Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Vágó György
2 tétel
2016. november 5.
A hajótörött (Megjelent Gazda József új könyve)
A nemzet sorskérdéseit évtizedek óta interjúkban, szociográfiai munkákban, regényekben faggató Gazda József legújabb könyve, A hajótörött (Hét Krajcár Kiadó, Budapest, 2016) meditáló, válaszkereső írás, az erdélyi magyar nemzeti közösség sorsregénye.
Eseménysora 1956 nyarán indul az Őrző-hegy lábánál, a Kárpátok közé ékelt Szépföld Üsd településén. A 90 napnyi elbeszélt időbe fél évszázad szörnyű történései sűrűsödnek: Kelet-Európa és a többszörösen is megpróbáltatott magyarság sorsa.
A megidézett eseményeket a lét peremére sodort kisember, Vágó György nézőpontjából értelmezhetjük. A szövőgyári mester életét meghatározó pillérek: a családhoz, a munkához, a magyar kultúrához, kiemelten a könyvhöz való erős kötődés és a szenvedélyes igazságkeresés. A család értelmet, szépséget ad a mindennapoknak és folytonos feladatokat (hét gyermek, feleség, özvegy édesanya), a munkát istenadta teremtő, alkotó tevékenységnek tartja, amelyet csak „egyféleképpen, becsületesen szabad elvégezni”, a könyv pedig amolyan társa, „tanácsot keres benne, véleményt keres a világról, a korról”.
Az események ideje (az 1950-es évek) az erőszak, a hazugság, a képmutatás kora: „Minden-minden hazudik, még a napkorong is, amikor felbukkan az ég peremén vagy lenyugszik a nyugati égen, belebukik a Vörös fénybe, önnön visszasugárzó fényébe, hazudik az is... Nem mondhatod azt, amit érzel, hazudik mindenki mindenkinek. Hazug a világ, hazudnak a hegyek, hazudnak a völgyek, a völgyekben meghúzódó falvak… Hazug a város, hazugok az utcák. Az igazság eltörültetett! (…) Ez a világ olyan, mintha vakok világa lenne. Melyben az a bűnös, aki lát. Csak egy nagyobb bűn van ennél: amit látsz, azt ki is mondod.”
Az igazság kimondásáért küldik Gyurit „jutalomkirándulásra”: durva cinizmussal juttatják zárt intézetbe. Ez az egyszerűségében és váratlanságában döbbenetes alaphelyzet motiválja a történet folytonosságának megszakításait, a szereplő töprengő emlékezését, az elbeszélő és a főhős sorsértelmező próbálkozásait, a szöveghelyek metaforikus összekapcsolását: „Vajon lehet egyszerre kifelé is és befelé, előre és visszafelé is nézni? Megpróbálom. Magamra, magamba, körbe itt a szobában és ki a messzeségbe, valahová a világra, a világba. Rá a korunkra, melyben élünk, mely rabjává akar tenni minket, meg akarja szabni lépteinket.”
A családjától, munkájától és szabadságától megfosztott ember kétféle utat jár be; az egyik térben és időben pontosan követhető (valóságos földrajzi helyek, az események naplószerű kronológiája), a másik csapongó: a lélek, a töprengő szellem útja. A „miért történt az, ami történt?” típusú kérdéssor hívja elő a gondolatfolyammá terebélyesedő monológokban a világtörténelem meghatározó eseményeit (Spartacustól a francia forradalmon át az orosz októberi forradalomig), a magyar történelemnek a kisebbségi sorsot előidéző és meghatározó fordulatait (az első és a második világháború, az úgynevezett népi demokrácia, a kommunista diktatúra). Felvonultatja a világ jól ismert kisebb és nagyobb diktátorait (a Nérók és Caligulák után Lenin, Sztálin, Hitler, Rákosi, Mao Ce-tung, Kim Ir Szen…), a hazai kommunista vezérkart, Gheorghe Gheorghiu-Dej-zsel az élen. Az elbeszélő és a szereplő múltat faggató szavaiban a történelmi események filozofikus elmélkedésekkel, az irodalommal, a politikával, az etika alapvető kérdéseivel ötvöződnek. Több nézőpontból is vizsgálnak olyan fogalmakat, mint: demokrácia, párt, igazság, szabadság, becsület, korszellem, a gyilkolás mint korparancs stb., boncolgatják a nyelvi jelentés szintjén is a kor szólamaiban gyakori (elvtárs, osztályellenség, magántulajdon, kizsákmányolás, rendszer, önkény, törvény stb.) szavakat. A gondolatfolyamba szervesen épülnek be vers- és prózaidézetek, gyermekmondókák, a Szentírás és népdalok szövegtöredéke, népszokások és imádságok, Vágó György kultúrából épült identitásának elemei. A komor gondolatok között/mellett megfér a szójáték, politikai vicc, nyelvi humor is. Az útra kelők sora nem Vágó Györggyel kezdődik. Az emlékezésben megelevenednek a román megszállás elől útra kelők, a mindenkori üldözöttek, a világ hajótöröttjeinek botorkálása a történelem országútján. Az út végén fölcsillan ugyan 1956 októberének reményfénye, ám az olvasóban továbbmunkál a megszerzett tapasztalat: „Kiút vagy más út, más, ennél jobb, mint amit a kor kínál, nincsen.” Gazda József vezérelve (miként a könyv első hazai bemutatóján elhangzott): igazat mondani, igazat írni. Igazsága meggyőző, éppen ezért nyugtalanító is: önvizsgálatra és állásfoglalásra készteti az olvasót. TULIT ILONA
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A nemzet sorskérdéseit évtizedek óta interjúkban, szociográfiai munkákban, regényekben faggató Gazda József legújabb könyve, A hajótörött (Hét Krajcár Kiadó, Budapest, 2016) meditáló, válaszkereső írás, az erdélyi magyar nemzeti közösség sorsregénye.
Eseménysora 1956 nyarán indul az Őrző-hegy lábánál, a Kárpátok közé ékelt Szépföld Üsd településén. A 90 napnyi elbeszélt időbe fél évszázad szörnyű történései sűrűsödnek: Kelet-Európa és a többszörösen is megpróbáltatott magyarság sorsa.
A megidézett eseményeket a lét peremére sodort kisember, Vágó György nézőpontjából értelmezhetjük. A szövőgyári mester életét meghatározó pillérek: a családhoz, a munkához, a magyar kultúrához, kiemelten a könyvhöz való erős kötődés és a szenvedélyes igazságkeresés. A család értelmet, szépséget ad a mindennapoknak és folytonos feladatokat (hét gyermek, feleség, özvegy édesanya), a munkát istenadta teremtő, alkotó tevékenységnek tartja, amelyet csak „egyféleképpen, becsületesen szabad elvégezni”, a könyv pedig amolyan társa, „tanácsot keres benne, véleményt keres a világról, a korról”.
Az események ideje (az 1950-es évek) az erőszak, a hazugság, a képmutatás kora: „Minden-minden hazudik, még a napkorong is, amikor felbukkan az ég peremén vagy lenyugszik a nyugati égen, belebukik a Vörös fénybe, önnön visszasugárzó fényébe, hazudik az is... Nem mondhatod azt, amit érzel, hazudik mindenki mindenkinek. Hazug a világ, hazudnak a hegyek, hazudnak a völgyek, a völgyekben meghúzódó falvak… Hazug a város, hazugok az utcák. Az igazság eltörültetett! (…) Ez a világ olyan, mintha vakok világa lenne. Melyben az a bűnös, aki lát. Csak egy nagyobb bűn van ennél: amit látsz, azt ki is mondod.”
Az igazság kimondásáért küldik Gyurit „jutalomkirándulásra”: durva cinizmussal juttatják zárt intézetbe. Ez az egyszerűségében és váratlanságában döbbenetes alaphelyzet motiválja a történet folytonosságának megszakításait, a szereplő töprengő emlékezését, az elbeszélő és a főhős sorsértelmező próbálkozásait, a szöveghelyek metaforikus összekapcsolását: „Vajon lehet egyszerre kifelé is és befelé, előre és visszafelé is nézni? Megpróbálom. Magamra, magamba, körbe itt a szobában és ki a messzeségbe, valahová a világra, a világba. Rá a korunkra, melyben élünk, mely rabjává akar tenni minket, meg akarja szabni lépteinket.”
A családjától, munkájától és szabadságától megfosztott ember kétféle utat jár be; az egyik térben és időben pontosan követhető (valóságos földrajzi helyek, az események naplószerű kronológiája), a másik csapongó: a lélek, a töprengő szellem útja. A „miért történt az, ami történt?” típusú kérdéssor hívja elő a gondolatfolyammá terebélyesedő monológokban a világtörténelem meghatározó eseményeit (Spartacustól a francia forradalmon át az orosz októberi forradalomig), a magyar történelemnek a kisebbségi sorsot előidéző és meghatározó fordulatait (az első és a második világháború, az úgynevezett népi demokrácia, a kommunista diktatúra). Felvonultatja a világ jól ismert kisebb és nagyobb diktátorait (a Nérók és Caligulák után Lenin, Sztálin, Hitler, Rákosi, Mao Ce-tung, Kim Ir Szen…), a hazai kommunista vezérkart, Gheorghe Gheorghiu-Dej-zsel az élen. Az elbeszélő és a szereplő múltat faggató szavaiban a történelmi események filozofikus elmélkedésekkel, az irodalommal, a politikával, az etika alapvető kérdéseivel ötvöződnek. Több nézőpontból is vizsgálnak olyan fogalmakat, mint: demokrácia, párt, igazság, szabadság, becsület, korszellem, a gyilkolás mint korparancs stb., boncolgatják a nyelvi jelentés szintjén is a kor szólamaiban gyakori (elvtárs, osztályellenség, magántulajdon, kizsákmányolás, rendszer, önkény, törvény stb.) szavakat. A gondolatfolyamba szervesen épülnek be vers- és prózaidézetek, gyermekmondókák, a Szentírás és népdalok szövegtöredéke, népszokások és imádságok, Vágó György kultúrából épült identitásának elemei. A komor gondolatok között/mellett megfér a szójáték, politikai vicc, nyelvi humor is. Az útra kelők sora nem Vágó Györggyel kezdődik. Az emlékezésben megelevenednek a román megszállás elől útra kelők, a mindenkori üldözöttek, a világ hajótöröttjeinek botorkálása a történelem országútján. Az út végén fölcsillan ugyan 1956 októberének reményfénye, ám az olvasóban továbbmunkál a megszerzett tapasztalat: „Kiút vagy más út, más, ennél jobb, mint amit a kor kínál, nincsen.” Gazda József vezérelve (miként a könyv első hazai bemutatóján elhangzott): igazat mondani, igazat írni. Igazsága meggyőző, éppen ezért nyugtalanító is: önvizsgálatra és állásfoglalásra készteti az olvasót. TULIT ILONA
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. december 14.
A hazugság hálójában
Kovásznán is bemutatták A hajótöröttet
Hétfőn a kovásznai Városi Művelődési Ház Ignácz Rózsa Termében, az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub szervezésében mutatták be Gazda József A hajótörött című regényét, amely egy olyan korszakot ábrázol, amelyben a kisebbségben élő magyarokra kettős bilincs szorul: a többségi elnyomásé és a kommunizmus szörnyeszméjéé.
Gazda legújabb regénye októberben jelent meg Magyarországon, az 1956-os szabadságharc 60. évfordulója előtt. Az első háromszéki bemutatója Sepsiszentgyörgyön volt.
Kovásznán A hazugság hálójában című rendezvény házigazdája, Szabó Etelka köszöntötte az írót és Tulit Ilona nyugdíjas magyartanárt, aki a bemutatandó regény kapcsán beszélgetett a szerzővel.
– A hajótörött és A hazugság hálójában címek összeillenek, mert Gazda József sokévi töprengéseinek következtetése, hogy kiszolgáltatottak vagyunk, és ez a tulajdonképpeni háló, a hazugságé, mely lehet általunk szőtt, vagy olyan, amit mások hajítottak ránk. Írói munkásságnak kiemelt témája a magyar nemzet viszontagságos, mégis felemelő sorstörténete – fejtette ki Tulit, hozzátéve, ebbe a szerzői vonulatba illeszkedik Gazda legújabb regénye is, amely 1956-ban, még a magyar szabadságharc előtti hónapokban játszódik a kor Romániájában.
A regény eseménysora 1956 júliusában, egy erdélyi kisvárosban indul, és október 23-án, a remény fényének felragyogásával zárul. A megidézett 90 napnyi elbeszélt időbe fél évszázad szörnyű történései tömörülnek. Az író Vágó György sorsán keresztül jeleníti meg ezt az elrémítő kort, amelyet Lenin és Sztálin neve fémjelez, s amelynek az iszonyata fölött átnéz a világ.
Tulit azon kérdésére, hogy tervez-e egy újabb regényt az ‘56-os szabadságharc utáni eseményekről, Gazda elmondta, elég sok könyvön dolgozik jelenleg, és az idő nem engedi újat alkotni.
A közönség egyik tagja arra volt kíváncsi, hogy a regénybeli korban mennyire kellett képmutató legyen az ember, a társadalom.
„Sajnos a kor megkövetelte, hogy ilyenek legyünk. Amolyan kettős életet éltek az emberek. Meg kellett gondolni, hogy mit mondunk, és mit cselekszünk” – adta meg a választ a szerző.
A beszélgetés irányítója szerint Gazda József legújabb regénye igazodik a magyarság sorsának alakulását nyomon követő és bemutató életműhöz. A regény lendületes, magával ragadja az olvasót. Úgy gondolja, Gazda egységes könyvet alkotott, melyen érződik a jól kigondoltság és megmunkáltság. A szerző áldott állapotként emlegette a regény megszületésének periódusát.
Szőke Zsuzsa Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Kovásznán is bemutatták A hajótöröttet
Hétfőn a kovásznai Városi Művelődési Ház Ignácz Rózsa Termében, az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub szervezésében mutatták be Gazda József A hajótörött című regényét, amely egy olyan korszakot ábrázol, amelyben a kisebbségben élő magyarokra kettős bilincs szorul: a többségi elnyomásé és a kommunizmus szörnyeszméjéé.
Gazda legújabb regénye októberben jelent meg Magyarországon, az 1956-os szabadságharc 60. évfordulója előtt. Az első háromszéki bemutatója Sepsiszentgyörgyön volt.
Kovásznán A hazugság hálójában című rendezvény házigazdája, Szabó Etelka köszöntötte az írót és Tulit Ilona nyugdíjas magyartanárt, aki a bemutatandó regény kapcsán beszélgetett a szerzővel.
– A hajótörött és A hazugság hálójában címek összeillenek, mert Gazda József sokévi töprengéseinek következtetése, hogy kiszolgáltatottak vagyunk, és ez a tulajdonképpeni háló, a hazugságé, mely lehet általunk szőtt, vagy olyan, amit mások hajítottak ránk. Írói munkásságnak kiemelt témája a magyar nemzet viszontagságos, mégis felemelő sorstörténete – fejtette ki Tulit, hozzátéve, ebbe a szerzői vonulatba illeszkedik Gazda legújabb regénye is, amely 1956-ban, még a magyar szabadságharc előtti hónapokban játszódik a kor Romániájában.
A regény eseménysora 1956 júliusában, egy erdélyi kisvárosban indul, és október 23-án, a remény fényének felragyogásával zárul. A megidézett 90 napnyi elbeszélt időbe fél évszázad szörnyű történései tömörülnek. Az író Vágó György sorsán keresztül jeleníti meg ezt az elrémítő kort, amelyet Lenin és Sztálin neve fémjelez, s amelynek az iszonyata fölött átnéz a világ.
Tulit azon kérdésére, hogy tervez-e egy újabb regényt az ‘56-os szabadságharc utáni eseményekről, Gazda elmondta, elég sok könyvön dolgozik jelenleg, és az idő nem engedi újat alkotni.
A közönség egyik tagja arra volt kíváncsi, hogy a regénybeli korban mennyire kellett képmutató legyen az ember, a társadalom.
„Sajnos a kor megkövetelte, hogy ilyenek legyünk. Amolyan kettős életet éltek az emberek. Meg kellett gondolni, hogy mit mondunk, és mit cselekszünk” – adta meg a választ a szerző.
A beszélgetés irányítója szerint Gazda József legújabb regénye igazodik a magyarság sorsának alakulását nyomon követő és bemutató életműhöz. A regény lendületes, magával ragadja az olvasót. Úgy gondolja, Gazda egységes könyvet alkotott, melyen érződik a jól kigondoltság és megmunkáltság. A szerző áldott állapotként emlegette a regény megszületésének periódusát.
Szőke Zsuzsa Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)