„Hogy a diákok többet olvassanak”
Kreatív, játékos, megyei szintű novella-vetélkedő színhelye volt pénteken a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium. Váradi és vidéki iskolások vettek részt.
Két szekcióban zajlott az első alkalommal megszervezett novella-verseny: az V-VIII osztályosok vegyes csapatai Lázár Ervin és Tóth Krisztina novelláiból mérték össze tudásukat az iskola dísztermében, míg a IX-XII osztályosoknak Örkény István novelláiból kellett készülniük. Bán Imola magyartanártól, a verseny líceumi szekciójának szervezőjétől megtudtuk: régi terv, hogy ilyen vetélkedőt szervezzenek, ugyanis kimondottan novellákra szakosodott verseny nincs. Szeretnék, hogy a versenynek folytatása is legyen.
Kávéházi hangulat
Kéry Hajnal főtanfelügyelő helyettes elmondta: azt szeretnék elérni a versennyel, hogy a diákok többet olvassanak. A megmérettetést a Communitas Alapítvány finanszírozásával szervezték meg. Amint a megnyitó alkalmából kihangsúlyozta: terveik szerint legalább félévente meg fogják szervezni ezt a versenyt. Szabó Zsuzsa iskolaigazgatótól megtudtuk: hagyományszerűen régmúlt idők kávéházi hangulatát igyekezték megteremteni, hogy ezzel is kellemessé tegyék az együttlétet. „Rohanó világunkban a kreativitás és a szép magyar szó egyre többet jelent, fontos tudatosítani, hogy olvasni jó – és előadni is nagyon jó lesz.” – tette hozzá.
A legjobbak
A líceumi csapatok első feladatként azt kapták, hogy „humoros-abszurd” módon – amolyan Örkény stílusban – mutatkozzanak be. A novellák ismerete mellett a későbbiek során is számot adtak kreativitásukról. Közben az általános iskolai csapatok a Foci és A tolltartó című novellákkal kapcsolatos feladatokat kaptak, Tamás-Péter Réka magyartanár vezetésével, aki ennek a szekciónak a szervezését vállalta fel. A szövegismeret mellett itt is játékos feladatokból állt a verseny, többek között a novellákhoz kapcsolódó jeleneteket adtak elő a diákok. A magyartanárokból álló zsűri az általános iskolások megmérettetése nyomán az első díjat megosztva ítélték oda az Ady Endre líceum és a Szent László iskolák csapatainak, a líceumi diákok megmérettetése során pedig szintén az Ady Endre csapata bizonyult a legjobbnak. Az első, második és harmadik díjasok könyvjutalmakat és okleveleket kaptak.
Neumann Andrea
erdon.ro

Vers- és balladamondó verseny
Szerda délután Szatmári Ildikó és Tamás-Péter Réka magyartanárnők szervezésében a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium biztosított helyszínt a Kriza János mesemondó, balladamondó és balladaéneklő verseny számára.
Előbbit első, utóbbi kettőt pedig második alkalommal rendezték meg V-XII. gyermekek számára. Váradról a házigazda tanintézményen kívül az Ady Endre Középiskolából, a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumból, a Mihai Eminescu Főgimnáziumból, a Iosif Vulcan Főgimnáziumból és a Szacsvay Imre Általános Iskolából, míg vidékről például Érmihályfalváról és Székelyhídról érkeztek diákok. Ez jelentette a megmérettetés megyei szakaszát, ahonnan évfolyamokra lebontva összesen tizenkét tanuló jutott tovább az országos döntőbe, melyet Sepsiszentgyörgyön bonyolítanak majd le november 13-15. között. A szakemberek alkotta zsűribe meghívták Brugós Anikót (Partiumi Keresztény egyetem), Kocsis Gyulát és Ozsváth Zsuzsát (Szigligeti Színház), Szakács Zoltán iskolalelkészt és Holczman Ilona magyartanárnőt. Az éneklésnél jó pontnak számított az tiszta intonáció, a szövegértés és -mondás, valamint az egy-egy tájegységre jellemző dialektus használata, míg a szavalás esetében a szövegérthetőség, a megfelelő előadásmód és a tiszta beszéd bizonyult nyerőnek. Azok, akik dobogós helyeken végeztek, könyvjutalmakkal és édességekkel térhettek haza.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Nyilas Misi, a lúzer
December 6-án hozták nyilvánosságra a 2015-ös PISA-tesztek eredményeit, amely szerint mind matematikából, mind természettudományokból, mind szövegértésből javultak a romániai diákok képességei, de még mindig nem sikerült elszakadni a többek között Uruguay és az Egyesült Arab Emírségek alkotta csoporttól, a kilencedikesek majd 40 százaléka nem rendelkezik alapvető szövegértési képességekkel. Zsírós Anikóval, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium matematika szakos igazgatónőjével és Tamás-Péter Réka magyartanárnővel Tasnádi-Sáhy Péter beszélgetett mindennapi tapasztalataikról a felmérési eredmények kapcsán.
Mivel a PISA-tesztekkel kapcsolatban hallani hideget és meleget is, Zsíros Anikó igazgatónőt először a személyes tapasztalatairól kérdezem, mivel a Lorántffy, ha tavaly nem is, de az előző ciklusban, 2012-ben részt vett a projektben. Mint elmondja, az mindenképpen pozitívum, hogy a gyerekek anyanyelven tölthetik ki a tesztet, az viszont torzító tényező, hogy nem érkezik semmifajta visszajelzés a megoldásokra, nem jár rá jegy, így a diák nem érzi a dolog tétjét, nem fektet bele maximális energiát, jóllehet ez készségszintű képességeknél nem jelenthet magyarázatot a gyenge eredményekre.
Az egyik legszembetűnőbb adattal, a funkcionális analfabéták arányával kapcsolatban Tamás-Péter Réka szomorúan jegyzi meg, hogy a számokat a valóság sajnos nagyjából visszaigazolja. „Általánosságban elmondható, hogy a diákok értelmezés helyett bármilyen feladatnál szívesebben nyúlnak panelekhez, mint önálló gondolatokhoz. A pedagógusnak pedig – hiába ad a tanterv elég komoly szabadságot –, a záróvizsgákkal kapcsolatos követelmények miatt nincs lehetősége ezen változtatni, hiszen neki is hozni kell az eredményt.” Mint azt mindkét beszélgetőtársam egybehangzóan állítja, a román oktatási rendszerben betöltött speciális helyzetünk legfőbb sajátossága sem válik ilyen szempontból a romániai magyar diákok hasznára, miszerint nem idegen nyelvként tanulják a román nyelvet, pedig jelentős részük nagyon messze áll az anyanyelvi szinttől. Ez azt eredményezi, hogy az értő tanulás helyett a kényszerű magolást választják, ami aztán, a magas óraszám miatt, egyéb területeken is gyakorlattá válik.
Ha egy gyerek nem olvas...
Mivel az alsó tagozat végén nincsen olyan jellegű megmérettetés, mint nyolcadikban, vagy az érettségin, a tanítóknak nagyobb a mozgásterük, de így is nehéz megtalálni, miként lehet a gyerekeket értő olvasásra serkenteni, persze azért vannak módszerek, amik segíthetnek: „Nagyon sok múlik azon, hogy milyen szempontokat kap egy diák az olvasáshoz, pláne klasszikusok esetében. Ha kapaszkodók nélkül kapja egy mai gyerek kézbe a Légy jó minhalálig-ot, könnyen juthat arra a következtetésre, hogy Nyilas Misi egy lúzer, a mai eszmények alapján tökéletesen életképtelen. Viszont ha azt mondom, hasonlítsa össze Nyilas Misi órarendjét a sajátjával, rögtön tudatosul benne, hogy az egy másik kor, másik közeg, már valamiféle távolságból tud ránézni. Egyébként gyakori, hogy benyitva egy osztályterembe, olvasó gyerekeket látok, a mai tinédzsereknek szóló bestsellereket, amik kiszolgálják a gyors, pörgős, hosszú leírásokat mellőző történetek iránti igényüket, szívesen fogyasztják. Azért indítottuk el – Bán Imola kollégám kezdeményezésére – a Novelláról novellára vetélkedősorozatot, mert a novella talán az a műfaj, amin keresztül ezeket az igényeket ki lehet szolgálni, minőségi irodalommal is.”
Mint Tamás-Péter Réka megállapítja, a sikerhez a gyerek mindenképpen meg kell tapasztalja, milyen az, amikor nem tudja letenni a könyvet a kezéből. A tesztekkel kapcsolatos teljesítménykényszer, vagy a kötelességtudat sosem fogja megszerettetni vele az olvasást, az irodalmat, sosem lesz egyéni olvasata egy történetről. Megfelelő szempontokkal ezt a klasszikusokkal is el lehet érni, de persze vannak olyan szövegek, amikben könnyebben felismeri a gyerek, hogy ez róla szól. „Az is jó megoldás lehet, hogy ha a régi szövegeket, velük valamilyen kapcsolatban álló kortárs szövegekkel világítjuk meg, folyamatosan kötjük őket a mához. Ha az irodalom életidegen, akkor bekerül a magyar óra feliratú skatulyába, és soha nem tud kiszabadulni onnan, nem tud hatni a diákra, nem fogja sosem a megismerés egyik formájaként hasznosítani. Ezért van az, hogy kilencedikben már azt mondja a gyerek, hogy Ó, tanárnő, inkább tessék már lediktálni, aztán majd megtanulom.”
Ha pedig egy gyerek nem olvas (irodalmat), akkor a szövegértelmezésben sem gyakorolja magát, így az élet más területein sem lesz képes kiszűrni a lényeget egy adott szövegből. A nyelv – legyen szó bármilyen tudományterületről, tantárgyról – a megismerés, a gondolkodás alapja. Hiába tudja a gyerek a másodfokú egyenlet megoldó képletét, ha a szöveges példából nem képes kihámozni, hogy az adott feladatnál arra van szükség.
Hiányzó kapcsolódási pontok
A matematikaoktatással kapcsolatban Zsíros Anikó megerősíti azon felvetésemet, hogy a követelmény most is nagyon magas, összehasonlításképpen sokkal magasabb, mint Magyarországon, legfőbb hibájának pedig azt tartja, hogy nem nyílnak belőle utak a gyakorlati alkalmazás felé.
„Tanuljuk a Pitagorasz-tételt, de nem látszik az alkalmazási terület. Őszintén szólva, én is annak köszönhetően tudok mondjuk a nálunk középiskolai tananyagnak számító deriválás gyakorlati alkalmazási területeiről, mert vannak közgazdaságtant hallgató volt tanítványaim, akik megkerestek adott feladattal, hogy segítsek, és akkor láttam. A tananyagban ilyesmikről szó sincsen, éppen ezért a diákok nem is ismerik fel az alkalmazandó megoldást egy gyakorlati feladatban, kevesen kapcsolják össze, mondjuk a téglalap területképletét a fürdőszoba csempézéshez szükséges ragasztómennyiség kiszámításával. Se eszköze, se ideje nincs arra a pedagógusnak a legtöbb esetben, hogy a tudomány és a való élet közötti hidakat kiépítse.”
Mint az igazgatónő elmondja, általánosságban elmondható hiányosság még a mai oktatási rendszerben, hogy nem csak az elmélet és a gyakorlat, hanem az egyes tudományterületek (tantárgyak) anyagai sem kapcsolódnak egymáshoz, miközben a tudomány ma pont az interdiszciplinaritásról szól. „Hatodikban a fizikatanár előbb tanítja a sebességgel kapcsolatban az egyenes arányosságot, mint én matematikából foglalkoznék azzal, hogy van egyenes arányosság, de van fordított arányosság is. Így nagyon nehezen áll össze a gyerek fejében valami.”
A nem létező átlagdiák
Búcsúzóul megkérdezem, beszélgetőtársaim szerint mennyire van felkészülve a mai román oktatási rendszer az egy generáció alatt lezajlott óriási fejlődésre, például mennyire tanít az iskola eligazodni a diákokra zúduló szűretlen információözönben.
Tamás-Péter Réka szerint, ha a tanterv nem is, de a tanári szerep mindenképpen változott. „Még pár tíz évvel ezelőtt is a tanár elsődleges feladata az volt, hogy információt átadjon, ma pedig sokkal inkább az, hogy rendet tegyen az információ dömpingben. A tananyag ebben a tanári szerepformálásban egyáltalán nem segít, viszont vannak rajta olyan rések, amiket ki lehet használni. A szűk keresztmetszetet ebből a szempontból is a komoly tárgyi tudást adott sémában számon kérő kimeneti követelmények, végső soron az érettségi jelentik. Ha addig az eredmény reményében akarunk eljutni, akkor nem igazán van mód arra, hogy a tanár illetve a gyerek személyisége érvényesüljön.”
Utóbbival kapcsolatban – teszi hozzá Zsíros Anikó – az is komoly problémát jelent, hogy a rendszer egy nem létező átlagdiákkal számol, sem a felzárkóztatásra, sem a tehetséggondozásra nincs igazán intézményes keretek között biztosított lehetőség.
 Idén harmadik alkalommal rendezték meg a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban a Novelláról novellára névre keresztelt iskolák közötti korosztályos vetélkedőt, azzal a céllal, hogy az olvasást népszerűsítsék, az egyéni olvasatok kialakításához szükséges képességeket fejlesszék, a tanórai keretek adta lehetőségeken túllépve. A felső tagozatosok számára az idei év szerzője Dragomán György volt.
A szervezők a tanfelügyelőség támogatásával most azon dolgoznak, hogy a következő évtől kezdve a vetélkedő regionális, a későbbiekben pedig országos szintre léphessen. erdelyiriport.ro