Jún. 21-én a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának évadzáró előadásán kiosztották - idén először, de a hagyományteremtés szándékával - a Hunyadi László-díjakat. Ezt a díjat a Hunyadi László Színművész Baráti Köre Társaság és az EMKE Maros megyei fiókja alapította a túl korán eltávozott közkedvelt színművész emlékére. A díjakat a Tompa Miklós Társulat művészeinek szavazatai alapján ítélték oda. Az idén a fiatal színésznőnek járó díjat Márton Gyöngyi, a fiatal színésznek járó díjat Katona László érdemelte ki. A díjazott nyugdíjas színész Szabó Duci művésznő, a műszaki kolléga Veress József öltöztetőszabó. /K. É. E.: Átadták a Hunyadi László-díjakat. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 22./

A Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének (RMDE) nemrég lezajlott megyeközi értekezletén a Szociáldemokrata Tömörülés és a Demokratikus Újbaloldali Fórum képviselői is részt vettek. Az RMDE ismételten állást foglalt az RMDSZ, illetve az erdélyi magyarság egységének megőrzése. Az RMDE gazdasági–szociális kérdésekben nem ért egyet az RMDSZ eddigi vonalával, de a választásokig tartózkodni fog az RMDSZ tevékenységének nyilvános bírálásától. A küldöttek megválasztották az RMDE Vezető Tanácsát. Elnök: Miklós György geológus, alelnök: Kira Miklós üzletvezető, főtitkár: Láng János informatikus, gazdasági titkár: Neményi József közgazdász, a kormány versenytanácsának tagja, munka szociális ügyi titkár: Bánhegyesi József munkás, szóvivő: Nagy Károly nyug. egyetemi tanár, dokumentarista: Vargyasi Enikő programozó, pénztáros: Veress József, technikus. /RMDE: támogassák Ioan Rust! = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./

Somogyi Ferenc külügyminiszter és Baráth Etele európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter február 14-én Budapesten bemutatta a kormány Szülőföld programjára vonatkozó, a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából készült stratégiai tanulmánykötetet. A határon túli magyarok támogatására vonatkozó alapvető koncepcióváltás lényege – hangzott el –, hogy az érintett szomszédos országok számára is sokkal inkább elfogadható módon lehessen biztosítani a korábbinál jelentősebb pénzügyi eszközöket. Kitért arra, hogy a korábbi visszatekintő, elsősorban a történelmi sérelmekre alapozó megközelítést a magyar nemzet újraegyesítését európai perspektívába helyező politika váltja fel. „Egy ilyen megközelítés az esetenként nacionalizmusba hajló politikával szemben a patriotizmusra épít, és úgy képzeli el a magyarság sorsának javítását, hogy ezzel ne váltson ki ellenérzést a többségi nemzetekben” – hangsúlyozta a külügyminiszter. A tanulmánykötet a gazdasági együttműködésre, a közös fejlesztésű régiók kialakítására koncentrál, az erre alapuló kétoldalú és európai uniós együttműködési keretekre. A kiadvány Szlovákiában, Romániában, Ukrajnában és Szlovéniában élő magyarok gazdasági támogatásának kiszélesítésére tesz javaslatot. A tanulmánykötetet 2003-ban rendelte meg a Miniszterelnöki Hivatal. A program a szülőföldön maradás, boldogulás anyagi, jogi és politikai feltételeinek megteremtését célozza. Veress József, az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter politikai államtitkára elmondta: kiemelt feladat, hogy a magyar vállalkozók hatékonyabban tudják használni a határon túli piaci és befektetési lehetőségeket. „Az erre a célra rendelkezésre álló 26 milliárd forintnyi hitel, kockázati tőkealap, Eximbank-finanszírozás mind ezt segíti, s ezen belül is a határon túli munkahelyteremtést” – közölte Veress József. A Szülőföld Program című stratégiai tanulmánykötet az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány munkája. Az anyagot Törzsök Erika, a külügyminiszter kisebbségi ügyekkel foglalkozó főtanácsadója szerkesztette. /Stratégiai tanulmánykötet a szülőföld programhoz. Jelentősebb pénzösszegek elfogadhatóbb módon a határon túlra. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./ Baráth Etele kitért arra, hogy az ősszel Bukarestben első alkalommal megrendezésre kerülő magyar–román közös kormányülés alkalmat ad arra, hogy a második magyar nemzeti fejlesztési terv és az első román fejlesztési terv összehangolásával közös fejezetként fogalmazódjanak meg az együttműködés területei. Ugyanezt kezdeményezték Szlovákia irányában is. A tanulmánykötet előszavában Törzsök Erika kifejtette, hogy – tapasztalataik és az egyes országokban folytatott kutatásaik alapján – a határon túli magyar fejlesztési, támogatási politikának alapvetően három területre kell összpontosítania erőforrásait: az innovációs képességek fejlesztésére és kiaknázására, továbbá a határ menti régiók, kistérségek EU-forrásokra történő közös pályázásának előmozdítására, illetve e régiók és kistérségek közös intézményfejlesztésére. A könyvben leszögezték: nem a régiókat kell etnicizálni, hanem az etnikumokat regionalizálni és a határon túli magyar kisebbségek helyzete a többség nélkül nem megoldható. A könyv Szlovákia, Románia, Ukrajna és Szlovénia gazdaságát, illetve az itt élő magyarok gazdasági helyzetét elemezte, és minden vizsgált ország esetében javaslatokat tett az ott élő magyarság gazdasági támogatását célzó lépések előkészítésére. A tanulmánykötet teljes anyaga letölthető formában megtalálható a www.eokik.hu honlapon. /Guther M. Ilona: Gazdasági koncepció a határon túli magyarság támogatásáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./

Újabb hiánypótló köteteket mutattak be
Néhány nap leforgása alatt immár másodszor tartott könyvbemutatót a szovátai Bernády Közművelődési Egylet, a Teleki Oktatási Központ és a Sóvidék kulturális folyóirat.
Ezúttal Szolláth Hunor helytörténész két újabb munkáját ismerhette meg a fürdővárosi olvasóközönség Józsa András előadásában, ám nem teljesen új művekről, inkább folytatásról beszélhetünk. Szolláth bő egy évvel ezelőtt mutatta be helytörténeti tanulmányai és képeslapgyűjteménye első köteteit, a napokban „piacra dobott” kötetek ezek folytatása. A kiadványokat a helyi Siklódi Zsolt nyomdájában készítették, és kivitelezés szempontjából igazi remekműnek tartja a szerző. A fogadtatás nagyon jó volt, olyan személy is volt a bemutatón, aki húsz példányt vásárolt az egyenként 15 lejes könyvekből.
A Szovátai történetek II. tulajdonképpen az első kötettel megfogalmazott célt követi, azaz a történészek „szakbarbár” szövegei helyett olvasható, élvezhető, „emészthető” olvasmányokat nyújtsanak, közérthető nyelven és a teljesség igénye nélkül. Mivel Szováta monográfiája nem kapható, az érdeklődők nemigazán olvashatnak ilyen jellegű, a fürdőtelepre vonatkozó írásokat, ezért – amint az első kötet példázza – a mű helytörténeti „tankönyvként” foroghat közkézen. A szerző óhaja, hogy lassan minden szovátai lakásba eljussanak ezek a kiadványok, hogy az emberek megismerjék a település múltját.
A most kiadott második kötet 68 oldalon 22 szemelvényt sorakoztat fel, amelyek közt a helyi református és római katolikus egyházak történetéből, a világháborús eseményekről, helyi sajtókrónikából, fürdőtörténetből kapunk ízelítőt. Egy név nélküli szerző 1881-es leírásából megismerhetjük a Veress József által alapított akkori Alsó-Fürdő állapotát és hiányosságait, majd a Sófalvi Illyés Lajos által megteremtett Felső-Fürdő (tulajdonképpen a mai telep elődje) fejlődését, sőt az itteni tavakban megmártózó neves személyiségek is felsorakoznak benne: 1905-től már ismert magyar írók, költők, művészek látogatták a sós tavakat. Míg Ady Endre 1915 nyarán csupán néhány órát töltött a vízben, addig Bernády György 1930–38 között nagyon sok időt töltött Szovátán, de a környező erdőkben megfordult vadászni Horthy Miklós testvére, Jenő is, és az sem merült feledésbe, hogy a vadászatra tartva gróf Teleki Ádám a rossz erdei úton a szekérről leesett. Az első világháború után számos ismert román személyiség is vendége volt a fürdőtelepnek, mint Iuliu Maniu politikus, Miron Cristea ortodox patriárka. 1922-től kezdődően a román királyi család, jelesül Mária királyné is előszeretettel látogatott gyakran Szovátára, itt tartózkodása pillanatait számos korabeli fénykép és képeslap megörökítette.
Az Üdvözlet Szovátáról! című album tavalyelőtt megjelent első kötete az első világháború előtti Szovátát ábrázoló képeslapgyűjtemény kivonata, míg a nemrég napvilágot látott második kötet a két világháborút követő időszakba nyújt visszatekintést. Ebben a korban rendre tűntek el a magyar képeslapkiadók, helyükbe román kiadók jelentek meg, s hatalmas volt a minőségi romlás – mondta el a szerző, aki csaknem három éve foglalkozik szovátai képeslapok gyűjtésével, elemzésével és feldolgozásával. Eddig mintegy kétezer darabot sikerült összegyűjteni és megvásárolni. Kérdésünkre Szolláth elárulta: következő kötetében a „kis magyar világ” korabeli képeslapokkal foglalkozik majd, és néhány év múlva talán számíthatunk egy komolyabb elemző munkára, katalógusra is.
Megjelent a Sóvidék újabb száma
Bár megszületett az ötlet, hogy Szováta monográfiáját át kellene gondolni és ki kellene bővíteni, egyelőre csak a bibliográfia összeállítása történt meg, és keresik a különböző témák szerzőit. Ezért egyelőre abban maradtak a kezdeményezők, hogy az eddigi két helytörténeti konferencia tanulmányait kiadják, és ezeket később majd a monográfiában is felhasználják. Nemrégiben megjelent a Sóvidék kulturális és tudományos folyóirat hatodik évfolyamának második száma. Ebben novellák, versek, félpercesek és haikuk mellett Kuti Dénes szovátai képzőművészt, mint a Magyar Művészeti Akadémia tagját is megismerhetjük, olvashatunk Márton Zoltán (Dönci) haláláról, de szovátai helynevekkel is ismerkedhetünk. Fekete Árpád diákéveire emlékszik, de olvashatunk forrásközlést arról is, hogy hogyan használták a Sófalvi Illyés Lajostól kapott ingyen fürdési jogot a helyi reformátusok.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro

Közlések Szováta közelmúltjáról
Második kötete jelent meg a Szovátai történetek című munkának, az ugyancsak szovátai Szolláth Hunor tollából. Alig hetven oldal, nem riaszt az átrágni való betűtenger nyomasztó érzésével. Huszonkét kisebb közlést tartalmaz, egy olyan fiatal szerző kutakodásainak eredményét, akinek nevét helyismereti írások kapcsán ismerheti a környékbeli olvasó.
Szováta, ez a jobb sorsra érdemes székely fürdő évente igazi tömegeket vonz, és akik ott töltik, akár szórakozással, pihenéssel, akár a gyógyulás reményével az idejüket nyaranta, bizonyára kíváncsian lapoznak egy ilyen kiadványt. A szerző a közelmúlt dokumentumait gyűjtötte, dolgozta fel és még az olyan témákat sem hagyta ki a könyvből, melyek egészen röviden tárgyalnak egy-egy témát. Ésszerű és hasznos ez az elv.
A szovátai egyházak történetéből több jelentős mozzanatot vázol Szolláth Hunor. A jelenlegi református templom építésének idejéből a Szovátán is villatulajdonos Bernády György szerepvállalását tisztázza: 1936-ban templomtervet készíttetett. A templom karzatának, kazettás mennyezetének elkészültéről, Fülep Lajos művészettörténész lelkésszé kinevezéséről, Veress József, az első fürdő megteremtőjének az egyházközségnek végrendeletileg adományozott hagyatékáról (a fürdő, illetve telek házzal együtt), végrendeletéről külön is olvashatunk. Hogy az egyházi témáknál maradjunk: a római katolikusok tulajdonában lévő feljegyzésekről (Domus Historiae), a görög katolikusokról (1894-ben emeltek templomot, a negyvenes években római katolikussá álltak át) is új adatokat közöl. Összefoglalja a környékbeli régészeti leletekkel, és a Szovátán áthaladó vasutak megépítésével kapcsolatos ismeretanyagot.
Közöl egy 1881-ből származó fürdőleírást, az első világháború eseményeinek vázlatát. Tárgyalja a kultúrotthon felépítése körüli, a magyar és román hatalomváltásból fakadó huzavonát és az ártó szándékot sem nélkülöző beavatkozásokat, Ady rövid látogatását, Petelei Istvánnak a városhoz való kötődését. Híres fürdővendégekről is olvashatunk, például egy anekdotát a román királynéval kapcsolatosan. Kimondottan a helyismeret tárgykörébe tartozik, és a fürdőteleppel kapcsolatos ismereteinket gazdagítja a Körtesy Károly fotográfus szovátai felvételeiről, más fényképészekről és képeslapokról szóló írás, akárcsak a Vadász János helyi építőmester emlékének szentelt rész. Helyi sajtótörténeti vázlata bizonyára majd terjedelmessé dagadó tanulmány csírája, ám ebben a formában tömör és hasznos olvasnivaló.
Szolláth Hunor e kiadványával a nagyközönséghez szól, ezek a kisebb közlések és kötetbe foglalásuk olyan eszköznek tekinthető, amely hozzájárul ahhoz, hogy a mérleg serpenyője ne a feledés és majd a tudatlanság, hanem a helyismeret felé billenjen.
P. Buzogány Árpád
eszm.ro