Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Udvari-Kardos Tímea
6 tétel
2010. január 11.
Tizenegy pedagógus vehetett át életmű-díjat a szaktestülettől – A kétévente átnyújtott elismerési lehetőség az Ezüstgyopár-díj odaítéléséhez
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) Kolozs megyei szervezete szombaton, a Báthory István Elméleti Líceum dísztermében, adta át a 2009-es évi érdemes oktató-nevelő díjat tizenegy Kolozs megyei pedagógusnak, több évtizedes pedagógusi tevékenységük méltánylása céljából. Az 1996-ban létrehozott díjat eleinte évente, majd 2000-től kezdődően kétévente adják át nyugdíjas vagy nyugdíjhoz közel álló pedagógusoknak. Az esemény Tárkányi Erika Tímea, Kolozs megyei RMPSZ-elnök beszédével kezdődött, majd a laudációk felolvasása következett. Az idei díjazottak a következők: Almássy Mária tanár, Halmágyi Endre és Halmágyi Gizella tanító, Jakab-Medvéssy Erzsébet tanár, Jancsik Edit óvónő, Kassai István és Karsay József tanár, Kovács Valéria tanító, Lendek Erzsébet és Szabó Bertalan tanár, valamint Szekerán István tanító. A rövid műsorban közreműködött a Báthory-líceum és a S. Toduţă Zenelíceum néhány diákja.
„Nagy öröm számunkra, hogy ezen a napon a figyelem és az érdeklődés középpontjába kerülnek azok a pedagógusok, akiket méltónak talált erre a díjra a pedagógusszövetség megyei választmánya – a volt tanítványok és pedagógus kollégák javaslatai alapján. Az érdemes oktató-nevelő díj egy küzdelmes, a pedagógusi szakmát hivatásnak tekintő életpálya elismerése. Ezt az életutat nemcsak a magas szintű szakmaiság jellemzi, hanem túlmutat az oktatás keretein, fontosnak tartva a közösségépítő szerepkört is, ahol a megtartó erő a hűség: egy nemzethez, egy közösséghez, a vállalt hivatáshoz” – hangzott el Tárkányi Erika – Tímea RMPSZ-elnök beszédében.
„Almássy Máriának, a dési Andrei Mureşanu Líceum kémiatanárának szívügye volt a minőségi oktatás. Pontosan felmérte minden diák képességét, de azt is tudta, hogyan kell értékké tenni azt, ami minden diák szívében ott van. Ő volt számomra az ideális tanár és a példakép”, tudtuk meg Bentia Annamária laudációjából.
A tanítóházaspár Halmágyi Endréről és Gizelláról elfogultság nélkül vélekedett a laudációban lányuk, Jakab Gizella: „Édesapám dinamikus és jó szervezőként rengeteg tevékenységben vett részt, a tanulók tudásának gyarapítása érdekében állandóan vetélkedőket szervezett az osztályok, illetve a szomszéd falvak tanulói között is. Író-olvasó találkozók lebonyolításában is részt vállalt: neki köszönhetően maradt meg bennem gyerekkori emlékként Kányádi Sándor és Banner Zoltán előadása. Édesanyám tanítóképzőt végzett, ám volt, amikor óvónőként dolgozott. Varrottasai több országba eljutottak. Nőtársait varrásra és hímzésre tanította”.
„Az iskolában sikernek számít, ha a tanulónak nem rándul görcsbe a gyomra, amikor elkezdődik az óra, és otthon arról mesél: milyen érdekes dolgokat tanult aznap. Valahogy így voltam én Jakab-Medvéssy Erzsébet matematika óráival. A tanárnőt szaktanárként és osztályfőnökként egyaránt szerették. Tanárkollégáival is megtalálta a közös hangot” – így vélekedett laudációjában Kaupert Melinda.
„Az emlékek tárában megkeresni harmincnyolc dolgos év értékeit úgy, hogy az aktív kolleganők számára tanulságos legyen, nehéz feladat. Jancsik Edit óvónő elsősorban a gyermekek szépérzékét fejlesztette. Ugyanakkor növendékeinek kifejezőkészségét verstanítással és meséléssel fejlesztette olyan szintre, hogy később a tanítónők elismeréssel adóztak munkájának”, hangsúlyozta a laudációban Pálffi Éva.
„Engem Kassai István tanár biztatott arra, hogy a pedagóguspályát válasszam. Amikor növendéke voltam, csodálattal figyeltük, ahogy a tanár úr mindenki arcára mosolyt varázsolt. Köszönöm a sorsnak, hogy megismerhettem és tanulhattam tőle” – mondta Németh Margit tanító, majd arra buzdította Kassai Istvánt, hogy a tordai magyarság körében még sokáig tevékenykedjen.
„Karsay József földrajztanár hozzájárult a Györgyfalvi-negyed 1-es számú Általános Iskola arculatának kialakításához. Huszonhat éven át látta el az említett tanintézet aligazgatói tisztségét. Volt diákjai nem felejtették el, és ma is megkérdezik tőlem: hogy van, mit csinál Karsay tanár úr, volt aligazgatónk? Erre én csak annyit válaszolok, hogy jól van, és ma is az iskoláról álmodik”– vélekedett Lőrincz Ernő. Ezt követően Karsay József kifejtette a kolozsvári lakónegyedi iskolák elnéptelenedése miatti aggodalmát.
„Kovács Valéria tanító harminc éven át dolgozott a Báthory-líeumban úgy, hogy igazgatói mindig meg voltak elégedve a munkájával. Lehettek is, hiszen munkáját az igényesség, pontosság és ötletesség jellemezte. Nagy odaadással, teljes erőbedobással dolgozott, mindig a tökéletességre törekedve. Szeretett bennünket és bízott bennünk, akár egy édesanya. A mai napig az én szeretett tancim volt és marad” – közölte Káptalan Erna.
„Lendek Erzsébet matematikatanár tevékenységét a hivatástudat, az odaadás és a következetes munka jellemezte. Osztályfőnökként igazságos volt, és nagy hangsúlyt fektetett diákjai magyarságtudatának fejlesztésére, a hit, a tisztelet és szeretet megszilárdítására” – tudtuk meg Kerekes Andrea laudációjából. Válaszképpen a díjazott kifejtette: a pedagógusi pálya volt a hivatása és a feladata, de nagyon örül tanítványai sikereinek. „Meglepetés számomra ez a díj, és talán nem is érdemlem meg”, mondta szerényen Lendek Erzsébet.
„Szabó Bertalan matematikatanár óráin mindig csendben, fegyelmezetten dolgoztak a gyerekek. Nyugdíjasként is számíthatnak rá a Brassai-líceumban: ha szükséges, szívesen segít. Nem csak tudást, hanem erkölcsi értékeket is kaptunk tőle, és számomra Berci bácsi ma is példakép” – mondta Farkas Mónika, aki visszaemlékezett a Szabó Bertalan által szervezett kirándulásokra is.
Virág Erzsébet az utolsó díjazottról, Szekerán István tanítóról mondott laudációt, aki családi okok miatt nem vehetett részt az ünnepségen. „Gyermekkori emlékem: harmadikos vagyok, és a szilágyfőkeresztúri kultúrotthon színpadán állok varázslónak öltözve. A hátam mögött csodálatos palota, amelyet a tanító bácsi készített, és ő állította színpadra a tanév végi mesejátékot is”, emlékezett vissza Virág Erzsébet, majd miután felsorolta a tanító életútjának fontosabb állomásait, kitért arra is, hogy Szekerán István volt az, aki 2006-ban – 45 évi kihagyás után – újraindította a Beszterce-Naszód megyei Óradnán a magyar nyelvű oktatást Bauer-Madarász Ilonával közösen.
A tizenegy díjazott mellett most adták át Halmos Katalin zenetanárnak az októberben Szovátán neki ítélt Ezüstgyopár díjat is, mivel a tanárnő objektív okok miatt nem vehetett részt azon az ünnepségen.
Az ünnepi eseményen Udvary Tímea és Szabó Brigitta, a Báthory-líceum diákjai szavaltak, valamint hangszeren közreműködött Túrós Klára, Gombás Brigitta, Müller Márta és Fodor Ilka Borbála, a S. Toduţă Zenelíceum diákjai.
A díjazottak emléklapot és könyvjutalmat kaptak. A laudációk felolvasása után Tárkányi Erika Tímea Kolozs megyei RMPSZ-elnöktől megtudtuk: a most átadott érdemes oktató-nevelői díj birtokosait Ezüstgyopár díjra jelölhetik. Ezt az országos szintű kitüntetést kétévenként adják át Szovátán, a pedagógusszövetség ottani székhelyén.
NAGY-HINTÓS DIANA. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) Kolozs megyei szervezete szombaton, a Báthory István Elméleti Líceum dísztermében, adta át a 2009-es évi érdemes oktató-nevelő díjat tizenegy Kolozs megyei pedagógusnak, több évtizedes pedagógusi tevékenységük méltánylása céljából. Az 1996-ban létrehozott díjat eleinte évente, majd 2000-től kezdődően kétévente adják át nyugdíjas vagy nyugdíjhoz közel álló pedagógusoknak. Az esemény Tárkányi Erika Tímea, Kolozs megyei RMPSZ-elnök beszédével kezdődött, majd a laudációk felolvasása következett. Az idei díjazottak a következők: Almássy Mária tanár, Halmágyi Endre és Halmágyi Gizella tanító, Jakab-Medvéssy Erzsébet tanár, Jancsik Edit óvónő, Kassai István és Karsay József tanár, Kovács Valéria tanító, Lendek Erzsébet és Szabó Bertalan tanár, valamint Szekerán István tanító. A rövid műsorban közreműködött a Báthory-líceum és a S. Toduţă Zenelíceum néhány diákja.
„Nagy öröm számunkra, hogy ezen a napon a figyelem és az érdeklődés középpontjába kerülnek azok a pedagógusok, akiket méltónak talált erre a díjra a pedagógusszövetség megyei választmánya – a volt tanítványok és pedagógus kollégák javaslatai alapján. Az érdemes oktató-nevelő díj egy küzdelmes, a pedagógusi szakmát hivatásnak tekintő életpálya elismerése. Ezt az életutat nemcsak a magas szintű szakmaiság jellemzi, hanem túlmutat az oktatás keretein, fontosnak tartva a közösségépítő szerepkört is, ahol a megtartó erő a hűség: egy nemzethez, egy közösséghez, a vállalt hivatáshoz” – hangzott el Tárkányi Erika – Tímea RMPSZ-elnök beszédében.
„Almássy Máriának, a dési Andrei Mureşanu Líceum kémiatanárának szívügye volt a minőségi oktatás. Pontosan felmérte minden diák képességét, de azt is tudta, hogyan kell értékké tenni azt, ami minden diák szívében ott van. Ő volt számomra az ideális tanár és a példakép”, tudtuk meg Bentia Annamária laudációjából.
A tanítóházaspár Halmágyi Endréről és Gizelláról elfogultság nélkül vélekedett a laudációban lányuk, Jakab Gizella: „Édesapám dinamikus és jó szervezőként rengeteg tevékenységben vett részt, a tanulók tudásának gyarapítása érdekében állandóan vetélkedőket szervezett az osztályok, illetve a szomszéd falvak tanulói között is. Író-olvasó találkozók lebonyolításában is részt vállalt: neki köszönhetően maradt meg bennem gyerekkori emlékként Kányádi Sándor és Banner Zoltán előadása. Édesanyám tanítóképzőt végzett, ám volt, amikor óvónőként dolgozott. Varrottasai több országba eljutottak. Nőtársait varrásra és hímzésre tanította”.
„Az iskolában sikernek számít, ha a tanulónak nem rándul görcsbe a gyomra, amikor elkezdődik az óra, és otthon arról mesél: milyen érdekes dolgokat tanult aznap. Valahogy így voltam én Jakab-Medvéssy Erzsébet matematika óráival. A tanárnőt szaktanárként és osztályfőnökként egyaránt szerették. Tanárkollégáival is megtalálta a közös hangot” – így vélekedett laudációjában Kaupert Melinda.
„Az emlékek tárában megkeresni harmincnyolc dolgos év értékeit úgy, hogy az aktív kolleganők számára tanulságos legyen, nehéz feladat. Jancsik Edit óvónő elsősorban a gyermekek szépérzékét fejlesztette. Ugyanakkor növendékeinek kifejezőkészségét verstanítással és meséléssel fejlesztette olyan szintre, hogy később a tanítónők elismeréssel adóztak munkájának”, hangsúlyozta a laudációban Pálffi Éva.
„Engem Kassai István tanár biztatott arra, hogy a pedagóguspályát válasszam. Amikor növendéke voltam, csodálattal figyeltük, ahogy a tanár úr mindenki arcára mosolyt varázsolt. Köszönöm a sorsnak, hogy megismerhettem és tanulhattam tőle” – mondta Németh Margit tanító, majd arra buzdította Kassai Istvánt, hogy a tordai magyarság körében még sokáig tevékenykedjen.
„Karsay József földrajztanár hozzájárult a Györgyfalvi-negyed 1-es számú Általános Iskola arculatának kialakításához. Huszonhat éven át látta el az említett tanintézet aligazgatói tisztségét. Volt diákjai nem felejtették el, és ma is megkérdezik tőlem: hogy van, mit csinál Karsay tanár úr, volt aligazgatónk? Erre én csak annyit válaszolok, hogy jól van, és ma is az iskoláról álmodik”– vélekedett Lőrincz Ernő. Ezt követően Karsay József kifejtette a kolozsvári lakónegyedi iskolák elnéptelenedése miatti aggodalmát.
„Kovács Valéria tanító harminc éven át dolgozott a Báthory-líeumban úgy, hogy igazgatói mindig meg voltak elégedve a munkájával. Lehettek is, hiszen munkáját az igényesség, pontosság és ötletesség jellemezte. Nagy odaadással, teljes erőbedobással dolgozott, mindig a tökéletességre törekedve. Szeretett bennünket és bízott bennünk, akár egy édesanya. A mai napig az én szeretett tancim volt és marad” – közölte Káptalan Erna.
„Lendek Erzsébet matematikatanár tevékenységét a hivatástudat, az odaadás és a következetes munka jellemezte. Osztályfőnökként igazságos volt, és nagy hangsúlyt fektetett diákjai magyarságtudatának fejlesztésére, a hit, a tisztelet és szeretet megszilárdítására” – tudtuk meg Kerekes Andrea laudációjából. Válaszképpen a díjazott kifejtette: a pedagógusi pálya volt a hivatása és a feladata, de nagyon örül tanítványai sikereinek. „Meglepetés számomra ez a díj, és talán nem is érdemlem meg”, mondta szerényen Lendek Erzsébet.
„Szabó Bertalan matematikatanár óráin mindig csendben, fegyelmezetten dolgoztak a gyerekek. Nyugdíjasként is számíthatnak rá a Brassai-líceumban: ha szükséges, szívesen segít. Nem csak tudást, hanem erkölcsi értékeket is kaptunk tőle, és számomra Berci bácsi ma is példakép” – mondta Farkas Mónika, aki visszaemlékezett a Szabó Bertalan által szervezett kirándulásokra is.
Virág Erzsébet az utolsó díjazottról, Szekerán István tanítóról mondott laudációt, aki családi okok miatt nem vehetett részt az ünnepségen. „Gyermekkori emlékem: harmadikos vagyok, és a szilágyfőkeresztúri kultúrotthon színpadán állok varázslónak öltözve. A hátam mögött csodálatos palota, amelyet a tanító bácsi készített, és ő állította színpadra a tanév végi mesejátékot is”, emlékezett vissza Virág Erzsébet, majd miután felsorolta a tanító életútjának fontosabb állomásait, kitért arra is, hogy Szekerán István volt az, aki 2006-ban – 45 évi kihagyás után – újraindította a Beszterce-Naszód megyei Óradnán a magyar nyelvű oktatást Bauer-Madarász Ilonával közösen.
A tizenegy díjazott mellett most adták át Halmos Katalin zenetanárnak az októberben Szovátán neki ítélt Ezüstgyopár díjat is, mivel a tanárnő objektív okok miatt nem vehetett részt azon az ünnepségen.
Az ünnepi eseményen Udvary Tímea és Szabó Brigitta, a Báthory-líceum diákjai szavaltak, valamint hangszeren közreműködött Túrós Klára, Gombás Brigitta, Müller Márta és Fodor Ilka Borbála, a S. Toduţă Zenelíceum diákjai.
A díjazottak emléklapot és könyvjutalmat kaptak. A laudációk felolvasása után Tárkányi Erika Tímea Kolozs megyei RMPSZ-elnöktől megtudtuk: a most átadott érdemes oktató-nevelői díj birtokosait Ezüstgyopár díjra jelölhetik. Ezt az országos szintű kitüntetést kétévenként adják át Szovátán, a pedagógusszövetség ottani székhelyén.
NAGY-HINTÓS DIANA. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)
2012. február 18.
Nagyenyed – Színi vándorlások az erdélyi szórványban
Egy nemesemberről és az ördögről
Mindössze egy-két plakát hirdette, hogy a Bethlen Gábor Kollégium dísztermében szokatlan előadás készül, részleteket azonban senki sem tudott. Amikor egy kis várakozás után beléptünk, a nézőtér még üresen tátongott, de már ott volt a Duna Televízió kolozsvári stábja. A színpadon öt csinos lány – később megtudtuk, hogy színis főiskolai hallgatók – egy kupacban még elmélyülten sminkeltek. Fekete, testhez simuló kosztümjükhöz jól illett kifestett fehér arcuk. Pillanatnyilag úgy tűnt, hajdani farsangi időket idéznek fel, előadásuk folyamán azonban kiderült: ennél sokkal többről van szó.
A diákok Heltai Gáspár 99. fabulája alapján dramatizálták, vitték színre a nemesemberről és az ördögről szóló rövid történetet. A 16. századi, német anyanyelvűségből magyarra váltott (1536-ban tanult meg magyarul) író, nyomdaalapító, szerkesztő legmaradandóbb munkái éppen a fabulák. Ő maga a bevezetőben így jellemzi őket: „Mert noha a fabulák embertől talált és meggondolt dolgok, de azért ugyan velejesek és külemb-külemb szép és hasznos tanóságok vannak benne.” Tudjuk róla, azt is, hogy kiadványait jórészt maga írta, fordította és szerkesztette. Heltai az állatmeséktől eljutott a történeti jellegű novellisztikus ábrázolásig. Tanult nyelvén, következetes nyomdai helyesírással alkotta meg műveit. Vadas László rendező szerint a fabulák máig érvényes üzenetet hordoznak, amelyet az ifjú társulat modern eszközökkel, de korabeli játékstílussal adott elő. Véleménye szerint ők tulajdonképpen egy úgynevezett „moralitás játékot” mutattak be, amit kollegájával, a koreográfus Jakab Melindával együtt alkottak meg.
A társulat tagjai (Daróczi Noémi, Sebők Maya, Simó Emese, Sófalvi Krisztina, Udvari Kardos Tímea) ajándékként olyan látványos előadást produkáltak, hogy valósággal meglepték a képzős tanulókból, tanárokból és néhány városi látogatóból álló közönséget. A fiatalok azonnal érzékelték és értékelték a rövid előadás hatásos kifejezési módjait. Az előadók mind az öten kolozsvári egyetemisták, de négy különböző helyről érkeztek. Ketten Csíkszeredából, Kolozsvárról, Győrből (szintén erdélyi származású) és Budapestről, így igazi nemzeti csapatot alkotnak. Az előadáson a csapat összehangoltan, gyakorlottan szerepelt. Szavakkal és hatásos testmozdulatokkal egyaránt kifejezték Heltai gondolatait. A fabula Heltai „nyelvén” így kezdődik: „Egy kegyetlen és szegényekre megéhezett nemes ember, ki igen kegyetlenül nyomorgatja vala a szegény jobbágyokat, mind törvéntelen adóval, dolgoztatással és külemb színek alatt való sarcoltatásokkal és birságokkal annyéra, hogy teljességgel megnyomorodnak vala a szegény jobbágyok az ő kegyetlensége miatt.” A minden fabula után olvasható úgynevezett értelmezésben a 99. után ezt olvashatjuk: „inti e fabula az urakat, nemes népöket és kazdagokat, hogy kegyetlenek ne legyenek a szegényekhöz. De Szent Pál azt mondja, hogy egy kegyetlen ragadozónak sincsen az Istennek országában része.”
A sikeres kollégiumi fellépés után tovább utaztak, többek között Felvincre, Magyarpéterfalvára, Dévára, Petrozsénybe. A három nap alatt összesen hét előadást tartanak a közép és dél-erdélyi szórványban. Az enyedi előadás másnapján már pozitív visszhangja volt a péterfalvi előadásnak. A színjátszók nemes erőfeszítése mindenképpen dicséretes cselekedet azokon a vidékeken, ahol az élő színházi előadás olyan ritka mostanában, mint a fehér holló.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
Egy nemesemberről és az ördögről
Mindössze egy-két plakát hirdette, hogy a Bethlen Gábor Kollégium dísztermében szokatlan előadás készül, részleteket azonban senki sem tudott. Amikor egy kis várakozás után beléptünk, a nézőtér még üresen tátongott, de már ott volt a Duna Televízió kolozsvári stábja. A színpadon öt csinos lány – később megtudtuk, hogy színis főiskolai hallgatók – egy kupacban még elmélyülten sminkeltek. Fekete, testhez simuló kosztümjükhöz jól illett kifestett fehér arcuk. Pillanatnyilag úgy tűnt, hajdani farsangi időket idéznek fel, előadásuk folyamán azonban kiderült: ennél sokkal többről van szó.
A diákok Heltai Gáspár 99. fabulája alapján dramatizálták, vitték színre a nemesemberről és az ördögről szóló rövid történetet. A 16. századi, német anyanyelvűségből magyarra váltott (1536-ban tanult meg magyarul) író, nyomdaalapító, szerkesztő legmaradandóbb munkái éppen a fabulák. Ő maga a bevezetőben így jellemzi őket: „Mert noha a fabulák embertől talált és meggondolt dolgok, de azért ugyan velejesek és külemb-külemb szép és hasznos tanóságok vannak benne.” Tudjuk róla, azt is, hogy kiadványait jórészt maga írta, fordította és szerkesztette. Heltai az állatmeséktől eljutott a történeti jellegű novellisztikus ábrázolásig. Tanult nyelvén, következetes nyomdai helyesírással alkotta meg műveit. Vadas László rendező szerint a fabulák máig érvényes üzenetet hordoznak, amelyet az ifjú társulat modern eszközökkel, de korabeli játékstílussal adott elő. Véleménye szerint ők tulajdonképpen egy úgynevezett „moralitás játékot” mutattak be, amit kollegájával, a koreográfus Jakab Melindával együtt alkottak meg.
A társulat tagjai (Daróczi Noémi, Sebők Maya, Simó Emese, Sófalvi Krisztina, Udvari Kardos Tímea) ajándékként olyan látványos előadást produkáltak, hogy valósággal meglepték a képzős tanulókból, tanárokból és néhány városi látogatóból álló közönséget. A fiatalok azonnal érzékelték és értékelték a rövid előadás hatásos kifejezési módjait. Az előadók mind az öten kolozsvári egyetemisták, de négy különböző helyről érkeztek. Ketten Csíkszeredából, Kolozsvárról, Győrből (szintén erdélyi származású) és Budapestről, így igazi nemzeti csapatot alkotnak. Az előadáson a csapat összehangoltan, gyakorlottan szerepelt. Szavakkal és hatásos testmozdulatokkal egyaránt kifejezték Heltai gondolatait. A fabula Heltai „nyelvén” így kezdődik: „Egy kegyetlen és szegényekre megéhezett nemes ember, ki igen kegyetlenül nyomorgatja vala a szegény jobbágyokat, mind törvéntelen adóval, dolgoztatással és külemb színek alatt való sarcoltatásokkal és birságokkal annyéra, hogy teljességgel megnyomorodnak vala a szegény jobbágyok az ő kegyetlensége miatt.” A minden fabula után olvasható úgynevezett értelmezésben a 99. után ezt olvashatjuk: „inti e fabula az urakat, nemes népöket és kazdagokat, hogy kegyetlenek ne legyenek a szegényekhöz. De Szent Pál azt mondja, hogy egy kegyetlen ragadozónak sincsen az Istennek országában része.”
A sikeres kollégiumi fellépés után tovább utaztak, többek között Felvincre, Magyarpéterfalvára, Dévára, Petrozsénybe. A három nap alatt összesen hét előadást tartanak a közép és dél-erdélyi szórványban. Az enyedi előadás másnapján már pozitív visszhangja volt a péterfalvi előadásnak. A színjátszók nemes erőfeszítése mindenképpen dicséretes cselekedet azokon a vidékeken, ahol az élő színházi előadás olyan ritka mostanában, mint a fehér holló.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
2015. november 9.
Hittel, csodával, mágiával teli világban kalandoztunk
A bábszínház hittel, csodával, mágiával teli világát hozta közel az érdeklődőkhöz Palocsay Kisó Kata, a BBTE Színház és Televízió Karának adjunktusa múlt héten az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházában, egyfajta folytatásaként, továbbgondolásaként annak a 12 részes cikksorozatnak, amely a Művelődésben látott napvilágot. A Művelődés Estek házigazdája, Dáné Tibor Kálmán, a folyóirat főszerkesztője kifejtette: az írásokat övező pozitív visszajelzések nyomán döntöttek úgy, hogy a szerző révén élőben is alkalmat teremtenek a bábozás megtapasztalására.
– Valójában minden tárgy magában rejti a bábuvá válás lehetőségét. A bábosnak döntenie kell: hisz-e annak az életében vagy sem. Ha úgy dönt, hogy hisz, már nem a megszokott határokon belül használja a tárgyat – lehet az egy kanál, egy pohár vagy bármi más –, hanem úgy veszi kézbe, hogy egy élőlényt teremt. Nagyon izgalmas pillanat ez a bábos számára, a miniatűr világteremtéshez hasonlítható – magyarázta Palocsay Kisó Kata. Vetített képes előadásában Kosztolányi Dezső Bábok című írását hívta segítségül, amely 1927-ben jelent meg a Nyugat Színházi figyelő rovatában, valamint diákjait – Deák Zoltánt, László Rékát, Molnár Rudolfot és Udvari Tímeát –, akik különleges pillanatokkal ajándékozták meg az egybegyűlteket.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)
A bábszínház hittel, csodával, mágiával teli világát hozta közel az érdeklődőkhöz Palocsay Kisó Kata, a BBTE Színház és Televízió Karának adjunktusa múlt héten az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházában, egyfajta folytatásaként, továbbgondolásaként annak a 12 részes cikksorozatnak, amely a Művelődésben látott napvilágot. A Művelődés Estek házigazdája, Dáné Tibor Kálmán, a folyóirat főszerkesztője kifejtette: az írásokat övező pozitív visszajelzések nyomán döntöttek úgy, hogy a szerző révén élőben is alkalmat teremtenek a bábozás megtapasztalására.
– Valójában minden tárgy magában rejti a bábuvá válás lehetőségét. A bábosnak döntenie kell: hisz-e annak az életében vagy sem. Ha úgy dönt, hogy hisz, már nem a megszokott határokon belül használja a tárgyat – lehet az egy kanál, egy pohár vagy bármi más –, hanem úgy veszi kézbe, hogy egy élőlényt teremt. Nagyon izgalmas pillanat ez a bábos számára, a miniatűr világteremtéshez hasonlítható – magyarázta Palocsay Kisó Kata. Vetített képes előadásában Kosztolányi Dezső Bábok című írását hívta segítségül, amely 1927-ben jelent meg a Nyugat Színházi figyelő rovatában, valamint diákjait – Deák Zoltánt, László Rékát, Molnár Rudolfot és Udvari Tímeát –, akik különleges pillanatokkal ajándékozták meg az egybegyűlteket.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)
2017. június 27.
Lezárult a gyerekeknek szóló bábszínházi műhely
A Puck Bábszínház és a Váróterem Projekt független színházi társulat június 21–22. között bábszínházi műhelyt tartott kolozsvári gyerekeknek, derül ki az intézmény közleményéből.
A műhely a két társulat által kiírt meseíró pályázat kapcsán valósult meg, amelyre III–VII. osztályos kolozsvári diákok meséit várták hősök és hősnők témában. A pályázatra tizennégy mese érkezett, ezek közül az egyik csoportmunka. A leginspirálóbb mesékből kiindulva a Puck Bábszínház és a Váróterem Projekt bábelőadást hoz létre, amelynek próbái már zajlanak, és amelynek munkabemutatója 2017 júliusában lesz, a nyilvános bemutató pedig szeptemberben.
Június 21–22-én a pályázó gyerekek mintegy fele látogatott el a Puck Bábszínházba. A Váróterem Projekt művészei (Imecs-Magdó Levente – a mesékből készülő bábelőadás rendezője, Bertóti Johanna – az előadás dramaturgja, Pál Emőke, Sebők Maya, Udvari Tímea – színészek), illetve a Bábszínház részéről László Réka bábszínész és Sarvadi Paul, a magyar tagozat vezetője fogadta őket.
A szervezők által sikeresként elkönyvelt, jó hangulatú műhely leghangsúlyosabb pontja az volt, amikor a beérkezett mesék közül az egyikhez síkbábokat készítettek a résztvevők, amelyek segítségével előbb a gyerekek, majd másnap a színészek bemutatták a mesét, illetve egy másik mese néhány szereplőit tárgyak segítségével jelenítették meg és mutatták be a jelenlévők. Emellett a programot ismerkedős- és színészjátékok, éneklés, rajzolás gazdagította. A műhely végén a szervezők emléklappal és a Koinónia Könyvkiadó, a Gutenberg Kiadó és a Napsugár gyermeklap jóvoltából könyvcsomaggal köszönték meg a gyerekek munkáját. Szabadság (Kolozsvár)
A Puck Bábszínház és a Váróterem Projekt független színházi társulat június 21–22. között bábszínházi műhelyt tartott kolozsvári gyerekeknek, derül ki az intézmény közleményéből.
A műhely a két társulat által kiírt meseíró pályázat kapcsán valósult meg, amelyre III–VII. osztályos kolozsvári diákok meséit várták hősök és hősnők témában. A pályázatra tizennégy mese érkezett, ezek közül az egyik csoportmunka. A leginspirálóbb mesékből kiindulva a Puck Bábszínház és a Váróterem Projekt bábelőadást hoz létre, amelynek próbái már zajlanak, és amelynek munkabemutatója 2017 júliusában lesz, a nyilvános bemutató pedig szeptemberben.
Június 21–22-én a pályázó gyerekek mintegy fele látogatott el a Puck Bábszínházba. A Váróterem Projekt művészei (Imecs-Magdó Levente – a mesékből készülő bábelőadás rendezője, Bertóti Johanna – az előadás dramaturgja, Pál Emőke, Sebők Maya, Udvari Tímea – színészek), illetve a Bábszínház részéről László Réka bábszínész és Sarvadi Paul, a magyar tagozat vezetője fogadta őket.
A szervezők által sikeresként elkönyvelt, jó hangulatú műhely leghangsúlyosabb pontja az volt, amikor a beérkezett mesék közül az egyikhez síkbábokat készítettek a résztvevők, amelyek segítségével előbb a gyerekek, majd másnap a színészek bemutatták a mesét, illetve egy másik mese néhány szereplőit tárgyak segítségével jelenítették meg és mutatták be a jelenlévők. Emellett a programot ismerkedős- és színészjátékok, éneklés, rajzolás gazdagította. A műhely végén a szervezők emléklappal és a Koinónia Könyvkiadó, a Gutenberg Kiadó és a Napsugár gyermeklap jóvoltából könyvcsomaggal köszönték meg a gyerekek munkáját. Szabadság (Kolozsvár)
2017. szeptember 29.
Évadkezdés a Váróterem Projektnél
Sinkó Ferenc rendezésében létrejött előadással nyitja az évadot a Váróterem Projekt, az Unpredicted című produkció bemutatója szeptember 29-én, péntek este 8 órától lesz a ZUG székhelyén (Traian utca 40-42 szám), derül ki a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményből.
Sinkó Ferenc először dolgozik társulattal, az alkotói csapat tagjai: Sipos Krisztina rendezőasszisztens, Gábor Zsófia díszlet- és jelmeztervező, Iszlai József zeneszerző, Sipos Júlia technikai munkatárs és Almási Attila technikai szaktanácsadó. Akik játszanak: Csepei Zsolt, Imecs-Magdó Levente, Sebők Maya és Udvari Tímea.
Az évad hátralevő részében további három bemutatóval készülnek a Várótermesek. Október 30-án a Puck bábszínházzal közösen a Sárkány művek című produkciót mutatják be, Imecs-Magdó Levente rendezésében. Az előadás III-VII. osztályos diákok meséiből született, elsősorban ők a célközönség is. Decemberben Botos Bálint rendezésében látható egy új produkció, áprilisban pedig az iskolai erőszakosság – a bullying – lesz a következő bemutató témája, rendező Cosmin Matei.
Mindezek mellett műsoron tartanak régebbi előadásokat is (Zéró, az Occupy Yourself, Kedd – choirtárs előadás, Reacting Chernobyl, ez utóbi több fesztiválon is részt vesz), illetve 2018 májusának első felében egy három állomásos magyarországi turné is szerepel a terveik között.
Az Unpredicted című előadást szeptember 30-án, szombaton is meg lehet tekinteni, szintén este 8 órától a ZUG-ban.
Szabadság (Kolozsvár)
Sinkó Ferenc rendezésében létrejött előadással nyitja az évadot a Váróterem Projekt, az Unpredicted című produkció bemutatója szeptember 29-én, péntek este 8 órától lesz a ZUG székhelyén (Traian utca 40-42 szám), derül ki a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményből.
Sinkó Ferenc először dolgozik társulattal, az alkotói csapat tagjai: Sipos Krisztina rendezőasszisztens, Gábor Zsófia díszlet- és jelmeztervező, Iszlai József zeneszerző, Sipos Júlia technikai munkatárs és Almási Attila technikai szaktanácsadó. Akik játszanak: Csepei Zsolt, Imecs-Magdó Levente, Sebők Maya és Udvari Tímea.
Az évad hátralevő részében további három bemutatóval készülnek a Várótermesek. Október 30-án a Puck bábszínházzal közösen a Sárkány művek című produkciót mutatják be, Imecs-Magdó Levente rendezésében. Az előadás III-VII. osztályos diákok meséiből született, elsősorban ők a célközönség is. Decemberben Botos Bálint rendezésében látható egy új produkció, áprilisban pedig az iskolai erőszakosság – a bullying – lesz a következő bemutató témája, rendező Cosmin Matei.
Mindezek mellett műsoron tartanak régebbi előadásokat is (Zéró, az Occupy Yourself, Kedd – choirtárs előadás, Reacting Chernobyl, ez utóbi több fesztiválon is részt vesz), illetve 2018 májusának első felében egy három állomásos magyarországi turné is szerepel a terveik között.
Az Unpredicted című előadást szeptember 30-án, szombaton is meg lehet tekinteni, szintén este 8 órától a ZUG-ban.
Szabadság (Kolozsvár)
2017. október 27.
Sárkány-művek – koprodukciós bábelőadás a ZUG.zone-ban
A Puck Bábszínház és a Váróterem Projekt független színházi társulat koprodukciójaként lehet megtekinteni október 30-án, hétfőn 18 órától a ZUG.zone-ban (Traian utca 40-42 szám) a Sárkány-művek című előadást, derül ki a Puck Bábszínház közleményéből.
A számos bábtechnikát felvonultató produkció alapját azok a mesék képezik, amelyek a „Hősök és hősnők” elnevezésű, III–VII. osztályos gyerekeknek meghirdetett mesepályázatra érkeztek be. A két társulat júniusban hirdette meg a pályázatot, amelyre tizennégy mesét küldtek be, ezek közül az egyik csoportmunka. Az előadás szövege a leginspirálóbb mesékből kiindulva született.
Meseország királyának három lánya idegen helyen, egy sötét szobában ébred. Valaki alighanem sűrű álomszellőt bocsájtott rájuk és elrabolta őket. Felfedezik, hogy Eleségfeleséggel együtt raboskodnak, aki abban bízik, hogy Étel vitéz hamarosan kiszabadítja őket a fogságból. Az elrabló nem más, mint a sárkány. A lányok minden erejükkel, tudásukkal és ösztönös megérzésükkel azon vannak, hogy megtalálják a szabadulás kulcsát.
Az elődadást Imecs-Magdó Levente, a Váróterem Projekt vezetője rendezte, aki ezzel a munkával jegyzi rendezői debütjét. Dramaturg Bertóti Johanna, aki egyben a zenét is szerezte. Fellépnek: Sebők Maya, Udvari-Kardos Tímea, Pál Emőke, László Réka és Csepei Zsolt. Díszlet-, jelmez- és bábtervező: Kürti Andrea. Hang és fénytechnikus Sipos Júlia. Szabadság (Kolozsvár)
A Puck Bábszínház és a Váróterem Projekt független színházi társulat koprodukciójaként lehet megtekinteni október 30-án, hétfőn 18 órától a ZUG.zone-ban (Traian utca 40-42 szám) a Sárkány-művek című előadást, derül ki a Puck Bábszínház közleményéből.
A számos bábtechnikát felvonultató produkció alapját azok a mesék képezik, amelyek a „Hősök és hősnők” elnevezésű, III–VII. osztályos gyerekeknek meghirdetett mesepályázatra érkeztek be. A két társulat júniusban hirdette meg a pályázatot, amelyre tizennégy mesét küldtek be, ezek közül az egyik csoportmunka. Az előadás szövege a leginspirálóbb mesékből kiindulva született.
Meseország királyának három lánya idegen helyen, egy sötét szobában ébred. Valaki alighanem sűrű álomszellőt bocsájtott rájuk és elrabolta őket. Felfedezik, hogy Eleségfeleséggel együtt raboskodnak, aki abban bízik, hogy Étel vitéz hamarosan kiszabadítja őket a fogságból. Az elrabló nem más, mint a sárkány. A lányok minden erejükkel, tudásukkal és ösztönös megérzésükkel azon vannak, hogy megtalálják a szabadulás kulcsát.
Az elődadást Imecs-Magdó Levente, a Váróterem Projekt vezetője rendezte, aki ezzel a munkával jegyzi rendezői debütjét. Dramaturg Bertóti Johanna, aki egyben a zenét is szerezte. Fellépnek: Sebők Maya, Udvari-Kardos Tímea, Pál Emőke, László Réka és Csepei Zsolt. Díszlet-, jelmez- és bábtervező: Kürti Andrea. Hang és fénytechnikus Sipos Júlia. Szabadság (Kolozsvár)