Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Tankó Mária
5 tétel
2003. november 6.
"A gyimesfelsőloki Lépések Színekben és Formákban Művészetért Alapítvány szervezésében Antalné Tankó Mária Gyimes-völgyi népi gyógyászat című könyvét nov. 8-án mutatja be dr. Kardalus János néprajzkutató. Ebből az alkalomból megtekinthető Timár Károly grafikai kiállítása is. /Könyvbemutató Gyimesfelsőlokon. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 6./"
2005. május 25.
Gyimesbükkön Antalné Tankó Mária magánmúzeumot, tájházat üzemeltet. Antalné Tankó Máriának több könyv jelent meg (Gyimesvölgyi népi gyógyászat, A Gyimesek völgyében élő csángó magyarok hitvilága, 1100 Gyimes-völgyi hímes tojás). Most a Csángó Szövetség felhívására megírta emlékeit a tanítóképzős évekről Bákóban, ezt a Moldvai Magyarság közli. Elmondta, hogy magyar nyelvű tanítóképző működött Bákóban 1953-tól 1957-ig. A Magyar Népi Szövetség érte el, hogy létrehozták a tanítóképzést. 153 községben volt magyartanítás Bákó megyében, és Erdélyből hoztak tanítókat. Akkor Gyergyótölgyest és Gyimesbükköt Bákó megyéhez csatolták, ezért sok tanuló volt ott ebből a két helységből. A magyar tanítóképző a román tanítóképző tagozata volt. Egy osztálynyian voltak magyar képzőben. Ezekben az években Lujzikalagorban volt hétosztályos iskola, a falvakban négyosztályos magyar iskolák voltak. Ha valaki magyarul akarta elvégezni a hét osztályt, annyi volt kötelező, Lujzikalagorban volt bentlakásos iskola a csángóknak. Bodnár Endrének hívták az igazgatót, nagybaconi volt, nemrég halt meg. Először a magyar tanítóképzőt szüntették meg 1957-ben, majd párthatározattal sorra megszüntették a csángó falvalban a magyar iskolákat, 1958-59-ben. /Krebsz János: Így kell éljünk, ahogy lehet. Antalné Tankó Mária – Magyar tanítóképző Bákóban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 25./
2006. május 4.
Csángó-magyar találkozót szerveztek Szombathelyen. A három napos rendezvényre Gyimesbükkről érkeztek a vendégek. A csángók magukkal hozták ősi táncaikat, dalaikat, amelyeket az idősebbektől tanultak. A mai napig őrzik hagyományaikat, bár elszigetelten élnek, amióta 1951-ben Csík megyétől a román Bákóhoz csatolták falujukat, Gyimesbükköt. „Teljesen elszakadtunk a magyar kultúrától ez alatt az idő alatt.” – fogalmazott a Duna Televízió Világunk című műsorában a gyimesbükki Antalné Tankó Mária. A csángó csoport Vas-megye több városában is bemutatta a gyimesbükki történetet feldolgozó „Gyimesi vadvirág” c. színművet. „Ha tiszta gyökereket akarunk találni, tiszta érzéseket, tiszta hitet, akkor érdemes a csángóktól tanulni.” – mondta a Honjáró 64 Egyesület elnöke, Dr. Szabó Ágnes. /Duna TV. hu/
2010. szeptember 26.
Csángó hagyományőrzés Gyimeslokon
Népdalaikban, táncaikban nemzeti kultúránk értékeit őrzik a gyimesiek. Ezeket tenné közkinccsé a gyimesközéploki Csángó Hagyományőrző Ház, melyet a Tatros forrásánál, a csángófesztiválon avattak fel.
- Vetett ágy szőtt lepedőből. Ez meg kenderes lepedő, kenderes ágyterítő. Mind kézzel fonott anyagból készült… – sorolja Tankó Mária Hidegségról. Majd a régi népi mesterségek ismerői meg is mutatják, hogy készültek. A kendőszegen ujjas bunda, hímzett ingek, szőtt lepedők, terítők, cifra kendők. Régen így tárolták a házilag szőtt-varrt ruhákat, hogy ne kezdje ki a moly. A csángó gyermekek nemcsak népviseletüket, de mint kiderült, népdalaikat, táncaikat is ismerik.
Mihók György kezdeményezte a Csángó Hagyományőrző Ház létesítését az 1934-ben községházának épített ingatlanban. Tervének megvalósítását magyarországi és helyi támogatók is segítették. A hagyomány érték – vallja a Budapestről Gyimesbe költöző néprajzkutató.
Naponta tudatosítani kell az emberekben, hogy ez egy olyan érték, ami nélkül nem lehet teljes emberi életet élni, nem lehet teljesen megélni a magyarságot. És hogyha ez a gyimesi hagyományőrző tájház tudatosítja azt az itteni emberekben, hogy milyen értékeik vannak, akkor már betölti a hivatását – vélekedett Halász Péter néprajzkutató.
A csángó kultúra őrzésére hivatott ház a népi mesterségek bemutatói mellett néprajzi konferenciák szervezésére is alkalmas. A közösségi termet a budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményének archív képei és Ádám Gyula gyimesi zenészekről készült fotói díszítik. Csúcs Mária
Duna Televízió. Erdély.ma
Népdalaikban, táncaikban nemzeti kultúránk értékeit őrzik a gyimesiek. Ezeket tenné közkinccsé a gyimesközéploki Csángó Hagyományőrző Ház, melyet a Tatros forrásánál, a csángófesztiválon avattak fel.
- Vetett ágy szőtt lepedőből. Ez meg kenderes lepedő, kenderes ágyterítő. Mind kézzel fonott anyagból készült… – sorolja Tankó Mária Hidegségról. Majd a régi népi mesterségek ismerői meg is mutatják, hogy készültek. A kendőszegen ujjas bunda, hímzett ingek, szőtt lepedők, terítők, cifra kendők. Régen így tárolták a házilag szőtt-varrt ruhákat, hogy ne kezdje ki a moly. A csángó gyermekek nemcsak népviseletüket, de mint kiderült, népdalaikat, táncaikat is ismerik.
Mihók György kezdeményezte a Csángó Hagyományőrző Ház létesítését az 1934-ben községházának épített ingatlanban. Tervének megvalósítását magyarországi és helyi támogatók is segítették. A hagyomány érték – vallja a Budapestről Gyimesbe költöző néprajzkutató.
Naponta tudatosítani kell az emberekben, hogy ez egy olyan érték, ami nélkül nem lehet teljes emberi életet élni, nem lehet teljesen megélni a magyarságot. És hogyha ez a gyimesi hagyományőrző tájház tudatosítja azt az itteni emberekben, hogy milyen értékeik vannak, akkor már betölti a hivatását – vélekedett Halász Péter néprajzkutató.
A csángó kultúra őrzésére hivatott ház a népi mesterségek bemutatói mellett néprajzi konferenciák szervezésére is alkalmas. A közösségi termet a budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményének archív képei és Ádám Gyula gyimesi zenészekről készült fotói díszítik. Csúcs Mária
Duna Televízió. Erdély.ma
2016. szeptember 27.
Árvíz után kevés a segítség a gyimesi Bükkhavaspatakán
Jelentős károkat okozott az augusztus 30-ai felhőszakadást követő árvíz a Gyimesközéplok községközponthoz tartozó Bükkhavaspatakán, a kétségbeesett helybeliek pedig segítségre várnak, sokan azonban nem túl optimisták a támogatásokat illetően – számol be Iszlai Katalin a kronika.ro-n.
Gergely Károly polgármester elmondta, a szakértők véleménye szerint körülbelül 250 ezer lej értékű kárt okozott az árvíz a faluban. „140 köbméter fát tudunk kiosztani első lépésben a károsultaknak, más anyagi forrásunk nincs. Az elosztásánál azonban lehetnek majd viták, hiszen nem lehet arányosan elosztani a fát. Annak jár több, akinél nagyobb kárt okozott az áradás” – vázolta az önkormányzat elképzelését a gyimesközéploki elöljáró.
Elismerte, a dolgukat az sem könnyíti meg, hogy a falu lakói között is vannak nézeteltérések egy ideje. „Ahhoz képest, hogy milyen segítőkészek voltak az emberek, most mindenkinek a saját dolga a legfontosabb, a máséval senki nem törődik” – tette hozzá Gergely. Az egyik helyi lakó, Tankó Mária elpanaszolta, a legbosszantóbb az, hogy a megrongálódott út miatt már az iskolabusz sem jár a falu és a községközpont között, így a szülőknek kell megoldaniuk a diákok ingáztatását. „A kárfelmérésnek amúgy semmi értelme szerintem: öt évvel ezelőtt is ugyanígy jártunk, akkor is felmérték a károkat, de azóta sem kaptunk semmit” – panaszolta Tankó Mária.
A falu végén egy idős testvérpár elmondta, nyugdíj hiányában zöldségtermesztésből és állattenyésztésből éldegéltek egyik napról a másikra, az árvíz után azonban semmijük nem mAradt. „A hegyről lezúduló víz szó szerint elvitt mindent, ami az útjába került. Elmozdította az istállót és a fásszínt legalább 20 métert sodorta a víz, amíg egy fába meg nem akadt. Odavesztek a szerszámaink, tűzifánk sem mAradt és a tyúkjaink is eltűntek az udvarról” – panaszolta el az idős hölgy. Mint mondta, az öt évvel ezelőtti áradások után biztosítást kötöttek, így pár napja a biztosítótársaság egyik képviselője a helyszínen járt, majd a felmérés után 2000 lej gyorssegélyt ajánlott fel a testvérpárnak, de nem fogadták el, mivel az összeg „semmire nem lett volna elég” – írja a kronika.ro.
Erdély.ma
Jelentős károkat okozott az augusztus 30-ai felhőszakadást követő árvíz a Gyimesközéplok községközponthoz tartozó Bükkhavaspatakán, a kétségbeesett helybeliek pedig segítségre várnak, sokan azonban nem túl optimisták a támogatásokat illetően – számol be Iszlai Katalin a kronika.ro-n.
Gergely Károly polgármester elmondta, a szakértők véleménye szerint körülbelül 250 ezer lej értékű kárt okozott az árvíz a faluban. „140 köbméter fát tudunk kiosztani első lépésben a károsultaknak, más anyagi forrásunk nincs. Az elosztásánál azonban lehetnek majd viták, hiszen nem lehet arányosan elosztani a fát. Annak jár több, akinél nagyobb kárt okozott az áradás” – vázolta az önkormányzat elképzelését a gyimesközéploki elöljáró.
Elismerte, a dolgukat az sem könnyíti meg, hogy a falu lakói között is vannak nézeteltérések egy ideje. „Ahhoz képest, hogy milyen segítőkészek voltak az emberek, most mindenkinek a saját dolga a legfontosabb, a máséval senki nem törődik” – tette hozzá Gergely. Az egyik helyi lakó, Tankó Mária elpanaszolta, a legbosszantóbb az, hogy a megrongálódott út miatt már az iskolabusz sem jár a falu és a községközpont között, így a szülőknek kell megoldaniuk a diákok ingáztatását. „A kárfelmérésnek amúgy semmi értelme szerintem: öt évvel ezelőtt is ugyanígy jártunk, akkor is felmérték a károkat, de azóta sem kaptunk semmit” – panaszolta Tankó Mária.
A falu végén egy idős testvérpár elmondta, nyugdíj hiányában zöldségtermesztésből és állattenyésztésből éldegéltek egyik napról a másikra, az árvíz után azonban semmijük nem mAradt. „A hegyről lezúduló víz szó szerint elvitt mindent, ami az útjába került. Elmozdította az istállót és a fásszínt legalább 20 métert sodorta a víz, amíg egy fába meg nem akadt. Odavesztek a szerszámaink, tűzifánk sem mAradt és a tyúkjaink is eltűntek az udvarról” – panaszolta el az idős hölgy. Mint mondta, az öt évvel ezelőtti áradások után biztosítást kötöttek, így pár napja a biztosítótársaság egyik képviselője a helyszínen járt, majd a felmérés után 2000 lej gyorssegélyt ajánlott fel a testvérpárnak, de nem fogadták el, mivel az összeg „semmire nem lett volna elég” – írja a kronika.ro.
Erdély.ma