Jan. 30-án Constantin Oancea helyettes külügyminiszter fogadta Szűcs Pál bukaresti magyar nagykövetet és közölte: a román kormány megerősítette egyetértését azzal, hogy minél korábbi időpontban Kolozsváron megnyissák a magyar konzulátust. /Ismét megnyílhat a kolozsvári magyar konzulátus. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./

Constantin Oancea külügyminiszterhelyettes fogadta Szűcs Pál bukaresti magyar nagykövetet. Ez alkalommal továbbították Sergiu Celac külügyminiszter válaszát Horn Gyula magyar külügyminiszter levelére. A román fél ebben kifejezte óhaját, hogy folytassák a párbeszédet a román-magyar kapcsolatok új alapokra helyezése érdekében. A román kormány megerősítette beleegyezését a kolozsvári főkonzulátus újramegnyitását illetően. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./

Márc. 24-én Petre Roman miniszterelnök fogadta Szűts Pál magyar nagykövetet. A nagykövet ismertette országa álláspontját a marosvásárhelyi eseményekről és kifejezte a magyar fél aggodalmát. A kormányfő szerint márc. 15-én tízezer magyar állampolgár érkezett a rendezvényekre, amikor a román nép érzelmeit sértő dolgok történtek. Azt kérte, hogy fékezzenek meg minden olyan akciót, amely sérti a román nemzeti érzelmeket. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./

Ion Iliescu elnök búcsúlátogatáson fogadta Szűcs Pált, Magyarország bukaresti nagykövetét, aki ötéves megbízatása lejártakor távozik az országból. Iliescu kijelentette, hogy lépéseket kell tenni a két ország közötti feszültségek kiküszöbölésére, ezért kész találkozni Göncz Árpád köztársasági elnökkel. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 9./

Bukaresti Napló 1985-1990 címmel az Osiris Kiadó gondozásában kötet jelent meg Magyarország korábbi romániai nagykövete, Szűcs Pál tollából. A diplomata, aki a román fővárosban élte át a Ceausescu-diktatúra utolsó esztendeit, annak összeomlását, a könyv előszavában arról vall: már bukaresti küldetése kezdetén érezte, hogy azok az évek valami olyan izgalmat, ritkán tapasztalt élményt jelenthetnek számára, amit érdemes - legalább fő vonalakban - rögzíteni. Ezért gyűjtötte a feljegyzéseket a jelentősebb találkozókról, tárgyalásokról, beszélgetésekről, látogatásokról, azon frissiben kiegészítve a leírtakat saját gondolataival, következtetéseivel, élményeivel. A szerző legfőbb törekvése az volt, hogy személyes tapasztatait felhasználva árnyaltabban mutassa be a közelmúlt romániai történelmi eseményeit, az érdeklődő nagyközönség elé tárjon eleddig kevésbé ismert momentumokat, tényeket is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./

"Új és lényegesen bővített szerkesztésben jelent meg Sütő András Fülesek és fejszések című könyve a csíkszeredai Neptun Könyvkiadónál. Sütő András a bővítéssel kapcsolatban két krónikás barátját említette. Néhai dr. Kerek Istvánt, aki orvosként töltött az író mellett 15 órát 1990. márc. 19-én és 20-án, amikor őt súlyos sebesültként a bukaresti Katonai Kórházba szállították. Egy másik krónikás az akkori bukaresti magyar nagykövet, Szűts Pál, akinek Bukaresti napló 1985-1990 című emlékiratában izgalmas fejezetek olvashatók a marosvásárhelyi magyarellenes pogromról is. A száműzött könyvek kifejezéssel arra utalt, hogy a Fülesek és fejszések című könyve szövegének nagyobb részét az 1989-es fordulat előtt írta és menekítette Budapestre, nehogy házkutató szekusok kezére kerüljön. Itthoni kiadása tehát a száműzöttségből való hazatérés is egyben. 1981-90 között Sütő könyvei csak Magyarországon láttak napvilágot, itthoni kiadásuk tervének megvalósítását reméli a Neptun Könyvkiadóval kötött egyezség alapján. /Borbély László: Fülesek és száműzött könyvek. Röpke beszélgetés Sütő Andrással. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 20./"

Július 15-én megérkezett állomáshelyére, Bukarestbe Füzes Oszkár magyar nagykövet, akit Alföldi László első beosztott és Szesztay Ádám titkár fogadott a nagykövetségi rezidencián. A rezidencia a két világháború közötti idők óta a magyar diplomáciáé. Az 1989-es változások óta öt magyar nagykövet – Szűts Pál, Rudas Ernő, Szőcs Ferenc, Íjgyártó István és Terényi János – rezidenciájául szolgált. Füzes Oszkár július 22-étől adja át megbízólevelét Traian Basescu államfőnek. /Mihály László: Beköltözött az új nagykövet. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 16./

Watts tagadja az elnyomást
Egy Larry Watts nevű személy volt az egyik szervezője azoknak a 2014-es brassópojánai tárgyalásoknak, amelyeken a románok és erdélyi magyarok amerikai segédlettel vitatták meg a magyarság követeléseit. Nos, ez a Watts most ledobta álarcát: hosszas cikkben taglalja, hogy a kommunizmus alatt a magyarok nem is voltak elnyomva, és a kisebbségi jogok körüli hisztériát Magyarország generálta.
Larry Watts volt az 1993-as, titkos neptuni tárgyalások operatív szervezője is. Mint ismert, akkor az RMDSZ három vezetője, Borbély László, Frunda György és Tokay György felhatalmazás nélkül tárgyalt a román kormány képviselőivel. A magyar ellenzék azóta is a magyarság elárulásával, a külföldi nyomásgyakorlás fegyveréről való lemondással vádolja a résztvevőket.
Magyarország találta ki
Most pedig képzeljük el, hogy mind az 1993-as és a 2014-es tárgyalások szervezője, Larry Watts egyszerűen azt tagadja, hogy Erdélyben valaha is hátrányos megkülönböztetés érte volna a magyarokat. Az Adevărul.ro portálon megjelent írása szerint Magyarország a második világháború után arra használta fel az erdélyi magyar kisebbség ügyét, hogy minden fronton támadja Romániát a „kulturális genocídium” miatt, mely Budapest meghatározása szerint, a magyar identitás román földön történő teljes elfojtására irányuló kampány volt.
„(…) Minden állami struktúrában és minden egyénben van egy benne rejlő diszkriminatív impulzus. Igen, Romániában létezett a kisebbségek diszkriminációja. De vajon hivatalos politika volt-e? És hangsúlyosabb volt-e, mint bárhol máshol a szovjet tömbön belül? (…) Ellenkezőleg, fontos pontokban az, ahogy Románia az etnikai és vallási kisebbségekkel bánt, engedékenységben felvette a versenyt Budapest politikájával. (…) Ezen vádak kitartó hangoztatása miatt 1980-ban a Kongresszus vizsgálódott, és arra a következtetésre jutott, hogy az állítólagos „kulturális genocídium nem észlelhető, és nem úgy tűnik, mintha az állam nyíltan, hivatalos politika részeként elnyomná (a magyar kisebbséget).”
Fazekas elvtárs, a magyar ügynök
Watts továbbá arról beszél, hogy Magyarország hitelteleníteni akarta Bukarest közel-keleti aktív politizálását. Szűcs Pál nagykövet 1988-ban Fazekas Jánost, magyar etnikumú volt román kormányfő-helyettest elvitte egy találkozóra, melyet a bukaresti izraeli nagykövettel szervezett meg. A találkozó (…) azt sugallta, hogy a magyar hivatalosságok támogatták a romániai szeparatista mozgalmat. Magyarországnak akkoriban még diplomáciai kapcsolatai sem voltak Izraellel, és egy ilyen találkozó elképzelhetetlen lett volna a varsói paktum bármely másik államában.
Szűcs és Fazekas előadták az izraeli diplomatának a „kulturális genocídiumról” szóló meséket, kihangsúlyozva, hogy a romániai „állítólagos magyarellenes »elnyomás«” a náci időszak antiszemitizmusára emlékeztet, és arra fogja késztetni az erdélyi magyar etnikumúakat, hogy fellázadjanak, és ezáltal „vér fog folyni az utcákon”. Budapest 1989 után is fenntartotta apokaliptikus szemléletmódját, egy elkerülhetetlen „erőszakrendszert” jósolva meg, mely „emberek megöléséhez, vérfürdőhöz fog vezetni”.
És így megy ez hosszú-hosszú oldalakon keresztül, minek a végén csak azt tudjuk kívánni neki magyarokként, akik Romániában éltünk a kommunizmus alatt: legyen egyszer a mi akkori helyzetünkben!  Székely Hírmondó
Erdély.ma