Templomaink – Kökös (Református hírnök)
A sepsiszéki és környékbeli egyházaink reformáció kori átalakulása eléggé ismeretlen, így a kökösi református egyházközség keletkezéséről is keveset tudunk. Ennek két nyomós oka van: egyrészt a régi feljegyzések olvashatatlanok, másrészt 1953-ban az állami apparátus megfosztotta az egyházat levéltári irataitól, a múlt írott bizonyságaitól.
A református egyházközség életéről egészen bizonyosat az irattárban található Libellus című könyvből tudunk, amely 1745-tel kezdődik, s amelyben a református egyházmegye akkori főjegyzője, Vásárhelyi Sámuel vezette be a székelyföldi egyházakat érintő rendtartásokat és a kepefizetést illető rendszabályokat. A 18. század közepén, 1760-ban az egyházközség kilenc ősi székely családból állt, és e kilenc család utódai alkotják javarészt ma is a kökösi reformátusságot. E maroknyi közösség tagjai 1745–46 körül templomot építettek, amelynek hossza 6,5 öl, szélessége pedig 3 öl volt. E kis templom kőből készült. A hagyomány szerint ezt megelőzően a reformátusok egy fatemplomban dicsérték az Istent. 1798-ban azonban életveszélyes állapota miatt a kőtemplomot a polgári hatóság utasítására bezárták, mivel földrengés és villámcsapás következtében romokban állt.
Brassóból érkezik Kökösbe 1799 karácsony napján Újjvárossy István, aki a lelkészi lakáson közgyűlést tart, ekkor születik határozat egy új templom építéséről. Rövid idő alatt, 1799 és 1803 között felépül a 18,80 méter hosszú, 10 méter széles, kőből és téglából álló templom. Belső berendezését 1808–1810 között alakították ki: Újjvárossy István készítette a karzatot és a födött padot, az orgona pedig a hívek adománya. A padokat a kilyéni Székely Antal adományozza az egyházközségnek azzal a feltétellel, hogy szegény és gazdag egyenlő joggal használja. 1877-ben elkészül az új szószékkorona is, alkotója Kopcsay János, adományozója Kincses János lelkipásztor és felesége, Móritz Sára. Felirata: „Légy hív mindhalálig és néked adom az életnek koronáját.”  A toronyban két harang található: az 1792-es kisharang, amelyet Gyárfás Zsigmond lelkész és Tusnádi Györgyné saját költségén öntetett, valamint az 1955-ös, a hívek adományaiból készült 150 kg-os nagyharang. 1907. október 31-én, a reformáció ünnepén szólalt meg először az Einschenk Károly által épített szép kivitelezésű, a mai napig kellemes hangú orgona. A cinteremben található az 1848–49-es szabadságharcban és a II. világháborúban elesett hősi halottak kőbe vésett névsora. A kökösi református templom földrengések következtében többször is károsodást szenvedett, de a szolgáló lelkipásztorok és a gyülekezet tagjai mindig tudtak áldozni a népünk számára menedéket nyújtó szent helyre. Legutóbb 2013-ban sikerült a templom külső tatarozása, ekkor újult meg a hajlék tetőszerkezete, és sor került a falak külső felújítására is. A templomjavításban 123 községi lakos segédkezett közmunkával és 112 református család adománya biztosította a szükséges anyagi fedezetet. Ugyanebben az évben, október 6-án hálaadó istentiszteletre gyűlhetett össze a kökösi református közösség, hogy a templomjavítás befejeztével hálát adjon a gondviselő Isten megtartó kegyelméért.
Kovács Levente. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)