Nagyvárad magyarsága az Állami Színházban, a Hyppolyt, a lakáj című zenés vígjáték bemutatójával ünnepelte a 2004-es év beköszöntét. Nagyváradon már hagyomány, hogy a város magyarsága a színházban szilveszterezik. A bemutatót követően éjfélkor a színművészek 700 pohár pezsgőt osztottak szét a közönség soraiban, újévi köszöntőt mondott Tőkés László református, Tempfli József katolikus püspök, majd Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere. Pozsony főterén pontban éjfélkor megjelent a Szent Márton dóm tetején látható stilizált Szent Korona lézerképe, amellyel a fővárosi önkormányzat hosszú évtizedek után felvállalta Pozsony múltját, azt, hogy a Duna-parti város évszázadokon át a magyar királyok koronázási helye volt. A honatyák szerint a Szent Korona méltó jelképe lesz a városnak, amely az uniós csatlakozással párhuzamosan jelzi a szlovák főváros európai voltát. /Szilveszter itthon és a szomszédoknál. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 3./

Az autonómia, a kettős állampolgárság megszerzése és a kedvezménytörvény maradék értékeinek megmentése a nemzet megmaradásának tartópillérei, vallja Sylvester Lajos. Az utóbbi időben „Bársony András külügyi államtitkár, a minden határon túli magyar ügynek hazai és nemzetközi szinten keresztbe tevő, közpénzen tartott hivatalnok velünk ellenséges agresszivitása is mintha háttérbe vonult volna”, írta Sylvester, és akkor megszólalt Bauer Tamás exképviselő (Kettős kapituláció, Népszabadság, 2004. január 8.), leszögezte: ,,A kettős állampolgárság felkínálása ugyanabba az irányba keresne megoldást a magyar kisebbségek problémájára, mint korábban a státustörvény, hiszen – a státustörvénynél is erősebb – jogi köteléket teremt a magyar állam és a kisebbségi magyar személyek között. Ez megerősítheti a magyar kisebbségek elkülönülését a többségtől, és ellentétes azzal a politikával, amelynek célja a magyar kisebbségek integrációja és emancipációja saját országuk társadalmában. Ezért tartják távol magukat a kettős állampolgárság gondolatától az RMDSZ és a Magyar Koalíció Pártjának vezetői, akik az integráció és emancipáció, az együttműködés és a kompromisszumok politikáját követik a konfrontáció helyett. Ennek jegyében az MKP már a második kormánykoalícióban mond le a benesi dekrétumok kérdésének felvetésétől, noha elvileg persze fontosnak tartaná azok eltörlését. Az RMDSZ pedig – Tőkés Lászlóékkal szemben – eltökélt támogatója volt annak a román alkotmánymódosításnak, amely miközben fontos többségi jogokat garantál, nem változtat Románia nemzetállami meghatározásán, pedig az RMDSZ szükségesnek tartaná ezt.” /Sylvester Lajos: Megmaradni? Hol maradni? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./

Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke párbeszédet kezdeményezett Markó Béla RMDSZ-elnökkel. A szövetségi elnökhöz intézett, az EMNT Állandó Bizottsága által jóváhagyott nyílt levelet Tőkés elnöki minőségében írta alá. Markó Béla elmondta, hogy Tőkés Lászlóval bármikor szívesen szóba áll püspökként vagy RMDSZ-tagként. A bizottság január 9-én Kolozsváron tartott ülésén Tőkés László református püspök, az EMNT elnöke javaslatára fogadta el a nyílt levelet. A párbeszéd elkezdésének lehetséges időpontjaiként január 19., 20., 21. és 24-ét javasolták. A kezdeményezők helyszínként a kolozsvári Szent Mihály plébánia vagy az Unitárius Püspökség épületére gondoltak. A dokumentum megfogalmazói felhívták Markó Béla figyelmét az 1992-ben a kolozsvári Szent Mihály plébániatemplomban letett eskü és az EMNT önkormányzati célkitűzései között létező szellemiségi értelemben vett szoros kapcsolatra. – Úgy ítéljük meg, hogy a romániai magyarság közös ügye, az autonómia szolgálatában szót kell értenünk egymással – áll a levélben. Az EMNT hasonló megkereséssel fordult az erdélyi polgári körökhöz is, amelyektől kedvező választ kaptak. Markó Béla megjegyezte: „Ami az EMNT-t illeti, elégtétellel látom nyílt levelükben az RMDSZ célkitűzéseit, ha pedig ez így van, akkor semmi akadálya nincs annak, hogy a szövetségen belül tevékenykedjenek. Tisztázniuk kell, hogy politikai csoportosulásnak tekintik-e magukat, s akkor helyük lehet az RMDSZ platformjai között. Ezt ezúton fel is ajánlom nekik. Ha pedig civil szervezetnek tekintik magukat, akkor a Szövetségi Egyeztető Tanácsban (SZET) szintén helyük lehet. Annak idején, amikor megalakult a SZET, felkértem Tőkés Lászlót, hogy vállaljon tagságot benne, de ő azóta is csak elodázó választ adott. Az RMDSZ-en belül bármikor leülünk, s meghallgatjuk a véleményüket, szövetségen kívüli politikai partnert azonban nem akarunk felhatalmazni, mert az erdélyi magyarság nem hatalmazott fel minket arra, hogy megosszuk a közösséget, és egységes politikai alakulat helyett több politikai szervezetet működtessünk Erdélyben.” /B. T., P. A. M.: Párbeszédet kezdeményezett Tőkés László. Markó Béla mint püspököt vagy RMDSZ-tagot bármikor fogadná. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./ Markó Béla szerint a meghívás elfogadása azt jelentené, hogy politikai partnernek tekintik az EMNT-t. „Az EMNT-t nem fogadjuk el politikai partnerként, mivel ez azt jelentené, hogy tudomásul vesszük az erdélyi magyarság politikai megosztottságát, és magunk cselekszünk a politikai egység ellen” – nyilatkozta a Krónikának Markó Béla. Toró T. Tibor EMNT-alelnök sajnálkozását fejezte ki a Markó Béla által tanúsított „elutasító magatartás” miatt. Toró azt várta volna a Markóval való első találkozástól, hogy egyfajta „munkamegosztásra” kerül sor, azaz amennyiben a szövetség a román baloldallal épített ki jó kapcsolatokat, ők hajlandóak lettek volna megkeresni azokat a román jobboldali erőket, amelyekkel elképzelhetőnek tartják az együttműködést. Az EMNT Állandó Bizottsága január 9-én tartotta alakuló ülését, amelyen Szilágyi Zsolt alelnök elmondása szerint elsősorban szervezési kérdésekkel foglalkoztak. Az EMNT titkárságát Nagyváradra helyezték, azzal indokolva a döntést, hogy Tőkés László EMNT-elnöknek és Csapó I. Józsefnek, a Székely Nemzeti Tanács elnökének ebben a városban van az állandó lakhelye. Az EMNT ÁB kilenc szakbizottság létrehozásáról is döntött, és elosztották a nyolc alelnök és ugyanannyi jegyző feladatkörét is. Szilágyi Zsolt EMNT-alelnök, RMDSZ-képviselő elmondta: február elején párbeszédet kezdeményeznek a román állami intézményekkel, pártokkal, valamint a civil szervezetekkel is. Tavasszal nemzetközi konferenciát szerveznek az autonómia kapcsán, ahol az Európa-szerte bevált autonómiamodelleket mutatják be és vitatják meg. Ide több külföldi meghívottat, köztük Andreas Grosst, az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlésének alelnökét is várják. /Lázár Lehel, Lepedus Péter: Markó nem tárgyal. = Krónika (Kolozsvár), jan.10./

A Romániai Magyar Szó sorra közli kirohanásait a Fidesz és az új szerveződések, elsősorban Tőkés László ellen. Szász Attila cikke szerint a provokálás és zsarolás az eszköze az anyaországi politikának, amelyet egyesek ráerőltetnének az egész erdélyi magyar közéletre. Tőkés László püspök nevét le sem írta, hanem minősítő jelzőkkel látta el: „az összes megosztást gerjesztő fő- vagy másodállásban (gyakran maguk sem tudják) politikai szerepet vállaló egyén”. A cikkíró szerint zsarolásnak a püspök nyílt levele, amely előre megszabná egy nemlétező játék szabályait, időpontját és helyszínét (templom!). „A nyíltlevelezősdis hangoskodás tulajdonképpen nem más, mint a meghátrálás alantas stratégiája” – olvasható a cikkben. /Szász Attila: A meghátrálás stratégiája. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./

Nagyváradon január 9-én ünnepelték a városháza épületének százéves évfordulóját. Biró Rozália alpolgármester egy emlékkönyvet indított el a teremben ülők között, hogy az ünnepségen résztvevők aláírásukkal hagyjanak üzenetet a száz év múlva ünneplőknek. A városháza építéstörténetét Péter I. Zoltán újságíró- helytörténész ismertette. Tőkés László királyhágómelléki református püspök kiemelte, Váradon 30 százalék alá csökkent a magyarság aránya, s a többi erdélyi város magyarsága is jelentősen megfogyatkozott. Rais István, a Bihari Napló főszerkesztője méltatta Péter Zoltánnak a városvédő írásait tartalmazó új kötetét, amiket tíz éves újságíróskodása idején közölt a lap hasábjain. /(Balla Tünde): Száz éves a városháza. Van-e még magyar dal Váradon? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./

Markó Béla kijelentése, miszerint nem hajlandó tárgyalni az RMDSZ és az EMNT közötti viszony rendezéséről, az RMDSZ VII. kongresszusa megszüntette Tőkés László tiszteletbeli elnöki funkcióját. A román sajtó örömmel idézte Markó Béla RMDSZ-elnök értékelését, miszerint az EMNT, illetve Tőkés püspök kétségbeesve keresi az RMDSZ általi elismerését, másképp nem lévén semmiféle legitimitása. Ugyanezek a lapok ugyancsak nagy kedvteléssel emlegették Toró T. Tibor képviselő véleményét, miszerint az RMDSZ jelenlegi vezetősége pimasz és balkáni módszerekkel operál. A román lapok örömmel adtak hangot Borbély Zsolt véleményének is, aki szerint az RMDSZ nem csak antidemokratikus, hanem a kommunizmushoz visszaforduló párt is. Sylvester Lajos reméli, hogy az RMDSZ-vezetők túlzó magabiztossága csak tüneti jelenség. Bauer Tamás budapesti volt SZDSZ-es képviselő szerint a konfrontáció helyett a kompromisszumok politikáját kell követni, akárcsak az RMDSZ-vezetés, és integrálódni kell a nemzetállamba. /Sylvester Lajos: A tét: a magyarság sorsa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 13./

Fey László szerint az RMDSZ ellenzéke „Tőkés Lászlóval az élen, váltig hangoztatja, hogy román-magyar kerekasztal-megbeszélést szándékszik kezdeményezni. Ez is kétszínűség, hiszen éppen ezek a személyek zárkóztak el a románsággal való bármely párbeszédtől. Az ő szótárukban a „neptunos" jelző szitokszó…” /Fey László: Néhány észrevétel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./

Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke nem ért egyet Markó Béla szövetségi elnöknek azon javaslatával, hogy az EMNT helyet kapjon az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsában (SZKT) működő platformok között, amennyiben politikai csoportosulásként határozza meg magát, vagy a Szövetségi Egyeztető Tanácsba (SZET) kerüljön, ha civil szervezetként szeretne tevékenykedni az elkövetkezőkben. Az EMNT Állandó Bizottsága (ÁB) párbeszédet ajánlott Markó Béla szövetségi elnöknek és az erdélyi polgári köröknek. Ezzel kapcsolatban Markó Béla, az RMDSZ elnöke azt nyilatkozta: Tőkés Lászlóval püspökként, az RMDSZ tagjaként, bármikor szívesen tárgyal, egyéb "minőségében" azonban nem. Tőkés László püspök leszögezte, hogy az elmúlt években Markó Bélának alkalma lett volna párbeszédet folytatni vele, de erre nem mutatott hajlandóságot. A püspök szerint Markó Béla ki akar bújni a párbeszéd erkölcsi kötelessége alól. Markó Béla ajánlata cinizmus és formalizmus. Ugyanis az RMDSZ-vezetősége elsúlytalanította a platformokat és az RMDSZ-en belüli nemzeti pluralizmust. „Az EMNT nem párt, nem platform, hanem az egész romániai magyarságra kiterjedő önkormányzati kezdeményezés, tehát nem lehet tagja egy partikuláris politikai alakulatnak.” – hangsúlyozta a püspök. Nem fogadják el Markó ajánlatát, ennek ellenére a püspök bizakodó, mert egyre erősebb Erdélyben az egységkeresésre, konszenzusra irányuló, alulról jövő nyomás. /Papp Annamária: Lesz-e vagy sem párbeszéd? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./

Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke január 15-i sajtótájékoztatóján kijelentette: kisebbségpolitikai és magyar szempontból áttörésre számít, és szerinte a tavalyi behódolás után az idei esztendő az autonómia éve lesz. Ezért kezdeményeztek dialógust a megosztottság leküzdésére. "Az erdélyi magyarság sorsa és jövője iránti aggodalomtól és felelősségtől indíttatva az EMNT Állandó Bizottsága párbeszédet kezdeményezett az RMDSZ vezetőségével. Megítélésünk szerint a romániai magyarság képviseletét egyoldalúan kisajátító, totalitárius párttá torzult szövetségünk kudarcpolitikájából egyedül az 1992. évi Kolozsvári Nyilatkozatban megfogalmazott közösségi önrendelkezés jelenthetne kiutat."– állapította meg az EMNT elnöke. A három szintű autonómia része az RMDSZ-programnak. Tőkés László sajnálatosnak tartja azt, hogy Markó Béla visszautasította a párbeszédet /Péter I. Zoltán (Bihari Napló): EMNT: 2004 az autonómia éve lesz. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./ Tőkés László emlékeztetett, egyik nyilatkozatában Takács Csaba ügyvezető elnök kijelentette, hogy: "Csak robbantásokkal lehet egyik napról a másikra autonómiát kivívni!" Markó Béla elnök a szerbiai választások rémképével igyekszik sokkolni az erdélyi magyarságot, nem kevesebbet állítva, mint azt, hogy "az ottani magyarság elsősorban azért veszítette el parlamenti képviseletét, mert nem lépett fel egységesen a választásokon". A valóság az, hogy a szerbiai választások elvesztése a Kasza József vezette Vajdasági Magyar Szövetség hatalombarát politikájának a csődjét jelenti. Tőkés László kiemelte: elfogadhatatlan, hogy az RMDSZ vezetősége jobban szót ért és inkább hajlandó tárgyalni az utódkommunista román Szociáldemokrata Párttal, mint saját nemzettársaival – az EMNT-vel. Hozzátette: érthetetlen, hogy az MSZMP jogutódjának, az MSZP-nek a pártelnöke, Kovács László miért fogja vissza a párbeszédtől az RMDSZ-t. Tőkés László kérte a magyar kormányt, hogy az RMDSZ-t ne tekintse a romániai magyarság "egyedüli legitim képviselőjének", hanem az EMNT képviseletét is hívja meg a Magyar Állandó Értekezlet rövidesen sorra kerülő tanácskozására. /Az EMNT nyilatkozata. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 16./ Az erdélyi magyar–magyar párbeszéd és összefogás megvalósulására szólította fel Tőkés László püspök, az EMNT elnöke az RMDSZ tagságát és választóit, valamint a helyi és területi RMDSZ-szervezeteket január 15-i sajtónyilatkozatában. Erre azt követően került sor, hogy Markó Béla szövetségi elnök kijelentette: csakis az RMDSZ-en belül képzeli el a párbeszédet. /Papp Annamária: Egyedüli megoldás: az RMDSZ keretében párbeszédet folytatni. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./

- Nem érdemelnek kommentárt Tőkés László és Csapó József abszurd kijelentései, miszerint Románia EU-csatlakozását Székelyföld autonómiájának feltételéhez kellene kötni – kommentálta az EMNT, illetve az SZNT elnökének kijelentéseit Vasile Puscas, Románia EU-főtárgyalója, SZDP-képviselő. – Az EU-hoz Románia egésze csatlakozik majd, nem egy kisebbség, egy megye, vagy egy tartomány. Az EU tagja lesz az egész ország valamennyi állampolgárával együtt, függetlenül vallási, etnikai vagy politikai hovatartozásától. /Puscas: Abszurd Tőkés és Csapó elképzelése. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

Az RMDSZ keresztbe fog tenni mindenkinek, aki ellene dolgozik, rontja az RMDSZ esélyeit és rosszat akar tenni a magyarságnak, jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök a január 16-i sajtótájékoztatón, azután, hogy Marosvásárhelyen tanácskozott az RMDSZ ügyvezető elnöksége. Elemezték a 2003-as évet és kijelölték 2004 prioritásait. Kijelölték az önkormányzati választások kampánystábját. Kampányfőnök Nagy Zsolt ügyvezető alelnök. Markó szerint a módosított helyhatósági törvény elfogadható az RMDSZ számára, bár az egyfordulós polgármester-választásról szóló javaslatát nem fogadták el. Markó hajlandó tárgyalni Tőkés Lászlóval, de csak az RMDSZ keretében, püspökként, vagy a civil társadalom képviselőjeként, nem abban a minőségében, amit most képvisel. Arra a kérdésre, hogy az RMDSZ, úgymond, keresztbe tesz- e majd a székely meg magyar tanácsoknak, kijelentette: az RMDSZ mindenkinek keresztbe tesz, aki rosszat akar tenni az erdélyi magyarságnak. /Mózes Edith: Markó Béla: Az RMDSZ keresztbe fog tenni mindenkinek, aki ártani akar a magyarságnak. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 17./

Kovács László pártelnök-külügyminiszter január 15-én a Magyar ATV-ben elutasította a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács részvételét a közeljövőben sorra kerülő budapesti MÁÉRT-értekezleten. A Tőkés László püspök vezette ,,erdélyi autonómiásokat” mint legitimációval nem rendelkező csoportosulásnak, RMDSZ-egységmegbontónak mondta. Kovács László figyelmen kívül hagyta azt, hogy az alkotmányban továbbra is szerepel az egységes román nemzetállam fogalma, amelyet – valahányszor valaki autonómiát emleget – a román politikai elit az alkotmányra szavazó magyarok orra alá dörgöl, emelte ki cikkében Sylvester Lajos, aki az SZDSZ-es Bauer Tamást idézte: ,,az RMDSZ pedig, Tőkés Lászlóékkal szemben, eltökélt támogatója volt annak a román alkotmánymódosításnak, amely, miközben fontos kisebbségi jogokat garantál, nem változtat Románia nemzetállami meghatározásán...” /Sylvester Lajos: Az autonómia szögletes kerekasztala. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 17./

Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke kifejtette: a szövetség nem híve a kizárásoknak, ő azonban erkölcsi kérdésnek tartja, hogy a helyhatósági választásokon részt vevő MPSZ-jelöltek lemondjanak az RMDSZ-ben betöltött tisztségeikről. Szász Jenő leszögezte, továbbra is nyitott RMDSZ-szel a párbeszédre. "A legjobb állásfoglalás az, amelyet eredetileg Frunda György szenátor fogalmazott meg, hogy Marosvásárhelyen kész tárgyalni az MPSZ-szel. Sajnos utólag, Markó Béla RMDSZ-elnök hatására támadni kezdett bennünket", mondta Szász. Elmondta: ha Markó Béla felelős politikusnak tartja magát, nem engedheti meg magának, hogy kijelentse: nem ül le tárgyalni Tőkés Lászlóval vagy Szász Jenővel, mivel "nem képviselheti a magyar közösséget az, aki nem hajlandó tárgyalni egy másik magyarral". /Le kell mondaniuk RMDSZ-tisztségeikről. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./

Bayer Zsolt, a Magyar Nemzet munkatársa Markó Bélához írt nyílt levelében elutasította Markó Béla állításait. Ezt írta többek között: „S nem mint politikustól, hanem mint értelmiségitől kérdezem: milyen érzés, milyen morális kihívás Tőkés László helyett egy Verestóy Attilával kormányozni az RMDSZ-t? Emlékszel-e még, amikor 1990-ben a derék Katona Ádám azt javasolta, hogy a székelység gyűljön ismét össze Agyagfalván, és nyilvánítsa ki az autonómia iránti igényét? Emlékszel, Verestóy Attila párttársad milyen aljas módon járatta le már akkor az autonómia eszméjét és gondolatát? Verestóy ilyeneket beszélt: hogyan is képzelik mindezt a szervezők? Eztán majd külön járdája lesz a románoknak meg a magyaroknak…” /Bayer Zsolt: Hazug egység, elhazudott múlt, megmenthető jövő. Nyílt levél Markó Bélának /Magyar Nemzet (Budapest), jan. 20./

Nemcsak a román sajtó és a román politikusok támadják a székely tanácsokat és a Magyar Polgári Szövetséget, hanem a Romániai Magyar Szó és a Népújság munkatársai is. Barabás István cikkében támadta Tőkés Lászlót és Csapó Józsefet, akik két táborra osztják a hagyományosan összetartó szavazóbázist. Funar követelte, hogy kormány, ügyészség, rendőrség a törvény szigorával lépjen fel az alakuló tanácsok ellen. Barabás hozzátette: Funar véleményét a kutya sem veszi figyelembe, „Tőkés Lászlónak és Csapó Józsefnek, a két fő-tanácsnoknak haja szála sem görbült, ami részben az RMDSZ érvelésének is köszönhető: javasolgatni, tervezgetni, sőt Szövetségünket fúrogatni mindenkinek jogában áll” Barabás szerint „a romániai magyar szakadárpolitika január 17-én egy nyilvánvalóan életképtelen autonómiatervezettel újabb fejezetet” írt történetébe. Corneliu Vadim Tudor az RMDSZ-t támadó nemzeti tanácsoknak emlékművet helyezett kilátásba. A szenátusban 2003. március 10-én kijelentette: „Amikor majd Tőkés László alaposan szétveri az RMDSZ-t, hozzám jösztök, hogy bevigyelek a politikába. Tőkés László is tett valami jót az életében: megosztotta az RMDSZ-t. Emeljünk szobrot neki!” Gyarmath János március 15-én tudósítást közölt erről a szenátusi vitáról, megjegyezve: „Erre a szoborra vágyna a püspök úr?! Vélem, hogy nem. Csakhogy az áskálódást folytatva, akár ide is eljuthat.” Barabás szerint Tőkés László és áskálódó hívei is megérdemlik azt a bizonyos emlékművet, amelyet a román extrémizmus akar emelni mindazoknak, akik a romániai magyar kisebbség erejét gyengítik. Az RMDSZ-t három irányból éri szüntelen támadás: A Nagy-Románia Párt, a Vatra Romaneasca Egyesület és Tőkés László tábora részéről. Miközben Tőkés László és elvbarátai kígyót-békát kiabálnak az RMDSZ-re, a román politikai elit pozitívan ítélte meg az RMDSZ szerepét. /Barabás István: Hasraesés magyar módra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./

Kovács László külügyminiszter úgy látja, méltánytalan lenne, ha a jelentős tagsággal és szavazótáborral rendelkező, az elmúlt tíz év alatt komoly eredményeket felmutató RMDSZ mellett három új romániai magyar szervezet ugyanolyan szavazati joggal jelenne meg a Magyar Állandó Értekezleten (MÁÉRT). "Ha a magyar kormány a radikális szervezetekre az RMDSZ-szel egyenjogú partnerként tekint, az ő szintjére emeli velük a kapcsolattartást, akkor ezzel mintegy elismeri egységbontó törekvéseiket, és az erdélyi magyarság számára eredményeket nagy valószínűséggel nem hozó tevékenységüket" – hangsúlyozta Kovács László. Szerinte attól lehet tartani, hogy az EMNT, a SZNT és az erdélyi Magyar Polgári Szövetség fellépése megosztja az RMDSZ-t – "tagságuk egy része az RMDSZ-nek is tagja" –, és az egész erdélyi magyarságot is. "Az év végi parlamenti választásokon még az is előfordulhat, hogy a több magyar párt és szervezet egymással való versengése miatt egyik sem éri el a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt" – fűzte hozzá. A külügyminiszter leszögezte: a magyar kormánynak az RMDSZ-szel egyeztetve kell alakítania viszonyát az EMNT-vel, az SZNT-vel és az erdélyi Magyar Polgári Szövetséggel. Kovács László szerint Tőkés László nyitott ajtón dörömböl, amikor azt követeli, hogy a magyar kormány foglaljon egyértelműen állást a romániai magyarság autonómiatörekvéseivel kapcsolatban. "Az autonómiát a kisebbségi jogok érvényesülése legátfogóbb keretének tekintjük, de az európai tapasztalatok alapján csak olyan autonómiát tartunk működőképesnek, amelyet a többség és a kisebbség tárgyalások útján hoz létre, egy megállapodás alapján" – jelentette ki a külügyminiszter. /Kovács László: a kormánynak az RMDSZ-szel kell egyeztetnie. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

Immár hagyományossá vált a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által rendezett újévi fogadás, amely a köszöntés és köszönetnyilvánítás alkalma is egyben. Január 11-én az egyházkerületi székház dísztermében, mintegy százötven meghívott előtt került sor a Nagybánya-Festőtelep alkotóinak és szervezőinek a „Közjó szolgálatában" elismerő oklevél átadására. A díszokleveleket Tőkés László püspök nyújtotta át. A laudációban elhangzott, hogy köszönet illeti mindenekelőtt Véső Ágostont, aki főszervezője, irányítója és művészeti vezetője lett az új alkotótábornak. A tábor nem jöhetett volna létre, ha a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nem áll a nemes ügy mellé. Elismerés illeti azt a közel ötven képzőművészt, aki a kezdetektől, 1996-tól Magyarláposon, majd 2000-től Felsőbányán meghívott alkotóként dolgozott. A nagybányai festőtelep bebizonyította, hogy Nagybánya ma már nemcsak hagyomány, újból képes a megújulásra. /(Varga Imre): Festőtábor a közjó szolgálatában. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 23./

Demény Péter idézte Kolumbán Gábor és Salat Levente korábban /Krónika, jan. 10./ megjelent írását az autonómiáról. A két írás hasonló megállapításokat tartalmazott. Kolumbán Gábor szerint: „Ami az EMNT és az MPSZ megjelenését illeti: nem látom a tartalmat. Nem látom a nézetek, stratégiák ütköztetését, nincs jelen ebben a folyamatban a szakmaiság és a nyilvánosság. Tulajdonképpen mi a munka tárgya? Ha az autonómia kivívása szerepel elsődleges célként, fenntartásaim vannak. Ha az RMDSZ szlogenje a Kis lépésekben menetelünk, de biztosan nem tudjuk, hogy merre lehetne, akkor a másik oldalé az, hogy Kikiáltjuk!, megszavaztatunk egy statútumot a román parlamenttel. Ennek semmi realitása nincs, nincsenek olyan politikai erők, amelyek rávehetnék Bukarestet, hogy egy autonómiastatútumot megszavazzon a magyarságnak.” Salat Levente ugyanerről: „…a romániai magyarság nevében eljáróknak és nyilatkozóknak azt kell belátniuk, hogy az autonómia nem panacea, és nem vívható ki egyoldalú politikai nyilatkozatok révén: létrehozásához és hatékony működtetéséhez önkorlátozásra, politikai bölcsességre és sok szakértelemre leend szükség – feltétlenül többre, mint amennyiről az erdélyi magyarság politikai elitje eddig tanúbizonyságot tett.” Demény hozzátette: Kolumbán Gábor kiszorult a nyilvánosságból, Tőkés László viszont az autonómiát kiáltók emblematikus alakja lett. Demény hibának tartja, hogy az EMNT a Bakk Miklós vezette politológuscsoport autonómiatervezete helyett Csapó I. Józsefét támogatja. Demény, a balliberális, MSZP-közelli Erdélyi Riport munkatársa szükségesnek tartotta, hogy kitérjen a „karrierista Bayer Zsoltra, aki szerint ha a bekeményítés nem eredményes, jöjjön a polgárháború. Kolumbán Gábor leszögezte, „a két szembenálló erdélyi magyar tábor úgy beszél, mintha nem lennének románok Erdélyben, mintha a Székelyföldön nem alakult volna ki egy párhuzamos román társadalom, mivel az itt élő románok nem tudtak beilleszkedni a mienkbe”. Demény az RMDSZ-t is hibáztatta: Az RMDSZ vezetősége persze nem szabadulhat attól a felelősségtől, amely azért hárul rá, mert a dolgok idáig fajultak. Az RMDSZ minden konfliktust el akart kerülni. Markó Béla és köre megsértődött és úgy mutogat az egykori tiszteletbeli elnökre és társaira, mintha mindenért kizárólag ők lennének a vétkesek. Markóék kijelentették, hogy nem tárgyalnak velük, ez nagy hiba. Közben pedig a szövetség elnöke Egy magyar–magyar egyetértés esélyeiről címmel levelet közölt a magyarországi és itthoni lapokban. Azonban a párbeszédre való felhívás nem elég hiteles. Demény úgy látja, hogy mindkét félnek szembe kell néznie a ténnyel: az egység éppúgy nem panacea, mint az autonómia. /Demény Péter: Egy szkeptikus elemzés. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./

Levélben kereste meg a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Medgyessy Péter miniszterelnököt, az Ady Endre-emlékhely létrehozására elnyert, majd a Mecénás Alapítványnak átirányított 320 millió forintos pályázat ügyében – jelentette be sajtóértekezletén Tőkés László püspök. A levélhez csatolták az üggyel kapcsolatos dokumentumokat, köztük több mint félezer érmindszenti és érkávási magyar és román lakos aláírását, akik azt kérik, az eredetileg kijelölt helyszínen, Ady szülőfalujában épüljön fel az emlékhely. Az egyházkerület vezetősége és az érmindszenti helyi közösség képviselői kihallgatást kérnek a magyar miniszterelnöktől. Tőkés László kemény szavakkal ostorozta a Mecénás Alapítványt, amelyhez a Medgyessy-kormány átirányította a pályázati támogatást. /Pengő Zoltán: Levél Medgyessy Péternek. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./

Markó Béla Egy magyar–magyar egyetértés esélyeiről című /a Heti Válaszban, az Élet és Irodalomban, a Krónikában, a Nyugati Jelenben és más lapokban közölt/ politikai dolgozatával kapcsolatban vitára hívta olvasóit a Nyugati Jelen. Az első beérkezett írás szerzője az RMDSZ belső ellenzékének markáns Arad megyei alakja, Nagy István. Nagy István emlékeztetett, hogy Markó Béla 38 képviselő- és szenátortársával együtt a kolozsvári Szent Mihály templomban 1992. október 25-én esküvel fogadta: “...Hű magyarként szolgálni fogom népemet, mely bizalmával felhatalmazott, hogy érdekeit képviseljem, harcoljak teljes egyenjogúságáért, közösségi jogaiért és szabadságáért, küzdjek fennmaradásáért, melynek egyetlen szilárd biztosítéka a belső önrendelkezés. ...” Markó Béla hiányolja a nemzetstratégiát, a nemzeti értékrendet. Érvénytelen lenne imént idézett esküje? Lelkiismeret-furdalása volt talán? Úgy tűnik, igen, és pótcselekvésbe menekülve kiáltó szavakat keresett. Markó Bélának nem írnia kellett volna, hogy magyarországi politikai pártokhoz fordulva nemzetstratégiát és értékrendet keressen. Elég lett volna elővennie a Kolozsvári Nyilatkozatot. Markó miért Magyarországon keres megoldást az itthoni problémákra? Budapesten, a Teleki László Intézetben a meghívott szakértők a szóban forgó írását vitatták meg. A Heti válasz így összegzett: “A konferencia végén Markó Béla a demokráciadeficit veszélyéről beszélt, ám a pozitív végszó kedvéért hozzátette: az 1989-es események olyan lehetőséget kínáltak a határon túli magyarság számára, amelyeket minden szervezet megragadott és a magyarság javára fordított. Sokan kétkedve fogadták az RMDSZ elnökének ezt a meglátását.” Ugyanerről a tanácskozásról Bakk Miklós a Krónikában így írt: „Markó Bélának azt is tudnia kell, hogy az összmagyar paktum óhajtása itthon, Erdélyben akkor hiteles, ha azt a megegyezésre való törekvés hazai faktumai is igazolják. Vagyis: a konszenzushoz vezető utat nem a magyarországi míves beszéd fórumain, hanem az itthoni, elrontott helyzet körülményei közt kellene keresni.” Markó Béla dolgozatáról a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Ágoston András “Nincs titok, tenni kell!” címmel írt, és ezek a záró mondatai: “Az elmúlt több mint ezer évben nem egyszer eleink becsületes ügyért folytatott nemes, önfeláldozó küzdelme, virtusa tette lehetővé, hogy mi itt most vitatkozhatunk. Tisztelt Markó Béla! Mi lenne, ha Ön személyesen ajánlaná Kovács Lászlónak, hogy Tőkés László is legyen ott februárban a Máérten? Szerintem ez bölcs dolog lenne, lovagias gesztus”. Tabajdi Csaba, a Magyar Szocialista Párt Nemzetpolitikai Tagozatának elnökeként így zárja a magyar–magyar egyetértés esélyeiről közzétett állásfoglalásukat: “Markó Béla írásának legfőbb tanulsága: tárgyalóasztalhoz, magyar!” Markó Bélának előbb itthon kell tárgyalóasztalra és konszenzusra lelnie. /Nagy István: Tárgyalni kellene végre. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 27./

A Szociáldemokrata Párt (SZDP) Kolozs megyei szervezetének közleménye szerint Gheorghe Funar "titkos megállapodást köt a Székely Nemzeti Tanácsba (SZNT) tömörülő szélsőségesekkel, és az önmagát Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak (EMNT) nevező struktúrát alkotó Tőkés-hívekkel, a kölcsönös támogatás reményében". Tőkés László püspök, az EMNT elnöke nem kívánt nyilatkozni az ügyről, szóra sem érdemesítve a feltételezéseket. – Csak elmebetegek állíthatnak ilyesmit – reagált Gheorghe Funar az SZDP közleményére. /(köllő): Megállapodás a magyar radikálisokkal? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./

"Azoknak, akik nem adták fel" – ezzel a mottóval adja az olvasó kezébe a két szerző, Borbély Zsolt Attila és Szentimrei Krisztina azt a könyvet – Erdélyi magyar politikatörténet, 1989–2003, Budapest, 2003. –, amely ezekben a hetekben jelent meg Budapesten. A könyv azokhoz szól, akik nem adták fel a küzdelmet a magyarság útjának korrigálásáért, a helyes irány megtalálásáért. Tőkés László a mű bevezetőjében kidomborította, hogy a trianoni pszichózisból fakadó tudati-társadalmi-politikai öncsonkítás folytatódásának körülményei között ez a munka sokkal inkább egy olyan történelmi útikalauznak és kézikönyvnek számít, melyet nemcsak a "szakmának" vagy az érdeklődő olvasónak, hanem valamennyi, nemzeti sorsa és jövendője iránt elkötelezett magyar politikai és közéleti szereplőnek a napi használatára készült. Ez a könyv mintegy folytatása Mikó Imre a Trianon utáni erdélyi magyar politika történetét és tanulságait összegező Huszonkét év című kötetének – természetesen az 1940 és 1989 közötti időszakot kihagyva, hiszen ’45 után a kommunista korszakban aligha kerülhet szóba erdélyi magyar politika vagy magyar érdekképviselet. Az jelenleg RMDSZ protokollumokkal szegődik a kormányzó román Szociáldemokrata Párt irányvonalához. Hogy miként jutott ide, erre válaszolt a két szerző alaposan dokumentált munkája. Az RMDSZ válsága arra vezethető vissza, hogy annak csúcsvezetése fontosabbnak tartotta saját pozíciójának megőrzését, mint a szövetség demokratizálását. A szerzők számba vették a megjelent szervezeteket, pártokat és platformokat, végül felvázolták a szervezet távlatait. Itt figyelembe kell venni, hogy megalakult az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, amelynek elnöke, Tőkés László kifejtette: "A tavalyi év a behódolás éve volt, 2004 az autonómia éve lesz. Két alternatíva van: folytatni a behódolást, a visszarendeződést, vagy áttörést elérni kisebbségi és magyar szempontból, megteremtve az autonómia feltételeit. Nem akarjuk megosztani a magyarságot, nem lépünk ki az RMDSZ-ből, de ellenezzük a totalitárius pártegységet. Pártegységből célegységet kell alakítanunk." Borbély Zsolt Attila és Szentimrei Krisztina úttörő könyve ezt a távlatot egyengeti. /Mihálka Zoltán: Erdélyi magyar politikai látlelet. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 27./

Fodor Sándor a múlt év november 13-án bizakodva írt a Szabadságban a Székely és a Magyar Nemzeti Tanácsokról. Bizakodva, mert nem szándékoztak a parlamenti választásokon az RMDSZ jelöltjeivel szemben önálló jelölteket állítani. Fodor azonban attól tart, hogy az említett, Székely, illetőleg Magyar Nemzeti Tanácsok előbb-utóbb párttá – pártokká szerveződnek, hogy a választásokon az RMDSZ ellen induljanak. Attól is tart, sok vezérember nem jut hozzá az RMDSZ többé-kevésbé jól fizetett pozícióiba, emiatt is van ellentét. Fodor megkérné a vezető politikusokat, mind Markó Bélát, mind pedig Tőkés Lászlót, hogy nyugdíjazzák közeli munkatársaik közül azokat, akik már a diktatúra asztalánál lakmároztak. „Nem kívánom én semmi módon sem a felelősségre vonását sem a Nagy Vegyésznő egykori munkatársának, se a Kárpátok Géniusza egyik (azóta alkotmányjogásszá nemesült) mezőgazdasági szakértőjének”, ők is a piacról éltek. /Fodor Sándor: Amitől félek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./ A Nagy Vegyésznő egykori munkatársa Verestóy Attila, aki Ceausescu felesége nevében írt vegyészeti szakkönyveket.

Tőkés László ellen országos, illetve, ha a magyarországi balliberális politikai alakzatok képviselőinek cseppet sem elhanyagolható nekiveselkedését is figyelembe vesszük, akkor nemzetközi hajsza indult, írta Sylvester Lajos. Végül az RMDSZ VII. kongresszusa elé terjesztendő javaslatcsomagba belefoglaltattak a belső választások, amiért Tőkés László perelt, perlekedett. Sylvester úgy látja, a belső választások elfogadása egyezkedési alap lehetne a tiszteletbeli elnök képviselte szövetségi belső politikai áramlat és az általa ,,neptunos" csoportosulásnak nevezett ,,mérsékeltek" között. A politikai hajsza azonban nem állt meg. Az RMDSZ-vezetés képtelen volt arra, hogy Tőkés László kvalitásait, karizmatikus egyéniségét, kamatoztassa. Az előbb vázolt belső szerepmegosztás létre sem jöhetett, mert eleve ellenségnek, árulónak bélyegezték, és kirekesztik egymást. /Sylvester Lajos: Hecc és hajsza. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 29./

Markó Béla Egy magyar–magyar egyetértés esélyeiről című esszéje jó néhány sajtóorgánumban megjelent, sőt a Máért ülésén való megvitatásra is javasolták. Kincses Előd hozzászólását úgy kezdte, hogy esszének álcázott politikai vitairattal nehéz vitatkozni. Markó a trianoni békediktátumot, külső, nagyhatalmi döntést gyakorlatilag kizárólag belpolitikai okokkal magyarázott. Valójában az Osztrák-Magyar Monarchia szétverésének fő oka a győztes hatalmak politikai vezetőinek bosszúvágya és politikai vaksága volt. A békediktátumokkal sikerült is nekik Európára szabadítaniuk a fasizmust és a kommunizmust, a második világháborúról nem is beszélve. Markó Béla szerint a „határon túli közösségek felelős vezetői (…) lépésről lépésre kialakították azt a konszenzust, amelyre épülhetne a jövő: politikai egység, partneri viszony a többség képviselőivel, minél szélesebb önkormányzatiság, növekvő gazdasági erő, bővülő anyanyelvű művelődési és oktatási intézményrendszer, részvétel a közös döntések meghozatalában és önálló döntési jog a csakis minket érintő kérdésekben. Egyszóval: kulturális és közigazgatási autonómia”. A romániai magyarok jól tudják, az egység a Neptun-üggyel bomlott meg, még 1993-ban. Három prominens RMDSZ-es politikus (Frunda György jelenlegi SZKT-elnök, Borbély László jelenlegi alelnök és Tokay György volt kisebbségügyi miniszter) a fekete-tengeri Neptun-fürdőn szövetségi felhatalmazás nélkül az akkori román hatalommal titkos tárgyalásokat folytatott, amelyekről a romániai magyar képviselet csak az amerikai sajtóból értesült. Ez a partizánakció óriási felháborodást váltott ki az akkor még valódi döntési pozícióban levő RMDSZ miniparlamentjében, és Tőkés László javaslatára a szövetség elmarasztalta a három titkos tárgyalót. Azóta folyt a neptunosok és antineptunosok iszapbirkózása, amely a 2003. februári szatmári RMDSZ-kongresszuson az előbbiek kiütéses győzelmével, a ma is nagy népszerűségnek örvendő tiszteletbeli elnök eltávolításával, a monolitikus egység megteremtésével ért véget, szögezte le Kincses Előd. Az autonómia bekerült az RMDSZ programjába, és a parlamenti képviselet 1992-ben a kolozsvári Szent Mihály-templomban esküvel erősítette meg elkötelezettségét. Az RMDSZ vezetősége azonban az autonómiaigényt sohasem kommunikálta a román vezetésnek. Iliescu elnök megállapította, hogy a székelyföldi autonómiatervezet alkotmánysértő. Valójában a tervezetet európai normák szerint fogalmazták meg, 11 működő nyugat-európai autonómiastruktúra ismeretében. Az állami magyar egyetemet nem sikerült visszaállítani, van helyette a magyar kormány által, a magyar adófizetők pénzéből létrehozott és fenntartott Sapientia Egyetem. Köztudott, az RMDSZ csúcsvezetősége kezdetben nem ismerte fel a Sapientia jelentőségét. Gáncsoskodásaira az EMTE-Sapientia alapító rektora, néhai Tonk Sándor professzor végrendeletében utalt. Kincses hangsúlyozta: a tizenegy éve fennálló romániai megosztottságot nemlétezőnek tekinteni és azt állítani, hogy az friss anyaországi exporttermék, diagnózisnak elhibázott. Markó szövetségi elnök legitimitása azért vitatható, mivel az utolsó előtti kongresszus elhatározta, hogy a következő kongresszust csak egy általános, közvetlen és titkos választással kialakított Szövetségi Képviselők Tanácsa hívhatja össze. Ezt a választást nem tartották meg, ezért a szatmári kongresszus összehívása alapszabály-ellenesen történt, ennek következtében határozatainak érvényessége jogilag megkérdőjelezhető. /Kincses Előd (A szerző marosvásárhelyi jogász.): Esszé és valóság: a magyar–magyar összefogás. = Krónika (Kolozsvár), jan. 31./

Január 29-én Székelyudvarhelyen tartotta a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) kongresszusát. – A romániai magyarság számára biztosítani kell a "választás szabadságát" – így foglaltak állást a küldöttek, hitet téve az erdélyi magyarság autonómiatörekvései mellett, elhatározva, hogy a szövetség saját jelölteket indítanak a helyhatósági választásokon. Több mint ötszáz ember volt jelen, ebből 240 regisztrált küldöttként. Ezen a napon csatlakozott a tavaly nyáron Székelyföldön létrehozott szövetséghez a nagyváradi, szatmári, nagybányai, szilágysági és kalotaszegi polgári kör. Nagy tapssal fogadták Tőkés Lászlót, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökét, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökét. Tőkés beszédében a "politikai önszerveződés fontos állomásának" nevezte a kongresszust. Élesen bírálta az RMDSZ-t, amely szerinte "véglegesen kisiklott", a román kormánypárttal való együttműködésében partnere lett a "bársonyos kommunista visszarendeződésnek". Szász Jenő, az MPSZ elnöke a romániai magyarság két táborra szakadásáról beszélt. Azokon a helyeken pedig, ahol csak a magyar szervezetek összefogása biztosíthat eredményt – tette hozzá –, az MPSZ kész együttműködni minden magyar szervezettel a képviselet szavatolása érdekében. Kövér László, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség országos választmányának elnöke hangsúlyozta: eljött a "magyar nemzeti újraegyesítés" ideje. A magyar kormányhoz címezve szavait hangoztatta: nincs többé "határon túli magyar ügy", csak magyar ügy létezik. Az egyik a "választás szabadságáról" szól, a második az MPSZ programjának alapelveit rögzíti, különös tekintettel az autonómia megvalósításának konkrét feladataira. A harmadik határozat értelmében a kongresszus Tőkés László javaslata alapján felkéri a Fideszt, hogy az Európai Néppárt közelgő kongresszusán képviselje a romániai magyarság érdekeit, és vesse fel, hogy Románia európai integrációját az autonómiajogok biztosításának függvényében támogassa. /Saját jelölteket indít az MPSZ. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./ A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) kongresszusa Kössük újra a szövetséget! címmel fogadta el az MPSZ programjának alapelveit. A választás szabadsága című dokumentum leszögezte: az MPSZ az idei helyhatósági választásokon „Székelyföldön visszaadja a magyar választópolgároknak a választás szabadságát". Levélben üdvözölte a kongresszust dr. Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Tempfli József nagyváradi megyéspüspök és Czirják Árpád érseki helynök, valamint Szűrös Mátyás, a magyar Történelmi Szociáldemokrata Párt elnöke. /Sarány István: A Magyar Polgári Szövetség kongresszusa. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 2./ Egységesen kívánják felvenni a versenyt az RMDSZ-szel a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) színeiben az Erdélyben megalakult polgári egyesületek, körök, csoportok. Meghívták és helyet tartottak fent Markó Bélának, az RMDSZ elnökének, a Kovács Lászlónak, a Magyar Szocialista Párt elnökének, és Kuncze Gábornak, a Szabad Demokraták Szövetsége elnökének. Sárközi Zoltán nagyváradi MPE-elnök bejelentette, hogy egyesülete erősíteni akarja a Szász Jenő vezette szövetséget. Pécsi Ferenc RMDSZ-képviselő az ezer tagot számláló, Szatmár megyei Pro Civitate – Magyar Polgári Egyesület csatlakozását jelentette be. Megjegyezte, nagykárolyi polgármesterjelöltjük, Kovács Jenő a Német Demokrata Fórum támogatását is élvezi. Dénes András a nagybányai polgári körök, Papp Lajos a „közel 309 tagot számláló” szilágysági polgári egyesület, Kusztos Tibor pedig az 544 tagú kalotaszegi polgári csoport csatlakozását jelentette be. A marosvásárhelyi Tőkés András kijelentette, a mai magyar hatalom tulajdonképpen Bukarest eszköze az erdélyi magyarság kézbentartására. Az alapelvekben megfogalmazták, hogy a Magyar Polgári Szövetség „nemzeti-keresztény gondolkodású, a polgári értékrendet magának valló, a romániai magyar egyének és közösségek érdekvédelmi és közképviseleti szervezete”. A kongresszus felkérte a Fideszt és az MDF-et, hogy az Európai Néppárt közelgő kongresszusán képviselje a romániai magyarság érdekeit, és vesse fel, hogy a Néppárt csak az autonómiajogok biztosításának függvényében támogassa Románia európai integrációját. /Gazda Árpád, Salamon Márton László: Hadrendbe állt az RMDSZ ellenzéke. = Krónika (Kolozsvár), febr. 2./

Tibori Szabó Zoltán újságíró szerint az erdélyi magyarság egységes politikai fellépése és érdekérvényesítése tekintetében veszélyes politikai folyamatot indított el a január 31-i székelyudvarhelyi kongresszus, amely a Fidesz-mintára szervezett különböző polgári körök és egyesületek tömörülésével létrejött erdélyi Magyar Polgári Szövetség első együttes fellépését is jelentette. Az alaphangot a fórum három fő szónoka, Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester és MPSZ-elnök, Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke és tiszteletbeli elnöke, illetve a Fidesz országos választmányának az elnöke, Kövér László ütötte le. Az elhangzottak szerint az MPSZ a választás lehetőségét biztosítja az erdélyi, s főképpen a székelyföldi magyarságnak. „Akkor viszont talán végre boldogok és elégedettek lesznek azok, akiknek már jó ideje nem az a fontos, hogy az erdélyi magyar közösség mit kap vissza, milyen jogokat sikerül számára megszerezni, hanem akiket kizárólag saját politikai karrierjük, s a vele járó pénz és befolyás érdekel”, „akár az egész közösség jövőjének veszélyeztetése sem állíthatott meg egyeseket attól, hogy a bosszúállás minden eszközét kipróbálják.” – írta Tibori, a lap munkatársa, egyben a Népszabadság tudósítója. /Tibori Szabó Zoltán: Dudások és a csárda esete. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./

Alig ért véget az erdélyi Magyar Polgári Szövetség kongresszusa, jöttek a fulmináns nyilatkozatok, az új hazai magyar politikai entitást pártoló és elítélő vélekedések. Az RMDSZ csúcsvezetése szerint az MPSZ az erdélyi magyarságnak oly parányi töredékét képviseli, hogy az még matematikailag is elhanyagolható. A realitásokat mellőzőnek tűnik Markó Béla nyilatkozata, melyben a székelyudvarhelyi kongresszust ,,a sértettek egy maroknyi csapata önigazoló hazabeszélésének” nevezte. Markó szerint az erdélyi magyarság megosztásának megkísérlésére meddő próbálkozás. Tőkés László az udvarhelyi kongresszus legfőbb eredményének tekintette, hogy ,,végre sikerült fölszakítani az RMDSZ immár tizenöt éves, pártszerű monolitegységét”. Magyari Lajos nem tudja, mennyire győzelem ez a siker, de azt sem, hogy az RMDSZ csúcsvezetésének merev magatartása mennyiben szolgálta a közösség valós egységét. /Magyari Lajos: A sajtó és az ,,erdélyi béke". = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 3./

A Magyar Polgári Egyesület múlt heti nagyváradi ülésén Sándor Lajos az erdélyi–partiumi magyarság demokráciaigényéről és öntudatra ébredéséről, Sárközi Zoltán a polgári mozgalom elleni hatalmi és RMDSZ-es mesterkedésekről, Hausman Alíz a polgári felelősségtudatról és a szükséges civil kurázsiról beszélt, kijelentve: az RMDSZ-nek ma már inkább csak ellenségképe van, az MPE-nek viszont jövőképe. Tőkés László EMNT-elnök és Szász Jenő MPSZ-elnök az erdélyi–partiumi–székelyföldi összefogásról, a közös magyar jövőről beszéltek. Lakatos Péter Bihar megyei RMDSZ-elnök másnap Szilágyi Zsolt nagyváradi polgármester-jelölésére reagálva, a magyarság megosztására tett kísérletnek nevezve azt. /Polgári fórum Váradon. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./

A sajtóban vitát váltott ki, hogy vállalkozhatnak-e politikai szerepre a lelkészek vagy sem. A romániai egyházak álláspontja nem egyértelmű ebben a kérdésben. Az ortodox egyház noha elhatározta, hogy a papok nem politizálhatnak, később visszatáncolt, és közölte: a megfogalmazott elvárás csak egy javaslat. A görög katolikusoknál és az unitáriusoknál az egyház vezető testületei bírálják el, ki lehet világi tisztségviselő. Az erdélyi református egyházkerületek eltérően ítélik meg a lelkészek politikai szerepvállalásának a kérdését. Az Erdélyi Magyar Református Egyházkerület igazgatótanácsa tavaly áprilisi rendeletében megtiltotta a politikai tisztségvállalást lelkészeinek. A Tőkés László által vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerületben nem létezik hasonló tiltó rendelkezés. /Borbély Tamás: Hány urat szolgálhat a lelkész? Ellentmondások a papok politikai szerepvállalásáról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./