Ránk szakad a múltunk
A Gondviselésnek köszönhető, hogy vasárnap délelőtt senki nem tartózkodott a romhalmazzá vált pénzügyi palota sarkánál a járdán, ugyanis ekkor néhány nagyobb stukkódarab zuhant a gyalogjáróra. A leomlott stukkók és a velük lezúduló faldarabok simán agyonüthettek volna bárkit, akire ráesnek. A gyalázatos állapotba került épületen a védőhálók rég szétszakadtak, szétmállottak, így nem védenek ugyan a leomló vakolat és faldarabokról, de legalább látványosan hirdetik, hogyan jut ebek harmincadjára egy egykor impozáns műemléképület a mai Nagyváradon. Olvasóink értesítettek bennünket az omlásról, s a helyszínen megszemlélhettük, hogy valóban életveszélyes állapotok uralkodnak a pénzügyi palota mellett.
Ahhoz, hogy világossá váljon, hogyan is vált a Fő utca egyik legszebb bérpalotája, mára egy omladozó, életveszélyes patkányfészekké, érdemes ismerni az épület történetét és az ehhez kapcsolódó restitúciós huzavonát. A nagyváradi Fő utca 35. szám alatt levő pénzügyi palota visszaigénylésének procedúrája ugyanis évek óta zajlik. Az irgalmas rendtől elkobzott ingatlanról első fokon ki is mondták már, hogy annak jogos tulajdonosa a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, azonban a Bihar Megyei Tanács, mely az államosítást követően az ingatlant megkapta, óvást nyújtott be az első fokú ítélet ellen. A fellebbezők azzal érveltek, hogy az irgalmasok által építtetett egykori ingatlanban soha nem folyt liturgikus értelemben vett egyházi tevékenység, tehát az egyház így nem is formálhat jogot az épületre. Ez az érvelés nem csupán jogszerűtlen, de azt is igazolja, hogy a megyei tanács vezetői, akik foggal-körömmel ragaszkodnak a kommunista érában elrabolt épülethez, vagy nem ismerik annak történetét, vagy egyszerűen nem vesznek tudomást a dokumentációval bizonyítható valóságról.
A Betegápoló Irgalmas (Mizerikordiánus) Rend egy laikus férfi szerzetesrend, a legjelentősebb betegápoló katolikus férfi rend. Tagjai orvosok, gyógyszerészek, ápolók voltak. A rend, más szerzetesi közösségekkel ellentétben, soha nem rendelkezett földbirtokkal, a működéséhez, betegápoláshoz szükséges jövedelmek mindig kamatozó tőkepénzekből, bérbe adott ingatlanokból folytak be. A XIX. század végén a nagyváradi rend már csak úgy tudta fenntartani a kórházat, rendelőket, patikát (melyekben zömmel szegény sorsú embereket gyógyítottak ingyen), ha újabb ingatlanokat építtet, hogy ezek bérleti díjából fedezzék az egészségügyi tevékenységhez szükséges kiadásokat és a kórház fejlesztését. Ezért 1899. márciusában a rend akkori váradi perjele, Wimmer Julián doktor elrendelte: építsenek egy bérpalotát a Fő utca 35. szám alatt, hogy a bérbeadásból befolyó jövedelmekből fedezzék az egészségügyi intézményeik műszaki fejlesztését. Még mielőtt elkezdődött volna a tervezés, már megköttetett a bérleti szerződés az Osztrák–Magyar Monarchia pénzügyminisztériumával. A megyei tanács fellebbezésében ezért hivatkozott arra, hogy a bérpalota nem templom vagy rendház volt.
A ma is meglevő dokumentumok igazolják, hogy az államosításig mindvégig és egyedül az irgalmasok rendje szerepelt az épület tulajdonosaként, és nekik a román királyi hatóságok is bért fizettek, miután Erdélyt Romániához csatolták. Márpedig ha akkor a román hatóságoknak szemernyi kételyük támadt volna az épület tulajdonlásával kapcsolatban, bizonyára nem fizettek volna bérleti díjat az irgalmas rendnek.
Az irgalmas rendiek ingatlanát a restitúciós törvény alapján 2012-ben kapta vissza a nagyváradi római katolikus püspökség, ám a megyei önkormányzat, Radu Ţîrle elnöklése idején megtámadta az illetékes kormánybizottság határozatát.
A nagyváradi bíróság első fokon az egyháznak adott igazat, majd tavaly a megyeszékhely ítélőtáblája utasította el az önkormányzat fellebbezését. Ennek következtében a tanács, immár Cornel Popa elnökletével közpénzből alkalmazott ügyvédeket, hogy azok kiharcolják a perújrafelvételt a legfelsőbb bíróságon, akciójuk pedig sikerrel járt. Pár hónapja Ilie Bolojan nagyváradi polgármester egy sajtótájékoztatón bejelentette, a nagyváradi önkormányzat megelégelte, hogy ez a romos, balesetveszélyes épület ott éktelenkedik a korzó elején, és ennek felújításáért lépéseket is tesz. Ezek a lépések jogilag azonban korántsem egyszerűek, ugyanis mindaddig, amíg nincs végzés arról, kié is az ingatlant, senkinek nincs joga ott felújításokba kezdeni, se a püspökségnek, se a megyei tanácsnak. Nem is tett senki semmit azóta sem, még az időközben szétszakadt, ronggyá mállott védőhálókat sem cserélték ki. Tegnap hiába érdeklődtünk körbe, nem tudtuk kideríteni ebben a lehetetlen pereskedési hercehurcában ki lenne a felelős, ha ne adjisten baleset történne a szemünk láttára omladozó épület miatt. Így egyet tudunk tenni, figyelmeztetjük olvasóinkat, lehetőleg kerüljék a romhalmazzá váló pénzügyi palotát, ugyanis bármikor tragédia történhet ott. Olyan tragédia, melyet bizonyára egyetlen pereskedő, bitorló sem fog magára vállalni.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Alapfokon a katolikusoké a váradi pénzügyi palota
Pert nyert alapfokon a nagyváradi római katolikus püspökség a Bihar Megyei Tanáccsal szemben Nagyvárad egykori pénzügyi palotájának visszaszolgáltatása ügyében.
A Digi24 beszámolója szerint a bukaresti legfelsőbb bíróság által két éve elrendelt perújrafelvétel során most a piteşti-i táblabíróság hozott kedvező ítéletet a belvárosi patinás ingatlanért régóta küzdő katolikus egyház javára, de a jogerős döntésig az omladozó homlokzatú épület tatarozása még várat magára.
Cornel Popa megyei tanácselnök azonban a Krónikának leszögezte, hogy a megyei önkormányzat él a fellebbezési lehetőséggel. „Csak akkor tudunk gondoskodni róla, ha a miénk. Az zavar a legjobban, hogy jelen helyzetben nem tudunk semmilyen pénzalapot kiutalni vagy európai uniós támogatásra pályázni a felújítása érdekében” – fogalmazott lapunknak a megyei elöljáró. Bevallása szerint meglepte, hogy alapfokon elvesztették a pert, a szerinte „ellentmondásos” döntések láttán pedig már nem is merné megtippelni a másodfokú ítéletet.
Az évek óta húzódó per során az egyház sem bízta el magát. Böcskei László nagyváradi római katolikus megyés püspök elmondta, egyelőre jogerős ítéletre várnak, az ingatlan majdani rendeltetésével és felújításával csak utána foglalkoznak majd. „Ha az iratokat vesszük alapul, akkor számítottam arra, hogy megnyerjük a pert. Amennyiben viszont nemcsak azokat vették volna figyelembe, úgy lehetett volna más kimenetele is az ügynek” – értékelte a Krónikának az egyházi elöljáró. Mint mondta, őt eddig sem lepte meg, hogy a megyei önkormányzat mindent elkövet a visszaszolgáltatás lezárásának megakadályozásáért, ahogyan most is számított arra, hogy megfellebbezik a táblabíróság döntését.
Az irgalmasrendiek ingatlanját – amint arról több ízben is írtunk – 2012-ben kapta vissza a püspökség, ám a megyei önkormányzat megtámadta az illetékes bizottság határozatát, mondván: a belvárosi épület valójában a magyar állam tulajdona volt, amelyet a trianoni döntéssel a román állam csak átvett. Ezzel szemben az egyházi képviselők kutatásai szerint a rend saját telkén bankkölcsönből építette a palotát 1890-ben. Az államosítás után sokáig a 2-es számú járóbeteg-rendelő működött benne, de a 2002-ben kezdődött restitúciós procedúra elhúzódása miatt az épület állaga annyira leromlott, hogy az egészségügyi intézmény elköltözött, és a belváros szívében található patinás műemlék épület azóta használaton kívül áll.
A katolikus egyház álláspontját a helyi bíróság alapfokon, majd másodfokon is megerősítette, ugyanakkor a Bihar Megyei Tanácsot közpénzből képviselő Mircea Ursuţa ügyvédnek sikerült Bukarestben kiharcolnia a perújrafelvételt. A püspökséget amúgy az irgalmasrendiek vezetője, a pátergenerális bízta meg, hogy ők járjanak el az ügyben.
A Betegápoló Irgalmasrend (Mizerikordiánus) laikus férfi szerzetesrend, melynek tagjai orvosok, gyógyszerészek, ápolók voltak, és a működéshez szükséges pénzt kamatozó tőkéből, bérbe adott ingatlanokból szerezték. A pénzügyi palota építését 1899-ben rendelte el Wimmer Julián doktor, a rend akkori váradi perjele, és megkötötte a bérleti szerződést az Osztrák–Magyar Monarchia pénzügyminisztériumával, amely sürgősen megfelelő székhelyet keresett a pénzügyi igazgatóság számára. A Bihar Megyei Tanács fellebbezésében erre a szerződésre hivatkozott.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Elveszítette a katolikus egyház a váradi „palotaforradalmat”
Számos kedvező ítélet után úgy tűnik, végleg elveszítette a nagyváradi római katolikus püspökség a város egyik legimpozánsabb épületét, a többéves pereskedés során lepusztult egykori pénzügyi palotát.
A legfelsőbb ítélő- és semmítőszék ugyanis 2016. december 15-én kelt 3645-ös számú jogerős határozatával semmisnek nyilvánította a piteşti-i táblabíróság áprilisban hozott döntését, mely az építő irgalmasrendet képviselő katolikus egyháznak ítélte a belvárosi patinás ingatlant. A püspökséget az irgalmasrendiek vezetője, a pátergenerális bízta meg, hogy járjon el az ügyben.
Az ítéletet ismertető Bihon.ro hírportál szerint az immár szellemtanyára hasonlító főutcai épület felújítása a Bihar megyei önkormányzatra hárul, és ennek kell rendeltetést is találnia az ingatlannak. A legfelsőbb ítélő- és semmítőszék ugyanakkor a nagyváradi önkormányzat beavatkozási kérelmét is jóváhagyta, Ilie Bolojan polgármester ugyanis a jogi hercehurcával párhuzamosan évek óta próbál módot találni az iragalmasrend által épített ingatlan felújítására, és ez ügyben tárgyalásokat is folytatott Böcskei László katolikus püspökkel.
A Bihar megyei önkormányzat végül idén ősszel új védőhálóval vonta be a váradi korzón, márkaboltok és vendéglők szomszédságában, a mizeri templommal átellenben található műemlék épületet, illetve PAL-lemezzel borította be a szél és eső által tönkretett nyílászárókat, így akadályozva meg a többnyire hajléktalanok által látogatott palota állagának további romlását.
Böcskei: politikai döntés született
Az ítélet indoklásának ismerete nélkül a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye nem kívánt precíz álláspontot megfogalmazni az ügyben. Böcskei László a Krónikának elmondta, nem számítottak erre a döntésre a számukra kiemelkedő fontosságú perben. Kifejtette, maga is jól ismeri a peranyagot, hiszen „böröndszámra” vitték a bizonyító iratokat a különböző bíróságokra, melyekből egyértelműen kiderül, hogy rendi tulajdonról van szó, ahogy az a tulajdonlevélben is szerepel.
„Minden ilyen bizonyítványt félretettek, szerintem nem jogi, hanem politikai döntés született” – jelentette ki lapunknak a megyéspüspök. Elmondta, annak függvényében, hogy a legfelsőbb ítélő- és semmítőszék mivel indokolja döntését, minden lehetőséget kihasználnak az irgalmasrendi ingatlan visszaszerzése érdekében. „Itt nem csak az épületről van szó, ez elvi kérdés is. Nem lehet letagadni azt, hogy amit akkor elvettek, a miénk volt, és most megtehetik, hogy nem adják vissza” – fogalmazott a Krónikának Böcskei László püspök.
A nagyváradi római katolikus püspökség a bírósági ítélet kapcsán kiadott pénteki állásfoglalásában úgy fogalmazott, hogy a legfelsőbb bíróság „megmagyarázhatatlan könnyedséggel tette túl magát” az egyház által benyújtott bizonyítékokon. Az egyház szerint ezek minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy az iragalmasrend a pénzügyi palota építtetője, valamint jogos és telekkönyvezett tulajdonosa, ahogyan azt is, hogy az épületet a román állam önkényesen sajátította ki az 1948-as államosítási rendelet alapján. A püspökség az ismert adatok alapján megállapította, hogy a bíróság döntése „súlyosan sérti a magántulajdonhoz való jogot garantáló Európai Jogok Európai Egyezménye kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikkelyét”. 
Többéves hiábavaló pereskedés 
A nagyváradi római katolikus püspökség alapfokon áprilisban megnyerte a Bihar Megyei Tanács által az egyházi ingatlan visszaállamosítása érdekében kezdeményezett pert. Cornel Popa korábbi megyei tanácselnök akkor épp az épület leromlott állapotára hivatkozva fellebbezte meg a döntést, és ez okból csatlakozott a perhez a váradi polgármesteri hivatal is.
Az egyház bizonyítékai szerint a rend saját telkén bankkölcsönből építette a palotát 1890-ben. Az államosítás után sokáig a 2-es számú járóbeteg-rendelő működött benne, de a 2002-ben kezdődött restitúciós procedúra elhúzódása miatt az épület állaga annyira leromlott, hogy az egészségügyi intézmény elköltözött, és a belváros szívében található patinás épület azóta használaton kívül áll. Az ingatlant végül 2012-ben kapta vissza a püspökség, a megyei önkormányzat pedig arra hivatkozva támadta meg a restitúciós bizottság határozatát, hogy a belvárosi épület valójában a magyar állam tulajdona volt, amelyet a trianoni döntéssel a román állam csak átvett. Az egyház álláspontját a helyi bíróság alapfokon, majd másodfokon is megerősítette, de a Bihar megyei önkormányzatot közpénzből képviselő Mircea Ursuţa ügyvédnek Bukarestben sikerült kiharcolnia a perújrafelvételt.
A visszaszolgáltatott egyházi ingatlan visszaállamosításához a helyi román sajtó is nagymértékben hozzájárult, amely számtalanszor megkérdőjelezte a római katolikus egyház restitúciós kéréseinek jogosságát, és nyomást gyakorolt a hatóságokra ezek megfellebbezése végett. A váradi római katolikus püspökségnek és a különböző szerzetesrendeknek korábban számos ingatlant szolgáltattak vissza – többek között a püspöki székhelyként is szolgáló barokk palotát –, ezek nagy részében állami intézmények, iskolák, kórházak, művelődési intézmények működtek, az ingatlanok használatáért pedig jelentős összegű bért fizettek az egyháznak.
A Nagyváradon szerteágazó tevékenységet kifejtő, laikus férfi szerzetesrendként működő betegápoló irgalmasrend (Mizerikordiánus) tagjai orvosok, gyógyszerészek, ápolók voltak, a tevékenységükhöz szükséges pénzt kamatozó tőkéből, bérbe adott ingatlanokból szerezték. A pénzügyi palota építését 1899-ben rendelte el Wimmer Julián doktor, a rend akkori váradi perjele, aki bérleti szerződést kötött az Osztrák–Magyar Monarchia pénzügyminisztériumával, amely sürgősen megfelelő székhelyet keresett a pénzügyi igazgatóság számára. A Bihar megyei önkormányzat a restitúciós határozat megfellebbezésekor erre a szerződésre hivatkozott. 
A pénzügyi palotával ellentétben az ennek szomszédságában található egykori irgalmasrendi kórházat visszakapta az egyház, a példaértékűen felújított egyszintes ingatlanban 2009-ben Erdélyben úttörő módon a debreceni Pozitron Diagnosztika Központ kezdett el PET-CT-vizsgálatokat biztosítani.
Pap Melinda Krónika (Kolozsvár)

Bérpalotából bitorolt palota
Továbbra sem kapta meg a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség annak az ítéletnek a hivatalos törvényszéki indoklását, amelyben 2016. december 16-án a román Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a Nagyváradon csak pénzügyi palotaként ismert ingatlan nem a katolikus egyház, hanem a Bihar megyei tanács tulajdonát képezi, tudtuk meg tegnap Böcskei László római katolikus megyéspüspöktől.
A december közepén meghozott ítélet óriási felháborodást váltott ki nemcsak a nagyváradi magyarság köreiben, de egész Erdélyben, sőt nemzetközi visszhangja is volt a restitúciós törvényeket furcsa mód megkerülő, semmibe vevő ítéletnek.
A Nagyvárad belvárosában álló, eredetileg irgalmasrendi, egyházi ingatlant 2012-ben kapta vissza a püspökség, ám a megyei önkormányzat megtámadta az illetékes bizottság határozatát, arra hivatkozván, hogy az épület valójában a magyar állam tulajdona volt, amelyet a trianoni döntés nyomán a román állam vett át. A visszaszolgáltatás érvénytelenítését a Bihar Megyei Önkormányzat kérte, a per során azonban a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal is csatlakozott a perhez. A Piteşti-i táblabíróság tavaly áprilisban kimondott első fokú ítéletével elutasította a keresetet, és elismerte az egyház tulajdonjogát az épület fölött. Ezt az ítéletet változtatta meg tavaly decemberben a román Legfelsőbb Bíróság, figyelmen kívül hagyva az addigi tárgyalásokon felsorakoztatott összes bizonyítékot.
A pénzügyim palota történetéről az alábbiakat kell tudni, hogy átlássuk a jogi hercehurca visszáságait. A Betegápoló Irgalmas (mizerikordiánus) Rend egy laikus férfi szerzetesrend, a legjelentősebb betegápoló katolikus férfirendként működött. Tagjai orvosok, gyógyszerészek, ápolók voltak. A rend más szerzetesi közösségekkel ellentétben soha nem rendelkezett földbirtokkal, a működéséhez, betegápoláshoz szükséges jövedelmek mindig kamatozó tőkepénzekből, bérbe adott ingatlanokból folytak be. A XIX. század végén a nagyváradi rend már csak úgy tudta fenntartani a kórházat, rendelőket, patikát (melyekben zömmel szegény sorsú embereket gyógyítottak ingyen), ha újabb ingatlanokat építtetett, hogy ezek bérleti díjából fedezze az egészségügyi tevékenységhez szükséges kiadásokat és a kórház fejlesztését. Ezért 1899. márciusában a rend akkori váradi perjele, Wimmer Julián doktor elrendelte: építsenek egy bérpalotát a Fő utca 35. szám alatt, hogy ennek a bérbeadásából befolyó jövedelmekből fedezzék az egészségügyi intézményeik költségét.
A Bihar Megyei Tanács fellebbezésében ezért hivatkozott arra, hogy a bérpalota nem templom vagy rendház volt, így nem számít egyházi vagyonnak. A ma is meglevő iratok azonban egyértelműen igazolják, hogy az államosításig mindvégig és egyedül az irgalmasok rendje szerepelt az épület tulajdonosaként, és nekik a román királyi hatóságok is bért fizettek, miután Erdélyt Romániához csatolták. Márpedig, ha ez az ingatlan nem az egyházé lett volna, a román állam bizonyára nem fizet érte bérleti díjat. Böcskei László lapunk megkeresésére elmondta, egyszerűen értetlenül állnak a Legfelsőbb Bíróság döntése előtt, ám tudomásul kellett venniük, hogy az ítélet ellen a püspökség romániai bíróságokon már nem tud fellebbezni. Ami felháborító, hogy mindeddig nem kapott az egyház semmilyen hivatalos indoklás arról, miért született meg ez a végleges döntés, noha a püspökség több tárgyalási szinten, dokumentációkkal igazolta, hogy a bérpalota egyházi tulajdon és ezt több román bíróság is elismerte. A főpásztor elmondta, várják a bírósági indoklást, ugyanis csakis annak tükrében tudnak a nemzetközi hatóságokhoz fordulni az eset kapcsán. A Legfelsőbb Bíróság ítélethozói ugyanis semmilyen magyarázatot nem adtak mai napig arra, hogy miért is változtatták meg az addigi bírósági ítéleteket, vagy milyen bizonyítékokkal állt elő a megyei tanács, mely erre a legutolsó döntésre késztette a bírákat. Márpedig, ha nemzetközi fórumokon alkarnak tiltakozni az egyház szerint igazságtalan döntés ellen, az a minimum, hogy tudják, mi ellen is tiltakoznak tulajdonképpen, fejtette ki a püspök. Az ítélethozatalt követően hat hónap fellebbezési idő van érvényben, ebből másfél már eltelt.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)