Magyar éledés a görög katolikusoknál
Újjászervezés alatt áll a magyar nyelvű görög katolikus egyházi élet Nagyváradon és környékén is. Magyar nyelvű misék már vannak egy ideje, s a szervezeti újjáépítés is tart.
Üldözték sokáig a görög katolikusokat is a kommunista Romániában: az állammal összefonódó ortodoxia és maga a világi hatalom is elnyomni igyekezett őket – ráadásul ezen belül még nemzetiségi kérdés is tovább súlyosbította a helyzetet, hiszen a magyarság elsorvasztására irányuló sokrétű tevékenység itt is megmutatkozott. Mostanság azonban az újjáépítés időszaka tart már. Vadas Krisztián parókus, nyilatkozott lapunknak, aki a nagykárolyi magyar görög-katolikus parókián szolgál. Mint mondja, „a magyar hívek kompaktabb közösségben már csak itt, a Partiumban maradtak meg lényegében”.
Váradon is
Károlyból indul ki tulajdonképpen a mostani „építkezés”, s Vadas Krisztián az, aki ezt koordinálja. Mint elmondta, a püspöke kérte fel arra, hogy szervezze újjá a a magyar nyelvű görög-katolikus egyházi életet Váradon és vonzáskörzetében is. „Hosszú munka lesz ez, egyes strukturális elemeit tekintve még évekig tarthat” – mondta. Ám a hívek máris tapasztalhatnak változást, hiszen egy jó ideje ismét van magyar nyelvű szertartás Váradon is. Vadas Krisztián szolgál minden hónap második és utolsó vasárnapján a nagyváradi görög katolikus teológiai szeminárium kápolnájában, általában 17 órától. Emellett – amikor erre lehetőségük van – hazai és külhoni szakértők bevonásával előadásokat is tartanak magyarul, a keleti egyház kincseiről, a hitélet, a művészet és a történelem témaköreiben.
Egyébként épp szervezés alatt van a Partiumi Magyar Görög Katolikusok Találkozója. Ezen a magyar kormány egyházügyekért felelős osztálya is képviselteti majd magát, illetve romániai magyar és magyarországi küldöttek, hívek is érkeznek. Ott lesz továbbá Magyarország kolozsvári főkonzulja is. A találkozó Nagykárolyban lesz, most pénteken. A rendezvény 15 órakor a templomban veszi kezdetét, majd 16 órakor a kastélyban folytatódik, történelmi konferenciával.
Arról is megkérdeztük a szervezőt, miért lett lényeges mostanában az egyház vezetésének az, hogy a magyar egyházi életet is újjáteremtse. Vadas Krisztián , aki a a Nagyváradi Magyar Görög katolikus Egyházközség szervező lelkésze is, elmondta: „A hitben nincs nyelvi megosztottság, ez a legfontosabb. De az is tény, hogy mostanság kedvező időket élünk. Nem volt ez mindig így, de most így van. Egyébként az egyházunk amúgy is egyre kiterjedtebb és jó kapcsolatokat ápol mindenfelé, határokon innen és túl,s ebbe is illeszkedik ez a munka”.
Szeghalmi Örs
erdon.ro,

Kisebbség a kisebbségben
Tizenötezer magyar görögkatolikus él a Partiumban
A Trianon előtti Erdélyben százezer lelket számláló magyar görögkatolikus egyház száz éves sorsa nagyban hasonlít a csángómagyarok térvesztéséhez. A rendszerváltás új kezdetet jelentett, az egykori magyar gyülekezetek közül azonban alig néhány partiumi egyházközség élt a lehetőséggel. A legkisebb erdélyi magyar történelmi egyház ma 15 ezer lelket számlál.
Tanácstalanul állok a külsőre két ortodox templomot magába záró telek előtt Nagykároly központjában. A biztonság kedvéért megkérdezem az egyik idősebb járókelőt, hogy melyik a görögkatolikus – a válasz az, hogy mindkettő, csak az egyiket ma is az ortodoxok használják. A túloldalon, az évszázados papi lak fiatal parókusa, Vadas Krisztián frissiben berendezett irodába vezet: egyetlen helyiséget sikerült eddig lakályossá tenni a felújítás alatt álló, lerobbant házban, az irodabútorzatot egy magyarországi alapítványtól kapták. A tágas telken fekvő jókora épület az egykori gyülekezet gazdagságáról árulkodik, akárcsak felújítás alatt álló műemléktemploma.
Ezerről kétszázra fogyatkoztak
A Szatmárnémetiben felnőtt, középiskolai és egyetemi tanulmányait Nyíregyházán végző Vadas Krisztiánt 2004-ben szentelték görögkatolikus pappá nagyváradi román püspöke jelenlétében. A Rómában tanult egyházi elöljáró akkor úgy fogadta a szülőföldjére hazatérő fiatal magyar papot, hogy az egyház egy nagycsalád, amelyben különböző nemzetiségek vannak. Akkor már új szelek fújtak a magyar gyülekezetek háza táján, a legtöbb helyre képzett magyar parókus került. Mivel Erdélyben nincs magyar nyelvű teológusképzés, a fiatalok a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolára felvételizhetnek. Vadas szerint hosszú évekig minden évfolyamon volt erdélyi diák, akik hazatérve itthoni gyülekezetekben helyezkedtek el. Nagy hiány volt magyar lelkészből, kilenc éven át a nagykárolyi gyülekezetbe is a szatmárnémeti pap szolgált be. A fiatal parókus nincs könnyű helyzetben, a száz évvel ezelőtt több mint ezer lelket számláló gyülekezet mára 200 főre zsugorodott.
Története kicsiben az erdélyi magyar görögkatolikus egyház története. „Már Trianon után elkezdődtek a megpróbáltatások, amikor a román hatóságok kijelentették, hogy a magyar görögkatolikusok elmagyarosodott románok. Ez elindította a római katolikus rítusra történő átállást, a görögkatolikusokat eleve románnak írták be. A magyar világban – a román idők megpróbáltatásaiból okulva – sokan lettek római katolikusok, illetve protestánsak. 1951-ben a kommunista hatóságok bezárták a templomot, két évig nem volt szertartás. A gyülekezetet átvette az ortodox egyház: a kilencvenes évek elejéig egy Csíkból származó, római katolikusnak felszentelt, de magyar ortodox papként szolgáló lelkészt kaptak” – foglalja össze a történteket Vadas. Hiába lettek azonban egyetlen tollvonással ortodoxok a magyar gyülekezetek, a görögkeleti püspök is kénytelen volt magyar papot keresni a magyar gyülekezetekbe. Olyan is volt, hogy nem tudott magyarul, de végül megtanult.
A rendszerváltás után a nagykárolyi magyar görögkatolikusok az elsők között kérték visszatérésüket régi vallásukba. Ortodox papjuk ezt nem vállalta, így nyugdíjba küldték. Míg a román ajkú hívek esetében ellenállásba ütközött, a magyaroknál könnyebben ment a váltás, hiszen az ortodox elöljárók tudták, hogy nem sok babér teremhet számukra magyar közösségekben. Sikerült visszaszerezni a templomukat egy olyan telken, ahol a két világháború között egymás mellett megfért a magyar és a román görögkatolikus templom. Igaz, 1990 után csak a magyarok kapták vissza templomukat, a másikról az ortodoxok a mai napig nem hajlandók lemondani. Nagykárolyban a népszámlálás legfrissebb adatai szerint kétezren vallják magukat román görögkatolikusnak: ők új templom építésére kényszerültek.
Sok esztendőre, uram
Februárban a nagykárolyi gyülekezet Sok esztendőre, uram címmel szervezett nagyszabású partiumi találkozót a magyar papok, a hajdúdorogi görögkatolikus és a szatmári római katolikus püspök, illetve a nagyváradi román vikárius részvételével. Vadas Krisztián szerint jól működnek a határon átívelő kapcsolatok, sokszor kirándul a gyülekezet tagjaival Máriapócsra, szoros az együttműködés a magyarországi hajdúdorogi püspökséggel. A kilencvenes évek hangulatához képest sok minden változott, a magyar gyülekezetek életében is beindult az építkezés. Gondnak tartja az utánpótlás hiányát, kevés a fiatal, még kevesebb a keresztelés. Ezért próbálkozik fiatalokat célzó tevékenységekkel. Azt mondja, valamennyi történelmi magyar egyház közös feladata a jövő nemzedék kinevelése.
Sokat pályázik, közösen a testvéregyházakkal: csak így tudják előteremteni a fennmaradás költségeit. „A romániai görögkatolikus egyház szegény egyház, mindössze húsz éves, kemény ellenszélben alakult. Nincs pénze kis gyülekezetek támogatására, a magyarok kétszeresen nehéz helyzetben vannak” – mondja vendéglátóm. A Partiumban egyedülálló, bizánci stílusban, 1736-ban épült műemléktemplomuk teljes felújítása is csak egy határon átívelő uniós pályázat révén lehetséges. Az „egyházalapító” szatmári pap
Bár Pallai Béla szatmárnémeti parókus tiltakozna az egyházalapító címke ellen, de nélküle jóval később „cseperedett” volna fel a több mint tíz szatmári magyar gyülekezet. Pallai papcsaládból származik, apja és nagyapja is görögkatolikus parókus volt. 1952-ben lemondatták őket, de titokban megmaradtak lelkésznek, büntetés terhe alatt is szolgálták híveiket. Ezt az utat választotta a fiú is, amikor a kor szokása szerint titokban szentelte pappá a római katolikus püspök. Civilben vállalati könyvelő volt, majd a római katolikus püspökség laikus alkalmazottja, aki házaknál keresztelt és esketett, de nem temethetett, mert ott nagy volt a lebukás veszélye. Földalatti hálózatban élt és működött a görögkatolikus egyház, legtöbbször a Szekuritáté sem tudott róla – tájékoztat Pallai.
A rendszerváltást követően az egykori szatmárnémeti gyülekezet néhány tagja megkereste őt, így alakult meg az első erdélyi magyar görögkatolikus közösség. Nem készült rá, mégis ő lett az egyház első szervezője. Sorra járta a régi gyülekezeteket, amelyek egymás után önállósodtak. Öt gyülekezetben szolgált, amíg mindenhová került lelkész. A régi ortodox papok kimentek Nyugatra, vagy nyugdíjaztatták magukat, helyüket rendre elfoglalták a Magyarországon képzett fiatalok. Pallai Béla volt 1994-ig az első erdélyi magyar görögkatolikus esperes, ez maradt a legmagasabb erdélyi magyar egyházi tisztség. Ma tíz szatmári gyülekezet a nagybányai püspökséghez, a nagykárolyi és az újonnan létrejött nagyváradi magyar gyülekezet pedig a nagyváradi román püspök hatáskörébe tartozik.
„Sorsunk ma sem leányálom: mi vagyunk a kisebbség kisebbsége. Mégis előrelépés, hogy a román püspökök a magyar gyülekezeteket elfogadták testvérként, nem tagadják létezésünket. Arra törekszünk, hogy szeretetben éljünk egymás mellett, megőrizve ősi magyar hitünket” – mondja búcsúzóul Pallai Béla, aki büszke rá, hogy több fiatalt is elindított a lelkészi pályán.
Esély a kiegyezésre?
A Trianon utáni években Magyarországon mintegy 200 ezer, Erdélyben mintegy 100 ezer magyar görögkatolikus élt, létszámuk későbbi felbecsülése nehézségbe ütközik, a román népszámlálók ugyanis már a két világháború között parancsba kapták, hogy a görögkatolikus hitűeket románnak tüntessék fel. Az 1940-es években Székelyföldön 37 faluban élt több mint 20 ezer görögkatolikus magyar, akik az ortodox vallásra történő kényszerű áttéréskor választották a római katolikus rítust. Ezt megkönnyítette Márton Áron püspök körlevele, aki azt kérte papjaitól, hogy minden üldözött görögkatolikus vallású ember előtt álljanak nyitva a római katolikus templomok kapui. Néhány partiumi gyülekezet kivételével az ortodoxok által elrekvirált erdélyi, székelyföldi magyar görögkatolikus templomok, iskolák, épületek és termőföldek máig nem kerültek vissza jogos tulajdonosukhoz. A tizenkét partiumi magyar gyülekezeten kívül Erdélyben más görögkatolikus közösség nem alakult újra. Román püspökségi források szerint azonban akár egész Erdélyre kiterjedő nyitás várható, ha a magyarországi és a romániai görögkatolikus püspökök megállapodást írnak alá az egykori magyar gyülekezetek közös felvállalásáról. Erre leginkább Pop Claudiu, a Balázsfalvi Nagyérsekség Kuriális Püspöke tűnik nyitottnak.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Magyar görögkatolikusok Erdélyben
Nagyvárad - Az erdélyi magyar görögkatolikus közösségről szervezett konferenciát csütörtökön a váradi magyar görögkatolikus egyházközség és a Szent Teodóra Közösségi Központ a Szent László Líceumban.
Köszöntőjében Vadas Krisztián főszervező, a Nagyváradi Magyar Görögkatolikus Egyházközség szervező lelkésze arra hívta fel a figyelmet, hogy több okból kifolyólag is Árpád-házi Szent Piroskát választották védőszentjükül: kötődik Váradhoz, hiszen Szent László lánya volt, keleti vonatkozása is van életének, ugyanis bizánci császárné volt, és magyar is volt. Az életéről Nagymihályi Géza művészettörténész tanulmánya alapján többek közt elmondta: mivel fiatalon elhagyta Magyarországot, kevés emléket hagyott maga után, és se kortársai, sem pedig az utókor különösképpen nem foglalkoztak vele. Moravcsik Gyula bizantinológus szerint 1088-ban született, és hét évesen árvaságra jutott. 15-16 éves korában ment Bizáncba, ahol felvette az Eiréné (Béke) nevet. 1105-ban házasságot kötött Joannész Komnénosz bizánci trónörökössel, 4 fiú- és 4 leánygyermekük született. A császári udvarban a keleti spiritualitás és a szakrális művészet meghatározónak bizonyult, a filozófiai alapok, a szakrális építészet, a liturgia és a teológiai módszertan együttesen érvényesült. Piroska nem volt rabja császárnéi hivatásának, lelkében szabadon követhette Krisztust. Életének utolsó évében letette a bíborpalástot, illetve a császári koronát, és szerzetessé lett Xené néven. Ennek jelentése az, hogy Idegen, vagyis valószínűsíthető, hogy élete alkonyán nyomatékosítani akarta azt, hogy ő valójában idegen földön, idegenként cselekedett élete során. A legmegbízhatóbb források szerint 1134-ben hunyt el, és először a Pankrátor templomegyüttes Szent Mihály templomába temették. Néhány évszázaddal később a török hadak a sírját feltúrták és megszentségtelenítették.
Romániai jelenlét
Ifj. Pallai Béla Szatmár megyei parókus lelkész a magyar görögkatolikusoknak a mostani értelemben vett romániai jelenlétéről értekezett. Hangsúlyozta: bár már a 17. században is épületek fatemplomaik, tehát léteztek, az igazi áttörést a 20. század hozta a számukra, amikor 1912 tavaszán az akkori pápa bullájában püspökséggé kanonizálta az egy hónappal korábban alapított magyar görögkatolikus egyházmegyét. Összesen 162 parókia tartozott hozzá, nem csak Szatmár, Bihar, Arad és Kolozs megyékben, hanem például 35 egyházközség a Székelyföldön működött. A románság természetesen ezt nem nézte jó szemmel, például 20 ezres tüntetést zajlott Gyulafehérváron Róma döntése ellen, a váradi püspököt pedig azzal vádolták, hogy a kormánynak pénzért adja el a plébániáit. Trianon után sem csitultak a kedélyek: problémát okozott például, hogy a püspök székhelye Debrecenben volt, ezért 1922-ben külhelynökség alakult Romániában, melyhez 75 parókia tartozott. Nicolea Bălan már ortodox érsekké avatásakor felvetette a két erdélyi román egyház egyesítésének gondolatát, és ezen szándékukról az ortodoxok azt ezt követő években se tettek le. Mint ismert, az 1948 és 1990 közötti évtizedek az illegalitás jegyében teltek, s csak a rendszerváltás után történt változás. A 2011-es népszámlálás fenntartással kezelendő adatai szerint a romániai népesség körülbelül 1 százalékát teszik ki napjainkban a görögkatolikusok több mint 160 ezres lélekszámukkal. Magyar egyházközségek működnek Szatmárnémetiben, Kökényesden, Nagypeleskén, Sárközújlakon, Adorjánban, Szárazbereken, Sándorhomokon, Sáron, Mikolán, Egriben, Lázáriban, Csedregen, Túrterebesen, Túrterebeshegyen, Nagykárolyban, Nagyváradon és az Érmelléken.
A rendezvény utolsó harmadában Kapin István kegyhelyigazgató mutatta be Máriapócsot úgy, mint Magyarország nemzeti kegyhelyét. Támogató a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. volt.
Ciucur Losonczi Antonius

A romániai magyar görögkatolikus egyházközségek képviselőivel tárgyalt Soltész Miklós államtitkár
Május 31-én Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár a Szatmár megyei Nagypeleskére látogatott, ahol a romániai magyar görögkatolikus egyházközségek képviselőivel folytatott megbeszélést – tájékoztatott ifj. Pallai Béla parókus.
A máramarosi egyházmegye magyar görögkatolikus közösségét Kozsán István mikolai és Sándor Kornél szárazberki, a nagykárolyi és nagyváradi közösséget Vadas Krisztián, az érmellékit pedig Endrédi Endre csokaji parókus képviselte. A találkozón jelen voltak még id. Pallai Béla címzetes esperes, ifj. Pallai Béla parókus, Pataki Csaba szenátor, Erdei D. István romániai parlamenti képviselő, Riedl Rudolf, a Szatmár Megyei Tanács alelnöke, Béres Antal Elek, lázári község tanácsosjelöltje, Kiss András operatív igazgató, valamint Geszterédi Andrea pályázatokért felelős szakember.
Az első hasonló találkozóra Temesváron került sor 2010. november 27-én Szászfalvi László államtitkárral, majd Balog Zoltán miniszterrel 2015. május 9-én Nagykárolyban, most pedig Soltész Miklós államtitkár folytatott megbeszélést a romániai magyar görögkatolikus lelkészekkel.
A látogatás a műemlék templom bemutatásával kezdődött, melynek során a vendégek megtekinthették az épület padlásán 2011-ben felfedezett, s a Budapesti Képzőművészeti Egyetem Restaurátorképző Intézetében helyreállított, az Istenszülőt a gyermek Jézussal ábrázoló ikont, amelyet Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban, valamint Keszthelyen, a Festetics-kastélyban is bemutattak a nagyközönségnek.
Nem véletlenül került sor a találkozóra Nagypeleskén, hiszen a település kincseként ismert, a századfordulón kegyképként tisztelt ikonnak helyet adó templom – a nemrég felújított nagykárolyi görögkatolikus templom után – a következő a sorban, amelynek felújítására támogatást remélnek. Jelenleg ez a legnagyobb műemlék templom Romániában, ahol magyar nyelven végzik a görögkatolikus szertartásokat. A látogatás a parókia nagytermében folytatódott, ahol ifj. Pallai Béla a romániai magyar görögkatolikusok helyzetét bemutató, vetítéssel egybekötött előadását hallgatta meg az államtitkár.
Nagypeleskére az 1700-as évek elején telepítette be a Becsky család a görögkatolikus jobbágyokat. A lakók hamarosan fatemplomot is építettek. A már szűknek bizonyuló templom helyett 1821-ben újat emeltek téglából. Az ikonosztáziont 1907-ben, az oltárt 1913-ban a budapesti Rétay és Benedek műintézetben készítették, historizáló faragásokkal és bizáncias stílusú képekkel. A község lakóinak többsége ma is magyar görögkatolikus. A peleskei Istenszülő-ikon 1700 körül, nem sokkal az egyházközség alapítása után készülhetett. Elképzelhető, hogy galíciai eredetű, de már a Kárpátok belső oldalán megtelepedett festők műhelyéből származik.
magyarkurir.hu

Görögkatolikus múzeumi részleg nyílt a nagyváradi várban
Péntek délután a görögkatolikus egyház történetét, a helyi vonatkozásait bemutató részleget avattak a Fejedelmi Palotában található Városi és Vármúzeumban, hatalmas érdeklődés mellett.
Azt követően, hogy tavaly felavatták a római katolikus, majd a református egyház történetét bemutató részleget, múlt péntek délután a görögkatolikusok kerültek reflektorfénybe, mely ünnepséget megtisztelte jelenlétével Virgil Bercea görögkatolikus és Böcskei László római katolikus püspök is.
A görögkatolikusok bihari gyökerei a 17. század végére nyúlnak vissza, amikor a Biharban élő hatvan ortodox pópa nyilatkozatot tett arról, hogy nem akarnak főpásztor nélkül élni, ezért elfogadták Ioan Iosif de Camillis munkácsi görögkatolikus püspök joghatóságát, aki 1694-ben kinevezte Isaia szerzetest vikáriusnak a Várad környéki és Bihar vármegyében élő „egyesült” papok részére. 1713-ban gróf Csáky Imre váradi római katolikus püspök László Pál nevezte ki a bihari görögkatolikusok kanonokjának és esperesének.
Egy 1761-es összeírás szerint akkortájt 126 ezer görög katolikus élt Erdélyben és körülbelül 26 ezer a bihari térségben. A váradi római katolikus püspökök támogatták az uniós folyamatokat, az önálló görögkatolikus egyházmegyét 1777. június 15-én alapították, amikor VI. Piusz pápa az Indefessum című bullájával létrehozta ezt. Az első püspöke Moise Dragoş volt. 1780. augusztus 10-én a szentatya és Mária Terézia eldöntötték, hogy a belényesi birtokokat az új püspökség fenntartására fogják fordítani, melyet a váradi római katolikus püspökség területeiből választottak le.
A 19. század elején, majd a reformkorban kezdeményezték a magyar liturgikus nyelv használatát, az iratok lefordítását. Hajdúdorogon az 1860-as években mozgalom indult egy magyar püspökség felállítása céljából, mely álom végül 1912-ben valósul meg. Trianon után Romániában az 1928-as kultusztörvénnyel ismerték el külön vallásként az ortodoxot és a görögkatolikust, a második világháború után azonban a kommunista rendszer 1948. december 1-jei hatállyal felszámolta a görögkatolikus egyházat, ezt az állapotot az 1989-es rendszerváltozás szüntette meg.
Keleti rítus
Az egyházkormányzat rendjében az adott megyés püspök felelős a joghatósági területén élő hívekért, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségűek, illetve milyen nyelven beszélnek, ezért püspöke a váradi magyar görögkatolikusoknak is a román nemzetiségű Virgil Bercea. Ugyanakkor bár az egyetemes katolikus anyaszentegyházhoz tartoznak, különlegességük a bizánci rítus, hiszen a II. Vatikáni Zsinat dokumentumai is kimondták, hogy a keleti katolikusok a keleti rítussal kell gazdagítsák a katolikus egyházat úgy, hogy ezt minél hitelesebben megélik. Emellett a keleti rítushoz való tartozás köteléke számukra erősebb a nemzetiségi hovatartozásnál is, mert meggyőződésük, hogy a szertartásukhoz való ragaszkodásuk nem egy régi hagyományba való görcsös kapaszkodást jelent, hanem a Krisztusba való gyökerezést fejezi ki.
Említést érdemel, hogy néhány éve Nagyváradon Vadas Krisztián szervező lelkész újjászervezte a váradi magyar görögkatolikus egyházközséget.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro