Miután az Erdélyi Református Egyházkerület igazgatótanácsa elfogadta a Házsongárd Alapítvány alapszabályát, kuratóriumának összetételét, december 7-i hatállyal engedélyezte ennek működését. Az alakuló ülésen ügyvezető elnökül dr. Gaal Györgyöt, titkárul Kovács Sándor unitárius teológiai tanárt választották. A kuratórium jóváhagyta az alapítványi munkát végző tisztikar összetételét. Igazgatója Gergelyné Tőkés Erzsébet lett. Az alapítvány felekezetközi jelleggel fog működni a Házsongárdi temető megóvása érdekében. /Megalakult a Házsongárd Alapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18/

Megalakult a Házsongárd Alapítvány. Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet tanárnő lelkes és fáradságot nem ismerő munkája meghozta az eredményt: a gr. Béldi- és br. Jósika-kripták megmaradnak az utókornak, az új fedelek megvédik a csapadéktól. Az erdélyi történelmi egyházak együttműködtek az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel. /Kerekes József: Tiszteljük az ősöket. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./

Decemberben lesz egyéves a Házsongárd Alapítvány. Célkitűzése kettős: egyrészt magánszemélyek adományaiból, alapítványi támogatásokból műemlékjellegű síremlékek helyreállítása, másrészt iskolák, egyházak, civil szervezetek segítségével a sírok folyamatos gondozása. Elmondható a diákság növekvő részvétele a kegyeleti munkában. /Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet: Házsongárd Alapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

"Decemberben lesz két éve, hogy megalakult a Házsongárd Alapítvány. Mind többen vesznek részt a Házsongárd Alapítvány által meghirdetett temetőgondozásban. A Báthory István Elméleti Líceum, a Római Katolikus Gimnázium, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum tanulói, az Apáczai Csere János cserkészcsapat és a Protestáns Teológiai Intézet néhány diákja vett részt a munkában. Segítségükkel gyom és a szemét többek között Dsida Jenő, Tóthfalusi Kis Miklós, Apáczai Csere János, Jósika Miklós, Józan Miklós, Simén Dániel, Reményik Sándor, Berde Mária és Berde Amália, Szilágyi Domokos és Hervay Gizella, Szász Domokos, Újfalvi Sándor és Lészay Júlia, Berde Mózsa és Brassai Sámuel, Purjesz Zsigmond, Szabó Dénes, a Bethlen-Huszár, Tauffer és Szacsvai családok sírjairól, sírkertjeiből, valamint az iktári Bethlen, a Mikó-Rhédey, Biasini, Pagett és Sombori kripták környékéről. /Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet: Fiaim, tőlem egymást öröklitek! = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./"

"Nov. 18-án Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke leplezte le Szépkenyerűszentmártonban a második világháború szépkenyerűszentmártoni hőseinek emlékét őrző márványtáblát, a református templom egyik belső falán. A kis templom padjaiban száznál többen foglaltak helyet, ami itt "telt háznak" számít, Szépkenyerűszentmárton község magyar lakosságának száma ma csupán 140-re tehető. A községhez tartozó Nagydevecseren 14, Kékesvásárhelyen négy magyar él. Tőkés Erzsébet törődésének köszönhetően sikerült adományokból összegyűjteni a templomdomb aljában lévő közösségi ház megvásárlására szükséges pénzösszeget. /Kerekes Edit: Márványtábla a világháború hőseinek Szépkenyerűszentmártonban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./"

A Házsongárd Alapítvány volt a vendége a Magyar Tudományos Akadémia Tudósklubjának június 17-én. A találkozót Mádl Ferencné Dalma asszony nyitotta meg. Dr. Gaal György Négyszáz éves múltunk tanúja: a Házsongárdi temető címmel tartott vetített-képes előadást, Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet pedig a temető sírjainak gondozásáról, mentési munkálatairól beszélt. A találkozót megtisztelte jelenlétével az akadémia elnöke, Vízi E. Szilveszter és alelnöke, Hámori József is. /Rangos elismerés a Házsongárd Alapítványnak. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

"Balogh Béla - Tőkés László püspök egyik ismert ellenfele - most magánéleti dokumentumokat közölt. Balogh Béla nem fogadta el az ügyéről szóló egyházkerületi határozatot, amely fegyelmivel áthelyezésre ítélte, és a mai napig a Farkas utcai parókián lakik. "Fegyelmi kihágásnak" minősítették Balogh Béla 1998. október 31-én elhangzott nyilvános protestálását. Balogh Béla a zsinattól kérte ítélete felülvizsgálását és megsemmisítését. Azt állította, hogy törvényesen lakik jelenlegi helyén. Balogh Béla közzétette Tőkés Erzsébet 1998. november 20-án dr. Csiha Kálmán püspökhöz írt levelét. /Nem jelezte, hogyan jutott hozzá és közölheti-e./Tőkés Erzsébet levelében megírta, hogy kapcsolata volt Balogh Bélával és viszonyukból született Emma kislánya. Balogh Béla mindeddig gyermektartást nem fizetett, hanem csak egy-két nagyobb összeget ajándékozott. Balogh Béla testvére, Balogh Barnabás, levélben is nyilatkozott a kislány Balogh-családban való "unoka státusáról". Balogh Béla azonban támadja családjukat, ezért szükséges, hogy Balogh Béla kérjen nyilvánosan bocsánatot családjától és tőle.A levél mellett Balogh Béla közölte az orvosi vizsgálat eredményét: nem ő a kiskorú Tőkés Emma apja. /Pontosítások az "ún. Balogh Béla-ügyben". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 7./Magánlevél nyilvánosságra hozása, Tőkés Eszter /Tőkés László testvére/ nevének meghurcolása. És a lap mindennek teret ad.

"Nehezen birkózik meg a sírhelyek rendben tartásával a kolozsvári Házsongárd Alapítvány.Az erdélyi panteon az elmúlt évtizedekben állandó pusztításnak volt kitéve, rengeteg sírkő eltűnt, több kripta oldala bedőlt, ismeretlenek pedig a sírok fémrészeit is lopkodják. Lépten-nyomon fellelni kipakolt régi sírokat. A Házsongárd Alapítvány az egyetlen olyan szervezet, amely a nagyon rossz állapotban levő síremlékek helyreállításával foglalkozik. Munkáját a kolozsvári magyar gimnáziumok diákjainak segítségével végzi. Tőkés Erzsébet, az alapítvány igazgatója, felhívta a figyelmemet néhány sírra. A Jósika család kriptája nagyon rossz állapotban van. Mintegy 30 sírhely van benne, de a kriptát többször is feltörték, nem egy koporsóból egyszerűen kilógnak a csontok. A temetőben levő arisztokrata sírok nagy részét az elmúlt évtizedek alatt többször is feltörték. "Hol vannak, akik állandóan siratják Kolozsvárt és a Házsongárdot? - teszi fel a kérdést Tőkés Erzsébet. - Bánffy Miklóst is egy szemétdomb tetején akarták megkoszorúzni, előtte egy nappal takaríttattam ki." Az Erdélyi Múzeum-Egyesület ma is működik, de gróf Mikó Imrének, az Erdélyi Múzeum-Egyesület alapítójának sírjáról három teherautó szemetet kellett elhordatniuk. Berde Mózes síremléke elé a múlt nyáron hat új, terjedelmes betonsír épült, az útról szinte észre sem vehető a régi. Akkor dobták ki a földből a Ruzitska család tagjainak csontjait, annak a Ruzitska Györgynek a családjáét, aki a zeneakadémiát alapította. Elejébe egy betonsírt építettek, félig az egykori hantra. Az idejében meg nem váltott sírhelyeket ugyanis a városháza az új igénylőknek adja. "Az alapítvány azért jött létre, hogy a temető óvását szervezett formában biztosítsa" - mondja Gaal György, az alapítvány ügyvezető elnöke. Célja az állagmegőrzés, helyretenni mindazt, amit az idő vasfoga kikezdett. A szándékos rombolásokkal viszont nincs mit kezdeniük. Ennek legutóbbi példája gróf Kuún Géza sírjának megszentségtelenítése, amelyről ismeretlen tettesek lefeszítették az ott álló bronzszobrot. "Több síremlék áll az összeomlás szélén, óriási összegekre volna szükség a helyreállításukhoz - magyarázta Gaal György. A Házsongárd Alapítvány egyik legnagyobb munkája a temető főbejáratától balra levő Zsigmond mauzóleum, erre a Magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától és a Határon Túli Magyarok Hivatalától kaptak támogatást. Habár már több mint egy éve nekifogtak a munkálatoknak, a városháza közbelépésére le kellett állniuk, ugyanis nem volt építkezési engedélyük. A kiterjedt temetőnek csak a lutheránus része van az egyház tulajdonában, a többi az államé, a városháza gondozásába tartozik. Boros János alpolgármester szerint a legnagyobb gondot a temetőkert őrzése jelenti. A sírkertnek három bejárata van, a városháza mindössze egy személlyel tudja őriztetni, több helyen pedig a kerítésen keresztül is be lehet járni. /Lázár Lehel: Pusztulófélben az erdélyi panteon. = Krónika (Kolozsvár), máj. 30./"

Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet vitatta Tibori Szabó Zoltán Dudások és a csárda esete /Szabadság, febr. 3./ című cikkének hangnemét. Tőkés Erzsébet RMDSZ-tag, szavazáskor a tulipánra szavaz. Tibori azt írta: "Kevés remény van arra, hogy csárdájában a püspök a második dudást megtűrje, annak viszont még kisebb az esélye, hogy »az erdélyi magyarság tiszteletbeli elnöke« másoddudási állást vállalna éppen abban a mulatóban, amelyet egyházi súlyával, politikai befolyásával és az RMDSZ elleni sokéves aknamunkájával ő maga grundolt össze." Vajon nem fordítva van: a püspöknek éppen múltja miatt van súlya. Úgy látszik, hogy személyes ambícióból, aknamunkával össze lehet grundolni magyar egyetemet, iskolát, bennlakást, sajtóházat és még sok mindent, ahogy Tőkés László tette. Azonban azok, „akik a maradék népszabadságot is feláldozzák, az ön dudáján újból rosszemlékű mozgalmi nótákat fújnak.” /Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet: Melyik csárda, milyen nóta, ki fújja? Kérdések Tibori Szabó Zoltán 2004. február 3-án megjelent Dudások és a csárda esete című cikkének elolvasása után. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./

Márc. 20-án vette át a Házsongárd Alapítvány értelmi szerzője, Gergelyné Tőkés Erzsébet, Gaal György művelődéstörténész és Sipos Gábor történész-levéltáros Európa egyik legrégibb temetőjének, az "összmagyar jelképnek" számító Házsongárdnak ítélt Magyar Örökség-díjat. Egy nappal később Incze Ferenc 1988-ban elhunyt neves kolozsvári festőművész sírját feldúlták, eltűnt a művész nyolc évvel a halála előtt, 1980-ban saját kezűleg készített síremléke, a bronzportré. /Feldúlták Incze Ferenc festőművész házsongárdi sírját. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./

Szept. 14-én Szilágypaniton, a Zilah melletti, többségében magyar településen átadták az egyházi összefogással felépített I–Vlll. osztályos, új általános iskolát, amely lényegében világi iskola. A felekezeti iskolák státusát is rendező új egyházi törvény elfogadásától függ majd, hogy ez az iskola lesz-e az első református iskola. Az iskola a falu magyarságának összefogásával, magyarországi alapítványok finanszírozásával, illetve a hollandiai támogatással épült fel. Tőkés László püspök a gyülekezeti összefogással megvalósult iskolát Isten valóságos csodájának nevezte. Szilágyi Zoltán, a szilágypaniti református gyülekezet lelkipásztora elmondta, hogy a munkában oroszlánrészt vállalt Tőkés Erzsébet tanárnő, aki egykoron Szilágypanitban tanított, az építkezés során pedig sokat segített a pályázatírásban, a szükséges pénzek megszerzésében. /Makkay József Új református iskola Szilágypanitban. Erdélyre kisugárzó gyülekezeti összefogással épült. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./

A Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek (KREK) a múlt hét végén Nagyváradon megtartott alakuló közgyűlésének végén átadták a Pro Partium- és Pro Ecclesia-díjakat. Pro Partium-díjat kapott Tatai Miklós, a máramarosszigeti Leöwei Klára Gimnázium igazgatója, Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet pedagógus, Pro Ecclesia-díjjal tüntették ki a reszegei református egyházközséget, a zilah-ligeti református egyházközséget, a szilágypaniti református egyházközséget, valamint Molnár József magyarlapádi lelkipásztort. /Pro Partium- és Pro Ecclesia-díjak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./

Kolozsváron a Római Katolikus Nőszövetség Szent Rafael Körének szervezésében október 25-én az ...Őrzeni kincses temetőket... című rendezvényre került sor. A közelgő halottak napja alkalmából tartott előadást Gaal György professzor a Házsongárd Alapítvány elnöke, valamint Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet a Házsongárd Alapítvány igazgatója. A Házsongárdi temető legrégebbi sírköve 1585-ből származik. Itt nyugszik többek között Szenczi Molnár Albert, Apáczai Csere János, Misztótfalusi Kis Miklós, a Bánffy, a Bethlen, a Teleki család. De itt helyezték végső nyugalomra Jósika Miklóst, Gróf Mikó Imrét, Reményik Sándort, Kós Károlyt, Dsida Jenőt és Szilágyi Domokost is. Gergely Istvánné az alapítvány hatéves tevékenységéről számolt be. Gróf Mikó Imre és Brassai Sámuel sírját sikerült rendbe hozniuk. /D. I.: ...Őrzeni kincses temetőket... Halottak napi megemlékezés. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./

A szilágysági faluban, Szilágypanitban már a tetőtéren dolgoznak az oktatási központ építői, azoknak a gyerekeknek a szülei, akik korábban szétszórt épületekben tanultak: az óvodások a volt téesz bikaistállójában, az elemisták egy roskadozó épületben, a gimnazisták pedig az életveszélyesnek nyilvánított udvarházban. „Gergely Istvánné, Tőkés Erzsébet Szilágypanitban tanított a múlt század 60-as éveiben, kapcsolata az oktatással nyugdíjazása után sem szakadt meg. Az ő javaslatára kezdődött el a most készülő református oktatási központ építése. Állami támogatás nélkül, pályázati lehetőségeket kihasználva folyt a munka a faluközpontban” – mondja Szilágyi Zoltán szilágypaniti református lelkész. 1999-ben alapot ástak, 2000 tavaszán az alapkövet tették le. Az elmúlt ősszel tanévnyitóra került sor a befejezetlen iskolában. Legalul van a konyha és a kazánház, a földszinten két tantermes óvoda, tornaterem, ugyanitt kapott helyet az orvosi rendelő és a patika. Az emeleten négy tanteremben már tanulnak a gimnazisták. Ugyanitt rendezték be az infolabort, szertárat, könyvtárat, tanári és az igazgatói szobákat. Jelenleg a befejező munkálatoknál tartanak. A tetőtérben még négy tanterem készül, három vendégszoba, fürdőszobák és raktárhelyiség. Pályáztak, és támogatást kaptak az Illyés, Apáczai, Pro Professionae és – amíg működött – a Mocsáry Közalapítványtól. Anyagi támogatást nyújtott a Határon Túli Magyarok Hivatala és az egyházkerület, összesen 40-45 millió forintnyi értékben. A szilágypanitiak kezük munkájával járultak hozzá az építéshez. A felszerelésbe az a hollandiai testvériskola segített be, mellyel a kapcsolatot Tőkés Erzsébet alapozta meg. A jelenlegi tanévben két csoportban 41 óvodás jelenti a tartalékot, az általános iskolai tanulók száma 93. Szilágypanit közigazgatásilag Haraklány községhez tartozik, a község hat falujából itt tanul a legtöbb gyermek. /Fejér László: Pályázattal, de kezük munkájával is. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./

Lassan szokássá vált, hogy mindhárom nagy kolozsvári magyar líceum a tanév vége felé megtartja iskolanapjait és közreadja évkönyvét. Nem kis teljesítmény egy évkönyv összeállítása, hiszen ezt a tanítás mellett rendszerint egy-két tanár vagy maga az igazgató végzi. Az évkönyveknek, értesítőknek nagy hagyománya: a 19. század második felétől az 1940-es évekig minden tanintézet többé-kevésbé terjedelmes füzetben közölte a tanév adatait, a tanárok tudományos dolgozatait, az ünnepi alkalmakkor elhangzott beszédeket. A kommunizmus évtizedeiben elképzelhetetlen volt ilyen évkönyvek megjelentetése, csupán az 1960-as évek végétől vált lehetővé diákfolyóiratok kiadása, s ebbe csempésztek bele iskolai adattárat, néhol évkönyvi részt. Az 1990-es években az iskolák vezetősége először a diáklapok felújításával kísérletezett. A Báthory István Elméleti Líceum Báthory-évkönyvének 2004–2005-ös kiadása az iskola fennállásának 427. évfordulójának alkalmából jelent meg, szerkesztője Tőkés Elek igazgató. A szerkesztés fő elve az iskola nemzetközi rangjának, országos első helyezettségének bizonyítása. A kötet legrangosabb dolgozata: P. Hell Miksa Rudolf jezsuita szerzetes, a kolozsvári csillagda megalapítója, Angyalosi Csaba, Czilli Péter, Szikszai Attila tanárok munkája. Orbán István az előkerült százéves iskolai zászló történetét mutatja be. Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet nyugalmazott tanárnő cikke azt szemlélteti, hogyan sikerül a Házsongárd Alapítványnak mozgósítania a sírkert gondozására a báthorys diákokat. A Magyar Örökség fejezet a rangos díj 2005. június 25-i átvételének eseményeit eleveníti fel. Bemutatták a Vízi Imre vezette Teodidaktos Humanitárius Alapítvány munkásságát is. A kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum Évkönyve a 2005–2006. tanévről szerkesztője Wolf Rudolf igazgató. Az Apáczaiban tavaly 27 osztály működött összesen 687 diákkal, akik közül 681 sikeresen zárta a tanévet. Az 1557-ben alapított kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum Évkönyve a 2004–2005-ös tanévre című kötet szerkesztője dr. Gaal György. A kiadvány a klasszikus értesítők hagyományait élteti tovább. Hat tanár tudományos jellegű értekezése olvasható az évkönyvben. A múlt tanévben 751 nappali, 399 esti tagozatos, összesen 1150 fiatal tanult a Brassaiban. /Gergely Gyula: Három iskola – három évkönyv. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./

A Házsongárd Alapítvány, melynek Gergelyné Tőkés Erzsébet az igazgatója, a legrégebbi magyar vonatkozású sírköveket menti meg a híres kolozsvári műemléktemetőben. 2003-ban a Hungaria Nostra Alapítvány támogatta a Házsongárd Alapítványt a határon túli magyar műemlékek megmentésében. Az adományból sikerült 12 síremléket helyreállítani. Gergelyné Tőkés Erzsébet a híres kolozsvári Házsongárdi temető síremlékeinek restaurálásáról tartott előadást május 30-án Budapesten, a Magyar Nemzeti Galéria előadótermében. A földbe süppedt XVII–XVIII. századi tumbák közül öt darabot felszínre hoztak, elvégezték kőrestaurálásukat. Az iktári Bethlen kripta kertjében megkezdték a kőtár kialakítását. A többéves munka, melyet nagylelkű amerikai pártfogóik segítségével ez évben befejeztek, több mint restaurálás. Amikor egyre fogyó magyar közösségünk emlékeit mentjük, a mai nemzedék történelmi tudatát, nemzeti önbecsülését is erősítjük – hangoztatta Gergelyné Tőkés Erzsébet. A Hungaria Nostra Alapítványt dr. Vécsey Eszter művészettörténész alapította 1991-ben a magyar műemlékvédelem céljainak támogatására. Vécsey Eszter, Vécsey Károly aradi vértanú leszármazottja, Los Angeles-i lakását eladva hozta létre nemes célú Alapítványát.  A Házsongárd Alapítványt 1999-ben hozták létre. Az alapítvány célkitűzése magánszemélyek adományait, alapítványok támogatását felhasználva, évente néhány síremlék helyreállítása, mások folyamatos gondozása. A kuratórium 11 tagja között található dr. Sipos Gábor elnök, főlevéltáros, dr. Gaal György ügyvezető elnök, várostörténész, Kovács Sándor titkár, unitárius teológiai tanár, valamint igazgatói tisztségben Gergelyné Tőkés Erzsébet. A több mint négyszáz éves Házsongárdi temetőben a magyar történelem és művelődéstörténet híres személyiségei nyugszanak. /Frigyesy Ágnes: Nemzeti kincsünk, a Házsongárdi temető. Gergelyné Tőkés Erzsébet előadása Budapesten. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 27./

Gergelyné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány kurátora elmondta: a Hungaria Nostra Alapítvány – amelyet dr. Vécsey Eszter művészettörténész hozott létre – három évvel ezelőtt hathatósan támogatta a határon túli magyar műemlékek megmentése keretében a kincses város híres temetője, a Házsongárd helyreállítását is. Az adományból sikerült tizenegy síremléket rendbe hozni. A részben földbe süllyedt, XVII–XVIII. századi kőkoporsók közül ötöt hoztak felszínre, új alapokra helyezték és restaurálták azokat. Ezek közül legérdekesebb a híres református papi dinasztia – a Szathmári Pap família – három tagjának tumbája. /Magyar adomány a Házsongárd megőrzéséért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

Szeptember 16-án Szilágypaniton holland segítséggel felavatták a Református Oktatási Központot. A korszerű audiovizuális rendszerrel, többek között színes televíziókészülékkel, videótárral és számítógépteremmel ellátott oktatási intézményt több évig építették. A diákok már két évvel ezelőtt beköltöztek a félkész épületbe, a hivatalos átadás most történt. Az ünnepi istentiszteleten el-elcsuklott Szilágyi Zoltán helyi lelkész hangja, amikor az iskola építésének történetét részletezte. Gergely Istvánné Tőkés Erzsébetnek köszönhető a holland testvériskolai kapcsolat. A rendezvényen jelen volt Tőkés László püspök is. A helyi a fiatal lelkész köszönte meg a támogatók képviseletében megjelent Vajna Zoltánnak és Entz Gézának, az Apáczai Közalapítvány és a Pro Professione Alapítvány képviselőinek az iskola felépítéséhez nyújtott támogatást. Az alsó szinten van az óvoda, ahol két magyar csoportban 33 kisgyerek tanul, a román csoportban 11 gyermek. A középső szinten tanul a 43 magyar kisdiák, a felső szinten pedig 42 kisdiák. A diósadi iskolával közösen sikerült önálló jogi személyiséget szerezni, ezzel elkerülték, hogy a községközpontban működő román tannyelvű iskola fennhatósága alá kerüljenek. Az iskola könyvtára és a videotára a Duna Televízió adománya. /Józsa László: Református oktatási központot avattak Szilágypaniton. Ahol az akarat hittel párosul, ott minden lehetséges. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./

Május 5-én Kolozsváron tartotta meg tisztújító közgyűlését a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT). Elnöki beszámolójában Gaal György vázolta az elmúlt évi megvalósításokat. Megnyitották László Csaba Ferenc munkáiból összeállított Kolozsvári párhuzamok című fotótárlatot. A felvételek mutatták az 1980-tól napjainkig tapasztalható műemlékpusztítást, az eltűnt szobrokat, emlékműveket. Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója beszámolt a síremlékek felújításáról. A hétszáz éves széki református templom történetét Bibza Gábor lelkész mutatta be. Maksay Ádám a némai református templom falképeinek megmentését vázolta. Csetri Elek állásfoglalást sürgetett a Főtér küszöbön álló átrendezésével kapcsolatban. A tisztújítás eredményeként Gaal György maradt a KLMT elnöke, alelnökök: Maksay Ádám, Kovács András, Bara István, titkár: Asztalos Lajos. A társaság tervei között szerepel egy internetes adatbázis kialakítása és egy műemlékvédelmi melléklet indítása a Szabadságban. /Ördög I. Béla: Régi-új elnök, változatlan és újszerű feladatok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./

Erdélyország az én hazám címmel bocsátotta útjára a magyarországi Domokos Alapítvány azt a meghívót, amely nagy sokadalomba, világtalálkozóra hívja az Erdélyből elszármazottakat és az Erdély-szimpatizánsokat. A találkozót, amelynek hangsúlyozottan kulturális-fesztivál jellege lesz, augusztus 18–20-án tartják Verőcén, a Csattogó völgyben. A Szovátáról elszármazott Domokos István az egyik ötletgazda. Úgy találta: szükség lenne egy alkalomra és helyre, ahol a szétszóródott erdélyi magyarok és a velük szimpatizálók évente egyszer családias hangulatban találkozhatnak. Helyszínül azért választották Verőcét, mert a település polgármestere, az erdélyi Bethlen dinasztia egyik sarja, Bethlen Farkas lelkesedéssel karolta fel a kezdeményezést. A rendezvény fővédnöke Cselényi László, a Duna TV elnöke, a háziasszony szerepét Széles Anna művésznő tölti be. Mindketten kolozsvári kötődésűek, úgyszintén Tőkés Erzsébet is, aki szintén jelen lesz és a Házsongárd Alapítvány áldozatos munkájáról tart majd előadást. /Tatár Zoltán: „Erdélyország az én hazám” = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./

A Házsongárdi temetőben a kutatók által összeírt, amúgy is kisszámú emlékünk egyre fogy. Már Herepei János sírkőösszeírásában (A Házsongárdi temető régi sírkövei. Budapest, 1988.) az 1750-ig felleltározott mintegy 150 kőből csupán 35 a tumba vagy töredéke volt meg. 1920-tól szinte megállíthatatlan a folyamat: eltűnnek a régmúlt idők utolsó tanúi is. A 2000-ben létrejött Házsongárd Alapítványnak egyik célkitűzése éppen a kallódó, védtelen köveknek a felkutatása, számbavétele és restaurálása volt. Az áttelepítendő emlékkövek számára alkalmas helyszínt találtak az Ybl Miklós által tervezett iktári Bethlen kripta kertjében. Amikor dr. Gaal György várostörténész, dr. Sipos Gábor főlevéltáros, Macalik Arnold műemlékvédelmi szakmérnök és Gergely Istvánné, mint az alapítvány igazgatója kijelölték és felmérték azt a mintegy 40 síremléket, amelyeknek megmentése nem tűr halasztást. Mindössze tizennyolc koporsókövet találtak. 2002 és 2006 között a Szathmári Pap család, Fojt Jakab, Betsek Miklós, Incze Mihály és két névtelen polgár tumbáit sikerült kiemelni és részben helyreállítani. 2007-ben újabb koporsóköveket restauráltak. Egyre többen segítik munkájukat, így a temetőben levő koporsókövek száma, az újonnan feltártakkal együtt 24-re emelkedett. Szakemberek és munkások ügyszeretete nélkül nem jutottak volna előbbre. A műemlékvédelmi szakmunkát évek óta ellenszolgáltatás nélkül végzi Macalik Arnold műépítész. /Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet: Szólalj meg metszett köved által! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

Debreczeni László beszélt a nyolcvanas évek elején Tibori Szabó Zoltánnak az elveszettnek hitt Herepei János-féle Házsongárd-feltérképezés „kartonjairól”, mondván, újra fel kell tárni mindent, amit lehet, ami még létezik. Tibori Szabó Zoltán fényképezni kezdte Házsongárd emlékeit, több mint háromszáz síremléket fényképezett le, a művészi alkotásokat próbálta meg a jegyzetekbe és a fényképekbe átmenteni. Azokból a többnyire titkon rögzített adatlapokból dokumentum értékű anyag lett. Az anyag publikálása nem sikerült, B. Nagy Margit intette: tessék megtanulni az íróasztalfióknak dolgozni! Amikorra a pusztuló síremlékeket restaurálni lehetett volna, a hatalmas munkát már senki nem akarta vagy tudta felvállalni – Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet kivételével, aki csaknem tíz éve fáradozik azon, hogy a Házsongárd még megmenthető síremlékeit, tumbáit, kriptáit megmentse a jövőnek. Ezt a munkát támogatnunk kell. A Házsongárd Alapítvány nemes céljainak megvalósítása érdekében augusztus 23-án – a stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesülettel együtt – nagyszabású jótékonysági képzőművészeti kiállítást rendez Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet Bethlen termében. Az alapítvány felkérte a világon élő magyar művészeket, hogy egy-egy munkával járuljanak hozzá e kiállítás sikeréhez, amelynek teljes bevétele a Házsongárd Alapítvány munkáját támogatná. /Tibori Szabó Zoltán: Az ősök sírjai. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 6./

Kolozsvár városi elöljárósága a rengeteg áldozatot követelő pestis járvány miatt 1585-ben kénytelen volt új temetőhelyet létesíteni – olvasható a jeles történész, Herepei János Kolozsvár történeti földrajza című, a Művelődés Kiadónál Sas Péter szerkesztésében megjelent kötetében. 423 éves tehát a Házsongárd, a magyar kultúra panteonja. Óvni kell a közöny és a magyar múlt emlékeinek eltörlésére irányuló törekvésektől, a szándékos rombolásoktól. Cs. Szabó László írta: egy-egy düledező sírkő a hatalom által „közveszélyes”-nek minősíttetik. Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet tanárnő 1999-ben, a rosszemlékű Funar-korszak teljében hozta létre a Házsongárd Alapítványt, amelynek igazgatója – elnök dr. Sipos Gábor főlevéltáros, ügyvezető elnök dr. Gaal György művelődéstörténész, – mozgósította a város magyar tannyelvű iskoláit a temetőgondozásra. Az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm (EMKES) augusztus 23-án Kolozsváron nagyszabású jótékonysági képzőművészeti kiállítást rendez, melynek anyagi hozadéka a Házsongárd Alapítvány céljait szolgálja. /A Házsongárdért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./

Húsz művet adtak el az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm (EMKES) és a Házsongárdi Alapítvány által szervezett jótékony célú képzőművészeti kiállítás két napján. Összesen 87 alkotás érkezett a támogatásra hívó felszólításra. „Minőségi munkák vannak itt, az alkotások adományozóinak jelentős része Barabás Miklós Céh tag, s ez már eleve garantálja a minőséget. Ugyanakkor sok az olyan élvonalbeli, Munkácsy-díjas művész is, aki szintén megtisztelt adományával” – jelezte Németh Júlia műkritikus. A Házsongárd Alapítvány igazgatónője, Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet szerint az elvárásokat messze meghaladta az aukció eredménye /4500 euró/. Az alapítvány az árverésből befolyó összeget a Házsongárdi temetőben nyugvó jeles magyar személyiségek sírjának megmentésére, a magyar történelem és művelődés szempontjából fontos síremlékek restaurálására fordítja. Pap Géza református püspök elmondta: „Kisebbségi sorsunk egyik nagyon keserű tapasztalata, hogy mindenhonnan kiszorulunk. Lassan a Házsongárdi temetőben sincs már helyünk. ” /Varga Réka: A tumbák védelmében. A Házsongárd Alapítvány munkáját segíti az árverés bevétele. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./

Kolozsváron a Gaudeamus könyvesboltban mutatták be Sághy Gyula Házsongárdi rekviem című képes albumának második kiadását, amely 482 fotójával mutatja be az összmagyar kulturális örökség részének számító neves sírkertet. Gaal György, a kérdéskör avatott szakértője a Házsongárd irodalmáról tartott előadást. Számba vette azokat a személyiségeket, akik a városi tanács 1882-es, első ilyen rendelete óta a régi sírok összeírásával, szakszerű felmérésével foglalkoztak: Kelemen Lajos, Herepei János, Nagyajtai Kovács István, Imreh Lajos, Kiss András, Kántor Lajos és László, végül maga az előadó, aki 1972-től számtalan tanulmány, dolgozat szerzője. Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója a kilenc éve tartó, gyakran szélmalomharcnak is felfogható, sziszifuszi restauráló munkájukról beszélt. A tervek szerint szigorítják a temetőben a munkaengedélyek kiadását, és a munkálatokat végző cégek autóinak belépését (jelenleg gyakran ezekkel szállítják el a lopott műtárgyakat), továbbá térfigyelő kamerákat szerelnek fel. /A Házsongárdról, fotókkal és élő szóval. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

„Sok külföldre elszármazott magyar nem törődik halott hozzátartozói sírköveivel. A műemléktörvény pedig nem védi a sírokat” – panaszolta Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány elnöke. Elmondta, pályázati pénzekből, családi hozzájárulásokból, adományokból sikerült a temetőbejárat arculatát meghatározó Sigmond-mauzóleumot, a Jósika-kriptát, a bethleni Bethlen-kriptát, a Béldi-kripta tetőszerkezetét rendbe tenni. Több mint negyven síremléket újítottak fel a szakértők, ezek közül Jósika Miklós, Bethlen Gergely, Újfalvi Sándor, Kenessey Béla, Salamon János, Kedves István síremlékei művészi értéknek is számítanak. Hozzátette, mintegy 25 koporsókövet 2007–2008-ban állítottak talpra. Folyamatban van az iktári Bethlen-kripta külső restaurálása is. /Varga Melinda: Négyszáz éves sírokat újítanak fel a Házsongárdban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

Az önkormányzati és a parlamenti választás után lehetne mondani: amit megnyertünk a réven, azt elveszítettük a vámon. A önkormányzati választásokat követően megszerzett kolozsvári alpolgármesteri széket hamarosan „kihúzhatják” alóluk, a parlamenti választások „eredményeképpen”. A 216 éves múlttal rendelkező Kolozsvári Állami Magyar Színház 2008 áprilisában az Európai Színházi Unió tagszínháza lett, így házigazdája lehetett, a bukaresti Bulandra Színházzal közösen megszervezett Európai Színházi Unió 17. Fesztiváljának. Az újságíró szerint mindazok, akik kritikával illették a kolozsvári színházat, most elmehettek volna az előadásokra, de ezt nem tették meg. A lap munkatársa csodálja azokat az embereket, akik minden önérdek nélkül végzik a saját maguk által felvállalt közérdekű munkát. Ilyen Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet. Ha lenne Év Embere díj, akkor azt ő, a Házsongárd Alapítvány igazgatója kaphatná, aki évek óta folytatja áldozatos munkáját, ha valakire, akkor rá igazán illik a „nemzet napszámosa” kifejezés. /Köllő Katalin: Év végi leltár. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./

Egy sírhely egyszerre csak tizenöt évre váltható meg a kolozsvári Házsongárdi temetőben, és évente alig 11-12 új sírhely szabadul fel csupán. A sírok gondozása sem kielégítő, egyre riasztóbb a sírkövek romlása „Erdély Pantheonjában”. Állagmegőrző munkával az érintett családokon kívül csak a Házsongárd Alapítvány foglalkozik. A tíz éve működő civil szervezet képviselője, Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet elmondta, a legnagyobb gond az, hogy a régi sírok új bérlői nem ismerik fel a síremlékek értékét. Vagy mellőzik a feleslegessé vált síremlékeket, vagy szakszerűtlenül újrahasznosítják azokat, ezért előlük is „menekíteni kell” a temetői hagyatékot. Az alapítvány rendbe tette a Sigmond-mauzóleumot, a Jósika-kriptát vagy a Béldi-kriptát, de szükség lenne a további gyors beavatkozásra. Marosvásárhelyen húsz évre lehet a sírt megváltani, Sepsiszentgyörgyön pedig 25 évre. A Szemerja negyedi református templom kertjében már nincs hely új sír létrehozására, ezért néhány éve másfél hektáron új temetőt alakítottak ki, a Makovecz Imre által tervezett új ravatalozóház körül. A sepsiszentgyörgyi Vártemplom temetőjében már egyáltalán nincs bérelhető hely. /Antal Erika, Kovács Zsolt, Sipos M. Zoltán: Öröklét, drága pénzen. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

Tízéves a Házsongárd Alapítvány. Gergelyné Tőkés Erzsébet, az alapítvány igazgatója elmondta, az elmúlt évek alatt rengeteg sírkövet megmentettek. Ha az elődök nem épülnek be az emlékeinkbe, az életünkbe, akkor gyökértelenek vagyunk, vallja. 1980-ban jelent meg Gaal Györgynek a Házsongárdi pantheon című írása, térképestől a Korunk évkönyvben. Gergelyné Tőkés Erzsébet akkori osztályát kivitte a temetőbe. Akkortól kezdve ez a kegyeleti munka nagyjából állandó jelleggel folyt, szűkebb keretek között. A Házsongárd Alapítvány egy tanár-diák kapcsolatból és osztályfőnöki munkából alakult ki. Sok megható esetről tudna beszámolni, olyan emberek részéről is kapott segítséget, akiknek semmi közük sincs Kolozsvárhoz. Kezdetben, amikor a Sigmond mauzóleumot akarták pályázati pénzből rendbe tenni, a polgármesteri hivatal leállította a munkálatokat, de akkor még Gheorghe Funar volt a polgármester. Mostanában már fogadkoznak, hogy segítenek, azonban nem kaptak semmiféle anyagi támogatást. A magyarországi Hungaria Nostra Város- és Faluvédők Szövetsége Podmaniczky-díjjal tüntette ki nemrégiben az alapítványt, négy-öt éve megkapták a Magyar Örökség-díjat. A Házsongárd Alapítvány felekezetközi és civil jelleggel működik. /Köllő Katalin: Évforduló – „Beszél a kő, olvasd le róla sorsomat” = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

Gazdag programmal ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját december 2-án a Házsongárd Alapítvány: a Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja védnökségével zajló rendezvény Kolozsváron a Farkas utcai református templomban Pap Géza erdélyi református püspök áhítatával kezdődött, majd Sipos Gábor főlevéltáros, az alapítvány elnökének köszöntője után a kolozsvári Magyar Pedagógusok Kórusának műsora következett. Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet igazgató díszokleveleket adott át az alapítvány tevékenységéből részt vállaló személyeknek, majd Németh Júlia műkritikus megnyitotta az erdélyi és határon túli képzőművészek munkáiból szervezett kiállítást. Zárásként Gaal György Tört kövön és porladó kereszten című kötetének ötödik, átdolgozott kiadását méltatta Asztalos Lajos helytörténész. Az elmúlt majd fél évezredben a Házsongárdi temetőből Erdély aranykorát idéző pantheon lett, amelyet kötelességünk óvni és a következő fél évezred számára megőrizni – mondta bevezetőjében Németh Júlia műkritikus. Hangsúlyozta: a Tőkés Erzsébet, a Báthory-líceum tanára által tíz évvel ezelőtt elkezdett munka folytatása érdekében anyagi alapokra van szükség, „ezt szolgálja az a több mint félszáz, erdélyi, magyarországi és külföldi képzőművész és műgyűjtő adományából összeállt kiállítás”. A kiállított munkák megvásárolhatók. Gaal György történész elmondta, hogy a kötet első kiadásának 1993–94-ben Pusztuló múlt és fájó jelen a Házsongárdi temetőben alcímet adta, de az ötödik, átdolgozott könyv megjelenésekor örömmel állapíthatja meg: ez az alcím már nem igazán találó. A Házsongárd Alapítványnak köszönhetően sikerült megállítani a további pusztulást, és ebben mindenekelőtt Gergely Istvánné ereje és kitartása rejlik. A Tört kövön és porladó kereszten című kötetet méltatva Asztalos Lajos helytörténész megjegyezte: a könyv egyértelműen mutatja, hogy a történész által végzett munkát tovább lehet, és kell is folytatni. /Ferencz Zsolt: Szilágyi Mátyás: a temetőmentés a közösség élni akarását jelképezi. Tizedik évfordulóját ünnepelte a Házsongárd Alapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./