Tamas Emil marosvásárhelyi rendőrszázados Magureanunak, a Román Hírszerző Szolgálat vezetőjének és Verestóy Attilának megküldött beadványában bizonyítékokkal leplezte le azokat, akik a választások idején hamis személyi igazolványokkal szavaztak. - Tamas Emil marosvásárhelyi rendőrszázados Románia főügyészéhez, Ulpiu Popa Cherecheanunak írt beadványában bizonyítékokkal leplezte le a marosvásárhelyi személyazonossági igazolványok hamisítóit: a hamis lakcímbejelentésekkel a Vatra Romaneasca jelöltjére szavazók számát kívánták növelni. Tamas Emil feltárta, hogy milyen sokan vettek részt a csalásban, a hamisításban. Cismas Ion újságíró /a marosvásárhelyi Cuvintul Liber munkatársa/ szedte össze a hamis személyi igazolványokat, amelyeket Bucin őrnagynak, a Maros megyei Rendőrségi Lakossági Nyilvántartó vezetőjének adott át. Ezekről a csalásokról tudott több rendőri vezető is. Dan tábornok pedig Ciubota ezredessel, a megyei katonai ügyészség vezetőjével arra jutottak, hogy egyezkedni kellene az RMDSZ-szel: a hamisítások ügyének befejezéséért cserébe felajánlják a Pokorny ügy megoldását /akit polgármesterré választottak, majd Pokorny hamis nyilatkozattal vádolva lemondott/. Tamas Emilt a bejelentés után tartalékállományba küldték és többször megfenyegették. A bűnösök ellen nem indítottak eljárást. Tamas Emil beadványa előzően megjelent a Viitorul Romanesc, a Timpul és a Gazeta de Mures című lapokban. /Tamas Emil százados: Beadvány a hamis személyazonossági igazolványok ügyében. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 16./

"Nov. 28-án Nagyváradon mutatta be a kolozsvári Kriterion Kiadó legfrissebb köteteit. Géczi Róbert felelős szerkesztő elmondta, hogy az iskolai könyvvásárra 25 magyar címmel érkeztek, s hoztak román nyelvű kiadványokat is. A Kriterion új kiadványai között vannak a Téka sorozat frissen megjelent kötetei is. Dsida Jenő költészetét Láng Gusztáv, Kuncz Aladár munkásságát pedig Pomogáts Béla elemezte. /(pásztai): Kriterion-vásár az Eminescuban. = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 29./"

"Kalmár Zoltán kifogásolta, hogy a Romániai Magyar Szóban Drakuláról írtak, nem éppen odaillő kifejezéseket használtak, amikor sokkal nagyobb problémák vannak. A lap nem részletezte a sepsiszentgyörgyi csendőrlátogatás fejleményeit, hogy Korond után rutinlátogatássá kozmetikált megfélemlítő hadjárattal fogva tartottak több fiatal magyart. Az Allgemeine Deutsche Zeitung két utóbbi, Der Punkt című mellékletében, Meinolf Arens és Daniel Bein tollából a következő tanulmány jelent meg: "Ungarisch ist die Sprache des Teufels. Die katolische Kirche in Rumanien zwischen Religion und Nationalismus" (lesz harmadik folytatása is). Magyarul: "A magyar nyelv az ördög nyelve. A romániai katolikus egyház a vallás és a nacionalizmus között." A tartalmas cikksorozat a moldvai csángók vergődését tárta fel. /Kalmár Zoltán: Gondolatok egy veszélyes karó ügyében... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./ A Romániai Magyar Szó nevében Baranyai Péter azonnal válaszolt, kifejtve: "gondoljuk, a csúnya szavak éppúgy részei közös anyanyelvünknek, mint a költők által kifényesítettek." "A sepsiszentgyörgyi eseményekről többször tudósítottunk, hogy a kiskorúak szüleinek mit kell tenniük, azt döntsék el maguk." "Tervezzük, hogy a csángók helyzetéről cikksorozatban számolunk be...". /Baranyai Péter: Válasz az újság és az újságíró felelősségéről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./"

A "mostohaanyaország" a határokon túliaknak most szörnyűbb. „Székely testvéreim, nem merek odamenni”, írta Kiss Sándor Verőcéről. Ne feledjétek, írta, „hogy mi itt több mint másfélmillión ugyanolyan keserűségben élünk december ötödike óta, mint Ti!” A hazug propaganda minden erővel segítette a közömbösséget és a "nemet". /Kiss Sándor, Verőce: Magyarország halk "igen"-je. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

Önálló Bolyai Egyetemet, román állami támogatást a Sapientia Egyetemnek és a Partiumi Keresztény Egyetemnek – ezekkel a célkitűzésekkel szerveznek könyves tüntetést az erdélyi magyar diákok október 17-én öt magyar egyetemi városban /Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Nagyváradon és Sepsiszentgyörgyön/. Sok fontos szakon nincs magyar nyelvű állami felsőoktatás, a mérnöki, mezőgazdasági, állatorvosi, erdészeti, művészeti szakokra járók nem tanulhatnak magyarul. Sepsiszentgyörgyön a felvonulás 17 órakor a központi ’48-as emlékműtől indul, a Stadion utcában élő láncot alkotnak a Váradi József Általános Iskola melletti terület körül, ahol közel nyolc év ígérgetés után sem épült fel az egyetemi campus, épülethiány miatt a sepsiszentgyörgyi felsőoktatás pedig halálra van ítélve. Visszafelé a prefektúrán a szervezők átadják a román kormánynak, név szerint az oktatásért felelős Markó Béla államminiszternek címzett, követeléseket tartalmazó levelet. /Farkas Réka: Tüntetés a magyar egyetemért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 14./

Az amerikai Old Dominion University (ODU) és a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem közötti közreműködés lehetősége körvonalazódott nemrégiben Gyergyóremetén. Az ODU-t Balás E. András professzor, dékán, a Sapientiát Biró A. Zoltán docens, a Sapientia Műszaki és Társadalomtudományok Karának kancellárja képviselte. Az ODU egészségtudományi karán dolgozó professzor felajánlotta támogatásukat: egy csíkszeredai tanár és egy diák egyetemükre látogathat. A tanárcsere-kapcsolatra is a lehetőség lenne, emellett a videó-kapcsolatot, sőt az élő közvetítést is megoldhatnák. – Meggyőződésem, hogy a Sapientia fontos szerepet tölt be az ittenieknek a világban való minél biztosabb eligazodásában – mondta a gyergyói gyökerekkel büszkélkedő dékán. Nagyapja Gyergyóremetén, édesapja – Balás Gábor jogtudós, művelődéstörténész – Gyergyószentmiklóson született, ő maga Budapesten látta meg a napvilágot 1951-ben. /Bajna György: Kapcsolatteremtő kézfogás. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 26./

Azt rótták fel az útügyisek a Kovászna Megyei Tanácsnak, hogy nem tartotta tiszteletben azt a szabályt, miszerint legkevesebb hét méterre lehet csak ilyen reklámtáblákat elhelyezni az országutak mentén. A technikai hibán túl azonban nyilvánvaló politikai színezete is van az ügynek, ugyanis a Kovászna megyei prefektúra felszólította az önkormányzatot: távolítsa el a plakátot. Ion Ursache alprefektus bocsátotta ki a megyei önkormányzatnak szánt felszólítást, mivel György Ervin prefektus szabadságon van. Mircea Geoana, a Szociáldemokrata Párt elnöke szerint a plakát elhelyezése Románia alkotmánya elleni sértésnek minősül. Az ellenzéki pártelnök bírálta Traian Basescu államfőt, aki szerinte egy hét székelyföldi látogatás után éppen egy ilyen táblát érdemelt. /B. T. : Várhatóan ma szerelik le a múlt héten elhelyezett Székelyföld-táblát. A közlekedési miniszter és Geoana is támadásba lendült. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./

A titkosszolgálatok történetében talán először fordult elő, hogy egy volt hírszerzési vezető megerősítsen egy nem létező információt. Romániában történt, 2007. szeptember 11-én, a legvéresebb terrortámadás hatodik évfordulóján. Románia is felmerül a 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadásokról készült egyik jelentésben. A Libération című lap az FBI-tól szerzett értesülésekre hivatkozva közölte, hogy egy romániai mobiltelefonszám is megjelent a támadások kitervelője, Mohamed Atta híváslistáján. A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ cáfolta az értesülést, hasonlóképpen Ion Iliescu volt államelnök, illetve Adrian Nastase akkori kormányfő. Időközben Franciaországból megérkezett a cáfolat. A Libération újságírója összetévesztette Románia hívószámát (00 40) a németországi Hamburgéval (040). Ennek ellenére Ioan Talpes, az egykori államfő, Iliescu volt állambiztonsági tanácsadója kijelentette: emlékszik az „incidensre”. A Libération cikke kapcsán Ioan Talpes elmondta, hogy a World Trade Center elleni támadás kitervelőjének romániai kapcsolata szóba került a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) ülésén, sőt a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ vizsgálatot is folytatott az ügyben. A következtetéseket nem látta – „azt feltehetően egyenesen az amerikai hírszerzéssel közölték” –, csupán arra emlékszik, hogy „nem volt sokkoló”. Adrian Cioroianu külügyminiszter, aki vizsgálatot rendelt el, illetve a SRI szóvivője tagadta, hogy a kérdés a szolgálat szintjén valaha felmerült volna. Ioan Talpes, még mielőtt Ion Iliescu nemzetbiztonsági tanácsadója lett volna, a Külső Hírszerző Szolgálat (SIE) vezetője volt. A Nastase-kormányzat idején nemzetbiztonsági tanácsadóként ő kezdeményezte a Hírszerzési Közösség létrehozását, amely az összes titkosszolgálattól befutó információkat kezelte volna. A terv csak később, Traian Basescu idején vált valóra, mert Adrian Nastase kormányfő átlátta: nem tudja megakadályozni, hogy a struktúra az államfő ellenőrzése alá kerüljön, ezért arra összpontosított – sikerrel –, hogy az ötlet meghiúsuljon. A Talpest körüllengő titokzatosságot fokozta, hogy a Nastase-kormányzat félidején otthagyta az elnöki palotát, hogy kormányfő-helyettesként „segítse” az Iliescuval egyre hűvösebb viszonyt ápoló miniszterelnök munkáját. A 2004-es választások után Talpes kilépett a PSD-ből, amelynek listáján szenátori mandátumot szerzett, és megalakította a Keresztény-szociális Népi Szövetséget (UPSC). Sajtóhírek szerint közvetlenül Traian Basescu megválasztása után elment a Cotroceni palotába és felajánlotta szolgálatait a frissen beiktatott államfőnek. Akkor Basescu nevében a demokraták cáfolták, hogy az államfőnek bármi köze lenne Iliescu egykori bizalmasához, Talpes azonban tett néhány szolgálatot az államfőnek. /Sz. L. : Rosszul emlékezett a volt SIE-főnök. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

A francia Libération újságíróinak is feltűnt: Romániában az ortodox egyháznak túlzottan nagy szerepe van a közügyekben. Az ország lakosságának 87 százalékát kitevő ortodoxok messzemenően jobban bíznak a klérusban, mint a politikusok szavában. A negyven millió eurós költségvetésű egyház nem csak államvallásnak számít, hanem fontos politikai tényező is. A választáson a zsinat százhatvankilenc tagja három jelölt – Bartolomeu Anania, Ioan Selejan és Daniel Ciobotea – közül választhatott. Visszalépett Teofan krajovai metropolita, vélhetően szekus múltja miatt. Meglepő, hogy a metropolitákkal egy püspök szállt ringbe, Ioan Selejan, Kovászna és Hargita megye püspöke. Selejan 1994-től püspöke annak a Kovászna–Hargita régiónak, amelynek összetartozását a romániai közvélemény megkérdőjelezi. Selejan nem túl nagy rajongója a magyarságnak. A legesélyesebb jelöltnek mindvégig Daniel Ciobotea metropolita tűnt. Ciobotea feltűnő pénzügyi érzékéről is híres: konferencia és kiállítótermektől egészen a gyertyagyárig több jól jövedelmező üzletbe is belevágott – természetesen az egyház áldásával. /Kiss Bence: Úrnak szolgái mindnyájan. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./

A Sapientia Társadalomtudományi Intézet végzős kommunikáció-PR szakos hallgatói a Bukaresti Egyetem keretében tettek licencvizsgát. A vizsgára jelentkező 62 hallgató közül 56 szerepelt eredményesen. -A korábbi időszakhoz mérten ebben az évben növekedett a Sapientia szakjaira jelentkezők száma. A Műszaki és Társadalomtudományi Karon a Kommunikáció-PR és az Élelmiszertudományi szakokon jegyeztek lényeges túljelentkezést. -A Sapientia Műszaki és Társadalomtudományi Kar vendége lesz Csíkszeredán dr. Andrew Balas professzor, az Old Dominion University (Norfolk, USA) dékánja. Andrew Balas professzor 2008 márciusa óta a Sapientia EMTE tiszteletbeli professzora. /Sapientia hírsarok. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 22./

A Gardianul bukaresti napilapban augusztus 22-én egész oldalas közlemény jelent meg a Háromszék napilapról, Sorin Simion újságíró tollából. Ürügyül szolgált Bedő Zoltán Felemelt fejjel, egyenes derékkal című cikke, amely a Háromszék 2008. július 5-i számában jelent meg. Sorin Simion állítása szerint Bedő Zoltán cikkében fegyveres felkelésre szólítja a székelyeket, mert tervei szerint új államot kell alakítani Erdély szívében. E cikket a szerző a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ figyelmébe ajánlotta, amely egyben azt is jelenti, hogy veszély fenyegeti az országot. A cikkben elhangzottakkal az Antena3 televízió is foglalkozott. A Háromszék 2008. augusztus 23-án a Szenzáció uborkaszezon idején című szerkesztőségi cikkben utasította vissza a Gardianulban közölteket, illetve Sorin Simion állításait. Egy kérdés azonban tisztázatlan maradt. Sorin Simion azt állította, hogy az említett cikknek nem Bedő Zoltán a szerzője, hanem Albert Levente, vagyis a szerző nem merte vállalni a felelősséget írásáért, mindezt a Háromszék szerkesztőitől kiszivárogtatott hír alapján állítja. A cikk szerzője Bedő Zoltán, neve ismert, a Háromszékben több írása megjelent, és mindegyikért vállalta is a felelősséget. Nem szorult arra, hogy valaki neve mögé húzódjon. /Albert Levente: Nem szorulok álnevekre. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 12./

A mai gyermekek egyre kevesebbet játszanak, a hajdani csoportos játékok pedig, ha nem lenne az óvoda, talán feledésbe merülnének. Ezért jó, hogy H. Szabó Gyula igazgató kezdeményezésére a Kriterion újra kiadta Veress Péter Ilona nyugalmazott magyar szakos tanárnő Mezőcsávási gyermekfolklór című könyvét. A kötet négy falu, Mezőcsávás, Mezőfele, Mezőménes és Galambod rendkívül gazdag gyermekfolklórját mutatja be, énekes-táncos, szórakoztató játékok, mondókák, kiszámolók, nyelvgyakorlatok, csúfolók, hangutánzók stb. 1559 szövegváltozatán át. Az anyagot Veress tanárnő húsz éven keresztül mintegy 300 tanítványa segítségével gyűjtötte. Ebből sokat régen elfeledtek volna, ha egy lelkes pedagógus nem vállalkozik a megörökítésükre. A tanárnő Kolozsváron végezte az egyetemet. A gyűjtés során felkereste az idős embereket, akik először nehezen beszéltek a régi gyermekjátékokról. /Bodolai Gyöngyi: Játékból szőtt élet. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 10./

Vonzóbb lett Háromszék
Ugyan a beruházások szempontjából vonzó megyékhez viszonyítva elenyésző a Kovászna megyében megvalósult vagy folyamatban levő beruházások értéke, úgy tűnik, beindult egy folyamat, amelynek folytatása nagyban múlhat az autópályákon és a vidombáki repülőtéren. A kereskedelmi kamara tegnap közzétett jelentése szerint a tavaly beindult befektetések idén is folytatódnak, a megye több településén is épülnek üzemek, valósulnak meg idegenforgalmi beruházások.
Tizenkétszeresére nőtt tavaly a külföldi befektetések összege Kovászna megyében, de így sem éri el az egy főre számolt 1,5 dollárt. A Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara a tavalyi külföldi tőkebeáramlásról és az idei projektekről készített elemzést, amely alapján Herman Rosner, a kamara elnöke úgy vélekedett, bár az összegek továbbra is elenyészőek, a növekedés számottevő.
Háromszéken az elmúlt évben 295 ezer dollárnyi külföldi tőkét fektettek be, ennek a 95 százaléka az elmúlt évben bejegyzett 34 magyarországi cégtől származik. Rosner hangsúlyozta, a közvetlen külföldi befektetés háromszéki növekedése annak a tükrében értékelendő, hogy tavaly országos szinten 54,4 százalékkal csökkentek a külföldi beruházások.
Még több beruházás
A növekedési trend ugyanakkor a várakozások szerint idén is folytatódik. A legnagyobb tervezett beruházás a sepsiszentgyörgyi szendvicspaneleket előállító gyár beindítása. Amint arról beszámoltunk, a brit Corus Building System, a világ egyik legnagyobb acélkitermelője már kiváltotta a környezetvédelmi engedélyt, hogy a Sepsiszentgyörgyhöz tartozó Szépmezőn beindíthassa a fémmegmunkáló, iparicsarnok-kereteket előállító gyárát. A Corus az aradi P.A.B Románia cég tulajdonosával, Sandu Ion üzletemberrel közösen 12 millió eurós befektetéssel hozza létre a sepsiszentgyörgyi gyárat, amely 3 hektáron épül meg, és ahova első lépésben 75–100 munkást alkalmaznak.
Eközben egy osztrák befektető Uzon közelében egy gépkocsipark, illetve egy nemzetközi áruszállítási logisztikai központ létrehozását tervezi. A hét hektáron és hárommillió eurós befektetéssel 2011-re megvalósuló központban 180–200 teherautó áll majd a szállítani vágyók rendelkezésére, a konténerek szállítását, karbantartását, ellenőrzését és mosását vállalják, a romániai nemzetközi szállítás és az osztrák vasútvonalak közötti állandó kapcsolatot biztosítva.
Folyamatban van továbbá a rétyi keresztút közelében egy raktározási és termelési központ felépítése. A hat hektáron elterülő egység a tervek szerint nyolc modulból áll, az olasz befektető az első modul építését már elkezdte, a félmillió eurós beruházás háztartási gépek raktározására lesz alkalmas.
Ugyancsak elkezdődött már a Vargyas közelében tervezett Golf Resort és Riverside projekt megvalósítása, az osztrák befektető csoport több mint 200 hektár erdőt vásárolt fel, és Kelet-Európa legnagyobb, 27 lyukú golfpályáját, valamint egy több száz házas lakóparkot tervez kialakítani. A csoport első lépésben 3 millió eurót szánt a kivitelezésre, de már a projekt jelenlegi stádiumában 12 millió eurós ajánlatot kaptak érte.
Vonzerő a repülőtér és az autópályák
Herman Rosner szerint a 2009-es esztendő egy pozitív fejezet kezdetét jelentette a háromszéki külföldi befektetések szempontjából. „Húsz éven keresztül Kovászna megye az ország közepén, mégis a befektetésfolyam szélén volt. Most azonban úgy tűnik, sikerült véget vetni ennek az áldatlan állapotnak” – fejtette ki a szakember. Mivel Kovászna megyében sikertelen volt a magánosítás, a helyi önkormányzatok nyitottak és rugalmasak kell hogy legyenek a potenciális külföldi befektetők iránt, és ez általában így is van, értékelte a kamara elnöke.
Rosner szerint országos szinten a vállalkozások terjeszkedését kell lehetővé tenni, csökkenteni kell a bürokráciát, kedvezményeket és biztonságot kell szavatolni a befektetőknek, helyi szinten pedig az infrastruktúra fejlesztése a prioritás. „A vidombáki repülőtér, az észak-erdélyi, valamint a Brassó–Bukarest-autópálya megépítése kulcsfontosságú, hogy a megkezdett külföldi beruházások folytatódjanak, és újak is létrejöjjenek” – összegzett Herman Rosner.
Bíró Blanka. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Rendőrállam irányába haladunk?
A PEL az európai intézményekhez fordul
A civil társadalomnak, a felelős politikusoknak és azon állampolgároknak, akik még hisznek abban, hogy Románia valóban demokratikus, európai állammá válhat, tisztában kell lenniük azzal, hogy milyen államtípust javasol a PD-L és Traian Basescu: egy újfajta "hibrid", diktatúrába hajló hatalmi rezsimet, amely megtépázná a húszéves átmeneti időszak alatt szerzett szabadságjogainkat, és amely ellentmond az Európai Unió demokratikus gyakorlatának – nyilatkozta tegnap Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke.
"Úgy gondoljuk, hogy az egykamarás parlament, az elnöki hatalom megerősítése, az új választási rendszer, amely nyomán csupán két párt fog megmaradni, a pluralizmus felszámolását fogja jelenteni Romániában, abban a kontextusban, hogy megmarad a CSAT, amely fölött a parlament nem gyakorolhat felügyeletet, amikor az ortodox egyház oly módon erősödik, hogy beavatkozhat az állam dolgaiba, ez a modell, amelyet most el akarnak fogadtatni, Romániát egészen más irányba fogja vinni, mint amit reméltünk. Ez a modell nem az Európai Unió és nem a stabil demokráciák modellje, hanem szovjet típusú kormányzási modell".
A PEL kétkamarás parlamentet javasol, ahol a két ház szerepe világos: a felsőház a régiók, a vallási felekezetek, az etnikumok háza legyen, azt szeretné, ha parlamentáris köztársaságban élnénk, ahol az államfőt a parlament választja meg. Azt szeretnék, hogy a titkosszolgálatok finanszírozása legyen áttekinthető, szűnjön meg a CSAT, illetve azt, hogy mind a vallási, mind az etnikai kisebbségek otthon érezzék magukat Romániában, foglalhassanak el tisztségeket a titkosszolgálatokban, hadseregben, ahol ez ma nem történik meg.
A hatalomnak erről a tendenciájáról tájékoztatják az Európa Tanácsot, az Európai Parlamentet, az amerikai nagykövetséget és azokat az intézményeket, amelyeknek Románia EU- és NATO-tagként része. Reményét fejezte ki, hogy ezek az intézmények állást foglalnak az ügyben és nem fogják hagyni kialakulni azt az "eredeti demokráciát", amelyet létre akar hozni az államelnök és a PD-L.
Ha muszáj, második Egyetem tér lesz Vásárhelyen
A PEL többször tiltakozott az ellen, hogy szobrot emeljenek annak a Stefan Gusa tábornoknak, aki 1989 decemberében a temesvári tüntetők közé lövetett. Tiltakozásukat elküldték a kormánynak, az államfőnek, a szenátus és a képviselőház elnökének, a prefektusnak, a polgármesteri hivatalnak és név szerint minden marosvásárhelyi tanácsosnak. Választ csupán három intézménytől: a miniszterelnöki kabinettől, a prefektustól és a polgármesteri hivataltól kaptak.
Ha az elkövetkezendőkben sem reagálnak a tiltakozásukra, a Pro Európa Liga beperelheti az intézményeket, amelyek nem válaszolnak, azonban, jelentette ki Smaranda Enache, azt szeretnék, ha a helyi tanács újratárgyalná ezt a kérdést. "Nagyon kellemetlenül ért minket az a hír, hogy ehelyett a polgármesteri hivatal már ügyvédet is fogadott. Tehát a téves álláspontjukat továbbra is fenntartják. Azt szeretnénk, ha éretten, megfontolta felülírná a tanács ezt a döntést, mert a Gusa-szobor nem tesz jót Marosvásárhely imidzsének, nem hoz sem békét, sem jólétet a város közösségének".
Ha mégis felállítják a szobrot, mondta, akkor tiltakozásul olyan tüntetést fognak szervezni, mint 1990 júniusában volt Bukarestben, az Egyetem téren. "Ez azt jelenti, hogy sátrakkal foglaljuk el azt a teret mindaddig, amíg a tanács visszavonja a döntését. Nagyon remélem, hogy erre nem lesz szükség" – tette hozzá.
A Gusa-szobor felállítása ellen megfogalmazott tiltakozásukat eddig 117 személy írta alá, közöttük olyan személyiségek, mint Hertha Müller, Zoe Petre, Renata Weber, Adrian Cioroianu, Tőkés László. A marosvásárhelyi tanács tagjai közül csupán Mózes Levente írta alá, mondta Smaranda Enache.
Az arany maradjon Verespatakon
Végül felhívta a figyelmet, hogy a Rosia Montana Gold Corporation újabb kampányba lendült a sajtóban és az Európai Parlamentben, arról akarva meggyőzni mindenkit, hogy jó, amit csinálnak. A Liga úgy gondolja, hogy az arany, ha több ezer évig ott volt Verespatakon, továbbra is ott kell maradjon, mert az az összeg, amit Románia kapna, nem fedi a költségvetési hiányt, viszont a cián alapú bányászat hosszú távra káros hatással lesz a környezetre. "Szomorú tapasztalni, hogy ezt a gyönyörű erdélyi régiót meg akarják semmisíteni".
A környezet világnapja alkalmával a PEL azt javasolja, hogy az ország összes településén szervezzenek rendezvényeket, amelyek során a valós helyzetet mutatják be a közvéleménynek, gazdasági, környezetvédelmi, szociális következményeivel együtt, és tiltakozzanak a projekt kivitelezése ellen.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Útilapú a magyar alpefektusnak Kovászna megyében
A kabinet által bevezetett karcsúsítás keretében kormánymegbízott-helyetteseket bocsátottak el.
A tegnap megjelent 484-es Hivatalos Közlöny 35 alprefektus tisztségének azonnali megszűnéséről közöl személyenkénti határozatot. Az elbocsátottak között szerepel Benedek Káplár Gábor, Kovászna megye magyar alprefektusa is. A kormánybiztos másik helyettese, Ion Ursache tisztségben marad. A jogszabály 33 esetben csupán a tisztségviselők felmentéséről szól, mindössze kettőt neveztek ki kormányfelügyelőnek. Benedek nincs közöttük.
Szekeres Attila, Háromszék. Erdély.ma

Új egyetemi tanév kezdete Sepsiszentgyörgyön
A jól megérdemelt nyári szabadság után ismét beköltözött az élet a Kolozsvári BBTE Sepsiszentgyörgyi Kihelyezett Tagozatának épületébe. Új egyetemi év kezdődik a tudás impozáns, új fellegvárában. Tavaly az új épület egyik szárnyában már folyt az oktatás, idén birtokba vehetik a campus kétharmadát.
Ez látványos előrelépés, a szeptember 27-én tartandó évnyitón még tágabbra tárhatják a kaput. A fiatal, lelkes oktatócsapat készséggel óhajtja továbbadni tudását a hallgatóknak. Jelenleg tizenhat engedélyezett vagy akkreditált oktatási forma működik. Nemcsak a falak jelentik saját egyetemüket, ezt már eddig is tudással, odaadással és lelkesedéssel töltötték meg. Ez az intézmény alkalmas most és a jövőben is befogadni mind vidékünk, mind a távolabbi régiók ifjait.
Várnak továbbra is minden olyan fiatalt, aki gazdasági, környezetmérnöki vagy közigazgatási téren szeretné tudását gyarapítani. A szeptember 6-án kezdődött iratkozásról még senki nem késett le. Vannak még szabad helyek az említett három szakterületen, az iratkozás szeptember 15-ig tart.
Hová lehet jelentkezni? Íme ajánlataik:
1. Leendő közgazdászoknak:
a) Kereskedelem, turizmus és szolgáltatások gazdasága
b) Vállalatgazdaság
A fenti szakok mindegyike hároméves időtartamú, nappali és távoktatásban, román és magyar nyelven egyaránt.
2. Jövendőbeli környezetmérnököknek:
Környezetmérnöki szakirány — négyéves képzés, nappali tagozat román és magyar nyelven
3. Közigazgatás:
Nappali tagozaton és távoktatásban román és magyar nyelven, hároméves időtartammal
4. A három-, illetve négyéves alapképzésen kívül üzletkötés-fejlesztés menedzsment terén mesterképzés is folyik. Időtartama két év, nappali tagozaton, román nyelven, úgyszintén mesterképzést indítanak közigazgatási tudományok szakosodással egy- és kétéves távoktatási rendszerben román nyelven.
Szeretettel várnak minden érdeklődőt.
Elérhetőségek: 520064 Sepsiszentgyörgy, Stadion utca 12. szám. Telefon/fax: +(40) 267 352 805, e-mail: extensieusfg@gmail.com, honlap: http://extensii.ubbcluj.ro/sfantugheorghe.
Czompó János. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Gyanús” régészeti feltárások Erdőfeleken
Huszonkét XIII. századi sírt tártak fel a régészek az erdőfeleki ortodox templomban. Alexandru Simion, a Román Tudományos Akadémia kutatójának elmondása szerint négy sírban valószínűleg egyházi főméltóságok nyugszanak – írja a Mediafax hírügynökség.
A március 14-én kezdődött ásatáson az Erdélyi Történeti Múzeum régészei, egyetemi hallgatók, valamint a Román Tudományos Akadémia és a Hieronymus Kulturális Egyesület szakemberei vettek részt. Alexandru Simion elmondta: az említett négy sírt téglasor fedte, illetve ezek fejéhez egy-egy téglát helyeztek, a szerzetesek és főpapok esetében használatos temetkezési rítusnak megfelelően. A sírokban felfedezett maradványokat a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) és az Akadémia közös projektje keretében Kolozsváron vizsgálják majd: a várakozások szerint a DNS-minták hasznos információkkal szolgálhatnak az elhunytak életkoráról, magasságáról, súlyáról, betegségeiről, amelyek a környék korabeli lakosságának hasonló jellemzőire utalhatnak – olvasható a híranyagban. Simion úgy vélte, a sírok egy korábbi templom létével is összefüggésbe hozhatók, így az ásatások – amelyeket a nyáron folytatni akarnak – azt bizonyíthatják, hogy már 1300 előtt éltek románok e területen.
Adrian Andrei Rusu, a kolozsvári Archeológiai és Művészettörténeti Intézet középkorra és kora-újkorra szakosodott régész szakembere a lelettel kapcsolatban lapunknak elmondta: az intézetet nem vonták be a kutatásba, annak ellenére, hogy ő maga is végzett már korábban ásatást az említett templomnál. A régész szerint semmiképpen nem helytálló az erdőfeleki templommal kapcsolatos azon feltételezés, miszerint azt Ştefan cel Mare alapította volna. Adrian Andrei Rusu kiemelte: a magyar királyság területén való templomalapításnak egyértelműen maradt volna bizonyítéka a forrásokban, de mindössze egy bojár nevéhez kötődő könyvadományról tudni. Mint elmondta, a jelenlegi, XV. századi templom helyén valószínűleg egy XIV. századi fatemplom állhatott, amely a maga során egy Nagy Lajos által adományozott privilégiummal függ össze, aki erdőn átvezető utak védelmét bízta a helybeliekre. A régész továbbá felvetette a kérdést: milyen eredményre vezethet a tervezett DNS-vizsgálat, ha a mintákat nincs mivel összehasonlítaniuk? Szabadság (Kolozsvár)

Kisvárosi világszenzáció a kommunizmusban
Kerek negyven esztendővel ezelőtt akciófilmbe illő sztoritól volt hangos Margitta. 1971. május 27-én hat margittai fiatalember olyat tett, ami világszenzációnak számított, amivel rendesen odapörköltek a kommunista rezsimnek. Hónapokig tartó egyeztetés és szervezés után sikerült külföldre szökniük, ám nem akárhogy. Repülőgépet térítettek el a nagyváradi repülőtérről. Az akció kieszelője és vezére Moka Béla volt. 
A ma 71 éves „fiatalemberrel” margittai otthonában ülünk le beszélgetni. Béla bácsi csillogó szemmel eleveníti fel a múltat, nem sokat kell kérdezni, megy a nosztalgia. „Elegem volt a komcsik uralmából, a munkáspardicsomból. Elkezdtem a külföldre való kiszökés gondolatával foglalkozni. De hát rokkant létemre, egyedül?” – mondja Béla bácsi, akinek 18 évesen egy traktorbalesetet követően amputálni kellett a jobb lábát. Néhány barátjával megosztotta terveit, ám nem mindenki volt olyan lelkes. Volt, aki egyenesen őrültnek nevezte. Aztán mégiscsak akadt pár vakmerő jó barát, akikkel Bécset szemelték ki úti célnak. Miheller Sándor, Papp János, Papp József, Weiser János, Vámos Róbert és persze a bandavezér Moka Béla. A társaságban Moka volt a legidősebb: 32 éves. A legfiatalabb Vámos Róbert akkor még 19 éves diák volt. Mivel több próbálkozás is kudarcba fulladt, a fiúk úgy döntöttek, hogy nem várják meg a felszállást, hanem kívülről támadják meg a gépet. A Nagyvárad–Bukarest menetrend szerinti járatot szemelték ki. Moka elcsente otthonról vadász édesapja puskáját, valamint elhappolták az egyik jóbarát fegyverét is. A két vadászpuska mellé szereztek egy harmadikat is, valamint késekkel szerelték fel magukat. 
Belsö Alc. Próbálkozás és siker
Május 27-én reggel autóval vitették magukat a nagyváradi repülőtérre. A géphez hajtottak. Az utasok éppen szálltak befelé a gépbe, amikor a fiatalemberek elővették a fegyvereket és eldördült néhány lövés. Az emberek menekültek, miközben Papp József és Vámos Róbert likvidálta a gépen lévő fegyveres szekust. Mivel a pilóta is menekülőre fogta, erőszakkal vitték a gépre a másodpilótát, a fedélzeti műszerészt és a rádióst. Közben a katonaság már lövéseket adott le a gépre. A fiúk azonban nem hátráltak, és a gép a magasba szállt. A másodpilóta az utolsó pillanatban emelte fel a gépet. A kifutót ugyanis egy ciszternával és egy terepjáróval zárták el.
Alc. Út és úti cél, szabadság
A másodpilótát ugyan rádión utasították, hogy Aradra vigye a gépet, ám szerencsére a fiúk tudtak tájékozódni. „Muszáj volt megütnöm a műszerészt, hogy tudomásul vegyék, nem viccelünk. Miután Magyarország felett jártunk, a rádiós szólt, hogy le kell szállnunk Ferihegyen tankolni. Mivel Bécs körülbelül akkora távolságra van Váradtól, mint Bukarest, tudtuk, hogy nem kell tankolni. Ekkor a rádióst vágtam fejbe. Többet nem akadékoskodtak”. Miután túljutottak a magyarországi szovjet vadászrepülők támaszpontjain, a gép Bécsben landolt. A fiúk itt megadták magukat. Odakint fejenként két év börtönre ítélték őket, csak Moka kapott két és fél évet, mint a csapat vezére. Bécsben a büntetés mellett azonban nagy tiszteletnek örvendtek, miközben idehaza szinte teljes egészében lecserélték a megyei és margittai szekuritátét. A bécsi börtön kápolnájában külön magyar nyelvű istentiszteletet tartottak számukra. A legtöbb segítséget Mindszenty József bíborostól és az általa irányított szeretetszolgálattól kapták. Mivel a világsajtót bejárta a hír, hogy a gépeltérítők erdélyi magyarok voltak, a Kanadai Erdélyi Magyarok Szövetsége is felkarolta a fiúk ügyét. A szervezet elnöke, gróf Teleki Béla élelmiszer- és könyvcsomagokat küldött nekik. A szabadulás után a traiskircheni menekülttáborban kaptak menedéket. Moka Béla megtanult németül, géplakatosként dolgozott jó fizetésért, s ami a legfontosabb volt: az, hogy szabadon élt. Valaki azonban nagyon hiányzott neki. A felesége, Irénke. Moka Béla új terven törte a fejét. Végül a feleség nem tudott kimenni, hanem Moka került vissza a kommunista Romániába. Egy Szerbiába való kiruccanás alkalmával Mokát elfogták, majd átadták a román hatóságoknak. 
Alc. Bűnhődés és szabadulás
Míg a fiúk Bécsben ültek, addig itthon fejenként 23 év börtönbüntetést kaptak, családjaikat meghurcolták. Miután Mokát elfogták, két hónapig a szekuritáté bukaresti székhelyén földalatti cellákban tartották, majd 1975 decemberében áthelyezték a szamosújvári börtönbe. Amíg oda nem került, nem volt dupla páncélozott ajtó a börtönben. 1987-ben áthelyezték Craiovára. Orvosi ellenőrzésre, fürödni, beszélőre, mindenhova bilincsben és lábbilincsben vitték. Mindenki csodálkozott, hogy mit tehetett az a féllábú, akire ennyire vigyáznak. A szocialista Románia legveszélyesebb és leghíresebb bűnözőjeként tartották számon. Saját bevallása szerint soha nem adta fel a reményt. A szabadság számára soha nem volt kérdés. Bár voltak nehéz időszakok, azokat átvészelte. Amikor a feleségét válásra kényszerítették, amikor meghalt az édesapja, és nem kapott kimenőt, hogy részt vehessen a temetésén, akkor eléggé kiborult, de mindig talpra tudott állni. A sok megpróbáltatás után, 12 évi börtönt követően meglepetésszerűen érte a szabadulás 1988. január 26-án, Ceauşescu 70. születésnapján. Moka Béla amnesztiát kapott. Hazatérhetett, azonban ez a szabadulás nem volt Kánaán. Bár feleségét újra elvette, rendszeresen ellenőrzésre kellett járjon. Hetente jelentkeznie kellett a rendőrségen, és nem hagyhatta el a várost. Közben a szekusok szüntelenül próbálták beszervezni, hiába. Az általános hiányban külön ételjegyeket kapott, nehogy ismét fellázadjon. „Mikor hazajöttem, nem ismertem meg a saját sógornőmet. Felső utasításra ugyanoda kellett visszamennem dolgozni, ahol azelőtt voltam. Rendszeresen figyeltek. Még azt is tudták, hogy hány tő szőlőt ültettem a kertbe és milyen fajtát” – mondja Moka, akit a munkahelyén elkülönítettek a többiektől. Egyedül kellett étkeznie, és nem beszélhetett senkivel. A rendszerváltás gyökeresen megváltoztatta az életét. Az igazságügy mind a hat gépeltérítőt rehabilitálta. A többiek is hazatérhettek, persze csak látogatóba, mert ők kint telepedtek le.
Moka Béla 2001-ben ment nyugdíjba. Köztiszteletnek örvendő, „egyszerű” kisnyugdíjasként éli az életét. Ám nem minden nyugdíjas büszkélkedhet azzal, amivel ő. A margittaiak büszkék is rá, hiszen tudják, hogy Moka Béla az igazság elkötelezett híve, aki saját bevallása szerint az igazságért sosem habozott kockára tenni az életét. Negyven év elteltével is élénken él az emberek emlékezetében a gépeltérítés története. A fiatalabb generáció is – persze csak az ősök meséléséből – jól ismeri Moka Béla kalandos történetét. 
Tőtős Norbert
Reggeli Újság
Erdély.ma

Verespataki labda
Teljesen érthető, hogy a verespataki aranybányaprojekt ügye ismét a figyelem középpontjába került, a romániai civil és környezetvédő szervezetek pedig úgy érzik, csatát vesztettek, miután a művelődési minisztérium hatáskörébe tartozó területi igazgatóság régészeti mentesítési bizonylatot bocsátott ki a projektre.
Kudarcot jelent mindez a Fehér megyei településre tervezett ciántechnológiás beruházás ellen több mint tíz éve utcai tüntetésekkel és bírósági perekkel küzdő zöldek számára, hiszen az engedély révén a kanadai–román Gold Corporation újabb jelentős lépést tett a kitermelés beindítása irányába. Ez akkor is igaz, ha eközben Kelemen Hunor miniszter megpróbálja az ügy kedvező oldalát láttatni a közvéleménnyel, azt hangsúlyozva, hogy a most született engedély képes biztosítani a térségben található legfontosabb régészeti és építészeti örökség megmentését. Csakhogy a Verespatak sorsáért aggódók, a környezetvédők, építészeti, régészeti és műemlékvédő szakértők éppenséggel ennek ellenkezőjéről vannak meggyőződve.
Mégpedig arról, hogy a ciántechnológiás bányaprojekt gyakorlatba ültetése, a több száz tonna színesfém kitermelésének megkezdődése esetén a Fehér megyei településen és közvetlen környékén képtelenség lesz épen tartani a műemlékeket, római kori tárnákat, nemhogy konzerválni, restaurálni, látogathatóvá tenni ezeket. Arról nem beszélve, hogy alaposan fennáll egy újabb, a 2000-ben bekövetkezett tiszai ciánszennyezéshez hasonló katasztrófa kockázata, ugyanakkor a beruházó a mai napig nem képes megnyugtatóan bebizonyítani, hogy a lakosság képes lesz egészséges, nyugodt életvitelt folytatni a kitermelés közepette. Ilyen körülmények között óriási felelősség hárul az ügyben az RMDSZ-re és az alakulat minisztereire, akik közül Kelemen Hunor a jelek szerint már rábólintott az RMGC projektjére, holott – az engedélyezési eljárást felfüggesztő Korodi Attila volt környezetvédelmi tárcavezetőhöz hasonlóan – megtehette volna, hogy elodázza a döntést, és független szakértők véleményét is kikéri. A „verespataki labda” most már Borbély László térfelén pattog, és a zöldtárca vezetőjének helyzete azért is kényes, mert sokan úgy látják: a befolyásszerzési botrányba keveredett miniszter zsarolhatóvá vált, amit a bányatervet pártoló demokraták ki is fognak használni.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

„Nem jósolok napfényes jövőt a könyvnek” – beszélgetés H. Szabó Gyulával
1951. január 17-én született Kolozsváron, az első tíz osztályt az akkori 11-es líceumban (ma Báthory Gimnázium) végezte, majd a 3-as líceumban (a mai Apáczai Csere János Gimnázium) érettségizett. 1974-ben végzett a Babeş–Bolyai Tudományegyetem orosz–magyar szakán, 1974–1977 között a siménfalvi általános iskola orosz és magyar tanára. 1977 szeptemberétől a Kriterion Kiadó alkalmazottja, 1985-ig szerkesztő, majd megbízott főszerkesztő, 1990. augusztus 1-jétől a kiadó igazgatója, 1999-től társtulajdonosa.
Túl bármiféle metaforán: H. Szabó Gyula könyvek közé született, hiszen anyai nagyapja, Szentimrei Jenő időben-minőségben egyaránt a Trianon után alakuló erdélyi irodalom első vonalának jeles képviselője volt, szülei mindketten tanáremberek, irodalmár, illetve néprajztudós. Mennyiben határozta ez meg későbbi érdeklődési körét, illetve a pályaválasztását?
– Biztosan nem kismértékben befolyásolt az, hogy kiről-miről hogyan vélekedtek körülöttem, de például nagyapám „jeles képviselőségét” csak nagyon áttételesen érzékeltem. Mindenekelőtt abból, hogy nem is egyszer fordultak meg nálunk Nagy Imre és Popp Aurel festők vagy Jancsó Béla, György Dénes, Lám Béla és más „jeles bácsik”. De én nagyapámat elsősorban nagyapai minőségében kedveltem nagyon, talán azért is, mert nekem, a legkisebb, vele egy fedél alatt lakó unokának sok minden volt szabad. Nemcsak az ölében ülhettem folyton, de mehettem a szobájába akkor is, amikor dolgozott.
Hétéves voltam, amikor meghalt, úgyhogy inkább az érzelmi életemben játszott szerepet, nem a szellemi tájékozódásomban. Később, az évek során viszont többször is „felfedeztem” magamnak. Fiatalkorom színház iránti érdeklődésében azoknak a gyerekműsoroknak lehetett szerepe, amelyeket nagyanyám és anyám rendeztek a testvéreim osztálytársaival a tágas ház két egybenyitott szobájában.
Kis jeleneteket, népdalokat, szavalatokat adtak elő, meghívták a gyerekek szüleit, barátait is. S hogy könyvek közé születtem, az is minden szempontból igaz, hiszen végeredményben két család – nagyapámék és mi – laktuk a négyszobás házat, vagyis két könyvtár volt szinte mindenütt a szemem előtt. Később mi, a négy fiútestvér is elkezdtük alakítgatni a magunk könyvtárát: nem ritkán négy példányban került a házba egy-egy könyv, s innen vittük szerteszét, ki merre került.
– Bölcsésznek lenni természetesen feltételezi a könyvek szeretetét, de még semmiképpen sem jelenti azt, hogy a filológus egész életét a könyvkiadásnak szentelje. Hogyan kezdődött könyvkiadói munkája?
– Véletlenül. Kezdjem azzal, hogy már a bölcsészetre való jelentkezésem is egyfajta kitérő volt, hiszen a színház bűvöletében eltelt ifjúkoromban „teátrális álmokat” dédelgettem: színészi adottságaim egyáltalán nem lévén, rendező szerettem volna lenni. De akkortájt, 1970 körül a marosvásárhelyi színiakadémián nem volt rendezői szak, ezért tanácsolta Szabó Lajos rektor (ő is nagyapai „örökség”), hogy végezzek el egy egyetemet, majd posztgraduális képzéssel próbálkozzam. Így kerültem a bölcsészetre: orosz–magyar szakra jelentkeztem, mivel nyolc évig tanultam oroszul, és gondoltam, ott kevesebb lesz a felvételin a tolongás.
Diplomázás után egy kedves Keresztúr fiúszéki faluba, Siménfalvára neveztek ki, ott töltöttem ki az akkoriban kötelező hároméves szakgyakorlatot. Közben megnősültem, feleségem, Simonffy Kati a bukaresti televízió nemzetiségi szerkesztőségében dolgozott már, úgyhogy számomra is Bukarest lett az irány. Előbb a Művelődés folyóiratot udvaroltam körül, az akkori főszerkesztője, Kovács János fel is vett volna, ha lett volna szabad státusa, de üresedés a Kriterion Kiadónál adódott.
Feleségem főszerkesztője, Bodor Pál beajánlott Domokos Gézának, aki 1977. szeptember 16-ai hatállyal fel is vett. Minden különösebb ceremónia nélkül kiadói szerkesztővé ütött, én lettem a kiadó magyar szerkesztőségének 12. tagja (nyolcan Bukarestben, négyen Kolozsvárt dolgoztak), a képzőművészeti és zenei tárgyú könyvek „felelőse”. Persze foglalkoztam más könyvekkel is… És azóta tanulgatom ezt a mesterséget.
– Körülbelül két évtizeden át a Kriterion Kiadó mondhatni összenőtt Domokos Géza nevével: kívülről hősies időszaknak tűnt a 80-as évek elejéig tartó majdnem másfél évtized, nagyon sok – nemcsak jó, de akkor nagyon merésznek számító – kiadvánnyal. Belsősként hogyan élte meg azokat az emberpróbáló időket, milyen volt a szerkesztői közösség, és hogyan vezette Domokos a kiadót?
– Egy már nagyon jól működő csapatba kerültem, ugyanis már hét éve működött a Kriterion, ám indulásakor is valójában az Állami Irodalmi Kiadó nemzetiségi osztályának az embereire épült. Feladata volt a nemzetiségi irodalom – magyar, német, szerbhorvát (akkor így kellett mondani), ukrán, jiddis – kiadása, illetve 1971-től indult a Biblioteca Kriterion sorozat, a magyar, német, ukrán nyelvű irodalom román fordításainak sorozata. Kitűnő, mondhatni legendás volt a fordítói gárda: Gelu Păteanu, Paul Drumaru, Gheorghe Olaru, németből Gabriel Gafiţa fordított, de jelentek meg szlovákból, török–tatárból fordítások.
Sőt Domokos szeretett volna cigány nyelvű könyvet is megjelentetni, de ezt az elvtársak szigorúan letiltották, akkoriban ugyanis tilos volt arról beszélni, hogy nálunk vannak roma nemzetiségűek. A lényeg az, hogy minden szerkesztőnek megvolt a maga területe, azért is mehetett olajozottan a munka. Az én szempontból egy másik külön „érdekesség”, hogy a kiadóhoz kerülésemmel mondhatni egy időben, 1977 nyarán hivatalosan megszűnt a Sajtóigazgatóság néven működő cenzúrahivatal, az intézmények vezetőinek egyéni felelősségvállalására építve a további tevékenységet.
A legtöbb kiadóigazgató megrémült ettől a felelősségtől (nem ok nélkül), de Domokos Géza nem tartozott közéjük. Épp ellenkezőleg: 1977-től 1982-ig a kor viszonyai között nagyon is kockázatos könyvek sora jelent meg. Arról például egyetlen szót sem lehetett ejteni, hogy Trianon után egész Erdélyben sorra tűntek el a magyar történelmi vonatkozású szobrok. Károly Sándor önéletírásának 1979-es kiadásában viszont némi anekdotikus éllel olyasmit ír le, hogyan verte a „fütykös szél” az aradi Kossuth-szobrot. De „életveszélyesnek” volt mondható a Székely Oklevéltár új sorozata, a Moldvai csángó népművészet és még sok hasonló kiadvány.
A lényeg az, hogy Domokos Géza jól ki tudta használni a kedvező szelet. Olyan vezető volt, aki mindig dicsérte a kollégákat, és az esetleges hibákból sokat magára vállalt. Derűs, nyugodt egyéniségével sikerült nyugodt légkört teremtenie a kiadóban is. A 80-as évek elején aztán, ha jól emlékszem, egy 1982-es pártplénum után újraszervezték a cenzúrát. Amilyen nagy garral hírelték ’77-ben a megszűntét, annyira fű alatt intézték az újraindítást. A mi cenzorunk Pezderka Sándor elvtárs volt, aki az égvilágon mindent figyelmesen elolvasott. A kiadói terveket is.
Rövidesen már nemcsak kitanácsolt címeket a tervből, de „be is segített” jobbnál jobb címekkel. Néha azért ezt a nagy „éberséget” is sikerült kijátszani, hisz a kiadóban csak Dulea-sorozatnak becézett könyvek egyikében közzétettük az 1918-as gyulafehérvári határozatokat, amiről egyébként tilos volt beszélni-írni. A kéziratot nyomdába kísérő referátumon lehetett bármennyi aláírás, ha nem „szerénykedett” ott a sarokban a Pezderkáé is, nem lett belőle könyv. 1985-ben aztán ránk jött a Dulea-bizottság.
Ez a hírhedett brigád felmérte, majd elemezte a kiadó tevékenységét. Lényegében megfélemlítés volt a szándékuk, úgy távoztak, hogy nem tudtuk igazán, mi lesz velünk. Úgy tűnik, hogy az elvtársak végül az elszigetelés mellett döntöttek, nem akarván áldozatot kreálni sem Domokosból, sem a kiadóból. 1985-től kezdtek ránk erőltetni könyveket, vagyis nemcsak kivettek címeket az éves tervből, hanem betétettek újakat.
– Melyek azok a korabeli képzőművészeti-zenei kiadványok, amelyekre a legszívesebben, legbüszkébben emlékszik vissza?
– Mindenekelőtt a képzőművészeti kismonográfiákra. Maga a sorozat már elindult azelőtt, hogy én odakerültem a kiadóhoz, az én első szerkesztésem Murádin Jenőnek a Barabás Miklós Céhről szóló kismonográfiája volt. Murádin tulajdonképpen rögzítette a kötetek szerkezetét, vagyis a monográfiát nagyon pontos és gazdag adattár és könyvészet egészítette ki. 1988-ban viszont az egész sorozat kikerül a tervből, éppen Duleának „köszönhetően”, aki azt mondta, hogy „csak egy román valóság van, azt nem lehet románul vagy magyarul festeni, vagyis nincs külön képzőművészet, s így külön sorozat sem lehet”.
Nem is olyan nagyon ismeretlen szöveg, ugye?! Másik könyv, amire büszke vagyok, Jordáky Lajos Az erdélyi némafilmgyártás történetéről (1981) szóló kötete, amit a szerző sajnálatosan korai halála után sikerült előásnom, és nemcsak nagy közönségsikere lett, de szakmai körökben is nagyra értékelték. Hasonló siker volt a 80-as évek elején megjelent Erdélyi Lajos-könyv, A zsidó temetők művészete (1980).
A zenetudományi írások szerkesztése rendjén László Ferenctől tanultam rengeteget. Az 1980-ban megjelent Bartók Béla Tanulmányok és tanúságok című, rendkívül fontos munkája és az általa gondozott Bartók-dolgozatok (1981) és A 101. esztendő (Bartók, Kodály, Enescu) című zenei publicisztikakötete megbeszélései mind megannyi tartalmas továbbképzést jelentettek számomra.
– A nyolcvanas évek második feléről már érintőlegesen beszéltünk, arról, hogy a könyvkiadás is nagyon megsínylette ezeket az ordas időket. Térjünk még vissza egy kicsit arra, hogyan élte meg, élte túl a Kriterion?
– Nem volt leányálom. Időnként kezembe akadnak azok az előjegyzési naptáraim, melyekbe Pezderka elvtárs intelmeit, „javaslatait” írtam. Talán nem lenne érdektelen egyszer közzétenni. Gyanús volt már akkoriban minden: a világirodalom csakúgy, mint a hazai szépirodalom, nem is beszélve az önismereti tematikákról. Ha megnézzük azoknak az éveknek a „termését”, azonnal látni, mennyire csökkentek az irodalmi értékek. A Sütő-könyvek például egyszerűen „kihaltak”, de a verseskötetek kiadása is kínszenvedés lett.
Lászlóffy Csabának az egyik kötetét például nemhogy soronként, de szinte szavanként szálazta át Pezderka, nem volt tekintettel semmire. Szegény költő kétségbeesetten kérdezte telefonon, hogy érdemes-e egyáltalán kiadni a kötetet. A népi kultúrával kapcsolatban sem lehetett semmit becsempészni. Rémálom volt, amikor 1988-ban bevezették a helységnevek kizárólagosan román használatát. Megjelentek a körülírások, a kicifrázott utalásos megnevezések, de abba is belekötöttek.
– 1990-től változás: új idők, új gondok. Bukarestből Kolozsvárra – szerkesztőből igazgatóvá. De lassan már ezek a „kezdeti” botladozások is történelemmé lesznek. Hogy lehetne jellemezni most, 2012-ben a Kriterion utóbbi két évtizedes tevékenységét?
– A 90-es választások nyomán Domokos Géza parlamenti képviselő lett, és ő kérte az akkori kulturális minisztert, Andrei Pleşut, hogy engem nevezzen ki a kiadó élére. Nem volt könnyű, ugyanis a nagy keresletet alig-alig tudtuk kielégíteni. A nyomdák inkább újságokat nyomtak, ’95-ig semmilyen állami szubvenciót nem kaptunk, a magyarországi támogatások életmentőek voltak, beindult a privatizáció, megjelentek újabb és újabb kiadók, illetve a decentralizáció következményeként széthullt az addig jól megszervezett könyvterjesztés.
Sorra szűntek meg a könyvüzletek, egyik városból a másikba nem igazán jutnak el a kiadványok... A kiadásokra kapott magyarországi, illetve a Communitas Alapítványtól kapott támogatás menti meg a céget. Ennek is köszönhetően a 90-es évek végére valamennyire stabilizálódott a helyzet. Javult az olvasók anyagi helyzete, a könyvek kivitelezése is sokat javult a 90-es évek első feléhez képest. Az internet térnyerése aztán fokozatos apadást idézett elő. Eközben a hajdani majdnem monopolhelyzetben lévő kiadónk nagyon visszaszorult. Csak egyetlen példa: 1977-ben én voltam a cég negyvenedik alkalmazottja, most hárman-négyen vagyunk összesen. A 90-es évektől sokan elmentek sajtóba, egyetemre, politikába. Persze ez természetes, hiszen manapság 10–12 kiadói műhely végzi azt, amit annak idején két kiadó – mi és a Dacia – végzett.
– A kiadó híres volt különböző sorozatairól. Egyeseket újraélesztettek – mint például a Tékát –, mások egy-két próbálkozás után elhaltak. Indultak viszont újak. Hogy látja ezek jövőjét?
– A híres Forrás sorozatot például átadtuk a Mentor Kiadónak, de azóta már kimúlt, s nem is mutatkozik igény az újraindításra. A híres világirodalmi sorozatunk is, a Horizont két próbálkozás – egy Balzac- és egy Mérimée-kötet – után „meghalt”. A Tékát sikerült viszont feltámasztani, mindenekelőtt fiatal kutatók bevonásának köszönhetően.
De mintha az újabb nemzedékekből hiányozna az a filológiai igényesség és kitartás, ami szerencsére életre segítette Dávid Gyula titáni munkáját, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon sorozatát. Ma már a közbeszédet nem igazán érdekli egy-egy megjelenés, illetve általában a könyvkiadás. De a Romániai Magyar Írók sorozatában kiadott, illetve újrakiadott műveink iránt még nagy kereslet mutatkozik, hasonlóan a Történelmi regények sorozat darabjaihoz.
És vannak új sorozataink is, mindenekelőtt a Gordiuszra vagyok büszke, ez elsősorban esszéisztikus írásokat tartalmaz, a megjelent szerzők közt pedig hirtelenében olyan neveket tudok említeni, mint Bibó István, Lucian Boia, Miskolczy Ambrus, Balázs Sándor vagy Cseke Péter. És új a különböző városokról vagy vidékekről, illetve egy-egy közkedvelt témakörről összeállított verskötetsorozatunk, ezeket a könyveket is kedveli a közönség.
– Illetlenségnek tűnhet könyvkiadótól megkérdezni, mégse vegye zokon, ha arról érdeklődöm, hogyan látja a csupa nagybetűs, nyomtatott KÖNYV jövőjét? A technikai váltás, a hangos könyvek, e-könyvek megjelenése és gyors terjedése mennyiben köthető össze az olvasási kedvvel és vággyal? És – végső soron – hogyan fogja ez meghatározni a Kriterion elkövetkező éveit?
– Zokon egyáltalán nem veszem, de túlságosan napfényes jövőt sem tudok körvonalazni. Szerencsére nálam fiatalabb kollégák jobban bíznak a nyomtatott könyv jövőjében. Én nem hiszem, hogy egy nemzedéknél tovább fog élni, bárhogy is nézzen ki, a táblagépen tárolható hatalmas könyvtár bőségesen kárpótolni fogja-e a jövő olvasóit. Olvashatnak verset, prózát, tudományos irodalmat, bárki hozzáférhet eddigi rejtett-féltett könyvritkaságokhoz. Igaz, nem lesz nyomdafestékillata.
Némi kajánsággal mondom: egész jól elvagyunk a kódexeket másoló szerzetesek gyertyaillata nélkül is. Maradtunk viszont egy szólásmondással: „körmünkre ég a gyertya”. Nekem más a gondom: a nap ugyanis továbbra is 24 órából áll majd, és a rengeteg információs anyagból vajon lesz-e lehetőség kiválogatni az éppen olvasásra érdemes címet?
A kiadó eddig egyfajta szűrőszerepet is játszott, de ennek a mai technikával gyakorlatilag vége: bárki elő tud állítani könyvet. Ám hogy ne zárjuk túl borúlátóan a beszélgetést, elmondanám, hogy hiszek abban: egyszer majd csak meglesz az „első olvasást” helyettesítő segítségféle, a jelenleg uralkodó helyesírási káosz is feltehetőleg egyenesbe fog ismét jönni. Vagyis még kb. tíz–tizenöt évig számítunk a gondosan szerkesztett, nyomtatott könyvre igényt tartó keresletre, igyekszünk az elvárásokat ki is szolgálni, de – bármennyire fájón is hangzik – már készülődünk a zárásra.
Molnár Judit. Krónika (Kolozsvár)

Új székhelyet nyit a Kájoni János Megyei Könyvtár
Ünnepélyes keretek között nyitja meg kapuit 2012. december 18-án az új székhelyre költözött Kájoni János Megyei Könyvtár. A csíkszeredai Stadion utcai új könyvtárépületben korszerű feltételek között, végre egy térben kapott helyet az összes könyvtári szolgáltatás. Féléves szünet után befejeződtek az átköltözés és a könyvtári állomány leltározásának munkálatai, a könyvtárhasználó közönség funkcionálisan kialakított, modern igényeknek megfelően felszerelt közszolgálati tereket vehet birtokba.
Így az intézmény valóban méltó keretek között felelhet meg sokoldalú szolgáltatói feladatkörének, Hargita megye és Csíkszereda kulturális életének igazi központjává válhat. Olyan közösségi térré, ahol bármely korosztály otthonosan érezheti magát, és mindenki megtalálhatja majd az őt leginkább érdeklő kiadványokat, a számára szükséges információt vagy szabadidős tevékenységet.
Az intézményt fenntartó Hargita Megye Tanácsa és a Kájoni János Megyei Könyvtár szervezésében december 18-án, délután 17 órától kerül sor a könyvtár új székhelyének felavatására. Az ünnepélyes megnyitót követően, december 19-én és 20-án, szerdán és csütörtökön egész napos programmal, változatos igényekre figyelő, szórakoztató és kulturális tevékenységgel várják az új könyvtárba ellátogató közönséget. A rendezvénysorozat szervezői minden korosztály és érdeklődési kör igényeire igyekeznek odafigyelni.
December 19-étől, szerdától nyitva áll a könyvtár a közönség számára. A megnyitót követő rendezvénysorozatra való tekintettel december 19-én és 20-án az intézmény rövidebb ideig tart nyitva, a használók reggel 8 órától délután 16,30-ig vehetik igénybe a szolgáltatásokat.
Maszol.ro

Több a látogató az új székhelyen működő csíki könyvtárban
Látványosan megnőtt Csíkszeredában a Kájoni János Megyei Könyvtár látogatottsága, miután az intézményt új székházba költöztették.
A Hargita megyei könyvtár egy esztendővel ezelőtt, 2012. december 18-án költözött vadonatúj épületbe a korábbi, eléggé eldugott helyen lévő székházból. A forgalmasabb helyen lévő Stadion utcában érzékelhetően többen veszik igénybe a könyvtár szolgáltatásait: november végéig a könyvkölcsönzők száma 5381 volt, ami legalább huszonöt százalékkal több, mint például 2010-ben.
„Egy év alatt a látogatási arány is legalább negyven százalékkal emelkedett. A tapasztalat az, hogy az emberek gyakrabban térnek be a könyvtárba, mint előző esztendőkben, és bár statisztikailag ez nem mérhető – csak a könyvkölcsönzésekről vezetünk nyilvántartást –, tudjuk, látjuk, hogy több időt töltenek a látogatók a könyvtárban” – mondta Kopacz Katalin könyvtárigazgató. Emellett a 2010-es esztendőhöz képest mintegy 7–8 százalékkal nőtt az internethasználók aránya is.
Minden munkanapra egy rendezvény
A látogatószám-gyarapodás részben annak is köszönhető, hogy tavaly december óta ugrásszerűen megnőtt a könyvtári rendezvények száma: a múlt hónap végéig 239 különböző rendezvényt szerveztek, amelyeken összesen több mint tízezer érdeklődő vett részt. Az intézmény vezetője szerint háromszor annyi rendezvényt szerveztek idén, mint a 2010-es esztendőben. Meglátása szerint mindez annak köszönhető, hogy a könyvtár új székháza kiállító- és előadóteremmel is rendelkezik, a gyermekrészleg pedig megfelelő térrel, játszósarokkal, ahol gyermekfoglalkozásokat szervezhetnek.
Nyitott közösségi tér
Kopacz Katalin elmondta: az új székhelyre költözéskor eldöntötték, hogy nyitott közösségi térként működnek majd, helyet adva minden a különféle érdeklődési körű csoportnak és minden korosztálynak. „Ezt a szerepet megítélésem szerint kiválóan betölti a könyvtár. Sikerült megszólítanunk a nyugdíjasokat, akiknek számítógép-kezelési ismereteket oktatunk, a családok is szívesen térnek be hozzánk, a fiatalokat a filmklubbal szólítottuk meg, a kézművesség iránt érdeklődők számára gyöngyfűző tanfolyamokat szervezünk. A nálunk működő amatőr bábtársulat a legkisebbeket szórakoztatja, a diákok számára könyvtári kalandozásokat és változatos játékos foglalkozásokat szervezünk, a helytörténet iránt érdeklődőknek pedig honismereti esteket” – sorolta a könyvtárigazgató.
A Stadion utcában egyébként 1200 négyzetmétert bérel a megyei könyvtár, négyzetméterenként havi 6,3 euróért. Bérként havonta7560 eurót fizet a könyvtárat fenntartó megyei tanács, 1500 euróval többet, mint a régi székházért.
Kozán István
Krónika (Kolozsvár)

Bandi Kati világában
Művészetének sajátosan egyéni, színpompásan változatos, hagyományos viseletünk motívumait a korszerűségben továbbéltető világán vezette át a hallgatóságot Bandi Kati iparművész a Vártemplomi Nőszövetség meghívottjaként a gótikus teremben. A vendéget Ötvös József lelkipásztor köszöntötte, aki bevezetésképpen a Biblia legszebb épületének, Salamon templomának a felöltöztetéséről s a Vártemplom "ruháiról" beszélt. Nem véletlenül, hiszen Bandi Kati műhelyéből sok templom úrasztali terítője, nőszövetségek zászlaja került ki hímzett selyemből, rátétekkel, s az ő faliszőttesei díszítik a Bekecsen levő Szent Kereszt- kápolnát.
Megélhetési művész, aki főállásban foglalkozik a textil iparművészet minden ágával – mondta magáról. Életéről dióhéjban elmesélte, hogy első osztályos kisdiákként a marosvásárhelyi Bolyai iskolában tartott évnyitó után a tanító néni megfogta leendő tanítványainak kezét, és átvitte őket a Papiu iskolába. Feleúton találkoztak a papius gyermekekkel, akiket a Bolyaiba költöztettek, hogy a testvériség jegyében összekeverjék a korábban egynyelvű tanintézeteket.
Kilencedik osztálytól a művészeti iskolába járt, első lépéseit édesapja, Bandi Dezső iparművész, néprajzkutató, népművelő irányította, s ő határozta meg pályaválasztását is. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu képzőművészeti egyetem textil szakán végezte, majd a nagyváradi készruhagyárba helyezték tervezőnek. Bár sajnálta, de az állást nem foglalta el, mert a várandósság kilencedik hónapjában orvos férjét követte Máramaros megyébe. Ebből a házasságból született meg a lánya, aki finnországi hajómérnökhöz ment feleségül, majd második házasságából a fia, aki biológusként a természet, a madarak szerelmese.
Bandi Katinak jól meghatározott, karakteres véleménye van a világról, politikáról, amit nem rejt véka alá. Olyan szülők gyermekeként, akik népi hagyományaink szeretetére nevelték, mindig szívesen mesél arról a jó érzésről, ami a viseletüket büszkén hordó bajor emberek láttán fogja el. Úgy tartja, hogy az erdélyi népviselet a bajornál is változatosabb, és megérdemelné, hogy hétköznapokon és ünnepi alkalmakon is hordjuk a népművészetünk ihlette darabokat. Ez az elképzelés szüli ruhaterveit, amelyek a népi ruhák szabásvonalát, motívumvilágát lopják be a mai ember életéhez igazított öltözékekbe, jelezve viselőjük hovatartozását, szépérzékét is. Bandi Kati stílust, iskolát teremtett Erdélyben, amire az ügyesek ipart építettek. Ő megmaradt a történelmi környezetben levő műhelyében, ahol különlegesen elegáns, nőies ruhák készülnek, alkotójuknak a szülőföldhöz való ragaszkodását is tükrözve. A népviselet, a magyar polgári viselet, a díszruhák jegyeit hordozó s a megrendelő egyéniségéhez igazított ruháihoz kiegészítők, kabátok is készülnek. Különlegesen szépek menyasszonyi, vőlegényi ruhái, amelyekből néhány figyelemre méltó darabot láthattunk a képeken. Rendszeresen együttműködik a Maros Művészegyüttessel, ami örömöt jelent számára. A képeken bemutatta, hogy az általa tervezett ruhák kiállítási tárgyakként is díszíthetik a lakást.
Művészetének egyik legszebb fejezetét faliképei jelentik, hímezve, szalagokból összevarrva, rátétes technikával népballadáinkat szólaltatják meg a textíliák nyújtotta lehetőségek nyelvén. Üvegfestményein népi díszítőművészetünk elemei élnek tovább, s az utóbbi évek alkotótáboraiban készült festményei az erdélyi táj sajátos színeit, fényeit örökítik meg a korábbi külföldi ihletésű alkotások mellett.
Bandi Kati elárulta, hogy a világ legszebb boltja címet elnyert bukaresti Sabion üzlet megtervezésében is tevékenyen részt vett, régi, míves, kovácsoltvas kereteket tervezett az eladásra kínált ékszerek bemutatására.
Nem zavarja, hogy sokan próbálják másolni az általa teremtett jellegzetes stílust, az igazi művészetről ugyanis jelentéktelennek tűnő apró részletek is árulkodnak, amelyek a másoló figyelmét elkerülik.
Népi díszítőmotívumaink az egyenruhává vált farmert is egyénivé, jellegzetessé teszik – mutatott példát a matyó motívumokkal megszépített farmerblézerre. Majd elmondta, hogy az iparművészet nagyon munkaigényes terület, ezért van ritkábban mód gyűjteményes kiállítással a közönség elé állni.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Két NATO-vezénylési központ Bukarestbe telepítését szorgalmazza az államfő
Klaus Johannis államfő a parlament jóváhagyását kérte két NATO-vezénylési központ Bukarestbe telepítéséhez – közölte hétfőn a Hotnews.ro hírportál.
Johannis a parlamenthez intézett üzenetében rámutatott, hogy az ukrajnai válságra, Oroszország „agresszív” lépéseire válaszolva a NATO olyan döntéseket hozott legutóbbi, walesi csúcsértekezletén, amelyek védelmi és elrettentő képességei növelését szolgálják.
Ezek sorában Románia, Lengyelország, Bulgária és a három balti ország területén úgynevezett integrációs egységeket (vezénylési központokat) hoznak létre a gyorsreagálású NATO-erők számára (NATO Forces Integration Unit – NFIU).
A román államfő a NATO-erők egyik integrációs egységének és egy hadosztály szintű nemzetközi vezénylési központnak (Multinational Division South-Est Headquarters – MND-SE HQ) a befogadásához kérte a parlament jóváhagyását.
Johannis leveléből kiderült, hogy ez utóbbi a Románia és Bulgária területén létrehozandó integrációs egységek parancsnokságaként működik majd, és a délkeleti szárny NATO-erői parancsnoki szerepének betöltésére is alkalmas lesz, ha egy tagállam elleni támadás az észak-atlanti szövetség kollektív ellenlépését tenné szükségessé. Mindkét vezénylési központot Bukarestben alakítják ki.
A NATO védelmi miniszterei idén februárban tisztázták a készültségi akcióterv részleteit: ennek keretében az észak-atlanti szövetség területén rövid időn belül bárhol bevethető, mintegy 5000 fős dandárt állítanak fel.
Bogdan Aurescu külügyminiszter a Hotnews.ro-nak nyilatkozva rámutatott: a NATO-erők integrációs egységeinek az a feladata, hogy előkészítsék az adott területen a gyorsreagálású egységek fogadását, kidolgozzák a haditerveket, nemcsak a potenciális bevetések, hanem a közös gyakorlatozás esetére.
Az NFIU, azaz a gyorsreagálású erők bukaresti vezénylési központja 2016-ra kell elérje teljes operatív kapacitását, de a tervek szerint már idén júniusban megkezdi működését. A bukaresti hadosztály-parancsnokságot (MND-SE HQ) jövőre bocsátanák a NATO rendelkezésére, teljes operatív kapacitását pedig 2018-ra éri majd el.
Krónika (Kolozsvár)

Ha a románoknak szabad, a magyaroknak miért nem? (Vasile Botnaru és Igor Boțan beszélgetése a román Szabad Európa Rádióban)
A (hazai és moldovai) románok továbbra is úgy beszélnek az egyesülésről, mintha az teljesen normális dolog volna. Lehet, az is. Csak akkor másnak miért nem szabad erről ugyanúgy beszélni? Múlt vasárnap több mint 5000 moldovai és romániai tüntetett Kisinyov központjában és szavazott jelképesen a két állam egyesülése mellett.
Az eseményt a Cselekvés 2012 Unionista Platform (Platforma Unionistă Acţiunea 2012) és a Moldva Ifjai (Tinerii Moldoveni), valamint sok más Pruton túli szervezet szervezte, akik vissza szeretnék állítani Románia régi határait. Szintén vasárnap, de Brassóban Románia volt elnöke, Traian Băsescu újra kijelentette, hogy a jelenlegi gazdasági és politikai körülmények között Moldova számára a Romániával való egyesülés lenne az egyetlen életképes megoldás. Erről beszélget Vasile Botnaru Igor Boţan elemzővel.
Civil unionista mozgalom
Szabad Európa: – A politikusok rendszeresen előveszik az unionista kártyát. Ezúttal egy olyan csoport lehelt belé újra életet, melynek – látszólag – nincs köze politikai szervezetekhez. Mit gondol a 90-es években létezett hangulat újbóli felidézéséről?
Igor Boţan: – Az unionista mozgalom jelenleg a civil szférában zajlik, mely a történelmi igazságra, Moldova Köztársaságnak az elitek endémiás korrupciója miatti becsődölésére és az új regionális körülményekre hivatkozik, melyek illuzórikussá teszik Moldova Köztársaság belátható időn belüli csatlakozását az Európai Unióhoz. Igaz, hogy egy ilyenfajta civil mozgalom kiszorítja a már ismert unionista pártokat. A civil mozgalom egy új, fiatal unionista elit létrehozására törekszik, ez már alakul a Cselekvés 2012-nek nevezett, civil szervezetekből álló konglomerátumra támaszkodva, melynek nem annyira vezetője, mint inkább néhány szenvedélyes aktivistája van. – Tehát az előző nemzedék, Iurie Roşca, Mircea Druc helyett már megjelentek az új unionista vezetők? Az unionistáknál volt nemzedékváltás?
– Új nemzedék jelent meg Moldova Köztársaság függetlenné nyilvánítása óta. Jó iskolákat végeztek, és szenvedélyesek. Nem hisznek azokban a politikai pártokban, melyek csődöt mondtak ebben az unionista igyekezetben.
– A pártoknak nem sikerült megfertőzniük az egész társadalmat. A fiatalok képesek lesznek erre? És milyen nyelvezetet használnak e cél elérésére?
– A fiatalok a széles tömegeket akarják megszólítani, azt állítván, hogy ők nem politikai párt részei. Nem akarnak parlamenti képviselői helyeket szerezni az unionista mozgalom révén. E tekintetben nyilvánvaló, hogy ez a fajta megközelítés jelentősebb sikerrel kecsegtet, mint a politikai pártoké.
– Ez egy adu. De milyen motivációt kínálnak a széles tömegeknek? – Nagyon fontos elolvasnunk a július 5-én közzétett dokumentumukat. Ebben is vannak olyan részek, melyek inkább kérdéseket vetnek fel és nem az egyesülést teszik lehetővé. A moldovai döntéshozók biztatása ez, hogy támogassák az egyesülés gondolatát, szinte esküszegésre buzdítják őket. Hiszen tudjuk, hogy a moldovai közintézményeknek a képviselői arra esküdtek fel, hogy Moldova Köztársaság ügyét szolgálják, nem pedig Moldova Köztársaság felszámolását.
– Vagyis harakirit javasolnak nekik.
– Igen, ez esküszegésre való biztatás. Egy másik fontos tényező a nemzetközi intézményekhez való folyamodásuk. A fiatal unionisták arra szólítják fel a nemzetközi közösséget, támogassa Moldova Köztársaság egyesülését Romániával, ami akár természetes is lehet, ha figyelembe vesszük a németek egyesülését, vagy a Krím Orosz Föderáció általi annektálását. Németország esetében az NDK összeomlott, az állam intézményei már képtelenek voltak ellátni a kötelezettségeiket, és arra volt szükség, hogy Mihail Gorbacsov, illetve a Szovjetunió vezetői megírják Németország újraegyesülésének 4+2-es tervét, mert már nem tudták kezelni a dolgokat.
– Egyesek úgy gondolják, hogy hasonló módon, amikor Moldova Köztársaság – az NDK helyzetébe jutva – összeomlik, teljesen becsődöl, akkor az egyesülés lehet majd a mentőöv. Băsescu is ezt mondta a maga közvetlen módján.
– Mi is tudjuk a történelemből, hogy minden egyesülés és minden területcsonkítás bizonyos kényszerhelyzet, regionális vagy világháború eredménye volt, mint amilyen a krími háború az első egyesülésnél vagy az első és a második világégés. Jelenleg is meg kell várni egy kényszerhelyzetet, amikor egyszerűen nem lesz más megoldás. Ezért az unionista mozgalom olyasmiket vet be, melyek sok polgár számára némiképp vonzóak.
– Az új nemzedék milyen motivációt kínál a tömegeknek? A mozgalom szerint miért lenne jobb a Moldova Köztársaság egyszerű polgárának Romániában, mint egy független államban?
– Egy sor tényezőről van szó. Ők a történelmi igazságról és a román nép nemzeti egységének helyreállításáról beszélnek, egyrészt.
– Ezt már mások is megtették. A politikai pártok is.
– Igaz. Most egy másik tényezőre is hivatkoznak, amire korábban nem: a teljesen korrupt elit alkalmatlanságára. A moldovai elit még egy hazája számára kedvező helyzetben is szakadék szélére taszította az országot, amikor több százmillió, vagy akár több milliárd dollár vagy euró is rendelkezésre állt Moldova Köztársaság európai pályájának támogatására. A szociális tényező az utolsó. Láttam olyan unionista kampányokat, melyekben azt állították, hogy az idősek nyugdíja például 50 százalékkal fog nőni az egyesülés után, s ugyanez lesz a bérekkel is. Tehát egy lehetséges anyagi jólétre hivatkoznak, amit egyáltalán nem lehet tesztelni, hogy bekövetke­zik-e vagy sem. Băsescu támogatja
– A hajdani unionista pártok élvezték Bukarest támogatását. Egyes körökét legalábbis. Még bizonyos összegeket is kaptak tőlük. Bukarest most támogatja ezt a mozgalmat?
– Bukarestben formálisan nincsenek olyan politikai erők, amelyek nyíltan támogatnák Románia egyesülését Moldova Köztársasággal. Annyit tudunk, hogy Traian Băsescu volt elnök 2013. november 27-én bejelentett egy országprojektet, melyet – mondta akkor – elnöki mandátuma lejárta után meg fog valósítani. Băsescu 2014 márciusában feladta ezt a projektet, arra hivatkozva, hogy állítólag a besszarábiaiak csak 20 százaléka támogatja. Másrészt most azt látjuk, Traian Băsescu nyíltan beszél arról, hogy a Népi Mozgalom Pártnak (PMP), melyhez némiképp kötődik, Románia és Moldova Köztársaság egyesülése lenne a központi feladata. Jelenleg nincs más politikai erő, amely nyíltan az egyesülésről beszélne és felvázolna egy pályát, egy menetrendet.
– Ha lakmuszpapírt keresnénk, nézzük meg George Simion ügyét, hogy ki és miként vette védelmébe, amikor persona non gratává nyilvánították. Releváns lenne ez, vagy sem?
– Azt hiszem, releváns lenne. Meg kell említenünk, hogy május 16-a után, amikor sor került egy unionisták által szervezett tiltakozó tüntetésre, Johannis elnök és Ponta kormányfő is óvatosan, de reagált rá. Johannis elnök azt mondta, hogy Románia támogatni fogja Moldova Köztársaságot európai törekvéseiben, és aztán majd meglátjuk, hogy az Európai Unión belül miként oldjuk meg a nemzeti egység ügyét.
– Érthető, Bukarest óvatosságát az magyarázza, hogy nem akarja idegesíteni az Európai Uniót és az unionista mozgalom bátorítása iránt nem igazán lelkesedő Nyugatot.
– Nemcsak erről van szó. Sok éve beszélünk arról, hogy mielőtt még komolyan felvetnénk Moldova és Románia egyesülését, meg kellene teremteni egy ezt kimondottan lehetővé tévő törvényi vagy alkotmányos keretet. Németország 1949-es alkotmányában szerepelt a német területek egyesüléséről szóló záradék.
– Ön Dél- és Észak-Koreára szokott hivatkozni. De az egyesülés mellett síkra- szállók azt mondják, ha egy adott pillanatban a nép akarata az egyesülés mellett szól majd, a törvények már nem fognak számítani. – Számítani fognak. Oroszország is – mely az 1975-ös helsinki folyamat után egyedüliként iktatott be az alkotmányába egy záradékot a más államokkal történő egyesülésről – a Krím annektálásához a 65. cikkelyre hivatkozott, mely – különleges módon – a más államokkal való egyesülésre utal. Vagyis nem jelentette be már az elején, de meglepte a nemzetközi közvéleményt.
– A botnak két vége van. Románia ugyanígy lemásolhatná az orosz receptet, és azt mondhatná, hogy egy korábban elvesztett területet szerez vissza.
– Románia ezt nem teheti meg, mert a NATO és az Európai Unió tagja. A NATO- államok nem rendelkezhetnek olyan területekkel, melyek határai nem tarthatók ellenőrzés alatt.
Romantikus egyesüléspártiak
– Mindenesetre a történelemre való hivatkozás, ezt el kell ismernie, eléggé rozoga lábakon áll. A nép akarata, igen, erre lehet építkezni.
– De a nép akarata esetében szintén nem szabad megfeledkeznünk az alkotmánybíróság 2013. december 5-i határozatáról, mely szerint a Függetlenségi Nyilatkozat Moldova Köztársaság alkotmánya felett áll, és ennek a nyilatkozatnak van egy záradéka, mely szerint az örökre szól. Ezért nem lehet népszavazást kiírni még a román vagy moldovai nyelv kérdéséről sem, mert a Függetlenségi Nyilatkozatban a román nyelv szerepel. Vagy ezért nem lehet alkalmazni a 142. cikkelyt, mely az alkotmány módosításának korlátaira vonatkozik, mert az örökérvényességről szóló záradék – ezt a fogalmat izraeli és norvég alkotmányjogászok teremtették meg – azt mondja, hogy ettől csak az állam intézményeinek összeomlása esetén lehet eltekinteni.
– Tehát Moldova Köztársaság számára a függetlenség a maximum?
– Igen, ebből nem léphet ki. A hatóságok elvileg nem képviselhetik az egyesülés gondolatát. Moldova Köztársaság esetleges egyesülését Romániával nem az állam intézményei valósíthatják meg, hanem a moldovai társadalom. Vagyis, a Moldova Köztársaság függetlenségének örökérvényűségről szóló záradék szerint előbb össze kell omolnia az államnak, az ottani társadalom csak azután szervezheti meg magát, és írhat ki például népszavazást a Romániával való egyesüléséről. – Végül egy nagyon szűkszavú meghatározást kérek. Az unionisták új nemzedéke pragmatikusabb, vagy továbbra is romantikus és álmodozó?
– Határozottan romantikus és álmodozó. Főleg, amikor az Európai Bizottsághoz, az Európai Tanácshoz folyamodik, mert európai üggyé akarják emelni Moldova és Románia egyesülését, amit én abszolút utópisztikus dolognak tartok.
(Forrás: europalibera.org, Főtér)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elkezdődött a NATO bukaresti hadosztály-parancsnokságának kialakítása
A főváros legnagyobb szárazföldi hadosztálya hétfőtől a NATO Délkeleti Nemzetközi Hadosztályaként folytatja tevékenységét, amelynek irányítását egy boszniai és afganisztáni békemissziókban edződött katona, Ovidiu-Liviu Uifaleanu dandártábornok vette át.
Ezzel elkezdődött a NATO bukaresti hadosztály- parancsnokságának kialakítása. Az Észak- atlanti Szövetség az ukrajnai válságra reagálva tavalyi, walesi csúcsértekezletén döntött keleti szárnya megerősítéséről: ennek keretében Bulgáriában, Romániában, Lengyelországban és a három balti országban úgynevezett integrációs egységeket (NATO Forces Integration Unit – NFIU) hoznak létre a szövetség gyorsreagálású erői számára, Romániában és Lengyelországban pedig egy-egy új hadosztály-parancsnokságot létesítenek – emlékeztetett közleményében a védelmi minisztérium.
A hétfői ünnepségen Uifaleanu átvette a bukaresti NATO-hadosztály parancsnokságát, amely jövőre éri el kezdeti, 2018-ra pedig teljes operatív kapacitását.
A NATO Délkeleti Nemzetközi Hadosztály- parancsnokságán mintegy 280 katona teljesít majd szolgálatot, közülük 75-en más NATO- országokból érkeznek Romániába. A hadosztály szintű vezénylési központ kialakítása mintegy 60 millió euróba kerül, a kiadások egy részét a NATO később megtéríti Romániának. Uifaleanu szerint az első szakaszban a romániai és bulgáriai integrációs egységek (NFIU) koordinálása lesz a hadosztály-parancsnokság feladata, de hosszabb távon a kiképzésre helyezik a hangsúlyt, hogy NATO- hadosztály Déleket-Európa bármely részén bevethetővé váljon.
Egy nemzetközi NATO-hadosztály elvileg 10-15 ezer katonát jelent, de egyelőre nem tudni, milyen létszámú lesz a szövetség délkeleti hadosztálya – tette hozzá a dandártábornok.
Mircea Dusa védelmi miniszter korábbi közlése szerint csütörtökön egyszerre avatják fel mind a hat új vezénylési központot (NFIU) a NATO keleti szárnyán.
Népújság (Marosvásárhely)

Megszabják a csíkszeredai óvodák létszámát
A következő, ősszel kezdődő tanévtől Csíkszereda önkormányzata szabja meg, hogy a városi óvodákban hány gyermekkel működhetnek csoportok – döntött pénteki ülésén a képviselő-testület. 
Antal Attila, az elöljárói feladatokat is ellátó alpolgármester rámutatott: régóta fennálló probléma, hogy egyes óvodák túlzsúfoltak, máshova pedig alig íratnak be gyermekeket, ezért felmérték, hogy az egyes intézményekben hány négyzetméter, illetve légköbméter jut egy-egy kisgyerekre, és ennek alapján számolták ki az ideális létszámot.
A pénteki tanácsülésen az új számadatokat is elfogadták. Antal Attila úgy fogalmazott: „egyfajta küzdelem zajlott az óvodák között a gyermekekért, amelynek az lett eredménye, hogy néhol megszűntek csoportok, sőt intézményeket is fel kellett számolni vagy össze kellett vonni”. Hozzátette: amit most határozatba foglaltak, azt korábban próbálta „szép szóval” elérni, körlevélben is kérte az igazgatókat, hogy megfelelő számú gyermeket fogadjanak. „A beiskolázási politika ahhoz a torz helyzethez vezetett, hogy egyes óvodák elnéptelenedtek. Reméljük, hogy a beiratkozási keretszámok maximalizálásával helyreáll a rend” – fogalmazott az elöljáró.
A legtöbb helyet egyébként az Aranyalma óvodában hagyták jóvá, ahová 264 gyermek jelentkezhet – itt a jelenlegi létszám eléri a 274-et. Kétszáz beiratkozót fogadhat a jelenleg 202 gyermeket oktató Kis herceg óvoda, míg a Cimborában 192 személyt tudnak fogadni – a jelenlegi létszám 123. A legkisebb határértéket a Napraforgó elnevezésűben szabták meg: ide hatvan gyermeket lehet beíratni, most egyébként 72 óvodást tartanak nyilván.
A képviselő-testület pénteken egy tárgyalóbizottság létrehozásáról is döntött, amelynek feladata egyeztetni bizonyos városi ingatlanok, telkek vásárlásáról és cseréjéről. Ilyen ingatlancsere jöhet létre a csíkszeredai önkormányzat és a Szent Kereszt Plébánia között: az egyház egy Hunyadi János utcai telket adna a városnak a Stadion utcában épülő kollégium és lelátó alatti területért cserébe. A Szeredai fürdő egy részének tulajdonosa is eladási szándékát jelezte, Antal szerint pedig már felértékeltették a területet, ezután tárgyalnak annak megvásárlásáról. Az új bizottság a következő időszakban megvizsgálja a telekcserére, illetve a telek-, valamint az épületvásárlásra vonatkozó lehetőségeket, és a következtetéseket az önkormányzati döntéshozó testület elé terjeszti.
Az önkormányzat arról is döntött, hogy április elsejétől felbontják a Favory Sportklubbal kötött, a zsögödi strand és a hozzá tartozó két teniszpálya működtetésére, korszerűsítésére, fenntartására vonatkozó, 2000-ben kötött szerződést – ezt az egyesület kérte a hivataltól. Ennek nyomán a polgármesteri hivatal versenytárgyalást hirdet a közel 10 ezer négyzetméteres terület haszonbérbe adására.
Barabás Hajnal. Krónika (Kolozsvár)

Csíkszék több településén is a víz lett az úr
Több patak is kilépett medréből csütörtökön Csíkban a lehullott nagy mennyiségű csapadék miatt. Áradás volt Csíkajnádon, Csíkjenőfalván összehangolt árvíz elleni védekezést láttunk, Csíkmadarason viszont ennek hiányát. A csíkszeredai csatornahálózat sem bírta a terhelést, néhány utcában felgyűlt a víz.
Az erős esőzés következtében Csíkszereda alacsonyabban fekvő utcáiban gyűlt össze az a vízmennyiség, amelyet az esőcsatorna nem tudott elnyelni. Több helyen, így a Zöld Péter utca alsó részén, a Nagyrét és a Stadion utcákban, a Márton Áron és Hunyadi János utcák kereszteződésénél és Brassói úton a csatornákból feltörő víz mozdította el az aknafedeleket, elárasztva az úttestet.
A Tavasz utcában több lakóház udvarára, pincékbe tört be a víz, a hivatásos tűzoltókat is riasztották, akik szivattyút is hoztak. „Csíkszeredában a talaj annyira telített már vízzel, hogy a talajvíz több pincét is elöntött Zsögödben” – mondta el Füleki Zoltán alpolgármester. Zsögödben a Kútpatak utcát veszélyeztette leginkább az áradás, a Fitód-patak tegnap délután még nem öntött ki, a dombról lezúduló víz viszont több ház udvarát elárasztotta, ott szivattyúzni kellett. Csibában is több ház udvarára jutott be az ár. A polgármesteri hivatal felkészült az árvíz elleni védekezésre, munkagépeket, homokzsákokat és megfelelő számú személyzetet mozgósítottak – tudtuk meg.
A Rákos-patak áradásával küzdöttek Ajnádon is, a helyi önkéntes tűzoltók és polgárok homokzsákokkal igyekeztek útját állni a víznek, amely itt is kertekben, udvarokban tört utat magának. Csíkmadarason a Madaras patakának fő ága még nem, de egyik mellékága csütörtökön kora délután már kilépett a medréből. A Falumelyéke utcában, a vasúti aluljáró melletti szakaszon beömlő ár miatt már alig lehetett autóval közlekedni, az út széli árkok felteltek, a víz az utcán folyt, veszélyesen közelítve a portákhoz. A Jenőfalván látottakkal ellentétben itt sem homokzsákokat, sem védekezést nem tapasztaltunk, sem az említett helyszínen, sem más utcákban.
Hidat rongált meg az áradás Gyimesközéplokon
A csütörtök délutáni órákban leállították a vasúti közlekedést Csíkszereda és Kománfalva között, mivel egy patak megáradása miatt egy megrongálódott hidat kell helyreállítani Gyimesközéplokon – tájékoztatott a helyszínen dolgozó sürgősségi esetek felügyelőségének képviselője.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

Vízben áll Csíkszék egy része
Több patak is kilépett medréből csütörtökön Csíkban a lehullott nagy mennyiségű csapadék miatt. Áradás volt Csíkajnádon, Csíkjenőfalván összehangolt árvíz elleni védekezést láttunk, Csíkmadarason viszont ennek hiányát. A csíkszeredai csatornahálózat sem bírta a terhelést, néhány utcában felgyűlt a víz – számol be Kömény Kamilla és Kovács Attila a kronika.ro-n.
Az erős esőzés következtében Csíkszereda alacsonyabban fekvő utcáiban gyűlt össze az a vízmennyiség, amelyet az esőcsatorna nem tudott elnyelni. Több helyen, így a Zöld Péter utca alsó részén, a Nagyrét és a Stadion utcákban, a Márton Áron és Hunyadi János utcák kereszteződésénél és Brassói úton a csatornákból feltörő víz mozdította el az aknafedeleket, elárasztva az úttestet.
A Tavasz utcában több lakóház udvarára, pincékbe tört be a víz, a hivatásos tűzoltókat is riasztották, akik szivattyút is hoztak. „Csíkszeredában a talaj annyira telített már vízzel, hogy a talajvíz több pincét is elöntött Zsögödben” – mondta el Füleki Zoltán alpolgármester. Zsögödben a Kútpatak utcát veszélyeztette leginkább az áradás, a Fitód-patak csütörtökön délután még nem öntött ki, a dombról lezúduló víz viszont több ház udvarát elárasztotta, ott szivattyúzni kellett. Csibában is több ház udvarára jutott be az ár. A polgármesteri hivatal felkészült az árvíz elleni védekezésre, munkagépeket, homokzsákokat és megfelelő számú személyzetet mozgósítottak.
Önkéntesek is dolgoztak Csíkjenőfalván
Csíkjenőfalván, akárcsak két nappal előtte, a település központján átvezető megyei utat lepte el az áradat, amelyet elsősorban a Székaszó és Csergópatakok kiöntése okozott – tudtuk meg a helyszínen. „Összefogott a falu, segítenek” – mondta egy helybeli asszony, akinek udvarára már utat tört a víz, de a pincelakást homokzsákok védték. Több száz méteres szakaszon kellett leállítani az autós forgalmat, itt a házakat és a mellékutcák bejáratait homokzsákokkal védték, a helybeli polgárok és önkéntes tűzoltók, valamint munkagépek segítettek a zsákok hordásában és elhelyezésében. Több udvarban, kertben patakként folyt a víz már kora délután.
A Rákos-patak áradásával küzdöttek Ajnádon is, a helyi önkéntes tűzoltók és polgárok homokzsákokkal igyekeztek útját állni a víznek, amely itt is kertekben, udvarokban tört utat magának. Csíkmadarason a Madaras patakának fő ága még nem, de egyik mellékága csütörtökön kora délután már kilépett a medréből. A Falumelyéke utcában, a vasúti aluljáró melletti szakaszon beömlő ár miatt már alig lehetett autóval közlekedni, az út széli árkok felteltek, a víz az utcán folyt, veszélyesen közelítve a portákhoz. A Jenőfalván látottakkal ellentétben itt sem homokzsákokat, sem védekezést nem tapasztaltunk, sem az említett helyszínen, sem más utcákban.
A csütörtök délutáni órákban leállították a vasúti közlekedést Csíkszereda és Kománfalva között, mivel egy patak megáradása miatt egy megrongálódott hidat kell helyreállítani Gyimesközéplokon – tájékoztatott a helyszínen dolgozó sürgősségi esetek felügyelőségének képviselője.
Súlyos károk a mezőgazdaságban
Nehéz helyzetbe kerültek az alcsíki növénytermesztő gazdák is az elmúlt napok időjárása következtében. A korábbi jégeső, illetve a parcellákon felgyülemlett víz további gondokat is okozhat az elkövetkező időszakban.
„Míg tavaly a júliusban beállt szárazság volt a probléma, addig jelenleg az eső akadályozza a gazdákat" – hívta fel a figyelmet Török Jenő, a Hargita megyei mezőgazdasági igazgatóság vezetője. Mint mondta, májusban Csíkszeredában átlagosan 110 liter csapadék hullott le négyzetméterenként, Alcsíkon ennél valamivel több.
Az elmúlt három napban mintegy 60–70 litert mértek négyzetméterenként Alcsíkon, így ott van a legnagyobb gond. Csíkszentmártonon és Csíkkozmáson a napokban jégeső is hullott, ami több parcellán tett kárt a vetésekben, a lucernában, de a krumpli leveleit is meghasogatta, azonban amíg a pityóka kiújul, a lucernából lesz következő termés, addig a gabonákban jelentősebb a kár – magyarázta a szakember.
Megjegyezte azt is, hogy emellett már most is vannak olyan parcellák, ahol kötöttebb a talaj, ott a sorok között megállt az esővíz. Amennyiben folytatódik az esőzés – és az előrejelzések szerint tovább is hasonlóan alakul az időjárás –, akkor megjelenhetnek a gabonák levélbetegségei, illetve a burgonyavész. Továbbá a gépekkel nem lehet majd a parcellákra rámenni a kezelések elvégzése végett. Sőt azokon a pityókaföldeken, ahol napokig áll a víz, később a rothadás is megjelenhet – sorolta a lehetséges nehézségeket az igazgató.
Habár az eddigi károkról egyelőre hivatalos felmérések nincsenek, de becsléseik szerint a nagy esőzések több ezer hektáron okoztak kárt. A konkrét számadatokhoz szükséges az is, hogy az érintett gazdák, amennyiben 30 százalékosnál nagyobb kár érte őket, azt jelezzék az önkormányzatnak, hogy a sürgősségi helyzetekért felelős helyi bizottságok számba vehessék azokat. Az ő felméréseik szerint ellenőriznek, összesítenek a megyei mezőgazdasági igazgatóság alkalmazottai – ismertette az eljárást Török Jenő. Hozzátette, Szentmártonban már tettek le kárbejelentést, de egyelőre a legtöbb esetben még nem érte el a kár a 30 százalékos arányt. Azonban ha a következő napokban is hasonló mennyiségű eső zúdul le, akkor megnövekedhet a bejelentések száma.
Vitos László, a csíkkozmási Nyerges Mezőgazdasági Társulás vezetője megkeresésünkkor éppen a mezőn tevékenykedett, munkatársaival a felgyülemlett vizet próbálták lecsapolni a mezőgazdasági területeikről. Érdeklődésünkre elmondta, a korábbi jégeső jelentős kárt okozott a Kozmásról a Nyerges-tető felé vezető út melletti búza-, a nagyobbra nőtt burgonya- és a kukoricaparcellákban is. Esetükben a jégverés negyven hektár búzát, 15 hektár burgonyát érintett, de a parcellákon megállt víz minden általuk megművelt területre kiterjed – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Megnyitotta kapuit a Márton Áron Tehetséggondozó Központ Csíkszeredában
A tanévkezdés napjára időzítették a Csíkszeredai Márton Áron Tehetséggondozó Központ avatási ünnepségét. A Stadion utcai kollégium és lelátó építéséhez tavaly nyáron fogtak hozzá, egy év után költözésre kész, impozáns épület előtt vághattak szalagot a hétfői avatóünnepségen.
Az Futball Klub (FK) Csíkszereda focistái, a kollégium leendő diákjai és azok szülei, hozzátartozói, illetve egyházi és világi vezetők, valamint a magyar kormány képviselői gyűltek össze hétfőn délután, hogy felavassák a Márton Áron Tehetséggondozó Központ. A városi sportpálya mellé épített négyszintes épületben kollégium, étkezde, lelátó, öltözök és egyéb kiszolgáló helyiségek, valamint sportorvosi rendelő kapott helyet. A tehetséggondozó központot a Bethlen Gábor Alapon keresztül, a magyar állam támogatásával építették, működtetését közösen az FK Csíkszereda és a Szent Kereszt Plébánia vállalták.
„Ezt jól kifociztuk magunknak” – fogalmazott ünnepi felszólalásában Szondy Zoltán, az FK Csíkszereda elnöke, majd köszönetét fejezte ki a támogatóknak és a felcsúti barátaiknak, mert szerinte a baráti kapcsolatok hozták létre ezt a létesítményt. Mint kifejtette, 2013-ban kötöttek együttműködési megállapodást a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiával, akkor álmodták meg a kollégium létrehozását is. „Meg kell becsülni a befektetett munkát, és tenni kell azért, hogy minél többen akarjanak a tehetséggondozó központ részesei lenni, és még sikeresebbek lenni” – tette hozzá.
A magyar kormány képviseletében Szabó Tünde, az Emberi Erőforrások Minisztériumának sportért felelős államtitkára szólt az ünneplőkhöz. „Igyekszünk mind stratégiai partnerként, mind biztos támaszként segítséget nyújtani a székelység részére, éppen ezért a magyar kormány fontosnak tartja támogatni a határon túli magyarság identitásának megőrzését és megerősítését, anyanyelvének, kultúrájának ápolását és rokoni kapcsolatainak fenntartását” – emelte ki az államtitkár. Hozzáfűzte, a magyar kormány jó úton halad akkor, amikor a gyermekek jövőjében látja a siker kulcsát, és jól jár el akkor is, amikor a sport életre szóló megkedveltetését és a rendszeres testedzést tartja kiemelkedő céljának. „Ezúton gratulálunk Székelyföldnek a fejlesztésekhez és kívánom, hogy a Csíkszeredai futballklub vezetőségének kívánsága váljék valóra, és 2019-ben vagy már hamarabb az első osztályú bajnokságot nyerjék meg fiatal tehetségeikkel” – hangsúlyozta Szabó Tünde.
Mészáros Lőrinc, a magyarországi Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia elnöke ünnepi beszédében kifejtette, 3-4 évvel ezelőtt döntötték el, hogy nyitnak határon túlra, és szakmai partnereket keresnek labdarúgás terén, így esett a Csíkszeredai klubra a választásuk. A Márton Áron Tehetséggondozó Központ kapcsán úgy fogalmazott, hogy egy ilyen létesítmény nagyszerű dolog, a fiatalokért épült, amelyért nekik is tenniük kell. „Nem titok az sem, hogy szeretnénk, hogyha a legtehetségesebb gyermekek Magyarországon, a Puskás akadémiánál folytatnák pályafutásukat” – fejezte ki reményét az elnök, aki magánemberként jelentős összeggel támogatta a Márton Áron Tehetséggondozó Központ létrejöttét.
Pro Urbe-díjakat adtak át
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerint Székelyföld egy pompás kollégiummal gyarapodott, később pedig arról beszélt, hogy reméli, innen kerül ki a következő Bölöni László tehetségű labdarúgó. Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere és egyben az építkezés projektmenedzsere arról beszélt, hogy sokan megkérdőjelezték még a kollégium építésének kezdetén, hogy összefér-e a sport és a tanulás, utalva arra, hogy az épületben kollégium és lelátó is helyet kapott, illetve az FK Csíkszereda focistáinak és a helyi középiskolások diákjainak szolgál egyszerre bentlakásul. „Ezt a kérdést az, aki fiatalon sportolt és tanult, az nem fogja feltenni, a sportnak és a tanulásnak együtt kell lennie” – hangsúlyozta a polgármester. Ünnepi beszéde végén Pro Urbe-díjjal tüntette ki Mészáros Lőrincet, a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia elnökét önzetlen támogatásáért, valamint Szondy Zoltánt, a Futball Klub Csíkszereda elnökét, a Csíkszeredai labdarúgás fellendítéséért.
Az ünneplő felszólalók sorát Darvas Kozma József, római katolikus esperes követte, aki kiemelte, hogy Márton Áron püspök nevét viseli a központ, a neve kötelez. „Törekedni kell, hogy hitünkben erősek, erkölcsünkben tiszták, identitásunkban, magyarságunkban szilárdak legyünk” – intette óva a kollégium leendő lakóit, akikre a hargitafürdői Pálos rend is felvigyáz majd.
Az avatóünnepség végén Tamás József püspök megáldotta a létesítményt, majd ezt követően ünnepélyesen átvágták a magyar nemzeti színű, valamint a vörös-fekete színű szalagot. Ezután a résztvevők beléphettek az épületbe, és megtekinthették a lelátót is. Az avatóünnepségen a Művészeti Népiskola valamint a Nagy István Művészeti Szakközépiskola közös zenekara tartott rövid zenés előadást.
Székelyhon.ro