Hagyományőrzés Somosdon
"Be kell hordanunk, hajtanunk mindent.
A szavakat is. Egyetlen szó,
egy tájszó se maradjon kint.
Semmi sem fölösleges."
– írja Kányádi Sándor, mintegy figyelmeztetve arra, hogy őriznünk kell néphagyományainkat, szokásainkat, hogy azok sohase haljanak ki.
Ezt teszik évek óta a Somosdi Általános Iskola diákjai is. Hagyománnyá vált, hogy minden évben megtartják a Mikulás-bált. Karácsonykor a templomban elevenítik fel a karácsonyi ünnepkörhöz tartozó szokásokat. A nagyobb fiúk kántálni, istvánozni járnak.
Farsangi időszakban az álarcosbál megszervezése, előkészítése a VII. osztály feladata. Hetekig tartó lázas készülődés előzte meg idén is a farsangi mulatságot. A sok munka meghozta gyümölcsét. Ötletes jelmezekkel, jobbnál jobb jelenetekkel, táncokkal szórakoztatták az I-VIII. osztályosok a kultúrotthonban összegyűlt népes közönséget "farsangfarkán". Megjelentek a hajdani farsangok szereplői, a fiatal pár, a cigánylány, a madárijesztő, a kéményseprő, de volt, aki orvosnak öltözve mindenáron be akart oltani sertésinfluenza ellen. Láttunk Barbie babát, Zorrót, tudóst. Megelevenedtek a mesék hősei: Piroska, Hófehérke, a vadász, a boszorkány. Volt János vitéz, pókember, bohóc is. A régi farsangok világát idézte fel a fonójelenet, a menyasszonykikérés, a tréfás esketés. Jól megfértek egymás mellett a csárdás, a cigánytánc és modern tánc, a különböző nemzetiségek táncai. Napjainkat parodizálta a szervező VII. osztály jelenete, a Hó Ferike.
A hosszú, háromórás műsort a díjkiosztás követte. Tombola és táncmulatság zárta a rendezvényt. Közben volt "kínáció" is: főtt kukorica édesítve, szendvics, hűsítő, sőt, torta is. Mindenki nagyon jól szórakozott, jól érezte magát.
Gratulálunk minden gyereknek, tanítónőnek, osztályfőnöknek, a zenetanároknak a jól sikerült műsorért. Köszönjük a szép élményt.
Az ünneplés, a hagyományokhoz, szokásokhoz való ragaszkodás nemzeti és vallási identitásunk fontos összetevője.
Ápoljuk továbbra is hagyományainkat!
Tövissi Éva magyartanár. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Magyartanárként a kommunizmusban
Magyartanárként miképpen lehetett egyenes derékkal túlélni a román kommunista diktatúrát? Erről írt könyvet Ercsey Mária pedagógus.
Ercsey Mária magyar szakos tanárnő Kelepcében című regényét mutatták be csütörtökön a marosvásárhelyi kövesdombi unitárius templom Bözödi György-termében. Csibi Kriszta, az egyházközség ifjúsági egyletének elnöke Horváth István Tornyot raktam című versét szavalta el. „A regény arról szól, hogy miképpen lehetett az elmúlt rendszert magyar emberként, magyar tanárként elviselni, hogyan lehetett egyenes derékkal kitartani. Sokszor megtörtént, hogy építeni kezdtek valamit, szolgáltak, hittek egy álomban, tornyot építettek, de jött a rendszer odadobott egy csuszát és összeomlott a torony. De talpra kellett állni, újra kellett kezdeni, újra kellett építeni a tornyot” – vont párhuzamot a regény és a vers cselekménye közt Kecskés Csaba esperes, az est házigazdája.
Ezt követően Tövissi Éva magyar szakos tanárnő ismertette a könyv cselekményét, mondanivalóját. „A regény a közelmúltat eleveníti meg, az 1989 előtti időszakot. Cselekménye három helyszínen zajlik: a családban, a munkahelyen, ami egy falusi iskola és a baráti társaságban, ahol a magánélet összefonódik a közösségi élettel. Az írónő ízig-vérig magyartanár, aki ismeri a sorsunkat. Szép választékos stílusban írta könyvét, teletűzdelve azt vers- és népdal-idézetekkel” – mondta el Tövissi Éva.
Kisgyörgyné Barla Júlia nyugalmazott magyar szakos tanárnő a kolozsvári egyetemen eltöltött éveit elevenítette fel, részletezve az 1950-es évek végén végző hallgatók nehézségeit. „Ez a világ örökre megpecsételte a diákok életét, majd következett a diktatúra, a megaláztatás, a porba sújtás. Örülök, hogy Ercsey Mária ezt a könyvet megírta, ami megmarad az utókornak. A regény cselekménye során sok témát érint és feldolgoz a szerző a magyarság őstörténetétől kezdve egészen a napjaink problémáiig, a fiatalok elvándorlásáig. Olyan a könyv, mint egy tükör egy torz világról, amelyben egy nép igyekezett megmaradni. Ami a sorok közt olvasható, a szerző Erdély iránt érzett vonzalma, ez már nem is szülőföldszeretet, hanem szerelem” – jellemezte a pályatárs munkáját a nyugdíjas pedagógus.
Nemes Gyula
Székelyhon.ro