Máj. 13-án Kolozsváron, a Györkös-Mányi Albert Emlékházban bemutatkozik Dallos Csilla hegedűművésznő, utolsó éves zeneakadémiai hallgató. Küszöbön álló diplomahangversenyének műsorából ad elő részleteket. Dallos Csilla 1997 óta tagja a kolozsvári filharmónia szimfonikus zenekarának. /László V. Ferenc: Hangversenyelőzetes. Új név: Dallos Csilla. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

Dallos Csilla hegedűművésznő, végzős zeneakadémiai hallgató mutatkozott be a közönségnek május 12-én Kolozsváron. A fiatal hegedűművésznő tehetségét szüleitől örökölte, édesapja a Román Opera első csellistája, édesanyja a zenelíceum egyik legkedveltebb korrepetitora. Dallos Csilla neve nemcsak új név, de új csillag is a kolozsvári hegedűművészetben. /Kulcsár Gabriella: Új név, új csillag. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

Mozart-muzsika a templomban – zajongás a Főtéren
A piarista templomban lépett fel szombat este a Visszhang-kórus, amely négy Mozart-művet adott elő. Sajnálatos módon a Visszhang-kórus koncertjével egy időben a Főtéren megtartott könnyűzenei esemény hangjai beszűrődtek a piarista templomba is, jócskán károsítva a komolyzene-rajongók koncertélményét. Erre a zavaró tényre Kovács Sándor főesperes is kitért köszöntő beszédében. Érdekesnek találtam a Visszhang-kórus mostani műsorát: két közismert, és két kevésbé (vagy egyáltalán nem) ismert Mozart-művet adtak elő. Közreműködött: Starmüller Éva (szoprán), Mányoki Mária (alt), Andrei Şofron (tenor) és Fodre Attila (basszus). A kamarazenekar hangversenymestere Vincze-Dallos Csilla volt, míg a karmesteri teendőket a Visszhang-kórus tehetséges fiatal (fizikus) karmestere, Molnár Botond látta el.
A hangverseny nyitó számaként W. A. Mozart: Gallimathias musicum (KV32) című 17 rövid tételből álló művét hallgathattuk meg. A műsorfüzetből megtudtuk: ezt a művet Mozart tízévesen komponálta egy, a család által megtett, 17 állomásos európai kirándulás tanúságtételeként. A kórusra és zenekarra írott mű megszólaltatása minden bizonnyal nem okozott különösebb nehézséget a (feltehetőleg) zenelíceumi tanulókból, illetve zeneakadémiai hallgatókból álló zenekarnak. Csak a trombitások okoztak némi csalódást a közönségnek. Gyerekkori szerzemény lévén ez a mű épp hogy meghaladja a kuriózum fogalmát, és nem lehet „egy serpenyőbe tenni” a későbbi Mozart-művekkel.
A második műsorszám, az Ave verum corpus motetta (KV618) előadásakor kiemelendőek a kórus által megvalósított nagyívű zenei frázisok, az érthető szövegmondás – és természetesen a kristálytiszta intonáció. Illesse dicséret mind a kórus tagjait, mind karnagyukat a szép előadásmódért. Talán a tempó egy árnyalatnyit gyorsabb lehetett volna.
Újabb kevésbé ismert mű következett: a Sancta Maria, mater Dei graduál (KV273), amely feltételezhetően egy több tételes offertórium részét képezte, ám csak ez az egy tétel készült el. A rövid terjedelmű mű gyors tempója és a hangtechnikai buktatói minden bizonnyal „megdolgoztatták” a kórus tagjait. Karmesterként Molnár Botond figyelmét főleg a kórusra összpontosította. Ez a tény valószínűleg ösztönzőleg hatott a kórustagokra is.
A koncert záró műsorszámának, a Koronázási Misének (KV317) az előadása közismertsége miatt is gondot okozhat. Minden elismerésem a Visszhang-kórus fiatal tagjainak és karnagyának. Ennek a műnek az előadása nagy kihívást jelent. Mozartnak eme miséjét leénekelni azonban nem csak kihívás, elhivatottság vagy ambíció kérdése. El tudom képzelni micsoda lelkesedéssel készültek a Koronázási mise előadására a kórus fiataljai; mekkora munkát fektettek bele mind az énekkari tagok, mind karmesterük. A Visszhang-kórus lelkes, zeneszerető egyetemi hallgatókból áll, azonban nem zenei téren részesülnek felsőfokú oktatásban. Teljesítményüket ennek ismeretében kell értékelni, előadásmódjuk tehát inkább muzikálisnak mondható. A három utolsó tételben viszont úgy tűnt: a kórus tagjainak hangi képességét meghaladta ez a Mozart-mű, „kifulladtak”. Talán ez az a pont, ahol meg kellene állni, és nehezebb művekkel nem kellene próbálkozni. Ez a mű túl nagy erőpróba egy amatőrökből álló kórusnak még akkor is, ha karnagyuk hozzáértése folytán már épp elég tapasztalatot szereztek a karéneklés csínját-bínját illetően. Főleg a férfiszólamok tagjaira rótt különösen nagy terhet ez a mise. Gondolom, Molnár Botond karnagy számára sem lehetett könnyű betanítani a kórusnak a Mozart-misét, összeszedni a zenekart, meggyőzni a szólistákat, hogy lépjenek fel. Titáni munka – mondhatnánk. Most azonban bebizonyosodott, hogy Molnár ambíciózus fiatal karnagy, aki még a lehetetlent is megkísérli. A szólisták teljesítménye sem volt ugyanolyan színvonalú. Starmüller Éva szopránja kis volumenű, kiművelt, kellemes hang, muzikálisan énekelte a Mozart-mise szopránszólóját – de nem nevezhető kimondottan szólista hangnak. Az alt szólamot éneklő, sokrétű előadói tapasztalattal rendelkező Mányoki Mária számára sem okozhatott gondot szólamának tolmácsolása. Andrei Şofron pár év múlva jó Mozart-tenorrá válhat, de a tiszta intonációra nagyon kell ügyelnie. A hamis hangok rendkívül zavaróak tudnak lenni. Kellemes meglepetés volt Fodre Attila basszus, aki imponáló magbiztossággal, tisztán intonálva adta elő szólamát.
A kisebb hiányosságok, zavaró tényezők ellenére mind az előadók, mind a közönség elégedetten távozhatott. A Visszhang-kórus fiataljai elmondhatják, hogy repertoárjukon már egy Mozart-mise is megtalálható. A kórustagok igyekezete, kitartása követendő példa lehet még a profi zenészek számára is. A közönség pedig élvezhette a gyönyörű Mozart-muzsikát. Merthogy Mozart örök – a sörfesztiválok népszerűsége ellenére is.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Még két napig tart Erdély legnagyobb kulturális fesztiválja
Még két napig tart Erdély legnagyobb kulturális fesztiválja, a 8. Kolozsvári Magyar Napok, a hétvége pedig számos eseményt tartogat a kincses városba látogatóknak. Továbbra is teltházas beszélgetések, előadások, koncertek, könyvbemutatók és kiállítások jellemzik a fesztivált, valamint élettel teli utcák, terek és sétányok.
A Farkas utcában – mely hagyományosan a fesztivál egyik központi helyszíne – kézművessétány várja az érdeklődőket, az ott lévő színpadon fellépők pedig minden nap biztosítják a jó hangulatot. Annak ellenére, hogy az idén még több helyszínen, még több program zajlik egy időben, a Farkas utcai megszokott forgatag nem hagyott alább: kézművesek, könyvárusok, a múzeumok sétánya, a médiastandok, falatozók, tematikus sátrak várják a fesztiválozókat. A Borutca idén a Fogoly utcába költözött, ott pedig minőségi borokat, hideg fröccsöket népzenészek akkordjainak kíséretében fogyaszthatnak az arra járók.
A Deák Ferenc utcában felállított Ifjúsági Pavilonba betérve bárki megtudhatja, melyek azok a témák, amelyek leginkább foglalkoztatják a fiatalokat, aki pedig úgy érzi, már végképp elmerült a bőséges programkínálatban és szeretne egy árnyékosabb helyen megpihenni, az bátran keresse fel a Sétatér valamelyik csendesebb zugát, ahol függőágyakban, babzsákokon pihenheti ki az egész napos fesztiválozást.
A tavalyi évhez hasonlóan, idén szintén várják a kicsiket és nagyokat a Romkertbe, ahol az Emese park várispánsága már berendezkedett, és elkalauzolja a látogatókat egy középkori faluba. Időközben megérkeztek Kolozsvárra az Egy hajóban evezünk projekt viking hajósai, akik Mosonmagyaróvártól Budapestig eveztek, majd onnan a kincses városba hozták Toportyán nevű hajójukat, amit nemcsak megtekinthet, hanem ki is próbálhat ez érdeklődő közönség a sétatéri tavon.
A Román Nemzeti Bank nyitottságának és kultúratámogató szándékának köszönhetően az idei fesztivál kiemelkedő eseményének számított, hogy három napig látogathatóvá vált a jegybank épülete, ahol Róth Miksa eredeti üvegfestményei láthatók. A csoportos látogatásokon mintegy hétszázan vettek részt, a programpont a román lakosság körében is népszerű volt, ami azért örvendetes, mert Kolozsvár teljes lakosságának közös kulturális kincsét képezik ezek a kivételes alkotások. Aki lemaradt róla, annak figyelmébe ajánljuk, hogy a Kaszinó épületében vasárnap estig látogatható a Róth Miksa munkáit fotókon bemutató tárlat.
Szintén vasárnapig látogatható a Magyar Művészeti Akadémia Magyar képek című fotókiállítása a Szentegyház utca 4. szám alatt található kiállítótérben, ahol a Magyar Kézműves Sörök Udvara kisüzemi sörökkel és jó hangulattal vár.
Szombaton új helyszínen, a Sétatéren perdülnek táncra ismételten a fakanalak, ugyanis az örömfőzés helyszíne a központi nagypark lesz. Több mint 15 csapat méri majd össze tudását, hogy a végén kiderüljön: ki főzte a legjobb és – a transylvanicum jegyében – a tájegység sajátos ízvilágát leginkább bemutató étket. Ugyancsak itt, a Sétatéren próbálhatták – és próbálhatják a továbbiakban is – ki az érdeklődők az új erdélyi sikersportágnak számító teqballt, mely a labdarúgás és az asztalitenisz elemeit vegyítő sport, s amelyről bővebben szombat koradélután Lázár Zsolt, a sportág világbajnoka mesél majd.
Vasárnap délután a Sapientia EMTE kolozsvári karának Aula Magna termében kerül levetítésre A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában című magyar ismeretterjesztő film, a vetítést követően pedig a film szakértőjével, Pálffy Géza történésszel, az MTA BTK TTI „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetőjével Lupescu Mária és Lupescu Radu egyetemi oktatók beszélgetnek.
A Szent Mihály-templomban orgonamuzsika-maratont szerveznek, mely során fellép Boldizsár Katalin, Potyó István, Vincze-Dallos Csilla, Müller Márta, Kostyák Csengeri Zsuzsa, Miriam Marinescu és Windhager Geréd Erzsébet. Ugyanakkor továbbra is látogatható a templom tornya, ahonnan vasárnap este toronymuzsikát ad – Sándor Árpád vezényletével – a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar.
A különböző témájú további előadások, koncertek, bemutatók és beszélgetések vasárnap estig tartanak. A részletes programot bárki megtalálhatja a fesztivál honlapján (www.magyarnapok.ro), de további érdekességeket találhatnak a Kolozsvári Magyar Napok Facebook-oldalán is (www.facebook.com/magyarnapok).
A Kolozsvári Magyar Napok sajtóirodája; Erdély.ma