Dukász Anna Szatmárnémetiben kezdte színpadi pályafutását, a háború után. Nagyváradon nyolc évig volt ünnepelt primadonna. Azután váltott, jöttek a drámairodalom híres nőalakjai. 1961-ben átszerződött Marosvásárhelyre, majd tíz évig játszott Sepsiszentgyörgyön. Itt igazgatta is az együttest. 1978-ban, képzőművész férjével, Vigh Istvánnal együtt az Egyesült Államokba távozott, ahol állandóan magyar környezetben lépett fel, maga szerkesztette verses, zenés összeállításokban. 1993-ban a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján Kisvárdán fellépett a torontói magyar társulatban. Ezzel az előadással Erdélyben is turnéztak, Dukász Anna egykori sikeres fellépéseinek színhelyén, Szatmárnémetiben, Nagyváradon és Kolozsváron. Pályafutásának 50. évfordulóját Munkácson ülte meg, első fellépéseinek színhelyén. 20 évig tartó emigráció után férjével Debrecenben telepedett le. Itt érte a halál június 12-én. 75 évet élt. Temetése jún. 25-én lesz Debrecenben. /S. Muzsnay Magda: "Én vagyok a legboldogabb színész a világon..." = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./ Dukász Anna /Nagyvárad, 1925. ápr. 30. - Debrecen. 2000. jún. 12./

Vígh István közel száz, kétméteres és ennél magasabb, többnyire vegyes technikájú alkotásából nyílt kiállítás Debrecenben. A munkák ,,származási helye” a négy kontinens, ahol a művész megfordult és alkotott: Európa, Ázsia, Észak-Amerika és Ausztrália. A kiállításon nagyszámú erdélyi, székelyföldi, illetve háromszéki ihletésű munka szerepel. A megnyitón a művész debreceni hívei mellett részt vett a Debrecenben 1927 óta működő nemzetközi Nyári Egyetem több mint harminc országból származó, háromszáz főnyi, magyar nyelvet tanuló hallgatója. Ez alkalomra jelent meg Vígh István 250 oldalas, Halmitól Debrecenig New Yorkon és Quean-beyan át című önéletrajzi albuma, amely a művész saját alkotásaival illusztrált önéletírását tartalmazza. A debreceni rendezvényt megelőzte a művész szülővárosában, a Szilágy megyei Halmiban, a településnek adományozott közel száz alkotás nemzetközi részvétellel szervezett megnyitója. Vígh István, az erdélyi alkotótáborok résztvevője és patrónusa, a sepsiszentgyörgyi színház egykori díszlet- és jelmeztervezője, a bibarcfalvi Szent László-falikép restaurálója, Sepsiszentgyörgy déli városkapujának tervezője és számos háromszéki tárgyú képzőművészeti alkotás szerzője augusztusban lesz 70 éves. /Sylvester Lajos: Vígh István debreceni kiállításai (Egy világvándor hazatér). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 5./

A Kossuth-kert lesz az idén hatodik alkalommal megrendezendő Partiumi Magyar Napok központi helyszíne Szatmárnémetiben. Igazi kuriózumnak ígérkezik a lovasíjász-bemutató a Pusztai Róka Hagyományőrző Egyesület szervezésében, valamint a hortobágyi csikósok bemutatója. Szeptember 1-je elsősorban a gyermekrendezvényeké, valamint a népzene- és néptáncelőadásoké lesz, másnap, vasárnap pedig könnyűzenei együttesek szórakoztatják majd a közönséget. A Kossuth-kertben könyvvásárt, kézműves-bemutatókat és gyermekfoglalkozásokat tartanak. A rendezvénysorozatot augusztus 31-én Varga Attila, az Identitas Alapítvány elnöke nyitja meg a Szatmárnémeti Északi Színházban. A köszöntőbeszéd után operett slágerek hangzanak el a Harag György Színtársulat előadásában, ezt követően Szabó D. Zoltán A Túrmente természeti értékei című filmjét tekinthetik meg az érdeklődők. Az időszakos kiállítások sorát Vígh István festőművész tárlata nyitja. A helytörténet iránt érdeklődők megnézhetik Reha József és Reha Márk szabadtéri fotókiállítását Szatmárnémeti régi épületeiről, valamint fotó- és plakátkiállítással mutatkozik be a Romániai Denevérvédelmi Egyesület. A szatmárnámeti Harag György Társulat és a meghívott Debreceni Csokonai Színház elsősorban szórakoztató előadásokkal, operagálával, valamint a Vidám percek című összeállítással készül a rendezvénysorozatra. A gyerekek a Matyi Műhely Bábszínház előadását, a Holle anyó meséjét tekinthetik meg. /Babos Krisztina: Áll a bál Szatmáron. = Krónika (Kolozsvár), aug. 31./

A község szülöttéről, Vígh István képzőművészről neveznének el egy utcát Halmiban, tájékoztatott Incze Lajos polgármester. Ez lenne az egyetlen olyan utca a községben, amelyet egy helyi származású személyiségről neveznék el: a dolog külön érdekessége, hogy a művész még él. Vígh István világhírű képzőművész szülőfalujának, Halminak, ajándékozta helyi vonatkozású képeit, és jelenleg városkapu megalkotásán dolgozik. /(fodor): Vígh István utca Halmiban. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 29./

Schönberger Jenő szatmári római katolikus megyés püspök november 14-én felszentelte a nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Teológiai Iskolaközpontot, illetve az intézmény névadójának szobrát. Az épület 2005-ben visszakapta a katolikus egyház. 1992-ben lényegében a piarista gimnázium utódjaként alakult meg a Kalazanci Szent József Római Katolikus Teológiai Iskolaközpont. Az egyház 2005-ben kezdett az épület felújításához, az elmúlt három év során pedig kicserélték a tetőzetet, és kívül-belül tatarozták a hajdani piarista iskolát. Az iskola folyosóinak falát Vígh István festőművész Tölgyemberek a Nap vonzásában című murália-sorozata díszíti. Schönberger Jenő püspök felszentelte Kalazanci Szent József, az iskola névadójának szobrát is, amit a bejáratnál helyeztek el. /(babos): Felszentelték a Kalazancit. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 15./ Az ünnepségen a szatmárnémeti, szegedi és kecskeméti piarista testvériskolák küldöttségei is jelen voltak. Felszentelték Tamási Gyula szobrászművész Kalazanci Szent Józsefről mintázott teljes alakos szobrát, amely a tanintézmény előterében kapott helyet. A szobor eredetije Rómában van, az iskolában egy műgyantából készített másolatot állítottak ki, közölte Poszet Anikó igazgató. /Végh Balázs: Újraszentelt nagykárolyi gimnázium. = Krónika (Kolozsvár), nov. 17./

Vígh István festőművész állandó kiállítását szülőhelyén, a Szatmár megyei Halmi új épületben avatták fel. Az eseményen Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök úgy vélte, Vígh István fáradhatatlanul osztogatja azt az ajándékot, amelyet Istentől kapott. Az épület bejáratánál lévő táblán ez olvasható: „Halmitől Debrecenig, Suceaván, New Yorkon és Quelanbeyanen át. A művész szülőföldjének adományozott munkáiból”. A helységnevek jelzik az utat, amelyen festőnk odajutott, hogy a művészetpártoló Incze Lajos polgármester vezette nagyközség állandó kiállítást biztosított neves fiának. Vígh István 1960-ban végzett Bukarestben a monumentális festészeti szakon, utána Suceavára hívták, ő elfogadta a meghívást. Gyakorlatilag ő szervezte meg Suceava tartomány képzőművészeti életét. Egy brassói freskórestaurálási tanulmánya során Sylvester Lajos kereste meg, aki akkor megyei kultúrfőnök volt. Király Károly küldte azzal, hogy pályázza meg Sepsiszentgyörgy tervezett négy városkapujának egyikét. A 13 méter magas vörösrézkapu ma is áll. Közben díszlet- és jelmeztervezőnek hívták a színházhoz, melynek akkor a Nagyváradról odahelyezett primadonna, Dukász Anna volt az igazgatója. Már első este beleszeretett, és megkérte a kezét. Igent mondott! 1975-ben feleségével Amerikába települtek. Dukász Anna nekifogott a New-York-i magyar színház újraélesztéséhez. Több erdélyi író, így Kocsis István színpadi művét is bemutatták. Közben évekig működtették az Irodalmi Kávéházat, Vígh Istvánnak sok kiállítása volt. A sikerek ellenére hazavágytak. Debrecenben béreltek lakást, amit 1996-ban megvettek, hogy közel legyenek a szülőföldhöz. Vígh István egyik monumentális freskója a nagykárolyi katolikus gimnázium, a Kalazanczy lépcsőházában van Vígh István (Halmi,1936) festő, szobrász 1973–75-ben a sepsiszentgyörgyi magyar színház díszlet- és jelmeztervezője, 1976 és 1996 között az Egyesült Államokban, New Yorkban, 1996 óta Debrecenben él. /Sike Lajos: Akire „rászállt” egy elvtárs. Vígh István festő azonosult a földi gyökereihez ragaszkodó tölgyember figurájával. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./

Emlékek tűzhelye Pusztakamaráson
Nemcsak irodalmi zarándokok, hanem az Erdélybe látogató "alkalmi" turisták is egyre gyakrabban választják Kolozsvárról Marosvásárhelyre jövet a mezőségi vonalat, útba ejtve Pusztakamarást, ahol Kemény Zsigmond nyugossza örök álmát, és ahol Sütő András született s töltötte gyermekkorának boldogabbik felét. A kirándulók és olvasóink is többször szóvá tették egy eligazító füzetecske hiányát, amelyet magukkal vihetnének, amikor kilépnek a szülői ház kis portájáról. Amelyet esetleg ajándékul adhatnak a nyomukban érkezőknek. Nos, a Sütő András Baráti Egyesület gondoskodott róla, hogy a látogatók megtegyék az első lépéseket az életműhöz vezető ösvényen. Magyarul és románul egyaránt hozzáférhető az Emlékek tűzhelye című kis kalauz, amelyben – az egyesület elnöke, Nagy Pál szerkesztésében – a főbb életrajzi adatok, fontosabb műveinek jegyzéke, az író néhány torokszorító gondolata, Illyés Gyula 1977-ben fogant értékelése ("A jelenkori magyar irodalom egyik legnagyobb vigasza Sütő András."), valamint a kamarási ház képe, két portré (az egyik Vígh István rajza) és két fontos könyvének címlapfotója kapott helyet.
b.d. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)