"Júl. 5-én a magyarországi Neszmély községben Megvalósítható önkormányzatiság címmel Kárpát-medencei önkormányzati konferenciára került sor a Magyarok Világszövetsége rendezésében. A bevezető előadásokat Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára és Duray Miklós, a szlovákiai Együttélés elnöke tartotta. A konferencia három témát érintett: az önkormányzatokra vonatkozó törvénykezés helyzete a Kárpát-medencében; az önkormányzatok társulási lehetőségei, az önkormányzati szövetségek kérdése; az önkormányzati társulások, szövetségek szerepe az európai integrációban. A rendezvényen részt vett és előadást tartott Székely István, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke, Tamás Sándor és Varga Attila parlamenti képviselők, Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere és Török Sándor, Kézdivásárhely alpolgármestere. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), júl. 9., 1067. sz./"

1989 decemberében Kézdivásárhelyen a népharag áldozata lett az emberekkel kegyetlenkedő, Aurel Agache milicista. Emiatt eljárást indítottak több helyi lakos ellen. Iochom István Kísért a múlt Székelyföldön. Az úgynevezett Agache-ügy címen könyvben foglalta össze a történteket. Agache családja perelni akarja a szerzőt könyvéért. Török Sándor, az RMDSZ kézdivásárhelyi elnöke elítélte a per gondolatát, mondván, mindenki előtt ismeretes az évek óta húzódó koncepciós per. A helyi RMDSZ, de Kézdivásárhely lakossága is ki fog állni Iochom mellett. /Az RMDSZ állást foglalt. Támogatja Iochom Istvánt. = Székely Hírmondó (Független hetilap, Kézdivásárhely), aug. 13. - IV. évf. 32. sz./

"Budapesten, a Vármegye Galériában okt. 17-én nyílik a Magyar Millennium égisze alatt rendezett képzőművészeti kiállítás, a Kárpát-medencében élő képzőművészek tárlata. Németh Zsolt államtitkár nyitja meg a tárlatot, amelyen a Hargita megyei képzőművészeket Antal Imre (Gyimesközéplok), Bíró Gábor (Székelyudvarhely), Fekete Miklós (Csíkszereda), Imets László (Csíkszereda) képviseli; továbbá jelen lesznek munkáik által, többek között olyan jeles képzőművészek, mint Gyurkovics Hunor (Szabadka), Kákonyi Csilla (Marosvásárhely), Kovács Géza (Segesvár), Kusztos Endre (Szováta), Miholcsa József (Marosvásárhely), Miklóssy Mária (Sepsiszentgyörgy), Páll Lajos (Korond), Torok Sándor (Szabadka), Zolcsák Sándor (Marosvásárhely). /Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 13./"

"Máj. 20-tól Nyújtód iskolája a falu jeles szülötte, Jakabos Ödön nevét fogja viselni. A Jakabos-domborművet Vetró András kézdivásárhelyi szobrászművész készítette. A vendégeket László Irma iskolaigazgató fogja köszönteni, majd Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Tamás Sándor parlamenti képviselő, Keresztély Irma főtanfelügyelő és Török Sándor kézdivásárhelyi polgármester szól az egybegyűltekhez. Végül Gálfalvi Zsolt Jakabos Ödön Indiai útinapló című könyvének legújabb kiadását fogja bemutatni. /(Iochom): Iskolakeresztelő Nyújtódon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 18./ "

"Szept. 14-15-én nyolcadik alkalommal szerveztek őszi sokadalmat Kézdivásárhely főterén. Negyven helybeli, sepsiszentgyörgyi, brassói, szovátai, hétfalusi, bukaresti, ploiesti-i és korondi alkalmi árus sorakozott fel a főtéren. A rendezvényre a céhes város önkormányzata az anyaországi hét testvérvárost is meghívta. Török Sándor polgármester megnyitotta az idei sokadalmat, majd Léstyán Ferenc gyulafehérvári ny. püspöki helynök 507 templomi fotóját bemutató Megszentelt kövek c. kiállítására került sor. Fellépett a mezőhegyesi táncegyüttes, a Vigadó gyermektánccsoportja, a kovásznai tanulók moderntánc-csoportja, a kézdivásárhelyi Galaxis tánccsoport és a magyarországi sátoraljaújhelyi Hegyalja népi együttes. Másnap a helybeli, uzoni és rétyi fúvószenekarok mutatkoztak be, Puki bácsi és a Mesekaláka előadása sem maradt el. /(Iochom): Őszi sokadalom Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 17./"

"Okt. 5-én harmadszor szólalt meg a Bod Péter Tanítóképző /Kézdivásárhely/ épületében működő Babes-Bolyai Főiskola hallgatóinak a tanév kezdését hirdető csengő. A megnyitón jelen volt dr. Szamosközi István, a Tanítóképző Főiskola igazgatója, a kolozsvári tudományegyetem pszichológia - neveléstudományi szakának dékánja, Ördög Gyárfás Lajos, a megyei tanács képviselője, Török Sándor polgármester, Németh Csaba szenátor és természetesen a főiskola tanárai, ill. hallgatói. A 2001/2002-es tanévet Bajcsi Ildikó tanárnő, a főiskola tanulmányi igazgatóhelyettese nyitotta meg, mondván: "1999-ben egy álom vált valóra: itthon, a szülőföldünkön lehet tanulni. És íme, felnőttünk: öt évfolyammal indulunk az idén." Nappali tagozaton három, az összevont tagozaton két évfolyam, összesen 254 hallgató kezdi meg a tanévet, ebből 79-en első évesek. Az iskola fő profilja a tanítóképzés, de emellett angol szakon is tanul 123 hallgató. /Bartos Lóránt: Harmadszor szólt a csengő. Tanévnyitás a Főiskolán. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 11./"

"A Reform Tömörülés sepsiszentgyörgyi kongresszusán elfogadott alapszabályzat értelmében megalakult regionális szerv, a Székelyföldi Választmány (mely a platform marosszéki, gyergyói, udvarhelyszéki, csíki, háromszéki, felsőháromszéki, brassói és csángóföldi szervezeteit képviseli). A Székelyföldi Választmány állásfoglalásában kiállt a december elsejét megelőző csíkszeredai felhívás mellett. Az ugyanis nem csupán néhány személy különvéleménye, hanem a be nem tartott gyulafehérvári ígéretek, az azóta is hiányzó autonómia, illetve az utóbbi hetekben felerősödött Székelyföld- és magyarellenes megnyilvánulások következménye. A felhívás nem uszító jellegű. Ezért a választmány elutasítja az RMDSZ ügyvezető elnöke által közzétett, a csíkszeredai felhívást elítélő nyilatkozatot. A Székelyföldi Választmány nyilatkozatának aláírói között vannak: Pethő István elnök, Kiss István, dr. Weil Gyula, Rus Sándor, Bencze Tibor, Török Sándor, Simon Sándor és Bartha András testületi tagok. /(Éltes Enikő): A Székelyföldi Választmány is megszólal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./ Előzmény: Felhívás Csíkszereda polgáraihoz, Romániai Magyar Szó, nov. 30."

"Ezen a helyen, a város egész lakosságának szeme láttára bestiális módon megöltek egy embert. Aki nem volt sem jobb, sem rosszabb azoknál, akik tétlenül végignézték meglincselését. Emlékezetül, hogy ilyesmi soha többet ne ismétlődjön meg." – ez a szöveg lenne olvasható – román és magyar nyelven – azon az emléktáblán, melyet Agache Aurel kíván elhelyezni városunk főterén, egész pontosan ott, hol apját 1989-ben meglincselték. Agache Aurel beadványban arra kérte a polgármestert, hogy engedélyezzék egy emléktábla elhelyezését azon a helyen, hol apját, a post-mortem ezredessé előléptetett tisztet megölték. Agache azt is leírja: nincs ellenére, ha valaki egy másik plakettet kívánna tenni az apjáé mellé, ha az illető úgy véli, hogy az általa leírtak nem felelnek meg a valóságnak. Agache a felmerülő költségeket is állná. Török Sándor polgármester ezzel kapcsolatosan elmondta: Agache kérését a kézdivásárhelyi tanács városrendészeti bizottsága elé terjesztették és annak függvényében, hogy a bizottság döntést hoz ez ügyben, értesítik az Agache családot. /Bartos Lóránt: Döntés előtt a kézdivásárhelyi tanács. Agache-emlékplakett a főtéren? = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), jan. 25./ Kézdivásárhely többszáz-éves történelmének számtalan eseményére, neves személyiségére szobrok, emléktáblák, utca-nevek, épületek emlékeztetnek. Most egy család tagjai egy olyan embernek akarnak emléktáblát állítani, aki a közelmúlt eseményei közül a legkegyetlenebb emlékeit idézi. Neve hallatán sokunknak még ma is elszorul a torka, mert e névhez a Securitaten töltött éj-szakák, megerőszakolt nők, ártatlanul elhurcolt emberek, halálba hajszolt áldozatok, törvénytelenül elkobzott értéktárgyak, külföldre menekült otthontalanok emléke tapad. Számolni kell azzal, hogy mire emlékszik Kézdivásárhely Agache Aurel post-mortem ezredes kapcsán. Ez az ember, amint mondják – üres kézzel érkezett, s amikor távozott, magával vitte számtalan magyar ember nyugalmát, álmait, vágyait, szabadságát. Kézdivásárhelyt erre emlékeztetné ennek az embernek az emléktáblája. És azokra, akik még ma is börtönben sínylődnek, vagy otthontalanul bujdosnak a nagy-világban. /Ferencz Éva: Egy emléktábla margójára. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), jan. 25./

Kézdivásárhely polgármesteri hivatala febr. 15-én visszautasította az Agache család kérését, hogy emléktáblát szereljenek a főtéri szülészet-nőgyógyászat épületére, ahol a néhai őrnagyot a tömeg meglincselte. Ifj. Agache ennek ellenére febr. 28-án építkezési engedély kibocsátását kérte. A polgármesteri hivatal részéről Török Sándor polgármester és Zátyi András jegyző márc. 26-án ismételten közölte az Agache családdal: a Gábor Áron tér és az udvarterek a város történelmi központjaként nyilvántartott műemlékek, nem engedélyeznek semmiféle emléktábla-szerelést. /(Iochom): Agache-ügy. Másodszor is: nem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 13./

Jún. 8-án Kézdivásárhelyen a Céhtörténeti Múzeumban az intézmény fennállásának 30. évfordulójára emlékeztek, amit a Mezőváros és vidéke című tudományos konferencia követett. A rendezvényt Dimény Attila, a múzeum vezetője nyitotta meg. Kónya Ádám tanár, a Székely Nemzeti Múzeum ny. igazgatója, Cserey Zoltán, a múzeum aligazgatója, Haszmann Pál, a csernátoni múzeum vezetője, Jánó Mihály művészettörténész személyes emlékeit elevenítette fel. Haszmann Pál egy évig, Jánó Mihály pedig tizenegy évig volt a kézdivásárhelyi múzeum munkatársa. Incze László ny. főmuzeológus azt hangsúlyozta, hogy a múzeum megszületése nem az ő érdeme, az közös munkával született, a város akkori vezetői, néhai Márton Albert és Makó Árpád polgármesterek, Sylvester Lajos, a megyei művelődési tanács akkori elnöke, Király Károly megyei első titkár és sok névtelen adományozó nélkül a múzeum nem jöhetett volna létre. A Mezőváros és vidéke című tudományos ülésszakon dr. Vofkori László, dr. Pál Judit, Incze László, Beján András, Cserey Zoltán, Kónya Ádám, Haszmann Pál, Jánó Mihály, Róth András Lajos, Bakk Pál, Szabó Judit és Dimény Attila dolgozatai a mezőváros témára összpontosítottak. /Iochom István: A múzeum születésnapja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 10./ Török Sándor polgármester megköszönte Incze László muzeológusnak hagyományőrző és értékápoló tevékenységét. /(dimény): Mezőváros és vidéke tudományos konferencia. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), jún. 7-15./

"Kézdivásárhely emlékművet állított hősi halottainak, mindazoknak, akik az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban, illetve az első és második világháborúban vesztették életüket. A Bocskay Vince szovátai szobrász által készített emlékmű márványtalapzatára 253 nevet véstek. Szept. 13-án több mint félezren gyűltek össze az egykori Székely Katonai Nevelde - a város legjelentősebb világi jellegű műemlék épülete - előtti téren. Török Sándor polgármester, az RMDSZ helyi szervezetének ügyvezető elnöke elmondta: Jeszenszky Géza volt magyar külügyminiszter 1995-ben hétszáz amerikai dollár adományozásával kezdeményezte az emlékmű felállítását. A polgármester köszönetet mondott az Orbán-kormánynak - 1,5 millió forinttal támogatták az emlékmű elkészítését -, a TGS és New Fashion cégeknek, valamint a Nagy Mózes Alapítványnak, és mindazoknak, akik adományaikkal hozzájárultak a rendezvény sikeréhez. Az ünnepségen jelen volt dr. Jeszenszky Géza leköszönt amerikai magyar nagykövet, Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Tamás József segédpüspök, Demeter János, Baka Mátyás és Vajda Lajos, a megyei tanács elnöke, illetve két alelnöke, Roth Tibor, a romániai Cionista Szövetség elnöke és a magyar történelmi egyházak képviselői. Markó Béla szövetségi elnök az áldozathozatal fontosságát hangsúlyozta. Roth Tibor a zsidóság által hozott véráldozatot emelte ki, Tamás Sándor képviselő elmondta: olyan személyeknek állítottak emléket, akiknek gyermekei, unokái, rokonai itt állnak ezen a téren, gyertyát vagy virágot szorongatva kezükben. /Iochom István: Kézdivásárhely. Emlékmű a hősi halottaknak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 16./ "

"Kézdivásárhelyen 1996 decemberében jegyezték be a fejlesztési egyesületet, és tevékenységét 1997-ben kezdte a PHARE-PAEM-programmal, melynek költségvetése 126 500 ECU volt, mutatta be munkájukat Könczey Lehel, az egyesület ügyvezető igazgatója. Pályázataik elsősorban szociális tevékenységre, szociális háló kialakítására irányulnak. A múlt év legnagyobb megvalósítása a szociális étkezde beindítása volt. A pályázat nyomán hét új munkahelyet teremtettek, ahol jelenleg nyolcvanöt, a közeljövőben százhetven rászorulónak biztosítanak ingyen étkezést. Idénre az egyesület szociális központ létesítését pályázta meg sikeresen, melyet a szociális étkezde épületében szeretnének beindítani. Ezzel a pályázattal tizennégy új munkahelyet teremtenek. Most tevékenységüket kiterjesztik a kisrégióra, Kézdiszékre. Az egyesület felvállalja Felső-Háromszék kistérségi fejlesztési stratégiájának a kidolgozását, illetve a pályázatok előkészítését, monitorizálását. Török Sándor polgármester, az egyesület vezetőségének tagja elmondta: ezzel az egyesület egész Felső-Háromszéket fogja szolgálni. /Iochom István: Mérföldkőhöz érkezett a helyi fejlesztési egyesület. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 18./ "

"Ápr. 11-én Kézdivásárhelyen Polgári Mozgalom alakult. Jelen volt Borsos Géza tanár, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményező bizottságának és a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja, továbbá a Sepsiszentgyörgyi Polgári Mozgalom több markáns egyénisége, Tamás Sándor parlamenti képviselő és Török Sándor polgármester, az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezetének ügyvezető elnöke. Borsos Géza elmondta: senki nem akar egységet bontani, de nem kell összetéveszteni az RMDSZ egységét a nemzetrész, a székelység cselekvési egységével. Dr. Fekete Károly állatorvos, a kézdivásárhelyi Polgári Mozgalom kezdeményező csoportjának vezéregyénisége vitaindítóként kérdéseket tett fel: az RMDSZ miért nem a szatmárnémeti kongresszus előtt szervezte meg az Önkormányzatok a Székelyföldért című konferenciát, Háromszék megyének miért van román prefektusa? Orbán Dezső, Torzsa József, Bartók Ferenc, dr. Dezső Dénes, Jancsó János, Jancsó Csilla, Göthér József szintén az RMDSZ jelenlegi csúcsvezetőségét marasztalta el. Megválasztották az ideiglenes vezetőséget, a testület tagja lett: dr. Fekete Károly, Fekete Miklós, Göthér József, Laczkó Áron, dr. Dezső Dénes és Baka Valér. /Iochom István: Polgári Mozgalom alakult Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 14./"

"Kézdivásárhely önkormányzata, az RMDSZ helyi szervezete és a Kézdivásárhelyi Múzeumbarátok Egyesülete kezdeményezésére a Kossuth és az Ady utca kereszteződésénél júl. 22-én ezerötszáz fős ünneplő tömeg jelenlétében avatták fel Vetró András bronzba öntött Kossuth-mellszobrát. Ezzel a város polgárainak több mint százéves álma teljesült.Ünnepi beszédet Török Sándor polgármester és Deutsch Tamás, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség politikusa mondott. A szobrot Deutsch Tamás és Tamás Sándor leplezte le, majd Bodó Imre kézdiorbaiszéki római katolikus főesperes és Szőcs László kézdiorbaiszéki református esperes megáldotta és megszentelte. A magyar és a székely himnusz eléneklése után közéleti személyiségek megkoszorúzták a szobrot. /Iochom István: Kossuth szobrot avattak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 23./"

"Az Agricultura Romaniei hetilap cikkírója a háromszéki román közösséget ért sérelemnek tekinti a kézdivásárhelyi burgonyakísérleti állomás területének visszaszolgáltatását. Török Sándor polgármester cáfolta a szaklapban megjelenteket, és kifejtette, a jogos tulajdonukat követelő gazdák minden bizonnyal hatékonyabban kísérletezhetnek majd az érintett földterületen.A cikk szó szerint idézte Horia Grama Kovászna megyei prefektus Ilie Sarbu mezőgazdasági miniszternek írt levelét. A prefektus levelében kifejtette, hogy miért nem ért egyet az állomás területének 227 hektárra való csökkentésével. A kézdivásárhelyi kísérleti állomás Ceausescu rendeletével alakult meg. A földeket az akkori termelőszövetkezetektől verbuválták össze.Török Sándor, Kézdivásárhely polgármestere meglepődve olvasta az újságcikket: "Az utolsó talpalatnyi földdel kapcsolatosan megjegyezném, hogy ez a terület az utolsó rögig a háromszéki gazdák telekkönyvezett tulajdona, amit a román állam teljesen jogtalanul vett el, és amelyet a kilencvenes évek elején, valamint a 2000-ben megjelent törvények alapján próbál valamilyen formában visszaszolgáltatni. A cikkből számomra kiderül, hogy az írója szerint a földtörvény csak a Romániában élő románokra vonatkozik, a magyarokra nem. Mi nem kérünk egyebet, csak azt, amit a törvény minden egyes állampolgár számára biztosít." /Bartos Lóránt: "Az utolsó talpalatnyi román föld". = Krónika (Kolozsvár), aug. 14./"

"Zeteváraljának üzlete, kocsmája és nagy kapacitással működő deszkagyára van. 1941 óta viseli mai nevét, korábban Török-, illetve Zsigmond-telepként emlegették. A népes Zetelaka szaporodásával a községtől nagyobb, akár 15 km-es távolságban is erdei házakat, istállókat és szénapadlásokat építettek. Ma már önálló települések, Zetelakához tartoznak közigazgatásilag: Zeteváralja 6 km-re, Ivó 12, Deság 14, Sikaszó 18, Küküllőmező 23 km-re fekszik a községközponttól. Egyházilag is önállóvá lett, a templomhoz torony épült Mátyás Gábor plébánosnak köszönhetően, e plébániához tartozik Ivó, Deság, Sikaszó, Küküllőmező és a Libán is. Deák Ferenc szentábrahámi születésű tanító, aki több mint fél évszázada tanít Zetelakán és kutatja annak történetét, 2000-ben Székelyudvarhelyen kiadott kétkötetes munkájában (Zetelaka 1. Táj és ember, 2. Népélet - gazdasági élet) a következőket foglalja össze: 1895-től egy Török Sándor nevű fakereskedő az Ivó vizére turbinás fűrészgyárat épített, munkásokat toborzott, és bár pár év múlva a gyár megszűnt, Török-telepként emlegették e helyet. Zeteváralján 1956-ban 674, 1960-ban 784 fő, 1977-ben 765 fő lakott a településen. 1992-ben az állandó lakosság 732 fő volt, ebből magyar 685, román 46, orosz 1. Vallási megoszlásuk: 698 római katolikus, 23 ortodox, 8 református, 3 unitárius. Ugyanez évben 27 székely kapu állt a faluban. 1993-ban vette fel az iskola Jókai Mór nevét. A Zeteváraljáért Egyesületet, melynek elnöke Sólyom István, 2001-ben jegyezték be, és falufejlesztéssel, a kulturális élettel és az iskolával kíván foglalkozni. /P. Buzogány Árpád: Zeteváralja: a famunkához értenek itt a férfiemberek. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 22./"

"Okt. 3-5-e között Kézdivásárhelyen tartották a Kézdivásárhelyi Családegyesület szervezésében az erdélyi családszervezetek második fórumát, melyen vajdasági és magyarországi szervezetek képviselői is részt vettek. Itt volt dr. Benkő Ágota, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének elnöke, Duma András, a Szeret-Klézse Alapítvány elnöke és Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke is. A rendezvény első napján a részt vevő szervezetek beszámolója hangzott el. A résztvevők a nagycsaládok nehéz életkörülményeire hívták fel a jelen levő politikusok figyelmét, továbbá az RMDSZ-t a programjában szereplő családpolitika betartására. Az RMDSZ vezetőségéhez címzett állásfoglalásában a közgyűlés szorgalmazza a személyi jövedelemadó egy százalékának célirányos felhasználására vonatkozó törvénytervezet elfogadását. Az utolsó napon Perkőre szervezett közös kirándulásra került sor. /Erdélyi családszervezetek második fóruma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 6./ Okt. 3-án Csíki Sándor, a Kárpát-medencei Családegyesület alelnöke vállalta a moderátor szerepét. A meghívottak többsége a magyarság lélekszámának csökkenése miatt aggodalmának adott hangot, okt. 4-én az előadók egy része - Tamás Sándor képviselő, Török Sándor polgármester - is erről beszélt. Németh Csaba szenátor az egyesületek, alapítványok működtetéséről tartott előadást. /Bartos Lóránt: Családszervezetek aggodalma, javaslata. = Krónika (Kolozsvár), okt. 6./"

"Huszonöt tagúra bővült választmánnyal kezdheti el - újra - elnöki tevékenységét Tamás Sándor, a kézdivásárhelyi RMDSZ szervezet élén. Az elmúlt hétvégén lezajlott tisztújító közgyűlésen a háromszéki honatyát újraválaszották. Az ügyvezető elnöki teendőket Török Sándor, a város polgármestere látja el. /Kibővült választmány - új-régi elnök. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./"

Csaknem másfél ezer hektár erdő került vissza Kézdivásárhely tulajdonába. Az 1968-as megyésítés következtében ugyanis több ezer hektár föld és erdőterület került át Háromszékről a szomszédos megyékhez: Vrancea, Bákó megye birtokolja a székelyek örökségének egy részét. Ozsdola és Gelence után Kézdivásárhely is több ízben próbálta meg visszaszerezni azt az összefüggő erdőterületet, amely a Bákó megyei Szaloncfürdőt (Slanic Moldova) gazdagította, jóllehet egy 1939-es telekkönyvben található bejegyzés szerint a kérdéses terület „Kézdivásárhely város javára bekebeleztetik”. Végül a Bákó megyei tulajdonmegállapító bizottság pozitív döntést hozott a kézdivásárhelyi tanács kérését illetően, és így 1470 hektár kerül vissza a jogos tulajdonoshoz. Török Sándor polgármester szerint a város költségvetésében hozzávetőlegesen hárommilliárd lejes többletet jelent majd a zöld arannyal való gazdálkodásból származó bevétel. Török szerint a pénzen kívül erkölcsi elégtételt is jelentett a bákóiak döntése, hiszen ismét birtokukba vehetik az egykori tulajdont az ezeréves határig. A Nagy Sándor hegycsúcs keleti lábánál található erdő egyetlen tömbben van, nagyon gazdag állatállományban, és az utolsó néhány évben nem végeztek rajta tarvágást. /Bartos Lóránt: Megegyeztek a Bákó megyeiekkel. = Krónika (Kolozsvár), márc. 23./

Kézdivásárhelyen a szavazók aránya 43,7 százalék volt. Török Sándor jelenlegi polgármester, az RMDSZ polgármesterjelöltje fölényes győzelmet aratott. Kézdiszentkereszten Jakab Edit, az RMDSZ jelöltje győzött. /(Iochom): Török Sándor győzött (Kézdivásárhely). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 7./

Kézdivásárhelyen Török Sándor RMDSZ-es jelöltet választották polgármesternek. A kézdivásárhelyi városi tanács tagjai mind az RMDSZ jelöltjei. Az egyetlen város az országban, ahol csak RMDSZ-jelöltek kaptak mandátumot. /(Gyergyai Csaba): Kézdivásárhely egyedi eset az országban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke szept. 15-én hivatalos látogatást tett Kézdivásárhelyen, szülővárosában. Megjelent a Nagy Mózes Elméleti Líceum tanévnyitóján. Ünnepi beszédében a líceum diákjait az itthon maradásra szólította fel. Az eseményen jelen volt Tamás Sándor képviselő, Török Sándor Kézdivásárhely polgármestere, Ferencz Attila alpolgármester, Baka Tamás a megyei tanács alelnöke, valamint Bokor Tibor, a líceum igazgatója. Államfőjelöltként személyesen, és az RMDSZ számára is prioritás a Székelyföld fellendítése, jelentette ki az RMDSZ elnöke. Az RMDSZ fontosnak tartja az autonómiát, de mindezt a többség és a kisebbség közötti együttműködés révén látja megvalósíthatónak. /(Gáll Zoltán / Csernik Attila): A szövetségi elnök hazalátogatott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 16./    Kézdivásárhely öt középiskolájának 112 osztályában 2895 diák kezdte meg az új tanévet. A Nagy Mózes Elméleti Líceum harminchét osztálya 950, a Gábor Áron Műszaki Oktatási Központ negyvenhárom osztálya 1073, az Apor Péter Iskolaközpont tizenkét osztálya 330, a Református Kollégium nyolc osztálya 212, a Bod Péter Tanítóképző tizenkét osztálya pedig 330 tanulóval indult.   . /Iochom István: Markó Béla a Nagy Mózes Líceumban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 16./

A jövő az ifjainkban rejlik, értük és velük kell kardot rántani – hangzott el március 15-én Kézdivásárhelyen, a Gábor Áron téren tízezres tömeg előtt, Török Sándor, kézdivásárhelyi polgármester beszédében. A rendezvény főszónoka Zsidó László, a Nagy Mózes Gimnázium diákja, a Zúg Március szónokverseny nyertese volt. Tamás Sándor képviselő mondott beszédet, kihangsúlyozva a háromszékiek példaértékű összefogását. A felsőháromszéki települések lovas-szekeres felvonulói zászlókat lengetve, forradalmi dalokat énekelve vonultak fel. Az ünnepségről a Duna Televízió megalakulása óta immár harmadszor – fél órát sugárzott élő adásban. /(Báthor Zsolt): Kézdivásárhelyen a márciusi ifjaké volt a főszerep. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Május 6-án ünnepelte 325 éves évfordulóját a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium. Bokor Tibor, a gimnázium igazgatója, majd a céhes város polgármestere, Török Sándor, illetve Keresztély Irma, Kovászna megyei főtanfelügyelő méltatta az iskola múltját és jelenét. Markó Béla, az RMDSZ elnöke, a gimnázium egykori diákjaként elmondta, hogy iskolája sajátos örökséggel bocsátotta pályájára. Példaértékű a Nagy Mózes Gimnázium, amely mindmáig méltóképen ötvözte a hagyományőrzést és korszerűséget. /325 éves a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./

Marosvásárhelyen a Bernády Házban megnyílt Láng Eszter és Sáli Róza festményeinek kiállítása. Láng Eszter 1968-ban szüleivel együtt költözött Erdélyből Debrecenbe, Sáli Róza Mezőberényből indult. Számtalan kiállítás áll mögöttük, magyarországi és európai, sőt amerikai tárlatok résztvevői, rendszeresen megmérettetik művészetüket a magyar országos seregszemlén, a Pasztellfestők Társaságának tagjai. Láng Eszter verset ír, kritikákat közöl rangos folyóiratokban, végzettsége szerint bölcsész, festő férje (Torok Sándor) mellett bontakozott ki tehetsége; Sáli Róza a szegedi Tanárképző Főiskolán portréfestőnek indult, de az absztrakt világa elcsábította, most keresi a hidat, az átjárót a két part között. /Sebestyén Mihály: A sejtetés művészete. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 18./

A Kézdivásárhelyhez tartozó Sárfalván most nincs olyan kút, amelyből ivóvizet lehet meríteni, a pincék nagy részében víz áll, néhány házat az összeomlás veszélye fenyeget. Néhány utcában és udvaron másfél-kétméteres a víz. A pincékből kiszivattyúzott víz néhány óra leforgása alatt újratermelődik. A belvíz mocsarasodik, iszonyú bűzt áraszt. Török Sándor, Kézdivá­sárhely polgármestere húszmillió lejt ajánlott fel a helyzet orvoslására, de a négyszáz méteres levezető árok kiásásához ez távolról sem elegendő. A helybeliek kétségbe vannak esve, egy portán a drága pénzen megvásárolt kazán áll víz. /Bartos Lóránt: Víztenger Sárfalván. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 26./

Házkutatási jegyzőkönyv a bűnjeleknek vélt tárgyakról, könyvekről, olyasmikről, amiket a szekusok magukkal vittek. A jegyzőkönyv román nyelvű, csak a ,,bűnjeleket” rögzítették magyarul, tele elírásokkal, betűhibákkal. Betűország ötödik és hatodik virágoskertje – meséskönyv. Ezt is elkobozták Török Józseftől, akit ’56 után, közel egyévi előzetes letartóztatást követően, tizenkét évi börtönbüntetésre és vagyonelkobzásra ítéltek. További könyvek a jegyzőkönyv szerint: Magyarország földrajza, Erdély a kárpáti nagy magyar medence, Erdélyi karácsonyi játékok, Honfoglalás című könyv egy része, Domokos, a nagyhorog (meséskönyv), Népimakönyv, Ki mint vet, úgy arat (kisregény), Budapesten kiadott Földrajzi atlasz, 47 db kéziratos papír, 16 megcímzett boríték, képeslapok, címtár, 20 kicsengetési kártya, 27 db fénykép, postai levelezőlapok és IMSZ-tagkönyv, 30 cm hosszú piros-fehér-zöld szalag. Török József kálváriáját néhai Balogh László jegyezte le, A jóisten nem szállt le Bükszádon /Kaláka Könyvek, Sepsiszentgyörgy, 1997/ című, a kommunizmus pere alcímű könyvében, a könyv a Háromszék napilap kiadásában jelent meg. Török József a Volt Politikai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezetének elnöke közel másfél évtizede. Már kikérte és áttanulmányozta a szekusdossziéját. Bizonyítható, hogy a román és a magyar állambiztonsági szervek, az ávó utódszerve és a szekuritáté folyamatosan együttműködtek. Ennek a ,,csúcsteljesítménye” minden kétséget kizáróan a Nagy Imre per előtti Bukarest melletti (snagovi) ,,vendégeskedése”. De ennél is aljasabb az, amint kisemberek koncepciós politikai pereiben a két represszív szervezet együttműködött. Embereik rangrejtve a székelyföldi fiatalok kihallgatásain is jelen lehettek, az információcserék sem maradnak el, azonos ritmusban, összehangolva tartóztattak le Budapesten és Erdélyben, illetve Románia területén olyanokat, akiknek a lakosság megfélemlítése, az erdélyi magyarság visszaszorítása végett pereket akasztanak a nyakukba. Török Józsefnek és társainak viszonylag kései perbe fogása és elítélése a folytonosság biztosítására volt. Őket ugyanis 1956 után nyolc évvel csukták le. Közvetlenül a Ceausescu-rendszer részleges, de jelentős tömegeket érintő amnesztiája után. A gyergyói tizenketteket 1965-ben tartóztatták le és ítélték háromtól tizenkét évig terjedő börtönbüntetésre. A hatvanas-hetvenes évek börtönviszonyai már nem voltak azonosak az ’50-es évek körömtépő brutalitásával. Rafinált lélektani fogásokkal sok esetben a fizikai fájdalomnál is elviselhetetlenebb szenvedést okoztak a kiszemelt ,,pácienseknek”. Török József és társai, budapesti barátai és rokonai, akik 1956 miatt ugyancsak – a budapestiek két ízben is – végigjárták a poklok poklát, folyamatosan reménykedtek. A Galócáson élő Török Józsefnek volt Budapesten egy unokabátyja, aki 1956-ban, október első felében hazalátogatott. Ő ugyanis 1947-ben szökött át Magyarországra. Ez a rokon, Török Sándor, részt vett a forradalomban, utána tizenkét évre ítélték. Ebből hat évet le is töltött. A rokon szabadulása után, 1964-ben, meghívta Török Józsefet, hogy az ő itthon maradt öccsével ketten látogassák meg őt Budapesten. Ki is mentek, két hétig voltak nála. A pesti rokon megmutatta azokat a helyeket, ahol az 1956-os forradalom leghevesebb harcai voltak, kezdve a Corvin-köznél, a Széna-tér és a többi. A rokon még bajtársait is elhívta, velük is megismerkedtek. /Szőnyi Gyula, Cselik Ferenc/. Hazatérve itthon barátaiknak elmesélték, mit láttak Budapesten. Elhatározták, a pesti mintára egy szervezetet hoznak létre. Tizenhárom tagú volt szervezetük, de tizenkettőjüket ítélték el. A tizenharmadik volt a koronatanú a perben, s őt nem csukták le. Az elítéltek: Török József, Török István, Csatlós Jenő, Zakariás Dezső, Ferenczy Károly, Hompot Ferenc, Mezei Árpád, Halász József, Bajkó István, Kulpinszki István, Gegő Béla, Mózes Károly. A tizenharmadik, a besúgó Antal Ferenc volt, az egyedüli családos ember. Török József volt a fő vádlott, 12 évre ítélték, unokabátyját, Török Istvánt szintén 12 évre. A harmadfokú vádlott, Csatlós Jenő 8 évet kapott, aztán ettől lefelé hét, hat, öt évet mértek ki többieknek, s hárman a feljelentés elmulasztása miatt három-három évet kaptak. Török József akkor húsz éves volt, s a többiek is mind 25 éven aluliak voltak, egyedül Mezei Árpád volt 26 éves. Nem jutottak el addig, hogy nevet is adjanak a szervezetnek. Ahogy a szervezkedéssel elindultak, észrevették, hogy a szekuritáté nyomon követi őket. Próbálták valahogy lerázni őket magukról. Egyszer sem gyűltek össze mindannyian. A ,,szervezet” tagjai nem is ismerték mindannyian egymást. Török József másfél hónapig volt egyetemista, majd 1965. november 15-én letartóztatták. Miután őket letartóztatták, lefogták a budapestieket is. Töröknél megmaradt egy érdekes papír: őt is megidézték Budapestre tanúnak. Akkor ő még börtönben volt. Az idézést a szüleivel íratták alá, 1967-ben. Budapesten ugyanis letartóztatták a magyarországiakat, Szőnyi Gyulát, Török Sándort és Cselik Ferencet. Másodszor is lefogták őket, annak ellenére, hogy ők már ’56-ért egyszer ültek! Török Sándort és Cselik Ferit kétévi kihallgatás után elengedték. Szőnyi Gyulát viszont hét évre elítélték. Együttműködött a két ország állambiztonsága! Utólag tudták meg, hogy ,,ávós” tisztek is jelen voltak az ő kihallgatásaikon. Ők vitték az ,,üzeneteket” róluk. Itt van a bizonyíték is az együttműködésre, megőrizte az idézést:(Budapesti Fővárosi Bíróság. Idézés bűnügyben izgatás és összeesküvésre irányuló előkészület miatt. Török Sándor és Szőnyi Gyula ellen indított bűnügyben megidézem a címzettet mint tanút a bíróságnak Bpest V. Markó utca 27 házszám II. emelet 1. szám alatt levő helyiségében 1967. évi december 20. napjának 9 órájára kitűzött tárgyalásra. Figyelmeztetem a túlsó oldalon …… szám alatt olvasható következményekre. Budapesten, 1967 évi augusztus hó 31. Címzett Török József /: 1944. jan.10. Sarmas. Anyja Rozália, Román Szocialista Köztársaság Dr. Bimbó István, a tanács elnöke) Török elmondta, hogy a kihallgatásokon nem verték őket, de durvák voltak. Pszichikailag készítették ki őket. Reggel elvitték és délutánig vallatták. Akkor egy fél órára visszavitték a cellába. Utána újra jött a vallatás este későig. És éjszaka is folyt a vallatás. Román tisztek vallattak, de volt egy Fábián Márton nevű kihallgató is, aki az összes erdélyi ,,szervezet” felgöngyölítésében részt vett, az EMISZ-esek, a SZIT, azaz a szentgyörgyi ,,koszorúsoknak” a vallatásában, és ’65-ben még mindig jó kondícióban volt. A fő vádpont volt: a román állam erőszakos megdöntése és Erdély Magyarországhoz csatolási kísérlete. A letartóztatott társaság Marosvásárhelyen volt vizsgálati fogságban, ott volt tárgyalás is, az ítéletet Bukarestben mondták ki. A szervezkedéshez a ,,bizonyítékok” például a könyvkölcsönzések voltak: ha olyan könyv volt, melyben a Magyarország vagy az Erdély szó szerepelt, ez már elegendő volt a vád megfogalmazásához. Vagyonelkobzásra is ítélték őket, Töröktől egy rend ruhát és egy nagykabátot koboztak el. Török József börtönös évei után Sepsiszentgyörgyön telepedett le. 1974. november 14-én szabadult. 1974-es szabadulása után első ízben 1986-ban ment látogatóba Magyarországra. Felkereste azokat, akiket akkor szintén bebörtönöztek. Kiderült, hogy ott azt terjesztették, mintha itt, Romániában ők vádolták volna be őket. Mindent kiforgattak. Budapesten unokabátyja elé tettek mindenféle tanúvallomást. Ezeket a szekusok írták és aláírták Török József helyett is. Az unokabátyja azonnal mondta: ez nem az unokaöcsém aláírása! 1989. december 21-én Sepsiszentgyörgyön abbahagyták a munkát. Jöttek a vezetők és a szekusok. Rab István akkori megyei első titkár nyilatkozott, elmondta, hogy mit akartak csinálni. December 22-én az IAME gyár épületeit körbe akarták venni katonasággal. Ezt tartották veszélyes gócnak. Később megalakították a Volt Politikai Foglyok Szövetségének Háromszéki Szervezetét. /Sylvester Lajos: Törököt fogtak… (Akiket megérintett '56 szele). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25., folyt.:26., 27./

Négy erdélyi magyar püspök és öt város polgármestere nyílt levélben kérte a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) vezetőségét, hogy tegyen határozott lépéseket az önálló magyar karok létrehozásáért. Az aláírók között van Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek is, aki általában tartózkodni szokott az ilyen közéleti megnyilvánulásoktól. A levelet kézjegyével ellátta Albert Álmos Sepsiszentgyörgy, Ilyés Gyula Szatmárnémeti, Pap József Gyergyószentmiklós, Szász Jenő Székelyudvarhely és Török Sándor Kézdivásárhely polgármestere is. Ők mind tagjai a felsőoktatási intézmény bővített szenátusának. A levél szerzői leszögezték: minden helyi, regionális, nemzeti vagy etnikai közösség életképességét az határozza meg, hogy milyen mértékben rendelkezhet saját élete és sorsa felett. Meglepődéssel tapasztalták, hogy az egyetemen megakadályozták az informatika tanszék létrehozását. Minden döntési jogosítvány a román vezetés kezében összpontosul, bizonyítékául annak, hogy a magyar kollégák iránt nincs meg a kellő bizalom. A levél aláírói arra szólították fel az egyetem vezetőségét, hogy tegyen határozott lépéseket a kérelmezett három magyar kar megalakulása érdekében. Kovács Lehel, a BKB alelnöke szerint az egyetem vezetősége ezt a nyílt levelet nem engedte, hogy felolvassák sem a bővített szenátus január 27-i, sem a rendes szenátus január 31-i ülésén. Kovács Lehel beszámolt arról a február eleji megbeszélésről, amelyen az egyetem magyar és román vezetőin kívül a dékánok is részt vettek. Itt megvitatták a 149 magyar oktató aláírásával beterjesztett, a magyar karok létrehozására vonatkozó tervezetet. Kovács szerint az egyetem vezetői arrogánsan és paternalista módon viszonyultak a kérdéshez. /B. T.: Magyar konszenzus, román ellenállás a karok ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

Február 22-én Ozsdolán tartották a kézdiszéki polgármesterek havi találkozóját. A kisrégiós társulások kapcsán Kovács Géza, Ozsdola polgármestere bejelentette: ők Bereckkel és Lemhénnyel fognak össze, kilépnek a gelencei kisrégióból, mivel őket minden szál együvé köti. Török Sándor kézdivásárhelyi polgármester kifejtette: nincs értelme feldarabolódni, hiszen Kézdi-Orbaiszék évszázadok óta külön régiót alkot, és ezt a rendet fenn kellene a továbbiakban is tartani. A jelen levő polgármesterek közös beadványt fogalmaztak meg, melyben arra kérik a megye prefektusát és rendőrfőkapitányát, hogy a kézdiszéki települések rendőrőrseinek épületeire is kerüljön ki a magyar nyelvű tábla. Azt is kérik, hogy a kézdiszéki vasútállomásokra is kerüljön fel a kétnyelvű helységtábla. Utóbbi közös levelük egyik címzettje Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, miniszterelnök-helyettes, aki az érdekvédelmi szövetség 2004-es kampánya során erre ígéretet tett. /(Iochom): Magyar nyelvű feliratot a rendőrségi épületekre és a vasútállomásokra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 22./

Egy évtizeddel ezelőtt március 15-én jelent meg Kézdivásárhelyen a Székely Hírmondó második sorozatának első száma. Erre emlékeztek a hét végén. Kocsis Károly, az új sorozat elindítója, aki a lap társtulajdonosa és igazgatója, kiemelte Török Sándor /ma polgármester/ támogatását. „Annak idején jómagam is részt vettem a Székely Újság szerkesztésében, megszűnte után nem hagyhattuk Felső-Háromszéket lap nélkül” – vallotta. A kezdetben kéthetente, Kézdivásárhelyen és környékén megjelenő lap ma már 24 oldalasan kerül az olvasó asztalára – egész Háromszéken, Erdővidéken, sőt Barcaságban és Csíkban is. /Bokod Gábor: Tízéves a „hadiújság”. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 20./