Az aradi vértanúk emlékművénél márc. 15-én Dan Vasile Ungureanu prefektus olvasta fel Adrian Nastase miniszterelnök üzenetét, majd a kolozsvári magyar konzulátust képviselő Kónya László Medgyessy Péter kormányfő üzenetét tolmácsolta. A hagyományosan jelen lévő Dorel Popa polgármester örömét fejezte ki, amiért a magyar és román kormány közötti politikai egyeztetés nyomán a kormány döntést hozott a Szabadság-szobor felállításáról. “Személyes elégtétel számomra, hogy a kormányfő ezzel a határozattal rámutatott, hogy amit mi itt valamikor kigondoltunk és megtettünk, nem volt rossz dolog. Medgyessy és Nastase miniszterelnökök megmutatták Európának, hogy itt két nemzetiség van, amelyek ugyanazon a helyen kell hogy éljenek, és képesek európaizmust, civilizációt mutatni.” Tokay György képviselő kijelentette: “Elég nehéz erről beszélni, hisz egy nappal korábban még ez ellen próbálkoztak egyesek és kevesek, de nem sikerült Aradon maguk mellé állítani román barátainkat, hogy a gyűlöletet propagálják” „Ha ők az uszítást propagálják, akkor mi a szeretetet és a megértést propagáljuk.” Az emlékezés végén a jelen lévő egyházak képviselői közös, háromnyelvű miatyánkot mondtak a vértanúk emlékére, majd a résztvevők elhelyezték a megemlékezés koszorúit. /Irházi János: Leborulás a nemzet nagysága előtt. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./

Június 7-én Aradon, színház előcsarnokában bemutatták Böszörményi Zoltán szonettkoszorújának román fordítását /O suma de sonete/, Dan Vasile költő tolmácsolásában. /J. Gy: “Nagyon szép kötet bemutatója”. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 8./

Tőzmiske község önkormányzata, illetve a Simonyi Társaság augusztus 2-3-án ismét nagyszabású rendezvénysorozattal rukkolt ki a Simonyi napok alkalmával. Az első napon lovasbemutató és a fogathajtó verseny volt, több mint száz résztvevővel a táncosok színes, toborzó felvonulása a főutcán. Több együttes lépett fel. Másnap, vasárnap, a katolikus templomban megtartott ökumenikus, kétnyelvű istentiszteleten magyarul Hegedűs János plébános és Deák Bálint helybeli, németül Walter Sinn evangélikus-lutheránus lelkész hirdetett igét. A Simonyiak Emlékházának udvarán leleplezték a 13 kopjafát, illetve a svéd gránitkőből készült emlékművet. A Deportáltak Egyesületének nevében Contras Magdolna románul elmondott beszédében felidézte 1945. január 14-ét és 15-ét, amikor az országból 75-80 ezer németet vagy német szimpatizánst deportáltak Szovjetunióba „málenkij robotra”, ahol jelentős részük embertelen körülmények között elpusztult, a többiek évekig szenvedtek a nemzetiségük miatt, egész életre testben, lélekben megnyomorítva tértek haza. A kényszermunkára hurcolt 59, közülük ott elhunyt 13 simonyifalvi emlékére a Balogh Csaba közreműködésével egy-egy kopjafát faragó Brittich Erzsébet képzőművész személyes indíttatású beszédben ismertette elhurcoltatásuk történetét. Dan Vasile Ungureanu családi érintettség okán szólott a Baraganba történt deportálásokról. Leleplezték a szögesdróttal övezett, a tetején eltört, fekete gránitoszloptól megosztott emlékművet. /Balta János: Simonyifalvi napok. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 5./

Törvénytelen építkezés a római katolikus egyház által visszaigényelt területen
A Temesvári Római Katolikus Püspökség elöljárói rendkívüli sajtókonferenciát hívtak össze április 9-én, ahol az egyház kárára elkövetett törvénytelenségek sorozatára hívták fel a figyelmet.
A római katolikus egyház által visszaigényelt Aurora utca 6. szám alatti 2890 négyzetméteres területen, a telekkönyvi kivonat meghamisításával megszerzett építési engedély alapján, gőzerővel folyik az építkezés, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy kész tények elé állítsák a telek jogos tulajdonosát. A törvénytelenségek felett a temesvári Polgármesteri Hivatal illetékesei is szemet hunynak.
A sajtótájékoztatón részt vett Martin Roos megyés püspök, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyház csak rendkívüli esetekben fordul a nyilvánossághoz visszaszolgáltatási ügyek miatt, ez esetben azonban törvénytelenségek kirívó sorozata történt. Nikola Laus püspökségi irodaigazgató részletesen ismertette az 1949-ben, a 176-os kormányrendelettel államosított Aurora utcai telek helyzetét, amely a Marienheim kolostor telkének része volt. 1989 után a terület törvénytelenül a Servagromec vállalat, majd egy gyanús adás-vételi szerződés alapján a cég igazgatójának apósa és anyósa, a Drăghici házaspár, Constantin és Cornelia tulajdonába került. A cégvezetőt (Cristurean Dan Vasile) jogerősen elítélték a gyanús telekügylet miatt.
Annak ellenére, hogy a területet az egyház időközben visszaigényelte, és csak a peres ügyek miatt nem kaphatta meg, a Drăghici házaspár 2012 áprilisában törvénytelenül elzálogosította a kérdéses területet. Ezzel a telekkel vállaltak garanciát a Profal International cég adósságaiért, amely történetesen szintén Cristurean Dan Vasile tulajdonában volt. Az adóhatóság 2013 szeptemberében elárverezte a területet, amely a Constructim Imobiliare cég birtokába került. Erről az egyház csak akkor értesült, amikor az építkezési vállalat erőgépeivel behatolt a telekre. Az egyház ekkor minden törvényes eszközt bevetve megpróbálta megakadályozni, hogy az általa jogosan visszakövetelt területen építkezzenek. A telekkönyvbe bekerült a bejegyzés a kérdéses telekkel kapcsolatban, hogy „bírósági per tárgya”. Ennek ellenére, egy hamisított telekkönyvi kivonat alapján, a Constructim Imobiliare 2014. március 25-én építkezési engedélyt kapott a kérdéses telekre, ahol most gőzerővel folyik egy „óvoda és bölcsőde, illetve játszótér” építése. „A telekkönyvi kivonat, amivel az építkezési engedélyt megszerezték, durva hamisítvány: egy pecsétet ráütöttek a régi dátumra, mintegy meghosszabbítva az iratot, amely nem tükrözi a telek valódi jogi helyzetét” – mondta a püspökség irodavezetője. – Hétfőn kihallgatáson voltunk a polgármesternél, aki úgymond bizottságot hozott létre az ügy kivizsgálására, miközben gőzerővel építenek az egyház telkén. Félő, hogy ugyanaz a helyzet fog előállni, mint Bukarestben, ahol a katedrálisunk mellé építkeztek, és most kénytelenek lesznek lebontani az épületet. Nikola Laus azt is elmondta: a kérdéses telket három oldalról az egyház tulajdonában levő telkek veszik körül, amelyek szintén a Marienheim-kolostorhoz tartoztak annak idején, és amelyeket vissza is kapott az egyház. A Temesvári Püspökség egy templom építését fontolgatta a kérdéses területen, mert a város északi kerületei katolikus hívőinek nincs templomuk, a belvárosi vagy a gyárvárosi templomokban tartott szentmiséket látogatják.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

Hatvanöt év, megannyi szereplő, élmény a Puck Bábszínház történetében
Sok ember pályája, élete fonódott össze az évek során a kolozsvári Puck Bábszínház történetével: többek között rendezők (Kovács Ildikó, Dan Vasile, Aureliu Manea, Mona Marian, Tudor Chirilă, Varga Ibolya, Traian Savinescu, Rumi László, Bogdan Ulmu stb.), színészek (Péter János, Balló Zoltán, Benedek Dezső, Pillich Erzsébet, Sigmond Júlia, B. Laczka Zsuzsánna, Jakab Ildikó, Botos Júlia, Jobbágy Sándor, Ferencz Éva, Koblicska Kálmán, D. Szabó Lajos stb.), díszlettervezők (Alexandru Rusan, Botár Edit, Virgil Svinţiu, Epaminonda Tiotiu, Szervátiusz Tibor, Walner Günther, Carmencita Brojboiu stb.) éltek, dolgoztak hónapokon, éveken vagy akár évtizedeken át az intézmény falai között a korántsem áldásos körülmények közepette is arra törekedve, hogy a művészet nyelvén minél több gyereket és felnőttet megörvendeztessenek, elgondolkodtassanak.