A falunapra színes fotókkal és a község címerével ellátott programfüzetet adtak ki Árkos napja címmel. Árkos, szülőfaluja históriáját Kisgyörgy Zoltán mondta el. A község erejéből, lehetőségeiből állt össze ez a népünnepély, amelyre a magyarországi testvértelepülés, Mezőtúr önkormányzatának küldöttsége is eljött. Mezőtúr tartalmas, de jelképes értékű segélyszállítmánnyal lepte meg Árkost a december 5-i népszavazást követő napokban. Ezt köszönte meg az árkosi polgármester.  A létszámában megcsappant helybeli dr. Gelei József nevét viselő iskola tanulói szolgáltatták az ünnepség színpadi műsorát. Bálint Zoltán, a Bástyamúzeum mindenese az erdélyi üveg- és porcelánipar termékeiből rendezett kiállítást. Nyersvasból öntött vasalókból is volt kiállítás a Végh Béniám Unitárius Kultúrotthon előtt. Rendhagyó képzőművészeti kiállítást is rendeztek: az Árkoshoz valamiféle szállal kötődő képzőművészek – Ütő Gusztáv, Péter Alpár, Máthé Veronika és mások – alkotásait Élthes Barna képzőművész mutatta be.  /Kisgyörgy Zoltán: Népünnepély Árkoson. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 29./

A falu, ahol tojásból épült a kultúrház (Kiadvány Árkosról)
Szülőfalujáról írt községismertetőt Kisgyörgy Zoltán, a Háromszék főmunkatársa, helytörténész, geológus és genealógus. A baróti Tortoma Kiadónál megjelent színes könyvecskét az árkosi falunapon mutatják be, de már kapható a Tortoma Könyvesházban, ára 18 lej.
Kisgyörgy Zoltán azt az elvet vallja, hogy egy helytörténeti ismertetőt nem csupán száraz adatokkal kell megtölteni, hanem a helyhez, műemlékeihez, nagyjaihoz, lakóihoz kötődő ér­­dekességekkel is kell fűszerezni. Ezt tette ez esetben is. A gaz­dag könyvészeten alapuló munkát a szerző kutatásai egészítik ki, és közel nyolcvanéves személyes élményei, tapasztalatai, gyűjtései kerekítik teljessé. Hogy miért is van szükség erre a kiadványra? Kisgyörgy Zoltán megválaszolja: olvassa az árkosi ifjú vagy idegen, bárki érdeklődő, hadd okuljon belőle, hadd győződjön meg arról, mire volt képes a múltban és mire képes a jelenben is ez az egészséges, élni-alkotni akaró faluközösség, amely megküzd a 21. század kihívásaival, akár az elődök.
A szerző feleleveníti: Árkos 1968-ban elvesztette önállóságát, Sepsikőröspatak községhez csatolták, ám 2004-ben sikerült azt visszanyernie. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint 1527-en élnek Árkoson, közülük 1469 székely-magyar.
Az olvasó megtudhatja, hogy Árkos első, Árpád-kori temploma a Szentegyháza ne­vű helyen állt. Ma kőtömbös kopjafa és márványtábla őrzi emlékét. 1602-ben 11 lófő, 19 szabad székely, egy darabont és egy jobbágy élt családjával a faluban. Az 1848–49-es szabadságharcból Árkos népe derekasan kivette részét. A hősök emlékét 2003-ban emelt obeliszk őrzi. Megismerhetjük a település templomait – köztük az unitárius vártemplomot, melynek egytonnás harangja a második legnagyobb Háromszéken – és iskoláit, no meg neves lelkészeit és iskolamestereit. A könyvecske kitér a művelődési életre, elmeséli, hogy a Végh Béniám nevét viselő kultúrházat tojásból – azok árából – építették. A zágoni báró Szentkereszty család árkosi történetéről és kastélyáról is szól egy fejezet. Kisgyörgy Zoltán több helybeli idős ember vallomását idézi, melyekből kiderül: a Szentkereszty bárók jó emberek voltak. A múlt emlékeit őrzi a Bálint Zoltán által alapított, működtetett tájmúzeum, mely idén immár 17 éves.
A faluismertetőt tanulmány zárja a Szentkereszty-kastélyt övező dendrológiai parkról, annak értékes fáiról és cserjéiről a szerző lánya, Kisgyörgy Blanka tollából.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Árkosi találkozások
„Otthon az, ahová hazatérsz” – idézte Wass Albertet Máthé Árpád polgármester a tizenegyedik alkalommal tartott árkosi falunap szombati megnyitóján. Igazán otthon érezhettük magunkat Kisgyörgy Zoltán személyes hangú könyvbemutatóján, gyermekek műsorait csodálva a színpad előtt, szeretteinkkel beszélgetve vagy hangosan énekelve a közismert dalokat a magyar könnyűzene egyik meghatározó jelentőségű szerzőjével és előadójával, Bródy Jánossal.
Asztalitenisz-bajnoksággal kezdődött és tábortűzzel, valamint késő éjszakába nyúló zenés vigalommal ért véget az idei árkosi faluünnep, mely során könyvbemutató, a helyi polgármester és a testvértelepülések meghívottjainak ünnepi szónoklatai, az árkosi Dr. Gelei József Általános Iskola kisebb és nagyobb diákjainak színjátszó- és táncműsorai, az árkosi fúvószenekar ünnepi térzenei koncertje, a sepsiszentgyörgyi Őszirózsa Dalkör műsora, a kőröspataki fiatalok Kőrös tánccsoportjának táncai, majd a kálnoki fiatalok és a kőröspataki Limited Táncegyüttes zumba- és moderntánc-bemutatója várta az érdeklődőket, főmeghívottként pedig Bródy János lépett fel. Bródy János koncertje után a hagyományos tábortűz is fellobbant a Végh Béniám Kultúrotthon kertjében. A rendezvény alatt az Árkosi Tájmúzeum tárlata és festménykiállítás is várta az érdeklődőket a központban.
Kisgyörgy Zoltán Árkos című kismonográfiájának bemutatójára zsúfolásig megtelt a köz­ségháza díszterme. Lélekben hazatérve egymással és egykori önmagukkal is találkozhattak a jelenlévők, felidézve az egykori Árkost, annak természeti kincseit, épített örökségét és azokat az itt élő és alkotó személyiségeket, akikre méltán lehetnek büszkék a helyiek. Többek között szó esett a monográfiaírás nehézségeiről, gyerekkori sétákról és csókolózásokról, patakban való fürdőzésről, háborúról, Zoli bácsi születéséről, Árkos alatti földtani leletekről, Imreh Domokos tanító bácsi kulcscsomójáról, Luxemburgi Zsigmond király parancsáról, a községháza erkélyéről, a kurátor sziklájáról, tulokszarvakról, furcsa nevű kövületekről, egy különleges cseréppipáról, elásott kincsről és ennek kereséséről, szabadságharcról, genealógiáról, harangokról, Gelei tanár úrról, a Szentkereszty bárókról és más neves árkosi személyiségekről is. Múltmentés volt igazi egyéni produkcióban, mely azon túl, hogy tartalmas és tanulságos, annyira élő, friss és szórakoztató volt, hogy tanítani lehetne általa a stand up műfaj sztárjait. Zoli bácsi nemcsak ezzel a munkájával, de egész életével mutatja, miként kell építő tagja lenni egy közösségnek, hogyan kell a múlt átörökítésében megtalálni az igazán értelmes élet lehetőségét ebben a korban, amikor az erőltetett globalizáció egyre inkább elmossa a kis közösségek értékeit, feloldja a civilizációk közötti határokat, anyagi érdekeknek rendelve alá történelmet és hagyományokat egyaránt.
A Bródy Jánossal való találkozás is fontos része volt a rendezvénysorozatnak, kivétel nélkül mindegyik dala régi ismerősünk volt, mely valahol fiatalságunk, gyermekkorunk legmélyén ivódott belénk, kitörölhetetlenül. Élő legenda állt az árkosi kis színpadon, és élőben pengette azokat az akkordokat, melyekre először fogtunk gitárt a kezünkbe.
A tábortűz hatalmas lángjait nézve a városnapok tűzijátéka jutott eszembe. Vajon mitől szebb, hangulatosabb, ha ágyúdörgéseket hallunk, és csillog fölöttünk az égbolt? A tűz pattogása nem annyira hivalkodó, de talán mélyebben megérint, mert nemcsak a jelen, hanem a múlt gazdagságát is idézi. Az égbolt pedig így is csilloghat fölöttünk az augusztusi éjszakában. A tüzet nézve végigpörgettem magamban a nap eseményeit. Pár dologról nem szokás írni, de ezek is ugyanolyan fontosak számomra: ismerős arcok, vidám köszöntések, meleg kézfogások... Jól esik érezni, hogy befogadott ez a közösség.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egyházi éneklés Árkoson
Idén hatodszor szervezték meg a Háromszék-Felsőfehéri Unitárius Egyházkör egyházközségeiben működő, többnyire ökumenikus kórusok, dalárdák éves találkozóját. Az immár hagyományosan október végén tartott rendezvény házigazdája ezúttal az Árkosi Unitárius Egyházközség volt.
„Fontos, hogy lehetőség nyíljon másoknak is megmutatni mindazt, amiért egész évben heti rendszerességgel találkozunk, és komoly odaadással tanulunk, gyakorolunk; fontos, hogy együtt legyünk, jól érezzük magunkat, és a találkozó jeligéje szerint teljes szívvel dicsérjük az Istent” – nyilatkozta lapunknak Bíró Attila árkosi unitárius lelkipásztor a szombaton tartott kórustalálkozó kapcsán, melyre tizenhárom kórus, összesen háromszáznál is több vendég érkezett. Délelőtt 10 órától az árkosi unitárius vártemplomban a helyi lelkipásztor által tartott ünnepi áhítattal kezdődött a rendezvény, majd Erdő B. Vilmos köri felügyelő gondnok és Máthé Árpád árkosi polgármester köszöntő szavai következtek; előbbi a találkozó fontosságát hangsúlyozta, és köszönetet mondott a szervezésért a házigazdáknak, utóbbi az alkalomhoz híven, dalszerzőktől idézett gondolatok nyomán a szeretet erejéről és a magyar szó mellett a magyar dal éltetéséről és továbbadásáról mint megmaradásunk zálogáról beszélt. Ezután következett a kórusok fellépése – maratoni jelleggel, szünet nélkül –, az unitárius vártemplom kora délutánig hangos volt a többszólamú énekszótól. A vargyasi, ürmösi, szentivánlaborfalvi (innen kettő is), sepsiszentgyörgyi, nagyajtai, olthévízi, felsőrákosi, datki, feketehalmi, kökösi, brassói, és árkosi (mely ezúttal gyermekkarral is kiegészült) kórusok többnyire három egyházi és/vagy világi művet mutattak be, utána pedig a Végh Béniám Kultúrotthonban közös vendégség zárta a találkozót.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)