Frunda lesz az RMDSZ-jelölt Marosvásárhelyen (Elutasították Vass Levente feltételeit)
Nem fogadja el Vass Levente feltételeit az RMDSZ, ezt a Maros megyei szervezet Állandó Tanácsa jelentette be. Várhatóan Frunda Györgyöt indítják marosvásárhelyi polgármesterjelöltként.
Az RMDSZ közleményben tudatta: Vass Levente olyan feltételekhez kötötte a marosvásárhelyi polgármesterjelöltségét, amelyeket nem tudnak elfogadni. Leszögezik: "amikor Marosvásárhely jövője a tét, többről van szó, mint Vass Levente személyéről". Amint azt korábban közöltük, Vass Levente nyílt levélben tudatta: nem azonosulhat "egy megosztott közösség jelöltjének szerepével". Emlékeztetett arra, hogy korábban csak abban az esetben vállalta a polgármesterjelöltséget, ha a magyar pártok közösen támogatják. Úgy vélte ugyanakkor, hogy a marosvásárhelyi győzelemhez "kell a magyar egység". Nyílt levelét azután fogalmazta meg, hogy világossá vált számára: az erdélyi magyar pártok nem tudnak megegyezni a közös jelöltállításról. Noha személyét elvileg az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is támogatta, az RMDSZ ragaszkodott ahhoz, hogy csakis a szövetség választási jele alatt induljon.
Az RMDSZ Maros megyei közleményében hangsúlyozta: "szembe kell néznünk azzal, hogy Marosvásárhelyen és Erdély-szerte a Magyar Polgári Párt és a közelmúltban bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárt osztja meg a magyarságot". Megemlítik, hogy az elmúlt hónapokban többször is tárgyalóasztalhoz ültek, de eredménytelenül.
Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke az MTI-nek elmondta, azért tartják elfogadhatatlannak a választási koalíció megkötését, mert a törvény nem teszi lehetővé, hogy az csak a polgármester személyére vonatkozzék. Kifejtette, várhatóan Frunda György szenátor lesz az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltje, a végleges döntést azonban a jövő hét elején hozzák meg. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az egyik veszített, s a másik sem nyert...
A címbéli megállapítás természetesen a vasárnapi helyhatósági választásokra érvényes, legalábbis magyar vonatkozásban. Magyarán: a jobboldali pártok – a két „kicsi”, az MPP és az EMNP – veszítettek, de a baloldal – annak alapján, ahogyan a magyarországi pártokhoz, politikai erőkhöz viszonyul, az RMDSZ mindenképpen oda sorolható – sem nyert.
Az, hogy Marosvásárhelyen nincs esély a polgármesteri szék megszerzésére, már akkor világos volt, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a pártok közötti megegyezés hiányában nem lesz közös jelölt. Hogy miért voltak képtelenek megegyezni, hogy kit, kiket terhel ezért a felelősség, azt az elmúlt hónapok során hosszasan feszegettük. Most elégedjünk meg annyival, hogy elsősorban azokat, akik ellenezték az előválasztást. Talán még emlékeznek: az RMDSZ volt a polgármesterjelölt-állítás eme legdemokratikusabb módjának legfőbb ellenzője. Mindenesetre nem valószínű, hogy hasonlóan kedvező alkalom a vásárhelyi győzelemre lesz-e még, hiszen tudjuk, Romániában minden változik, különösen a törvények.
A választások eredményeit értékelve, Kelemen Hunor diadalittasan jelentette be: győztünk! Nem tudom, mire alapozta kijelentését, hacsak arra nem, hogy Csajágaröcsögén és Bivalybasznádon, Olthopotyán és Marosmakkoson, meg számos, hasonlóan fontos helyen is elnyerték a polgármesteri széket. Viszont Vásárhelyen elveszítették és Szatmárnémetiben is és Szászrégenben is. Amiként szintén elveszett a Maros és Szatmár megyei tanácselnöki pozíció is. Tájainkra visszatérve, Lokodi Editnek mindössze tizenegyezer szavazata hiányzott a győzelemhez. Ennyije talán meglett volna Biró Zsoltnak. Csakhát a „nagyasszony” túl magas lovon érezte magát, amikor felmerült a megegyezés lehetősége, mondván „zsebpárttal nem egyezkedünk”. Hát nem is egyezkedtek. Most már csak idő kérdése, hogy elkezdődjék az ujjal mutogatás, a felelősség áthárításának kísérlete a „zsebpárt” felé... Mindenesetre Kelemen Hunor kardcsörtető kijelentéseiből arra lehet következtetni, hogy kompromisszumkészségre továbbra sem számíthatunk az RMDSZ-től. Kár.
Ami pedig a jobboldalt illeti, tudtuk, hogy a helyhatósági választásokon inkább egymással küzdenek majd, mint a baloldali ellenfelükkel. A tét nagy volt: ki, melyik párt kerekedik fölül, melyik nyeri, nyerheti el a magyarországi jobboldali erők, elsősorban a Fidesz politikai és egyéb természetű támogatását. Nos, ha a pártvezetők urnazárás utáni nyilatkozataiból indulunk ki, akkor mindenki nyert. Az ismert vicc jut eszembe. Hogy vagy? – Jól. Bővebben? – Nem jól. A mi esetünkben: röviden – nyertünk, bővebben – veszítettünk. Az eredmények felületes áttekintéséből is kitűnik, hogy a két párt – MPP és EMNP – azonos szavazóbázist próbál megszólítani.
Vasárnap – néhány kivételtől eltekintve – ahol és amennyit nyert a Néppárt, ott és annyit veszített az MPP. Ami a legfontosabb: választások utánra sem dőlt el semmi, egyik erőnek sem sikerült a másik fölé kerekednie. Akár azt is mondhatnánk, patthelyzet az, ami kialakult. Ezt pedig sürgősen fel kell oldani. Magyarán: tárgyalóasztalhoz kell ülniük a feleknek, sőt, meg kell egyezniük. Feltéve, ha komolyan gondolják, hogy beleszólásuk lehet az erdélyi magyarság sorsának további alakításába. A döntés az EMNP és az MPP, különösen Tőkés László és Szász Jenő kezében van. Még. Szentgyörgyi László
Központ. Erdély.ma

Ünnepel Kézdivásárhely
Tizenkét helyszínen, közel harminc fellépővel és színes művelődési, szórakoztató és gasztronómiai programokkal várják vasárnapig a kézdivásárhelyi Őszi sokadalomra a városlakókat és a látogatókat. A sokadalmi programsorozat előkészítését a városban tevékenykedő szervezetek, egyesületek, vállalkozók, tenni akaró fiatalok vállalták, a sokféle tevékenységet a helyi önkormányzat hangolja össze.
A szervezők amellett, hogy évről évre rendszeresen megtartják a nagy népszerűségnek örvendő programokat, újabb látványelemekkel is gazdagítják a rendezvényt. Idén sincs ez másként: csütörtök délután színes esernyőket szereltek a főtérre vezető Petőfi Sándor utca fölé, a szökőkútnál az „értékszüret” színeire festett Kézdivásárhely felirat fogadja a Gábor Áron térre érkezőket. A hagyományos termékek vásárára száznyolc termelő és kézműves je­lentkezett. Kézdivásárhely magyarországi testvárvárosai közül Hatvanból, Terézvárosból, Paksról, Mezőhegyesről és Mezőkövesdről érkeztek küldöttségek.
Tegnap délelőtt adták át a Molnár Józsiás parkban a Zöld Nap Egyesület által elvégzett parkfejlesztést, amit a civil szervezet az önkormányzattal és a Kézdivásárhelyi Nők Egyesületével közösen valósított meg. A programban száztíz évelő virágot ültettek el emeletes vályúkba, és farönkökből táblával felszerelt kültéri osztálytermet alakítottak ki. A park gyakori madarait is felleltározták, ezekről szemléltető táblát készítettek Gál László és Clara Bejarano Sanchez fotói segítségével. A parkban tizenkilencféle fát azonosítottak.
Az egyesület az alkalomra nyolcoldalas kiadványt is megjelentetett Őrizd, a tied! címmel a Molnár Józsiás park rövid történetéről, annak fejlesztéséről. Ráduly Attila egyesületi elnök megjegyezte: a kihelyezett tizenhét madáretetőből két hónap alatt nyolcat már elloptak. Akinek szüksége van madáretetőre, kérjen az egyesülettől, ingyen adják – fakadt ki Ráduly Attila –, de ne lopják el. Ezt követően a sportcsarnok közelében adtak át kimondottan kisgyermekek szá­mára épített játszóteret, amely a Háromszéki Közösségi Alapítvány (HKA), a Zöld Nap Egyesület és az önkormányzat összefogása révén, a New Fashion és Zarah Moden nadrággyárak támogatásával valósult meg. Bokor Tibor polgármester elmondta: a városháza partner óhajt lenni minden olyan program kivitelezésében, amely a város szépítéséhez hozzájárul és a helyi közösséget szolgálja. Bereczki Kinga, a HKA ügyvezető igazgatója felidézte: június 5-én több mint hétszázan kapcsolódtak be a Tekerj egy jó célért akcióba, hogy a játszótér megvalósuljon. A városünnep hivatalos megnyitója tegnap délután zajlott, az eseményen közreműködött a kézdivásárhelyi Tanulók Klubjának fúvószenekara és mazsorettcsoportjai. A színpadon az esti koncertsorozatot a Dirty Slipers nyitotta meg, az idén fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő gyulai pop-rock zenekar után a 2011-es Csillag születik tehetségkutató kézdivásárhelyi győztese, László Attila énekelt. A tegnap este fő attrakciója a Republic fellépése volt, az együttes a májusban megjelent, Rajzoljunk álmokat című albumából is ízelítőt nyújtott.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szakrális grafikák
Pénteken délután az Arad Megyei Múzeum szépművészeti részlegén Vásárhelyi Antal szatmárnémeti születésű, hosszú ideje budapesti – időközben mintegy évtizedig a németországi Nürnbergben is élt – grafikusművész kiállítása nyílt meg. A bevezetőt dr. Sandu Adrian művészettörténész tartotta, a kiállítót dr. Onisim Colta egyetemi tanár, képzőművész mutatta be, Vásárhelyi Antalt nagy művészként, a középpont, a részletek és a kompozíció mestereként értékelve.
A művésszel a kiállításmegnyitót követően beszélgettünk.
– Önnek a vezetékneve hasonlít a Vasarelyéhez (a magyarban azonos azzal), bizonyos mértékben alkotásai is mintha emlékeztetnének rá. Van-e valami összefüggés? Ihlette-e Önt valamennyire is Vasarely művészete?
– Nem! Bevallom, régente dühös is szoktam lenni – manapság már nem –, amikor vele kapcsolatban emlegetnek. Amikor még nagyon fiatal voltam, írtam egy levelet Vásárhelyi Győzőnek (Vasarelynek). Tanácsot kértem tőle, így kerültünk kapcsolatba. Egy nagyon csúnya levelet írt vissza, hogy legyek inkább mérnök (a levélhez mellékeltem néhány rajzot is, amelyek amolyan szárnybontogatások voltak legfeljebb, nem volt még akkor semmilyen előképezettségem); naiv gyermekként nekem nagyon rosszul esett, hogy eltanácsol. Aztán később többször is, amikor Németországban vagy Franciaországban egy bemutató könyvben, lexikonban együtt jelentünk meg, mindig kimásoltam és elküldtem neki. Amikor 1983-ban Párizsban volt az egyéni kiállításom, postáztam neki meghívót – a fiát küldte el, ő akkor már beteg volt. A névazonosság jó sztori, de az összehasonlításnak őszintén szólva nem örülök. Én játékosabb vagyok, nem az op-art irányába megyek, engem a testek és a különböző épületrészek játéka, a térbe elhelyezése érdekel. Vásárhelyi Győző az op-art atyja, nagyon tisztelem, le a kalappal előtte, nehogy félreértse valaki – de én Vásárhelyi Antal más vagyok, mással foglalkozom.
– A méltató azt fejtegette, hogy képeinek hangsúlya a középpontra esik, vagy valami hasonló.
– Igen, van egy központi szimmetria munkáimban, de az aszimmetriával is dolgozom. Például ez a kép egy illusztráció, valahol, Szilágyi István Kő hull apadó kútba c. regényéhez. Próbáltam nagyon tömören megfogalmazni a mű mondanivalóját, úgy próbálom megfogni vizuálisan, hogy érződjön a dráma, amit a regényben megfogalmaz. Egészen másképpen nyúltam például Madách Ember tragédiájához, a tizenöt színben, ott didaktikusan – itt, a regény esetében csak a gondolatot fogtam meg.
– Ön természetesen művészszemmel nézi, fogalmazza meg a dolgokat. Mit gondol, az átlagember ezeket a kissé absztrakt műveket felfogja, megérti?
– Kár, hogy nincsenek odatéve a címek, mert azok segítenének. Például ennek a szemben lévő képnek az a címe: A körző csillagkép. És létezik ilyen csillagkép. Elindultam egy valamiből, a körből és körzőből, tömeget csináltam annak a csillagképnek, és összekötöttem egy körzővel. Vagy a másik, a Penrose kocka, abban megpróbálom megmutatni belül, kívül, hátul a többdimenziósságát a térnek. Mindegyiket valamilyen formában, ha van türelme az embernek megnézni, megérti. Nem absztrakt képek ezek, én nem találom absztraknak. Itt vannak a fraktál-elméletek, a háromszögekből épülő Dávid-csillag-szerűség. Itt végül is a háromszög viszonyulása magához és a továbbgondolás a lényeg. Vagy ott van az repülő torony. Pontosan az a lényege, hogy megpróbáltam kívülről is megmutatni, meg a belsőt is, a lépcsőt, ami felvisz, egyszerre. Sokszor a szememre vetik, hogy nem ábrázolok embereket. De az emberek benne élnek az épületekben, meg az épületet is ember alkotta. Vagy ott van például Madách. Először mindenki gondolkodott, hogy az Urat miért nem ábrázolom. Azt mondtam: emberek, én nem vagyok ateista, de megpróbálom a legtökéletesebben ábázolni, egy négyzettel, egy körrel, egy egyenlő oldalú háromszöggel – e három olyan tökéletes forma, amelynél tökéletesebbet az emberiség nem tud kitalálni. Mi nagy építőmesternek tudjuk az Urat – láttam már daliának, öregnek stb. ábrázolni, magam így próbálom megjeleníteni.
Az a lényege az egésznek, hogy az ember egy kicsit gondolkodjon el azon, amit lát, ne csak felületesen menjen el mellette. Nem biztos, hogy az ember, akár ha tanult is, mindennap találkozna ilyen alkotásokkal, amelyekbe én mindig mondanivalót kívánok belevinni. Mondhatnám szerencsém volt, mert akárhol állítottam ki, volt értő közönsége – Japánban, Amerikában ugyanúgy, mint Finnországban, Görög- vagy Spanyolországban.
– Végül hadd kérdezzem meg: hogy került Ön Aradra?
– Véletlenül. Van egy barátom Csíkszeredában – Részegh Botond –, akit az itteni kurátor, Sandu Adrian kiállított. A lényeg: megnézte munkáimat, és azt mondta: szívesen.
Jámbor Gyula / Nyugati Jelen (Arad)