Szentkatolna község önkormányzata az Illyés Közalapítvány támogatásával a múlt esztendő végén színes, fényképes községismertetőt jelentetett meg. A kiadványt összeállította és szerkesztette dr. Borcsa János magyartanár, irodalomkritikus. Az igényes kivitelezésű füzet a nagyközséget alkotó Szentkatolna, Hatolyka, Kézdi­mar­tonfalva, Kézdimár­kosfalva és Imecs­falva legfontosabb történelmi-földrajzi adatait, látnivalóit tartalmazza, s bemutatja a község legnevesebb szülötteit: Bakk Endrét, Bálint Benedeket, Bálint Gábort, Barabás Miklóst, Bodola Lajost, Csereiné Zathureczky Emíliát, Mágori Varga Bélát, Tóth Györgyöt és Pál Istvánt. A füzet a sepsiszentgyörgyi Cova-print nyomdában készült. /(Iochom): Községismertető Szentkatolnáról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 5./

Gábor Felicia: a csángók elszakíthatatlan részei a magyarságnak, de eltűnésüket csak lassítani lehet
A történelem sok nemzetet ítélt arra, hogy lassan eltűnjön a népek tengerében, és bármennyire is szeretnénk ennek ellenkezőjét, a jelek szerint ez a sors vár a csángómagyarságra is. A folyamatot lassítani lehet, de a Csángó vagyok, és a Csángó élet című könyvek szerzője szerint visszafordítani, aligha. Gábor Felicia nem tartja irodalmi értékűeknek munkáit, megírásukkal egyetlen cél vezérelte: megőrizni a jövő nemzedék számára a csángók különleges magyar nyelvét.
Gábor Feliciával ifj. Tóth György beszélgetett.
A szerző, akinek 11 testvére született, elmondta, hogy a művei az ő családja átélt éveit mutatják be, de ez bármelyik lujzikalagori család élete is lehetne. Ahogy „megnyíltak a sorompók, úgy Csángliából mindenki ment, amerre tudott”, neki is szinte mindegyik testvére Olaszországban van, a testvérei közül csak ő él egyedül Magyarországon – panaszolta Felicia.
A továbbiakban arról folyt a beszélgetés, hogy úgy a román, mint a vatikáni hatalom gáncsoskodása miatt a hit gyakorlása sem történhet magyarul Csángóföldön. Hajdanán az óvodában, akárcsak az iskolában számukra megtiltották, hogy magyarul beszéljenek, és azután, amikor már lehetett volna magyarul beszélni, a csángók már nem beszéltek magyarul – magyarázat a szerző.
Gábor Felicia meghatódva mesélt azokról az időkről, amikor ’89 után az ők házukban tartották az első magyar miséket, az öregek pedig magyar nyelven mondhatták végre azokat az imákat, amiket addig csak románul, vagy latinul mondhatták, hallhatták.
Egy másik érzelmileg megindító és nehezen feldolgozott emléke Gábor Feliciának az, amikor 13 évesen Csíkszeredában az iskolában tudta meg, hogy ő csángó, anyanyelve pedig a csángó – jelentette ki a Csángó vagyok, és a Csángó élet című könyvek írója.
Gábor Feliciának meggyőződése, hogy a csángók eltűnését csak lassítani lehet, mert a fiatalok elmennek, és ha esetleg néhányan majd vissza is költöznek, de azok és gyermekeik már nem fognak csángóul beszélni.
Kossuth Rádió
Gábor Felicia: Csángó élet /Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2015
Erdély.ma

Interjú – A második bécsi döntés: történészek és túlélők szemével
Tóth György, Magyarszovát: … a kecske átment Magyarországra, az erdőn keresztül. A román katona ment utána …
z 1940. augusztus 30-i második bécsi döntés 75. évfordulója alkalmával az Agnus Rádió interjúsorozatot indított. A Szabadság és az Agnus Rádió együttműködése révén az újságban is közöljük az interjúk szerkesztett, rövidített változatát. A sorozat negyedik részében a 87 esztendős magyarszováti Tóth Györggyel beszélgetünk arról, hogyan élték meg a Mezőségen a II. bécsi döntés időszakát. Az interjút Szegedi Csaba készítette.
– Amikor Ön gyerek volt, hogy éltek itt Magyarszováton?
– Elég nehezen. Mert nekünk nem volt semmi jogunk, mi át voltunk ide lökve! Aztán csináltuk, ahogy csináltuk, de sikerült túlélni! Nem volt meg az a jogunk, hogy valamit beszéljünk, vagy kérjünk valamit, hogy ez vagy az kellene nekünk, ezt vagy azt intézzék el. Nem intézték el! Azt mondták, hogy majd mikor lesz rá idejük, mert most nagyon foglaltak. Egyszóval el voltunk nyomva.
Én a „major”-ral jóba estem
Bejöttek a magyarok egészen Kájánig, a románok pedig itt maradtak. Nem mondhatom, hogy rosszul bántak velünk. Volt egy tiszt, nem tudom, hogy milyen rang lehet magyarul, de románul „domnu’ majornak” mondták. Vele nagyon jól egyeztünk. Az ide kirendelt határőrök itt szálltak meg a mi udvarunkon, és vele összebarátkoztunk. Már annyira jóba voltunk, hogy mikor megnyílt a konyha itt a faluban, hozták neki az ételt, s neki külön kosztot hoztak, mivel ő tiszt volt. Drága jó húst kaptak. Jó finom volt! Hívott engem is, hogy „hai băiete, stai la masă!” Odamentem, nem ellenkeztem, mert nem akartam megsérteni. Ettünk, meg minden, egyszer csak azt mondja, hogy „hai să mergem afară.” Kijöttünk, az udvar közepén volt egy boglya szénánk, a katonák pedig lovakkal jöttek, egyik katona tépte a szénánkat. Mondom, hogy „domnu’ major, ni ăla mulge fân!” Odament hozzá és egy jó nagyot a seggébe rúgott! Többet tőlünk semmi-semmi el nem tűnt, amíg ők itt voltak! A szomszédságban folyton tűntek el dolgok, de nálunk soha semmi. A szomszédok folyton jártak panaszt tenni, hogy tőlük ezt vittek el, hogy náluk ezt csináltak. Mondták nekünk is, de én mondtam, hogy tőlünk semmit nem vittek el. Meg voltak lepődve. Mondom, hogy én a „major”-ral jóba estem, és semmi-semmi nem veszett el. Ilyen téren nagyon jól voltunk.
– Nem szomorkodtak, hogy Magyarszovátot nem csatolták vissza az anyaországhoz?
– Nem voltunk elkeseredve, mert élt bennünk a remény, hogy jönnek előre. Nekünk nem voltak nagyobb problémáink, mi tűrhető módon éltünk, mivel ahogy már említettem, sokat segített rajtunk a „major”. De más helyt csináltak gazságokat. Csináltak. Egyszer hoztak ide hozzánk egy nagy borjút, már jó érett volt. Levágták, mikorra tegyék oda főni, jött a parancs, hogy „előre”. Jöttek a román katonák két nagy lóval, olyat még nem is láttam, felderítők voltak, nagyon fájin lovak voltak. Mikor hozzám értek, kérdezték, hogy „Măi băiete! Tu eşti român sau ungur?!” Mondom „Român! Să trăiţi!” Elhaladtak… Édesanyám itt állt a tornácban, elkezdett kiabálni utánam, hogy „Gyere be, hagyd a nyavalyába, mert csak megjárod velük!” Elmentek, túl a szomszédban összeszedtek egy csomó mindent, pokrócokat, lepedőket az ágyról, minden félét. Aztán mentek tovább. Úgyhogy én így lettem román! Román iskolába jártam, így hát jól tudtam románul, akármerre mentem. Hogy mit tanultunk? Hát olvastunk, írtunk, tanultunk földrajzot, történelmet és számtant. Más nem volt. De mindent románul tanultunk. Nálunk úgy volt, hogy az unitáriusoknak meg volt engedve egy magyar iskola, de csak négy osztályig. Utána pedig át kellett jöjjenek a román osztályba. De bár négy osztályig volt magyar iskolájuk. Mikor átkerültek hozzánk a román osztályba, mi csúfságoltunk velük, mert nem tudtak románul. Még verték is őket az osztályba, mert kérdeztek tőlük valamit, és nem tudtak rá felelni. Nálunk verték a gyerekeket a tanítók. Bizony. Vagy a vesszővel, vagy csaklizták.
– Csak a magyar, vagy a román diákokat is megverték?
– Hát csak a magyarokat, mert ők nem tudtak románul! Egy román kapott, amíg én kijártam a 6 osztályt, mikor hetedikes voltam, kitört a háború. Az iskolába beterelték a sebesülteket, nem jártunk többet, csak hat osztályt jártunk. Egy román kapott, amíg én jártam azt a hat osztályt! Egy román. Mocan Mitrunak hívták, történelemből kellett elmondjunk egy leckét, könyv nélkül. Az fel volt adva nekünk, hogy másnap abból felelünk. Én nagyon szerettem a történelmet, és szeretem ma is, elég volt elolvasnom a leckét, már tudtam is. Nagyon sok történelmi regényt is olvastam: Egri Csillagok, Sándor Mátyás, Rejtelmes sziget. Ettől a Mocan Mitrutól is kérdezték a leckét, de nem tudta elmondani. Ezért jól elfenekelte a tanító, hogy román létére nem tudja a történelem leckét, s mi magyarok tudtuk.
Szabadság (Kolozsvár)

Magyar Örökség díjas a Határok nélkül
Szombaton adták át a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a Magyar Örökség Díjakat. Az erdélyi kitüntetettek nevét és munkásságát szükséges megismernie a hazai közönségnek is.
Mindenekelőtt a díjazottak nagyváradi vonatkozása tölti el megelégedéssel az olvasót. A Határok nélkülcímű közkedvelt rádióműsor és munkaközössége is részesült a kitüntető címben. Dr. Szili Katalin jogász, humánökológus, miniszterelnöki megbízott, az Országgyűlés volt elnöke méltatásában, laudációjában hangsúlyozta, hogy „az alkotó közösség napról-napra tudósít, hírt ad a magyar nemzetrészek életéről, törekvéseiről, összeköt, elhozza hangjukat Magyarország és a világ magyarsága számára. A hiteles tájékoztatásért Budapesten a szerkesztőségben, Lánczi Ágnes és Benkei Ildikó, valamint  Moszkovits János, illetve vendégszerkesztőként ifjabb Tóth György és Bereki Anikó felel, aki a kéthetente készít kulturális tartalmú Határok nélkült. Erdélyben, a Partiumban, és a Bánság romániai részén Oláh-Gál Elvira Csíkszeredáról, Erdei Edit Zsuzsánna Marosvásárhelyről, Szilágyi Szabolcs Kolozsvárról, Ionescu Nikolett Nagyváradról, Pataky Lehel Zsolt Aradról, Lehőcz László pedig Temesvárról jelentkezik. A Délvidéken, Vajdaságban, illetve a Bánság szerbiai részén, Újvidéken: Ternovácz István, Szabadkán: Németh Ernő, Nagybecskereken és Muzslyán: Kónya-Kovács Otília, Kárpátalján, Ungváron: Iváncsik Attila, Felvidéken, Pozsonyban: Haják-Szabó Mária tudósít napról-napra. Magyarországon Miskolcról segíti a felvidéki munkát Mács Ildikó, aki gyakran jár át Kassára, Rimaszombatba és a Gömöri térségbe. Salgótarjánból Tarnóczi László látogat el rendszeresen a Felvidékre, Mátészalkáról Zsoldos Barnabás Szatmárba, a Partiumba, Ungba, Ugocsába, Budapesten pedig Cservenka Judit a diaszpóra és a Kárpát-medence magyarságának hiteles, tapasztalt ismerője és megismertetője. Nélkülük nem szólalhatna meg napról-napra az este fél hétkor kezdődő Határok nélkül.”
Nemzetpolitika naprakészen
A műsor hitelesen tájékoztat a Kárpát-medence és a diszpóra magyarságát érintő politikai, kulturális, oktatási, identitás és társadalomszervezés aktuális kérdéseiről, nem megfeledkezve a történelmi hagyományokról, illetve az egyházak közösségszervező tevékenységének bemutatásáról sem. A legfrissebb hírek mellett a Határok nélkül kiemelt figyelmet fordít a Kárpát-medencei magyar nemzeti közösségek autonómia-törekvéseire és a számbeli kisebbségi léthelyzetből következő jogérvényesítésre és jogvédelemre egyaránt, feltárva a kisebbségekkel kapcsolatos állami politikai és a magyarságot érintő szakpolitikai hátteret is. „Mi tehát a határok nélkül? Nem csak hírforrás, hanem nemzetpolitika naprakészen. Hiszen az összetartozáshoz elengedhetetlen az egymásról való tudás, a magyarság képviseletéhez pedig a tájékozottság és a felkészültség, mivel magyarnak lenni nem csak születés és közjog, de minőség kérdése is, különösen a XXI. század gyorsan változó kihívásai közepette, amikor a tömegtársadalmak által kínált információs és identitásdömpingben az egyének és közösségek boldogulásának egyik legerősebb biztosítéka az önazonosság megőrzése. Ebben jelent tájékozódási pontot a Határok nélkül, melynek Márai Sándor gondolatával gratulálok a Magyar Örökség Díjhoz: „A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes.” – hangsúlyozta a laudátor.
Gratulálunk Ionescu Nikolettnek, városunk közkedvelt rádió és televízió riporterének, aki az itt lakó magyarságunk életének eseményeit hűen tolmácsolja, „felteszi” városunkat a magyarság egyetemes térképére. Mivel nem lehetett jelen a felemelő ünnepségen, ezért a díjat számára a Körös-parti templomban adjuk át Húsvét napján.
Veres-Kovács Attila, a Magyar Örökség és Európa Egyesület elnöke,
a Magyar Örökség Bíráló Bizottságának tagja. erdon.ro

Szervátiusz Jenő-díj Barabás Évának
November 16-án a budai várban átadták a 2016-os Szervátiusz Jenő-díjakat. A Magyarok Házának Corvin termében lezajlott ünnepi eseményen Barabás Éva marosvásárhelyi festőművész volt az egyik kitüntetett. Az alkotót és munkásságát Bordi Géza művészettörténész, a festőnő egykori művészetis tanárkollégája laudálta. A művésznő alkotásaiból a székház I. emeleti kerengőjében kiállítást nyitottak. A Szervátiusz Alapítvány idei elismerésében részesült Hadnagy Jolán, a farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egyesület elnöke is, laudációt mondott Lőrincz György székelyudvarhelyi író. Ifj. Tóth György, a Magyar Rádió szerkesztője, Bíró András Zsolt, a Kurultáj rendezője és Báthory Katalin, a Kárpátalja Szövetség alapító főtitkára is átvehette a kitüntetést a díj alapítójától, Szervátiusz Tibor szobrásztól, a nemzet művészétől. Az est háziasszonya Szervátiusz Klára, az alapítvány elnöke volt. Az általa készített fotót közöljük mai mellékletünkben, a felvételen a kiállítását rendező Barabás Éva látható. Mellette a gyergyószárhegyi művésztelepen festett nagy kompozíciója, a Madéfalvi veszedelem ihlette drámai triptichon egy része. A díjátadó rendezvényen közreműködött Juhász Réka népdalénekes és Juhász Dénes népzenész.
Népújság (Marosvásárhely)

Bukarestben mutatkozik be a csíkszeredai Új Kriterion Galéria
Két kiállítással mutatkozik be Bukarestben a csíkszeredai Új Kriterion Galéria, amely fennállásának ötödik évfordulóját ünnepli. Részegh Botond grafikus, a galéria kurátora elmondta, hogy a két tárlat keresztmetszetet nyújt a galéria tevékenységéről, ugyanis mintegy harminc olyan művész munkái láthatók, akiknek Csíkszeredában volt kiállításuk.
A Hajdu Áron által vezetett Új Kriterion Alapítvány égisze alatt működő galéria fennállása alatt főleg romániai és magyarországi művészek munkáit tárta a közönség elé. Céljuk, hogy megismertessék a közönséggel román és a magyar képzőművészek munkáit, és találkozási lehetőséget teremtsenek számukra. A kurátor hangsúlyozta, hogy az elmúlt öt évben olyan fontos román művészek állítottak ki a székelyföldi városban, mint Ion Grigorescu festő – akinek a munkái egyebek mellett a New York-i Modern Művészetek Múzeumában (MoMA) láthatók –, valamint Mircia Dumitrescu, Alexandru Rădvan és Aurel Vlad. A magyarországi művészek közül Gaál Józsefet, Vásárhelyi Antalt, Korniss Pétert, Tóth Györgyöt emelte ki, akiknek a munkáit most megtekintheti a bukaresti közönség. Ebből az alkalomból egy 240 oldalas román, angol és magyar nyelvű katalógust is kiadtak. A kiállított munkák egy része a bukaresti képzőművészeti egyetem galériájában, egy másik pedig a Balassi Intézet bukaresti intézményében tekinthetők meg december 16-ig.
Szabadság (Kolozsvár)

Civilek és szellemi honvédők találkoztak Budapesten
December 2-án rendezték meg a Kárpát-medence legfontosabb civil szervezeteinek és szellemi honvédőinek ünnepi összejövetelét a Civil Összefogás Forum (CÖF) és a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) évzáró ünnepségén.
A budapesti Szent Margit Gimnázium dísztermében a Kárpát-medence magyar régióinak civil szervezetei és a szellemi honvédők találkoztak. Nagyváradról jelen volt az eseményen dr. Fleisz János, a BINCISZ elnöke, az EMKE alelnöke és Fleisz Judit, a Sapientia Varadiensis Alapítvány alelnöke.
Megnyitó beszédében Csizmadia László CÖKA elnök megállapította: „a mai, pártérdekekkel és elaggott ideológiákkal tömjénezett világunkban olyan polgárokra van szükség, akik nemzetüket, a nemzetek közösségét a szuverenitás eszmeiségét követve kívánják megőrizni”, majd hozzátette: „a több mint kétezer kárpát-medencei szervezet megkérdőjelezhetetlen hozzáállással bizonyítja érdekeltségét a civil összefogást illetően”. Hangsúlyozta, hogy a civileknek fontos szerepük van abban, hogy a nemzeti kultúra fennmaradjon.
Ezután Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere tartott előadást, melyben kifejtette: „Magyarország erősödik, és ezt nemcsak a számok mutatják, hanem az is, hogy erősödnek polgári, nemzeti, keresztény közösségei”. Ezután kiemelte: „egy ország ereje nem elsősorban a gazdasági erejében, nem is kizárólag politikai erejében vagy tudományos eredményeiben van, hanem a közösségei erejében”. Aláhúzta azt is, hogy ma már nem elég defenzív módon megnyilvánulni: „Nem elég megvédeni azt, amink van, hanem vissza kell szerezni, ami a miénk volt.”
Dr. Fricz Tamás politológus a mai helyzetet elemezte. Rámutatott, hogy a liberális globalista erők teljesen vissza akarják szorítani a nemzeti eszmét és a demokráciát, ezek fölé akarják helyezni a globalizációt. Erre találták ki a PC kifejezést (political correctness), amely a liberális világ szellemi kifejezője. Ebben most léket ütött az új amerikai elnök megválasztása, aki a jó értelemben vett amerikanizmust és a nemzeti elvet a globalizáció elé helyezi. Véleménye szerint a magyarságnak továbbra is a nemzeti és demokratikus úton kell haladnia, amely tehát a mostani politikai irány folytatását jelenti.
A rendezvényen átadták a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) kuratóriumának „szellemi honvédő” díjait. A kitüntetést idén ifj. Tóth György szerkesztő-műsorvezető, dr. Völgyesi Miklós nyugalmazott bíró és a FOKUSZ, a Kárpát-medencei Kulturális Kapcsolatokért Közhasznú Egyesület vehette át. A résztvevők megkapták a Civilitika – A népfelség tudománya című könyvet, amely a civil társadalom jelenlegi problémáit elemzi.
Fleisz János
Kiegészítés: BINCISZ - Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége Reggeli Újság (Nagyvárad)