei és kudarcai. Az eredményeinket próbáljuk megerősíteni, a hibáinkat igyekszünk kiigazítani. A kilencvenes években elindított szórványkollégiumok, a Magyar Ház hálózat, a pedagógusok utazási költségeinek a támogatása mind-mind olyan programok, amelyek sikeresen működtek az elmúlt két évtizedben. Nekünk azonban válaszolnunk kell az új kihívásokra, át kell gondolnunk a Szövetség szórványpolitikáját. Figyelembe véve azt, hogy a Székelyföldön az önkormányzataink megerősödtek, képesek gondoskodni a közösségről, a támogatáspolitikánkat is újra kell gondolnunk, nagyobb összegekkel kell támogatnunk a szórványközösségeinket. Már szinte közhely, de ma is igaz: aki szórványt épít, az a tömböt menti” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke. Kiemelte az elmúlt két év egyik nagy megvalósítását, a Székelyföld – Szórvány Összetartozunk programot, amely szerinte az RMDSZ egyik sikertörténete, hiszen személyes kapcsolatok által erősödik az erdélyi magyarság egysége, összetartozása.
„Új, közösségépítő programokat kell indítanunk, amelyeket közös munkával, közös felelősséggel, a jövőben bízva tudunk sikeressé tenni” – zárta megnyitóbeszédét Kelemen Hunor.
Kovács Attila, az RMDSZ Brassó megyei szervezetének elnöke köszöntőbeszédében kiemelte: „Minden nap a szórvány napja kell legyen, hisz fontosak az ünnepek, elviselhetőbbé teszik a szórvány magyar létet, azonban nekünk a hétköznapokban kell igazán helytállnunk annak érdekében, hogy legyenek magyar iskoláink, tudjuk támogatni az egyházainkat, a civil és kulturális szervezeteinket, a magyar közösséget. A szórvány magyarság napjai a helytállásról szólnak, és ahhoz, hogy ezt meg tudjuk valósítani, szükség van a politikai képviseletre”. Majd ezt követően kihangsúlyozta: „a szórvány számára az igazi népszámlálás december 9-én következik, hisz annak függvényében, hogy milyen arányban leszünk jelen a szavazáson fog eldőlni, hogy lesz-e képviselőnk a parlamentben, illetve akkor fog bebizonyosodni, hogy a szórvány számít-e az országos képviselet szintjén”.
A megnyitó folytatásában Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a szórványprogram elmúlt három sikeres évéről adott számadását követően újabb vállalást fogalmazott meg. Bejelentette, hogy megyehatárok feletti együttműködést kívánnak kialakítani a háromszékiek a brassói magyarsággal. A Székelyföld - Brassó kapcsolat felelőseként pedig Markó Attila, sepsiszentgyörgyi RMDSZ-es képviselőjelöltet bízzák meg, aki erdővidéki családi kötöttséggel rendelkezve tudja felvállalni és végezni ezt a feladatot.
"Elsősorban Székelyföld nyert a szórványban élő magyarságokkal kötött kapcsolatokból. Egymás megismerését, közös értékeink felkutatását kell erősítenünk, és a magyar szolidaritás jegyében még többet kell egymásért vállaljunk. Az a célja a 2009-ben Hargita Megye Tanácsa által indított Összetartozunk közösségerősítő programunknak, amely azóta székelyföldivé nőtte ki magát, hogy ne csak a vezetők között, hanem emberek-emberek között épüljenek ki kapcsolatok, a családokat hozzuk egymáshoz közelebb" - hangsúlyozta Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. A jövő évben képviseleti irodát kívánunk nyitni a partner szórványmegyéinkben, ami által még hatékonyabbá tudjuk tenni a közös együttműködést. 
A konferencia folytatásában Szegedi László református esperes, a kőhalmi Szórványdiákotthon vezetője a szórványkollégiumok működését mutatta be, Szabó Csaba a Szórványtengely mozgalom alapítója a kapcsolatteremtő média, Ambrus Attila a Brassói lapok főszerkesztője pedig a szórvány sajtó szerepét ismertette. Majd Székely István, az RMDSZ főtitkárhelyettese a kulturális autonómia és a szórvány intézményrendszerek kapcsolódási pontjairól tartott előadást a jelenlevő szórványban működő RMDSZ szervezetek, magyar házak, szórványkollégiumok és szórvány ifjúsági szervezetek képviselőinek. Ezt követően Hegedüs Csilla, az RMDSZ főtitkárhelyettese a szórványmenedzser programot mutatta be, míg Magyari Tivadar, RMDSZ főtitkárhelyettes az Erdélyben fellelhető iskolaválasztási trendeket ismertette.
A folytatásban bemutatásra került a Székely - Szórvány Összetartozunk program, melynek céljairól, tapasztalatairól, valamint a jövőbeni tervekről Takács Aranka, az RMDSZ vajdahunyadi szervezetének elnöke, Kiss Csilla, a Kovászna megyei tanács szórványprogram felelőse, valamint Zonda Erika, a Hargita megyei tanács szórvány munkacsoportjának vezetője és Bodor László főtitkárhelyettes, a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke beszélgettek.
A konferencia zárógondolatát Winkler Gyula, európai parlamenti képviselő fogalmazta meg, kiemelve a rendezvény hagyományteremtő jellegét, mely alkalmat ad az elmúlt év mérlegének megvonására, illetve az elkövetkező időszak közös megtervezésére. „Mindannyian egy élő szórványnak vagyunk a munkásai: a szórvány jövőjéről beszélünk, hisz mi nem csak krónikásai akarunk lenni egy haldokló közösségnek, hanem építői a szórvány magyar közösségek megmaradásának” – fejtette ki.
A délután folyamán a Magyar Szórvány Napja alkalmából elindított Fogadj emlékbe egy műemléket program keretén belül Kelemen Hunor szövetségi elnök az Örökségünk Őrei címmel jutalmazta a brassói Áprily Lajos Főgimnázium közösségét, majd a konferencia programját a REDUT Kulturális Központban megtartott gálaműsor zárta.
rmdsz.ro

Beszélgetés Bognár Levente RMDSZ megyei elnökkel
Aradon az élet megy tovább
Tekintve, hogy már ismeretesek a vasárnap lebonyolított parlamenti választások végeredményei, köztük az is, hogy a rendszerváltás óta Arad megyének első ízben nincs RMDSZ-es parlamenti képviselője, az eredmények elemzése, illetve az új helyzetben való politizálás módjának a megvitatása céljából megkerestük Bognár Leventét, az érdekvédelmi szövetség megyei elnökét.
– Valószínűleg a legtöbb ember ismeri a végeredményeket, de nem árt, ha a megyei elnök kommentálja azokat. Mit tart érdemesnek elmondani róluk?
– Mielőtt bármiről is beszélnénk, még egyszer szeretném megköszönni mindazoknak, akik a szavazataikkal támogatták a jelöltjeinket, a szervezetünket, amely iránt a bizalmat a régióban begyűlt legtöbb szavazat bizonyítja. Megalapozott reményünk, hogy a megye magyarsága megőrzi a parlamenti képviseletet, sajnos, nem teljesült. Mivel számos vidéki településről még nem kaptuk meg a pontos kimutatást a Szövetség jelöltjeire leadott szavazatokról, még nem tudtuk elvégezni a megyei pontos kiértékelést. Ezeket az adatokat fontos összevetni a nyáron megtartott helyhatósági választások eredményeivel. Számításunk szerint ugyanis, ha hoztuk volna a megyei tanácselnök-jelöltünkre akkor leadott 13 025 szavazatos eredményt, mindenképp kaptunk volna parlamenti képviselői mandátumot. Ehhez képest, a képviselőinkre a 7 választókörzetben összesen 8319 szavazatot kaptunk.
– Mivel magyarázzák a sikertelenséget?
– Megyei szervezeti szinten elemeztük az okokat: a választás nem megfelelő időpontban, vagyis télen, zord időjárás közepette történt, ami sok embert, főként az időseket otthon tartotta. Másik kérdés, a kiszámíthatatlanul bonyolult visszaosztási rendszer. Mert ugye a PP DD nem érte el az egyetlen képviselői mandátumhoz szükséges 18 721 szavazatot sem, a visszaosztáskor mégis két mandátumot kapott, miközben mi egyet sem. Tehát a jelenlegi választási rendszer egy sor kiszámíthatatlan helyzetet teremt, minek következtében Temes megye a 6000 szavazatával, örömünkre kapott, miközben mi a több mint 8000 voksunkkal nem. Országos szinten a hozzánk hasonló szórványmegyék közül Máramaros kapott, Brassó viszont nem. Hasonló megyei furcsaság, hogy az USL által szerzett 66 ezer szavazattal 1, míg az ARD a 42 ezer szavazatával 2 szenátori mandátumot szerzett. E rendellenességekkel együtt, elmondhatjuk, hogy az Arad megyei magyar szavazatok nem vesztek el, azok valahol az országos kosárba gyűltek, szövetségi mandátummá váltak. Más számítások szerint, ha mintegy 800 szavazattal többet kaptunk volna, talán meglett volna a mandátum.
– Ezzel arra akar utalni, hogy az EMNP által begyűjtött 857 szavazattal meglett volna a mandátum?
– Az EMNP szenátorjelöltjeire begyűlt szavazatoknak a párja nem jelentkezik az RMDSZ képviselőjelöltjeinél, ami azt jelenti, hogy akik a szenátorjelöltjeikre szavaztak, nem támogatták a mi képviselőjelöltjeinket. Ha viszont a mi jelöltjeink helyett másokat támogattak, az rossz hatással volt az eredményünkre.
– Zárjuk le a választási eredményeknek az elemzését, inkább tekintsünk előre. Hogyan tovább?
– Mielőtt továbblépnénk, le kell szögeznünk: a parlamenti képviselet hiánya nem csak országos, hanem helyi szinten is gyengíti a tárgyalási pozícióinkat. Annak mindenképp örülünk, hogy az RMDSZ a törvényhozásban van, nekünk a megyebeli magyarság érdekeinek a minden szinten történő további képviseleti formáit kell felkutatnunk, biztosítanunk. Tehát parlamenti, megyei, illetve helyi szinten is támogatnunk kell a közösségeket. A tisztségviselőinknek, a polgármestereinknek ugyanis támogatásra van szükségük ahhoz, hogy a közösségeiket ki tudják szolgálni, érvényesíteni tudják az érdekeiket, hogy folytathassák az elkezdett fejlesztéseket. Hasonlóképpen történik Aradon is vagy máshol, ahol csak alpolgármestereink vannak, működtetni kell a magyar érdekeltségű intézményeket, így Aradon is a Csiky Gergely Főgimnáziumot. Továbbra is támogatnunk kell az anyanyelvű kulturális programokat, amelyek garantálják a közösségi életet. A képviselői irodának e közösségépítő munkában komoly szerepe volt, ezért a hiányát nagyon érezni fogjuk, ezért valamilyen formában pótolnunk kell.
– Tehát eddig Bukarestben tartózkodott a mindenkori parlamenti képviselő, akit a kiépített összeköttetései révén meg lehetett kérni bizonyos közösségi érdekű dolgoknak az elintézésére, kijárására. Nélküle van-e valamilyen elképzelés az efféle közbenjárásokra?
– E kérdésről már Kovács Péter főtitkárral, de Kelemen Hunor szövetségi elnökkel is beszéltem, melynek során jeleztem, hogy a megyei választási iroda jegyzőkönyvét nem írtuk alá, mert nem tartjuk helyesnek a kialakult helyzetet. Az óvásnak viszont nem látjuk értelmét, mert a jogászok szerint, semmi eredményre nem számíthatnánk. Felfelé jeleztem, hogy a képviselő kiesése nekünk komoly gondot jelent, de a holnapi TEKT (Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa) és a szombaton összeülő SZKT (Szövetségi Képviselők Tanácsa) ülésen is felvetjük. E kérdéseket a sürgősen összeülő Opretív Tanács is megvitatja, mihelyt rendelkezünk a szükséges adatokkal, összehívjuk a megyei szervezet legmagasabb fórumát, a választmányt is. A kiesés pótlásához jobban össze kell fognunk, jobban fel kell használnunk helyi lehetőségeinket, ugyanakkor az országos szervezettől is hathatósabb támogatást kérünk a székház fenntartásához, intézményeink működtetéséhez. Közben támogatást kértem a Temes megyei új képviselőtől, Molnár Zsolttól is, aki szórványmenedzserként eddig is felelt Arad megyéért. Ugyanakkor a régiónkhoz kötődő Winkler Gyula EP-képviselő is támogatást ígért, ahányszor szükséges a helyszínre jön.
– Fenn tudják-e tartani a megyei székházat?
– A fenntartási költségekből is hiányozni fog a képviselői iroda hozzájárulása, ennek ellenére, megpróbáljuk a feltételeket biztosítani az itt folyó tevékenységekhez. Mivel a székház nem az elnöké, hanem a megye magyarságáé, annak működnie kell. Jómagam minden hétfőn 17 órától fogadóórát tartok, de a kollégák is folytatják a szokásos programjukat. Bízom benne, hogy a székház működtetéséhez meg fogjuk találni a szükséges pénzforrásokat. Tekintve, hogy tagsággal rendelkező érdekvédelmi szervezet vagyunk, a tagsági díjak befizetésére is fokozottan odafigyelünk, azok a székház fenntartásának a költségeit fogják szolgálni. Tehát az RMDSZ Arad megyei szervezetében, saját parlamenti képviselő nélkül is az élet megy tovább.
Köszönöm a beszélgetést.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

REPLY Lesz-e magyar összefogás az európai kisebbségekkel?
Tőkés László arra a polgári kezdeményezésre próbál igazságosztóként és összefogás-teremtőként rátelepedni, amelyhez az elmúlt két évben csupán néhány sajtónyilatkozatnyi és két KMAT-ülésnyi hozzájárulása volt.
A decemberi parlamenti választások után semmi sem változott a Kárpát-medencei magyar közélet viszonyrendszerében. Ami persze nem meglepő, egyetlen közéleti szereplő sem volt annyira naiv, hogy arra számított volna, az RMDSZ nagyarányú győzelme helyre rakja a dolgokat, és a következő ciklus közepéig a vesztesek, elfoglalva Erdély politikai porondján a nekik megmaradt kis szeletet, a bizonyítványukat magyarázzák és a sebeiket nyalogatják.
A választók viszont minden bizonnyal valamiféle katarzisra számítottak, arra, hogy a választások elmúltával - vásárhelyiesen szólva - a politikai mocskolódásnak egy ideig vége lesz, és új fejezet kezdődik az erdélyi politikában.
Nos, nem történt változás. Mint ahogyan ebben a viszonylatban az RMDSZ-ben lezajlott elnökválasztás sem hozott semmi változást, a Szövetségben lezajlott fiatalítás ellenére sem. Ellenfeleink húsz éve székükhöz ragaszkodó emberekről beszélnek, miközben lassan Tőkés László az egyetlen erdélyi magyar politikus, aki 1989 óta egyik bársonyszéket a másik után húzza maga alá, néha egy időben többet is. A választások után, tükörbe nézés helyett, a szerkesztőségek e-mail címére változatlan intenzitással érkeznek a sablonos nyilatkozatok, az RMDSZ-t posztkommunista, neptunista, tájbasimuló, bársonyszékhez-ragaszkodó stb. társaságnak tituláló kinyilatkoztatások.
Az RMDSZ az erdélyi magyarság legitim képviselője
Hegyeshalomtól keletre a számok minden bizonnyal mást jelentenek, itt az önkormányzati választások, 86-7-7, illetve a parlamenti választások 87-13 arányát továbbra is lehet úgy olvasni, hogy Erdélyben egyenrangú alakulatok léteznek, amelyek fölött Tőkés László személye áll. Hegyeshalomtól nyugatabbra a partnerek nehezen értik ugyan az erdélyi magyar szervezetek belső viszonyait és versenyét, de a számokat ismerik, ezért következtetésük egyértelmű: az erdélyi magyarság legitim politikai képviselője az RMDSZ. Mint ahogyan például Dél-Tirolban az SVP, a német lakosság legnagyobb alakulata számít legitim képviseletnek, még akkor is, ha a tartományban az abszolút többsége mostanra pengeélen táncol, két függetlenségpárti alakulat, egy zöldpárt és a helyi olasz párt egészíti ki az ottani arányokat.
Az európai partnerek tehát az erdélyi magyarság legitim képviselőjének, az RMDSZ-nek a kisebbségi európai polgári kezdeményezésről szóló javaslatát fogadták el. A szövetség törekvése nem új keletű, hiszen politikai programja és külpolitikai határozata értelmében célja az európai kisebbségvédelmi keretszabályozás megteremtése, 2011 áprilisában pedig megállapította, hogy az európai polgári kezdeményezés ebbe az irányba mutató eszköz lehet. Az elsőként megkeresett partner az európai kisebbségek ernyőszervezete, a FUEN volt, és ehhez csatlakozott természetes szövetségesként a dél-tiroli SVP.
Európa két nagy nemzeti közösségének legitim képviselete és a több mint kilencven szervezetet képviselő FUEN már jelentős európai kisebbségi szolidaritást jelent. Ehhez jelezték csatlakozási szándékukat további franciaországi, dániai, hollandiai, belgiumi, németországi, lengyelországi, görögországi szervezetek és közösségek. Az európai kisebbségi összefogás tehát adott, ennek lehetnek további partnerei a Kárpát-medencei magyar szervezetek, kiteljesítve az európai szolidaritást. Okafogyott tehát Tőkés László felhívása, hogy egy külön nemzetpolitikai műhelyben, az egyébként semmiféle jogi alappal nem rendelkező Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanácsban (KMAT) kellene a kezdeményezés kapcsán a magyar összefogást megteremteni (furamód, Budapesten, erdélyi tennivalóinkról). Tőkés László arra a polgári kezdeményezésre próbál igazságosztóként és összefogás-teremtőként rátelepedni, mint valami nemzet fölötti egyszemélyes intézmény, amelyhez az elmúlt két évben csupán néhány sajtónyilatkozatnyi és két KMAT-ülésnyi hozzájárulása volt. Nyilatkozatok helyett tartalom
Két héttel ezelőtt, az alapító partnerek megállapodás-kötése után, Szilágyi Zsolt EMNP-alelnök egy sajtónyilatkozatban arról beszélt, hogy szerinte az RMDSZ-t az EMNP javaslatai ihlették. A Jereváni Rádió és az ellopott kerékpár esete áll fenn. Az RMDSZ első szövegváltozata ugyanis 2011-ben született, amelyről már partnereinkkel egyeztettünk, és alapjául a Szövetség 2011. februári kongresszuson elfogadott külügyi dokumentuma szolgált. A javaslat 2012. január 26-án került nyilvánosságra az Európai Parlamentben rendezett konferencián, ahol Winkler Gyula mutatta be az elképzelést egy közös nyilatkozattal együtt, amelyben az tételesen szerepelt. A megszövegezéshez kísértetiesen hasonlító EMNP-javaslat pedig egy héttel később, a 2012. februári KMAT-ülésen jelent meg, az EMNP Külügyi és Nemzetpolitikai Kabinetjének fejlécével, Szilágyi Zsolt aláírásával. Ezt követően az RMDSZ, az EMNP és az SZNT közösen, magyar szakértőktől kért normakontrollt. Akkor jelent meg az EMNP-nek a polgári kezdeményezésről szóló utolsó tartalmi utalása.
A polgári kezdeményezés mögött a Szövetségben két év munkája, kongresszusok, konferenciák, több tucat egyeztetés, vita, több alkalommal módosított javaslatcsomag áll, amelyen minden bizonnyal az utolsó pillanatig lesz még csiszolnivaló. Ez a munkafolyamat valószínűleg idegen egy olyan politikai személyiségtől és környezetétől, akinek munkája egyszemélyes intézményként nemzetpolitikai kinyilatkoztatásokra és értékítéletekre korlátozódik.
Ebben a pillanatban legfeljebb két magyar indíttatású kisebbségi polgári kezdeményezésről lehet beszélni, az európai szolidaritással készülőről és az SZNT javaslatáról. Személy szerint úgy érzem, hogy Izsák Balázs regionális irányú kezdeményezése beillik a széles körű kisebbségvédelmi intézkedés-csomag javaslatba. A nyilvánosságra hozott szöveg azt kéri: „Az Unió kohéziós politikája kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. (...) A fentiekben jelzett régiók, köztük a közigazgatási hatáskörökkel nem rendelkező földrajzi körzetek lemaradását úgy kell megelőzni, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió feltételeit fenntartani, hogy közben sajátosságaik ne változzanak meg.” A szöveg meglehetősen távol áll attól, hogy a közleményekben megjelent szándéknak megfelelően Székelyföld területi autonómiáját kérné, de kétségtelenül korrekt és európai. Az SZNT tervezete találkozik az RMDSZ regionalizációs céljával, hiszen a 2007-ben a bukaresti parlamenthez benyújtott törvényjavaslat a fentiekben is jelzett elgondolásból fakadt. Az európai szolidaritással készülő kezdeményezésnek a regionális fejlesztés és a területi kohézió mindenképpen része lesz.
Csatlakozás az európai szolidaritáshoz
Készül tehát a kezdeményezés-csomag, amelynek elemeiben konszenzussal egyetértenek az európai kisebbségi közösségek, és amely a magyar nemzeti közösségünk szempontjából is jelentős előrelépést jelentene a kisebbségi jogok szavatolásában. Ugyanakkor adott egy széles körű európai szolidaritás. Ez az eredménye az RMDSZ több mint két éves polgári kezdeményezéssel kapcsolatos munkájának. Természetes volna, hogy valamennyi magyar szervezet, amely célnak tekinti, hogy létrejöjjön az EU-s szintű kisebbségvédelmi politika, a meglévő európai összefogáshoz csatlakozzon. Ez nem az RMDSZ-hez jelent csatlakozást, hanem a közös kezdeményezéshez, az európai kisebbségek nagyobb családjához. Az ajtó nyitott minden csatlakozni kívánó szervezet számára, függetlenül attól, hogy melyik tagállamból származik.
Vincze Loránt
A szerző az RMDSZ nemzetközi kapcsolatokért felelős titkára
Transindex.ro,

Ágoston András:
Tetemrehívás
Sokaknak eddig sem volt kétséges, hogy a politikai áramlatok, melyeket az egyik oldalon Tőkés László, a másikon Markó Béla, illetve Kelemen Hunor neve fémjelez, ideológiai szempontból összebékíthetetlenek.
Az európai polgári kezdeményezés (EPK) három elképzelésével kapcsolatos egyeztetést sürgető, minapi Tőkés László-levéltől politikai eredményt a helyzet ismerői közül senki sem várt. Tudni való, hogy a három erdélyi kisebbség-jogi elképzelést sem politikai, sem pedig elvi-jogi alapon nem lehet összeegyeztetni. Tagadhatatlan azonban, hogy a levél nyomán kibújt a szög a zsákból. Az összebékíthetetlenség ténye most nyilvánossá vált.
A „Kelemen kitérő választ adott Tőkésnek” c. Krónika információból kiderül, nemcsak az, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) részére a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) nem ér (s nem is ért) soha egy lyukas hajítófát sem, hanem az is, hogy a helyi hatalomhoz simuló erdélyi „egypárt” nem száll ringbe az autonómia egyik formájáért sem. Sőt, azon tüsténkedik, hogy az EPK mielőbbi útnak eresztésével a minimális kisebbségi jogoknak egy olyan liberális keretszabályozása jöjjön létre, amely az EU szintjén egyszer és mindenkorra lehetetlenné teszi nemcsak az autonómiakövetelések legitimálását, de megjelenését is.
Húsz éves álma ez a „keretszabályok” atyjának, Várady Tibornak, a Kárpát-medencében működő autonómiát mellőző vajdasági magyar politikai elitek doyenjének.
Ha megvizsgáljuk a Kárpát-medencében működő magyar politikai elitek elmúlt egy éves tevékenységét mind az autonómia, mind az EPK ügyében néhány szembeötlő megállapítás kínálkozik.
A legfontosabb az, hogy az RMDSZ emberei a KMAT ülésein nem árultak zsákbamacskát. Már a múlt év februárjában világosan elmondták, mi a tervük. Tehették, mert akkor már zajlottak az autonómiát mellőző „keretszabályokkal” kapcsolatos nemzetközi sikerrel kecsegtető egyeztetések.
A múlt év január 25-én az Európai Parlament kisebbségi frakcióközi munkacsoportjának számos tagja, az Európai Nemzetiségek Föderális Uniójának (FUEN) vezetősége és több érdeklődő vett részt azon a Winkler Gyula, RMDSZ-es EP képviselő által szervezett kerekasztal-megbeszélésen, amelynek témája a kisebbségi tematikájú európai állampolgári kezdeményezés volt.
A rendezvényen Tabajdi Csaba, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) képviselője a kisebbségi frakcióközi munkacsoport új társelnöke, méltatta az RMDSZ és a FUEN közös indítványát.
Mit is? Azt, hogy „az európai állampolgári kezdeményezés eszközét felhasználva, az európai kisebbségi szervezetek kisebbségi keretszabályozás megalkotását kérjék az Európai Uniótól”.
Hol van ebben az autonómia? Sehol.
Másodszor, noha időközben a nemzeti oldal tette a dolgát, és vannak is konkrét autonómiajavaslatok mind a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), mind az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) részéről, ez ma már nem elég. A gond az, hogy előkészítettség dolgában, a nemzetközi szervezettség szintjére egyedül az RMDSZ „keretszabályai” emelkedtek.
Részben, mert a múlt évben megtartott KMAT ülésektől függetlenül az Európai Parlament kisebbségi frakcióközi munkacsoportja már a múlt év áprilisában napirendre tűzte s ezzel mintegy befogadta ezt a „kisebbségi tematikájú európai állampolgári kezdeményezést”.
Másrészt, Kelemen Hunor Tőkés László nyílt levelére adott tegnapi válaszában leszögezte: „az RMDSZ a Dél-tiroli Néppárt és az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) összefogása és együttműködése gyümölcseként európai szintű összefogás körvonalazódik a kisebbségi Európai Polgári Kezdeményezés, a Minority SafePack kisebbségvédelmi keretszabályozás kérdésében, amely északtól-délig és kelettől-nyugatig partnereket talál”.
A nem minden szarkazmus nélküli megnyilatkozás a rideg valóságra hívja fel, most már nyíltan a figyelmet.
Harmadszor, a rideg valóság pedig az, hogy az RMDSZ saját érdekében viszonylag gyorsan megtalálta a liberális beállítottságú nemzetközi támogatást. Ami nem csoda, hiszen a cél azonos. Az, hogy az annyi keserves (akár nemzetközi) vitával fenyegető autonómiakövetelések előtt az EU szintjén is lezáruljon az út. A nemzetközi színtér ismeretében talán nem lehet kétséges, hogy az RMDSZ és szövetségesei kezdeményezését az Európai Bizottság (EB) minden további nélkül befogadja. Mint ahogy ahhoz sem férhet kétség, hogy az RMDSZ az aláírásgyűjtést, időt többé nem fecsérelve a „hazai egyeztetésekre”, a neki és a magyarországi választási kampány hozta szükségleteknek megfelelően ütemezve, nagy zenebonával, haladéktalanul el is kezdi.
Kissé mosdatlan megfogalmazással, a nemzeti oldal itt áll ismét megfürödve.
Versenyre kelni az RMDSZ lopakodó EPK projektumával lehet, de talán még sem érdemes. A nemzeti oldal puskapora menet közben valahogy benedvesedett.
De, nincs minden veszve! A szembenállás mibenlétének bemutatására még van lehetőség. Az RMDSZ-nek és nemzetközi segítőinek se lehet mindegy, ha az EB előtt időben megjelenik egy olyan autonómia-modell Erdélyből, amelynek valamelyik élő nyugati autonómiához való hasonlóságát a jó érzésű politikus és a tudomány szabályait tisztelő szakember nem tudja elvitatni. Egyáltalán nem biztos, hogy az összehasonlítás, amire párhuzamos beadvány adhat lehetőséget, így mellőzhető lenne.
Az RMDSZ „keretszabályainak” és a nemzeti oldal autonómiamodelljének szembeállítása nyomán rögtön kiderülhet, hogy a helyi többségi hatalomhoz simuló „egypártok” nem akarnak kisebbségi autonómiát. S ami szintén nem mellékes, kiderülhet, hogy az „európai típusú” autonómiát nem akarják sem az utódállamok politikai elitjei, sem az EU illetékes döntéshozói.
Vannak még más lehetőségek is, de ezeket immár csak a nemzeti oldal politikai erői kellene, hogy megvitassák.
S legvégül. Kelemen Hunor tegnapi levelében utal az RMDSZ törekvéseire. Szerinte projektumuk, a „keretszabályok” intézménye azért lenne jó megoldás, mert „a nemzeti közösségek és az őket képviselő legitim szervezetek nem csak a saját egyéni specifikus gondjaikra keresnek megoldásokat, hanem képesek egymillió aláírással hitelesített, valós európai szolidaritást kiépíteni és fölmutatni”. Ez bizony tetemrehívás! Méghozzá hamis, erőfitogtatáson alapuló sanda szembesítés.
Mintha az RMDSZ elnöke azt mondaná: na nézzük, mit tudtok szembeállítani azzal a mindent lehengerlő politikai erővel, amely mögöttünk sorakozott fel? Mit? Hát az igazságot! Azt, hogy száz keretszabály sem ér annyit, mint a tényleges magyar autonómia.
Igen, az EPK-val kapcsolatos versenyfutásban a nemzetiek lemaradtak. De a lemaradást be lehet hozni. Még egy tisztes vereség is többet ér, mint az, ha most megállnánk.
Vállaljunk még egy fordulót!
Vmdp.org.rs
HÍRLEVÉL XI. évf. 20. szám

Kisebbségvédelmi szolgálat indult
Hunyad megye
A dél-erdélyi szórványban a korrektség és a békés együttélés jellemző a közösségekre, de azért időnként itt is tapasztalhattuk, hogy a társadalom nem képes végleg levetkőzni a nacionalista, szélsőséges indulatokat – jelentette ki Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke a kisebbségvédelmi szolgálat Hunyad megyei elindításakor.
Az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöksége szerdai ülésén döntött a kisebbségvédelmi szolgálat elindításáról, napirenden szerepelt még a Minden gyerek számít beiskolázási kampány, az RMDSZ csíkszeredai kongresszusára való előkészület, a negyedik Hunyad Megyei Magyar Napok megszervezése, valamint egyéb szervezetépítési kérdések.
Winkler Gyula európai parlamenti képviselő szerint a beinduló szolgálat támaszt és segítséget jelent azokban az esetekben is, amelyeken a magyarságukban sértett egyének mindeddig inkább túlléptek. – Félre kell tennünk a negatív beidegződést, és büszkén kell vállalnunk magyar identitásunkat, anyanyelvünket úgy, ahogyan például a Hunyad Megyei Magyar Napokon a nyilvánosság elé léptünk, és megmutattuk magyarságunkat. Tavaly a vajdahunyadi önkormányzati választásokon láthattuk: amint emelkedik a társadalmi tét, azonnal fellángol a magyarellenesség és a kirekesztés. Sajnos ilyenkor a legkönnyebb a kisebbségeket okolni, nekünk ez ellen fel kell lépnünk. Ennek egyik eszköze az új, Mikó Imre kisebbségvédelmi szolgálat – fogalmazott Winkler Gyula.
Hunyad megyében négy településen, Déván, Vajdahunyadon, Lupényban és Petrozsényban állnak a panaszosok rendelkezésére az RMDSZ önkormányzati képviselői vagy helyi elnökei, a szolgálat megyei felelőse Kofity Zoltán irodavezető. A RMDSZ Erdély-szerte létrehozta a Mikó Imre nevével fémjelzett szolgálatot. A Hunyad megyében is működő mozgalom célja, hogy eligazítást adjon és megoldást javasoljon magyar embereknek és magyar intézményeinknek, akiket magyarsága miatt ért hátrányos megkülönböztetés.
Szabadság (Kolozsvár),

Másodhegedűs sors várományosai? (II.) – Regionalizálás politikus szemmel
Románia lakosságát manapság élénken foglalkoztatja az EU-pénzek lehívásának állítólagos hatékonyságát előmozdító régióknak a kialakítása, amit ebben az évben végre is hajtanának.
A régiók határvonalaival kapcsolatban több elképzelés is született, azok megújuló viták témáját képezhetik, de a tényleges kivitelezés komoly feszültségeket is előrevetít. Annak érdekében, hogy az átlagember is kialakíthasson magának egy képet a jelzett fejlesztési régiók céljairól, a működéséről, a hatásköreiről Arad, Hunyad és Temes megyei politikusokat, polgármestereket kérdeztünk a régiók megrajzolásával és kompetenciáival kapcsolatos elképzeléseikről, lobbiról, előnyökről, hátrányokról.
Csak ne Olténiával!
Egyelőre nagyon kevés szivárgott ki a kormány régiós reform-tervezetével kapcsolatosan, ezért kevés a konkrétum. Annál több viszont a spekuláció és a különböző híresztelések. Mégis hogyan képzelik el Hunyad megye jövőjét? Erről több elöljárót kérdeztünk.
Előny a gazdagokkal való társulás
Noha Hunyad megye Erdélyhez tartozik, a legjobb mégis az lenne, ha továbbra is Temes, Arad és Krassó-Szörény megyékkel maradna együtt a jelenlegi fejlesztési régióban, hangsúlyozza Tiberiu Balint (PNL), a megyei tanács alelnöke. „A magyarázat egyszerű: Arad és Temes gazdag megyék, Arad és Temesvár jelentős fejlődési pólusok, a szegényebb Hunyad és Krassó-Szörény bizonyára jól járna a velük való társulással, mivel előbbiek jelentősen hozzájárulnának a régiós költségvetéshez. Szegényebb megyékkel való társulás esetén viszont csak a szegénységet osztanánk el egymás között”.
Balint szerint a Fehér megyével való összekapcsolás nem járna előnyökkel Hunyad számára, noha történelmi kötődése egyértelműen e mellett szól. „Gazdaságilag Fehér megye nagyjából ugyanazon a fejlettségi szinten áll, mint mi, a Gorj megyével való esetleges társulás viszont katasztrofális lenne”, véli az alelnök. Ugyanis olyan hírek is felröppentek, hogy Ponta kormányfő a Hunyaddal való összekapcsolással szándékszik kiváltságot biztosítani hatalmi bázisának, az olténiai Gorj megyének, s a régiós főváros Târgu Jiu lenne.
A jelenlegi régiós felállásban Dévának nyilván semmi esélye a régiós fővárosi cím megszerzésére a sokkal jelentősebb Araddal és főleg Temesvárral szembe, de az esetleges Fehér megyével való társulás esetén sem lenne jobb a helyzet. „Gyulafehérvár (58 000 lakos) és Déva (56 000) körülbelül egy szinten áll, előbbi mellett szól viszont a történelem, amivel Déva egyszerűen nem tud versenybe szállni”. Minden érv tehát a bánsági régió mellett szól. Sőt, még a részrehajlás veszélye sem áll fenn Balint szerint, mivel „Arad és Temesvár között akkora a rivalitás, hogy árgus szemekkel figyelik egymást bármilyen elosztásnál. A kicsik, vagyis Hunyad és Krassó-Szörény tehát bármikor találnak partnert érdekeik érvényesítéséhez, a központ tehát aligha veheti le magának a tejfölt”.
Ami a liberális megyei tanácsi alelnök számára is fontos lenne, az a régiós intézmények arányos elosztása a jelentősebb városok között. „Fenn áll a veszély, hogy a jó román centralizációs hagyományoknak megfelelően mindent a régiós központba helyeznek” Ennek elkerülésére Hunyad – és nyilván Arad és Krassó-Szörény – parlamenti képviselőire számít, általuk igyekeznek érvényesíteni Bukarestben a megye érdekeit. „Ha már decentralizációról van szó, akkor legyen igazi decentralizáció, ne egy újabb központosított bürokratikus szint létrehozása”.
Tudományos alaposságú régiósítás
„Eddig semmilyen információkat sem kapunk pártvonalon Bukarestből, közvitán sem vettünk részt, még meghívást sem kaptunk ilyesmire”, ismertette a helyzetet Petru Mărginean (PC), Déva polgármestere. Aki szerint a széleskörű társadalmi közvita elengedhetetlen, a régiók átszervezése és közigazgatási hatáskörökkel való felruházása csakis ilyen alapon történhet. „Nemcsak politikusokat, hanem néprajz-tudósokat, történészeket, közgazdászokat, földrajzosokat, szociológusokat kellene bevonni a döntésbe. Tudomásom szerint a kolozsvári egyetemen már néhány éve megalakult egy ilyen szakértői csoport, amely a régiós felosztás tanulmányozzák. Vajon figyelembe veszik őket?”
– Mit jelentene a régiók létrehozása Déva számára? Hiszen ellentétben a nehézipari jellegű, munkás szellemiségű Vajdahunyaddal és Petrozsénnyal, Déva mindig is adminisztratív jellegű volt. A megyei intézmények megszűnése jelentős érvágás lenne, hiszen Dévának semmi esélye a régiós fővárosi címre. – Ez kétségtelenül nagy veszteség lenne Déva számára, amit beruházásokkal és munkahelyteremtéssel kellene pótolni. Amúgy engem nem zavarna, ha Déva nem lenne többé municípium, hanem egyszerű város, de cserében több beruházás jönne, több munkahely lenne. A lényeg az, hogy az új régióban ne összpontosuljon minden a fővárosban, hogy ne Temesvárnak jusson minden.
– Apropó, Araddal, Temessel és Krassó-Szörénnyel lenne jobb, vagy Fehérrel, Szebennel esetleg Kolozzsal? – Egyik változat sem zavarna, a történelmi kötődések egyértelműen az utóbbi mellett szólnak, de semmi gond, ha a jelenlegi Temesvár-orientált felállás maradna. De mindezt alapos tanulmányokra, szakértők véleményére kellene alapozni, azért hangsúlyozom, hogy nem szabad felülről önkényesen dönteni és Hunyadot, például Gorj megyével összevonni, mert úgy akarja X vagy Y.
– Hogyan történne a régiós intézmények elosztása a jelentősebb városok között? – Semmilyen információ sincs erről, a lényeg, hogy a régiók a decentralizációt szolgálják, nem a régiós központosítást és hogy erősödjön a közigazgatási autonómia. A bukaresti kormány ne szóljon bele a helyi adminisztráció dolgaiba, ne kötelezzen adóemelésre, ne Bukarest szabja meg, hogy például a dévai önkormányzat hány emberrel működhet, mennyit költhet a bérezésre és hasonlók. Ha a régiós reform révén a kormány átengedi ezen hatásköröket a helyi önkormányzatoknak, akkor előrelépésről beszélhetünk. Ugyanakkor a községek átszervezése is szükséges, számos olyan kis népességű község létezik, amelyek képtelenek önálló gazdasági működésre, csupán a bürokráciát növelik. A lényeg a decentralizáció
„Másodlagos, hogy Hunyad megyét Temeshez és Aradhoz, vagy Fehérhez és Szebenhez csatolják-e, egyik változat sem lenne rossz. Déva egyik változatban sem lehetne régiós főváros, sem Temesvárral, sem Nagyszebennel nem versenyképes. Az USL pártérdekei alapján felvetett Gorj megyével való kombináció azonban káros lenne”, hangsúlyozza Mircia Muntean(PDL) parlamenti képviselő, Déva 1996 és 2012 közötti polgármestere.
Ami a régiós intézmények központosítását vagy városok közötti elosztását illeti, a volt polgármester szerint nyilván utóbbi lenne a jobb, de ez a helyiek ügyességétől is függ. „Annak idején Gyulafehérvár úgy szerezte meg a Hunyad, Fehér és Szeben megyékre illetékes táblabíróságot, hogy a helyi tanács gyorsan mozgott és épületet bocsátott rendelkezésre. A dévai tanács nem volt hajlandó erre, pedig esélye lett volna. Most is hasonló a helyzet, egyes régiós intézményeket Hunyad megye megtarthat. Például az erdészeti igazgatóságot, hiszen a megyénkben sokkal több az erdő, mint Arad és Temes megyékben együttvéve. A közegészségügyi igazgatóság viszont alighanem Temesvárt illeti, tekintettel egyetemi klinikáira.”
Muntean szerint azonban a lényeg nem is annyira a régiók megrajzolása, hanem a hatáskörök elosztása. „Temes megye például a jelenlegi központosított rendszer egyik fő károsultja, hiszen jóval többet fizet be a központi kasszába, mint amennyit onnan visszakap. Kolozs és Szeben megyéknél hasonló a helyzet, Hunyadnál valamivel jobb, de még mindig többet fizet, mint amennyit visszakap. A kormány pedig Dragnea Teleormanjának, és egyéb (Vrancea, Giurgiu, Olt, Vaslui stb.) regáti megyéknek irányítja a pénzt. A régiók lényege az lenne, hogy az itt előteremtett pénz itt is maradjon, vagy legalábbis annak legnagyobb része.” A pénzügyi decentralizációra viszont kevés esélyt lát a jelenlegi politikai fennállásban, tekintettel arra, hogy éppen a kiváltságos regáti megyék képezik az USL választási erődjeit.
Hiba lenne politikai alapon dönteni
Rengeteg a zaj, a javaslatok azonban nem foglalkoznak a gazdasági, történelmi vagy szociális-identitás kérdésekkel, hangsúlyozza Winkler Gyula, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke.
– Az RMDSZ ellenzi a jelenlegi 8 régiós rendszert.
– Mert bizonyítottan rossz. A régiókon belül a megyék fejlettségi szintje közötti különbség növekedett, ahelyett, hogy csökkent volna, noha ez utóbbi volt a régiók létrehozásának célja. 2006-ban az előcsatlakozási EU-s pénzalapok (Phare, Ispa, Samtid stb.) felhasználásáról az RMDSZ készített egy tanulmányt, amelyből kiderült, hogy a jelenlegi régiók nem kedveztek a fejlődésnek, s Románia siralmas teljesítménye az EU-s pénzalapok lehívása terén többek között a rossz régiós szerkezetnek tudható be. Jelenleg ugyanolyan tanulmányt készítünk az uniós pénzalapok felhasználásáról 2007 és 2011 között. A tavalyi adatok még nincsenek meg. A mostani rossz rendszert nem kell további – adminisztratív – hatáskörökkel felruházni.
– A székely régió létrehozásán kívül a jelenlegi fennállás máshol is feszültségeket okoz. – Közismert az Arad és Temesvár közötti versengés, de Kolozsvár és Nagyvárad között is hasonló a súrlódás az észak-erdélyi régióban. A központiban pedig a periférikus elhelyezkedésű, kis város Gyulafehérváron működik a fejlesztési ügynökség! A moldvai régióban is viszályok vannak, hol legyen a főváros, s más példák is vannak. A jelenlegi régiókat politikai szempontok szerint hozták létre 1998-ban, ami egyértelműen hibásnak bizonyult. Most nem szabad megismételni az akkori hibát és ismét politikai szempontok szerint dönteni. Alapos hatástanulmányok szükségesek és ezek alapján közvita. Amint említettem az RMDSZ ilyen tanulmányon dolgozik, s közvitát szervezünk az erdélyi magyarság körében.
– Milyen régiókat képzelnek el? – Olyanokat, amelyek történelmi, gazdasági, földrajzi adottságokra épülnek és erős identitással rendelkeznek. A dél-erdélyi Hunyad megye például sokkal inkább kötődik Fehér megyéhez, vagy Kolozshoz is, de még az autonóm Királyföld (szászföld) központját képező Szebenhez is, mint a Bánsághoz. Olyan régiók szükségesek, amelyekkel a bennük élők azonosulni tudnak, amelyre büszkék. Például a marosvásárhelyi magyarok nem vallják magukat székelynek, noha évszázadokon keresztül Marosvásárhely Székelyföld volt! Úgy kell kialakítani a régiókat, hogy jó legyen székelynek lenni, a vásárhelyiek is büszkék legyenek erre. Példák vannak már erre, Erdélyben a románok is büszkén vállalják fel a szász örökséget. Ráadásul a régióknak a hosszú távú fejlesztést kell előmozdítaniuk, nem a pártpolitikai klientúrák kielégítését célozniuk.
– A jelenlegi rendszer nyilvánvaló hiányosságai ellenére a kormány mégis ezt erőlteti. Ellenzékből milyen beleszólási eszközökkel rendelkezik az RMDSZ, amikor az USL-nek kétharmados többsége van a parlamentben?
– Legfontosabb eszközünk a párbeszéd. Komoly érvekkel. Amennyiben a párbeszéd esélyeit ellehetetlenítik Bukarestből vagy Budapestről, akkor esélyeink is csökkennek. Minden áron a párbeszéd hívei vagyunk, a társadalmi támogatás nélküli politikai döntés roppant hátrányos lenne, s egy kisebbség sorsa nem válhat parlamenti algoritmus tárgyává.
Chirmiciu András
nyugatijelen.com
Erdély.ma,

Nem marad „árva” műemlék a szórványban
Tíz műemléket fogadtak örökbe a szórványban tanuló magyar iskolások Brassó, Temes és Hunyad megyéből azóta, hogy tavaly ősszel az RMDSZ elindította az Örökségünk őrei: Fogadj örökbe egy műemléket elnevezésű programját.
Műemlékek száza vár az örökbefogadásra
Hegedüs Csilla, az RMDSZ kulturális főtitkár-helyettese lapunknak elmondta, a tavaly indított programban a Magyar Szórvány napján már három műemlék őrére talált, ezt követte további hét. A tervek szerint egy év alatt száz, vagy annál több műemléket szeretnének örökbe adni, és hamarosan kiterjesztenék a kezdeményezést a tömbmagyar vidékekre is, ugyanis nagyon sok helyről érdeklődnek az emberek.
„Egy olyan tér létrehozásáról szól a program, ahol a közösségépítés, identitásmegőrzés és összetartozás erősödik a szórvány közösségekben” – magyarázta a szakértő. Ezek a magyarságszigetek első körben a szórványban működő iskolaközpontokban tanuló magyar gyermekeket célozzák meg, általuk a közösség felnőtt tagjait is bevonva a tevékenységekbe.
Az a közösség, amelyik örökbe fogad egy műemléket, honismereti kutatást végez, játékos és médiaeszközökkel népszerűsíti az épületet, kulturális műsorokat szervez és közmunkával biztosítja a hely karbantartását.
Ám a program ennél sokkal változatosabb lehetőségeket rejt magában, ezt tanúsítja a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum iskolásainak rendkívül leleményes hozzáállása, aminek Hegedüs a hivatali munkáján túl, személyesen is nagyon örül.
Pezsgő diákélet a Téglásban
Január óta lázban ég a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum diáksága, mióta örökbe fogadtak több műemléket is. „Történt ugyanis, hogy az év első hónapjában megkezdődött a Fogadj örökbe egy műemléket! elnevezésű verseny” – írta lapunknak Szabó Rita nyolcadikos diák, akinek beszámolójából megtudtuk, az örökbefogadási program telitalálatnak bizonyult: a dévai magyar iskola diákjai nagy örömmel és tenniakarással feszültek neki a nem könnyű feladatnak.
„Kicsit megijedtünk, amikor kiderült, hogy a IX-XII. osztályos diákokkal is meg kell mérkőznünk, de a jó mondással sikerült megvigasztaltuk magunkat, miszerint >>Kicsi a bors, de erős!<< A választható neves helyek közül a 2004-ben összeállított Történelmi Műemlékek jegyzékben 451-453 sorszámmal nyilvántartott Fáy Béla-kastélyra és arborétumra esett a választásunk. A feladat szerint a mi dolgunk a műemlékegyüttes népszerűsítése, múltjának és jelenének minél szélesebb körben való ismertetése.”
A dévai iskola nyolcadikosai sajátosan közelítettek a feladathoz: egy Facebook-oldal és egy blog létrehozásával kezdték a népszerűsítést. A tartalmi rész összeállításához Schreiber István nyugalmazott tanár segítségét kérték, akitől megtudták a kastély és arborétum történetét. A Dévától 10 kilométerre fekvő, mintegy 70 hektáron elterülő dendrológiai parkot gróf Gyulay Ferenc, Várad alkapitánya, I. Rákóczi György fejedelem híres generálisa alapította. A park további tulajdonosai között voltak a Kuun, a Fáy- és az Ocskay-családok. A birtok külön érdekessége, hogy csak leányágon öröklődött tovább. Kazinczy Ferenc is megfordult a parkban 1816-ban, látogatását műemlék jelzi.
1949-ben, az államosításkor az arborétum a piskitelepi Erdőkerületi Hatóság tulajdonába került, 1952-ben nyilvánították Kísérleti Erdőterületté. Két év elteltével létrehozták a piskitelepi Kutatási és Kísérleti Állomást, és ez vette át a dendrológiai park egész bázisát. A természeti Emlékvédelmi Bizottság javaslatára az arborétumot jelenleg törvény védi, dendrológiai természetvédelmi műemlékké nyilvánították. Az Ocskay-család napjainkban visszaigényli az arborétumot, Románia egyik legértékesebb egzotikus fa- és cserjegyűjteményét.
„Járványként terjed” a tenniakarás
Miután a kastély történetét megismerték a diákok, játékos népszerűsítő tevékenységbe fogtak: rajzpályázatot hirdettek az I-IV. osztályos tanulók számára, a nyertes osztályt pedig egy parkban tett jutalomlátogatással lepik meg, amint kitavaszodik. Ezzel párhuzamosan irodalmi pályázatot is meghirdettek a nyolcadikosok, amit valamennyi testvériskolának elküldtek a Kovászna megyei Málnástól a magyarországi Kaposvárig. A nyertes pályaművek helyet kapnak a Corvin Kiadónál megjelenő Fürkésző és Szemfüles gyermek, illetve ifjúsági lapokban.
„Kutakodásaink során rátaláltunk egy régi receptgyűjteményre, ugyanis néhány osztálytársunk üknagyanyja szakácsnő volt az egykori Ocskay-kúrián. Ez kiváló lehetőség volt arra, hogy az Erdélyi Konyha című gasztromagazin szerkesztőjét, Csatlós Erzsébet Zsófiát meggyőzzük, tartsunk történelmi főzőleckét, készítsük el az egyik korabeli előételt és tortát. Konyhai vitézkedésünkről a magazinban olvashatnak az érdeklődők” – áll Szabó Rita beszámolójában.
Beszámol arról is, hogy többnyelvű népszerűsítő könyvjelzővel kedveskednek a kastély látogatóinak, továbbá mintegy 250, világszerte működő dendrológiai parkkal is felvették a kapcsolatot. Tevékenységükről a helyi sajtó is rendszeresen beszámol.
Ahogy az idő engedi, nagytakarítási akciót szerveznek a tanárok, szülők és diáktársak bevonásával. „Annak örülünk, hogy szüleink is bekapcsolódtak a munkába és szívvel, lélekkel segítenek” – összegez Rita, és hozzáteszi: osztálytársaival együtt tizenkettedik osztályos korukig szeretnének foglalkozni azzal, amit idén elkezdtek. Az örökbefogadásnak versenyszerű tétje is van, a programban szereplő örökbefogadók egyik csoportja fődíjként ellátogathat Brüsszelbe, ezt Winkler Gyula európai parlamenti képviselő ajánlotta fel a résztvevőknek.
Maszol.ro,

Csak hazádban lehetsz igazán szabad!
Vajdahunyadon, a Petőfi-szobor megkoszorúzásával indult a megemlékezés, a téliesre fordult időjárás miatt azonban az ünnepi beszédek a református templom évszázados falai között hangzottak el. Takács Aranka, az RMDSZ fiatal helyi elnöke rövid beszédében a forradalom mai, nagyon aktuális üzenetéről beszélt, párhuzamot vonva az akkor életüket áldozó fiatalok és megmaradásunkért ma is számtalan küzdelmet felvállalók között. A párhuzam konkrét apropóját az előző napok vajdahunyadi történései szolgáltatták, nevezetesen a szakmailag rendkívül jól teljesítő magyar kórházigazgató politikai alapon történő leváltása. – Akárcsak 165 évvel ezelőtt, most sem nézhettük, nézhetjük tétlenül közösségünk képviselőinek indokolatlan félreállítását. Azonnal léptünk is igazunk érvényesítése érdekében, és örömmel újságolhatom, hogy számos jóérzésű tanácsos kolléga támogatásával sikerült megvonni a városi tanács bizalmát attól a kórházi vezetőtanácsi testülettől, amely dr. Bende Barna menesztését szorgalmazta – számolt be a friss eseményekről Takács Aranka.
A felszólalásokat, ünnepi beszédeket követően Kulcsár Székely Attila, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház előadóművészének szavalatával, valamint a marosvásárhelyi Lokodi Rozália oboa- és Bordos Kinga zongoraművész koncertjével folytatódott a megemlékezés.
A vajdahunyadi református templom fölé magasodó Hunyadi-kastélyban a helyi Matei Corvin Kollégium, illetve a Téglás Gábor elméleti Líceum diákjai idézték fel sajátos módon a márciusi eseményeket. A Takács Aranka RMDSZ-elnök, Gherghina Rozália tanárnő és Kiss Mihály András iskolaigazgató által rendezett Élő történelem című összeállításban a diákok mai megközelítésben boncolgatták a haza fogalmát, annak jelentését, egyértelmű üzenetként fogalmazva meg, hogy mindenki csak a maga hazájában tud igazán kibontakozni, élni, szeretni, alkotni és igazán szabad lenni. A többnyire kortárs írók, költők szavai által megfogalmazott gondolatsorhoz kötődött Winkler Gyula EP-képviselő vajdahunyadi felszólalása is:„Mi magyarok, nemcsak itt Dél-Erdélyben, hanem Erdélyben mindenütt és a Kárpát-medencében nem a románok, szlovákok, szerbek, ukránok ellenében akarunk szabadok lenni, hanem velük együtt. Az elmúlt évszázad elején Amerikában megélhetőséget kereső magyarok írásait olvasva, de a most Európa-szerte boldogulást kereső magyarokkal beszélgetve, az ők tapasztalatait meghallgatva, merem állítani, hogy szabadságunk csak szülőföldünkön teljesedhet ki. Nekünk szórványban élő, dévai, vajdahunyadi, Zsil-völgyi magyaroknak szülőföldünkön kell biztos jövőt, a velünk együtt élő nemzetiségekkel közösen kell újra felfedeznünk a transzszilván szellemiséget, mert csak együtt lesz esélyünk szabadságunk kiteljesítésére.”
A vajdahunyadi megemlékezés Bartók Béla Magyar képek című zenekari művének néhány közismert dallamával zárult, melyet a marosvásárhelyi Lokodi Rozália oboaművész adott elő, Bordos Kinga zongorakíséretével.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad),

Minden magyar gyermek számít
Körülbelül 55 elsősre számítanak szeptemberben a Hunyad megyei magyar iskolákban, illetve tagozatokon.
A pedagógusok felkeresik a magyar családokat és számos vegyes családot is, hogy magyarázzák el a szülőknek a magyar nyelvű oktatás előnyeit, mert szöges ellentétben a még mindig jelentős közhiedelemmel, az anyanyelvű oktatás igenis előnyt jelent a román nyelvűvel szemben. Mert valóban minden magyar gyerek számít: ez nem szlogen, az RMDSZ mindig is az oktatást tekintette első számú prioritásának, s ez most is így van, hangsúlyozta Winkler Gyula EP-képviselő csütörtökön Déván tartott sajtóértekezletén. A minden magyar gyerek számít egész Erdélyben érvényes, a szórványban pedig különösen.
Néhány év visszaesés után 2011-től Hunyad megyében 1100 körül stabilizálódott a magyarul tanuló diákok száma. Közülük több ötven százalék, olyan 600 a dévai Téglás Gábor iskolában tanul, beleértve annak csernakeresztúri elemi szintű kirendeltségét, a többiek pedig Vajdahunyadon, Szászvároson, illetve három Zsil-völgyi városban: Petrozsényban, Vulkánban és Lupényban. Szeptembertől hasonló diáklétszámra számítanak, szögezte le a megyei RMDSZ elnöke, aki fontosnak tartja az enyhe visszaesés megállítását: 2005 őszén, például, mintegy 1300 diák tanult magyar nyelven a megyében. Jelenleg szakképzett pedagógus-gárda várja a diákokat valamennyi magyar iskolában vagy tagozaton, a helyettesítők száma elenyésző, ami az oktatás folyamatosan korszerűsödő színvonaláról tanúskodik. A széleskörű délutáni és közösségi foglalkozások pedig egy másik fontos érv, amely az anyanyelvi oktatás választás mellett szól a szülőknél.
Ilyen kiemelkedő közösségi program például a „Fogadj örökbe egy emlékművet” kezdeményezés, melyet a Téglás diákjai az elvárásokat meghaladó lelkesedéssel és tenni akarással fogadtak. Április 22-én Déván és a közeli Marosillyén lesz a program erdélyi döntője, melyen mind a 16 erdélyi megye magyar diákjai és pedagógusai részt vesznek. Délelőtt a Téglás iskolában kerül sor a műemlék-felkaroló program kiértékelésére, délután pedig a marosillyei Veres bástyában, Bethlen Gábor szülőhelyén kerül sor az „Örökségünk őrei” összerdélyi kezdeményezés indítóeseményére. Az önkéntesség, főleg fiatalok részéről, fontos lépés Erdély történelmi és kulturális magyar épített örökségének megőrzése, illetve a dicső múlt megismerése és tudatosítása irányába, hangsúlyozta Winkler Gyula.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad).

Kicsi a szórvány, de erős
Ismét sor került a Szórvány-Találkozóra, amelyet idén Szilágysomlyón szervezett meg a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) és a Simion Bărnuiu Diáktanács (SBDT), azzal a céllal, hogy a szórványban élő diákok közelebb kerüljenek egymáshoz, segíteni tudjanak egymás problémáin, kapcsolatokat építsenek illetve motiváltabbak legyenek.
A rendezvényt április 26-án, pénteken, a megnyitóval indították, melyen a 25 jelenlévő diákot a beszédével tisztelt meg: Winkler Gyula, Európai Parlamenti képviselő, Szabó József, Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke, Jakab Adorján, Magyar Ifjúsági Értekezlet elnök helyettes, Ravai Levente, Országos Magyar Diákszövetség elnöke, Papp Lajos, Szilágy megyei Ifjúsági Tanács alelnöke, Lukács Rajmund, MAKOSZ elnöke, Berei Dóra, MAKOSZ Szórványügyért felelős alelnöke, illetve főszervező és Kovács Norbert, a Simion Bărnuiu Diáktanács elnöke, helyi szervező. A megnyitót követően a résztvevők egy ismerkedési esten vehettek részt, mely által közelebb kerülhettek egymáshoz, s így gördülékenyebbé téve a hétvége további részeit.
A szombat délelőtt egy motivációs képzéssel kezdődött, melyet Filer Lóránd, a Prisma Egyesület elnöke, képzője tartott, hisz sok helyen, egy magyar közösségnek az érdeklődés hiányát vélik a legnagyobb hátránynak. Ezt követően a jelenlevők bemutatták a saját diákszervezeteiket, programjaikat s ezeknek a problémáit, annak reményében, hogy segítséget kaphatanak és nyújthatnak egymásnak.
Az estét a DT-Tesó nevű projekt vitatásával zárták, ami arra alapszik, hogy két különböző szórvány megyében elhelyezkedő diáktanács szervezzen együtt programokat, ismerkedjenek, mely által egy szorosabb kapcsolatot alakíthassanak ki, illetve így felsegíthetik egymást.
Az idei Szórvány-Találkozó is nagy sikerrel zárult. Mindenki új tapasztalatokkal, rengeteg ötlettel és még annál is több motivációval, tért haza, úgy a résztvevők, mint a szervezők. Köszönjük a Communitas Alapítvány támogatását, s mindenkinek, aki hozzájárult, hogy a Szórvány-Találkozó idén is megvalósulhasson.
MAKOSZ sajtóiroda
Erdély.ma

Sikeres székelyföldi jelenlét Brüsszelben – Nyílt napok a Régiók Bizottságánál
A közelgő Európa-nap alkalmából az uniós intézmények Brüsszelben és Strasbourgban megnyitják kapuikat az érdeklődők előtt, idén az uniós nyílt napokat szombaton, május 4-én tartották meg Brüsszelben. Ez alkalommal el lehetett látogatni az európai régióknak helyet adó épületbe is.
A Régiók Bizottságánál Hargita és Kovászna megye egy-egy standdal képviselte Székelyföldet, a küldöttségek Fejér László Ödön, Kovászna megyei parlamenti képviselő és Barti Tihamér, Hargita megyei tanácsos részvételével mutatták be az érdeklődőknek a térség gazdasági és turisztikai potenciálját, természeti adottságait. Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője is felkereste szombaton a Régiók Bizottságánál a székelyföldi standokat.
„Székelyföld megismertetése, népszerűsítése szempontjából fontosnak tartom a két székely megyei önkormányzat jelenlétét a Régiók Bizottsága által megszervezett nyílt napokon. Az Európai Unió a nyitottságról, a kezdeményezőkészségről szól, meg kell ismertetnünk szülőföldünket, közösségünket, hogy a jövőről szóló törekvéseinkhez európai támogatást tudjunk szerezni. Nagy mértékben erről szól a mi munkánk is az Európai Parlamentben, és erről szól most Hargita Megye Tanácsának és Kovászna Megye Tanácsának brüsszeli jelenléte. Remélem, hogy a jövőben európai képviseleti tevékenységünk egyre sokrétűbb, tartalmasabb, sokszínűbb lesz, mert Székelyföldnek, Erdélynek, a romániai magyar közösségnek minden olyan európai rendezvényen jelen kell lennie, ahol törekvéseinknek támogatást tudunk szerezni” – értékelte a székelyföldi jelenlét súlyát az uniós nyílt napokon Winkler Gyula.
A székelyföldi standok kínálatát nagy érdeklődés övezte, az Európa minden részéről érkező látogatókat nemcsak a két megye turisztikai kínálata érdekelte, hanem a székely jellegzetességekre is kíváncsiak voltak, szívesen megkóstolták a gasztronómiai ínyencségeket, jól fogyott a házi kenyér, a sajt, a kolbász, amelyet köményes és áfonyapálinkával öblítettek le. A Hargita és Kovászna megyei tanács küldöttsége a helyszínen angol és francia nyelven tájékoztatta az érdeklődőket, de tartalmas és minőségi, a térséget bemutató, népszerűsítő szóróanyaggal is ellátták a látogatókat.
A szombati rendezvényen 41 régió és város mutatkozott be 34 standon, Romániából Hargita és Kovászna megye, valamint az Észak-Keleti Régió Fejlesztési Ügynöksége (Suceava, Bacau, Vaslui, Botosani, Neamt, Iasi megye) volt jelen Brüsszelben. Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője szombaton részt vett az EP-ben szervezett nyílt napon is, ahol „A Polgárok Európai Éve – hogyan tehetjük jobbá a Polgárok Európáját” című vitafórumon vett részt. Winkler Gyula EP-képviselő sajtóirodája
Erdély.ma

A Magyar Szórvány Napja november 15-én
Idén először egész Kárpát-medencében
Budapesten ülésezett május 8-án, szerdán a Magyar Állandó Értekezlet Szórvány szakbizottsága, Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár, a bizottság elnökének összehívására.
Napirenden szerepelt a Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT. tájékoztatója a 2012-es év tevékenységéről és a 2013-as év prioritásairól, a szórványban levő iskolaközpontok helyzete és ezek támogatása, valamint a Kárpát-medencei magyar szervezetek tájékoztatói.
Az RMDSZ képviseletében Winkler Gyula EP-képviselő ismertette a Szövetség szórványprogramjának 2013-as prioritásait. „Az elmúlt két esztendőben az RMDSZ áttért az úgynevezett harmadik generációs szórványprogramokra. 1990 után a szórványközösségek szervezésén volt a hangsúly, az azt következő évtizedben zajlott az intézményépítés, most pedig igazodva az új évezredhez, a magyar közösségi hálózatok létrehozását helyezzük előtérbe és szórványprogramjainkat is ennek szellemében alakítjuk” – fogalmazta meg az elmúlt több mint két évtized szórványpolitikájának különböző fázisait Winkler Gyula. A létező szórványközpontok, az oktatási intézmények és szórványkollégiumok, valamint a szórványban működő magyar házak továbbra is fenntartásra, fejlesztésre, bővítésre szorulnak, mindezeket a tevékenységeket – a pozitív diszkrimináció elvét alkalmazva – megfelelő finanszírozásban kell részesíteni, ugyanakkor szükség van a közösségi hálózatok kialakítására is, amelyek a helyenként létező tapasztalatot, a már kialakult jó gyakorlatot el tudják juttatni a legapróbb szórványközösséghez is, tette hozzá az RMDSZ európai parlamenti képviselője. Szintén a hálózati megközelítést tükrözi a Székelyföld-szórvány partnerség folyamatos bővülése, amely egyre több tartalmat kap, ugyanakkor folyamatban vannak azok a kutatások, amelyek eredményeire építhetjük majd a nagyvárosi szórványokat megszólító programjainkat – mondta Winkler Gyula. Szerinte a hálózatépítésnek jó példája az Örökségünk Őrei erdélyi hálózatának megalakulása, amelyre két héttel ezelőtt Marosillyén, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szülőházában került sor a 2013-as Bethlen Emlékév égisze alatt. Kiemelten fontos az Erdélyben működő 15 szórványkollégium, prioritás a Szamosújváron működő Mezőségi Téka Szórványkollégium megvalósítása – tette hozzá az EP-képviselő.
A Szórvány szakbizottság napirendjén szerepelt a Kárpát-medencei Magyar Szórvány Napjának megszervezése november 15-én, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születése napján. Répás Zsuzsanna bizottsági elnök méltatta a Szórvány szakbizottság döntését, amelynek köszönhetően idén először szervezik meg a Magyar Szórvány Napját az egész Kárpát-medencében. A kezdeményezésben az anyaország is kiveszi a részét, a szakbizottság javaslatára magyarországi rendezvények is lesznek november 15-én. Winkler Gyula ismertette az RMDSZ által kezdeményezett Magyar Szórvány Napjának történetét. Erdélyben idén harmadik alkalommal szervezik meg, helyi kezdeményezésre építve, ebben az évben Nagyenyed ad otthont a Magyar Szórvány Napja központi rendezvényének. Tavaly Brassóban volt a központi rendezvény, de Déván és Medgyesen is szerveztek ez alkalomból eseményt, 2011-ben pedig Déván és Marosillyén szervezte meg az RMDSZ a Magyar Szórvány Napját.
Nyugati Jelen (Arad)

Civil szervezetek vására Marosvásárhelyen
Együtt, a közösségért!
Szikrázó napsütésben félmaraton versennyel indított szombaton a XI. alkalommal megrendezett Civil szervezetek vására. Idén Együtt a közösségért jelszó alatt zajlik a rendezvénysorozat, amelyet a szervezők nevében Koreck Mária, a Divers egyesület vezetője, Lokodi Edit, a Maros Megyei Tanács alelnöke és Moca Rudolf nyitottak meg. A főtéren az első nap 59 civil szervezet volt jelen standdal vagy sátorral.
A reggeli órákban már javában futották a köröket a félmaraton résztvevői, 10 órától pedig a virágóránál, népes közönség előtt került sor az egyhetes rendezvénysorozat ünnepélyes megnyitójára. Koreck Mária, a Divers egyesület vezetője szerint az idei Civil szervezetek vására ismét jó alkalom arra, hogy a nemkormányzati szervezetek bebizonyítsák, együtt dolgoznak a közösségért, és teszik ezt annak ellenére, hogy vannak, akik meg szeretnék osztani őket. A Népújságnak nyilatkozva hangsúlyozta, a XI. alkalommal megszervezett vásárra rekordszámú – 62! – szervezet jelezte részvételi szándékát, közülük 59-en jöttek el.
– Célunk az, hogy láthatóvá tegyük ezeket a szervezeteket, hogy meg tudják mutatni, mit tesznek a közösségért, hiszen a mindennapi munkájuk, főleg a szociális területen aktiválók esetében, nem látványos. Tíz év után elmondhatjuk, a láthatóságot elértük, de a másik célunkat, hogy a helyhatóságokkal együttműködve oldjuk meg a közösség gondjait, sajnos nem sikerült megvalósítani. Az önkéntes munka jellegéből adódóan ugyanis nem tudunk eleget előszobázni a választottaknál illetve a hivataloknál, akik részéről nagyon kevés érdeklődést tapasztalunk. A párbeszéd nem működik megfelelően, az önkormányzatok pedig leginkább azokat a civil szervezeteket támogatják, amelyek egy-egy tábort, egynapos kulturális rendezvényt szerveznek, és kevésbé segítik azokat, akik nap mint nap szociális téren működnek. Immár a civil szervezetek is változtattak hozzáállásukon. Mivel hosszú távon a komoly programok még mindig nem tarthatók fenn, továbbra is együtt szeretnénk működni a hatóságokkal, de minden erőnkkel függetlenségre törekszünk, arra, hogy megerősítsük a szervezeteket, hogy előszobázás nélkül is meggyőzőek legyünk. Évről évre több a támogatónk: vannak a passzív támogatók, és örvendetes, hogy számuk nő, de sokkal több szponzorra lenne szükségünk. Másrészt a civil szervezetek egymást közt is jobban együtt kellene működjenek, hogy hatékonyabban dolgozzanak a közösségért – mondta el Koreck Mária.
Lokodi Edit, a Maros Megyei Tanács alelnöke fontosnak tartotta a civil szervezetek és a helyhatóság együttműködésében a harmónia kialakítását, ugyanakkor sajnálatosnak nevezte, hogy az önkormányzatok még mindig nem ismerik fel azt az erőt, amit a nemkormányzati szervezetek jelentenek.
Felszólalásában Moca Rudolf a multikulturalitás és a többnyelvűség jegyében megszervezett rendezvénysorozat programját ismertette. Az egyhetes vásár alatt ugyanis a szervezők – a Divers egyesület és az Alpha Transilvana Alapítvány – valamint a társszervezők – a Marosszéki Közösségért Alapítvány, az Egészség és Reménység Egyesület valamint az Euro Media Adveritsing – gazdag interaktív tevékenységeket szerveztek. Többek között a standoknál általános műveltséget fejlesztő tevékenységeket, az önkéntességet népszerűsítő versenyeket, online fotóversenyt szerveztek, de nem maradt el a vérnyomás- és vércukorszintmérés, az aszfatrajzverseny, a néptánc- és népzene- előadások, az arcfestés, kézművesműhelyek, görkorcsolyaverseny, baseballbemutató, sportrendezvények sem. A civil szervezetek szombati felvonulásukkal is a civil szféra fontosságára próbálták felhívni a figyelmet, és sor került az Europa Cross és a félmaraton győzteseinek díjazására is.
Ma a Bernády Házban az európai állampolgárság témakörében Winkler Gyula EP-képviselő részvételével zajlik kerekasztal- megbeszélés, csütörtökön a Bolyai klubban a civil szervezetek anyagi fenntarthatóságáról valamint Marosvásárhely kulturális életéről szerveznek kerekasztal-megbeszélést, a Bernády Házban pénteken sorra kerülő rendezvényen a szociális szolgáltatásokról lesz szó. A civil szervezetek vására szombaton a Swimathonnal és a civil szervezetek báljával zárul, amelynek keretében sor kerül az Év Önkéntese Díj kiosztására.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)