Székelyek a gáton
Mint már hírül adtuk, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) felhívására a múlt hét végén két autóbusznyi, hetven székelyföldi önkéntes vett részt gátépítésen Magyarországon a Duna által veszélyeztetett településeken.
Sepsiszentgyörgyről heten, Kézdivásárhelyről pedig öten jelentkeztek. A legidősebb önkéntes a hatvanhét éves kézdivásárhelyi Sólyom Vince volt, a többiek zömében fiatalok. Tegnap Balázs Attila, az EMNP városi elnöke résztvevőként sajtótájékoztatón számolt be élményeiről. Elmondta: a székelyeket a katasztrófavédelem Esztergomba irányította, ahová szombaton érkeztek meg, és azonnal a gátra indultak, ahol homokzsákokat töltöttek és vittek a Duna partjára.
Két olyan kritikus pont volt, ahol a Duna vízállása meghaladta az út szintjét egy méterrel, ott zsákolni kellett keményen. Egy másik helyen is dolgoztak tízen, egy zsilipet nem tudtak lezárni, és ezért a Duna vize egy gyárat veszélyeztetett. Elmondása szerint a gátépítési akciót nagyon jól meszervezték, a vízügyi szakemberek állandóan a helyszínen voltak. A székelyek tíz perc alatt megtanulták, mi a teendőjük a zsákolással – hangsúlyozta. Hazafelé tartva mindenki büszke volt arra, hogy segíteni tudtak bajba jutott nemzettársaikon. A gátépítésen szintén jelen levő Péter Taierling arról számolt be, hogy az esztergomi önkéntesek tapssal fogadták a székelyeket, nem románozta le őket senki. A székely zászlót a gátra is magukkal vitték – fűzte hozzá Balázs Attila, aki szerint Esztergomban példaértékű összefogás tanúi lehettek.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Trianonnak vesznie kell!
Kézdivásárhelyen felvonulást és rövid megemlékezést tartottak a szomorú emlékű trianoni diktátum évfordulója alkalmából. A szónokok a magyar történelem egyik legfájóbb momentumának nevezték az anyaország 1920. június 4-én történt megcsonkítását.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) által szervezett felvonulás 17 óra 32 perckor indult a Dózsa György utcából. A magyar, székely és Árpád-sávos zászlókat, illetve a HVIM lobogóját viselők Székelyföld nem Románia! és Ria-ria Hungária! jelszavakat skandálva, élükön egy nagyméretű, Vesszen Trianon! feliratot víve vonultak végig a Petőfi Sándor utcán, majd a Gábor Áron térről az egykori Székely Katonanevelde előtt levő Hősök emlékműhöz mentek, ahol beszédekkel és kulturális műsorral tarkított megemlékezés vette kezdetét. A jelenlevőket a HVIM részéről Beke István köszöntötte, majd a Vitézi Rend nevében v. Ambrus Ágnes emlékezett Magyarországnak a nagyhatalmak általi megcsúfolásáról.
„Trianont nem békeszerződésnek tekintette (a vitézi rend – szerk. megj.) akkor sem, amikor az országot, Magyarországot rákényszerítették arra, hogy aláírja, elfogadja. Nem tekintette békeszerződésnek akkor sem, amikor a jóvátételért harcolt a két világháború között, utána, a második világháborúban és akkor sem, amikor a rendet betiltották és akkor sem, amikor külföldön kellett a nemzet ügyét szolgálni. A vitézi rend igazságtalannak tartotta és tartja Trianont” – mondotta a beszédek sorát megnyitó Ambrus Ágnes, aki után Péter János, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke, Peter Taierling, a Minta kézdivásárhelyi elnöke majd Tóth Bálint, a HVIM szóvivője osztotta meg a jelenlevőkkel gondolatait.
„Mi akik itt vagyunk, egységesen borult gyászba a szívünk. Egységesen erőként kell kiállnunk nemzetünk igazáért, istentől kapott jogainkkal felvértezve kell harcoljunk. Ne mások hibáit emlegessük folyton, hanem arra törekedjünk hogy mi ne kövessük el azokat. Ne azon vívódjunk, hogy mit mondanak mások. Ne ítélkezzünk mások felett. Felettünk csak az egy igaz Isten ítélkezhet, mert ő teremtett ide, a Kárpátok szent gyűrűjébe. Merítsetek hát erőt abból, mit ő adott nekünk: a hegyeinkből, dús legelőinkből, termékeny földünkből, folyóinkból. Legyen hitetek egymásban, legyetek hűségesek e föld iránt, melyet most határok ívelnek át, de ne feledjétek: lelketeknek nem szab határt az emberi kéz. Minél erősebben akarjátok, minél erősebben és többen akarjuk: leomlanak a határok!” – mondotta a Tóth Bálint, aki üzenetet tolmácsolt a román kormány felé: a székelység nem tágít, autonómiát akar.
Beder Imre református tiszteletes gondolatai és áldása után a jelenlevők elénekelték a székely és a magyar himnuszt, majd a megemlékezés koszorúzással ért véget.
Bartos Lóránt. Székelyhon.ro

Megújuló nyergestetői kopjafák
A nyergestetői székely hősök emlékhelyén számos értékes kopjafa az idő és időjárás miatt veszélybe került. A kézdivásárhelyi Csiszár Dénes Faipari Tanműhely és a Kelengye Egyesület összefogásával a régi kopjafákat minőségi faápolóval lekezelték.
Vasárnap a tanműhely tanulói István Sándor fafaragó, tanműhelyvezető és Taierling Péter, a Praetoria Egyesület elnöke irányításával láttak munkához. Ez idő alatt a Budakeszi Katonai Hagyományőrző Egyesület tagjai is idelátogattak, és tisztelegtek Nyergestető egykori hőseinek emléke előtt. István Sándor eddig tíz kopjafát készített és állított fel a Nyergestetőn. 2007-ben a kézdivásárhelyi öt közép- és három általános iskola kapott egy-egy kopját, az volt a cél, hogy minden iskolából két-három ügyes tanuló készítsen egy-egy emlékjelet a tanintézmény nevében, egyúttal megismerve a háromszéki motívumokat, a faragást és a kopjafák történetét. Három iskola az ügy mellé állt, támogatta a kopjafaállítást, öt ellenben nem, helyettük és nevükben István Sándor készítette el azokat. A Csiszár Dénes Faipari Tanműhelyben kisebb méretű kopjafákat készítenek a tanulók, így merült fel az ötlet, hogy az értékesebb emlékjelek lekezelése mellett tanulmányozzák a jellegzetes motívumokat, a negatív példákat is megismerve, hiszen az évek során rengeteg oda nem illő kopját is felállítottak. A nyergestetői kopjafák lekezelésének az ötlete Taierling Pétertől származik, aki a csíkkozmási polgármesteri hivataltól megkapta az engedélyt a karbantartásra.
Vasárnap István Sándor, Taierling Péter, hét tanuló és egy szülő mintegy harminc kopjafát kezelt le faápolóval. Időközben Berlinger Gábor elnök vezetésével a Budakeszi Katonai Hagyományőrző Egyesület tagjai is megérkeztek a Nyergestetőre. A vitézek között régi ismerősként Jánosi Attilát, a Háromszék Táncegyüttes egykori táncosát is felfedeztük. Előző nap a budakeszi hagyományőrzők Szentegyházán a tizedik Őszi Hadjáraton vettek részt. Előbb az emlékműnél, majd a tömegsírnál emlékeztek az elesett székely hősökre, énekelték el himnuszainkat és a Szózatot Vesztergám Miklós tárogatóművész kíséretével. Ezt követően elbeszélgettek a kopjafák felújítóival, megmutatták a gyermekeknek fegyverzetüket.
Miután befejezték a munkát, a kaláka résztvevői közösen fogyasztották el a Történelmi Kávézó udvarán a bográcsban főtt pityókatokányt.
A kopjafa-felújító kaláka fő médiapartnere a Háromszék napilap volt.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Csinosodó feredőink
Bálványosi fürdő(tér)kép 
Múlt év novemberének utolsó hétvégéjén szinte nyárias időben tettünk egy nagyobb sétát Bálványoson és környékén, felmérni, hogy miként zárult a fürdőfelújítási idény. Három helyen is látványos az átalakulás: megújult a Buffogó-tőzegláp, nem lehet ráismerni az Apor lányok feredőjére, és az egykori Csiszárfürdő is sokat csinosodott a múlt év folyamán. Azaz: elindult egy folyamat, természeti kincseink egyre tetszetősebb „csomagolásban” fogadják a környékünkre érkező vendégeket.
A természeti ritkaságnak számító Buffogó-tőzeglápot többek között a Bálványos és a Grand Hotel közötti négy kilométeres országút harmadik hajtűkanyaránál letérve lehet megközelíteni. Az út első fele könnyű sétának fogható fel, jobb kondícióra csak akkor van szükség, amikor rátérünk egy vízmosásokkal szabdalt, vizes ösvényre. Eltévedni még az sem tud, aki kenyere javát betondzsungelben fogyasztotta, lépten-nyomon jól látható turistajelzések (fehér keretes piros háromszög) kalauzolnak.
Vigyázzunk a Buffogó felé!
Van egyéb is: a vizenyős talajt hellyel-közzel dagonyák pettyezik, amikor arra jártunk, rengeteg friss vaddisznónyomot láttunk. Szerencsére nemhogy kannal, de kocákkal sem kellett farkasszemet néznünk, a terep sajátosságait szemügyre véve ugyanis lehet, hogy sutba dobhattuk volna a „szégyen a futás, de hasznos” szólásmondást, ugyanis a sáros talajon nehéz lett volna nyúlcipőt kötni.
A Buffogó környékét amúgy a Vinca Minor Egyesület tette rendbe a Csomád–Bálványos Natura 2000 terület fenntartható kezelése nevű program révén, 2013 és 2015 között. Az 1,6 millió lej összértékű munkálatot az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a román kormány finanszírozta.
Az 1094 méteres Géczi-bérc alatt meghúzódó csendes, meseszép tájon mintegy hatezer hektár a védett terület, ritka növények és állatok élőhelye. A program keretében egy kb. 150 m hosszú, korláttal védett tölgyfapallót is építettek, így a lápot körbe lehet sétálni, anélkül hogy a növényeket összetapodnánk.
A számos mohafaj, a kereklevelű harmatfű (húsevőnek is becézik, mivel kisebb rovarokból is ki tudja nyerni a szükséges tápanyagokat) és tőzegrozmaring mellett nagy mennyiségben van vörös (vagy tőzeg) és fekete áfonya ezen a részen, a növényt szedik is, ugyanis a palló mellett jól láthatóak a „fésülésre” utaló nyomok. A láp bejáratánál információs tábla, valamint térkép is található, aminek tanúsága szerint több ösvényen is vissza lehet térni a civilizációba.
Az átalakult Apor-feredő
Egy másik nagy munkálat szintén a tavaly zajlott: az Ars Topia Alapítványnak és a Vinca Minor Egyesületnek köszönhetően, önkormányzati és civil összefogás révén teljesen átalakult az Apor lányok feredője, ami Európa-szerte híres különböző összetételű gyógyvizeiről. A mintegy száz önkéntes szűk kéthetes munkával példásan rendbe tette a kisebb-nagyobb forrásokat, öltöző, mellékhelyiség, de még napóra is fogadja a feredő környékén járókat, a talajeróziónak is megálljt szabtak ágakból font kis kerítésekkel.
A helyet érdemes felkeresni, hiszen a Büdöshegy weboldal szerint a kis területen nyolc különböző típusú ásványvizet találunk, melyek Ph-ja 1,82–4,28 között váltakozik, erős savas jellegük a bennük képződő szabad kénsav (vitriol) eredménye. Egyedi élményt nyújt például a völgy tengelyén levő üregből vett vízzel történő szájöblítés, ugyanis a savas víz rögtön kikezdi a fogzománc meszes kérgét. Az érzés kísértetiesen hasonlít a szénsavas üdítők fogyasztására. Ilyen forrásokat Európában sehol máshol nem találni.
Aki a hosszú sétákat nem szereti, az Bálványos szívében, a Transzilvánia fogadó mögötti mofettában szedetheti ki a csúzt a lábából: ottjártunkkor is többen üldögéltek a lábáztató melletti szárazfürdőben, és elmondásuk szerint nagyon elégedettek a mofettázási lehetőséggel.
Az újjáépülő Csiszárfürdő
Johann Taierling és családja pár évvel ezelőtt vásárolta meg nagyapja birtokát, ahol a bálványosi hidegfürdők találhatók. Ottjártunkkor Peter Taierling és pár önkéntes, illetve alkalmazott tevékenykedett a fürdők körül, a padokat mázolták, a Jordán-forrásra került tető. Johann Taierling érdeklődésünkre elmondta: azt a munkát fejezték be, amit múlt év augusztusában önkéntesek segítségével kezdtek meg, és a kedvező időjárásnak köszönhetően késő ősszel is tudtak még dolgozni. Taierling szerint körülbelül negyven önkéntes vett részt a Csiszárfürdőnél zajló munkálatokban. Tavaly jórészt elkészült a Csokoládé-medence, így az idén nyáron már a napozóval együtt használható lesz.
A nagy fürdő sorsa egyelőre kétséges, hiszen a kitakarítása óta a medencét addig tápláló forrás képtelen azt vízzel feltölteni. Ettől eltekintve biztosan állíthatjuk: tavaly nagy átalakuláson esett át Bálványos, reméljük, idén is folytatódik mind a kaláka, mind a természet védelme, hiszen ezek az értékek, folyamatos odafigyelés és gondozás után, bizton meghálálják a törődést. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Újabb videóklip készül (Örökségünk mozgalom)
A Paksról (Kézdivásárhely egyik magyarországi testvérvárosából) indult Örökségünk mozgalom egy dallal szólította meg a földkerekség magyarságát, ezreket vonva be Bécstől Kézdivásárhelyig, Kanadától Új-Zélandig a magyar nyelv megőrzését, a magyarság megtartását szorgalmazó megmozdulásba.
A szervezők Örökségünk címmel videóklip-pályázatot hirdettek a világban szétszóródott magyarság számára. Tervük az volt, hogy határoktól, földrésztől függetlenül buzdítsák a magyarokat, énekeljék el a paksi Gyulai István Örökségünk című szerzeményét, rögzítsék, és töltsék fel a mozgalom honlapjára. Az Örökségünk klippályázat tavalyi második fordulójának győztesei között háromszékiek is voltak. A Legjobb produkció díját megosztva kapta Gelence és a kézdivásárhelyi Step by Step Egyesület.
Nemrég újabb pályázatot írtak ki a mozgalom megálmodói Történetek a ládafiából címmel, amelyre Kis Emese, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző tanára is benevezett. Az első forgatásra szerdán a Molnár Józsiás park zenepavilonjánál került sor mintegy százhúsz személy részvételével. A klip elkészítésében a Zöld Nap Egyesület, a Kézdivásárhelyi Nők Egyesülete, a Vackor Napközi Otthon kiscsoportja, a Bod Péter Tanítóképző három osztályának hetvenöt tanulója, Taierling Péter Ferenc, a Praetoria Egyesület és Péter János, a Kézdiszéki Székely Tanács elnöke vett részt. A technikai kivitelező Pászka Zoltán informatikatanár, rendező Kis Emese. A rövidfilmek beküldési határideje május 15.
Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)