Egymást fenyegetik: eldurvult a kampány a Nyárád- és a Küküllőmentén
Tettlegességig fajult az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) választási harca Maros megyében. Ezt látszik igazolni az MPP ákosfalvi polgármesterjelöltje, Bartha Jenő által bemutatott látleleti bizonyítvány, melynek értelmében a polgári politikus három-négy napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A küküllőmenti Kibéden fordított a helyzet: itt Dósa Sándor RMDSZ-es polgármester az, aki feljelentést tett amiatt, hogy Orbán Endre a hétvégén, fényes nappal, kapával a kezében kitámadta.
Tettlegességig fajult az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) választási harca Maros megyében. Ezt látszik igazolni az MPP ákosfalvi polgármesterjelöltje, Bartha Jenő által bemutatott látleleti bizonyítvány, melynek értelmében a polgári politikus három-négy napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.
Bartha elmondása szerint vasárnap este tíz óra előtt 10 perccel a jelenlegi polgármester, az RMDSZ-színekben politizáló Ozsváth Csaba Harasztkeréken támadta meg. Miután szidalmazta és fenyegette, lábon rúgta. A negyedszerre is újrázni készülő elöljárót tanácsoskollégája, Keresztúri István fogta vissza.
„Miután meglátogattam a harasztkereki választópolgárokat, találkoztam Keresztúri István barátommal, RMDSZ-es tanácsossal, akinek az autójában mintegy 20 perces beszélgetést folytattunk. Egyszer csak megjelent a polgármester, aki az öklét rázta, fenyegetőzött, káromkodott, majd rám parancsolt, hogy szálljak ki az autóból. Mindketten ki is szálltunk, ekkor lábon rúgott. Legalább tízen látták a jelenetet” – állítja az MPP jelöltje, aki jelenleg tanácsosként tevékenykedik a nyárádmenti község önkormányzatában. Elmondása szerint nem ő az első, akit a 12 év alatt Ozsváth megfenyegetett vagy bántalmazott.
„Vannak már 30-40-en, a kérdés csak az, hogy hányan mernek tanúskodni” – tette hozzá a bántalmazott, aki tegnap bűnügyi feljelentést tett Ozsváth ellen. A Krónika megkeresésére az RMDSZ tisztségviselője cáfolta a történteket, mondván, hogy ő nem is találkozott Barthával. „Ez kitaláció, a szokásos lejárató kampány része. Ezelőtt 4 évvel az autómat öntötték le savval, most egy ilyen piszkos ügyet akarnak a nyakamba varrni” – replikázott Ozsváth, aki nem tart vetélytársaitól, „hisz munkájának hála Ákosfalván nincs ellenfele.”
A küküllőmenti Kibéden fordított a helyzet: itt Dósa Sándor RMDSZ-es polgármester az, aki feljelentést tett amiatt, hogy Orbán Endre a hétvégén, fényes nappal, kapával a kezében kitámadta. Bár az elöljáró elismeri, hogy a konfliktus egy területvitából robbant ki, nem zárja ki az ügy politikai töltetét, annál is inkább, mivel „Orbán mindig gazember RMDSZ-es polgármester”-ként említi őt, akit „majd megöl”. Dósa szerint a kapás támadásnak számos szem- és fültanúja volt.
Az RMDSZ szerint Dósa bántalmazója az MPP szavazóbiztosa, aki önkényesen bekerített egy, a falu közterületéhez tartozó területet. Ezzel szemben Vass Imre, a polgári párt területi elnöke azt állítja Orbán Endréről, hogy nem tagja a szervezetnek, és nem is a szavazóbiztosa.
„Elítéljük azt, amit Orbán Endre tett, de tudni kell róla, hogy még csak nem is volt az MPP tagja” – szögezte le Vass. Egyébként Kibéden megfenyegették a polgáriak jelöltjét, Cserei Gábort is, aki szintén a hatóságokhoz fordult az udvarára behatoló és a jelenlegi községvezetők nevében szitkozódó Borbély György helyi lakos ellen.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Magyarlapádon megőrizték a régi erdélyi tánctáborok zamatát
Jubileumi ünneplés új helyszínen, régi jó hangulatban
Az utóbbi évekbenben sorra követték egymást a jubileumok az erdélyi néptánc egyik fellegvárában, Magyarlapádon: tavalyelőtt a Pirospántlikás Zenekar három évtizedre visszatekintő múltjára emlékeztek, tavaly a Rapó Néptánccsoport megalakulásának 25. esztendejét idézték fel, idén pedig a 20. néptánctábor évfordulója szolgáltatott alkalmat a kivételes ünneplésre.
Sokan várták a 2017. július 9-16 között megrendezésre kerülő XX. Maros- és Kis-Küküllő Menti Népzene- és Néptánctábort, idén is 250 főre tehető az állandó táborozók létszáma, amelyet többszörösére szaporítanak a táncházba és a gálára ellátogató környékbeliek.
Jól bevált forgatókönyvet alkalmaznak
Az Ethnika Kulturális Alapítvány rendezvénye egyre nagyobb népszerűségnek örvend, határon innen és túl, a siker titka pedig elsősorban abban rejlik, hogy a résztvevők pontosan előre tudják, hogy a lapádi táborban mire lehet számítani. Itt nem a látványos újdonságokkal, a nagy fesztiválokra jellemző káprázatos hatásokkal igyekeznek tömegeket megmozgatni, annál inkább az autentikusság megőrzésével és a színvonalas népdal-, néptánc- és hangszeroktatással. Résztvevőt is csak annyit fogadnak, amennyit „becsületesen meg lehet tanítani táncolni”, itt nem cél az, hogy a végletekig fokozzák a létszámot. A program nagy részét a táncpróbákra szánt idő teszi ki, ebből nem vágnak le tudományos előadások, szakmai konferenciák javára. A lapádi tábor napjainkban is híven őrzi a régi erdélyi tánctáborok zamatát, megvan hozzá a hamisíthatatlan falusi környezet, gasztronómia, vendégszeretet.
Az eddigi tapasztalatokra alapozva, idén is helyi népdalokat, népzenét, népi táncokat tanítottak, hangszeroktatás folyt kicsiknek és nagyoknak, kezdőknek és haladóknak egyaránt. Mindeközben népi gyermekjátékokat iktattak a programba, a népi kézműves tevékenységeket irányító pedagógusok, Szilágyi-Székely Melinda és Székely–Bányai Andrea pedig káprázatos ötletekkel és alkotásokkal leptek meg ezúttal is. A kedvezőtlen időjárás miatt elmaradt a Várhegyre tervezett kirándulás, viszont szerveztek sajt- és borkóstolást és meglátogatták a fugadi Bánffy-kastélyt és a lapádi árpád-kori református műemléktemplomot.
Nő a vendégcsoportok létszáma
A lapádi tábor jó híre egyre több távolabbi érdeklődőt és amatőr néptánccsoportot vonz a rendezvényre, az idén minden eddiginél több településről vettek részt, ami pozitív hatással van a magyar-magyar kapcsolatok ápolására és kiterjesztésére is.
A környékről Magyarbece, Csombord, Magyarpéterfalva, Torockó és Torockószentgyörgy néptáncosai jöttek el, a Mezőséget Bálványosváralja, a Székelyföldet Csernáton és Sepsiszentgyörgy képviselte. Külföldről elsősorban Magyarországról érkeztek vendégek, Maglódról és Budapestről, de ellátogattak a táborba Chicagóban élő lengyelek is. A szervezők mindannyiuknak lehetőséget teremtettek saját táncaik bemutatására: minden este a táncházat egy vendégcsoport fellépésével nyitották meg.
A táborban nagy hangsúlyt helyeznek a hangszeroktatásra is, hiszen ez döntően befolyásolja a néptánc fejlődését. Lapádi és vendég gyerekek és fiatalok híres helyi muzsikusoktól kaphattak kiképzést és meghívták a környék ismert adatközlő zenészeit is, többek között a legendás nagymedvési prímást, a 74 éves Türi Istvánt is. Végigzenélték továbbá a tábort budapesti és szászcsávási muzsikusok, akikkel a Pirospántlikás tagjai régi baráti kapcsolatokat ápolnak.
Van önkéntes utánpótlás, lesz folytatás
Az idei rendezvényről Sipos Ferenc, az Ethnika Kulturális Alapítvány elnöke és egyben a Pirospántlikás Zenekar prímása így nyilatkozott: „ Nem könnyű röviden összefoglalni húsz esztendő emlékét, tapasztalatát, hiszen a sok munkához rengeteg kellemes, szép élmény fűződik, a nehézségeket általában elfelejtjük. Azt is nehéz lenne kiszámítani, hány emberrel kedveltettük meg a lapádi muzsikát, hányan tanultak meg nálunk táncolni és ezáltal hány fiatalnak jelöltünk ki egy sajátos értékrendet és életformát. A tábor huszadik jubileumán számomra az volt a legnagyobb meglepetés, hogy minden eddiginél több fiatal önkéntes állt mellénk, sőt nagyon tevékenyek voltak, nagyon hamar leosztódtak a feladatok, amit mindenki ügyesen teljesített is. Mindez azt a reményt villantja fel bennem, hogy a tábor megéri a soron következő tizes jubileumait, lesz ki továbbvigye kezdeményezésünket.”
Kultúrotthonból a focipályára
Idén új helyszínre kényszerült a rendezvény, éspedig a focipályára, ahol egy hatalmas, 210 négyzetméteres – igaz, tetszetős és UV-védett - sátrat húztak fel a szervezők, ami nem kevesebb, mint kétezer euró többletköltséget eredményezett, a pályázatokon elnyert támogatásoknak köszönhetően szerencsére nem kellett lefújni a rendezvényt. Az étkeztetést teljes egészében a szórványkollégiumban oldották meg, az ehhez tartozó szabadtéri csűrben pedig énektanítás folyt. A táncoktatáshoz szükséges helyszín biztosításához szerencsére besegített a Góbé fogadó is, így minden gördülékenyen zajlott.
A változás oka az eddig használt helyszín, a kultúrotthon felújítása, amelyre több éve vár a falu és amelynek munkálatait pár hete kezdték el. A munkálatokat a Vidéki Beruházások Finanszírozásának Ügynöksége (Agenția pentru Finanțarea Investițiilor Rurale) támogatja 1 millió 100 ezer euróval, ehhez közel 675 ezer euró önrész szükséges. A helyiek természetesen örülnek a felújításnak, hiszen a 40 évvel ezelőtt épült kultúrházon csak apró javításokat végeztek, azonban nem tévesztik szem előtt azt a tényt, hogy erre a beavatkozásra már több, mint tíz éve szükség lett volna, akkor talán nem vált volna a megye községközpontjainak egyik leginkább leromlott intézményévé. És számukra az sem mellékes, hogy ez az épület prioritást kellett volna élvezzen a község más, kisebb (hozzáteszem: nem magyar többségű) falvaiban levő kultúrházaival szemben, ahol ráadásul szinte teljesen hiányzik a művelődési élet.
Üröm az örömben: kérdőjelek a felújítás körül
Az már most látszik, hogy eléggé silány munkavégzés folyik: nem veszik például figyelembe az alagsor falnedvesedési problémáit. Ugyanakkor felmerülnek az esztétikai vonatkozások is, ugyanis egy, a hagyományápolásban érdekelt faluban nem mindegy, hogyan néz ki a művelődési háza. Mert az biztosra vehető, hogy a fali- és padlócsempézés nem elégíti ki az igényeket, és sokan a pár évvel ezelőtt történt „csúfítást” emlegetik, amikor egy sötétkék műanyag hullámlemez került hosszában az épület homlokzatára. Az ”imázskérdés” tekintetében semminemű lakossági konzultáció nem történt, sőt a helyszínen a szokásos látványtervet bemutató pannó helyett csak egy kis papír jelzi az ablakban, hogy építőtelepen járunk.
Minden bizonnyal Magyarlapád azon kevés, ha nem az egyetlen olyan település, ahol az egyház és a civil szféra összehasonlíthatatlanul többet tesz a falu fejlődéséért, mint maga az önkormányzat. Szabadság (Kolozsvár)