Felerősödhet a régészet szerepe a magyar őstörténet kutatásában
Felerősödhet a régészet szerepe a magyar őstörténet kutatásában, hiszen hatalmas a feltáratlan anyag. Egy új régészeti leletanyagra hivatkozva a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Magyar Őstörténeti Témacsoportja úgy véli, nem vándoroltak évszázadokig a magyar törzsek, csupán öt-hat évtized alatt érhettek el az Urál vidékétől a Kárpátokig.
Az MTA pénteki közlése szerint a Magyar Őstörténeti Témacsoport az Akadémia berkein belül azzal a szándékkal alakult meg 2012 elején, hogy figyelembe véve a magyar őstörténet iránti növekvő érdeklődést, erősítse a tudományosan megalapozott szemléletet a témával foglakozó közbeszédben. A kutatócsoport vezetője, Vásáry István akadémikus szerint ugyanis hiába jelent meg számtalan új kiadvány az elmúlt 25 évben a magyar őstörténetről, ezeknek a háromnegyed része nem tekinthető tudományos munkának.
Vásáry István úgy véli, a magyar őstörténet kutatásában a nyelvtudomány és a történettudomány lényegében elérte határait. Az írott források rendkívül szűkösek, néhány tucat oldalon összefoglalhatók a bizánci és arab feljegyzések. Azonban hatalmas feltáratlan régészeti anyag várhat a kutatókra, még a Kárpát-medencében is csupán a tárgyak és csontok töredéke kerülhetett eddig elő. Ezért a tudós arra számít, hogy a következő időszakban felerősödhet a régészet szerepe a kutatásában. A magyar törzsek vándorlásának feltételezett útvonalán talált régészeti leletek feldolgozása nyomán – többek között Türk Attila régész folytatott ásatásokat helyi szakemberekkel ukrán és délorosz területeken – a kutatók úgy vélik, a korábban széles körben elfogadottnak tartott évszázadok helyett csupán öt-hat évtized alatt érhettek el a magyarok az Urál vidékétől a Kárpátokig. Az új hipotézis elveti azt a múlt század harmincas éveiben kidolgozott elméletet, amely az 5. századi nagy sztyeppei népmozgásban részt vevő, a Kaukázust érintve a délorosz puszták felé vándorló onogurokat a magyarokkal azonosította – jegyezte meg Vásáry István.
Az akadémikus kitért arra is, hogy az őstörténet régészeti kutatását számos tudományág mellett a természettudományok, így a genetikai kutatások is segíthetik, azonban ezektől a módszerektől nem szabad gyors és látványos eredményeket várni. A genetikai vizsgálatokkal kapcsolatban kiemelte: nehéz kérdés például annak eldöntése, hogy egy genetikai vizsgálatban mit mivel hasonlítunk össze, ugyanis például egy honfoglalás kori sírban talált leletet nem lehet összevetni egy ma a Kárpát-medencében élő személy genetikai mintájával; hiszen amit magyar népnek nevezünk, az az elmúlt ezer év etnikai keveredésének eredményeként alakult ki.
– Etnocentrikus szemlélet helyett egy-egy térségre kell összpontosítani – vázolta fel az általa követendőnek ítélt fő irányt Vásáry István. Hozzáfűzte: így – például a kelet-európai térséggel kapcsolatos kutatásokkal – a magyar régészet és történettudomány nemzetközi beágyazottsága is erősíthető, valamint fel lehet kelteni az érdeklődést magyar szempontból fontos, de mások számára kevésbé jelentősnek gondolt témák iránt.
Szabadság (Kolozsvár)

A magyarság őstörténetére utaló leletek Kazahsztánban
A magyarság őstörténetével feltételesen kapcsolatba hozható leleteket találtak a régészek a mai Kazahsztán északnyugati, valamint a Kaukázus északi részén is – közölte a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) csütörtökön az MTI-vel.
Aktobe környékén a múlt század vége óta egyre nagyobb számban kerülnek elő olyan sírleletek – övdíszek és lószerszámok tartozékai –, továbbá kerámiák és ékszerek, amelyekhez hasonlókat korábban csak jóval északabbra, a Káma medencéjében, Ufa környékén, valamint Délnyugat-Szibériában találtak. A leletanyag alapján feltételezhető, hogy a mai Kazahsztán északnyugati része is teret adott a magyar etnogenezisnek, a mai magyarok elődei szerepet játszhattak a térség történeti-politikai eseményeiben a 8-9. században – olvasható az MTA közleményében, amely az öt ország szakembereinek részvételével júniusban megrendezett 3. Nemzetközi Korai Magyar Történeti Régészeti Konferencia eredményeit is ismerteti.
A tanácskozáson egy szentpétervári régész a Kárpát-medence honfoglalás kori régészeti hagyatékához közeli párhuzamokat mutatott be a Kaukázus északi részéről. A leletek – amelyeket egy moszkvai magángyűjteményben őriznek – anyagukat, készítési technikájukat és díszítésüket tekintve is nagyon hasonlítanak a honfoglaló magyarok által viselt öv- és lószerszámveretekre, de előkerültek a magyarokéihoz hasonló szablyák és nyeregdíszek is. A közlemény szerint Türk Attila régész, az MTA Magyar Őstörténeti Témacsoportjának tudományos főmunkatársa úgy véli: a kaukázusi leletanyag nem pusztán hasonlóságot, hanem megdöbbentő azonosságot mutat a honfoglalás kori leletekkel.
A kutató emellett rendkívül érdekes, de még nem teljesen igazolt felvetésként értékelte azt a szintén a konferencián ismertetett, moldáviai régészektől eredő elképzelést, amely szerint a magyarok komoly szerepet játszhattak a Dnyeszter és a Kárpátok közötti terület történetében a 830 és 940 közötti időszakban, vagyis még a 895-ös Kárpát-medencei beköltözésüket követően is. Az elmélet szerint a magyarok késleltethették például a Kijevi Nagyfejedelemség térnyerését és a skandináv eredetű kulturális befolyás elterjedését a térségben – áll a közleményben.
Népújság (Marosvásárhely)