Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Trofin, Clementina
2 tétel
2015. június 15.
Sajátként szeretni az örökbefogadottakat (Tízéves a Pro Adopt Egyesület)
Sok örömet tartogatott a szombati nap mindenkinek a Sepsiszentgyörgyhöz közeli Benedek-mezőn, ahol gyermekek és örökbe fogadó családjaik egyesületük, a Pro Adopt fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelték. Bár az egyesület elnöke, Kovács István unitárius esperes nem vehetett részt az eseményen, a szervezők mindent megtettek, hogy mindenki jól érezze magát. A tíz év alatt az egyesület több száz családnak segített az örökbefogadás procedúrájában, de gyakorlati támogatást nyújtott az elfogadásban, a szeretet megélésében is.
Szívélyesen köszöntötte az évek során személyes jó ismerősökké, barátokká vált családokat Clementina Trofin, aki 18 éve szociális asszisztens a gyermekjogvédelemnél, és önkéntesként dolgozik az egyesületnél. A rendezvényen imát mondott Ioan Ovidiu Măciucă pap, köszöntőt Szász Katalin Melinda aligazgató és két bukaresti szülő. Zenével oldotta a hangulatot a Mandula Duó, azaz a Miklósi házaspár, Attila és Olga, akik román és magyar gyerekdalok mellett saját szerzeményt is előadtak. De volt lehetőség kipróbálni a bohócok huncut játékait, az árkosi lovarda lovait és pónijait, az arcfestés művészetét, szabadon és nyugodtan beszélgethetett mindenki különböző témákról. A gasztronómiai és lelki ajándékok mellé mást is kaptak a gyermekek: szivárványba öltözött az ég a lufieregetés után, és fotóválogatásban mutatták be az eddigi évek tevékenységeit. Az idegennek az az érzése, hogy egy baráti nagy családba csöppent, ahol mindenki ismer mindenkit, és minden a gyermekek boldogsága körül forog. A szeretet gyorsan feloldja a nyelvi és egyéb akadályokat. Egy anyuka az örökbefogadás folyamatáról mesélt: „Tizenhat évvel ezelőtt simán, könnyedén ment minden. A gyermekjogvédelem részéről minden segítséget megkaptunk. Hangsúlyozták, már kicsi korban meg kell tudniuk a gyermekeknek, hogy mi a szülei vagyunk, de ők örökbefogadottak. Meséken keresztül (A rút kiskacsát alakítottuk át) ismerhette meg saját történetét lányunk. Ő volt az a kislány, akire boldogság, szeretet vár. Gyakran rákérdezett, megpróbáltunk mindig a legjobb tudásunkkal válaszolni. Legfontosabb: az őszinteség, az elfogadás, a feltétel nélküli szeretet, a bizalom nemcsak szavak formájában, hanem megélve minden helyzetben, amit az élet elénk hoz. Csak bátorítani tudok minden családot, ahol felmerül az örökbefogadás gondolata, hogy tegyék félre félelmeiket, és nyitott szívvel induljanak, mert minden percért kár, amit a bizonytalanságban töltenek... Kamaszkorban, amikor amúgy is a helyüket keresik a világban, természetes, hogy kíváncsiak a gyökereikre. 18 éves korukban a gyermekjogvédelem támogatja, ha akarják, megkereshetik vér szerinti szüleiket. S ebben a keresésben mellettük állunk mi is, akik eddig felneveltük.” Az egyik kisfiú az asztal mellett hamar megbarátkozik az idegennel is, könnyen kapcsolatot teremt bárkivel. Anyukája egyedül neveli, miután elvált a férjétől. Egy boldog házasságban élő házaspárnak már annyira természetessé vált a szülő-gyermek szeretetkapcsolata, hogy fel sem merül bennük, nem saját, vér szerinti gyermekeik. Céltudatosságban, szokásokban annyira hasonlítanak egymásra, annyira odafigyelnek egymásra, hogy sajátjaikként szeretik örökbe fogadott gyermekeiket.
Józsa Zsuzsanna
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Sok örömet tartogatott a szombati nap mindenkinek a Sepsiszentgyörgyhöz közeli Benedek-mezőn, ahol gyermekek és örökbe fogadó családjaik egyesületük, a Pro Adopt fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelték. Bár az egyesület elnöke, Kovács István unitárius esperes nem vehetett részt az eseményen, a szervezők mindent megtettek, hogy mindenki jól érezze magát. A tíz év alatt az egyesület több száz családnak segített az örökbefogadás procedúrájában, de gyakorlati támogatást nyújtott az elfogadásban, a szeretet megélésében is.
Szívélyesen köszöntötte az évek során személyes jó ismerősökké, barátokká vált családokat Clementina Trofin, aki 18 éve szociális asszisztens a gyermekjogvédelemnél, és önkéntesként dolgozik az egyesületnél. A rendezvényen imát mondott Ioan Ovidiu Măciucă pap, köszöntőt Szász Katalin Melinda aligazgató és két bukaresti szülő. Zenével oldotta a hangulatot a Mandula Duó, azaz a Miklósi házaspár, Attila és Olga, akik román és magyar gyerekdalok mellett saját szerzeményt is előadtak. De volt lehetőség kipróbálni a bohócok huncut játékait, az árkosi lovarda lovait és pónijait, az arcfestés művészetét, szabadon és nyugodtan beszélgethetett mindenki különböző témákról. A gasztronómiai és lelki ajándékok mellé mást is kaptak a gyermekek: szivárványba öltözött az ég a lufieregetés után, és fotóválogatásban mutatták be az eddigi évek tevékenységeit. Az idegennek az az érzése, hogy egy baráti nagy családba csöppent, ahol mindenki ismer mindenkit, és minden a gyermekek boldogsága körül forog. A szeretet gyorsan feloldja a nyelvi és egyéb akadályokat. Egy anyuka az örökbefogadás folyamatáról mesélt: „Tizenhat évvel ezelőtt simán, könnyedén ment minden. A gyermekjogvédelem részéről minden segítséget megkaptunk. Hangsúlyozták, már kicsi korban meg kell tudniuk a gyermekeknek, hogy mi a szülei vagyunk, de ők örökbefogadottak. Meséken keresztül (A rút kiskacsát alakítottuk át) ismerhette meg saját történetét lányunk. Ő volt az a kislány, akire boldogság, szeretet vár. Gyakran rákérdezett, megpróbáltunk mindig a legjobb tudásunkkal válaszolni. Legfontosabb: az őszinteség, az elfogadás, a feltétel nélküli szeretet, a bizalom nemcsak szavak formájában, hanem megélve minden helyzetben, amit az élet elénk hoz. Csak bátorítani tudok minden családot, ahol felmerül az örökbefogadás gondolata, hogy tegyék félre félelmeiket, és nyitott szívvel induljanak, mert minden percért kár, amit a bizonytalanságban töltenek... Kamaszkorban, amikor amúgy is a helyüket keresik a világban, természetes, hogy kíváncsiak a gyökereikre. 18 éves korukban a gyermekjogvédelem támogatja, ha akarják, megkereshetik vér szerinti szüleiket. S ebben a keresésben mellettük állunk mi is, akik eddig felneveltük.” Az egyik kisfiú az asztal mellett hamar megbarátkozik az idegennel is, könnyen kapcsolatot teremt bárkivel. Anyukája egyedül neveli, miután elvált a férjétől. Egy boldog házasságban élő házaspárnak már annyira természetessé vált a szülő-gyermek szeretetkapcsolata, hogy fel sem merül bennük, nem saját, vér szerinti gyermekeik. Céltudatosságban, szokásokban annyira hasonlítanak egymásra, annyira odafigyelnek egymásra, hogy sajátjaikként szeretik örökbe fogadott gyermekeiket.
Józsa Zsuzsanna
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. június 20.
Helytállni a szeretetben
„Jó látni évről évre, hogyan fejlődnek, szépülnek, bomlanak, mint a virágok, ezek a gyönyörű gyermekek, és jó közösen megtapasztalni, hogy bár vannak gondjaink, nehézségeink, a szeretet képes felülírni, megoldani ezeket” – mondta Kovács István unitárius lelkipásztor, a Pro Adopt Egyesület elnöke, két örökbe fogadott gyermek apukája az örökbe fogadó családok idén tizenegyedik alkalommal tartott éves találkozójának megnyitóján a Benedek-mezei táborban.
A szombaton tartott rendezvényen mintegy háromszázan vettek részt, a főszervező Clementina Trofin lapunknak elmondta, hogy Kovászna, Maros, Hargita, Fehér, Ilfov és más megyékből is érkeztek vendégek. Örömét fejezte ki, hogy minden évben egyre nagyobb a létszám, és ez a közösség úgy tud együtt ünnepelni ezen a napon – amelyet általában a június 2-ai örökbefogadás napjához közeli időpontban tartanak –, mint egy nagy család, félretéve a közöttük lévő etnikai, felekezeti, társadalmi különbözőségeket. Idén A vidámság karneválja címmel tartották a rendezvényt, a gyermekek nagy része és a felnőttek közül is néhányan színes jelmezekbe öltöztek, és miután sorra bemutatkoztak és jelmezeiket is bemutatták, valamennyien oklevelet kaptak a főszervezőtől, aki a megyei gyermekvédelmi igazgatóság örökbefogadással foglalkozó szociális munkása, és aki a Pro Adopt Egyesületben önkéntesként szervezi ezeket a találkozókat. A megnyitón Gheorghe Pintilie ortodox és Kovács István unitárius lelkész is fontosnak tartotta megköszönni Clementina Trofin lassan húsz éve végzett elkötelezett munkáját, aki mostani jelmezéhez hűen úgy lépett be mindannyiuk életébe, mint egy jótündér, hisz általa találkozhattak először gyermekeikkel.
A rövid megnyitó és a jelmezesek felvonulása után a gyerekek csakhamar játszótérré változtatták a Benedek-mezőt, örülve egymás társaságának és a verőfényes napsütésnek, miközben szüleik kisebb-nagyobb csoportokban beszélgettek, megosztva egymással a gyermekneveléssel kapcsolatos tapasztalataikat, sajátságos gondjaikat és örömeiket is. Természetesen sor került a már hagyományos közös fotózásra és lufieregetésre is, majd az ebéd elfogyasztása után lassan fogyatkozni kezdett a társaság. Amint Szász Katalin Melinda, a Kovászna Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Hivatal aligazgatója lapunknak elmondta, idén augusztustól megváltozik az örökbefogadási törvény. Ezután a bizonylattal rendelkező családokat és a rendszerben lévő, örökbe fogadható gyermekeket nem a bukaresti, központosított rendszerben működő szoftver egyezteti majd egymással, hanem mindenhol a megyei igazgatóság hatáskörébe kerül át ez a feladat. Egyelőre csak reménykedni tudnak abban, hogy ez az örökbefogadási eljárás könnyítését célzó intézkedés valóban eredményesebbé teszi munkájukat, és minden érintett nyer majd belőle.
A legtöbb esetben lehetetlen volna kideríteni, hogy pontosan hol és mikor történtek azok a törések, tévedések, amelyek nyomán ennyi élet pecsételődött meg végérvényesen, de az egyértelmű, hogy akik évről évre megjelennek ezen a találkozón, mindnyájan azon munkálkodnak, hogy szeretetükkel helyrehozzanak valamit abból, ami elromlott. Az elhangzottak azt bizonyítják, hogy néha nagyon nehéz, mégis örömteli ez a kihívás. „Hiszem, hogy nem véletlenül kerültünk ebbe az élethelyzetbe, hogy mi egy olyan pluszt kaptunk a Gondviselőtől, ami alkalmassá tesz bennünket arra, hogy helytálljunk a szeretetben” – mondta egy anyuka az egyik csoportos beszélgetésen.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
„Jó látni évről évre, hogyan fejlődnek, szépülnek, bomlanak, mint a virágok, ezek a gyönyörű gyermekek, és jó közösen megtapasztalni, hogy bár vannak gondjaink, nehézségeink, a szeretet képes felülírni, megoldani ezeket” – mondta Kovács István unitárius lelkipásztor, a Pro Adopt Egyesület elnöke, két örökbe fogadott gyermek apukája az örökbe fogadó családok idén tizenegyedik alkalommal tartott éves találkozójának megnyitóján a Benedek-mezei táborban.
A szombaton tartott rendezvényen mintegy háromszázan vettek részt, a főszervező Clementina Trofin lapunknak elmondta, hogy Kovászna, Maros, Hargita, Fehér, Ilfov és más megyékből is érkeztek vendégek. Örömét fejezte ki, hogy minden évben egyre nagyobb a létszám, és ez a közösség úgy tud együtt ünnepelni ezen a napon – amelyet általában a június 2-ai örökbefogadás napjához közeli időpontban tartanak –, mint egy nagy család, félretéve a közöttük lévő etnikai, felekezeti, társadalmi különbözőségeket. Idén A vidámság karneválja címmel tartották a rendezvényt, a gyermekek nagy része és a felnőttek közül is néhányan színes jelmezekbe öltöztek, és miután sorra bemutatkoztak és jelmezeiket is bemutatták, valamennyien oklevelet kaptak a főszervezőtől, aki a megyei gyermekvédelmi igazgatóság örökbefogadással foglalkozó szociális munkása, és aki a Pro Adopt Egyesületben önkéntesként szervezi ezeket a találkozókat. A megnyitón Gheorghe Pintilie ortodox és Kovács István unitárius lelkész is fontosnak tartotta megköszönni Clementina Trofin lassan húsz éve végzett elkötelezett munkáját, aki mostani jelmezéhez hűen úgy lépett be mindannyiuk életébe, mint egy jótündér, hisz általa találkozhattak először gyermekeikkel.
A rövid megnyitó és a jelmezesek felvonulása után a gyerekek csakhamar játszótérré változtatták a Benedek-mezőt, örülve egymás társaságának és a verőfényes napsütésnek, miközben szüleik kisebb-nagyobb csoportokban beszélgettek, megosztva egymással a gyermekneveléssel kapcsolatos tapasztalataikat, sajátságos gondjaikat és örömeiket is. Természetesen sor került a már hagyományos közös fotózásra és lufieregetésre is, majd az ebéd elfogyasztása után lassan fogyatkozni kezdett a társaság. Amint Szász Katalin Melinda, a Kovászna Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Hivatal aligazgatója lapunknak elmondta, idén augusztustól megváltozik az örökbefogadási törvény. Ezután a bizonylattal rendelkező családokat és a rendszerben lévő, örökbe fogadható gyermekeket nem a bukaresti, központosított rendszerben működő szoftver egyezteti majd egymással, hanem mindenhol a megyei igazgatóság hatáskörébe kerül át ez a feladat. Egyelőre csak reménykedni tudnak abban, hogy ez az örökbefogadási eljárás könnyítését célzó intézkedés valóban eredményesebbé teszi munkájukat, és minden érintett nyer majd belőle.
A legtöbb esetben lehetetlen volna kideríteni, hogy pontosan hol és mikor történtek azok a törések, tévedések, amelyek nyomán ennyi élet pecsételődött meg végérvényesen, de az egyértelmű, hogy akik évről évre megjelennek ezen a találkozón, mindnyájan azon munkálkodnak, hogy szeretetükkel helyrehozzanak valamit abból, ami elromlott. Az elhangzottak azt bizonyítják, hogy néha nagyon nehéz, mégis örömteli ez a kihívás. „Hiszem, hogy nem véletlenül kerültünk ebbe az élethelyzetbe, hogy mi egy olyan pluszt kaptunk a Gondviselőtől, ami alkalmassá tesz bennünket arra, hogy helytálljunk a szeretetben” – mondta egy anyuka az egyik csoportos beszélgetésen.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)