Sólyom László köztársasági elnök október 23-a, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából több mint hetven személyiségnek adományozta október 22-én a Magyar Köztársasági Érdemrend elismerését, a Magyar Köztársaság arany vagy ezüst érdemkeresztjét, illetve a Nagy Imre-érdemrendet. A Parlament kupolatermében tartott ünnepségen a magyar államfő Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke jelenlétében adta át a kitüntetéseket. Az ünnepségen kilenc kitüntetett a három közjogi méltóság közül csak az államfőnek nyújtott kezet. Csak az államfővel fogott kezet Tersztyánszkyné Vasadi Éva volt alkotmánybíró, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékán-helyettese, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége (Pofosz) és a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) több megyei tisztségviselője, valamint több nyugállományú katonatiszt. Pintér Károlyné, a Pofosz Gulag tagozatának elnöke, illetve Mészáros Gyula, a Pofosz Veszprém megyei elnöke Sólyom Lászlónak és Szili Katalinnak kezet nyújtott, de Gyurcsány Ferencet nem hagyta gratulálni. Az eseményen jelen volt a kormány több tagja, Boross Péter volt miniszterelnök, a négy parlamenti párt képviselője – Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője, Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke, Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke és Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője –, valamint számos közéleti személyiség. Felavatták a kommunizmus áldozatai előtt fejet hajtó, valamint a magyar forradalom és szabadságharc hőseire emlékező ikeremlékművet is a magyarországi Csömörön. A kommunizmus áldozatainak emléket állító kompozíció az első ilyen alkotás a világon. Az eseményen, amelynek fővédnöke Orbán Viktor, a Fidesz elnöke volt, felszólalt többek között Wittner Mária ’56-os szabadságharcos, valamint Tőkés László királyhágómelléki református püspök is. /Több kitüntetett mellőzte Gyurcsány Ferenc és Szili Katalin gratulációját. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./ A kézfogás gesztusok aritmetikája Budapesten – az, hogy hányan nem fogtak kezet Gyurcsánnyal, és hányan sem Gyurcsánnyal, sem Szilivel – egyértelműen jelzi: a politika nem lezárja, hanem épp ellenkezőleg: lezáratlanul tartja a múltat. Ma már bizonyosabban látható, mint öt-tíz évvel ezelőtt, hogy ‘56 emléke Erdélyben jóval erőteljesebb, jóval meghatározóbb, és hogy 1956 összekapcsolta a szolidaritást a magyar szabadsághagyománnyal és a kommunizmus elutasításával. Bakk Miklós szerint a „magyar szétfejlődés” döntő korszaka nem Trianon, hanem 1956 után kezdődött. 1956 után különböző pályára léptek a Magyarországgal szomszédos országok, és ezzel a társadalmi alkalmazkodás eltérő pályáit kínálták fel a kisebbségi helyzetbe került magyaroknak. /Bakk Miklós: Erdély, 1956. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./

Jónás-sorsú próféta-publicista: Adorjáni Dezső Zoltán tükörképe
„Hogy szerzőnk mennyire próféta, mennyire népszerű egyházvezető «saját hazájában», azt nem tudom megítélni. Azt azonban bizton állíthatom, hogy az egyetlen magyar nyelvű lutheránus hetilap, az Evangélikus Élet olvasóinak körében Adorjáni Dezső Zoltán püspök felettébb tisztelt és kedvelt személyiség. És aligha tévedek, amikor azt gondolom, hogy népszerűségét – az országhatár innenső oldalán – elsősorban az e kötetben csokorba szedett publicisztikáival vívta ki” – vallja T. Pintér Károly, a Magyarországon megjelenő Evangélikus Élet főszerkesztője Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök Tükörkép című, még nyomdaillatú kötete kapcsán, amelyet pénteken délután mutattak be Kolozsváron a Reményik Sándor Galériában, a Téli Kolozsvári Magyar Napok keretében. A kiadvány a szerző 2006 és 2014 közötti publicisztikai írásait tartalmazza, amelyek néhány kivételtől eltekintve az Evangélikus Élet harmadik oldalán 2006 februárjától rendszeresen közölt Égtájoló című rovatban jelentek meg. Az evangélikus hetilap főszerkesztője az eseményen – amely Csinta Samu újságíró moderálásával zajlott – elmondta: a rovat beindításában nagy szerepe volt Adorjáni Dezső Zoltánnak, aki egyike volt azoknak, akik leginkább szorgalmazták a határokon átívelő integrálódást, együttműködést és összefogást. T. Pintér Károly szerint Adorjáni Dezső Zoltán cikkeit szokatlan bátorság, időnként meghökkentő szókimondás és éleslátás jellemzi, és olyan új stílussal, dinamizmussal izzította át a rovatot, amelyre nem lehetett nem odafigyelni.
Adorjáni Dezső Zoltán kicsit az Isten elhívása elől menekülő, perlekedő próféta, Jónás sorsához hasonlította magát
PAPP ANNAMÁRIA
Szabadság (Kolozsvár)