Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Vass József
5 tétel
2004. augusztus 27.
Aug. 26-án került sor a már hagyományossá vált megemlékező ünnepségre az Úz völgyében, a második világháború idején zajlott véres csatákra. Emlékművet állíttattak tíz éve, itt róják le kegyeletüket. Az ünnepség keretében leleplezték a gelencei Kelemen Dénes fafaragó készítette kopjafát, megszentelték a csíkszentmártoni egyházkerület által állíttatott keresztfát, felavatták az emlékkert bejáratánál felállított székely kaput is, melyet Vass József készített. Jelen volt Jeszenszky Géza volt magyar külügyminiszter; Sógor Csaba szenátor és Kedves Imre képviselő, valamint számos hazai és magyarországi hagyomány- és emlékőrző egyesület képviselője. /Kovács Mária: Emlékezés az elhunyt magyar honvédekre. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 27./
2016. június 3.
Adalékok a Bethlen Kollégium történetéhez
A nagyenyedi főnixmadár
Nemrég kellemes meglepetésben volt része azoknak, akik számára kedves a közel négyévszázados Bethlen Kollégium. Az épületegyüttes felújításának befejező szakaszában, ez év tavaszán hagyta el a kolozsvári Stúdium Kft. nyomdát az a tetszetős külsejű és tartalmas kiadvány, amely a sok dúlást megért, de főnixmdárként mindig megújulni tudó nagyhírű intézmény történetébe nyújt betekintést. A Bethlen Gábor Alapítvány támogatásával megjelent könyv szerzői és gondozói volt enyedi diákok (Kapitány-Horváth Zsuzsa, Krizbai Jenő, Lőrincz Kinga, Kónya István, Vass József, Horváth Mitzi),valamint igazi enyediekké vált dolgozói,Szőcs Ildikó, Dvorácsek Ágoston és Gordán Edina könyvtáros. A kiadvány ötletgazdái és anyagi támogatói, „az anyaggyűjtés szorgalmas segítői”Horváth Enikő könyvelő és Horváth István vállalkozó.
A rendkívül körültekintően felhasznált könyvészeti anyag (mintegy 88 cím) magába foglalja a kollégium történetével kapcsolatos legfontosabb munkákat, amelyeknek anyagát kitűnő szintézisbe állították a szerzők.
Szőcs Ildikó igazgató a Tisztelt Olvasókhoz intézett bevezető sorait így zárja: „Bízom benne, hogy a kiadvány, melyet kezében tart, sok emléket felidéz, amennyiben véndiákként, pedagógusként, alkalmazottként kapcsolódik a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumhoz...”
Az iskolatörténeti tanulmány („Fejedelem, a fundamentum áll!)Krizbai Jenőtörténelemtanár munkája, aki valósággal beleszületett az intézmény történetébe, mint egykori diákja, majd tanára, igazgatója. Kitűnően dokumentált, rendkívül olvasmányos tanulmányában felvázolja a kollégium intézménytörténetét a kezdetektől az 1989-es rendszerváltás utáni időkig (napjainkig).
Számomra azonban legérdekesebb, legújszerűbb Kapitány-Horváth Zsuzsa Budapesten élő művészettörténész„A víz szalad, a kő marad...” című építéstörténeti tanulmánya, amely korszakonként mutatja be századokon át építkező kollégiumot, épületeinek szakszerű leírásával valósággal lenyűgözi az olvasót, egyben újabb kutatásokra ösztönöz. „Az építéstörténet szépen felgöngyölíthető: – írja a szerző a tanulmány záró részében – kirajzolódnak a fontosabb korszakok, jelentősebb személyiségek. Néhány ponton azonban homályba merülnek a részletek. Az iskola történetének vizsgálásában további kutatást igényelnek az építészek személyei... Az iskola hosszú története tehát bőven rejt még feltárandó részleteket.”
Gordán Edina, a Bethlen Dokumentációs Könyvtár könyvtárosának – aki 2013 őszétől viseli e tisztet – kutatási témája a nagyenyedi református kollégium könyvtárának története 1622 és 1914 között, sok érdekes újdonsággal lepi meg az olvasót. A bibliotéka, akárcsak a Kollégium „nem kerülhette el az évszázadok pusztításait. Ahogy azonban a jelen példa is mutatja, mindvégig képes volt a megújulásra, újrakezdésre” – írja a szerző. Ezt igazolja a ma mintegy 70 000 kötetet számláló értékes gyűjtemény, amelyre tökéletesen illenek a mottóként választott Jékely Zoltán-sorok: „ A könyvek is, prédái volt tüzeknek, / e polcokon mind-mind újjászületnek,...”
Dvorácsek Ágoston, a kollégium fizikatanára A Ritkaságok és Természeti Dolgoknak Gyűjteményes Háza című tanulmányában részletes betekintést nyújt a Kollégium még vissza nem szolgáltatott természettudományi múzeumának történetébe és rendkívül gazdag anyagába. Az írásFüggeléke igen értékes adatokkal egészíti ki a munkát.
„A nagyenyedi múzeum, A Ritkaságok és Természeti Dolgok Gyűjteményes Háza 1796-ban létesült, és jelenleg is működik. A kollégiumé volt és a kollégiumé lesz! Ha mi is úgy akarjuk!” – vallja meggyőződéssel a szerző.
A kötet A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium – sziget a szórványban című záró tanulmánya Szőcs Ildikó igazgatónő igen alapos, nagy szakértelemmel megírt munkájával zárul.
„Jelen tanulmányban – írja a szerző – a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium intézményi helyzetének bemutatására vállalkozom, a teljesség igénye nélkül, különös tekintettel a szórványban végzett nemzetmentő tevékenységére. Egy olyan környezetben, ahol a történelem viharai több ízben elpusztították a lakosságot, az épített örökséget, nagy szükség van erőt sugárzó intézményekre, amelyek életet lehelnek a sokszor kilátástalannak tűnő hétköznapokra.”
A körültekintően megszerkesztett, jól dokumentált írás a román oktatási rendszerbe ágyazza a Bethlen Kollégium sajátos helyzetét, kitér Nagyenyed és a kollégium sok évszázados, kezdetben nem felhőtlen, kapcsolatára, majd az intézmény szórványkollégium jellegéből fakadó sajátosságokat taglalja, amelyeknek egyik jellegzetessége a keresztszülőprogram és annak hatása. A tanulmány Függelékében a kollégium közel négy évszázados történetének legfontosabb eseményeit veszi számba a szerző 1622-től napjainkig.
A tartalmas kötet értékét növeli Vass József grafikusművész, kollégiumi véndiák borítóterve és a sok fénykép, amelyek közül különösen kiemelkednek Lőrincz Kinga sajátos látásmóddal készült fotói.
Kapitány-Horváth Zsuzsa szerkesztő a könyv Előszavában meggyőződéssel vallja, hogy e kiadvány beszédesen bizonyítja: „...a Bethlen-szellem létezik, és bármikor képes jól működő gépezetté kovácsolni a véndiákokat egykori tanáraikkal, iskolai dolgozókkal.”
Murvai Miklós
A nagyenyedi főnixmadár - Adalékok a Bethlen Kollégium történetéhez /Nagyenyed, 2016/
Nyugati Jelen (Arad)
A nagyenyedi főnixmadár
Nemrég kellemes meglepetésben volt része azoknak, akik számára kedves a közel négyévszázados Bethlen Kollégium. Az épületegyüttes felújításának befejező szakaszában, ez év tavaszán hagyta el a kolozsvári Stúdium Kft. nyomdát az a tetszetős külsejű és tartalmas kiadvány, amely a sok dúlást megért, de főnixmdárként mindig megújulni tudó nagyhírű intézmény történetébe nyújt betekintést. A Bethlen Gábor Alapítvány támogatásával megjelent könyv szerzői és gondozói volt enyedi diákok (Kapitány-Horváth Zsuzsa, Krizbai Jenő, Lőrincz Kinga, Kónya István, Vass József, Horváth Mitzi),valamint igazi enyediekké vált dolgozói,Szőcs Ildikó, Dvorácsek Ágoston és Gordán Edina könyvtáros. A kiadvány ötletgazdái és anyagi támogatói, „az anyaggyűjtés szorgalmas segítői”Horváth Enikő könyvelő és Horváth István vállalkozó.
A rendkívül körültekintően felhasznált könyvészeti anyag (mintegy 88 cím) magába foglalja a kollégium történetével kapcsolatos legfontosabb munkákat, amelyeknek anyagát kitűnő szintézisbe állították a szerzők.
Szőcs Ildikó igazgató a Tisztelt Olvasókhoz intézett bevezető sorait így zárja: „Bízom benne, hogy a kiadvány, melyet kezében tart, sok emléket felidéz, amennyiben véndiákként, pedagógusként, alkalmazottként kapcsolódik a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumhoz...”
Az iskolatörténeti tanulmány („Fejedelem, a fundamentum áll!)Krizbai Jenőtörténelemtanár munkája, aki valósággal beleszületett az intézmény történetébe, mint egykori diákja, majd tanára, igazgatója. Kitűnően dokumentált, rendkívül olvasmányos tanulmányában felvázolja a kollégium intézménytörténetét a kezdetektől az 1989-es rendszerváltás utáni időkig (napjainkig).
Számomra azonban legérdekesebb, legújszerűbb Kapitány-Horváth Zsuzsa Budapesten élő művészettörténész„A víz szalad, a kő marad...” című építéstörténeti tanulmánya, amely korszakonként mutatja be századokon át építkező kollégiumot, épületeinek szakszerű leírásával valósággal lenyűgözi az olvasót, egyben újabb kutatásokra ösztönöz. „Az építéstörténet szépen felgöngyölíthető: – írja a szerző a tanulmány záró részében – kirajzolódnak a fontosabb korszakok, jelentősebb személyiségek. Néhány ponton azonban homályba merülnek a részletek. Az iskola történetének vizsgálásában további kutatást igényelnek az építészek személyei... Az iskola hosszú története tehát bőven rejt még feltárandó részleteket.”
Gordán Edina, a Bethlen Dokumentációs Könyvtár könyvtárosának – aki 2013 őszétől viseli e tisztet – kutatási témája a nagyenyedi református kollégium könyvtárának története 1622 és 1914 között, sok érdekes újdonsággal lepi meg az olvasót. A bibliotéka, akárcsak a Kollégium „nem kerülhette el az évszázadok pusztításait. Ahogy azonban a jelen példa is mutatja, mindvégig képes volt a megújulásra, újrakezdésre” – írja a szerző. Ezt igazolja a ma mintegy 70 000 kötetet számláló értékes gyűjtemény, amelyre tökéletesen illenek a mottóként választott Jékely Zoltán-sorok: „ A könyvek is, prédái volt tüzeknek, / e polcokon mind-mind újjászületnek,...”
Dvorácsek Ágoston, a kollégium fizikatanára A Ritkaságok és Természeti Dolgoknak Gyűjteményes Háza című tanulmányában részletes betekintést nyújt a Kollégium még vissza nem szolgáltatott természettudományi múzeumának történetébe és rendkívül gazdag anyagába. Az írásFüggeléke igen értékes adatokkal egészíti ki a munkát.
„A nagyenyedi múzeum, A Ritkaságok és Természeti Dolgok Gyűjteményes Háza 1796-ban létesült, és jelenleg is működik. A kollégiumé volt és a kollégiumé lesz! Ha mi is úgy akarjuk!” – vallja meggyőződéssel a szerző.
A kötet A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium – sziget a szórványban című záró tanulmánya Szőcs Ildikó igazgatónő igen alapos, nagy szakértelemmel megírt munkájával zárul.
„Jelen tanulmányban – írja a szerző – a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium intézményi helyzetének bemutatására vállalkozom, a teljesség igénye nélkül, különös tekintettel a szórványban végzett nemzetmentő tevékenységére. Egy olyan környezetben, ahol a történelem viharai több ízben elpusztították a lakosságot, az épített örökséget, nagy szükség van erőt sugárzó intézményekre, amelyek életet lehelnek a sokszor kilátástalannak tűnő hétköznapokra.”
A körültekintően megszerkesztett, jól dokumentált írás a román oktatási rendszerbe ágyazza a Bethlen Kollégium sajátos helyzetét, kitér Nagyenyed és a kollégium sok évszázados, kezdetben nem felhőtlen, kapcsolatára, majd az intézmény szórványkollégium jellegéből fakadó sajátosságokat taglalja, amelyeknek egyik jellegzetessége a keresztszülőprogram és annak hatása. A tanulmány Függelékében a kollégium közel négy évszázados történetének legfontosabb eseményeit veszi számba a szerző 1622-től napjainkig.
A tartalmas kötet értékét növeli Vass József grafikusművész, kollégiumi véndiák borítóterve és a sok fénykép, amelyek közül különösen kiemelkednek Lőrincz Kinga sajátos látásmóddal készült fotói.
Kapitány-Horváth Zsuzsa szerkesztő a könyv Előszavában meggyőződéssel vallja, hogy e kiadvány beszédesen bizonyítja: „...a Bethlen-szellem létezik, és bármikor képes jól működő gépezetté kovácsolni a véndiákokat egykori tanáraikkal, iskolai dolgozókkal.”
Murvai Miklós
A nagyenyedi főnixmadár - Adalékok a Bethlen Kollégium történetéhez /Nagyenyed, 2016/
Nyugati Jelen (Arad)
2016. június 16.
A nagyenyedi főnixmadár
Adalékok a Bethlen-kollégium történetéhez
Nemrég kellemes meglepetésben volt része azoknak, akik számára kedves a közel négy évszázados Bethlen-kollégium.
Az épületegyüttes felújításának befejező szakaszában, ez év tavaszán hagyta el a kolozsvári Stúdium kiadó nyomdáját az a tetszetős külsejű és tartalmas kiadvány, amely a sok dúlást megért, de főnixmadárként mindig megújulni tudó nagyhírű intézmény történetébe nyújt betekintést. A Bethlen Gábor Alapítvány támogtásával megjelent könyv szerzői és gondozói volt enyedi diákok (Kapitány-Horváth Zsuzsa, Krizbai Jenő, Lőrincz Kinga, Kónya István, Vass József, Horváth Mitzi) valamint igazi enyediekké vált dolgozói, Szőcs Ildikó, Dvorácsek Ágoston és Gordán Edina könyvtáros. A kiadvány ötletgazdái és anyagi támogatói, „az anyaggyűjtés szorgalmas segítői” Horváth Enikő könyvelő és Horváth István vállalkozó.
A rendkívül körültekintően felhasznált könyvészeti anyag (mintegy 88 cím) magába foglalja a kollégium történetével kapcsolatos legfontosabb munkákat, amelyeknek anyagát kitűnő szintézisbe állították a szerzők.
Szőcs Ildikó igazgató az olvasókhoz intézett bevezető sorait így zárja: „Bízom benne, hogy a kiadvány, melyet kezében tart, sok emléket felidéz, amennyiben véndiákként, pedagógusként, alkalmazottként kapcsolódik a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumhoz...”
Az iskolatörténeti tanulmány (Fejedelem, a fundamentum áll!) Krizbai Jenő történelemtanár munkája, aki valósággal beleszületett az intézmény történetébe, mint egykori diákja, majd tanára, igazgatója. Kitűnően dokumentált, rendkívül olvasmányos tanulmányában felvázolja a kollégium intézménytörténetét a kezdetektől az 1989-es rendszerváltás utáni időkig (napjainkig).
Számomra azonban legérdekesebb, legújszerűbb Kapitány-Horváth Zsuzsa Budapesten élő művészettörténész A víz szalad, a kő marad... című építéstörténeti tanulmánya, amely korszakonként mutatja be a századokon át építkező kollégiumot, épületeinek szakszerű leírásával valósággal lenyűgözi az olvasót, egyben újabb kutatásokra ösztönöz. „Az építéstörténet szépen felgöngyölíthető: kirajzolódnak a fontosabb korszakok, jelentősebb személyiségek. Néhány ponton azonban homályba merülnek a részletek. Az iskola történetének vizsgálásában további kutatást igényelnek az építészek személyei... Az iskola hosszú története tehát bőven rejt még feltárandó részleteket.” – írja a szerző a tanulmány záró részében.
JÓZSA MIKLÓS
Szabadság (Kolozsvár)
Adalékok a Bethlen-kollégium történetéhez
Nemrég kellemes meglepetésben volt része azoknak, akik számára kedves a közel négy évszázados Bethlen-kollégium.
Az épületegyüttes felújításának befejező szakaszában, ez év tavaszán hagyta el a kolozsvári Stúdium kiadó nyomdáját az a tetszetős külsejű és tartalmas kiadvány, amely a sok dúlást megért, de főnixmadárként mindig megújulni tudó nagyhírű intézmény történetébe nyújt betekintést. A Bethlen Gábor Alapítvány támogtásával megjelent könyv szerzői és gondozói volt enyedi diákok (Kapitány-Horváth Zsuzsa, Krizbai Jenő, Lőrincz Kinga, Kónya István, Vass József, Horváth Mitzi) valamint igazi enyediekké vált dolgozói, Szőcs Ildikó, Dvorácsek Ágoston és Gordán Edina könyvtáros. A kiadvány ötletgazdái és anyagi támogatói, „az anyaggyűjtés szorgalmas segítői” Horváth Enikő könyvelő és Horváth István vállalkozó.
A rendkívül körültekintően felhasznált könyvészeti anyag (mintegy 88 cím) magába foglalja a kollégium történetével kapcsolatos legfontosabb munkákat, amelyeknek anyagát kitűnő szintézisbe állították a szerzők.
Szőcs Ildikó igazgató az olvasókhoz intézett bevezető sorait így zárja: „Bízom benne, hogy a kiadvány, melyet kezében tart, sok emléket felidéz, amennyiben véndiákként, pedagógusként, alkalmazottként kapcsolódik a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumhoz...”
Az iskolatörténeti tanulmány (Fejedelem, a fundamentum áll!) Krizbai Jenő történelemtanár munkája, aki valósággal beleszületett az intézmény történetébe, mint egykori diákja, majd tanára, igazgatója. Kitűnően dokumentált, rendkívül olvasmányos tanulmányában felvázolja a kollégium intézménytörténetét a kezdetektől az 1989-es rendszerváltás utáni időkig (napjainkig).
Számomra azonban legérdekesebb, legújszerűbb Kapitány-Horváth Zsuzsa Budapesten élő művészettörténész A víz szalad, a kő marad... című építéstörténeti tanulmánya, amely korszakonként mutatja be a századokon át építkező kollégiumot, épületeinek szakszerű leírásával valósággal lenyűgözi az olvasót, egyben újabb kutatásokra ösztönöz. „Az építéstörténet szépen felgöngyölíthető: kirajzolódnak a fontosabb korszakok, jelentősebb személyiségek. Néhány ponton azonban homályba merülnek a részletek. Az iskola történetének vizsgálásában további kutatást igényelnek az építészek személyei... Az iskola hosszú története tehát bőven rejt még feltárandó részleteket.” – írja a szerző a tanulmány záró részében.
JÓZSA MIKLÓS
Szabadság (Kolozsvár)
2016. augusztus 1.
Kolozsvári tárlat mesés illusztrációkból
Mese vagy valóság címmel nyitotta meg illusztrációkiállítását Vass József csütörtökön a Kolozsvári Kaja Tanya étteremben. „Illusztráció, digitális, dekoratív” – ezzel a három szóval jellemzi saját munkáját a székelykocsárdi születésű alkotó.
A 29 éves illusztrátor (képünkön) hét olyan alkotást mutat be az apró étteremben, amelyek az utóbbi két évben készültek. Legtöbbjük „naplószerű illusztráció”, amelyet egy kedvenc dal, egy álom vagy egy önarckép inspirált. Ezeket az élénk színek, az erőteljes körvonalak és a mesebeli figurák teszik mozgalmassá. Vass József elárulta, minden munkája mögött egy igaz történet vagy egy mese rejtőzik, legszívesebben karaktereket rajzol, védjegye pedig a virágmotívum sokféle kivitelezése.
Vass József pillanatnyilag egy nagyobb projekten is dolgozik. A 80-as évek népszerű Păcălici-kártyáit gondolják újra több mint húsz romániai művészkollégájával közösen, teljesen új koncepcióval és illusztrációkkal, Măscărici néven. Elmondása szerint az együttműködést a kártyacsomag elkészülését követően is folytatni szeretnék, arra törekszenek, hogy egy erős, fiatalos művészi közösséget hozzanak létre a kincses városban. Ezenkívül Alex Moldovan Olguţa şi un bunic de milioane című mesekönyvét is ő illusztrálta.
„Az offline jelenlét mellett nagyon fontos, hogy az alkotó különböző közösségi oldalakon is aktív legyen. Ezáltal a munkái sokkal több ember számára elérhetővé válnak” – mondta a grafikus. A minikiállítás augusztus 28-áig tekinthető meg.
Prózsa Lilla Zsuzsanna |
Krónika (Kolozsvár)
Mese vagy valóság címmel nyitotta meg illusztrációkiállítását Vass József csütörtökön a Kolozsvári Kaja Tanya étteremben. „Illusztráció, digitális, dekoratív” – ezzel a három szóval jellemzi saját munkáját a székelykocsárdi születésű alkotó.
A 29 éves illusztrátor (képünkön) hét olyan alkotást mutat be az apró étteremben, amelyek az utóbbi két évben készültek. Legtöbbjük „naplószerű illusztráció”, amelyet egy kedvenc dal, egy álom vagy egy önarckép inspirált. Ezeket az élénk színek, az erőteljes körvonalak és a mesebeli figurák teszik mozgalmassá. Vass József elárulta, minden munkája mögött egy igaz történet vagy egy mese rejtőzik, legszívesebben karaktereket rajzol, védjegye pedig a virágmotívum sokféle kivitelezése.
Vass József pillanatnyilag egy nagyobb projekten is dolgozik. A 80-as évek népszerű Păcălici-kártyáit gondolják újra több mint húsz romániai művészkollégájával közösen, teljesen új koncepcióval és illusztrációkkal, Măscărici néven. Elmondása szerint az együttműködést a kártyacsomag elkészülését követően is folytatni szeretnék, arra törekszenek, hogy egy erős, fiatalos művészi közösséget hozzanak létre a kincses városban. Ezenkívül Alex Moldovan Olguţa şi un bunic de milioane című mesekönyvét is ő illusztrálta.
„Az offline jelenlét mellett nagyon fontos, hogy az alkotó különböző közösségi oldalakon is aktív legyen. Ezáltal a munkái sokkal több ember számára elérhetővé válnak” – mondta a grafikus. A minikiállítás augusztus 28-áig tekinthető meg.
Prózsa Lilla Zsuzsanna |
Krónika (Kolozsvár)
2017. február 24.
Mesés esztétikai valóság
Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa rendezvénytermében szerda este nyitották meg Vass József képzőművész Royal című tárlatát.
Nemcsak felnőttek, de kiskorúak számára is élvezetes, színes látványt nyújtó tárlatról van szó. A szép számú közönséget Albertné Simon Edina konzul köszöntötte, majd M. Lovász Noémi képzőművész, a kiállító egykori rajztanára méltatta a kiállítást. A fiatal szerző székelykocsárdi születésű, a Partiumi Keresztény Egyetem reklámgrafika szakán végzett. Jelenleg Kolozsváron él, szabadúszóként, digitális és hagyományos eszközökkel alkot: plakátokat, díszleteket tervez, workshopot vezet, illusztrációkat készít – néhány éve a Napsugár és a Szivárvány gyermeklapoknak is dolgozik. A most bemutatott huszonhárom, sajátos stílusú, mesealak-szerű portré három sorozatból tevődik össze: az egyik egy barokk koncerthez készült illusztráció, a másik témája a gyógyfüvek, a harmadik pedig a négy évszakot dolgozta fel. A munkák hangulata egyszerre királyi (Royal), barokkos és népies. A tárlat március 18-áig látogatható.
Ördög Béla
Szabadság (Kolozsvár)
Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa rendezvénytermében szerda este nyitották meg Vass József képzőművész Royal című tárlatát.
Nemcsak felnőttek, de kiskorúak számára is élvezetes, színes látványt nyújtó tárlatról van szó. A szép számú közönséget Albertné Simon Edina konzul köszöntötte, majd M. Lovász Noémi képzőművész, a kiállító egykori rajztanára méltatta a kiállítást. A fiatal szerző székelykocsárdi születésű, a Partiumi Keresztény Egyetem reklámgrafika szakán végzett. Jelenleg Kolozsváron él, szabadúszóként, digitális és hagyományos eszközökkel alkot: plakátokat, díszleteket tervez, workshopot vezet, illusztrációkat készít – néhány éve a Napsugár és a Szivárvány gyermeklapoknak is dolgozik. A most bemutatott huszonhárom, sajátos stílusú, mesealak-szerű portré három sorozatból tevődik össze: az egyik egy barokk koncerthez készült illusztráció, a másik témája a gyógyfüvek, a harmadik pedig a négy évszakot dolgozta fel. A munkák hangulata egyszerre királyi (Royal), barokkos és népies. A tárlat március 18-áig látogatható.
Ördög Béla
Szabadság (Kolozsvár)