Frunda György RMDSZ-szenátor megtekintette mind az öt szekusdossziét. Az átvilágító bizottság /CNSAS/ leköszönő szóvivője, Cazimir Ionescu bejelentette: ezentúl titkosan, és csakis igennel vagy nemmel szavazhatnak, de mindaddig nem hoznak döntést a politikusok ügyében, ameddig a két titkosszolgáltat, az RHSZ és a KHSZ nem adja írásban, hogy valamennyi politikus-dossziét átadtak. Frunda, miután szembesítették dossziéi tartalmával, ismételten kijelentette: nem működött együtt a Szekuritátéval. Nem írt alá együttműködési kötelezvényt, nem írt jelentéseket, nincs fedőneve, a róla kiállított megfigyelési dossziékban viszont öt álnevet használtak vele kapcsolatban. – Ebben a helyzetben van a többi RMDSZ-vezető is – vélekedett Frunda, aki szerint ennek a dosszié-cirkusznak a célja – többek közt – a szövetség kompromittálása. Elmondta: ’89 előtt két nyilatkozatot is írt, az egyikben visszautasította az együttműködést, a másikban pedig arról „tett ígéretet”, hogy nem hozza nyilvánosságra a titkosrendőrség behálózási kísérletét. E két nyilatkozat közül csak a második lelhető meg az iratok közt. A szenátornak összesen öt, két hálózati és három megfigyelési dossziét mutattak be. Frunda szerint a hálózati iratcsomók, amelyeket azon személyek számára is kiállítottak, akiket megpróbáltak ugyan behálózni, de nem sikerült, az ő esetében is ilyen sikertelen kísérletről tanúskodnak. – Amikor 2000-ben az államfői tisztségre jelöltek, kértem, mutassák meg a dossziémat, de visszautasítottak azzal az indoklással, hogy olyan tisztek neve szerepel benne, akik még mindig aktívak, és akiknek személyét nem lehet nyilvánosságra hozni. Most viszont, amikor átnéztem az iratcsomók tartalmát, egyetlen ilyen nevet sem találtam, csak azokét a régi szekusokét, akik még Marosvásárhelyen figyeltek – mondotta. Sorin Oprescu szociáldemokrata párti szenátor szerint ez az egész dosszié-hisztériának Traian Basescu az értelmi szerzője. Basescu mindent megpróbált, hogy kiteljesítse hatalmát. A szenátor szerint azzal, hogy Basescu jóváhagyta a parlamenti képviselők eddig titkosított dossziéinak a nyilvánosságra hozatalát, elsősorban nem a szekusmúltat akarja tisztázni, hanem a román törvényhozást akarja lejáratni, a teljes káoszban pedig kiprovokálni az előrehozott választásokat. Az SZDP szóvivője, Cristian Diaconescu bejelentette: pártja megfosztja párttagságától minden olyan tisztségviselőjét, akiről kiderül, hogy együttműködött a Szekuritátéval. Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt (KP) elnöke, akit az átvilágító bizottság korábban elmarasztalt, kijelentette: biztos forrásból tudja, hogy Traian Basescu államfő is együttműködött a Szekuritátéval. Ezt az álláspontot képviseli Emil Constantinescu volt államfő is, aki már tavaly decemberben megkereste a bizottságot azzal a kéréssel, hogy világítsák át Basescu múltját. Claudiu Secasiu, a bizottság elnöke bejelentette: elkezdték a vizsgálatot Constantinescu bejelentése nyomán, eddig azonban csak a Külügyi Hírszerző Szolgálattól /SIE/ kaptak választ, amely szerint egyetlen, Basescu elnök múltjával kapcsolatos dokumentumra sem akadtak az archívumban. Cazimir Ionescu szóvivő cáfolta azokat a sajtóban napvilágot látott információkat, amelyek szerint a következő „csomagban” olyan politikusok dossziéi szerepelnek, mint Theodor Stolojan, Teodor Melescanu, Adrian Severin és Mircea Geoana. Ioan Talpes független szenátor, a SIE volt elnöke azt nyilatkozta, hogy azon politikusok, akiknek megfigyelési dossziéja – akár hiányosan is – a CNSAS-nál van, egytől-egyig besúgók és ügynökök. Ezzel Talpes cáfolta a politikusok azon állítását, miszerint a megfigyelési dosszié léte nem a Szekuritátéval való együttműködést, hanem a megfigyelést jelentette. Ioan Talpes szerint újabb dosszié-hullám várható: az 1990 után keletkezett dossziék is a politikusoknak a Szekuritátéval való együttműködését bizonyítják. Szerinte léteznek olyan politikusok, akik 1990 után is együttműködtek a Szekuritátéval a régi hagyományok szellemében, akiket új, „pozitív, a változásoknak megfelelő” feladatok elvégzésével bíztak meg. /Sz. K.: Szavazási módszert változtatott az átvilágító bizottság. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./

Cozmin Gusa, a Nemzeti Kezdeményezés Pártjának (PIN) elnöke sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy „Ioan Talpes közel állt a Ceausescu családhoz és a Kémelhárító Szolgálat egyik olyan igazgatója volt, aki semmit sem tett a Szekuritáté felfedése érdekében”. Gusa szerinte Teodor Melescanu, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) elnöke szintén „egykori titkos tiszt”. „A Szekuritáté titkos tisztjei többnyire megmaradtak titkos tiszteknek a jelenlegi titkosszolgálatoknál. Azt hiszem, elég kevés annak a valószínűsége, hogy mindez nyilvánosságra kerüljön” – tette hozzá Gusa. Ami az RMDSZ-vezetőket illeti, a politikus kifejtette: „Hogyan mondhatná bárki is a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságról (CNSAS), hogy ő nem vádolható politikai rendőrséggel, amikor nyilvánosan maga is elismerte: információkat szolgáltatott a Szekuritáténak magyarországi írókról, akik Romániába látogattak. Ott van még Frunda György és Verestóy Attila esete is”. Ioan Talpes, a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) volt elnöke, független szenátor kijelentette: egy második és egy harmadik „hullám” is következik, ami a Szekuritátéval együttműködők felfedését illeti, és ezek komoly meglepetéseket fognak jelenteni, mivel, „a politikusok jó része úgy tudja, hogy két levéltár létezett, de valójában három volt”. Talpes szerint „a harmadik levéltár” filmeket és különleges mikrofilmeket tartalmaz. Elmondta: ezek jelenleg a titkosszolgálatok adminisztrálásában vannak, és véletlenül fedezték fel, amikor az irodáját kifestették. Szerinte második dossziéhullám lesz, amely az 1990 utáni eseményekkel is kapcsolatos, de egy harmadikra is lehet számítani. Ezek azon titkosszolgálati tisztekre vonatkoznak, „akik hamis identitással rendelkeztek, és most a romániai politikában tevékenykednek”. /Talpest és Melescanut vádolja Gusa. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

Cosmin Gusa, a Nemzeti Kezdeményezés Párt (PIN) elnöke, illetve Cristian Diaconescu, a Szociáldemokrata Párt (PSD) szóvivője törvénytelennek nevezte a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/ múlt heti döntését, amely kizárja a tartózkodás lehetőségét az átvilágított személy esetleges besúgói múltjáról történő szavazáskor. Bírálták a szavazás módját is, amely ezentúl titkos lesz. A CNSAS-t Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt képviselőházi frakcióvezetője vette védelmébe. Ioan Talpes független szenátor, a Külügyi Hírszerző Szolgálat /SIE/ egykori vezetője, Ion Iliescu volt államfő nemzetbiztonsági tanácsadója tagadta azt a vádat, miszerint a mai napig a Szekuritáté szolgálatában állna. Talpes szenátor „civilben” hadtörténész, korábban a diktátor testvérével, Ilie Ceausescuval közösen jelentetett meg könyveket. /Cs. P. T.: „Piszkálgatják” a CNSAS-t. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

– Túlreagálták a székely polgármesterek együttműködési nyilatkozatát a politikusok – vélekedett sajtótájékoztatóján Eckstein-Kovács Péter szenátor. Hangsúlyozta, hogy az RMDSZ célkitűzései között természetesen szerepel az autonómia. A szenátor nem ért egyet a Konzervatív Párt (KP) által Monica Macovei igazságügyminiszter ellen folytatott lejárató hadjárattal. Azokkal az értelmiségiekkel szimpatizál, akik a Ziua napilapban közzétett nyílt levélben kérték Tariceanu miniszterelnököt, határolódjon el Dan Voiculescu Macovei ellenes nyilatkozataitól. A szenátor aggodalmát fejezte George Maior újdonsült titkosszolgálati vezető miatt, akinek közismertek kapcsolatai az olyan személyiségekkel, mint Larry Watts és Ion Talpes. Maior nem szimpatizál a magyar kisebbséggel. /kb: Eckstein kifogásolja az RMDSZ Macovei-ellenes magatartását. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./

Saját párt, a Keresztény-szociális Népi Szövetség bejegyzését kezdeményezi Ioan Talpes, volt titkosszolgálati vezető. Úgy nyilatkozott: a párt jobb-közép ideológiát követ. Talpes szenátor kifejtette: mindenkivel nyitottak, leszámítva az RMDSZ-t. Ioan Talpes Ion Iliescu államfő tanácsadója és a Nastase kormány minisztere volt, az SZDP-t azután hagyta ott, hogy Mircea Geoanat pártelnökké választották. /Pártot alapít Talpes. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Románia 1989 utáni vezetői közül sokan a Szekuritáté emberei voltak – jelentette ki Ioan Talpes, a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) volt vezetője, a Romania Libera című napilapnak adott interjújában. A november 13-i szám terjedelmes interjút közölt Ioan Talpes-sel, aki sokáig Ion Iliescu volt államfő legbizalmasabb köréhez tartozott. 1992 és 1997 között a SIE vezetője volt, majd Iliescu nemzetbiztonsági tanácsadójaként dolgozott. A volt hírszerzővezető azóta szakított egykori főnökével, és a Szociáldemokrata Párttal (SZDP), most független szenátor a parlamentben. Talpes a rendszerváltás utáni hírszerzési vezetők közül az első, aki megerősítette a kommunista diktatúra utolsó hónapjaiban az Egyesült Államokba disszidált Liviu Turcu volt kémfőnök vádjait. Egyetért Turcuval abban is, hogy a kommunista titkosszolgálat archívumait megrostálták. Talpes szerint az 1989 után politikai pályára került volt szekuritátés informátorok és fedett ügynökök kiegyeztek az 1989-ben „kényelmetlen helyzetbe került” titkosszolgálati tisztekkel. A politikusoknak ugyanis érdekében állt, hogy a titkosszolgálati kapcsolatukat bizonyító feljegyzéseknek nyoma vesszen, a hírszerzési tisztek pedig e szolgálatért cserében tisztségeket, katonai fokozatokat kaptak. Talpes szerint Turcu színrelépése bizonyos külföldi körök figyelmeztetése, akikkel Romániának „meggyűlik majd a baja”, ha az átvilágítási folyamattal nem tisztul meg a román közélet. /Talpes: Romániát a Szekuritáté vezette! = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

Ioan Talpes, a Népi Szociális Keresztény Szövetség (UPSC) elnöke kijelentette: az ország jelenlegi elnöke azok élén áll, akik az erkölcsi tisztogatás elkezdésére megadták a jelet. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 1./ Talpes 1992 és 1997 között a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) vezetője volt.

Több hazafias szervezet felhívást intézett az 1990-ben fontos tisztségeket betöltő személyiségekhez – Ion Iliescuhoz, Petre Romanhoz, Virgil Magureanuhoz és Ioan Talpeshez –, hogy vegyenek részt Marosvásárhelyen egy közvitán az 1990-es márciusi etnikumközi konfliktus témájában. A Vatra Romaneasca Szövetség alelnöke, Florin Oproiescu helyi tanácsos szerint “nyílt kártyákkal kell beszélni” az akkor történt eseményekről. A szervezetek ötletét Kincses Előd ügyvéd, az RMDSZ volt helyi elnöke is üdvözölte, aki az eseményeket követően kénytelen volt elhagyni az országot. “Szeretném, ha Ion Iliescu vagy Virgil Magureanu Marosvásárhelyre jönne, mert volna megmagyarázni valójuk. Reménykedem abban, hogy Iliescunak lesz végre bátorsága velem elbeszélgetni egy tv-műsorban arról, hogy mi történt Marosvásárhelyen. 17 év után a közvéleménynek joga van megtudni az oly sokáig eltitkolt igazságot” – mondta Kincses. Hozzátette: kihívja egy televíziós párbeszédre Iliescut, vagy Virgil Magureanut, a Román Hírszerző Szolgálat volt elnökét az 1990-es márciusi események kapcsán. Iliescu nem lesz az országban, így nem tehet eleget a meghívásnak, de Romant, Magureanut és Talpest várják – mondta Oproiescu. Az 1990. március 19–20-i események két román és három magyar személy halálát követelték, és 278-an megsérültek. Az ankét nyomán 30 magyar személy ellen indult per, és 21-et letartóztattak. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 17./

„Az erdélyi magyarság nem felejti 1990 márciusát, és nem felejthetnek azok a családok sem, amelyek súlyos emberáldozatot szenvedtek a véres események során” – jelentette ki Markó Béla Marosvásárhelyen, a márciusi események 17. évfordulóján tartott találkozón, amikor fogadta a véres események során elhunyt Csipor Antal, Gémes István és Kiss Zoltán hozzá tartozóit, valamint a sok évi börtönre ítélt Cseresznyés Pált és Szabadi Ferencet. A találkozón az RMDSZ vezetői idén is átnyújtották azokat az adományokat, amelyeket az RMDSZ Szolidaritási Alapjából különítettek el az áldozatoknak, valamint hozzátartozóinak. „A botokkal, vasvillákkal, dorongokkal felfegyverzett román lakosok Sáromberkén halálra gázolták Nagyernyén Gémes Istvánt, férjemet” – emlékezett Csipor Antal özvegye. Ketten súlyosabban, Nemes Zoltán fia könnyebben sérült meg, a negyedik elgázolt ember, Gémes István belehalt sérüléseibe. „Kísérteties álmok kínoznak ma is. Gyakran riadok fel arra, hogy börtöncellám sötétjében égő cigarettát oltanak el testemen, miközben csípős paprikát dörzsölnek a szemembe, amitől másfél órára elvesztem látásom, s ez alatt folyton csak ütnek-vernek” – tárta fel személyes tragédiájának részleteit Cseresznyés Pál, aki évekkel börtönből történt szabadulása után sem tud szabadulni a kísérteties emlékektől. „Majdnem kiverték a fél szememet, a fogaimmal viszont már nem volt szerencsém, mind odalettek”. Később bebizonyosodott, hogy a magát kulturális szervezetnek nevező Vatra Romaneasca szervezte meg a román falusiak szállítását a városba, feltüzelve őket a magyarok ellen. Idén a tetszhalott szervezet más, nem túl ismert szervezettel közösen „Az 1990. márciusi marosvásárhelyi események címmel” rendez szimpóziumot. Az összejövetelre meghívót küldtek Ion Iliescu akkori állam- és Petre Roman kormányfőnek, valamint Virgil Magureanu és Ioan Talpes volt titkosszolgálati vezetőknek. Kincses Előd ügyvéd, aki az események következtében egy időre kénytelen volt elhagyni az országot, szívesen venné, ha legalább most elmenne Ilisecu, Roman és Magureanu Marosvásárhelyre, ha 17 évvel ezelőtt nem tették. Több civil szervezet és számos román értelmiségi, a Temesvári Kiáltvány 17. évfordulóján nyílt levélben fordult a romániai törvényhozáshoz és az Európai Parlamenthez, amelyben igazságügyi vizsgálatot szorgalmaznak többek között a marosvásárhelyi események okainak és hátterének felderítésére. A Pro Európa Liga tavaly perújrafelvételt kért az 1990-es marosvásárhelyi események kapcsán, mivel azt gyanítják, hogy összefüggés van a véres konfliktus és a titkosszolgálat /SRI/ között. Az Igazságügyi Minisztérium azóta sem válaszolt a felkérésre. Sütő Andrást 1990. március 19-én brutálisan megverték, egyik szemét nem lehetett megmenteni. Tizenhét esztendővel ezelőtt a közeli falvakból teherautón érkeztek a megtévesztett román falusiak, hogy „visszafoglalják” a várost a magyaroktól. Másnap, március 20-án utcai összecsapások során sebesült meg a libánfalvi Mihaila Cofariu, akit a nacionalisták nemzeti hősnek kiáltottak ki, és akit mára már elfeledtek. Cseresznyés Pált 19 évi börtönre ítélték. A véres összecsapások három magyar áldozatot követeltek, több mint százan megsebesültek. /Bögözi Attila, Simon Judit: Ártatlan áldozatok emléke és büntetlen vétkesek között. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./

Alig százfős, a román hazafias rendezvényekről jól ismert hallgatóság volt kíváncsi arra a vitaestre, amelyet március 19-én a Vatra Romaneasca Maros megyei szervezete rendezett Marosvásárhelyen. A Megfontolás, tárgyilagosság, kiegyensúlyozottság című fórum az 1990-es marosvásárhelyi fekete március eseményeit volt hivatott tisztázni. A felszólalók az események kirobbantásáért felelős bűnösöket a magyarokban, főként az RMDSZ vezetőiben látták. Vasile T. Suciu nyugalmazott rendőr a könnyeivel küszködve, fel is tette a kérdést: „Uram, honnan ennyi gyűlölet?!”. Ezek után évszázadokra visszamenőleg felsorolta a magyarok gaztetteit. Szerinte Gheorghe Gheorghiu-Dejtől Traian Basescuig az ország minden államfője tévedett, amikor „nem óvta meg a román nemzetet a magyar gonosztevőktől. ” A 17 éve történt eseményekről szólva Suciu néhány újdonsággal is szolgált: elmondta, „vizsgálatai” során kiderítette, hogy a márciusi eseményeket követően az RMDSZ egyik „irredenta, sovén és pogány vezetője áprilisban leszúrt egy román nemzetiségű polgárt, mert az az utcán rázendített az ország himnuszára”. Szintén Suciu szerint egy másik RMDSZ-vezér a városháza lépcsőin hátba szúrt egy katonatisztet. Ioan Scrieciu, a megyét 1990 elején irányító egységtanács elnöke polgárháború kirobbantásával vádolta a magyar felet, mondván, hogy ami Vásárhelyen történt, „az egy fejezete az erdélyi román föld megvédéséért vívott évszázados harcoknak”. Florin Oproiescu, a Vatra Romaneasca szervezet alelnöke tagadta az általa képviselt szervezet szerepét a fekete március eseményeinek szervezésében. Oproiescu a történtekért felelősnek az ország egykori vezetőit jelölte meg, név szerint Ion Iliescu államfőt, annak helyettesét, Király Károlyt, Petre Roman volt miniszterelnököt, valamint az újraszerveződő titkosszolgálatokat irányító Virgil Magureanut és Ioan Talpest sorolta fel. „Nagyon jól tudták, hogy a városban baj van, miért nem utaztak azonnal ide? – tette fel a költői kérdést, majd válaszolt is rá: – Azért, mert szükségük volt a véres eseményekre. Oproiescu felajánlotta a Bernády Művelődési Egyesületnek, hogy – a hitelesség kedvéért – közösen készítsék el a véres eseményekről szóló filmet. – Kincses Előd ügyvéd megdöbbentőnek tartja, és elítéli Markó Béla Marosvásárhely fekete márciusa kapcsán tett legutóbbi nyilatkozatát. A boszniai mintájú etnikai konfliktus értelmi szerzőinek kiderítésére tett felhívásában az RMDSZ elnöke nem zárta ki a külföldi beavatkozást. „Mi, akik 1990. március 19–20-át Marosvásárhelyen töltöttük, a küzdőtéren, és nem Budapesten, mint a szövetségi elnök, pontosan tudjuk, hogy a fekete márciushoz külföldnek semmi köze nem volt, azt Bukarestből szervezte a Belügyminisztérium 0215-ös egysége azért, mert lejárt a szekuritátésok háromhavi fizetett szabadsága, és hivatalosan újra munkába kellett állítani őket” – fejtette ki Kincses. /Szucher Ervin: Egyoldalú bűnbakelméletek. = Krónika (Kolozsvár), márc. 20./

Claudiu Elvis Saftoiu, a külügyi hírszerzés volt vezetője egy parlamenti bizottság előtt kikottyantotta, hogy ők megszegik a törvényt, és a főügyész – nem pedig egy törvényszéki bíró – jóváhagyásával hallgatják le a polgárokat. Toró T. Tibor képviselő elmondta, hogy a nemzetbiztonsági kerettörvény 1991-ben, tehát az új demokratikus alkotmány elfogadása előtt keletkezett. Ebben az áll, hogy az ügyész jóváhagyásával lehet lehallgatásokat végezni. 2003-ban azonban módosították a törvényt, eszerint csak sürgősséggel és 48 óráig lehet ügyészségi engedéllyel lehallgatni valakit, normális körülmények között ehhez bírói engedély kell. Toró hangsúlyozta, hogy a sok hírszerzéssel foglalkozó intézmény tevékenysége teljesen átláthatatlan és ellenőrizhetetlen. Hiába vannak parlamenti bizottságok, ellenőrzésük nagyon alacsony hatékonyságú. Arról is hallhattunk, hogy a lehallgatásokat – akár bírói, akár ügyészségi engedéllyel történnek – nemcsak az erre szakosodott intézmények végezhetik, hanem bárki, ha rendelkezik a megfelelő technikával. Ioan Talpes – a hírszerzésnek volt az igazgatója – azt nyilatkozta, hogy mindegyik ilyen tevékenységet végző szolgálat rendelkezik a megfelelő műszaki felszereléssel. Több ezer hírszerző tiszt hagyta el a hálózatot és elkezdett ezen a másik területen, tehát az információkkal való kereskedelemben, magániparosként dolgozni. Toró biztos abban, hogy a magyarokat is figyelik. „Sőt az a megtiszteltetés ér bennünket, hogy számarányunk fölötti mértékben hallgatják, mit beszélünk, hiszen szerintük az autonómiával való foglalkozás potenciális veszélyforrás. ” Ezért kellene pontosan megfogalmazni, mi a hírszerzők feladata. Romániában a hírszerzők létszáma államtitok. Nem tudni, hogy milyen a hírszerzéssel foglalkozó intézmények szerkezete és hány emberrel rendelkeznek. Ez nem derül ki a költségvetésből sem. A hírszerzéssel foglalkozó intézményekből nagyon sok van. Éppen ezért kellene az egész hírszerző szolgálatot egyszerűsíteni és korszerűsíteni, valamint átláthatóbbá tenni. /Román Győző: Beszélgetés Toró T. Tibor képviselővel, az alsóház nemzetvédelmi bizottságának tagjával. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 28./

Ioan Talpes Déván sajtóértekezletet tartott. Az újságírók korántsem a népi, szociális és keresztény doktrínákat egyaránt hirdető új pártja (UPSC) érdekelt, sokkal inkább az a remény, hogy talán sikerül kifürkészni, mi is rejlik egy olyan ember fejében, akit Iliescu és Basescu elnök egyaránt kinevezett vagy önjelölt tanácsadójává fogadott, és aki 2004-ben baloldaliból jobboldalivá vált. Az 1989 előtt fényes katonai és történészi pályát befutó Talpes 1992 és 1997 között a Külügyi Hírszerző Hivatal vezető tisztségét is betöltötte. A szekus-dossziék kapcsán tett nyilatkozataival arra utal, hogy a belföldi politika szamárlétráján reális lépcsőt jelent a vele való parolázás. /Gáspár-Barra Réka: Ioan Talpes sajtóértekezlete Déván. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 12./

A titkosszolgálatok történetében talán először fordult elő, hogy egy volt hírszerzési vezető megerősítsen egy nem létező információt. Romániában történt, 2007. szeptember 11-én, a legvéresebb terrortámadás hatodik évfordulóján. Románia is felmerül a 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadásokról készült egyik jelentésben. A Libération című lap az FBI-tól szerzett értesülésekre hivatkozva közölte, hogy egy romániai mobiltelefonszám is megjelent a támadások kitervelője, Mohamed Atta híváslistáján. A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ cáfolta az értesülést, hasonlóképpen Ion Iliescu volt államelnök, illetve Adrian Nastase akkori kormányfő. Időközben Franciaországból megérkezett a cáfolat. A Libération újságírója összetévesztette Románia hívószámát (00 40) a németországi Hamburgéval (040). Ennek ellenére Ioan Talpes, az egykori államfő, Iliescu volt állambiztonsági tanácsadója kijelentette: emlékszik az „incidensre”. A Libération cikke kapcsán Ioan Talpes elmondta, hogy a World Trade Center elleni támadás kitervelőjének romániai kapcsolata szóba került a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) ülésén, sőt a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ vizsgálatot is folytatott az ügyben. A következtetéseket nem látta – „azt feltehetően egyenesen az amerikai hírszerzéssel közölték” –, csupán arra emlékszik, hogy „nem volt sokkoló”. Adrian Cioroianu külügyminiszter, aki vizsgálatot rendelt el, illetve a SRI szóvivője tagadta, hogy a kérdés a szolgálat szintjén valaha felmerült volna. Ioan Talpes, még mielőtt Ion Iliescu nemzetbiztonsági tanácsadója lett volna, a Külső Hírszerző Szolgálat (SIE) vezetője volt. A Nastase-kormányzat idején nemzetbiztonsági tanácsadóként ő kezdeményezte a Hírszerzési Közösség létrehozását, amely az összes titkosszolgálattól befutó információkat kezelte volna. A terv csak később, Traian Basescu idején vált valóra, mert Adrian Nastase kormányfő átlátta: nem tudja megakadályozni, hogy a struktúra az államfő ellenőrzése alá kerüljön, ezért arra összpontosított – sikerrel –, hogy az ötlet meghiúsuljon. A Talpest körüllengő titokzatosságot fokozta, hogy a Nastase-kormányzat félidején otthagyta az elnöki palotát, hogy kormányfő-helyettesként „segítse” az Iliescuval egyre hűvösebb viszonyt ápoló miniszterelnök munkáját. A 2004-es választások után Talpes kilépett a PSD-ből, amelynek listáján szenátori mandátumot szerzett, és megalakította a Keresztény-szociális Népi Szövetséget (UPSC). Sajtóhírek szerint közvetlenül Traian Basescu megválasztása után elment a Cotroceni palotába és felajánlotta szolgálatait a frissen beiktatott államfőnek. Akkor Basescu nevében a demokraták cáfolták, hogy az államfőnek bármi köze lenne Iliescu egykori bizalmasához, Talpes azonban tett néhány szolgálatot az államfőnek. /Sz. L. : Rosszul emlékezett a volt SIE-főnök. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

Csupán Ioan Talpes szenátor válaszolt Márkos András képzőművész és a gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Alkotóközpont közös szervezésében meghirdetett A bűnbocsátó cédulák újraélesztése című performanszra. A rendezvény fő célja a honatyákkal – szenátorokkal és képviselőkkel – való közös elmélkedés, közös alkotás volt. Márkos András képzőművész az eredetileg négynaposra tervezett akció helyszínéül a Lázár-kastély lovagtermét választotta. Ioan Talpes elmondta: „Nemcsak azért tartottam fontosnak eljönni, mert Márkos jó barátom, és tudom, ha ő valahová meghív, ott rendkívüli dolog történik” A szenátor októberben, a parlamenti ciklus végén a román parlament épületében szeretné kiállíttatni a Márkos által készített bűnbocsátó cédulákat. A kiállítás-megnyitót követően Ferenc Ervin ferences szerzetes tartott előadást az önvizsgálatról és a hét fő bűnről. /Jánossy Alíz: Bűnbocsánat közömbös politikusoknak. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 21./

A titkosszolgálatok, a Román Hírszerző Szolgálat és a Külügyi Hírszerző Szolgálat egykori vezetői, Virgil Magureanu, illetve Ioan Talpes aktív segítségével bukott meg 1998-ban a Demokrata Konvenció első kormánya – állította az Adevarulnak adott interjúban Victor Ciorbea egykori miniszterelnök. Funkcióba kerülése után mindkettejük menesztését kérte – ezt kívánták a NATO-s és EU-s fórumok is –, de később látogatásuk során jelezték, nincs beleszólásuk a dolgokba. Magureanu azt is érzékeltette, a titkosszolgálatoknak szerepük volt Emil Constantinescu elnökké választásában – állította Ciorbea. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 26./

A választásnak megvannak a nagy vesztesei és a meglepetésként ható győztesei. Nem jutott be Gigi Becali és C. V. Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke mellett a t. Házba Adrian Paunescu, Norica Nicolai és Gheorghe Funar sem. A román parlament tagja lett Oana Mizil, Ceausescu kommunista miniszterelnökének unokája, Toader Paleologu, Dan Voiculescu, Ioan Talpes /évekig a Külföldi Hírszerző Szolgálat elnöke volt/ és Elena Udrea. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 3./

Ioan Talpes tábornok bejelentette, hogy függetlenként megpályázza az államfői tisztséget. Talpes annak idején független szenátor volt, miniszterelnök-helyettes, az elnöki hivatal vezetője, valamint a külügyi hírszerzés, az egyik titkosszolgálat igazgatója. Miron Cozma bányászvezér meggyőződését fejezte ki, hogy képes megnyerni az elnökválasztást. Gigi Becali is bejelentette, hogy versenybe száll az államfői tisztségért. /Államfő akar lenni Talpes, Cozma, illetve Becali. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

Az ezerarcú Pacepa
Bukarestben ismét, az elmúlt harmincöt év során immár sokadszor próbálkoznak Ion Mihai Pacepa tábornok, a kommunista titkosszolgálat egykori kémfőnöke szerepének átértékelésével.
átértékelésével.
„Aki szereti Pacepát, az demokrata, aki nem, az posztkommunista” – állított fel diagnózist még évekkel ezelőtt a Pacepa „kiugrásához” való romániai viszonyulásról Dan Pavel. A bukaresti politológus arra a következtetésre jutott, hogy az 1989-es rendszerváltással hatalomra került politikai elit, Ion Iliescu volt államfő és hívei, a volt szekusok, katonatisztek, pártaktivisták és köreik számára Pacepa hazaáruló, akinek nem lehet megbocsátani. A másik oldalon pedig ott vannak azok a demokrata antikommunisták, akiknek a szemében nemzeti hős, hiszen volt mersze hátat fordítani a Kárpátok géniuszának.
Nicolae Ceauşescu nemzetbiztonsági tanácsadója szinte az őrületbe kergette a diktátort, amikor ötvenévesen, 1978-ban váratlanul az Egyesült Államokba szökött, és emiatt teljesen át kellett szervezni a rezsimet kiszolgáló elnyomó gépezet, a Szekuritáte külföldi hírszerző részlegét (DIE). De még csak nem is a Bukarestnek szolgáló több tucat kém és titkosügynök leleplezése bizonyult a legnagyobb bajnak, hanem hogy 1987-ben megjelent, Vörös horizontok című könyvében az amerikai kormánytól menedékjogot kapott Pacepa feltárja a Ceauşescu-diktatúra rémtetteit, a személyi kultuszra épülő rezsim korrupt, népnyúzó rendszerét. (A könyv címe Ceauşescu tervére utal, amellyel egy „újfajta román kommunizmus” látszatát villantja fel a Nyugat előtt, hogy az ország nemzetközi megítélése jobb legyen, és ezáltal gazdasági előnyökhöz juthasson a rendszer.) Az egykori kémfőnöknek oroszlánrésze volt abban, hogy a Nyugat még „tündöklése” idején megismerhette a román kommunizmus és a Kondukátor igazi arcát. Emiatt a rezsimnek alárendelt igazságszolgáltatás hazaárulás miatt kétszeresen is halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte, ugyanakkor lefokozta Pacepát, akinek fejére Ceauşescu kétmillió dolláros vérdíjat tűzött ki. A Szekuritáte állítólag egymillió dollárt ajánlott a Carlos néven elhíresült terroristának, a venezuelai Ilich Ramírez Sáncheznek a tábornok meggyilkolásáért, de a Sakál nem tudta felkutatni az amerikai hatóságok által a mai napig szigorúan őrzött egykori kémfőnököt. Aki továbbra is megváltoztatott külsővel és személyazonossággal él a tengerentúl; a hetvenes évekből származó portréján kívül mindössze néhány éve látott napvilágot róla friss, az American Spectator című lapban megjelent publicisztikájához mellékelt fénykép.
A hidegháborús korszak egyik legnagyobb leleplezőjét a rendszerváltás után is rengetegen megpróbálták árulóként, imposztorként feltüntetni. Közéjük tartozik a Bukarestben a nyolcvanas években ösztöndíjjal megtelepedett amerikai történész, Larry Watts, aki a napokban megjelent, A szovjet blokk titkos háborúja Románia ellen című könyvében KGB-ügynökként állítja be a dezertőr Pacepát. Watts szerint a szekus tábornok hazája ellen folytatott aknamunkája nem más, mint szovjet típusú félretájékoztatás, Moszkva ugyanis a román–amerikai kapcsolatok romlásában, Bukarest nemzetközi kompromittálásában volt érdekelt. A közép-kelet-európai államok biztonsági szakértőjeként is ismert Watts azt állítja, többek között Ceauşescu egykori jobbkezén múlt az is, hogy Washington csak évekkel a ’89-es rendszerváltás után helyezte vissza Romániát a legnagyobb kedvezményt elnyerő államok sorába. Hasonlóképpen ítéli meg a 85 évesen is inkognitóban élő Pacepa szerepvállalását a rendszerváltás utáni egyik, a külügyi hírszerzést 1992 és a 1997 között irányító utódja, Ioan Talpeş, aki szerint „félretájékoztatásaival” az exkémfőnök megnehezítette Románia 2004-ben bekövetkezett NATO-csatlakozását. Cristian Troncotă bukaresti történész állítja, rengeteg adat bizonyítja, hogy Pacepát az ötvenes években maga Alekszandr Szaharovszkij, a szovjet Állambiztonsági Bizottság (KGB) későbbi vezetője szervezte be hálából amiatt, hogy „tanítványának” apja korábban rejtegetett egy NKVD-kémet. n folytatás a 15. oldalon folytatás a 14. oldalról – Stelian Tănase történész, publicista szerint a volt kémfőnök állítólagos korrupciós ügyei miatt volt kénytelen elmenekülni hazájából, ahol felelősségre vonták volna amiatt, hogy a németeknek például megígérte: Bukarest bevásárol Fokker gépekből. Liviu Tofan, a Szabad Európa Rádió román szerkesztőségének egykori igazgatóhelyettese egyenesen úgy fogalmaz: ma már egyáltalán nem biztos abban, hogy 1988-ban a csatorna helyesen cselekedett, amikor folytatásban beolvasta az általa fantazmagóriáknak nevezett Vörös horizontokat.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban, hogy kik is pontosan Pacepa „leleplezői”. Az exkémfőnök állítólagos KGB-múltjáról író Larry Watts például évekig Ion Iliescu volt államfőnek a tanácsadójaként tevékenykedett, aki sohasem rejtette véka alá: árulónak tartja a tábornokot. Talán nem mellékes, hogy Watts sokáig annak a Project on Ethnic Relations (PER) nevű amerikai szervezetnek a bukaresti munkatársaként, majd igazgatójaként tevékenykedett, amely 1993-ban a tengerparti üdülőtelepen megrendezte a később Neptun-gate-nek elnevezett titkos találkozót az RMDSZ három vezető politikusa és az Iliescu-rezsim képviselői között. Másrészt közismert, hogy Watts Talpeş baráti köréhez tartozik, és az sem mellékes, hogy a volt SIE-főnök korábban azzal fenyegetőzött: visszaadja tábornoki rangját, ha Pacepát „tisztára mossa” a román állam. A sors iróniája, hogy 2004-ben, utolsó elnöki mandátuma végén maga Iliescu szolgáltatta vissza a román igazságszolgáltatás által 1999-ben rehabilitált Pacepa katonai rangját. Borítékolható, hogy nem jószántából, sokkal inkább washingtoni nyomásra tette, hiszen a tengerentúl ma is úgy vélik: Pacepa tevékenysége fontos és egyedülálló Amerika számára.
Rostás Szabolcs |
Krónika (Kolozsvár)

Pacepa: a Szekuritátét szolgálva árultam el a hazámat
Miközben a mindenkori amerikai kormányok hősként tisztelik, szülőhazájában ma is vitatott személyiségnek számít Ion Mihai Pacepa, a román kommunista hírszerzés 1978-ban dezertált parancsnoka.
Nicolae Ceauşescu diktátor egykori tanácsadója nemrég megtörte a csendet, leszögezve: nem akkor árulta el Romániát, amikor disszidálása után leleplezte a kommunizmus bűneit, hanem amikor a Szekuritátét szolgálta.
Ion Mihai Pacepa kimondhatatlanul vágyik arra, hogy 35 év elteltével hazatérjen Romániába, és letérdelhessen szülei sírjánál, addig azonban szerinte nem kerülhet sor erre, amíg a román igazságszolgáltatás nem rehabilitálja a Ceauşescu-diktatúrának hátat fordító disszidenseket. A román kommunista titkosszolgálat, a Szekuritáte külföldi hírszerzésért felelős osztályának (DIE) egykori parancsnoka nemrég interjút adott a bukaresti B1 hírtelevíziónak abból az alkalomból, hogy 1978. július 28-án menedékjogot kapott az Egyesült Államokban.
A szovjet blokk legmagasabb rangú szökevényének nevezett, 85 éves volt kémfőnök elmarasztalta Bukarestet amiatt, hogy a hazai igazságszolgáltatás az utóbbi öt évben több mint hatezer olyan egykori ellenálló rehabilitációs kérését utasította el, akit a Szekuritáte letartóztatott, a kommunista bíróságok pedig elítéltek, mert támogatták az amerikaiaknak a vörös uralom elleni küzdelmét. Pacepa feltárta, hogy a román hatóságok a mai napig nem szolgáltatták vissza állampolgárságát és a szökése után elkobozott javait, holott a bukaresti legfelsőbb bíróság már 1999-ben megsemmisítette a Ceauşescu által rá szabott két halálos ítéletet. Sőt a bírósági ítélet után öt évvel a román határőrségnél még mindig érvényben volt az a parancs, amely szerint az országba való esetleges belépése esetén azonnal le kell tartóztatni Pacepát.
Ronald Rychlak amerikai történésszel közösen írt, nemrég megjelent Dezinformáció című könyve kapcsán Ceauşescu egykori nemzetbiztonsági tanácsadója elmondta, a bukaresti rezsimmel történt szakítása előre megfontolt lépés volt, melynek megvalósítását egy évvel elhalasztotta, mert nem volt bátorsága belevágni „az ismeretlenbe". A hazájában sokak által hangoztatot vélekedés kapcsán, miszerint „kiugrásával" elárulta Romániát, Pacepa úgy fogalmazott: bírálóinak igazuk van.
„De nem akkor árultam el Romániát, amikor lelepleztem a kommunizmus bűneit, hanem azokban az években, amikor a Szekuritátét szolgáltam. 1997-ben közzétett nyílt levelemben óriási tévedésnek minősítettem tevékenységemet a kommunista titkosszolgálatban. További ok az erkölcsi szégyenérzetre, hogy Ceauşescu nomenklatúrájának züllött és korrupt kasztjához tartoztam. A Szekuritátéval történt szakításom után 35 évvel azonban teljesen eltávolodottnak érzem magam attól a múlttól, és úgy vélem, a kommunizmus elleni tevékenységem feljogosít arra, hogy megbékélt lelkiismerettel jelenjek meg a romániai tévénézők előtt" – jelentette ki a Vörös horizontok kötetével a bukaresti rezsim gaztetteit leleplező volt kémfőnök.
Hozzátette: katonai esküjét sem szegte meg, hiszen abban azt vállalta, hogy megvédi a hazáját, amit szerinte a Ceauşescu zsarnokságával történt szembeszegülése révén meg is tett. Pacepa az interjúban felidézte azt is, hogy Nicolae Ceauşescu – akinek a tábornok szökése miatt teljesen át kellett szerveznie a külföldi hírszerzést – a nyolcvanas években ötmillió dollárt fizetett a dezertőr likvidálásáért, többek között Moammer Kadhafi líbiai diktátornak, Jasszer Arafat palesztin elnöknek és a Sakálként elhíresült terroristának, Ilich Ramírez Sáncheznek. Állandó fenyegetettsége miatt kétszer változtatott személyazonosságot a tengeren túl.
Pacepa szemenszedett hazugságnak nevezi a nyolcvanas években Romániában megtelepedett amerikai történész, Larry Watts vádját, miszerint a volt kémfőnök KGB-ügynök volt, és ama állítását, miszerint Ceauşescu tulajdonképpen Amerika-párti volt, aki amerikai stílusú demokráciává akarta változtatni az országot. Ugyanakkor az évek óta halálhírét terjesztő román politikusoknak a disszidens azt üzente: naponta öt kilométert kocog, teniszben pedig nem lehet egykönnyen legyőzni.
Az interjú megjelenése után Pacepa legvehemensebb bírálói, közöttük Watts és jó barátja, a román külügyi hírszerzést 1992 és a 1997 között irányító Ioan Talpeş továbbra is azt állítja, hogy a volt kémfőnök valójában áruló, 35 évvel ezelőtti szökésével pedig a román–amerikai kapcsolatok romlásában érdekelt Szovjetúnió malmára hajtotta a vizet. Talpeş nemrég az Adevărul napilapnak nyilatkozva is azt állította, hogy Moszkva parancsára Pacepa küldetése Bukarest diszkreditálásában merült ki, sőt a kilencvenes években gátolta Románia 2004-ben bekövetkezett NATO-csatlakozását.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Aradi Nyilatkozat – a falurombolás elleni egyházi tiltakozás 25. évfordulóján –
„Hát nem lesz már valaki ebben az országban, aki golyót ereszt ennek a hazaárulónak a fejébe?” – A Ştefan cel Mare hetilap két évvel ezelőtti cikkének ez a kérdése juthat eszünkbe annak a lejárató- és gyűlöletkampánynak a láttán, amely az utóbbi időben bontakozott ki személyem ellen. Mondanom sem kell, hogy ennek a fegyveres erőszakra való nyílt uszításnak mind a mai napig nincs törvényes következménye, s a bűnüldöző szervek törvényes feljelentésünk benyújtása és többszöri megkeresésünk ellenére sem engednek szabad utat az igazságszolgáltatásnak.
Szintén peres eljárás kezdeményezésére adott okot Victor Ponta miniszterelnök azon alaptalan vádaskodása, amely szerint Tőkés László „románellenes érdekek képviselője”, és „Románia instabilitásában érdekelt személyek pénzelik, akik azt kívánják, hogy Romániát minden oldalról támadják”.
Július–augusztusban aztán az ország többi főméltósága – élükön Traian Băsescu államfővel és a Szenátus elnökével, Crin Antonescuval –, valamint a pártsajtó egy emberként lett részese a magyar-, illetve Tőkés-ellenes uszítókampánynak. Victor Ponta büntetőjogi eljárás kezdeményezését helyezte kilátásba, az ország elnöke a román állampolgársághoz való jogomat kérdőjelezte meg, a Szociál-Liberális Szövetség (USL) társelnöke pedig a Románia Csillaga kitüntetésem visszavonását indítványozta. Továbbá a Külügyminisztérium is rám támadt, valamint a román titkosszolgálatok olyan levitézlett vezető emberei, mint Nicolae Ulieru (Román Hírszerző Szolgálat – SRI) és Ioan Talpeş (Külföldi Hírszerző Szolgálat – SIE). Ez utóbbiak régóta tisztázott „titkosszolgálati múltammal” rágalmaztak meg.
Több mint egy hónapja a román sajtó is az ellenem felhozott olyan válogatott vádaskodásoktól hangos, amelyek alkotmány- és románellenesség, szélsőséges nacionalizmus és irredentizmus, az etnikumközi béke és az európai értékek megsértése (stb.) miatt marasztaltak el.
Mivel érdemeltem ki, hogy a nacionalista-posztkommunista média céltáblájaként a román politikai élet szinte minden szereplője számára a bűnbak én legyek – s mindez azzal tetőzzön, hogy Victor Ponta szociáldemokrata pártelnök, valamint Corina Creţu szocialista EP-képviselő és hozzá csatlakozó „elvtársai” fellépésének „köszönhetően” most már hivatalos formában is meginduljon az eljárás magas állami kitüntetésem elvétele céljából?!
A nyilvánvaló ok és magyarázat a 2013. július 27-én, a Tusnádfürdői Nyári Táborban elhangzott javaslatom, hogy osztrák–olasz mintára Magyarország vállaljon védhatalmi szerepet a romániai – erdélyi – magyarság esetében, jogaink szavatolása érdekében. Az olaszországi Dél-Tirolban élő osztrák közösség autonómiáját garantáló, jól bevált európai modell emlegetése váratlan és mértéktelen haragot váltott ki a román politikai vezetőkben. Válaszreakcióként ők az ország alkotmányának megsértése, illetve Románia nemzetállami egységének és területi épségének a veszélyeztetése címén követelik a fejemet, továbbá a régóta használatos magyar kártyát kijátszva, a román nemzeti érzelmek gerjesztésében egymást túllicitálva folytatják uszító hadjáratukat ellenem – voltaképpen közvetett, de nyilvánvaló módon az egész kisebbségi magyarság ellen. Ez az összehangolt támadássorozat – a jelek szerint – azzal teljesedik ki, hogy az 1989-es temesvári forradalmi érdemeimért nekem ítélt Románia Csillaga érdemrend visszavonásával akarnak példát statuálni, saját politikai érdekből, illetve az önrendelkezési jogait egyre erőteljesebben követelő magyar közösség megleckéztetése és megfélemlítése céljából.
Az Európai Unió Alapjogi Chartája szerint mindnyájunkat megillet az emberi méltóság (1. cikk), a személyi sérthetetlenséghez való jog (3. cikk) és a véleménynyilvánítás szabadsága (11. cikk). Ennek alapján a lehető leghatározottabban visszautasítom emberi méltóságom durva megsértését, politikai – és EP-képviselői – véleményem kinyilvánításának fenyegető korlátozását, valamint a közvetlenül személyemet érintő (ad personam), és egyúttal nyílt uszításnak minősülő, verbális agressziót.
Egykori temesvári lelkipásztorként ezúton is kinyilvánítom, hogy annak idején, életünk kockáztatásával nem érdemekért és kitüntetésért, hanem meggyőződésből szálltunk szembe a Ceauşescu-diktatúrával. Húsz év elteltével kapott magas kitüntetésem valamennyi temesvári hős és ellenálló érdemeinek az elismerését jelentette. Minekutána Temesvártól „ellopták a forradalmat”, 2009-ben a Románia Csillaga érdemrend bizonyos fokig igazságot szolgáltatott a „mártír városnak”. Amennyiben most visszaveszik az érdemrendet, ez megint csak Temesvár forradalmi múltjának a semmibe vételét jelentené. Továbbá a jelenleg végbemenő kommunista típusú visszarendeződésnek lenne újabb bizonyítéka.
Az 1989-ben elkezdődött demokratikus rendszerváltozásnak szerves része a kisebbségi rendszerváltozás, amihez hozzá tartozik az erdélyi magyarok kollektív jogainak a biztosítása. Ezzel szemben jogaink lépten-nyomon bekövetkező korlátozása, a ránk erőltetett – diszkriminatív jellegű – mesterséges területi átrendezés terve, valamint az, hogy a magyarságot minduntalan elmarasztalják autonómia-követeléseinek a hangoztatása miatt az említett követelmény ignorálására, nem pedig az erre irányuló törekvés valóra vál(t)ására utal. Az előbbiekben bemutatott lejárató- és uszító kampánynak, valamint kitüntetésem visszavonásának mögöttes szándéka a magyarellenes diszkrimináció fenntartása, kitűzött céljaink elérésének a megakadályozása. A „dekorációm” megvonásának propagandisztikus forgatókönyve erről az álságos politikai háttérről hivatott elvonni a nyilvánosság figyelmét.
A Románia Csillagának személyemtől való – esetleges – megvonása nyilvánvaló módon diszkriminatív, magyarellenes cselekedet lenne. (Erre vall egyébként, hogy a korrupció vádjával elítélt Adrian Năstase szocialista exminiszterelnöktől nem vették el kitüntetését.) Az ellenem felhozott, szavaimat elferdítő, vádak és kitalált rágalmak természetük szerint mind etnikai jellegűek. Más megfogalmazásban: azért aláznak meg emberségemben, azért hangzik el ellenem ismételten ádáz gyűlöletbeszéd, valós érdemeimtől azért akarnak megfosztani, mert magyar vagyok, és – mint a jó román a románsága mellett – a magyarságomért kiállok.
A temesvári népfelkelés egyik legszebb és legigazabb üzenete az, hogy 1989 „szabadító karácsonyán”, a diktatúra ellenében, illetve a szabadság védelmében vállvetve, egymással karöltve léptek fel románok és magyarok. A város mintegy tíz nemzetiségének és vallásfelekezetének ezt a kölcsönös szolidaritáson alapuló összefogását nevezzük Temesvár szellemének.
A közel negyedszázada, változó intenzitással jelentkező posztkommunista restauráció – egyebek mellett – ezt a szellemiséget igyekszik tönkretenni, Verespatak természetes környezetéhez hasonlóan társadalmi és humán környezetünket is lerombolni igyekezvén.
A kommunizmus visszahúzó örökségének terheitől szabadulva új, második rendszerváltozásra van szükség. „Románia Csillaga” ezt a helyes irányt mutatja. Hisz amint magának a történelmi érdemrendnek a latin felirata hirdeti: In fide salus (A hitben van a szabadulás). Eladósodott, a csőd szélén álló, erkölcsi válságban lévő országunknak, társadalmunknak hitre és szabadulásra van szüksége.
Az érdemrendet – ha akarják – elvehetik tőlem. De: a szabadító Krisztusba vetett hitünktől senki sem foszthat meg, 1989 sorsfordító eseményei közepette is ez a hit vezérelt bennünket…
Arad, 2013. szeptember 7.
Tőkés László

Erdon.ro

Újabb nacionalista össztűzben Tőkés László
Ismét „megtalálta” Tőkés Lászlót a magyar önrendelkezési törekvéseket vehemensen elutasító román politikum és média.
Az európai parlamenti képviselőt, egyben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökét a hétfői marosvásárhelyi autonómiamegmozdulás kapcsán vádolják ismét szélsőségességgel, mivel a tüntetéssel egy időben az EP strasbourgi székházában megtartott plenáris ülésen az autonómia mellett állt ki. Felszólalásában a román államnacionalizmus asszimilációs politikájáról beszélt, a székelyföldi magyarság helyzetét pedig a krími tatárokéhoz hasonlította.
Megszólaltak a szolgálatos titkosszolgák
A vásárhelyi autonómiatüntetés miatti amúgy is felfokozott hangulatban Tőkés kijelentésére azonnal „rárepült” a média, bírálva az erdélyi politikust, Victor Ponta miniszterelnök pedig külön megköszönte az RMDSZ-nek, hogy nem vette őt fel az EP-listájára. A sajtó egy része szinte hisztérikus hangnemben reagált az ügyre, de még az olyan, mérsékeltebbnek tekinthető sajtóorgánumok is beszálltak a Tőkés elleni hangulatkeltésbe, mint az Adevărul. A román sajtó és politikum teljesen kiforgatja a szavait, és igyekeznek olyan értelmet kölcsönözni neki, mintha támogatná az Ukrajna elleni orosz katonai agressziót, és a Krím elszakadási törekvéseit.
Az Adevărul egészen odáig ment, hogy egy egykori magas rangú kémelhárítót idéz, illetve Ioan Talpeșt, a román külügyi hírszerzés (SIE) egykori vezetőjét is megszólaltatja. A konklúzió: Tőkést a budapesti vagy a moszkvai hírszerzés irányítja, illetve olyan álláspont is van, miszerint mindkettő. A szentencia: Tőkés László hazaáruló, illetve hogy az 1989-es forradalmat Budapest és Moszkva vezényelte le, ők faragtak hőst Tőkés Lászlóból.
A helyzet arra enged következtetni, hogy a román hatalom ismét csak szélsőségesnek, illetve idegen érdekek képviselőjeként beállítva próbálja diszkreditálni Tőkést, illetve az általa képviselt önrendelkezési mozgalmat, valamint magát az autonómia eszméjét. A logika egyszerű: ha az autonómiát legvehemensebben képviselő romániai magyar politikus szélsőséges, sőt idegen kém, akkor az autonómia csakis káros lehet az ország számára, megkérdőjelezi annak területi egységét, és előbb-utóbb Erdély elszakadásához vezethet.
Moszkva azzal az ürüggyel szállja meg a Krímet, hogy megvédje az ott élő orosz állampolgárokat, illetve orosz nemzetiségű polgárokat „az ukrán nacionalistáktól”. Az ügyben hangadónak számító román média és politikusok most úgy kísérlik beállítani Tőkés nyilatkozatát, mintha ő ezt a lépést pártolná, és az orosz beavatkozással értene egyet. Eközben Tőkés a legkevésbé sem az orosz agresszió vagy Ukrajna szétdarabolása mellett állt ki. Éppen hogy egy olyan ukrajnai közösséget hozott fel példaként, amelyet a most is agresszorként fellépő Oroszország a történelem során számos alkalommal megalázott, deportált, így saját szülőföldjén immár 12 százalékos kisebbségbe került.
A krími tatárok a mostani konfliktusban teljes mellszélességgel Ukrajna területi szuverenitását védelmezik, és ellenzik a krími oroszok elszakadási szándékait, mert tartanak attól az Oroszországtól, amely miatt a történelem során már amúgy is rengeteget kellett szenvedniük. Tőkés nyilatkozata éppen hogy Oroszországot állítja párhuzamba Romániával, mint olyan hatalmat, amely az általa megszerzett területeken élő őshonos közösség felszámolására, elsorvasztására törekszik. Persze ez a román fülek számára egyáltalán nem hangzik túl jól, ezért most igyekeznek azt a korábbi vádat igazolni Tőkés kijelentésének félremagyarázásával, hogy autonómiapárti nyilatkozatai csupán a szeparatizmust próbálták palástolni.
Diszkreditálni próbált autonómiatörekvések
Az előzmények ismeretében az idei választási kampányban számos román politikus részéről várható még hasonló hangvételű támadás Tőkés, illetve a magyar autonómiatörekvések ellen, amelyeket a krími példa alapján igyekeznek elszakadásra tett törekvésként beállítani. Ugyanakkor ezen nyilatkozataikkal éppen hogy ellenkező hatást érhetnek el, mint amit szeretnének.
A Tőkés elleni folyamatos, szélsőséges hangvételű támadásokkal – például most ismét csak megpróbálják elvitatni tőle az 1989-es forradalom kirobbantásában szerzett érdemeit – ismét csak a mellette való kiállásra késztethetik a romániai magyarokat, akik az EMNT-elnökre, illetve az autonómiaigényekre zúduló román nacionalista össztűzben még elszántabban és nagyobb tömegben foglalhatnak állást az önrendelkezés követelése mellett.
Mensura Transylvanica Politikaelemző Csoport
Krónika (Kolozsvár),

Tőkés László erkölcsi kártérítést követel az Antena3-tól
A temesvári események furcsa mementójának nevezte Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke az Antena3 szeptember 15-i adását, amelyben Mihai Gadea és meghívottai – Filip Teodorescu és Ioan Talpes – hazaárulónak és Magyarország kémének nevezték, közvetve azzal is megfenyegetve, hogy ő is a Ceausescu-rezsim által hazaárulás vádjával elítélt Mircea Raceanu sorsára juthat. Tőkés "Temesvár szellemében" utasította vissza a Ceausescu-diktatúra "levitézlett harcosainak és örököseinek" az 1989-es forradalom emlékét és áldozatait is meggyalázó, nemtelen támadásait, és tegnap kártérítési követelést nyújtott be a bukaresti I. kerületi bíróságnál.
A Kincses Előd ügyvéddel az Atlantic étterem protokolltermében közösen tartott pénteki sajtótájékoztatón az EMNT elnöke kijelentette: "Véleményem szerint az Antena3 szeptember 15-i adásának moderátora és azok akik megszólaltak, magukat minősítették azokkal a rágalmakkal, amelyeket a fejemre szórtak, és minősítették a román titkosszolgálatot, amely tovább folytatja a volt szekuritáté gyászos hagyományát, de mindez minősíti magát a román államot is. Ez annak a jele, hogy tovább folytatódik a kommunista restauráció." Véleménye szerint ha Ponta nyeri meg a választást, egy posztkommunista kormány és egy utódkommunista államelnök még inkább a visszarendeződés irányába viheti Romániát. Corina Cretu EU-biztosi kinevezése is a volt kommunisták erősödését jelzi.
Úgy fogalmazott, hogy az ominózus műsorból világosan kitűnik, hogy "negyedszázaddal a kommunista diktatúra bukása után még mindig azokkal találjuk szemben magunkat, akik 1989-ben a román politikai rendőrség nevében üldöztek, akik elnyomták a román népet, erdélyi magyar közösségünket és egyházainkat". Tőkés László szerint tovább kell folytatni a rendszerváltoztatást, hogy "megszabaduljunk a kommunizmus visszahúzó örökségétől".
Kincses Előd elmondta, megfogalmazta és még a pénteki nap folyamán benyújtja a bukaresti I. kerületi bíróságnak az Antena3 elleni beadványt, amelyben 40 ezer eurós erkölcsi kártérítést követelnek a műsorvezetőtől és meghívottaitól, ahol az is elhangzott, hogy Tőkés László minősített kém (spion cu acte in regula). Ezt többek között egy 1989. október 20-i elismervénnyel "bizonyították", amelyben Tőkés megköszönt egy adományt. Az ügyvéd érdekes egybeesésnek nevezte a dolgot, mert éppen ’89. október 20-án mondták ki Tőkés László kilakoltatási ítéletét. Ráadásul Tőkés az elismervényben Isten áldását kéri az adományozóra.
Kincses szerint a Tőkés Lászlót érő folyamatos támadásoknak az az oka, hogy a temesvári forradalom után a szekusok "reszkettek". Ezt, és hogy mit veszítettek, azóta sem felejtették el, és mindez dühödt bosszúvágyba csapott át Tőkéssel szemben.
A polgári törvénykönyv alapján az erkölcsi kár okozása miatt letett beadványhoz csatolták a teljes adás felvételét és a tévéadó honlapján található anyagot, illetve két tanú meghallgatását is kérik majd az első tárgyaláson.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Hivatali gáncs a Tőkés-perben
Az országos lakosságnyilvántartó hatóság gáncsoskodásai miatt képtelen két egykori magas rangú szekuritáté-tiszt és az Antena 3 hírtelevízió ellen pereskedni Tőkés László.
A hatóság sem az EP-képviselő jogi megbízottja, sem a bukaresti törvényszék kérésére nem hajlandó kibocsátani az alperesek címét és személyi számát. A pontos adatok híján a törvényszék képtelen megidézni a perbefogott személyeket.
Tőkés László azok után fordult a fővárosi törvényszékhez, miután a köztudottan magyarellenes hangnemet megütő Antena 3 hírtelevízió Sinteza zilei című, ez év szeptember 15-én sugárzott beszélgető-műsorában a házigazda Mihai Gâdea és egykori hírszerző meghívottjai a volt püspök állítólagos titkosügynöki szerepét feszegették. Filip Teodorescu, a Ceauşescu-rezsim kémelhárítási alparancsnoka és Ioan Talpeş, a külföldi kémelhárítás vezetője hazaárulással és Magyarország javára folyó kémkedéssel vádolták Tőkést, azt állítván, hogy bizonyítékuk is van erről. A két egykori magas rangú szekustiszt meg is lobogtatott a kamerák előtt egy, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) irattárából származó dokumentumot. Ez lényegében egy 20 ezer lejes segélyről szóló pénzátvételi elismervény, amit Tőkés László az 1989-es temesvári kilakoltatása előtt írt alá.
„Tőkés akkor már hónapok óta munkanélküli volt. Felkereste két magyarországi személy, aki az ottani református hívek nevében segélyként átadott 20 ezer lejt. A kézzel írott elismervényt a határnál megtalálták a két hazatérő férfinál, és elkobozták. Az egykori szekusok meg ezen okirat alapján azt állítják, hogy Tőkés László Magyarország által finanszírozott kém” – számolt be az ügy hátteréről a jobboldali politikus ügyvédje, Kincses Előd. A marosvásárhelyi jogász nevetségesnek tartja a bizonyítéknak nevezett vádakat. Szerinte két magas rangú szekus tisztnek tudnia kellene, hogy a világon egyetlen titkosszolgálat sem ezt a pénzutalási módot választja; kézzel írott elismervényt pedig végkép nem igényel. „És egyébként is, mi a törvénytelen abban, ha valakinek gyűjtenek 20 ezer lejt és segélyként átadják?” – tette fel a kérdést Kincses. A becsületsértés miatt Tőkés Teodorescutól 30 ezer euró, Talpeştől 15 ezer euró, Mihai Gâdeatól és az Antena 3-tól egyetemlegesen 10 ezer euró erkölcsi kártérítést szándékozik követelni.
„Nem tudom, hogy a lakosságnyilvántartási hatóság gáncsoskodása Tőkésnek szól vagy a szekustiszteket próbálják minél inkább óvni” – nyilatkozta Kincses Előd. Az ügyvéd kifejtette, hogy ilyen fajta törvénysértéssel még nem találkozott, ugyanis az elmúlt években az illetékes hivatal mindig kiadta a törvényszéknek az alperesek adatait, többek között a Victor Ponta miniszterelnökét is. „Levelünkre, amelyben az említett személyek személyi számukat és lakcímüket kértük, azt a választ kaptuk, hogy csak abban az esetben adhatják meg, ha megadjuk a születési dátumukat és helyüket, szüleik keresztnevét és címüket. Nevetséges, nem?” – fakadt ki a vásárhelyi ügyvéd.
Kincses Előd emlékeztetni kívánt arra is, hogy a hozzáférhetőség a bírósági eljáráshoz fűződő jognak egy lényeges eleme, melyet az Európai Emberjogi Egyezmény hatodik szakasza mond ki.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Kit véd az igazságszolgáltatás?
Kincses Előd ügyvéd tegnapi sajtótájékoztatóján érdekesnek nevezte, hogy az igazságszolgáltatás "a szekus generálisokat jobban védi, mint a miniszterelnököt".
Ezt annak kapcsán mondta, ami abban a perben történik, amelyet Tőkés László indított az Antena 3, illetve Filip Teodorescu és Ioan Talpes ellen. Ugyanis a népesség-nyilvántartó hivatal két másik ügyben – amelyekben szintén Tőkés László volt a felperes, és Victor Pontát, illetve Radu Tudort és Dana Grecut perelte – nem kérte tőlük az alperes magánszemélyek adatait, ezeket az adatokat direkt a bírósággal közölte, illetve Victor Ponta esetében a Victoria téri idézés után ő maga közölte a válasziratban, mondta az ügyvéd.
– Eléggé furcsa hozzáállás – jelentette ki –, nem tudom, hogy Tőkés László személyének szól-e, vagy pedig azoknak a szekus generálisoknak a védelmét szolgálja, akiket bepereltünk, hiszen Filip Teodorescu a Ceausescu-korszakban a kémelhárítás alparancsnoka volt, és Ioan Talpes néhány évig a külföldi kémelhárításnak volt a vezetője. Furcsa, hogy a szekus generálist jobban védik, mint a miniszterelnököt.
A következőkben az Európai Emberjogi Egyezmény 6. szakaszát, valamint az Emberjogi Bíróság gyakorlatát idézte, amely szerint mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogaival és kötelezettségeivel kapcsolatos jogvitában. Illetve, hogy a bírósági eljáráshoz fűződő jognak a hozzáférhetőség lényeges eleme.
A beadványt október 3-án postázták. Ebben kérelmet fogalmaztak meg Filip Teodorescunak 30 ezer euró, Ioan Talpesnek 15 ezer euró és Mihai Gâdeának, együtt az Antena 3-mal, tízezer euró kifizetésére való kötelezésére vonatkozóan, mert a 2014. szeptember 15-i, A nap szintézise (Sinteza zilei) adásban azt állították Tőkés Lászlóról, hogy hazaáruló, Magyarország kéme, illetve hogy a magyar biztonsági szolgálat fizeti.
– Természetesen azt is kértük, hogy ennek a hazug állításnak a cáfolatára kötelezzék A nap szintézise adást – tette hozzá Kincses, rámutatva, hogy a dokumentum, amire hivatkoztak, a Securitate irattárában van, úgyhogy tulajdonképpen törvényesen nem is lehetett volna előszedni, és arról szól, hogy Tőkés László egy elismervényt írt alá aznap, amikor a temesvári bíróság elrendelte a kilakoltatását, hogy húszezer lejt átvett, és isten áldását kérte az adományozókra. Az átadókról nem lehet tudni, kik voltak: az egyik meghalt, a másik eltűnt Amerikában, úgyhogy sose derült ki, hogy ez a Securitate beugratása volt, vagy lehallgatták Tőkés lakását.
Kincses Előd szerint az egész "szekusművelet", így próbálták lehetetlenné tenni Tőkés Lászlót. Egyébként mind a Securitate Dossziéit Vizsgáló Bizottságnak, mind a Bukaresti Táblabíróságnak van egy olyan határozata, hogy Tőkés nem volt ügynök.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Volt SIE-vezér: 1989-ben visszaadták volna Erdélyt
A nyugati hatalmak Erdély Magyarországhoz való visszacsatolásával akarták megdönteni a kelet-európai kommunista rendszert – állította Ioan Talpeş, a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) volt elnöke.
Talpeş, aki 1992 és 1997 között állt a SIE élén, 2000 és 2004 között pedig Ion Iliescu államfő tanácsadója volt, az Adevărul napilapnak pénteken azt mondta: amikor Nicolae Ceauşescu román nacionálkommunista diktátor 1979-ben Washingtonba utazott, azt javasolták neki, hogy vonják szorosabbra az együttműködést az Egyesült Államok és Románia között. Az amerikaiak ugyanis azt szerették volna, ha Ceauşescu amolyan „trójai falóvá” válik a kommunista tömbön belül.
Ő azonban nem értett meg az egészből semmit, felesége, Elena pedig hallani sem akart az ügyről. Ugyanabban az évben Kádár János magyar kommunista vezető is az Egyesült Államokba utazott, ahol a román diktátor visszautasítása miatt nagy rokonszenvvel fogadták, ő pedig megértette, hogy Ceauşescu döntése nyomán előnyös helyzetbe került.
Talpeş szerint ennek nyomán Washingtonban 1986-ban kidolgoztak egy tervet, amelynek értelmében Erdély anyaországhoz való visszacsatolása révén szerették volna „levegőbe repíteni” a kommunista rendszert. Azt állította: az 1989-es romániai forradalom idején a terv nagyon közel állt a megvalósuláshoz.
Mint kifejtette, december 17-én Magyarországra látogatott Helmuth Kohl akkori német kancellár, aki ott egyrészt Romániát bírálta, másrészt arról is beszélt, milyen igazságtalanság érte Magyarországot a trianoni diktátum nyomán. Utána Francois Mitterand francia államfő is Magyarországra utazott, aki szintén arról beszélt: tárgyalni kell a Trianon jelentette problémáról. Ugyanakkor amikor 1990 után Bukarestben járt, és rákérdeztek erre a kijelentésére, azt mondta: nem változott az álláspontja, és „Isten őrizzen attól”, hogy a magyar–román határ kérdése felvetődjön nemzetközi szinten.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

A revízió réme
Ioan Talpeşnek hála, már biztosan nem fogunk hülyén meghalni. Románia egykori kémfőnöke ezúttal a forradalom kirobbanásának 25. évfordulója apropóján osztotta meg a rendszerváltó eseményekkel, azok hátterével kapcsolatos magvas, természetesen megbízható forrásból merített gondolatait.
Mi, a titkosszolgálati jelentésekbe és egyéb szigorúan bizalmas dokumentumokba betekintést nem nyert mezei polgárok eddig úgy tudtuk, hogy a temesvári református parókiáról indult népfelkelés spontán volt, és néhány nap leforgása alatt terjedt át az ország többi vidékére az embereknek a népnyúzó kommunista diktatúrával szembeni elégedetlenségétől hajtva.
Ehhez képest a külügyi hírszerzés volt parancsnoka alaposan kiábrándít mindenkit, aki elvetette a kül- és belföldi titkosszolgálatok aknamunkájáról, a forradalom előre megírt forgatókönyvéről szóló összeesküvés-elméleteket. Főleg bennünket, magyarokat, hiszen szerinte néhány nyugati nagyhatalommal – köztük Hollandiával és Franciaországgal – karöltve Magyarország munkálkodott leginkább a Ceauşescu-rezsim megdöntése érdekében.
És mondani sem kell, Budapestet Erdély visszaszerzésének szándéka fűtötte még a marosvásárhelyi fekete március idején is, hiszen a volt kémfőnök szerint az akkori események „kiprovokálása” is ezt a célt szolgálta.
Badarság lenne azt hinni, hogy a rendszerváltást passzívan figyelték a környező országok és a nagyhatalmak titkosszolgálatai. Tény, hogy valamennyiüknek érdekében állt a Kárpátok őrült „géniuszának” elmozdítása, nemrég pedig kiderült: a magyar vezetés már 1988 óta együttműködött Victor Athanasie Stănculescu tábornokkal arról, hogy együttműködnek, ha zavargások törnek ki Romániában.
Viszont mindebből csak azok képesek azt a következtetést levonni, hogy Budapestet a határrevízió sarkallta, akik számára az ország területi épsége és szuverenitása elleni támadással egyenértékű az alapvető emberi és kisebbségi jogok szavatolásának követelése.
És sajnos nem lehetnek illúzióink. Jelképeink üldözése, a Himnusz eléneklésének büntetése is arról árulkodik: Talpeşen kívül nagyon sokan vannak még, akik egyenlőségjelet tesznek a magyar közösség jogos igényei és az elszakadási törekvések közé.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Szekus revizionizmus
Az 1989-es forradalom huszonötödik évfordulója alkalmából számos médiafelület teret adott az eseményekkel kapcsolatos visszaemlékezéseknek.
Az interjúkban nem csupán a forradalom kirobbantásában kulcsszerepet játszó személyeket szólaltatták meg, hanem a „másik oldal” képviselőit is, olyanokat, akik a barikád másik oldalán álltak – szekusokat, illetve olyan egykori hírszerzőket, akik azzal próbálják meg magukra felhívni a figyelmet, hogy közeli rálátásuk volt az akkori eseményekre, így egyedül ők tudják megmondani a „tutit” arról, mi is történt azokban a huszonöt évvel ezelőtti decemberi napokban.
Az egyik bukaresti napilap Radu Tinut, a temesvári Szekuritáté Tőkés László zaklatásában kulcsszerepet játszó egykori helyettes vezetőjét szólaltatta meg, majd ugyanott Ioan Talpeş, a Külügyi Hírszerzés rendszerváltás utáni egykori vezetője osztotta meg értékes véleményét az 1989-es eseményekkel kapcsolatosan.
Az ügyben az a döbbenetes, hogy mind az egykori szekus, mind a „demokratikus” hírszerzés egykori parancsnoka azzal állt elő, hogy a forradalom nem spontán folyamat volt, hanem az azt kirobbantó tényezők – elsősorban pedig Tőkés mögött – külföldi titkosszolgálatok álltak. A Romániára törő külső erők között pedig kiemelt szerepet játszott Magyarország, amely – szerintük – Erdély visszaszerzését vagy legalább a magyarok autonómiáját remélte a romániai nemzetikommunista rendszer megdöntésétől.
Nem nehéz észrevenni: miközben egyesek bennünket, magyarokat vádolnak azzal, hogy a trianoni, illetve a párizsi békediktátumok revízióját akartuk, vagy esetleg csak autonómiát, ők maguk a közelmúlt történelmének revíziójára törekszenek.
Huszonöt évvel az 1989-es események után egy olyan történelmet kreálnának, amelyben a forradalom kirobbantásában oroszlánrészt vállaló személyek külső, az ország területi egységére törő hatalmak ügynökei voltak, a forradalmárok elleni megtorlások résztvevői, illetve az 1989 előtt a rendszer ellenségeinek kikiáltott polgárok kínzói, a notórius szekusok pedig életüket az ország megvédéséért kockáztató – esetleg feláldozó – hazafiak. Nem csupán a magyarok, hanem egész Románia számára tragikus lenne, ha sikerrel járnának.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

A Neptun-ügy: amiről a dokumentumok beszélnek
Hiánypótló feladatokat kíván ellátni az a kis csapat, amely Átlátszó Erdély címmel oknyomozó internetes oldalt indított. Három újságíró, Sipos Zoltán, Mihály László, Egyed Ufó Zoltán vállalkozott arra, hogy olyan fontos témákat tárnak fel, melyek a „hagyományos” szerkesztőségekben a szokásos hajtás miatt elsikkadnak, ígéretük szerint igyekeznek feltérképezni „a közpénzek elköltését, a közszereplők üzleti érdekeltségeit, vagyonosodását; a környezetre veszélyt jelentő, számos esetben törvényt sértő nagyberuházások tulajdonosi hátterét”.
Indulásukat január közepére időzítették, egy régi botrány, a Neptun-ügy hátterét próbálta feltárni Sipos Zoltán, kihasználván a lehetőséget, hogy tizenöt év elteltével hozzáférhetővé váltak a tárgyalásokat kezdeményező és lebonyolító amerikai Project on Ethnic Relations (PER) dokumentumai. Az amerikai Princeton Egyetem könyvtárában tanulmányozott át és fényképezett le több száz oldalnyi, eddig nem publikált dokumentumot, melyek sok érdekes részletet tartalmaznak az RMDSZ politikusai és a bukaresti hatalom képviselői között lezajlott ún. „Neptun-tárgyalásokról”. A nyolc részben közölt sorozatban a dokumentumok és háttérbeszélgetések alapján kerekedik ki a történet, megismerjük a kezdeményezőket, a PER képviselőit – Allen Kassofot, Livia Plakst és Larry Wattsot –, hátterüket, az utat, amely elvezetett a paktumig. Kitűnik, hogy a román titkosszolgálatokkal is kapcsolatot tartó PER-eseket egyáltalán nem a magyarság helyzetének javítása vezérelte, sokkal inkább politikai, gazdasági érdekeiket akarták érvényesíteni, de az is, miképpen taktikáztak, hogy egy asztalhoz ültessék az 1992-ben még igencsak vonakodó táborokat, no meg hogy az RMDSZ három képviselője tulajdonképpen véletlenül csöppent a történetbe. A szerző következtetése: „Az erdélyi magyar politikusok nem voltak felkészülve arra, hogy ezeken a magas szintű megbeszéléseken sikeresen képviseljék a közösség érdekeit. Nem voltak képesek felmérni a saját mozgásterüket, nem látták át a külpolitikai kontextust, és több olyan hibát is elkövettek, melyek végső soron gyengítették a tárgyalási pozícióikat”.
Közelmúltunk történetének érdekes szelete a Neptun-ügy, amely tulajdonképpen megalapozta az RMDSZ 1996-ot követő, kompromisszumos, folyamatosan kormányzati pozícióra törő, kis lépéses politikáját. Ugyanakkor ez a történet idézte elő az első éles törésvonalat a szövetségben, mely aztán a belső ellenzék kiválásához és a két kis párt megalakulásához vezetett. A http://erdely.atlatszo.hu/ oldalon közölt sorozatból ragadtuk ki az általunk legérdekesebbnek ítélt részeket, aki kíváncsi, ugyanott megtalálja a teljes anyagot fényképekkel és immár felkerült a Princtonban talált dokumentumok 115 oldalának lefényképezett változata is. (-kas)
Nem egy, hanem féltucatnyi találkozó
A közhiedelemmel ellentétben a „Neptun-ügy” nem egy, hanem hat, talán hét nagyobb találkozóból áll. Ezek közül a Ceauşescu neptuni villájában szervezett beszélgetések nem is a legfontosabbak. Az hogy a folyamat végül „Neptun-ügy” néven híresült el, annak köszönhető, hogy a második Neptun-találkozó után, 1993 júliusában robbant ki a botrány.
Az első, „magyar és román személyiségekkel” való találkozóra 1991. január 13. és 17. között kerül sor. Részleteket nem ismerünk, a programból mindenesetre kitűnik, hogy Allen Kassof és Livia Plaks külön-külön találkoznak számos döntéshozóval, köztük a későbbi találkozók résztvevőivel. A program szerint az RMDSZ részéről Domokos Géza akkori elnökkel, Borbély Lászlóval, Tokay Györggyel, Markó Bélával, valamint Pécsi Ferenccel találkoznak. (Pécsi Ferenc és Markó Béla is cáfolta, hogy részt vett volna ezen a találkozón. Markó – saját bevallása szerint – csak később szerzett tudomást a PER által szervezett kerekasztalokról).
A program szerint mindenesetre az RMDSZ képviselői egy asztalhoz ültek a kormány és az elnöki hivatal képviselőivel, többek között Dorel Sandor kisebbségekért felelős államtitkárral, valamint Ioan Talpeşsel, aki akkor még Iliescu nemzetbiztonsági tanácsosa volt. A folyamat fél évvel később, 1991 júniusában „előzetes tárgyalásokkal” folytatódik, ekkor már – saját bevallásuk szerint – a román kormány és az RMDSZ meghívására érkeznek az országba Kassofék. Ezen a találkozón dől el az, hogy a feszültségek csökkentésére leginkább a „csendes”, „konkrét problémák megoldására irányuló” megbeszélések alkalmasak.
Első Neptun: a nagy kibeszélés
Az 1992. június 14. és 16. között Neptunon megrendezett találkozó az első, amiről részletes feljegyzésekkel rendelkezünk. A meghívottak listája szerint itt Domokos Géza RMDSZ-elnök is jelen volt Tokay Györggyel és Borbély Lászlóval együtt. A román felet Dorel Sandor államtitkár és Mircea Pascu elnöki tanácsos képviselte. Jelen vannak még a németek és ukránok képviselői, Klaus Fabritius és Stepan Tcaciuc, a moderátorok között pedig ott van a svájci Peter Sager, egy kommunistaellenességéről ismert jobboldali politikus.
A jegyzetek kötetlen, gyakran csapongó és esetenként feszült beszélgetésekről árulkodnak: a felek a moderátorok által javasolt kérdések mentén őszintén beszélnek addigi sérelmeikről és a jövővel kapcsolatos félelmeikről.
A magyar meghívottak hangsúlyozzák a kollektív jogok, a helyi autonómia, a nyelvhasználat és kétnyelvű helységnévtáblák, valamint az állami magyar egyetem szükségességét. Szó esik még a Har-Kov-jelentésről, sérelmezik azt, hogy 1990 márciusa után csak magyarok és cigányok ellen emeltek vádat. Beszélnek a marosvásárhelyi magyar polgármesterjelölt indulásának a megakadályozásáról, valamint a médiában megjelenő uszításokról.
Román részről szóvá teszik a székelyföldi románság helyzetét. Elhangzik, hogy sosem világos, mi az, amit az RMDSZ, és mi az, amit Budapest kíván. Kiderül, a magyar szeparatizmustól való félelem miatt vonakodnak engedményeket tenni – egy teljesen magyar vagy magyar többségű egyetem és egyetemi bentlakás például a radikalizmus melegágya lehet. Gerzensee: az áttörés
Ha az első neptuni találkozón a résztvevők általánosságban vázolták a problémákat, a fél évvel később, 1993. február 25-én és 26-án Svájcban, az idilli szépségű Gerzensee-ben már konkrétumokról van szó. Sőt, az egyes kisebbségi kérések teljesítésére egyfajta ütemterv, egyezség is körvonalazódik.
Ez a találkozó a legjobban dokumentált: nemcsak az írógéppel írt összefoglaló, hanem egy kézzel írott jegyzet – feltételezzük, hogy Larry Wattsé – is megvan. Mivel ezek belső használatra készültek, nincsen okunk kételkedni ezek hitelességében és pontosságában, bár a jegyzetelő csak a felszólalások lényegét rögzítette pár szóban, a finomabb árnyalatok elmaradtak. Már a meghívottak neveit átfutva érezni lehet, hogy valami nagy dolog készül: a meghívottlistát David Hamburg, valamint Jack Scanlan, a The Carnegie Corporation of New York, illetve az ICN Pharmacauticals elnöke vezeti. Mindkét szervezet (jövendő?) szponzora a PER-projektnek. Magyar részről Tokay György és Borbély László van jelen, ekkor kapcsolódik be Frunda György. A kormányt Viorel Hrebenciuc kormányfőtitkár, az államelnöki hivatalt pedig Traian Chebeleu képviseli. Rövid gondolatébresztő
A találkozó előtt Kassof egy rövid, gondolatébresztés céljával összeállított szöveget is elküld a résztvevőknek, melyben felveti, hogy az elvi kérdések tisztázása helyett a konkrétumokra kellene összpontosítani. Már a kis sikerek is olyan légkört teremthetnek, mely további, kölcsönösen előnyös rendezéshez (accomodation) vezethet, írja.
Eddig három fő kérdéskört sikerült beazonosítani – így Kassof. Ezek a magyar nyelvű oktatás/magyar egyetem kérdésköre, magyar nyelvhasználat a közigazgatásban és igazságügyben, valamint a kétnyelvű helységnévtáblák kérdése.
Az RMDSZ-től azt kéri Kassof, írják le, egy-egy kérésüket konkrétan hogyan lehetne gyakorlatba ültetni egy adott megyében vagy közösségben. Milyen jogszabályok szükségesek ahhoz, hogy be lehessen vezetni a helyi szintű adminisztrációban a kétnyelvűséget? Mennyibe kerülne ez? Milyen kisebbségi számaránynál kellene jóváhagyni? Hogyan lehet a kétnyelvű rendszert integrálni az ország közigazgatásába? Össze lehet állítani egy listát azokról a megyékről és közösségekről, melyeket ez érintene? Ha egy ilyen rendszert kísérleti jelleggel elindítanának, azonban kiderülne, hogy nem működik, hajlandóak lemondani az ötletről? Van hasonló rendszer, precedens Európában? Van alkotmányossági akadálya ennek? Elvárható a romániai kormánypárttól, hogy elfogadja, ha a közvélemény többsége ellenzi? Kassof a román félnek is feltesz néhány kérdést: van olyan az RMDSZ kérései között, ami a kormány számára elfogadhatatlan? Miért? Létezik olyan, visszafogottabb (limited) kérés, amit viszont elfogadhatónak találnak?
Autonómia kihúzva
Érdekesség, hogy ennek a szövegnek az első verziójában még benne van az autonómia mint „egy olyan kérés, amely elvont elvként ésszerűnek tűnik, a romániai kontextusban felerősíti a támadásokat román részről, miközben a szorgalmazói is vitáznak arról, hogy mit is jelentene a gyakorlatban”. Ezt a vázlatot Kassof Larry Wattsnak küldi el véleményezésre. Nem tudni, mit válaszol Watts, az autonómiára vonatkozó bekezdés mindenesetre eltűnik a résztvevőknek kiküldött anyagból. A jegyzetekből úgy tűnik, egészen különösek lehettek a Gerzensee-i beszélgetések: miközben a magyar és a román meghívottak a saját ügyeiket vitatják, a svájci meghívottak az ottani kisebbségek közötti együttélésről beszélnek.
Bár nem világos, pontosan mi vezet áttöréshez, egyértelmű, hogy a beszélgetés pozitív, már-már euforikus hangulatban zajlott. A magyar résztvevők kompromisszumra késznek mutatkoznak: félreteszik a kollektív jogokat („let’s not discuss collective rights but laws that encourage minority rights” – Tokay, „collective rights can be discussed without results” – Borbély), valamint a kizárólag magyar egyetemet („lets not have a university only for Hungarians – Bolyai for all minorities” – Tokay).
Érdemes ugyanakkor óvatosan kezelni ezeket az idézeteket: a vázlatok kiragadott, a jegyzetelő által fontosnak gondolt mondatokból állnak, melyek nem feltétlenül tükrözik a beszélgetés tágabb kontextusát. Nagy kérések helyett szerényebb javaslatok
Borbély László és Frunda György egy sor, szerényebb javaslattal áll elő, melyet, úgy tűnik, a román fél is elfogad. Az etnikumközi viszonyokat javítani hivatott, hét lépésből álló intézkedéssorozat röviden összefoglalva a következő:
1. Nemzeti Kisebbségi Tanács megalakulása;
2. Kormányhatározat elfogadása a kisebbségek nyelvén is történő feliratozásról;
3. A Nemzeti Kisebbségi Tanács ajánlást fogalmaz meg a marosvásárhelyi Bolyai-líceum helyzetének rendezése érdekében (diákcsere a szomszédos Papiu Ilarian-líceummal úgy, hogy a Bolyai teljesen magyar líceummá válhasson – szerk. megj.);
4. A Nemzeti Kisebbségi Tanács ajánlást fogalmaz meg annak érdekében, hogy a felsőoktatásban legyenek magyaroknak fenntartott helyek;
5. A Nemzeti Kisebbségi Tanács ajánlást fogalmaz meg az Audiovizuális Tanácsnak, hogy hozzon létre egy kisebbségi konzultatív tanácsot;
6. Egy nemzeti kisebbségekről szóló törvénytervezet megfogalmazása;
7. A Nemzeti Kisebbségi Tanács ajánlást fogalmaz meg a parlamenti pártoknak arról, hogy az oktatási törvény vegye figyelembe a kisebbségek igényeit.
A jegyzet tanúsága szerint a résztvevők közül egyedül Traian Chebeleu elnöki tanácsos jelezte, nincsen mandátuma elfogadni ezeket a „megoldásokat”, azonban azokat ő is „ésszerűnek” találta.
(folytatjuk)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

"Emlékezzünk és emlékeztessünk Marosvásárhely fekete márciusára!"
Nem történt meg az igazságtétel, sem a felelősségre vonás
"Huszonöt évvel a fekete március után sokkal egyértelműbbé vált számomra a bukaresti vezetés felelőssége, az, hogy nem csak helyi szervezés volt, mint ahogy egyes történészek hangoztatják. A hadsereg mozgását nem Marosvásárhelyről irányították, hanem a központból. Jogászként továbbra is fenntartom, hogy Marosvásárhelyen pogromkísérlet történt" – nyilatkozta dr. Kincses Előd a marosvásárhelyi fekete március 25. évfordulójára szervezett emlékesten. Smaranda Enache emberjogvédő kijelentette, a marosvásárhelyi események dossziéját újra kell nyitni, a bűnösök felelősségre vonásának meg kell történnie, "hogy huszonöt év után is ne azok legyenek a nyertesek, akik meg akartak osztani minket". Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és Kincses Előd ügyvéd által szervezett rendezvényre csütörtökön este került sor az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház zsúfolásig telt nagytermében.
Kilyén László színművész üdvözölte a rendezvényt támogató Magyarország Miniszterelnökségének Nemzetpolitikai Államtitkársága és Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa képviselőit, dr. Zákonyi Botondot, Magyarország romániai nagykövetét, Zsigmond Barna Pál főkonzult, dr. Csige Sándor Zoltán vezető konzult, Tőkés Lászlót, az EMNT elnökét, Kincses Előd ügyvédet,Sándor Krisztinát, az EMNT ügyvezető elnökét, Zakariás Zoltánt, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnökét és az emlékest résztvevőit.
Elsőként Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Európa parlamenti képviselő szólalt fel, felidézve a 25 évvel ezelőtti marosvásárhelyi pogrom és a júniusi bukaresti bányászjárás körülményeit, kijelentve: beigazolódott, hogy a megosztás jegyében sikerült a 89-es forradalmat a visszájára fordítani, és egymás ellen ugrasztani mindenkit. "A megosztó politika sikeres volt, a kommunista párt és a szekuritáté állt a háttérben, bár a titkosszolgálat későbbi vezetője, Ioan Talpes egyenesen a Magyarországról beszivárgott irredentákra fogta a márciusi tragikus események kirobbantását" – mondta az EMNT elnöke, hangsúlyozva: sem a marosvásárhelyi fekete március, sem pedig a bukaresti bányászjárás esetében nem történt meg az igazságtétel, sem a felelősségre vonás, márpedig igazságtétel nélkül nem beszélhetünk jogosságról, demokráciáról. Hozzátette, Eduard Hellvignek a SRI élére való kinevezése nem mutat gyökeres szakítást a titkosszolgálat eddigi gyakorlatával. Tőkés László a bányászjárás dossziéjának újranyitását apró elégtételnek, a Temesvári kiáltványt ma is időszerűnek nevezte, és köszönetet mondott mindazoknak, akik "kiálltak a pástra", akik harcoltak a szabadságért, igazságért, a magyarság jogaiért.
Dr. Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete pozitívumnak nevezte, hogy a fekete március nem ismétlődött meg, majd utalva arra a visszatérő témára, hogy a magyar szélsőségesek az anyaország támogatásával eszkalálták 90 márciusában az eseményeket, hangsúlyozta, Magyarországnak nem lehetett és nem lehet érdeke semmilyen konfliktus kirobbantása, semmilyen ártó szándéka nem volt. A diplomata úgy vélte, a 90-es márciusi események legnagyobb vesztesége, legszomorúbb kifejlete, hogy Marosvásárhelyről és környékéről nagyon sok magyar elhagyta az országot, ugyanakkor hangsúlyozta, az események kapcsán elkezdődött tényfeltáró hullám nyomán "van egyfajta tisztuló képe a 89- es télnek és a 90-es tavasznak". "Fontos, hogy a román társadalom tisztán lásson a közelmúltjáról, hiszen ez oldaná a magyarsággal szembeni álláspontját" – tette hozzá Zákonyi Botond.
"Az utat keressük Európába"
Az emlékest a Fehér januártól a fekete márciusig című 34 perces dokumentumfilm- összeállítás vetítésével folytatódott. A képsorokon megelevenedett az 1990. január 20-i nagygyűlés, a feszültségterhes hangulatban az igazság kiderítésének fontosságát hangsúlyozó Kincses Előd, a január 30-án a Bolyai líceumban tartott megbeszélés, amelyen az ügyvéd elvi döntést sürget a tanintézet magyar iskolává alakításával kapcsolatosan, álláspontja szerint erre a tanév végén kellene sort keríteni. A február 9-i képsorok váltják egymást, látható a prefektúra előtti tömeg, majd amint Ioan Frandes őrnagy az oktatási tárca félretájékoztatásával vádolja Kincsest. Sütő András szavai, "az utat keressük Európába", ma is időszerűek. Pillanatokkal később már csak a döbbenetet érezzük a március 19-ét követő, RMDSZ- székház elleni román támadás során súlyosan sérült írót látva kórházi ágyon. A március 20-i megrázó eseményeket felidéző képsorokon láthatjuk az erőszakmentes jogkövetelésre bátorító Léstyán Ferenc római katolikus lelkészt, a megbékélésre, az egymás iránti bizalomra, az egyes szélsőségesek által előidézett fasiszta pogromhangulatban is civilizált viselkedésre, önmérsékletre biztató Kincses Elődöt. A Ion Scrieciu tábornok sajátos igazsága címmel vetített interjú világossá teszi, hogy a hatalom képviselője mennyire ferdítve, bizonytalanul, ellentmondásosan, megtévesztően beszélt a "tényekről". Válaszaiból kiderül, Király Károlyt Bukarestbe hívták, hogy "ne uszítson Marosvásárhelyen", az "uszítók az RMDSZ vezetői voltak", "de talán az RMDSZ meg sem volt alakulva", hogy Vranceából és Suceaváról félezer román állt indulásra készen, megvédeni a marosvásárhelyi románságot, és a Zsil-völgyi bányászok is kis híján elindultak, ugyanakkor a Grand szálló tele volt külföldi tudósítókkal. Scrieciu szerint "a dolog meg volt idejében rendezve a felbujtó csoport által". A március 19/20-as "színdarabnak" a tábornok szerint rendezői nincsenek, szereplői a románok és magyarok, akik nem akartak verekedni, de középen maradtak, a bujtogatók "csak a magyarok!".
Az RTV magyar adásának volt főszerkesztője, Boros Zoltán archívumából készült ötperces Post scriptum – utóirat a véres események áldozatait szólaltatja meg. "Láttuk a valóságot, smink nélkül, hogy az akkori, az államfői sajtóiroda irányítása alatt levő média, a helyi román sajtó hogyan járult hozzá a lincshangulat kialakításához, és azt is, hogy hogyan lehet utólag félremagyarázni a történteket" – mondta Boros Zoltán.
Marosvásárhelyen pogromkísérlet történt
Dr. Kincses Előd ügyvéd Fekete március című könyvének új, bővített kiadását Boris Kálnoky író, újságíró, nemzetközi tudósító (Németország) mutatta be, hangsúlyozva, a 25 évvel ezelőtti tragikus események azért következhettek be, mert a megbukott diktatúra állambiztonsági elitje meg akarta őrizni hatalmát. "A módszerek mindenhol ugyanazok" – hangsúlyozta, hozzátéve, ilyen helyzetben nagyon nehéz helyesen dönteni, Kincses Előd pedig bátorsággal, felelősséggel cselekedett akkor, amikor az emberiség értékeit próbálta megvédeni". Annak kapcsán, hogy a Magyar Köztársaság elnöke kitüntette Kincses Elődöt, Boris Kálnoky felvetette, hogy tulajdonképpen a román köztársaság elnökének kellett volna e gesztust megtennie, hiszen a marosvásárhelyi ügyvéd román állampolgárok életét mentette meg azáltal, hogy megakadályozta az összecsapás kiszélesedését.
Kincses Előd véleményét könyvében fogalmazza meg, elmondása szerint mára már sokkal egyértelműbbé vált számára a bukaresti vezetés felelőssége. "Szó sincs arról, hogy csak helyi szervezés lett volna, mint ahogy egyes történészek hangoztatják. A hadsereg mozgását nem Marosvásárhelyről irányították, hanem a központból. Jogászként továbbra is fenntartom, hogy Marosvásárhelyen pogromkísérlet történt, és furcsának találom, hogy a jogi szakvéleményemet történészként felülbírálják. Egy bűncselekmény minősítése nem történészi, hanem jogászi feladat" – tette hozzá.
A rendezvény további részében a könyv szerzője a 25 évvel ezelőtti tragikus esemény résztvevőivel beszélgetett, Veress Eszterrel, Hîrsan Viorellel, Körmöczky Zoltánnal, Vali Russuval, Magos Métával, Kincses Elemérrel.
Smaranda Enache, a Pro Európa Liga emberjogvédő szervezet társelnöke szerint a marosvásárhelyi véres eseményekért ugyanazok a felelősek, akik a decemberi államcsínyért is, akik "hamar át tudták hangolni a jogokért való küzdelmet, mondván, hogy az szeparatizmus, nacionalizmus". "Újra kell nyitni a marosvásárhelyi események dossziéját, megállapítani a bűnösöket, nem szabad megengedni, hogy huszonöt év után is azok legyenek a nyertesek, akik meg akartak osztani minket" – jelentette ki az emberjogvédő.
Antalfi Imola?
Népújság (Marosvásárhely)

Titkosszolgák: kékszemű fiúk fű alatt
Néhány hónapja feltűnően sok botrányszagú hír röppent fel a hazai titkosszolgálatokkal kapcsolatosan. Mindez nem azt jelenti, hogy megtáltosodott volna a média, hogy zseniális oknyomozó újságírók tűntek volna fel, mint ahogy azt sem, hogy netán „megtért” volna és lelkiismeret-furdalása hatására kipakolt volna egy-egy kém. Ellenkezőleg: a kémek birodalmából származó vagy azzal kapcsolatos valamennyi hírt, kiszivárogtatást, leleplezést óvatosan és körültekintően kell kezelnünk, mert manipulációs szándékkal készülhettek. Lehet elterelés, fenyegetés, burkolt üzenet a politikának, vagy – miért ne? – egy rivális társaság mérgezőnek szánt, a közvélemény elé dobott információja.
Alapszabály a titkosság
Mindennek okait nagyjából 2500 éve ismerjük a legendás Szun Cenek köszönhetően. A hadviselés törvényei címet viselő hadtudományi alapművében a szerző teljes fejezetet szentel a kémek alkalmazásának és a velük való bánásmódnak, hiszen – amint azt a bevezetőben leszögezi – „aki az ellenség helyzetének megismerésével nem törődik, az gonoszak közt is a leggonoszabb, az nem lehet emberek vezetője, az nem lehet az uralkodó segítsége, az nem lehet a győzelem ura.” (Tőkei Ferenc fordítása)
Világosan fogalmaz: az uralkodó (mai fogalmakkal az államhatalom) nem létezhet kémek nélkül, mert „a hadsereg minden dolga közül a kémekkel tartsuk fenn a legszorosabb kapcsolatot, senki ne kapjon busásabb jutalmat a kémeinknél, s ne legyen titkosabb dolog, mint kémeink szolgálata.” És egyértelműen: „Amikor egy kémünk még el sem kezdte munkáját, de már előre híre támad, akkor a kémnek is, de annak is, aki hírét költötte, meg kell halnia.”
Vagyis a kiszivárogtatás, a fecsegés, a leleplezés az ellenkezője mindannak, amit ebben a minden állam számára létfontosságú szakmában művelni lehet.
Maior kipakolt?
Jogos tehát a kérdés, vajon mi lehetett a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) szándéka 2014 júliusában, amikor igazgatója, George Maior egy interjúban kijelentette: a román hírszerzés feladatának tekinti, hogy megakadályozza a területi autonómia megvalósulását Románia területén. Maiorral akkor az Adevărul Live román hírportál készített interjút, amelyet interneten is élőben közvetítettek. Az Adevărul riporterei egyebek között arról kérdezték a SRI vezetőjét, hogyan értékeli a magyar miniszterelnök Tusnádfürdőn korábban elmondott beszédét és Orbán Viktor azon politikáját, „amellyel megpróbálja visszaadni a magyarok meggyőződését, hogy ők olyan nemzetet alkotnak, amely fontos dolgok megvalósítására képes.” George Maior azt állította: a SRI igazgatójaként nem akarja kommentálni Orbán Viktor szavait, de dolgozik rajta, hogy „ez a propaganda” ne alakuljon át konkrét cselekvéssé Románia területén.
Hozzá kell még tennünk, hogy az interjú az elnökválasztás évében készült. Amint azt a Hotnews.roportál által megkérdezett Márton Árpád RMDSZ-es parlamenti képviselő is kifejtette, a román hírszerzésnek nem lehet feladata az autonómia megakadályozása, de elképzelhetőnek tartja, hogy pillanatnyilag ez volt a politikai opció, és egy ilyen feladatot is kapott. „Választási évben a jobb- és a baloldal, valamint a titkosszolgálat mindig előrántja a magyarveszély-kártyát, hiszen az idegengyűlöletre mindig van vevő, értékes voksokat lehet azzal szerezni” – tette hozzá Márton.
A SRI vezetője nem első alkalommal nyilatkozott autonómiaügyben, nyolc évvel korábban, 2006 decemberében jelezte, hogy a Nagy-Románia Párt által fújt riadót követően SRI-jelentés készül arról, milyen információkat gyűjtöttek a székelyföldi autonómiatörekvésekkel kapcsolatban.
George Maior idén januárban lemondott tisztségéről, miután a párizsi terrortámadások után nyilvános szócsatába keveredett az Alkotmánybírósággal. Azt sugallta, hogy a taláros testület viseli a felelősséget, ha Romániában is baj lesz, miután alkotmányellenesnek minősítette a telefonos és számítógépes kommunikáció megfigyelését szabályozó rendelkezéseket. Ráadásul Augustin Zegrean, az Alkotmánybíróság elnöke elpanaszolta a sajtónak, hogy különböző állami intézmények – köztük a SRI – nyomást gyakorolnak az alkotmánybírókra, és a taláros testület tagjai fenyegetve érzik magukat.
Öröm az ürömben a SRI számára, hogy miközben a Nagytestvér-törvények sorra elbuktak (amelyekre szerintük azért lett volna szükség, hogy hatékonyabbá tegyék Romániában a terrorizmus elleni harcot), a közvélemény-kutatások szerint 50 százalék fölé emelkedett a korrupt politikusok tucatjait lebuktató intézmények, a korrupcióellenes ügyészség (DNA) és a hírszerző szolgálat bizalmi indexe – s ezekben az ügyekben bizony sűrűn hallgatták le az érintetteket. Mi több, a terrorizmus elleni harc sem állt le, április elején a SRI honlapján jelentették be: tíz évre kiutasítottak egy tunéziai állampolgárt, egy hattagú, meg nem nevezett állampolgárságú csoport öt tagját hét évre, egyik tagját pedig három évre. Utóbbi csoportról azt közölte a szolgálat, hogy tagjai az Iszlám Állam és az Al-Kaida terrorszervezetek radikális nézeteit vallották, és dzsihadista irányultságú szélsőséges iszlamista propagandát fejtettek ki Románia területén. A SRI szerint a radikalizálódás előrehaladott állapotában levő személyek elszigetelt csoportot alkottak, amely veszélyeztette Románia biztonságát. A titkosszolgálat azt is hozzátette, 2013 óta tartja megfigyelés alatt a kiutasított személyeket. A Digi24 hírtelevízió honlapján azt is közölte, hogy a csoport Szatmárnémetiben működött, tagjai pedig francia állampolgárok voltak.
A SRI története dióhéjban
Amint arról annak idején Virgil Măgureanu, a román titkosszolgálat 1989 utáni alapítója az Adevărul napilapnak egy interjúban beszámolt, az 1989-es decemberi fordulatot követően a volt Szekuritáté tárgyi vagyonának nagy részére rátette a kezét a hadsereg, a többire a belügyminisztérium, a szervezetet egyrészt feloszlatták, másrészt a tagjai felszívódtak, elmenekültek a várható népharag elől, úgy kellett később összetoborozni őket. A decemberi eseményeket követően két személyes biztonsági szolgálat volt csupán: Ion Iliescu és bizalmi alapon kinevezett nemzetbiztonsági tanácsadója, Virgil Măgureanu. Az újjászerveződő szolgálat HR-politikájáról ennyit mondott: „Mivel nem tudtuk előéletük büntetlenségét ellenőrizni, gyakorlatilag minden volt Szekuritáté-tagot alkalmaztunk. (…) Nem alkalmazhattunk embereket az utcáról szedve össze őket, olyan alapon, hogy ki követeli hangosabban a demokráciát.”
A SRI-t 1990. március 26-án hozták hivatalosan létre, Măgureanu hevesen tagadta, hogy a marosvásárhelyi pogromot használták volna fel ürügyül legitimálására. 1997-től 2000-ig Costin Georgescu vezette, 2001–2006 között Radu Timofte, lemondása után néhány hónapig Florian Coldea, majd idén januárig George Maior, az ő utódja Eduard Hellvig. Becslések szerint 2009-ben több mint 10 ezer alkalmazottja volt – az állomány létszáma egyébként titkos.
És a többiek
A SRI mellett még legalább hét titkosszolgálatot működtetnek Romániában. Ezek az 1989. december 26-án akkor még négy taggal létrehozott állami vezetők védelmét biztosító kormányőrség (SPP), a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE), a különleges kommunikációs szolgálat (STS), a Védelmi Hírszerzési Főigazgatóság (DGIA), a Katonai Hírszerző Igazgatóság (DIM – J2), a Katonai Elhárítás (DCISM), a Belső Védelmi és Hírszerzési Igazgatóság (DGIPI) nevű belügyi hírszerző szolgálat.
A SRI, a SPP, a STS és a SIE évi személyzeti költsége 2014-ben 1,3 milliárd lej körüli volt, az egészségügyi fizetésekre ugyanabban az évben 730 milliót költöttek, állítják a titokzatosság ellenzői. A hatalom birtokosai közben joggal mutogatnak Szun Ce mesterre. De nemcsak ők, a DNA főügyésze, Laura Codruţa Kövesi az Erdélyi Napló által is közölt interjúban megerősítette: a korrupciós tettekre vonatkozó információk megszerzése terén a SRI továbbra is a fő partnerük, ezt az együttműködést törvény is szabályozza. A nagy korrupció elleni harcban az intézmények, a DNA, a SRI, az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI), valamint a belügyminisztériummal való együttműködés nélkül képtelenek lennének lezárni az ügyeket – mondta Kövesi.
Ami az együttműködést illeti, annak egy kevésbé szokványos formájára is fény derült a napokban. Ion Iliescu román exelnök egy, a német Der Spiegelnek adott interjúban beismerte: 2002–2003-ban anélkül, hogy tudta volna, pontosan mire is bólint rá, „elvileg” jóváhagyott egy CIA-kérést, de nem volt tudomása arról, hogy az amerikai hírszerzés titkos börtönt létesít Románia területén. A részleteket Ioan Talpeş, elnöki tanácsadó, volt SIE-igazgató is igazolta: Románia egy vagy két titkos börtön létrehozására adott engedélyt, megkönnyítendő Románia NATO-csatlakozását. Az Amnesty International viszont úgy tudja, hogy az ország cserében több millió dollárt kapott az amerikai kormánytól.
Willman Walter 
Erdélyi Napló (Kolozsvár)