Kossuth-szobrot avattak a Maros megyei Havadon
Először a domboldalon futó úton a falu központja felé ereszkedő, magyar és székely zászlók kísérte gegesi református kórust pillantotta meg a Havad központjában nagy számban összesereglett nézősereg, majd pár perc múlva a fúvószenekar Kossuth-nótákból álló kísérete mellett megérkeztek a huszárok. Félkörben sorakoztak fel, a talapzaton álló, lepellel takart szobor és az ünneplő közösség mögé: elkezdődött az ünnepély. A március 15-i, március 14-én, különleges a hagyományosban. Mert Havad községben e vasárnapon szobrot avattak: Kossuth Lajos szobrát, Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész alkotását, amelynek felavatására eljöttek a község, a megye elöljárói, az RMDSZ országos szintű vezetői. Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Kelemen Atilla és Kerekes Károly parlamenti képviselők, Szabó Árpád, a Maros Megyei Tanács alelnöke, illetve a házigazda Veress Gergely Domokos polgármester két fenyőfát ültettek a szobornak otthont adó központi parkba, majd Adorjáni Ildikó magyar szakos tanárnő ceremóniamesterségi tevékenysége alatt elkezdődött az ünnepi beszédek sorozata.
Elsőként Veress Gergely Domokos lépett az emelvényre, aki a tavasz, a szabadságharc és az összefogás tematikái köré építette mondandóját.
– Az ünnepnek van egy olyan vetülete is, amelyről gyakran megfeledkezünk: és ez a véres események mögül a megváltás örök reménységével kitündöklő tavasz. Ezelőtt 162 évvel hitték, hogy a változás elhozhatja a békét. Nincs olyan ünnepünk, amely mélyebb és magyarabb lenne március tizenötödikénél. A lélek lármafái gyúltak ki a szívekben, mert üzent a haza. Most is üzen: összefogást, közös munkát, emberséget, szeretetet. Ez a szobor a magyar összefogás tanúja, mely jelenünket, jövőnket meghatározza, és azt mutatja, hogy az elöregedés ellenére életképesek vagyunk, lehet jövőképünk. Ünnepeljük e napon az életet, legyen a szobor összmagyarságunk, összetartozásunk jelképe! – mondta beszédében a polgármester, majd Markó Bélával közösen leleplezték a művet, Hunyadi László szobrászművész alkotását.
Nem sok helyen áll Kossuth-szobor Erdélyben, Marosvásárhelyen még az utcanév körül is komoly gondok vannak – szólt a hallgatósághoz az RMDSZ elnöke. – Havad példát mutat. '48 számunkra egy szimbólum, és erre a szimbólumra szükségünk van. Kiemelkedő alakja Petőfi, Széchenyi, de a forradalom lényegét talán legteljesebben Kossuth fejezi ki. Megvolt benne a bölcsesség, hogy a reformokat, a tettvágyat összefogja. Nem csak vezető, hanem egyik legfontosabb gondolkodónk is, a Duna-konföderáció megálmodója. A történelem nagy csodája, hogy regimentje mégsem fogyott el. Itt vagyunk, és olyan dolgokat kell véghez vinnünk, amelyeket ő alkotott meg egykoron. – Azt is ünnepeljük, hogy élnek itt olyan emberek, akik mertek merészet és nagyot álmodni – tette hozzá dr. Kelemen Atilla. – Mert 2010-ben az Európai Unióban még vannak olyan erők, amelyek a hisztériáig nyúlóan képesek akadályozni azt, hogy Kossuth Lajosról újra utcát nevezzünk el. Pedig szobra áll Washingtonban, New Yorkban, Tokióban, Ausztráliában, és a világ mint az egyik nagy, demokratikus gondolkodót tiszteli. Minket azonban nem vigasztalhat, hogy műveletlen emberekkel vagyunk körülvéve. Hiszem, hogy a magyarságnak még sok évszázadon keresztül lesz jövője, hiszen hány nagy nép tűnt el, és mi még mindig itt vagyunk. Kerekes Károly szerint jogunk van szobrokat és emlékműveket állítani. – Nem azért állítunk szobrokat, mert ez divat vagy ez a mániánk. Hanem azért, mert a műből a megidézett személyiség szól hozzánk: hogy egyek vagyunk és oszthatatlanok. Hogy semmit sem fogunk tálcán megkapni. Hogy nem elég, ha csak álmodunk, cselekednünk is kell. És többre vagyunk képesek, mint gondolnánk. Hogy gyengék vagyunk-e vagy erősek, az csak a hozzáállásunkon múlik. Szabó Árpád, a Maros Megyei Tanács alelnöke a betegsége miatt hiányzó Lokodi Edit elnök asszony üzenetét olvasta fel, amelyben a székelyek tízparancsolatáról és az annak parancsolatait vigyázó Veress Gergely Domokos polgármesterről írt – mert fontos a becsület, a hűség, a magyar nyelvhez való rendületlen ragaszkodás, a tettek igazsága, a közvagyon szentsége. Buksa Ferenc rigmányi lelkész szerint a magyar nemzet szabadságot, egyenlőséget, testvériséget kíván ma is, Nagy Attila havadi lelkipásztor rövid áhítatában hozzátette: a keresztény magyarság a világiasodásba süllyedt, és égetően fontos az Istenhez való visszatérése, amely nélkül boldogabb jövendőre nem számíthatunk. Kossuth Lajos életútját Tőkés Attila gegesi lelkész ismertette, majd a dalárda műsora, László János tanár szavalata, az oklevelek kiosztása és a szobor megkoszorúzása után a magyarok világhimnusza, a Himnusz és a székely himnusz eléneklésével ért véget a tavaszi hűvösben szívmelengető, kellőképpen rövid és nívós ünnepség, melyet vigyáztak a havadi dombok, a Magyar Királyi Marosvásárhelyi 9. Hagyományőrző Huszárezred, a Torboszlói Lófők és helyi hagyományőrzők lovasai, őrzött a felhőkön túli égbolt és a megidézett elődök szellemisége – talán szelleme – is.
Nagy Botond, Népújság. Forrás: erdély.ma

Székely felelősség a szórványért
A Székelyföld egyfajta belső anyaországként felelősséget kell vállaljon a tömbön kívül élő magyarok iránt – jelentette ki Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke azon a szórványkonferencián, melyen Hargita, Kovászna és Hunyad megye számos elöljárója, intézményvezetője is részt vett.
Készen állnak a tervek. Tamás Sándor első fázisban a Hunyad megyében élő magyaroknak segítene
Több Hargita, Kovászna és Hugyad megyei elöljáró, intézményvezető, illetve szórványszakember jelenlétében zajlott szórványtanácskozás tegnap Sepsiszentgyörgyön, melynek keretében elsősorban a székelyföldi megyék és a szórványban élők közti együttműködésről tárgyaltak.
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke elmondta, tavaly Winkler Gyula Hunyad megyei EP-képviselővel és Antal Árpáddal, Sepsiszentgyörgy polgármesterével kezdeményezték a Székelyföld–Szórvány partnerséget, azzal a céllal, hogy erősítsék a szolidaritást az erdélyi magyar közösségek között. Mint mondta, néhány hónap alatt „megizmosodott az együttműködés”, sikerült rácáfolni a kétkedőkre, és a programot is megtöltötték tartalommal.
Felszólalásában ugyanakkor hangsúlyozta, Háromszék további közös programokat kíván szervezni idén a Hunyad megyei magyarsággal, melyeket elsősorban a helybeliek igényeihez, elvárásaihoz igazítva kell lebonyolítani. „Azért választottuk Hunyad megyét, mert drámai adatokkal szembesültünk: tíz év alatt 25 százalékkal csökkent a térségben a magyarok száma, 1992-ben Hunyad megyében 36 ezren, 2002-ben pedig már csak 25 ezren vallották magukat magyarnak” – hívta fel a figyelmet az elöljáró. Úgy véli, a Székelyföldnek egyfajta belső anyaországként felelősséget kell vállalnia a tömbön kívül élő magyarok iránt. „Azt szeretnénk, hogy idővel ebbe a programba saját, illetve Hunyad megye magyarországi testvérmegyéit is bevonjuk” – részletezte Tamás Sándor.
Demeter László megyei tanácsos, a szórványprogram Kovászna megyei koordinátora kifejtette: a továbbiakban egy olyan civil szervezetet szeretnének létrehozni, amely a későbbiekben az erdélyi magyar–magyar kapcsolatokért, közös programokért felel. Nemes Előd önkormányzati referens a szórványprogram ernyője alatt zajlott találkozókról, kulturális programokról tartott rövid ismertetőt: az eddigi rendezvényeken iskolás- és nyugdíjaskorúak is találkozhattak. Elmondta, a Zsil völgyében a szociális problémák az identitásőrzésre is rányomják a bélyegüket: nincs kultúrház, előadóterem, magyar emlékmű.
Előadásokat, könyvbemutatókat kell szervezni, iskolai-óvodai testvérkapcsolatokat kialakítani, sőt megfogalmazódott, hogy a csángó keresztszülő program mintájára háromszéki vállalkozók fogadjanak örökbe szórványban élő gyermekeket, és fedezzék a taníttatásukat.
A Hargita, Beszterce-Naszód, illetve Hargita és Temes megyék közti kapcsolatot koordináló Zonda Erika elmondta: mindkét megye hangsúlyt fektetett arra, hogy magyar nyelvű előadásokat, kulturális programokat és tevékenységeket mutassanak be, hiszen a szórványban élőknek ilyenekben csak ritkán van része.
„A testvérkapcsolatok legnehezebb éve a negyedik év, amikor már komolyabb tartalmat kell adni ezeknek a kapcsolatoknak” – mutatott rá Vetési László, a kolozsvári Diaszpóra Alapítvány vezetője. Vetési szerint komoly erőfeszítést igényel kilépni a vendéglátói szerepből, és bonyolultabb programokat létrehozni, ugyanakkor azt is fel kell mérni, hogy a testvérkapcsolat keretében melyek a megvalósítható célkitűzések. A szórványszakember szerint mindkét fél számára szokatlan a másik helyzete: a székelyföldiek nehezen tudják elképzelni, hogy milyen nyelvi sérüléseket szenvedett el a szórványmagyarság. Vetési László szerint kulcskérdés a türelem, hiszen a túlnyomóan román nyelvű környezet jelentette asszimilációs hatást nem lehet pár hónap alatt eltüntetni.
A Téglás Gábor történészről elnevezett az egyetlen magyar nyelvű iskola Déván, amely több mint 600 gyerek számára teremt lehetőséget az anyanyelven történő tanulásra. Tőkés Attila, az intézmény igazgatója szerint a természetes lemorzsolódást jóval meghaladó diákveszteség riasztó. Az oktatási intézmény vezetője a Kovászna megyei kapcsolattól azt reméli, hogy a gyerekekben tudatosul, hogy nincsenek egyedül, vannak még máshol is magyar nyelvű diákok. Az igazgató szerint ez a kérdés lényegessé válhat a továbbiakban, hiszen a kirekesztettség érzésének megszüntetésével az iskolások magyar identitása is erősödni fog.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Magyar diákokat is jutalmazott a megyei tanács – kik ők?
A Kolozs Megyei Tanács 250 ezer lejt utalt ki a nemzetközi és országos tantárgyversenyeken dobogós helyezést elért tanulók és az őket felkészítő tanárok jutalmazására. Az Egyetemiek Háza nagytermében kedden az elméleti, a speciális és a felekezeti, míg csütörtökön a művészeti és a sportlíceumokba járó tanulókat és az őket felkészítő pedagógusokat díjazták. Közel 400 tanuló és 200 pedagógus vehette át a megyei tanács pénzjutalmát. Alább a magyar diákokat soroljuk fel, akik elismerésben részesültek.
A Kárpát-medencei magyar gimnáziumok nemzetközi matematika tantárgyversenyén elért eredményei miatt a következő tanulókat díjazták: Fazakas Borbála (Báthory István Elméleti líceum, I. díj). Garfield Adrienne (János Zsigmond Unitárius Kollégium, III. díj), Füstös Ágnes (Báthory-líceum, dicséret), Szőcs Orsolya Renáta (Báthory-líceum, dicséret). A magyar nyelv és irodalom országos csapatába való bejutásért a következő tanulókat díjazták: Borbándi Zsuzsanna (Kolozsvári Református Kollégium), Dulf Evelin (Báthory-líceum), Finta Klára Enikő (JZSUK), Garfield Adrienne (JZSUK), Másody Lilla-Adrienne (JZSUK). 
Az országos tantárgyversenyeken elért első díjért a következőket díjazták: Burkhardt Zsófia (református vallás verseny, Református Kollégium), Czire Rahel Orsolya (unitárius vallás, JZSUK), Demeter Lídia Hajnal (református vallás, Ref. Koll.), Hainala József (Információtechnológia szak, Látássérültek iskolája), Nagy Norbert (unitárius vallás JZSUK), Tőkés Attila (műszaki tudományok, Aranyosgyéresi Victor Ungureanu Műszaki Kollégium). A nemzeti kisebbségek számára megrendezett román nyelv és irodalom tantárgyversenyen az aranyosegerbegyi általános iskola három tanulója kapott első díjat: Tasnádi Nóra, Tőkés Emese és Tőkés Tímea.
Szabadság (Kolozsvár)

Támaszt nyújtani önerőből
Tőkés Attila fiatal lelkipásztorként került 2007-ben a Havad községhez tartozó, félreeső, elöregedő Gegesbe. Jól szervezett szociális hálót alakított ki: már van támaszuk az időseknek és fiataloknak egyaránt.
A semmiből nem teremtett új világot, de kiépített egy olyan helyi szociális programot, amely minden korosztályát felkarolja a kétszáz lelkes településnek. Ma a falu bármely gyereke, fiatalja zenét és idegen nyelvet tanulhat otthon, a diákok tanszertámogatást kapnak, aki műtétre szorul, annak anyagi segítséget nyújtanak, de megoldották az óvodai oktatás, otthoni beteggondozás kérdését is a sok egyéb mellett. Mindezt helyi munkaerővel, hittel, szeretettel – gegesiekkel a gegesiek érdekében.
Látva, hogy nagyon sok az idős – főleg férfi –, aki nem tud főzni, akinek gyerekei messze költöztek és ritkán járnak haza, az egyházközségben 2010-ben elindítottak egy ebédszolgáltatási programot, azaz hetente kétszer meleg ételt szállítanak ki az igénylőknek. Az anyagi háttér megteremtése érdekében külföldi támogatóknál pályáznak, emellett a helyiek is besegítenek terményekkel. A jövedelmet próbálják kiegészíteni tombolázással és használt ruhák kiárusításával is, hogy mindig kikerüljön a főznivaló. A „kedvezményezettektől” nem várnak el fizetséget, hiszen olyan személyekről van szó, akiken segíteni kell. Ezek az emberek évente egyszer adományozhatnak lehetőségük szerint, egy borítékba névtelenül betett összeggel. Jelenleg tizenhét idősről gondoskodnak. Hogy ki kaphat ingyen ennivalót, azt az egyházközség keretében működő héttagú diakóniai bizottság dönti el, ők vizsgálják meg a kérelmeket.
Két éve nagyobb anyagi megterhelést jelentő program is indult a faluban. Jelenleg hat helyi egyetemista fiatal tanulását segítik, erre külön alapot nyitottak, és legalább öt évre megoldottnak látszik támogatási rendszer működése. Hosszú távon és folytonosságban gondolkodnak, ezért a hallgatóktól nem várják el, hogy tanulmányaik után visszafizessék a támogatást. Azt viszont írásban felvállalják a fiatalok, hogy amikor már keresnek, megállnak a saját lábukon, támogatni fogják egy másik gegesi fiatal továbbtanulását.
Egyházi beteggondozást is folytatnak a faluban, egy helyi alkalmazott hetente négy-öt alkalommal látogatja meg és látja el lakhelyükön a betegeket. A szolgáltatás jogi hátterét egy éve átengedték a Diakónia Keresztyén Alapítványnak, de a szakképzett alkalmazott fizetését az egyházközség biztosítja.
Ugyanakkor a legkisebbekre is figyelnek. Mivel kevés a gyerek, csak fél állásban fizeti az állam az óvónőt, ezért bérének felkerekítésével megoldották, hogy ne csak kétnaponta járhassanak a gyerekek óvodába. Tavaly az elemisek számára délutáni oktatást, a másnapi iskolára való felkészülést is biztosították.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro

Egyházi szolgálattevők Gegesben
Nyáron zajossá válik a kis település
A nyári vakáció idejére benépesül a gegesi Barátság Háza és annak udvara, gyermekcsoportok veszik birtokba többnyire egyházi nyári táborok alkalmával. Egyébként nem olcsó dolog egy nyári táborozás vidéki környezetben sem, de itt jutányosan kapnak helyet a rendezvények.
Múlt héten harminc gyermek táborozott a gegesi Barátság Házában, néhány kivétellel Gyulakuta község településeiről érkeztek. A Szivárvány tábort már évek óta megszervezi Tőkés Ildikó tanárnő a küküllőmenti gyerekeknek, neve az itt zajló programok és résztvevők sokszínűségét jelzi, a változatos tevékenységek pedig lehetőséget nyújtanak arra, hogy mindenki azt élje meg, amit szeret – tudtuk meg Tőkés Attila gegesi református lelkipásztortól.
Játék, tanulás, kirándulás – nyári élmények
Az idei ötnapos táborban számos tevékenység várt a gyerekekre, akik a napi étkezések, takarítások, pihenések idejét leszámítva délelőtt és délután órákon át szórakozhattak és dolgozhattak, hagyományőrző tevékenységek, kézműves-foglalkozások, sportprogramok, játékok, vetélkedők, kirándulások, éneklés, zenélés várt rájuk. Emellett a reformáció ötszázadik évfordulójáról is sokat tanulhattak, kisfilmet láthattak egy 500 kilométeres svájci kerékpártúráról, a reformátorokról hallottak már az első napon is. Második nap a rovásírást gyakorolták, őseink vadászfegyverét, az íjat próbálták ki, meglátogatták a helyi iskolamúzeumot és Gegesi Kis József Kossuth-huszárhadnagy sírját. A harmadik nap a sporté volt, senki nem maradhatott ki a tollaslabda-, foci-, asztalitenisz-, korongjáték-vetélkedőkből, ezekben a küzdelmekben az volt a lényeg, hogy egymásra figyeljenek, észrevegyék segítségre szoruló társaikat és segítsenek nekik. A tábor negyedik napján a kézművesség volt a téma, üvegre festettek, gipszből készítettek képtartókat, a tiszteletes terepjáróval vitte körbe őket a határban, este tábortüzet raktak, énekeltek. A tábor utolsó napján, pénteken mindenki egy kicsit szomorúan ébredt, de a vizes lufi játék csakhamar felvidította a társaságot, közösen énekeltek, valamint egy rögtönzött koncertet is meghallgattak.
Sokan használják a házat
A helyszínt többnyire egyházi csoportok használják, ezen a héten például a sövényfalvi gyülekezet gyermekei vették birtokukba az ingatlant. A Fazakas Csaba lelkész által szervezett táborozás célja a vakációs nyári bibliahét, amikor a KOEN alapítvány által kidolgozott program szerint zajlanak a foglalkozások, de szabadidőben a faluval és látványosságaival is megismerkednek a gyerekek.
A nyár folyamán a gyülekezet vendége volt egy holland csoport, egy másik augusztusban érkezik, de itt ver tanyát egy cserkészcsapat is, továbbá Batizán Attila szentgericei református lelkész is ide hozza táborba gyülekezete ifjait. Az egykori felekezeti iskola pedagógusai számára emelt épületet államosították, az egyház 2008-ban kapta vissza, 2011-ben holland segítséggel felújították, azóta táboroknak, gyülekezeti alkalmaknak és különféle rendezvényeknek ad helyet, barátságok szövődnek itt.
Amúgy egyheti nyári táborozásnak eléggé borsos ára van, ezzel szemben a gegesi jóval olcsóbb lehetőséget jelent, hiszen csak önköltségi árat fizetnek a résztvevők. Ezért is jönnek sokan ide – tette hozzá Tőkés Attila, aki szolgálatnak is érzi azt, hogy az egyházközség ilyen feltételek mellett fogad vendégeket. „Nem az a cél, hogy profitot hozzon, hanem hogy lehetőséget teremtsen minél több csoportnak” – jegyezte meg a lelkész az épület rendeltetése kapcsán. Azt is elmondta: ilyenkor a kétszáz lelket számláló falu megtelik élettel, gyermekzsivaj tölti be a máskor csendes utcákat, és jó ezt látni-hallani.
GLIGOR RÓBERT LÁSZLÓ / Népújság (Marosvásárhely)