Ioan Lacatusu, a Kovászna-Hargita Európai Tanulmányi Központ igazgatója, válaszként a székelyföldi önkormányzati nagygyűlésekre, tízpontos dokumentumot küldött többek között az államelnöki hivatalnak, amelyben az elmagyarosított románok „újra-románosítását”, illetve egy jogszabály kidolgozását javasolta a székelyföldi románok identitásának megőrzése céljából. A Székely Hírmondónak elmondta, hogy ő nem magyarellenes, csupán a román kultúráért harcol. Szerinte a székelyek letelepülése utáni volt a békés elmagyarosítás. A második fázis már erőszakos elmagyarosításként is felfogható, és az 1848-as forradalom után, illetve a dualizmus korában (1867-1918) csúcsosodott ki. Lacatusu szerint a letelepedő székelyek itt román őslakosokat találtak. Arra a kérdésre, hogy akkor a mi a magyarázata annak, hogy az írott forrásokban Háromszéken csak a 18. században jelenik meg a román etnikum, és csak jóval azután épülnek az első ortodox templomok, kijelentette: főleg az 1848 utáni korszakban irányított elmagyarosítás történt. Az ortodox templomok azért jelentek meg olyan későn, mert az ortodox vallás Erdélyben nem volt elismert. Lacatusu nem akar románosítani. Idegenkedik a területi autonómiától, mondván, már most ennyire ellenséges a hangulat, akkor mi lesz az autonómia után? /Tinca Teddy: Aki visszarománosítaná a székelyeket Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), szept. 25.

Az énekes csapat
Céljuk az operettszínház újjáélesztése 
Sepsiszentgyörgyön képzett énekesekből, fiatal zenetanárokból alakult meg a Melodika névre keresztelt kórus, amely a műfaj megközelítését illetően Háromszéken egyedinek számít.
Egy próbán kerestük fel a Melodika tagjait, akik elmondták: nem titkolt szándékuk, hogy a megyeközpontban pár évtizede még működő operettszínházat szeretnék poraiból újraéleszteni. A csapat tagjai különkülön már több éve együttműködnek, egyénileg, szólistaként koncerteznek.
– Ezeken a fellépéseken már beigazolódott, hogy erre a műfajra van igény – állítja Mocanu Prezsmer Erika énekes. – Az operettet mindanynyian szeretjük, a csapat tagjai mind fiatal, énekszakot végzett előadók. Énekes csapat vagyunk, szólisták, akik egyénileg is megállják helyüket a színpadon, ám megvan bennük azaz alázat, tudás, hogy csapatban, szólista- allűrök nélkül is jól együttműködjünk.
A csapat – Mocanu Prezsmer Erika, Szélyes Margit, Sebestyén Lázár Enikő, Oláh Badi Alpár, Barabás Lajos és Löfi Gellért – több műfajban otthonosan mozog, már most komoly repertoárjuk van, amelyben az opera, operett, musical és egyházi zene egyaránt szerepel. Legközelebbi fellépé sük május 3-án lesz a megyei könyvtár épületében.
 Tinca Teddy
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Lovasíjászos nyílt napok
Sztyeppei népek a város határában
Pászka Lehel, a Magyarországon működő kaposmérői Kassai Lovasíjász Iskola tanítványa hétvégén, a megyeszékhely határában szervezte meg először a Sztyeppei népek életmódja nevet viselő rendezvényt.
A Kökényes-patak, illetve a sepsiszentgyörgyi lőtér között elterülő magánterületen hagyományteremtő szándékkal rajtolt az a kétnapos rendezvény, ahol akár a népmesékben, kacsalábon forgó várat, bográcsost készítő hobbiszakácsok körül ólálkodó lovakat, illetve íjakat feszítő, nemezelő csöppségeket csodálhattak meg az arra járók. – Az idén számos versenyen, vizsgán, bemutatón vettünk részt, mint lovasíjászok. Az ott tapasztalt érdeklődésen felbátorodva, a Sport- és Ifjúsági Igazgatóság és Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala támogatásával, valamint a Vinca Minor Egyesület segítségével vágtunk bele az esemény megszervezésébe. Közel 50 személy jelezte részvételi szándékát – magyarázta Pászka Lehel, a Sagittis Siculorum Egyesület elnöke.
Az jelenlévők lovagolhattak, íjazhattak, nemezelhettek, előadásokat hallgathattak íjakról, székelykapu- és kopjafa-faragásról, de a tojáspatkolás titkaiba is beleshettek. Tervek szerint jövőben is megszerveznék a kétnapos eseményt.
Tinca Teddy
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Le a hősökkel az állványról!
Könyv is készül a brassói hadosztály harcairól
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében Bordi Zsigmond Loránd régész, örökségvédelmi műtárgyszakértő, történész A brassói hadosztály (többnyire háromszéki katonák) harcai 1849 júniusában címmel tartott célratörő, legendákat megdöntő előadást.
Az előadót, ennek eredményes kutatómunkáját Kádár Gyula történész méltatta nyitóbeszédében. A közel kétórás eseményen, ha nem is népes, de annál figyelmesebb közönség vett részt.
Pontosan 165 éve, június 17-én reggel indult az invázió, melynek során az orosz hadsereg több hadoszlopban megtámadta Erdélyt. A magyar honvédelmi erők hatalmas túlerővel szálltak szembe, hősiesen, nagy vérveszteséggel harcoltak, ám visszavonulásra kényszerültek.
– Régész lévén, az 1848–49-cel foglalkozó kutatásaim csak pár évvel ezelőtt kezdődtek, amikor hazakerült Gábor Áron ágyúja, és kiállítás készült az eseményhez kapcsolódóan – magyarázta kutatómunkája kezdetét a történész. – Akkor nagy bátran elvállaltam, hogy felállítom Gábor Áron utolsó csatájának, a kökösi ütközetnek a térképét. Elővettem a szakirodalmat, és elkezdtem „térképre tenni” az eseményeket. Az eredmény megdöbbentő volt: az áttanulmányozott szakkönyvek alapján elkészített térképen nem egy ütközet, hanem kaotikus, több helyszínen lezajló csapatmozgások rajzolódtak ki.
Bordi ezután már nemcsak a szakirodalom felhasználásával kezdte tanulmányozni az eseményeket, hanem a csatákban résztvevők visszaemlékezéseit, naplókat, leveleket kezdte vizsgálni, ennek eredményeként jelent meg 2010-ben egy 60 oldalas tanulmánya a múzeum évkönyvében, az Acta Siculicában A második kökösi csata címmel.
Kutatásai kapcsán több nem tisztázott tényezőnek kellett utánanéznie: így derült ki például, hogy a június 23-i, első kökösi ütközetben valójában nem a brassói hadosztály, hanem Gál Sándor székelyföldi csapatai vették fel a harcot az orosz támadókkal. A hadműveletek kutatása során rájött, ahhoz, hogy kiderüljön, mi történt pontosan 1849 nyarán, összes részletében ismernie kell az eseményeket, mivel csak így lehet teljes képet alkotni az 1849. június 18-a és július 5-e közötti időszakról, amikor Háromszék csak a maga erejére támaszkodva vette fel a harcot az orosz invázióval szemben – felfedezései hamarosan könyv formájában is napvilágot látnak.
Az előadás a kevésbé ismert brassói hadosztály harcairól, pontosabban a június 18–22. között a Barcaságban lezajlott öt ütközetéről, a predeáli, a magyarvári és a sipoti csatáról, Törcsvár védelméről, valamint a brassói Fellegvár ostromáról szólt, tabuk nélkül.
– Nem a legendák sorát akarom bővíteni, a valóságot rekonstruálom, ezért közelről vizsgálom tevékenységüket, és ennek érdekében emberközeli dimenziókba helyezem a hősöket – összegzett a régész-történész.
Tinca Teddy. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Buldózer az adósoknak?„Papír-magyarok” Kőröspatakon
„A cigány téma világszerte tabu téma! Mindenki óvakodik, fél tőle, ám a passzív hozzáállásnak hosszú távon nem lesz jó vége. Ha nem teszünk megfelelő lépéseket, akkor fölösleges székely zászlóról, román-magyar konfliktusról szónokolni, mert a cigányok időközben, szép csendesen mindent elfoglalnak” – jelentette ki Kisgyörgy Sándor, Sepsikőröspatak polgármestere, aki szavait szigorú intézkedésekkel is alátámasztaná.
Sepsikőröspatakon a tanács tulajdonában lévő, kéthektárnyi területet törvénytelenül foglalta el, és a mai napig jogtalanul használja számos cigány család. Idén márciusban, Kisgyörgy Sándor polgármester szorgalmazására, közel 160 családdal (ez közel 800 főt jelent) kötöttek bérbeadási szerződést.
– Ez egy zárt közösség, nem keverednek másokkal, így bevándorlásról sem lehet beszélni, csupán hirtelen megugró születési számokról. Például 2013-ban 29 gyermek született a községben (Kálnokon és Kőröspatakon), ebből 26 cigány származású. Az elhalálozás ennek a fordítottja: 24 haláleset történt, közülük 4 volt cigány – magyarázta a polgármester.
Csütörtökön küldték ki az utolsó felszólítást, amelyben jelképes összeget (négyzetméterenkénti 10 banit évente, plusz területadót) követelnek a „szerződéses felektől”.
– Ez a legnagyobb tévedés Romániában, hogy jogot adunk, de nincsenek kötelezettségek. A felszólítás elégedetlenséget keltett, mivel eddig be volt dobva a gyeplő. Nem akarok vádaskodni, de elődömnek szavazóbázist jelentett ez a közösség – részletezte.
Kérdésünkre, hogy elődje példájára miért nem kezeli szavazóbázisként a közösséget, a polgármester kifejtette: ha ebben az ütemben és formában megy tovább a dolog, akkor Kőröspatak halálra van ítélve. Már most fényes nappal lopni küldik a kiskorúakat, pár hét leforgása alatt magának az elöljáró feleségének a járművét is kétszer fosztották ki, egyszer a verda ablakát törték be méretes kővel. A rendőrség mindkét alkalommal elkapta a tetteseket, ám útjukra eresztette, mivel kiskorúak.
– Múlt hét elején Árkoson három, Kőröspatakon két helyre törtek be az említett cigánygyermekek. Pár év múlva agresszívebbek, bátrabbak lesznek – panaszolta Kisgyörgy.
A fizetési határidő augusztus 31-e (erre jön még 30 nap türelmi idő), aki nem fizeti ki a családonkénti 30–40 lejt, illetve nem használja ki a törvény adta 10 napos „terület-felszabadítási” időt, annak lerombolják az illegálisan felhúzott házát. Ottjártunkkor Dima Ilona éppen a polgármesteri hivatal előtt közmunkázott: szerinte az összeget ki lehet fizetni, ő már törlesztett is.
– Félnek az emberek attól, hogy lebontják a házaikat, ezért fizetnek – magyarázta.
A cigányasszony optimizmusát a Cigánydombon (Fenyőalján) már nem mindenki osztotta. Egyszerre kiabálták bánatukat. A legégetőbb a „sarc”, sokan betegségükre hivatkozva szabadulnának a kifizetése alól, akadt, aki nyomban „leváltaná” a polgármestert, de hallatszottak józan hangok is, akik csupán arra voltak kíváncsiak, hogy fizetés esetén lerombolják-e a házaikat. Ha a gyermekek egy adott közösség lelki tükrei, akkor tanulságos volt a búcsúzás utáni pillanat: két suhanc udvariasan, mosolyogva elköszönt, aztán, amikor úgy hitték, hogy már senki nem figyel rájuk, utánunk köptek.
Tinca Teddy, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Brutalitás a falunapon
Szentlélekieket vertek a brassói csendőrök
Csendőrök vertek meg három helyi fiatalembert a szentléleki napokon, és még fejenként ezerlejes büntetést is kiróttak rájuk. A fiúk szerint igazságtalanul járt el velük szemben a hatóság.
Az incidens augusztus 24-én éjszaka történt, amikor is a három fiatalember: Kovács Levente, Kovács Gábor és Pál Zoltán a futballpályán összetűzésbe keveredett két Hargita megyei ismerősükkel, azok ugyanis 100 euróval tartoztak nekik. A történteket Kovács Levente ismertette a lapunkkal, elmondva, miközben ők egymással lökdösődtek, hirtelen megérkeztek a csendőrök, s figyelmeztetés nélkül elkezdték ütni őt meg két társát, míg a másik kettőt futni hagyták. A pályán megbilincselték őket, majd mindnyájukat bevitték a szentléleki rendőrőrse, ahonnan a csendőrök kiküldték a helyi rendőrt, és tovább ütötték a fiatalokat, közben meg gúnyolódtak is velük magyar származásuk miatt. A fiatalokat éjjel háromkor engedték ki, és fejenként ezerlejes büntetést szabtak ki tájuk botránykeltés, agresszív viselkedés miatt. Kovács Levente szerint brutálisan és igazságtalanul bántak el velük a Brassóból érkező csendőrök, és bár törvényszéki orvoshoz nem fordultak, mindenképp fellebbezni fognak az ügyben.
Corodeanu Petronela, a megyei csendőrség szóvivője megerősítette, hogy az említett esetben több személy között konfliktus tört ki, a csendőrök pedig azért léptek közbe, hogy csillapítsák a kedélyeket, és azokat a személyeket büntették, akik a zavargást kiprovokálták. A megyei rendőrség értesülése szerint a bajkeverők ittas állapotban voltak.
N. Sz. A., Tinca Teddy, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Gárdonyi-emlékkiállítás
Gyermekzsivajtól hangos megnyitó
A héten nyitották meg Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum és az egri Dobó István Vármúzeum közös, interaktív emlékkiállítását.
Még mielőtt a hivatalosságok ünnepélyesen megnyitották volna a még 2013-ban, Gárdonyi Géza születésének 150. évfordulójára készült, A láthatatlan ember arcai címet viselő interaktív kiállítást, ötödikes–hatodikos megyeszékhelyi diákok árasztották el a termet, és gyermekzsivajtól keltek életre a közszemlére tett tárgyak, ereklyék (Gárdonyi írógépe, pipája, fotelje, íróasztala, eredeti kéziratok). Az anyag gerincét a nagy Gárdonyi-regények: az Egri csillagok, A láthatatlan ember, Isten rabjai és Ida regénye képezték.
A hét magyarországi bemutatót megélt „időutazás” nagy sikernek örvendett a megyeszékhelyi gyermekek, idősebb érdeklődők körében is: a kicsik bátrabbaknak bizonyultak, így minden kézzel fogható tárgyat megtapogattak, nem csupán bámulták a néma képernyőket, mint az idősebb, „jól nevelt” látogatók.
A gyermekek lelkes „birtokbavételét” a megnyitón felszólaló Lakatos Mihály, a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi Kulturális Központjának igazgatója, Szonda Szabolcs, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója, továbbá a csíkszeredai főkonzulátus képviseletében jelen lévő dr. Szarka Gábor konzul is méltatták.
A korszerű, video- és audioanyagokkal felszerelt kiállítás minden korosztálynak szól, és október 31-ig keddtől péntekig, 10 és 18 óra között (szeptember 26. és október 15–17. kivételével!) tekinthető meg. Csoportok fogadása előjegyzés alapján történik, jelentkezni és időpontot kérni a 0267.351.609-es telefonszámon vagy a biblio@kmkt.ro címen lehet.
Tinca Teddy, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Újabb panaszáradat az Őrkőre
Lopnak, mérgeznek, „skalpolnának”
Mint arról már szeptemberben beszámoltunk, több tucat sepsiszentgyörgyi, az őrkői romateleppel szomszédos utcákban lakó polgár írt alá panaszlevelet, amelyet a városvezetéshez, a megyei rendőrséghez, a helyi rendőrséghez és csendőrséghez juttattak el, és amelyben a romák által elkövetett lopásokat, a tarthatatlan helyzetet kifogásolták. A panaszosok a nyilvánosság felé fordultak, hiszen elmondásuk szerint az illetékesekkel megbeszélt intézkedések továbbra is késnek.
Kiderült, hogy a Fenyves utcában a romák lopják, ami mozdítható: a több mint hétmázsás kazántól kezdve a rézből készült házszámig mindent elvisznek. Egy családi házat nemrég adtak el, új tulajdonosaik alig költöztek be, máris kirabolták őket. De az utcában ritka az az építmény, amelyiknek ne lenne részben meglovasítva a csatornarendszere.
Sok esetben az udvarokból a termést is elemelték, egy manzárdot szőrőstől-bőröstől kiürítettek, egy 90 éves háborús hősnek a rézből készült házszámát lelopták, és olyan is megtörtént, hogy a bebetonozott, szőlőkötözésre használt fémrudakat ásták ki, betonostól vitték el. A panaszosok elmondása szerint a hatóságok azt javasolták, érjék tetten a tolvajokat: egyszer sikerült is a pincébe bezárni egy lopni jött csemetét, ám percek alatt több mint 100 roma verődött össze a megmentésére, szinte megskalpolták a tettenérőt, betörték az ablakait. A rendőrség pedig, mivel kiskorú volt, elengedte a tolvajt.
Jelenleg közel harminc, idén megejtett lopást jeleztek az illetékeseknek a panaszosok (elmondásuk szerint ennél jóval több eset történt), ám az eredmény késik. A helyszínen három családi házat is mutattak, amelyeket évek óta árulnak, ám eladhatatlanok az ingatlanok az Őrkő közelsége, illetve a lopások miatt. Ugyanakkor az apácazárda előtt szoktak ingyen-élelmiszerért összeverődni a roma fiatalok, akik a járdára piszkítanak, üvöltöznek, de az utcán malacok, lovak is járnak: ott jártunkkor is azonosítószám nélküli szekeres vágtatott végig őrülten, fittyet hányva a nemrég felszerelt térfigyelő kamerákra. 
– Februárban jutottunk be a polgármesterhez, ám az ott elhangzott ígéretek váratnak magukra: a helyi rendőrség járőrözését nemhogy a romák, de mi sem észleltük eddig. Egyedül a megyei rendőrség mutatott némi határozottságot – háborogtak az összesereglettek.
Az utóbbi időben az is divatossá vált, hogy patkányméreggel teszik el láb alól a polgárok kutyáit, hogy könnyebben lehessen lopni. A Fenyves utcaiak nem értik, honnan gyűl a sok roma az Őrkőre, illetve miként építkezhetnek engedély nélkül, miért nincsenek ellenőrizve, felelősségre vonva.
– Nem azért dolgoztunk, hogy vénségünkre nem csak a terményt, hanem megélhetésünk eszközeit, a kapát, a köszörűt is kilopják a kezünkből. Csak annyit kérünk, védjenek meg az illetékesek, mert mi is adófizető polgárok vagyunk – összegeztek a károsítottak.
A hatóságok érdeklődésünkre kifejtették, eddig is felügyelet alatt tartották az utcát, és az elkövetkezőkben is járőröznek a környéken. 
Tinca Teddy
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Több szabadság jár – Módosult a munkatörvénykönyv
Klaus Johannis államfő a napokban írta alá a 2003/53-as munkatörvénykönyv módosításait, amelyek az ideiglenesen, helyettesítésre alkalmazott dolgozók fizetését, illetve az éves szabadságra vonatkozó előírásokat szabályozzák – tájékoztatott Ördög Lajos, a Kovászna Megyei Munkafelügyelőség vezetője.
A szabadságra vonatkozóan a „régi” törvénykönyv kimondta: az éves szabadság időtartama a munkában töltött idő függvénye, azaz ha valaki betegszabadság vagy más megalapozott okból nem volt munkában, akkor annyival kevesebb periódusra számolták ki a szabadnapjait. Ez ellentmondott az uniós irányelvnek, ezért a módosítás előírja, hogy a betegszabadság vagy bármilyen más igazolt hiányzás miatt nem lehet csökkenteni a szabadságot. Sőt, a tanulmányi fizetetlen szabadság is folytonosságot jelent.
– Ha például egész éven át betegszabadságon vagy, a pihenőszabadságodat a következő évben, de maximum 18 hónapon belül ki kell adnia a munkaadónak – példázta a munkafelügyelőségi vezető.
A másik változás a fizetésekre vonatkozik: az ideiglenesen, időszaki munkára felvett dolgozó ezentúl nem kaphat kevesebb pénzt ugyanazért a munkáért, amit egy állandó alkalmazott végez ugyanabban a munkakörben (eddig kevesebbet is elszámolhattak a munkaadók). Kiderült továbbá, hogy a munkaügyi felügyelőség és a szociális felügyelőség (ANPIS) összevonását szabályzó törvény még közvita alatt van. Az ezt előíró kormányhatározat decemberben lépett érvénybe, a Ziarul Financiar gazdasági szaklap keddi száma azt írta: a 4,4 millió alkalmazott sorsát vigyázó, 2800 fővel működő munkaügyi felügyelőség „egyik napról a másikra megszűnik”. Tinca Teddy
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Egy rádió, mely lármafa
Az alkotói szabadságot képviselnék
Közel két hónapja működik, és a sepsiszentgyörgyi Tein Teaházban kialakított székhelyéről sugároz a világhálón a Lármafa Rádió (www.larmafa.eu).
Hogy miért pont a teaházban szerelték fel a nonprofit, közösségi rádióadó stúdióját, arra a Lármafa megálmodója, a 32 éves Csernátoni Loránd adott magyarázatot.
– Nem titok, hogy más létesítményben nagyon magas lenne a terembér, de ugyanakkor azt szerettük volna, hogy egy olyan forgalmas, látható helyen legyen a „székhelyünk”, ahová könnyen betérnek az emberek egy-egy beszélgetésre. A Teinben mindenki megfordul, így szó szerint mellettünk, a teaház asztalain hever a téma – részletezte az ötletgazda.
A rádióműsorban délelőttönként a megyeközpontban zajló kulturális életről, történésekről tudósítanak, alkalmanként az alkotókkal is spontán beszélgetéseket folytatnak, továbbá igényes muzsikát sugároznak, de számos más érdekes, újszerű tematikus műsorral is jelentkeznek, mint például az Éjjeli Bagoly, de említhetnénk az Így éltünk történelmi magazint is.
– A rádiós szakmában nem vagyunk profik, ám az éppen ebből adódó naivságunknak, lelkesedésünknek köszönhetően olyan műsorok születnek, amelyeket én személy szerint mindig hallani szerettem volna a profi rádióknál – mondta interjúalanyunk.
A Lármafa Egyesület által működtetett rétegrádió – akárcsak az egyesület – az értékalapú alkotói szabadságot képviselné. A kezdeményezők összetartó erőként, közvetlen médiafelületként kezelik a Lármafa Rádiót, ahol az interjúalanyoknak nem kell „sztároknak” lenniük, hogy mikrofon elé ülhessenek, és a műsorvezetők is „adhatják” önmagukat.
Tinca Teddy
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Csontba faragott legendák
Kis Dániel érzelmeket, ősi történeteket ábrázol 
Kis Dániel munkájával, alkotásaival számos vásárban találkozhattunk már, ugyanakkor megannyi lakásban fellelhetőek az általa készített használati tárgyak. A szerény, ízes beszédű csontfaragót alkotásairól, a kezdetekről faggattuk, illetve arra is kíváncsiak voltunk, miként látja szakmája jövőjét ebben a világban, ahol kevés fiatalt vonz már a kézművesség.
 Kis Dániel 1957-ben született a Hargita megyei Székelymuzsnán. Szülei munkásemberek voltak, édesapja kőművesként, munkahelyi kötelezettségei miatt folyton úton tartózkodott, csupán hétvégenként tölthetett egy kis időt családjával. Talán ennek is betudható, hogy Dániel gyermekként főképpen nagyapja, Kinda József mellett töltötte szabadidejét, a vármegyének jármokat faragó öregúr mozdulatait leste a műhelyben.
– Kiskoromban a kalózregények, filmek hatására tengerész akartam lenni, arról álmodoztam, hogy bejárom a világot egy hatalmas árbocoson, illetve egy elhagyott szigetet is felfedezek. Aztán negyedikes gyermek lehettem, amikor előálltam, és elmondtam nagyapámnak, hogy tengerész helyett inkább asztalos-faragóként élnék, mivel ebben a szakmában télen a jó meleg műhelyben, nyáron pedig a hűs árnyékban lehet dolgozni. Nagyapámnak tetszett a bejelentés, így tanítani kezdett, szerszámait kézbe vehettem, segítettem a munkájában. Nagyon sok bölcsességet tanultam tőle, a mesterségben szerzett tapasztalatait adta át nekem, tanításaira alapoztam az életemet, és igyekszem a hátralévő napjaimat is ebben a szellemiségben eltölteni – mesélte a faragó, elárulva, hogy gyermekkori álmai ellenére életében csupán egyszer, a snagovi tavon hajókázott.
A legényke cseperedett, nagyapja mellett dolgozott, és pénz helyett jó szót, biztatást kapott, egy különleges szakmát sajátíthatott el. Iskoláit Muzsnán, Derzsen, a hároméves szakiskolát pedig Udvarhelyen végezte. Ezután kihelyezték Gyergyószentmiklósra, ahol faragászati végzettsége ellenére kárpitosműhelyben hordta a nyers- és készanyagot. A katonaságot Gyergyószentmiklóson végezte, itt egy tiszt felfedezte képességét, és biliárdasztalokat, fából készült puskatusokat javíttatott, újíttatott fel vele.
Vállalkozás végkielégítésből
A seregből távozva Udvarhelyre került vissza, ahol ajándéktárgyakat készített népművészeti üzleteknek mindaddig, amíg egyik ismerőse el nem újságolta neki, hogy a sepsiszentgyörgyi bútorgyárba faragókat toboroznak.
 Sepsiszentgyörgyre 1984-ben jöttem. A bútorgyárban hamar megszűnt a faragás, így szalagmunkára kerültem a csiszolóba. Aztán jött a magánosítás, leállt a gyár, én pedig a végkielégítés összegéből vállalkozást indítottam, újból a faragói tapasztalatomra, tehetségemre alapoztam az életemet – folytatta tanulságos történetét.
A négygyerekes családapa vállalkozóként először gyökérbe faragott, gondolatait véste a föld alól kiásott anyagba, aztán kővel, méretesebb kőszobrokkal is próbálkozott, ám ezek túlságosan is időigényesnek bizonyultak, így 2006-ban egyik kollégája csontba faragott munkáit szemlélve határozta el, hogy ezzel az ősi anyaggal próbálkozik, és vásárokban árulja alkotásait. Mostanra számos munkája igazolja, milyen szemléletesen lehet például egy-egy legendát tetszetős képbe préselni. Az alkotás alatt nagyapjától átvett motívumokat használ, illetve saját elképzelését lopja be az ornamentikába.
A csont mellett a fára, kőre is marad idő: itt éppen egy villám sújtotta almafa kapott új alakot
– Minden kuncsaftnak igyekszem elmesélni, mit faragtam rá a portékára, hogy ne csupán egy üres tárgyat adjak át nekik, hanem megértsék az ábrákat, azok mondanivalóját, ezáltal a használati tárgyak is személyesebbé válnak. Például régebb, ha egy fiatal lány muskátlit rakott az ablakba, az üzenetértékkel bírt, jelezte, hogy szíve választottját várja. Ezeket a történeteket faragom csontból készült használati tárgyakba, egy-egy motívummal megerősítve a hagyományt (például az előbb említett történetben a gondolatokkal tele virágcsokrot egy várra, bástyára emlékeztető ablakkeretbe zártam, illetve az idő múlását, a hagyomány átmentését érzékeltetve koronáztam meg az ábrát). Bóvlit nem készítek – jelentette ki a csontból szobrokat, képeket, ajándéktárgyakat, számos használati tárgyat (só-, fűszertartót, fésűt, vázát, hajcsatokat, kenőkéseket, medálokat és sok mást) készítő kézműves.
Állandó kiállításról álmodik
Érdeklődésünkre kiderült, gyermekei más pályát választottak maguknak, hiszen látták, hogy szűkösen lehet megélni ebből a szakmából (igaz, hobbiként Hunor fia a kőfaragást űzi), annak ellenére, hogy országos szinten is kevés az ilyen szakember. Kis Dániel hat csontfaragóval tartja a kapcsolatot.
– A vásárok alatt tapasztalom, mennyire rászoktak az emberek a keleti műanyag tárgyakra: olyanokkal is szép számban találkozom, akik nem tudnak különbséget tenni csont és műanyag között. Éppen ezért sok helyen nevelő célzattal is fel kell, hogy lépjek, de szívesen teszem, elmagyarázom, hogy marhalábszárcsontból, szaruból készülnek a tárgyak. Furcsa anyagokkal is kísérletezem, nemrég például lófogból készített kővel koronáztam meg egy gyűrűt. Nagyon szép erezetet fedeztem fel a lófogban, amelyet csiszolás után sokan az opállal is összetévesztettek. Ezekből a közeljövőben ékszereket szándékozom készíteni – avatott be műhelytitkaiba.
Ha gyermekei más pályán ténykednek is, a faragó szívesen tanítja az érdeklődő fiatalságot: jelenleg a sepsiszentgyörgyi Noda-Scurtu Szabolcsot okítja, akit dicsérő szavakkal illet, és abban reménykedik, egy napon a fiatal tanítványa felülkerekedik rajta. Faggatózásunkra Kis Dániel elárulta, egyedüli álma, hogy a közeljövőben falumúzeumszerű kiállítást rendezzen be egy falusi házban, saját és gyűjtött faragásokkal. Itt egy kis műhelyt is kialakítana, ahol iskoláskorú látogatóknak, csoportoknak mutatná be mindazokat a műhelytitkokat, amelyeket munkássága alatt megtapasztalt.
Tinca Teddy
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kétezredik lapszámunk szegélyére
A Székely Hírmondó második sorozatának kétezer lapszámát előállítani több mint 19 évet vett fel, de most nem szeretnénk azon sóhajtozni, hogy ez milyen hosszú idő, és hogy mennyi munka volt vele. Tettük a dolgunkat a legjobb tudásunk szerint, és tenni szeretnénk az elkövetkezendőkben is.
De vajon milyen munkát végeztünk eddig, és miben kellene javulnunk? Az ugyan biztató és reménykeltő, hogy a romániai magyar napilapok közül a Székely Hírmondót kedvelik a legtöbben, de abban is biztosak vagyunk, hogy messze állunk a tökéletességtől, és sokat kell fejlődnünk, ha meg akarjuk érni a 3000. lapszámot. Milyennek látnak bennünket az olvasók, mit hiányolnak, és mit tartanak hibának – most erre voltunk kíváncsiak.
Tetszik a koncepcióváltás!
Lázár-Prezsmer Endre sepsiszentgyörgyi művelődésszervező, a MUKKK Kulturális és Ifjúsági Egyesület elnöke több mint tíz éve olvassa a Székely Hírmondót: azokat a kulturális, közéleti cikkeket böngészi, amelyek elsőre megragadják a figyelmét.
– Nagyon tetszik az a koncepcióváltás, amely a Székely Hírmondó napilapot jellemzi. Amikor még hetilap volt, sokkal kevesebb helyet kapott hasábjain a kultúra, a családdal, egészséges életmóddal kapcsolatos írások. Szeretem a napilapot, éppen azért, mert nagyobb teret engedett az utóbb felsorolt témáknak. Mindig nagy érdeklődéssel olvasom a Tinca Teddy által zenészekkel, művészekkel készített interjúkat. Ezek különlegesek, hiszen olyan dolgokra kérdez rá, amelyek nekem meg sem fordulnának a fejemben, ez által részletesebb, színesebb képet kapunk az alkotóról, a művészről. Nem tetszenek a bulváros jellegű cikkek, a szenzációhajhász fotók a címoldalon. Ha én lennék a főszerkesztő, akkor csak kultúráról szólna a lap – persze tudom, hogy ez lehetetlen, hiszen széles réteghez kell szólnia – foglalta össze véleményét, a kritikáról sem feledkezve meg.
Csak a neten…
Benedek Ágnes, a Tamási Áron Színház színésznője eddig csupán hébe-hóba, az interneten találkozott a lapunkban megjelenő cikkekkel.
– A Székely Hírmondót csupán az interneten olvasom, a közösségi oldalon megosztott híreket böngészem, így nem tudnék válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen írások ragadták meg a tetszésemet – közölte, hozzátéve: nem találja fontosnak a nyomtatott sajtót, ha a Székely Hírmondó főszerkesztője lenne, inkább az internetes hírszórásra fektetne hangsúlyt.
Több komolyzenét!
Dancs Annamari énekesnő, a Budapesti Operettszínház művésze elárulta, amióta Magyarországon él, főként interneten követi a Székely Hírmondóban megjelenő írásokat. Természetesen, amikor hazajön Sepsiszentgyörgyre, szívesen fellapozza az újságot, hiszen ennek a fajta olvasásnak más hangulata van, mint a számítógép monitorán történő böngészésnek. Kedvence a kulturális eseményeket, előadóművészeket bemutató rovat, de követi az életmóddal kapcsolatos cikkeket, illetve az aktuális híreket is.
– A helyi érdekes egyéniségekről, művészekről szóló írásokat kimondottan kedvelem, ezek hamar megragadják az érdeklődésemet. Nem tetszenek a „véres”, gyilkosságokról szóló hírek, ezeket igyekszem kizárni az életemből. Ha én lennék a főszerkesztő, többet foglalkoznék komolyzenei produkciókkal, színházi eseményekkel, igaz, a Székely Hírmondóban nincs hiány ezekből sem. Az újságban ízlésesen vannak összehangolva a témák, ennek tükrében a bulvárosabb jelleg is elfogadható – jegyezte meg a művésznő.
Értékes a Székely Konyha
Fülöp Magdolna, a kézdivásárhelyi Nők Egyesületének vezetője:
– Véleményem szerint joggal vált a megye közkedvelt napilapjává a Székely Hírmondó, bár az utóbbi időben én inkább a lap internetes felületén tájékozódom. Érdekes és értékes a háziasszonyok számára a Székely Konyha melléklet, de a napi receptrovat is. Köszönetet kell mondanom a magam és Nők Egyesületének a nevében, hiszen sok rendezvényünket kísérték figyelemmel, és tudósítottak róla az újság hasábjain.
Bemutatni tehetségeket!
Lénárt Adolf, a KSE kosárlabda-szakosztályának vezetője:
– Az első lapszám megjelenésétől fogva szívesen olvasom a lapot, napi rendszerességgel. Kedvenc rovatom természetesen a sport. Véleményem szerint jó lenne létrehozni egy Tehetségsarok című rovatot, amelyben hetente vagy kéthetente be lehetne mutatni egy-egy környékbeli sikeres vagy tehetséges sportolót, edzőt, hogy a gyerekeknek és a szülőknek is példaképül szolgáljon.
Miért Rongy az Elek?
Gyuricza Anikó (Sepsiszentgyörgy):
– A Hírmondóról a reggeli kis családi rituálék jutnak eszembe. Minden nap kimegyek az újságért, aztán a fontosabb infókat felolvasom az embernek – ez már rutinná vált. A másik dolog, ami eszembe jut, hogy színes. A szó szoros és átvitt értelmében is, mindenkit szeretne megszólítani, mindenkinek a maga sajátos problémáját boncolgatva. Van benne politika, női dolgok, környezetvédelem, aktuális rendezvények ismertetése. Egyik vonzó visszatérő szereplője Rongy Elek, a disznó, amit évente egyszer meg lehet nyerni. Nekem még nem volt szerencsém hozzá, de sokat gondolkodtam azon, vajon miért Rongy a vezetékneve, amikor annyi ember vacsoráját biztosíthatja! Komolyra fordítva a szót, hiszem, hogy az újság is egyfajta szellemi szükségletet elégít ki. A Hírmondó érzékenyen reagál a közösségi igényekre, közvéleményt formál, és tájékoztatja az itt élő magyarságot. Ezt kell folytatni! Külön kiemelném, hogy a megye két lapjának az újságírói úgy tekintenek egymásra, mint partnerek, és ez példaértékű. Több interaktív rovatot szeretnék olvasni a lapban, ami hűen tükrözi a közhangulatot és az egyszerű háromszéki polgár gondolkodásmódját. Jó lenne egy „fordított szám” is, amelyet csak az olvasók beérkezett írásaiból szerkesztenének!
Rövid, objektív, érthető
Bagoly Miklós, az Asimcov Kis és Középvállalkozók Kovászna Megyei Szövetségének elnöke:
– Jól megszerkesztett lap, rendszeresen olvasom interneten. Nem a pénzt sajnálom rá, de könnyebb, gyorsabb, kényelmesebb. (Mielőtt megkérdezné: tudom, hogy ez a lapeladás rovására történik. A magam részéről akár fizetnék is valamilyen formában az online változatért, de papírújságot nincs érkezésem olvasni). Elsősorban az aktuális híreket követem: rövidek, objektívek, érthetők. Van néhány ember, aki itt ír, akiket ismerek, és mindig szívesen olvasom cikkeiket. Nem értek viszont egyet azzal, hogy ismeretlenek által név és cím nélkül írt véleményeket rendszeresen közölnek a lapban. Ez tisztességtelen. Akinek véleménye van, annak legyen neve is. Ha nincs, nem kell közölni. Szerencsésnek találnám, ha az aznapi eseményeket nem darabokban, hanem felsorolásszerűen, áttekinthetően „tálalnák” (a nyomtatott változatban ez így van – szerk.).
Az olvasó értelmes lény
Bíró Béla egyetemi tanár (Sepsiszentgyörgy):
– A lap rendszeres olvasója vagyok a kezdetektől. Van ott két-három ember, aki egészen eszement jegyzeteket ír, de a lap többi része olvasható, szolid, használható információkat tartalmaz, közérthetően megfogalmazva. Sajnos, Háromszéken a két napilap közötti konkurencia nem a minőség javulását eredményezte, hanem azt, hogy mindkettő a létfenntartáshoz szükséges, olvasók utáni hajszában néha olyan dolgokba megy bele, olyan engedményeket tesz, amelyekben – meg vagyok győződve – ők sem hisznek igazán. Ha én dönthetnék, még nagyobb súlyt helyeznék arra, hogy minden és mindennek az ellenkezője is elhangozzék a lapban, mert töretlenül hiszek abban, hogy az olvasó értelmes lény, aki majd eldönti, hogy mi a jó, és mi a rossz.
Magyari a kedvenc
Berszán István református lelkipásztor, az Erdővidéki Református Egyházmegye esperese (Középajta):
– Emlékszem, amikor megjelent az első lapszám, igazán örvendetes volt, főképpen, mert Felsőháromszékről kerültem Erdővidékre. Eleinte az volt az érzésem, hogy ez inkább Kézdi- és Orbaiszék lapja, s azóta, bár sokat változott, mégis kevésnek tartom az erdővidéki témákat. Rendszeres olvasója olyan hat éve vagyok a Székely Hírmondónak, s hogy „felfutott”, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy itt Középajtán, s tudtommal Erdővidéken is egyre több az előfizetője. Ami nem tetszik, az a Ne fojtsa magába! rovat. 
Az elgondolás jó, de én csak névvel engedélyezném közölni az SMS-eket. Egyébképpen tetszik, kimondottan javára válnak az önkormányzati oldalak, ahol mindenki mindig tájékozódhat az illető település életéről. Általában tetszik a lap, de ha választani lehet, akkor Magyari Lajos „szösszenetei” a kedvenceim. Ha én volnék a főszerkesztő, az oknyomozó riportokat előtérbe helyezném, persze előzőleg kellőképpen tájékozódva az „ügy” mivoltáról, s csak utána indítanám el a dolgot, nem szenzációt hajhászva, hanem kiderítve-kimondva az egyre több furcsaságot, visszaélést stb. kies megyénkben (is).
Néha túl bulváros
Kovács István unitárius lelkész (Sepsiszentgyörgy):
– Színes, megfogja az embert, és bizonyára sokaknak vonzóbb a jól tördelt, rövid anyagok sorozata, mintha nagy terjedelmű, „oktató és okosító” írásokat tartalmazna. Néha túlságosan „elmegy” bulvárba, a magam részéről nem díjazom például, ha egy balesetről címlapfotót hoznak. Hogy én miként csinálnám? Meglehet, hamar csődbe vinném a lapot, mert kizárólag értékorientált írásokat tennék be. Értem én, hogy az emberben „genetikailag kódolt”, hogy a botrányra jobban figyel, de meg kell találni azt a formát, amit a modern művészet is követ, hogy valami „álbotránnyal” felhívja magára a figyelmet, de mindig értéket közvetít. Meggyőződésem, hogy hosszú távon csak a szolid hangvételű, tisztességes lap élhet meg – a Hírmondó nem jár messze ettől.
Nyúljon kényes témákhoz!
Kiss Aranka tanár (Barót):
– Megjelenése óta olvasom a lapot. Tetszik a formátuma, átláthatósága, egyszerűsége. Tetszenek a rovatai, főleg az Aktuális, a Vélemény és az Életmód. Tisztelem Magyari Lajost szókimondó, élvezetes vezércikkeiért. Kevésnek tartom az erdővidéki híreket, törekedjenek a frissességre. Ha szerkesztő lennék, olyan körkérdéseket tennék fel a különböző foglalkozású és korosztályú embereknek, amelyeknek válaszai ötleteket, megoldásokat tartalmaznának a régió fejlesztését illetően. Új rovatokat is bevezetnék, mint: jogi tanácsadás, az olvasó kérdez, cégek ajánlják szolgáltatásaikat, sikertörténetek, külföldre költözött honfitársaink beszámolói, akár pozitív, akár negatív tapasztalatok átadása. Emellett oknyomozó riportokat közölnék, nem csak egyoldalú tájékoztatásokat, jobban megfizetném azokat a munkatársakat, akik tájékozottak, akik mernek kérdezni, felelős személyeket megszólítani, sok embert érintő, akár „kényes” témához nyúlni. Ilyen például, hogy miért nem lehetett Baróton megszervezni (Beszterce helyett) az erdélyi szintű matematikaversenyt, hiszen évek óta kiugró tehetségeink vannak? Mit veszített és mit nyert volna ezzel a város? Miért nincs 1200 diáknak iskolaorvosa és fogorvosa? A „Nemzeti szálló” melletti romhalmaz eltávolításának mi az akadálya? Fresnes francia kisváros (Nagyajta község testvértelepülése) Panorama című havilapjában a tanácsosok havonta beszámolnak tevékenységükről, elgondolásaikról, megoldásokat kínálnak, a lakosokkal rendszeresen konzultálnak, és ezt nyilvánosságra hozzák. A Hírmondó követhetné ezt a példát, mert a lakosság kíváncsi a tanácsosok munkájára.
Ténylegesen is színes
Kiss András István ifjúsági szabadidős tanácsadó, turisztikai szakember, vállalkozó (Sepsiszentgyörgy):
– Kedvelem a Székely Hírmondóban a változatosságot, a színes nyomtatást, szemben a fekete-fehér konkurens lappal. Rendszeresen olvasom az újságot és gyűjtöm is a cikkeket, adattárolás és tanulás céljából. Amiket a legjobban kedvelek: az életmód, az aktuális, a sport, a szabadidő és a panoráma rovat. Szeretném, ha nagyobb terjedelemben foglalkozna a lap sporttal, az életmóddal, egészséggel, mindegyikből jó lenne még egy plusz oldal. Örülnék, ha a történelemnek és turisztikai látványosságoknak is lenne külön oldala. Szeretem a rejtvényeket és a vicceket, érdekes lenne, ha általános műveltségi vagy IQ-tesztek is beférnének ide, úgy vélem, és hasznos színfoltja lenne az újságnak.
Nem fojtja magába!
Bács-Benke László maksai polgármester is hűséges olvasója a lapunknak. A sokszínűsége miatt kedveli, a helyi hírektől kezdve a horoszkópig mindent elolvas belőle. Még a Ne fojtsa magába! rovat SMS-eit is, pedig azok sokszor szereztek keserű perceket számára. Meggyőződése ugyanis, hogy az elmúlt évben többet szerepelt benne, mint bármelyik más közéleti személyiség, és kizárólag negatív színben volt ott feltüntetve.
– Úgy vélem, ami a rovatban megjelenik, az zaklatás. Éppen ezért, ha én lennék a szerkesztő, nem engednék be mindenféle névtelen SMS-t, hozzászólást vagy olvasói levelet, hiszen álnévvel bárki bármit írhat, szapulhat.
Ne változzon!
Édler András, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke:
– A Hírmondót azóta olvasom rendszeresen, mióta Kézdivásárhely-központú hetilapból megyei napilappá lett. Az online változatot kedvelem, kényelmesebb, de a nyomtatott formát is követem. Az utóbbi időben rendkívül sokat fejlődött a lap, felnőtt, átfogó, kiegyensúlyozott, tetszik a tördelése, egyszerű, áttekinthető. Nem szeretem, hogy néha, vélhetően olvasócsalogatónak szánt, bődületes nagy címek vannak, ami félrevezető, mert nem mindig van meg hozzá a tartalom. Ha én szerkeszteném, egy darabig nem nagyon változtatnék rajta, jól „beállt” a lap.
Figyeljünk a fiatalokra!
Váncza Tibor, az erdővidéki RMDSZ elnöke:
– A Székely Hírmondóra elsősorban a kiegyensúlyozottság jellemző. Évek óta előfizetője vagyok, kedvenc rovatom a Ne fojtsa magába!, ezt mindig elolvasom, mert kíváncsi vagyok az emberek véleményére, gondolkodásmódjára. Fontosnak tartanám, hogy az újságban továbbra is megjelenjenek az önkormányzatok tevékenységét bemutató rovatok, a körképek. Ami „hiánycikk” a lapban: keveset foglalkozik a fiatalokkal. Azt szeretném, ha a továbbiakban rájuk jobban odafigyelnének!
A Székely Hírmondó eredetileg az 1848-49-es szabadságharc idején látott napvilágot. Első lapszáma – Háromszék első sajtótermékeként – 1849. június 7-én jelent meg Kézdivásárhelyen, Bem tábornok tábori nyomdájával nyomták. Heti két alkalommal jelentkezett, az ötödik lapszám után kérészéletének véget vetett a cári intervenció. A második sorozat 1996. március 15-én indult útjára, azóta fölfele ívelő pályát járva be – független közvélemény-kutatók mérése szerint a legolvasottabb magyar lap Erdélyben. 2010 márciusában vált megyei napilappá.
SzH-összeállítás
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Bizonyított a Classical
Az opera háromszéki hírnökei 
Pár hónapja Háromszéken hiánypótló jelleggel alakult meg profi énekesekből, énektanárokból a sepsiszentgyörgyi Classical együttes, és máris számos rajongót szerzett vasárnapi nyitókoncertjével, a Bod Péter Megyei Könyvtárban. A főként közismert operaáriákat előadó csapat tagjait faggattuk terveikről.
A szóban forgó énekes csapat, amelynek tagjai külön-külön már több mint tíz éve közreműködtek, újratársult együttesként jött létre, ám ebben a felállásban most először léptek színpadra. Egyórás előadásuk a klasszikus és romantikus opera kedvelőinek szólt, és közismert áriák csendültek fel benne Mozart, Puccini, Verdi, Bizet, Offenbach, Flotow, Rossini operáiból.
– Nagymértékben támogatjuk a helyi, fiatal, tehetséges énekeseket is, így már az első koncertünkön meghívottként mutatkozhatott be Bartos Barna tanítványom, aki számtalan énekverseny nyertese – mondta Sebestyén-Lázár Enikő szoprán, hangsúlyozva, az opera jelenleg Európában a reneszánszát éli, így küldetésüknek tekintik, hogy Háromszéken is népszerűsítsék.
Az első koncert után kapott pozitív visszajelzésekből pedig az olvasható ki, hogy van igény a minőségi, élő muzsikára vidékünkön is. Az együttes jelenleg hanglemezre készül rögzíteni az egyórás produkcióját. A Classical Együttes tagjai: Sebestyén-Lázár Enikő – szoprán, Szélyes-Babos Margit – szoprán, Oláh-Badi Alpár – tenor (mindhárman a brassói Transilvania Egyetem Zenei Fakultásán végeztek magánének-opera szakon), illetve Kőmíves Bokor Zsuzsa – zongora (ő a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia zongora szakán végzett).
Tinca Teddy
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Pontokat lehet gyűjteni
Önkéntes közösséget épít a Turulmadár
Furus Levente, a Turulmadár Ifjúsági Iroda elnöke tegnap az önkéntességet népszerűsítő tevékenységeikről számolt be a médiának.
A májusban beindított és június 30-án lezárult Fedezd fel az önkéntesség világát program célja a non-formális oktatás fejlesztése, bővítése a szociális gondokkal küszködő fiatalok és gyermekek körében, egy olyan társadalom kialakítása, amely az aktivizmuson és önkéntességen alapul. Ennek összértéke közel 24 ezer euró, amelynek 89%-át a Norvég Civil Alap Románia biztosította.
A projekt hozadékaként a Berde Mózsa Kör keretén belül 5 új önkéntes oktató csatlakozott a csapathoz, valamint 69 kicsi vett részt különféle fejlesztő- és oktatótevékenységeken, táborokban. Ezenkívül 413 fiatalnak tartottak előadásokat kommunikáció témakörben (Kézdivásárhelyen, Baróton és Sepsiszentgyörgyön). Egy önkéntes-útmutatót is megjelentettek, és egy ehhez kapcsolódó kampányt indítottak útjára.
A népszerűsítő munka korántsem tekinthető lezártnak, az Önkéntes közösség című projekttel folytatódik – 2016 márciusában zárul, és szintén a Norvég Civil Alap Románia támogatását élvei –, melynek fő célja az önkéntességre való ösztönzés, és egy olyan online platform kifejlesztése, melynek révén a bekapcsolódni kívánók lehetőségeket találhatnak önkéntes munkára, valamint ahol a szervezetek is toborozhatnak „munkaerőt”. A honlap különlegességét az adja, hogy a szervezetek az önkéntes órákat pontokká alakíthatják, ezekért pedig különböző szolgáltatásokat igényelhetnek: például ingyenes biciklikölcsönzés az irodától csapatépítés céljából. Az önkéntes platform partnere a Kovászna Megyei Sport- és Ifjúsági Igazgatóság, amely az önrészt biztosítja.
Tinca Teddy
Krónika (Kolozsvár)

Biztonságos vasútállomás
Magyarul is szól a hangosbemondó
Értesüléseink szerint több mint egy hónapja, hogy a csíkszeredai vasútállomáson egynyelvűre váltott, és csak románul, felvételről szólal meg a vonatok érkezését és indulását jelző hangosbemondó. Sepsiszentgyörgyön nem lehet okunk panaszra.
A megyeszékhely vasútállomásán éppen az ellenkezőjéről bizonyosodhattunk meg. Szabó János, a távirányítási körzeti felelős készségesen intézkedett, így meghallgathattuk a hangfelvételről, pontos időben bejátszott román, magyar, angol és francia nyelvű hanganyagok egyikét. További érdeklődésünkre az is kiderült, hogy állomás teljes felújításának részét képezte a hangosbemondó és a térfigyelő rendszer.
– Elsősorban az utasok biztonságát szolgálja ez a felújítás, az aluljárók azért épültek, hogy kiiktassák a síneken való átkelést, illetve az ezzel járó esetleges baleseteket. Sajnos a mai napig akadnak figyelmetlen utasok, akik a sínek közé húzott, magas drótkerítéses részre szállnak le érkezéskor, és csak bámulnak, amikor rájönnek, hogy onnan nincs tovább – magyarázta a szakember.
A munkálatokra adott kétéves jótállás decemberben jár le: eddig nem jegyeztek komolyabb gondot, csak a peronokon lévő tetőzet forrasztásainál csepeg be az eső.
Tinca Teddy
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Elöregedő ország
Gyermekanyák Háromszéken
„Országos szinten, de a megyénkben is csökkent a gyermekvállalási kedv. Azonban a gyermekpénz megemelésével bizonyos szociális helyzetben lévő csoportoknál valószínűleg hamarosan megugrik a gyermekvállalás” – fejtette ki dr. Antal Álmos, a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház orvosigazgatója. A beszélgetésen szó esett a gyermekanyákról is.
Romániában ezer lakosra évente kilenc élveszülést számolnak.
– Ez egy roppant alacsony szám, és sajnos, Háromszéken is ugyanez az állapot uralkodik, idén mindeddig 533 szülést jegyzünk (a beszélgetés augusztus első hetében zajlott – szerk.). Ezt a folyamatot nagyon nehéz megfordítani. Azzal, hogy a gyermekpénzt megkétszerezték, valószínűsíthető, hogy bizonyos társadalmi helyzetben lévő emberek több gyermeket fognak vállalni – részletezte dr. Antal, hangsúlyozva, a társadalom „húzólovait”, a munkahellyel rendelkező, magukat továbbképző személyeket az amúgy is kis összegű gyermekpénz emelése nem stimulálja a gyermeknemzésben. A szakember szerint az is aggasztó, hogy országunkban a 18 évesnél fiatalabb korcsoport létszáma évente közel 40 ezer fővel csökken (jelenleg 3,9 millió főre tehető a számuk).
A beszélgetés során a szociális gondok is szóba kerültek, hiszen a tavalyi évhez képest a megyei sürgősségi kórházban megugrott az elhanyagolt (alultáplált, kiéheztetett stb.) gyermekek száma: idén eddig hét 1 év alatti gyermeket ápoltak már, júniusban jegyezték a legkirívóbb kázust, amikor másfél éves csecsemőt kiéhezve, kiszáradva, életveszélyes állapotban hoztak be a sürgősségre (az előpataki családban ez volt a legkisebb, a tizedik gyermek). A kiskorú anyák terén sem állunk jobban: a megyében augusztus elejéig 38 kiskorú szült (ebből két anya 14 év alatti), de dr. Antal tapasztalata szerint év végére ez a szám eléri a nyolcvanat is.
Tinca Teddy
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

35 éves a Cantus Firmus
Ünnepi hangverseny a templomban
Szombaton 19 órától a sepsiszentgyörgyi Krisztus király római katolikus templomban jubileumi hangversenyt tartott a megalapításának 35. évfordulóját ünneplő, a Kónya Ádám Művelődési Házhoz tartozó Cantus Firmus vegyes kar.
A kórus 1980. október 2-án Sepsiszentgyörgy kultúrházában, baráti, családi alapon jött létre, és 35 éven át a tagok összetartó erejének köszönhetően működött.
– A vegyes kar bemutatkozására a 60 éves Magyar Férfidalárda jubileumi ünnepségén került sor. A kórus pályája gyorsan ívelt fölfelé, számos országos elismerést, díjat hoztak haza a megmérettetésekről. A megyei, erdélyi szerepléseken túl, most már határok nélkül, más országokban is fellépnek. A vegyes kar a Romániai Magyar Dalszövetség tagja, az EMKE által alapított Nagy István-díj tulajdonosa, 40 tagot számlál – részletezte érdeklődésünkre Dulányi B. Aladár, a Kónya Ádám Művelődési Ház igazgatója.
A vegyes kar László Attila karnagy, alapító tag javaslatára 1986. február 16-án vette fel a Cantus Firmus nevet, majd 1990 márciusán kóruszászlójukat is felszentelték. László Attila több évtizedes munkáját 2014. október 19-étől Jakab Árpád kántor, karnagy vette át.
Tinca Teddy
Székely Hírmondó (Kézdivásárhel

Bolyongás és siker
Rövidfilm az Osonóról 
A magyarországi Tiszta Formák Alapítvány és az E.R.SZ.I. Egyesület támogatásával készült el tavaly decemberben az a rövidfilm, ami a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhelyről szól. Részletekről érdeklődtünk.
Nagy Krisztina, a rövidfilm kezdeményezője, szerkesztője érdeklődésünkre kifejtette, elsősorban a társulat iránti tisztelet vezérelte abban, hogy előrukkoljon a filmalkotással.
– A Bolyongás egy, az Osonó által játszott darab címe, ami jellemző a társulatra is, hiszen folyton úton vannak, a nagyvilágban bolyonganak, ugyanakkor pályájukat sikerek övezik. A rövidfilm bepillantást enged a sikerek mögé is, kulisszatitokként lepleződik le például a támogatások hiánya (ezt Fazakas Misi rendező, társulatvezető a riportban ki is fejti, hogy fenntartásuknak csupán 3%-át fedezik a megyei, városi önkormányzatok). Az Osonó fiatal tehetségeket karol fel (akik utólag, az iskolai tanulmányok befejezésével elkerülnek a társulattól), így folyamatosan toborozzák az „új erőket”. Örömben üröm – erre a rövidfilm is utal –, hogy a fiatalokban (nagy általánosságban) egyre kevesebb a kitartás, a munkabírás – részletezte Nagy Krisztina.
Az operatőri és vágási munkálatokat Mucha Oszkár, a társulat oszlopos tagja végezte (aki autodidakta módon sajátította el ezt a szakmát). Az alkotók igyekeztek Fazakas Misi és néhány színtársulati tag nyilatkozatából a leglényegesebb mondatokat kiemelni. Az inkább portréfilm kategóriába sorolható alkotásnak színházi előadás hangulata van.
– A film bizonyítja, hogy vannak még olyan emberek, csoportok, akik nem csupán a hirtelen bizonyítási kényszer miatt alkotnak, hanem hosszú évek folyamán, munkával újulnak, mindig aktuális, a kedélyeket borzoló témákat feszegetnek, illetve sikeresek – összegezett a film szerkesztője.
Az alkotás megtekinthető a Youtube-on „Bolyongás és siker” címszó alatt.
Tinca Teddy. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Leírni vagy gitározni a Sugás előtt?
A háromszéki szabad sajtóról értekeztek az újságírók
A Pál Utcai Fiúk Egyesülete rendszeres havi összejövetelein a fiatalságot érintő témákat boncolgat. Csütörtökön a Tein kisszínpadán Farkas Réka, a Háromszék főszerkesztő helyettese, Tinca Teddy, lapunk újságírója, Grubisics Levente, a Sepsi Rádió tulajdonos-igazgatója, Szabó Attila, a Szociális Háló rádióműsor szerkesztője és a szervezők részéről Gyergyai Beáta moderátor a sajtószabadságról beszélgettek.
A nyitó kérdés az volt, vajon mennyire számít a sajtó elleni merényletnek az Antena3 tévéstúdió kiköltöztetése addigi székhelyéről, amelyet a tulajdonosa által az államnak okozott kár fejében foglaltak le. Minden meghívott egyetértett abban, hogy a nagy nézettségét kihasználó tévétársaság visszaélt a sajtó hatalmával, mikor egy gazdasági kérdést átfestettek politikai meghurcoltatássá.
Abból ugyanis senki nem csinált botrányt, hogy a kézdivásárhelyi Siculus Rádió működését is ellehetetlenítette a jogdíjakból felhalmozódó adósság, nem is sajnálták őket, vetette fel Grubisics Levente.
Mi lenne a helyzet Háromszéken, beszélhetünk-e sajtószabadságról, tette fel a kérdést Gyergyai Beáta.
Farkas Réka kifejtette, az újságokat elsősorban gazdasági eszközökkel, reklámok megvonásával igyekeznek sarokba szorítani, de jogilag is nagyon kell vigyázniuk. A tényfeltáró riportokkal a – legutóbb Mircea Diacon fogyasztóvédelmi igazgatóról jelent meg hasonló írás – legfőbb gondjuk, hogy dokumentált legyen minden leírt mondat. Tinca Teddy elmondta, amennyiben nem sikerülne kimaradni a politikából, és súlyosbodna a helyzet, még van egy mentsvára, gitározhat a Sugás áruház előtt. Grubisics így vázolta a politikummal való viszonyát: „vannak RMDSZ-es barátaim, de soha nem számíthattam rájuk”, a Korzó című közéleti műsorban pedig gyakorlatilag „felmossuk a földet a politikusokkal, mert tükröt tartunk nekik”.
Végül Grubisics vetette fel az időhiány miatt egy következő alkalomra maradó est témáját, nevezetesen hogy a Facebook mennyire tiszteli vagy él vissza a felhasználók személyiségi jogaival, adataival.
Bodor Tünde
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

„Egységben tartani a nemzetet"
Hagyományok Háza-napok Sepsiszentgyörgyön
Agócs Gergely előadásain, az ízesen előadott meséivel valósággal elbódította a jelen lévő pedagógusokat, de a koncerten is aktívan részt vett
Jó gyakorlatok és módszerek az élhető hagyományért mottóval zajlott Sepsiszentgyörgyön – első alkalommal – a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhelyének tevékenysége, melynek keretében számos szakmai előadásra, rendhagyó zeneórákra, módszertani bemutatókra került sor, de gyermekfoglalkozások, éjfélbe nyúló táncházak, élőzenés gyerektáncház, kiállítás is színesítette a programkínálatot.
– Érdemes úgy tekinteni a néphagyományra, mint „kulturális génbankra”. Jóllehet letűnt, megszűnt életmódról van szó, mégis találhatunk benne olyan kulturális mintákat, amelyeknek a mai (vagy egy későbbi) korban helye lehet – mondja dr. Sándor Ildikó, a Hagyományok Háza Közművelődési és Oktatási Osztályának vezetője.
Nagy volt az érdeklődés a több helyszínen – Székely Nemzeti Múzeumban, Míves Házban, a Háromszék Táncstúdiójában, Hostel Sörkertben, Tamási Áron Színházban – zajló esemény iránt, az elődadók szinte minden alkalommal telt ház előtt magyaráztak, a hallgatók, résztvevők pedig az előbb említett „kulturális génbank” kincseit iparkodtak kifürkészni, felfedezni, netán a már adott „letéteket” tudásuk szerint gyarapítani.
Remek fogadtatás
A budapesti székhelyű Hagyományok Háza 2001-ben alakult, idén ünnepli 15. születésnapját: hogy a külhoni magyarsággal jobban kapcsolatba kerüljenek, egy programsorozatot hoztak létre, amellyel idén, egynapos komáromi tartózkodás után Háromszékre is ellátogattak.
Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban pénteken a Parapács zenekar (a Felszállott a páva első évadának győztes csapata) lemezbemutató koncertjével rajtoltak a napok. A felvidéki muzsikát a közönség vastapssal jutalmazta. A koncerten közreműködött dr. Agócs Gergely és Kubinyi Júlia is.
– Szombaton módszertani napok zajlottak. Az érdeklődők többsége Háromszékről érkezett, ám megkerestek Hargita megyéből, a szórványból is. Nagyon jó a fogadtatás, sokan jelezték, hogy nagy szükség van a hasonló programokra. Tudjuk, hogy itt is nagyon jó táncosok, népzenészek, kézművesek vannak, akik szintén a maguk útját járják: igazából a Hagyományok Háza-napok egyfajta eszme- és tapasztalatcsere, ahol mi is tanulunk, továbbá kapcsolatokat építünk ki, ezáltal is közelebb kerülünk egymáshoz. Már van felkérésünk, hogy jövőre Székelyudvarhelyre, illetve Nagyváradra vigyük el ezt a programot – részletezte érdeklődésünkre Varga Máté közművelődési referens.
Egységben tartani a nemzetet
Dr. Agócs Gergely kérdéseinkre kifejtette, Háromszéken hihetetlenül élénk az érdeklődés a foglalkozások iránt.
– Sajnos, ez nem így van Felvidéken, ahol alig bírjuk rá a pedagógusokat, hogy egy-egy ilyen előadásra eljöjjenek. A mi módszertani eredményeinkhez képest fáziseltolódást látunk Erdély esetében is: egy kissé le volt maradva. A Fölszállott a páva is bebizonyította, vannak műhelyek, ahol nagyon szép munka zajlik a hagyományos kultúrával való kapcsolatban, de mindig kiderül, hogy azok a műhelyek valami személyi szálakon kötődnek a magyarországi fejleményekhez, a magyarországi táncház-mozgalom módszertani eredményeihez.
Azt mondja, Erdélyben sokkal nehezebb kiépíteni ennek az intézményi hátterét, illetve nehéz átültetni ezeket az eredményeket: ez lehet a fáziseltolódás oka. Pont ezért érzi kötelességüknek felvállalni ezen eredmények terjesztésének misszióját a határon túli magyarok irányába is, „hiszen csak így tudjuk egységben tartani a nemzetet”.
– A felvidéki helyzetet jobban ismerem, és elmondhatom, ott szervezetten lehetetlenség népzenét tanulni magyar nyelven, az intézményi háttere ennek teljes mértékben hiányzik. Ehhez képest Erdélyben sokkal jobb a helyzet. Nem mindegy, hogy milyen módszerekkel próbáljuk átadni a hagyományról megismerhető tudást. Mi, magyarok azért vagyunk egyes népekhez képest előnyben, mert felismertük, milyen hihetetlen erővel bír az, ha valakinek nemcsak a nemzeti identitását hangsúlyozzák – komolyabb fogódzók és tartalmak nélkül –, hanem a nemzeti identitást a saját családi, közösségi, regionális identitásának folyományaként sikerül kiépíteni minden egyes egyénben. Ezt természetesen a gyermekeknél kell elkezdeni, ezért örülünk, hogy a sepsiszentgyörgyi foglalkozásokra ennyi pedagógus eljött – összegezett dr. Agócs.
– Olyan háromszéki alkotókkal találkozhattam, akikkel már nyári táborokban megismerkedtem, netán olyanokkal, akik továbbképzésre jöttek ki Magyarországra, illetve vannak, akikről tudjuk, hogy magyarországi oktatót hívtak meg ide, és azóta például hímző-kört vezetnek (fölvették a tudást és továbbadják) – magyarázza Péter Szidónia kézműves szakelőadó.
Szombaton bútorfestők, szövők, számos hímző, gyöngyfűzők, de kovács, bőrdíszműves is felkereste előadásaikat. Szeretnék, ha a Hagyományok Háza kihozhatná Erdélybe a minősítést, ha a zsűrizés mindenképpen itt is megvalósulna.
– Keressük is azokat a szervezeteket, akik helyszínt tudnak itt biztosítani, a pluszanyagiak vállalásával is, hogy a szakértőinket ide elhozhassuk. Másrészt szeretnénk a képzéseinket idehozni, hiszen alkalmasnak találjuk, hogy az erdélyi pedagógusok, közművelődésben dolgozó szakemberek részt vegyenek a játszóházi, akár a szakmás tanfolyamainkon.
A programsorozat vasárnap módszertani bemutatónappal folytatódott.
Közreműködtek a Heveder, a Parapács és a Folker zenekarok.
A Hagyományok Háza-napokon előadtak, foglalkozásokat vezettek: dr. Sándor Ildikó néprajzkutató, dr. Agócs Gergely néprajzkutató, dr. Nagy Gabriella népmese-szakelőadó, Berta Alexandra népzenei szakelőadó, Babinecz Sándor néptáncpedagógus, Péter Szidónia kézműves szakelőadó, Illés Vanda, a Népi Iparművészeti Osztály vezetője, Szerényi Béla népzenész, az Óbudai Népzenei Iskola igazgatója, Vojtonovszki Sándor népzenész, Kelemen László főigazgató, Legeza Márta oktatási előadó, Csiki Lóránt és Csiki Virág kézművesek, Szerényi Andrea gyermektáncoktató, ifj. Szerényi Béla népzenész.
Tinca Teddy
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

„Huncutabbul kovácsolni”
Nagy István Gábor: a festő kovács
Nagy István Gábor csíkszeredai díszmű-kovácsot számos háromszéki ismeri, vidékünkön a Tűz és vas című tárlatával is belopta már a helyiek szívébe magát, illetve többen találkozhattak igényes munkáival a környéken megrendezett kézműves vásárokban, netán otthonaikban is őrzik alkotásait. Lapunk a Szent György Napok forgatagában beszélgetett a mesterrel, kétgyermekes családapával.
A 47 éves családapa nemes egyszerűséggel kovácsnak vallja magát, de amint azt megtudtuk, képzőművészettel is foglalkozik.
– Csíksomlyón van a műhelyem, ott dolgozom. Csíkszépvízen, gyerekként a szomszédunkban volt egy kovács, akinek a fia velem egyidős volt, és akiből nem lett kovács: náluk találkoztam először a kovácsmesterséggel. Elsőként a szén, a korom ragadott meg, később pedig az nyűgözött le, hogy egy rideg vasból milyen szép tárgyakat lehet alkotni. Magánvállalkozóként 2008-tól ténykedem, illetve azelőtt 21 évig egy ipari cégnél dolgoztam ugyancsak kovácsként – vágott bele történetébe.
Fejlődésében nagy szerepet játszott, hogy folyton kihívások elé állt, a sikerélmények pedig tovább ösztönözték a bonyolult technikák megfejtésében.
– Határ a csillagos ég! Nincsenek titkaim, ha bárki érdeklődik, annak szívesen elmagyarázom, megmutatom a folyamatot, illetve tanítványaim is vannak. A fiatalságot nem nagyon érdekli a kovácsolás, tanítványom például idősebb, mint én. De akadnak kivételek is, akik fiatalabbak, az alapokat nálam tanulták, és mostanra már a saját műhelyeikben dolgoznak. Jómagam kovács-szakiskolában tanultam az ipari kovácsolást – ez teljesen szériamunkára alapult –, illetve időközben Gyergyószárhegyen, a Szépteremtő Kaláka nevű népművészeti táborban találkoztam Máté Jenő néhai csíkkozmási kovácsmesterrel: itt láttam meg, hogy nemcsak iparilag, hanem „huncutabbul” is lehet kovácsolni – magyarázta.
Nagy István Gábor a gyufatartótól egészen a méretes kapukig mindent elkészít. Munkájára van igény, elmondása szerint ebből meg lehet élni még akkor is, ha az öntött vas olcsó árával „hódít” a piacon.
– Az iparosodás korában az öntött vas bizonyos mértékben kiszorította a kovácsoltvasat, mert egy formát könnyebb, olcsóbb volt megönteni sorozatban, mint kézi kovácsolással elkészíteni. Úgy látom, hogy most újra reneszánszát éli a kovácsolás, igény van a kézi munkára – részletezte.
Persze mindig akadnak olyanok, akik – mivel nem látnak bele a munkafolyamatba – kifogásolják az árakat: legutóbb egy kuncsaft áruházban vásárolt késeket „dörgölt” az orra alá, kérdőre vonva a kovácsot, hogy miért árulja a késeit tízszeres áron. A kovács sokat nem magyarázkodott, hanem bemutatta, hogy az általa készített szerszám könnyedén „felaprítja” az üzletit.
Nagy István Gábor különféle nemzetközi kovácstalálkozón, táborokban fejleszti tudását, idősebb mesterektől „lesi a szakmát”.
A kovácsmester a Csíki Székely Múzeumban – többek között a lovagteremben – kiállított munkáira (csillárokra, fegyverekre, kiegészítőkre, fogasokra) a legbüszkébb.
A rideg vas megformálása mellett interjúalanyunk tájképeket, portrékat is készít, festészettel is foglalkozott: ezt a szakmát négy évig tanulta Magyarországon.
Tinca Teddy
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

„Marha jó buli és nagy kaland!"
HDN tizenhatodik alkalommal: Mahakala győzött
„Amíg nem próbáltad, addig kívülről akár furcsának is tűnhet néha. Amúgy marha jó buli és nagy kaland. Kár, hogy évente csak egyszer rendezik meg” – így jellemezte az egyik résztvevő a május 6–8. között 12. alkalommal megszervezett Háromszéki Diáknapokat. Az eseményen 14 csapat, pontosabban 252 versenyző vett részt 93 sport- és ügyességi versenyszámon, továbbá a 3 nap alatt összesen 16 szervező, illetve 18 önkéntes biztosította a logisztikát, a játékok gördülékenységét.
Persze, pusztán számokban lehetetlen visszaadni a három nap alatt tomboló jókedvet, bevállalós hozzáállást, csapatmunkát, közösségi szellemet, ezért fotókkal, illetve a résztvevők beszámolóival iparkodunk illusztrálni az idei HDN hangulatát. Az eseményt Kovászna Megye Tanácsa, a Kovászna Megyei Művelődési Központ, a Regös Ifjúsági és Közművelődési Egyesület, illetve számos helyi vállalkozó támogatta.
A hideg és az eső nem akadály
A HDN frissen felkent főszervezőjétől, a 21 éves Gáspár Hannától megtudtuk, az eseményt rendszerint Sepsiszentgyörgy előpataki kijáratánál, a 4-es kilométerkőnél lévő „kiruccanóhelyen” szervezik meg (igaz, volt alkalom rá, hogy néha nem kaptak engedélyt erre, így máshol zajlottak a versenyek, próbák).
– Önkéntes szervezőként az elmúlt esztendőkben is aktiváltam, idén viszont főszervezőként olyan adminisztratív dolgokkal, háttérmunkával szembesültem, amelyekre a 4 éves önkéntességem alatt nem volt rálátásom. Egy kis tapasztalattal jobban menne, ám most nagyon nehéznek tűnik a szervezés – részletezte érdeklődésünkre.
A HDN pénteken délben felvonulással rajtolt, a rossz, esős idő bezavart, a szervezők igyekezete ellenére is pár sportfeladat elmaradt, ám a jókedvet nem törte meg a hideg.
– Meglepő módon aluljelentkezés volt idén. A HDN eredetileg 16 csapatra van tervezve, máskor túljelentkezés volt, így előselejtezőkre is sor került. Idén csak a kobakés csapatoknak tartottunk előselejtezőt. A 14 csapatból – Dandana, Diszkó Patkányok, Grove Street, HeroInn, Hullámreccsentők, ICEameg!, M1(egy), Mahakala, Mihasznák, Tabula Rasa, The Bombers, Tagmen, TranSZILVAnicum, WE-Kings – 11 volt a megyeszékhelyről, kettő Kézdivásárhelyről, egy Kovásznáról érkezett. A háromszéki rendezvény a kolozsvári diáknapokkal egyidőben zajlott, és jólesett, hogy a kincses városba egyetemre elkerült végzős diákok is minket választottak, hazajöttek, hogy részt vegyenek a HDN programjain – magyarázta Hanna.
Ugyancsak tőle tudtuk meg, hogy idén főképpen XII. osztályosok alkották a versenyzők „magját”, illetve nagyjából egyformán oszlott meg a fiúk és lányok száma.
Pénteken leginkább sportversenyek (foci, kosárlabda „diáknaposan megspékelve”, staféták, futóverseny, ügyességi feladatok) zajlottak, idén először mérhették össze tudásukat például Maya-fociban a fiatalok (karikákon kellett átrúgni a labdát), ugyanakkor este a már hagyományos lepkézésbe vágtak bele: a város különféle területéről, feladványban megkapott helyszínekről kellett összegyűjteniük a „lepkéket”.
Az ügyesek és a bátrak majálisa volt
Szombaton tartották a majálist: itt különféle ügyességi és bátorsági feladatoknak vetették alá a csapatokat, amelyeket a nap második felében szétválasztottak, és újabbakat alakítottak ki a szervezők, hogy a résztvevők csapatokon kívül is ismerkedjenek.
Volt itt pókhálós játék, pincérstaféta, ahol szappanos, vizes fólián kellett mezítláb citromlével araszolni, de volt hideg vízből, szájjal történő almahalászat is, élő bowling szappanos pályán és sok más érdekes kihívás. Bevállalós feladatokat is láthattunk: nagy elszántság kellett például a filctollas tetováláshoz, hiszen csupán jó pár fürdés után tűnt el a csapattársak többé vagy kevésbé sikeres „remekműve” a tetováltak bőréről.
– Adódtak kisebb balesetek is: bokaficam focinál, horzsolások az élő bowling esetében, illetve egy kavics felvágta egyik fiatal lábát (a sebet össze kellett varrni a kórházban).
Igyekszünk minél biztonságosabban szervezni a játékokat, a pénteki futóversenyt például az eső miatt csúszós salakpályára hivatkozva halasztottuk el – fejtette ki a főszervező.
A HDN hangulata feledhetetlen
Vasárnap kulturális programok zajlottak: Sepsiszentgyörgy műemlékeit, illetve hírességekről elnevezett utcákat kellett felkutassanak a versenyzők, de volt festmény, klasszikus-, retrozene-felismerés is.
– Életemben először veszek részt a HDN-en. Szétvert az eső, ám a hangulat jó volt! Nagyon tetszett, hogy bárkivel lehetett barátkozni, sok fiatal együtt játszott, szórakozott, versenyezett. Volt számos veszélyes próba is, ám a csapatszellem, illetve a saját magam előtti bizonyítási vágyból mindeniket bevállaltam – mesélte el érdeklődésünkre a 15 éves Kerezsi Csanád Róbert, a Plugor Sándor Művészeti Líceum diákja.
A 21 éves Csinta Áron már valóságos veteránnak számít, idén hatodszor tért vissza a „tett helyszínére”, az egyetemi tanulmányait határon túl, Magyarországon végző fiatal kimondottan a HDN-re érkezett haza.
– Nagyon szeretem a HDN hangulatát. Habár minden évben számos panasz érkezik többek között a szervezésre is, a diáknapok hangulata számomra mégis pozitív. Mindig olyan élményt ad a közösségben dolgozás, a barátaimmal egy csapatban vetélkedés, hogy ez fölülírja az összes hiányosságot. Annak ellenére, hogy ez egy verseny, én inkább szórakozásnak fogom fel a Háromszéki Diáknapokat – összegezett Csinta Áron.
Utolsó nap zajlott a gála, az idei nagy nyertes a sepsiszentgyörgyi Mahakala csapata lett, míg a Kobaké-díjat a kovásznai fiatalok ICEameg! csapata érdemelte ki. A legsportszerűbbnek ez alkalommal a sepsiszentgyörgyi Tabula Rasát kiáltották ki, illetve különdíjat kapott a veteránnak, legrégebbi csapatnak számító megyeszékhelyi The Bombers legénysége, akik a 2017-es HDN megszervezésének jogát érdemelték ki.
Tinca Teddy
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Az együttzenélés öröme
XV. Ifjúsági Kamaraegyüttesek Fesztiválja
Pénteken délelőtt, a Plugor Sándor Művészeti Líceum dísztermében tartották a 15. Ifjúsági Kamaraegyüttesek Fesztiváljának nyitóhangversenyét.
Tizenöt évvel ezelőtt a kezdeményezők azért indították útjára ezt a fesztivált, hogy alkalmat teremtsenek a kis zenekaroknak a fellépésre.
Ez nem egy egyszerű meghallgatás – amilyent az iskola keretében szoktakt tartani –, hanem ünnepélyes koncertsorozat, amelyre rendszerint más intézményekből is érkeznek fiatalok: idén a kézdivásárhelyi Molnár Józsiás-iskola küldte el zenészeit.
– Ez jó alkalom arra, hogy a diákok ismerkedjenek, egymástól is tanuljanak. A fesztivál nyitott, mindenki figyelemmel kísérheti a kis zenészeket. A közönség jelentős részét általában a szülők alkotják – részletezte érdeklődésünkre Sipos Zoltán, az eseményt szervező Eufónia Kulturális Egyesület elnöke.
Sebestyén Lajos, a sepsiszentgyörgyi Művészeti Líceum tanára figyelemmel kísérte az általa vezetett együttesek bemelegítését, miközben érdeklődésünkre kifejtette, a kamarazene csak líceumban szerepel tantárgyként, ám az együttzenélés, egymásra figyelés nagyon fontos egy pályakezdő zenész fejlődésében.
Tinca Teddy
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Karóba húzná a magyarokat?
Nacionalizmussal vádolt katona 
Egy sepsiszentgyörgyi katonai egység román nemzetiségű munkatársát vonná felelősségre egy ugyancsak román nemzetiségű nő, aki azért panaszolta be a férfit az illetékes hatóságoknál, mivel véleménye szerint az gyűlöletkeltő, nacionalista képet osztott meg a közösségi oldalán, illetve egyenruhásként politikailag állást foglalt.
A hölgy (név, e-mail-cím a szerkesztőségben) elektronikus levélben juttatta el szerkesztőségünknek panaszát. Elmondása szerint a megyei rendőrséghez, a diszkriminációellenes tanácshoz, a kolozsvári katonai törvényszékhez és több más hatósághoz is elküldte levelét.
Ebben fényképekkel dokumentálva panaszolja el, hogy az egyik sepsiszentgyörgyi katonai egység alkalmazottja (ezt újabb fotókkal nyomatékosítja), bizonyos A. C. a közösségi oldalán (Facebookon) megosztott egy fényképet, amellyel kinyilvánította nacionalista, soviniszta, gyűlöletkeltő, diszkriminatív érzelmeit a magyarokkal szemben (a fotómontázson Kelemen Hunor és Vlad Ţepeş látható a következő szövegrészletekkel: „Autonómiát akarok Székelyföldnek!”, illetve „Egy karót a hátsódba nem akarsz?!” – szerk. megj.).
„Nem bírom felfogni, hogy egy hivatásos katona ilyesfajta álláspontot hozzon nyilvánosságra, és politikai vitákba keveredjen. Elgondolkodtató, hogy konfliktus esetén segítené-e a román állampolgárságú, ám magyar nemzetiségű polgárokat. Az unokám anyja magyar, és nem szeretném, ha karóba húznák, mert magyarul szól édesanyjához. Nem akarom, hogy az említett katona dühének essen áldozatául a 9 éves unokám, akit már így is diszkrimináltak nemzetisége miatt a hatóságok, és egy omladozó házba kényszerítettek lakni” – írja a nő.
Nicoleta Marin, a megyei rendőrség szóvivője megerősítette, hogy a szóban forgó esettel kapcsolatosan valóban letettek egy panaszlevelet a rendőrségen, ám ezt az ügyben illetékes diszkriminációellenes tanácshoz továbbították. 
Tinca Teddy Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

21. századi rabszolgatartók
Háromszékiek is csapdába estek 
A szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) aradi munkatársai egy német és egy román állampolgárt tartóztattak le, amint éppen igyekeztek elhagyni Románia területét. A két vádlottról kiderült, hogy különböző megyékből, többek között Háromszékről is toboroztak nőket és férfiakat, majd rabszolgasorsban tartották őket.
Január ötödikén helyezték 24 órás előzetes letartóztatásba M. C. G. H. Albert német, illetve K. Eva román állampolgárokat (egyes információk szerint szeretők voltak): előbbit emberkereskedéssel, a nőt pedig cinkossággal vádolták. A nyomozás során kiderült, hogy az 56 éves, német férfi a 40 éves cinkostársa segítségével 2014 és 2015 júliusa között nőket és férfiakat toborozott mezőgazdasági munkára Arad, Temes, Szucsáva, Kovászna megyékből. Harminc személyt csaltak lépre hamis ígéretekkel, majd Németországban tartották őket rabszolgasorsban: különféle mezőgazdasági (eperföldön) és háztartási munkákra kényszerítve.
A vádlottakat idén január 4-én kapták el a kolozsvári reptéren, még mielőtt elhagyhatták volna az országot. A letartóztatásuk pillanatában közel 32 ezer eurót találtak náluk, ezt az összeget – amely a hatóságok szerint az illegális tevékenységekből származott – lefoglalták. Január 6-án az Arad Megyei Törvényszék 30 napos előzetes letartóztatásukról döntött. 
Érdeklődtünk a Kovászna megyei rendőrségen, hogy hány háromszéki személy esett csapdába, ám azzal hárítottak, hogy az ügy az aradi ügyészség „fennhatósága alá” tartozik. Az aradi DIICOT-tól lapzártáig – az ígértekkel ellentétben – nem kaptunk választ erre az egyszerű kérdésre. 
Tinca Teddy
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Traktorfelvonulás és Napoleon Boulevard
Ünnepel Réty és Szotyor
A tegnap elkezdődött kézdivásárhelyi Őszi Sokadalom mellett a hétvégén Nagyajta – lásd a falunapok programját csütörtöki lapszámunkban – és két sepsiszéki település, Réty és Szotyor is ünnepel.
Rétyen a 12. alkalommal hívják kikapcsolódni a község népét. A kétnapos rendezvény szombaton délben ünnepi felvonulással kezdődik a rétyi sport- és kulturális központban. 12.30-től megnyitó kenyérszenteléssel, majd 13 órakor a helyi óvodások és iskolások műsora nyitja a színpadi produkciókat. Ezenkívül gokart-bemutató, autós ügyességi verseny, labdarúgó-mérkőzés is lesz. 18.30-kor a rétyi régizene-együttes, majd 20 órától a helyi Kováts András Ifjúsági Koncert-fúvószenekar előadására várják az érdeklődőket.
Vasárnap, 6 órai kezdéssel rajtol a horgászverseny,12 órától állatkiállítás, majd 14 órától traktorfelvonulás lesz. 16 órától a kászonújfalusi hagyományőrző zenekar, 17 órától a Kováts András fúvósegyesület rézfúvós kvintettje, illetve 18 órától a szentivánlaborfalvi Székely István-dalkör lép fel. Az estét a Napoleon Boulevard koncertje és tábortűz zárja.
Szotyorban a szombati délelőtt sporteseményekkel indul, a 14 órás ünnepélyes megnyitót az uzoni Atlantisz fúvószenekar szolgáltatja. Délután néptánc- és népdalelőadások – a szotyori óvodás és ifjúsági csoport, a mikóújfalusi Murgó néptáncegyüttes, a sepsiszentgyörgyi Tanulók Háza Batyus néptánccsoportja és az alsónánai néptánccsoport –, este a Szemafor és az Exit Rock Band, majd Kristóf Katalin és Milán lépnek színpadra, de lesz utcabál és tűzijáték is.
Vasárnap 9.30-kor Eresztevényben kopjafát avatnak az Alsónána –Szotyor testvértelepülési kapcsolat szentesítésére, majd 11 órától hálaadó istentisztelet lesz a szotyori református templomban.
Tinca Teddy / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Főszerepben a népdal és a -tánc
Kilyén is ünnepelt
Egy kisebb incidens kivételével – amikor egy férfi bicskával fenyegette meg a csendőröket , jó hangulatban, vidámságban zajlott a szombaton 16. alkalommal megrendezett kilyéni faluünnep. Az idén április óta faluvezetői tisztséget betöltő szervezőtől érdeklődtünk.
A helyszínre érkezésünkkor szerény, de annál lelkesebb közönség előtt mutatta be műsorát a Búzavirág felnőtt dalkör.
– Anyagi nehézségek miatt tavaly elmaradt a falunap. A sepsiszentgyörgyi tanács anyagi támogatása mellett idén számos mecénást is felkerestünk, részben ennek köszönhető, hogy gördülékenyebbre sikerült a szervezés, illetve a helyieknek is számos meglepetéssel tudtunk kedveskedni, például a kicsiknek édességeket osztogattunk. Tudomásom szerint közel 80 kisebb-nagyobb vállalkozó lakik, ténykedik Kilyénben – magyarázta az 58 éves Vaszi Etelka szervező, faluvezető.
Idén főként a helyi, a hagyományos értékekre költötték a legtöbb pénzt, illetve első alkalommal sikerült az amúgy hagyományos állatkiállításon részt vevő gazdákat egy közös ebédre meghívni, így kellemes beszélgetéssel ért véget az állatszemle. De volt – két Kilyénben lakó pedagógusnak köszönhetően – több mint háromórás gyermekfoglalkozás is – újságolta a faluvezető.
Tinca Teddy / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Akik otthonról hazajöttek Háromszékre
„Hová mentem férjhez?”
Négy különböző foglalkozású, az anyaországból Erdélybe költözött nő háromszéki otthonába enged bepillantani a Nagy Krisztina által rendezett, Hová mentem férjhez? című dokumentumfilm, amelyet az érdeklődők YouTube-csatornán is megtekinthetnek.
A budapesti Nagy Krisztina lassan 12 éve él Sepsiszentgyörgyön, ennek apropóján jutott eszébe, hogy dokumentumfilmet forgasson „sorstársairól”.
– A négy riportalanynál és nálam is közös pont a szerelem. Nagyon szerencsés vagyok, mert Várkonyi Eszter, Gál Andrea, Várallyay Réka és Kátai Judit annyi derűt vittek a filmbe, és olyan jól beszéltek, hogy alig kellett kérdeznem. Nagyon köszönöm nekik, hogy beengedtek az otthonukba, intim szférájukba – mesélt az alkotási folyamatról Nagy Krisztina.
Négy nőt mutat be a dokumentumfilm, akik különböző foglalkozásúak, ám mindannyian feleségek, anyák.
– Igyekeztem a tudásomhoz mérten abban a néhány percben bemutatni a szellemiségüket, az Erdélyhez fűződő viszonyukat. Külön köszönet Kövér Györgynek és Péter Alpárnak, hogy férjszerepben megszólaltak, ezzel is színesítve a filmet – tette hozzá Krisztina.
Az alkotást Csiki Zoltán filmezte és vágta, illetve Nagy Krisztina szerkesztette és rendezte – az ERSzI Egyesület és a Tiszta Formák Alapítvány támogatásával. Tinca Teddy / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)