Temesváron október 21-én a magyar nyugdíjasok estjén Vetési Nándor színinövendék műsorával mementót állított az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc emlékének. A vendéget köszöntő Béres Margit elnök a Kelet-Európán végigsöprő forradalmi megmozdulásokat méltatta. Vetési Nándor kolozsvári színinövendék – akinek legkedveltebb verse Szentkúti Ferenc Hősköltemény egy pesti srácról c. alkotása – emlékműsorával meghódította temesvári hallgatóságát. /(Sipos): Hiteles válogatás, avatott tolmácsolás. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 23./

Vetési Nándor színinövendék jó ideje járja pódiumműsorával a szórványvidéket, ezért nevezte őt Baracsi Levente a szórvány apostolának az arad-belvárosi református egyház gyülekezeti termében, ahol most Vetési Nándor fellépett. Vetési saját útját járja, Ifjú szívekben élek című összeállítása a 21. század emberének gondolati és érzelmi világához szól. Ady költeményeinek gazdag skáláját vonultatja fel. /Puskel Péter: A „szórvány apostola” = Nyugati Jelen (Arad), szept. 29./

Az RMDSZ aradi székházában szeptember 27-én a máltaiak napjával kezdődtek az Aradi Magyar Napok. Ennek keretében az Aradi Kamaraszínház tartott évadnyitó előadást Müller Péter – Seress Rezső Szomorú vasárnap című darabjával. Szeptember 28-án, vasárnap ünnepi istentisztelet volt az aradi belvárosi református templomban, azt követően az Aradon és több erdélyi városban is már megfordult Vetési Nándor színinövendék Ady Endre verseiből és publicisztikáiból ihletődött összeállítását hallhatták a jelenlevők. /Sinka Pál: Elkezdődtek az Aradi Magyar Napok. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 30./

Több rendezvény keretében emlékeztek meg október 23-án Kolozsváron az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 52. évfordulójáról. ’56, te lelkünkben lángoló címmel szervezett emlékműsort az 56-os Bajtársi Társaság, a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, a Magyar Polgári Párt Kolozs megyei szervezete, a Világszövetség Erdélyi Társasága, az Erdélyi Magyar Ifjak, a Magyar Ifjúsági Tanács és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet Csép Sándor, az MPP Kolozs megyei elnöke rendezésében. Az emlékezők András Imre, a VET elnökének kezdeményezésére egy percnyi néma csenddel adóztak az 56-os hősök emlékének. Közreműködtek a Horváth Béla Stúdiószínpad tagjai, valamint a BBTE színművészeti szakos hallgatói, Pálosi Zsuzsa és Vetési Nándor. Az est ünnepi előadója Dávid Gyula irodalomtörténész, 56-os elítélt volt. Részleteket vetítettek Víg Emese 1956 Erdélyben című dokumentumfilmjéből. Részlet hangzott el Dobai István 56-os elítélt ez alkalomra írott leveléből, az ünneplők tapssal köszöntötték a jelenlévő Komáromi József 56-os elítéltet. Az est zárásaként az egykor Szamosújváron raboskodó Fülöp Sándor olvasta fel versét, majd szeretetvendégség következett. A Kolozs Megyei Diáktanács szervezésében gimnazisták és egyetemisták fáklyás menetben vonultak a Mátyás Ház elől a Házsongárdi temetőbe. A forradalomra emlékezett a belvárosi unitárius templomban megtartott ökumenikus istentiszteleten Pap Géza református püspök, Kovács Sándor római katolikus főesperes, Fehér Olivér evangélikus-lutheránus lelkész és Szabó Árpád unitárius püspök. /Ünnepi összeállítással emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Mostanra már nyolcnaposra nőtte ki magát a kilenc évvel ezelőtt egynapos rendezvényként debütáló, Nagyvárad és Berettyóújfalu által közösen szervezett Magyar Kultúra Ünnepe, január 22-e, a magyar kultúra napja alkalmából. Magyarországon Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, román oldalon pedig Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke vállalta a védnökséget, jelezte Szeifert Ferenc, Berettyóújfalu polgármestere. Fleisz János nagyváradi egyetemi tanár, a közös rendezvénysorozat kezdeményezője kifejtette, hogy két központi téma köré csoportosulnak az események, az egyik a Himnusz mint a megtartó erő jelképe, a másik az alkotás. Számtalan kiállítás, könyvbemutató is helyet kapott a programban. Biró Rozália nagyváradi alpolgármester szerint ügyeltek arra, hogy a kulturális jelleg ne csorbuljon. A magyar kultúra napja ünnepségsorozathoz csatlakozva a szatmári Ady Endre Társaság Egycsillagú égbolt címmel rendezi meg a magyar kultúra hetét. Először Szatmárnémetiben, majd Nagykárolyban Vetési Nándor kolozsvári egyetemi tanár előadásával emlékeznek Ady halálának 90. évfordulójára. Január 17-én a Felvidéki Rockszínház a szatmárnémeti katolikus székesegyházban A költő visszatér című Páskándi-mű zenés változatát mutatja be, másnap pedig a filharmóniában a nyíregyházi Pro Muzica leánykara lép fel. Székelyudvarhelyen a jövő héten szerveznek fotó- és képzőművészeti kiállításokkal, néptánc-előadásokkal fűszerezve, majd január 22-én a Művelődési Ház nagytermében kiosztják az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjakat. /D. Mészáros Elek: Határon átívelő értékmegóvás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./

Közel félezer temesvári és vidéki bálozó vett részt a frissen alakult Kohézió Egyesület jótékonysági farsangi mulatságán, amelyet február 21-én Temesváron az Ifjúsági Házban tartottak. A januárban bejegyzett Kohézió Egyesület célkitűzéseit Vetési Zoltán elnök ismertette: közösségépítés, ezen belül személyiség- és közösségfejlesztés, anyanyelv és kultúra ismeret, szabadidős programok szervezése és humanitárius tevékenység. A bálozók jegyük megváltásával hátrányos helyzetű magyar családok iskoláskorú gyermekeit segítették. Vetési Nándor a kolozsvári Színművészeti Főiskola végzős hallgatója. /Pataki Zoltán: Farsangi bállal mutatkozott be a Kohézió Egyesület. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 23./

Negyedik alkalommal rendezte meg a Hunyad Megyei Ifjúsági Keresztyén Egyesület /HIKE/ a HIKE tábort. A fiatalok többsége Hunyad megye különböző gyülekezeteiből érkezett, most a vajdahunyadi reformátusok holland testvérgyülekezetének fiataljai is eljöttek. A tábor célja a szórványban élő fiatalok egybegyűjtésén és üdültetésén kívül az, hogy segítse őket vallásuk és identitástudatuk megtartásában. A tábor helyszíne Kosztesd (Szászvárostól 30 kilométerre) remek helyszínnek bizonyult, immár második alkalommal. Az egyik napon ellátogattak Algyógyra, ahol csatlakoztak a X. Jubileumi IKE találkozó egyik előadásához. /Vetési Nándor: Áldásoddal megyünk … = Krónika (Kolozsvár), aug. 3./

Szeptember 21-én a Temesvári Csiky Gergely Színházban Vetési Nándor Dobszó az éjszakában című Brecht összeállítása hangzott el. Az egyórás, egyszemélyes produkcióból kibontakozott a nácik majd a kommunisták által is sokat támadott drámaíró élete. /Pataki Zoltán: Dobszó az éjszakában, avagy Brecht aktualitása. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 23./

Utca- és kocsmaszínházi előadások, vidámparki hangulat és koncertek – többek között a Zanzibar és a KFT együttes – jelentették a Nagyváradi Ősz fesztivál záró hétvégéjének főbb programjait. A központban a fiatal képzőművészek az utcán állították ki műveiket. Október 8-a reggel az Árkádia Gyermek- és Ifjúsági Színház Lilliput Társulatának /magyar tagozatának/ János vitéz című előadásával indult. A következő magyar nyelvű programpont Vetési Nándor kocsmai fellépése volt: a kolozsvári színművész Bertold Brecht Dobszó az éjszakában című darabját adta elő. Este a Kossuth utcai színpadon a 80-as évek magyar alternatív zenei irányzatának egyik jellegzetes együttese, a KFT koncertje zajlott. /Balogh Levente, Nagy Orsolya: KFT-koncert és utcaszínház a Nagyváradi Őszön. = Krónika (Kolozsvár), okt. 12./

Szórványtábor Székelyföld szívében
Idén is megrendezésre került július 15–20. között a Hunyad Megyei Ifjúsági Keresztyén Egyesület szervezésében, az VI. HIKE tábor. A tábor helyszíne idén a Sepsiszentgyörgytől 5 kilométerre található árkosi Európai Tanulmányi Központ volt. 
A tavalyi évhez hasonlóan idén is nem csak Hunyad megyéből érkeztek fiatalok, hanem Sepsiszentgyörgyről is. Mintegy 30 gyermek vett részt a táborban. Tavaly a Hunyad megyeiek voltak a házigazdák, idén pedig a sepsiszentgyörgyiek.
Kellemes és egyben ösztönző volt, hogy idén többen támogatták a tábor létrejöttét. Külön köszönetet szeretnénk mondani Hunyad Megyei Tanácsának, Kovászna Megye Tanácsának, a Nemzeti Civil Alapnak és az Erdélyi Magyar Ifjak Szórványért szakcsoportjának.
A tábor témája az emberi értékek, illetve a keresztyén értékek a mai világban. Hogyan jutunk el oda, hogy különbséget tudjunk tenni értékek és értéktelen dolgok között? Melyek azok a támpontok, amelyekre támaszkodva felállíthatunk egy értékrendet? Elégséges-e csupán rendelkezni értékrenddel, vagy azt gyakorolni is kell? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a választ a fiatalokkal a csoportos beszélgetéseken. Persze mindemellett elmaradhatatlan volt az éneklés, a reggeli torna és áhítat, és a csoportos sport tevékenységek. Például az egyik délután négy barantacsoport látogatott el a táborba, hogy rövid bemutatót tartson őseink harctechnikáiból. A bemutatót követően kipróbálhatták a különböző eszközöket, és az ügyesebbek néhány mozdulatot is elsajátíthattak. A következő nap az árkosi lovardában a fiatalokat lovagolni tanították. Kirándulások is gazdagították a tábori programot. Utolsó nap Mohosláb–Szent Anna-tó volt az úti cél, ahol fürödni is tudtunk.
A szórakoztató programokon kívül a lelki és a szellemi táplálék sem hiányozhatott. Dr. Péter Sándor sepsiszentgyörgyi tanár és kutató a helységnevek eredetéről tartott előadást, Kádár Gyula történész Erdély fogalma, Székelyföld címere címmel tartott előadást. Vasárnap ellátogattunk az árkosi református templomba, ahol énekes szolgálatot tettünk.
Ahogyan a tavalyi, az idei is egy nagyon fontos kérdést boncolgatott. Egyre többet halljuk és érezzük is, hogy mai világunkban az emberi és a keresztyén értékek a háttérbe szorulnak, és helyettük az egyén kerül a központba. A legfontosabb alapköve életünknek az értékrend, amire építhetjük életünket. Az isteni értékek, sajnos, ma már nem divatosak. Nem „menő” keresztyénnek lenni és hitünket gyakorolni. Az az ember, aki ebben az értékrendszer nélküli világban isteni és emberi értékek nélkül éli életét, könnyen környezete zsarnokává válhat. Próbáljuk meg megőrizni és ápolni kulturális és szellemi értékeinket úgy, hogy azokat átadjuk a jövő generációinak, hogy ők is teljes emberként, magyar szellemi és keresztyén erkölcsi értékek szerint éljék életüket.
Idén ismét bebizonyosodott, hogy nagy szükség van ezekre a táborokra nem csak a szórványból érkező fiataloknak, hanem a tömbmagyar közösségben élőknek is. Két egészen különböző világ találkozik minden évben a tábor alkalmával, viszont egy dolog biztosan összeköti a két helyszínről érkezőket: a keresztyén értékek.
Vetési Nándor. Nyugati Jelen (Arad)

Színjáték a kolozsmonostori bárkában
Szombaton rendezték meg a XIV. KISZT-et, vagyis a Kolozsvári Ifisek Színjátszó Találkozóját a kolozsmonostori református templomban. A majdnem egész napos esemény elég sok érdeklődőt vonzott, kicsiket és nagyokat, fiatalokat és időseket egyaránt.
Ez a találkozó minden évben egy újabb verseny is, ahol a ifisek mutathatják meg tehetségüket, a nyertes rendezi meg következő évben az eseményt. Idén a tizenkét kolozsvári ifi közül csak hárman érkeztek előadással, a Belvárosi, a Kolozsmonostori és az Alsóvárosi (Kéttornyú) ifi. Emellett még versenyen kívül fellépett Szecsődi Árpád papírtrükkjeivel, melynek célja az volt, hogy elgondolkodtatjon mindenkit az Istennel való kapcsolatáról; a Providentia – Gondviselés – Fürsorge Egyesület nappali foglalkoztató központjának sérült felnőtt tagjai, véleményem szerint az egyik legértékesebb és legszebb előadást hozták; a Váróterem Projekt, a Kolozsvári Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, és az Apafi Mihály Református Kollégium diákjai is készültek egy-egy előadással. Habár voltak csúszások, szerepelt a programfüzetben olyan ifis csoport is, aki végül nem jött el, de ez a hangulaton csöppet sem változtatott. Tombolával nyerhettek a jelenlévők értékes ajándékokat, rengeteg támogató gyűlt össze a jó cél érdekében, és még bibliai kvízjátékok is szórakoztatták a nézőket és fellépőket egyaránt.
A zsűri, vagyis Bíró Enikő vallás tanárnő, Péntek András lelkipásztor, Vetési Nándor színész és Demény Péter író, építő jellegű kritikával látták el a csapatokat. A közönségdíjat a Belvárosi ifi nyerte el, így jövőben ők szervezhetik meg a találkozót. Végül a záróáhítatot Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora tartotta. Ahogy a főszervező is elmondta, sajnos valamiért nem telt meg a templom, nem érti, hogy miért. Reméljük jövőben több látogatót vonz majd a jubileumi kort megélő rendezvény.
Szabadság (Kolozsvár)

Életre keltek a könyvek Kolozsváron (GALÉRIA)
Ingyen elvihető könyvek, barátságos hangulat és „fellapozható” politikusok, újságírók, művészek és szakemberek színesítik Kolozsvár első magyar nyelvű élő könyvtárát a La Cizmărie kávézóban. A családias hangulatban zajló esemény, a Perspi20 - KönyvTuri kuriózumnak számít, hiszen eddig még Kolozsváron nem volt rá példa, hogy magyar nyelven "olvassunk" élő könyveket, ráadásul kiadványokat is lehet csereberélni.
Az első egy órában több mint száz könyv cserélt tulajdonost, és félóránként tűnnek fel újabb alkotások, amelyeket jellegzetesen három csoportba lehet osztani: szakkönyvek, történelmi írások és ponyvaregények. Az sem ritka, hogy egy-egy könyv belső oldalán személyes gondolatok kerülnek elő, esetleg bátorító szavak egy irodalom-tanárnőtől. A cserebere nagyon jól működik, ám a résztvevők többsége gátlásosnak bizonyult, nem mindenki mer szóba elegyedni az élő könyvekkel.
Este hét óráig őket lehet, illetve lehetett lapozgatni: Vallasek Júlia, Kulcsár Szabolcs, Kovács Péter, Várady Csongor, Dimény Áron, Balázsi-Pál Előd, Borzási Sarolta, Szabó-Gy. Zsombor, Bagaméri Noémi, Borzási Judit, Hankó Renáta, Mák Arany, Váta Lóránd, Rés Konrád, Gödri Csilla, André Ferenc, Halmen Balázs, Imecs-Magdó Levende, Jakab-Benke Nándor, Könczey Elemér, Bethleni András, Banga Szilárd, Krippán Kinga, Lukácsi Előd, Makkai Júlia, Szép Gy. Bálint, Zörgő Noémi, Geréd Imre, Horváth Anna és Vetési Nándor.
A rendezvény főszervezője, Mák Arany elmondta, hogy a meghívottakat egy előzetes kutatás alapján válogatták ki. Felmérést végeztek arról, hogy kik azok a személyiségek, akik a kolozsvári egyetemisták körében példaképnek, népszerűnek számítanak, és az eredmény alapján állították össze a meghívottak listáját. Azt is elárulta, hogy jövőre is terveznek élő könyvtárat, amelynek nem celebek lesznek a meghívottjai. Az eseményt a Perspektíva szervezte. 
maszol.ro

Aki kőszínház helyett a hályogkovácskodást választotta
A hatodik szülinapját ünneplő Váróterem Projekt független társulat vezető színészével, Imecs-Magdó Leventével a kezdetekről és személyes pályájáról.
„2009-ben pár színis végzős felindulásából alakult meg a társulat”, olvashatjuk a Váróterem blogján. Ennek már jó pár éve, visszatekintve, hogyan látod a kezdeteket? 
– Eléggé hályogkovács módon fogtunk neki a megalapításnak, fogalmunk sem volt róla, hogyan kell létrehozni egy független társulatot. Hallottuk kollégáktól, hogy már ők is próbálkoztak ehhez hasonlóval (elmentek a városházához, kértek egy épületet, nem kaptak, és körülbelül ennyivel be is fejeződött a történet). Mi, az „alapítók” –Visky András, Csepei Zsolt és jómagam – még a színiről ismertük egymást, Hatházi András osztályában voltunk végzősök, amikor felmerült a társulatalapítás ötlete, és szinte rögtön csatlakozott hozzánk Vetési Nándor is. Az osztályunkból többen leszerződtek kőszínházakhoz – érthető okokból –, mi négyen pedig eldöntöttük, hogy a saját utunkat fogjuk járni. 
- Miért nem szerződtetek le ti is kőszínházakhoz? 
– Nem szerettük azt a színházat, amivel addig találkoztunk, unalmasnak találtuk, úgy éreztük, nem törődik velünk, a nézővel. Tök mindegy, hogy valaki megnézi-e a darabot vagy nem. Hozzáteszem, ezek eléggé szubjektív nézetek, és valamelyest változtak is időközben. Akartunk egy olyan színházat, ahol nem csupán végrehajtók lehetünk, hanem önmegvalósításra is lehetőségünk van. Így jött a Váróterem Projekt ötlete. 
- Ha jól tudom, a megalakuláskor más nevek is felmerültek. Emlékszel még néhányra? 
– Dereng valami, de így visszagondolva érthető okokból nem választottuk egyiket sem. Felmerültek a Malternativ Társulat és a Bet On Stúdió (fogadj rám) nevek is. Így elmagyarázva elég bénának tűnnek, de volt mögötte filozófia. Szerencsére már akkor éreztük, hogy ez nem az igazi. Végül a Váróterem Projekt mellett döntöttünk, sokan negatív konnotációt társítanak ehhez a névhez, mi az időből való kiszakadás mozzanatát próbáltuk megfogni ezzel az elnevezéssel. 
- Már iskolás korodban számos darabban játszottál, végül mégis a művészettörténet szakot választottad. Gondolom, ennek is van egy külön sztorija. 
– A suliban – Apáczai Csere János Elméleti Líceum – kilencedikben iszonyatosan lusta voltam, így én lepődtem meg a legjobban, amikor felsőbb évesek elhívtak az iskolaújsághoz és a színikörbe. A gimnázium ilyenkor nagy csapda, a tanárok elmondják, hogy milyen ügyes vagy, aztán elkerülsz egyetemre, elkezded a szakmát, és rájössz, hogy nálad sokkal tehetségesebbek is vannak. Ezt láttam előre, ezért is nem akartam színire menni, egy adott ponton eldöntöttem, hogy sportújságíró leszek. Aztán a szüleimmel együtt kigondoltuk, hogy menjek művészettörténetre, mert akkor lesz egy általános műveltségem, és utána még az újságírást is elvégezhetem. Közben a barátaim közül ketten is elmentek színire, és mondták, hogy milyen vagány, és próbáljam ki.
- Általános tendencia, hogy az első év után sokan otthagyják a választott szakot, a te szüleid hogyan reagáltak a döntésedre? 
– Teljesen jól fogadták, nem szülői nyomásra választottam ezt a szakot – ha lett volna, biztosan nem ezt választom. Anyukám álma azt volt, hogy a fia pap vagy színész legyen, a családunkban amúgy is többen dolgoznak színházban, így teljesen elfogadott volt a választásom. 
- Ha jól tudom, a feleséged művészettörténész. Hogyan egyeztethető össze ez a két szakma? 
– Az egyik rendezőm mondta egyszer, hogy igazából ő csak a színész-színész házasságok működőképességében hisz. A színházban nincs pontos program, sosem lehet tudni, mikor kell éjfélig próbálni. Mi szerencsés helyzetben vagyunk, a párom hosszú ideje doktorandusz, így saját idejének beosztója. Azért bonyolult a helyzet, néha- néha előjön az „inkább lennél elárusító egy üzletben, és akkor tudnám, hogy van egy szabad hétvégénk ” téma, de valahogy mindig megoldjuk. A Váróterem Projekt csapata 2-3 éve hirtelen ”beházasodott”, így közös igényünk, hogy azért tudjunk beiktatni pár szabadnapot is. 
- Mi a véleményed a megközelíthetetlen, gondolataiba merülő, egymagában vörösbort kortyolgató (hogy a sálat ne is említsem) színész sztereotípiáról? 
– Kevés ilyen színészt ismerek, a kolozsvári képzés valamelyest le is faragja az ilyenfajta magatartást. De azért vannak olyan színik, ahol kifejezetten pártolják az allűrös művészkép kialakítását. A kolozsvári román szakon külön tantárgy van ebben a témában (imidzsépítés), ahol a diákok megtanulják, hogyan szakítsanak régebbi énükkel. Nálunk ezekre abszolút nem fektettek hangsúlyt, nem hitették el velünk, hogy mi vagyunk a legnagyobb művészek a szemétdombon, inkább alázatra neveltek. 
- A beszélgetést pár villámkérdéssel zártam. A szabályok egyszerűek: pár könnyűnek tűnő kérdés, és gyors egyszavas – az alanyt jellemző – válaszok. 
-Klasszikus vagy kortárs? 
- Kortárs. 
- Rusztikus vagy minimalista? 
– Minimalista. 
- Rendező vagy színész? 
– Színész. 
Pakó Szilvia. Transindex.ro

Régiók zarándoklata kicsi pünkösdre
Nemcsak a helybelieket, hanem a szomszédos településekről, a távolabbi kisrégiókból érkezőket, az országban és külföldön élő alsórákosiakat, a magyarországi testvértelepülések – Zugló és a Békés megyei Gádoros – hivatalos küldöttségeinek tagjait is köszöntötte a református templomban tiszteletes Csákány Antal alsórákosi lelkipásztor azon az ünnepi istentiszteleten, amelyen a jobbágyfelszabadítás 168. évfordulójára, a szabadság napjára, a helyiek nyelvén a kicsi pünkösdre emlékeztek.
Visszalapozó Bizonyára kevesebb írott dokumentum maradt fenn arról, hogy mikor és miként jutott tudomására Háromszék és a többi székely szék jobbágyainak a robot megszüntetése, a jobbágyfelszabadítás híre. 1848. április 2-án Csernátonba, június 20-án az Erdővidékkel szomszédos Alsórákosra érkezett meg az örömhír. Háromszék számon tartja a csernátoni eseményt, de Alsórákos magyarsága ünnepet is ül emlékére, s ezt nevezik ők a szabadság napjának, kicsi pünkösdnek. Idén is méltó módon ünnepelt a Brassó megyei település. Nem számított szabálysértésnek, hogy a délelőtti közös istentisztelet idején a Sükösd– Bethlen-várkastély falainak árnyékában már mulatott a nép, füstöltek a lacikonyhák, sőt, reggelesen bárki megtekinthette a rákosi várplaccon azt a szabadtéri megszemélyesített játékot, amelyen a szabadságnapi eseményeket jelenítette meg a helybeli színjátszó kör Vetési Nándor zenetanár rendezésében.
Alsórákoson a jobbágyság felszabadításának napját mindig megtartják a pünkösd utáni hét hétfőjén, s ezt tették a diktatúra évtizedeiben is. A bécsi és a pesti forradalom híre néhány nap alatt eljutott Erdélybe, s ez váltotta ki, fokozta a határőri szolgálattal terhelt székely katonarendek megmozdulásait mifelénk is. A végekre azonban lassabban jutott el a hír, több helyen titokban tartották a földbirtokok uraságai. A főnemesség vagyonharácsolása anyagilag érintette a népet, s emiatt a forradalom idején megkísérelte önhatalmúlag orvosolni panaszait – írja Egyed Ákos történész. A szabad parasztok jobbágysorsba való döntése nagyon régi jelenség, a föld kisajátítása révén ugyanis személyes függésbe kerültek. Lazább volt a szabad jobbágy függése, mint a jórészt rabszolgákból lett örökös jobbágyé. A szabad jobbágynak sem volt földje, s a földesúr joghatósága alá tartozott. Földet, jobbágytelket kapott urától, s azért úrbért fizetett terményben vagy pénzben, tehát robottal tartozott. Az úrbér eltörlését hozták meg az 1848. március 15-ét követő események. A Habsburg-abszolutizmus kénytelen volt elismerni a jobbágyság eltörlését.
Mi is történt a Tepő-hegy alatt?
Áldott emlékezetű dr. Imreh Barna (1908–1982) volt alsórákosi református lelkipásztor sorait idézzük a még mindig kéziratban heverő alsórákosi falumonográfiájából. A szép, tavaszból nyárba hajló hétfőn jó hírre ébredt Alsórákos jobbágy- és zsellérrendű népe. „Pálszegiben, az úthoz közel dolgozók kocsizörgésre lettek figyelmesek. Az utas, amikor a Turzonon beereszkedve megpillantotta a robotolókat, kiszállt kocsijából. Idevaló fiú volt, a Huszár család sarja, lelkész Kolozsvár környékén, öreg szülei látogatására jött haza. Felháborodott a jogtalanságon, hogy a népet még mindig úrdolgára hajtják, felvilágosította véreit, hogy már március 15-én eltörölték a jobbágyságot, és máshol már él a nép szabadságával: a föld, a telek tulajdonukban van, és nincsen többé tized- és robotkötelezettség. Az örömhír futótűzként terjedt el az egész határon. Munkaszerszámaikat vállra vetve, egy emberként indul a nép a határ minden részéről hálaadásra az Isten házába. Mindenki: magyarok, a mátéfalvi románok, reformátusok, unitáriusok a tágas református templomba. Szerszámaikat a templom előtti szádogfának támasztották, s örömkönnyes szemmel lépték át a templom küszöbét, megköszönni Istennek a szabadítást. Petre Mózes, az akkori lelkész beszédében az új ünnepet kicsi pünkösdnek nevezte el, mert úgymond ekkor töltetett ki Alsórákos népére Isten szabadító szentlelke. A felszabadult nép pedig a hálaadás után az öreg fa alatt, fedetlen fővel, térdre hullva tett átok alatt fogadást utódaikra is kötelező erővel, hogy ezt a napot, a szentháromság vasárnapja utáni hétfőt, mint szabadság napját, minden évben megünneplik!”
Háromszéken Csernátonba 1848 áprilisában vitte a robot megszűnésének hírét uzoni Pünkösdi Gergely határőrtiszt, aki a katonarendűek és a jobbágyok jelenlétében hirdette ki. Sepsiszentgyörgyön április 11–12-én tartottak székgyűlést, amelyen a nép minden rétegének küldöttei részt vettek. Elhatározták a határőr-katonaság kötelezettségeinek rendezését, az úrbéri viszonyok kárpótlás melletti eltörlését, a törvények előtti egyenlőséget, a közös teherviselést. A fejlemények a május 30-án tartott népgyűlésen tetőztek, amikor Végh Ábrahám százados Csernátonban 257 nemzetőrt toborzott, hogy ellenállhasson a mozgalomnak. Még ma is ismert a nép körében – tájékoztatott Haszmann Pál nyugalmazott muzeológus – az „egrecírplacc”, ahol gyakorlatoztak.
A főnemesség vagyonharácsolása tűrhetetlenné vált, s a pórnép megkísérelte önhatalmúlag orvosolni panaszait. Torján le akarták mészárolni a nemeseket, Kézdiszentléleken egy nemest halálra vert a nép, és kezdték visszafoglalni a földeket, Albisban, Futásfalván és Csernátonban pedig az uraság szénafüveire hajtották a marhacsordát. Határőri mozgalmak jelentek meg, Ozsdolán erdőt foglaltak, Feldobolyban megtámadták a helyettes királybíró telkét. A katonaság mozgalmai egyfajta jobbágymegmozdulásokká alakultak. A nemesség védekezésképpen nemzetőrséget szervezett. Rétyen a jobbágyok megtagadták a robotot, összeesküdtek a nemesi családok elpusztítására. Zalánban egy huszárkatona a szolgálat megtagadására buzdította a népet, és ingerelte az úrbéreseket. Torján a dühöngő katonaság agyonveréssel fenyegette a jobbágyokat. A zsellérek lakta Mikóújfaluban az elöljáróság intézkedett a grófi birtokok felosztásáról, felparcellázták az irtványföldeket. Az alsórákosi Bethlen família sem képezhetett kivételt, de hogy magatartásáról maradtak-e fenn bizonyítékok, arról nincsen tudomásunk.
Protestáns zarándoklattá vált a kicsi pünkösd
Aki szabadnak hiszi magát, és mégsem az, nem más, mint a tudatlan szabadság áldozata. Goethe-idézettel kezdte ünnepi igemagyarázatát Csákány Antal zabolai származású lelkipásztor. Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (5:13–15) alapján értelmezte a szabadság fogalmát. „Egyféleképpen hasonlóak vagyunk mi is a rabszolgákhoz – mondta –, igazi szabadságra van szükségünk, isteni szabadságra. Minél jobban akarjuk a teljes szabadságot, annál inkább belegabalyodunk abba, akárcsak a pók hálójába az áldozat. A szabadsággal ugyanis tudni kell élni. Nem elég ünnepelni, a jézusi szabadság alapján kell élnünk, mérhetetlen összefogásban, egymással szembeni szeretetben.”
Az ünnepelt eseményhez igazodott a gazdag templomi műsor. A helybeli református vegyes kar a Szózattal nyitott, a gyerek- és ifjúsági kórus a kicsi pünkösdről született számot adta elő, vezényelt Vetési Nándor zenetanár. Gáspár Gizella helybeli óvónő kis ovisai – az aranytartalék – a messzi időbe viszik majd előre a betanult negyvennyolcas és Kossuth-nótákat – szentül hitte a hallgatóság. Pál Balázs elemista kisfiú nagy átéléssel énekelte a székely himnuszt. Az ünnepség immár hagyományos résztvevőjeként lépett fel a baróti Zathureczky-kórus és a Csíkszeredában tanuló moldvai csángók furulyával kísért dalcsoportja az általuk csángó himnusznak nevezett énekkel és csángó népdalokkal. Hunyadi Péter – aki magyarországi ösztöndíjasként már kilenc hónapja a helyi közművelődés önkéntes közkatonája – a kuruc szabadságharchoz kötődő nótákat adott elő kobzán. Ünnepi köszöntőbeszédet mondott Lukács Vencel csíkszeredai magyar konzul és Kovács Attila, a Brassó Megyei Tanács alelnöke. Az ünneplők serege a templom előtti öreg hárs alá gyülekezett most is, szólt a csíkkozmási Tuzson János Fúvósegyesület zenekara és Zsigmond István, mint annyiszor a lepergett évtizedek alatt, elszavalta a szabadság napjáról írt saját versét. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével a helyi gyökerekkel rendelkező Antal István parlamenti képviselő, nagytiszteletű Török István szomszédos olthévízi lelkész, a Sepsi- Barcasági Unitárius Egyházkör esperese.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Zenei programok a magyar kultúra napja tiszteletére
Kodály Zoltán (1882–1967) és Szent László király szellemében szervezi meg idén magyar kultúra napi rendezvénysorozatát a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD) és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) a Kolozsvár-Törökvágási Református Egyházközséggel Kolozsváron, valamint a medgyesi történelmi egyházakkal Medgyesen.
A medgyesi római katolikus Szeplőtelen Fogantatás plébániatemplomban (M. Viteazu utca 44. szám) január 21-én, szombaton délután 4 órakor kezdődik a megemlékezés. Köszöntőt mond Babota Tibor plébános, Széman Péter EMKE-elnök és Tóth Guttman Emese RMD-elnök. Előadók: Szőcs Csaba, a Verbum könyvkiadó igazgatója és Vetési Nándor színművész.
Közreműködnek: Medgyesi Ökumenikus Magyar Kórus (karnagy: Stefán Tünde), gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceum Kórusa (Farkas László), Magyarfenesi Vegyeskar (Tóth Guttman Emese), kolozsvári Guttman Mihály Pedagóguskórus (Bedő Ágnes).
A Kolozsvár-Törökvágási Református Egyházközség Makovecz-templomában (Donát út 142. szám) január 22-én, vasárnap zajlik az ünnepség, délután 4 órai kezdettel. Áhítatot mond Bibza Gábor esperes, az egybegyűlteket Széman Péter és Tóth Guttman Emese köszönti. Előadók: Szőcs Csaba és Vetési Nándor. Közreműködnek: Kolozsvár-Törökvágási Református Egyházközség Énekkara (karnagy: Kalló Ildikó), Kolozsvári Református Kollégium Gyermekkara (Gergely Zoltán), Magyarfenesi Vegyeskar (Tóth Guttman Emese), Kolozsvári Szent Mihály-templom Szent Cecília Kórusa (Potyó István), Guttman Mihály Pedagóguskórus (Bedő Ágnes).
Szabadság (Kolozsvár)

Kodály-muzsikával ünnepeltünk
Több Kodály-kórusmű csendült fel vasárnap délután a Törökvágási Református Egyházközség templomában, a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD), az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) és a fentebbi egyházközség által szervezett eseményen, amikor kilencedik alkalommal ünnepelték a Magyar Kultúra Napját (MKN). A vasárnapi, kolozsvári rendezvényt megelőzően, szombaton a Dalosszövetség Medgyesen szervezett kórushangversenyt az ünnep alkalmával.
A dalosszövetség, a hagyományteremtő szándék folytatásaképpen, a Magyar Kultúra Napjának megünneplését a kerek évfordulóhoz érkezett zeneszerzők, illetve személyiségek emlékének szentelte. Idén Kodály Zoltán (1882–1967) zeneszerzőre emlékeztek, aki 135 évvel ezelőtt született, és 50 évvel ezelőtt hunyt el, illetve Szent László királyra, aki 940 évvel  ezelőtt lépett trónra, és 825 évvel ezelőtt avatták szentté.
A Kolozsvár-Törökvágási Református Egyházközség énekkara (karnagy: Kalló Ildikó), a Magyarfenesi vegyeskar (karnagy: Tóth-Guttman Emese),  a kolozsvári Szent Mihály templom Szent Cecília kórusa (karnagy: Potyó István, orgonán kísért Csengeri-Kostyák Zsuzsa) és a kolozsvári Guttman Mihály Pedagóguskórus (karnagy: Bedő Ágnes) előadásában több magyar művet hallgathattak meg a jelenlevők. Áhítatot tartott Bibza Gábor esperes, az egyházközség lelkésze. Szőcs Csaba, a Verbum kiadó igazgatója Szent László királyról tartott előadást. Szavalt Vetési Nándor színművész.  
– Kölcsey verse hatásos alkotás, de csak Erkel zenéjével kapta meg az őt megillető helyet. A következő nemzedék csak akkor fog törődni az elődök kultúrájával, ha példát mutatunk nekik – mondta köszöntőjében Tóth-Guttman Emese, a RMD  elnöke.  
– Szinte fáj kimondani, de ebben az ember által saját képére berendezett világban (gondoljunk csak a jár nekem, megérdemlem szólamokra) sajnos sok jót nem könnyű találni. Épp ezért nincs is fontosabb talán, mint felmutatni alig vitatható európai, keresztény magyar értékrendünket és azt az utat, amely oda vezetett, hogy ennek tudatára ébredjünk. Mindennek az alapja pedig nem más, mint ezeknek az örökölt és az építő ember által folyamatosan karban tartott, kiegészített értékeknek, valamint a velük azonos keresztény létezésnek a megőrzése. Költőnk szavával élve – ez a mi dolgunk, és nem is kevés: átadni értékrendünket az utánunk következő nemzedékeknek, megmenteni európaiságunkat, az ebből adódó kultúrát az eltűnés veszélyétől – vélte Széman Péter EMKE-elnök.
A kórushangverseny záró mozzanataként a Dalosszövetség vezetősége emléklapokat adott át a karnagyoknak és az előadóknak, majd a Himnusz eléneklésével fejeződött be  a rendezvény.
(Borítókép: Az eseményen fellépett a Magyarfenesi vegyeskar is, Tóth-Guttman Emese karnagy vezetésével. Fotó: Vas Géza)
Nagy-Hintós Diana
Szabadság (Kolozsvár)

Közel félezer erdélyi gyermek énekelte örömmel a Kodály-műveket
Kórushangversennyel, tudományos konferenciával, kiállítással emlékeztünk
Kolozsváron tartották az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) és a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD) által szervezett Kodály-év romániai központi rendezvényét. A Györkös-házban szombaton délután nemzetközi tudományos konferenciát szerveztek, ahol három magyarországi és három erdélyi szakember hozta közelebb a népes hallgatóság számára a kodályi életmű egy-egy szeletét. Vasárnap délelőtt Ittzés Mihály, a Magyar Kodály Társaság elnöke nyitotta meg a magyar Külügyminisztérium által létrehozott kiállítást, amely tizenkét pannón mutatta be Kodály Zoltán (1882–1967) magyar zeneszerző életét és munkásságát. Ezt követően pedig hat erdélyi gyermekkórus lépett fel a Kolozsvári Magyar Operában megtartott kórushangversenyen A telt házas rendezvény alatt minden fellépő énekkart hosszas taps kísért. A kétórás hangverseny után a közönség a kodályi eszmék továbbéléséről megbizonyosodva távozhatott.
Tudományos előadásokat, néhány hangszeres produkciót és persze rengeteg Kodály-kórusművet hallgathattunk meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) és a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD) által szervezett Kodály-év romániai központi rendezvényén, amellyel Kodály Zoltán születésének 135. és halálának 50. évfordulójára emlékeztek. Szombaton a Györkös Mányi Albert Emlékházban a Szederinda citeracsapat nagykállói népdalokat adott elő, Széman Péter országos EMKE-elnök köszöntője után Tóth-Guttman Emese, a RMD elnöke kifejtette: a RMD fő célkitűzése az erdélyi magyar ifjúság zenei nevelése a Kodály Zoltán által kijelölt útvonalat követve.
Zenei miniatúrától a gyűjtőutakig
– A két szólamra írt Bicinia Hungaria miniatúrái életigenlő alkotások, amelyek a szépre, a jóra és az igazra tanítanak – ismertette Angi István esztéta a népszerű Kodály-kompozíciókat, amelyeket a gyermekvilág zenei enciklopédiájának is tarthatunk.
Ittzés Mihály, a Magyar Kodály Társaság elnöke, zenei szakíró és zenepedagógus Kodály népzenei gyűjtőútjairól értekezett. Mint kifejtette, Kodály Zoltán 1905-ben kezdett el népzenét gyűjteni, első erdélyi gyűjtőútjára 1910-ben került sor a Csíki-medencében, majd 1912-ben Kászonaltízon és környékén gyűjtött. 1914 tavaszán Bukovinában, míg 1917-ben Nagyszalontán kutatta a népdalokat. A gyűjtőutak eredményeképpen a zeneszerző által megfogalmazott legfontosabb következtetés a magyar népzene egységes jellegére vonatkozott.
Almási István kolozsvári népzenekutató az erdélyi népzenének Kodály Zoltán életművében való tükröződését mutatta be. Kodály 15 helységből 518 dallamot gyűjtött, amelyek egy részét későbbi kompozícióiban feldolgozta. Figyelembe vette elődjének, Vikár Bélának is a felvételeit, fiatalabb kortársát, Lajtha László (1892–1963) zeneszerzőt pedig szintén erdélyi, pontosabban széki gyűjtőútra buzdította.
Oláh Boglárka zongoraművész kiváló Kodály-interpretációja után Nagy Éva Vera tanár-karnagy, iskolanővér az általa és Czakó Gabriella zenetanárral több mint egy évtizede Szovátán megvalósított zenei misszióról számolt be. – Tizenöt évesen jártam először Erdélyben, ekkor életre szóló élményeket szereztem. 2004-ben jöttem Czakó Gabriella zenetanárral Szovátára, ahol gyerekeknek szerveztünk programokat, és ebből jött létre az énekes missziónk. Kórusunkkal, a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkarral 2010-től kezdődően nemzetközi kórusversenyeken többször értünk el első helyezést. Tagjaink Nyárád-menti, sóvidéki falvakban élő gyermekek. Délutánonként, az iskolai tanórák után kóruspróbákat szervezünk, és most már a gyermekek szüleiből álló felnőtt vegyeskar is alakul. Mindig a kodályi eszméket tartjuk szem előtt: azaz az énekes alapú zenei tevékenységet, a zenei írás-olvasás élménnyé tételét és a népzenei alapot – tette hozzá Nagy Éva Vera iskolanővér.
Krasznai Gáspár, a budapesti Madách Imre Gimnázium ének-zenetanára, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Doktori Iskolájának doktorjelöltje a Kodály szellemében megvalósuló ének-zene oktatásról értekezett. – Van épp elég tennivalónk arra nézve, hogy megvalósuljon Kodály álma, miszerint a zenei analfabetizmust felszámolva bárki első látásra leénekeljen egy egyszerűbb zeneművet. A 20. század első felében a magyar társadalom jórészére a zenei tájékozatlanság és a nem megfelelő zenei közízlés volt jellemző. Sajnos, a mai gyermekeknek is sok ponyvazenével kell szembesülniük. Ez ellen pedig csakis a közoktatás és a zenetanárok léphetnek fel eredményesen. Az iskola feladata az, hogy értéket nyújtson, és a gyermeket arra nevelje, hogy képes legyen megkülönböztetni az értéket az értéktelentől. A megfelelő zenei nevelésnek természetesen a gyermek anyanyelvén kell történnie – összegzett az erdélyi származású doktorandus, majd felelevenítette azt a személyes emlékét, amikor harmadik osztályos kolozsvári zenelíceumi tanulóként élmény volt számára Bedő Ágnes zenetanár kórusórája, ahol kánont énekeltek a gyerekek.
Dávid István erdélyi származású orgonaművész, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Tanszékének oktatója Kodály Zoltán vallásos műveiről értekezett, amelyre a reformáció 500 éves évfordulója adott kiindulópontot. A szakember kifejtette: Kodály protestáns öröksége szerteágazó, a zsoltárfeldolgozásaitól kezdve a Psalmus Hungaricusig mind Kodály protestantizmusát, istenhitét bizonyítja.
Kiállítás és sikeres kórushangverseny
Vasárnap délelőtt a Kolozsvári Magyar Opera emeleti előcsarnokában Ittzés Mihály népzenekutató ismertette a magyar külügyminisztérium támogatásával megvalósult, tizenkét pannóból álló kiállítást, amely Kodály életét és munkásságát mutatja be. Értesüléseink szerint a kiállítás október folyamán tekinthető meg.
– A Kolozsvári Magyar Opera történetében mindig nagy szerep jutott Kodály Zoltán munkásságának. Az intézmény első előadásán a Háry Jánost adták elő, ezen kívül a Székelyfonó is intézményünk repertoárját képezi. Kezdő zenetanárként Székelyföldön a Kodály-módszer szerint tanítottam, kár, hogy ma már egyre kevesebben használják ezt a módszert Erdélyben – közölte Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója és az EMKE alelnöke a kórushangverseny előtt.
– A zenetanároknak fel kell oldaniuk az énekléssel szembeni ellenállást. Énekléssel értéket közvetítünk, élményt hozunk létre, példát mutatunk – tolmácsolta Závogyán Magdolna magyar kultúráért felelős helyettes államtitkár szavait Simon Edina magyar konzul.
Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere kifejtette: Kodály Zoltán hozzájárult az erdélyi magyarok identitásának megerősítéséhez, ugyanakkor a 21. századi hétköznapi hitvallásunk is a kodályi eszmékre támaszkodhat.
Kelemen Hunor, az RMDSZ országos elnökének szavait a konferanszié, Vetési Nándor tolmácsolta. Elhangzott: „Kodály Zoltán és Kós Károly más-más művészeti ágban, de egy célt követtek: a művészi alkotásnak az emberről kell szólnia. Értékfelfogásuk ma is érvényes. 2017-ben mi nem hátrálhatunk meg, magyar identitásunk erősítésére, jogaink megőrzésére kell összpontosítanunk”.
Az ünnepi gyermekkari hangversenyen hat kórus lépett fel: a kolozsvári S. Toduţă Zenei Főgimnázium gyermekkara (vezényelt: Kállay-Miklós Tünde), a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola Felsőtagozatos kórusa (Boros Beáta), Kolozsvár Magyar Gyermekkórusa (Kovács Dalma), a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola Kiskórusa (Szabó András), a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar (Czakó Gabriella, Nagy Éva Vera és Lokodi Anna), továbbá a Sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum Campanella Gyermekkara (Lőfi Gellért). A kórusok Kodály-műveket szólaltattak meg, kristálytiszta intonációval, a magyar zene iránti elkötelezettségről téve tanúbizonyságot. A teljesítmény a jó és a kiváló között helyezkedett el, de a minősítésnél fontosabb a kodályi eszme, a magyar kórusművek éltetése. Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)