Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Vásáry Tamás
5 tétel
2001. január 24.
"Jan. 23-án, a magyar kultúra napján Budapesten rendezett ünnepségen Rockenbauer Zoltán, a nemzeti kulturális örökség minisztere beszédében kiemelte: Az lehet hitelesen és időtállóan nemzeti, ami egyetemes is egyúttal, a magyar kultúra legjava ilyen, ezért okkal vagyunk rá büszkék. Hozzátette: az ihletett, egyetemes művészet mindig magában hordozza a hely szellemét, ahol született, és az egyes nemzetek szellemiségét meghatározza valami titokzatos egyediség, ami a kultúrát örökíti át nemzedékről nemzedékre. A Magyar Nemzeti Galériában tartott ünnepségen, amelyen részt vett Mádl Ferenc köztársasági elnök, a kultuszminiszter átadta a millenniumra alapított Kölcsey Ferenc-díjat, amelyet Kányádi Sándor, Novák Ferenc, Vásáry Tamás, Deim Pál és Illés György vehetett át. Kányádi Sándor költő, műfordító írói életművével, kiemelkedő irodalmi tevékenységével érdemelte ki a díjat. Novák Ferenc, a Honvéd Táncegyüttes művészeti vezetője, Vásáry Tamás, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának fő zeneigazgatója és vezető karmestere, Deim Pál festő-, szobrász- és grafikusművész, Illés György operatőr. A másfél millió forinttal járó elismerést - amely a pénzjuttatás mellett a Himnusz szerzőjének, Kölcsey Ferencnek az ezüstözött bronz mellszobrából áll - a nemzeti kulturális örökség minisztere a kereszténység 2000. és a Szent István-i államalapítás 1000. évfordulója alkalmából alapította, egyszeri odaítéléssel. Az elismerés alapító okirata szerint az öt kategóriában odaítélhető díj azoknak a magyar állampolgároknak és határon túli magyaroknak adományozható, akik a magyar kultúra nemzeti és egyetemes értékeit kifejező kiemelkedő alkotást hoztak létre. A magyar kultúra napját abból az alkalomból ünneplik január 22-én, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban, e napon fejezte be a Hymnus megírását. /A magyar kultúra napja. Kányádi Sándort Kölcsey-díjjal tüntették ki. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./"
2006. július 26.
Idén negyedszer vett részt Kecskeméten az Európa Jövője Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Találkozón – a Csiperón – a marosszentgyörgyi miniJubilate együttes. E találkozó megálmodója Farkas Gábor, az 1990-ben megalakult Európa Jövője Egyesület elnöke. Célja, hogy a kecskeméti gyerekek megismerjék Európa gyerekeit, és a különböző nemzetiségű gyerekek egymással találkozzanak. Az egyesület minden külföldi csoporttól egy nyelvi nehézségek nélkül átadható ajándékot kér: táncot, zenét, éneket, amely az illető nemzet kultúráját jellemzi. 2006-ban kilencedszer rendezték meg a Csiperó gyerektalálkozót. 32 országból 48 vendégcsoport, mintegy 2000 fiatal érkezett Kecskemétre. A határon túli magyaroknak egy külön találkozási lehetőséget biztosítottak a Magyarország öröme című rendezvénysorozatban. Az utolsó rendezvényen a 13 határon túli magyar csoport együtt járhatta a csángó táncot. Idén megalakult a Kodály-Bartók Ifjúsági Világzenekar 20 ország 96 fiatal zenészének közreműködésével. Vásáry Tamás Kossuth-díjas karmester vezénylete alatt elhangzott Bartók: Magyar képek, Kodály: Galántai táncok, Liszt: Les préludes, Mozart: C-dúr zongoraversenye, a világtalan művész, Érdi Tamás közreműködésével. A Csiperó gyerektalálkozóval párhuzamosan még két tábor működött: a Csillagszemű tábor, melyen határon túli magyar óvónők vettek részt, és a Kincskereső tábor a Csiper O.K.(Országos Kincskeresők), melynek keretében több kis csoport végezte munkáját. /Simon Kinga, a miniJubilate együttes vezetője: Csiperó – a kedvenc madarunk! = Népújság (Marosvásárhely), júl. 26./
2009. január 22.
Idén harmadszorra – a magyar kultúra napja alkalmából – adták át a Hiller István oktatási és kulturális miniszter által 2007-ben alapított, a Magyar Kultúra Követe kitüntetéseket, A mostani kitüntettek között van Tompa Gábor rendező-költő, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója is Fischer Ádám karmester, Konrád György író, Kurtág György zeneszerző-zongoraművész, Kati Marton újságíró, Vásáry Tamás zongoraművész-karmester, Zób Kati jelmez- és divattervező mellett. A kitüntetést Tompa Gábor rendezőnek és Kati Marton újságírónak január 24-én adják át New Yorkban a Carnegie Hallban, a Csordultig magyar (Extremely Hungary) címmel 2009-ben New Yorkban és Washingtonban megrendezett magyar kulturális évad nyitórendezvényén. /A Magyar Kultúra Követe. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 22./
2009. október 8.
Színház, zene, film, tánc, képzőművészet és irodalom: címszavakban ez lenne a Biennále felhozatala. A külhoni magyarok kulturális fesztiválját Budapesten a Miniszterelnöki Hivatal 2009 októberében második alkalommal rendezi meg. Október 14. és 31. között Erdélyből, Délvidékről, Felvidékről és Vajdaságból érkeznek vendégek a magyar fővárosba. A fesztivál nyitókoncertje érdekes lesz, az 1956-os emigránsokból alakult világhírű zenekar, a Philharmonia Hungarica tíz év szünet után újra összeáll, hogy a nemzetközi hírű hegedűművész, Ágoston András vezetésével és Vásáry Tamás karmester vezényletével Kodály és Haydn egy-egy művét, valamint Beethoven V. szimfóniáját szólaltatja meg. A Kolozsvári Magyar Opera vendégjátéka Verdi Álarcosbál című műve lesz. Budapesten először mutatkozik be a magyarkanizsai Nagy József Regionális Kreatív Műhely, továbbá fellép a Komáromi Jókai Színház, a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Hon és külhon fesztiválja. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 8./
2009. október 23.
2009 őszén az Égtájak Iroda második alkalommal rendezi meg a Biennále – A külhoni magyarok kulturális fesztiválját Budapesten. Volt a jól bevált „határon túli magyar” kifejezés, ami hosszú ideje – főleg egy immár 20. életévét betöltött kisvárdai színházi fesztivál „epitheton ornans”-aként – beépült a köztudatba, jobb híján ekként jelölve az erdélyi, a partiumi, délvidéki, felvidéki és kárpátaljai, sőt esetenként a kanadai és New-York-i magyar művészeti intézményeket is. A „határainkon túli”, kimondatlanul ugyan, de leginkább a Trianon után elcsatolt területeken élő magyarságot jelölte. Ugyanezen oknál fogva nem nevezhetjük a hasonló eseményeket „Kárpát-medenceinek”, még akkor sem, ha nem külön „anyaországi”, illetve „erdélyi”, „felvidéki” „burgenlandi” stb., hanem valóban Kárpát-medencei magyarságban és annak kulturális egységében gondolkodunk. Ezen ellentmondások feloldására találták ki az illetékesek a „külhoni magyar” kifejezést. Azonban ezzel is legalább annyi a gond, mint a „határon túli”-val. Olyan kül-belhoni művészek is jelentkeztek, mint például Kakuts Ágnes, aki bár Erdélyből Magyarországra települt, most mégis a kolozsvári társulat tagjaként jelentkezik. Azután az 1792-ben alakult, legrégebbi magyar színház – a kolozsvári –, ugyancsak „belhoninak” érezheti magát a magyar kultúra berkeiben, földrajzi helyzetétől és a jelenlegi országhatároktól függetlenül. A Biennále széles körben öleli fel a világ magyarságának kulturális produktumait. Az egész rendezvénysorozat kitalálója, éltetője és hajtómotorja, Goldschmied József, az Égtájak Programiroda igazgatója. Az eseménysorozat központja a Fészek Klub. A megnyitó gálaestre „feltámadt egy legenda”, azaz még élő tagjaiból újra összeállt az 1956 után Németországban, világhírű magyar, menekült zenészekből alakult zenekar, amely a nyolcvanas években Erdélyből emigrált tagokkal bővült, majd a kilencvenes évek elején oszlott fel. A feltámadt „Philharmonia Hungarica” ez alkalommal Vásáry Tamás vezénylete alatt játszik. De bemutatót tartanak a zselizi vegyeskar, a nagybecskereki kamarakórus, a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a komáromi Jókai Színház, a szabadkai magyar társulat, valamint a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház is, amely rendhagyó módon Budapesten tartotta meg Molière Mizantrópjának premierjét. A kortárs képzőművészetet a Szlovéniában élő Göntér Endre festő, az angliai Cambridge-ben született Márk Bollobás fotóművész, a Prágában élő Farkas Roland és Boráros Henrik, a torontói Kántor István, a Kassán alkotó Bartusz György, a pozsonyi Rónai Péter, a bukaresti Estefán Arnold – és sokan mások, sokfelől – képviselik. Ezek a találkozók késztethetnek arra, hogy ne határon innenben, illetve határon túlban gondolkodjunk, hanem összmagyarságban. /Medgyessy Éva: Magyarnak lenni mit jelent? Gondolatok a „Külhoni magyarok kulturális fesztiválja” kapcsán. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./