Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Vărzaru, Alex
1 tétel
2011. március 24.
Román történész 1848–49-ről
Becsületükre legyen mondva a Kamikaze szatirikus hetilap szerkesztőinek: amellett, hogy maguk is bolondnak tartják az Avram Iancut felakasztó Csibit, feltették maguknak a kérdést, vajon miről is beszél ez a fickó?
Így érvelnek: 50 évnyi Sergiu Nicolaescu-filmek után arra gyanakszunk, hogy Románia igazi történelme talán más is lehet, mint a tankönyvekben lévő, vagy amit a tévében látunk. Alex Vărzaru provokálta tehát Avram Iancunak a magyarok ellen elkövetett bűnei ügyében Marius Diaconescu történész doktort, a bukaresti egyetem docensét és kollégáját, a volt román külügyminisztert, Adrian Cioroianut. Riporter: Csibi Barna trikóján Románia térképe van, amiről ki van vágva Erdély. Plakátokat szegez ki, amelyeken azt írja, hogy „Vigyázat, ne vásároljatok a zsidóktól”, szélsőséges, eszement. De mondott egy érdekes dolgot: azért akasztja fel Avram Iancut, mert 1848-ban a hadserege kegyetlenkedett és mészárolt három magyar városban. Igaz ez?
Marius Diaconescu: Igaz. 1849-ben, a magyar forradalom és a román ellenforradalom idején, mert tulajdonképpen erről volt szó, mindkét oldalon voltak kegyetlenkedések. Vagyis nemcsak a magyarok gyilkoltak, hanem a románok is, ahol csak tudtak. A nemzeti gyűlöletnek a feltörése volt az, ami abban az időben létezett. Miért? Gondoljanak bele, az egész XVIII. században a románok vezetői azért harcoltak, hogy politikai jogokat harcoljanak ki népük számára. Azonban volt egy nagy problémájuk: a románokat nem ismerték el létező politikai nemzetként. 1848. március 15-én, amikor Kossuth és a többiek proklamálták Budán a magyar nemzet szabadságát, létrehozván az osztrákoktól független államot, mit akaratak azzal? Visszaállítani a Mohács előtti magyar királyságot, amelyben a magyar legyen az uralkodó nemzet, és a többi népet asszimilálják. Ez váltotta ki az erdélyi románok és horvátok ellenkezését. A románok a magyar nemzetállam ellen keltek fel. Vagyis a románokat kihasználták. Erdélyben ők voltak az ellenforradalom fegyveres karja. A történelemkönyvekben mi azt tanultuk, hogy volt 48-as román forradalom, ami nem igaz. Erdélyben ellenforradalom volt. Mi a magyar forradalom ellen harcoltunk, saját érdekeinket védve.
Marius Diaconescu szerint nem lehet tudni, mi történt 48–49-ben, mert mindegyik fél azt publikálta, ami neki megfelelt. A románok csak a magyarok atrocitásairól, és fordítva. Vagyis hazudtak. „Raboltunk, gyilkoltunk, erőszakoltunk, felgyújtottuk a magyarok házait, akasztottunk. Ez volt az 1848-as forradalom az erdélyi románok számára. A magyarok hasonlóképpen cselekedtek”, egészíti ki. Adrian Cioroianu azt mondja: „1848-ban a románokat az osztrák kormány felhasználta a magyarok ellen, az oszd meg és uralkodj elv alapján. De nem lehet beszélni erdélyi magyar vagy erdélyi román holokausztról sem”, állítja a történész.
Székely Hírmondó. Erdély.ma