Strasbourgba jutott a székely zászló üldözésének ügye
Tőke Ervin, a Néppárt csíkszéki elnöke, csíkszeredai önkormányzati képviselő panaszt nyújtott be az Emberi Jogok Európai Bíróságára a marosvásárhelyi táblabíróság 176/2016-os döntése ellen, melyben Csíkszereda polgármesterét arra kötelezték, hogy a városháza gyűlésterméből Székelyföld és Csíkszereda város zászlaját eltávolítsa. Panasza összeállításában a Jogaink egyesület segített az EMNP csíkszéki elnökének.
A csíkszeredai városháza tanácsterméből a székely, magyar, illetve a városzászlót el kellett távolítani, ugyanis az elveszített perekkel kimerültek a hazai jogorvoslati lehetőségek. A pert a Dan Tanasa vezette „jogvédő” szervezet indította abból a célból, hogy kötelezzék a polgármestert a városházán elhelyezett minden olyan zászló eltávolítására, amelyeket szerintük törvénytelenül helyeztek ki oda. Dan Tanasa a pert első és másodfokon is megnyerte, ezért a bíróság jogerős végzése értelmében végre kellett hajtani az ítéletet.
Tőke Ervin szerint létezik egy egész sor törvényes előírás, amelyeket az ügyben eljáró bíróságok megsértettek, egyeseket annak ellenére hogy az alperes, illetve a perbe beavatkozási kérelmet benyújtó Füleki Zoltán tételesen felhívta rájuk a figyelmüket.
Többek között a képviselő megemlíti a következőket:
- A közigazgatási bíróságokról szóló 554/2004-es törvény is, meg a Polgári Perrendtartási Törvénykönyv is előírja, hogy csak az fordulhat a bírósághoz, aki az adott ügyben érdekelt, és az az érdek meghatározott, jogos, személyes és aktuális kell legyen. Ebben az esetben a felperes nem is hivatkozott ilyen érdekre, sem a 2015 áprilisi levelében, sem a keresetben.
- A per a közigazgatási bíróságon zajlott, holott, amint azt a polgármester a válasziratában, a mellékletek 10. oldalán jelezte, egy zászló kitűzése nem közigazgatási cselekedet, tehát nem tartozik ennek a bíróságnak a hatáskörébe.
- A felperes azt sem bizonyította semmilyen módon, hogy egyáltalán létezik, hogy a keresetet aláíró Dan Tanasa az egyesület elnöke, illetve hogy az egyesület megbízta őt azzal, hogy ebben a konkrét ügyben képviselje, holott a Polgári Perrendtartási Törvénykönyv kötelező feltételként rögzíti ezeket, melyek ha nem teljesülnek, akkor a keresetet hivatalból vissza kell utasítani, napirendre sem kell tűzni.
- A Polgári Perrendtartási Törvénykönyv 64. cikkelye értelmében Füleki Zoltán beavatkozási kérelme kapcsán a táblabíróság ki kellett volna kérje a felek véleményét arról, majd döntenie kellett volna annak jóváhagyása ügyében, s csak utána tárgyalhatta volna érdemben az ügyet másodfokon.
- Ezen túlmenően, látni kell, hogy a felperes kérése Magyarország zászlajára vonatkozott, a 176/2016-os ítélet minden olyan zászlóra, ami nem szerepel a 75/1994-es Törvényben, a másodfokon született 361/R/2016-os határozat pedig, amint az a mellékletek 23. oldalán látható, a székely zászlóra vonatkozóan fogalmaz meg álláspontot, holott a perben korábban se a felperes, se az alperes, se a törvényszék nem tett említést erről a zászlóról. Nyilvánvaló tehát, hogy a másodfokú ítélet tárgyi tévedésen alapul, ezért azt a rendkívüli jogorvoslati kérés nyomán meg kellett volna semmisíteni, hisz ezt írja elő a Polgári Perrendtartási Törvénykönyv 503. cikkelye 2. bekezdésének 2. pontja.
- A legsúlyosabb probléma azonban az, hogy a jogerős ítélet arra kötelezi a város polgármesterét, hogy õ maga is sértsen meg érvényben levő törvényeket. Ugyanis az egyik zászló amit el kellett távolítson a város zászlaja volt, Márpedig a helyi közigazgatási törvény értelmében a polgármester kötelessége végrehajtani a helyi képviselőtestület határozatait, s azok közül a 71/1994-es határozat kimondja, hogy a város zászlaját ki kell tűzni a helyi középületekben és azok bejáratához.
A diszkrimináció tilalmára vonatkozó 137/2000-es Kormányrendelet 2. cikkelyének 4. bekezdése kimondja, hogy tilos és büntetendő minden olyan cselekedet, ami hátrányos helyzetbe hoz például egy közösséget, márpedig az által hogy Csíkszeredában a városházán nincs kitűzve a város illetve a régió zászlaja, a város lakóiból álló közösség hátrányos helyzetben van az ország összes többi településeinek a lakóival szemben, mert azok településein ilyen tilalom nem létezik.
Romániában nem létezik olyan törvény ami tiltaná a 75/1994-es Törvényben szereplő zászlókon kívüli bármilyen zászló kitűzését. Az ügyben eljáró bíróságok arra hivatkoztak, hogy az említett törvény korlátozó jellegű, ami igaz, de csak olyan értelemben, hogy rögzíti, hogy más országok zászlait csak bizonyos körülmények között szabad kitűzni az ország területén, és nem olyan értelemben, hogy csak más országok zászlait szabad kitűzni.
itthon.ma/erdelyorszag

Tanasă szerint változni fog a helyzet Hargita és Kovászna megyében
A Hargita, Kovászna és Maros megyei románok képviselőinek hétvégi székelyudvarhelyi találkozóján a különböző szónokok főként az autonómiatörekvések ellen érveltek, illetve a Hargita és Kovászna megyei településeken meghozott, majd a törvényszéken érvénytelenített önkormányzati autonómiapárti határozatokról értekeztek, nem utolsósorban pedig a székelyföldi román közösségek elnyomásának kérdéséről és a közösség nehézségeiről tárgyaltak.
„Itt nehezebb a helyzet, hiszen a lakosságnak csak 2,48 százaléka román, de nekik is tudniuk kell, hogy számon tartjuk őket, és a közgyűléssel jelezzük, hogy mellettük vagyunk” – fogalmazott Ioan Sabău-Pop, a fórum elnöke. A megbeszélésen jelen volt Sebastian Cucu, Kovászna megye prefektusa, Gheorghe Baciu Kovászna megyei szenátor (PMP) és Octavian Goga kovásznai képviselő (PMP), valamint Dumitru Acu, az ASTRA (Asociația Transilvană pentru Literatura Română și Cultura Poporului Român) vezetője. A mintegy ötven részvevő között a három megyéből érkezett román polgármesterek és önkormányzati képviselők mellett civil szervezetek képviselői is voltak, és eljött Dan Tanasă blogger is. Noha Lucian Goga Maros megyei prefektust is meghívták, ő nem tudott megjelenni az eseményen, néhányan ezt nehezményezték is, miként azt is, hogy a székelyudvarhelyi románok sem vettek részt a közgyűlésen. „Kiegyensúlyozott, de ugyanakkor határozott és alkotmányos állást kell foglalnunk az úgynevezett Székelyföldnek autonómiát előirányzó törvénytervezettel kapcsolatosan, amelyet január 26-án publikáltak Románia Hivatalos Közlönyében” – fogalmazott Sabău-Pop. Szerinte az autonómiát előirányzó törvénytervezetnek csak a közbeszédben és legfeljebb ötlet szintjén kellene megmaradnia. Az állampolgári kezdeményezésről több átfogó tanulmányt is készítettek, többek közt a Román Tudományos Akadémia kutatói, ezeket kinyomtatva kapták meg a részvevők, és a közgyűlésen röviden be is mutatták a kutatások eredményeit.
„Reméljük, a parlament nem hagyja jóvá. Olyan információink is vannak, hogy még a kezdeményezői sem reménykednek ebben, de azt akarják, hogy forró legyen a helyzet. Ez románellenes pszichózist eredményez” – fogalmazott Ioan Sabău-Pop, aki szerint az autonómiával egy párhuzamos állam alakulna ki, amely rátelepedne a román államra. Képzeljék el, ha most ennyi panasz és elégedetlenség érkezik a román közösségektől, amelyek önállóan nem tudnak védekezni, mi történne, ha létrejönne egy állam az államban? – tette fel a kérdést. Szerinte meg kell előzni az autonómiát.
Veres Réka / Székelyhon.ro

Nem önfeladás, ha adunk románjainknak – és nem pofont!
Annak ellenére vélem igaznak a címben megfogalmazott állítást, hogy a székelyföldi románok udvarhelyi fórumán elhangzottak vérlázítóak. Nem csak a felszólalók, előadók rázzák egyre fokozottabban azt a bizonyos pofonfát, hanem felháborító maga az a tény is, hogy ezeken a magyarellenes és szélsőséges rendezvényeken részt vesznek a magyar megyék prefektusai is. Akik még csak kísérletet sem tesznek arra, hogy saját hülyeségeikkel szembesítsék a Dan Tanasă féléket, de legalább utalnának arra, hogy teljesen párhuzamos világot építenének a hazug üzenetek mellett, vagy éppen azoknak köszönhetően. De visszafogom magam, mert zsákutca az övék... Mondom is, hogy miért.
Tanasă szerint változni fog a helyzet Hargita és Kovászna megyében Azért harcolok, hogy Romániában betartsák az alkotmányt és a törvényt. Ezt csak azért, hogy bizonyítsam, nem vagyok tehetetlen – mondta Dan Tanasă szombaton a székelyföldi románok udvarhelyi fórumán, akit idefelé jövet igencsak felbosszantott, hogy magyar, székely zászlókat és „idétlen feliratokat” látott. Elismerem, nagyon nehéz kilépni abból az értelmezési tartományból, mely népszerű, divatos, zsigerből jönne és a másik ellenében határoz meg minket, azaz igencsak kényelmes. Márpedig téves út kizárólag az ellenféllel, ellenséggel(?) szemben meghatározni önmagunkat. És ez akkor is tévút, ha a „másik” oldal/fél ezt teszi – több mint egy évszázada.
Románok civil fóruma: érvényesültek a gyulafehérvári kiáltványban tett ígéretek A romániai magyar pártoknak és civil szervezeteknek címzett, az interetnikus kapcsolatok normalizálására vonatkozó határozatot fogadtak el szombaton Székelyudvarhelyen a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma közgyűlésének résztvevői.
Én nem vagyok a politikai korrektség (pc) vívmányainak megszállottja, az elhallgatás, szőnyeg alá söprés álságos, és nem is kenyerem. Mégis, ha többségben vagyunk, pozitívan kell diszkriminálnunk kisebbségeinket itt, Székelyföldön.
Akkor is, ha ezt ők (vagy bárki más) gyengeségnek tartaná, netán győzelemként élné meg. Akkor is, ha a román (nemzet)állam számára mi nemzetbiztonsági kockázatot jelentünk csak azért, mert magyarok/mások vagyunk. Kapjanak meg mindent, amit nem ellenünkben kérnek – tőlünk. Meggyőződésem, hogy nem lesznek többek, ha mi kevesebbek leszünk, és fordítva. Nemcsak lélekszámra gondolok most, hanem jogokra és mindarra, ami őshonos nemzetiségként a jussunk. Gesztusokat kell tennünk akkor is, ha emberöltői léptékben nem számíthatunk viszonzásra, ha szándékainkat félreértik – szervezett-tervezetten és készakarva. Nem miattuk, magunk miatt kell így eljárnunk, ha remélni akarjuk, hogy egyszer – a távoli jövőben – ez majd megtérül. Akkor lehet hitelesen érzékelni bármelyik kisebbség problémáit, ha azokat nem a többség, hanem maga az adott kisebbség fogalmazza meg. A többi csak intrika és szemfényvesztés.
Szőke László / Székelyhon.ro

Árus Zsolt felvette a kesztyűt Dan Tanasăvel szemben
Nem a székelyföldi románok érdekeit védi, hanem a magyarság jogait sérti a magyar intézmények ellen indított perei nyomán közismertté vált Dan Tanasă – jelenti ki Árus Zsolt.
Miután végigolvasta a Tanasă pereiről megjelent információkat és az illető blogját is, Árus Zsolt arra a következtetésre jutott, hogy az önmagát a románok jogvédőjének nevező Tanasă senkinek a jogait nem védi, csak a magyarokat támadja. A több tucat per között nincs egyetlen egy sem, aminek a témája valami olyasmi lenne, hogy valahol valami csak magyarul van kiírva, és írják ki románul is. Nem az a perek tárgya, hogy valamelyik közhivatalban nem tudott volna szót érteni románul. Azaz, nem az a gondja, hogy az esetleges románok elleni diszkriminációra hívja fel a figyelmet. Kivétel nélkül az összes per témája vagy az, hogy valahonnan távolítsanak el egy zászlót (legyen az a településé, Székelyföldé vagy valamely más országé), vagy pedig az, hogy valahonnan távolítsanak el egy magyar feliratot – fogalmaz Árus Zsolt. Hozzáteszi, Tanasă közéleti megszólalásai szintén nem a jogvédelemről szólnak, hanem ezekben vagy szidja a magyarokat, mert túl sok jogot követelnek maguknak, vagy pedig szidja a hatóságokat (parlament, kormány, prefektusok stb.), mert azok túl sok jogot biztosítanak a magyaroknak. Ebből szűri le Árus Zsolt a következtetést egy ember, akinek a tevékenységére ezek jellemzők, nem jogvédő, hanem elvakult nacionalista, jogsértő. „Hogy ez mennyire így van, azt tökéletesen mutatja a blogja, ahová rendszerint provokatív »híreket« tesz fel (hogy ezek a magyarok már megint miket követelnek, meg hogy a hatóságok miképpen hordozzák a tenyerükön a magyarokat), majd szemforgatva arra biztatja az olvasókat, hogy mondjanak véleményt. A névtelenül írható vélemények pedig – minő meglepetés – nagyrészt magyarellenesek, rágalmazók, sértők és fenyegetők. Ezek pedig ott virítanak hónapok vagy évek múltával is, esze ágában nincs bárkit fegyelmezni, netán a hozzászólásokat moderálni vagy törölni. Sőt, néha biztatóan ő is beleszól, még vadabb bejegyzésekre sarkallva ezzel a hozzászólókat” – állapítja meg Árus. Ez azonban büntetendő – szögezi le Árus Zsolt, és közli, panaszt nyújtott be az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz, amiben azt kéri, állapítsák meg, hogy Dan Tanasă több rendben és súlyosan megsértette a diszkrimináció tilalmára vonatkozó jogszabályt, ezért büntessék meg, s ráadásképpen kötelezzék arra, hogy a megbüntetésére vonatkozó határozatot hozza nyilvánosságra a sajtóban.
Gergely Imre / Székelyhon.ro

A Dan Tanasă-féle perek hátteréről
Minél több a Dan Tanasă vezette Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) által megnyert per a székelyföldi önkormányzatok ellen, annál nehezebb lesz a magyarság számára kedvező döntést elérni a hasonló ügyekben, ugyanis az ADEC következetesen a már megnyert perek határozatait mellékeli az újabb keresethez. Cikkünkben az egyesület tevékenységét vázoljuk, kitérve a jogi akcióiban általa alkalmazott gyakorlatra.
Mi is az az ADEC (Asociația Civică pentru Demnitate în Europa), azaz a Méltóságért Európában Polgári Egyesület? Már a névválasztás is érdekes, azt sugallja, mintha a magyar nyelvű feliratok és székely zászlók lennének Románia legnagyobb emberi méltóságot tipró problémái és valóban méltóságbeli kérdések volnának. Az ADEC egy olyan civil szervezet, jogi szempontból egyesület, amely a székely, illetve magyar zászló kitűzése és a magyar Községháza, valamint Városháza feliratok ellen indított jogi akciói által vált hírhedtté. Leginkább nacionalista jellegű tevékenységet folytat, így a név nagyon megtévesztő. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem egy állami intézmény és nem a többségi nemzet álláspontját képviseli. Nem egy menetelős, skandálós, felvonulós, akár a fizikai erőszaktól sem visszariadó társaság, inkább jogi úton próbálja nyomás alatt tartani a közigazgatást. Lustának semmiképpen nem nevezhető, hiszen információink szerint pert indított Csíkrákos, Csíkszereda, Csíkdánfalva, Csíkkozmás, Gyergyószentmiklós, Korond, Székelykeresztúr, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, Madéfalva, Felsőboldogfalva önkormányzata, valamint Hargita megye tanácsa ellen, továbbá kérelmeket nyújtott be Sepsiszentgyörgy, Csíkcsicsó, Gyergyóditró, Makfalva, Csíkszentdomokos önkormányzatához, illetve Kovászna Megye Tanácsához és a megye több településének polgármesteri hivatalához a magyar feliratok és székely zászlók ellen. A tevékenység, amit az egyesület végez, tulajdonképpen bármely polgárnak jogában áll, úgymond (vissza)él jogaival, amihez a 2002/27-es kormányrendelet és a 2004/554-es számú törvény biztosít jogalapot. Az első lépés rendszerint egy kérelem benyújtása, ami a székely zászló vagy a magyar községháza, városháza felirat eltávolítására szólít fel.
Amennyiben az ADEC nincs megelégedve a kérelem elbírálásával, azaz visszautasítják a zászló leszedését vagy a felirat eltávolítását, a törvényszékhez fordul, és rendszerint nyer. Ahogy a számára kedvező ítéletek gyűlnek, úgy lesz egyre nehezebb a joggyakorlat megváltoztatása, ugyanis következetesen a már megnyert határozatokat mellékelik a következő kereset irataihoz. Ezért válhat szükségessé az összefogás a székelyföldi önkormányzatok között, valamint az előző esetek közös kivizsgálása, új stratégiák kidolgozása, hiszen ha papagáj módjára újra és újra ugyanazt hajtogatják a bíróság előtt, nem számíthatunk változó végkimenetelre. A gyakorlatban rendszerint a kérelem visszautasításának két formája közül választanak az önkormányzatok: az egyik a határozott visszautasítás, amikor a közigazgatási intézmény indokoltan vagy megindokolatlanul nemmel válaszol az ADEC által beterjesztett kérésre, a másik pedig a válasz egyszerű mellőzése. Továbbá van egy harmadik formája is a kérések visszautasításának: az, amikor az intézmény pozitívan bírálja el a kérést, de nem teljesíti azt. A szakemberek szerint a perekben is új stratégiákat és ötleteket, megoldásokat kell kipróbálni, és nem utolsósorban szükséges, hogy a romániai magyarságot képviselő politikusok gyors lépéseket tegyenek ezen problémák megoldására. Szilágyi István kisebbségjogász véleménye Az ADEC mögött nem más, mint a hírhedt Dan Tanasă, a székelyföldi románság önjelölt „jogvédője” és „oknyomozó” bloggere áll, aki szemlátomást a szervezett pereskedés kedvéért hozta létre ezt az álszent elnevezésű civil szervezetet. A perbéli jogalanyiság szempontjából ugyanis előnyösebb, hogy egyesülete a román nemzeti érdekek védelmezőjének tünteti fel magát, és nem magánszemélyként vagy egyszerű állampolgárként kezdeményezte a magyar feliratok és zászlók elleni pereket. Az évek során azt tapasztalhattuk, hogy Tanasă a törvényesség és igazságosság leple mögé bújva sorra kereste fel a magyarlakta megyék román prefektusait, hogy nyomást gyakoroljanak vagy akár bepereljék a magyar önkormányzatokat. Kovászna megyében nyomban síkra szállt a kormány képviselője a románság érdekében, és a prefektus személyének gyakori váltogatása sem zavarta meg a folyamatot, ámde a Hargita megyei prefektus, Jean-Adrian Andrei nem volt mindig hajlandó eleget tenni Tanasă abszurd kéréseinek. Tulajdonképpen erre az akadályra vezethető vissza a magánúton történő pereskedés és az ADEC létrehozásának ötlete. Az ADEC nevében Tanasă gyakorlatilag semmi mást nem tesz, mint hogy felhívja az önkormányzatok és a bíróságok figyelmét arra, hogy a zászlók és a feliratok kihelyezésére nincs törvényes alap. A felperes tehát nem hivatkozik konkrét tiltásra, hanem mindössze a törvényes előírás hiányát hangsúlyozza perkereseteiben. Pedig az egyik közismert jogi alapelv értelmében ami nem kifejezetten tilos, azt szabad volna, ám a prefektusok és az ADEC éppen ennek ellenkezőjét állítják, és azt látjuk, hogy a bíróságok sorra nekik adnak igazat. A gyakorlat pedig azt mutatja, hogy a precedenst már igen nehéz megdönteni, ezért is olyan fontos a törvényes keret kiegészítése és egyértelmű megfogalmazása.
Fazakas László / Székelyhon.ro

Pert vesztett Dan Tanasă a nagykárolyi táblaügyben
A főleg Székelyföldön akciózó magyarellenes Dan Tanasă pár évvel ezelőtt a Szatmár megyei Nagykárolyban két magyar nyelvű emléktábla miatt nyújtott be keresetet a Nagykárolyi Polgármesteri Hivatal ellen. Egy elhúzódó peres eljárás végén döntött a bukaresti törvényszék: nem kell magyar irodalmi szövegrészleteket is tartalmazó emléktáblákat románra fordítani.
A valamikori megyeházán – melyben jelenleg a Iuliu Maniu Műszaki Líceum működik – egy tábla hirdeti, hogy 1829 és 1834 között vármegyei jegyzőként ott dolgozott Kölcsey Ferenc. Egy másik épületen, az 1-es Számú Általános Iskola falán Petőfi Sándornak még 2003-ban állítottak emléket, aki egyébként Nagykárolyban ismerkedett meg későbbi feleségével, Szendrey Júliával.
A két tábla ellen Dan Tanasă a Civil egyesület az európai méltóságért nevében indított eljárást arra a törvényi rendeletre hivatkozva, miszerint nem lehet kizárólag magyar nyelvűnek lenniük az emléktábláknak, hanem felül az ország hivatalos nyelvén, románul kell szerepelnie a feliratoknak, és esetleg alatta magyarul. Két esztendeje felszólították a helyhatóságot, hogy harminc napon belül távolítsa el ezeket az emléktáblákat, és helyeztessen ki újakat, melyeken felül az állam nyelvén szerepeljen a szöveg.
Kovács Jenő polgármester, az RMDSZ nagykárolyi szervezetének elnöke keddi közleményében közölte, annakk ellenére, hogy a pert megnyerték, új táblákat fognak kihelyeztetni, mégpedig olyanokat, amelyeken mind a Petőfi-strófa, mind a Kölcsey-részlet román fordítása is olvasható. Erdély.ma

Kereszttűzben
Kezdjük mindjárt a végén. Még ki sem hirdette az államfő, máris támadja a múlt héten magszavazott törvényt, amely biztosítja a kisebbségek anyanyelvhasználati jogát a kórházakban és a szociális intézményekben a magyar közösség szimbólumhasználata elleni pereiről ismert Dan Tanasă, a Hargita-Kovászna megyei „elnyomott” románok önjelölt érdekvédője, aki zászlajára tűzte, hogy bármi áron megvédi a magyar megyék románjait a „többségi elnyomástól”. Szerinte a jogszabály célja „az etnikai tisztogatás az erdélyi kórházakban”, és újabb lépést jelent „a magyar nyelv hivatalosítása” terén. Párhuzamot von az új törvény és a közigazgatási törvény között, amelyet ugyancsak „etnikai tisztogatásra” használt az RMDSZ a Székelyföldön, lehetővé téve, hogy Hargita és Kovászna megyében „csak magyarokat alkalmazzanak a polgármesteri hivatalokban és az önkormányzati intézményekben”. Azt állítja, hogy most a kórházak következnek, és az RMDSZ a törvényt etnikai tisztogatásra fogja felhasználni az erdélyi kórházakban.
De egyes jogvédő szervezetek szerint sem bővültek a nyelvi jogok az egészségügyi törvények módosításával, és félrevezetőnek nevezik a nyelvi jogok bővülésének „ünneplését”. Szerintük a törvények nem rendelkeznek a kisebbségekhez tartozó páciensek anyanyelven történő ellátásának biztosításáról, mindössze a kisebbségek nyelvét beszélő szakemberek alkalmazását teszik kötelezővé ezekben az intézményekben, bár a kisebbségi nyelvi jogok lényege pontosan az, hogy a román nyelv ismeretétől függetlenül is használható legyen a magyar.
Miről is van szó?
A minap elfogadott szabályzó előírja, hogy az egészségügyi és szociális intézményekben kötelesek lesznek magyar nyelvet ismerő szakszemélyzetet alkalmazni annak érdekében, hogy a magyar anyanyelvű betegeknek lehetősége legyen a teljes körű anyanyelvű asszisztenciára. Azonban a törvény alkalmazási módszertana fogja meghatározni majd, hogy milyen szakembereket kell a kórházi és szociális intézményeknek alkalmazni ahhoz, hogy a beteg teljes körű, anyanyelven történő szolgáltatást kapjon ezekben az intézményekben. A minisztériumnak úgy kell kidolgoznia az érintett intézmények működési módszertanát, hogy figyelembe veszi ennek a törvénymódosításnak az előírásait, nevezetesen az anyanyelvet ismerő személyzet alkalmazására vonatkozókat. Ez a kötelezettség pedig szerepel a törvény szövegében.
Tény, hogy a jogszabályok ellenére Romániában nehézkes a kisebbségi nyelvek használata akár a közigazgatásban, akár az igazságszolgáltatásban, és minden nyelvi diszkrimináció esetén jogok sérülnek. Kétségkívül sok még a tennivaló nyelvi jogaink bővítése és alkalmazása terén. Érthető Dan Tanasă „aggodalma”, hiszen abból él, hogy tüzet okád mindenre, ami magyar, de a magyar érdekvédők támadása talán kissé elhamarkodott.
MÓZES EDITH / Népújság (Marosvásárhely)

Mikóújfalut is elérte a székelyzászló-üldözés
Április végéig kell eltávolítania a székely zászlót a mikóújfalusi községháza előtti emlékműről. A polgármester azt tervezi, hogy helyette a templomkertben két székely lobogót húznak fel.
A mikóújfalusi községháza előtti emlékműre felhúzott székely zászló eltávolítására szólította fel az önkormányzatot a Kovászna megyei prefektúra. Demeter Ferenc, a háromszéki község polgármestere a Krónikának elmondta: a kormányhivatal alkalmazottai rutinellenőrzést tartottak az önkormányzatnál, ennek során tűnt fel nekik a székely lobogó, amelyet a községháza előtt álló, az I. és a II. világháborús hősök emlékművére tűztek ki.
A prefektúra azzal érvelt, hogy az emlékmű közterületen van, így ott nem loboghat a székely zászló, és felszólították a községvezetőt, hogy április 30-áig távolítsa el a kifogásolt szimbólumot. A mikóújfalusi elöljáró közölte: még egyeztet az önkormányzattal és a hivatal jogászával, de valószínűnek tartja, hogy – több más székelyföldi településhez hasonlóan – eleget tesznek a prefektúra felszólításának, eltávolítják a közterületről a székely zászlót, és a templomudvarban, tehát az egyház területén húznak fel nem is egy, hanem két lobogót.
A Kovászna megyei önkormányzat nemrég összesítést készített, amely szerint a háromszéki prefektusok az elmúlt öt év során 104 esetben 96 eljárást kezdeményeztek anyanyelv- és szimbólumhasználat miatt. Tamás Sándor megyei tanácselnök korábban elmondta: az öt év alatt a tisztségben lévő négy kormánymegbízott három különböző típusú eljárást indított. Egyrészt kiállítottak két büntetőjogi jegyzőkönyvet, ugyanakkor 44 felszólítást küldtek az önkormányzatoknak, amelyek egy része eleget tett az utasításnak, többen azonban megtagadták azt, ennek nyomán a prefektúra bírósághoz fordult.
A szimbólumhasználat kapcsán indított bírósági eljárásokat többnyire elveszítik az önkormányzatok – mint ahogyan az Hargita megyében is jellemzően történik, ahol azonban többnyire nem a prefektúra, hanem a magyarellenes feljelentéseiről ismert Dan Tanasă, illetve az általa vezetett egyesület kezdeményezi a székely zászlók és magyar feliratok eltávolítását.
Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)

Strasbourgban védenék meg a csíkszeredai Városháza feliratot
A strasbourgi bírósághoz fordulnak a néppárt tanácsosai, mivel a csíkszeredai polgármesteri hivatal a hazai törvények által biztosított minden jogi lehetőséget kimerített annak érdekében, hogy megvédje a Városháza feliratot.
A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak a csíkszeredai Városháza felirat ügyében az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) képviselői. Soós Szabó Klára, Tőke Ervin és Márk Dezső önkormányzati képviselők bejelentették: csíkszeredai polgárokként nyújtanak be keresetet ez ügyben. Mindezt sajtótájékoztató keretében jelentette be kedden Tőke Ervin csíkszeredai önkormányzati képviselő, s mint mondta, a Jogaink Egyesület segítségével összeállítottak egy dokumentációt a Városháza felirat eltávolítása kapcsán, amelyet elküldenek a strasbourgi bíróságához. Mint ismeretes, február közepén a marosvásárhelyi ítélőtábla elutasította azt a rendkívüli perorvoslati kérelmet, amelyet Csíkszereda polgármesteri hivatala és a helyi önkormányzat nyújtott be, a Városháza felirat eltávolításáról rendelkező jogerős ítélet megsemmisítését kérve. A felirat még a helyén van, de el kell távolítani az épületről. A Városháza felirat eltávolításáért a magyarellenes feljelentéseiről ismert Dan Tanasă által vezetett Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) nyújtott be keresetet még 2015 novemberében. Tőke Ervin emlékeztetett, Romániában kimerültek a jogorvoslati lehetőségek, hiszen a polgármesteri hivatal másodfokon is elveszítette a pert a feliratügyben. Az ítélet nem minden pontját tekintjük jogszerűnek. A felirat egyébként nem a polgármesteri hivatalt, mint intézményt jelöli, hanem magát az épületet, abban az épületben pedig több intézmény is működik” – mutatott rá Tőke Ervin, aki szerint az ítélet végrehajtása jogsértésre kötelezné a polgármestert több ügyben is: egyik, hogy az épület műemlék, ezért a homlokzatáról nem lehet levenni, vagy épp feltenni a feliratokat. Másik, hogy a felirat levétele által diszkriminálják a város magyar közösségét a románokkal szemben. A közigazgatási törvények értelmében amennyiben egy településen egy kisebbség aránya meghaladja a húsz százalékot, román és magyar felirat is kell legyen a közintézményeken. Csíkszereda esetében ez több mint nyolcvan százalék. Egyértelmű diszkriminációra kényszeríti a polgármestert az ítélet” – számolt be Tőke Ervin. Hozzáfűzte, azok a városlakók, akik tenni szeretnének ez ügyben, keressék meg őket, a segítségükkel a csíkszeredai polgárok is beszállhatnak a perbe. Tőke Ervin kijelentése kapcsán fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy az épület valóban műemlék, de a Városháza felirat csak a 90-es években került fel a homlokzatra, nem pedig az építéskor, akkor ugyanis megyeházának épült. Továbbá megjegyzendő, hogy a Városháza felirat majdani – esetleges – eltávolítása után valóban nem marad kétnyelvű felirat az épületen, ilyen ugyanis jelenleg sincs a polgármesteri hivatal bejáratánál. Az épületen jelenleg nem jelölik, hogy abban székel Csíkszereda polgármesteri hivatala és helyi tanácsa. Krónika (Kolozsvár)

Strasbourgban indítanak pert a Városháza feliratért
Az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordulnak az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) csíkszeredai önkormányzati képviselői, hogy megvédjék a polgármesteri hivatal homlokzatán magyarul olvasható Városháza feliratot, amelynek eltüntetésére jogerős bírósági végzés kötelezi az önkormányzatot.
Csíkszereda Polgármesteri Hivatala a romániai törvények által biztosított minden jogi lehetőséget kimerített a felirat védelmében, beleértve a tavalyi jogerős bírósági végzés ellen beterjesztett rendkívüli jogorvoslati kérelmet is, amelyet február közepén utasított el a marosvásárhelyi táblabíróság. A Városháza felirat eltávolításáért a magyarellenes feljelentéseiről ismert Dan Tanasă blogger által vezetett Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) nyújtott be keresetet 2015 novemberében. A bíróság mind első fokon, mind másodfokon elfogadta a felperes érvelését, amely szerint a román intézménynév magyar megfelelője a polgármesteri hivatal, nem pedig a városháza. Soós Szabó Klára, Tőke Ervin és Márk Dezső önkormányzati képviselő bejelentette: csíkszeredai polgárokként nyújtanak be keresetet az ügyben az EJEB-hez, mivel diszkriminációnak tartják, hogy a több mint 80 százalékban magyarok lakta településen az önkormányzatot arra kötelezik, hogy egy műemlék épületről eltávolítson egy magyar feliratot, amiért abban – más intézmények mellett – a polgármesteri hivatal is működik. Az EMNP képviselői a bírósági döntéssel elégedetlen csíkszeredai polgárokat is arra biztatták, hogy csatlakozzanak a strasbourgi perhez.
Az elmúlt évtizedekben számtalan székelyföldi településen helyezték vissza a felújított polgármesteri hivatalok homlokzatára a vakolatból kidomborított vagy a vakolatra festett Városháza, illetve Községháza feliratot. A székelyföldi románokat ért, vélt jogsérelmek ellen fellépő ADEC és alapítója több tucat pert indított e feliratok ellen, a bíróságok pedig valamennyi esetben helyt adtak keresetének. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Műemlékvédelmi engedéllyel lehet csak levenni a Városháza feliratot
Noha jogerős bírósági ítélet rendelkezik arról, hogy el kell távolítani a Városháza feliratot a csíkszeredai polgármesteri hivatalnak is otthont adó épületről, ez valójában nem ilyen egyszerű: a beavatkozás ugyanis engedélyköteles, és ezt a jóváhagyást a polgármesteri hivatalnak kell kérnie.
Nem volt még ilyen esetük – így jellemezte a csíkszeredai Városháza felirat eltávolítása kapcsán kialakult helyzetet Bakos László. A Hargita Megyei Kulturális Igazgatóság vezetőjét arról kérdeztük, milyen eljárás szükséges ahhoz, hogy a műemléknek nyilvánított és ezáltal a törvény által védett csíkszeredai városháza homlokzatáról szintén a törvény erejével eltávolítsák a Dan Tanasă vezette egyesület által kifogásolt feliratot.
Az igazgató szerint arra már volt példa Hargita megyében, hogy egy műemlék épületre új feliratot vagy más, homlokzati elemet helyezzenek el utólag, de arról nem tud, hogy már meglévő feliratot távolítottak volna el. Az utólagos elhelyezés egyik példája éppen a csíkszeredai városháza, ahol az 1990-es évek közepén a megfelelő engedély alapján tették fel a Városháza – Primărie kettős megnevezés betűit – mondta. Mint bármilyen beavatkozás egy műemlék épület esetében, a felirat eltávolítása is engedélyköteles, ennek módját a törvény szabályozza. „Ahogy a felirat felhelyezéséhez kellett engedély, úgy a levételhez is kell – ehhez urbanisztikai bizonylat kibocsátása szükséges, amelyet hozzánk kell továbbítani, ugyanakkor ezt a brassói központú Területi Műemlékvédelmi Bizottságnak is jóvá kell hagynia” – ismertette az igazgató.
Nem mellékes, hogy a jogerős bírósági döntés csak a Városháza felirat eltávolításáról rendelkezik, így a Primărie megnevezés további megtartását nem tiltja az épületen. Az igazgató szerint viszont amennyiben az egyik feliratot leveszik, a másikat, ha ott marad, át kell helyezni, hogy középre kerüljön – ehhez viszont szükség van egy tervre, amelyet a bizottságnak is el kell fogadnia, hogy ezt engedélyezzék. Bakos László azt is elmondta, az eltávolításra vonatkozó kérést a polgármesteri hivatalnak kell benyújtania, mivel ő a tulajdonos. Az említett bizottság havonta egyszer ülésezik. Azt is megtudtuk, hogy a csíkszeredai polgármesteri hivataltól a Városháza felirat eltávolítására vonatkozó kérés még nem érkezett az általa vezetett igazgatósághoz.
Elveszített perek
A csíkszeredai városházát magyarul is megnevező feliratot azért kell eltávolítani, mert a Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) pert indított ennek érdekében, törvénytelennek nevezve kihelyezését. Miután a pert az egyesület első- és másodfokon is megnyerte, majd a marosvásárhelyi ítélőtábla elutasította azt a rendkívüli perorvoslati kérelmet, amelyet Csíkszereda polgármesteri hivatala és a helyi önkormányzat nyújtott be, kérve a jogerős ítélet megsemmisítését, a felirat védelmében nem maradt hazai jogorvoslati lehetőség.
Kovács Attila / Székelyhon.ro

VIRÁGBÓL RAKTÁK KI CSÍKKOZMÁSON A BÍRÓSÁGI ÍTÉLET MIATT ELTÁVOLÍTOTT KÖZSÉGHÁZA FELIRATOT
Összedugták a fejüket a csíkkozmási székelyek és addig tanácskoztak, míg kisütötték, hogyan járjanak túl a Községháza felirat miatt pert indító Dan Tanasă hivatásos feljelentő és a kozmásiak ellen döntést hozó bíróság eszén. A Székelyhon írt cikket arról, hogy másfél év után ismét olvasható a kozmási polgármesteri hivatalnál a Községháza felirat: virágból rakták ki azt egy szögbe megdöntött virágágyásban. A látványon még csiszolgatnak, hiszen még nem derült ki, melyik növényfajtából lehet optimálisan kirakni a Csíkkozmás Községháza szavakat. Mindenesetre elolvasnánk azt a nyilatkozatot, amit Tanasă a rendőrségnek ad a csíkkozmási illegális virághasználat miatt.
KERTÉSZ MELINDA / Transindex.ro

Meseparkot avattak Nagyszalontán
A ma kezdődő Szalontai Napok előrendezvényeként tegnap avatták fel azt a különleges játszóteret, meseparkot, amit a bihari hajdúváros testvértelepülése, a magyarországi Csepel ajándékozott Nagyszalontának. A piarctér mellett felépített egyedi és különleges játszóteret a helyi vezetők mellett a vendégek jelenlétében adták át, a gyermekek pedig kisvártatva birtokba is vettek.
A megnyitó ünnepségen Török László, Nagyszalonta polgármestere azt hangsúlyozta, hogy bár a két települést formálisan elválasztja az országhatár, a valóságban azonban sokkal szorosabb a kötelék annál, hogy a határ akadályt jelentsen a kapcsolatok számára. A hajdúvárosi elöljáró köszönetet mondott Csepel vezetőségének az ajándékért és az áldozatos munkáért, amellyel Nagyszalontára szállították és itt össze rakták a játszóelemeket. Csepel polgármestere, Borbély Lénárd azt emelte ki, hogy 2010 óta él a testvértelepülési kapcsolat a két önkormányzat között, és ők mindent megtesznek, hogy szorosabbra fűzzék a kapcsolatokat. Ezután átadta Török Lászlónak az iratot, amely Arany János Toldi trilógiájának a hőseit játékos formában eleveníti fel, ugyanakkor átadta a mesepark jelképes kulcsait is.
A mesepark egyedülálló játszótér Romániában. Az Arany János emlékévhez igazodva a Nagyszalontán éppen kétszáz éve megszületett költő remekművét, a Toldit ismerteti meg kreatív módon a gyermekekkel. A csepeli önkormányzat a mesepark minden vonatkozó költségét finanszírozta.
Némi üröm az örömben, hogy amint tegnapi lapszámunkban is olvashatták, nem tudta mindenki nyitott szívvel fogadni a csepeliek ajándékát. Néhány nagyszalontai polgár amiatt emelte fel hangját, mert a facsemeték mellé piros és zöld karókat helyeztek a kivitelezők, a fáknak pedig világos a törzsük. Ebből ők azonnal arra következtettek, hogy szándékosan jelenik meg a nemzetiszín a parkocskában. A piros-fehér-zöld látványa olyannyira frusztrálta a hangadókat, hogy az internetes fórumokon támadássorozatot intéztek a városvezetőség ellen. Nem mintha bűn lenne a három szín használata, ők mégis úgy értelmezték, és erre segített rá magyargyűlölő attitűdjéről hírhedt Dan Tanasă is, hogy „sovén magyar propaganda” jelent meg egy játszótéren. A kivitelezők erre úgy reagáltak, hogy kicserélték vagy átfestették az oszlopokat, hogy még véletlenül se lehessen belekötni a magyar nemzeti színekbe.
A szalontaiak többsége elítélte az alpári és nemtelen támadást a magyarok ellen, és számtalan hozzászólásban, bejegyzésben arra világítottak rá, hogy a hajdúvárosiak mindig is befogadók és toleránsak voltak, egy olyan közösség, amely eddig soha nem engedett teret a szélsőséges megnyilvánulásoknak. A román, a magyar és a cigány közösség békés együttélésének a záloga a tolerancia és egymás kultúrájának, hagyományainak és nemzeti jelképeinek a tiszteletben tartása és elfogadása.
Borsi Balázs; Sára Péter / Reggeli Újság (Nagyvárad)

Revizionista játszóteret fedezett fel Dan Tanasă
A magyarok iránti gyűlöletéről elhíresült blogger - aki egyes források szerint a román titkosszolgálatok provokátora - ezúttal egy nagyszalontai játszótéren vélte felfedezni a magyar revizionizmus jeleit.
A dél-bihari Nagyszalonta testvérvárosa Csepel, egy Romániában egyedülálló „meseparkot” adományozott a hajdúvárosnak. A kreatív, látványos és ötletes játszótéri alkalmatosság szállítását és összeszerelését, valamint a környezete rendbetételét szintén a magyar főváros XXI-ik kerületének önkormányzata vállalta magára. A Szalontai Napok keretében ma délben át is adják a különleges játszóteret, amelynek segítségével Arany János Toldijának történetével ismerkedhetnek meg a kicsik.
Egyes nagyszalontai román „hazafiak” az élő fába is belekötve (ebben az esetben szó szerint) sérelmezik, hogy a játszótéren levő fehér kérgű nyírfák mellé pirosra és zöldre festett támoszlopokat helyeztek ki, melyek így - legalábbis a mindenütt magyar veszélyt szimatoló hazafiak agyában – a magyar lobogó színeit adják ki.
Több sem kellett a magyarok feljelentéséből sportot űző Dan Tanasă nevű önjelölt honmentőnek, azonnal meg isírta nagy olvasottságnak örvendő blogjában, hogy „a játszóteret adományozó Csepel önkormányzata nem mulasztotta el a lehetőséget, hogy Magyarország zászlaját szimbolikusan megjelenítse és ezáltal egy banális helyszínt, egy játszóteret a magyar sovén propaganda helyévé változtassa”.
A reakció persze nem maradt el, a blogbejegyzés alatti kommentárokban egyesek minden magyar migránst hazaküldenének a zászlójukkal együtt, mások pedig személyesen festenék át a román lobogó színeire a szóban forgó oszlopokat. Az az apróság, hogy a piros-fehér-zöld színkombináció lehetne Mexikó, Olaszország, vagy éppen Írország zászlaja is, vagy talán csak egyszerű véletlen, fel sem merül a világot csak piros-sárga-kék színekben látó koponyákban.
Frissítés: Információink szerint az ominózus oszlopok közül a zöldeket pirosra festette át az önkormányzat. Hiába, a megfelelési kényszer nagy úr.
Barta Béla / itthon.ma/erdelyorszag

Fizetnie kell Madéfalva volt polgármesterének a községháza felirat miatt
Mivel nem történt fellebbezés, jogerőssé vált a volt madéfalvi polgármester pénzbírságra kötelezésére vonatkozó elsőfokú ítélet, amelyet tavaly hozott a Hargita Megyei Törvényszék. Ugyanakkor bizonyítékot is kért arról a törvényszék, hogy a per tárgyát képező Községháza feliratot eltávolították.
Szentes Csaba korábbi madéfalvi polgármestert, akinek időközben összeférhetetlenség miatt szűnt meg a mandátuma, azért perelte be tavaly szeptemberben a Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC), mert szerintük nem hajtotta végre a 2016 februárjában hozott jogerős bírósági végzést, és nem vette le a községháza homlokzatáról az intézményt megnevező feliratot.
Noha a volt községvezető a per során dokumentumokkal bizonyította, hogy azt a feliratot eltávolították, tavaly novemberben a Hargita Megyei Törvényszék az egyesületnek adott igazat, és úgy döntött, hogy Szentes Csabának az országos bruttó minimálbér 20 százalékának megfelelő összeget kell fizetnie bírságként minden nap késlekedésért. Ezt az összeget az említett végzés jogerőre emelkedése, azaz 2016. február 22-től számolták, és az akkori minimálbérnek megfelelően napi 210 lejt számolva a bírság összege elérte akkor az 57 ezer lejt.
Vannak kérdőjelek Mivel a perben a lehetséges fellebbezés benyújtása elmaradt, a pénzbírságra vonatkozó elsőfokú ítélet közben jogerőre emelkedett – ezt kérdésünkre a Hargita Megyei Törvényszék is jelezte. Néhány nappal ezelőtt pedig egy átirat is érkezett a madéfalvi polgármesteri hivatalhoz, amelyben egyrészt arról érdeklődtek, hogy a hivatal milyen intézkedéseket hozott a jogerős ítélet végrehajtása, a pénzbírság felhajtása érdekében, ugyanakkor azt is kérték, hogy ha tényleg végre volt hajtva a felirat eltávolítására vonatkozó ítélet, akkor küldjenek erről bizonyítékot.
Kérdésünkre Szentes Csaba is egyetértett azzal, hogy ez az utólagos bizonyíték-kérés fölöttébb furcsa, mivel a per anyagához ezt már korábban mellékelték. Az átiratra választ fognak küldeni a hivatal részéről, és várják, mi lesz a következő lépés – ezt Szőcs László megbízott polgármester is megerősítette, hozzátéve, a felirat eltávolításáról akkor fényképek is készültek. Hozzátette, azt is leírják, hogy Szentes már nem polgármester, mivel az ítéletnek pénzügyi vonzata is van.
Két per a feliratok miatt
A madéfalvi polgármesteri hivatal épületéről azután vették le az egynyelvű Községháza feliratot, hogy a polgármester és a helyi önkormányzat jogerősen is elveszítette a Dan Tanasă vezette Méltóságért Európában Polgári Egyesület által ennek eltávolításáért 2015-ben indított pert. Ez tavaly márciusban történt meg, pár héttel később, pünkösd előtt viszont, amikor az épület homlokzatát is felújították, román, magyar és német nyelven festették fel rá: Primărie, Községháza, Rathaus. Ezek a feliratok azóta is ott vannak.
Kovács Attila / Székelyhon.ro

Rengeteget kell fizetnie Madéfalva volt elöljárójának
Fellebbezés hiányában jogerőssé vált az a bírósági ítélet, amely pénzbírság kifizetésére kötelezi Szentes Csabát, Madéfalva volt polgármesterét a Községháza felirat miatt.
Szentest – akinek időközben összeférhetetlenség miatt szűnt meg a mandátuma – azért perelte be tavaly szeptemberben a Dan Tanasă vezette Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC), mert szerintük nem hajtotta végre a 2016 februárjában hozott jogerős bírósági végzést, és nem vette le a községháza homlokzatáról az intézményt megnevező magyar feliratot. Noha a volt községvezető a per során dokumentumokkal bizonyította, hogy azt a feliratot eltávolították, tavaly novemberben a Hargita megyei törvényszék az egyesületnek adott igazat, és úgy döntött, Szentes Csabának az országos bruttó minimálbér 20 százalékának megfelelő összeget kell fizetnie bírságként minden nap késlekedésért. Ezt az összeget az említett végzés jogerőre emelkedésétől, azaz 2016. február 22-étől számolták, és az akkori minimálbérnek megfelelően napi 210 lejt számolva, a bírság összege elérte akkor az 57 ezer lejt. A madéfalvi polgármesteri hivatal épületéről azután vették le az egynyelvű Községháza feliratot, hogy a polgármester és a helyi önkormányzat jogerősen is elveszítette a Dan Tanasă által 2015-ben indított pert. Ez tavaly márciusban történt meg, pár héttel később, pünkösd előtt viszont – amikor az épület homlokzatát is felújították – román, magyar és német nyelven festették fel rá: Primărie, Községháza, Rathaus. Ezek a feliratokat azóta sem távolították el. Krónika (Kolozsvár)

A főfogyasztóvédő „igaza”
Mircea Diacon, a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal vezetője közleményben tudatta tegnap, hogy a megyei magyar napilapok több, őt „nemzetiségében diszkrimináló, becsületében megsértő, zsaroló, tisztségéből való menesztésével fenyegető cikke”, valamint egy „magyar nemzetiségű férfi bántalmazása” nyomán számára kedvező hatósági határozatok születtek. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT) által megrovásban részesített Bedő Zoltán közíró furcsának találja, hogy nem kapta meg az őt elítélő határozatot, ám a jelentgető Dan Tanasă már szombaton közölte azt blogján. Ezt a bloggernek a titkosszolgálatokkal való együttműködésével magyarázza.
A Vrancea megyéből Háromszékre szegődött Diacon előbb rendőr volt, de magatartása miatt eltanácsolták az intézménytől. Aztán polgárőrnek állt, onnan meg kirúgták. Volt a Szociáldemokrata Párt megyei aktivistája, egy ideig Spanyolországban tartózkodott, aztán prefektusi tanácsos, 2013. január közepétől a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal vezetője. Többször felhívta magára a figyelmet, többek között a „székely ízek” üldözésével, a taxisok SIC-matrica miatti megbírságolásával, az unitárius ifjak árkosi egyházi táborában rendőri kísérettel való ellenőrzésével, vendéglői dulakodásával. Hivatali visszaélésért és diszkriminatív magatartásért, sőt, bűncselekmények elkövetésének gyanújával Diacont többen feljelentették, a maga rendjén ő is feljelentette a Székely Hírmondó kiadóját és Bedő Zoltán publicistát. Utóbbinak A főfelügyelőnek távoznia kell! című jegyzete miatt az ODT megrovásban részesítette a szerzőt és a kiadót. Az erről szóló tizenegy oldalas határozatot Diacon leveléhez csatolta.
Bedő Zoltán érdeklődésünkre szemenszedett hazugságnak nevezi a határozatban felsoroltakat. Jegyzetében emberként marasztalta el Diacont, nem azért, mert román – magyarázta. Őt viszont azért róják meg, mert magyar. A határozat sérti a sajtószabadságot és az egyéni véleménynyilvánítás szabadságát. Felsorolnak egy sor európai normát, amelyeknek minden betűjével egyetért, mondja Bedő, de itt nem erről van szó. Tiltakozni fog hazai és nemzetközi újságíró-szervezeteknél, tette hozzá. Arról még nem döntött, hogy a bíróságon megtámadja-e az ODT határozatát, de sok értelmét nem látja, mert, mint fogalmaz, titkosszolgálatok irányítják az országot. Az ODT egy másik határozata felmenti Diacont a diszkrimináció vádja alól. Az RMDSZ háromszéki területi szervezete jelentette fel a székely ízek üldözéséért, és sértő hangnemben beszélt arról, hogy milyen termékeket lehetne még a székely elnevezéssel illetni: „székely vécé vagy székely temető”. Egy újságírói kérdésre visszakérdezett: maga kóstolt székelyt? Diacon csatolta a bírósági végzést, mely szerint elítélték és 1000 euró erkölcsi kártérítésre kötelezték az őt bántalmazó L. L.-t. Továbbá a sepsiszentgyörgyi ügyészségnek az ő bűnügyi vizsgálatát bűntett hiányában lezáró határozatát.
Diacon bűnügyi feljelentést tett a Háromszék és kiadója három vezetője ellen fenyegetés (!) vádjával. Erről eddig nem értesültünk. Ám határidőn túl történt a feljelentés, az ügyészség nem kezdett kivizsgálást.
Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nagykövetségek álláspontját kéri Bedő
Elmarasztalt közíró
Diszkriminál a diszkriminációellenes tanács – így kommentálta Bedő Zoltán azt, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT) megrovásban részesítette őt (és ugyanakkor lapunkat) egy véleménycikke miatt a megyei „fő fogyasztóvédő” feljelentésére.
Mint ismeretes, Mircea Diacon, a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal vezetője Bedő Zoltán A főfelügyelőnek távoznia kell! című írása miatt fordult a diszkriminációellenes tanácshoz, ez pedig elmarasztalta lapunkat, illetve munkatársát. Bedő Zoltán sajtótájékoztatón kiemelte, még nem kapta meg hivatalosan az ominózus határozatot, Dan Tanasă blogjáról töltötte le. 
„Mindazt, amit abban a cikkben leírtam, szóról szóra fenntartom, mert ez az igazság, viszont úgy fogalmaznék, hogy diszkriminál a diszkriminációellenes tanács. Ha elolvassuk a cikket és az ellenem megfogalmazott vádakat, akkor nyilvánvaló, az egyetlen gond az, hogy én magyar vagyok”, véli a közíró.
Elutasítja, hogy románellenes lenne, és csak a román nemzetisége miatt támadna bárkit is, mert az elveivel ez összeegyeztethetetlen. „Mély meggyőződésem, hogy a gyűlölet nem vezet semmire, és ezért kell harcolni az ilyen Mircea Diaconu és Dan Tanasă nevezetű emberek ellen, mert gyűlöletet szítanak, ez pedig káros a magyarokra és románokra nézve egyaránt”, nyomatékosította Bedő.
Elmondta, lapunkban megjelent jegyzetét elküldi a magyar, amerikai, francia, német, brit és orosz nagykövetséghez is, hogy fogalmazzák meg állásfoglalásukat ebben a kérdésben, de hazai és nemzetközi újságírószervezetekhez is fordul, mivel úgy véli, hogy az ODT határozata által sérült a sajtószabadság és a szabad véleménynyilvánítás joga. Arról azonban még nem döntött, hogy jogi útra tereli-e vagy sem az ügyet, mert nincs meggyőződve arról, hogy egy román bíróság igazat adna neki ebben a kérdésben.
Kiss Edit Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kuti János: Iskoláink sorsa 
A Hargita és Kovászna megyei ortodox püspökség átiratban fordult a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalhoz, amelyben kérte, hogy a Székely Mikó Kollégium Szabadság tér felé néző részében engedélyezze a Ștefan cel Mare şi Sfânt ortodox kollégium létrehozását.
A soros tanácsülésen a tanácstagok – kettő kivételével és egy tartózkodás mellett – az iskolaalapításra tett javaslatot elutasították. A döntés miatt a Dan Tanasă által vezetett Méltóságért Európában Polgári Egyesület rögtön fellépett a magyarok által, a románok kárára elkövetett újabb jogtiprás ellen. Ők hősiesen és sikeresen küzdenek az emberi méltóság ellen elkövetett olyan súlyos visszaélések ellen, amelyek Romániában előfordulnak. Ilyen vérlázító törvénytelenség például a székely zászlók lobogtatása vagy olyan magyar feliratok, mint a községháza vagy városháza használata.  Az említett, tiltó tanácsi határozat ellen pert indított, kérve annak Moldva valamelyik városába való lebonyolítását, mert Szentgyörgyön nem biztosítható a bíróság pártatlansága.  A történtekről először a B1 televízió Banciu világa című adása számolt be, megemlítvén, hogy potyára büntették meg, amikor olyan kijelentéseket tett műsorában, hogy: „Erdély remekül nézne ki magyarok nélkül”, mert újfent bebizonyosodott, hogy „minden magyar a románság ellensége”. Még egy árva ortodox gimnázium megnyitását is képesek megakadályozni. A továbbiakban körülbelül ilyen hangnemben rendeztek vitaműsorokat az Antennák is. A Pro TV közölte, hogy ezentúl Sepsiszentgyörgyön is szervez válogatót a Tehetséges románok műsorára, hogy olyan kiválóságok, mint Radu Kis, (Chișu) ne kényszerüljenek elvándorolni saját hazájukból külföldre, a magyar televízió Virtuózok műsorába. A bukaresti (és más) napilapok tudósítókat küldtek ki Kovászna és Hargita megyébe, többen felháborodottan számoltak be arról, hogy sok üzletben magyarul, Io nopot! köszöntéssel fogadták őket, és csak azután szólaltak meg románul, miután ők Bună ziua!-val válaszoltak. De olyan bolt is akadt, ahol hiába kértek románul kenyeret, nem szolgálták ki őket arra hivatkozva, hogy elfogyott. Azt is nehezményezték, hogy egymás között magyarul beszéltek, bizonyosan, hogy ne értsék, és csak azután váltottak románra, mikor ők is megszólaltak. Észrevették azt is, hogy nagyon sok óvodás gyerek egyáltalán nem beszél románul, ami azt jelenti, hogy szüleik akarattal nem tanítják meg őket az ország nyelvére. 
Az országos napilap újólag közölte Ioan Lăcătușu hosszabb tanulmányát  A román oktatás akadályoztatása Erdélyben az évszázadok alatt címmel. 
Politikusok is megszólaltak az ügyben, és a példátlan esetet annak tudták be, hogy a magyarok azért engedhetik meg maguknak az ilyen galádságot, mert úgy néz ki, a hatalom kénytelen az UDMR-ét bevenni a kormányzásba, ami katasztrofális következményekkel járna a Kovászna, Hargita és Maros megyei románokra nézve. Kormányba lépésük után esetleg az történne, ami legutóbb Marosvásárhelyen is, ahol gyáván abbahagyták a kétnyelvű táblák leszedését. A külügyminisztérium is megszólalt az ügyben, Magyarországot téve felelőssé a történtekért. A külügy szerint a szentgyörgyi tanács döntése a magyar politikusok román néppel és történelmével szembeni következetes provokatív magatartásának következménye, ami befolyásolja a romániai magyarságot, és lovat is ad alája.
Az ellenzéki pártok egyöntetűen elítélték a történteket, és kezdeményezték az alkotmánybíróságon a nyelvhasználati és más, hibás kisebbségi jogokat szabályozó törvény alkotmányellenesnek nyilvánítását és visszavonását. De volt olyan párt is amelyik – szokás szerint – követelte az RMDSZ törvényen kívül helyezését, mivel minden magyar udemerista, és minden udemerista irredenta horthysta és fasiszta. 
Elnökünk, Iohannis az amerikai elnökkel, Trumppal való találkozóján kijelentette, hogy Románia stabil és megbízható NATO-partnere Amerikának. Egyetlen destabilizáló tényező az országban a magyar kisebbség, amelynek európai normákon felüli jogokat biztosítanak, csak sajnos visszaél azzal, és ezáltal a többség jogait korlátozza. A prefektus beperelte a polgármesteri hivatalt, és kérte a határozat azonnali visszavonását. Közben a korrupcióellenes ügyészség hatalommal való visszaélés címén indított vizsgálatot a tanács és a polgármester ellen. Egy gyorsan ítélő bíróság a tanácsot korábbi határozata megsemmisítésére kötelezte, és a polgármestert tíz, a többi ellenszavazót öt-öt év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.  Így rövid időn belül megalakulhatott a sepsiszentgyörgyi ortodox gimnázium, bizonyítván, hogy a  bürokrácia ellenére nem is olyan nehéz nálunk iskolát alapítani. Az eddig leírt történet: fikció! Elgondoltam, mi történne, ha egy ortodox gimnázium megalakítását valaki akadályozná, vagy működését meg merné kérdőjelezni. Mindez arról jutott eszembe, ami Marosvásárhelyen a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnáziummal történik, ahol a szülők Ponciustól Pilátusig, a prefektustól a pápai nunciusig kilincselnek – hiába. Nem sikerül előbbre lépni, pedig az illetékesek mind, mind meg szeretnék oldani az iskola ügyét, és ennek érdekében mindenki tele van jóindulattal, prefektustól és polgármesteri hivataltól az oktatási minisztériumig és vissza. 
De ne feledjük: ahogy a pokol felé vezető út is csupa jó szándékkal van kikövezve, úgy a gimnázium megszüntetésének útja is. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Zászlópert veszített Dan Tanasă ellen Gyergyószentmiklós
A székely zászlót és a város zászlaját is el kell távolítani a gyergyószentmiklósi városháza épületéről – döntött jogerősen a Marosvásárhelyi Táblabíróság. Az ítélet súlyosabb az alapfokú döntésnél, hiszen annak értelmében a városzászló továbbra is az erkélyen loboghatna. A zászlók azonban egyelőre maradnak a helyükön.
A Hargita Megyei Törvényszék alapfokon februárban hozott döntést annak a panasznak kapcsán, amelyet a hivatásos feljelentőként közismert Dan Tanasă által képviselt, Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) nyújtott be. Tanasă azt kifogásolta, hogy a székely zászló, és a város zászlaja is ki van tűzve a gyergyószentmiklósi középületen. Azt kérte a bíróságtól, mondja ki, hogy mindez törvénytelen, és kötelezze a helyi önkormányzatot a zászlók levételére – akárcsak számos más székelyföldi település esetében. Az alapfokú döntés félsikernek számított mindkét fél számára, hiszen kimondta, hogy a székely zászlót le kell venni, a városzászló viszont maradhat.
Fellebbezett Dan Tanasă is, a polgármester is, és a perben gyergyószentmiklósi polgárként érintett félként belépő Árus Zsolt is. Tanasă a városzászló levételéért perelt tovább, Nagy Zoltán polgármester és Árus pedig azt igyekeztek bizonyítani, hogy a székely zászló kitűzése sem ütközik törvénybe.
A Marosvásárhelyi Táblabíróság szerdán hozta meg a jogerős ítéletet: Dan Tanasă egyesületének adott igazat mindkét zászló esetében, tehát le kell azokat venni.
Az ügynek azonban ezzel még nincs vége. Önkormányzatként, közintézményként a városnak nincs módja újabb igazságszolgáltatási intézményhez fordulni, de mivel Árus Zsolt magánszemélyként volt részese a pernek, lehetősége van arra, hogy Strasbourgban, az Emberjogi Bíróságon tegyen panaszt. Ez meg is fog történni.
Gergely Imre Székelyhon.ro

Gúzsba kötött többnyelvűség - a székelyföldi anyanyelvhasználatról beszélgettek Tusványoson
nyelvhasználat terén tulajdonképpen ex lex állapot van, hiszen, ami megvalósítható Kovászna és Hargita megyében, az már Maros megyében sem működik maradéktalanul, a többi megyékben nem is sikerül ezeket a jogokat kikényszeríteni - mondta el Székely István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke a Gúzsba kötött többnyelvűség című beszélgetés moderátora.
Szerdán 13 órától a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor Bánffy Miklós sátrában Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, valamint Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsának elnöke, Magyar Anna, a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának alelnöke, Csongrád Megye Közgyűlésének alelnöke és Zakariás Zoltán, Hargita megyei tanácsos vitatta meg a rendkívül szerteágazó témát.
A megoldás a regionális hivatalos nyelv bevezetése lenne, hangsúlyozta Székely István, aki előbb a törvényes lehetőségekre kérdezett rá, majd arra is, hogy a lakosság hogyan viszonyul az anyanyelvhasználat kérdésére. "Amíg a lakosság úgy érzi, hogy szívességet vár el a hivataltól és megpróbál megfelelni a hivatalnok komfortérzetének, nem pedig jogait érvényesítené, addig kérdés, hogy előre lehet-e lépni a nyelvi jogok terén" – fogalmazta meg a kétnyelvűség mindennapos dilemmáit Székely István.
Borboly Csaba vázolta elsőként a helyzetüket, véleménye szerint egyértelmű, hogy figyelmet kell fordítani az anyanyelvhasználatra. "A kétnyelvűség rovására megy a bukaresti politikusok és a központi média által gerjesztett cirkusz, a másik probléma pedig, hogy szűkös az anyagi keret a többnyelvűség biztosítására. Míg sikerül a jogszabály-módosításokat kieszközölni, addig az önkormányzatok kell erre időt, pénzt és energiát fordítsanak. Az intézményeket törekvéseikben nagyban segíteni tudja egy közösségi fejlesztési társulás, ennek létrehozására is szükség van. Követendő példák lehetnek a jó helyi gyakorlatok, mint például, hogy a Hargita megyei román többségű Vasláb község igényelte a magyar nyelvtanfolyamot a rendőrségen és a közigazgatásban dolgozóknak. De az intézmények törekvései mellett a legfontosabb a lakossági igény az anyanyelvhasználatra" – nyilatkozta Borboly.
Teljes mértékben biztosítani kell, amit megenged a törvény, és minél jobban ki kell terjeszteni az anyanyelvhasználatot, mondta hozzászólásában Zakariás Zoltán. Eredményeket jól megszervezett formában lehet elérni a régió szintjén, tette hozzá.
Péter Ferenc a 215-ös közigazgatási törvény kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó előírásainak hiányosságaira hívta fel a figyelmet. „Maros megye különleges helyzetben van, hiszen a megye egyes térségeiben, mint a Nyárádmente vagy a Küküllőmente, a magyar lakosság többségben él, de vannak szórványközösségeink, és olyan települések is, ahol egyáltalán nem élnek magyarok, így jól látszanak a különbségek, hogy hol hogyan értelmezik a kisebbségi jogokat. Az érvényben levő közigazgatási törvény garantálja a kisebbségek számára az anyanyelv használatát azokon a településeken, ahol a kisebbség számaránya meghaladja a 20 százalékot. A gyakorlat viszont az, hogy azokon a településeken, ahol a magyar közösség többségben él, vagy magyar polgármester, alpolgármester van, ott vannak kétnyelvű utcanévtáblák, ott az önkormányzatok magyar nyelven tartják a tanácsülést, és az intézmény külső és belső kommunikációjában is használják a magyar nyelvet, ahol viszont 50 százalék alatti a magyarság aránya, ott már személyzethiányra és egyéb problémákra hivatkozva részlegesen vagy egyáltalán nem alkalmazzák a kisebbségi nyelvhasználatot. Egyértelművé kell tenni a törvényi előírásokat, hogy ne a jó szándékon múljon, hogy egy-egy intézményben, településen lehetővé teszik-e a kisebbségi nyelvhasználatot” – fogalmazott Péter Ferenc.
"A helyi közigazgatási törvényben benne van az anyanyelvhasználat lehetősége, de a központi közigazgatásra már nem vonatkozik, tehát a helyi tanácshoz lehet magyarul fordulni, de a közegészségügyi igazgatósághoz már nem. Rosszhiszemű alkalmazói is vannak a törvénynek, ilyen a prefektúra, számvevőszék. Látjuk azt is, hogy millió feljelentés van ebben a témában is" – mutatott rá Tamás Sándor, aki szélsőséges példákat is elmesélt. A Székely Nemzeti Múzeum Gombanapjára külön román és magyar nyelven készült plakát, a megyei önkormányzat vezetősége fél évet járt a Diszkriminációellenes Tanácshoz, mert egy Călărași megyei állampolgár feljelentette. A megyei önkormányzat három nyelvű fejléces papírja miatt is három évet pereskedtek, először a prefektussal, majd Dan Tănasevel. Négy évig járták a törvényszéket azért is, mert a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatói tisztségére kiírt versenyvizsgán elvárás volt, hogy a román nyelv mellett ismerje a magyart is. "Egyrészt gond, hogy a jogszabályok nem teljesek, értelmezhetőek. Másrészt az anyanyelvhasználatnál gondot jelent az is, hogy a magyar alkalmazottak nem ismerik tökéletesen sem a román, sem a magyar szaknyelvet. A kétnyelvűség többletköltséget is jelent, anyagi forrás kell rá" – fejtette ki Tamás Sándor, leszögezve: az hozhat megoldást, ha a román mellett a magyar is hivatalos nyelv lesz Székelyföldön.
Magyar Anna, az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának alelnöke, a testület által készített Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájában foglalt előírások megvalósításáról szóló jelentés raportőre, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke kiemelte, hogy nemzetközi szemmel nézve ez a problémahalmaz teljes mértékben elképzelhetetlen. A jelentésbe európai jó és rossz példák is bekerültek, Románia esetében a magyar nyelvhasználat kapcsán az elvi hozzáállás és a gyakorlati életbeültetés között tapasztalható éles különbségeket is belefoglalták. Az elvi elfogadás állami hatáskör, az életbeültetés a helyi és regionális önkormányzatok felelőssége, ehhez viszont hatáskört és anyagi forrást kell biztosítani, hangsúlyozta a raportőr.
(közlemény) Transindex.ro

Magánterületen álló magyar jelképeket támad Maros megye prefektusa
Magánterületekre akar „behatolni” Maros megye prefektusa, aki most egyházakat, pártszervezeteket és vállalkozókat utasít a kisebbségi szimbólumok eltávolítására úgy, hogy jogerős ítéleteket hagy figyelmen kívül.
Miután az elmúlt hetekben eltávolíttatta a magyarlakta településeken a város- és községházákról a székely, valamint a magyar zászlót, Maros megye prefektusa most a magánterületeken felhúzott kisebbségi jelképek ellen indított hadjáratot, jogászok szerint azonban ezzel átlépi hatáskörét. Lucian Goga kormánymegbízott ezúttal egyházakat, pártszervezeteket, sőt magánvállalkozókat utasított arra, hogy három napon belül távolítsák el székhelyükről a magyar közösségi jelképeket. A prefektust azonban érdekes módon csak a székely és a magyar zászló zavarja, ugyanis egyetlen szállodának sem küldött felszólítást, hogy vonják be az Egyesült Államok, Franciaország, Németország, Törökország vagy Izrael lobogóját.
Az egyház nem a prefektus alárendeltje
Vass Imrét, Makfalva polgármesterét például arra utasította Lucian Goga, hogy a helyi református templom előtt álló rúdról vonják le a székely zászlót. Az elöljáró viszont válaszában arra hívta fel a figyelmet, hogy a prefektus által vadászott jelkép az egyház tulajdonában levő területen lobog. „Polgármesterként nem tudok beleszólni, és nem is akarok” – szögezte le lapunknak Vass. A gyülekezet új lelkésze, a 2016 őszén Makfalvára érkezett Gábor Áron Árpád ugyanakkor rámutatott: a zászlórúd és a lobogó a világháborús emlékmű része, amihez az államhatóságnak egyébként sincs semmi köze, hiszen magánterületről van szó. A lelkésznek esze ágában sincs levenni a zászlót annál is inkább, mivel nem ő vonta fel, hanem elődjétől „örökölte”.
Nem számít a jogerős ítélet
Ennél is különösebb, hogy Erdőszentgyörgyön azokat a zászlókat szedetné le a prefektus a szintén egyházi tulajdonban lévő RMDSZ-székházról, amelyek törvényes kihelyezéséről már jogerős ítélet született. A per éppen azért indult, mert a kormánymegbízott 5000 lejes pénzbírságot szabott ki „az úgynevezett székely zászló” és „a minden magyarok zászlajának” kitűzése miatt. A Maros megyei törvényszék azonban tavaly novemberben megállapította, hogy a prefektus hibásan hivatkozott a 2001/1157-es számú kormányrendeletre, hiszen az más országok hivatalos lobogójára vonatkozik, és nem terjeszthető ki önkényesen például a székely zászlóra és a nem hivatalos, címeres piros-fehér-zöld lobogóra. „Van egy végleges, visszavonhatatlan ítélet, amit a prefektus képtelen elfogadni. Ismervén Lucian Gogát, én már tavaly ősszel megjósoltam, hogy újabb kifogást próbál majd találni. Szerintem ismét pereskedni fogunk: döntsön hát a bíróság” – nyilatkozta a Krónikának Csibi Attila polgármester.
Az erdőszentgyörgyi városháza ügyvédje, Menyhárt Gabriella is egyetért azzal, hogy minden bizonnyal újabb bírósági eljárásra fog sor kerülni, ugyanakkor arra is számít, hogy a magyarellenes feljelentéseiről ismert Dan Tanasă is belép a perbe. Értesüléseink szerint Lucian Goga feljelentés alapján az elektronikai cikkek és tartozékok gyártásával foglalkozó Elektromaros cég tulajdonosait is felszólította arra, hogy székhelyükről távolítsák el a piros-fehér-zöld zászlót. Minden bizonnyal sem a feljelentést tevő személy, sem a kormánymegbízott nem jött rá arra, hogy az épületen nem a magyar, hanem az olasz zászló lobog, különben érthetetlen, miért éppen az olasz tulajdonban lévő vállalkozást szúrták ki, miközben német, holland, svájci, brit, amerikai befektetők tulajdonában lévő cégek háborítatlanul használhatják országuk lobogóját. Az Elektromarosnak továbbított fenyegetés egyébként megtette hatását: a tulajdonos eltávolította Olaszország zászlaját.
Jogászok: mi köze a prefektusnak a magánterülethez?
Jogászok véleménye szerint valós demokráciában a kormány helyi megbízottjának aligha lehet köze a magánterületen lengő zászlókhoz. A szakemberek abban is egyetértenek: a prefektus akciója egyértelműen azt mutatja, hogy Goga nem tartja tiszteletben a jogerős bírósági ítéleteket, holott zászlóügyben két ilyen döntés is született Maros megyében. Az egyiket az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot (EMNT) képviselve Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd nyerte: az eljárást annak nyomán indították, hogy a megyeszékhely rendőrségének vezetője elrendelte az EMNT Klastrom (Mihai Viteazul) utcai székházára kitűzött székely zászló bevonását.
A marosvásárhelyi törvényszék jogerősen kimondta, hogy a székely lobogó nem minősíthető reklámzászlónak, mint amire hivatkozva a hatóság elrendelte a kisebbségi jelkép eltávolítását. A nagyváradi Menyhárt Gabriella az RMDSZ erdőszentgyörgyi szervezetét képviselte a Lucian Goga által 2016-ban indított zászlóperben. A partiumi jogásznak sikerült bebizonyítania, hogy a prefektusnak nincs jogi alapja beleszólni abba, hogy a magyar érdekképviseleti szervezet magánterületen a román zászló mellett a közösség másik két jelképét, a magyar és a székely lobogót is kitűzte.
A prefektus most is a törvény tiszteletben tartására és a magyar jelképek eltávolítására szólít fel, holott pontosan ő az, aki nem tartja tiszteletben a jogerős ítéletet. Pedig az még ránézve is kötelező” – fogalmazott a Krónikának Menyhárt Gabriella. Az ügyvéd úgy véli: jogállamban mindenképp erős aduásznak kell számítania a néhány hónappal ezelőtt hozott jogerős ítéletnek az esetleges újabb perben. Kincses Előd eközben a zászlótörvény előírásaira hívta fel a figyelmet, a jogszabály ugyanis kifejezetten a román lobogó kitűzési szabályairól rendelkezik, és nem vonatkozik a kifogásolt zászlókra. Jó lenne, ha a prefektus megtanulná azt, amit egy elsőéves jogász is tud: minden szabad, amit a törvény nem tilt” – magyarázta Kincses.
A számos kisebbségi jogvédelmi perben szerepet vállaló ügyvéd hozzátette: kíváncsian várja, hogy a prefektus a villák, panziók, hotelek és szállodaláncok tulajdonosait is felszólítsa más országok hivatalos zászlóinak eltávolítására, hogy a vendéglátók csak a román és az EU-s lobogóval köszönthessék az érkezőket.
kronika.ro; itthon.ma/erdelyorszag

Ki üldözi el a románokat?
Ha augusztus, akkor Marosfő, ha Marosfő, akkor nyári szabadegyetem és a székelyföldi románok szószólóinak panaszáradata. A recept évről évre ugyanaz: felvonulnak mindazok, akik az itt élő románság képviselőinek tartják magukat, Bukarestből megérkeznek a magasabbnál magasabb rangú meghívottak, aztán durr bele, hisz csak az kerülhet a napi hírekbe, aki meredekebbet tud mondani.
A Marosfői Nyári Szabadegyetemről egyébként nem sokat tudni, nincs honlapja, közösségi oldalán tavalyiak az utolsó bejegyzések, néhány újságcikk – kizárólag a magyarellenes dörgedelmekről – jelzi létét, részleteket programjáról, célkitűzéseiről csak az ügyeletes feljelentő, Dan Tanasă oldaláról ismerhetünk meg. Itt derül ki, hogy elsősorban külföldre szakadt fiatalok számára szervezik, és az ortodox püspökségtől a híres-hírhedt, három megye románjait összefogni szándékozó civil fórumig több „jeles” szervezője, támogatója van. Az idei program egy része a határon túli románok helyzetével foglalkozik, ám a szerdai napon kimondottan a székelyföldi románok helyzetére fókuszáltak. No nem csak identitásuk megőrzésére, nehézségeikre, az alaphangot bizonyára meghatározta a moldvai katolikusok románságáról szóló előadás és Erdély „ellopásának” témája, azaz hogy miként került a visszaszolgáltatások során „idegen, ellenséges” kézbe az ősi román föld. Ebben a környezetben hangzottak el Eugen Popescunak, a Határon Túli Románok Alapítványa elnökének aggodalmai, miszerint az elmagyarosodás veszélye fenyegeti a Székelyföldön élő románokat, tömegessé vált elvándorlásuk, és ez nemzetbiztonsági kockázattá válik. Eszmefuttatása szerint azért kénytelenek máshol keresni a boldogulást, mert nem találnak munkahelyet, ha nem beszélnek magyarul.
A székelyföldi románok jelentős többségét a hatvanas évek végétől kezdődően telepítették e vidék városaiba, a kommunista gyárakat töltötték fel a lakással, állással, jó fizetéssel idecsábított „hegyen túliakkal”, a hivatalokat pedig román értelmiségiekkel. Visszavonulásuk a kilencvenes években megkezdődött, s akik maradtak, azok gyermekei az ország más részein élőkhöz hasonlóan tömegesen külföldön keresik a boldogulást. Nem azért, mert nem tudnak magyarul – hanem mert Nyugaton több pénzt kapnak munkájukért. Ha a román állam 27 éve nem Székelyföld gazdasági elsorvasztásán munkálkodna, az itt élő románoknak épp úgy, mint a magyaroknak, nagyobb esélyük, kedvük volna az itt maradásra. Ha a marosfői szabadegyetemet szervező, magukat románok képviselőinek vallókat nem az az egyetlen cél vezérelné, hogy beolvasszák, eltüntessék e földről a magyarokat, és ennek érdekében nem gáncsolnának el minden jövőbemutató elképzelést, akkor mindannyiunk számára több babér teremne. Igaz, értelmét veszítené e híres kaszt, a megélhetési románok ittléte, fölöslegessé válnának nyilatkozataik, a marosfőihez hasonló szabadegyetemek. Ők veszítenének, de mindannyian mások – magyarok és románok – nyernénk.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Visszakerült a Községháza felirat Korondon
Furfangos megoldással került vissza a kerámiából készült Községháza felirat a korondi polgármesteri hivatal épületére, miután Dan Tanasă pereskedése nyomán a községvezetés kénytelen volt eltávolítani azt. A település vezetősége a magyar helyett a román megnevezést módosította arra, amit a korábbi bírósági ügyeik végzésében a községháza szó jelentéseként határoztak meg
A táblabíróság azzal indokolta a Községháza felirat eltávolításának a szükségességét, hogy annak a román megfelelője nem a „primăria” – a Romániában hivatalos megnevezés –, hanem „casa comunală”, vagy „casa comunei” – részletezte a Dan Tanasă bloggerrel folytatott per után született végzést Katona Mihály, Korond polgármestere. Innen jött az ötlet, hogy ha nem tetszett nekik a románról magyarra történő fordítás, akkor megtesszük ezt fordítva az ők javaslataik szerint. Így került vissza a Községháza felirat az épület homlokzatára, a Primăria helyett immár a Casa Comunală megnevezés fordításaként – fogalmazott.
A Casa Comunală egyébként csak az épület megnevezése, amelyben a polgármesteri hivatal és az önkormányzat is helyet kap. Ezt ugyanakkor jelzik is a megfelelő feliratozással. „Úgy kell elképzelni, mint egy művelődési ház esetében, ahol működhet egy egyesület, egy képtár vagy bármi más odaillő dolog” – részletezte Katona a találékony megoldást. A korondi önkormányzat jelenleg azért pereskedik Dan Tanasăvel, hogy új főbejárata lehessen az intézménynek, amely az utca helyett a hátsó udvarról lenne megközelíthető. Az ügyben az alapfokú döntés a korondiaknak kedvezett, a végleges döntést a táblabíróság hozza majd meg.
Nemcsak a magyar felirathoz, hanem a kerámiából égetett betűkhöz is ragaszkodott a település vezetősége, így a régi feliratból minden lehetséges karaktert felhasználtak az új megnevezés kifüggesztésekor, illetve amire még szükség volt, azt elkészíttette az önkormányzat. A polgármester rámutatott, a feliratot már korábban visszahelyezték az épület frontjára, eddig azért nem nyilatkoztak róla, hogy ne adjanak újabb okot Dan Tanasănak a támadásra. „Noha a mostani jó megoldásnak tűnik, ez nem jelenti azt, hogy biztosan nem támadják meg újból. De mit lehet tenni? Reméljük, hogy nem lesznek gondok, de ha mégis, akkor állunk elébe. Nem akarunk semmi törvényellenességet elkövetni, de amihez jogunk van, azt megtartjuk. Mi ezt a megoldást találtuk ki, hiszen ragaszkodunk a kerámia betűkhöz” – jelentette ki határozottan.
Több településvezetőt ismer Katona Mihály, akik még pereskednek Dan Tanasăval, vagy éppen a kedvezőtlen bírósági döntések nyomán el kellett távolítaniuk a magyar feliratokat. Nekik azt javasolja, hogy ne csüggedjenek, hiszen némi kreativitással mindig lehet megoldást találni a nehézségekre. „Ha nem lehet táblára kiírni a Községháza megnevezést, akkor akár ki is lehet vetíteni a falra, vagy éppen virágokat ültetni, ahogy Csíkkozmáson tették. Megoldás mindig van” – fogalmazott a polgármester.
Szekelyhon.ro; Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyudvarhelyi zászlóper: Gálfi megbírságoltatná Tanasă feljelentő egyesületét
Ítélet születhet jövő héten a székelyudvarhelyi zászlóperben. Az ügy szerdai tárgyalásán Gálfi Árpád polgármester kifejtette álláspontját, mely szerint jogosan van kitűzve a hivatal bejárata fölött és az ülésteremben a székely zászló, illetve a város lobogója, ezért az eltávolításukat célzó kérések elutasítását kérte.
Tavaly nyújtott be keresetet Székelyudvarhely polgármestere ellen a Dan Tanasă vezette Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC), mely szerint törvénytelenül vannak kitűzve a polgármesteri hivatal bejárata felett, valamint az ülésteremben a székely zászlók és a város lobogói, ezért a perben azok eltávolítását szeretné elérni. Az első tárgyalást három hónapja tartották, akkor Gálfi Árpád polgármester kérvényezte, hogy magánszemélyként is beavatkozhasson a perbe, kérését pedig jóváhagyták.
A következő tárgyalást szeptember 13-án, szerdán tartották a Hargita Megyei Törvényszéken. Gálfi részt vett a szerdai tárgyaláson, a Méltóságért Európában Polgári Egyesülettől azonban senki sem jelent meg. Az üggyel kapcsolatos álláspontja kifejtését a polgármester azzal kezdte, hogy Székelyudvarhely statútumába (mely lehetővé teszi, hogy egy adott település meghatározza és leírja az általa használt szimbólumokat) már 1993-ban belefoglalták a város zászlaját.
Ezt az 1993-ból származó 38-as számú tanácsi határozat támasztja alá, ezért úgy véli, jogosan leng a zászló a homlokzaton. Hozzátette, fontos szempont, hogy a statútum ma is érvényben van, majd bizonyítékként átadott egy nyomtatott példányt a bírónak, aki azt el is fogadta. Ezt követően Gálfi arról beszélt, hogy Romániában egyetlen törtvény sem tiltja a székely zászló használatát, továbbá arra is kitért, hogy ha Bukovina zászlaját (amely például Moldvában van kitűzve) nem minősítették törvényellenesnek, akkor a székely zászló sem lehet az, hiszen a törvények az ország minden pontján egységesek.
Mint mondta, ha csak utóbbi számít törvényellenesnek, az már diszkriminációnak minősül. A polgármester ugyanakkor azt is nehezményezte, hogy az ADEC-et egyetlen tárgyaláson sem képviseli senki. Hozzátette, ha egy polgármesternek van ideje megjelenni, akkor ez a sértett félnek is kötelessége lenne.
Nyilatkozata végén Gálfi arra kérte a bíróságot, hogy utasítsa el a keresetben megfogalmazott kéréseket, és az alaptalan vádak miatt rójon ki pénzbírságot a Méltóságért Európában Polgári Egyesületre. A bíró ezt követően csupán annyit fűzött hozzá az elhangzottakhoz, hogy szeptember 20-án, azaz jövő szerdán várja a polgármestert az ítélethirdetésre.
A tárgyalás után Gálfi Árpád érdeklődésünkre elmondta, arra számít, hogy a törvények értelmében eleget tesznek kéréseinek, és nem kell eltávolítaniuk a székely zászlót, illetve a város lobogóját. Kérdésünkre, hogy egy kedvezőtlen alapfokú ítélet esetén milyen lépésekhez folyamodnak, úgy fogalmazott, erre majd az ítélethirdetést követően tud bővebben válaszolni, de az biztos, hogy a végsőkig elmennek, hiszen egy polgármesternek kötelessége ezt megtenni a város érdekében.
Zárásként hozzátette, az önkormányzat a törvényes határokon belül mindent megtesz Székelyudvarhely védelmében.
Iszlai Katalin / Székelyhon.ro

Jogerős: nemet mondtak a csíkszeredai színház melletti székely- és városzászlókra
A Marosvásárhelyi Ítélőtáblán jogerős döntés született arról, hogy Csíkszeredában a Csíki Játékszín közelében felvont székely- és városzászlókat is el kell távolítani – ahogy ezt a Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) kérte.
A Hargita Megyei Törvényszék márciusban döntött a Dan Tanasă vezette egyesület javára ebben a zászlóperben is. A felperes egy évvel ezelőtt benyújtott keresetlevelében azt kérte, hogy a Csíki Játékszín közelében zászlórudakra felvont székely lobogót – a dokumentum szóhasználata szerint „a területi szeparatizmus jelképét” – és a városzászlót távolítsák el. A törvényszék akkor elutasította az alperes csíkszeredai polgármester érveit, akárcsak Füleki Zoltán alpolgármester magánszemélyként benyújtott perbe avatkozási kérését is.
Az elsőfokú ítélet ellen Csíkszereda polgármestere a Marosvásárhelyi Ítélőtáblához nyújtott be fellebbezést, ezt a héten tárgyalták, megerősítve a zászlók eltávolításáról, illetve a perbe avatkozási kérés elutasításáról rendelkező törvényszéki döntést.
Májai László, a perben Csíkszereda polgármesterét képviselő ügyvéd kérdésünkre úgy nyilatkozott: ez azért meglepő, mert miután az alapfokú bíróság meghozta a döntését, és kiközölték az ítéletet – amelyet záros határidőn belül meg kellett fellebbezni –, csak az után utasította el a parlament az 52 képviselő által megfogalmazott, a közösségi zászlók tiltására vonatkozó törvényjavaslatot.
„Ez valóban nem képezte fellebbezés tárgyát, mert később született, de én írásban pontosítottam, a fellebbezési indokokra hivatkozva. Nagy elvárásaim nincsenek egy rendkívüli fellebbezés esetén sem, meglátjuk hogy az ítélőtábla belefoglalja-e a döntésébe ezt a pontosítást, és mit szól ahhoz, hogy ha a törvényhozó nem rendelkezik valamiről, akkor a bíróság ezt hogy teheti meg” – magyarázta az ügyvéd. Májai szerint amennyiben az ítélőtábla döntésének indoklása mellőzni fogja az általa írt pontosítást, döntenek a rendkívüli fellebbezés benyújtásáról, a jogerős ítélet megsemmisítését kérve.
„Ez az alkotmány újabb megsértése. Azt mondják, hogy jogállamban élünk, de a jogállamban a bírósági ítéletek törvényesek kell hogy legyenek. Ha a parlament elutasítja a törvényjavaslatot, akkor az azt jelenti, hogy erről nincs törvény. Egy bíróság csak a törvény alapján dönthet – ez a legjobb példája annak, hogy érzelmi döntés születik, és az igazságszolgáltatás még mindig nem a törvények alapján működik. Ezzel fogunk érvelni” – fejtette ki Májai László.
Kovács Attila / Székelyhon.ro

Kelemen Hunor: sürgősségi kormányrendelettel kell újraalapítani a katolikus gimnáziumot
Sürgősségi kormányrendelettel kellene újralapítani a marosvásárhelyi katolikus gimnáziumot Kelemen Hunor szerint. Az RMDSZ elnöke többek között erről beszélt a Maszolnak adott interjúban, amelyben a közigazgatási törvény anyanyelvhasználatot bővítő módosításai elfogadásának esélyeiről, a centenáriumról tett kijelentéseinek visszhangjáról és a román-magyar párbeszéd lehetőségeiről is kérdeztük.
- A bukaresti parlament szerdán nyilatkozatban ítélte el az ukrán oktatási törvényt. Az egyöntetűen megszavazott állásfoglalásban felszólítják Kijevet, hogy az oktatási törvényt igazítsa a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának és az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményének előírásaihoz. De hát amint az RMDSZ árnyékjelentéseiből kiderül, Románia sem tartja be maradéktalanul ezeket az egyezményeket. Nincs itt ellentmondás?
- A chartával kapcsolatosan érdemes néhány dolgot egészen pontosan látni, mert másképpen nem lehet megérteni a történetet. Ez egy menü jellegű dokumentum, és a tagállamoknak a ratifikáláskor válogathatnak, hogy mi vállalnak el. Mindenik esetnél van három alpont, fokozat, és ha a tagállam a gyengébb fokozatot választja, akkor az egy teljesen más kötelezettséget jelent a részéről, mint azok esetében, akik az erősebb fokozatú megoldást fogadják el. Romániában egy olyan pillanatban sikerült ratifikálni a chartát, amikor a politikai osztály nagy többsége elfogadta az erősebb változatokat, és a menüből nagyon sokat választott. Ukrajna ehhez képest egy gyengébb fokozatot ratifikált, és csak ezt lehet számon kérni rajta. Persze, amit Ukrajna ratifikált, az még mindig megakadályozná egy ilyen, nyelvi jogokat korlátozó oktatási törvénynek az elfogadását, ha betartaná az egyezményt. De fontos ez, mert amikor én Románián számon kérem a nyelvi chartának az alkalmazását, akkor egészen mást kérek számon, mint Ukrajna esetében.
A parlamentben szerdán elfogadott dokumentumot több szempontból is fontosnak tartom. Az egyik szempont nyilván az, hogy megszületett, és fontos, hogy Románia is részt vegyen ebben az állásfoglalási hullámban, ami térségben elindult, mert jelentős román kisebbség él ott. Ugyanakkor egy jó alkalom arra, hogy Románia szembesüljön a saját kettős beszédével. Ezt mi a parlamentben is a szerdai hozzászólásunkban világossá tettük: gyakorlatilag ők most azzal találkoztak a saját nemzettársaik, az Ukrajnában, Bukovinában élő románok esetében, mint amit mi sokszor számon kérünk rajtuk a nyelvi jogokat illetően. Akkor hiteles egy állam ilyen szempontból is, ha nem használ kettős mércét, amikor a saját területén élő, és amikor a más ország területén élő kisebbségekről van szó. És talán ez egy jó alkalom arra, hogy a román politikusoknak egy része ezen elgondolkodjon. Nem hiszem azt, hogy most ettől hirtelen mindenki megvilágosodik és abbahagyja a kettős beszédet, de biztos lesznek olyanok, akik elgondolkodnak.
. Lát esélyt erre az önvizsgálatra a román politikai osztály részéről?
- Nem azt mondom, hogy látok esélyt, de ez egy jó alkalom, hogy legalább azok, akik nem elvakultan magyarellenesek és nem zsigeri gyűlölet mozgatja őket a kisebbségek ellen, elgondolkozzanak azon, hogy íme: van egy olyan helyzet, amikor nekik is a román kisebbségekkel kapcsolatosan erősebb álláspontot kell képviselni. Persze, jó lenne, ha Románia erőteljesebb nemzetpolitikát érvényesítene akár az ukrajnai, akár a szerbiai, Timok-völgyi román közösség felé. A Timoc-völgyi románokkal beszéltem, jártam a közösségükben, és az ukrajnai románok képviselőivel is talákoztam évekkel ezelőtt. Elmondták: gyakran úgy érzik, hogy őket a román állam leírta, a román politika nem foglalkozik velük. Néha küldenek egy-egy tankönyvcsomagot, bizonyos értelemben ilyen szempontból apróságnak tekinthető nyelvkönyveket, és ezzel ők letudják a problémát. Ezt ezek a román közösségek nem tartják kielégítőnek. Az ukrajnai fejlemények miatt elképzelhető, hogy ezt a román álláspontot fölülvizsgálják.
Az is fontos, hogy Németh Zsolt kezdeményezésére a román delegáció vezetője is elfogadta, hogy az Európai Tanács közgyűlésén együtt lépjenek föl az októberi ülésszakon, és együtt fogalmazzanak meg álláspontot, együtt kérjenek vitát az ukrajnai oktatási törvényről. Szóval, ha nehezen is, de van egy olyan téma, és pontosan a kisebbségvédelem, ahol a román és a magyar kormány, vagy a román és a magyar politika, parlament, közgyűlési képviselők együtt tudnak föllépni. Ez fontos, mert ebben a pillanatban a román-magyar viszony azért sok sebből vérzik, és ha kisebbségpolitikában együtt lépnek föl, akkor minden bizonyára a bizalmatlanságokból is le lehet valamennyit dolgozni.
- Az ukrán oktatási törvény már foglalkoztatta a romániai döntéshozókat, amikor Liviu Dragnea PSD-elnök kijelentette, hogy túl korainak tartja az anyanyelv-használati küszöb csökkentését a közigazgatásban. Az RMDSZ törvényhozási prioritásainak listáján az elsők közt szerepelt ez a jogszabály-módosítás. Ezek szerint kénytelen lesz a szövetség lemondani róla?
- Nem mondunk le róla, ez egy rosszul feltett kérdés. Ha valaki azt hiszi, hogy ha egy román politikus nyilatkozik valamit, akkor lemondunk a törvénykezdeményezéseinkről, törekvéseinkről, akkor szerintem leegyszerűsíti, lebutítja, és teljes mértékben kontextustól függetlené próbálja tenni ezt a kérdést. A kontextushoz tartozik, hogy miért nyilatkozta ezt Liviu Dragnea, hogy mi történt az elmúlt hónapokban, hogy mi volt júliusban. Az is benne van a képben, hogy miért lett ez hirtelen aktuális, ki pörgette föl teljesen értelmetlen, manipulatív szándékkal ezt témát a múlt héten. A Nemzeti Liberális Párt, mert a közigazgatási bizottságban erről a törvénytervezetről nem is beszélt senki, de bejelentette az egyik képviselőjük, a frakcióvezető, hogy éhségsztrájkba kezd. Ezen most már az egész ország röhög, mert az éhségsztrájk az ebédtől az uzsonnáig tartott, de akkor mindenki rászállt a témára, mintha már a PSD engedményt tett volna az RMDSZ-nek. Ezt azért tette a PNL, hogy a PSD-t tudják reakcióra késztetni, holott még el sem kezdődött a vita a közigazgatási bizottságban. Az igaz, hogy a munkaügyi bizottságban elfogadták a javaslatunkat, és azt mondják, hogy a testület elfogadta az anyanyelv-használati küszöb lecsökkentését 10 százalékra. Holott júniusban megbeszéltük, hogy 15 százalékos lesz a kompromisszum, június óta pedig nem volt semmiféle tárgyalás erről a kormánypártokkal. Tárgyalás azonban lesz, mert a közigazgatási bizottság ülése előtt le kell ülnünk és meg kell néznünk, hogy erről mit gondol a PSD.
Másrészt pedig azt is látni kell, hogy a parlamentben a kormánypártokon kívül más partner ebben a pillanatban nincs, akivel a törvénytervezeteinkről egyáltalán beszélni lehet. Ha tehát a parlamentben mi a 30 szavazatunk mellé még akarunk negyven akárhány százalékos támogatottságot, valakivel fog kelleni beszélni. Én mindig azt kérdezem azoktól, aki pontosan ismerik, látják, hogy mi van a parlamentben: mit javasolnak nekünk, kivel tárgyaljunk? Ha van egy jó javaslat, én szívesen elfogadom. Ha engem meg tud győzni valaki, hogy Traian Băsescuval vagy Ludovic Orbannal tárgyaljunk azok után, amit mondtak az RMDSZ-ről, én nagyon szívesen tárgyalok velük. Nincsen semmiféle problémám azzal, hogy a román politikában azzal tárgyaljunk, aki a parlamentbe bejutott és megbízatást kapott.
Tehát nem volt tárgyalás a törvénytervezetről a kormánypártokkal, és nem mondtunk le róla. Nem tudom, hogy a PSD-ALDE-nak mi lesz az álláspontja, amikor leülünk erről tárgyalni, és nem gondolom, hogy ma ebben a kérdésben ki lehet mondani a végszót. Egy valamit viszont gondolok erről: most a képviselőháznak első házként el kellene fogadnia egy olyan kompromisszumos megoldást, amelyet mi is jónak tartunk, a román többség is elfogad a parlamentben. És ezt a román társadalom előtt is úgy lehet felmutatni, hogy nem veszítenek, a félelmeiket nem támasztja alá. És abban bárkinek igaza van, mindegy, hogy Klaus Johannis vagy Liviu Dragnea mondja: meg kell próbálni meggyőzni a román társadalomnak a jelentős részét, hogy az elvárásaink iránt nyitott legyen, ne legyen elzárkózó. Ha az ősz folyamán sikerül a képviselőházban egy kompromisszumos jó megoldást elfogadni, akkor még mindig át fog menni a törvény a döntő házhoz, a szenátushoz. Nem vagyok biztos abban, hogy a mostani hangulatban, 2018-ban ezt át lehet vinni. De nincsen baj, mert egyrészt ott nincs hallgatólagos elfogadási határidő, nem szorít a cipő. Másrészt a román politikának 2018-ban kellene egy gesztust tennie, és azt mondania, hogy a nyelvhasználati jogokat bővítem. Ebből nem veszít semmit Románia, erősebb lesz a román társadalom, nő a kohézió, a bizalom, és éppen a századik évfordulón. Ha román politikus lennék, így gondolkodnék, és így érvelnék a román társadalom felé. Ezt javasoltam nekik is: ez lenne a centenárium esztendejében az a gesztus, amit szerintem minden további nélkül a román politika megtehetne. Hogy hogyan fognak dönteni, nem tudom, de engem rettenetesen dühít az, és nem csak engem, hogy bármi történjen ebben az országban, bárki van kormányon, az ellenzék a magyar kártyával veri a kormányoldalnak a fejét. Amikor a PSD volt ellenzékben, akkor a Demokrata Pártnak verték a fejét a MOGYE-vel, most a PSD van kormányon, a liberálisok ellenzékben, és most ők azok, akik a magyar nyelvhasználati jogokkal verik a PSD fejét. Tehát, a legnagyobb probléma az, hogy gyakorlatilag a magyar kártyát, a magyarellenességet, a szélsőséges nacionalizmust és a nem jó értelemben vett patriotizmust használják a belpolitikai harcokban. Nem arról beszélnek, hogy mi legyen az infrastruktúrával, mi legyen a gazdasággal, mi legyen a szociális ellátórendszerrel, mi legyen a egészségüggyel. Erről nekik nincsenek elképzeléseik, egyetlen gondolatuk van, hogy a mikrofontól elüvöltsék, hogy most a PSD-ALDE a hazaáruló, s eladta Erdélyt.
- A katolikus gimnázium diákjainak helyzetét ideiglenesen sikerült kormányzati beavatkozással megoldani. Miért nem lehetett ezt a lépést korábban, már a nyár folyamán megtenni?
- Én nem tartom pozitívnak azt, ami történt. Olyan félelme ugyanis senkinek nem volt, hogy nem fognak valahova iskolába járni a gyerekek a tanévkezdéskor. Azért tartom ezt ideiglenes állapotnak, mert senki nem szűntette meg törvényesen az iskolát, erről bírósági ítélet nem született. A legnagyobb probléma, hogy mégis elfogadta a tanfelügyelőség, tanügyminisztérium, hogy ennek az iskolának nincs jogi személyisége.
- Korábban azt nyilatkozta, hogy az RMDSZ mielőbb kezdeményezni fogja a katolikus gimnázium újraalapítását. Megvárják, hogy előbb lezáruljanak az iskola jelenlegi peres ügyei?
- A jogászok véleménye megoszlik ebben a kérdésben. Van, aki azt mondja, hogy meg kell várni a végleges bírósági döntést, én meg azt mondom, hogy nem kell megvárni, illetve azokkal a jogászokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy nem kell megvárni. Emellett szól több érv. Az egyik az, hogy ezt az iskolát nem szűntette meg még senki jogilag, a másik érv az, hogy ebben a pillanatban ennek az iskolának nincs jogi személyisége. Ilyen körülmények között minden további nélkül el lehet indítani egy iskolaalapítást, más névvel, természetesen, a következő tanévtől. Azt készséggel elismerem, hogy a 2017-2018-as tanévet nem lehet ilyen értelemben újraírni, de a 2018-2019-es tanévtől működhet jogi személyiséggel más néven, a katolikus gimnázium. A dilemma csak az, hogy ezt hogyan érjük el. Én a durvább, a fapadosabb megoldást javasoltam és javaslom a kormánynak, nem a mostani, egyszerűbbnek tűnő megoldást. Az egyszerűnek tűnő megoldás az, amit a törvény lehetővé tesz, és egyszer már belebukott ez az egész történet: önkormányzati határozat, utána tanfelügyelőségi engedély, akkreditálás, és február 25-ig, amíg az iskolahálózatot be kell jelenteni, ezt az egész procedúrát végig lehetne járni. Ez lenne a jelenlegi törvény szerinti logikus, értelmes, decentralizáció jegyében a követhető út. A marosvásárhelyi önkormányzatban ma a többséget tudjuk biztosítani az iskola létrehozásáról szóló határozat elfogadásához, ezt a nyáron elfogadott 3-4 határozattal bizonyítottuk. Jogilag is meg tudjuk pontosan indokolni, föl tudjuk építeni, hogy hogyan kell kinéznie egy ilyen önkormányzati határozatunk. A tapasztalatunk azonban az, hogy mivel ezeket a határozatokat meg lehet támadni, meg is fogják támadni a közigazgatási bíróságon, mert mindig akad olyan Dan Tănasă típusú „őrűlt”, aki ezt megtegye. Ha pedig megtámadják, akkor a bíróság felfüggeszti, és kicsúszunk a határidőkből.
Ezért azt mondtam, hogy egy durvább megoldást kellene átgondolni jogi szempontból, mert politikailag én meg tudom érvelni. Ez egy sürgősségi kormányrendelet lenne, amit nem lehet megtámadni a közigazgatási bíróságon. Ehhez nyilván a tanügyi törvényt is kell módosítani: lehetővé kell tenni, hogy rendkívüli esetben a kormány hozzon létre tanintézményt. Volt már erre precedens: a Spiru Haret egyetem helyzetének rendezését is sürgősségi rendelettel oldotta meg a kormány. Tudom, hogy nem ez a legelegánsabb megoldás, de a közigazgatási bíróságon mindent megtámadnak, és nagyon sokszor veszítünk. Ha pedig nyerünk, akkor már késő, mert kiléptünk a határidőkből. Ezért szerintem ebben a helyzetben, tapasztalataink birtokában, politikailag teljességgel indokolt eszköz a sürgősségi rendelet. A közösség, az egyház a kormánytól várja a megoldást ebben az ügyben. Amúgy erre sok idő nincsen. Az iskolahálózatot a következő tanévre február 25-ig el kell fogadni, és addig jogi személyiséggel rendelkező tanintézményt kell létrehozni. Ha azt várjuk, hogy a jelenlegi peres ügyek lezáruljanak, és csak utána fogunk neki az iskolaalapításnak, az igazságszolgáltatás ütemét ismerve attól tartok, hogy ez akár 2019-ig is elhúzódhat. Másrészt a mostani helyzetet csak ideiglenes, és nagyon gyenge megoldásnak tartom. Ebben az értelemben teljesen jogos a katolikus Státusnak az a döntése, hogy felbontja a szerződést az önkormányzattal az Unirea Főgimnázium befogadásáról.
- A katolikus gimnázium helyzetét összekapcsolva azzal, hogy a munkaügyi szakbizottság kedvezően véleményezte a közigazgatási törvény módosítását, elindultak sajtóspekulációk arról, hogy kormányra készül az RMDSZ. Ezt hogy kommentálja?
- Épületes marhaság ez a spekuláció. Elnézést, ha valakit ezzel a reakciómmal valakit megbántottam, de szó nincs ilyesmiről.
- Egy sajtóbeszélgetésen kijelentette, hogy nem csak az ellenzék, hanem a „mély állam” is érdekelt az RMDSZ elszigetelésében. Nem képzelhető el, hogy a deep state-nek köze van a magyar közösség megbélyegzésére tett kísérletnek, az óriási sajtóvisszhangú „kauflandos videónak”?
- Ez a videó egy buta, primitív provokáció volt. Én azért ennél többre tartom képesnek a deep state-et és azokat az intézményeket, amelyek ilyesmire tehetnek kísérletet.
- Valós román-magyar párbeszéddel bizonyára elejét lehetne venni ezeknek a provokációknak. De a jelek szerint ez a dialógus még a román értelmiségi elittel is nehézségekbe ütközik. Gondolok itt a BBTE rektorának az állásfoglalásaira, illetve az Andrei Pleșuval lefolytatott vitájára a centenáriumról elhangzott kijelentéseiről. Mi az ön szempontjából a tanulsága a román filozófussal folytatott vitának?
- Sok bírálat ért a centenáriummal kapcsolatos kijelentéseim miatt, egyikre sem válaszoltam, csak Andrei Pleșura reagáltam. Nagyon kevés embert figyelt fel arra, ami a mondandóm egyik lényege az interjúban, illetve az interjú megjelenése után a Pleșuval folytatott vitában mondtam. Talán Marius Diaconescu volt az egyetlen, aki azt mondta: „Oké, megöltük, felnégyeltük, kiutasítottuk az országból, elvettük az állampolgárságát, kinyírtuk Kelemen Hunort. De még van valami, amiről még nem beszéltünk, és ami fölött szándékosan vagy véletlenül átsiklottunk. Kelemen egy adott pillanatban azt mondja, hogy párbeszédre van szükség a román és a magyar társadalom között. 2018 után 2019 jön, a centenárium éve után ugyanis nem ér véget a világ: van-e közös jövő? Kelemen párbeszédre hívja a román társadalmat, és mi nem válaszolunk erre. Készek vagyunk mi párbeszédet folytatni a magyarokkal? Van, aki a román társadalom részéről párbeszédet folytasson? Miért nem fogjuk szaván, lássuk, a magyarok készen állnak-e párbeszédre, vagy ezt Kelemen csak úgy bedobta a köztudatba?”
Azt gondolom, hogy túl a nacionalista hisztérián, és túl azon, hogy durva karaktergyilkossággal végigsepertek rajtam és az RMDSZ-en 5-6 héten keresztül, ezt a részét a mondandómnak nem akarták érteni vagy nem vették figyelembe. Ha van néhány ember, aki odafigyel erre, akkor azt hiszem, hogy van egy jó alkalom a párbeszédre. Ugyanis én arra is fel akartam hívni a figyelmet, hogy nincs érdemi dialógus a többség és kisebbség között. Andrei Pleșu érezte ezt, csak kicsit másként közelített hozzá.
Az nem igaz, hogy nem kezdeményeztünk párbeszédet: csak mi kezdeményeztünk. Az autonómiatervezettel például elértük az ingerküszöböt: román egyetemek például bekapcsolódtak az erről szóló vitába, utána azonban ez leült. Később még egy-két témával elértük az ingerküszöböt, de az nem korrekt, hogy mi csak ilyen dolgokkal érjük el az ingerküszöböt, utána egy pár napig akarnak beszélni, utána meg elsikkad a téma, és kapjuk a pofokat. Azt hiszem, ez egy olyan időszak, amikor lehet, hogy provokatív módon, de talán el lehet jutni oda, hogy leüljünk, s elmondjuk egymásnak, hogy mi fáj, beszéljünk a kölcsönös félelmekről. Nem azt mondom, hogy ez holnap, holnapután meg fog történni, de szándékomban áll továbbra is arra biztatni őket, hogy ezt ne spóroljuk meg, ne kíméljük egymást ettől a dialógustól.
Cseke Péter Tamás / maszol.ro

Elutasította Dan Tănasă Székelyudvarhely önkormányzata ellen indított keresetét a bíróság
A székely zászló és a város zászlaja tehát tovább loboghat a városházán, hacsak a magyarellenes blogger fellebbezést nem nyújt be.
A Hargita megyei törvényszék ítéletet hirdetett a magyarellenes tevékenységéről ismert Dan Tănasă által Székelyudvarhely önkormányzata ellen indított zászlóperben. A bírósági döntéseket ismertető internetes portálon péntek délben közzétett ítélet szerint a bíróság elfogadta az alperesnek a bizonyíték hiányára történő hivatkozását, és elutasította a Dan Tănasă által alapított Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) keresetét.
A felperes 15 napon belül nyújthat be fellebbezést a Hargita megyei törvényszéken.
Dan Tănasă az udvarhelyi polgármesteri hivatal épületére kitűzött székely zászló és a város lobogója miatt perelte be az önkormányzatot, illetve a polgármestert, Gálfi Árpádot, ahogyan tette sok más székelyföldi város esetében is.
Főtér; itthon.ma/erdelyorszag

Jogerős: nem maradhat a „kifogásolt felirat” Csíkrákoson sem
Csíkrákoson is el kell távolítani a Községháza feliratot a polgármesteri hivatalnak otthont adó épületről – a Hargita Megyei Törvényszék elsőfokú ítéletét nemrég a Marosvásárhelyi Ítélőtábla is megerősítette.
A Marosvásárhelyi Ítélőtábla elutasította azt a fellebbezést, amelyet a Hargita Megyei Törvényszék februári, a Községháza felirat eltávolítását elrendelő ítélete ellen nyújtottak be a csíkrákosiak. Ezzel a korábbi ítélet jogerőssé vált, és végre kell hajtani.
A Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) még 2015-ben indított pert a Csíkrákos Községháza felirat eltávolításáért a hivatali épületről. Első fokon a bíróság helyt adott a keresetnek, de a per tárgyalását késleltette, hogy első körben az alperes azt kérte, az ügyet adják át a csíkszeredai bíróságnak, és ezt a Hargita Megyei Törvényszék jóváhagyta. Miután a csíkszeredai bíróság megállapította, hogy nem illetékes a per tárgyalására, az ügycsomó a Marosvásárhelyi Ítélőtáblához került, onnan pedig visszaküldték a törvényszékre.
Az első fokú ítélet februárban született meg.
Várják az indoklást
A Dan Tanasă vezette egyesület, akárcsak a többi, hasonló perben, ezúttal is azt kifogásolta, hogy a Községháza megnevezésnek nincs román nyelvű megfelelője, érvelésük szerint ezt Magyarországról vették át, és törvénytelenül használják. Kérdésünkre Császár Attila, Csíkrákos polgármestere azt mondta, szeretnék megvárni a jogerős ítélet indoklásának kézbesítését, és utána elemzik, hogy milyen lehetőségeik vannak a továbbiakban. Kovács Attila / Székelyhon.ro

Árus bepanaszolta Tanasăt és Banciut Gergely Imre
A magyarellenes jogsértések csak szaporodnak Romániában, és ezek ellen jogi lépéseket is tenni kell – szögezte le Árus Zsolt. A napokban a B1 televízió műsorvezetője, Radu Banciu ellen és Dan Tanasă ellen nyújtott be keresetet.
Nemrégiben a mindenki által ismert udvarhelyi miccses provokáció kapcsán tett magyarellenes kijelentéseket Radu Banciu, a B1 televíziócsatorna műsorvezetője, amiért őt a Mikó Imre jogvédő szolgálat feljelentette, Banciu ezt követően az őt bepanaszoló Mikó Imre jogvédő szolgálat, illetve az Országos Diszkriminációellenes Tanács ellen kelt ki, s negyedórán keresztül szapulta őket, illetve általában a magyarokat. A műsor felvételét aztán a Youtube-on is közzétette az tévécsatorna, azzal a megjegyzéssel, hogy még Hitler idejében sem fordult elő ilyen, hogy magyarok fogják kivizsgálni azt a panaszt, amit szintén magyarok tettek ellene.
A műsor igencsak alkalmas arra, hogy felkeltse a magyarok elleni gyűlöletet, márpedig az ilyen cselekedetek bűncselekménynek minősülnek – állapította meg Árus Zsolt. Ezért sértett félként, mint a megrágalmazott közösség tagja, panaszt tett a televízióadó, illetve a szerkesztő ellen.
Dan Tanasă sem lassít
A másik panaszt Dan Tanasă ellen tette, aki szünet nélkül folytatja magyarellenes, gyűlöletkeltő ténykedéseit, nem csak a blogján, hanem a Facebookon is. Példa erre egy 2015-ös írása, amit most ismét közzétett, s amiben azon háborog, hogy számos rádió- és tévéadó sugároz az ország területén magyar nyelven. Itt is megpróbálja félrevezetni az olvasókat azzal, hogy ez törvénysértő lenne, miközben az írás végén közzétett hivatalos levélben az audiovizuális tanács tájékoztatta őt arról, hogy a kisebbségek nyelvén sugárzó adókra nem érvényes az az előírás, hogy románul kell feliratozni az adásokat. „Ez azonban még semmi – mondja Árus –, utána jön a lényeg: ezek az adók mind gyanúsak, a román állam nem ellenőrzi az adásaikat, ki tudja, mikre bujtogatják a magyar közösséget. Mert ami magyar, az mind gyanús, az ország egységére tör, Erdélyt akarja elszakítani. Ez az írás is elérte a kívánt hatást, a hozzászólásokban bőven kap gyűlölködő mocskolódásokat a magyarság – fogalmazott a panasztevő.
A panaszok megszülettek, de Árus Zsolt sem túl optimista ezek várható eredményét illetően. „Tapasztalataim megtanítottak arra, hogy a hatóságok hozzáállása ilyen esetekben jellemzően nem korrekt, de ki tudja, hátha lesz olyan is, hogy a panasz egy tisztességes, nem elfogult ügyész kezébe kerül. Ha pedig nem, akkor is kötelező ezt az első kört megfutni, csak utána lehet nemzetközi bírósághoz fordulni” – zárta. Székelyhon.ro