Választható tantárgyként oktatnák a néptáncot
Választható tantárgyként kellene bevezetni az iskolákban a néptáncoktatást Barabási Attila Csaba, a Maros Művészegyüttes igazgatója szerint, akinek távlati tervei között néptánc szakosztályok létesítése, illetve a magyar nyelvű főiskolai szintű néptáncképzés elindítása is szerepel – adja hírül Bíró Blanka és Vass Gyopár a kronika.ro-n.
A marosvásárhelyi hivatásos táncegyüttes vezetője úgy véli, ha nem teremtenek intézményes keretet a néptáncképzésnek, annak hosszú távon visszafordíthatatlan következményei lehetnek, hiszen lassan kikophat, feledésbe merülhet a népi hagyomány ismerete.
Barabási Attila Csaba 2007-ben lett a Maros Művészegyüttes magyar tagozatának igazgatója, illetve az intézmény aligazgatója. Az intézményt fenntartó Maros Megyei Tanács akkoriban jelezte, hogy a törvény értelmében az együttes alkalmazottainak minimum középiskolai végzettsége kell hogy legyen. Az első célkitűzés tehát az volt, hogy az érettségi nélküli táncosok diplomázzanak. Ezek után a táncosok további motiválása következett, mely valamelyest a fizetésükön is meglátszott.
„A táncosok különböző szaklíceumokban érettségiztek, de nem a szakmájuknak megfelelő szakon. Ezért megkérdeztem Gáspárik Attilát, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem akkori igazgatóját, hogy nincs-e lehetőség náluk táncosképzés bevezetésére? Be is indult a koreográfia szak, ahol azt szerettük volna, ha nagy hangsúlyt kap a néptáncoktatás” – mesélt a kezdetekről Barabási. A cél az lett volna, hogy az együttes táncosai szakképesítést szerezzenek ezen a szakon, majd iskolai néptánctanárokat képezzenek, de mindez szaktanárok hiányában elmaradt.
Fordított stratégia
Ezért most a legalsó szintről kezdenék az építkezést. A Maros Művészegyüttes a megyei tanfelügyelőséggel, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével és a Teleki Oktatási Központtal partnerségben nemrég képzést tartott Szovátán, ahol a jelentkező pedagógusokat néptáncoktatásra képezték.
„Célunk a középiskolai néptánc szak indítása, a továbbiakban pedig mindez felsőoktatási képzés szükségességét is előrevetítené, tudniillik jelenleg az országban nincs magyar nyelvű, főiskolai szintű néptáncképzés, csak román nyelvű Bukarestben és Kolozsváron” – magyarázta az intézményvezető, hozzátéve, hogy ezt az ösvényt a román közösséggel együtt kell kitaposniuk.
A téma már többször felmerült tanfelügyelőségi berkekben is, és úgy tűnik, az illetékesek nyitottak erre a lehetőségre. Természetesen nem egy azonnal kivitelezhető tervről, hanem egy hosszabb kifutású folyamatról van szó, hiszen a szakot akkreditáltatni kell, az oktatóknak pedig meg kell szerezniük a szükséges képesítést.
Önkéntes kultúramentés
Jelenleg Maros megye több településén is opcionális tárgyként választották a néptáncot, többek között a nyárádszeredai, a szovátai, az erdőszentgyörgyi, de kisebb települések iskoláiban is. „Ahol erős tánccsoport működik, ott általában az iskolában is bevezetik a táncot opcionális tantárgyként” – mutat rá Barabási. Marosvásárhelyen is van erre lehetőség, az oktatást a Maros Művészegyüttes táncosai vállalták fel, akiket azonban olyan rosszul fizetnek, hogy nem érné meg folytatni az oktatást. Barabási Attila Csaba néptáncprofilú szakosztályok indítását is érdemesnek tartja, amelyeknek szerinte nemcsak a Marosvásárhelyi Művészeti Gimnáziumban, hanem a Bolyai Farkas Gimnáziumban, de akár Nyárádszeredában és Szovátán is helye lenne. „A kilencvenes évek elejétől napjainkig a néptáncmozgalom önkéntesek révén működött. Hál’ istennek ezt az időszakot átvészeltük, de ha nem intézményesítik a néptáncoktatást, a jövőben problémák lehetnek” – vélekedett az igazgató.
Király: a diákot is meg kell kérdezni
A tantervet az oktatási minisztérium hagyja jóvá, azt bonyolult módosítani, de annyira zsúfolt, hogy nehezen illeszthetők be új elemek, fejtette ki megkeresésünkre Király András. A tanügyi államtitkár jó elgondolásnak tartja a Maros Művészegyüttes tervét, és szerinte meg lehet találni a kivitelezésre is a megoldást. Nem feltétlenül kell módosítani a tanterven, hogy állami vagy akár önkormányzati finanszírozásból megoldódjék a néptáncoktatás, például az elemi osztályokban a tornaóra megnevezése testnevelés és ritmikus mozgás, ide akár a néptáncoktatás is beilleszthető.
A szakember szerint az ötlettel az iskola vezetőtanácsát is meg lehet keresni, és akkor fakultatív óraként is beilleszthetik, ez esetben a szülők vagy az önkormányzat finanszíroznák a képzést. Az államtitkár elmondta, a művészeti gimnáziumokban is lehet indítani hivatásos néptáncképzést, akár úgy is, hogy a fél osztály például balettet, a másik fél pedig néptáncot tanul. Elengedhetetlen feltétel, hogy az oktatónak legyen pedagógiai modulja, tehát rendelkezzék pedagógiai ismeretekkel, ne csak táncolni tudjon, szögezte le Király András.
Az államtitkár arra is felhívta a figyelmet, hogy nem lehet az egyedi esetekből kiindulva általánosítani, mert ahol nincs hivatásos néptáncegyüttes, nehezen lenne megoldható az oktatás, a tanintézetek nem találnának profi oktatót. Másrészt fel kell mérni, hogy a diákok, a szülők körében van-e igény a néptáncra, szögezte le a szakpolitikus – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Kultúraformáló erő, világpolgári érzés – Jó évet zárt a Teleki-Bolyai Könyvtár
A Teleki-Bolyai Könyvtár számára a 2014-es év a konkrét mutatókban mérhető növekedés éve volt: majdnem 25 százalékkal nőtt az olvasóterem forgalma és 10 százalékkal volt több a múzeum látogatóinak száma az előző évhez képest.
Lázok Klára igazgató szerint mindez annak tudható be, hogy nyitottak a diákság felé, külföldi ösztöndíjasokat fogadtak, másrészt pedig az új programjaiknak köszönhetően a helyiek közül is többen (újra) ellátogattak a Téka múzeumába.
Lázok Klárától megtudtuk, étkezéstörténeti időszakos kiállításuk a látogatók számából ítélve egyike volt az elmúlt évek legsikeresebb tárlatainak. Májusig látogatható első világháborús emlékkiállításuk külön érdekessége az, hogy felhívásuk következtében a marosvásárhelyi és környéki lakosok nagyszámú tárgyi emlék kölcsönadásával gyarapították a kiállítást, hozzájárulva ennek élőbbé tételéhez.
„A kutatók minél teljesebb kiszolgálása érdekében tavaly elkezdtünk egy hosszú távú digitalizálási programot is. Egyrészt nekiláttunk a magyar vonatkozású unikumok digitalizálásának, másrészt a sokat használt, rossz állapotban lévő marosvásárhelyi hírlapgyűjtemény digitalizálásánek láttunk neki” – számolt be.
A könyvtár vezetősége a kutatók, diákok és turisták mellett az elmúlt években a helyieket is igyekezett megszólítani. „Gyerekprogramjainkat tavaly kivittük külső helyszínekre is, mintegy 300 gyereket sikerült elérnünk ekképpen: részt vettünk az Iskola másként programban, illetve karácsonyi kézművesprogramunkkal is népszerűsítettük a Tékát a vásárhelyiek körében. A tavalyi év nagy sikerének számít a könyvtár kultúrtörténeti érdekességeiről szervezett talk-show-szerű előadássorozatunk, a felnőtteknek szóló Beszélő könyvek, melynek látogatószáma folyamatosan 100 körül mozgott” – fogalmazott a könyvtárigazgató.
Mint kifejtette, azért tartja nagyon fontosnak ezt a közönség felé való nyitást, mert ennek az intézménynek kultúraformáló ereje van, amit nem kihasználni mulasztás lenne a 21. század konjunktúrájában. „Maga a gyűjtemény a világ bármelyik fővárosában sem vallana szégyent, és programjaink ezt a világpolgári érzést szeretnék nyújtani minőség és hangulat tekintetében is a vásárhelyieknek” – összegzett Lázok Klára.
A Teleki Téka programjaival részt vett a vásárhelyi könyves, illetve civil rendezvényekben, a magyar kultúra napi felolvasómaratonon, a Civil Vásáron és a Forgatagon, a Múzeumok Éjszakáján, valamint a mikházi középkori fesztiválon. „Lényegesnek tartom azt is, hogy munkatársaink több nemzetközi és hazai régikönyves- illetve könyvtári konferenciába, képzésbe kapcsolódtak be, hisz ez egyrészt újabb együttműködések előtt nyitott utat, másrészt pedig a további szakmai fejlődés biztosítéka” – fogalmazott az igazgató.
Az anyagi háttérről szólva elmondta, a könyvtár fenntartását – számlák, bérek – a megyei tanács fedezi, viszont a felszerelések egy részét, illetve programjaik szinte teljes költségeit mindeddig a Teleki Téka Alapítvány által megpályázott pénzalapokból finanszírozták. Főtámogatójuk a Bethlen Gábor Alap, de minden évben nyernek támogatást a Communitas Alapítványtól és a megyei tanácstól is, illetve a Teleki Téka barátai (magánszemélyek és intézmények) is hozzájárultak működésük sikeressé tételéhez.
Vass Gyopár
Krónika (Kolozsvár)

Pro Cultura Hungarica díj Soós Zoltánnak
A magyar kultúra napján Pro Cultura Hungarica-díjjal tüntetik ki Soós Zoltánt. A Maros Megyei Múzeum igazgatója csütörtökön veszi át a kitüntetését Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán.
Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán verses-zenés összeállítással köszöntik a magyar kultúra napját. A Lázár-ház dísztermében csütörtök délután 5 órakor kezdődő rendezvényen többek között sor kerül a Pro Cultura Hungarica-díj átadására is. A kitüntetést Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, marosvásárhelyi önkormányzati képviselő kapja, aki mindenekelőtt a térség szellemi és épített örökségének ápolásáért tett erőfeszítéseivel érdemelte ki az elismerést.
A múzeumigazgató érdeklődésünkre elmondta, már tavaly ősszel tudomást szerzett arról, hogy jelölték a díjra, és múlt héten értesítette Zsigmond Barna Pál főkonzul, hogy ő részesül a rangos elismerésben.
„Nagyon örültem a hírnek. A szakma ezen területén nincs sok lehetőség az elismerésszerzésre. Tulajdonképpen számunkra az jelenti az elismerést, ha egy-egy rendezvényünk népszerűségnek örvend, ha a széles közönséget vonz. Az állami kitüntetés azt erősíti meg bennem, hogy nehézségek ellenére, ennek a munkának értelme van” – fogalmazott az igazgató, hozzátéve, hogy múzeumi tevékenysége mellett úgy érzi, hogy a Forgatag szervezésében vállalt szerepéért is kapja a kitüntetést. Soós elmondta: óriási megtiszteltetés, de ugyanakkor felelősség is a díj, amely még nagyobb elvárásokat támaszt majd benne a jól végzett munka iránt.
Az ünnepségen, amelyen fellépnek a Csíki Játékszín művészei és a Nagy István Művészeti Szakközépiskola zenész tanárai, tárlatnyitó is lesz. Kákonyi Csilla marosvásárhelyi festőművész alkotásaiból mutatnak be válogatást. A kiállítást Nagy Miklós Kund méltatja.
A díjról A Pro Cultura Hungarica-díj a magyar kultúra értékeinek külhoni megismertetésében és terjesztésében, valamint a magyar nemzet és más nemzetek művelődési kapcsolatainak gazdagításában elévülhetetlen érdemeket szerzett külföldi állampolgárok részére adományozható. A kitüntetett Pro Cultura Hungarica emlékérmet és igazoló okiratot kap. Az érem kerek alakú, bronzból készült, átmérője 80, vastagsága 7 mm. Az érem első oldala a pannon tájat, a magvető ember alakját, a zeniten álló nappal ábrázolja. Az érem hátoldalát a PRO CULTURA HUNGARICA koszorúba foglalt felirata díszíti.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Kölcsey és Vörösmarty a neten – Együtt szavalt a nemzet
Kárpát-medence-szerte számtalan felolvasással, ünnepi műsorral, színházi előadással, díjátadással ünnepelték meg csütörtökön a magyar kultúra napját.
Második alkalommal rendezték meg az Együtt szaval a nemzet elnevezésű programot, amelynek idén az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium volt a házigazdája, de Erdélyből és a Partiumból is bekapcsolódott 58 magyar tanintézet a közös szavalásba, többek között Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Gyergyószentmiklósról, Brassóból, Kolozsvárról, Temesvárról, Nagyváradról és Szatmárnémetiből. A Magyarország kezdeményezte programban számtalan magyarországi iskolán kívül szerbiai, szlovákiai és ukrajnai oktatási intézetek is jelentkeztek.
Százötven csíki diák is szavalt
Csíkszeredai diákok is együtt szavaltak a nemzettel csütörtökön. A pedagógusházban több mint százötven középiskolás diák mondta el a Himnuszt és a Szózatot ugyanabban az időpontban, amikor világszerte több ezer más diáktársa.
Tavaly több csíkszeredai iskola külön-külön már bekapcsolódott a közös versmondásba, most viszont együttesen képviseltették magukat. A rendezvényen a Himnusz első szakaszán kívül minden évben egy, a nap megünneplésére méltó verset szavalnak el a diákok, idén a második vers Vörösmarty Mihály Szózata volt.
Márai-díj Tompa Andreának Márai Sándor- és Csokonai Vitéz Mihály-díjat, valamint Könyvtári Minőségi Díjat adott át Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár csütörtökön, a magyar kultúra napján a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban. A Márai Sándor-díjat Tompa Andrea kolozsvári származású, 1990 óta Budapesten élő író, színházkritikus, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem adjunktusa, a Színház című folyóirat szerkesztője vehette át a 20. századi kisebbségi lét kérdéseinek újszerű és hiteles prózai ábrázolásáért. Az írónak két regénye jelent meg eddig: 2010-ben A hóhér háza című, 2013-ban pedig a Fejtől s lábtól címmel a második.
A szervezők sorsolás révén idén az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumot választották ki a házigazda szerepére, az együttes szavalást vezénylő Jordán Tamás színművész innen irányította a rendezvényt.
A YouTube internetes videomegosztó révén a világszerte számos helyszínről bekapcsolódó diák élőben látta a vezénylő művészt, így szavalhattak egyszerre, együtt. A különböző helyszíneken felvétel is készült, ezek szintén a YouTube-on tekinthetők meg. A csíkszeredai együttes szavalás is látható, az internetes oldal keresőjében az Együtt szaval a nemzet és Csíkszereda kulcsszavakkal rá lehet keresni a felvételre.
A pedagógusházban összegyűlt csíkszeredai diákok számára csütörtök délelőtt, a közös szavalat előtt Budaházi Attila dramaturg, rendező tartott főpróbát, és látta el őket hasznos tanácsokkal.
Az élő közvetítés kezdetén Jordán Tamás is gyakoroltatta először kissé a szavalókat, akik számára felidézte azt is, azért ünnepeljük január 22-én a magyar kultúra napját, mert Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz kéziratát.
Végül helyi idő szerint 11 óra 10 perckor világszerte több helyszínen kezdték el szavalni a diákok a Himnusz első szakaszát, majd a Szózatot. A közös versmondás után a csíki diákoknak Túros Endre tanár beszélt a Himnusz jelentőségéről, születésének körülményeiről, a költő életéről.
Farkas Szilvia, az eseményt szervező Nemzeti Kreatív Intézet kommunikációs igazgatója az MTI-nek elmondta: a kezdeményezéshez 718 iskola csatlakozott idén. Hozzátette: több iskola jelezte, hogy ugyan nincs internetkapcsolatuk, így nem tudják feltenni saját videójukat a YouTube-ra, de ők is csatlakoznak a közös versmondáshoz a meghirdetett időben.
A különböző helyszíneken elhangzó valamennyi szavalat rögzítésre kerül, és a YouTube-csatornán visszanézhető. Április 11-éig, a magyar költészet napjáig a részt vevő iskoláknak lehetőségük lesz további szavalatokat is feltölteni, és a legnézettebbeket, illetve a legnagyobb tetszést kiváltókat jutalmazzák. A díjakat a magyar költészet napján adják át.
A programot tavaly indította útjára Szőcs Géza kormánybiztos, miniszterelnöki főtanácsadó Jordán Tamás Kossuth-díjas színész-rendező szakmai irányításával. A kezdeményezés célja a magyar kultúra népszerűsítése és a magyar közösségek összekapcsolása szerte a világon.
Szőcs Géza kormánybiztos a közös szavalat után az MTI-nek elmondta: a kollektivitás új formája alakult ki a projekt révén több százezer diák között. „Ez egy kohéziós erő a következő generációk számára, amelyekről aggódva szokás mondani, hogy gyengül bennük a nemzettudat, hogy sorvad az öszszetartozás élménye. Ez a projekt ezzel ellentétes hatóerőt jelent” – fogalmazott.
Szőcs Géza nem tudta még pontosan megmondani, hogy jövőre melyik verset választja ki, de Berzsenyi vagy Ady egyik verse van a fejében. Az Együtt szaval a nemzet kezdeményezésnek évente újabb és újabb határon belüli és külhoni település ad otthont. A következő házigazdát az idei résztvevők közül sorsolással választják ki április 11-én, a költészet napján.
Olvasással az irodalomért
Marosvásárhelyen a korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is nagyszabású vállalkozással, 24 órás felolvasómaratonnal ünnepelték a magyar kultúra napját. Az Olvass fel Marosvásárhelyért! című eseményen a kora délutáni órákban zsúfolásig tele volt a Zanza kávézó. Az egyik asztalnál az Unirea Főgimnázium diákjai és tanárai ültek. Velük volt a tanintézet aligazgatója is, Brandner Emőke, akitől megtudtuk: a magyar tagozat tizedikes, tizenegyedikes és végzős tanulói mellett a harmadikosok is felolvastak.
„Könyvszerető embernek tartom magam, a diákjaimat is erre nevelem. Úgy érzem, hogy a magyar irodalom, a magyar nyelv ezáltal marad fenn, ha megszerettetjük a gyerekekkel az olvasást” – fogalmazott az intézményvezető. Egyik diákja, Bálint Nóra maga is prózát ír, ezúttal azonban egy Reményik-verset olvasott fel.
Idén a felolvasással párhuzamosan beszélgetéseket is szerveztek ismert vásárhelyi személyiségekkel. Ottjártunkkor éppen Boros Zoltán televíziós újságíró Török Viola rendezővel beszélgetett zene és színház kapcsolatáról, az erdélyi színházi világról. Csép Andreával és Brassai Zsomborral is összefutottunk. A megyei tanácsos Tisza Katától, a Maros megyei RMDSZ elnöke Vida Gábortól olvasott fel.
„A felolvasó-maraton olyan rendezvény, amelyet támogatni kell, és a jelenlétünkkel kell felkarolni az ügyet és segíteni a szervezők munkáját” – fogalmazott Csép Andrea. Brassai Zsombor elmondta a rendezvény nevét annak idején többek között Vass Leventével, a rendezvény főszervezőjével találták ki.
„Jobb a hangulat, felnőttebb a hangulat, komolyabb a hangulat. Szépen összekovácsolódik, és évről évre szebb és jobb irányba tágul ennek a rendezvénysorozatnak az ajánlata, amit valamikor négy évvel ezelőtt kezdtünk el. Most már románul is megszervezzük, kerekasztal-beszélgetések is vannak, és egy csésze kávé mellett alkalom nyílik az ismerkedésre: a marosvásárhelyiek megismerhetik a marosvásárhelyieket. Számomra ez a legfontosabb tényező. És az, hogy a csapatom, a partnereink, akikkel közösen szerveztük, örömmel, jókedvvel és egyre nagyobb hozzáértéssel végzik a munkájukat” – fogalmazott Vass Levente, a szervező Stúdium Alapítvány alelnöke.
Saját műsorral is készültek az iskolák
Számos erdélyi iskola is saját ünnepséget szervezett a Himnusz befejezésének évfordulóján. A Hargita megyei Tekerőpatakon a Tarisznyás Márton Általános Iskola diákjai például zenés-verses összeállítással készültek.
„Iskolánkban nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a hétköznapok közül kiemeljük a jeles napokat. A gyermekek nagyon készülnek a rendezvényekre, a fellépők komolyan veszik szerepüket. A mai műsorral kapcsolatban azt vettem észre, hogy nemcsak megjelenésükben igyekeztek »ünnepiek« lenni, hanem lélekben is készültek” – mondta lapunknak Kolumbán Csilla vallástanár, a műsor szervezője.
R. Kiss Edit, Vass Gyopár
Krónika (Kolozsvár)

Pár százan a gyertyás-könyves tüntetés megemlékezésén
A negyed évszázaddal ezelőtti gyertyás-könyves tüntetés évfordulója alkalmából szerveztek kedd este megemlékezést Marosvásárhelyen. Az akkori hangulatot azonban csak az időjárás és a harangok kongása idézte: az emlékezők néhány százas csoportja ugyanis szellősen elfért a virágóra szobor felőli részénél.
Mint ismeretes, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete a megemlékezést eredetileg a Színház térre tervezte, de Dorin Florea polgármester azzal az indokkal, hogy a Színház teret csak kulturális rendezvények megszervezéséhez bocsátják rendelkezésre, helyszíncserét javasolt: a főtéri virágóra és az Avram Iancu-szobor közötti részre „száműzte” a rendezvényt.
„Akkor szinte százezren voltunk, most pár százan” – summázta egy régi ismerős a vásárhelyi valóságot. A virágóránál megszólítottuk Ábrám Zoltánt, aki 25 évvel ezelőtt MADISZ-elnökként vett részt a felvonuláson. Elmondta, a szervezésben akkor nagy szerepe volt a fiataloknak. Ezzel szemben, ha végigtekintettünk a kedd esti jelenlévőkön, bizonyosra vehető, hogy az emlékezők nagy többsége a negyed évszázaddal ezelőtti tüntetésen is ott volt. „A jelenlegi helyzet azt bizonyítja, hogy a tüntetéseket folytatni kell, mert a 25 évvel ezelőtti álmok nem valósultak meg, sőt romlott a helyzet” – mondja Ádám Valérián, az orvosi egyetem magyar tanszékeinek megalakulásáért küzdő Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerészképzésért Egyesület titkára.
Cseh Gábor a szervezők részéről elmondta: „Az 1990. február 10-ei példátlan összefogásnak, tüntetésnek az évfordulójára gyűltünk ma itt össze. Ez a nap a marosvásárhelyi magyar összetartozásnak a napja. Sajnos elég kevesen jöttek el, nem lehet azt a hangulatot összehasonlítani, amikor szinte százezren voltunk, most pedig pár százan. Ennek a napnak az üzenete a marosvásárhelyi magyar összefogás, ezért szerveztük. Kezdeményezni is fogjuk, hogy február 10-ét a marosvásárhelyi magyar összefogás napjának nevezzék, ezzel kapcsolatban meg fogjuk keresni mind a politikai pártokat, mind a civil szervezeteket” – fogalmazott az EMNT Maros megyei szervezetének elnöke.
A hármas-négyes csoportokban gyertyáikkal, könyveikkel álló vásárhelyiek csendes megemlékezését csak egy kisebb incidens zavarta meg: egy férfi, amikor a sok csendőr közül az egyik megkérte, hogy álljon beljebb és ne zárja el a zebrán átkelő gyalogosok útját, kiabálni kezdett, dühét a román csendőrökre zúdította, de hamarosan megnyugodott.
Huszonöt évvel ezelőtt Sütő András felhívására körülbelül százezer magyar némán, kezében gyertyával és könyvvel demonstrált Marosvásárhelyen. A rendszerváltás után másfél hónappal forradalmi változások történtek Romániában, de magyar vonatkozásban, a kisebbségi ügyek rendezése terén szinte semmi. A vásárhelyi magyarság azért vonult utcára, mert nem sikerült visszaállítani a Bolyaiban az anyanyelvű oktatást, nem sikerült megfelelő kereteket teremteni a magyar nyelvű oktatásnak az orvosi egyetemen. A gyertyás-könyves tüntetés előtti napok közvetlen előzménye az volt, február 7-én megalakult a Vatra Românească kulturálisnak álcázott magyarellenes szervezet, és 9-én már román nemzetiségű diákok tüntettek Marosvásárhelyen a magyar nyelvű oktatás ellen.
„A Bolyai térről elinduló tömeg lassan, vontatottan és mindenek fölött nagy csendben hömpölygött alá a városba. A tüntetés mibenlétéről csak a magasba emelt táblák tájékoztattak – magyar iskolákért tüntetünk; magyar sulit, magyar szót; suntem maghiari din România; demokráciát kérünk, de nem fejadagra; egyenlő esélyeket mindenkinek. Valahol a cifra palota környékén kapcsolódtam a tömeghez, amikor néhányan azt suttogták – a tömeg a Bolyai téren még áll, annyian vannak, hogy nem tudnak elindulni. Amikor pedig a Sportcsarnok elé értünk, jött a hír – a sor vége még valahol a főtéren van. A felvonulók a templomok harangjainak zúgása közepette érkeztek, szervezetten és fegyelmezetten. Mindenkinek a kezében könyv és égő gyertya volt, a felvonulók a Sportcsarnok előtt imádkoztak, elmondták a Miatyánkot. Ott voltak a magyarság jeles képviselői, élükön Sütő Andrással, aki a néma tüntetés végén rövid beszédben köszönte meg a résztvevők fegyelmezett magatartását és a magyarság jogos ügyében kifejtett fáradozásait. Ezzel a némasággal, fegyelmezettséggel, példás emberi magatartással többet mondtunk el, mint szónoklatok egész sorával. Az el nem hangzott szónoklatok eszméi és gondolatai, törekvései, vágyai kinek-kinek a szívében élnek, elméjében és törekvéseiben hatnak a jövőben is” – olvasható kollégánk, Bakó Zoltán visszaemlékezésében.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Gondokkal teli magyar nyelvű oktatás
Megbeszélést tartott a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetégének (RMPSZ) Maros megyei elnöksége a Bolyai Farkas Gimnázium tanári szobájában. A termet zsúfolásig töltötték azok a szakemberek, tanintézetvezetők, pedagógusok, akik azért gyűltek össze, hogy a Maros megyei magyar nyelvű közoktatás jelenlegi helyzetéről és stratégiájáról közösen gondolkodjanak.
A három órás tanácskozás végére nem született stratégiai terv a megye magyar nyelvű oktatási gondjainak megoldására, a megbeszélés sokkal inkább úgy summázható, mint egy olyan fórum, ahol olyan specifikus, helyi vagy általános problémák, történetek merültek fel, amelyek évek óta megoldásra várnak.
A csütörtök esti megbeszélés elején az RMPSZ Maros megyei elnöke, Horváth Gabriella Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettesnek adta át a szót, aki először is arra kérte az igazgatókat, igazgatóhelyetteseket, hogy figyelembe véve az új törvénykezést, próbálják meg meggyőzni a szülőket a vallásoktatás fontosságáról. Egy másik felvetése az iskolaközpontok versus helyi iskolák problémája volt, azaz küzdeni kell-e azért, hogy a kis falusi iskolák fennmaradjanak, ahol így a kötelező létszám miatt sokszor kénytelenek például roma gyerekekkel feltölteni osztályokat, vagy pedig erős iskolaközpontokat létrehozni, ahol a gyerekek minőségi oktatásban részesülnek. Arra is kitért, hogy az utóbbi megoldás természetesen leépítéseket is fog jelenteni, és véleménye szerint régiónként kell megtalálni a legjobb megoldást. A fenti probléma a csökkenő gyereklétszámban gyökerezik, és szomorú volt hallgatni a szászrégeni három tanintézet-vezető vádaskodásokkal teli történetét, harcát az előkészítő osztályos gyerekekért.
A segesvári intézményvezetők, pedagógusok később ugyanennek a problémának egy másik vetületére reflektáltak, nevezetesen arra, hogy városuk vonzáskörzetéből sok gyerek jön Marosvásárhelyre középiskolába, pedig a náluk is minőségi oktatás folyik. Ezzel összhangban volt Csiki Zsolt, a marosvásárhelyi Szász Albert Sportiskola igazgatójának azon véleménye, hogy a pedagógusok is fel kell ismerjék azokat a helyzeteket, amikor egy-egy iskolai osztály indulását támogatni kell, és ilyenkor a kollégáknak segíteni kellene egymást abban, hogy meglegyen a kellő létszám.
Nemes Andrea, a Constantin Brâncuși Szakközépiskola aligazgatónője a magyar nyelvű szakoktatás megszűnésének veszélyére hívta fel a figyelmet, melyre Haller Béla pedagógus, marosvásárhelyi önkormányzati-képviselő elmondta, vissza kell adni a szakma becsületét, és különféle eszközökkel vonzóvá és távlatilag anyagi szempontból is ígéretessé kell tenni azt, ha valaki nem elméleti-, hanem a szakiskolát választ.
Brassai Zsombor, a Maros megyei RMDSZ elnöke szerint komolyan kell venni és élni kell azzal a lehetőséggel, hogy ezentúl nem kinevezéssel, hanem versenyvizsgával lehet megpályázni igazgatói, aligazgatói tisztségeket, mert a magyar oktatás ügyét ezekből a pozíciókból lehet eredményesen védeni. A gyűlésen sok egyéb kérdés és probléma mellett szó esett a román nyelvtudás hiányosságairól és fontosságáról az iskolai rendszerben, viszont Kiss Tünde magyar szakos tanfelügyelő arra kérte kollégáit, hogy éljenek a törvény adta anyanyelv-használati jogaikkal.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Aggasztó helyzet a kisvárosi iskolák előkészítőiben
Maros megyében az összesítések alapján idén 5863 gyerek kezdi el az iskolát, ebből 1953 magyar. Az induló 303 előkészítő osztályból 110 magyar.
Az egyre fogyatkozó gyereklétszámról és azokról a körzetekről, ahol egyre inkább veszélybe kerül a magyar nyelvű elemi oktatás, Fejes Réka tanfelügyelőt kérdeztük.
A valóság az, hogy a gyerekek összeírásakor az iskolák több osztályt terveznek indítani, viszont korántsem biztos, hogy a kicsik mind az adott iskolában kezdik a tanévet. Ennek több oka van: lehet, hogy a szülő időközben meggondolja magát és más tanintézetet választ, s az sem kizárt, hogy a pszichológiai teszt során azt tanácsolják, még egy évet várjanak – mutatott rá a jelenségre Fejes Réka, a magyar nyelvű elemi oktatásért felelős tanfelügyelő.
„Ami a a magyar tagozatot illeti, nekünk a tavaly megyeszerte 116 előkészítő osztály volt betervezve, amiből végül 110 indult. Az idén annyit tervezünk indítani, amennyit tavaly is sikerült, tehát 110-et” – tudtuk meg a szaktanfelügyelőtől. Idén is volt arra eset, hogy a kövesdombi Liviu Rebreanu Általános Iskolában a felbecsült gyereklétszámra hivatkozva négy osztályt kértek, de mivel biztosak abban, hogy nem lenne meg a négy osztályra elegendő gyereklétszám, a tanfelügyelőség csak hármat hagyott jóvá.
Ha idén nem sikerül a 110 tervezett előkészítőt elindítani, az Fejes Réka szerint azzal magyarázható, hogy városi iskolák esetében nem indíthatnak osztályokat minimális létszámmal, azaz 12 gyerekkel (legkevesebb 20 gyerek szükséges), de jól ismert tény, hogy működnek osztályok 30 gyerekkel is. Vidéki iskolák esetében eltekintenek a fenti kritériumoktól, és ha egy adott településen összegyűl 12-15 gyerek, az már egy osztályra való csoportot jelent.
Vannak olyan körzetek, ahol szemmel láthatóan csökken a gyereklétszám, és nem tudnak annyi osztályt indítani, mint néhány éve. Ilyen körzet Szászrégen, ahol valamikor négy iskolában egy-egy új osztály indult, tavaly már háromra csökkent a számuk, és idén egyelőre csak két osztály indítását hagyták jóvá. Természetesen ebben közrejátszik a nagyváros vonzó hatása is, viszont ez a vidéki, kisvárosi magyar nyelvű oktatást sodorja veszélybe, mutatott rá a tanfelügyelő. Nemcsak Régenben, hanem Dicsőszentmártonban és Marosludason is elkeserítő a helyzet, hiszen mindkét településen nemrég még két előkészítő indult, idén viszont már csak egy-egy. Jó hír, hogy Nyárádszeredában és Szovátán még nincsenek ilyen nagy gondok. A többi megyei általános iskoláról Fejes Réka elmondta, nagyjából mind terveztek előkészítő osztályt, viszont ahol még a minimális gyereklészám sincs meg, ott szimultán osztályok indulnak.
Telefonon kerestük meg a marosludasi Ioan Vlăduţiu Gimnázium tanítóját, Hereşanu Ildikót. Az iskolában eddig is csak magyar nyelvű elemi oktatás zajlott, felső tagozaton a gyerekek az 1-es számú iskolában folytatták. Hereşanu Ildikó jelenleg a tanintézet utolsó magyar pedagógusa. A címzetes tanító három éve vette át az akkori másodikosokat, és már akkor tudta: el van döntve az, hogy miután az ő diákjai végeznek, többet nem indítanak magyar osztályt. A tanítónő elmondta: bár úgy néz ki, az állása nincs veszélyben, mégis elkeserítőnek tartja, hogy ősztől más településre kell ingázzon tanítani. A probléma gyökerei itt is a csökkenő gyereklétszámban keresendők, és ez a jelenség most már egyre korábban mutatkozik meg, példa erre az, hogy az óvodai csoportokat összevonták a napközisekkel. „Városszinten nincs annyi gyerek, hogy mindenhol megmaradjon a magyar tagozat” – mutatott rá a tanítónő. Emiatt Marosludason csak az 1-es számú iskolában indul előkészítő osztály, ahova a környező falvak (Magyarózd, Magyarbükkös, Kutyfalva) gyerekei közül is sokan is bejárnak majd. Egy másik aggodalomra okot adó tény, hogy a 12 gyereket számláló negyedik osztályból négyen román osztályban kezdik az ötödiket.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Kevesebb magyar előkészítő osztály indul Maros megyében
Több Maros megyei településen is csökkenteni kell a következő tanévtől a magyar tannyelvű osztályok számát, mivel egyre kevesebb gyermeket íratnak be az érintett iskolákba.
A szászrégeni tanintézetekben például tavaly összesen három új magyar osztály indult, de idén már csak kettőt hagytak jóvá. Dicsőszentmártonban és Marosludason is aggasztó a helyzet, hiszen a tavalyi kettőhöz képest az ősszel kezdődő új tanévben már csak egy-egy előkészítő csoport indul, viszont jó hír, hogy Szovátán és Nyárádszeredában még nincsenek ilyen gondok.
Hereşanu Ildikó, a ludasi Ioan Vlăduţiu Gimnázium tanítója – ahol a következő tanévtől megszűnik a magyar tannyelvű oktatás – rámutatott: három éve vette át a második osztályosok oktatását, és már akkor egyértelmű volt számára, hogy miután az ő diákjai végeznek, nem indul több magyar csoport.
Fejes Réka magyar tannyelvű elemi oktatásért felelős tanfelügyelő elmondása szerint a gyermeklétszám folyamatos csökkenésén kívül az is közrejátszik, hogy a nagyvárosok „elorozzák” a gyermekeket a kisebb településekről, mindez pedig veszélybe sodorja a kisvárosi és vidéki magyar oktatást.
A szakértő rámutatott: ugyan az iskolák a körzetükbe tartozó iskolaköteles korú gyermekek összesítésekor felbecsülik, hány csoportra lesz szükségük, de nem biztos, hogy mindegyik érintett gyermeket abba a tanintézetbe íratják, emiatt a tervezetthez képest kevesebb új osztályt tudnak indítani.
Tavaly megyeszerte 116 magyar tannyelvű előkészítő engedélyezését igényelték, ebből végül 110 lett, idén pedig ennek nyomán 110 osztály indítását tervezik. A szaktanfelügyelő arra is felhívta a figyelmet, hogy a városi iskolákban legalább 20 gyermek szükséges egy osztály elindításához, míg vidéken 12–15 is elég. Maros megyében szeptemberben 5863 gyermek kezdi meg az iskolát, közülük 1953 magyar anyanyelvű, a 110 magyar tannyelvű előkészítő osztály mellett pedig 193 román indul
Vass Gyopár
Krónika (Kolozsvár)

Újdonság az unireás végzősök életében
Első alkalommal rendeztek szalagavató ünnepséget az Unirea Főgimnázium magyar tagozatán. A Maros Művészegyüttes terme csütörtök délután tele volt virágcsokrokat szorongató szülőkkel és hozzátartozókkal, de jelen voltak a fiatalabb diáktársak és a főgimnázium tanárai. A tartalmas, színes rendezvény sikerének kulcsa a minden részletre odafigyelő szervezés volt.
Elsőként a főgimnázium igazgatója, Cristiana Chira köszöntötte a maturandusokat, ugyanakkor üdvözölte a rendezvény kezdeményezőit is. „Ahogy a gólyákat is megünnepeljük, hasonlóképpen azt gondolom, meg kell ünnepelni a 18. életévüket betöltött diákjainkat is” – mondta, majd sok sikert kívánt a továbbiakban. 
Brandner Emőke aligazgató köszöntőbeszéde elején hangsúlyozta: a két végzős osztály tanulói különleges pillanatnak a részesei, mely pillanatot csak egyszer élhetnek át az életben és amelyet soha nem fognak elfelejteni. „Az iskolánk életében nagy eseménynek számít ez a másoknak már hagyományossá vált szalagavató ünnepség, amely a mi életünkben az első, de ígérjük, hogy nem az utolsó” – mondta. Ezután azt sorolta, hogy a szalag milyen régi és sokrétű jelkép az emberiség életében: „a fehértől a nemzeti színen át a feketéig szinte minden árnyalatban kitűzik az emberek, hogy kifejezzék kiállásukat valami mellett, tiltakozásukat valami ellen, hirdessék örömük, bánatuk vagy tartozásuk valamihez. Kedves maturandusok, ez a mai nap értetek van! Ez a szalag azt jelenti: avatandók avagy vizsgát tenni készülők vagytok” – mondta. Az emelkedett hangulatú beszéd után az aligazgató könnyedebb hangnemben, rímekbe szedve számolt be arról, hogy miként és kinek a segítségével jött létre a szalagavató.
Ezután a tizenegyedikesek előadása következett, akik heteken keresztül próbálták Karinthy Frigyes Visszakérem az iskolapénzt című előadását. A derűs percek után a közönség megtekinthette azokat a nagyon ötletes videókat, amelyeket a két végzős osztály magáról forgatott. Mindeközben a termet újabb produkcióhoz készítették elő, következett a bécsi keringő. Az est utolsó mozzanataként pedig a műsorvezetők humoros hangnemben bemutatták a végzős diákokat, miközben Kozma Tamás és Farkas Iván osztályfőnökök feltűzték rájuk a szalagokat.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

EMKE-oklevelek a Magyar Közművelődés Napján
Az Erdélyi Magyar Közművelődés Napja tiszteletére szervezett marosvásárhelyi rendezvényen, amelyen a 130 éves Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet ünnepelték, négy szervezet kapott EMKE-oklevelet.
A  Bernády Házban tartott ünnepségen az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület országos elnöksége részéről oklevelet kaptak az alábbi egyesületek: Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület, a magyarörmény közösség identitása megőrzéséért szervezett rendszeres kulturális rendezvények lebonyolítása érdekében kifejtett áldozatos tevékenységéért, az Erdélyi Kárpát Egyesület marosvásárhelyi osztálya, az egyesület elöljárói és tagjai által elért sikerek méltatásaképpen, identitásmegőrző és kulturális értékeket közvetítő tevékenységük iránti elismerésül, a Bandi Dezső Kulturális Egyesület, az amatőr és hivatásos népművészet támogatása, a hagyományos értékek megőrzése, kiemelten a fafaragás oktatása területén elért eredményekért, a Mezősámsondi Dal- és Citeraegyüttes, a népzene iránti vonzódás, a citerázás élményének megtartása, a hagyományok ápolása terén kifejtett négy évtizedes tevékenységéért.
Ábrám Zoltán, a Maros Megyei EMKE alelnöke szerkesztőségünkbe hétfőn eljuttatott rövid beszámolójához az Erdélyi Kárpát Egyesület marosvásárhelyi osztályának laudációját is csatolta. „A rendszeres túrák szervezését, a természetvédelem és a honismeret fejlesztését felvállaló egyesület identitásmegőrző és kulturális értékeket közvetítő szerepe vitathatatlan. A marosi, marosszéki vagy hivatalosan: marosvásárhelyi osztály már 1947-es beszüntetése előtt nagy hangsúlyt fektetett a honismereti jellegű túrákra és kirándulásokra, a fürdők és gyógyhelyek megismertetésére, a fényképezés megszerettetésére, fontos személyiségek évfordulóinak a megünneplésére. Megjegyzendő és értékelendő: négy évtizednél hosszabb betiltása idején, a kommunista rendszer bukásáig sem állt le a többé-kevésbé szervezett természetjárás, a tagok nagy része továbbra is együtt túrázott, elsősorban a Szakszervezetek Háza turista körében Both Károly, Kiss Ernő, majd később Nagy Lajos vezetésével” – olvasható többek között az 1891-ben megalakult szervezetet méltató írásban.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Újabb prefektusi felszólítás Hármasfaluban
Nem marad annyiban a Maros megyei Hármasfalut alkotó egykori három település – Csókfalva, Atosfalva és Székelyszentistván – be- és kijáratánál elhelyezett helységnévtáblák ellen indított prefektusi hadjárat.
Lucian Goga kormánymegbízott ugyanis ismét felszólította Makfalva polgármesteri hivatalát, hogy tíz napon belül távolítsa el a táblákat. Vass Imre alpolgármester válasza azonban továbbra is nemleges.
Mint arról beszámoltunk, Lucian Goga kormánymegbízott először április 8-án, a Maros megyei rendőrség közlekedési osztályának jelzése nyomán átiratban közölte Makfalva polgármesteri hivatalával, hogy a Hármasfaluban felállított helységnévtáblák veszélyeztetik a forgalom biztonságát, mert azok összetéveszthetők az útjelző táblákkal.
Vass Imre alpolgármester április 15-én írott válaszlevelében visszautasította a vádat, kifejtve: a táblák nem szabvány szerinti útjelzők, hanem turisztikai céllal, magánterületre helyezték ki azokat, hogy az arra járók megismerjék a kommunizmusban eltörölt helységneveket. Az elöljáró a megkülönböztetett bánásmódot is elutasította, hiszen, mint rámutatott, országszerte több olyan eligazító táblát látni, amely valamely település vagy térség hagyományos nevét hirdeti.
Az alpolgármester levelére küldött prefektusi válasz tulajdonképpen egy felszólítás arra, hogy az illetékesek távolítsák el a helységnévtáblákat. A törvénycikkelyekkel teletűzdelt dokumentum többek között arra is kitér, hogy a közutak mentén elhelyezett reklámtáblák, építmények stb. kihelyezésére, ha nem veszélyeztetik a forgalmat, építkezési engedély és az útügyi hatóságok beleegyezése szükséges.
„Abban valóban igazuk van, hogy a táblákra nincsenek engedélyek, és a törvény azt mondja, hogy az út közepétől 22 méterre felállított építmények esetében szükség van erre. Nem hiszem azonban, hogy például az utak mentén található buszmegállókra beszerezték volna az önkormányzatok az említett engedélyeket. Ugyanúgy nem hiszem, hogy az út közepétől 22 méterre lévő tyúkpajtákra építkezési engedélyt és az útügyi hatóságok belegyezését kérték volna a lakosok" – fejtette ki érdeklődésünkre Vass Imre alpolgármester.
A prefektus ugyanakkor továbbra is kifogásolja, hogy a helységnévtáblák összetéveszthetők az útjelző táblákkal. Vass Imre április 27-ei válaszában is a törvényre hivatkozik, azt állítva: az utak infrastrukturális problémái az útügyi hatóságok hatáskörébe tartoznak, nem a megyei rendőrség közlekedési osztályára, és a prefektusi hivatalnak nemhogy nem kötelező, de nincs is jogában az ilyen jellegű bejelentésekre intézkedésekkel válaszolni.
Az alpolgármester meghívta Lucian Gogát, hogy látogassa meg a települést, és személyesen győződjék meg arról, hogy a településen tiszteletben tartják a törvényt. Levelét ugyanakkor azzal zárta, hogy a felszólításnak nincs törvényes alapja, mivel egy magánterületen álló építményt csupán hivatalos bírói határozattal lehet eltávolítani. Vass Imre lapunknak kifejtette: akadékoskodásnak tartja a prefektus felszólítását. „Egyelőre vállaljuk a pert is, de nem fogjuk levenni a táblákat" – jelentette ki a makfalvi elöljáró.
Vass Gyopár |
Krónika (Kolozsvár)

Egyik nyelven sem fog szerepelni Marosvásárhely neve a virágórán
Sokan tették szóvá tavaly, hogy csupán egyetlen nyelven, románul szerepelt Marosvásárhely neve a hagyományos főtéri virágórán. A városi kertészet idén salamoni döntést hozott: semmilyen nyelven nem lesz olvasható majd a megnevezés a létesítményen. Igaz, indoklásuk szerint szerkezetcsere és helyszűke miatt marad el a felirat virágokból való megformálása.
A virágóra szerkezetének kicserélése folytán és az ennek következtében keletkező helyszűke miatt idén semmilyen nyelven nem jelenítik meg virágokból a város nevét – szól Moca Teodoru, az Üvegházak, Parkok és Zöldövezetek Igazgatóságának vezetőjének válasza a Civil Elkötelezettség Mozgalom levelére.
Mint arról már korábban beszámoltunk, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) tavaly júliusban beadvánnyal fordult a polgármesteri hivatalhoz, kérve az illetékeseket, hogy magyar nyelven is alakítsák ki virágokból a város nevét. Akárcsak idén, tavaly is a magyar nyelvű beadványra románul érkezett a válasz: a kérés teljesítéséhez nem áll rendelkezésre a megfelelő számú virágpalánta, de az illetékes igazgatóság vezetője ígéretet tett, hogy 2015 tavaszán erre is odafigyelnek.
A Civil Elkötelezettség Mozgalom idén időben, március 23-án iktatta azt a Moca Teodoruhoz, a városi virágkertészet igazgatójához, és Dorin Florea polgármesterhez intézett levelet, melyben azt kérik: szerezzenek be elegendő számú palántát, hogy jusson a kétnyelvű feliratozásra. Az illetékes igazgatóság vezetője április 20-ai válaszában tudatta: az óramű szerkezetének kicserélése miatt a kis területen elhelyezkedő új alakzat nem teszi lehetővé semmilyen nyelven a feliratozást.
A CEMO által megfogalmazottakra, miszerint a virágkompozíciót sokan a város jelképének tartják és fontos, hogy tükrözze a város multikulturalitását, Moca Teodoru válaszában kifejti, a virágkompoziciót „létesítése óta olyan kis területre tervezték, mely alkalmas az óraként való működéshez, de nem arra, hogy jelvényként, címerként vagy bármilyen, a város nevét hordozó feliratként szolgáljon. Éppen ezért csak az óra számait fogják virágokból kialakítani”.
Szigeti Enikő, a CEMO ügyvezető igazgatója érdeklődésünkre elmondta: részükről nincs lezárva az ügy. „Moca Teodorunak még fogunk írni levelet, meg fogom szólítani amiatt, hogy nem alkalmazza a közigazgatási törvénynek azt a cikkelyét, miszerint ha magyar beadványt kap, akkor két nyelven kell válaszolnia. Ha ezt a választ is román nyelven küldi, akkor fel fogom jelenteni az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál” – mondta, hozzátéve, hogy élni fog az 2001/544-es törvény által szavatolt közérdekű adatigénylés lehetőségével, ezáltal pedig azt szeretné megtudni, hogy milyen indokok alapján döntöttek egy új óraszerkezet megvásárlása mellett, illetve hogy ez szerepel-e a költségvetésben.
Megkérdeztük az ügyben Moca Teodorut is, aki kifejtette: „felújítják a virágóra megrongálódott szegélyét, a városi képviselő-testület jóváhagyása nyomán pedig kicserélik a régi óraszerkezetet egy újra, mely műholdas helymeghatározó rendszerrel, automatikus beállítási funkciókkal rendelkezik.” Az igazgató beszélgetésünk pillanatában nem tudta megmondani, hogy mennyibe kerülnek a virágóra felújítási munkálatai, azt mondta, a hét elején több részletet fog tudni, melyet velünk is közöl.
A fentiek tükrében kérdéses, hogy mi is fog történni azzal a 2015 januárjában elfogadott költségvetési tétellel, mely 65 ezer lejt hagy jóvá a kétnyelvű virágóra kivitelezésére, valamint az is tisztázatlan, hogy van-e érvényes tanácsi határozat a Moca Teodoru által említett tervek megvalósítására, ugyanis ilyet nem találni a város honlapján a 2015-ben elfogadott határozatok között.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Aggódnak a magyar csoportokért
Meg akarják szüntetni az Európa Gimnáziumhoz tartozó Meseház Napközi két magyar nyelvű óvodai csoportjának egyikét – állítja a szerkesztőségünkbe eljuttatott levelében egy szülő. Az általunk megkérdezett illetékesek szerint erről nincs szó.
Kajcsa László levelében azt feltételezi, hogy az Európa Gimnázium vezetőségének eltökélt szándéka, hogy megszünteti az orvosi egyetemmel szembeni, volt 19-es napközi egyik magyar csoportját. Ennek alátámasztására a következő érveket sorakoztatja fel: „Semmilyen nyilvános helyen nem tüntették fel a meghirdetett csoportok/helyek számát. Ezenkívül a közép- és nagycsoportban felszabadult helyekre (az iskolát kezdő óvodások helyére) átírták a kiscsoportosokat. Ezzel nincs is gond, mert ők már középcsoportosok. Az a probléma, hogy a kiscsoportba nem akarnak egyetlen gyereket sem beíratni. A gimnázium titkárságáról azzal küldik haza a szülőket, hogy a helyek már beteltek, és nem veszik át tőlük az iratokat”. Végezetül azon aggodalmának ad hangot, hogy ezzel a trükközéssel utólag, gyerekhiányra hivatkozva, megszüntetik az egyik magyar csoportot.
Szerkesztőségünknek Haller Katalin, a magyar óvodai oktatásért felelős szaktanfelügyelő kifejtette: nincs tudomása arról, hogy meg szeretnének szüntetni egy csoportot, főleg egy olyan óvodában, ahol mindig népes csoportok voltak. Hozzátette, addig nem tud semmi konkrétumot mondani, amíg ki nem száll a helyszínre. A tanfelügyelőtől megtudtuk: a beiskolázási terv értelmében a két csoportba 52 gyerek van betervezve. „Mivel a már óvodába járó gyerekeket is újra be kell íratni a következő tanévbe, nem kizárt, hogy a kiscsoportból annyi szülő íratta át a gyerekét a nagycsoportba, hogy betelt a nagycsoportnak igényelt harminc hely. Az viszont kevésbé elképzelhető, hogy a kiscsoportnak fenntartott 22 hely máris mind betelt volna” – vélekedett Haller Katalin.
Sebestyén Márta, az Európa Gimnázium aligazgatója megkeresésünkre röviden így reagált: „Kellemetlen helyzetbe kerültem a levélben leírtak miatt, és annak tartalmát alaptalannak tartom. Szeretném, ha a szerzője személyesen tolmácsolná kifogásait”.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Összetartozás és összefogás
A kedvezőtlen időjárás miatt végül nem a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius templom udvarán, az összetartozás fájánal ünnepelt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, hanem a templomban.
Portik Vilmos, az Erdélyi Magyar Néppárt Maros megyei elnöke beszéde elején kifejtette: nem teheti meg, hogy Isten házában beszédét ne politikai mezsgyére terelje. A megyei elnök üdvözölte a tényt, hogy az ünneplésen részt vettek az RMDSZ helyi és megyei képviselői. „Örvendek, hogy át lehet lépni olyan határokat, amelyeket párthovatartozások miatt húztak meg. Szükség lesz a bizalomra és arra, hogy megnézzünk, hol állunk és mit szeretnénk a következő évtizedekben” – fogalmazott Portik.
„Még az ég is gyászolja azt a napot, amikor egy nemzet tagjai úgy találták magukat egy idegen ország területén, hogy át sem lépték házaik küszöbét” – mondta Szabolcs Attila, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke. Hozzátette, Marosvásárhelynek fontos feladata van: ha a városban sikerül ismét magyar polgármestert állítani, az az egész összmagyarságnak erőt adna, a megfelelő jelölt megtalálásának eszköze pedig az előválasztás.
Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja ünnepi beszédében hangsúlyozta: „a hosszú rémálomból való felébredés után egyre többen érzik magyarnak magukat, és ezt tettekkel is vállalják. Reménnyel lehet a jövőbe tekinteni, hiszen az ellenerőknek nem sikerült legyőzni a szíveket. Összetartozásunk kötőanyaga a közös múlt, de összeköt bennünket magyarokat a jelenünk és a jövőnket is” – mondta a főkonzul.
Az emléknap alkalmából az RMDSZ és a MPP este héttől a Maros Művészegyüttes székházában tart külön megemlékezést, amelyen azonban előzetesen a néppárti képviselők is jelezték részvételüket. Hasonlóképpen az unitárius templomban megtartott rendezvényt megtisztelte jelenlétével mások mellett Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke is.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Jeles vendég a Nemzeti Összetartozás Napján
Az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának emléknapjának egyik üzenete az összefogás, melyre a közéletben és a mindennapi politizálásban szükség van – fejtette ki csütörtöki marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján Pánczél Károly képviselő, a Magyar Parlament Nemzeti Összetartozás Bizottságának (NÖB) elnöke.
A magyarországi vendégek meghívását kezdeményező Magyar Polgári Párt elnöke, Biró Zsolt elmondta: nem csak főhajtással emlékeztek a 95 évvel ezelőtti tragédiára, hanem tartalommal is töltötték fel azt. A találkozót az RMDSZ-szel közösen szervező polgári párt frontembere elmondta: a meghívottak a nap első felében a történelmi egyházak vezetőivel beszélgettek, később pedig a két érdekvédelmi szervezet politikusaival, önkormányzati képviselőivel találkoztak. „Nem titok, hogy az RMDSZ és az MPP között az elmúlt időszakban együttműködési megállapodás jött létre, ez a találkozás ennek jegyében történt” – fejtette ki Biró, hozzátéve, hogy ez nem ír felül semmilyen hárompárti marosvásárhelyi megegyezést.
Pánczél Károly, a NÖB elnöke elmondta, örömmel fogadták a meghívást, majd rögtön hozzátette, az emléknapot beárnyékolja az a tragédia, mely során egy osztálykiránduláson a Szent Anna-tóba fulladt szerdán, egy, a szavazókörzetéhez tartozó település diákja.
A képviselő hangsúlyozta: a nemzetpolitikában 2010-ől gyökeres változás állt be, az előző időszak „jégkorszakához” képest kegyelmi állapot van. „Megszülettek a szellemi-közjogi egyesítésnek azok a törvényi hátterei, mint a kettős állampolgárságról szóló törvény, a választójogi törvény, és a nemzeti összetartozás napjáról szóló határozat. Nemzetpolitikánk legfőbb törekvése, hogy az elszakított országrészek magyarsága szülőföldjén megmaradjon és boldoguljon” – fogalmazott. A bizottság elnöke kifejtette, aggdalommal figyeli az egyházi visszaszolgáltatások terén zajló eseményeket, majd elmondta: a városban a jól működő egyházi és elméleti felsőoktatási intézmények mellett hiányzik a magyar anyanyelvű szakképzés, mely létrehozását a jövőben támogatni kívánják.
Pánczél Károly kifejtette: a közelgő önkormányzati választások kapcsán üdvözlik a tényt, hogy a politikai pártok keresik a konszenzust: „Ezen a sajtótájékoztatón az MPP és az RMDSZ van jelen, de tudjuk azt, hogy a kezdeményezésbe a néppártot és a nemzeti tanácsokat is be kell majd vonni a következő időben. Csak az összefogás hozhat eredményt a jövőben, ez talán a mai napnak a legfontosabb üzente: a nemzeti összetartozás mellett az összefogás erősítése a közéletben és a mindennapi politizálásban”.
Székely István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke hangsúlyozta: fontosnak tartják, hogy a NÖB tagjai megfelelő módon tájékozódjanak azokról a problémákról, amelyekkel nap mint nap szembesülünk. „A mai nap újabb lehetőség arra, hogy végigbeszéljük közös dolgainkat, visszaépítsük a működő kapcsolatokat, és az egymásra utaltság jegyében tekintsünk a jövőbe” – fogalmazott Székely István, hozzátéve: elsősorban nem forráshiányban szenvednek, és a magyarországi odafigyelés nem anyagi szempontok szerint kellene elsősorban megvalósuljon, hanem tudástranszferre tartanak leginkább igényt.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Nem fenyegeti veszély jövőre a magyar osztályokat
Kedden zajlott a nyolcadikosok média szerinti számítógépes elosztása. Illés Ildikó Maros megyei főtanfelügyelő-helyettes arról számolt be, elegendő a gyereklétszám ahhoz, hogy az általuk tervezett magyar osztályok elindulhassanak.
Betöltetlen helyek azonban maradtak: Marosludason hat hely a természettudomány osztályban, Dicsőszentmártonban a filológián 13, míg a természettudomány osztályban öt hely. A nyárádszeredai filológia osztályba 27-en iratkoztak és egy, míg a természettudomány osztályban 14 hely maradt betöltetlen. Utóbbi esetében, ha nem iratkoznak elegendően a következő elosztási körökben, az osztály működtetése kerül veszélybe. Segesváron nyolc hely maradt a filológia osztályban és 20-an iratkoztak, aminek a főtanfelügyelő-helyettes kimondottan örül, ugyanis köztudott, hogy a kisvárosban alacsony a gyereklétszám a magyar tagozaton. Ugyanitt a természettudomány osztályban hét hely maradt, a matematikai informatika szakon pedig egy.
A Ion Vlasiu Faipari Szakközépiskolában egy helyet nem foglaltak el, 27-en beiratkoztak, Szászrégenben a Lucian Blaga középiskolában hét hely maradt a kereskedelmi osztályban, 21-en beiratkoztak, olyan körülmények között, hogy tavaly az osztályt az alacsony gyereklétszám miatt nem tudták beindítani.
Illés Ildikó elmondta, a megye többi iskolájában is beindulhatnak az általuk tervezett elméleti osztályok. „Ugyanakkor aggódunk a szakosztályokért, ott még elég sok hely maradt betöltetlen, de ott is úgy gondolom, hogy el fognak indulni” – vélekedett Illés Ildikó, hozzátéve, hogy a keresettebb szakok osztályai már felteltek, de az augusztus eleji pótvizsgákkal reméli, hogy minden helyet betöltenek.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Mégis lesz magyar szak a gyógyszerészetin
A hét elején kezdődtek és péntekig, máshol szombatig lehet beiratkozni a vásárhelyi felsőoktatási intézményekbe. Az általunk megkérdezett tanintézetek képviselői elmondták: a beiratkozók nagyobb hullámára az elkövetkezendő napokban számítanak.
Egyrészt ezt az előző évek tapasztalataira alapozva állítják, másrészt a jelentkezést lassítja, hogy sok helyen az eredeti diplomákat csak szerdán adták ki. Talán a legjobb hír, hogy az előzetes hírekkel ellentétben idén is indul magyar nyelvű oktatás a gyógyszerészeti karon.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen péntekig lehet iratkozni, és a felvételi vizsgára jövő szerdán kerül sor. Szilágyi Tibor lemondott rektorhelyettestől megtudtuk: a magyar helyek száma nem változott, az általános orvosi karon 135 állami támogatott magyar hely és 80 fizetéses hely van. A tandíjas helyekre a felvételi idén is minden kar esetében közös versenyben történik, azaz a jelentkezők számától és a vizsgaeredménytől függ, hogy hány magyar és hány román bejutó lesz. A nővérképzőn 15 állami magyar hely van, és 70 tandíjas.
A gyógyszerészeti kar az eddig megszokott beiskolázási számokkal indul, tehát 35 tandíjmentes magyar, és 90 közös fizetős helyet hirdettek meg. A fogorvosin is van 35 tandíjmentes magyar és 30 közös, fizetős hely. Ezenkívül vannak még más szakok is, amelyeket csak román nyelven indítanak, ezek az egyetem honlapján megtekinthetők. A jelentkezés az interneten történik, és csak annak kell személyesen megjelennie, aki nem boldogul ezzel az iratkozási rendszerrel. A rektorhelyettes elmondta, az iratkozási hét közepén nagyon spekulatív lenne a jelentkezési kedvről nyilatkozni, és nem is annyira relevánsak ilyenkor az adatok. „Az elején lassan indul, aztán van egy nagyobb hullám, és a végére ismét lassul egy kicsit” – mondta, hozzátéve, hogy a szerda déli statisztikák szerint az orvosi karra 120 román és 77 magyar diák jelentkezett. „Lehet látni, hogy van érdeklődés, a főszakokon nem lesz probléma a helyek betöltésével, mert már majdnem annyian jelentkeztek, ahány hely van” – fogalmazott.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karán hétfőn kezdődött és szombatig tart a beiratkozás. Kovács Borbála, a kar PR-felelőse elmondta: eddig nincs okunk a panaszra, majd hozzátette: „Sajnos hátráltató tényező, hogy sok iskolánál csak szerdán adják ki az eredeti diplomát, ezért az első két napban elenyésző volt a jelentkezők száma. Eddig megközelítőleg 130 diák iratkozott be, akik az iskolájuk által kiállított papírral igazolták, hogy érettségiztek”. Egyes tanintézetek ilyen jellegű igazolásokat sem akartak kiállítani a diákoknak, a felvételizők zömére tehát szerda után számítanak. A vásárhelyi karon 12 alapszakot hirdettek meg, 520 helyre, és a négy mesterképző szakra is ezen a héten lehet iratkozni. Az újdonságok felől érdeklődve Kovács Borbála elmondta, akkreditálták az egyetem fordító és tolmács alapképzési szakát, valamint megkapták az ideiglenes működési engedélyt az agrármérnöki szakra, amely Sepsiszentgyörgyön fog a vásárhelyi kar kihelyezett részlegeként működni, és ahova a helyszínen, de Marosvásárhelyen is lehet iratkozni.
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen az alapképzésben indított hét magyar szakon 38 tandíjmentes- és 41 tandíjas helyet hirdettek meg, a magiszteri képzés 6 szakán pedig 32 tandíjmentes és 40 költségtérítéses helyet – tájékoztatott Bordi Aliz főtitkár, aki azt is elmondta, egyelőre nem iratkoztak be sokan, ami többek között az érettségi oklevelek kiadásának elhúzódásával is magyarázható.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Tovább csökken a tanügyi állások száma Maros megyében
A tanügyben dolgozók (pedagógusok és kisegítő személyzet egyaránt) minden évben ki vannak téve a létszámcsökkenés okozta stressznek. Maros megyében a 2015–2016-os tanévre összesen 8616 állást hagytak jóvá, ez a szám tavaly 8695 volt. Az idei leépítés alapvetően nem nevezhető drámainak, de a szakemberek szerint a létszámcsökkentés az évek során összeadódik, és éreztetni fogja hatását.
A tanfelügyelőség vezetői azt állítják: megtesznek minden tőlük telhetőt, de úgy tűnik, szélmalomharcot vívnak. A végeredmény: osztályokat kell megszüntetni vagy összevonni, miközben a pedagógusok egyre terheltebbek lesznek.
Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes elmondta: az állások számát a gyerekek létszámának függvényében állapítják meg, és ahhoz, hogy a tanügyben dolgozók megkaphassák teljes fizetésüket, ehhez a megadott kerethez kell igazodniuk. A tanügyminisztérium a 2015–2016-os tanévben a megyének 8616 állást hagyott jóvá, tavaly ennél 79-cel többet, a 2013–2014-es tanévben pedig 442 állással volt több, mint az idén szeptemberben kezdődő tanévben.
„Csökkent a gyereklétszám és csökkent a jóváhagyott állások száma is” – mutatott rá Illés Ildikó. Hozzátette: mindenkit próbálnak megmenteni, próbálnak áthelyezni. Viszont pontos képet csak szeptember elején alkothatnak, mert még lesznek versenyvizsgák, a meghatározatlan időre szóló állások elosztása is most zajlik, osztályokat vonnak össze, és majd utána leltároznak, viszont az tény: mindenképpen bele kell férniük a megadott keretbe.
A főtanfelügyelő-helyettes elmondta: azt próbálják kisakkozni, hogy senkit ne kelljen elbocsátani, különösen odafigyelve azokra a pedagógusokra, akik meghatározatlan időre szóló állást töltenek be („titulárisok”), közben pedig a helyettesítő tanári posztokat próbálják csökkenteni.
Horváth Gabriella, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Maros megyei elnöke kifejtette: a színvonalas, minőségi oktatáshoz pénz szükségeltetik, és a hiány kezelésére nem a tantestület és a kisegítő személyzet csökkentése a megoldás. „Azt mondom, ez a 79 megszüntetett állás az egész megyére nézve nem egy óriási szám, ha viszont arra gondolunk, hogy minden évben van egy ilyen csökkentés, akkor az néhány éven belül jelentőssé nő, és sok helyen megérzik majd a tanintézetekben” – fogalmazott a szakmai tantestület megyei vezetője. Kérdésünkre, hogy az intézkedés a magyar vagy a román nyelven folyó oktatást befolyásolja-e leginkább, elmondta, nem nemzetiségfüggő dologról van szó, mert ott szűnnek meg állások, ahol csökken a gyereklétszám.
A nagyernyei Apafi Mihály Általános Iskola igazgatója, Hajdó Piroska elmondta: a létszámcsökkentés őket is érinti. A községközpontban tavaly két előkészítő osztály indult, harminc tanulóval, viszont az idén ezeket összevonták, és csak egy első osztály indul. Az Ernyéhez tartozó Székelykálban is elkeserítő a helyzet: a 2014–2015-ös tanévben két párhuzamos osztály működött, 24 tanulóval. Szeptembertől azonban már csak húsz gyerek marad, és egy pedagógus fogja oktatni az előkészítősöket és elemistákat. Ernyében nem kell tanerőt elbocsátani, mert egy tanító nyugdíjba megy, viszont az ősszel induló harmadik osztályban a jelek szerint több mint harminc gyerek lesz, és az igazgató azt reméli, hogy ősszel kapnak még egy tanítót. A székelykáli összevonás sem érinti egyelőre egyik pedagógust sem, mert egyikük óvodában szeretne továbbtanítani. „Nagyon stresszelő ez a helyzet, sosem lehet tudni, hogy ki marad állás nélkül” – foglalta össze az évek óta tartó helyzetet az igazgató.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Alapítás előtt álló szervezet szállna síkra a gazdasági autonómiáért
Sajtótájékoztató keretében mutatkozott be Demokratikus Erdélyért Párt. Az erdélyi politika porondjára lépni kívánó szervezet ősszel jegyeztetné be magát, és legfontosabb célkitűzésük Erdély gazdasági autonómiájának megteremtése.
A majdani párt három alapító tagja vett részt a sajtótájékoztatón, céljaikat, elveiket a Demokratikus Marosvásárhelyért Civil Egyesület vezetője, Kovács István Dávid mutatta be, rögtön az elején jelezve, hogy az általa vezetett civil szervezet továbbra is folytatni fogja az elkezdett munkát.
Az új párt alakulásáról szólva kijelentette: „Új időket élünk, új rendet kell építsünk azokkal, akiknek elege van az elmúlt huszonöt év sikertelenségéből. Az erdélyi autonómiát csak az Erdélyben élő többi nemzetiségekkel együtt lehet megvalósítani. A gazdasági autonómiára fektetjük a hangsúlyt” – fogalmazott Kovács, aki azt is elmondta: programorientált, jobbközép pártnak tekintik magukat, és a más politikai szervezettekkel való együttműködésük során a saját értékük az irányadó, és mint ilyen, a parlamenti és önkormányzati politikát fontosabbnak tekintik a kormányzatban való öncélú részvételnél.
A sajtótájékoztatón az is elhangzott, nem hisznek az előválasztásban, és amennyiben azon egy olyan személy kerül ki polgármesterjelöltként, akiről úgy gondolják, hogy nem megfelelő a városvezetésre, saját jelöltet indítanak. Hogy ki ez a személy, azt egyelőre nem tárták fel.
A sajtótájékoztatón két másik alapító tag is részt vett: Majla Csaba marosvásárhelyi képzőművész, és a kolozsvári születésű, gépészmérnök végzettségű Ujvári András, aki húsz éve él a városban.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Marosvásárhelyi előválasztás: gyenge a kommunikáció
A marosvásárhelyiek több mint 40 százaléka nem hallott arról, hogy a magyar politikai szervezetek előválasztást szerveznek a megyeszékhelyen, a megkérdezettek közel fele pedig nem tudja, kire szavazna szívesen az október 11-ei megmérettetésen – derül ki többek között abból a felmérésből, melyet a Kvantum Research kutatóintézet készített a magyar polgármesterjelölt kiválasztását célzó előválasztások kapcsán – adja hírül összeállításában Vass Gyopár a kronika.ro-n.
A június 20. és július 12. között 781 személy megkérdezésével készült közvélemény-kutatás eredménye alapján az RMDSZ-es Soós Zoltán a szavazatok 29,3 százalékát kapná, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jelöltje, Portik Vilmos 9,6, a civil szférából érkező Barabás Miklós tanár pedig 6,1 százalékot érne el. Barabást a megkérdezettek 21,6 százaléka ismeri, Portikot 43, Soós Zoltánról, a Maros Megyei Múzeum igazgatójáról pedig a válaszadók 48,6 százaléka hallott.
A felmérés szerint a legesélyesebbnek számító Soós az eredményeket munkája elismeréseként könyveli el, de számára az adatok azt is mutatják, hogy sokan még mindig nem ismerik a munkásságát. „Amíg a politikai programjaink nem nyilvánosak, addig az emberek arra várnak, hogy mivel szólítjuk meg őket, mit tudunk nyújtani az eddigiekhez képest, figyelembe véve a városban uralkodó, meglehetősen zilált politikai-gazdasági életet” – mondta az RMDSZ-jelölt. Portik szerint az általa elért 9,6 százalék azt mutatja, hogy az elmúlt hónapok során egyáltalán nem kampányolt, és bízik abban, hogy később változtatni tud az eredményein. Portik szerint a vásárhelyi magyarság pesszimista, az előválasztás viszont „lehetőséget teremt arra, hogy a közösség eldönthesse, hogy a régi nagy politikusok helyét ki töltse majd be”.
Soós szerint is generációváltásra kell számítani. „Nyilván, több mint húsz éven keresztül jól ismert nevek szerepeltek a marosvásárhelyi politikában, mindeközben pedig nem volt egy olyan felnövekvő generáció, akit a vásárhelyiek megismerhettek volna. Ezt a hátrányt az eltelt néhány hónapban kellett ledolgozni” – mutatott rá. Barabás pozitív eredményként könyveli el, hogy a népszerűségi indexe jelenleg 6 százalékon áll. „Marosvásárhelyen az elmúlt 25 évben teljes mértékben csak RMDSZ-monopólium volt, ezenkívül figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a városban abszolút szokatlan dolog, hogy független jelöltek is induljanak” – magyarázta a jelölt.
Az RMDSZ által tartott konzultációk alapján a marosvásárhelyiek 30–35 százaléka tudja az előválasztások pontos dátumát, az internetes regisztráció azonban akadályozza a megmérettetés megszervezésének menetét – közölte hétfőn Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke. Úgy véli, ha ez a procedúra valóban akadályt jelent, akkor kollégáival és a többi párttal közösen el kell gondolkodniuk azon, hogy valóban regisztrációhoz kell-e kötni az előválasztásokat.
Amint arról beszámoltunk, az eredetileg május végére időzített előválasztást gyakorlatilag érdeklődés hiányában halasztották el októberre. Mint kiderült, az 55–60 ezer fős magyar közösségből viszonylag kevesen regisztráltak az előválasztásra, ez pedig a szervezők szerint nem reprezentatív – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Otthon érezték magukat a kárpátaljaiak
Ötödik alkalommal tartottak községi napokat Balavásáron. Amint azt a szervezőktől megtudtuk: a rendezvénnyel minden nemzedéket szeretnének megszólítani, úgy, hogy közben olyan programokat is szerveznek, amelyekkel megpróbálnak túllépni az átlagos falunapok színvonalán.
A szombati főzőversenyen a fótiak finom tárkonyos ragulevesét is megkóstoltuk, és találkoztunk olyan kárpátaljaiakkal is, akik először jártak Erdélyben. Székely Ella önkormányzati képviselő, a rendezvény egyik főszervezője avatott be az eseményekbe. Csütörtökön a közigazgatásilag Balavásárhoz tartozó települések fogadták azokat a vendégeket, akik Fótról, Bátyúból, Kisbárapátiból, Somogyvárról, Alsódebrőről érkeztek.
A rendezvény pénteken a testvértelepülések közös találkozójával folytatódott, melynek témája az épített örökség, hagyományok ápolása, népszokások voltak. A szombatot lazábbra tervezték, főzőversennyel, majd a vasárnapi díszebéd után a Balavásárért Egyesület székházában megnyitották az egyelőre ideiglenesen berendezett tájházat, amelyről remélik, hogy hamarosan állandó múzeummá alakul.
Szombaton hét csapat főzött, és kétségtelen, hogy a legérdekesebbek a kárpátaljaiak voltak. Idén ugyanis meghívták Fót testvértelepülését, a kárpátaljai Bátyú képviselőit is. A hattagú csapat még sosem járt Erdélyben, és miközben készült a bográcsos, Szovgirjáné-Vakarova Katalin elmondta: nagyon örültek a meghívásnak. „Annyira egy húron pendülünk, annyira közös a múltunk, ugyanazokkal a nehézségekkel küzdünk, mint itt Erdélyben. Déjà vu érzés itt lenni a Kárpátok ölében. Mindig mondtam, hogy magyar ember nem halhat meg úgy, hogy ne járjon az ősi földeken” – mondta könnyezve.
Acél Sándor, a Fóti Ifjúsági Szabadidő Szakosztály vezetője elmondta, itthon érzi magát Balavásáron, és a községi napok lejártával, hétfőn tizenkét balavásári és fóti személy szinte ötszáz kilométeres biciklitúrára indul. A falunapokon alkalmunk volt megkóstolni a fóti biciklis csapat finom főztjét, a tárkonyos ragulevest, és megdőlt az a tévhitünk, hogy a tárkony erdélyi fűszer lenne.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Az államalapítást ünnepelték Marosvásárhelyen
A zuhogó eső sem tudta eltántorítani azokat a marosvásárhelyieket, akik csütörtök este részt vettek a Színház téren rendezett Szent István-napi ünnepségen. Ugyanaz a teremtő erő, amely az esőt adta, gondot viselt arra is, hogy a szinte ezer lelket számláló tömeg felszakadozó égbolt alatt, együtt, háborítatlanul fogyassza el az ünnep megszentelt kenyerét.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezésére a városban harmadik alkalommal tartották meg az államalapítás ünnepét, és másodjára szentelték meg a marosvásárhelyiek kenyerét a főtéren.
Az ünnepi beszédek sorát Cseh Gábor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei elnökének köszöntése nyitotta: „A bölcsek azt mondják, a múltból táplálkozik a jövő és az a nemzet. Aki nem ismeri, nem tiszteli múltját, nem is lehet jövője. Kívánom, hogy az államalapító szellemében találjuk meg a közös hangot, találjunk rá az összetartozás, a nagy összefogás útjára. Egységben az erő, de ehhez egységben is kellene gondolkodni, félretéve egyéni érdekeket, sérlemket, haragot”.
Ezt követően Magyarország Csíkszeredai Főkunzulátusának vezető konzulja, Csige Sándor Zoltán továbbította Zsigmond Barna Pál főkonzul üdvözletét, majd kifejtette: „Államalapítás után az építkezés, a munka, az áldozathozatal, a tanulás korszaka következett. Mert ahhoz, hogy erős államot építsünk, először tanulni kellett. Ahhoz, hogy Európa szerves részéve váljunk, magunkévá kellett tennünk értékeit. Az, hogy most itt lehetünk Marosvásárhely patinás főterén, annak is köszönhető, hogy elődeink igyekeztek méltók lenni a szent istváni örökséghez.”
A vezető konzul beszédét Takács Péternek, a Lehet Más a Politika párt nemzetpolitikai titkárának felszólalása követte. Elmondta, nagy megtiszteltetés számukra, hogy abban a városban lehetnek, amelynek lakói mindig, minden esetben kiálltak a szabadságjogaik mellett és hűek voltak a magyar nemzeti tradíciókhoz. Takács Péter után Soós Zoltán és Portik Vilmos szólaltak fel. Előbbi elmondta: augusztus 20. legfontosabb üzenete számunkra, hogy a változáshoz egyszerre kell bátornak és megfontoltnak lenni. „Ahhoz, hogy ezt az örökséget utódainknak átadjuk, ma is változásra van szükségünk. Elsősorban félre kell tenni a sérelmeket és a büszkeséget, őszintén egymás szemébe kell néznünk, meg kell bocsátanunk egymásnak. Kezdjünk el együtt dolgozni, gondolkodni, együtt örülni. Mindenkire szükség van az elkövetkezendőkben” – hangoztatta.
Portik Vilmos kifejtette: „Három éve már, hogy más táborokba tartozó politikusok is egy helyen tudnak ünnepelni, és ha van valami, akkor ezért érdemes a munkát félretenni, és megállni egymás mellett. Mert majdnem mindenki számára láthatóvá kellene válnia, hogy Marosvásárhelyen vannak fontosabb dolgok, mint a párthovatartozás”.
Az ünnepség hangulatát volt hivatott emelni a marosszentgyörgyi Öreg Fenyő néptánccsoport fellépése, Buta Árpád éneklése, a műsorvezető Kilyén Ilka szavalatai, a zalaegerszegi Simon Júlia Annamária elemista szavalata, valamint a hagyományőrző huszárok, illetve a Szent György Lovagrend tagjainak jelenléte. A kulturális műsor után Papp Melinda evangélikus, Kecskés Csaba unitárius és Oláh Dénes katolikus lelkipásztorok megáldották a kenyeret. Ezután a marosszentgyörgyi Szent Cecília, a Kolping család és a Jubilate egyesített kórusok kíséretében a tömeg elénekelte a székely és a magyar himnuszt. Az együttlét utolsó mozzanatként mindenki részesülhetett a Tőkés Tibor pékmester által készített kenyérből.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

A szervezettség az identitás záloga
A marosvásárhelyi Balogh Erzsébet egy évnyi gondolkodási idő után, a szerelem hívására költözött 2011 nyarán Svédországba. Azt állítja, a honvágy és az új otthonra lelés apró dolgokban, és nem feltétlenül érzelmekben, hanem gondolatokban nyilvánul meg: a hiányzó főtt kukorica ízében vagy abban, ahogy választott városának sorsa nem hagyja közömbösen. A beszélgetés során kitértünk a svédországi egyesületi lét sajátosságaira, és Zsóka lapszerkesztői munkásságára is.
– Hogyan emlékszik vissza az ottléte első szakaszára?
– Egy teljesen új világot találtam Svédországban, azon belül is a Göteborgtól 60 km-re fekvő Borås nevű városban. Egy más kultúrába csöppentem, ahol viszont nagyon kedvesek voltak az emberek, és sosem éreztem azt, hogy például a nyelvi hiányosságaim miatt valamilyen hátrányom származna. Hozzáteszem, gyorsan és gördülékenyen ment a helykeresésem, erre jól bejáratott hivatalos utak léteznek, ennek állomásai a bevándorlóhivatal, nyelviskola, munkahely-közvetítő iroda.
– Ez a kikövezett út akár az állampolgárságig vezet?
– Svédországban viszonylag könnyű megszerezni az állampolgárságot. Mivel párkapcsolatban élek egy svéd állampolgárral, három év tartózkodás után én is megkaptam az állampolgárságot.
– Ha a svédországi magyarokról beszélünk, tulajdonképpen kikről is beszélünk?
– Már az 1920-as évek előtt is éltek magyarok az országban, de 1956 mérföldkőnek számított: 1958-ig körülbelül tízezren érkeztek. Az ezzel foglalkozó kutatások arról is beszámolnak, hogy az erdélyi magyarok a hetvenes években kezdtek érkezni az országba. A svédországi statisztikai hivatal nem a nemzetiség, hanem az állampolgárság szerint tartja nyilván a magyarokat, így ezért is nehéz megbecsülni számukat. A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének (SMOSZ) becslései szerint a magyar ajkú bevándorlók száma 25-30 ezer főre tehető. A magyar közösségbe könnyebb volt beilleszkedni. Mindezt számottevően segítette, hogy a párom, Bitay Zsolt a SMOSZ vezetőségi tagja. Ennek köszönhetően például már az első hónapokban felkértek arra, hogy legyek a szövetség 1981 januárjától működő, Híradó nevű, negyedévente megjelenő lapjának a főszerkesztője. Nagyot néztem és nemet mondtam, mert bár itthon újságíróként dolgoztam, egy ismeretlen társadalom volt számomra. Hiába a nemleges válasz, bejelentették a közgyűlésen, hogy én fogom szerkeszteni a Híradót. Ez volt az első kötelék, mely a svédországi magyarság intézményesített formáihoz kapcsolt. Persze máig vannak bennem olyan kérdések, hogy hogyan kell szerkeszteni egy lapot, melynek nem ismerem teljes mértékben a közönségét; a SMOSZ közel ötezer tagja közül kétezer családhoz jut el háromhavonta. A lap elsősorban annak az országszerte létező több mint harminc egyesületnek a beszámolóit tartalmazza, melyeket a SMOSZ ernyőszervezetként tart össze. A kezdetekkor az volt a kiadvány célja, hogy a hírek egyik egyesülettől, egyik városból eljussanak a másikig/másikba. Ma már az információs csatornák felgyorsulása miatt nem tudja ellátni ezt a funkciót. De azt gondolom, hogy a lap tükre és krónikája a svédországi magyar egyesületi létnek.
– Mennyire fontos a svédországi magyar közösségnek az egyesületekbe való szerveződés?
– Az egyesületi tevékenységeket a svéd állam támogatja. Persze vannak olyan csoportok is, amelyek egyesületek nélkül léteznek. Nagyon jó programokat szerveznek, de nem akarják ezt egyesületi formában végezni. Ez mind jó, üdvös, de ezek a csoportok elvesztődnek. Ha egyesületben vagyunk, nem egyik-napról a másikra létezünk, hanem hosszú távon biztosított a megmaradásunk.
– Hogyan tekint a svéd állam az ott élő magyarokra?
– ’56 miatt a magyarok kitüntetett helyzetben voltak, segítette is őket az állam. És szinte hat évtizede elvándoroltak azok, akik lefektették az alapjait a svédországi magyar egyesületi életnek.
– Mi történik a nemzeti önazonosság érzésével, ha az ember Svédországba költözik?
– Egy olyan városban, mint Marosvásárhely, ahol a magyarok tömbben élnek, nem igazán érezni szükségét annak, hogy az ember valamit is tegyen. Elvárjuk, hogy nekünk megszervezzenek dolgokat, ha nem teszik, morgunk. A svédországi lét arról szól, hogy mindenki önkéntesen, ingyen, szabadidejét a közösség javára, megmaradására fordítsa. Különben a magyarságtudat alakulása személyfüggő dolog. Ismerek olyanokat, akiknek gyerekei tökéletesen beszélnek, írnak magyarul, ismerik a történelmet, de van olyan svédországi magyar is, aki harminc év kint tartózkodás után nehézkesen beszél magyarul. Különben a svéd állam biztosítja az anyanyelven való tanuláshoz a jogot, és azon szülők gyerekei, akik ezt igénylik, hetente járhatnak az iskolában magyar órákra.
– A külföldön élők számára a találkozások a közös emlékek felelevenítésének elmaradhatatlan alkalmai is...
– Ez azért van változóban, mert ma már sokkal könnyebb az otthoniakkal tartani a kapcsolatot. Nem kell elmenni a klubba azért, hogy magyarokkal találkozhassunk, mert a mindennapos internetes találkozások mellett akár haza is utazhatunk egy hétvégére. Ilyen szempontból az egyesületi élet is nehéz periódusban van, és meg kell újuljon. Vannak egyesületek, amelyeknek ez nagyon szépen sikerült. A SMOSZ is úgy látja, hogy az egyesületi élet felfrissülésének járható útja az, ha a gyerekeknek szervezett programokon keresztül megszólítjuk a szülőket is.
– Szempont-e a svédországi magyarok körében, ha valaki nem anyaországi magyar?
– Amikor ezt valaki először említette, meglepődtem. De ezek szerint egy létező szempontról van szó, mert most is erről kérdezel. Úgy tudom, ez régebb jelentett nagyobb problémát, amikor egy-egy nagyobb hullám telepedett le. Az erdélyiek nagy tenni akarással nagyon gyorsan bekerültek egyesületekbe, vezető pozíciókba. Akkor bizonyára voltak nézeteltérések, összezörrenések. Nem hiszem, hogy ez manapság különbséget jelent. Jó példa erre a SOMIT, a Svédországi Magyar Ifjak Társasága, ahol jól megférnek egymás mellett az anyaországi fiatalok a Délvidékről, Erdélyből, Felvidékről származókkal.
– Honvágy?
– Elég könnyen el tudok szakadni dolgoktól. De sokszor vágyom haza. Nem is egy összességében hiányérzetnek nevezhető jelenség ez tulajdonképpen, hanem hiányzik egy-egy dolog: például a főtt kukorica. De legfőképpen a családom hiányát viselem nehezen. De ezt választottam.
– Otthon érzi magát Svédországban?
– Most már igen. Lehet, hogy nem az egész országban, de Boråsban igen. És nem is az érzések szintjén fogható meg az otthonérzet, hanem ahogyan gondolkodom. Érdekel, hogy mi történik a városban, és engem is pont úgy bosszantanak vagy örvendeztetnek meg dolgok, mint a boråsiakat.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Szaknévsor marosvásárhelyi magyar orvosokról
Hiánypótló, hasznos kiadvánnyal rukkolt elő a marosvásárhelyi Studium–Prospero Alapítvány az elmúlt napokban. A több mint 1700 példányban kiosztott Marosvásárhelyi magyar orvosi szaknévsor több mint 320, többségében magyar anyanyelvű orvos elérhetőségét tartalmazza.
A Studium–Prospero Alapítvány frissen megjelent, ingyenes füzetét először a Vásárhelyi Forgatagon vehették kézbe az érdeklődők. Vass Levente, a szaknévsor szerkesztője érdeklődésünkre elmondta: régebben megfogalmazódott gondolatról van szó, hisz az alapítványnak eddig is létezett egy erdélyi magyar szaknévsora, az EMAOSZ, ami egy internetes felület volt, ezt bővítik, építik most újra.
A füzet hiánypótló jellegére a közegészségügyi és egészségügyi menedzsment szakorvos személyes példával mutatott rá: az elmúlt mintegy tíz évben nem telt el úgy nap, hogy fel ne hívták volna – akár más megyebeli kollégái, akár nem egészségügyi területen dolgozó ismerősei – és kértek volna segítséget egy-egy betegnek a szakorvoshoz való irányításában vagy elérhetőségének megadásában.
Hasznos dolog, ha a vásárhelyiek asztalán ott van a könyv, vélte Vass, de ugyanilyen fontos az is, hogy a kiadvány a többi székelyföldi megyében élők számára is megtalálható legyen, hiszen a betegek javát szolgálja. Hangsúlyozta, a cél nem az, hogy a betegeket Vásárhelyre vonzzák, hanem hogy azok az esetek, amelyeket más megyékben nem tudnak ellátni, ha a beteg igényli, magyar szakemberhez kerülhessenek. „Nem beszélve arról, hogy néha még az orvosoknak is nehézséget okoz, a nem a saját szakterületén dolgozó szakember javaslása” – mutatott rá Vass Levente.
Elmondta, nincs hierarchikus sorrend, a szakokat és az orvosokat is betűrendben tüntették fel, amit a következő kiadásokban is meg szeretnének tartani. „Az előszóban azt írtam, ha bármilyen módosító javaslat van, vagy bármilyen hiányosságot észlelnek az olvasók, kérjük, hogy jelezzék. Ha bármilyen észrevételük van, vagy éppenséggel néhány orvos kimaradt, akit valamilyen oknál fogva eddig nem tudtunk elérni, kell jelezni, mert egy második utánnyomásnál ezt javítani, pótolni lehet” – magyarázta a kezdeményező. Vass Levente ugyanakkor úgy véli, összességében ezek a hibák nem tudják felülírni azt az előnyt, amit a lajstrom jelent, a mintegy 320 orvos elérhetőségének közlését. A betegek így 95–99 százalékos átfogó képet kapnak arról, hogy mely orvosokhoz folyamodhatnak Marosvásárhelyen.
A kiadványból a Forgatagon 1700 példányt osztottak ki, a továbbiakban pedig az egyházak presbitériumainál is elérhető lesz, de kapnak belőle a háziorvosok is, és a kiadványban szereplő orvosok közül bárki igényelhet azt a maga vagy betegei számára. A hosszú távú célokról Vass Levente elmondta: nemcsak a betegekre vigyáznak, hanem az orvosokra is. „Azt szeretnénk javasolni a betegnek, hogy a számára legmegfelelőbb orvost válaszsza, de ha lehet, közülünk valót. Épületeket kövekből építenek. De ahhoz, hogy egy bármilyen nemű kórházi ellátást megalapozottan lehessen megvalósítani, a döntéshozóknak összefoglalva kell látniuk, hogy körülbelül milyen orvosanyagra támaszkodhatnak” – fogalmazott.
A kiadványba egyébként olyan román nemzetiségű orvosok is bekerültek, akik beszélnek magyarul. A hiányzó fogorvosi elérhetőségekről szólva a szerkesztő elmondta: az irányított betegellátásban őket a legkönnyebb megtalálni, de a szaknévsor következő kiadása a fogászok elérhetőségét is tartalmazni fogja.
Kiadvány a MOGYE-n belüli állapotokról
Júliusban jelent meg a MOGYE nevű, kéthavonta megjelenő képes kiadvány első példánya Marosvásárhelyen, a Studium–Prospero Alapítvány kiadásában, számolt be Vass Levente. Mint mondta, a lap hiteles forrás kíván lenni arról, hogy mi történik a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE), ahol immár évek óta tart a patthelyzet a román vezetőség és a magyar tagozat között. A lap egyrészt bemutatja mindazokat a tevékenységeket, amelyeket az egyetem magyar kara és ennek társszervezetei végeznek, másrészt pedig tájékoztatni szeretné az érdeklődőket arról is, hogy mi történik a felsőoktatási intézmény magyar karának igazgatásában.
Vass Gyopár
Krónika (Kolozsvár)

Érzelmi biztonság óvodától ballagásig
Még ezen a héten hallani a délelőttönként önfeledten játszó gyerekeket, ám ez a kép a hamarosan kezdődő tanévvel megváltozik. Milyen feladatok várnak a gyerekekre, mire figyeljenek oda a szülők óvoda- illetve iskolakezdéskor – erről beszélgettünk Becsky Borbála pszichoterapeutával, klinikai pszichológussal, a Familia Centrum Családsegítő Egyesület elnökével.
Beszélgetésünk legelején az oktatási rendszer legfiatalabbjairól – az óvodásokról – esett szó. A kisgyermek életében az óvodába kerülés jelenti az első leválást a családtól, és ilyenkor a hangsúly a beszoktatási türelmen van, amely 2 héttől 3 hónapig is eltarthat. Óvodáskorban nagyon fontos az anya, apa, nagyszülők jelenléte, hiszen az érzelmi biztonságnak, ami eddig otthon volt fontos, most a kisdedóvóban is meg kell teremtődnie. „Ha a gyerek érzelmileg biztonságban érzi magát, akkor válik igazán kíváncsivá, nyitottá, és akkor tud nyugodtan játszani” – magyarázta a pszichológus. Hozzátette: ha az óvodapedagógus drasztikusabb módszereivel szülőként nem értünk egyet (például ha a kelleténél keményebb fellépéssel szakítaná meg a reggeli elválást), akkor azt jelezzük, kezdeményezzünk párbeszédet.
Kisiskolásként a gyerekeknek a kreativitás életfeladatát kell beteljesíteniük – mutatott rá a szakember a fejlődés-lélektani elméletek alapján az életkori sajátosságokra. Ekkor a tanító nénivel, az osztálytársakkal való találkozáson van a hangsúly, ugyanakkor fontos, hogy a felnőtt mellette üljön, még akkor is, ha a házi feladat „csak” egy rajz. Továbbra is fontos, hogy a szülő érzelmileg elérhető legyen, lehessen arról beszélgetni vele, milyen volt aznap az iskolában, van-e valami, ami nehézséget okoz. Bár a teljesítményorientált oktatási rendszerben gyakorta nagyon kevés szerep jut az érzelmeknek, a pszichológus szerint érdemes odafigyelni negyedik végén a tanító nénitől, esetenként pedig az osztálytársaktól való elválásra. Az értékelésekről szólva Becsky Borbála elmondta, sokszor nem az a baj, ha a gyerek elégtelen vagy jó minősítést kap, hanem ha állandóan nagyon jóra értékelik a tevékenységét. Ez azt is elindíthatja a gyerekben, szülőben, hogy hú, de klassz, mindent tud, pedig nem biztos, hogy így van. Ugyanakkor a jutalmazásnak és a büntetésnek-fegyelmezésnek is egyensúlyban kell lennie.
A pszichológus tapasztalatai szerint az 5. osztályba lépés jelenti a legdrasztikusabb váltást, a szülőre még nagyobb szükség van, ilyenkor ugyanis nagyon markánsan megjelenik a teljesítménytől, tanároktól való félelem. Az általános iskolák felső tagozatán a hangsúly az önállóságon van, hogy a gyerek egyedül dolgozzon, önállóan végezze feladatait. Itt már nem az értékelésen van a hangsúly, hanem azon, hogy a gyerek hogyan tudja megvédeni saját magát, mit tud tenni az ellen, hogy kiküszöbölje a nehézségeket. Ebben a szülői támasz nagyon sokat jelent, annak megerősítése, hogy a suli az egy olyan jó hely, ahol nagyon sok mindent ki lehet próbálni. „Érdemes optimistán kezdeni az ötödiket” – biztat minden gyereket és szülőt Becsky Borbála. Az oktatási periódus végén – nyolcadikban – már megjelenik az identitás megalapozódásának csírája a pályaválasztás formájában, ami sorsdöntő lépés, mert nem mindegy, hogy hova kerül középiskolába a gyerek. Ha oda jutott be, ahova szeretett volna, akkor boldog, ifjúi életét meg tudja teljességgel élni, amelybe belefér a szerelem, versenyeken való részvétel stb. Ha azonban a „kisérettségit” a gyerek kudarcként éli meg – és tény, hogy nagyon sokan nem oda jutnak be, ahova akarnak –, akkor nagyon fontos, hogy ezt kiegyensúlyozza a családi támogatás.
Becsky Borbála elmondta: a kilencedikesek azok, akik a legfelszabadultabban kezdenek, a legkíváncsibbak, a legjobban várják a kezdést. A hangsúly most a fiatal személyiségére, a beilleszkedési képességeire tolódik át. Tíz- tizenegyedik osztályban már fokozódik a teljesítményre, tudásszerzésre való fókuszálás, és közben egyre hangsúlyosabbá válik a pályaválasztás kérdése. Ideális esetben ilyenkor a szülők már csak a háttérből figyelik gyermekük előmenetelét. Becsky Borbála az osztályzat problémájára is kitért, és elmondta, úgy látja, hogy sok családban a jegy valaminek a mércéje: egy álomé, egy fantáziáé, és mindez gyakorta kihat a családi kapcsolatokra. A tizenkettedikesek helyzetére két végletes állapot érvényes: tele vannak bizalommal, reménységgel, versengésre készül, vagy ellenkezőleg: félnek, izgulnak, rettegnek, hogy mi lesz az érettségin.
Hogyan orvosolhatók az oktatási rendszer szereplőinek – pedagógusnak, szülőnek, gyereknek – az elakadási nehézségei, hova fordulhatnak segítségért? – kérdeztük a szakembert. „Bármelyik korosztály esetében rendkívül fontos a jó szülő-pedagógus kapcsolat, de ha ezen a szinten nem történik változás, akkor nagyon jó segítő hálózat van: iskolapszichológusok, terapeuták, számtalan lehetőség van a segítségkérésre. Sok szülő attól fél, hogy ha a gyerekét elviszi pszichológushoz, kiderül róla, hogy beteg. Nem betegek járnak a terapeutához, hanem azok, akiknek kérdésük, elakadásuk van, valamilyen nehézséget meg szeretnének oldani az életükben” – magyarázta a szakember, hozzátéve, hogy gyakran pedagógusok is felkeresik.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Ortodox emléktábla a koronkai Tholdalagi Mihály Általános Iskolán
Visszahelyezte az ortodox egyház a koronkai Tholdalagi Mihály Általános Iskola bejáratához azt a sokak által vitatott márványplakettet, amely a tanintézet állítólagos alapítóinak, Matei Partenie ortodox pópának, Ioan Cristea tanítónak és Emil Dandea politikusnak állít emléket.
Az egynyelvű tábla tartalmát a helyi magyar közösség kifogásolja, az írásos bizonyítékok szerint ugyanis a magyar tanintézet már a 17. században létezett. Daniel Cheşa helyi önkormányzati képviselő meghívására részt vettünk a rendezvényen, ahol kiderült, egyesek szerint néhány évtizede, mások szerint a 2000-es évek elején szereltek fel egy, az 1919-es „alapítók" emlékének szentelt márványtáblát az iskola bejáratához. Ez a 2000-es évek vége felé történt iskolafelújítás során megsérült, és soha nem került vissza a helyére.
Az ünnepségen azonban érdekes módon sem a polgármesteri hivatal, sem az iskola vezetősége nem képviseltette magát. Takács Olga polgármester érdeklődésünkre azt mondta, nem akar háborút, hiszen elöljáróként neki a közösség minden tagjával, vezetőjével jó kapcsolatot kell ápolnia, és nem rossz a viszonya az ortodox egyházzal sem. Azt azonban elmondta: a mostani táblaavatással kapcsolatban semmilyen kérést nem iktattak, jóváhagyást sem fogadtak el az elmúlt időszakban.
Ennél élesebben fogalmazott Nagy Márton, a település volt polgármestere, aki elmondta: már a legelső tábla kihelyezése is jogszerűtlen volt, ugyanis nem volt semmilyen erre rábólintó tanácshatározat, sőt az ügy nem is volt megtárgyalva az önkormányzati képviselő-testület gyűlésén, csak önkényesen kihelyezték akkor is, mint ahogy most is. A volt polgármester szerint az iskola alapítóinak kilétét levéltári adatgyűjtés során kell tisztázni, és a táblát is hivatalosan kell elhelyezni, mert egyelőre törvénytelenül került az iskola bejáratához.
Daniel Cheşa helyi önkormányzati képviselő elmondta: a tábla visszahelyezésének kezdeményezője a helyi ortodox egyház, Gabriel Man lelkész személyében. Ő maga támogatta a kezdeményezést, az avatón pedig jelen volt a Matei Partenie dédunokája is, Marcel Cornel Matei. Cheşa szerint a korábbi tábla a volt polgármester közbenjárása miatt került le, és a tegnapi találkozót is azért mondta le Lucian Goga prefektus, mert Nagy Márton azt ígérte, ha eljön, „húsz fős csapatával elkergetik". Nagy azonban mindezt cáfolta.
Cheşa kifejtette: az egyház papírokkal tudja igazolni, hogy valóban a fent nevezettek voltak az alapítók, és azt is elmondta, az engedélyekkel is rendben van minden: kérést nyújtottak be a tanfelügyelőségen, és az iskola igazgatója is tájékoztatta az épület tulajdonosát, a polgármesteri hivatalt a táblaavatásról. Szerinte végső soron nem is az a fontos, hogy ki alapította az iskolát, hanem az, hogy ezt milyen célból tette.
Spielmann Mihály történész érdeklődésünkre kifejtette: amint azt Sipos Gábor Marosszéki népoktatás a 15. századtól 1848-ig című, 1979-ben megjelent könyvében leírja, 1647 óta tudunk a magyar tannyelvű iskoláról, melyet a református egyház építtetett, és Tholdalagi Mihály volt az alapítója, annak a Tholdalagi családnak a leszármazottja, amely számos gondnokot adott a marosvásárhelyi református kollégiumnak.
Vass Gyopár
Krónika (Kolozsvár)

Az emberi jogok bíróságához fordulnak Brassai Attila „önplágium-ügyében”
Nem tudja megbocsátani a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) román vezetősége Brassai Attila orvosprofesszornak, hogy 2011 őszén Strasbourgban beszámolt arról, hogy mi folyik az egyetemen a magyar nyelvű oktatás elsorvasztása érdekében – véli Kincses Előd.
Mindez abból is kitetszik, hogy a későbbiekben önplágium címén az egyetem vezetősége eljárást indított az orvosprofesszor ellen, és a legújabb fejlemények szerint hétfőn, szeptember 28-án a táblabíróság másodfokon utasította el a fellebbezést. A Brassait képviselő ügyvéd szerint a döntés az egyetem hallgatóin csattan majd.
A MOGYE rektora egy feljelentésre hivatkozva büntette meg Brassai professzort azzal, hogy négy évig nem vezethet doktorátusokat, és nem tölthet be vezető tisztséget. A szóban forgó feljelentésben önplágium elkövetésével vádolták meg az orvosprofesszort, azaz azt kifogásolták, hogy angol nyelven, rangos külföldi folyóiratokban megjelent két dolgozatát lefordította magyarra és magyarországi szaklapokban közölte anélkül, hogy megjelölte volna azt, hogy ez az angol dolgozatának a fordítása.
Szerdai sajtótájékoztatóján Kincses ismertette azt, hogy a tanügyi törvény értelmében ezt az etikai vétséget az Országos Etikai Bizottság kellett elbírálja. Az etikai bizottságnak három hónap alatt kellett volna elbírálnia a panaszt, amely végül 11 hónap alatt történt meg, és utána szabta ki a 30 napos határidőt betartva a büntetést a rektor. „Mivel a munka törvénykönyve határozottan rögzíti, hogy hat hónap után egyetlen egy dolgozót sem lehet megbüntetni a vétségéért, ezért a fő védekezésünk az volt, hogy megkésett a büntetés” – magyarázta az ügyvéd. Hozzátette: egyébként vitatták azt is, hogy fennállna az önplágium, de mivel „a jogban kevés precíz dolog van”, a határidő túllépése egy ilyen precíz védekezési érvnek bizonyult.
A Maros Megyei Törvényszéken született elsőfokú döntés során elutasították ezt a kifogásukat. „Először megpróbálták eljátszani azt, hogy ez nem egy munkaviszály, hanem közigazgatási per, mert abban az esetben nem ütköztek volna bele a munka törvénykönyve által előírt hat hónapba. Végül is végigjárva minden instanciát, sikerült elérnem azt, hogy állapítsák meg, hogy munkajogi per” – ismertette a Brassait képviselő szakember. Hétfőn, szeptember 28-án volt a másodfokú tárgyalás, ahol elutasították a fellebbezést. Az elutasítást Kincses etnikai szavazásnak nevezte, tudniillik a fellebbezést a törvény szerint két bírónak kell elbírálnia. Brassai ügyét egy magyar és egy román bírónő tárgyalta, akik nem tudtak dűlőre jutni, és akkor bevontak a tanácsba egy harmadik (román nemzetiségű) illetékest, és így született meg a döntés.
Kincses állítja, a határozat nem Brassaira nézve káros. Igaz ugyan, a professzor a szenátus tagja, és amint az a büntetésben szerepel, négy évig nem tölthet be vezető szerepet, de az egyetem magyar vezetősége amúgy is bojkottálja a szenátus üléseit. Rámutatott: a doktoráló fiatal magyarok kerülnek nehéz helyzetbe. Az ügyvéd annak a fiatal orvosnőnek a példáját hozta fel, akinek október 6-án kellene megvédenie doktori dolgozatát, de nem fogja tudni, mivel a törvény értelmében a doktorátusvezetőnek (jelen esetben Brassainak) kötelező módon benne kell lennie a bizottságban. Az ügyvéd hangsúlyozta, nem a professzoron csattan az ostor, hanem a magyar didaktikus káderek utánpótlását nehezítik, ami egyébként nagyon nagy probléma az egyetem magyar nyelvű tagozatán, hiszen tudatosan sorvasztják az oktatói gárdát.
Brassai ügyében Romániában a jogorvoslati kör bezárult, nincs fellebbezési lehetőség, ezért az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak.
Az „önplágium” ügye nem az első eljárás, amelyet Brassai Attila strasbourgi szereplésének retorziójaként lehet értelmezni. Röviddel az Európai Parlamentben megtartott előadást követően a MOGYE akkori rektora, Constantin Copotoiu az etikai bizottság vizsgálata alapján írásos figyelmeztetésben részesítette a professzort MOGYE iránti lojalitásra vonatkozó etikai szabályzati passzus megsértése miatt.
Nem jár el az ügyészség a fenyegetési ügyben
Ugyancsak az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul Kincses Előd a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében. Amint arról beszámolt, több eljárást is indítottak a kétnyelvűség védelmében. Az egyik ilyen eljárás az, amelyben az ügyvéd a maga nevében és további 11 személy képviseletében feljelentette a helyi rendőrség vezetőjét, Valentin Bretfeleant, amiért idén április végén 30 ezer és 50 ezer lej közötti bírságot helyezett kilátásba azoknak, akik nem távolítják el 48 órán belül házuk faláról a Civil Elkötelezettség Mozgalom önkéntesei által kihelyezett kétnyelvű utcanévtáblákat. Az ügyészség elutasította az eljárás megkezdését, és Kincses ez ellen a döntés ellen nyújtott be panaszt a marosvásárhelyi bíróságra, amelyik egyes bírói bírói tanáccsal kellett volna felülbírálja a főügyészi elutasítás törvényességét. „Ez a tárgyalás volt szeptember 24-én, és ebben született 25-én ez a felháborító döntés, amely elutasította a mi panaszunkat, noha, ahogy bőven kifejtettem, teljesen egyértelmű, hogy megtörtént a fenyegetés, a bűncselekményt elkövette Bretfelean, hiszen mindenféle jogalap nélkül akart büntetni 50 ezer lejre. Mert a helyi rendőrség vezetője azt állítja, hogy az utcanévtáblák reklámtáblák, de ez a reklámtörvényből egyáltalán nem derül ki, és szent meggyőződésem, hogy sem Petőfi Sándor sem Mihai Eminescu nem szorul arra, hogy reklámozzák a nevét az utcanévtáblán” – vélekedett.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Folytatódnak a RMOGYKE továbbképzők
Az idei tanévben is folytatódnak a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület továbbképző előadássorozatai. Az idei újdonság, hogy az előadások angol és esetenként német nyelven is hallgathatók lesznek, tudtuk meg az egyesület titkárától, Ádám Valeriantól. A továbbképzők továbbra is ingyenesek.
A hat éve indított továbbképzők nemcsak az orvostanhallgatók körében népszerűek, hanem a helyi lakosság tagjait is mobilizálja. Ádám Valeriantól megtudtuk, a heti rendszerességgel tartott előadások mellett sokan felkeresik a neves külföldi előadókat személyes panaszokkal is.
Az egyesület titkára az eddigi megvalósításaikról szólva elmondta, eddig 142 professzor tartott előadást, akik három vagy öt napig okították a diákokat. Ádám Valerian elmondta, ezek a továbbképzők nemcsak a tudásátadásról szólnak, hanem az itteni oktatókkal való tapasztalatcseréről is. 2015 októberétől jövő év júliusáig ötven oktató érkezik, ezenkívül mintegy húsz helyi professzor is jelezte előadói szándékát a Deus Providebit Tanulmányi Házban zajló értekezéseken, hiszen sok olyan szakterület van, ahol nincs magyar nyelvű szakképzés. A továbbképzéseket akkreditálták, egy-egy ülésszakon való részvétel 20 kreditponttal jár, és amint az előző években is, idén is a részvétel ingyenes. Az egyesület titkára elmondta, az akkreditáció egyik feltétele az volt, hogy az előadásokat a román anyanyelvű diákok is hallgathassák. Ennek is eleget tettek, de a szinkrontolmácsolás sikertelennek bizonyult – egyrészt tolmács hiányában, vagy pedig annak rendkívül borsos ára miatt –, végül abban maradtak, hogy az előadások egyharmadát angol vagy német nyelven tartják majd.
A héten zajlott tüdőgyógyászati értekezéseket dr. Somfay Attila, a Szegedi Tudományegyetem tüdőgyógyászati tanszékét vezető tanára, illetve dr. Máthé Csaba PhD, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának osztályvezetője, tüdőgyógyász, onkológus tartotta.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Pótszülők az „árváknak”
Az országos gyermekvédelmi hatóság 2015 első félévére vonatkozó adatai szerint több mint 81 500 romániai gyereket hagytak itthon külföldön munkát vállaló szüleik, ezek negyedének mindkét szülője Nyugaton dolgozik, és hozzátartozók hiányában közülük több mint 4000 állami nevelőintézetbe került.
A legtöbb kiskorú a moldvai megyékben marad magára, ahol a hivatalos statisztikák is 5000–8000 szülő nélkül felnövő gyerekkel számolnak, az erdélyi megyék közül pedig Máramaros és Beszterce-Naszód megyében öltött nagy méreteket a jelenség.
Mindent megkapnak és mégsem
A székelyföldi megyék kevésbé érintettek, bár a hivatalos adatok itt sem relevánsak. Miközben a Kovászna megyei gyerekvédelmi és szociális igazgatóság első félévre összesített adatai szerint a megyében 889 kiskorú szülei dolgoznak külföldön, a tanfelügyelőség 2100 olyan iskoláskorúról tud, aki rokonok, szomszédok felügyelete alá került.
Fehér Gabriella, a gyermekvédelmi igazgatóság sajtóreferense elmondta: 584 esetben csak az egyik szülő, 254 családból mind a két felnőtt külföldön vállalt munkát, ám olyan is van, amikor az egyetlen hivatalos gyám próbál szerencsét Nyugaton. A gyerekek közül csupán hárman kerültek állami gondozásba, a többieket a rokonokra bízták.
Fehér Gabriella hangsúlyozta, a statisztikák nem mindig valósak, mert csak azok kerülnek nyilvántartásba, akik esetében a szülők eleget tesznek az előírásnak, és a 2006/219-es kormányrendelet értelmében bejelentik az önkormányzatnál, ha külföldre mennek dolgozni. Ennek az elmulasztását azonban nem bünteti a törvény, ezért sokan nem tartják be.
Különben a rendeletet augusztus végén módosították, a 2015/691-es új jogszabály szigorúbb ellenőrzést és felügyeletet ír elő, eszerint a polgármesteri hivatalnál alkalmazott szociális munkás kéthavonta köteles meglátogatni azokat a gyerekeket, ahol mind a két szülő, vagy az egyetlen gyám külföldön dolgozik, ugyanakkor figyelemmel követik a kiskorúak iskolai előmenetelét is. Egy neve elhallgatását kérő szociális munkás lapunknak kifejtette, attól tart, hogy a szigorítás miatt ezután még kevesebb szülő jelenti be, hogy rokonokra hagyta a gyerekét.
Kiss Imre főtanfelügyelő lapunknak elmondta, azonosították a magukra maradt diákokat, és jelenleg zajlik annak a felmérése, hogy az egyéni esetekben kire bízták a szülők a felügyeletet, illetve ezeknek milyen segítségre van szükségük. „Az a szerencsésebb helyzet, ha csak egyik szülő dolgozik külföldön, a másik pedig itthon maradt és gondját viseli a gyerekeknek. De sok esetben előfordul, hogy a kiskorúakat a nagyszülőkre bízzák, esetükben szükség van délutáni oktatásra, és a számonkérést is meg kell oldani, mert a generációs különbségek miatt, a nagyszülők nehezebben tudják a fiatalokat ellenőrzés alatt tartani” – magyarázta a szakember.
Mint mondta, Bodzaforduló környékén az is előfordul, hogy a szomszédokat kérik meg a külföldön dolgozó szülők, hogy néha nézzenek rá az itthon maradt kiskorúakra. Rámutatott, általában ezek a gyerekek mindent megkapnak, a legkorszerűbb számítástechnikai, elektronikai berendezéseket, de az apa-anya állandó hiánya súlyos lelki problémákat okozhat, szülői felügyelet nélkül a sorsuk megpecsételődhet, iskolakerülővé válhatnak, vagy rossz társaságba keveredhetnek.
Elzárkóznak a foglalkozásoktól
A Bihar megyei gyermekvédelmi igazgatóság szerint a térségben 1208 gyermek maradt szülői felügyelet nélkül. Kétszáz esetben mindkét szülő külföldön dolgozik, százötven esetben az egyedülálló szülő van határon túl, a többi esetben pedig csak az egyik távozott – részletezte Szarka Árpád aligazgató.
Az azonban mindenki számára nyilvánvaló, hogy ennél jóval többen dolgoznak külföldön. Bár a szülők kötelessége lenne, hogy bejelentsék a helyi hatóságoknál, ha külföldön vállalnak állást, és itthon hagyott gyermekük mellé bíróság által hivatalosított ideiglenes nevelőt kellene kijelölniük tágabb családjuk köréből, ezt kevesen teszik meg. Szarka Árpád szerint ugyanis sokan nem ismerik az erre vonatkozó jogszabályt. Elmondása szerint egyéb adata a polgármesteri hivataloknak – ahonnan rendszeresen kapják az információkat – sincs. „Nagyjából százzal nőtt a számuk az év első harmadához képest” – mondta az aligazgató.
A nagyváradi szociális és közösségi ügyekért felelős hivatal (ASCO) az Egyedül Otthon (Singuri Acasă) projekttel próbál segíteni a magukra maradt gyermekeknek. Az Aurel Lazăr Gimnázium pedagógusainak önkéntes felügyelete mellett szabadidős és szocializációt célzó programokat szerveznek számukra, igaz, csekély részvétel mellett, tudtuk meg Ramona Borzától. A projektfelelős szerint ugyanis a legtöbben elzárkóznak, nem vesznek részt a foglalkozásokon.
„A külföldön dolgozó szülők rendszerint fizetnek az iskola utáni tevékenységekért. Sportolni, táncolni vagy magánórákra járatják itthon maradt gyermekeiket. A nevelők többsége sem vesz részt a számukra szervezett felvilágosító eseményeken” – ecsetelte a szaktanácsadó. Elmondta, rendszerükben mindössze hatvan kiskorú szerepel, neveiket a helyi iskoláktól kapják meg. Nyáron többen voltak, de időközben több szülő is a külföldi letelepedés mellett döntött, ezért magukkal vitték a kicsiket.
„A családlátogatások során nem tapasztaltunk elhanyagoltságot. Épp ellenkezőleg. A legtöbb szülő épp a gyermeke ellátása érdekében ment el külföldre dolgozni, ezért mindent megad neki” – tette hozzá Borza. Rámutatott arra is, hogy sokan nem ismerik a hatályos jogszabályokat, ezért projektjük szeretné a nevelők és szülők lehetőségeit is ismertetni, és tudatosítani bennük a kötelezettségeket, amelyeknek a törvény szerint eleget kellene tenniük.
„Jól viselik szüleik hiányát”
Marosvásárhelyen a Mentsétek meg a gyerekeket (Salvaţi copiii) szervezet vállalta fel a külföldön dolgozó szülők itthon maradt gyerekeinek támogatását. A projekt koordinátorától, Cristina Pantea pszichológustól megtudtuk, hogy az év elején indított program keretében a szervezet által működtetett foglalkoztató központban, a megygyesfalvi Serafim Duicu Általános Iskolában a tanintézet negyven diákjával foglalkoznak. Közülük húsz kisiskolás naponta ingyen ebédet kap, továbbá órák után szakember tanul, foglalkozik velük. Emellett az összes gyerek számára pszichológiai szaktanácsadást biztosítanak, de a szórakoztatásukról is gondoskodnak: múzeumot látogatnak, filmet néznek, kirándulnak velük.
A gyerekek összességében jól viselik szüleik hiányát, ami annak is betudható, hogy nagyrészt csak az édesapa dolgozik külföldön, mesélte a pszichológus. Másrészt szinte naponta Skype-olnak vagy kétnaponta beszélnek a távolban dolgozó hozzátartozóikkal, akik évi három-négy alkalommal hazajönnek. Ritka, de megtörténik, hogy a gyerekek enyhe viselkedési zavarokkal küzdenek, ez jellemző módon akkor fordul elő, ha már régóta nem a szüleikkel élnek, vagy azok nem tartják velük rendszeresen a kapcsolatot.
A koordinátor elmondta, a gyerekeknek jól fog a délutáni korrepetálás, mert harmadik-negyedik osztályban már előfordul, hogy a nagyszülők nem tudnak segíteni nekik a tanulásban. A központban csak a Duicu-iskola diákjaival foglalkoznak, de a program minden érintett előtt nyitott, hangsúlyozta Pantea, hozzátéve, hogy ez esetben a gyerekek szállítását a hozzátartozók kell megoldják.
A szakember szerint Maros megyében mintegy 2500 gyereknek dolgozik egyik vagy mindkét szüleje külföldön. Ezzel szemben a gyermekvédelmi igazgatóság nyilvántartásában az szerepel, hogy 869 család egyik vagy mindkét felnőtt tagja dolgozik külföldön, azaz 1494 gyereket bíztak rokonok, intézmények gondjaira. A lebontásból kiderült, a szülők akkor mennek el dolgozni, ha már nagyobbak a gyerekek.
Bíró Blanka, Vásárhelyi-Nyemec Réka, Vass Gyopár
Krónika (Kolozsvár)

Egyre több család szakad szét a külföldi munkavállalás miatt
Hargita megyében folyamatosan nő a külföldön munkát vállaló szülők által itthon hagyott gyerekek száma, olyan tanintézetek is vannak, amelyekben száznál is több az „árván” maradt gyerek. Maros megyében 1494 gyereket bíztak rokonok gondjaira. A jelenség hosszú távú következményei egyelőre megjósolhatatlanok.
Megállíthatatlanul nő az elvándorlás Romániában, a megélhetési problémák miatt külföldön dolgozó, családalapítás előtt álló fiatalok tömegei mellett azonban egyre népesebb azoknak a szülőknek a tábora is, akik gyerekeiket itthon hagyva távoznak külföldre a jobb megélhetés reményében. A gyerekeket szerencsésebb esetben a nagyszülők nevelik, esetleg nagynénik, nagybácsik vagy más családtag, de arra is van példa, hogy jobb híján a szomszédokra bízzák őket, és előfordul olyan is, hogy felnőtt felügyelet hiányában a gyermekvédelmi rendszerben köt ki a teljesen magára maradt kiskorú. Hargita megyében – noha a különféle hivatalos adatok nem egyeznek – valószínűleg jócskán meghaladja a kétezret azoknak a családoknak a száma, amelyek hosszabb-rövidebb időre szétszakadtak a külföldi munkavállalások miatt.
A Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság munkatársa, Lukács Éva szerint már több éve határozottan nő a hasonló esetek száma a megyében. Az intézmény félévi adatai szerint 1920-ra nőtt az olyan családok száma, amelyekben az egyik vagy mindkét szülő külföldön dolgozik. A múlt év végén még 1619 ilyen eset volt – tájékoztatott a gyermekvédelmi igazgatóság illetékese. A statisztikai adatok szerint Maroshévízen van a legtöbb olyan család – több mint háromszáz –, amely szétszakadt a külföldi munkavállalás miatt, de az arányok tekintetében Parajd és Balánbánya is a lista elején szerepel. Az itthon maradt gyerekek ellátására az őket nevelő nagyszülőknek, rokonoknak vagy más felnőttkorú nevelőknek csak egy kis része – mintegy háromszáz fő – kap állami támogatást, úgynevezett elhelyezési juttatást, több mint 1600 esetben semmilyen támogatást nem kapnak a gyámszülők – derül ki a gyermekvédelmi igazgatóság adataiból. Az itthon maradt gyermekek valós számával kapcsolatban Lukács Éva azt mondta, ők csak az önkormányzatok szociális osztályaitól kapott adatokra hagyatkozhatnak, és becsült adatok sincsenek arra vonatkozóan, hogy hány olyan eset lehet, amikor a külföldre távozó szülők elmulasztják bejelenteni elutazásukat a polgármesteri hivatalokban.
A szülői felügyelet nélkül maradt gyerekek helyzete egyre nagyobb problémát jelent az oktatási rendszerben is. A Hargita Megyei Tanfelügyelőség már az elmúlt években is felméréseket készített a jelenségről, és célirányos programot dolgozott ki a magukra maradt gyerekek nevelésére vonatkozóan. Legutóbbi, teljes évi összesítésük szerint az előző tanévben majdnem 2400 olyan gyerek volt az oktatási rendszerben, akinek egy vagy mindkét szülője külföldön dolgozott. A felsorolt országok sora eléri a húszat, többségük európai, de olyan szülők is vannak, akik Irakban vagy Egyiptomban vállaltak munkát. Az itthon maradt gyerekek többsége általános, illetve középiskolás.
A tanfelügyelőség által készített tanulmány szerint leggyakrabban a családfő vállal munkát külföldön, feleannyi esetben az anya, de majdnem négyszáz tavalyi esetet említ a jelentés, amelyben mindkét szülő külföldre utazott. A tanulmány – amelyet egy tanfelügyelőkből, iskolaigazgatókból, pszichológusokból és iskolai tanácsadókból álló tizennégy tagú bizottság készített – részletesen kitér a jelenség lelki tényezőire is. A szülő távozását stresszként élik meg a gyerekek, de ez akár traumát is okozhat számukra – közli a jelentés, az elhagyatottság érzésétől a szorongáson és depressziós állapoton át az agresszióig vagy az érdektelen viselkedésig számos lehetséges következményt felsorolva. Megemlíti ugyanakkor a viselkedészavarokat és az iskolaelhagyást, de az alkoholfogyasztást, dohányzást, az elszigetelődést és a bűncselekmények elkövetését is, ugyanakkor a pedagógusok számára egy sor nevelési tanácsot is közöl ezek megelőzésére. A szülői felügyelet nélkül maradt gyerekekkel való foglalkozásra vonatkozó tanfelügyelőségi terv szerint a kiskorúaknak rendszeresen kellene találkozniuk pszichopedagógussal, de a gyámszülőkkel – és lehetőség szerint az igazi szülőkkel – történő kapcsolattartásra is kitér a terv, amely utóbbiak számára tartalmaz hasznos, megelőző útmutatásokat.
Kisgyereket ritkábban hagynak itthon
A Maros Megyei Szociális Gondozási és Gyermekjogvédelmi Főigazgatóság nyilvántartásai szerint a megyében 869 gyerekes család egyik vagy mindkét felnőtt tagja dolgozik külföldön, azaz 1494 gyereket bíztak rokonok vagy intézmények gondjaira. A szóban forgó gyerekek közül 792 fiú, 702 lány. Az életkori lebontásból kiderült, a szülők inkább akkor mennek el dolgozni, ha már nagyobbak a gyerekek.
Koszt, korrepetálás, odafigyelés Marosvásárhelyen
A külföldön dolgozó szülők itthon maradt gyerekeinek támogatását Marosvásárhelyen a Mentsétek meg a gyerekeket szervezet vállalta fel. Ebből a célból az alapítvány keretében külön projektet indítottak, mely év elején, februárban startolt. Amint azt a vásárhelyi projekt koordinátorától, a pszichológus végzettségű Cristina Panteától megtudtuk, az év elején indított program keretében a szervezet által működtetett foglalkoztató központban, a meggyesfalvi Serafim Duicu Általános Iskolában a tanintézet negyven diákjával foglalkoznak. Közülük húsz olyan kisiskolás van, akik naponta ingyen ebédet kapnak, továbbá órák után szakember tanul, foglalkozik velük. Ezenkívül mind a negyven gyerek számára pszichológiai szaktanácsadást biztosítanak, de a szórakoztatásukról is gondoskodnak: múzeumokat látogatnak, filmeket néznek, kirándulnak, például szeptemberben Szovátán voltak. A szakember értesülései szerint megyeszinten mintegy 2500 gyereknek dolgozik egyik vagy mindkét szülője külföldön.
Kérdésünkre, hogy hogyan viselik szüleik hiányát a gyerekek, a szakember saját tapasztalatait osztotta meg velünk. Elmondta, a gyerekek összességében jól küzdenek meg a szüleik hiányával, ez annak is tudható be, hogy nagyrészt csak az édesapa dolgozik külföldön. Másrészt szinte mindenikük naponta Skype-ol vagy kétnaponta beszél a távolban dolgozó hozzátartozóival. Évi három-négy alkalommal (ünnepekkor és szabadságolni) pedig hazajönnek a szülők. Ritka, de megtörténik, hogy a gyerekek enyhe viselkedési zavarokkal küzdenek, ez jellemző módon akkor fordul elő, ha már régóta nem a szüleikkel élnek, vagy azok nem tartják velük rendszeresen a kapcsolatot. A koordinátor elmondta, a gyerekeknek jól fog a délutáni korrepetálás, mert harmadik-negyedik osztályban már előfordul, hogy a nagyszülők nem tudnak segíteni a tanulásban. Azt is hozzátette: a központban csak a Serafim Duicu iskola diákjaival foglalkoznak, de a program minden érintett előtt nyitott, viszont a gyerekek szállításáról ebben az esetben a hozzátartozóknak kell gondoskodniuk.
Tíz éve külföldön
Ha a szülők hiányát nem is, távollétüket megszokják a gyerekek egy idő után. Édesapja először csak két hónapra ment el, aztán egyre hosszabbak lettek ezek az időszakok. Ennek már tíz éve – mondja egy székelyudvarhelyi végzős diáklány, akit nagyszülei nevelnek. Szülei most már többnyire csak félévente jönnek haza, évente összesen egy hónapot, és már édesanyja is fél évre vállalt munkát külföldön. Megszokta már ezt az állapotot, még jó oldalai is vannak – mondja. Noha nagyszüleitől is el kell kérezkednie, ha megy valahová, de azért mégsem olyan szigorú a fegyelem, mint a szülőkkel.
Széchely István, Vass Gyopár
Székelyhon.ro