Falunap ürügyén
Itt a nyár, az átlagosnál hevesebb esőzésekkel, viharokkal, jégesőkkel, meg a már hagyományos falunapokkal. „Módosabb”, magamutogatóbb helyeken akár két- vagy háromnapos felhajtással, másutt megelégednek egy – nyáridőben hosszú – délutánnal, estével. A program nagyjából „standard” – ökumenikus istentisztelet (ha a helység több nemzetiségű, több vallású), ünnepélyes megnyitó (papokkal, és nagyon megnézik a helybeliek, csatolt falu esetében, hogy ott van-e a községi elöljáró, megtiszteli-e őket), aztán folklór- és egyéb műsorok – népi együttesekkel (tánc-, ének-, szólisták), moderntánc-csoportokkal stb. A végére, éjfél felé, ha futja a költségvetésből, tűzijáték. Plusz programok: sportvetélkedők, estére sztárvendégek.
Tornyán, a Pécska városhoz tartozó faluban a fenti vázlat alapján zajlott szombaton a hetedik falunap. A szerb templom melletti téren (amelynek egy szögletét, dicséretes módon, gyermekjátszótérnek rendezte be a városi tanács) ideiglenes színpad és legalább negyedszáz, a fagylalttól a frissensültekig, bográcsosig, a hideg sörtől a főtt kukoricáig bármit árusító sátor (köztük az aradi máltai szeretszolgálaté) adta a keretet.
(Már sokszor eszembe jutott, most zárójelben elmondom, Kedves Olvasó: ha harminc éve ilyen kínálattal lép fel egy faluünnep, egymást verték volna le a résztvevők a sátrak „kifosztásában”.)
Most azonban fut a műsor – az ökumenikus istentisztelet után ökumenikus nyitás, román ortodox, katolikus, szerb ortodox pappal, háromnyelvű, a lakosság számarányához igazodó sorrendű Miatyánkkal a háromnyelvű feliratos színpadon, a polgármester három nyelven üdvözli a résztvevőket.
Szép, így kell lennie.
A fellépők közül ezúttal a romák hiányoznak (az együttes vezetője, állítólag, külföldön dolgozik, hiányában nincs aki összefogja a társaságot), bár pár éve még a régi és frissen újraválasztott pécskai – mellesleg magyar – polgármester roma nyelven is üdvözölte a résztvevőket. Eközben úgy tízpercnyi (de talán kevesebb) távolságra Tóth Piroska és Suttyák Bandi (csodásan rendbetett, legújabban gémeskúttal is felszerelt) tájháza várja „nyílt kapukkal” (és kemencében sült kitűnő juhtúrós pogácsával, üdítővel, esetleg egy pohárka szíverősítővel, sörrel – saját erőből) a látogatókat, akik közül többen elragadtatott szavakkal jegyezték be élményeiket a díszkönyvbe.
De félre mindezekkel, az apropót ezúttal az arad-gáji szerb együttes, a Kud Kolo szolgáltatja, amely néhányszor már fellépett a tornyai falunapon. Ha nem ők, hát ki: hol van még egy szerb tánccsoport Arad megyében? Eredeti népviseletben (Szerbiából kapták, hallom az együttes egyik tagjától, Kovács Henriettától) járták a hagyományos (gondolom és remélem: autentikus) táncokat a Dragan Voştinar vezetésével fellépő román, magyar és szerb nemzetiségű fiatalok. Igen, a szerb tánccsoportban három anyanyelven beszélő fiatalok. Ami nem baj, a baj az, hogy a szerbek, akik valamikor Arad és a megye lakosságának számottevő részét képviselték, iskoláik és intézményeik voltak (a szerb templom Arad legrégibb épülete), ma már önállóan nem volnának képesek akár egy tánccsoport kiállítására sem. A zsidóságról, sajnos, már majdnem múlt időben beszélhetünk, a (hálistennek még létező) német líceumban a diákság legalább négyötöde már nem német, és kellemes meglepetés, hogy ilyen-amolyan alkalmakkor szlovák, sőt ukrán csoportokkal találkozhat a néző Arad megyében.
Még, 2016-ban. De vajon meddig?
Hallgatom tornyai (neve szerint) szerb, de anyanyelvén már alig-alig beszélő ismerősöm ismeretlen, söréből szorgalmasan kortyolgató társának fejtegetéseit, miszerint a világ legszebb népviseletei a román és a szerb. Legyen, minek vitatkozzam? A három nyelven anyanyelvi szinten beszélő szerb „Szini bácsi”, Tornya kiváló ismerője szerint ma a faluban már csak úgy tíz körüli ember beszéli a szerbet.
A szerb templom még áll a falu közepén. Mellette rendezik a falunapot.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)