Bogdánffy Szilárd nyomában
A váradi főpásztor és a kispapok zarándoklata Bogdánffy Szilárd életének legfontosabb színhelyeire
Augusztus 31 – szeptember 3. közt a váradi egyházmegye egykori püspöke, a vértanú Bogdánffy Szilárd, az október 30-án boldoggáavatandó főpásztor fiatal éveinek legfontosabb színhelyeit látogatta végig az egyházmegye kispapjai és papjai kíséretében Böcskei László megyéspüspök. A négynapos program célja egyrészt az volt, hogy a résztvevők mélyebb betekintést nyerjenek a szentéletű püspök életébe, másrészt hogy az egyházmegyék közötti kapcsolatokat szorosabbra fűzzék.
A zarándoklat első állomásaként a főpásztor s a kispapok a temesvári piarista templomban mutattak be szentmisét, ahol Bogdánffy Szilárd 1925–1929 között mint az akkori Piarista Főgimnázium (mai Gerhardinum) diákja gyakran imádkozott. Másnap délelőtt a Miasszonyunkról nevezett iskolanővérek templomát mutatta be a zarándokoknak Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi plébános: itt mutatta be első szentmiséjét az 1934. június 29-én a Nagyvárad-Őssi Kis Szent Teréz-plébániatemplomban pappá szentelt Bogdánffy. Majd Martin Roos temesvári püspök vezetésével a nagyváradi csoport felkereste a szentéletű püspök szüleinek sírját. A temesvári program utolsó állomásaként meglátogatták a város első hospice-központját, a 2006-ban alapított Isteni Irgalmasság Házát, amelyet a ferences nővérek működtetnek, s ahol 2008. január 29-én Kräuter Sebestyén temesvári püspök elhunyt.
Délután a szerbiai Nagykikindán Szemerédi Pál plébános fogadta a zarándokokat, bemutatta az 1811-ben felszentelt Assisi Szent Ferenc plébániatemplomot, majd elvezette őket Feketetóra, a szentéletű püspök szülőfalujába. A környékbeli papokkal és hívekkel közösen Böcskei László püspök szentmisét mutatott be ott. A főpásztor homíliájában két igen fontos értékre hívta fel a jelenlévők figyelmét: a hűségre és az áldozatvállalásra. Mindkettő meghatározta a szentéletű püspök életét, s jellemeznie kell a 21. század keresztényének életét is. Feketetóról Csókára vezette át a zarándokokat Mellár József plébános, bemutatta a Szentháromság-plébániatemplomot, a későbbi főpásztor keresztelésének helyszínét. Estére érkeztek meg a zarándokok Nagybecskerekre, a püspöki székhelyre, ahol a szállás elfoglalása után Gyuris László székesegyházi plébánossal, Tietze Jenő protonotáriussal, Halmai János segédlelkésszel és Csipák Csaba székelykevei plébánossal közös vacsorán vettek részt, amelynek során a vendégek megismerkedtek a helyi konyha és a helyi egyház specifikumaival. Másnap a székesegyház meglátogatása után a zarándokok Versecre indultak, az út szerbiai részének utolsó állomására, ahol a város fölé emelkedő 1729-ben épült Szent Kereszt-kápolnát keresték fel, majd Erős Mihály plébános bemutatta a Szent Gellért tiszteletére szentelt neogót plébániatemplomot. A hazafelé vezető úton a Duna romániai partján letelepedett cseh közösségeket is felkereste a nagyváradi csoport: az éjszakát az elszigetelt Eibenthalon töltötték, ahol megtapasztalhatták a helyiek egyszerű életkörülményeit és vendégszeretetét. Temesvárra érkezve a zarándokok örömmel és lelkiekben gazdagodva újságolták, hogy a szentéletű püspök, Bogdánffy Szilárd személye valóban összeköti az egyházmegyéket.
Tóth Attila Levente V. éves kispap. Vasárnap (Kolozsvár)

Hálósok, ha találkoznak...
Miről beszélgetnek a barátok, azonos érdeklődésű, egyazon körhöz, csoportosuláshoz tartozó emberek, ha találkoznak? Nyilván arról, ami összehozta, összeköti őket, ami legjobban foglalkoztatja, és ébren tartja az érdeklődésüket. Nos, a katolikus közösségek hálózata ilyen. Az aránylag fiatal, 1990-ben Budapesten alakult egyesületnek sikerült ismertté tennie a nevét, és behálóznia a Kárpát-medencét.
Hogy kiknek a révén, kiknek az elképzelése, törekvése találkozott, kik érezték úgy, hogy szükség van egy szorosabb összefogásra? Azok, akik a katolikus vallásban látják hitéletük kiteljesedését, a keresztény értékek továbbadásának a lehetőségét. Köztük vannak a Partium régióhoz tartozó csoportok, akik az elmúlt héten Temesváron képviseltették magukat egy olyan találkozón, amelyre ráillik a hasznos és kellemes minősítés.
Bálint Klára, a temesvári Háló csoport irányítója, a találkozó szervezője és házigazdája, Konrád Katalin, a Partium Háló Egyesület vezetője, ft. Gyenge Béla, a nagyváradi Szent József plébánia plébánosa, ft. Tóth Attila nagyváradi segédlelkész és a helybeliek, ft. Szilvágyi Zsolt józsefvárosi plébános, ft. Kocsik Zoltán, a Gerhardinum Katolikus Líceum spirituálisa, valamint a kiscsoportos beszélgetéseken résztvevőknek köszönhető a tartalmas, élménygazdag nap megélése.
Az erzsébetvárosi szalvatoriánus rend temploma, amely otthont adott a Háló-találkozónak, méltó keretet biztosított a mindenkit érintő kérdéskörnek. Ugyanis Keresztény nevelés a családban és az iskolában címmel ft. Kocsik Zoltán, a Gerhardinum Líceum lelki vezetője tartott előadást. Soha jobbkor! Hisz küszöbön a tanévnyitás, a gyermekek elindítása, és a család, az egyház, az iskola együttműködése feltételeinek a megteremtése napi feladat, egyik vagy másik nélkül hézagos lenne a nevelés. A szülői példaadás, az iskola egészséges légköre, a hitéletet irányító lelkipásztorok és hitoktatók személyes hozzájárulása együtt szolgálja az emberépítés nemes feladatát, amelyhez felnőni nem is olyan könnyű.
A kiscsoportos beszélgetések során egyéni tapasztalatok, emlékek, javaslatok hangzottak el, és közös ima szentesítette az elhatározást: szövögetni, bogozni kell továbbra is a Hálót, hétköznapokon és ünnepnapokon, akár egyszerű kenderszálból, akár selyemzsinórból, mert a cél közös. Hogy összetartson, megtartson és erősítsen.
Sipos Erzsébet, Nyugati Jelen (Arad)

Az űrlap alja
Rulikowskira emlékeztek
Rulikowski Kázmér (1827–1849) halálának 165. évfordulója alkalmából tartottak szerda délután 6 órakor szentmisét a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének kezdeményezésére az újvárosi Szent László-templomban. A megemlékezésen nagyjából kéttucatnyi ember gyűlt össze főt hajtani az egykori lengyel dzsidáskapitány tiszteletére, aki az 1848–1849-es a magyar forradalom és szabadságharc mellé állt, és ezért 1849. augusztus 28-án mindössze 22 évesen itt, Váradon az életével fizetett.
Nekünk, váradiaknak már generációk óta egyértelmű gesztus, hogy sírja előtt hagyományból főt hajtsunk a róla elnevezett temetőnkben, ahol a mi felmenőink vagy szeretteink is nyugszanak.
A rövid, nagyjából félórás misét Tóth Attila Levente, a plébánia káplánja celebrálta. „Legyen Rulikowski élete és áldozatkészsége mindannyiunk számára példamutató értékű, adjon erőt és hitet, hiszen ahogyan ő is megvívta harcát, úgy nekünk is meg kell vívnunk életünk kisebb-nagyobb harcait nap mint nap”– hangsúlyozta a fiatal segédlelkész.
Szerda egyben Szent Mónika ünnepe volt, ezzel együtt Tóth Attila felhívta a figyelmet Szent Ágoston édesanyjának halálára is, aki boldogan készült a „nagy hazahívásra”, és szintén követendő példaként állította mindannyiunk elé, esélyként arra, hogy minden nehézség között is meglegyen a lehetőségünk arra, hogy visszataláljunk Istenhez. A belső értékek vállalására és a képmutatás leküzdésére utalva választotta a lelkész az evangéliumi szavakat is (Máté 23:27), melyben Jézus rója fel a farizeusoknak: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal.”
Nemcsak Rulikowski Kázmér lelki üdvéért imádkoztak tehát szerda este, hanem ki-ki maga is elmélyülhetett, hogy saját lelki békéjének és mindennapi áldozatvállalásának utat találjon.
Tóth Gábor, Reggeli Újság (Nagyvárad)