Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Tar Ildikó
1 tétel
2015. szeptember 30.
Amikor a Szent Korona is megmelegszik
Nem tekinthetjük percig sem véletlen egybeesésnek, hogy az 1944. szeptemberi szárazajtai gyilkosság évfordulóján került sor a magyar Országházban a Márton Áron-emlékkonferenciára; nem véletlen, ugyanis mindennapi élményünk máig mind a számos gyilkolászás a második világháború végén az ingatag Romániában, mind a nemzeti gyűlölet a román pártok, kormányok részéről. Huszonhárom diákcsapat vetélkedett, a díjazottak fönn ültek az Országház felsőházi üléstermének elnökségi részén. A győzteseket „az ország legszebb munkahelyén” díjazták. Vaszi Levente gyimesi fiatal tanár, nagyszerű tenorénekes azzal vezette be rövid műsorát, hogy „Gyimesben mi is ilyen magasban lakunk, azért nem szédülök itt fenn”.
Megragadó volt látnunk, hogy a csíki, gyergyói székely asszonyok minden alkalommal, amikor hallották Márton Áron egykori püspök nevét, zsebkendőhöz nyúltak. A székelység erkölcsi tartásában nevelkedett a nagy ember, és maga is gazdagította mindazt, ami őt fölemelte kisebbségi, nemzeti politikussá. Ezért is van, lesz nagy értéke annak, talán hagyományként is, hogy a szórványból, az elnyomottak világából jött civilek, fiatalok szólalhattak a magyar Országházban. A szónokokat is beleérthetem mindebbe, ha kijelentem, hogy a konferencia fölért egyetemi szintig tartalmában, megragadó voltában.
Kányádi Sándor életes, megkönnyeztető és derítő elbeszélgetése a szószéken igazi élményt jelentett. „Amikor Márton Áron még a földön járt” – és azt is hozzátehetjük: ma is itt jár köztünk.
A díjakat Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke adta át. Záróakkordként csendült fel Vaszi Levente éneke, az úgynevezett régi székely himnusz, majd az új, a mostani. Kifelé menet azt is hallottam egy székely asszonytól, hogy „még a Szent Korona is megmelegedett itt ma”.
Czegő Zoltán
(A Csíkszeredában megjelenő Székelyföld folyóirat és a Lakiteleki Népfőiskola által Márton Áron emlékére hirdetett irodalmi pályázaton lapunk főmunkatársa, Czegő Zoltán a Lakiteleki Népfőiskola különdíjában részesült. Az I. díjat Tar Ildikónak, a II. díjat Oláh Gál Elvirának, a III. díjat pedig Nagy Zoltánnak ítélték oda – a szerk.)
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Nem tekinthetjük percig sem véletlen egybeesésnek, hogy az 1944. szeptemberi szárazajtai gyilkosság évfordulóján került sor a magyar Országházban a Márton Áron-emlékkonferenciára; nem véletlen, ugyanis mindennapi élményünk máig mind a számos gyilkolászás a második világháború végén az ingatag Romániában, mind a nemzeti gyűlölet a román pártok, kormányok részéről. Huszonhárom diákcsapat vetélkedett, a díjazottak fönn ültek az Országház felsőházi üléstermének elnökségi részén. A győzteseket „az ország legszebb munkahelyén” díjazták. Vaszi Levente gyimesi fiatal tanár, nagyszerű tenorénekes azzal vezette be rövid műsorát, hogy „Gyimesben mi is ilyen magasban lakunk, azért nem szédülök itt fenn”.
Megragadó volt látnunk, hogy a csíki, gyergyói székely asszonyok minden alkalommal, amikor hallották Márton Áron egykori püspök nevét, zsebkendőhöz nyúltak. A székelység erkölcsi tartásában nevelkedett a nagy ember, és maga is gazdagította mindazt, ami őt fölemelte kisebbségi, nemzeti politikussá. Ezért is van, lesz nagy értéke annak, talán hagyományként is, hogy a szórványból, az elnyomottak világából jött civilek, fiatalok szólalhattak a magyar Országházban. A szónokokat is beleérthetem mindebbe, ha kijelentem, hogy a konferencia fölért egyetemi szintig tartalmában, megragadó voltában.
Kányádi Sándor életes, megkönnyeztető és derítő elbeszélgetése a szószéken igazi élményt jelentett. „Amikor Márton Áron még a földön járt” – és azt is hozzátehetjük: ma is itt jár köztünk.
A díjakat Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke adta át. Záróakkordként csendült fel Vaszi Levente éneke, az úgynevezett régi székely himnusz, majd az új, a mostani. Kifelé menet azt is hallottam egy székely asszonytól, hogy „még a Szent Korona is megmelegedett itt ma”.
Czegő Zoltán
(A Csíkszeredában megjelenő Székelyföld folyóirat és a Lakiteleki Népfőiskola által Márton Áron emlékére hirdetett irodalmi pályázaton lapunk főmunkatársa, Czegő Zoltán a Lakiteleki Népfőiskola különdíjában részesült. Az I. díjat Tar Ildikónak, a II. díjat Oláh Gál Elvirának, a III. díjat pedig Nagy Zoltánnak ítélték oda – a szerk.)
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)