Születésének 90. évfordulója alkalmából okt. 30-án Horváth Imre-emléktáblát lepleztek le Nagyváradon, a költő házának falán, a mai Horváth Imre utcában. Az avatáskor dr. Indig Ottó, a nagyváradi Ady Társaság elnöke, a kétnyelvű márványtábla kezdeményezője emlékezett a költőre, majd Daniel Vulcu és Meleg Vilmos színészek szavalták el Horváth Imre néhány költeményét. A táblát Hubay Miklós, a magyar PEN-Klub elnöke leplezte le, majd Kapy István nagyváradi alpolgármester koszorúzta meg. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 2-3./

Átszervezik a kulturális intézményrendszert
Bár a Bihar Megyei Tanács tegnap délelőtti rendes ülésen 16 napirendi pont szerepelt, az újságíróknak és más részvevőknek nagyon oda kellett figyelniük, hogy mi és miért történik, mert az egy híján teljes létszámú képviselőtestület kevesebb mint egy óra alatt lezavarta az egészet. A teljes átláthatatlanság és mutyizás jegyében. Ráadásul ebbe a sovány egy órácskába néhány kisebb botrány is belefért, mint például a bábszínház igazgatójának kifakadása, aki – bár nehezen kapott szót az ülésvezető Radu Ţîrle tanácselnöktől – kikérte magának, hogy úgy döntöttek az általa vezetett intézmény sorsáról, hogy őt és kollégáit meg sem kérdezték, nem is tájékoztatták. Egy másik kifakadó, a színház nyugdíjas közönségszervezője meg azt rótta fel a döntések hallatán, hogy ez a kultúrától messze rugaszkodott bagázs – és ez alatt az egész megyei önkormányzatot értette – úgy ver szét közművelődési és művészeti intézményeket, hogy fogalmuk sincs az azokban zajló alkotómunkáról, mivel nem járnak se színházba, se koncertekre.
Az intervenciók és az ellenzékben lévő demokrata-liberálisok halvány tiltakozása ellenére minden javasolt napirendi pontban döntés született, a szükséges többséggel, néhány nem voks és szórványos tartózkodások mellett. Mihai Bar (SZDP) ki is mondta nyilvános, amit mindenki tud és szinte mindenki elfogad: a megyei tanácsban már jó előre mindig minden le van vajazva, a képviselő-testületi ülések formálisak. A politikai pártok és azok potentátjai a háttérben előre felosztják a koncot, a testületnek csak szavaznia kell. Bar elmondta, hogy bár ő maga nem ért egyet a kulturális intézmények ésszerűtlen és beláthatatlan következményű átszervezésével, ő is megszavazza azokat, mivel ezt várja el tőle a pártvezetés. A szocdemek nyilván valamilyen politikai és üzleti háttéralkut kötöttek a nemzeti liberálisokkal és az RMDSZ-szel, úgyhogy az osztott lapok már mind cinkeltek. Szerinte már a következő választásokra készülve igyekeznek az egyes pártok befolyást és posztokat szerezni a közélet minden területén.
A lényeg: a hatvan évvel ezelőtt alakult Nagyváradi Állami Színházat egyetlen tollvonással megszüntette a fenntartó Megyei Tanács, és kitalált helyére mindjárt kettőt: egy úgynevezett Iosif Vulcan Műsorszolgáltató Intézményt és egy úgynevezett Szigligeti Ede Műsorszolgáltató Intézményt. Tehát lesz külön román és külön magyar „színház”. Az idézőjel azért kívánatos, mert a bábszínház két tagozatát ezekhez csapják, nemzetiségi alapon, akárcsak az Állami Filharmónia két népi együttesét: a Crişana kerül a Vulcanhoz, a Nagyvárad Táncegyüttes a Szigligetihez. A bábszínház mint önálló kulturális intézmény gyakorlatilag megszűnik, a filharmónia pedig „megszabadul” a néptáncosoktól és népzenészektől. Az átszervezéseket holmi komissziók bonyolítják le, ezek jogászokból és titkárnőkből állnak, a két új műsorszolgáltató élére pedig ideiglenesen már ki is neveztek két hozzáértő menedzsert: Daniel Vulcu színészt (NLP) és Czvikker Katalin mérnök-közgazdászt (RMDSZ). Hogy ez az „ésszerűsítő és hatékonyságnövelő” átszervezés milyen személyi, anyagi és nem utolsósorban művészetpolitikai konzekvenciákkal jár majd, ebben egyelőre sok a bizonytalansági tényező. Az mindenesetre egyértelmű, hogy költségcsökkentést aligha fog eredményezni, ellenben néhány vezetői posztra sikerül új embereket beejtőernyőzni a pártalkuk nyomán. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Régi fényében pompázik a váradi színház
Befejeződött a nagyváradi színház épületének helyreállítása. A régi fényében pompázó épületet tegnap vette át a helyi és megyei önkormányzat. Eközben az intézmény helyzete még mindig bizonytalan: bár a prefektúra kétszer is megvétózta az önálló magyar teátrum létrehozására irányuló törekvéseket, az átadáson a román és a magyar intézmény kijelölt vezetői igazgatói minőségükben voltak jelen. A 19. század utolsó esztendejében, alig több mint egy év alatt felépült, eklektikus stílusú teátrumot kívülről 2006-ban kezdték el felújítani, a belső munkálatok 2008 tavaszán kezdődtek, és anyagi, illetve adminisztratív problémák miatt az eredetileg tervezett 2009-es átadási határidő egészen mostanáig csúszott.
Süppedős bársonyszőnyegeken lépdelhet, vadonatúj, az eredetieknek megfelelő székeken ülhet és a teljes egészében restaurált, újrafestett díszítőelemeket csodálhatja az, aki betér a nagyváradi színház helyreállított épületébe. Tegnap a városi és a megyei tanács hivatalosságai, illetve a tervező és kivitelező cégek képviselői hívták meg a sajtót a szintén megújult színpadra, hogy megmutassák, milyen formában várja a színház a váradi publikumot a következő évadtól.
Éveket csúszott az átadás
A restaurálás három szakaszban történt, ezek közül az elsőt még nemcsak finanszírozta, hanem meg is szervezte a Bihar Megyei Tanács – idézte fel a felújítás kezdeteit Biró Rozália nagyváradi alpolgármester. 2009-ben, miután kiderült, az évszázados épület teljes helyreállításához még több időre és pénzre van szükség, a megyei önkormányzat egy csavarral oldotta meg a problémát: mivel másképpen nem finanszírozhatta volna a munkálatot, a restaurálás befejezéséig átadta a színház kezelését a városi önkormányzatnak, és így abból a pénzből, amit a helyi önkormányzatoknak juttathat, sikerült a színházat érintő beruházásokat állni.
A második szakaszban a szalárdi Constructorul, illetve a magyarországi Amandinus Kft. folytatta a munkát: az idők során megkopott díszítőelemeket restaurálták, a rokokó stílusú színházbelsőben az aranyozást mindenütt felfrissítették, a jellegzetes, méretes csillárt helyreállították, a megrongálódott szellőzőrendszert újra működőképessé tették. A második etap 2009 szeptemberében fejeződött be, ezután több hónapos szünet következett, mivel a közbeszerzés eredményét többször is megóvták – emlékeztetett az elöljáró.
Végül tavaly nyáron kezdhette el az utolsó simítások elvégzését az előző fázist is végző csapat. Pafka Ernő építész, a tervező cég képviselője elmondta: amit csak lehetett, helyreállítva megőriztek, más elemeket pedig újakkal helyettesítettek. Érdekesség, hogy az 1900-ban felszerelt fűtésrendszer vezetékei évtizedekig használhatatlanok voltak, most ezeket kitisztították, és modern vezérléssel működtetik – korszerű klímaberendezést adva hozzá. A nézőtér székeit kicserélték – mintaként a budapesti Vígszínház székeit használták, ugyanis az épületet is az a Fellner & Helmer cég tervezte, amely a váradit, két év eltéréssel.
A fény- és hangtechnika teljesen megújult, korszerű reflektorok és egyéb műszaki felszerelések szolgálják a művészeket az új évadban. A munkálatok összesen 15,5 millió lejbe kerültek, az összeget teljes egészében a megyei tanács állta – hangsúlyozta Radu Ţîrle megyei tanácselnök és Kiss Sándor alelnök.
Van magyar színház, vagy nincs?
Bár az épület elkészült, a benne működő intézmények sorsa továbbra is kérdéses. Mint arról beszámoltunk, az intézményt kezelő Bihar Megyei Tanács az RMDSZ-frakció kezdeményezésére az elmúlt hónapokban két olyan döntést is hozott, amelyek alapján az eddig Nagyváradi Magyar Színház néven működő jogi entitás román és magyar társulata külön intézményként önállósodik.
A megyei kormányhivatal azonban sorban mindkettőt megtámadta, és ezzel a határozatok a közigazgatási bíróság döntéséig hatályukat vesztették. A Nagyváradi Magyar Színház azonban más a véleménye: az épület tegnapi átadásán úgy tűnt, hogy a második döntés értelmében létrejött két intézmény nagyon is létezik.
Így a tegnapi átadáson a Nagyváradi Állami Színház – egyelőre ideiglenes – igazgatója, Daniel Vulcu, illetve az abból kivált és önállósult Nagyváradi Magyar Színház direktora, Czvikker Katalin is igazgatóként köszöntötte a megjelenteket. Utóbbi azt is hangsúlyozta, hogy közös akarat volt mind a magyar, mind a román fél részéről a különválás, és reméli, hogy a két színház működésében semmilyen problémát nem fog okozni a prefektus akadékoskodása vagy akár a közelmúltban a – román – közvéleményben tapasztalt ellenállás. Néhány tucatnyi váradi román lakos ugyanis gyertyás tüntetést szervezett az intézmény előtt, így tiltakozva az általuk etnikai szegregációnak minősített döntések ellen.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Ismét itt a Rövid Dráma ünnepe
A Rövid Dráma Fesztiválja az egész országban egyedülálló rendezvénysorozat. A nagyváradi az egyetlen ilyen jellegű fesztivál Romániában. Ezúttal is sok csemegét tartogat az érdeklődők számára.
Idén is számos érdekességet tartogat a Rövid Dráma Fesztiválja. A nagyváradi eseménysorozat részleteiről a nyitó sajtótájékoztatón beszéltek a szervezők, köztük Daniel Vulcu és Meleg Vilmos. Szeptember 25 és október 2 között előadások sokasága várja a nagyérdeműt. Ezek közül nem egy már most, előre teltházas. Mint ismeretes, a rendezvénysorozat tavaly éledt újjá. Nem volt ugyanis Rövid Dráma Hete Váradon 2005 óta. A tavaly ismét élővé tett eseménysorozat idén is összpontosít a nem konvencionális helyszínek kihasználására is, s számos érdekes előadást kínál, több társulattól.
Tervek és tények
A “házigazdák” mellett fellép többek között a temesvári Csíky Gergely társulat, az aradi Kamarszínház, ám – mint az ezen az eseménysorozaton már megszokott – főleg a román nyelvű színjátszás lesz előtérben. Ez utóbbi is sok csemegét kínál azonban az értőknek. A nagyváradi Rövid Dráma Fesztiváljának teljes, részletes programja bővebben: www.ftso.ro, ugyanakkor a Zile si Nopti ingyenes programújság is mellékletet szentelt neki. Hellyel-közzel ugyan, de valóra vált idén az is, amit Gheorghe Carp alpolgármester tavaly ilyenkor jelentett be, nevezetesen, hogy 2011-ben már nemzetközi lehet a Rövid Dráma Hetéből lett Rövid Dráma Fesztiválja. (Pontosabban ismét az lesz, mivel régebben – legelőször 1984-ben – voltak már vendégművészek más államokból is – szerk. megj.) A város vezetése erre előteremti a szükséges pénzt – ígérte. Nos, idén végül két külföldi társulat érkezik: a bécsi Pygmailon Theater és a bonni Euro Theater.
Daniel Vulcu jelezte: a rendezvénysorozatrta is rányomta bélyegét a gazdasági válság. Ilyenformán több módszerrel is költségmegtakarításokat kellett elérniük – ám ez nem ment a művészi munka rovására, a közönség ebből semmit nem érzékel majd. Az előadásokat sokfelé tartják majd: például a színház mellett az Arcadia teremben, a Fő utcán, a Szabadság mozi épületében, a Columbusban, a színház színpadán, a Szakszervezetek Művelődési Házában, a Hanul cu noroc vendégltóhelyen. A Rövid Dráma Fesztiválja az egész országban egyedülálló rendezvénysorozat. A nagyváradi az egyetlen ilyen jellegű fesztivál Romániában, ugyanakkor az összes színházi jellegű esemény közül az egyik leghosszabb életű. Először 1976-ban szervezték meg. erdon.ro

Kommentár: Amilyen a múlt, olyan a jövőkép
A román történészek a tökélyig fejlesztették azt a módszert, amellyel fából vaskarikát, azaz a magyar történelemből román történelmet tudnak fabrikálni. Ha van még valaki, aki kételkedik ebben, az elmulasztott ellátogatni a nagyváradi önkormányzat által szervezett kétnapos történelemtudományi szimpóziumára, amelyet Nagyvárad kilencszáz éves múltja apropóján szerveztek meg, túlnyomórészt román történészek részvételével.
A váradi városházán tegnap délelőtt kezdődött konferencia hangulatát akaratán kívül is pompásan felvezette az az idős, ősz szakállas bácsi, aki az esemény ünnepélyes megnyitása előtt egy dokumentumot osztogatott a sajtó képviselőinek, amelyiknek már a címe is sokatmondó volt, magyar fordításban körülbelül ez: Az etnikai kisebbségek visszaélnek a mássághoz való joggal és meghamisítják a kulturális értékeket és a történelmi hagyományokat. A Ioan Ieremia rendező nevével szignált papíros öt pontba szedve szapulta az etnikai kisebbséghez tartozónak nevezett Daniel Vulcu városi tanácsost, a Mária Királyné Színház igazgatóját, aki az „udemerével” kötött politikai alkuval meggyalázta a helyi román nemzeti színházat. Az irományt nem ismertetem teljes terjedelmében, csak annyit ragadnék még ki belőle, hogy az úriember fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a Szigligeti Ede-szobrot a „Horti Miklos” rezsim idején állították fel a színház elé, meg azt, hogy el van keseredve, amiért Nagyvárad napján magyar nemzeti színű bannerek lobognak a Bémer téren, amelyekkel mást ünnepelnek, mint amit ünnepelni illene.
Ilyen előzmény után szinte üdítő volt meghallgatni dr. Nicolae Erdoiunak, a kolozsvári George Baritiu Történelemtudományi Intézet tagjának az előadását a román-cirill írásról azon a szimpóziumon, amelyet tulajdonképpen egy latin nyelven írt dokumentum apropóján rendeztek meg. Hogy a cirill betűs írásnak mi köze van a Könyves Kálmán királyunk által 1113-ban kiadott oklevélhez, az Erdoiu előadásából nem derült ki, de legalább a megjelentek megtudhattak egyet s mást a Nagymorva Birodalomról, Cirillről és Metódiuszról, és persze a román identitásról. Nem kevésébé figyelemre méltó előadást tartott Șerban Turcuș, a Babeș-Bolyai Egyetem professzora. Az ő mondandójának lényege az volt, hogy ha valamit ért is a középkori magyar királyság, abban vajmi kevés érdeme van a magyar etnikumnak. Turcuș nyomatékosította, hogy a magyar királyi hatóság alig volt valami az egyházhoz képest, sőt, a királyi hatóságot az egyház csak amolyan minisztériumnak tekintette, és különben is, a magyar királyságnak két évszázadon át nem volt kancelláriája. És azt se higgyük, hogy a magas egyházi méltóságok, a püspökök magyarok voltak a magyar királyságban. Nem magyarok voltak. Továbbá a magyarországi klérus tagjai közül nagyon kevesen tudtak írni, és akik tudtak, azok az országba behívott idegenek voltak. Nem magyarok. A klérus nyolcvan százaléka írástudatlan volt a XI–XII században; na ők magyarok voltak. És miután Turcuș eloszlatott minden kételyt afelől, hogy ki volt magyar és ki nem volt magyar a középkorban, előállt az aduásszal, ami rávilágít arra is, miért hangsúlyozta beszédében annyira az egyházi hatalom elsőbbrendűségét a magyar királyi hatalommal szemben: a váradi püspökség feltehetőleg egy korábbi, görög-szláv rítusú püspökség volt, azt változtatták át latin rítusú püspökséggé. Azt pedig a hallgatóság kellett továbbgondolja, hogy ez mit is jelent. A város történetének kezdeteit felidéző szimpózium első részében Szent László neve egyetlenegyszer hangzott el, amikor Turcuș kijelentette, hogy szerinte Szent László idejében még nem létezett a váradi püspökség.
Dr. Fleisz János történész megadja azokat a támpontokat, amelyeket ajánlatos szem előtt tartani, amikor román történészek előadásait hallgatjuk Nagyvárad múltjáról. Egy fél mondatot azért átemelnék ide a tanár úr szövegéből, azt amelyik szerint örvendetes az, hogy a román városvezetés felvállalja városunk tekintélyes történelmi múltját és az arról való megemlékezést. De végül az ő cikkéből is az derül ki, amit nekem is tapasztalnom kellett a helyszínen: a román városvezetés egyáltalán nem vállalja fel Nagyvárad múltját, ehelyett a történelemtudomány paravánját felhasználva kreál egy olyan szellemi-érzelmi légkört, amelyben csupán a román nacionalisták érzik és érezhetik jól magukat. Ez a paraván azonban nem tudja eltakarni a jelenlegi városvezetés szándékait, még akkor sem, ha Mircea Malan alpolgármester a konferencia megnyitóján ilyen szép mondattal bájolta el a hallgatóságot: „azért kell tanulmányozni a múltat, hogy megértsük a jelenünket, és erre alapozva tudjuk felépíteni a jövőnket.” A szimpózium első két előadásából kirajzolódó múlt alapján nem lehet kétség afelől, hogy a jelenlegi városvezetés milyen jövőt képzel el a Nagyváradot alapító szent király utódainak. Még szerencse, hogy valamelyest rajtunk is múlik, hogy valóra válik-e az általuk megálmodott jövő.
Pap István
erdon.ro

Legitimizált rombolási szándék Váradon
Bábként kezeli a lakosságot a nagyváradi városvezetés, a döntéseit egyéni ambíciók vezérlik – szögezte le a Krónika kérdésére Sárközi Zoltán helyi önkormányzati képviselő, miután a testület keddi ülésén az RMDSZ-es tiltakozás eredménytelenül járt, és a többségi Szociálliebárlis Unió (USL) megszavazta a megyeszékhely 2030-ig érvényes általános városrendezési tervére (PUG) vonatkozó határozatot.
Azt a városrendezési tervet, amely mint ismert, már hónapokkal ezelőtt heves tiltakozást váltott ki a lakosokból, főleg amiatt, hogy a Vámház (ma Sucevei) és a Kert (ma Avram Iancu) utca műemléképületének bontásával járó kiszélesítése is szerepel benne. Sárközi korábbi jóslata pedig most beigazolódott, a szavazásra bocsátott végleges változatban ugyanis valóban nem vették figyelembe a közvitákon elhangzott panaszokat és javaslatokat: a Kert utcán maradt a tervezett kerékpársáv, a Vámház utca pedig kiszélesítve része lehet a belvárost kikerülő körgyűrűnek. Az új villamosvonal is maradt a tervben, holott annak kivitelezését a szakemberek nem tartják megoldhatónak.
„Ez hosszú távú elképzelés. Nem azt jelenti, hogy ha ma megszavazzuk a városrendezési tervet, akkor holnaptól már nem bocsátunk ki építkezési engedélyt a Kert utcára” – próbálta nyugtatni a felborzolt kedélyeket Adriana Lipoveanu, Nagyvárad főépítésze, de közben gyakorlatilag megerősítette, hogy a Kert utcát valóban ki akarják szélesíteni. Dacára annak, hogy történelmi értékű ingatlanok kerülnek ezzel veszélybe, a tanácsosi fotelből még a Mária Királyné színház igazgatója, Daniel Vulcu is támogatja a projektet, szerinte ugyanis „csak úgy lehet fejleszteni, ha bontanak is közben”.
„A városvezetés ezt a tervet izomból vitte át. Amikor olyan problémák vannak Váradon, hogy például nincs elég munkahely és fizetésképtelen a Hőerűmű, nem egészséges hosszú távú döntést így megszavazni. Az ilyen ügyekben konszenzusban kell dönteni” – hangsúlyozta Sárközi, aki egyúttal arra hívta fel a figyelmet, hogy ezzel a közgyűlési határozattal a városvezetés hivatkozási alapot teremtet magának jövőbeli szándékaihoz. Az RMDSZ-es önkormányzati képviselő ugyanakkor még mindig optimista, nem hiszi, hogy „megszülethet az a polgármester aki hozzá merne nyúlni egy műemlék épülethez”. Szerinte most a túlélésre kell játszaniuk, és majd a jövőben partnereket találni arra, hogy helyrehozzák ezeket a hibás határozatokat.
Nem hátrálnak a püspökiek
A nagyváradi általános városrendezési tervben (PUG) szereplő körgyűrű megépítését túlságosan távlatinak tartják, ezért az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezete csütörtökön 17 órától ismét tiltakozó meneteléssel próbálja megsürgetni a teherforgalom kiterelését Biharpüspökiből. Ahogy arról korábban már többször is beszámoltunk, a helyi lakosok folyamatos panasza ellenére Nagyváradon már csak ebből negyedből nem tiltották ki a több tonnás teherautókat. A néppárt korábban egy négy kilométeres terelőút megépítését szorgalmazta a városházán, ám azt pénzhiányra hivatkozva elutasították. Noha a Krónikának Ilie Bolojan polgármester úgy nyilatkozott, hogy a metropolisövezet fejlesztéséhez tervezett új körgyűrű – amelynek egy része a városrendezési tervben is szerepel – akár már 2018-ra megoldhatná a problémát, Kristófi Kristóf, a néppárt váradi szervezetének elnöke szerint két éven belül orvosolni kell a helyzetet. Lapunk kérdésére ugyanakkor elmondta: Bolojan elzárkózott a velük való személyes találkozótól, de amikor az utcán összefutottak, s jelezte a polgármesternek, hogy a püspökiek panaszkodnak a szmogra, az elöljáró erre csak annyit válaszolt, hogy „öt évig még biztos szívni fogják.” A csütörtöki tiltakozás a Püspöki út egy szám alatti parkolótól indul és jelképesen négy kilométert menetelnek majd a Szatmárnémeti irányába vezető aszfaltcsíkon.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Szatmári színházszétválás: politikai nyomást sejtenek
A román társulat két-három tagjának ellenkampánya, valamint politikai nyomás eredménye a szatmárnémeti színház magyar tagozatának gazdasági önállósulási kísérlete elleni fellépés – véli a Harag György Társulat művészeti igazgatója, Bessenyei Gedő István, valamint az intézmény adminisztratív igazgatója, Stier Péter. Szerintük a hosszú távra való tervezés, a művészeti fejlődés szempontjából lenne fontos a lépés, ami semmiképpen sem alkotmányellenes.
Amint arról beszámoltunk, a két önálló menedzsmenttel rendelkező – magyar, illetve román nyelvű – színház létrehozására vonatkozó határozat-tervezetet vitáját a városi tanács legutóbbi ülésén elnapolták, a kezdeményezés bejelentése óta pedig többen is tiltakoztak a különválás ellen.
Sorin Oros vezérigazgató például a polgármester elé terjesztett beadványt, melyet a színházi alkalmazottak 70 százaléka írt alá, maga is ellátta kézjegyével, később viszont kiadott egy nyilatkozatot, melyben közölte: mégsem támogatja a két társulat gazdasági önállósulását.
Az igazgató azzal magyarázkodott, hogy a kezdeményezők indokolatlan hirtelenséggel láttak neki a menedzsment szétválasztásának, továbbá említést tesz arról, hogy „bizonyos körökben” igen sok aggodalmat okozott az ötlet. Mindemellett a román társulat tagjai is beadvánnyal fordultak az önkormányzathoz, melyben tiltakoztak a szétválasztás ellen, arra hivatkozva, hogy ez alkotmányba ütköző, mivel sérti a polgárok egyenlőségének elvét, valamint az alaptörvény etnikai diszkriminációt tiltó passzusát.
„Annak a Sorin Orosnak hiszek, aki menedzseri pályázatában – mindenféle kényszerítő körülménytől mentesen – maga fogalmazta meg a két társulat gazdasági önállósításának szükségességét” – nyilatkozta lapunknak Bessenyei Gedő István, hozzátéve, hogy nem etnikai kérdésről van szó, mindössze arról, hogy a két társulat profilja jelentősen különbözik, más-más feladatoknak kell eleget tenniük, ez indokolja a szétválást. A művészeti igazgató kifejtette: egyik fő problémájuk az, hogy a jelenlegi helyzetben gazdasági okok miatt nem tudnak hosszú távra tervezni, ami viszont lényeges lenne a művészeti tevékenység színvonalának fejlesztése céljából.
Lapunk kérdésére Stier Péter elmondta: tavaly a szatmárnémeti színház bevételeinek körülbelül 70 százalékát termelte a magyar társulat.Ez azonban nem jelenti azt, hogy a román művészek ennyivel kevesebbet dolgoznának, inkább a közönség részéről jelentkező igények másak: míg a román nyelvű felnőtt előadásokat kevesebbszer tudják játszani, a magyar nyelvű darabok esetén jóval több előadásra van kereslet.
Emellett tavaly több alkalommal játszottak Debrecenben és Nyíregyházán, és jelentősen bővítették a színházlátogatók körét a hagyományos gálaműsorokkal, valamint a szilveszteri előadással is, melyekkel azokat is sikerül megszólítaniuk, akik egyébként nem váltanak bérletet. Stier Péter szerint tavaly a bérletszünetben előadott szilveszteri produkció, melyre 50 lej volt a belépő, több bevételt eredményezett, mint a román társulat felnőtt bérletes előadásai egész évben.
Mint megtudtuk, bár a színháznál az az elv érvényesül, hogy aki hozza a pénzt, azt illeti meg a többletjövedelem, gyakran van szükség olyan közös költségek kifizetésére, mint a közüzemi számlák, így a keletkező pluszbevételt sokszor ilyesmire költik, emiatt hosszú távon tervezni szinte lehetetlen.
Hozzátették: bár úgy néz ki, hogy a gazdasági önállósulás kizárólag a magyar színházat hozza előnyösebb helyzetbe, ez csak rövid távon igaz, közép és hosszú távon ugyanis mindkét társulat nyerne a különváláson.
Rámutattak: Nagyváradon mindkét félnek jót tett az intézményesülés: bár korábban a szatmárihoz hasonló volt a helyzet, a nagyváradi, román nyelvű Mária Királyné Színház nézőszám, illetve bevételek tekintetében ma már fel tudja venni a versenyt a Szigligeti Színházzal, noha időközben a magyar színháznak is sikerült bővítenie látogatói körét.
A változás tehát pozitív impulzust jelentett a román fél menedzsmentjének is, amely az új hejzetben viszonylag rövid idő alatt három-négyszeresére növelte bevételeit. Az alkotmányra való hivatkozást ugyanakkor badarságnak nevezték – mint rámutattak: két, azonos státussal rendelkező intézmény létrehozása semmiképp sem sértheti az egyenlőség elvét.
Mint ismeretes a nagyváradi teátrum 2011 elején jelentette be hasonló szándékát, és bár a román társulat vezetője, Daniel Vulcu és számos román színész is a szétválás mellett foglalt állást gazdasági és adminisztratív szempontokat mérlegelve, csaknem fél évig húzódott a perpatvar a döntés véglegesítése előtt.
A két új intézménybe beolvadó Árkádia Gyermek- és Ifjúsági Színház igazgatója, Marius Aron, valamint a korábbi két tagozatú színház főigazgatója, Lucian Silaghi is felháborodásának adott hangot, holott a tervezet értelmében mindketten megtarthatták vezető funkciójukat a szétválás után létrehozott román teátrumon belül.
A számos hisztériakeltő nyilatkozat miatt sokan attól tartottak, hogy a magyar társulat ki akarja rakni a román kollégákat az impozáns váradi színházépületből, így 2011. február elején mintegy száz román lakos gyertyás tüntetést is tartott a szétválás ellen.
A Bihar megyei prefektus folyamatos akadékoskodása miatt háromszor kellett a megyei tanács elé terjeszteni a javaslatot, mire az elöljárók rábólintottak a színházak önállósodására – amely csak adminisztratív jellegű volt, a román társulatnak nem kellett kiköltöznie Thália váradi szentélyéből.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár),

Szent László szobrot kértek a főtérre
Többször megismételt szavazás és újraszámolás után sem kapta meg a szükséges 18 szavazatot a nagyváradi önkormányzati képviselőtestület tegnapi ülésén az a határozattervezet, mely szerint visszahelyeznék Ferdinánd király szobrát a nagyváradi Szent László térre, és pályázatot írnak ki ennek megvalósítására.
Elsőként Ritli László Csongor RDMSZ-es frakcióvezető kért szót, aki azt javasolta, hogy mintegy gesztusként, mivel tegnap volt a nemzeti kisebbségek napja, egészítsék ki a határozatot egy új cikkellyel, mely a városalapító Szent László király szobrának visszahelyezését mondaná ki.
Az ötlet nem aratott osztatlan sikert, elsőként a szociáldemokrata párti Doina Bunea kért szót, ő azt javasolta, hogy Mihai Viteazul szobra maradjon jelenlegi helyén, mivel szerinte a három főtéri templom, az ortodox, a görögkatolikus és a harmadik, melyről nem tudta, református vagy katolikus-e, jelképezi várost és lakóit.
Daniel Vulcu nemzeti liberális párti (PNL) tanácstag azt mondta, hogy Ritli László Csongor javaslatát külön határozatban tárgyalják, ezt támogatta Mircea Mălan PNL-s alpolgármester, mondván, hogy nem tudják, hova kerülhetne a Szent László-szobor, mivel annak elhelyezése érintené a főtér felújítását, amit jövőre kezdenek el, az uniós támogatással megvalósítandó tervet pedig nem lehet átdolgozni. A frakcióvezető erre annyit válaszolt, hogy lassan már senki nem tudja, hogy is nézne ki a tér a tervek szerint (azt többször átdolgozták), a szobrot pedig a Fekete Sas-palota elé tervezik. A szoborállítást már javasolták a tervezés előtt, de azt akkor sem vették figyelembe, tette hozzá, majd, miután javaslata is, de az eredeti határozat is elbukott, megkérdezte: az elhangzottakat értelmezheti-e úgy, hogy tárgyalnak az ötletről, erre egy elég kelletlen, de „igen” választ kapott.
Reggeli Újság (Nagyvárad)