Július 8-án, vasárnap a Dicsőszentmárton közelében, Küküllődombón az Alsó-Küküllő Menti Ifjak Szövetsége (ALKISZ) és Ádámos község önkormányzata szervezte a vízmelléki hagyományőrzők találkozóját. A két Küküllő közének falvai a Balavásár – Kiskend – Nagykend vonaltól le Balázsfalváig, ritkán jutnak megmutatkozási lehetőséghez. Az ALKISZ Kökényes nevű tánccsoportja Varró Huba és Miklós Mónika vezetésével bemutatta az alsó-küküllői táncrendet, majd több csoport fellépett, eljöttek a dicsőszentmártoni Traian Gimnázium tanulói is. /B. D. : Táncostalálkozó Küküllődombón. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 10./

2000 óta szinte minden évben sikerült beindítani egy-egy új utánpótláscsoportot. A segesvári Kikerics Néptáncegyüttes csaknem 170 tagot számlál, hat csoportba szerveződve óvodásoktól a középiskolásokig. 2008-tól a marosvásárhelyi Varró Huba, a Maros Művészegyüttes táncosa oktatja az ifjakat. – A segesvári Kikerics Kulturális Egyesület 2009-es évi mérlege igen gazdag – mondja Borbély-Kiss László. Gazdagították anyagi eszköztárukat, fesztivált szerveztek, több önálló előadást tartottak, és számos néptáncfesztiválon vettek részt a tánccsoportok. Alaptevékenységük a magyar néptánc gyerekek körében történő népszerűsítése. Az elmúlt esztendő során tucatnyi önálló előadást tartottak Nagyszebentől Marosvásárhelyig. Nagy élmény volt, hogy felléptek a németországi Görlitzben, az Erdélyi Ifjúsági Keresztény Egyesület jóvoltából. /Bölöni Domokos: Több mint misszió. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 8./

Néptáncszínház Kányádi nyomán
Évadkezdő sajtótájékoztató a Maros Művészegyüttesnél
Turnék, tervek, új munkatársak, tavalyi összegzés és új bemutató – a Maros Művészegyüttes vezetőségének szerda délelőtti évadnyitó sajtótájékoztatóján ezen témakörök mentén zajlott a beszélgetés. A kövesdombi székházban megjelenteket Barabási Attila Csaba vezérigazgató üdvözölte, és elmondta: 2013-ban próbáltak új kihívásoknak is megfelelni, ez a most kezdődő évadban sem lesz másképpen.
– Olyan előadásokkal jelentkeztünk, amelyek korábban nem voltak jelen az együttes repertoárján, folyamatosan próbáljuk táncszínházi produkciókkal gazdagítani a műsorkínálatot. Mindezek mellett olyan turnékon vettünk részt, amelyek – noha anyagi szempontból nem voltak kifizetődők – eljuttatták előadásainkat a szórványmagyarsághoz, például Fogarasba. A Bécsben tartott Szem látta, szív szerette... című vendégelőadásunk is óriási sikernek örvendett, a zemplényi néptáncfesztiválon pedig a román tagozat is fellépett, nagyon tetszett nekik mindaz, amit Magyarországon láttak. A magyar tagozat ezek mellett a gyulai Minden Magyarok Fesztiválján is vendégszerepelt, az utánpótláscsapatunk, az ifjak pedig Szabadkán arattak visszhangos sikert. Hétfőn értünk haza Pozsonyból, ahol a Magyar Táncművészek Szövetségének gyűlésén vettünk részt. Immáron e szövetség tagjává váltunk, és ez óriási lehetőségeket hordoz magában. Kialakult az a kommunikáció a magyarországi hivatásos és műkedvelő táncegyüttesekkel, amely idejövetelem idején – 2007-ben – még nem létezett. De nem csak a néptánc területén mozgunk – a mikházi I. Széllyes Sándor-népdalvetélkedő szervezőjeként is bemutatkozott az együttes.
Ami az idei évadot illeti, a munkafolyamat zökkenőmentesen kezdődött, táncosaink elvégezték a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen folytatott tanulmányaikat. Természetesen vannak hiányosságok, a táncszínházi előadások más jellegű felkészítést is követelnek, ezért színészi, szakmai tréningre neveztük be őket Nagyváradon, ahol több előadásban is szerepeltek. Meggyőződésünk, hogy az ott szerzett tudást itthon kamatoztatni fogják. Közeledik az idei premierünk időpontja, a produkció egy tavalyi előadásunk úgymond folytatása. Akkor Kányádi Sándor Vannak vidékek című verse alapján vittünk színre egy táncszínházi produkciót, az idei bemutató alapjául szintén Kányádi-vers, a közismert Fekete-piros című költemény szolgál. Nagyon örvendek, hogy Juhász Zsolt rendező-koreográfus ismét elfogadta meghívásunkat, ő az előadás rendezője. A bemutatóra szeptember 20-án kerül sor, a Fekete-piros című produkcióval veszünk részt az erdélyi magyar hivatásos néptánc-együttesek október 3-a és 6-a között sorra kerülő vándortalálkozóján, amelyet az idén mi szervezünk. Mind az öt táncegyüttes jelezte részvételét a találkozón, amelynek első napjaiban az együttesek előadásait láthatja a közönség, október 6-án, vasárnap pedig a zsűri értékelése, a gálaműsor és a díjazás következik.
Az együttes életében változásokra is sor került: objektív okok miatt Füzesi Albert nem vállalta tovább a művészeti vezetői funkciót, utóda Varró Huba lett. Vannak új tagjaink, örvendünk, hogy a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem koreográfia szakán végzett hallgatók közül sokan felénk kacsintottak, többen jöttek hozzánk táncolni. Anyagi jellegű problémákkal nem küzdünk – a költségvetésünk kevesebb, mint a tavaly volt, de pályázatokkal pótoljuk a hiányzó összegeket. Tárgyalunk a református egyház által visszaigényelt, visszaszolgáltatási folyamat alatt lévő épületben található próbatermünkről, a Maros Megyei Tanács felajánlotta, hogy még 5 évig csak értünk béreli a szóban forgó épületet. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy nem egyszerű dolog táncosnak lenni ebben az alulfizetett szakmában, csodálom, hogy hogyan tudnak igen kicsi fizetésükből megélni a művészeink. És ez a fizetés sajnos nem tőlünk, a vezetőségtől függ.
A közelgő premierről, a Fekete-piros című előadásról a rendező, Juhász Zsolt szólt.
– Kányádi Sándor versét nem kell bemutatni senkinek, alapmű. A néptáncszínházi produkció nem óhajt politizálni, az erdélyi magyarság létezésével kapcsolatos sorskérdésekkel, méltósággal foglalkozik, azzal, ahogyan az erdélyiséget megélték, megélik múltban és jelenben egyaránt. 40 év telt el a vers írása óta, de az nagyon sok elemében ma is aktuális, így a mából indulunk ki. A kérdés, hogy mi történik ezzel a kultúrával, mi zajlik itt? Mindezt erdélyi néptáncokon és mai színházi világon keresztül. Örvendek, hogy a csíkszentdomokosi születésű, többszörös nívódíjas koreográfus táncmester, Kádár Ignác elvállalta a rendezőasszisztensi, Kiss Zsuzsanna és Szélyes Andrea-Natália pedig a jelmeztervezői munkát. Én pedig szívesen dolgozom itt, nagyon szeretem az erdélyi légkört, köszönöm, hogy itt lehetek.
Szélyes Andrea-Natália elmondta, nagy kihívás volt a ruhák megtervezése, hiszen a táncszínházi produkció egészen más jellegű munkát igényel, más a színpadi mozgás, Barabási Attila Csaba pedig az együttes új szervezőjét, Benedek Botondot mutatta be, aki – színművész lévén – színpadközeli ember, tapasztalatát pedig a kultúraszervezésben kívánja kamatoztatni.
– Nagyon sok újítással jelentkezünk a kezdődő évad során – árulta el Benedek Botond. – Ezek egyike, hogy honlapunk folyamatos frissítés alatt fog állni, követhető lesz rajta minden, ami az együttessel kapcsolatos, egészen a naprakész programig. Létrehoztunk egy Facebook-oldalt is, amelyen szívesen várjuk nézőink visszajelzéseit. Szeptember folyamán fellépünk Székelykeresztúron, Jedden, Nagyernyében, ezt követően pedig Sátoraljaújhelyen és terveink szerint Tokajban, illetve Nyíregyházán is. Azon dolgozom, hogy minél többször ellátogathassunk a Partiumba, az új bemutató mellett pedig tovább játsszuk a Szem látta, szív szerette..., a Vannak vidékek, a János vitéz, illetve a Farsangi hangulatok című előadásainkat.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

A néptánc is lehet kortárs – Interjú a Maros Művészegyüttes vezetőjével
Varró Huba több mint húsz éve néptáncos, ötször volt Kárpát-medencei verbunkbajnok, fél éve a Maros Művészegyüttes művészeti vezetője. Varrónak a néptánc az élete, így művészeti vezetőként is aktív táncos maradt, idén pedig verbunkbajnokságot is indít Marosvásárhelyen.
– 2013 augusztusában nevezték ki a Maros Művészegyüttes élére. Milyen problémákkal kell megküzdenie ebben a tisztségben?
– Gyakorlatilag mindenért én felelek, ami az előadásokhoz kapcsolódik. Tehát a zenekar és tánckar tevékenységéért felelek, de én tartom a kapcsolatot az irodával, a vezetőséggel, valamint a műszaki kollégákkal is. A szervezővel eldöntjük, hova megyünk turnézni, milyen előadással, az előadás az adott színpadon elfér-e. Nekem kell ellenőrizni, hogy minden jól menjen a zenekarban, tánckarban, rendben legyen a hangosítás, a fénytechnika.
Az a baj, hogy Erdélyben a kultúrházak nincsenek úgy felszerelve, hogy minden alkotást megfelelően bemutathassunk. Itt van például a Fekete-piros, amelyet a rendező a Maros Művészegyüttes színpadára álmodott meg, viszont ha elvisszük például Szovátára, akkor újra kell gondolni az egészet az ottani körülményeknek megfelelően. Közben pedig az előadásokról is gondoskodni kell. Jelenleg öt műsor fut egyszerre, ilyen sok még nem is volt az együttes történetében.
– Mikor kezdett el néptánccal foglalkozni? Mikor került a Maros Művészegyütteshez?
– Kilencévesen, 1991 márciusában kezdtem el népi táncot táncolni a szüleim javaslatára a meggyesfalvi Bokréta táncegyüttesben. 1995-ben jöttem át a Maros Művészegyüttes utánpótláscsoportjába, a Napsugárba. Ott táncoltam '99-ig, de '98-ban már bejártam próbákra a Maros Művészegyüttesbe, ahol '99 decemberében alkalmaztak is. Ott táncoltam 2013 márciusáig, amikor is féléves fizetetlen szabadságot vettem ki, saját együtteseimmel foglalkoztam, és Németországba mentem.
– Fiatal kora ellenére oktatással is foglalkozik, több tánccsoportot is alapított. Hogyan válik valakinek a tánc hivatásává?
– Ez érdekes kérdés, én is csak tavaly döbbentem rá arra, hogy ez az életem. Tizennégy év oktatás van a hátam mögött, számos táncegyüttest felneveltem és vezetek, rengeteg tanítványom van az együttesben is, akik nálam kezdték, aztán hivatásosak lettek. Aztán vannak saját együtteseim is. A Kökényes Dicsőszentmártonban, amely 2004-ben alakult, száz gyerek három korcsoportban táncol, illetve most indul a negyedik is az óvodában. Van a Kikerics Segesváron. Ezeket én alapítottam, és én vagyok a művészeti vezetőjük. Négy éve pedig aktív oktatója vagyok a marosmagyarói hagyományőrző táncegyüttesnek, a Csurgónak.
Ezenkívül most akarjuk újraéleszteni a Vásárhelyen 2006-ig működő ifjúsági táncegyüttest, a Borókát, amely megszűnt. Több régi taggal együtt – többek közt Moldován Emesével és Portik Vilmossal – úgy döntöttünk, hogy felélesztjük. Tehát folyamatosan jelen van a néptánc az életemben, arra azonban, hogy nem is tudok nélküle élni, Németországban döbbentem rá a tavaly, amikor felajánlották, hogy ott dolgozzak egy gyárban jó pénzért. Feltettem azonban a kérdést magamnak, hogy életem eddigi részét miért fordítottam a művészetre, ha most szalagmunkás leszek. És arra jutottam, hogy engem nem érdekel a pénz. Inkább beérem negyedannyival, de a táncot nem tudom abbahagyni.
– Sokak viszont nem érik be a művészet szeretetével. Nehéz ma új tagokat keresni a csapatba?
– Nagyon nehéz. Sokfelé kell szakadni a mai világban, hogy meg tudj élni a táncból. A fiatalok pedig a kevés pénz miatt nem is nagyon jelentkeznek. Annak idején, amikor nekem mondták, hogy megpróbálhatok az együttes tagja lenni, tizennyolcan voltunk a versenyvizsgán, és nagyon kemény szakmai zsűrizés volt. Én ott aludtam a próbateremben, csak hogy minden műsort beszívjak magamba minél hamarabb, s azt tudjam értékesíteni.
Most azonban versenyvizsgát hirdettünk, s egy jelentkező volt az egy helyre. Ha meg hívok fiatalokat, és nagyon jó táncosokat, azt a választ kapom, hogy ilyen kevés pénzért nem táncolnak. Ez a probléma. Az állam olyan kevésre értékeli ezt a műfajt, hogy abból nem lehet megélni. De hál' istennek, most nem panaszkodhatom: velem együtt tizenhárom fiú és tizenkét hölgy van az együttesben.
– Ön aktív táncosként is részt vesz az együttesben. A művészeti vezetői tisztség hogyan befolyásolja ezt?
– Más együttesekben a művészeti vezetők rég nem táncolnak, igaz idősebbek is, mint én. Nekem most harminckét évesen nehéz lenne teljesen kiszállni. Pedig néha meg kell tennem, mert csak úgy tudom kívülről nézni, hogy jól megy-e az előadás. De nagyon nehéz abbahagyni. Mindegyik előadásban szerepelek, de olyan részletben, hogy attól még tudjam figyelni az egészet, ha nem is elölről, legalább oldalról.
– Milyen célokkal vállalta el a művészeti vezetést?
– 2012 nyarán végeztem a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem koreográfia szakán, a rendezői szakon szeretném folytatni a tanulást. Úgy gondoltam, hogy a tisztség betöltése nekem is lehetőség arra, hogy gyakorolhassam, amit tanultam, illetve az együttesnek is szeretnék segíteni a fejlődésben. Célom, hogy a folklór erős képviselete mellett, kicsit még elbarangoljunk a kortárs táncszínházi világba is, illetve belekóstoljunk új dolgokba, például a flamencóba.
– Hogy látja, van jövője a néptáncnak? Miért hasznos ma?
– Van. Úgy érzem, hogy a néptánc is kortárs, csak hinni kell benne. A néptánc befolyásolni tudja az ember életét, javítja azt. Amellett, hogy közösségben vagy, a tánc javít a testtartáson, a járáson, javulnak a reflexek – akkor is, ha nem lesz hivatásos az ember.
– Nemcsak vezetőként, versenyzőként is megállta a helyét, hiszen ötszörös Kárpát-medencei verbunkbajnok. Az új tisztsége hogyan befolyásolja a személyes érvényesülését?
– A Zalaegerszegen megrendezett Kárpát-medencei verbunkverseny ötszörös győztese vagyok, emellett kétszer nyertem a budapesti legényesversenyen is. Én azonban rövidesen abbahagyom a versenyzést, még egyen szeretnék megméretkezni, a békéscsabai szólótáncfesztiválon. Ezt követően átadom a terepet a tanítványaimnak, a követező generációnak. Illetve a szervezésnek, hiszen idén nagy dologra készülünk: szándékunkban áll megszervezni a város első verbunkversenyét a Vásárhelyi Forgatag keretében.
Ezzel egy 14 éves álmom valósulna meg. Itthon ugyanis nincs versenyzési lehetőség. Kétévente szervezik meg az erdélyi magyar hivatásos táncegyüttesek találkozóját, de annak sincs igazán versenyjellege. Én egy egészséges versenyszellemet szeretnék, hiszen nálunk is vannak, akik megmérkőzhetnek egymással.
Szász Cs. Emese
Krónika (Kolozsvár),

Fergeteges forgatagkezdet
Politikamentes rendezvény – pártnyilatkozatokkal
Csütörtök este a Kultúrpalota nagytermében ünnepélyes keretek között megnyitották a második Marosvásárhelyi Forgatagot, a város magyarságának művelődési rendezvénysorozatát. S bár a főszervezők – Soós Zoltán és Portik Vilmos – hangsúlyozták, hogy a politikamentes rendezvény célja az, hogy visszanyerjük a város tereit, a kulturális programokkal pedig felhívjuk a figyelmet a jelenlétünkre és közelítsünk a többségiek fele, ennek dacára a pulpitushoz lépő vendégek kampányízű nyilatkozatokat tettek a túlságosan hosszúra nyúlt megnyitón. Ezt némiképp ellensúlyozta a Maros Művészegyüttes fergeteges, 50 perces műsora. Kilyén László színművész műsorvezetőként nagyjából összefoglalta mindazt, amit az általa bemutatott addigi felszólalók igen részletesen kifejtettek, mindenki a maga politikai nézetének szemszögéből. Amint már az elején hallhattuk, a Forgatag a város vásárjogához kapcsolódva azt célozza, hogy felidézze a korabeli hangulatot, lehetőséget teremtve a világba szakadt marosvásárhelyieknek a találkozóra. A kulturális rendezvényekkel hangsúlyozzuk a jelenlétünket és „foglaljuk vissza a várost”, hogy „ne érezzük magunkat másodrangú polgároknak” benne. Portik Vilmos örömét fejezte ki, hogy politikusokat is lát a nézőtéren, hiszen az első rendezvény megszervezéséhez „bátorság” kellett. Vissza kell venni Marosvásárhelyt! – hangsúlyozta – és ehhez a politikai erők összefogására van szükség – mondta. Soós Zoltán, ezt a gondolatot folytatva, a Székelyföld kulturális értékeinek az előtérbe helyezését emelte ki. Vásárhelyt megilleti a Székelyföld kulturális központja titulusa, s erre jó igazolás lehet a Forgatag. A marosvásárhelyi románság bizalmatlanul közelít a magyarok kultúrájához, párhuzamos kultúrafogyasztó közönsége van a városnak, ennek a leépítését is célozzák a szervezők a Forgatag rendezvényeivel – mondta többek között Soós Zoltán.
Magyarország kormányának nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, Wetzel Tamás Tamási Áron gondolata nyomán a szülőföldön maradásról beszélt, arról, hogy a magyar kormány kötelességének érzi a külhoniakat erősíteni, ösztönözni az összefogást, amelynek köszönhetően sikerül eredményeket elérni a kisebbségi jogok terén. Erre jó példa a Kolozsvári Magyar Napok, a Forgatag, a kétnyelvűség érvényesítése is, mindezekért támogatták a rendezvényt. Balaicz Zoltán, Zalaegerszeg alpolgármestere a két város között kialakult mély és sokrétű baráti kapcsolatról, arról a szellemi, érzelmi kapocsról beszélt, ami valójában mindazt erősíti, amiről az államtitkár említést tett. Peti András alpolgármester annak a szellemi örökségnek az ápolását tartotta fontosnak, amelyet eleink, többek között a Kultúrpalota építői hagytak hátra. Épületeinket, tereinket be kell laknunk, és erre jó alkalom a Forgatag – mondta, és kitért a kulturális párbeszéd fontosságára, amelyet a hivatal is szorgalmaz. Reményét fejezte ki, hogy a nemsokára megújuló várban is lehetőség lesz arra, hogy hangsúlyozzák: Vásárhely Erdélyben fontos kulturális központ. Toró T. Tibor, az EMNT elnöke a szervezőket dicsérte „amiért csodát teremtettek” és „feladták a leckét a politikusoknak”. Négyszer próbálkoztak a politikusok, hogy összefogjanak, de ez a mai napig nem sikerült, ezért is kellett „bátorság” a Forgatag megszervezéséhez. Aztán részletesen ecsetelte az autonómia gondolatát, ami szerinte csak erősítheti azt a törekvést, amelyet a szervezők is célul tűztek ki. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke arról a sokéves munkáról beszélt, amelynek következtében sikerült elérni, hogy lehessen Kolozsvári Magyar Napokat és Forgatagot szervezni. Ez a mindennapi megélhetésért folytatott küzdelem eredménye is. De ahhoz, hogy megértsék a többségiek, hogy mit akarunk, elfogadják a politikai törekvéseinket, valóban szükség van az interkulturalitásra, a kulturális párbeszédre. Jeleznünk kell a román társadalomnak, hogy nem kell félniük a céljainktól, mert semmit nem akarunk elvenni tőlük – mondta, majd hozzátette: ez csak a kezdet, a párbeszédet folytatnunk kell. A szövetség elnöke kifejtette, szükség van arra, hogy a magyar kormány támogassa a törekvéseinket, de fontos, hogy a románok is elfogadják ezeket. Aztán kitért arra is, hogy a mi és az apáink nemzedékének felelőssége, kötelessége megmagyarázni az 1989 után születetteknek, hogy honnan indultunk el – mondta, utalva az 1990-es marosvásárhelyi eseményekre –, hova jutottunk, mi az az örökség, amelyet ápolnunk kell, de világossá kell tenni a célokat is.
A majdnem egy órát tartó megnyitóbeszédeket a Maros Művészegyüttes műsora követte. Varró Huba válogatásában, Moldován Horváth István zenei szerkesztésében Maros menti, sóvidéki és mezőségi néptáncokat láthattunk, énekelt Kásler Magda és Fekete Orsolya. Barabás Attila Csaba, a Maros Művészegyüttes vezetője lapunknak elmondta, kötelességének érezte, hogy a Forgatag „családtagjaként” népi kultúránk és hagyatékunk legjavát vonultassa fel a színpadon. Hogy valóban nagy az érdeklődés a színvonalas kulturális rendezvények iránt, jelezte az is, hogy a megnyitót követően Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint dzsesszelőadására zsúfolásig megtelt a Teleki Téka nagyterme is. A szervezők remélik, hogy ilyen nagy lesz az érdeklődés a további rendezvények iránt is.
Vajda György, Népújság (Marosvásárhely)

A Nemzeti Összetartozás Napja Marosvásárhelyen
Június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján több megemlékezést is tartanak Marosvásárhelyen. Összefoglaljuk az események programját.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete a Bolyai téri unitárius templom udvarára várja csütörtökön délután fél 5-re azokat, akik emlékezni akarnak.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Magyar Polgári Párt csütörtök este héttől tartja közös rendezvényét a Maros Művészegyüttes székházában. „A több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme” – áll a meghívóban, amely gondolat szellemében szervezik meg évről-évre június 4-én, a magyarság történetének e szomorú dátumán a megemlékező rendezvényeket Erdély-szerte. „Erőt ad számunkra, hogy 2010. június 4-én a Magyar Országgyűlés is kinyilvánította ezt. Meggyőződésünk, hogy a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről rendelkező törvény hozzájárul a nemzeti megújuláshoz, az előttünk álló történelmi feladatok megoldásához. Erdélyi magyarságunk jogérvényesítésért folytatott küzdelmének szimbolikus helyszíne Marosvásárhely, ezért is döntöttünk úgy, hogy idén itt szervezzük meg a Magyar Polgári Párt és az RMDSZ közös megemlékező rendezvényét” – fogalmaznak a szervezők.
A rendezvényen megtekinthető a Maros Művészegyüttes produkciója. A magyar történelem egyik legnagyobb traumát jelentő eseménye, az első világháború kitörésének századik évfordulójára készült a társulat Imádság háború után című táncszínházi előadása. Az emlékezés kövei ott vannak szinte minden magyar faluban, városban impozáns emlékművek, szobrok formájában. Minden falu számon tartja név szerint az elesetteket. A táncjáték fontos eleme a háborús témájú magyar líra, amely kortársként éli meg és dokumentálja a művészet erejével e szörnyűségeket. Valós izgalmat jelentenek a lövészárkokban született háborús naplók és a frontkatonák háborús visszaemlékezései, e borzalmakat is megidézve tesznek táncos visszaemlékezést a nagyapák életét meghatározó háborúkra a Maros Művészegyüttes táncosai – áll az esemény leírásában. Az előadás koreográfusa Varga János; a koreográfus asszisztense Hajdú Flórián. A zenét Bonczó István jegyzi, a díszletet Boka Gábor, a jelmezt Bandi Kati, művészeti vezető Varró Huba, igazgató Barabási Attila Csaba.
A VI. Páros csütörtök a Balladában elnevezésű rendezvénysorozat június 4-ei témája: Van-e trianoni lelküket? A beszélgetőest vitaindítója Tamási Zsolt József történész, a Római Katolikus Gimnázium igazgatója. A rendezvény, amelyre a szervezők előzetes bejelentkezést kérnek az érdeklődőktől, csütörtök este 8 órától kezdődik.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Tízéves a Kökényes Néptáncegyüttes
Ünnepelt Dicsőszentmárton magyar közössége
November első szombatján Dicsőszentmártonban a Kökényes Néptáncegyüttes megalakulásának tizedik évfordulóját ünnepelték. A stafétaváltás megható pillanatait, a felnőttkorba lépett első generáció búcsúját a népi együttes tagjai a város közösségével ünnepelték, a rendkívüli eseményben jeles anyaországi vendégek és megyei elöljárók is osztoztak.
A művelődési otthon előterében a Halmen Wilhelm által vezetett, fiatalokból álló Harmónia fúvószenekar akkordjai fogadták a születésnapra érkezőket. A szórvány jelzőt ezúttal megcáfolva, a hétköznapi létezéséből kilépő magyarság zsúfolásig töltötte a város művelődési otthonát. Az együttes-tagok hozzátartozói, barátai mellett az egykor Kis- Küküllő vármegye székhelyeként szolgáló Árpád-kori települést megtisztelte jelenlétével az anyaországból érkezett dr. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, a hajdúszoboszlói testvértelepülés küldöttsége, Szabó Árpád, a megyei tanács alelnöke, a megyei RMDSZ elöljárói Brassai Zsombor vezetésével, Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere, de a helyi polgármester, Meghesan Sorin is a magyar közösséggel ünnepelt, akárcsak a Dicsőszentmárton környékbeli települések elöljárói.
Az együttes tízévi munkájából vetített képes összefoglalóval nyújtottak ízelítőt, majd kalotaszegi táncrenddel indítottak az együttes legidősebb tagjai, amit az évek során nyújtott támogatások iránti köszönetnyilvánítások, oklevelek átadása követett.
Amint Fodor Sándor József, a Kökényes Néptáncegyüttes vezetője felidézte, a 2005-ben alakult tánccsoport létrejötte és fennmaradása Varró Huba oktatónak, a Maros Művészegyüttes volt táncosának és Vásárhelyi Mónika társoktató munkájának, az együttestagok szüleinek és a támogatóknak köszönhető. Az elmúlt évek során a néptánctanulás mozgalommá fejlődött, ugyanis nemcsak dicsőszentmártoni, hanem környékbeli gyerekek és fiatalok is megízlelték a népi kultúra világát. 2005–2008 között a Kis- Küküllő Alapítvány, 2008–2015 között az Alsó-Kis-Küküllő menti Ifjúsági Szövetség vállalta fel a gazdasági menedzselést Kakassy Sándor, illetve Gagyi Zoltán irányításával. Idén júniustól az együttes jogi személyi státussal bír. Amint az egyesület elnöke elmondta, a külföldön és belföldön egyaránt sikeresen szereplő együttes különböző korcsoportokból álló tánckara tíz év alatt huszonnégy tájegység néptánc- és népdalörökségét tudta hitelesen megjeleníteni a színpadon, ugyanakkor mesefeldolgozásokat és táncszínházi produkciókat is rendszeresen műsorukra tűztek. A kezdetektől hozzávetőleg háromszáz gyerek és fiatal fordult meg az együttesben. Évente átlag húsz fellépésük volt, az eltelt évtizedben ez kétszáz előadást jelent. Az együttesvezető sikerként könyveli el, hogy a néptánc-együttes tagjai nem az utcán, illetve a tévé és számítógép előtt töltötték szabadidejüket, hanem testi-lelki épülésükön dolgozva, általános műveltségüket fejlesztve megtanulták népük kultúrájának jellegzetességét, mindeközben olyan egyedi tudásra tettek szert, amit más gyerekek esetleg elmulasztottak. Ezek a fiatalok mások lettek viselkedésben, életfelfogásban egyaránt, életstílusuk, egyéniségük megváltozott, és ami a legfontosabb, kialakult az identitástudatuk. A gyermekeik lépteit erkölcsileg és anyagilag támogató szülői közösség számára is összekovácsoló erővel bír a néptánc-együttes, mivel az együttes fejlődését, megmaradását segítő szülők között is barátságok születtek – hangsúlyozta az együttes vezetője.
A megmaradás záloga – szálfaegyenes gerinc
Dr. Szili Katalin köszöntőjét Márai Sándor-idézettel kezdte: "…Ha ünnepelsz, ünnepelj egészen, a lelked is öltöztesd ünneplőbe…" Szívből jövő köszöntője a Márton-nap, illetve a hét végén a szórványban élő magyarságot ünneplő nap közelségét is idézte, amit igencsak fontos eseménynek tart, mert a dicsőszentmártoni, illetve a hozzá hasonló közösségek meg tudták őrizni nyelvüket, kultúrájukat. Értékelte az együttes megálmodóinak, alapítóinak, fenntartóinak munkáját, amely révén elsőrendűvé vált a népi táncunk, zenénk megtartása és átadása a következő generációknak. A szórványban élő magyarság, illetve a tömbben élő erdélyi magyarság táncában egyaránt a szálfaegyenes gerincet idéző testtartásra tett utalást, mely a mindenkori megmaradás záloga. Befejezésként Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár üdvözletét tolmácsolta a jelenlévőknek.
A kalotaszegi, mezőségi, Kis-Küküllő menti táncrendhez az Üver zenekar szolgáltatta a talpalávalót, miközben a Kökényes mindhárom korcsoportja felvonult, a leköszönő felnőtt ifjak, a nagyok, illetve a kicsik, pár percig szűknek is bizonyult a színpad befogadóképessége. Az elköszönő generáció tagjai mellényüket és egyéni végrendeleteiket adták át az ifjabb generációnak, közülük egyik gondolatai imígyen hangzottak: "A tánc kikapcsolódás, szenvedély, mely összeköt, új barátságokat szül, egyszerűen szeretjük. Őrizzétek örökké a szívetekben és jusson eszetekbe mindannyiszor… Ha a táncunkat nézed, szívünk szavait hallod."
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

’56-os gálaműsor és megemlékezés
Őszi csoda Marosvásárhelyen
Őszi csoda címmel szervezett hétfőn este ünnepi gálaműsort az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT). Az eseményre a Kultúrpalota nagytermében került sor.
Az ünnepi megemlékezésen felléptek Kilyén Ilka, Kilyén László, Ritziu Ilka Krisztina színművészek, a Fagyöngy citerazenekar, a vártemplomi Musica Humana kórus, Csíky Csaba vezényletével. Varró Huba és társulata erdélyi verbunkokat és legényest adott elő.
Műsorvezető Kilyén László színművész volt. Beszédet mondott Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke, Izsák Balázs, az SZNT elnöke, a csíkszeredai főkonzulátus részéről Csige Sándor Zoltán vezető konzul. Az ’56-osok nevében Kelemen Kálmán kapott szót.
Sándor Krisztina hangsúlyozta: a 60. évfordulóról ugyanúgy meg kell emlékezni, mint bármely más erdélyi történelmi évfordulóról, amely sok üzenetet hordoz magában. 60 évvel ezelőtt olyan események történtek Budapesten, majd azt követően Erdélyben is, amelyeknek a hatását a mai napig érezzük. "Számomra legfontosabb az, hogy amíg még élnek közöttünk ’56-osok, akik fiatalként cselekvően részt vettek a forradalmi eseményekben, minél többet tanuljunk tőlük. Egyfajta bizonytalanságot érzek azokban a fiatalokban, akik most keresik az utat, a jövőt, akár Erdélyben, akár a nagyvilágban, ezért lenne fontos, hogy amíg vannak közöttünk olyanok, akik annak idején fiatalon kockáztatták az életüket, legyen időnk meghallgatni őket, mert szükség van azokra a tapasztalatokra, amelyeket akkor átéltek, anélkül talán, hogy belegondoltak volna a következményekbe, de hiszem azt, hogy ez a fiatal nemzedéknek jó példa, úgy, ahogyan az ’56-osoknak is példa volt az, ami 1848-ban történt".
A keresztény ember önmaga fölé sem világi hatalmat, sem bálványokat nem helyez, csak a teremtő Istent
Izsák Balázs a Népújság kérdésére, hogy mit jelent számára ez a megemlékezés, egyetlen szóval válaszolt: a szabadságot.
"Létezik a szabadságnak egy európai megközelítése, és ez a keresztény szabadságeszményben gyökerezik. A székely szabadságeszmény is a keresztény hitben, a keresztény szabadságeszményben gyökerezik, azzal azonos, hiszen a székelyek – akik nem voltak jobbágyok –, amikor jobbágysorba került közülük jó néhány, akkor azt már az egész székely társadalom jogsérelmeként, a székely szabadság megsértéseként élték meg. A székely nép a szabad emberek szabadon vállalt közössége volt. Tulajdonképpen a forradalmak, ’56 is, ’89 is ehhez a keresztény szabadságeszményhez kapcsolódnak. Ahhoz, hogy a keresztény ember önmaga fölé sem világi hatalmat, sem bálványokat nem helyez, csak a teremtő Istent. Egyenesen áll a világi hatalmak előtt, úgy, mint Eszter könyvében Márdokeus Hámán előtt.
Megéri nemes eszmékért kiállni!
A Népújság megkérdezte a jelen levő 56- osokat, mit jelent számukra a hatvanadik évforduló, és mit üzennek a fiatalabb nemzedékeknek
Gráma János: "1956 a magyar szabadságharc évfordulója. Számomra sokat jelent: azt jelenti, hogy gondolnak ránk, akik valaha valamit tettünk a magyarokért, a magyar felszabadulásért. A Jóisten megsegített, és egészségem van, munkahelyem van. Ünnepelni, megemlékezni fontos azokról az eseményekről, amelyek a magyarságot lépésről lépésre előrevitték. Emlékeztetnünk kell a gyermekeinket, unokáinkat, hogy figyeljenek a jövőre, a magyarság további fejlődésére, és tegyenek azért, hogy a magyarság minél magasabban tündököljön."
Varga László: Nagyon sokat jelent. Részt vettem a forradalom első felében, a szép részében, azt az egységet, azt a spontán kialakuló teljes egységet nem lehet elfelejteni. A mai fiataloknak is pontosan ezt üzenem: megérteni, hogy aki hozzánk tartozik, aki hozzánk akar tartozni, ezt így kell tudomásul vennie.
Kelemen Kálmán: Hálát adok a Jóistennek, hogy megértem ezt a 60 esztendőt egészségben, és nem bánva azt, hogy annak idején, ezelőtt 60 évvel, egy komolyabb, becsületesebb életre tanított meg, igaz, hogy nehéz börtönévek és baragani fogság árán. Keserves volt, de akkora élettapasztalatot adott, amit bátran átadhatok a mai fiataloknak: azt, hogy már fiatalon megéri nemes eszmékért kiállni. Akár szenvedések árán is érdemes kiállni a jogok, a szabad gondolkodás és a becsületes, lelkiismeretes élet céljainak a megvalósításáért, és főleg a felelősségvállalásért, az adott szó becsületéért, ami a mai napig is érték kell legyen a közéletben.
Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely)

Telt ház Dicsőszentmártonban
A Kökényes évbúcsúztatója
Karácsony harmadnapján zsúfolásig telt a dicsőszentmártoni művelődési ház, ahol újra a helyi Kökényes Néptáncegyüttes évzáró műsorának tapsolhattak. A nyolcadik alkalommal megtartott évbúcsúztató idén A bor útja címet kapta.
Fodor Sándor József, az együttes vezetője elmondta, a hagyományos évzáró műsorban a teljes Kis-Küküllő mente tánctárát – Enyedtől Balavásárig – feldolgozták. Amint hangsúlyozta, minden évben „omlik a nép erre az elő- adásra”. Következetesen karácsony harmadnapján tartják, amely még ünnep, de már nem annyira a családi együttléthez kötött, így van idejük az embereknek előadásra is időt szakítani. Mivel hagyományt teremtettünk az évzáró elő- adásokkal, a dicsőszentmártoni közösség és a környékbeli települések lakossága is várja ezt a dátumot, függetlenül attól, hogy milyen napra esik. Mint kérdésünkre elmondta, minden évben más-más tematikája van az előadásuknak, a tavalyit például Karácsonyi vásárok címmel illették, és e témakörre építették fel a néptáncegyüttes műsorát. Az előadás első részében bemutatkozott a Kökényes Néptáncegyüttes mind a négy korcsoportja. A 4–6 évesekből álló Morzsa Kökényes népi gyermekjátékokat és elő- készítő táncokat, a 6–10 éveseket tömörítő Apró Kökényes a nyárádselyei „istványozást” és nyárádmenti táncokat, a 10–16 évesekből álló Kis Kökényes német és kalotaszegi táncokat, a 18–24 évesekből álló Nagy Kökényes tagjai keménytelki táncokat mutattak be. A második részben A bor útja tematikus táncösszeállítással a küküllőmenti táncokat hármas egységbe rendszerezve dolgoztak fel román, magyar és cigány táncokat. „A küküllőmenti borrégió északnyugati része egybeesik a Maros, valamint a Nagy- és Kis-Küküllő vidékéhez tartozó Alsó-Vízmellékkel, Kutasfölddel és az Erdély-hegyaljával, Enyed vidékével, ami számunkra a néprajz-, népzene- és néptánckutatás szempontjából is fontos. A bortermelés, borfogyasztás ugyanis meghatározó szerepet játszott e néprajzi tájegység településeinek életében, így néptáncaiban is” – hangsúlyozta az együttesvezető. A Communitas Alapítvány által támogatott évzáró elő- adás zenéjét a marosvásárhelyi Üver zenekar biztosította, koreográfus Varró Huba, koreográfusasszisztensek: Bugnár Zsolt, Ramasz László, Kósa Ruben volt, dramaturg: Bereczki Éva, meghívott vendégek: Seprődi József és Székely Varga Béla, a Népszínház egykori tagjai, akik aktívan közreműködtek a borparódia jelenetében, a fény- és hangeffektust pedig Tóth László és Koppány István biztosította. A műsor a hármas egységet nemcsak a vidék földrajzában és az itt élő nemzetiségek táncában jeleníti meg, hanem a víz-bor-vér, isten-pap-ember, menny-föld-pincék szimbolisztikájában is. Az előadás bizonyítéka annak, hogy a bor, a zene és a tánc a mámor érzésével minden idők emberét magával ragadta – fejtette ki az együttesvezető.
Szer Pálosy Piroska Népújság (Marosvásárhely)

Hálával és főhajtással
Emlékező ünnepség és fáklyásmenet
Szombat délután 6 órától a Kultúrpalota kistermében emlékezett az Erdélyi Magyar Baloldal és az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete az 1956-os forradalom hőseire. Az ünnepi megemlékezést követően a résztvevők égő fáklyákkal vonultak fel a Vártemplomba.
A Vártemplom udvarán megkoszorúzták az emlékkopjafát, majd a templomban Henter György református lelkész vezetésével közös imával emlékeztek az 1956-os áldozatokra.
A kisteremben tartott megemlékező ünnepségen Csige Sándor csíkszeredai konzul idézte fel az eseményeket, és arra figyelmeztetett, hogy „erkölcsi kötelességünk meghajolni azok előtt, akik a szabadságért vállalták a meghurcoltatást”.
Dr. Tamási Zsolt történész szerint az 1956-os forradalom és szabadságharc „másként szólt Magyarországon és másként Erdélyben”. Ezeket a különbségeket emelte ki beszédében. Véleménye szerint a forradalom utáni időszakban történt tömeges meghurcolás célja az volt, hogy megtörjék a magyar közösséget.
A rendezvényen meghívottként voltak jelen azok, akiket itt, Erdélyben börtönbüntetésre ítéltek a forradalom leverése után. Orbán Matild, Szilágyi Domokos, Kelemen Kálmán és Gráma János idézte fel röviden börtönélményeit.
Vass Levente, az RMDSZ marosvásárhelyi elnöke arra kérte a marosvásárhelyieket, hogy bízzanak a politikai vezetőkben, és az értelmiséggel közösen próbálják összefogni a közösséget, hogy „együtt legyen erőnk és bátorságunk előre menni”.
A megemlékező ünnepségen verset mondott Domokos Ferenc és Holbach István bolyais diák, fellépett Buta Árpád énekes, Varró Huba és társulata néptáncokat adott elő. Műsorvezető Tamás Csanád, a Bolyai líceum 12. osztályos tanulója volt. Mózes Edith / Népújság (Marosvásárhely)

Kökényes-gálaműsor… leánykérővel
November utolsó szombatján a dicsőszentmártoni Mihai Eminescu Művelődési Házban került sor a Kökényes néptáncegyüttes év végi gálaműsorára. A Kökényes múltjáról és jelenéről, a múlt szombati rendezvényről Varró Huba táncoktatóval beszélgettünk.
– Mióta működik, próbál és tart előadást a dicsőszentmártoni Kökényes?
– Tizenhárom évvel ezelőtt kezdte el a próbákat a dicsőszentmártoni Kökényes néptáncegyüttes, amelynek már a legelején több mint 30 tagja volt. Közülük kerültek ki azok a tánckedvelő ifjak, akik 2006-tól Kökényes néven lépnek színpadra, és csoportjai napjainkban már Maros megye legjobb néptáncegyüttesei között van nyilvántartva. A hagyományőrző csoport sok erdélyi és külföldi néptáncfesztiválon lépett fel az elmúlt időben, és számos elismerést aratott. A Kökényes négy korosztályos csoportjában jelenleg több mint 120 gyerek és fiatal táncol. Évente két alkalommal nemzetközi rangú néptáncfesztivál házigazdái vagyunk, a Vízmelléki hagyományőrzők találkozóját, illetve a Kiöntött a Kis-Küküllő néptánctalálkozót 2007 óta szervezzük meg rendszeresen. Év végén gálaműsorra hívjuk közönségünket, táncházi produkciót vagy hagyományos folklórműsort bemutatva.
– Arra kérlek, említsünk meg néhány nevet azok közül, akik az elmúlt évek során fontos szerepet játszottak az együttes éle-tében…
– Az együttes vezetői Fodor Sándor József és Gagyi Zoltán, akik nagyon sokat talpaltak az elmúlt évek során a Kökényes érdekében. Oroszlánrészük volt abban, hogy 2010 elején, az ALKISZ ifjúsági szervezet jóvoltából korszerűen felszerelt edzőteremhez jutottunk, ahol havonta rendszeresen van felnőtt-táncház. A kiszállásokhoz a városi önkormányzat szokott járművet biztosítani, a ruhákat önkormányzati támogatásból, illetve pályázatok révén szereztük be. A feltételek egyre jobbak, idén tizedik alkalommal vehettek részt táncosaink saját szervezésű, egyhetes tánctáborban. A kisebbek rendszerint Magyarón mélyítik el tánctudásukat, a nagyobbak a magyarországi Fertő-tó partján vernek tábort évről évre. A táncoktatásban Vásárhelyi Mónika segítette munkámat az évek során. Újabban segítségünkre van a tánctanításban Bugnár Zsolt és Kovács Melinda, akik egykor tanítványaim voltak.
– Kik léptek fel a múlt szombati, idei gálaműsoron?
– A Gyöngyszemek című előadás – az elmúlt évekhez hasonlóan – nemcsak rólunk, a Kökényesről szólt. A gálaműsor díszvendége volt a marossárpataki Székely János hagyományőrző néptánccsoport és a Debreceni Egyetem Hortobágy néptáncegyüttese. Mindkét tánccsoporttal már hosszú ideje kapcsolatot tartunk fenn. A debreceniekkel kölcsönösen látogatjuk egymást, a sárpatakiak tánctudását mindig nagyra értékeltem. Szívesen tettem eleget Módi Attila és Cozma Ferenc néptáncosok meghívásának, s vettem részt különböző tánctalálkozókon, faluünnepségeken. Aztán megismertem egy kedves és szép leányt a településen, s azóta még szorosabb kapcsolat fűz oda. Szeptembertől, együttműködve a marossárpataki önkormányzattal, az iskolában táncoktatást indítottunk, amely nagy sikernek örvend.
– Úgy hallottam, a szombati néptáncműsorokat követően leánykérés is történt a színpadon…
– Úgy gondoltam, hogy a gálaműsor kiváló alkalom arra, hogy bebizonyítsam a Tímeához való ragaszkodásomat, és megkérjem a kezét. Mindketten imádjuk a néptáncot, ő a marossárpataki hagyományőrző tánccsoport tagja, ezért az előadás idejére terveztem be a leánykérőt. Azt hiszem, nemcsak a nagyközönséget leptem meg ezzel, hanem barátaimat és szerelmemet is, mivel kevesen tudtak a dologról…
– Sok boldogságot kívánok! Úgy értesültem, a gálaműsor keretében népdalénekeseknek is tapsolhatott a közönség…
– A Fölszállott a páva két győztes szólistája tisztelt meg jelenlétével: Vrencsán Anita és Vaszi Levente, illetve mikrofonhoz lépett a marossárpataki Berekméri Réka is, akik színesebbé, élvezetesebbé tették a néptáncműsort. Továbbá el szeretném mondani, hogy jólesett néhány politikusunk megtisztelő jelenléte. A közönség soraiban ült Novák Csaba Zoltán szenátor, dr. Vass Levente parlamenti képviselő, illetve Kozma Mónika, a megyei tanács elnökének tanácsadója. A gálaműsort Katalin-napi bál követte, amelyet a vámosgálfalvi kultúrotthonban tartottunk. A zenét itt is, akárcsak a dicsőszentmártoni színpadon, az Üver zenekar szolgáltatta. Róluk tudni kell, hogy az együttes tagjai több hangszeren játszanak, ami több lehetőséget kínál, ezzel is megnyitva a lehetőségek kapuját a közönség előtt. A néptánc és a népzene ünnepe a hajnali órákban ért véget. Berekméri Edmond / Népújság (Marosvásárhely)