Az RMDSZ-esek felháborodtak, mert a Hargita Népében megjelent egy MPP-hirdetés. Ez egy fénykép volt, amelyen többek között Borboly Csaba, Medgyessy Péter meg egy szemüveges alak látható. Az utóbbi arca nem látható, nem lehet tudni, ki lehet. Az MPP szerint Gyurcsány Ferenc. Ez a felvétel volt a Szász Jenő kommunikációs szakértői szerint a nagy bomba, ezáltal lepleződött le Borboly: nini, mégiscsak találkozott Gyurcsánnyal. Ez valójában vérszegény bizonyíték. Ennek ellenére, mielőtt megjelent volna, telefonáltak az RMDSZ-esek, „mint annyiszor a pozitív kampány” alatt, megfenyegették a munkatársat, nehogy be merje tenni a lapba, mert így meg úgy. A felelős kiadó kétségbeesve jött a szerkesztőségbe, mi történt. A lap néhány munkatársa nem engedte, hogy kivegyék a lapból ezt a hirdetést. Ez politikai jellegű hirdetés, a tartalmáért a feladó felel. Ez ott van a kisbetűs részben. Jöttek telefonon a fenyegetések. Az újságíró megjegyezte: a Hargita Népe nem az RMDSZ-é, nem az MPP-é. Nem pártlap. Hagyják abba a fenyegetést. /Szüszer-Nagy Róbert: Győztes barátaimhoz. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 6./ Borboly Csaba, akit a mostani választás eredményeként, az RMDSZ jelöltjeként Hargita megye tanácselnöke lett, sajtótájékoztatóján elmondta, a Hargita Népe napilapban megjelent az MPP-nek egy fizetett választási hirdetése, melyben egy fénykép volt látható, és ez a fénykép a hirdető szerint Borboly Csabát Medgyessy Péter ex-miniszterelnök és Gyurcsány Ferenc társaságában ábrázolta. A sajtótájékoztatón Borboly Forró-Erős Gyöngyin, a lap munkatársán kérte számon, miért nem ismerte fel, hogy az a személy nem Gyurcsány, és miért nem javította ki, ha már kiutazott velük Tatára – az ő költségükön –, arra a találkozóra, ahol állítólag ez a felvétel készült. Forró-Erős Gyöngyi nem vett részt ezen a sajtótájékoztatón. Leszögezte, nem tudta, hogy kinek a költségén utazott Tatára, ugyanis neki az a 2003. szeptemberi út közönséges szolgálati út volt, ahova a főszerkesztője küldte. Akkori tudósítása szerint első ízben szervezett közös rendezvényt az RMDSZ ifjúsági szervezete, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) és a magyarországi kormányzó párt ifjúsági szervezete, a Fiatal Baloldal – Ifjú Szocialisták (FIB–ISZ). A tudósítás mellett egy fotó is megjelent, a képaláírás szerint Újhelyi István FIB–ISZ elnök, Medgyessy Péter miniszterelnök, Markó Béla RMDSZ-elnök és Kovács Péter MIÉRT-elnök látható. – Most, miután őt emlegették a sajtótájékoztatón, a kollekciót fellapozva döbbent rá, hogy a két fotó azonos. Mi köze neki, Forró-Erős Gyöngyinek ahhoz, hogy Borboly Csaba mellett ki díszeleg egyik vagy másik felvételen? Miért kellene neki felülbírálni a laphoz beérkező politikai hirdetéseket? Ez kampány volt. Az újságíró nem foglalt állást sem egyik, sem másik fél mellett. /Forró-Erős Gyöngyi: Ha már néven szólítottak. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 6./

Napok óta Csíkszereda fölött keresi az ellenséget egy román harci repülőgép, naponta többször elhúz a város felett, hadd lássa mindenki, a román légierő itt van, figyel, bevetésre kész. Elhúz a tömbházak felett, hangja majd kiveri az ablakokat, kínosan ügyelve arra, nehogy túl magasan szálljon. Utoljára a ’90-es évek elején keresték az ellenséget a román vadászgépek ezen a vidéken. Akkoriban, húsvét táján a templomok fölött naponta húztak el jó alacsonyan, hogy mindeni tudja, hol a helye. /Szüszer-Nagy Róbert: Égi jel. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 3./

A választásokat követő nyilatkozatok között megjelentek egyikéből egy részlet: „Sajnálattal állapította meg, hogy a szövetség némely fő célkitűzése nem érvényesült. Az MTI kérdésére válaszolva konkrétan említette a decentralizációt, amellyel kapcsolatban annak idején a kormány és a parlament elfogadott ugyan egy jó kerettörvényt, de utána a minisztériumok semmit sem tettek megvalósításáért. A prioritások közé sorolta az oktatási és az egészségügyi rendszer reformját, az infrastruktúra dinamikus fejlesztését, az egyének és a közösségek szociális helyzetének javítását. Továbbra is elsődlegesnek nevezte a nemzeti kisebbségekről szóló törvénytervezet elfogadtatását. ” Ebben semmi rendkívüli nem volna, ha ezt egy ellenzéki írta volna az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáról. Azonban a fenti megállapítások Markó Bélától, az RMDSZ elnökétől származnak. Ez a korrekt beismerés akkor lett volna igazán őszinte, ha a választási kampány derekán hangzott volna el. Akkor felmerült volna, „hogy tessék mondani, nem tetszett teljesen véletlenül államminiszter lenni? Vagy hogy az elmúlt négy évben mi az ördög vonta el a kormánypárt erejét az említett dolgok megvalósításától?” – írta a lap munkatársa. Markó nagyon bölcsen a kampány után osztotta meg a nagyközönséggel a kudarcok listáját, így a kérdésekre immár semmi szükség, habár továbbra is aktuálisak. /Szüszer-Nagy Róbert: Kontra, basszus. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 5./

Akkor most minden rendes magyar ember rettegjen, mert jön Szlovákia! A magyarellenességtől nem túl távol álló román pártok keményen le fognak csapni. Mindezt abból lehet tudni, hogy az RMDSZ-nek nem ajánlottak fel miniszteri tárcákat, írta a lap munkatársa. Markó Béla, az RMDSZ elnöke az elmúlt napokban kitartóan ismételgette, hogy reméli, Romániában nem ismétlődik meg a szlovákiai példa, de sajnos ennek megvan az esélye. Az RMDSZ-t nem azért hagyták ki a koalícióból, mert a románok bántva érzik magukat. És nem is azért fognak több száz magyar hivatalnoktól megszabadulni Bukarestben vagy éppen a Székelyföldön, mert szabad utat kapott a magyargyűlölet. Az RMDSZ annak idején belement a játékba, hogy az igazgatóságok, ügynökségek és egyéb állami intézmények vezetői helyeit kizárólag politikai szempontok alapján töltse be embereivel az éppen hatalmon lévő koalíció. A magyarságnak valószínűleg nem fog jót tenni az, hogy az érdekvédelmi szervezet ellenzékbe szorult. Az RMDSZ-nek viszont remélhetőleg használni fog. /Szüszer-Nagy Róbert: Halvány remények. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 18./

Reformra van szükség a Hargita Népénél, jelezte Borboly Csaba megyei tanácselnök. Március 27-én már a Krónika és az Új Magyar Szó is hozta a Hargita Népe esetét, hogy kit hoznak ide, kinek a helyére. A Hargita Népe hallgatott, várták, hogy közöljék velük a helyzetet, de velük nem álltak szóba. Már a 2008-as helyhatósági kampány során a lap szerkesztőinek tudtára adták, így lesz, meg úgy lesz, ha nem viselkednek. A lap nem viselkedett. A Hargita Népében lehet dicsérni az RMDSZ-t és szidni az MPP-t, és fordítva. Nem sok olyan magyar lap van az országban, amely ezt felvállalta. A szabad véleményközlésnek a Hargita Népénél hagyományai vannak. “Továbbra is sunyiban, alattomosan készítsétek elő a terepet, ahogy szoktátok” – írta Szüszer-Nagy Róbert. “Próbáljátok idehozni, a helyünkre, saját, hű embereiteket, hogy azt írják, amit ti akartok.” /Szüszer-Nagy Róbert: Roham előtt. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 27./

Az ország egyik fele felháborodott, a másik fele pedig egyetértően hümmögött, amikor a kormány leváltotta az összes decentralizált intézmény vezetőjét. A menesztettek mögött álló politikai erők szerint a támogatásukat élvező igazgatók valóságos szakmai übermenschek, akik tisztességes versenyvizsgával szerezték meg a posztokat. A túloldal azzal indokolta a leváltásokat, hogy most az ő idejük jött el, az ő embereiket kell tisztségbe helyezni. Takarítás minden szinten, párthűség mindenekelőtt. /Szüszer-Nagy Róbert Nincs új a nap alatt. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 14./

Ha Gigi Becali nem mehet Brüsszelbe, akkor ő sem, jelentette be C. V. Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke. Ha Európa tudná, hogy miről maradhat le. Gigi Becalit a román igazságszolgáltatás megakadályozza küldetésének teljesítésében, a bíróság nem oldotta fel a Becalira kiszabott mozgáskorlátozást. Ellene ugyanis büntetőeljárás indult. Becali a döntés miatt dühösen támadta az ügyészeket, a bírókat, az államfőt és mindenkit, aki csak eszébe jutott. /Szüszer-Nagy Róbert: Ha itthon maradnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 12./

Cigánykérdés mint olyan nem létezik. Amint valaki ezt a kifejezést használja, azonnal lerasszistázzák. A cigánykérdés viszont továbbra is válaszokra, megoldásokra vár. Megoldást eddig még senki nem talált. A romák integrálásának különböző módozatai gyakorlatilag csődöt mondtak. Ugyanott tartunk ezen a téren, mint húsz évvel ezelőtt. Miért jönnek Bukarestből roma aktivisták Csíkszeredába tüntetni? A tüntetők Bukarestben vagy akár Craiovában is tiltakozhatnának, hiszen ott is ugyanaz a probléma, mint Csíkban. A bukaresti romáknak joguk van felvonulni és jogokat követelni Csíkszeredában, éppenséggel abban a városban, ahol a helyi cigányok egy csoportja ingyen kap a várostól lakást, vizet és villanyt. /Szüszer-Nagy Róbert: Első lépés. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 31./

Szász Jenőt, a Magyar Polgári Párt elnökét választotta alpolgármesterré Székelyudvarhely október 8-án megalakult képviselőtestülete. Két RMDSZ-es tanácsos – Bíró Enikő és Novák Károly – még a mandátumok érvényesítése előtt lemondott tisztségéről. Előbbi az RMDSZ székelyudvarhelyi elnöke, és az RMDSZ listavezetőjeként jutott mandátumhoz. Bíró Enikő kifejtette, azért mondott le a megszerzett mandátumról, mivel úgy gondolja, személye nélkül eredményesebb lesz majd a két, egyaránt 9-9 tagú frakció együttműködése. Novák Károly azt állította, pedagógusi pályája miatt nem fogadja el a megszerzett mandátumot, ő a Benedek Elek Tanítóképző Főiskola aligazgatója. A Zöld Párt egyetlen mandátumot nyert tanácsosa, Jakab Attila támogatása révén Szász Jenő nyerte el az alpolgármesteri tisztséget, és vezeti majd a hivatalt az RMDSZ-es elöljáró, Bunta Levente oldalán. „Mostantól kezdve az együttműködés a célkitűzés, mind a polgármesteri hivatalban, mind a tanács munkájában” – közölte Szász Jenő. Szász kifejtette: alpolgármesterként az első lépése az lesz, hogy kitűzi a városháza homlokzatára a székely zászlót, ez megtörtént. Bunta Levente polgármester arra a kérdésre, hogy lehetségesnek látja-e a majdani együttműködést, kifejtette: „A tizenkét év történéseit (amikor Szász Jenő volt a polgármester) nem lehet csak úgy elfelejteni, hiszen mély nyomokat hagyott. ”. /Csáki Emese: Szász Jenő lett Bunta „jobbkeze” = Krónika (Kolozsvár), okt. 9./ Bunta Levente a választás után kijelentette, jelenleg az alpolgármester szociális kérdésekkel és a polgárvédelemmel foglalkozik. /Lázár Emese: Szász Jenő Székelyudvarhely alpolgármestere. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 9./ Szász Jenő sokkal okosabb, mint azt ellenfelei gondolják. És erősebb is. Szász Jenőt az utóbbi időben mindenki leírta, pedig már összeszedte magát. Bunta Levente polgármesternek nehéz dolga lesz. /Szüszer-Nagy Róbert: A műsor folytatódik. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 9./

Székely portákat fotózott a Google
Bár hivatalosan az országnak csupán nyolc nagyvárosát fotózta a Street View-csapat, valójában több Hargita megyei település is felkerült a Google utcanézet-szolgáltatásába. Csíkszereda, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós mellett az E578-as európai út, a 12C és a 13A országút egyes szakaszai, illetve az azok mentén fekvő településeken is lehet nézelődni – virtuálisan.
Hivatalosan szerdán vezette be Romániában a Street View elnevezésű navigációs szolgáltatást a Google. A világ legnagyobb keresőportálja a bukaresti bejelentés szerint egyelőre Arad, Brassó, Bukarest, Kolozsvár, Konstanca, Nagyvárad, Nagyszeben és Temesvár utcáit vette fel a rendszerbe és tette lehetővé az utcák, terek böngészését a panorámaképek révén. A hivatalos közléstől eltérően az említettek mellett több Hargita megyei település is szerepel a szolgáltatásban. Terjedelmesen csak Csíkszeredát és Székelyudvarhelyt lehet virtuálisan végigsétálni, de Gyergyószentmiklós, Szentegyháza, Tusnádfürdő, valamint számos község és falu főutcái is elérhetők.
A 360 fokos panorámaképeket a felvételeken látható állapotok szerint valamikor a tavaly készíthették. Csíkszeredában például a Nagy Imre utca még alaposan fel van túrva, a Taploca utca felújítása javában zajlik. Hasonló a helyzet a székelyudvarhelyi felvételekkel is. Gyergyószentmiklós egy része, illetve az 578-as európai út, valamint a 12C és a 13A országút egyes szakaszai mentén fekvő települések is megtekinthetők, utóbbiak esetében viszont csak a főút mentén lehet szétnézni. Kisebb megszakításokkal a Csíkszereda – Székelyudvarhely vagy a Gyergyószentmiklós – Békás-szoros, illetve a Gyergyószentmiklós – Tusnádfürdő útszakasz is végigkövethető.
„Valóban nagyobb területet fed le Romániában a Street View, mint ami a hivatalos közleményben szerepel, de azokról a bejelentést akkor tesszük meg, amikor sikerült nagyobb összefüggő területeket is lefotóznunk, illetve feldolgoznunk” – érvelt a Hargita Népe megkeresésére a Google Románia szóvivője, Gabriela Chiorean. Mint mondta, a jelenleg elérhető panorámafotók 2008 és 2009 folyamán készültek, azok feldolgozása – arcok, autórendszámok, cégfeliratok kitakarása – azonban több időt vesz igénybe. „Romániában egyébként jelenleg összesen több mint 6000 km-t fed le a Street View” – tette hozzá Chiorean.
Kérdésünkre, merültek-e fel adatvédelmi aggodalmak a fotózás során a lakosság részéről, a szóvivő elmondta, az adatgyűjtés előzetes engedélyeztetés alapján, a személyes adatvédelmi törvények betartásával történt, ellenben ha bárki úgy érzi, a közzétett képek sértik jogait – például nem szeretné, ha ingatlanja bárki számára látható maradna –, a weboldalon jelezheti ebbéli igényét a Google-nek, az pedig elhomályosítja a kérdéses részt.
Románia különben a 27. ország, amelyet a Google felvett a Street View térképére, a projekten két évig dolgoztak a szakemberek. A képeket járművekre szerelt speciális kamerákkal készítették, amelyek menet közben rögzítették a felvételeket. Az ingyenes, minden internetező számára hozzáférhető szolgáltatás a Google honlapjáról érhető el. A rendszert egyszerű használni: a keresőbe a kívánt helyszínt begépelve vagy a térkép alkalmazásra váltva lehet kikeresni az adott utcát, majd a kép bal oldaláról az emberalakot formázó figurát egérrel rá kell húzni az utcára. A szolgáltatás útvonaltervezésre is használható, az indulási pont, valamint a keresett helyszín megjelölésével még a gyakorlati séta előtt virtuálisan megtekinthető az ajánlott útvonal.
A Google utcanézőjét legalább egy évvel megelőzte a norc.ro, amely hasonló módszerrel készítette el a hasonló elven, bár szerényebb keretek között működő szolgáltatását.
Mihály László, Szüszer-Nagy Róbert, Hargita Népe (Csíkszereda)

Zsákutcában A hazai oktatási rendszer teljes egészében rossz úton jár, a nagyreményű ifjúságot a tudás felé kényszeríti, ellenállva a hétköznapi élet valós sodrásának. Humán és reál tantárgyakat tömnek, passzíroznak a gyerekekbe, és tudásalapú társadalommal hülyítik őket, mintha a tudásnak bármi köze is lehetne az életben való boldoguláshoz. Látnunk kell, hiszen mindennap tapasztaljuk, Romániában pozícióalapú társadalom van.
Kizárólag az számít, hogy ki milyen pozícióban van, és hogy miként juthat el oda. A tudásnak ehhez kevés köze van. Az egyáltalán nem számít, hogy ki mi tud, mihez ért, egyedül csak az jelent valamit, hogy kivel van jóban, és hogy annak mivel és mennyiért tud szolgálni.
Az ország egyik határától a másikig végighasító korrupciós botrányok rávilágítottak: azok a jó pozíciók, amelyek gyakorlásához tárolóedény kell. Például veder, hogy legyen, amibe összegyűjteni a pénzt. Vámosnak, határőrnek kell menni, vagy politikusnak. Vannak még más sikerágazatok is, de jelenleg ezek a szakmák, amelyek az egészre kivetíthető konkrét példákkal ábrázolják a valós helyzetet. Amint az elmúlt napokban kiderült, a nem uniós államokkal szomszédos határállomásokon tízezrével számolták a lejt mindennap. A csempészektől beszedett magánvámokból kacsalábon forgó paloták épültek, amelyek körül luxusautók parkolnak. Vámossá válni sem olcsó, de ahhoz, hogy valaki egyenesen vámfőnök lehessen, tetemes befektetésre van szükség – a vizsgálatok során a sajtónak kiszivárogtatott információk szerint 100 000 euróba kerül egy ilyen állás megszerzése. Egyáltalán nem kidobott pénz, rövid időn belül megtérül, és onnantól kezdve már tiszta nyereség minden veder pénz, csak a szokásos jutalékot kell leadni a megfelelő helyre a pozíció fenntartása, megtartása érdekében. Ennél már csak a megfelelő helyként említett pozíció megszerzése lehet csábítóbb. Erről kevés még az adat, csak annyit lehet tudni, hogy komoly pártkötődés és stabil, a felsőbb körökig elérő összeköttetés szükségeltetik, ám hogy az mennyibe kerül, nem nyilvános. Valószínűleg az sem olcsó.
Tény, ami tény, mérnökök ezrei keresnek munkát, kezdő orvosok százai koplalnak, és tanárok ezrei bánják a napot, amikor pályát választottak. Talán már ők is sejtik, nem a tudásért, hanem a pozícióért kellett volna törjék magukat. Lobogtathatják diplomáikat napestig, senkit sem érdekelnek, a megbecsülésük a nullához közelít. Ellenben ha a matematika, a fizika, a biológia, az irodalom és más obskúrus tantárgyak helyett a lopás, a csalás, a hazugság tudományát sajátították volna el, részei lehetnének az állami korrupciós rendszernek – és nem lennének többé anyagi problémáik. Hogy időnként megrendül valamelyik pozíció, hogy néhány embert letartóztatnak? Na és, minden csoda három napig tart!
Jelen pillanatban is ifjak ezrei tanulnak mérnöknek, orvosnak, tanárnak. Reménytelen esetek.
Szüszer-Nagy Róbert. Hargita Népe (Csíkszereda)

Súlyosak a vádpontok Borbolyék ellen
Hivatali visszaélés és okirat-hamisításra való felbujtás gyanújával büntetőeljárást indított a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke ellen. Mellette Pállfy Domokos megyei tanácsos, a Stravia Group Kft. tényleges ügyvezetője és Csiszér Botond Benedek, a megyei önkormányzat útügyi igazgatóságának ügyvezetője ellen is eljárás indult.
Futótűzként terjedt a hírtévék, internetes portálok és a közösségi portálokon történő megosztások révén hétfő késő délután országszerte a hír, hogy Borboly Csabát, a Hargita Megyei Tanács elnökét őrizetbe vették. A DNA marosvásárhelyi területi főügyésze, Elena Curcă érdeklődésünkre megerősítette az őrizetbe vétel tényét, de részletekbe nem bocsátkozott, mindössze annyit közölt, hogy az elnök a Maros Megyei Rendőr-főkapitányság fogdájában tartózkodik, ezt azonban néhány perc múlva Andreea Pop rendőrségi szóvivő cáfolta.
Eljárás Borboly, Pálffy, Csiszer ellen
A DNA hétfő esti közleményéből ugyanakkor kiderül: a vádlottként említett megyei tanácselnököt két esetben folytatólagosan a közérdek ellen elkövetett hivatali visszaéléssel, kenőpénz elfogadásával, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisításra való felbujtással, két esetben hamisított közokirat felhasználására való felbujtással, két esetben közokirat-hamisítással, illetve rágalmazó feljelentéssel gyanúsítja.
Az ügyészek további két személyt vettek őrizetbe: Pálffy Domokos megyei tanácsost, aki egyben a Stravia Group Kft. ügyvezetője, illetve Csiszer Botondot, a megyei útügy ügyvezető igazgatóját. Az előbbit folytatólagosan elkövetett érdekellentéttel gyanúsítják, továbbá olyan, a tisztséggel összeférhetetlen kereskedelmi-pénzügyi műveletek végrehajtásával, amelyek révén anyagi haszna származott, valamint magánokirat-hamisításra való felbujtással és hamisításban való részvétellel. Csiszer Botondot közérdek ellen elkövetett hivatali visszaélésben való bűnsegédkezéssel, folytatólagosan elkövetett hamisítással, magánokirat-hamisításra való felbujtással és közérdek elleni hivatallal való visszaélésre való felbujtással gyanúsítják.
Mindhármuk ellen előzetes letartóztatást fog kérni ma a DNA. Az ügyészség közleménye ugyanakkor mindenféle nevesítés nélkül megjegyzi, hogy további érintett személyek ellen is vizsgálódnak.
Felesége szerint Borboly ártatlan
Alig néhány perccel az után, hogy tudomást szerezhetett a közvélemény a történtekről, 15 perces határidővel sajtótájékoztatót hívtak össze a megyeházához a megyei önkormányzat sajtósai. Itt Borboly Melinda, Borboly Csaba felesége jelent meg. Láthatóan megtörve, könnyeivel küszködve nyilatkozott a sajtónak. Mint elmondta, férje hétfőn korán reggel indult el Marosvásárhelyre, hogy a korrupcióellenes ügyészségen nyilatkozatot tegyen. „Délután hívott telefonon, hogy 24 órára őrizetbe vették. Sokkolt ez a hír, mert a családjáért, a közösségért dolgozott, nem érdemelte ezt meg, és mi sem” – mondta Borboly Melinda. Elmondta azt is, pár percet tudott beszélni a férjével, akivel az ügyészek azt is közölték, miért vették őrizetbe. Két megyei út, a Felsőboldogfalvától Erdővidékre vezető 131-es és a Csíkrákost Lóvésszel összekötő 124-es számú megyei út felújítása kapcsán kifogásolta az ügyészség azt, hogy 2010-ben, a dokumentáció aláírásakor miért nem ellenőrizte személyesen az elnök az iratokat, mielőtt aláírta ezeket, illetve később meg mégis miért tett panaszt a hatóságoknál az észlelt hiányosságok miatt.
„Nem kívánom senkinek, hogy ezen keresztülmenjen, bízom benne, hogy az igazság kiderül. Elegem van abból, hogy azért, mert valaki megyei tanácselnök, a román és magyar média is úgy kezeli, mint egy gazembert” – mondta az elnök felesége. Arra a kérdésre, hogy szerinte politikai leszámolásról van-e szó, azt felelte, nem tudja.
Kelemen: nem véletlen az időzítés
Az RMDSZ bízik Borboly Csaba ártatlanságában – áll a Kelemen Hunor szövetségi elnök által jegyzett, kevéssel este hat óra után kiadott közleményben. „A Romániai Magyar Demokrata Szövetség megdöbbenéssel értesült, hogy Borboly Csabát, Hargita Megye Tanácsának elnökét ma a Korrupcióellenes Ügyészség őrizetbe vette. A Szövetség szolidáris Borboly Csabával, hiszen egy olyan politikusról van szó, aki hosszú éveken keresztül a közösség érdekében végezte munkáját, a megyei tanács elnökeként, az RMDSZ politikusaként a Hargita megyei emberek jólétéért, mindennapjainak biztonságáért dolgozott. Az RMDSZ értetlenül áll az ügy előtt, ugyanakkor biztosak vagyunk abban, hogy Borboly Csaba törvényesen járt el minden esetben, hiszünk ártatlanságában. Bízunk benne, hogy az ügyészség mihamarabb a nyilvánosság elé tárja ennek a megdöbbentő ügynek a részleteit, és tisztázza a Borboly Csaba hírnevén esett csorbát” – áll a dokumentumban. Az RMDSZ elfogadhatatlannak véli, és nem tartja véletlennek a csíkszeredai kongresszusuk előtt alig két héttel, hogy egy többéves ügyben kezdett nyomozni ismét a Korrupcióellenes Ügyészség – fogalmaz a „Romániai Magyar Demokrata Szövetség nevében” kiadott állásfoglalásban a szövetségi elnök.
Két éve is érdeklődött a DNA
Borboly Csabát korábban, 2011-ben is vizsgálta a DNA, mert egy ismeretlen feljelentő szerint a megyei sürgősségi kórház új épületéhez készített tervek ellenértékéből részesült volna, és ebből készült volna családi háza terve, illetve az építkezés egy része a nyertes tervező cég által. A DNA akkor megszüntette a vizsgálatot, Borboly szerint az a feljelentés egy lejárató akciósorozat része volt.
Kovács Attila, Rédai Attila, Szüszer-Nagy Róbert
szekelyhon.ro

Ami mindig aktuális
Autonómia, önrendelkezés – csak ennyit kellett mondania Orbán Viktornak a határon túli magyarokkal kapcsolatosan, és Kijevtől Bukarestig, Varsótól Zágrábig mindenki felhorkant. Merthogy az ukrajnai helyzet miatt ezek a szavak félreérthetők, és egyébként sem időszerűek.
Kezdjük ott, hogy ami Ukrajnában zajlik, nem nevezhető éppenséggel békés autonómiatörekvésnek. Mocskos kavarások miatt emberek halnak meg minden egyes nap. Könnyű kijelenteni, hogy igen, mert a szélsőséges ukránok nem tudnak kijönni a galamblelkű oroszokkal, csakhogy a történet sokkal összetettebb. Ukrán és ukrán, orosz és orosz között is véres nézeteltérések dúlnak, és akkor a szomszédos országok bekavarásairól még nem is beszéltünk. Mindennek a súlyos geopolitikai érdekháborúnak nem sok köze kellene legyen a mi területi autonómiánkhoz, már csak azért sem, mert mi történetesen békés úton akarjuk kivívni, nem vérrel és vassal. Nem fantázia, hanem rosszindulat kell ahhoz, hogy összemossa valaki a közel egy évszázada intézményesen szívatott határon túli magyarok ügyét és a komolytalan referendumokkal megfejelt fegyveres lázadást.
A romániai magyarok ígéretet kaptak különböző jogokra, csak ezek éppen 96 éve nem időszerűek. Az 1918-as gyulafehérvári ígéreteket kitehetjük az ablakba, mert annyit érnek. Minden olyan ország, amely retteg a valóságtól, mindig is ezt fogja játszani: a kisebbségek jogai maximálisan tiszteletben vannak tartva, több nem jár, pont. Fegyveres konfliktust generálni azonban nemcsak felelőtlenség, hanem egyenesen bűn. Az oroszok segítségéről álmodozni pedig teljesen felesleges, mert Putyin számára a kisebbségek ügye csak hivatkozási alap. Elég megnézni, hogy Oroszországban miként viszonyulnak a nemzeti kisebbségekhez, hát nem irigylésre méltó. Ámbár az kétségtelen, hogy enyhén szólva zaccos az alsógatya Bukarestben, amióta Moszkva napi rendszerességgel üzen valamit.
Túl a színjátékokon, a vérontásokon és a szarkeveréseken egyedül Budapest őszinte támogatására számíthatunk. A határon túli magyarok autonómiaigényéről és önrendelkezéséről beszélni mindaddig időszerű marad, amíg kielégítő megoldás nem születik. Ez ilyen egyszerű.
Szüszer-Nagy Róbert. Székelyhon.ro

Paranormális
Olyan ez a román belpolitikai világ, mint a Hargita megyében létrejött vasúti Bermuda-háromszög. Mint ismeretes, egy hét alatt két vasúti szerelvény szenvedett balesetet Vasláb és Marosfő között. Egy héttel ezelőtt egy 28 vagonos tehervonat mozdonya ugrott le a sínekről, most pedig szintén egy teherjárat egyik kocsija hagyta el a kötött pályát. Mindkét esetben közös, hogy az emberi sérülésektől szerencsére mentes balesetek alapos felfordulást okoztak a vasúti közlekedésben. Ahogy az lenni szokott mindenhol. Na jó, nem éppen mindenhol, mert normálisabb helyeken a veszteglésre kényszerülő járatok utasait buszba ültetik és megy tovább az élet. Elvileg itt is akadna vonatpótlóbusz, de valahogy sosem úgy működik a rendszer, hogy az utasnak is jó legyen. Mert az utasok alapjáraton le vannak szarva. Akárcsak a választópolgárok. A kettő egy és ugyanaz.
Most éppen azt oldotta meg a kormány, hogy néhány napra lehetővé tette, hogy a választottak mandátumvesztés nélkül, vagyis büntetlenül pártot váltsanak. Pedig a szavazó azért voksolt erre vagy arra a jelöltre, mert az éppen az volt, ami. A választó abban a formában akarta tisztséghez juttatni, amit a jelölt a választási kampányban megtestesített. Nyilván az is az igazsághoz tartozik, hogy pártot, ideológiát bármikor lehet váltani korrekt módon. Érik az ember, történik vele ez-az, aztán másképp látja a dolgokat. Ez természetes. Csakhogy itt most nem erről van szó, hanem arról, hogy ipari mennyiségben és mindenféle ideológiai meggyőződéstől függetlenül lehessen átülni a kormány oldalára. Azaz váltani, mint ahogy alsóneműt szokás.
Ennyi erővel azon is törhetné a fejét a kormány, hogy X napig büntetlenül lehessen csalni-lopni-fosztogatni. De hát azt is most lehet! – vethetné közbe a kedves olvasó. És valóban, részben igaza is van. Csak azért részben, mert a büntetlen csalás-lopás-fosztogatás kombinációjához mindenekelőtt befolyásra és hatalomra van szükség. Ezek hiányában könnyen lehet, hogy előbb-utóbb börtönbe kerül valaki. Hogy onnan aztán a jó magaviselete miatt idő előtt szabaduljon, de ez már egy másik történet. Amúgy az önmagában egy kicsit nonszensz: börtönbe jut valaki a rossz magaviselete miatt, aztán kikerül a rácsok mögül a jó magaviseletének köszönhetően. Akkor egyes személyek jó magaviselete csak morcos börtönőrök között garantált? Ez a választottak morális Bermuda-háromszöge?
Ez az egész ország belpolitikai (és gazdasági) értelemben olyan, mint a Hargita megyében pórul járt vonatok. Hol itt siklik ki, hol ott ugrik le a sínekről. S közben valakik büntetlenül lopják a mozdonyból a motorinát.
Szüszer-Nagy Róbert, Székelyhon.ro

Mi a SZAR?
„A romániai Székelyföld autonómia statútuma” – ez a címe a dokumentumnak, amelynek már több mint egy hete uralnia kellene a közbeszédet, lázban kellene tartania mindenkit. De nem. A társadalmi vita helyett egyelőre csak alpári hangvételű vitát sikerült generálni. Nem véletlenül.
Kemény erőfeszítés komoly arccal végigolvasni a tervezetet és átérezni, hogy a szövetség szakértői mennyire odatették a csontot, amikor korszakalkotó megfogalmazásban határozták meg mindazt, amit akarunk, az autonóm Székelyföldet. Nehéz úgy olvasni a statútumot, hogy közben ne röhögjünk ordítva.
Már a fent idézett cím sokat elmond az egészről. Így mindjárt az elején el van oszlatva minden kétely: a romániai Székelyföldről van szó, nem pedig a szlovákiai vagy az algériai Székelyföldről. Azt ugorjuk át nagystílűen, hogy az „autonómia statútum” normális körülmények között egybeírandó. Figyeljünk inkább egy kicsit a tervezet 1. cikkelyére: „Az egységes és oszthatatlan Román Államon belül, Kovászna, Hargita és Maros megyei közigazgatási egységekből, a helyi autonómia Alkotmányban lefektetett elve és jelen Statútum alapján létrejön a jogi személyiséggel rendelkező, Székelyföld Autonóm Régió.” Vagyis létrehoznák a SZAR-t. Ügyes. Ezért érdemes volt ennyi ideig várni, érdemes volt türelmesnek lenni. Látszik, hogy okos, értelmes, megfontolt, körültekintő és odaadó emberek kezében van a sorsunk. Hát persze.
Felmerül a kérdés, hogy milyen társadalmi vitát lehetne lefolytatni egy olyan dokumentumról, amelynek hülye a címe, az első cikkelye pedig nagyon kínos. Amely ráadásul olyan, mintha román nyelvről fordították volna magyarra. A Google-fordító segítségével.
Felvetődhetne az is, hogy miért kötekedem ilyen apróságokkal, amikor jóval többről van szó. Tulajdonképpen a saját sorsunk a téma, az érdemi résszel kellene foglalkozni. Na, a kérdésfelvetésben benne van a válasz. Ha ez komoly téma, sorsdöntő és így tovább, akkor komoly munkával kell előrukkolni, nem egy ilyen félviccel, ami csak arra jó, hogy az újabb választások előtt ismét el lehessen játszani az autonómista szerepét félszájjal.
Szüszer-Nagy Róbert, Székelyhon.ro

Szemfényvesztés
Tessenek lenyugodni, a rendszerváltás nem ért véget Romániában. Viorel Hrebenciuc egyelőre nem megy börtönbe, mint ahogy a titkos alkuk, sarokba szorítások, a szekus módszerek korszaka sem múlt el.
A legnagyobb kormánypártban olyan meccs zajlik éppen, amilyet a választásokat követően szokás megtartani. Természetesen a helyezkedések máshol sem az eredmények közzététele után kezdődnek, hanem sokkal korábban, de normális esetben ezek rendszerint csendben, finoman történnek mindaddig, amíg nem közlik az első exit pollt.
A PSD-ben idő előtt durrant el az első lövés, mert a korrupcióellenes ügyészség beletrafált a nagyközönség számára egyelőre még átláthatatlan egyik erdőügybe. Mint ismeretes, befolyással, nyomásgyakorlással, lekenyerezéssel, zsarolással kaptak több tízezer hektárnyi erdőt politikusok és kőgazdag emberek. Igazából akkor kapta fel mindenki a fejét erre az ügyre, amikor az ügyészek a PSD háttérembere, egészen pontosan bábjátékosa, Viorel Hrebenciuc mentelmi jogának megvonását kérték a parlamenttől. Ezzel elszabadult a pokol, politikai értelemben. Nem, nem a szégyenérzet, a várható súlyos következmények indítottak be valamilyen tisztulási folyamatot, hanem az újabb ügyeskedések vezettek el egy kisebb méretű leszámoláshoz. A szociáldemokratáknál az vágta ki a biztosítékot, hogy egy lehallgatott felvétel szerint Hrebenciuc pártelnököt csinált volna a félhülyének tartott Dan Șovából, ha az segít áttolni a parlamenten egy olyan módosítást, amely nyomán nem számítanának bűncselekménynek Hrebenciuc műveletei az erdőügyekben. (Hrebenciucról egyébként meg kell említeni, hogy semmi sem történik nélküle a román belpolitikában, a rossz nyelvek szerint jó viszonyt ápol Verestóy Attila RMDSZ-szenátorral, akivel több alkut is kötött a szövetség kormányzati szerepvállalásáról.)
Kitört hát a botrány, az ügyészek közben a nagyérdemű közönséget különböző lehallgatási jegyzőkönyvekkel szórakoztatják. A PSD-ben ettől levadult mindenki. Ugyanis mindenki biztosra veszi, hogy a jelenlegi pártelnök, Victor Ponta megnyeri a választást, államfő válik belőle, ergo új pártelnököt kell választani. Erre sokan pályáztak, és addig nem is volt különösebb cirkusz, míg a Hrebenciuc-Șova-beszélgetést nyilvánosságra nem hozták, mert kiderült, Hrebenciuc a pártelnöki tisztséget már áruba bocsátotta. A párt elnöksége azonnal felfüggesztett mindenkit, akit csak lehetett, illetve akire egyébként is haragudott, két nappal később pedig a Ponta utódának tartott Liviu Dragnea hivatalosan is közölte, megpályázza a pártelnöki tisztséget. Dragneát egyéként Hrebenciuc nem kedveli, Ponta viszont igen, sőt, muszáj is neki. Mert ha nem, akkor lehet, hogy nem lesz elnök belőle. Dragnea ugyanis a motor a pártban, ha ő nem hajtja meg a népet, akkor a második fordulóban bármi történhet. Ha viszont odateszi a csontot, akkor olyan mozgósítást levezényel, hogy öröm lesz nézni. Pontának cseppet sem hiányzik, hogy Dragnea mostanság megsértődjön.
Közben Hrebenciuc nagystílűen lemondott a képviselői mandátumáról, ezzel elszállt a mentelmi joga, indulhat ellene az eljárás, lehet indítványozni a bíróságnál a letartóztatását. A pártja megköszönte neki, hogy ezzel a gesztussal megkímélte a szervezetet a botránytól, a sajtóban sokan nemes tettként értékelték a lemondást, hurrá véget ért a rendszerváltás! Na persze.
Hrebenciuc annál nagyobb játékos, hogy a lemondásába ne legyen egy csel beágyazva. A szakértők szerint ugyanis a mandátum és a vele járó jogok lemondás esetén akkor szűnnek meg, amikor a parlament illetékes háza tudomásul veszi, a Hivatalos Közlöny pedig lehozza, hogy megürült egy hely. Erre viszont lehet, hogy egyhamar nem kerül sor. A törvényhozás ugyanis éppen szabadságon van, az elnökválasztás végéig nem is mennek vissza dolgozni a honatyák. Hétfőre össze van hívva ugyan a plénum egy másik ügyben, de ilyenkor általában nem jön össze a kvórum. Amíg a Hivatalos Közlönyben nem jelenik meg a mandátum megszűnésére vonatkozó valami, Hrebenciuc szabadon mozoghat és kavarhat. Liviu Dragnea viszont már résen van.
A rendszerváltás valójában nem ért véget, csak éppen változik.
Szüszer-Nagy Róbert
Székelyhon.ro

Felhívás kussolásra
A jelek szerint egyelőre semmi foganatja annak, hogy az „etnikai együttélés normalizálására” szólították fel a romániai magyar civil, illetve politikai szervezetek vezetőit. Nem is csoda.
A Csíkszeredában megjelenő román nyelvű lap szerint fiatalok és idősek Bukarestből, Nagyszebenből, Buzăuból, Târgovișteből és Brassóból, valamint más helységekből, illetve a Hargita, Kovászna és Maros megyei civil szervezetek képviselői az ortodox érsek áldásával fogalmazták meg ezt a bizonyos felhívást. A dokumentumot a december elsejei nemzeti ünnepük alkalmából olvasták fel Sepsiszentgyörgyön.
Bukaresttől Târgovișteig úgy látják a fiatalok és öregek, Hargita, Kovászna és Maros megyéknek nagy károkat okoz, hogy a régió egy „potenciális konfliktusövezet” látszatát kelti, ez pedig nem jó sem a románoknak, sem a magyaroknak. Némi szelektív történelmi emlékeztetőt követően aztán az öregek és fiatalok belecsapnak a lecsóba, és leszögezik: itt az ideje, hogy a magyar civil és politikai szervezetek vezetői beismerjék, a nemzetközi szerződésekben rögzített, a nemzeti kisebbségekkel szembeni kötelezettségeit Románia maradéktalanul teljesítette. Sőt, azt is kijelentik igen határozottan, hogy az 1918-as Gyulafehérvári Nyilatkozatban megfogalmazott elvi vállalásokat is teljesítette Románia. Nem, nincs itt semmi félreértés, ugyanis szerintük a 96 évvel ezelőtti dokumentumot nem szó szerint kell érteni, hanem történelmi kontextusba kell helyezni.
Aha, persze, nem úgy kell érteni, hogy autonómiát adunk a nemzeti kisebbségeknek, hanem hogy kapjátok be. Kontextussal együtt. Világos, értjük ezt. Volt időnk megérteni, éppen ezért szoktunk morogni.
A felhívás szerzői egyúttal követelik, hogy a magyar közösség legitim vezetői ítéljék el a magyar szélsőségeseket. A „Vesszen Trianon” és a „Székelyföld nem Románia” lózungok szerintük nem alkalmasak arra, hogy szimpátiát ébresszenek a románságban. Hát ezeket általában nem szimpátiakeltés céljából szokták hangoztatni. Mint ahogy a „Kifelé a magyarokkal az országból” és hasonlókat sem azért szoktak emlegetni a román szélsőségesek, hogy mi megkedveljük őket. Szó, ami szó, ez a kezdeményezés, pontosabban mondva felhívás egy centit sem visz előre. Hiába van rajta püspöki áldás, mit sem ér az egész, ha annyi az üzenete, hogy legyen nekünk elég az, ami van, és kussoljunk.
Pedig igencsak szükség volna megbékélésre, normális viszonyokra, vagy ha úgy jobban értik, normalizálódásra. Az egyébként akkor lesz, amikor majd a magyar közösség Bukaresttől Târgovișteig őszintén azt hangoztatja, hogy bőven elég az, ami van.
Szüszer-Nagy Róbert
Székelyhon.ro

Eh, mint a milicisták...
Még nem dőlt el teljesen, hogy melyik felét higgyük el a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblák miatt indított rendőrségi intézkedések hivatalos magyarázatának. Azt-e, hogy katasztrófát sikerült megakadályozni, vagy azt, hogy hülyének néznek bennünket.
A történet dióhéjban annyi, hogy magyar civilek kétnyelvű, román és magyar feliratú utcanévtáblákat helyeztek el néhány épületen. De aztán a helyi rendőrség közbelépett, és kemény pénzbírsággal pacifikálta az elvadulni látszó helyzetet. Mert az igazság, a törvény érdeke azt kívánja. Legalábbis ilyesféle magyarázattal indokolja a helyi rendőrség lépéseit az intézmény igazgatója. Valentin Bretfelean kedden sajtótájékoztatón közölte, hogy huszonöt évvel a vásárhelyi véres események után, napra pontosan március 20-án interetnikai konfliktust sikerült megakadályozniuk.
Amint elmondta, aznap a helyi rendőrség bejelentést kapott, miszerint a szülészeti parki lakók bántalmazni fogják azt a két férfit, akik akkor éppen a Piaţa Unirii – Egyesülés tér feliratú táblát szerelték fel egy épület falára. Bretfelean hozzátette, a helyszínre siető rendőrök lefényképezték, majd igazoltatták a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen! nevű akciócsoport tagjait. Amint azóta azt már megírtuk, a két önkéntest, Barabás Miklóst és Benedek Lehelt öt-ötezer lejjel bírságolták meg a „törvénytelen reklámtábla” felszerelése miatt.
Szó se róla, gratulációt érdemel mindenki, aki megakadályoz egy interetnikai összecsapást. Senkinek nem hiányzik egy újabb súlyos konfliktus. Aki erőszakos cselekményeket akar kezdeményezni, azzal szemben a legszigorúbban kell eljárni, ez nem vitás.
De itt most lassítsunk le egy kicsit, és vegyük át még egyszer a lényeget: a helyi rendőrséget arról értesítik, hogy a szülészeti parki lakók arra készülnek, hogy bántalmazzanak két táblaaggató férfit. Erre kivonul a helyi rendőrség. A beszámoló sajnos arra nem tér ki, hogy más alakulatokat, az ilyen nyilvánvaló vészhelyzetek kezelésére, a feldühödött tömegek lecsillapítására kiképzett gyorsreagálású egységeket, például a csendőrség kommandósait bevetették-e. Ez azért lenne fontos, mert az ilyen tömeges bántalmazásoknak könnyen tragédia lehet a végük. Ezért ilyenkor nem a tilosban parkoló tahók és a törvénytelennek vélt feliratok elhelyezőit megbírságoló helyi rendőröké a főszerep. Őket legfeljebb azért vezénylik ki, hogy biztosítsák a helyszínt, támogatást nyújtsanak a nagyfiúknak. Nem vitatom, hogy milyen kompetenciái, hatáskörei vannak a helyi rendőrségnek, illetve hogy eléggé képzett-e ilyen bevetésekre, csak jelzem, hogy a mesének ez a fele elég furcsa.
Túl ezeken, a végeredményt tekintve apró részleteken, mi is történik, amikor megérkeznek a helyi rendőrök a helyszínre? Azonosítják a bejelentés szerint a testi épségüket tekintve veszélyben lévő két civilt. És... és nem, nem lépnek fel a csoportos garázdaságra készülő lakókkal szemben és mentik ki a veszélyben lévő embereket, hanem... Hanem megbírságolják a fizikai bántalmazás potenciális áldozatait. Legközelebb talán meg is verik őket, hogy azt ne a békés, toleráns tömeg tegye meg.
Olyan ez, mint egy debil milicistavicc a múlt rendszerből. De ez se nem vicc, se nem múlt.
Szüszer-Nagy Róbert
Székelyhon.ro

Fülesnek áll a világ
Szokás szerint megbotránkozott a romániai magyar közösség, amiért a román hírszerző szolgálat ismét a veszélyes dolgok közé sorolta az autonómiázást. Pedig ez még csak a kisebbik baj.
A magyarveszélyre utaló megállapításokon túl ugyanis egyéb dolgokra is kitér a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) 2014-es jelentése. Például arra, hogy az elmúlt évben állami intézményeket értek olyan kibertámadások, amelyek mögött idegen államok álltak. Vagy hogy elég rendes hírszerzési és elhárítási meccsek zajlanak az országban, jelentős tevékenységet folytatnak Romániában a külföldi titkosszolgálatok. Arról is szót ejt a jelentés, hogy a regionális fejlesztések tekintetében továbbra is gondot jelent, hogy a beruházásokról preferenciális alapokon születnek döntések és nem a valós igények szerint. Ez még az ilyen homályos megfogalmazás mellett is egyértelmű: a kormány, illetve a megyei és helyi önkormányzatok még mindig haveri alapon osztják ki a melót és a vele járó közpénzt.
A SRI dokumentuma rámutat, a megszorító intézkedések elősegítették a korrupció elterjedését, ez minden téren és szinten érződik, de különösen a közigazgatásban. Feketén-fehéren állítja a jelentés: bűnszervezetek jutottak be a magas rangú állami hivatalokba, sőt vannak arra mutató jelek, amelyek szerint tisztviselők vagy elöljárók irányítják ezeket a bűnszervezeteket. Vagyis, amikor az átlagembert félrészegen megszállja a bölcsesség a kocsmában és beleordítja a világba, hogy a fél országot gazemberek irányítják, na akkor cseppet sem túloz.
Ami bennünket, magyarokat érint a jelentésben, abban sincs sok újdonság: megerősödött az autonómiapárti diskurzus. Amint a Krónika is írta: „miközben külföldön Bukarest magyarellenes politikájára igyekeznek felhívni a hangsúlyt, belföldön a »székely« etnokulturális identitás »agresszív hangsúlyozása« zajlik. A dokumentum emellett kitér arra is, hogy a román állami intézmények fellépése nyomán csökkent a „hungarista szellemiségű csoportok tevékenysége.” Ugyancsak az országos napilap jelezte: „Egyes szomszédos államokbeli hivatalosságok/diplomaták folytatódó erőfeszítései, hogy bevonják nemzettársaik közösségét az anyaország érdekeinek támogatásába, továbbra is befolyásolja a nemzeti kisebbség helyzetét, a releváns eredmények hiányát ugyanakkor a régió román közössége nemzeti önazonosságának megőrzése is jelzi.” Nos, ennyit magyarveszélyről. Arra viszont nem tér ki a jelentés, hogy Románia úgy, ahogy van, veszélyes lehet az egész Európai Unióra nézve, hiszen még mindig nem került be a Schengeni-övezetbe, noha már 2007 óta teljes tagja az uniónak.
A hírszerzők jelentése az egészségügytől az oktatáson át az igazságügyig gyakorlatilag mindenről két-három mondatban sorolja a mindenki által ismert vagy legalábbis sejtett tényeket, ez nem jó, az rossz, itt korrupció van, ott hiányos a jogi szabályozás stb. Tele van a jelentés banális közhelyek halmazával. Merthogy ez a nyilvános, steril változat. Attól azonban mégis kiszökik az ember szeme, amikor eljut a tavaly végzett megfigyelésekre vonatkozó számokhoz. 2014-ben ugyanis 44 759 esetben hajtottak végre ilyen jellegű műveletet. Az említett számból 2496 volt nemzetbiztonsági ügy, amelyekben a SRI járt el, és 42 263 volt „technikai megfigyelés”. Amint a jelentés is megállapítja, összességében több mint 15 százalékkal több megfigyelést végeztek, mint egy évvel korábban, 2013-ban. Még ennél is vadabb az a tény, hogy az összes megfigyelés alig több mint öt százaléka volt nemzetbiztonsági ügy – amelyek felderítése végett 25 évvel ezelőtt létrehozták az intézményt.
A leskelődési/hallgatózási/adatrögzítési munka 95 százalékát bírói engedéllyel az országos főügyészség és a korrupcióellenes ügyészség megrendelésére végzik. 2005-ben még összesen 6370 alkalommal kaptak engedélyt megfigyelésre, 2007-ben 10 272, 2010-ben pedig 30 624 esetben tapasztották a fülüket a telefonkagylókra, míg tavalyra már 44 759 ilyen akció jött össze.
Nyilván a jogi szabályozás miatt van az, hogy a megfigyeléseket nem a bűnüldöző szervek, hanem az egyik titkosszolgálat végzi. De az azért mégiscsak furcsa, hogy arányaiban véve a SRI erejét nem a nemzetbiztonság védelme, hanem a korrupcióellenesnek mondott harc köti le. A számok alapján feltételezhető, hogy több választott vagy kinevezett elöljárót hallgatnak le, mint hungaristának tartott autonómiapárti székelyt vagy szélsőséges muzulmánnak vélt dobrogeai tatárt.
Ez elég vicces, bár nem biztos, hogy mindeni őszintén tud rajta kacagni.
Szüszer-Nagy Róbert
Székelyhon.ro

Fatal system error
Politikusaink meglepődve tapasztalják, hogy a jó nép elküldi őket a francba. Nem értik, hogy mi a baj. Pontosabban addig a pontig értik, hogy az ellenfeleik tűnjenek el, azt viszont nem fogják fel, hogy nekik miért is kellene lekopniuk.
Az ország nagyobb városaiban ezrek követelik a komplett politikai elit menesztését, valamint a korrupció korrekt felszámolását. A politikusok őszintén meglepődöttek, hogy az egyszerű emberek számon akarják kérni rajtuk az elmúlt évtizedekben rendszeresített disznóságokat. Nem ahhoz vannak szokva, hogy az utca visszaszól, hogy az utca számon kér. Ahhoz vannak szokva, hogy akit lehet megvásárolnak, akit pedig nem, azt tönkre teszik.
Az utcán most nem számít az ideológia, a pártszimpátia, csak az, hogy az egész korrupt bagázs takarodjon már a fészkes fenébe. Nem fog eltakarodni, persze, hogy nem. Az ügyeskedő, örök túlélők ellopják majd ezt a tiltakozáshullámot is, amint az tették a forradalommal. De addig is egy rövid időre minden egyes választott, valamint kinevezett vezető szembesülhet azzal, hogy nem mindenki szereti őket, nem mindenkit sikerült átverniük. Azért fontos ez, mert ebben az országban szinte következmények nélkül lehetett csalni, lopni, hazudni, legfeljebb egy-két ember lebukott, de a rendszer semmit sem változott.
Súlyos tragédia és az ahhoz való pikírt állami viszonyulás kellett, hogy a bicska kinyíljon a zsebekben. Kiderült, amit mindenki tudott: ismeretséggel, pénzzel minden szabály áthágható. Ezt a rendszert egyébként éppenséggel mi, az egyszerű polgárok működtettük ebben a formában. Engedtük, hogy kiépüljön, és hogy fennmaradjon. Mert bennünket is legyőztek, vagy talán eleve feladtuk és elhittük, hogy ezen változtatni nem lehet, mert ez Románia. Ezzel magyaráztuk meg magunknak, ha magyar hivatalnok packázott velünk, ha magyar választott törölte belénk a gumicsizmáját. Beletörődtünk, hogy ez így természetes.
Ahhoz, hogy bármi is megváltozzon, annál többre van szükség, hogy a korrupt politikusok és hivatalnokok lelépjenek a színről. Elsősorban nekünk, a választóknak kellene megtagadnunk innentől kezdve, hogy kenőpénzt adjunk. És meg kell tanulnunk választani. Különben kezdődik minden elölről.
Szüszer-Nagy Róbert
Székelyhon.ro

Jogszabálytól eltérő magyar nyelvű helységnévtáblák
Megeshet, hogy új helységnévtáblákat kell kihelyezni a 132-es megyei úton, ahol egyébként a múlt héten adták át nagy csinadrattával a magyar nyelvű táblákat. A frissen kirakott táblák ugyanis eltérnek az idevágó jogszabály előírásaitól.
A magyar településnevet akkora betűtípussal kellett volna írni, mint a román nyelvűt – ez az első rendellenesség, ami feltűnik a karácsony előtt ripsz-ropsz átadott táblákon. Amint arról folyamatosan tájékoztattunk, a több éves huzavona után felújított útszakasz mentén, Szentegyháza és Brassó megye határa között kizárólag román nyelvű helységnévtáblákat raktak ki. Erre lapcsaládunk hívta fel a figyelmet, és annak nyomán csináltatott a megyei önkormányzat magyar nyelvű helységnévtáblákat – azokat december 23-án adtak át.
Besűrített magyar betűk
Az új táblákon az a legszembetűnőbb, hogy a magyar feliratot besűrítették annyi helyre, mint amit a román felirat foglal. Például a Merești felirat jóval keskenyebb, mint a Homoródalmás, a táblák mérete viszont azonos. A román feliratot tekintették viszonyítási alapnak, így a magyar nevet kisebb karakterekkel írták ki. Ezért most túl sűrű ahhoz, hogy az idevetődő idegen menet közben kibetűzhesse.
Szabályozott táblakészítés
Az idevágó jogszabályhoz képest nemcsak a betűméret problémás, hanem a táblák száma is, mert egy táblán kellene legyen mind a román, mind a magyar felirat. A 2001-ben elfogadott 215-ös törvény alkalmazási módszertanát szentesítő 2001/1206-os kormányhatározat melléklete 11. cikkelyének 1. bekezdése szerint azokon a településeken, ahol a lakosság legkevesebb húsz százaléka valamely nemzeti kisebbséghez tartozik, a helységnevet a román nyelvű felirat alá ugyanazon a táblára kell kiírni a kisebbség nyelvén, ugyanazokat a betűtípust és betűméretet használva.
Egyébként a nemrég felújított 123 A jelzésű megyei úton (Csíkszentkirály – Tusnád) is a vonatkozó előírásoknak megfelelően helyezték ki a helységnévtáblákat.
A téma kapcsán e-mailen kerestük Borboly Csabát, Hargita megye tanácsának elnökét, aki a magyar helységnévtáblák átadásán hangsúlyozta, a teljes megyei tanács érdeme az útszakasz felújítása. A tanácselnöktől azt szerettük volna megtudni, hogy mely jogszabály alapján határozták meg a 132-es számú megyei útra kihelyezett magyar nyelvű táblák formáját és tartalmát, illetve mikor tervezik lecserélni a múlt héten kihelyezett táblákat? Amennyiben választ kapunk kérdéseinkre, a témára visszatérünk.
4700 lej Incze Csongort, a megyei önkormányzat alelnökét bízta meg Borboly Csaba elnök ama „baki” kijavításával, amelynek nyomán csak románul tüntették fel a települések neveit a 132-es megyei út mentén. Az alelnöktől korábban megtudtuk, hogy összesen 24 magyarul feliratozott táblát kellett kihelyezni – ezeket 4700 lejért gyártotta le a Piatra Neamț-i Katel Kft. Az utángyártott helységnévtáblákat a már meglévő táblák tartóoszlopaira szerelték fel.
Szüszer-Nagy Róbert
Székelyhon.ro

Nem felelnek meg a szabványoknak a magyar feliratok
Valószínű, hogy új helységnévtáblákat kell kihelyezni a Hargita megyei 132-es megyei úton, ahol egyébként a múlt héten szerelték fel a magyar nyelvű táblákat. A frissen kirakott táblák ugyanis eltérnek az idevágó jogszabály előírásaitól.
A magyar településnévnek akkora betűmérete kellett volna legyen, mint a román nyelvűnek – ez az első rendellenesség, ami feltűnik a karácsony előtt ripsz-ropsz átadott táblákon. Amint arról beszámoltunk, a többéves huzavona után felújított útszakasz mentén, Szentegyháza és Brassó megye határa között kizárólag román nyelvű helységnévtáblákat tettek ki. Erre lapcsaládunk hívta fel a figyelmet, és annak nyomán készítetett a megyei önkormányzat magyar nyelvű helységnévtáblákat, amelyeket december 23-án adtak át.
Az új táblákon az a legszembetűnőbb, hogy a magyar feliratot besűrítették annyi helyre, mint amit a román felirat foglal. Például a „Mereşti” felirat jóval rövidebb, mint a „Homoródalmás”, a táblák mérete viszont azonos. A román feliratot tekintették viszonyítási alapnak, így a magyar nevet kisebb karakterekkel írták ki. Ezért most túl sűrű ahhoz, hogy az idevetődő idegen menet közben kibetűzhesse.
Az idevágó jogszabályhoz képest nemcsak a betűméret problémás, hanem a táblák száma is, mert egy táblán kellene hogy legyen mind a román, mind a magyar felirat. A 2000-ben elfogadott 215-ös törvény alkalmazási módszertanát szentesítő 2001/1206-os kormányhatározat melléklete 11. cikkelyének 1. bekezdése szerint azokon a településeken, ahol a lakosság legkevesebb húsz százaléka valamely nemzeti kisebbséghez tartozik, a helységnevet a román nyelvű felirat alá, ugyanazon táblára kell kiírni a kisebbség nyelvén, ugyanazon betűtípust és betűméretet használva.
A téma kapcsán e-mailen kerestük Borboly Csabát, a Hargita Megyei Tanács elnökét, aki a magyar helységnévtáblák átadásán hangsúlyozta, a teljes megyei tanács érdeme az útszakasz felújítása. A tanácselnöktől azt szerettük volna megtudni, hogy mely jogszabály alapján határozták meg a 132-es számú megyei útra kihelyezett magyar nyelvű táblák formáját és tartalmát, illetve mikor tervezik lecserélni a múlt héten kihelyezett táblákat? Amennyiben választ kapunk kérdéseinkre, a témára visszatérünk.
Amint arról beszámoltunk, Incze Csongort, a megyei önkormányzat alelnökét bízta meg Borboly Csaba elnök ama „baki” kijavításával, amelynek nyomán csak románul tüntették fel a települések nevét a 132-es megyei út mentén. Az alelnöktől korábban megtudtuk, hogy összesen 24 magyarul feliratozott táblát kellett kihelyezni – ezeket 4700 lejért gyártotta le a Piatra Neamţ-i Katel Kft. Az utángyártott helységnévtáblákat a már meglévő táblák tartóoszlopaira szerelték fel.
Szüszer-Nagy Róbert
Krónika (Kolozsvár)

Borboly válaszolt táblaügyben
Reagált a 132-es megyei út mentén elhelyezett helységnévtáblákkal kapcsolatos kérdéseinkre Borboly Csaba, a megyei önkormányzat elnöke. Amint kedden megírtuk: szabálytalanok a szóban forgó út mentén álló helységnévjelzők.
A magyar településnevek ugyanis a román nyelvű felirat alatt, azonos táblán, azonos méretben kell szerepeljenek, ehelyett Hargita Megye Tanácsa külön táblákra íratta fel a magyar neveket, esetenként kisebb betűmérettel. Cikkünkben arra mutattunk rá, hogy a magyar helységneveket centire akkora betűkkel kell kiírni, mint a románt. A vonatkozó jogszabály erre konkrétan ki is tér.
A megyei tanács tehát egy korábbi mulasztását egy újabbal próbálta helyrehozni. Mint emlékezetes, a novemberben kihelyezett első rend tábla ugyanis mind román volt, a kétnyelvű feliratozást valahogy kifelejtették a nagyívű projektből. A magyar felirat akkor lett hirtelen fontos, amikor a lapcsaládunk írt a témáról. A 24 darab magyar feliratú táblát utólag gyártatták le, a hivatalos közlés szerint a 4700 lejes költséget a megyei önkormányzat útkarbantartásra elkülönített pénzalapjából állták.
Hargita Megye Tanácsának elnökétől azt kérdeztük hétfőn, hogy melyik jogszabály alapján határozták meg a magyar nyelvű helységnévtáblák formáját és tartalmát, illetve mikor tervezik lecserélni a múlt héten kihelyezett táblákat.
„A 132-es út mentén megjelenő román nyelvű útjelző táblák kihelyezése a 2007-ben elfogadott műszaki terv szerint történt, amely alapján a pályázat is be lett nyújtva, majd a támogatási szerződés megkötve az EU-val. A magyar nyelvű táblák utólagos kitétele a még be nem fejezett munkálat időszakában, vagyis a még le nem zárt útépítésről beszélünk, amelynek a táblák is a részét képezik – azért kerültek ki, hogy a magyar közösség érdekeit és jogait érvényesítsük. De azzal szembesülünk, hogy lassan nem a magyarság érdeke és maga a tény, hogy van magyar felirat is – válik fontossá, hanem a politikai botrány kirobbantása” – olvasható a szerdán délután kapott, változtatás nélkül itt közreadott válaszban.
Ezzel kapcsolatosan fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a magyarság érdekét éppenséggel a mi lapcsaládunk képviselte, amikor felhívta a figyelmet arra, hogy nincsenek az útszakaszon magyar feliratok, és ezt cselekedtük akkor is, amikor rámutattunk: a magyar felirat nem lehet kisebb, mint a román. A politikai botrányokat pedig hagyjuk, nem erről van itt szó.
Az újabb táblacserékkel kapcsolatosan a közlemény leszögezi: „az uniós forrásokból elkészült jelenlegi táblákat a garancia lejárta után lehet eltávolítani, ha elkészülnek az egységes kétnyelvű táblák, azokat a települések polgármesterei fogják elhelyezni a saját költségvetésükből, hisz a törvény így rendelkezik. A kétnyelvű helységnévtáblát a Hargita Megyei Tanács csak ott teheti ki, ahol ezt a polgármesterek nem akarják megtenni. Miután ez megtörtént, csak ezt követően lehet eltávolítani a jelenlegi magyar nyelvű táblákat. A projekt még nincs lezárva, a jelenlegi fázisban amit meg kellett tegyünk, az meg lett téve.” Nem kívánjuk ezt a közlést kivesézni, hiszen az olvasók pontosan értik a választ.
Szüszer-Nagy Róbert
Székelyhon.ro

Érdemtelenül
Klaus Johannis alig egy év alatt tökéletesen belesimult a tájba, és ma már nyugodtan letagadhatja, hogy nyitott szellemiségű gondolkodó lenne. Nem mintha korábban az lett volna, de bizonyos jelek arra mutattak, hogy talán. A kétség maradéktalanul eloszlott.
A román államfő még alig lépett hivatalba, amikor nekilátott kitüntetéseket osztogatni. Így sikerült alig néhány hetes elnökösködés után kitüntetni egy olyan fickót, akit a civil szféra azzal vádolt, hogy a rossz emlékű legionárius mozgalommal szimpatizál. Lett ebből ugyan egy kisebb botrány, de semmi sem változott. A szóban forgó úriemberről kiderült, hogy ő ugyan nem volt sem gyilkos legionárius, sem véreskezű vasgárdista, mert hát kisgyerek volt akkoriban. 19 évesen került börtönbe kommunistaellenes szervezkedés miatt, a szerencsétlen még egészen fiatalon ismerkedett meg a könyörtelen elnyomás embert próbáló módszereivel és eszközeivel. De az is kiderült róla, hogy néhány évvel ezelőtt nyilvános eseményen méltatta a fentebb említett gyilkos egyletek kétes hírű tagjait, szóval ez így normális helyeken több mint vállalhatatlan. Csak nem itt. Mert az egyáltalán nem baj ebben az országban, ha valaki az egykoron szégyenteljes tetteket elkövető bűnözők emlékét ápolja. Csak éppen ne magyarkodjon, mert akkor lőttek mindennek.
Klaus Johannis csütörtökön megvonta Tőkés Lászlótól azt az állami kitüntetést, amit ő a korábbi államfőtől kapott az 1989-es rendszerváltás elindításában játszott történelmi szerepéért. Tőkés László 2009-ben azért kapta meg a Románia Csillaga Érdemrend lovagi fokozatát, mert két évtizeddel korábban volt kurázsija szembeszállni a kommunista elnyomással. Nagy szerepe volt abban, hogy megváltozott Románia sorsa, hogy elindult azon az úton, amely a szabad választásokhoz vezetett. Azokhoz a választásokhoz, amelyek végül hatalomra juttatták sok-sok évvel később azt a Victor Pontát, aki éppenséggel az érdemrend visszavonását kezdeményezte. A több mint negyed évszázaddal ezelőtt megváltozott világnak köszönhetően lehetett elnök Klaus Johannisból, aki most éppen a kommunizmus lebontásában szerepet játszó embertől megvonta a kitüntetést. Akár azt is mondhatnánk, Tőkés László magának köszönheti ezt az egészet, hiszen ha ’89 decemberében kussol, akkor most nincs érdemrendügy.
Klaus Johannis csütörtökön azzal indokolta a döntését, hogy aki román állami kitüntetést kap, annak tisztelnie kell Romániát, valamint az alkotmány alapjául szolgáló értékeket. Ezek szerint Tőkés László a fentiek valamelyikének nem tett eleget. Mint emlékezetes, az egész cirkusz onnan indult, hogy 2013-ban a 24. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen azt javasolta: Magyarország vállaljon védhatalmi státust az erdélyi magyarság fölött. Az akkori kormányfő, Victor Ponta erre hivatkozva kezdeményezte a kitüntetés visszavonását – amely most meg is történt. Nem tudom, hogy Tőkés László tiszteli-e vagy sem Romániát, vagy hogy mennyire veszi komolyan az alaptörvény értékeit. Az viszont egészen nyilvánvaló, hogy ha ezen az alapon kezdenénk fenékbe rugdosni a romániai politikusokat, akkor Tőkés László valahol a sor végén lenne. Sosem volt például tagja olyan kormánynak vagy parlamentnek, amely alkotmányellenes jogszabályt hozott. Sőt nyugdíjasokat sem fosztott ki, nem tett tönkre vállalkozókat, nem hagyott kínok között meghalni betegeket, nem lopta el a fél államkasszát sem. Még gyilkosok emléke előtt sem hajtott fejet.
Ha valakinek van gusztusa, megnézheti, hogy hányan vannak, akiket bűncselekmények elkövetése miatt jogerősen elítéltek, mégis nyugodtan birtokolnak valamilyen román állami kitüntetést. Ebben az összefüggésben viszont lehet, hogy Tőkés László járt jobban: kirakták egy olyan szűk klubból, amelyben nyüzsögnek a bűnözők.
Szüszer-Nagy Róbert. Székelyhon.ro

Többet, jobbat, mást
Kemény választ kaptunk Borboly Csabától, aki szerint az erdélyi magyar sajtó sztárolja Dan Tanasăt. A sajtó nem ezzel kellene foglalkozzon – állapította meg.
A Hargita megyei tanácselnököt arról kérdeztük, fellebbez-e a megyei önkormányzat, miután a Dan Tanasă vezette egyesület pert nyert első fokon: a Hargita Megyei Törvényszék elrendelte, hogy a székely zászlót távolítsák el a megyeháza bejáratától, illetve az ülésteremből.
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy az önkormányzat hogyan értékeli az ítéletet. Erre kaptuk a tanulságos kioktatást, amelynek a logikája szerint nem az a baj, hogy magyar elöljárókat hurcolnak meg, nem az a gond, hogy a szimbólumainkkal szórakoznak, hanem az a baj, hogy miért foglalkozik ezzel a sajtó.
Borboly Csaba válasza itt olvasható teljes terjedelemben, a kérésének eleget téve változtatás nélkül közöltük. De nem hagyhatjuk szó nélkül. A kioktató, lekezelő, mi több a felelősséget áthárító stílus nem megyeitanács-elnöki, hanem tsz-elnöki magatartást sugall. Olyanét, aki megszokta, hogy marhák és birkák fölött diszponál. Borboly érvelése alapján egyenesen az erdélyi magyar sajtó a felelős azért, hogy Dan Tanasă intézményesítve szívatja a magyar vezetőket.
Ez a felfogás, mármint hogy a sajtó a hibás ezért vagy azért, nagyon jellemző egész Erdélyben. A politikusok zöme határozottan tudja, hogy a sajtó mivel kellene foglalkozzon. Természetesen ővelük, éspedig hogy átadták ezt, felavatták azt, ehhez hozzászóltak, arról meg elmondták hogy. A drága jó olvasók pedig a maguk során legyenek szívesek meghatódni és hálásnak lenni.
Ha pedig probléma adódik, akkor kussoljon mindenki, mert „nem kell ezzel foglalkozni”. Ha ezt a gondolatmenetet követnénk, Dan Tanasă bizonyára magába szállna, és soha többé nem perelne be senkit magyar feliratért vagy székely zászlóért. A kemény pénzbírságra ítélt polgármesterek sem kellene fizessenek, és végre béke meg nyugalom honolna a tájon, meghitt hangulatban lehetne avatni és átadni. Na persze!
Szögezzük le: Dan Tanasă nem azért perelget, méghozzá sikerrel, mert az erdélyi magyar sajtó hírt ad róla, hanem mert a hivatásos feljelentő megtalálta azt a rést, amit a romániai magyar politikusok képtelenek befoltozni.
Tehát Borboly Csaba szerint az a megoldás, ha nem foglalkozunk Dan Tanasăval. Idézem: „A magyar sajtó nélkül kit érdekelne, hogy mit csinál, és miket akciózik. Ezt a lufit, az erdélyi magyar sajtó tudja kipukkasztani, ha akarja, mert ő fújta fel, és ő tartja felfújva. Nem kell vele foglalkozni szerintem. Van értelmesebb, nemesebb foglalkozás, témakör, mint az éppen legújabb akciójának elemzése. És minek idegesíteni az olvasókat. Többet, jobbat, mást érdemelnek.”
Ezzel a logikával a tanácselnök azt is mondhatta volna, hogy többé ne írjunk Borboly Csabáról, mert lufi az egész, mi fújtuk fel. Nem kell vele foglalkozni és kész. Mert ugye minek idegesíteni a szavazókat. „Többet, jobbat, mást érdemelnek.”
Szüszer-Nagy Róbert |
Székelyhon.ro