Egy gyászjelentés tudatta a december 12-i Népújságban, hogy a közönség egyik kedvence, a népdal és magyar nóta egyik kiváló tolmácsolója, Balogh Dénes örökre elment. Temetésén kevesen vettek örök búcsút tőle. Torma Irma olvasói levelében megkérdezte, hol voltak a népdal- és nótaszerető emberek, hol van a Maros Művészegyüttes vezetősége, az együttesbeli volt kollégái, ők nem jöttek el a temetésére. Régi jó barátja, Varró Domokos emlékezett meg az elhunytról, Alsóboldogfalva szülöttjéről. Balogh Dénest 72. évében, 2005. december 10-én érte el a halál. Az alsóboldogfalvi temetőben nyugszik örökre. Számára kedves volt Marosvásárhely, de még kedvesebb a szülőfalu határa. Úgy 40 évvel ezelőtt éppen kaszált az út mentén és dalolt, amikor egy arra járó személygépkocsi a közelében megállt és elhívták, énekeljen a marosvásárhelyi Székely Népi Együttesnél. Több ezer helységben több ezer népdal csendült fel Balogh Dénes előadásában, színpadokon, előadásokon, rádióban. /Varró Domokos: In memoriam Balogh Dénes. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 10./

In memoriam Both Gyula
"Ha azt akarjuk, hogy életünk igazán értékes legyen, akkor olyanná kell lennünk, aki másokért tesz valamit."
Az augusztus 10-i Népújságban jelent meg a gyászjelentés, hogy a családbarát Both Gyula örökre befejezte földi pályafutását. Szerette az életet, a jó hangulatot, a közösségért sokat fáradozott. Nyugdíjasként is állandóan tevékenykedett. A Szomszédság szervezet alapító tagja, elnöke volt, amely 1986-ban kezdte működését, jogi személyként 1992-ben jegyezték be. Gyuszi bácsi ebben a szervezetben azért tevékenykedett, hogy összefogásra buzdítsa a családokat, hogy erősebb érdekvédelmet biztosíthassanak nekik, miközben felkarolják a kultúrát, a gyereknevelést és szociális hálót építenek ki. 1997-ben Marosvásárhelyen megszervezte a családszervezetek, a nagy családokkal foglalkozó egyesületek, a Kolping-szervezetek közös konferenciáját. Ezen részt vettek a magyarországi és nyugat-európai szervezetek is.
A Nagycsaládok Egyesületénél szintén elnökként tevékenykedett. Közben felkarolta a népművészetet, több településen oktatta a bútorfestés művészetét. Az ehhez kapcsolódó tevékenységéből kötet is született.
Fáradhatatlanul igyekezett adományokat gyűjteni, amivel az árvízkárosultakon vagy szűkös anyagi körülmények között élő családokon segített.
Szerette a természetet, kirándulásokat, táborokat szervezett. Kiállításait is nagy figyelem övezte.
Feleségével, Gizellával idén ünnepelték 50. házassági évfordulójukat. A felvétel ez alkalommal készült.
Legyen e pár sor búcsúzó. Pihenj békében.
Nagyon fogsz hiányozni mindazoknak, akik ismertünk, tiszteltünk és szerettünk.
Varró Domokos, Marosvásárhely. Népújság (Marosvásárhely)

Ne essünk szét, mint kioldott kéve!
Rohamosan közelednek a helyhatósági választások, polgármestereket, megyei tanácselnököt, tanácsosokat választunk. Ezekben a napokban sokan foglalkoznak(zunk), írnak, beszélnek úgy a sajtó, mint az egyszerű polgárok, akik gondolataikat, aggodalmaikat, véleményüket kinyilvánítják az újságban, a rádióban, televízióban, ahol tehetik.
Én is ezt teszem, küzdök mindaz ellen, ami rontja életünket, ami árt a magyarságnak. Küzdök azokért a célokért, jogainkért, amik szépítik, javítják sorsunkat.
Az RMDSZ kormányban való jelenléte idején megszerzett jogok veszélybe kerültek, erre van példa, nem is egy. Az új többség, amely megbuktatta (árulás útján) az előző kormányt – amely nem tűnt annyira magyarellenesnek, mint a mostani, és olyan intézkedéseket hozott, melyek előnyére váltak a magyarságnak. Többek között a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemről beszélek.
Az új kormány szerint nincs szükség a magyar karra. A kisebbségek mintha nem is léteznének. Nincs szükség anyanyelvünk használatára, hagyományaink megőrzésére. Eltökélték, hogy teljesen elsorvasszák a magyar egyetemet, s hogy sok bajt okoznak a városban, a Székelyföldön, az országban.
Az erkölcsileg romlott politikában csak olyan valaki tud változást hozni, megakadályozni a ránk nézve hátrányos megkülönböztetést, aki sokkal okosabb, diplomatikusabb, hatalmasabb ezeknél.
Az orvosi egyetem ügye Marosvásárhelyen konfliktust is gerjeszthet. Még elképzelni is rémes, hogy mi lenne, ha valakik megkísérelnék megváltoztatni múltunkat.
Visszatérve a helyhatósági választásokhoz, a néhai dr. Ágoston Albert sorai, gondolatai jutnak eszembe, ami nagyon időszerű: "Ha szétszakadunk kis csoportokra, egyedekre bomlunk szét, mint kioldott kéve, szétesünk, és előbb-utóbb felszámoljuk önmagunkat!"
A lényeg: magyar polgármesterünk csak úgy lehet, ha mindannyian elmegyünk szavazni és ha egy jelöltre fogunk szavazni! Mindez június 10-én válhat valóra.
Varró Domokos,
Marosvásárhely. Népújság (Marosvásárhely)

Könyvajánló
A marosvásárhelyi Garabontzia Kiadónál megjelent Varró Domokos Reszket a bokor, mert… (drámai színjáték) című kötete, amely Petőfi Sándor és Szendrey Júlia tragikusan rövid szerelméről szól. A könyv második felében a Riporter című színdarabot olvashatják, melyet az EMKE 1996-ban dicsérő oklevélben részesített – közölte a szerző, lapunk hűséges levelezője.
Népújság (Marosvásárhely)

Támogasd, írd alá!
Marosvásárhelyen az RMDSZ II-es körzete bővített választmányi gyűlést tartott az egyetemi könyvtárban. Jelen volt dr. Vass Levente képviselő, az RMDSZ szervezetének elnöke és Kali István ügyvezető elnök is. Vass Levente megköszönte a segítségünket, és további támogatásunkat kérte. 
Hangsúlyozta, hogy a mi feladatunk, hogy érthetők legyünk és hogy reális képet fessünk helyzetünkről. Ne feledjük: a Minority Safepack európai polgári kezdeményezés erős eszköz a kezünkben. Célja, hogy törvényi szintre emelje az Európában élő őshonos kisebbségek védelmét. Ehhez egymillió uniós állampolgár támogató aláírására van szükséges, legkevesebb 250 ezerre Erdélyből.
Ezzel jelezzük Brüsszelnek azt, hogy az 50 milliót számláló őshonos kisebbségek sorsa nem lehet másodlagos.
Európai védelem, törvényes garancia illet meg bennünket! Éppen ezért az aláírásokat továbbra is gyűjteni kell!
Az aláírásgyűjtők mostanig szép számot regisztráltak, de megjegyezték, hogy a honfitársaink passzívan viszonyulnak, azzal utasítják el a gyűjtőket, hogy „én nem politizálok, hagyjanak békén, úgysem ér semmit az egész...” stb. Ilyen és ehhez hasonló felfogású magyarokkal jómagam is találkoztam az aláírásgyűjtés során. Szerencsére az ilyenek kevesebben vannak. Nagy részük megérti, hogy több jogot, nagyobb biztonságot akarunk kivívni közösségünknek, és azt, hogy magyarként méltósággal élhessünk Romániában, ahol szabadon használhatjuk anyanyelvünket és nemzeti szimbólumainkat.
A továbbiakban Magyari Károly, az RMDSZ II-es körzetének elnöke folyó ügyekről tájékoztatott, na meg arról, hogy az idén is megajándékozzuk a rászorulókat és a gyerekeket, ünnepi műsorral egybekötve.
Végezetül, az aláírásokat továbbra is gyűjtjük, ehhez kérjük a szíves hozzájárulásukat! Varró Domokos / Népújság (Marosvásárhely)