"Jubileumi ünnepségei alkalmából a temesvári Csiky Gergely Színház repertoárjába iktatta Shakespeare Hamletjét. Szeptember 17-én Temesváron is felgördülnek a függönyök. Szigligeti Ede Liliomfi című darabját a kolozsvári Keresztes Attila állítja színpadra. Díszlet- és jelmeztervezőként Varga J. Ilona, mutatkozik majd be. Újraindul az alkotómunka a Krecsányi Ignác Alternatív Színházi Műhelyben is. Az új évadban is folytatódik A Repedt Gonghoz című kabarésorozat. Illyés Gyula előtt a társulat bábjátékkal tiszteleg. A Tündérszép Ilona és Árgirus királyfi bemutatója novemberben lesz. /Gurzó K. Enikő: Szigligeti Liliomfijával indul az évad. = Krónika (Kolozsvár), szept. 9./"

Az Európai Színházi Unió tagszínházainak plakátjaiból és előadásfotóiból álló, valamint Varga Járó Ilona jelmez- és maszktervező „Installációk négy témára a reneszánsz jegyében” című kiállítás megnyitójával kezdődött meg az Európai Színházi Unió 17. fesztiválja. A Kolozsvári Állami Magyar Színház az unió legfrissebb tagjaként a bukaresti Bulandra Színházzal közösen szervezi a november 2-a december 21-e között zajló fesztivált. A megnyitón László Attila, Kolozsvár alpolgármestere köszöntötte a résztvevőket. „Ez a színház a mi névjegykártyánk. A polgármesteri hivatal és a helyi önkormányzat büszke önökre”, mondta László Attila. /Köllő Katalin: Elkezdődött az Európai Színházi Unió Fesztiválja. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

Idén a Bánffy Miklós Vándordíjat Bogdán Zsolt kolozsvári színművész kapta a III. Richárd című előadás címszerepéért, illetve a Három nővér Versinyin alezredesének megformálásáért. A Vlad Mugur Vándordíjat – amelyet minden évben a színház külső munkatársainak kiemelkedő teljesítményéért ítélnek oda – a III. Richárd című előadás zeneszerzője Vasile Sirli, és maszktervezője Varga-Járó Ilona kapta. /Bogdán Zsolté az idei Bánffy Miklós Vándordíj. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

A művészi keresés évtizedei Kolozsváron
A Kolozsvári Állami Magyar Színház december 9–13. között a rendszerváltás óta eltelt huszonöt évre, a színház Tompa Gábor igazgató vezetése alatti megújulására emlékezve miniévadot szervez.
„Az 1990 óta eltelt időszakban körvonalazódott az intézmény aktuális művészeti arculata. Sikerült olyan jelentős színházi alkotókkal (rendezők, drámaírók, díszlet- és jelmeztervezők) kapcsolatot teremteni, akik meghatározták a társulat szakmai fejlődését, valamint hozzájárultak a színház nemzetközi kapcsolatainak megteremtéséhez és megerősítéséhez. Ez az időszak a társulat életében a nyitottság, a sokszínűség és az együttműködés, nem utolsó sorban pedig a művészi keresés szellemében történő megújulás folyamata volt” – olvasható az intézmény közleményében.
A repertoár meghatározó előadásaiból a Showcase 25 címmel szervezett miniévad alkalmából felújításra kerül a Robert Woodruff által rendezett Születésnap, műsoron lesz a Leonce és Léna Tompa Gábor rendezésében, valamint a több mint 125 előadást megért Ványa bácsi. A legfrissebb bemutatók közül az Amerika, a Julius Caesar, a #hattyúdal és a Hullámtörés szerepel a miniévad programjában.
Az előadások mellett Carmencita Brojboiu díszlet- és jelmeztervező munkáiból szerveznek kiállítást, valamint Varga-Járó Ilona maszkkiállítása lesz megtekinthető a színház és a stúdió előcsarnokában. Varga-Járó Ilonával, a Kolozsváron végzett Vlad Mugur-díjas művésszel a Leonce és Léna előadás után beszélgetésre kerül sor pénteken 21 órától a teátrum emeleti előcsarnokában.
A rendezvénysorozatot a kolozsvári színház utóbbi negyedszázadát képekben, adatokban feldolgozó album bemutatása nyitja szerdán 18 órától, egyúttal Carmencita Brojboiu kiállítását is megnyitják. December 13-án, vasárnap 22.30-tól a színészzenekar, a Loose Neckties Society koncertje zárja a programot.
A miniévad előadásaira jegyek vásárolhatók a színház jegypénztárában hétköznapokon 10–14 óra között, valamint előadások előtt másfél órával, valamint a www.biletmaster.ro oldalon.
Varga László
Krónika (Kolozsvár)

„A darab megsúgja az anyagot és a formát”
„A darab mindig megsúgja, hogy milyen anyagból kell dolgoznom – latexből, bőrből, textíliából vagy papírból –, majd megsúgja a formát is. Nem hagyják magukat, én pedig egyfajta közvetítő vagyok az anyag és a darab között.
Amikor elkészül egy olyan maszk, amit más is be tud fogadni, az számomra óriási örömet jelent” – hangsúlyozta Varga-Járó Ilona képzőművész, maszkmester, díszlettervező tegnap délután a Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiójának előterében, a Showcase 25 keretében szervezett tárlatának ünnepélyes megnyitóján. Mint mondta, tizenegynéhány éve fontolgatja már, hogy az előadásokhoz felhasznált maszkok negatívjait egyszer olyan technikával is megörökíti, amely nemcsak a színházat szolgálja, hanem elsődlegesen képzőművészeti szempontból érdekes. Úgy tűnik, ennek az ideje Tompa Gábor igazgató biztatására jött el, akitől tegnap este, a Leonce és Léna című előadás után a Vlad Mugur-díjat vehette át a művész.
F. Zs.
Szabadság (Kolozsvár)

Varga-Járó Ilona: Fontos, hogy az ember mindig frissen tudjon nézni a körülötte lévő dolgokra
A Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatából Kali Andreával, Laczó Júliával, Orbán Attilával és Dimény Áronnal végzett egy évfolyamon Varga-Járó Ilona, annak idején, amikor a színművészetire felvételizett, már harmadéves volt a képzőművészeti egyetemen. Három évig járt párhuzamosan a két egyetemre, elmondása szerint az első év katasztrofális volt, szesszióban úgy érezte, összecsapnak a hullámok a feje fölött. Kis idő elteltével jóformán beköltöztek a színházba, itt készültek a vizsgákra, és az idejük nagy részét is itt töltötték a színis csoporttársaival; „rengeteget dolgoztunk, sokat statisztáltunk, arra sem volt időnk, hogy hazamenjünk enni, átöltözni. Jó kis csapat voltunk”, emlékezik vissza a nagyszalontai születésű, Magyarországon élő képzőművész, maszkmester, díszlettervező. A Showcase 25 elnevezésű rendezvénysorozat keretében múlt pénteken nyílt kiállítása a stúdióterem előterében.
Jó volt látni a színészeket munka közben, gyakorlat volt számunkra, de egyben az életünk is, hiszen színisekként itt lehettünk a színházban. Nem csak a színészmesterséget, hanem egyfajta tartást is tanultunk tőlük, beleszoktattak az életformájukba. Nem tudom, milyen most a diákélet, remélem, hogy pont ilyen, mert mi nagyon jól éreztük itt magunkat – részletezi Varga-Járó Ilona, aki az est folyamán átvette a Vlad Mugur-díjat Tompa Gábor igazgatótól. Az elismeréssel azokat a személyiségeket tünteti ki a Kolozsvári Állami Magyar Színház, akik ugyan nem tagjai a társulatnak, de kiemelkedő művészi munkájukkal hozzájárultak a színház művészeti céljainak megvalósításához. A mostani díjazott egy szerencsés véletlen folytán már egyetemista korában együtt dolgozhatott Vlad Mugurral.
A legyező, amelynek múltja van
– Olyan nyugati hangulatot hozott magával, amit itt nem nagyon értettek. A színészekkel nagyon jól szót értett, istenien tudtak együttdolgozni, a technikai részletekre, a színpadképre, látványvilágra vonatkozó elképzelései viszont sokaknak furcsának tűntek, egyszerűen nem értették, hogy mit akar. Az első kolozsvári rendezése A székek volt, ehhez az előadáshoz szeretett volna egy százéves legyezőt, amely önmagáért beszél, történelme, múltja van. Kérte a kelléktárból a legyezőket, és hozták is neki egymás után, de egyik sem tetszett. Voltak kisebb drámák, cirkuszocskák, úgyhogy nagyon elment a kedve az egésztől – idézi fel Varga-Járó Ilona. Évfolyamvezetőjük, Bíró József, valamint diáktársa, Dimény Áron is szerepelt a produkcióban, ők jelezték Vlad Mugurnak, hogy van itt egy képzőművész kolléga, esetleg megpróbálhatná felvenni vele a kapcsolatot.
– Emlékszem a Mesterrel való első találkozásunkra, ült egy nagy fotelben, és elmagyarázta, hogy mit szeretne, majd hozzátette: „de nem baj, ha nem sikerül, majd mímeli az öreg hölgy, hogy legyezőt tart a kezében”. Kértem két napot, hazamentem, és a kis albérletben gyorsan megcsináltam, amire gondoltam, hogy ő gondol. Ismertem a darabot, megjelentek előttem az anyagok. És ez mind a mai napig így működik: a darab megsúgja, hogy milyen anyagból kell dolgoznom, latexből, bőrből, textíliából vagy éppen papírból, majd megsúgja a formát is. Nem hagyják magukat, én pedig egyfajta közvetítő vagyok az anyag és a darab között. Két legyezőt készítettem, az egyiket égetett csipkéből, a másikat kagylóból, ösztönösen ráéreztem, hogy számára ez utóbbi különösen fontos lehet. Másfél nappal később telefonáltak a színházból, a szomszédhoz, akkoriban még nem nagyon volt mobiltelefon: sürgősen menjek be, „nagy a dráma, áll a bál”. Mivel a legyezők még nem voltak teljesen megszáradva, némiképp hezitáltam, próbáltam időt kérni, de menni kellett, nem volt más választás – emlékezik vissza a művész.
Szabadság (Kolozsvár)

Öregek könyve - bemutató a színházban
A munkafolyamat vége felé közeledve úgy tűnik, az eredeti szövegnek kevesebb mint a fele maradt meg Szilágyi Domokos Öregek könyve című költeményéből, a 699 verssorból mintegy 320 hangzik majd el a Kolozsvári Állami Magyar Színház előadásában. Fel sem merült, hogy a szöveget versmondásként közvetítsék a nézőknek; sokkal inkább törekedtek arra, hogy igazi színházi produkciót hozzanak létre, ebben pedig a színészi mozgásnak, a koreográfiának, a színeknek és a hangeffektusoknak egyaránt fontos szerep jut – derült ki a szombat esti bemutatót beharangozó tegnapi sajtótájékoztatón.
Dimény Áron színművész kifejtette: ahogy a munkával haladtak előre, valamennyi alkotótárs komponált egy-egy újabb réteget a rendező, Mihaela Panainte által kínált, erőteljes koncepcióra. Az előadás koreográfusa Györgyjakab Enikő és Yves Marc, díszlet- és jelmeztervezője Carmencita Brojboiu, a hanganyagot Şerban Ursachi állította össze. A maszkokat Varga-Járó Ilona készítette, dramaturg: Balázs Nóra.
F. Zs.
Szabadság (Kolozsvár)