Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Vári Kerecsényi Éva Anna
1 tétel
2016. március 13.
Reformkori nők állnak a huszárok mellé
Eddig ha 1848-ra emlékeztek Gyergyó térségében, akkor a huszárok idézték a letűnt kort. Mostantól nemcsak a korabeli katonai viseletek lesznek láthatók, hanem a lányok, asszonyok is reformkori ruházatba öltözhetnek. Harmincnégy ilyen ruhát, a hozzájuk tartozó összes kiegészítővel vehetett át adományként a Tarisznyás Márton Múzeum, és vasárnap e viseletekben hajtottak fejet az örmény templom udvarán lévő hősi emlékműveknél.
A gyergyószentmiklósi Madaras Csaba nevéhez fűződik a történet. A gyergyói származású, Balatonfüreden élő férfi az ottani baráti társaság tagjaként biztatta adakozásra társait. Balatonfüredi jótékonykodók adták a ruhákhoz szükséges kelmét, varrónők vállalták az elkészítést, Vári Kerecsényi Éva Anna pedig a szakmai felügyeletet, hogy valóban a reformkori viselet hasonmásai jöhessenek létre.
A ruhák háromnegyede női viselet, egynegyede fiúknak, férfiaknak való. Főként kiskorúak méretére szabták, a fiatalsággal akarják ugyanis megízleltetni a tartást adó viselet értékét. Egyszer a külsőség, de ez magával hozza a lelkületet is – mondta Vári Kerecsényi Éva Anna, aki számtalanszor hívta fel a beöltözött lányok figyelmét a tartásra, amit az öltözék megkövetel. Egy úri hölgy kimért, sétál és nem szalad, mosolyog és nem gondterhelt, kiegyensúlyozottságot sugároz. A férfinak is tartást ad a ruha, nemesíti viselőjét – egészítette ki Madaras Csaba, akin egy törökmintás díszmagyar volt, kézzel horgolt sújtással.
Láthatóan örömmel öltötték magukra a régi-új ruhákat a gyergyói fiatalok, és első leckeként megtanulhatták, hogy mellőzni kell mindent, ami mű. A műanyag is csak elvétve van jelen a viseletekben, amint Éva asszony fogalmazott, a kisgyerekek ruházatában megengedett inkább a nagyobb rongálódásnak kitett ruházat könnyebb tisztítása, karbantartása miatt.
De további leckék is lesznek, hiszen az adomány részét képezik hang- és képanyagok, filmek és ismertetők a reformkorról, hogy a fiatalság ízelítőt kaphasson a forradalom idei időszakból, szellemiségből is.
Csergő Tibor, a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója köszönettel fogadta az adományt, hiánypótló, mondta, hisz eddig a kor katonai viseletét ismerhették a gyergyóiak a hagyományőrző huszárok által, most a „hátország” is megjelenítődik: a gyerekek, lányok, feleségek és szeretők. A múzeumigazgató szerint őket látva az ember visszakívánkozik az ezernyolcszázas évekbe, kiteljesedik annak köre, hogy miért is volt érdemes harcolni, meghalni.
A ruhák egyébként nem fognak raktárakban porosodni. Máris csomagolják, hiszen az udvarhelyiek kérték kölcsön a keddi ünnepre, a forradalom újrajátszásához is szükséges a „hátország”.
Balázs Katalin. Székelyhon.ro
Eddig ha 1848-ra emlékeztek Gyergyó térségében, akkor a huszárok idézték a letűnt kort. Mostantól nemcsak a korabeli katonai viseletek lesznek láthatók, hanem a lányok, asszonyok is reformkori ruházatba öltözhetnek. Harmincnégy ilyen ruhát, a hozzájuk tartozó összes kiegészítővel vehetett át adományként a Tarisznyás Márton Múzeum, és vasárnap e viseletekben hajtottak fejet az örmény templom udvarán lévő hősi emlékműveknél.
A gyergyószentmiklósi Madaras Csaba nevéhez fűződik a történet. A gyergyói származású, Balatonfüreden élő férfi az ottani baráti társaság tagjaként biztatta adakozásra társait. Balatonfüredi jótékonykodók adták a ruhákhoz szükséges kelmét, varrónők vállalták az elkészítést, Vári Kerecsényi Éva Anna pedig a szakmai felügyeletet, hogy valóban a reformkori viselet hasonmásai jöhessenek létre.
A ruhák háromnegyede női viselet, egynegyede fiúknak, férfiaknak való. Főként kiskorúak méretére szabták, a fiatalsággal akarják ugyanis megízleltetni a tartást adó viselet értékét. Egyszer a külsőség, de ez magával hozza a lelkületet is – mondta Vári Kerecsényi Éva Anna, aki számtalanszor hívta fel a beöltözött lányok figyelmét a tartásra, amit az öltözék megkövetel. Egy úri hölgy kimért, sétál és nem szalad, mosolyog és nem gondterhelt, kiegyensúlyozottságot sugároz. A férfinak is tartást ad a ruha, nemesíti viselőjét – egészítette ki Madaras Csaba, akin egy törökmintás díszmagyar volt, kézzel horgolt sújtással.
Láthatóan örömmel öltötték magukra a régi-új ruhákat a gyergyói fiatalok, és első leckeként megtanulhatták, hogy mellőzni kell mindent, ami mű. A műanyag is csak elvétve van jelen a viseletekben, amint Éva asszony fogalmazott, a kisgyerekek ruházatában megengedett inkább a nagyobb rongálódásnak kitett ruházat könnyebb tisztítása, karbantartása miatt.
De további leckék is lesznek, hiszen az adomány részét képezik hang- és képanyagok, filmek és ismertetők a reformkorról, hogy a fiatalság ízelítőt kaphasson a forradalom idei időszakból, szellemiségből is.
Csergő Tibor, a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója köszönettel fogadta az adományt, hiánypótló, mondta, hisz eddig a kor katonai viseletét ismerhették a gyergyóiak a hagyományőrző huszárok által, most a „hátország” is megjelenítődik: a gyerekek, lányok, feleségek és szeretők. A múzeumigazgató szerint őket látva az ember visszakívánkozik az ezernyolcszázas évekbe, kiteljesedik annak köre, hogy miért is volt érdemes harcolni, meghalni.
A ruhák egyébként nem fognak raktárakban porosodni. Máris csomagolják, hiszen az udvarhelyiek kérték kölcsön a keddi ünnepre, a forradalom újrajátszásához is szükséges a „hátország”.
Balázs Katalin. Székelyhon.ro