Egyesültek a vitézi rendek
Egyesült a három legnagyobb magyarországi vitézi rend a honvédelmi minisztérium Hadtörténeti intézetének dísztermében tegnap.
Az egyesülési elhatározásról, valamint együttműködésről szóló megállapodást Molnár-Gazsó János, a Vitézi Rend elnök-főkapitánya, Vad László, a Vitézi Rend Kárpát-medencei Kormányzóságának rendi kormányzója, illetve Szlavniczai Sándor Ervin, a Horthy Miklós Vitézi Rend Alapítvány alapító törzskapitánya és Ajtós József László főkapitány-helyettes írta alá. Molnár-Gazsó János kifejtette: "Amint nemzetünk, úgy a vitézi rend is megosztott volt hosszú éveken át. Pedig mindenkinek tudnia kell, hogy Horthy Miklós kormányzó egy vitézi rendet alapított. Egyet, ám olyat, amely az 1918 utáni rendkívüli nehéz időkben képesnek bizonyult nemzeti keresztény szellemiséget képviselni, és új nemzetépítő munkát végezni, a magyar nemzet és haza érdekeit szolgálni. S ezeken van a hangsúly ma is. Úgy gondolom, hogy 2011-ben is időszerűek ezek a feladatok, tehát nekünk, vitézeknek ezekre az aktualitásokra kell összpontosítanunk – nemcsak szavakban, hanem minden megnyilvánulásunkkal." Hozzátette: "példát kell mutatnunk hazánk minden polgárának! Mivel a megosztottság mindig idegen érdekeket szolgál, nekünk az összefogásra kell koncentrálnunk, ezzel és rugalmassággal, tárgyilagossággal komoly eredményeket érhetünk el... Hiszen nagy feladatok előtt állunk! S nekünk ehhez méltóan kell viselkednünk, cselekednünk, mivel nem pusztán hagyományőrző vitézi rend vagyunk, hanem katonai is. Megvallom, egy élő, tevékeny vitézi rendet szeretnék, amely motorja lehet a nemzeti keresztény erőknek, és hazánk megerősödését szolgálja." (Szekeres) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Béke a hazatérőknek
Vannak választott hazák és hazafiak. Czetz János felmenői örmény bevándorlók voltak, menekültek a török népirtás elől, remek magyar hon- és hadfiak váltak belőlük. A mi gidófalvi emberünk 1822-ben született, a szabadságharcban tábornoki rangig vitte az erdélyi hadseregben, Argentínába menekült a kivégzés elől, ott megalapította az argentin katonai akadémiát, legyen nekik. Újabb időnkben gyakori a Székelyföld választása új és örökös hazának.
Vad László a magyarországi vitézi rend egyik főembere volt. Három évvel ezelőtt választotta Kézdivásárhelyt. Nem gondolta, hogy 59 évesen elmegy az egykori vitézek tábori karába. Jó itt nyugodni? – már sosem kérdezhetjük meg tőlük, Kossuthtól máig, Turintól Budapestig, Eresztevényig. A helyzet az, hogy a nyugtalan székelyek ma sem nyugszanak létező és nem létező babérjaikon. Nem akarja a román elnyomó hatalom, hogy megnyugodnánk, pedig nagyon ránk férne egy kevés béke, szántás, vetés, erdőlés.
Vad Lászlót személyesen ismerhettem, magam a sepsiszentgyörgyi vártemplomban foghattam vele kezet. Termetre, szervező és irányító tehetségre is kiváló férfi volt. Sokat tett a több, sokféle vitézi rend egyesítéséért. Nem sikerült neki. Előszeretettel kutatta a székelység történetét, rajongva szerette Erdélyországot. Így, legalább így egyesítette válla alatt az ősi magyar földet, ám ez bennünket ne vigasztaljon, hiszen használhatott volna még bőven az egységesben, nem csak odalenn.
És ha már egység, akkor a fájdalom s a gyász mellett azt is latolgatnom kellett a koporsó meg a sír mellett, hogy bizony itt, Háromszéken, Eresztevény temetőjében, pár méterre Gábor Áron sírjától is fanyalognak, kifarolnak a mai vitézek, el sem jöttek a temetésre a MÁSIK rendbéliek, s a harmadik hányadikiak. Miféle zászló alól s hová bújnak léha önérzetben a MÁSságiak? És a széthúzókat hátha be sem fogadja ez a föld, mely nyugodalmat nyújtott az élő és a holt hazatérőnek?
Czegő Zoltán. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Szaklap méhészeknek – Erdélyi Méhész
Agrovilág – mezőgazdaság, vidékfejlesztés, agroturizmus
Dicséretre méltó kezdeményezése a Nyárádvölgyi Méhészegyesületnek, hogy Erdélyi Méhész címmel időszakos kiadványt jelentet meg. Az egyesület elnöke, Bálde Ernő a 2017 februári első szám beköszöntőjében leírja, hogy diákként lehetősége volt román méhészlapokat olvasni, mivel sehol sem talált hazai magyar nyelvűt, így tulajdonképpen már tíz éve érleli az ötletet, hogy anyanyelven jelentessen meg szaklapot, amely kapcsolatot teremt a méhészek között és hasznos tanácsokkal látja el őket.
„Bemutatunk erdélyi méhészeti egyesületeket, tapasztalt méhészeket, méhészeti technológiákat, de szó lesz a méhészetet érintő törvények rövidített magyar nyelvű ismertetéséről, pályázati lehetőségekről, a pályázókat segítő információkról is. Reklámfelületet és apróhirdetési lehetőséget és biztosítunk a méhészeknek, de nem feledkezünk meg a szülőkről és főleg a gyerekekről sem, akikkel meseláda révén próbáljuk megszerettetni a méheket és a mézet. És nem marad el az évszaknak megfelelő aktuális méhészeti munkálatok, kezelések ismertetése sem az olvasnivalók sorából.” Ezekkel a mondatokkal ajánlja a szaklapot az olvasóknak a főszerkesztő.
A februári számban beszámolót olvashatnak a marosvásárhelyi méhészeti tanácskozásról, majd egy tudósítást a Gyergyószentmiklós térségbeli méhészek találkozójáról, tapasztalatcseréjéről. Az olvasók a lap hasábjain megismerkedhetnek az Érmelléki Méhészegyesülettel és bemutatkozik Novák Sándor méhész. A szakmai részben A méhcsalád élete egy természetes méhlakásban címmel olvashatnak az érdeklődők fotókkal és fényképekkel illusztrált útbaigazítást. Végül a gyerekeknek Móra Ferenc A nyughatatlan méhecske című meséjét szánták.
A kiadványt szerkeszti Gligor Róbert-László, tördelőszerkesztő: Vad László. Kapható a nyárádszeredai méhészüzletben, illetve a Nyárádvölgyi Méhészegyesületnél.
VAJDA GYÖRGY
Népújság (Marosvásárhely)